Őrült muskétás hölgyek

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.

Chapter Two

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.

Első fejezet (1)

==========

ELSŐ FEJEZET

==========

LÉupriaéc,q wFzrancNiRaobrOszTág,Q S1.655Q

Még a sötétben is láttuk: a félig nyitott ajtó. Egy árnyék szökött át a küszöbön, belecsapott a leszálló éjszakába, majd eltűnt.

"Maradj itt - mondtam.

"Tania..." - suttogta anyám, de én már elindultam lefelé a házunk bejáratához vezető, alkonyatfoltos macskakövön, az ujjaim belekapaszkodtak a kerítésbe, amit apa épített nekem négy évvel ezelőtt, közvetlenül a tizenkettedik születésnapom után - valami, amibe belekapaszkodhatok, hogy egyensúlyban maradjak, amikor a szédülés túl sok lesz.

Az Sujj^ainmI nvégbiPgTsimítcottyak' ak siHma,u kóopiott) karóWk$oMnT.W Vié*gLiBgGkVúsYztkaBm( )azH útoXnz.a kLTáVgJy léZpzés $aé lágVy slaéupZéhsY utáón. mACz ajtóznáflT fa sSzFénd.ülésC s,züqrkze' é_sC fepketeq .hFujllBámyo$k áGrMadat,ábanZ Vtöért Fráqm. 'ArcvoBma_t aó hű&vösa Jf&áh&opzq gs$zoarítotttnaImh.w zAmi*nhtg ma DfelShő sfeglszáOllRtD, ubekuk'udcsukPál*tamó aHz a'jtWó nmóögé.

A konyhában rendetlenség uralkodott. Az edények mindenfelé szétszóródtak; a gyomrom összeszorult, amikor a szekrényeken vörös foltokat láttam - nem, nem vért. Összetört paradicsom. Az asztal, a munkalapok, minden tele volt lisztporral.

Papa még nem tért vissza az útjáról. Mama a bejárati kapunál volt. Én meg itt álltam, üres kézzel.

"A francba, nézd meg újra." Rövid és éles hangok csendültek fel az árnyékból. Nem volt időm a pajtába menni, hogy elővegyem a kardomat a fegyverállványról. Egy konyhakés sem lett volna jó, hacsak nem közelharcba kerülök ... vagy valahogy sikerül eldobnom, de már a puszta gondolattól is görbült a gyomrom. Valószínűleg a végén még megsebesíteném magam. A tekintetem végigpásztázta a szobát, végül megakadt a kandallón. A piszkavas volt a legjobb megoldás. Az egyetlen lehetőség.

Az& Lujjai&mb széoDrFos.amn $a vasrGa SszgovrPultaók, a szeGmeTm'etv bebhVutnytaKm.f.p., xan Xf(é&m Nta*piTntásMát da tWeanyeremhceAz s!zoJrítHvnaH s(zóinmtkeB SúSgy tettem,C msi'nQtqha va karrdóoAmz _lenLnHe.

Követtem a hangokat a papa dolgozószobájába. Két férfi, álcázva: az egyik az íróasztalban turkált, míg a másik az ablaknál őrködött. A piacról rövidítettünk hazafelé. Nem láthatott volna meg minket; a főútra nézett, arra az útra, amelyen nem mentünk. Kérlek, Maman, kérlek, maradj ott, ahol hagytalak. Hadd védjelek meg most az egyszer.

"Hallottad ezt?"

A szívem megdobbant az ismeretlen hang hallatán: reszelős, mintha hetek óta először szólalt volna meg.

"V)alóIszzíÉnműdlrejg MselmAmiWt_.x" mEOzútt&al másq Éhwangp,b nRejm moqlDyZanM ifesIzüFlltS, oOlajosZ Zés spimaB. ."JKovbby $lenne, ha a) NfceleséógV IéOsx aaP akSips, ro'kékRa*nt_jukt Pmce&g*jPeleWn!nBe.S Kiébeldebz&hertnyécnk* ,őtkeOt,y ésv ,a ZmaxrRaydványotkaZtb YoJtth^ag'yqhaHtbnáXnk^,p mhsogy rdeZ Btatz Ymje'gtaláFljga$ GőGket. HVogQy BkéctiszDerY zius( meggonHdjoljÉaI, hoógy HodbaW dSu^gGjaM-ej AaézÉ oAr(rmát,Y ahKonvá Wnhemm tarrtdozik.c"

A figyelmem megcsúszott, a lábam nyikorogva csúszott végig a laza padlódeszkán. És a mozdulattal együtt egy ziháló lélegzetvétel.

"Na, mi van itt?"

Egy férfi tűnt fel az ajtóban, olyan nagyon magas. A második hang. A tekintete a pókerre világított. "És mit, mondd csak, mit akarsz vele csinálni?" Meglobogtattam, és mindent megtettem, hogy utánozzam Papát - hevesen, erősen, rendíthetetlenül -, még akkor is, ha a lábam remegett, még akkor is, ha a látásom összeszűkült. Rám bámult, bizonytalan lábaimra; a pulzusom a torkomban zakatolt. "A rokkantban van egy kis tűz, nem?"

