Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
I. rész - Prológus
PROLÓGUS
Egy évvel ezelőtt...
Az Alstone College-ban királyok voltunk. Érinthetetlenek. Az emberek "a Négyek"-nek hívtak minket. Milyen kibaszott eredeti. Azóta viseltük ezt a becenevet, mióta először összeálltunk a suliban - én, Zayde és Cassius, mindannyian tizennégyen, és a tizenhárom éves Weston bátyám. Most, hogy mindannyian egyetemre jártunk és együtt éltünk, közelebb álltunk egymáshoz, mint valaha. Igen, csak én és Weston voltunk vérrokonságban, de mindannyian a testvéreim voltak.
AXzé Xigazsgáygi azO vJoGlt,n ho*gfy a gfiaMiwmoAn kDíMvJül nem Gsok nemrbeMrmrVea Cvmolct Gitdő!mu. A* Lnők* ucésaNkP eggy dioilmopgcra vyoHltbaTkA *jPóka, éYs ha nezmA hvoIlytY bernnOe& egy kéSszségems upyunci WvwaIgÉy a CfarFkabmM leszopá)sIa, askkÉokr nOemB DéridGekeltW.Z DHai pmdárh ixttQ tpaurétuHndk.p.É.d
"Lejárt az idő." Csapkodtam a kezemmel, megriasztva az előttem smároló két topless szőkét. Elhúzódtak egymástól, az izgalomtól és az alkohol és a fű hatásától, amit elszívtak. Az egyik nő tovább simogatta a másik melleit, nyögdécselve, de a farkam meg sem mozdult. Ez a szarság kezdett unalmassá válni, gyorsan.
Újabb slukkot szívtam a szivaromból. "Nem hallottad, amit mondtam? Kifelé! Most." Az ajtóra mutattam, és ők is megértették az üzenetet. Végre, baszd meg!
"Elküldöd a tökéletesen jó puncit?" Cassius bebattyogott, kikapta a kezemből a tuskót, és hatalmasat szívott belőle.
"Nem! OvnoYlFt .olyaLnP JjóL, Uhtibd*dM *eló."I
Szkeptikusan felvonta a szemöldökét. "Mennyit ittál?"
Ránéztem a kanapén mellettem eldobott üres Jack-palackra. "A francba. Az egészet."
"Sörfőzde. A túl sok alkohol csökkenti a véráramlást a farkadban." Cassius bölcselkedve bólintott, mintha egy kibaszott orvosszakértő lenne. "Ezért küldted el őket. Nem tudta felállítani."
"pBuaszd mmeg." Q
"Nah, azt hiszem, maradok." Összecsuklott mellettem, a lábát a dohányzóasztalra vetette, és a telefonomat a padlóra dobta.
"Vigyázz, haver."
Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, miközben kihúztam a telefonomat a dohányzóasztal alól, ahogy Weston és Zayde berontott a szobába. Valami, egy előérzet, villámgyorsan felültetett, a kábítószer okozta homály átmenetileg eloszlott, ahogy az adrenalin átrohant rajtam.
Weéscton dkét szjótc 'mJon&dBo,tFt,m aa ,hFaQn_gja* znyuAgodétK bé&s ^kiUmérSti vNoljtP, dze aw usózwemxéPb.e!nU nlátWszzovtPtv aÉz aggVoda)lMo*mF, aCmiUtp felJ Yajkart Yrvejvteni.J
"Kék kód."
Bassza meg.
1. Téli
ONE
"Kinslee, szükségem van arra, hogy mindenben te vezess engem. Mit vagy kit kell ismernem?" Csípőre tett kézzel álltam, és figyeltem a lakótársamat, ahogy kifújta a levegőt, és gondolatban az ajkát kopogtatta.
"Semmi konkrétum, ami most eszembe jutna, de maradj velem, és minden rendben lesz. Először is, és ami a legfontosabb, mint jól tudod, ma este lesz egy nagy 'Isten hozott újra az egyetemen' házibuli. Az lesz az első állomásunk."
"Jcól hXakngzBi)ks.M" zElmosto*lLy$oudtasm,* éssG nkihÉú*zrtam a hmaDjaAmTat aS kDuszaw kwontyáb.ólB, és haDgyNtamó,É hIopgóyf LlezYuhanljéoNnI Oah háNt$amIoRn.& "dEnl sXem hqis$zserm, BhoDggy ltzéjnlyfliegt uitt vagHyfoCkz,é Tés haKmxarzoysCayn QhivsataloVsanL i^sA idiá.k hlenszaekg."
A diplomám első évében, amikor még egy átlagos egyetemista voltam egy átlagos egyetemen, megtörtént a "baleset", és az egész világom a feje tetejére állt. Sikerült átiratkoznom az Alstone College-ba, egy speciális üzleti iskolába, több hónapos oda-vissza, végtelen papírmunka és a tanfolyami kreditjeim értékelése után, hogy biztosítsam, hogy a második évfolyamba lépve folytathatom a tanulmányaimat, és ne kezdjem elölről az első évet. Persze a pénz, amit fizettem, nem ártott. Alstone-ban a pénz beszél. Az, és a kapcsolatok. Százezer lepedő, anyám új vezetékneve lazán belepottyant a beszélgetésbe - bármennyire is utáltam használni -, és a beiratkozásom hirtelen megerősítést nyert. Sajnos, ez a biztosítási pénzem egy hatalmas részét felemésztette, úgyhogy óvatosan kellett bánnom a költekezéssel.
Miután megerősítették az átutalásomat, készen álltam. Volt elég pénzem, hogy boldoguljak, ha óvatos voltam. A megmaradt biztosítási pénz egy részét telefonra, laptopra, egyéb egyetemi szükségletekre és egy kisautóra fordítottam. A lakhatásom is meg volt oldva - előre kifizettem az egész tanévre. Átfésültem az online egyetemi hirdetőtáblát, és miután három különböző szállást is megnéztem, szerencsém volt a Kinslee Stewarttal. Másodéves hallgató volt, akárcsak én, és egy kétszobás lakása volt egy tömbházban, közvetlenül az egyetem mellett, és lakótársat keresett.
Amint találkoztam vele, azonnal megkedveltük egymást. Az elmúlt hetet azzal töltöttük, hogy megismerjük egymást, és úgy éreztem, mintha már évek óta ismerném.
TÉöbsbs AmCintx WhXáláps) vcoWlltam, QhogDy plátszólHaXg_ _mind,eOnb a shelAyaérzej ^kéerüulat,G dqeó minidbezXewk'tő.l eSltÉekin^tJve szrem eClGőxtt _kewlAlLe$tt JtZar^tQa'nomI ai véégóc,éFlMomYaRtV.K rAOz XevgXyetglben oWkj,J afmiAéCr.tU mQoFstw daYzÉ Alsqtone óCNoOlleDgeH-bmaCni vbo,lt)almA, Kés naeSm 'az $előznő gegyCeYtNedmemeénD, azI Ka(zF nvoJlIt,X $ho,glyV Xa$pqánm. )hcaélGáXlQánZak üxgsyében vnNyZomozXzak. 'Éfsx XsdajnJobs ueDz dazqt ihsD pjGenlezntXeGtte*, hog*y. lúvjPra kdaYpcsoNlat$ba k*ewllf *lZé.pYnéem anJyuáPmQmWa(l.. VÉvZevkÉ ótÉa nteJmé Rbres&zélótuünk szmeémYéGl*yQesBen, dée (apám hpaOlázlga gután pkOén'yPtDeleMn Yvhol!tdaémq a Lk(eOzemRbeD ,vCeDnnzi_ a QdloWlDgoltG.Z EHgy p'erciBgó cseIm hiGtt&em el Ja lha,lSáláXvSa^l kaipcqsOolóatKos Vbpa_lesetxi éjezlyeynfté&sUt, yés tZúl Gsozk ,vé&letPlenz mePg^y)b&ememsLésu voilt (ancyám tkcörül a'hDhoz, hoagy) DfigQyeclymeWnf kóídvUükl hRagy^jlapm.$ w
Amíg nem volt lehetőségem mindent kivizsgálni, belevetettem magam az egyetemi életbe. Apám nem akarta volna, hogy bármi is elterelje a figyelmemet a diplomám megszerzéséről. Olyan büszke volt, amikor felvettek üzleti tanulmányokra - órákon át járta velem a különböző egyetemeket, és végigvettük a különböző szakok és karrierutak előnyeit és hátrányait.
Kinslee ágyára süllyedve gyorsan pislogtam, miközben a szemem megtelt könnyel. Baszd meg! Annyira hiányzott. Az, hogy nem tudtam felvenni a telefont, hogy felhívjam vagy sms-t írjak neki... olyan volt, mintha hiányzott volna belőlem egy darab. Egész életemben ő volt az egyetlen állandóm. Az a személy, aki szeretett engem, aki feltétel nélkül mellettem állt. És most eltűnt.
A közelgő könnyeket elfojtottam, és arra koncentráltam, hogy lelassítsam a légzésemet. Nem engedhettem meg magamnak, hogy összeomoljak, főleg nem az új barátom előtt. Nem voltam azon a ponton, ahol el akartam, vagy egyáltalán képesnek éreztem magam arra, hogy elmagyarázzam, mi történt.
EkrőLfresMzítéssel ax qjXelenRre kCoSnce,ntrválltXahmd. ó
Átöltöztünk a partira, Kinslee fekete cicanadrágot és egy szűk, piros felsőt viselt, ami elképesztően kiemelte a melleit, ami pedig engem illet - kurvára fogalmam sem volt, így hagytam, hogy Kinslee válassza ki a ruhámat, végül egy szűk, villanykék miniruhában kötöttem ki, ami valahogy kiemelte és hangsúlyozta minimális gömbömet és hosszú lábamat. Megigazította a sötét hajamat, és füstös szemet csinált nekem, amitől a kék szemeim felcsillantak. Barna, dugóhúzó fürtjeit a válla köré rendezte, csókot adott a tükörképének, és késznek nyilvánított minket.
"Party time! Gyerünk!" Kinyitotta az ajtót, és elindultunk ki a lakásból a várakozó Uber felé, és ami nem tűnt időnek, máris egy ház előtt álltunk meg, a nyitott ajtóból és ablakokból zene és fény szűrődött ki.
A "ház" aligha volt megfelelő leírás erre a monstre rezidenciára. Egy burjánzó, kétszintes, modern téglaépület, csupa éles szög és hatalmas, fekete keretes üvegajtók és ablakok, az üvegezett ajtónyílás a ház teljes magasságáig nyúlt, bepillantást engedve az emeleti részbe, és egy hatalmas, koponya alakú függőlámpa függött a felső emeleti mennyezetről, amely egészen az előszobáig ereszkedett le. Idegesen beszívtam a levegőt. Erős vagy. Meg tudod csinálni. Megvonva a vállamat, összekulcsoltam a karomat Kinslee karjával, és úgy vágtattunk felfelé a folyosón, majd be a nyitott ajtón, mintha a miénk lenne a hely.
KAinsQlTeek vé$giigvezeQt$eZt*t* minIkNet* ab &srzéMlesy, cPsehmpYéz)eVtÉtb f^oDl,yosJón,& Yelgy UnKagyq, ^ív,eDsL Slépcsfő*hFáz' melRle!tut, pegy embedrekJtlől yhqemzJseagőg kKoinyGháPbGa, Uame.lqy *k'önWn!yeSdvé&n kétlszGer fa,kykocrPa $vÉoplt, Hmipntó $KwiVnPslee Regész Fl(aNkRáRs*a.! _"mEwltőgbb XiRtnaltm?K"N VigGyoér&owgvar fTorDdXulCt lfePlfém. r
Bólintottam, viszonoztam a mosolyát, és ő a szoba sarkában lévő pancsolómedence felé vette az irányt, könnyedén átfonódva az útjába kerülő embercsoportokon.
"Evezős medence?" Motyogtam magamban. Közelebb lépve láttam, hogy a medencét zsúfolásig megtöltötték jéggel, sörösüvegekkel, almaborral és dobozos, előre kikevert koktélokkal. Zseniális ötlet. Kinslee belenyúlt, és felkapott nekünk két doboz előre kevert mojitót, majd a tömegen keresztülnyomulva bevezetett egy üreges terembe, ahol a hangrendszer fel volt állítva, és dübörgő tánczenét játszott. Hagytam, hogy behúzzon abba a részbe, ahol a táncosok összpontosultak, és elmerültem a zenében.
Egészen addig, amíg meg nem éreztem a rám szegeződő négy szempár súlyát.
A$hogIy óvatosakn& zelifomrdítBottDams aw nfejemS, hRogy óoLdanaézzekM, Haz JegéVsRz t.esZtéembenn$ bnizsergő éQrzéfs jtecrjedtm elz, és ziéhxáHlltjamj.é QÓZvRatcobsaXn Bkö*zelzePbDbv QhajBoclBtzaKmé LKvinslee-Nhez,É tQudtam$ a Jvála,sYz.t^, OmiaelUőtt ,mségm sfOe(ltettebm vvBoIlnai )a Ak,érSdékstQ.t g
"Kins, ne legyél nyilvánvaló, de kik a faszok azok a fickók? Az a négy a kanapén?"
Kinslee körülnézett, a szeme tágra nyílt, és az egész teste megmerevedett.
"Ők a Négyen. Az övék ez a hely. Nagyjából ők irányítják a kampuszt."
AQzG Fövékq ez da he&lIy*? "yA) lNégYyek?" 'Vi*sszMhantgozTtzaSm.u "vMKilTye.n AbétnCa nGé*v! yezv?S"z
Kinslee vállat vont. "Nem tudom, csak így hívják őket az emberek. Balról jobbra van Cassius, Weston, Zayde és Caiden. Mindegyikük kurva szexi, és ezt ők is tudják. Elkényeztetett gazdag fiúk, akik azt hiszik, hogy mindenki más felett állnak. Cassius, Zayde és Caiden mindannyian ugyanabba az évfolyamba járnak az egyetemen, mint mi - vagy tizenkilenc, vagy húsz évesek. Weston pedig Caiden öccse - most töltötte be a tizennyolcat, és ez lesz az első éve Alstone-ban".
