Valaki mint te

Valaki mint te

Leona Kaltz

97,606 Szavak

5.0

Leírás

"Tudod, fizikailag nem fog fájni, ha most az egyszer kedves leszel." Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt, és felnyögtem. "Nem akarok kockáztatni." - ajkai sarka kissé megemelkedett, ahogy befejezte a mondatát. "Hát, nem hallod, hogy panaszkodnék. A látvány, ahogy valaki ennyire kétségbeesetten edz, szintén nem örömteli." Válaszoltam fáradt hangon. "Lefogadom, hogy nem az." - szűkítette rám a szemét, és megjegyezte. Ugh... Miért ilyen rohadtul idegesítő? "Tudod mit, csak húzd ki az arrogáns segged a szobámból". Fintorogtam rá, és az ajtó felé mutattam. Apró léptekkel felém sétált. Hátráltam egy lépést, amikor közeledett felém. Betolakodott a személyes terembe, amitől kissé ideges lettem. A késztetés, hogy hátralökjem a homlokát borító aranybarna haját, minden másodperccel egyre erősödött. "Örömmel." - motyogta az arcomhoz, majd elsétált mellettem kifelé a szobámból. Eltartott egy percig, amíg le tudtam csillapítani a szapora szívverésemet. ... Ő egy rejtély volt, egy talány, amit meg akartam fejteni. Fárasztó volt, dühítő, mégis, távol maradni tőle nem volt lehetőség. Olyan dolgokat éreztetett velem, amiket még soha nem éreztem. Adam McArdle! Ki vagy te, és mit művelsz szegény kis szívemmel?