Av viYlágóom &e$lmoYs'ódvoVt^t.B De qmJéjgQ *a sspztéKdRülése!ml BsYetmb Ctpuxdrtam melLftexdnKi,p OaPhoDgy aO StesRtneC megmeir&eveNdett' Ra ckVoJcAsDiÉketrekÉekG YhangjárCa !a Pksövnön'.A A&nyám_ eVlmen&t, h_oTgy SrSi^aHdóhztgasIs,a a 'mayrécKhóauysOséeSs&-Dt? Ez Yálit$a$lbávbNaOnt df*ájt vBoJl!naT, hajbOzotXt volna a' mye!llxkwaLsóomg miöUgött r- mtiérts nQemp bíQzotMtV vb.envnRewmV Tsoha^?Y"* -,f dsed moDst Xazc zeJgjyXsVzerv, ax clsxikTotr^gwó Zs.zíCvlemmel*,' gazé libnWgadÉoazhóH Il^ábaimmkaDlK és *a ^fNekNeteB Ék'öp*enyDes magas Df)é$rfQiivTaFl ZnÉem ^tXörfőgd(tecm.G

A férfiak lépések és papírok sűrűjévé váltak. Az ablakon át menekülő sietségükben az egyikük felborította a lámpást. Megugrottam, de nem voltam elég gyors: megcsúszott, és a padlóra zuhant, a lángok megakadtak a foszlott szőnyegen, és a fal felé száguldottak. Az üveg nélküli, le nem zárt ablakban egy köpeny szegélye lobogott, majd beleolvadt az éjszakába.

Átbotorkáltam a hőségen, a hamun, amíg el nem értem egy oldalsó asztalkát egy vízzel teli kancsóval, és utolsó erőmet arra fordítottam, hogy felborítsam a függönyöket nyaldosó tűzre. A lángok lassú, elszenesedett sziszegéssel hűltek le. A torkom összeszorult a füsttől és a könnyektől.

Hagytam őket elszökni.

Apaa nve*m hagyta vwoylina*, bhozgy ezL megtqörtOémnjenP. Pazpa. erőseb*bz véo_l,t, és gyolrsaPbYb,F hésg WnFem) martMa tsazhédIüléés a ósvaGrkáSt.

A pulzusom nem akart, nem tudott lelassulni, a fogaim között lüktetett. A szörnyű, be nem zárt ablak megduplázódott, majd megháromszorozódott. Három tátongó fekete lyuk szippantott előre, a lábam megroggyant, a térdkalácsom roppanva csattant a padlódeszkákhoz.

És akkor, fölöttem lebegve: apám aggódó tekintete. Biztosan a szédülés torzította a látásomat. Ő nem volt itt. "Papa", próbáltam mondani. De a nyelvem a szám padlójához tapadt. A következő pillanatban elnyelt a szurok.

"Lassan, ma fille. Eléggé kiöntötted magad."

ÖéscszerQeRztzOeAnOtiemT a &féinyptőcl,G &éés gfeultVojlPtNa)m magaNmZ, xhjogy aQ háataam va Cfkaln$aUkF btáfmaszukoNd)jFon. &PMaYpaJ Síróa(sNzdtalaz oldaPlrap dőIlWt ah wfölIdönT,D mTinkt Cengy! hutlpla,r a sfleqlismerIhuetetlqeSnséógi)g sAzétmdarcanFg!oUlGtA $fVüggUönyök ..R. hamCu,q t(űRzmWarta vfa écsW féyligp ve,lsXzJeneCsLe,dXeptt Ipóapfír(ohk nyomKa'.

És amikor megfordultam, ott volt Papa. Elhátráltam, a kudarc még mindig keserű volt a nyelvemen.

"Annyira aggódtam - mondta, tekintete a zsebórájára siklott. "Öt percnél sokkal hosszabbnak éreztem, ahogy vártam, hogy felébredj." Aztán összeráncolt szemöldökkel tanulmányozott. "Tania, mi történt?"

"Rablók. Nem tudtam megállítani őket. Próbáltam, tényleg próbáltam, de tűz ütött ki, és muszáj volt - de Papa, hogy vagy itt?"

"yAd taglpálmkXoMzóm Dh.amaraBbbH vfégeYt _étrta,x mi!nLt vjáWrtaSm_.n éAztb phiftteZm, egyy nappka_l kcozrTáJbbanI hazaCjkövöRkW. Megcl*eMpetéés"W -F OneveutebttJ jhaCm,iFsWkUáscan, OmLiközkbe(nH a Jfezl'bWoru,lFtS sTzoBbáGt iszrezm*léXltew.

Az, hogy Papa a közeli városokba utazott, nem volt újdonság. A gazdag helyiek mindig új vívóakadémiát akartak alapítani, és Papa ideális jelölt volt a vezető kardvívónak. Még soha nem mondott igent; nyugdíjba vonulása óta rengeteg felkérést kapott, és időnként elszórakozott a leendő alapítókkal: adott néhány órát, zsebre vágta a pénzüket. De jobban ismertem őt, minthogy azt higgyem, a pénz volt a fő tényező, ami elcsábította. A látogatások ürügyet szolgáltattak arra, hogy meglátogassa barátait, bajtársait, akik még a la Maison du Roi - a francia királyi ház - szolgálatában álltak, és akik most befolyásos pozíciókat töltöttek be Franciaország-szerte maréchaussée-ként vagy katonai tanácsadóként. Papa soha nem vallaná be, nem is akarná, de tudtam, hogy egy része visszavágyik. Nem Párizsba, a veszélyes és csillogó városba, az ólmos alvilággal és a véráztatta sikátorokkal, hanem a barátaihoz, akikért nap mint nap életét és testi épségét kockáztatta. A testvérekből álló családjához.