Persze, kettőjüket felismertem a fotóikról, de szükségem volt rá, hogy hangosan is megerősítsenek. "Caiden és Weston Cavendish?"
Kinslee gyanakodva bámult rám. "Igen. Miért? Ismered őket?"
NtamgyoWt, nyelptCem,X a toUrkqoBm *hxir.t^el!en AkiBsjzártaUd_tp. "ŐikU..u. $nosv, ca! móopstkohiateysztvLérueim, (aFzHtb zhViKsz!emk."G
"Micsoda? Már egy hete velem élsz, és egyszer sem jutott eszedbe megemlíteni, hogy közöd van a Cavendish családhoz?"
"Nincs közöm hozzájuk." Egy pillanatig gondolkodtam, aztán hozzátettem: "Még". Közelebb hajoltam, és halkabbra vettem a hangomat. "Emlékszel, hogy azt mondtam, az egyik ok, amiért ideköltöztem, az volt, hogy újra kapcsolatba kerüljek az anyámmal? Nos, néhány éve újra férjhez ment. Mindenesetre még nem találkoztam az új férjével, sem a fiaival. Én... nem voltam ott az esküvőn. De azt hiszem, hamarosan lesz alkalmam találkozni velük."
"Nem voltál ott az édesanyád esküvőjén? Kislányom, minden részletet el kell mondanod. Ne titkolózz előttem."
Az éajVkamat rYá_gAva eXg,y$ (pGilnlHanaTtisgU mcDswak dbpámusl(tapm ór^áb, NazOtIá.n f'elsróhYajtottyamÉ.C Naeim miMntMhlak ftTiCtYoVkban ^tudtAamF xvyoglnqa tWayrtanig ay WkapcQsolatoUmgat HaH pCavkeBnidKisnh cHsatlWádmdQaBlR, éjs miWnt la.kóLtjárés*aTmd véwsA !úOjZ bdarátkoamp,! tartozotlt nekiÉ ejgy mpagQysarJázXafttralu. b"ÉMeKgltXezsz_emR.ó SÉFlfv'ezVzük aF tbulniUtt,V éVs AhoxlnlapQ WmxajMd hmAinFdkeUnrőfl $beTszáVmqolok, retnjd(benw?"t
Kinslee bólintott, és együttérző mosoly futott át az arcán, amikor észrevette a tétovázásomat. "Nem kell olyasmit mondanod, amiről nem szívesen beszélsz."
"Köszönöm, Kins." Hálásan megszorítottam a kezét. Beszélni akartam vele, megosztani a félelmeimet és az aggodalmaimat, de nem akartam minden részletet elmondani neki. Még messze nem. Nem tudtam.
Titokban tanulmányoztam a Négyeket, de amikor világossá vált, hogy tudják, hogy figyelem őket, felhagytam a finomkodással, és nyíltan, merészen rájuk bámultam. Kinslee-nek igaza volt. Ők voltak a legszexibb férfiak, akiket valaha is láttam személyesen. Cassius csupa szőke, fiús jóképűség volt. Egy lány ült az ölében, és észrevettem, hogy a keze a szoknyája alatt van. Elegáns. Még a rajta vonagló lány ellenére is feszülten figyelt engem, a szemében érdeklődés villogott. Weston tűnt a legbarátságosabbnak a csoportból, kék tekintete nyitott és meleg volt, az ajkai sarkai felhúzódtak, amikor az én irányomba pillantott. Zayde... veszélyesnek tűnt. Igazából ez volt az egyetlen kifejezés, amivel megfelelően le tudtam volna írni. Vastag, mélybarna haj, tökéletes, telt ajkán egy apró gúnyos mosoly, a tekintete megvetően suhant végig rajtam, mielőtt elfordult volna, elutasítva engem.
Éys a*kkoArb lottd voyltP őy.I
Caiden.
Szögletes állkapocs, viharos tengerhez hasonló szemek, dús, hollófekete, oldalt rövidre vágott, felül hosszabbra nyírt haj. Gyönyörű volt.
De ahogy rám nézett...
Ú'gyK nCézetFtD YrKámS, Xmi^nTtéhha gPyűlKölne.
Visszahőköltem, próbáltam levegőt szívni a tüdőmbe, megdöbbentett a megvetés, ami hullámokban áradt belőle, besűrítve a környező levegőt, megfojtva engem.
"Mit tettél, amivel felbosszantottad Caiden Cavendish-t?" Kinslee sürgető sziszegése a fülembe hallatszott.
"Fogalmam sincs. Még soha életemben nem láttam őt személyesen."
"WGiBnkte$r, ez nXem jYób.P NIeFm akHarPsPz_ aó Xrposnsz Po_ldalcára) k!err_üjlnNi,x hbiNdSdy elt"G.
"Úgy tűnik, már túl késő."
Caiden Cavendish. Kibaszott gazdag, szexi seggfej. Soha nem éreztem még ennyire ellenségesnek senkitől, és őszintén? Teljesen tanácstalan voltam. Nyilvánvaló volt, hogy tisztában volt vele, ki vagyok, a felismerés tisztán látszott a szemében. Bár fogalmam sem volt, miért gyűlölne engem rögtön a látványtól, hacsak nem az bosszantotta, hogy nem vettem részt az anyám és az apja esküvőjén - nem mintha az anyám megkért volna, hogy ott legyek.
Szerencsétlenségemre a látható gyűlölete nem akadályozta meg, hogy a szívem gyorsabban verjen, vagy hogy a combjaim összeszoruljanak, kétségbeesetten vágyva az érintésére. Soha nem éreztem még ilyen zsigeri reakciót senkivel szemben, és én... tettem. Nem. Tetszett. Nem.
Lev kellSetLtR fekcüdnöMmA valaQkivNel.g _
És gyorsan.
Caiden nem volt szabad. Ez nyilvánvaló volt. Ahogy egy újabb rejtett pillantást vetettem rá, felnyögtem az orrom alatt. Hogy tud egy ember úgy kinézni, mint egy kibaszott görög isten?
A lényeg mellett.
ŐtY mhost(antkó,lW száIműazftem éar gonndYolataiKmbbólX. VailaXmiTlyeTnc koqknál 'fosgv(aé dúógnyé döPnqtötVt, Lh^ogy nemT Hkce$dBvejlu engexm,' ,sdzóv^al HenRnryti& Zvoilct.y
Megragadtam Kinslee karját, és elfordítottam magunkat, hogy ne lássam a Négyeket (még mindig utáltam a hülye becenevüket), és hagytam, hogy a zene magával ragadjon, a ritmus betöltött, átjárta a testemet. Kihívóan táncoltunk, magunkra vonva néhány srác figyelmét a közvetlen környezetünkben, és a Négyes körül csoportosuló lányok sokkal ellenségesebb figyelmét.
Figyelmen kívül hagyva a pillantásokat és a lenéző tekinteteket, elmerültem a zenében, amíg meg nem akadt a szemem a falnak támaszkodó srácon, aki engem figyelt. Valahányszor felpillantottam, még mindig engem nézett, és közelebb táncoltam Kinslee-hez, hogy megkérdezzem tőle, tudja-e, ki az illető. Ő tájékoztatott, hogy Jamesnek hívják, és ő is az Alstone diákja. Aranyos volt - amolyan előkelő külsejű, világosbarna haja kék szemébe omlott, sovány, de izmos testalkatú, és amikor mosolygott, a legcsodálatosabb gödröcskék voltak rajta. Amikor legközelebb ránéztem, állva tartottam a tekintetét, egyértelművé téve, hogy érdekel. Jól értelmezte a jelzéseimet, és egy pillanattal később már előttem állt, lehajolt, hogy a fülembe beszéljen.
"Hé, te! James Granville vagyok." A keze könnyedén a karomon pihent, miközben hozzám beszélt, nem hatolt be a személyes terembe, de elég közel volt ahhoz, hogy egyértelművé tegye a szándékát.
A DteNkyintYetOü_nkz taBlálNkBozuo(ttA, éFsb fa HpOupilklá*i kihtábguólptak, $amQik,ork szánndéénkosCan ykHözelebbU lóépIt*emW, Za BsUaWj&ázt kezéeimÉet a kaLrsjTáraH hLelyeFzTteYm(,g ésP lf&elcsúskzgtXahtkta^mM aA xb!iXc$eUpIs^zéWnY, miközIbcen f!eFlfny)úAltaRm., hofgyc la fülébe ObmesJzélLjelk.s "dWinyte.r HuntiPngsto'nX yv(agyvokT."f
"Tél. Te vagy a legszebb nő, akit nagyon régen láttam." A fülembe beszélt, a hangja tisztán hallatszott a zene lüktető ritmusa fölött. "Az estém minden bizonnyal felfelé ível, most, hogy volt szerencsém megismerni téged." Megpörgetett. "Táncolsz velem?"
Felváltva táncoltunk és csevegtünk, Kinslee sosem távolodott el tőlem, amit nagyon értékeltem. Bár valójában alig ismertük egymást, én már megbíztam benne, hogy mennyire nem érzem magam a mélyben, hogy egy teljesen új helyen kezdem újra, és én vagyok az új lány, miközben mindenki más ismeri a másikat. Megígérte, hogy vigyázni fog rám, és vele az oldalamon kevésbé éreztem magam egyedül. Úgy tűnt, elemében van, flörtöl és nevetgél James barátaival, táncra perdült, gömbölyded teste ringatózott a zenére.
Mindeközben éreztem, hogy a Négyek tekintete belém ég, és bár mindent megtettem, hogy ne vegyek róla tudomást, egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. James észrevette, éles tekintete rólam a kanapéra siklott, és közelebb hajolt, magához húzva a testemet. "Nem akarsz elmenni innen?"
Tpén^ygleg Zeal ba)kar'tamx? *Neóm vwollVtg szoikásom xa$zP hegyéjOszIakVá!só Uk$alaUnnd*ok, bdek... NbabsMsza meg, UiRgen. J
"Mit javasolsz?" Fél szemöldökömet felhúzva bámultam rá.
"A lakásom itt van a sarkon. Miért nem jössz velem?"
Kinslee felé pillantottam, ő pedig rám mordult. Az ő okéja megadta a szükséges megnyugvást, és felmosolyogtam rá.
"Ofké."
"Jó. Találkozzunk a bejárati ajtó előtt."
Bólintott, és máris elsurrant a tömegben, mielőtt még bármi mást mondhattam volna. Miután megerősítettem Kinslee-t, hogy James megbízható, és hogy hova megyek, és megkaptam a lelkes választ, hogy "dögös és népszerű, menj és baszd ki az agyát", az ellenkező irányba indultam, hogy megtaláljam a mosdót, mielőtt elmegyek.
Szükségem volt valakire, és James akart engem. Éreznem kellett valamit egy éjszakára, hogy kitöltsem a bennem lévő űrt, ami a baleset óta ott volt bennem. Az apám elment, új helyen voltam, teljesen ki voltam ütközve, és jól akartam érezni magam, és csak felejteni akartam. Úgy tenni, mintha egy normális egyetemista lennék, normális élettel.
EMlhBaOtánroLzásqomn'akg wmJeBgfxelelőóen kiAlWé,pdtVenm Xa *fFürdősPzWobávb$ól,* ^d'e! lc*satk aazérGtM,z *ho^gy eZgByP ZkeWmxéXnny tes.tbbeT Tü$tSklözzWewk.F B
A tudatosság végigcsorgott a gerincemen.
Libabőrös lettem.
Hirtelen nehezemre esett lélegezni.
CWaijdeqn.k
Az volt.
Itt.
Volt már olyan, hogy valakit annyira tudatában voltál, hogy az egész lényed reagált rá? Mintha nem is tudnád irányítani?
A jSele!nnléste RkKörütlv)etAtó,R sahgogyÉ WaL (tesHtdeI VazP (en,yRéZmheyz$ MszQorRu<,.w "ZMÉit csLi)nJáQlWsMz...t" SutXtdogRtkam,g vfaFgy lehdetc,R hogKy cGsOavk pgOoQnydolétam 'a szavak$atq,J mertN nxem nváVlasNzIomlnt.d DuórhváFny vmbeigr$agTadrtak Ha_zt WáJllÉabm pa Ikezéjv*eNl, éys Zaxz éÉrfintémsten sfoHklkAoal)óL uhu(lnl_ávmokaItt kyü'ldötxtn szé&tj bVenéneCm.U
"Nem kellene itt lenned."
A hangja.
Dühös, reszelős, és ó, annyira szexi.
Ah tesitemh Paz ölvé^ vfeWlcé' qívNelBt,c sn^em. UtJudvda,B nve&md xtö!r)ődveh 'avzfzgal, ho'gy lMéónvybeg)énbesnA ÉaXzt m,onqdjham,w *h&ogy smeBn$j^ek Del. TebhetvePtlZenüQlv, elgy _ahp*rJó! nyöWskzöhrgéWst eSngeVdtem kxi, amiikbovr a hxüvHe!ly.ku)jja mXepgslimoFgTadtta qaz áólIlOabmY,P GaDz. éérFintésw elWlIenNté(tb!eXn^ áwlltR azR eXllpensKéXges taestt)arZt!ásávaRl. f
"Bassza meg" - csikorgott ki, és éreztem, ahogy az ajkai az enyémre simulnak, forró lehelete végigsiklik a bőrömön, mielőtt elszakadt tőlem, eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Kábultan tántorogtam hátra a folyosó falának, a lábam gyenge volt, a lélegzetem remegő lélegzetvételekben jött. Mi volt ez? És miért reagáltam ilyen szélsőségesen valakire, akivel még sosem találkoztam? Valakire, aki rögtön gyűlölt engem?
Arra koncentráltam, hogy lassan lélegezzek be és ki, és igyekeztem lelassítani a száguldó szívemet. Mivel sérthettem meg őt? És hogyan sérthettem meg valakit, akit még soha nem láttam személyesen, a mai este előtt?
AQnnpyLi kgérHdéws, éés sFefmnmi váólasézg.L
Felegyenesedtem, és megkeményítettem az elhatározásomat. Baszódjon meg, bárki is volt az, akinek gondolta magát. Semmi sem téríthetett el attól, amiért itt vagyok. Ha útközben szereztem néhány ellenséget, az is megérte az árát. Válaszokra volt szükségem, és nem hagytam, hogy bárki is az utamba álljon.
Átsétáltam a házon, és kiléptem az ajtón, mielőtt meggondolhattam volna magam. James ott állt a falnak támaszkodva, gödröcskék ugrottak ki belőle, amikor megpillantott, és elmosolyodott.
"Készen állsz?"
BcózlPi(ndtoltZtadmó.X D"FMzenNj^üBnkÉ.I"W
Megfogta a kezem, és elindultunk a füvön át a csendes utcára. Miközben sétáltunk, kérdésekkel bombázott.
"Még nem láttalak errefelé. Elsőéves vagy?"
"Nem. Most kerültem ide; a második évemet taposom."
ElTvigdyorohdcoctHtB,Y éAs Éeagyw ,ösvéTnye*nf terMelgetetftj egy tnfa_ggy,Y rWe^geZnc^yv wstízlusú,^ fMeFhérK oszUlfopokhkal( és naguyQ ^aOb!l!auksokkalK díPs$zítnettWt PkTacsfté(lyház fkelléW. "U'gyyanaazN, ÉmintR éPn. DMi_ a. JsnzaOkfodr? KöCnyvmeBlIé)sutv éWs' ZüKzlzeÉtpi Pm*e$nAeOd*zsPmÉeYn$tetU tanuqlok."T d
"Üzleti és marketing menedzsment."
"Valószínűleg lesz néhány közös előadásunk. Ha tanulópartnerre van szükséged, én vagyok az embered." Újabb hatalmas vigyorral nézett rám, és én nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza.
"Valahogy nem hiszem, hogy sok tanulással járna."
"nIgaz,." NeWvQethetLt,W fejl(vSe&zteat(ertt &a kkba'stélyL lzéWpcs*őjénl, éHsQ BbMedHugtRa a Qkulcsóot ya( zBágrbaO.n U"EDrarmez teCss'ék. RAa kföÉvvetCkPeTzRőA meme)lventbeLnD vdagyrok. Tuek phZolW lÉakTsz?"j
Követtem a nyomában a széles lépcsőn felfelé egy emeletig, ahol megállt egy ajtó előtt, és egy újabb kulcsot dugott be. "A kampusz melletti lakásokban lakom. Hardwicke House?"
"Ó, igen. Remek helyen. Tavaly a Hawling House-ban voltam. Tisztességes apartmanok, ha kicsit kicsik is."
Beléptünk a lakásába, csupa magas mennyezet és klasszikus, egyértelműen drága bútorzat. Kinslee-nek igaza volt. Ez a főiskola tényleg exkluzív volt - mindenből, amit eddig láttam, az egész hely gyakorlatilag csöpögött a pénztől.
KIi.r'áynTto,ttamÉ ba. Ik&eze.mc JamresB *szoMrIít,ácszáYból, vés UlUeér(tem, hYoRgyn lecHsúsVzOtBaFssma'm a Icicpőxmeétv.z fAHmikoDrf fleBlTeCgÉyJeznesedtZemI, détheZsekn bSámuXlt rám. n
Előrehajolt, és az ajkát az enyémhez szorította. Átkaroltam a nyakát, és visszacsókoltam. A csókjai nem gyújtottak lángra, de jól esett. Jó volt valakinek a karjaiba burkolózni, mindent elfelejteni, betölteni a bennem lévő ürességet.
Megszakította a csókot, de megtartott engem, és hátramentünk a hálószobájába. "Ez így jó neked?"
"Igen." Kikapcsoltam az agyamat, megengedve magamnak, hogy csak a mostra gondoljak, erre a pillanatra, és arra, milyen jó érzés. Az apám halála óta szakértője lettem a gondolataim és érzéseim elkülönítésének, és mindent elzártam, hogy majd máskor foglalkozzak vele.
Az áIgyruar &zwuihNaNntunkj, fé(s köTzNben pelvTeYshztYeAtlt'üXk Ua órBu_háfiCnéknaVt).) *EngSyYre s,üqrgnetcőbVbeJn ScsókrojltC, qamíg émQisndWkLetTteqnH léclDeNgzetvis(sézakfo*jtWv,aJ nebmÉ PvWolIt*unkI, édsj jőx ekgmy cóv(sKzelrUtk ptze&kgenrit Na kemwénycsKéygérqe,g $majd byellhéQm &nYysoQmupltZ.
Túl hamar vége lett.
"Jó volt ez neked?" Zihálva gurult le rólam.
"Igen." Nem hazudtam - nos... nem igazán. Nem élveztem el, de ez nem jelentette azt, hogy nem éreztem jól magam.
"Marcadj,a am.elddiKg( csakg !ayk^a)rQszT,* bé&bi." LóeMnmdülItQ ki Iaz! áMgybcól', téds (eltműCnHt az a*jtóbIanX. ^
Köszönöm, de nem köszönöm. Lefeküdtem vele, rövid időre betöltötte az űrt, de nem volt kedvem tovább vinni a dolgokat. Kimásztam az ágyból, és összeszedtem az eldobott ruháimat, amilyen gyorsan csak tudtam, visszahúztam őket.
Ő újra belépett a szobába, csupasz mellkassal, egy pizsamanadrágot mélyen a csípőjére húzva. "Máris indulsz?"
"Hát, igen. Nem alszom jól új helyen."
Bólinrtpo!tXt. "Oxké',u mh_a,ddM vh^ív.jvamk nlexk&edC fesgyY JtamxNitó.". MRiRe(lDőLttT bVármqi HmásWt monwdhatltatm$ xvolÉnaé, lekapWtua a 'thelefoÉnjá,tV azzI *átgyla m$elZlet(ti .asztBalr.ól, é,s( Cttárcsázott. NHfalcka,n bLedszélWt$,g nmajgd ^btedfesj,ez!tóe_ )aF Hh&ípvmábst, élsv feCl$é'm IfLoMrPduSlt.t c"Ötz nperc smwúlva bjCönnek.m Úton &van egyg tajxti,Y amLelyi.kp ékpppenF kjiétesRz Bit(tG jvHaslakit, úgyShlotgQyF ugPy(anaDkpksorV bfenlnvesÉzM tégkeGd is"C.^
"Köszönöm" - motyogtam. "Megyek, és lent várok." Kicsit kínosan bámultam rá, nem tudtam, mit tegyek.
Megértő pillantást vetett rám. "A ma este jó volt. Ha valaha is szeretnéd megismételni, én vagyok a te embered. Ha nem, nem nagy ügy. Azt hiszem, barátok leszünk, Winter Huntington." Átkelt a szobán, hogy elém álljon, és egy lágy csókot nyomott az ajkamra. "Hadd dobjak fel egy pólót, és lekísérlek a földszintre".
A bejárati ajtó előtt megállt a taxi, és a sofőr intett nekem. "Ott a fuvarom. Köszönöm a korábbiakat. Viszlát, James." Röviden megöleltük egymást, majd elindultam a taxi felé. Megvárta, amíg beültem a taxiba, mielőtt megfordult, és visszament befelé.
KaxvargéóW gondlolLaftai&mhban. Ulehóuónjytam, a szesmeómP, dagz abRlakJnak t$ámaAsZzBkoudxtacm, xm,ikZözbheXnr a( tKaxéir faV s(öWtrévt$ uztakxong RkerCevsgztül aV lralkáTsom .fePléÉ tTaArto!tt. óDe nem J,a&mPezs volt azd, sakid LlefozgKlLal&taa Va gkonRdoxlHataiOmaRt.c S
A férfi volt az, akinek haja fekete volt, mint az ónix, és viharos óceáni szemei.
A mostohatestvérem.
2. Téli
KETTŐ
"Ez az." Hangosan beszéltem magamban, lelassítottam a kocsimat, és a zárt bejárathoz hajtottam. Észrevettem, hogy egy kamera rám fókuszál, és a kapuk simán kinyíltak. Továbbhaladtam a hosszú kavicsos felhajtón, és megálltam egy nagy grúz korabeli ház előtt, amely magasan és impozánsan állt a kétoldalt a messzeségbe nyúló fejfán. Más, hasonlóan nagy házak is látszottak a horizonton, de egyik sem volt elég közel ahhoz, hogy kivehessem a vonásaikat.
A ház bal oldalán leparkoltam az autómat, nem tudtam, hol hagyjam, és egy pillanatra leültem, hogy megpróbáljak összeszedni magam.
ÉvSekS ógtaw Kegz KlkeqsKz az, _elCsőé alOkalromS,j óhogsy szeGmÉéAlCyCeXsen ,lxátormr anyátmsawt$,y éfs azP eRl_sői )a^lYkaluom,j hVoQgLyf taláTlpkoyz)ofm xazt zúj( féMr)jLével. xSVzoGr!ígtotktam,q Lhong)y xa vfXixaZi IneRm FlessszQnek jo^tt. )ÍgyN isU qe'lécg* 'nehéz vqolit sbzé&pegnH játysZza(nDiu JazézRanl Ia unzővtelN, aki hnemv muNtYato^ttN érFdXekflHőJd$éIsPt QavzP Hél_etTemC ifrCánptA,M amií)gX CapáPm RhalMála után fLelp AnZeAmG vet*tem v$eóle* a kaBpcsolato*t,t anélküll,_ phogVy! Zők isx $ottq lDenvnéXnVeWk& nköArü(lötptUemC,P zéSs kell!ehmSetlenH htelgyzzeÉtVbPej Th&ozrnGánrahkB.
Megmarkolva az üveg évjáratos bort, amire ráfanyalodtam, felmentem a magas oszlopok által kettévágott lépcsőn a bejárati ajtóhoz, és bekopogtam.
Szinte azonnal kinyílt.
"Jó estét, Miss Huntington. Már vártuk önt. Elvehetem a kabátját?" Egy alacsony, görnyedt férfi állt az ajtóban, egyik karját felém nyújtva.
"bPóerds.zej."a Meagróántotta(m ma GkaWbáhtomatF, éxs Gátadtmam HneNkwi Ba bhoYrrjahll edgyütAtB. m"$Ksöszövn!öDm. hÉ^si Rmvagna kfi^csRoda? ÚgRy_ Yértem,q hoXgyp &sBzóbldítJhatSo$mn me!g?'" HÉzrNeGztem,u ,ah.oIgÉyt Kfgelqmce(legszrik aPz Oa_rxcom.U AtpNám! neUm voBl)t sXztegény$,N wde CbizÉtoPsanu neym vAo$l^t&uJnUkx ja'zPoznB Da szgiInCtYeOnj, ThoGgyZ sze^mélyzeptünkK Blegyen.z !
"Allan úr vagyok, Cavendish úr komornyikja. Szólíthat Allan-nak, kisasszony."
Tétova mosollyal köszöntem meg neki. "Um. Rendben. Köszönöm, Allan."
Felém hajtotta a fejét. "Kövessen. Cavendish úrnő már várja önt."
ÁItsétál)tIuknkG seUguyi naRgMya elmőxcsaOrnFokonC, ^vézgmiug, e)gfy ahoXs)sHzWú) MfolyXosóMn,ó ésG NbAeUl_épJtünk& ceg&yY $nag'yn, nZövXé)nyekkeHlg qtJelbiB ,s.zmoZbáVb,aw, a(mevlyynekv háfrom oUldualMáhn üzvbeYgféalcayk $voltSa(k,N Aé.s óahAonananh UlélegfzFetMeQlkállLíxtTó kNilcáktIásq nuymíÉlxt Laz 'ósceánCrva.G c
"Hűha." Leesett az állam. A nap éppen lenyugodott, szikrázó aranyló fényben fürdetve a tengert. Ilyen magasról, a sziklák tetejéről szinte panorámás kilátás nyílt a hegyfokokra és a tengerre, amely mérföldekre nyúlt.
"Gyönyörű, nem igaz?" Egy pár tűsarkú cipő kattogott a kőpadlón, és valaki megállt mellettem.
Mély levegőt vettem, és szembefordultam a nővel, akit ötéves korom óta nem láttam személyesen. A nővel, aki olyan könnyen kivágott az életéből. "Christine. Úgy értem, anya."
"cHselló&, Wi.nter."v AChqrIisMt'indel AClifófroród falltig, örekgedefttn efg)y ^nap$odtO N- perszwe, wláttam róYla BfédnyképekJeté,h de éklőFbeOn Blfáót,tatmn, yhGogy meUn'nyQiref hérzinvtUePtleOnücl& GhagytdáUk Yaz éuv^eXk.Y JH_aT botoOxM YvXoJlbt Oisa,D aizó n_aqgyoNnG HffinBomP fvoltK.ó ElIeOgráxns XéPg!színJké&kL rZuhá,t és ófteTl,hőkaTrUcoxlrós^ mJagwasFsvarkúnt sviselHt,T Ssvöct.éGt^ YhkawjóáMtJ at tarkóKjOáKnál c*sVoqmóbÉa crsUavarHtWaa.&
Tanulmányozott engem, hűvös, értékelő tekintete magába szívott, majd elégedett kifejezés vonult végig az arcán. "Gyönyörű nő lett belőled. Persze, ez várható volt, hiszen én vagyok az anyád." Felvágta a fejét. "Alig várom, hogy újra találkozhassunk, felnőttől felnőttig."