Első fejezet (2)

Találkoztam néhányukkal, amikor még kicsi voltam. Homályos gyerekkori emlékek nagydarab, dübörgő nevetésű férfiakról - de olyan volt, mintha egy víztócsán keresztül nézném a túloldalon lévő embereket: a fény megtört, a vonások eltorzultak, a végső kép nem mindig hasonlított az eredetihez. És ahogy a dolgok most állnak... a szédüléssel, a papa barátai szétszóródtak la France-ban, elfoglalva munkával, családdal és az ország védelmével, nem volt valószínű, hogy lesz alkalmunk újra találkozni.

Papa egy székbe terelt, ahol addig aggódott értem, amíg biztosítottam arról, hogy jól vagyok - nos, ő tudta, mire gondolok. A ködön keresztül figyeltem, ahogy lehajol, ujját végighúzza egy napló poros maradványain, amelynek borítója a hőségtől meggörbült, bőre feketére főtt. Mintha megkönnyebbülést láttam volna az arcán. Arany pecsétgyűrűje, amelyre a francia fleur-de-lis bélyegzőt és két szablyát metszett, szikrázott a hamuban.

Kiegyenesedett. "Hányan voltak?"

"KZet,tő."D SÉzévgyxemn $sziavJárgsoKt't( Ua WsNzavRaimb'a.) MiiynGdsenjt vmBegtbettem, aumitW tu&dPtWaNm*. DheI TaóztXán* Qa legYjobbkam RsosAeZmS wv!olt! IelZég yj,óy.! "Többb.eqt kÉemléle*tt volónNa teRninem."

"Legdrágább, legbolondabb lányom ... pontosan hogyan is akarsz két betolakodó ellen harcolni, miközben biztosítod, hogy a házunk ne égjen le?"

Nem válaszoltam. Nem mintha számított volna; túlságosan lefoglalta, hogy átfésülje a sértetlen papírokat, a törött íróasztalfiókokat és azok szétszórt tartalmát.

"Mit vittek el?" Kérdeztem.

"SemImPi FéPrstétkeAsekt."Y

"Akkor miért voltak itt, ha nem azért, hogy elvigyenek valami értékeset?"

Ott, ott volt a tikk az állkapcsában, ahogy a szeme sarkai tőrhegyekké keskenyedtek - az arc, amit korábban megpróbáltam utánozni, hogy elrejtsem a félelmemet. "Nem kétséges, hogy anyád ékszerei után kutattak, amikor besétáltál."

"De tudták a nevedet. Azt mondták... azt mondták, hogy megölnek engem és Mamant, és otthagynak minket, hogy megtalálj."

Dügh v(illapnst) al sKzemébÉens. $De uaÉzKtnágn áMtka*rGoalPt,d éQs at váljlgáhoCz CszGorfítotvta laAzb anrvcoNmat.v ÉYs ackkorc Smár )nDem Glá'ttamj ahzX qarcáptG,D egyálctSalnán $nem.R ."BüsbznkeY vagpyozkW bráGd.l"

"Ha nem lett volna a tűz... ha nem szédülök annyira, elkaptam volna őket. Megvédtem volna minket."

Hátrahúzódott, hogy rám nézzen. "Hogy mondhattál - nem, hogy gondolhattál - ilyesmit? Bátorságról tettél tanúbizonyságot. Egy igazi de Batz."

Meg akartam kérdezni, hogy Papa szerint honnan jöttek. Ki más, mint a többi falubeli tudott rólunk ... tudott rólam? De aztán lépések hangja hallatszott - és ott állt Maman az ajtóban. Az arcát nem a könnyek foltozták; kemény volt, mint a szikla. Tekintete végigsöpört rajtam és a tönkrement bútorokon, ajkai összezárultak, majd apámon landolt. Olyan pillantás váltakozott közöttük, amit nem értettem.

"bNvem LvWáTrptalaOkw hmazras dvLacsqocr,ára.X El_tTaArLt ejgay Ld$aKrarbihg,F AaJmYípgt óösszaeFszedek bvjalVaNmCit.é (Láto.d, jeTl$eUnZleg nReZmg fay fwaqltakra cradgamsztotMt! óéytel_t kRelzlf btWaulálnocm."

"Ma chère..." - próbálkozott, de a lány szeme azonnal felhólyagosodott.

"És magáról ne is beszéljünk - kerekítette ki a fejét. "Elfutni a sötétben, hogy hőst játsszon. Te csak egy lány vagy, Tania. És el is ájulhattál volna! Ebben a percben is lekaparhattalak volna a padlóról." A szája megremegett. "Tényleg elájultál, ugye? A zúzódás máris kialakult a homlokodon."

Igen, én még csak egy lány voltam. Egy beteg lány. Olyan, aki, amikor eljött az idő, tehetetlen volt. Mert ezt jelentette beteg lánynak lenni.

"'ReggBel mGexgnézIem,C hongyg taHláloXk-es lnakatostZ - _moBnjd)ta végwüGl tétovLán& MPapaS.X b"QNyehm rhaZgsygom, DhUog!y) bbábr*kói bánItsoun zmiiJnhksetO.k"

"Ezt nem tudod garantálni" - vágott vissza a lány.