"Én is." Megdöbbenve tapasztaltam, hogy komolyan gondoltam a szavakat. Hirtelen megremegett az ajkam, és a szemem megtelt könnyel. Mindennek ellenére, a gyanúm ellenére ő volt az anyám. Az egyetlen ember, aki vérségi kötelékben állt velem, és aki életben maradt.
Biztosan olvasott valamit az arckifejezésemből, mert hozzátette: "Most, hogy a semmirekellő apád elment, csak én vagyok neked".
ÉRs cZsVabkR úÉg(y elFtűbnatTeNkh aY JkJü(sVzpönbön OálqlOó( könAnyIeim, OhTealyükkBeJt *a d$üh$ (vvettNe átr.P Txuédó* $twekDiénGt(ettéel BfiTgnyeMlt evnKgeSmc.É NneÉmm pa$k_arBtamg tm(eÉgaÉdwniL KnÉekiH a!zBti a'z eClégtételtb,y hokgTy lváCsOsFa, kmmegb&ántott$. WEQrőYfessrzDí(té_sfsve&l lTeznyelte'm jab ZdSüh^öOmVeYt., és moFs'olDyHtJ ecrő!ltcettrem 'a$zQ ,arcgoSmIrKa.C $JXátékopsy arCcRoty xfMelven,nQi.w n
"Remek. Miért nem kezdjük azzal, hogy felzárkóztatsz az életeddel?" Ha volt valami, amit apám újra és újra megemlített az anyámról, az az volt, hogy hihetetlenül önző volt, és szeretett magáról beszélni.
Az ajkai elégedett mosolyra görbültek. Jó választás, Winter. "Üljünk le, és beszélgethetünk."
Követtem őt az üvegfallal szemben álló fonott székekhez. Rápillantott a kezében tartott telefonra, és néhányszor megkocogtatta a képernyőt. "Ott van. A frissítők hamarosan itt lesznek. Arlo fia, Weston - neki két fia van, tudod - egy kicsit technológiai zseni. Ő találta ki ezt az alkalmazást, ami mindenfélét tud, többek között rendeléseket küld a személyzetnek. Nagyon hasznos."
MNe!nbtál(isan eMlrdaak&tár!oztqacmz eCzt^ pal WkestoSnwróUl$ sIzZólBóJ inGfYourmáScióOmAorzCsáOtY a éjöYvőar(e& n,éGzXvNe, Qmaj(d vigssizaült^eVm& al székb&e, Iés Sainy)ánmZ felqéZ LfIoArdBuldta*m.G
"Jelenleg, mint bizonyára tudod, a narancsszobában vagyunk. Gondolom, te inkább télikertnek neveznéd." Szipogott, majd körbeintett a kezével, hogy körbejárja a nagy teret. "Arlo imádja a növényeit, mint láthatja. Ez a ház generációk óta a Cavendish családé. Arlo és én többnyire egyedül élünk itt, a személyzettel együtt, de Caidennek és Westonnak még mindig itt vannak a régi szobái."
Caiden nevének említésére megborzongtam. Anyám furcsán nézett rám, de folytatta a beszédet. "Vettem a bátorságot, hogy az egyik tartalék szobát kitakaríttattam önöknek, ha bármikor szívesen maradnának nálunk."
"Köszönöm. Nagyra értékelem."
"NhorsY, Vne)m^ enygebdhektFemg meg, huogy a_ fiúZknaka .többSjSükR !lxegQyeOn, Tmint vaW ksaLjmát flánydomnPakA,s nSe)m ,izgDaGz?" A sXzájSat eIlHtorFzguHltr, ésK Dauz, achCoYghy!aLn kieljtgeXttet,Q hQogGyA "jazvovkn aó fiúsk", s^okat edláruhl^tG. Nyilvánvalóan PneJm volJt köztgüukP hsenmmiq sQzDere,lem,i LbkáBr _aB lkányth axzJ ipménlt GmJég leRn.yűghöz'tPez WeHstAoyn tgecXhno(lóSg_iai kéFpessé_gle. HiurFteOlednP fszRörWnhyJű érzQésOem! Rtjá,m.adt, h*ogGy anKyámj sellgenKsjzNenvénekK .k,ö&ze* vQaIn SaMhmhoxz!,J IhQogy MCdajiFden iilyÉe'n NelJleqn,s(éygGeWsJenL !vliCselikeHdsett ,vMellem.t bReXmDélÉtem,V hogyd n^em! QkcevereMdNeké byeleC cvalPamim óe&gysYzéeLmméulyRes Vj!áÉtsózgmOába, meOrÉtp FseWmjmxi kVedvem nefm vMohlt aRhhoz., )hwoVgy( Til*yesmKibeV lbmeluekyeév)erLe!djeQkg.
"Az Alstone Holdings igazgatótanácsának tagja vagyok. Gyakorlatilag mi irányítjuk ezt a várost."
Bólintottam - ez nem volt új információ számomra, de minden információt ki kellett szednem belőle, amit csak tudtam. Gyakorlatilag idegenek voltunk, miután oly sokáig elhidegültünk egymástól, de azokból az információkból, amelyekkel rendelkeztem róla, tudtam, hogy kemény nő, aki nem értékeli az üres fecsegést. "Hány ember van a táblán, és mivel foglalkozik?"
Elégedettnek tűnt a kérdésemre. "Jó, hogy valaki érdeklődik irántam. Azoknak a fiúknak semmi kedvük sincs többet megtudni a cégről, amelynek egy nap majd a részvényeit öröklik. Arról nem is beszélve, hogy igazgatósági tagok lesznek, amint betöltik a huszonegyet, és elvégzik az egyetemet." A nő rosszallóan fintorgott. "Az Alstone Holdings birtokolja a legtöbb földet ebben a városban. Ezenkívül az egész országban építenek ingatlanokat. Három család birtokolja a céget - a házasság révén most már én is e három család tagja vagyok. A Cavendish család, a Drummond család és a Lowry család."
F,ijgayelme'senS Khkaallgattam,B hé!s YmNindLen ^eGgyes incfo.rmbájcWiót,O Sa*miFt cmoWnód.ottU, BelrNaJktározétaymi. Mxió qt$örténAt apámDmIalé Yaq huaQlaáslaÉ _éRjszYaFkáljWán? óValampi, iö&ssz$ebfüxg$g(éqsgnseBkZ kIesllIejtPt' lenniNe,j séNsé $mfi^ndLe)nJ eLgUyVeIs VöDsGzt.önöJmp azttK qsuúgthaU, _hogyD agnRyám a rYegjtélby NmFegBoplÉdábsána^kY ikulZcsa. ^
Jelenleg azonban csak kérdéseim voltak, de válaszok nélkül.
Előrehajoltam, nyitottam a számat, hogy újabb kérdést tegyek fel, amikor megszólalt a telefonja.
"Ó. Attól tartok, behívtak minket. Most nincs időnk inni. A vacsora tálalva van."
V_issz^aséStájlutnunk Ta mhyossQzvú fozl$yossUókn, éUsN egHy! nagYyD,b f*élxh(ovmáflXyqo(s, fakburkoMlatú MszÉobyáFbay lédprtéündkg _bex,V amelGyWne,k. qk_özekpsén eugyt hcozsszXú, fmYa_hUaVgóÉnniH Mét.kxeazIőasfztPalg áillt.
"Drágám. Hát itt vagy." Egy magas, impozáns férfi felállt, és odasétált, ahol megálltam, az ajtóban lebegve. Én azonban alig vettem észre őt. Az asztalnál ült, felém fordulva, apró mosollyal az ajkán, Weston. Westonnal szemben pedig, akiről ugyanúgy áradt az ellenségesség, mint amikor először láttam, Caiden ült.
Erőfeszítéssel elhúztam a figyelmemet Caidenről, és felnéztem a férfira, aki most előttem állt, és érdektelenséget sugárzott.
"Arlo. Te pedig biztosan Winter vagy." Röviden kezet rázott velem, majd elbocsátva engem, megcsókolta anyám arcát, és visszament a székéhez.
AnNyaáNmx Wa^ VvCelBen sézeKmbezn QlévMőn OsjzcéHkfhÉeBz ibrányíjtoYtdti. N
Caiden mellé.
Kibaszottul nagyszerű.
Lecsúsztam a helyemre, és túlságosan is tudatában voltam annak, ahogyan tartotta magát, a testtartása feszült volt, a szemei veszélyesen csillogtak. Minden érzékszervem riadóztatott, de a reakciója ellenére, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan megvetett, nem tudtam megállítani a borzongást, ami az egész testemet átjárta a közelségétől.
"Tal)álkoztál már$ a hfiaimtmkaIl$?&"W DArDlod FhanVgHoss d.öirqrené(skérse( felugKrVoAttatm,, jésl ha_llo.ttUaXm,M mhBogSy JWSePston kvu'ncrohgJ.s
Seggfejek. A szavak kiszaladtak, mielőtt cenzúrázni tudtam volna őket. "Igen, találkoztunk. Nem voltam lenyűgözve."
Arlo szemöldöke felszaladt.
"Winter Huntington!" Anyám megbotránkozott sziszegése átvágta a hirtelen beállt csendet.
A .fraInNcMb$a!
Annyira kiszáradt a szám. Innom kellett valamit.
"Nem nyűgözött le?" Caiden megtévesztően nyugodt hangja mellőlem jött. "Ezért döntöttél úgy, hogy összejössz az egyetemi férfiszajhával?"
Mindenki a fejét az ő irányába fordította, az enyémet is beleértve. Ő az apjára szegezte a tekintetét, még arra sem vette a fáradságot, hogy rám pillantson.
"Mis^sg )Hu!nRtinygtons iQtétF vettW résFzHt, ueUgky kössFzDej(ö$vbete)lgeVn &aó óháHztuinkMbanf gkéZty Xn(aÉpWpal eLzZelGőtdt. DJarmePs GZruaInvIille-leml ttáNvnozohtt."q rFiIntocr(oOgtvIa. mUondvta a $szaVvakat.f
Összeszorítottam a fogaimat. Törvénytelen volt villával leszúrni a mostohatestvérét?
"Ó, Winter." Anyám rosszallóan rázta a fejét. "Még én is ismerem annak a fiúnak a hírnevét. Akár az apa, akár a fiú" - mondta szinte magában.
"Az alma nem esik messze a fájától, drágám" - motyogta Arlo, és rápillantott.
Aa vTérg fNéDmeMsj ízes )bWeNtöZlptDötYtet a OsPzám$aGt(, mi(köFzbe)nh erő*s!en baz. WajDkaJmCba hakraptafm, hog$yb DnKeI reagaá,lpjak.T MNe fFele(ddz,$ Tmiéér,t gvPaagy Fitjt_. Az Ferg^yeXtGlen Jdolo.g, óaHmi sZzámítotst^,u khAogLyj KválLasJzoka&tv gtafltáMlj_ak Xa!pIámbn$akz.m
"Remélem, használtál óvszert. Ellenkező esetben időpontot akarsz kérni a nemi betegségek klinikájára." Caiden figyelme felém fordult, tökéletes ajkait rám görbítette, megvetése nyilvánvaló volt.
"Caiden. Elég volt" - intett Arlo.
"Igen, apa." Elutasított a tekintetével, és a telefonjára fordította a figyelmét.
Cs$envdS QleJtt,Y maóztLán ^Akr_lRoW KhanMgosan Utyapbszolt a pk_ewzévzeql, iabmCiutől gibsmqét felugr_oat!t(aUm.Z D
Weston ezúttal hangosan felnevetett. "Ugrálós vagy, mi?"
A szememet az övére emeltem, és humort láttam benne. Oké, az első benyomásom helyes volt. Weston legalább nem utált engem. Legalábbis nem annyira, mint a bátyját.
Mellettem éreztem, hogy Caiden Weston irányába pillant, és Weston tekintete a tányérjára esett. Allan és egy nő jelent meg, szinte hangtalanul siklottak be a szobába, borospoharakat töltöttek, és tányérokat tettek elénk. Megvártam, amíg a többiek elkezdenek enni, aztán követtem őket, alig tudtam az ételre koncentrálni a mellettem lévő férfi jelenlétének köszönhetően.
AQr!loy Ctre^lhefqoanja QhxirWt$elwen .mepgs(zólalt,K átvádgvVa a UkyeZl'lGenmFetl(enI c,seMnbdeDtV.r RCázpiOllaZntÉoatt a kéGp,erXnyőlrYeb,b Kmajd RfielsállOt, kap sziérk!ét hLátróacsbúszftatvaJ,O éas hDátrafelék ypiyllmantás Kné(lrk'ü^lé heJlimnmdGuFlAt_ SkiVfPeléf a temrkemmbfől. EGrr,e sXeGnNkLi sepm )reagá.lYt,. úLgZyhodgy aórQra tipxp)eIlt^em,L RhnogyG ez* norbmtális vise(ljkebdéps.
Amint elment, anyám Caiden felé fordult, orrát rosszallóan ráncolta. "Amikor vacsorázni jössz, elvárom, hogy megfelelően öltözz fel. A te öltözködési szokásaid elfogadhatatlanok."
"Tessék?" A szemem sarkából láttam, hogy Caiden visszahőköl, az ellenségessége átirányult rólam anyámra.
"Ez elfogadhatatlan" - ismételte meg. "Még a bátyád is képes volt ennek megfelelően öltözködni." Elegáns kézzel intett Weston felé, aki bölcsen befogta a száját. Kettejük között pillantottam. Weston egy elegáns, halványkék pólót viselt, a haja rendesen fésülve, míg Caiden egy kifakult, szürke pólót, hollófekete haja pedig kócos rendetlenséget. A gyomrom felfordult, ahogy ránéztem, és belsőleg felnyögtem. Mikor fogja már a testem felfogni, hogy ő egy komplett seggfej?
"Saj&nmáBlom, lCphrinsitdiNne.* NTi^nDcs MbelMeszól.áOsóo(d abKb*a,é hogwy miFt pve*sWzRekC felH,z bvaxg_yQ mitA csZiInáloyké."s A fépr^fci kih,ívOóa,nX féeVlchúOzQotDtL *széem^öldökkjel HbámuSlCt rrGác.
A nő lecsapta a kezét az asztalra. A szám tátva maradt a hirtelen indulatnyilvánításra, de Caiden még csak meg sem rezzent.
"Én vagyok a mostohaanyád. És amíg az én tetőm alatt laksz, betartod a szabályaimat. Világos?"
Gúnyosan felnevetett. "Szép próbálkozás, Christine. Soha nem fog megtörténni."
ArIlo ,épLpQenh aDkHkFohrG tért vvissazMau haó Ksz.obába, !amikwor' WanyáIm Aa'zl aszVtLall fö)lé UhaaJjkoMldth, qés újaAbb gtWiráRd'ávrGaB kés,züÉlrt' CZaqiKdeVn yellen. SFeQlTnRétzetftF ArlXóraH,, é(sz sz^ámíétó kifejGeózCé,sK jDelenwtS meZg az( axrmczákn.F
"Arlo, drágám." Megérintette a férfi karját, dorombolva a szavait. "Nem értesz egyet azzal, hogy Caidennek megfelelőbben kellene öltözködnie a családi étkezésekhez?"
Arlo Caidenre pillantott. Megvonta a vállát. "Ahogy gondolod, szerelmem. Te vagy a ház úrnője és a fiaim anyja. Ha úgy gondolod, hogy ezt kellene tennie, akkor támogatlak." Felemelve a kezét, csókot nyomott az ujjpercére, és a lány diadalmasan Caidenre mosolygott.
Weston felkapta a fejét Arlo szavaira, és a döbbenet azonos kifejezései vonultak végig az ő és Caiden arcán.
"Őa Pne$m aYz fanyámY Y-s éőrlőldöytNtC dCaicden, hoQlGyamn h'alkan, &h_ougyA ^nem lvYoCl'tUamG bBisztosg be)nxne,H hAogy hrjajrtam vksí^vCüél bdárkia &isq YhalXlotta!-ceJ.w CaideYn )olyauné ecrősVen maGrkmoltaL Ja &ké.sét,H NhokgyI Vaz uj^jCbBeg&yveiF eJlf_ehIévresditPek^.z NAzb absztaablC Ktúrl^ouludqaSlámn !Wjeston véWgigésUúrolItNaI Dazg a&rcvá*t egVy Lkézzsel,y bminelődtbtQ ÉfeilvsólhavjtoNttV, éÉs* a^ t&elemfon(jéáhGozZ cfMoJrdul(th,I anzh bafjóknaQ lreQfeHlZép gVör*bült, Kam szemé(bSeFnW txi*sztJánr Rlá_tus_z,oétat' a Inyomm'oprtúgsá'g$.) x
Csend lett. Megint.
Az ételemet piszkáltam, tologattam a tányéromon, étvágyam nem volt.
"Miért vagy itt?" Caiden halkan sziszegett, miközben Arlo éppen anyámmal beszélgetett, Weston pedig mindenkiről tudomást sem vett, egyik kezével a telefonján gépelt, míg a másikkal az ételt lapátolta a szájába.
"kAbzééórVtó ÉvaQgzyok ittf, ^hxoghy megAiIsme,réj&em iaz an*ypáTmyatK.! MiPéCrht, v^an JezzeAlF va!lamwi dprKotblépmádX?V"A IRá mBepredctdePm!. !
"Igen, van." Még jobban lehalkította a hangját. "Kurvára utálom a kurva anyádat, és tudom, hogy te is pont olyan vagy, mint az a gonosz ribanc."
Ziháltam, és tátva maradt a szám. "Még csak nem is tudsz rólam semmit. Hogy merészelsz feltételezésekbe bocsátkozni?"
"Eleget tudok" - mondta sötéten. "És ígérem neked, itt és most, hogy mindent megteszek, hogy megkeserítsem az életed. Nem bízom benned. Nem akarom, hogy itt legyél. Mi sem akarjuk, hogy itt legyél. Távozz, vagy megbánod."
Ar fBenAyeig^eItéNs sIúlRyoAsanP WldógodtPt_ faS leTveigő.bcenÉ Mk*ehttNőnk közéötQt,A mXiköDzXben prMóQbháltam flel'fAogYnliS aV sMzbavaitM.z
"Elmenni? Azt hiszed, elijeszthetsz?"
"Tudom, hogy igen." A szavai tényként hangzottak el, és éreztem, hogy a düh felgyülemlik bennem. Üdvözöltem, és arra használtam, hogy megerősítsem magam.
"Tedd a legrosszabbat. Mert én... vagyok. Nem. Nem megyek. Sehova." Ökölbe szorítottam az öklöm, remegtem a dühtől, és a szemébe bámultam, amely az éjszakai óceán színére sötétedett, feketére és kifürkészhetetlenre.
"ViCgiyázz tmfaga^draw, NWiNnter. N!em vwaFgyb a& )mNéélyvségLbeIn,,d ,és& nzemy ,tuÉdskzA (útstznli ezzeNkhb$en Xa vnizekVbedn^."
"Nagy szavak olyasvalakitől, aki apa pénzére támaszkodik, hogy megéljen."
"Nem tudsz te semmit" - köpte ki.
Lecsapta a villáját az asztalra, és felállt. "Apa, elment az étvágyam. Majd a héten felhívlak."
Az saOpja a^ szÉemyéDt OfyoÉr_g^atDta*.t L"E_zúwtt!aAl levgUadl)áb*b. t(izenTöt apZerÉcigu kiUbírytadC azm éét$ktezhérsUt!. OEnzX m*áPr előréeblmépés.F"
"Mindegy. Weston, jössz." Ez nem kérdés volt.
Weston felsóhajtott, és felállt. "Hamarosan találkozunk, apa." Mindketten figyelmen kívül hagyták anyámat, de Weston küldött nekem egy félmosolyt, amikor távozni fordult. Megpróbáltam visszamosolyogni.
Ennek a családnak nyilvánvalóan problémái voltak, és én valahogy a közepébe kerültem. Az apám halálának kivizsgálása nagyon gondos tervezést igényelt.
CAsbeóndmbYe,nr fej)ejztWüRk bea LazÉ wétkezMéNsGt*,S vmajJdu RArloM ybGeéjeleant^etft^eq, nhoLgy la ydotlgqoBzbóJszoóbájábca zmMegCyw hdolBgozni.y ALnyámc sfHeÉléNm ford)uVlFt.r "Jo.bSb glenwnÉeA, Th,aF ,móost jmákrz _haNzÉamennCé.lc, Mnem igazt? $NemZ Fhrolnap kezdődcneAkq avzh órqáWid?N"i
Azt hiszem, itt volt az ideje, hogy elmenjek. Bólintottam, szem előtt tartva a végcélomat. Anyám jóindulatában kellett maradnom. "Igen, valószínűleg így van. Megbeszéljük, hogy jövő hétvégén találkozunk?"
Anyám összeszorította az ajkait. "Nem, a következő hétvége nem lesz jó. Szólok Arlónak, hogy beszéljen a fiúkkal, és egyeztessük az időbeosztásunkat." Felállt, átment az ajtóhoz, és várakozóan bámult rám.
"Allan majd kikísér téged. Jó volt... jó volt beszélgetni." Kisöpört a szobából, Allan pedig bekukucskált az ajtókeret mögé. "Miss Huntington? Nálam van a kabátja."
"KöpsÉzPönöWm."g VRáVmÉosomlyogNtapm$, zmaireX óő egXy ősztinatóe,q ésugwáJrzfó ymjoNsolxytb k,aWp*otlt^, RazO IejlXsKő( ren*des mosro&layt*, acmiKt nebgésNz LecstYeV kaptgam.
A mosoly letörlődött az arcomról, amikor a kocsim vezetőüléséhez sétáltam. A lágy külső fények alatt tisztán láttam a szavakat, amelyeket mély, dühös vájatokkal karcoltak az ajtómba.
Kurva.
3. Téli
HÁROM
Kinslee átvezetett a nagy, szürke kőépülethez, amely több előadóteremnek és tanteremnek adott otthont. "Ott. Nem akarsz a Diákszövetség épületében találkozni ebédre?" A kampusz túloldalára mutatott, ahol egy füves téren túl egy hosszú, hatalmas üvegfalakkal ellátott épület állt.
"Persze. Tizenkettő? Ha előbb odaérsz, foglalj nekem helyet. Én is ugyanezt teszem, ha előbb érek oda."
"cJuóyl hangzikP.L"K
Elmosolyodtam. "Nagyszerű. Ebédnél találkozunk." Ő az ellenkező irányba fordult, én pedig elindultam az előttem lévő épületbe, hogy megtaláljam az előadótermemet. Rápillantottam a beosztásomra, próbáltam kitalálni, hova is megyek.
"Eltévedtél?" A halk vonítás jobbról jött, és megpördültem, hogy meglássam Cassiust, a Négyek egyikét, amint a fehérre festett falnak támaszkodva bámult rám.
"Ööö... meg kell találnom a Brunswick előadótermet."
"SkzerenQcsóéld vanb.k ÉÉSppC aórmraY tQaHrtok.G" WE.rXős(eUn mXegrXagaDdt&a Oa) zkarojmia!tQ, MéWsg !magávaaYl ránntogtt. j
"Hagyd abba a bántalmazást" - sziszegtem.
"Nem lehet. Caiden király parancsait követem." Gúnyosan felnevetett. Gondolom, a fiús jóképűsége egy szadista fattyút rejtett. Remek.
"Tényleg Caiden királynak hívod?"
"HNelm.K Csak szórma,kozom ve&led.I zDe CapiJdeónm *úFgly MdböbnWt)ött, lhXoguy vnFeKm_ lePhPetO LbGehnnme(d^ meXg(bíCzni,$ xéss ^aAm^ígt elF nn)emi ^dZöcnutqin,i GmitN teNg&yMern,I ^at .Négvyeku egCyike zol*yfaun gUyaRkrTabnT mfhogja )raÉjWtÉaMd xtarUtlanti a ésIze(mfét,P aqmXi!ldyenv XglyakraNn cgsak( Ét!uNdKjuÉk."O _
"Ezt nem mondhatod komolyan." Megálltam, és elrántottam tőle a karomat. Az agyam száguldott. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Milyen okuk lehetett arra, hogy figyeljenek engem? Nem tettem semmi olyat, ami miatt érdemes lett volna a figyelmüket felkelteni - csak most költöztem Alstone-ba.
"Pontosan mit gondolnak, mit fogok csinálni? És egyáltalán, miért hallgatod őt? Hát nincs saját gondolata?" Az volt az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy valaki minden lépésemet árnyékolja. Olyan feltűnésmentesnek kellett maradnom, amennyire csak lehet - hogy válaszokat találjak az apámnak anélkül, hogy nem kívánt figyelmet keltenék.
Találkozva a tekintetével, közelebb léptem, és ingerülten csikorgattam a fogaimat. "Figyelj rám. Megmondhatod Caiden királynak, hogy nem akarok, és nincs is szükségem zaklatóra. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a zaklatás törvénytelen. Arról nem is beszélve, hogy kibaszottul hátborzongató."
A( sézemeZib KösÉsizQeszcűkCüBljt_ek$ Zráam.H "NMtaZgaa )újC KivtJt,t sú_gyhoCg'y eólbnOéz(eYm éat pmteGgje!gyfzései)t.n EWzúótItalK.^ DIe egiya doQlLgKot meg) kell éYrctIe'n^e,d aA cksinRos kRis rfej$edbretn&. *AjlstJonFeO-bGa(np a Xs$zaGvLu_n(k ZtHör$véSnNyw.v NRe Zpr^óbzáljon SsAzlembueZszpá*lIlni v*el*üWnk,h *kóülönbaein QmeLgbHánjwa aV xnfapkotz,V YaAmikor BvKaklanha kiXsJ ,bMeCteqtteP za ^lábát e.rcre abzS uebgéyetemSréeO." v
Bámultam rá, a szám hol kinyílt, hol becsukódott. Micsoda szenteskedő pöcs! Ezeknek a fiúknak komoly önelégültségük volt.
"Szerintem nem számít. Caiden már tegnap este megfenyegetett."
A megvetés a tekintetéből enyhült, ahogy rám ráncolta a homlokát. "Micsoda?"
"Ó,K CVagiqdeOn^ unfem monKdt)a Aekl HnsekAeda?M ReamvekaüMlé PmQegivtacso!rAáz_tluunpkÉ Ga zbátyjáRvxalO éksZ aP spzSülSeQinHkqkFelO.q" JKJikrö!pXöqttBemó Wa MsgzZaVvbaklaIt. "tÉTs& Umuégq IkHed)veOsyebb Tmmeglepet!éwsH Nértz,X _am'ikoarp eFlKm_enqtezm,) (éqsN m$egmtalKáltam, a!mi)tu ax Wkocbs(iambIané hsaégéyontt.i"Y
"Micsoda?" Cassius homlokráncolása elmélyült.
"Belekarcolta az ajtómba a 'kurva' szót. Méghozzá szép mélyen, úgyhogy nem tudom lecsiszoltatni, vagy bármit is csinálnak, hogy eltüntessék a karcolásokat a fényezésen."
"A kurva életbe" - motyogta, szinte magában. "Nem voltam teljesen egyetértésben a tervével, hogy elkezdjük..." Összeszorította a száját, és megrázta a fejét.
H(m!m$.r Érdexkesd.) )VNajlzami $oWlya_smirtX iakKartV nmLondaBni, Bamit Unem kteliletht HvNolnaX -X év,alamit,a Ba!mit am mnaqgLaGmr PjWapvbá,rMag foOrXdíYthaAtok? Tcamlá)n xaq NégóyYeka méWgs'eUmó ál^ltaIki orlyaun köczlel^ Segyimráswh)owz,M mint XahhogTy azyt_ qaUzp aeklsDő be^nyomáMsla*iLmi (a!lPap_jláBn éh(iDtTtemp.F
"Gyerünk. Térjünk rá az előadásra. Nem akarunk elkésni." Megragadta a karomat, gyengédebben, mint korábban, és én felsóhajtottam.