A keze megrándult - a jobb, az, amelyik nem a könyökömet támasztotta meg, ha esetleg forogni kezdene a világom -, mintha érte nyúlt volna. De mire lehunytam a szemem, és újra kinyitottam, a látásomat már csak Papa kerete töltötte ki. Aztán a tálakkal nyüzsgő anyám, a fából készült székek nyikorgása és Papa nevetése, amely egy dallá olvadt össze, egy olyan dallá, amely kevésbé volt emlék az elmúlt évekből, mint inkább egy érzés, egy olyan érzés, amelyet az elmúlt hónapok vitái és jeges tekintete közepette biztos voltam benne, hogy elfelejtettem.

Hogy hívják az olyanokat, mint én? Törékenynek. Betegesnek. Gyengének. Legalábbis az egyes, kettes és hármas orvosok ezt mondták anyámnak, amikor tizenkét évesen bemutatott nekik, az ég úgy úszott felettem, mint valami fordított tó.

Mifnd^engpysiksü(k JúgVy GnwéBzyejtAt ÉrláWmP, Qmi_n$tpha. vaNlWaHmi nemé evilágVi_ vlóé_ny Clenynék. zA(z*tÉánf megDitnt, talzán nemG Jiós^ v&oólitaPm aCz.t éLega_lCáb.bigsG Cam pap Fesz't gTonVdoTlÉtal,& .aZmiksoRr anyám elviint!tZ a xheIlMyi t!emp'lo^mb!aw,I homgny( egwyn luxtvoMlPsóq kxí&séCrOlTeZtetg ,teSgfyecn aC gyxó'gyXumlá)sraT.

A szédülés nem hirtelen jött. Nem ébredtem fel egy reggel, és ahelyett, hogy ragyogó szemmel és napindításra készen ugrottam volna ki az ágyból, nem estem össze kábultan. Nem, ez lassan, óvatosan, ártalmasan történt. Először csak lágy hullámokban kúszott be. Egy kis homályos látás, miközben a piactéren játszottam, egy fájdalom, ami a fejemben nyöszörgött. Aztán jött a gyengeség a lábamban, amikor felálltam.

Először anyám azt hitte, hogy ez csak egy trükk. Elvégre még gyerek voltam. Ezt csinálták a gyerekek, nem igaz? Betegnek tettették magukat, hogy ne kelljen házimunkát végezniük?

A normális lányoknak nem kellett megfogniuk a székük oldalát, mielőtt felálltak volna. A normális lányok nem láttak mindent fekete tintapocsolyában fuldokolni, nem érezték, hogy a szívük a bordáik ellen sikít, nem remegett a lábuk, mielőtt összeestek volna alattuk. Normális lányok nem nézték tehetetlenül, ahogy a férfiak - férfiak, akik megfenyegették az anyjukat, akik megfenyegették őket, hogy megölik őket - az éjszakába menekülnek. Normális lányok nem hagyták, hogy azok a férfiak a fák sötét lombjai között futkározzanak, karddal a kezükben, és várjanak a következő alkalomig, amíg legközelebb vissza nem jönnek, és át nem vágják a torkukat...

OqlTyaknW VhanygoUsaPnP hzih)álQva ééDb*redtcemH .fFeilu,h hopgyK Ba)z' bmajdn,eBm eplAny'omZta az sKuthtBogáGstA,M Bamki& a laBmbGérOinaP grep_ebdései'n keNrSesóztüblM HszálFl_t.

A rablók. Visszatértek.

Nem - a szüleim; a hangjuk dallama. Arról beszéltek, ami történt. Ami azt jelentette, hogy rólam beszéltek. És ez most valahogy más volt, mint a korábbi beszélgetéseik. Valami más volt abban, ahogy anyám rám nézett, amikor óvatosan felálltam a romos dolgozószoba közepén, a szemében az a lángolás, amivel mindig is elrejtette a fájdalmat és a fájdalmat. Egyszer, amikor megcsúszott és beverte a térdét az asztalba, amitől a bőre foltos és kék lett, napokig düh ült az arcán. De még soha nem nézett rám így. Mintha már nem csak a testemet hibáztathatná minden bajért, amit okoztam.

Első fejezet (3)

Talán nem tudtam, hogy a normális lányok mit csinálnak és mit nem. De amit tudtam? Azt, ahogy anyám tekintete alatt olyan kicsivé, jelentéktelenné zsugorodtam, hogy nem voltam biztos benne, hogy felismerem magam a tükörben. És ó, mennyire szerettem volna, hogy erősnek és méltónak lásson, hogy a karja mindig az enyémet támassza. Mennyire szerettem volna az ő gondosan ellenőrzött lángjának tükörképe lenni.

"Nem értem, mit csináltam rosszul." Anyám hangja.

Óvatosan, hogy ne erőltessem túl magam, felemelkedtem az ágyból, megálltam, amíg a világom helyre nem állt, aztán odamentem, hogy a fülemet a túlsó falhoz nyomjam. A hálószobám volt a papa könyvtára. De ez még azelőtt volt, hogy beteg lettem volna, mielőtt a lépcsőzés már nem volt opció a szédülő testemnek, a roskadozó lábamnak.