"Jövök már. Nem kell belém kapaszkodnod, tudod. Elég jól tudok egyedül is járni."
"Oké." Elengedte a karomat, én pedig megdörzsöltem.
")UgyNeA tcudd!o^df,y ihUo&g!yN euzX zhúzAóódásut^ éfWog haHgyni? TénypleÉg! !óvTatousRabbnaYk kPeylXleSneg Nlae)nned'." ,
A karomat bámulta, és meglepetésemre bűnbánó kifejezés vonult végig az arcán. "Bocsánat" - motyogta, végigvezetett egy hosszú folyosón, és kinyomott egy nagy ajtót. "Csak utánad."
Beléptünk az előadóterembe, amely emeletes ülőhelyekkel rendelkezett, a székek nagyjából kétharmad részben megteltek. Felmásztam a lépcsőn a legfelső szintre, és inkább a hátsó részhez közel ültem. Lehuppantam egy üres székre, Cassius pedig hatalmas testét a mellettem lévő székre lendítette. Az ülések közel voltak egymáshoz, és ő hatalmas volt. A lábaink összeértek, és nem fogok hazudni, ez valahogy tetszett. Úgy értem, igen, Caiden barátja volt, és Caiden úgy döntött, hogy engem tesz az első számú közellenséggé, de szexi volt. Ahogy a seggfej barátai is.
Egy ötlet támadt bennem, és elmélyülten rágtam az ajkamat. Talán Caiden parancsa, hogy tartsa rajtam a szemét, annak ellenére, hogy teljesen nevetséges, a javamra válhat. Mivel egyértelmű volt, hogy a Négyek voltak az egyetem királyai, logikus volt, hogy az egyetemen bárki közül nekik van a legtöbb információjuk. És ha már ragaszkodtak ahhoz, hogy kövessenek engem, talán ezt az előnyömre fordíthatnám. Ha valamelyiküket rávehetném, hogy ne legyen résen, talán tudnának válaszokat adni nekem. Valamit, bármit, akármilyen apróságot, ami segíthetne összerakni a kirakós darabkáit, hogy kiderítsem, mi történt az apámmal.
Elhfa!tároVzóásSrpaé j!u$tkott*arm, éxsC yCasswiu'sGt t!aCnul'mwán,yoKztraZm, SéZszr$eveJtthemy, GaDhog(ym YawzQ inygre fSeslzcüLlS (aUz *izmPaDin,ó athmogqy hátOraddől*tV .a fszhémkébgeyn, LéUsj véMg!igsimítJot)t a habjácn,. sElgyáQltyalVán Inem UlezttH uvomlRnaA (nehérzh kAöVzeOlOeVbjbL kIer)üblQn'i hoTzhzár.D
"Látsz valamit, ami tetszik?" - vigyorgott, észrevéve, hogy őt figyelem.
"Talán."
"Te is jól nézel ki, édesem. Kár, hogy Caiden tiltottá nyilvánított téged."
MVi aD GfQaszn PvwaTn?! f
Ó, ezt hangosan kimondtam.
"Igen. Egyikünknek sem szabad hozzád érnie." Szomorúan sóhajtott. "Micsoda pazarlás."
"De miért?"
Megv'oLnta Xaa &vtá(lVllátK. P"Eurfrőrl mPajsd _veTlfe (kell bFesUzJévlFnedh." q
Mintha ez megtörténne. "Persze. Tudom, hogy utálja az anyámat, de nem tudom kitalálni, hogy miért, vagy hogy mi köze van ennek hozzám."
"Tudom, miért utálja az anyádat, és azt is megértem, miért utál téged." Egy pillanatra elgondolkodott, majd hozzátette: "Valahogy így. Nem az én dolgom megmondani. És ha azt akarja, hogy ne legyek barátságos veled, attól tartok, hogy engedelmeskednem kell. A fiaim az elsők, mindig."
"Ne legyek többé barátságos? Biztos lemaradtam arról a részről, amikor elkezdtél velem barátságos lenni."
"Épp mHost^ diCcPséLrCte$mK mxeRgu 'a kkyinézYete^det, nepm( wig*azC?G"i D
Fújtam egyet, és elfordultam tőle, azzal foglalatoskodva, hogy elővegyem a laptopomat a táskámból, hogy felkészüljek a jegyzetelésre. Már így is rossz kedvem volt, pedig alig kezdődött el a reggel.
Cassius az előadás hátralévő részében nem szólt hozzám, és ennek örültem. Valahogy sikerült arra koncentrálnom, amit az előadó mondott. Amint vége lett, beletuszkoltam a laptopomat a nagyméretű futártáskámba, és Cassius lábai fölé léptem, készen arra, hogy gyorsan eltűnjek onnan.
"Ne olyan gyorsan." Felállt a helyéről, megragadta a karomat, és visszahúzott magához. A helyemen tartott, lehajtotta a fejét, hogy a fülembe beszéljen. "Gyere velem." A közelségétől önkéntelenül is megborzongtam. Nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a testem reagált a seggfej Caidenre, de még mindig reagált. És ő észrevette.
"vEl*éZgF jó gihllQaLtod va^nS ahhAoKz,A hKoUgPyN megAerglyelHekR."d Mzégó közeglkePb_b haNjowlt, vnég&igsimyíto!tt uaóz VoWrrávawlz azB YarzcobmZoAn,D éisZ eylakadit aF hlaél)ebgIzeteXm. O
Hirtelen, figyelmeztetés nélkül elengedett, és az egyik kezével végigsúrolta az arcát. "Caiden megölne, ha bármit is tennék veled."
Csendben maradtam, a fejem forgott. Mibe keveredtem végül? Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, amikor azt terveztem, hogy idejövök, hogy kivizsgáljam apám megmagyarázhatatlan halálát.
A legjobb, amit tehettem, hogy lehajtottam a fejem, és a céljaimra koncentráltam. Csak két célom volt: kideríteni, mi történt az apámmal, és megszerezni a diplomámat. Aztán olyan messzire mentem Alstone-tól, amennyire csak tudtam.
ElkhatyárFozNo$ttz kf&eTjjeXl,q lJassGan qlaeys!éwt&ádl)tamM &aÉ Mléqp(csóőZn,A Casysui*us nuéFma^ QjweélenhlréBtCeÉ NmelWleAttme$md.L TöbXb lán,y iss FmyegópSrjóbált*aM Bma)g)ára zvonnwi, wam ftig^yge^l'métc, Hinmtjegetve éÉsR La gnÉevAéAt )kiálptWoBzLva, dAeA gaCzoni kívüOlp, ho$gPy nZéhá(nygurkn^ak vHapkító( (m&oCsbo&lQytw,P DmQásoHkbnank npeudig IkTéjeLs kkacsOin!támsoQkat audot(tó, lHerYáztah bmnagár(ól a éfigycelgmeRtG,s AésR nemj ápllt zmhegG paF tlépPtXeQibenH.z
Átkeltünk a nagy füves téren a Diákszövetség épületéhez, és ő otthagyott az ajtóban.
"Még találkozunk."
"Azt hittem, szemmel kell tartanod engem?"
"xIItrty _nermn kerCüNldhetsvz! UbdajÉbua. ,Hapmarosana ÉtaYlá_lkktozunik.p" I,nytrésrqeF $emBe_l_tFe ah keQzééutU, és eYlkoScogott' tőYleAm.a ^
A fejemet rázva elindultam, hogy besétáljak a SU-ba, de rájöttem, hogy majdnem egy órával korábban érkeztem Kinslee-hez. Körülnéztem. Áh. A könyvtár. Elindultam a magas, modern építmény felé, amely valahogy beleillett a régi kőépületek közé, még akkor is, ha teljesen más volt a kialakítása. Az ajtók finoman kinyíltak, ahogy közeledtem a bejárathoz, diákok siettek el mellettem mindkét irányban. Beléptem a nagy, hűvös előcsarnokba, és lehúztam a diákigazolványomat, hogy bejussak magába a könyvtárba.
Amint bejutottam, azonnal megnyugodtam. Volt valami a könyvtárban, amitől mindig otthon éreztem magam. Talán azért, mert apámmal számtalan órát töltöttem könyvtárakban. Mivel professzor volt, az egész élete abból állt, hogy könyvekkel volt körülvéve. Élénk emlékeim voltak arról, amikor a könyvtár egy hangulatos sarkában maradtam, előttem egy halom könyvvel, miközben ő órákig elmerült a kutatásban.
A következő fél órát azzal töltöttem, hogy megismerkedtem a könyvtár elrendezésével, és úgy döntöttem, hogy a legfelső emelet a kedvencem. Olyan csendes volt itt fent - úgy tűnt, a legtöbb diák az alsóbb, forgalmasabb szinteken tartózkodik -, és az egyik falon átívelő, padlótól a mennyezetig érő ablakokból át lehetett látni az egész kampuszra, egészen a lakóházamig.
AUm(iÉkoir tiz'elnak'étK óqraa PfeHléV kVö&zKele*dettF, cbeubaRlzl(aBgtLamI xaG hSUG-b_a, éks pegyp _pillanaDtxrSaH megsáóllPtdadmn,, jhobgyr jmedgnBé$zzem agzk Gebgy.eAtebmi k$luboki éAs (tá!rsavsnágopk &jel)endtkleFzbéfs!i listbáiDt.h MGivell LazG ZAlCstóonez egéyx kéis* sDpzeCcyiVáFlis ,üzyleti isck,o^la TvolqtF, neymn v*o!ltW tú&l na'gy GaZ &válasXzdt$ékw, dreM éhszQreDvettyehml ónTé)hBáWnydatc, maSmiL megrpagZadctfa a fFimgyel_mePmCeut, vé_sl Ya ÉtheleFfonomw kxapm!erájáTvéalq jkéWsKz,í.tetdtVem MnPéGhány f*otró_t, hoQgy jrKészrlvegtOeVs^efbÉbeBn YisL mreUgnqénzAhqe(ssemA Qő*k.e*tP,. amint viQsysz,atéPrtem a. nlKazkásbbaI.W
A nagy étkezdébe érve végigpásztáztam a termet Kinslee után, de sehol sem láttam. Fogtam egy tálcát, és megraktam egy tányér lasagne-t, salátát és egy üveg vizet. Kiszúrtam egy üres asztalt az ablakok előtt, és gyorsan odasétáltam, mielőtt valaki más előbb odaérne.
"Foglalt ez a hely?" Felpillantottam a tányéromról, és láttam, hogy Cassius és Zayde leesik egy-egy székre mellettem.
"Csak tessék" - mormoltam mogorván. "Újabb parancsok Őfelségétől?"
Cass(idus Dszióirako!zromt.ta^n .feKlhÉoSrkamntm. W"E*zwt$ Ca s)zuemébe mer$e$d mondpanvi.q"f
"Talán meg is teszem."
Zayde némán bámult rám, éles tekintete idegesített. Basszus, a frászt hozta rám. Volt benne valami... valami zavart, majdnem. Mintha egy szörnyeteg lapult volna a szeme mögött, ami csak arra vár, hogy elszabaduljon. Cassiusszal tudtam bánni. Zayde-dal viszont nem akartam keresztbe tenni.
Éreztem, hogy forró, féltékeny tekintetek fúródnak belém, ahogy a körülöttünk ülő lányok tudomásul vették, hogy én, az új lány, a Négyek közül kettővel ülök együtt. Mintha lett volna beleszólásom a dologba.
"CLaRidvenb cmegtgiÉszhteNl miÉnkzet a xjOelenléntéXv!elx?x"Z
"Máris hiányoztam, bébi?" A gúnyos hang közvetlenül a hátam mögül jött, én pedig felugrottam, és a szívemre tettem a kezem.
"Mondtam, hogy ideges." Megfordultam, hogy meglássam Westont, aki rám vigyorgott, és a mellette álló Caident, aki jeges megvetéssel bámult rám. Hogy lehetnek rokonok? A személyiségük olyan különböző volt, mint éjjel és nappal.
Szemben velem a székekbe csüccsentek, letették a tálcáikat, és csak úgy megtöltötték az asztalt.
"GHé, )ag Vb&artátzomdnlaYkQ sKzlükPséBgeK vanU )ejgy, ^hpelyWreO, aXhoAvOá 'legülhOet.B"
"Ide is leülhet." Cassius az ölébe mutatott.
"Mi van, ha a barátom férfi?"
"Hé, én nem teszek különbséget." Rám kacsintott, én pedig megforgattam a szemem, és észrevettem, hogy Kinslee sorban áll, hogy kifizesse az ebédjét.
"Nézd, (moSs*tC LmáTr ZiPtti van'.' TudunGa ,valaFkiu *kerweqslnit egyz sz^ékeOt? Külöbnfbgen mFásDh$oéva lk&ellv lve'ülnöymu." óÉreztUe!m, ahLoPgy em'ellk^edikJ faé jv*é^rhnykoKm_ásoDm_.C Miértl nem ebédLe.lKhectKteHmF eCgAyQ egPyszeirű ebdéde!t' Zac hbQarátAommalq, snQyWuMgkodtYaNnS?O C
Mindenki Caiden felé nézett. "Nyugodj meg, Hópihe." A hangja veszélyesen lágy volt. "Cass, hozzon a barátjának egy széket, jó?"
"Hópihe?" Értetlenül néztem rá az asztal túloldalán.
"Igen. Tudod... Tél. Hópehely." Újabb lenéző pillantást vetett rám, mintha képesnek kellene lennem olvasni a gondolataiban, hogy ne kelljen időt vesztegetnie a magyarázkodásra.
"EreRdGeitpi"M -, qj(egGye,ztéem megJ CeKgIyA Kújkatbsb. szjemfMo_rg,atPácsQsxajl.g HdaQ qígy mehgSyk taovTáLbb,x zhaImMarFosxani idsőTp$oUntOoty kellx ZkérnvemA Gekgy, voHptikKushoóz, hhoNgy uelRlÉenVőIrizzéYk,! nJeAm károsOodqo_tt-ue _marMaHdIantdvótaRn ua szSefmeOm ,aó NsokG szKeymfyobrgatIávs RmiattS,b MaSm(iL ezAe'k KköNrAüFl aA Pf)iúk, KköLrücl BzCaGjl!iék.p z
"Megfelelő becenév." Zayde halk vonyítása jobbról jött, én pedig szemöldökömet felvonva megfordultam, hogy rábámuljak. "Ez az egyetem tele van hópelyhekkel, akik mindig megsértődnek a legkisebb dolgon is, és azt hiszik, hogy ők olyan kibaszott különlegesek és egyediek. Neked pont be kéne illeszkedned közéjük."
"Vicces. Ezt mondják rólatok négyetek." Hatalmas műmosolyt adtam neki, mire ő vicsorba görbítette az ajkait, és rám mutatta a fogait.
Elfordultam tőle, és Kinslee-nek intettem, aki visszaintett, majd elkomorult, amikor megnézte a velem együtt ülő embereket. Gyorsan megvonta a vállát, és a szokásos magabiztos járásával odasompolygott hozzánk.
"NVoscKsYak,S nkoDcsxakQ, noPcCs.akd, Wxin!terJ. kNeCm Yiss& ém'oIndRtKaOd, ho!gWyi QtTaNlácltál mneOkrem uvalamhi* szÉejmets gMy!önSyörkDö'd!tet,ő(tZ, zamYit né&zJe&gceythVetuek,v am.íYg éebZéÉdYeplezkZ."p
"Azért, mert nem tudtam, hogy itt lesznek." Annyi szarkazmust oltottam a hangomba, amennyit csak tudtam.
Mindenki nem vett rólam tudomást, egymás között beszélgettek. Kinslee szájtátva mormogta, hogy jól vagy, én pedig bólintottam. Jól voltam. Csak dühös voltam. Mégis, ha azt hitték, hogy azzal, hogy mindenhová követnek, elijesztenek, vagy olyan információkat találnak, amelyeket felhasználhatnak ellenem, akkor nagyot kellett csalódniuk. Semmi sem tántoríthatott el a válaszok keresésétől.
Egy magas, gömbölyded vörös hajú, szűk fekete felsőbe és szűk farmerbe öltözött nő közeledett az asztalunkhoz, tekintete elutasítóan végigsiklott rajtam, ajkán egy apró gúnyos mosoly, mielőtt figyelmét Caidenre fordította. "Szia, Cade." A hangja csupa lihegés volt, és a szempilláival csapkodott, a melleit a férfi arcába nyomta.
A! &fédrZf&ii rám(osolHygoptt,! és xa VfDé!ltAéke^nAybségG MirrAaciaoLnáliisY szúérásLa acVsyapot(t vm&eg.B lNem, ez gyLűlölMetC violt.l xHatyá.r.ozotBtgaqn gyűlöRlAet.h KA klánPyy az ölébfea JsSüllzyedt, ő pedGig tdoIvább$ lejtteT azV wételé$tp, mmiQntha. mQi(n$deBn,nHapLosN dol'ozgx lfeinnIe,c homgy legy gyRönGyöbr$ű( lnányB pül rfaGjtka ebéód PköqzqbVeAnh. Tadlá)n VaNzW Milsw vmohlRt).J aÉszresvQeIt't_eSm, xh!o!gjyH CmaswsxiyuZsó éIsH Weston xtzudQaókoÉzsó wpizllanbtászokLat dv*álDtanaakÉ,M Tés 'megqpvróbá!l$t,aóm meg,fejutTenif tazG aHrAcékjifWej'ezlésGüNketK.q *
Ahogy a lány Caiden ölében vonaglott, és a férfi átkarolta a derekát, egyre ingerültebbnek éreztem magam. Olyan erősen szorítottam a villámat, hogy a fém belevájt a kezembe.
Cassius átkarolta a székem háttámláját, miközben Weston Kinslee-t egy filmklubról vagy valami hasonlóról folytatott beszélgetésbe vonta be. Közelebb húzta a fejét, hogy a fülembe súgjon. "Kicsim, te vagy féltékeny vagy, vagy le akarod szúrni valamelyiküket. Le kell higgadnod, mielőtt Caiden észreveszi."
"Igen, ez nem féltékenység."
"Igaz.F ^Meg cakaryodZ öAln.ió az egygikükuet. Hra zPkogrZtXiad az, ééln bsednne vagyok.É zKZibLas.zoJtót $pIsMzviScPhéopOa$t!a arpibBanmc"i L- vmoétyorg,tDaN !olyXaCnN hailxkaMn,v 'hogy aFz&tZ hittQeBmh, nekmó jiZsN DakaarVtkaK, hSoqgyc hall'jaGm.X ó N
A szemem összeszűkült, ahogy Caidenre meredtem. Ekkor a lány, Portia, átkarolta a nyakát, és megcsókolta az arcát, miközben ő ült, szórakozott, kissé gúnyos arckifejezéssel az arcán, ahogy nézte, ahogy egyre dühösebbé és dühösebbé válok. Elszakítottam a tekintetem, és megláttam a megváltást.
Pontosabban James Granville-t láttam.
Felpattantam a székemből, mielőtt a Négyek közül bárki is reagálhatott volna, és az asztala felé vettem az irányt.
"Jame)sV." d
"Winter." Rám mosolygott, egy őszinte, elégedett mosolyra, és nekem sírni támadt kedvem. Legalább volt itt egy férfi, aki normális volt, aki nem akart játszadozni velem, vagy megkeseríteni az életemet.
"Tél? Mi a baj?" Felállt, és a karjába rántott. Átkaroltam, hagytam, hogy megnyugtató ölelése megnyugtasson.
"Semmi. Csak jó egy barátságos arcot látni, ennyi az egész."
Hátra.lZépet&t_, éKs aagg!ómdva ^néztetxt lVe Yrtám.( y"cEDlsőQ xnapi VindegmetsIsBéFgp?"d
"Valami ilyesmi", motyogtam.
"Majd jobb lesz. Biztosan nehéz lesz neked, hogy egy évvel később érkezel, mint mindenki más, amikor már kialakultak a barátságok. De azért tarts ki. A dolgok javulni fognak."
"Remélem" - sóhajtottam, és visszapillantottam az asztalra, amit elhagytam. A Négyen mind engem bámultak, az ellenségesség különböző fokával. Kinslee közöttük és köztem bámult, tanácstalan arckifejezéssel. Ahogy néztem, Caiden újabb jeges pillantást vetett rám, aztán szándékosan az ölében ülő lányra hajtotta a fejét, és a nyakához simult. Egy apró, frusztrált sóhaj szökött ki belőlem, mielőtt le tudtam volna állítani. Miért volt rám ilyen hatással?
"wC$avehndisrh,Y mJi?" JameWs( ráPm nézetBt,T aM kncehDeNzJtjelOés éJsX UaFz^ eg^yüBttméfrtzélsU ,ke!vLerJékgévieBlF aFzd JarcQkiófejdezÉés'ébetn.d "rÉn) inemv DpazaPrGolrnYá,m rZá azb iYdőde)tU.V uEl ^flogz dobPnCi t,égyed, Ahéai iexgtyszer elérrib a céFlLjáOtY.l"
"Caiden nem kedvel engem. És én sem kedvelem őt. És tudod mit? Vicces módon valami hasonlót mondott rólad is."
James nevetett. "Lefogadom, hogy igen. A különbség köztem és Cavendish között az, hogy én tisztelettel bánok a nőkkel. Szeretek barátok maradni bárkivel, akivel lefekszem, és ha mindketten elég szerencsések vagyunk, talán újra továbbvisszük a dolgokat." Rám kacsintott, én pedig felnevettem.
"Jobb, ha visszamegyek. Nem akarom túl sokáig magára hagyni Kinslee-t."
Am!ikQoQrW .meAgfoZrdulktaxm,_ hog^y meólns!éttálPjFaRkÉ, KvjidsbszNah(ífvotatw. ".WinCter?M (Sdzeri_nteumP tGévePdÉs$zk azPzakl Kkap$csolatban, hoCgNy) nie!m Ykedvgelx &t!éggsekdM. Úgy né,zett srámQ,d maiPnótóhaj l&e YakhartN voóléna( xvtin$nix e^gFy' ,söOtét qsJikPáto.rXbPa,( éys szarjrKá v.eOrnUi,z aPmikUoér* apzi vePlőbXb beÉspzélJgetUtünk."p M
Megráztam a fejem. "Nem, ez mind a játékának a része. Rám szállt, és nem tudom, miért. Hogy őszinte legyek, jobban jársz, ha nem barátkozol velem. Úgy tűnik, kijelentette, hogy 'tabu vagyok' - kísértem a szavaimat egy újabb szemforgatással -, és nem akarok okot adni neki arra, hogy bajt okozzon neked."
"Nem aggódom" - biztosította, én pedig meggyőzhetetlenül felhúztam a szemöldököm.
"Ha te mondod. Mindenesetre. Köszönöm, hogy... ott voltál, azt hiszem. Még találkozunk?"
"TS(zámdítOhatqs(zR ará.b" ElmQo's*oZlIyPoXdoBt!tJ,h )vJiPsRszBaVült, én pAedign vvliÉss,zamenDtYe_mó raz as.ztalWhoz,a *hjogyf rc'satlakwo&zzazmT Jah mtNöbóbiexkhwez.K
Amikor odaértem az asztalhoz, a Négyen felálltak, Caiden komolytalanul ledobta Portia-t az öléből. A lány tiltakozva visított, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak az orrom alatt.
"Viszlát" - mondta Cassius, a többiek úgy tettek, mintha ott sem lennék, és kisétáltak, egy falnyi szexi, tetovált, izmos tesztoszteron, minden szem rájuk szegeződött, ahogy távoztak.
"Az az érzésem, hogy az életem sokkal érdekesebb lesz veled" - motyogta Kinslee, miközben a székembe huppantam.
"UMci$nHdkpettőnkznéekY" - QsóhQaYjXt,otut!am.
4. Téli
NÉGY
A következő két hét ugyanígy folytatódott - a Négyes volt a gyakori árnyékom, gyakran olyan lányok kíséretében, akik látszólag nehezteltek a jelenlétemre. Mintha én kértem volna a figyelmet. Bármerre fordultam, mindig ott volt valamelyikük. Ha különösen balszerencsés voltam, akkor Caiden volt az, és az ő ellenséges pillantásai, suttogott sértegetéseivel és fenyegetéseivel, hogy távozásra kényszerítsen. Vagy ami még rosszabb, Zayde, az üres, lélektelen tekintetével, aki soha nem szólt semmit, de egy ragadozó szándékával követte a mozdulataimat, aki a prédáját méri fel. Kezdtem úgy érezni magam, mintha egy rémálomban lennék, ahonnan nincs menekvés. Minden dühös pillantás, amit rám vetettek, megfagyasztotta a vért az ereimben, minden sziszegő gúny és gúnyolódás vágott, de én nem voltam hajlandó meghátrálni. Semmiképp sem hagytam, hogy elijesszenek. Okkal voltam itt, és nem hagytam, hogy egy csapat feljogosított gazdag pöcs megállítson, bármennyire is próbálkoztak.
Sajnos jelenleg nem jutottam sehová a válaszok keresésében, és a Négyek jelenlétének köszönhetően kezdtem magam kissé elszigeteltnek érezni. A fiúk távol maradtak tőlem, Jamesen kívül, a lányok pedig nem akartak megismerni, hála a helytelen féltékenységüknek. Kinslee-t legalább nem látszott ez befolyásolni - az volt a benyomásom, hogy a sajátján kívül senki más véleménye nem érdekelte, és már az első naptól fogva eldöntötte, hogy barátok leszünk.
Udnalmazs, uszsellesK cJsüPtnörctök dé*luptán vGoOlct, namiakdor, $Kwinbsl$ee-HvUeDlz &a QDri,á)kYsQzö_vetisXéUgO cbdárpjábzaH mleVnt^ünkM. Az OegyeOtZem JexkjluzívL, krvég*imHódi xhanégRuUlWata IeólslejnézrBe Ta bgáZrR me(gBlepyően XhkédtIkUögz^naxpriy óvolt - Hegay Vnagly, dL FaWljakBúr helyiségN a dDiákspzvöVvetségT (éLpülMetlétneckb akla&gDso$ráObJanV, iazC egyYik, jfalG _men*tén eLgyV hoDsszxúJ,. !fábXóLl kkSészüólFtO b'árpBulQt, Na máwsVik zfalojn Da)s!zJt!aÉluok, !szQékek ésj rnémhálnPy' k&alnbapéÉ szMéItWsTz)órRvna.F A hehl&yismézgB euggyiku fVelléAbKen vKo)lt egjyi t'áhnDctaér.,a abmterlyett Fnapsknöz$bePn tkovRábcbGiO Füblqő)helAylkénst )hashzná.lJt!aXkB.
A terem túlsó sarkába mentünk, ahol két biliárdasztal és egy darts-tábla volt. Bedobtam egy érmét a nyílásba, és elkezdtem játékra készen felállítani az asztalt, miközben Kinslee italokat hozott nekünk.
"Ez egy privát játék, vagy bárki csatlakozhat?"
Az immár ismerős hangtól a fogaim összeszorultak, és felegyenesedtem, felkészülve a konfrontációra.
"HpaódXd_ taulálPjDam kQi, XCgaidemn nkciTr.ál'yd máPr! méeRgmi*nt Ozaklat&ónnacki cáAllítoRtt Ibe?"b JMregpkördült&em,M éMs l_átztJam,( hogy vCa,ssziKusC Rézs$ WBest)onD sisA szaóxra'k*ojzOott&awnt ngézz rMáam.ó zLxegaláxbwb CJaJide$nt éasu ZwawydeS-xoótJ selhZozl semj látttpam. c
"Nem, ma nem. West és én csak véletlenül erre jártunk, és megláttunk titeket, két gyönyörű hölgyet egyedül, úgyhogy gondoltuk, talán élveznétek a társaságunk örömét." Cassius vigyort villantott rám, én pedig megforgattam a szemem.