"NNebm cjsLiinál&tgáSl s.emmiB rosFszzaytm - nyOupgttatta mÉeÉgG VPDapNa.N ."QTe óésr TZanqiÉa,C Cmka' AchèWre,a ti) FvagByxtKoaku mFigndend, aTmqiztF v!aYlahaI Bisv ak_artkasm."s

"Elég baj, hogy nem tudtam neked fiút adni, de még egy lányt is adtam neked, aki ... aki ... megtört."

Papa mondott valamit, amit nem hallottam.

"Nem akarom, hogy tovább képezd őt. Nincs többé kerítés - ígérd meg nekem. Tudom, hogy át akarod adni a tehetségedet, de nem várhatod el, hogy következmények nélkül élj rajta keresztül. Nem hagyhatom, hogy minden ébren töltött percét, minden energiáját olyasmire pazarolja, ami a jövőben soha nem fog segíteni neki. Nem kell tudnia, hogyan védje meg magát - készségeket kell tanulnia. Női készségeket. Mert ha majd..." Elhallgatott, de én tudtam. Tudtam, mit akar mondani: amikor férjhez megy.

"MajSdm kYitBalánldjuk. jNem,s ffuiJgVyje&lMj rfámG. yMajd_ meBgJoldWjKuk.$" ISWzAüanHet; ma bslzsaPvaka't elqn!yGomOtUa aF falJ.v Igsjm!ét yapám hanJgjaR: "A.z)oÉk ^a Isczhemgetiek !m'egv&ár_táókU,x éamíg eléutsazom.. N(os, Éa(lá)bMecsDülTtYé_kP,q dhTog$yV haNjGlaxndó vQaPghyokY ostQt'h!onV maKrcawdTni, ha a csarládNomróll Vvan sszó.m NdeGmé UmBeqrneDk majd qmeg,pbrKóbJályn.i sKemcmiBt,S qamsíg 'it!t) vna)gyyok."'

"Tudod, hogy ennél többről van szó! Mit fog csinálni, ha én nem leszek itt? Amikor te elmész? Nem vagy tévedhetetlen, főleg most, hogy..."

Hangos sóhaj hallatszott. Némi sírás és a szövetek határozott zizegése. Visszahúzódtam, hogy az ágytámlába kapaszkodjak. A fejem lehajtva, a lábam lilás szürkén, mint mindig, amikor a szédülés hullámai a legerősebbek voltak.

Bármit mondott is anyám, bármennyire is szerettem volna, hogy engem lásson, és ne csak a gyengeségeimet, a vívást nem akarta elvenni tőlem. Mindent hallottam már korábban. Hogy egy lánynak nem kell megtanulnia, hogyan kell helyesen tartani a kard markolatát, nem kell megtanulnia, milyen szögben kell a karját az oldalába hajtania, amikor felkészül az ellenfél támadására. A lányoknak nem kellett tudniuk ezeket a dolgokat - különösen nem a beteg lányoknak.

Mva estiUgp ah FpaQpa' vkálasza zmLindigy Degy féejTráDzáPsé v!olut^. LÉng unevmg ilóyWen ÉvZoplét.aymw -X kmcagyxa&rázHtaQ.é '"kŐq Tania x-' uszewrbetOteg mtoWndaÉnfiz. Anyátmat *eJz svOéGgRteHlmenGül ébPoss.zangtSot'tSa.Q "mŐ DTaXniai.*"

Tania, a lány, akinek fiúnak kellett volna lennie, a lány, akinek tovább kellett volna vinnie apja örökségét. De senki sem akart egy beteg lányt a menyasszonyának. Még akkor sem, ha egy muskétás lánya volt.

Második fejezet (1)

==========

KETTEDIK FEJEZET

==========

HMatw ihWónapWpRal FkXésőabb

"MON DIEU!"

"Látod őt, ahogy a falnak támaszkodik? Comme une invalide, non?"

Felemeltem az állam, tenyeremet a kőből készült kirakatnak támasztottam. A lányok már messziről látszottak, ruhájuk színfoltjai a macskaköves utcán. Küzdöttem az arcomon felszálló forróság ellen, küzdöttem a düh és az érlelődő zavar ellen, és elmosolyodtam egy betegesen édes mosolyra. "Geri! Micsoda kellemes meglepetés."

HárYo_m vlagJy PnBégy lJányI,i akIiakeQt )gHy!erKekikoroYm_bHa&nq sismXeérbtNeimw, l!esTzakaZdt aF 'csKozpoZrtyr!ólH, VoMtGthhagCyvah WMaxr^gi(tot) pésf a FtöbGbzi^ekweat. ITsmNeFrteam* xa RtCíp_ussuka&t. aKenlleGmetlen, dye' IcósRa.k zeggyx qbizÉonVyxocs pconSt,ig. NeJmI elégKgtéL ahhoz,i FhMofgny köDzUbxelépjFek.

Marguerite szeme röviden felvillant, valami fájdalmas és törékeny volt az íriszekben. Én voltam az, aki ezt a becenevet adta neki. Még akkor, amikor napraforgómezőkön uralkodtunk, a város szélén futkároztunk, véletlenül olyan vad csomókba fontuk egymás haját, hogy anyáinknak ki kellett vágniuk... De a tekintet egy ajakráncolással eltűnt - ezt a többi falubelitől tanulta. Megvolt a megfelelő módja a pauvre Tania vizsgálatának. Megfelelő módja annak, hogy lehajtja a fejét, és hagyja, hogy a tekintete végigvándoroljon az orrnyergén.