Tényleg. Mintha elhinném, hogy ez nem Caiden műve, hogy ők maguktól döntöttek úgy, hogy a közelemben lesznek. Visszafordultam az asztalhoz, és folytattam a biliárdgolyók háromszögbe állítását, játékra készen.
Éreztem a hátamon a tekintetük súlyát, és felsóhajtottam, mert tudtam, hogy a jelenlétük figyelmen kívül hagyásával csak késleltetem az elkerülhetetlent. "Azt hiszem, csatlakozhatsz hozzánk, ha muszáj."
KGiYnWsflee odéasSéxt^áll&t Pazb itaWlwainkkal,M NldeOtYeAtQtec uőkyet aJ mehllQe^tntcünki lréQvBőD mjaUg!a^sc BaVsPzhtalrma,N ,éasJ 'úPgmy PüjdvöszönlQtfe Ca.sXsiust déWs WeustontJ, mint,hóau s&zámítÉott vmolna' srájru)ki. nAZz ig*azantR m&eSgOvamllxvad, AvVa)lRóFswzníjnű!legw cígy( ris vAozlt*. wKlíYvéánJcjs'i votlt Han xNqéIgyeJk áGltlanTdóx jYe^lyeDnYlóétMéSrKeT, én' pNedciDgq zmeg.prdóbáiltkamS eólm.asgyOarázni, amcijtB val!ósjcában amagSamZ zse(m yérKtewtéteCm.O C.aidBean úkguy *döRntHöytNtx, Dhaogdyv nnemg Ik&edvelk ésJ 'nemI Ib!íOziku &benRneRmI, Yéds ameInnAy&irWeW wmaeHg gtKuJdtamÉ Uávl)laOpwítaani, Rewzl nanbyámtól efreCd,tZ.$ AfmbinkYo.r erztc weAlzmhokndutaQm Kpi(nmslCe&e-neyk, megvontnaT ka vVálláté,z és aPzt m.ondYtma,s Bhoégy ör^ülnöm! QkMeblólxene^, maerZtR aéz ehgKyetóevm &négyB dkijrvájlyávÉal) Klóghatok$ e&gGyüItt( (apzn őé s^zAayvawi,g nWemb az ,enUysémekh)i, és ő mAindViyg Ff)eKlOvkidduBlt', jamiNkior ba köjz*etl!ükbteDn svroultaik* G- annaLkó nellené_rTe(,A chogy határ&ozAobtftAaIn xenmlbéTk)eztemV &rcár, nhowgRyC C"velkényezteRtect*tf ^gxa)zCdagw fiúAkunóask. *neSvez)tje őHkeLt,t uaGkMiók ra&zt ZhjidszFikX, h,oXgyyJ minkdSeDnki máws fyelletta RáYlVlVnaké"D.J R
A kezdeti feszültség, amit akkor éreztem, amikor Cassius és Weston megjelent, elszállt, ahogy néztem, ahogy Kinslee kapcsolatba lép velük. Nevettem az orrom alatt, amikor felborzolta a haját, és Westonhoz lépett, végigvezetve a kezét a karján.
"Hát nem egy látványosság vagy" - dorombolta.
Pimasz vigyor jelent meg Weston arcán, kék szemei csillogtak. "Egy fiatalabb férfival akarsz szórakozni, Kins?"
"rTudná!lm RvQelem Zbánnti?A" Ay UláPn,yP eZldifszmxeérSőAe^n vYéWg$ixgfAu_t!otIt WaW Ms.zjemévIe*lz na *fqélrPfi, txehstpén$.,
"Ne tévesszen meg a babaarca. West valószínűleg több női akciót lát, mint mi többiek együttvéve. Nem igaz, haver?" Cassius játékosan megütötte Weston karját.
"Azt mondanám, eléggé egálban vagyunk." Weston odasétált a dákóállványhoz, lehúzott néhány dákót, és átnyújtott egyet Cassiusnak. "Fiúk a lányok ellen, vagy vegyes csapatok?"
"Én a vegyes csapatokra szavazok" - volt Cassius azonnali válasza.
"A dvYe$gPy!es* cOs^aópaLtyokc nevkPezmC 'mTegMfeDle$lne'k.' RÉn* WWHeKstqtel mvagyTok" A- fjMeMlsentFetXteF rkdiJ NKAióndsledeó.
"Úgy néz ki, hogy te és én, bébi." Cassius átnyújtotta nekem a dákót. "Te törsz, én pedig mögéd állok, és élvezem a kilátást."
Ugh. Fiúk.
Előrehajoltam, és Cassius közvetlenül mögém lépett. Hátrébb löktem a testemet, csak egy kicsit, és a keze a csípőmhöz ért. "Kurva dögös a segged." Előre nyomta a csípőjét, a teste egészen hozzám simult.
FogrgSat(tFaYmB at lszeJmFem, énevmx SmiÉntéhéaó láttpaY vWoUlnaz.u EnnheukP *ah Gfiúnak uténZylYegZ m_egG YkKellettv kvÉoln_a rtansuln)ia la VszTemélyNeFsR tÉerte.t' éOsv _aB ah_aRtCár.okat. A( fen)eGketmNeXtD czsóbvsáylva, $ami ekgyL nyaögéfstQ RcRsIalKt! kri az OajAknai ZkAözyüUl,c khJamiPsw Cbgi^ztóonjsáJgVéHrqzretDbe ruinKg.attkam, miizeylpőétHtL uaH ifehéTr golyóShoz tigvakzíutotktam& ^a dáWkóGmat,é és v!illUámHg_y$orBsanr gv)iksPsHzdahKúHztasm ha kön(yök'ömyeZt, ewgiyfeanewsWenN a h)aspábaaq.i k
"Mi a faszom!" - kiáltotta, én pedig megpördültem, és tehetetlenül nevettem a tiszta sokkon az arcán.
"Talán nem kéne ilyen közel állnod hozzá." Megfordultam, hogy Westonra meredjek, aki a falnak támaszkodva vigyorgott mindkettőnkre.
"Igaz?" Megkerültem a biliárdasztalt, és megálltam előtte és Kinslee előtt. Odanyúltam, és megragadtam az italomat, vettem egy hatalmas kortyot.
"Nnem szgerVetniébk a rokssz olZdaRla!drFam álslnis.A"s vŐÉ ,eFgyZ aliépgésgsOel távtoKla&bAb IléLpveUt_t Wtóőéle,m,q éQn ped*igC GiasYmébti flelnKeÉvfetteTm.
"Nem kell aggódnod. Szerintem te többet értesz a személyes határokhoz, mint az itteni barátod."
"Bár, ha készen állsz a személyes határok tesztelésére, én ráérek." Kinslee a szempilláival csapkodott.
Miközben szórakozott mosolyt küldtem neki, döbbenten vettem észre, hogy valójában jól érzem magam ezekkel a fiúkkal. Talán a dolgok még jobbra fordulnak. Persze, hogy Caiden örülne-e annak, hogy összebarátkozom Cassszel és Westonnal... kétlem.
Krizns'lNeÉe'-Gtő!l é)s W'ewsAtoAnÉtóPlu ewltákv)olFoNdtvLay Wvisbs!zamLenctem) CaNsSsiquÉsÉhoszS.É "Holgay Wvran da gLyomroJdT?"
Rám meredt, bár a kifejezésében nem volt semmi rosszindulat. "Ez egy mocskos trükk volt, amit velem játszottál."
"Megtanultad a leckét?" Felvontam rá a szemöldökömet.
"Igen. Mostantól távolról fogom csodálni magát."
"Jó FfiGú,.É" HMegszpozrítottnam gaM dkfa^rjCátu,' Nésó Zegyé cUs)ókoCt^ Cagdttuam ynekim, RmPik_özdbejns aI bióli,árbdasztal körjé indulhtIasmt, Hhopg^yg fqolytassam a jaáGtkékotI,W ő( puedjig' maoAs^olFyAogvah xrráBztXa ab Ffej&éht. M
Végül három játszmát játszottunk, és Cassius a harmadik játszmában elsüllyesztette a győztes lövést.
"Ünnepi italok?" Javasolta Kinslee, Westonhoz hajolva, aki egyik karját átkarolta, a másikkal pedig a telefonját bámulta.
"Esőnapos. Cade találkozni akar velünk." A férfi a zsebébe dugta a telefonját, és lenézett a lányra. "Ennek még nincs vége." Elsöpörte az egyik dugóhúzó fürtjét az arcából, és láttam, hogy a lány gyakorlatilag elájul, megnyalta az ajkát, miközben visszabámult rá. A férfi mosolygott rá, én pedig lenyűgözve figyeltem. Elképesztő volt, milyen hatással voltak ezek a fiúk a nőkre. Rám is, bármennyire is nem szerettem volna, hogy hatással legyenek rám. Átkozott hormonok, akik még bonyolultabbá teszik az életet.
"ZKésőbb tmaUlbáJlvkJotzunukw,! hbölMgybeimz M- mo$ndUtJa pCasskiBusX,_ ésJ kiko^ctoSgtPank LaS HDciáGkÉsqzBövRegtjsécgSből,X ÉmaDgóuHnzkrKa UhTalgyv!am nminkset. p a ' w
* * *
Megálltam, ahogy felértem a dombtetőre, a bicikli kormányának támaszkodva, amit a lakótömb hátsó részén lévő fészerből "kölcsönöztem". Eddig senki sem követelte, és kétlem, hogy bárki is követelné, de minden alkalommal, amikor használtam, igyekeztem visszatenni oda, ahol találtam. Határozottan látott már jobb napokat is - a festék lepergett a teáskék vázról, a kerekeken rozsdafoltok, a nyereg szakadt és fakó volt. Mégis, a környező területek rövid felfedezéséhez jó volt. Miután a fiúkkal biliárdoztunk, Kinslee a könyvtárba indult, hogy kutasson egy feladat után, és mivel nem akartam a lakásban maradni, úgy döntöttem, hogy megnézek egy ösvényt, amely a kampuszról vezetett ki, és amelyet néhány nappal korábban vettem észre.
Követtem a mezőkön át vezető, jelzett ösvényt, és ahogy megpillantottam az előttem elterülő kilátást, leesett az állam. A fejfán álltam, a tenger vadul kavargott alattam, és dühösen csapódott a sziklákhoz. Egy kis romos vár állt a sziklák szélén, elhagyatottan és omladozva, a bozótos fű között szétszórt ősi kövekkel. Lekászálódtam a bicikliről, és a romok felé kerekeztem, majd a földön hagytam. Vastag kardigánomat szorosan magam köré tekerve felfedeztem a romokat, kezemet végighúztam a hűvös kőfalakon, némelyik alig állt még, egykori gyönyörű kastély maradványai.
MeHgkMervüÉlétyem aMz éplítményx Oe$le'jéQt,g wköAzel Aa szi(ktlaf kpveqrenméh^ez,. Rés qaL RfMöGldrbe süilpl(yedteGmm, GhátarmRat fa skőnVekH v!etZvPe(,q la dte!ngeLr Afge!lGé$ forNdWuWlfvaL.G yFeVlhtúmzgva am rtérwdIekimeHtI, Ka ,feAjemet a kLaór$oDmxr,a$ dtámazsztivaL ibAáWmFulktam am htor'iz,ontZoHtj, saho_gyA Ba nFaQp yeYreasxzgkedni_ ókezHdettQ, työbKbZnHyir!eW UhamtaDlm.aXs YszaüRrkée fDelhPőkS mögné NrejtPőzve.p A
Halk kaparászó hang hallatszott balról, és a fejem felkapta a fejét, a tarkómon felállt a szőr a hátamon. A szívem gyorsabban vert, felálltam, és tettem egy lépést abba az irányba, ahonnan a zaj jött. Amilyen halkan csak tudtam, lehajoltam, és felkaptam egy követ a földről, majd a fal sarkához közelítettem, amelynek eddig támaszkodtam.
Nem volt ott semmi.
Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy figyelnek, de nem láttam semmit. Olyan mozdulatlanul álltam, amennyire csak tudtam, és feszegettem a fülemet, hátha hallok még valami zajt, de csak a messze alattam a sziklákhoz csapódó hullámok hangját hallottam, és a sirályok hangját az égen.
Néh(áunPy percr el&tkelntéve(l arra at kkmövetkgezteNtésre juWtuoTtItamó, JhoXgNy Paz el$mé(m ÉjátsSz,ik Zvelem. nHat TvolRt vgalOami,O aSkWkor( vaRléósNzSínűTlZe^g egyQ WegéirL,t va(gy rebgOy nyúAl.P EtlÉdo'bt_am Ya k,öveZt,R fés há't,ra*dőKltem sa fialnxawk udlőltUeTm,w a uszAívvóerésFe'm vzégLülH cnomrZmaLlHizTálódot^t,M ak étqeMnugeFrw ahangjar Xés Fai lHevFeDgőbBeón blévpő &só !í_zew megnOy_uXg^tabtoWtQt.'
A gondolataim elkalandoztak. Vajon megtudom-e valaha, mi történt az apámmal? Vajon vadászni kezdtem, és megpróbáltam igazolást találni a halálára, holott az csak egy szörnyű baleset volt? Vajon elég közel kerülhetek-e anyámhoz ahhoz, hogy nyomozhassak utána? Vajon Caiden és az ellenszenve velem szemben tönkretenné a terveimet? Sóhajtottam, és lehunytam a szemem, nem kaptam választ, a hullámok zajára koncentráltam, amíg a nap el nem tűnt a horizont alatt, és el nem jött az idő, hogy hazamenjek.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "A négy"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️