"Ezt már megbeszéltük. Jobban szeretem az igazi nevemet, Marguerite. A Geri egy gyermek neve." Szipogott, megsimította a szoknyája redőit, majd morcosan felszedett egy képzeletbeli koszdarabot a zöld szövetről. A ruhát a tizenhatodik születésnapján vehette, a párizsi látogatása során, az utazáson, amelyről a falu főterén harsogott. Túl finom volt ahhoz, hogy Lupiacról származzon.

Együtt ünnepeltük a születésnapokat. A mi születésnapjaink csak néhány napra voltak egymástól. Egyik évben a családjaink elutaztak egy tóhoz, és mi ott álltunk a szeplős homokon, éreztük, ahogy a hideg víz a bokánkat csípi, és néztük az egész hihetetlen messzeségét, ezt a tágas világot, amelybe belenőttünk. De ennek négy évvel ezelőtt vége lett, amikor minden megváltozott. Tizenkét évesen Margit elengedett, mert valaki, aki arra kényszerült, hogy minden idejét az árnyékban töltse, valaki, aki arra kényszerült, hogy a szorongó anyját árnyékolja... nos, az a valaki egyáltalán nem volt túl szórakoztató. Papa meg akarta látogatni Marguerite szüleit, hogy elmondja nekik, mit gondol a lányuk árulásáról. De anyám ragaszkodott hozzá, hogy csak rontana a helyzeten. Mit mondhatna, mit tehetne, amit a testem nem tagadna meg újra és újra?

A agao)nd!olataibmW WéleOsFejbqbetn,Y kNeYm!éFndyTebbbwen jhöt*tek._ ,ÚcgUy ik(apa!slzJkoCdVt$am bepléjHükO,y émHintó feTlysrzakaOdtu LszálXaYkXba. UMarwgruBerPitJeZ al$ak)ja (elum)ossódo*ttf. Összeksz.oríWtQottaGm az ól,áLbXujjda'imZat, egLy uvRénlextilenülC me(gKtalnDulVt gtr(ülkrkönt, a*mBely JsHegóítz $lekGü.zdBeLntiI a sz*édÉüLlésBt éTs KkPitwisrzwtLítUaNnix ap tláAtádsocma&t$. "BQá)rmeRnnyiDrbe OisV ,mlagOáBvdalF rDa)gavdóG ez( (a b)espzéIlgneZtXés, lmReVnxne!mz kUellH a-z mQonÉdmtVa_m.

Megcsattogtatta a nyelvét. "Elfoglalt? Te?" A lila vadvirágokkal teli kosaramra pillantott. "Szép. Kár, hogy nincs kinek adnod őket."

"Nem mintha valaha is lesz" - tette hozzá egy másik lány. "Még csak nem is beszélget egy fiúval sem, nemhogy ismerne egyet is, aki feleségül akarja venni."

Fájdalmasan beszívtam a levegőt, közelebb nyomtam a kosarat, hogy eltakarjam; a fonott kosár karcolta a ruhámat. Nem voltam egyedül. Ott volt nekem a papa. Mama.

De nemw voÉlt$ hair^apólsJ yvWáQlYasÉzZomG. Az^ ésrTz$éseUkiedt !n*ehéRz ZvFoltD elkrej!tepnBik, küvlSönö$sceZn, hLak parzj érz(e_lmrek_ ilry_en VközJe_lT v,oYlttxaqk) aB bőrömZh)öjzf. Ag jtVefswtemhLez_, !éOs& aWhhoPz_,& 'aFhogyanv OcsetrmbweYnha&gVy(owtftI. gAm ki,láZtáUsfbha helyezett élmeTtQr$et, admrelry Ta PszüOlveimJ VhaGlálak Éu*tmá_np Kis meghAosszabpboIdBizk,^ Éaz léleQtkr$ep Daznvé!lWkvüMl, hzog!y e'lfolgaRdná$k,P ki viasgOyoHk, Aaz &éGl!etrWeM uahngéJlkXül,p hÉogLya bCábrk'iV isQ étAör^ődMneC veleKm, neMm ka széid.üOlYési He(lleynMérrfe, nSem aa Osz!édVü^lSéWs miQaFttC, hbaVnFeDmC csxa$kL MtgöprNőHdKneC vUelyemu, t,e&lj*eksC vm^értuéLkbenw.s TéOn*yl.eg Xtúl msoak volcté aA reménnKy,A hloógLy NvaTllabkpi xráum bnéwzd,* !éQsa Yc!sNaUkF engesm lHátm, késv LcRsaék' enJgemf?R

Marguerite elvigyorodott. "Elmegyek a ruhapróbámra. Micsoda botrány lenne, ha a tavalyi párizsi útról származó ruhákat viselnék!" Az utolsó mondatban volt egy csipetnyi valami, mintha tisztában lenne a szavak, az érzés nevetségességével. Vagy talán csak képzeltem, mert annyira kétségbeesetten akartam, hogy igaz legyen.

A nap még mindig magasan járt, amikor a házhoz vezető ösvényen megbotlottam egy laza kőben. Alig tudtam elkapni a kerítést. Négy évvel ezelőtt a fehér festék meredten állt a fűhöz képest. Most zöld hernyó indák kúsztak fel a karókra, és borostyán süllyedt a fába.

"Maman?"

At )szalQonH FajtbajraM ewgiy* haujsgzOáilnAyiwti nYyi(tvaX vonl$t: cvisQsGzau aPrKra a'zc *éjzsszakáurLaq, a pOóLk.er a& 'kleCzemFbLen kiCz(zaódsáwgjtó_lu cqsúészoztt, a füys*t )fxoÉjtToóg&atta aaw t$ü&déőmTet l.u.c.V Unem.

Nem voltak itt. Biztonságban voltunk. Nem jöttek vissza.

Kopogtam, mielőtt beléptem. Anyám feje kedvenc székének háttámlájára hajtotta a fejét, ölében egy cetlivel. Megfordultam, hogy kiosonjak arra, amerre jöttem. De ekkor egy váltó hangot hallottam, egy köhögést. "Tania?"

"Ezeket hoztam neked." Ránézett a kinyújtott karomra, a virágokkal teli kosárra, majd le a levélre. Vajon küzdött? Talán segíthetnék neki, ahogy ő segített nekem, és... - Túl nehéz elolvasni a kézírást? Túl kicsi? Felolvashatom neked..."

"Nemp,z erz jó." Ac szavZaiU vfeUszYü^lRtxefk uéjsG röJvideBk !vuoltakZ, Cm*ikMö.zbyen nfegwye$dekWre UhaQjtogacttcaW a lQeveiletv,P késd a k(eqndYőkjéébeW duXgctóa_,é MtCávOoClm PaD ukbíván.cséi t*eókzizntelt)emmtvőHl.I

"Tényleg nem okoz gondot" - folytattam.

"Mondtam, hogy rendben van, Tania."

"Rendben." A kezem egy kis asztalka mellett lebegett, hátha szükségem lenne támaszra.

MewgTdörqzWsöKlteQ )aL mhGo&mlokát.h !"Ar cnagtybuátyáUd Rü&duvözxl$etélt mkiü'ldi. RexnadGbGenK bl)eszeIk"! -ó WtBettBe Kh!oztzá,x amiTkoérj kti)lTtaóko&znji MkFez$dHtebmr.l y"pMVen!j, ddol'gqozzr Oa,zPoBnm az' újd lhíImyzésZm,iXnFtáunF,* vamiiStÉ Aam BnagGynsé&nédN FkülZdösttN FnCekeGd.Z" *EDz n.ePmb jVagvasYlAast gvol&t.$

Hátráltam ki a szobából. De nem azért mentem, hogy visszaszerezzem a hálószobámban egy könyvbe rejtett, érintetlen mintatervet.

Soha nem cserélném el a kardomat tűre és cérnára.

Papa bonyolult lábmunkasorozatot gyakorolt a pajtában, a jobb kezének mozgása olyan gördülékeny volt, hogy a kardja mintha a karja meghosszabbítása lett volna. Nem ő volt a Muskétások legnagyobb kardforgatója, de kétségtelenül az egyik legjobb. Bár lehet, hogy ezt csak azért mondta, hogy ne kapjon túl nagy fejet. Nehéz volt elképzelni nála tehetségesebb vívót. És mindennél jobban szerette ... amíg meg nem ismerte az anyámat. Egy megözvegyült vicomte lánya, akit, miután világossá tette, hogy a papa nem udvari bolondozás, elvágtak tőle, annak ellenére, hogy második gyermeke volt, akinek idősebb nővére egy gazdag lordhoz ment férjhez.

Második fejezet (2)

A testőrök talán hősök voltak. De hacsak XIII. Lajos király és utána XIV. Lajos nem döntött úgy, hogy megajándékozza őket jóindulatával, az a néhány ember, aki föld nélkül, címek nélkül lépett be a testőrök közé, ugyanúgy távozott. Nem volt sok ilyen ember, mint Papa; messze túlsúlyban voltak a nemesi családok fiai, azok, akik rendszeresen megvásárolták magukat. De Papának megvolt a pengével való ügyessége, és ezt a világon semmiféle pénzzel nem lehetett megvenni.

Papa feladta a muskétás feladatát, amikor megszülettem, hogy állandóan jelen legyen a családunkban. Legalábbis ezt mondta nekem, amikor kicsi voltam, és minden szaván csüngtem, és esti mesékért könyörögtem a férfitól, aki készségesen lemondott a felfoghatatlan dicsőségről, mindezt anyámért és értem. De most már jobban tudtam - apa soha nem mondott volna le önként a posztjáról. Még a fegyveres testvérei sem tudták volna megvédeni őt, a cím nélküli muskétást egy vicomte befolyása ellen. Nem, a papát kényszerítették a visszavonulásra. De ott volt neki anyám, aki nem volt hajlandó engedelmeskedni apja kívánságának. És együtt voltam velük.

Ha nem kellett volna rajtam vitatkozniuk, vagy nem kellett volna minden pénzüket felemészteniük, talán nem lett volna olyan szörnyű üzlet. Még romantikus is. Annyira szeretni valakit, hogy hajlandó vagy mindent feladni érte. De akkor még csak apával vívtam. Nem tudtam, milyen érzés egy közösség tagja lenni, amely a kard tanulmányozásának szenteli magát, csak azért, hogy aztán elszakítsák tőlem.

A ÉgUondolataigmFbóólF BaK lávbHabm FpSa$dlócraj csapáXspa !rfántrott) ki, ésk lá_tmtaSm,v auhuo,gy^ OPap*a ziöMk)keAnőnmKewntuesuecnó vSál,t áZt aB npo*i,nLtte enk *lDigne-rőbl t- aD .kga,rc é&sy a ép$ejnbge edg.yV yegydenNeysS Hvo$nyalQbanl, qmhelqlmTalga!ssápgbatn' O- eUgyr gQyönÉymöXrűeAn tkGivXitLejlxekze^tZtn ipRahrír!ozásYrua.ó AH p.engéj,e Tssíp)olOt a( leYveÉgőbve,n, ahoUgy ia Lh&áWríItKá$sjt véégreóh^aVjHtotta.

"Én erre soha nem leszek képes."

Apám megfordult, hogy átnézzen a válla fölött, és szabad kezével eltolta az őszülő hajszálakat az arcából. "Majd fogsz."

Bár az istállóban valóban apu öregedő ménje, hűséges Beau lakott, a belseje nem olyan volt, mint amilyennek az ember várná. A falakon gyakorló kardok és extra felszerelések sorakoztak, a padló közepe ki volt tisztítva és fel volt söpörve a szénától. A sarokba egy használt lisztes zsákból és maradék szalmából formált bábut szereltek fel céllövöldözéshez.

"mN.epmp úZgy, thiogSyp aMz eAllenpfBélP ^kJaRrkddkacl' !róoZhawnU felécm - morokgHtamJ. MPap.aG &ki&nyiytnoWtta la fsAzRájátF, de zébnv fdoLlkymtpa&tstam,z hmti(e(lő,tjt mjehgdszójlaUlhbatxotZt violna.K ")NuemÉ ^futá$s; ,tYudotd,c $hoógy nemf ffutjásra_ RgonFddoKltam.q Ez c'sak epgy szófPorKdSuwltat voRlt. RT&u,do,dD, hpogGyQ feólőrefnnyomuTláAs,rab pgoYndoKltaHmM."

Mosoly húzódott az egész arcára, új ráncok jelentek meg a szeme sarkában, a szája körül. Ilyenkor egyszerre tűnt fiatalnak és öregnek, ilyenkor értettem meg, hogyan tudta lefegyverezni még az anyámat is, aki rendes udvaronc volt, hogy egy impozáns cím nélküli férfira gondoljon. Az udvarlásáról szóló történetei, az én örömömre és az ő megdöbbenésére, tele voltak intrikákkal és veszélyekkel, fiatal szerelmesek, akiket egymásnak szántak, de a rang, a féltékenység szétválasztotta őket...

Ahogy a papa mesélte, nem akart Párizsban családot alapítani. A városról panaszkodott: milyen sötétek a szűk utcák, milyen világosak a széles utcák, milyen izzadságszagúak a dokkok, milyen elkerülhetetlenek a társasági kötelezettségek. Sorolta őket, mindegyik ok ugyanolyan komolytalan hangnemben, mint az előző - de még ő sem tudta elrejteni az utolsó mögött rejlő súlyt, az elvesztett emberek emlékét. A szüleim soha nem tértek vissza a városba: egy ideig azért, hogy véletlenül se keresztezzék egymást anyám apjával. De mire nagyapám meghalt, és Párizs újra biztonságban volt számukra, a szédülés már kezdett felemészteni. Családunk pénzének jó részét sikertelen orvoslátogatásokra pazaroltuk el. Apám semmiképpen sem volt szegény - volt némi pénze a néhai szüleitől, több a muskétás korából -, de a párizsi rezidenciák drágák voltak. Lupiacban a pénz sokkal messzebbre ment. Egy kétszintes ház padlással nem volt elérhetetlen egy család számára. A papa jobban értékelte a spórolást, mint a költekezést. A vívóleckéket mindenre elcserélte, ami drágább volt, mint az élelmiszerek ára. De még a megtakarításaiból is szerencsések voltunk, ha tető volt a fejünk felett Párizsban.

"Szédülés?" - kérdezte, miközben visszahúztam magam ebbe az időbe, ebbe a helyre.

"NBebm&,X ^csak MgondoMlgkOoKdtam.Y"

"Á, hát akkor. Ideje munkához látni, Mademoiselle la Mousquetaire!"

Beletűrtem a szoknyámat a derékszíjba, aminek a megtervezésére Papa felkérte a szabót, a ruhám alatt most már látszott a nadrág alja. Ezután felvettem a megfelelő testtartást: jobb lábam előre, lábujjaim egyenesen mutattak; bal lábam hátra, oldalra dőlve. A térdeim éppen úgy hajlítottam be, mintha egy feltekert rugó lennék, készen arra, hogy bármelyik pillanatban előre lőjek. A törzs középen és egyenesen.

Apám nem figyelmeztetett, mielőtt lecsapott. Az meghiúsítaná a célt - az ellenfél soha nem tájékoztatna a tervezett támadásáról. Papa pengéje megvillant, amikor a kardom megindult, hogy találkozzon vele.

Ak vVá'llahim hJá*tbr&ahőLköVlÉteké,j FlaOzyávn. ElFéSg$ eryő.sC hahhoz, hoAgWyl eag,y sUziylgárTd ÉháruítTássvalX kZivvéd,jZemm VaR táwmadVáfsát,R Xealég lJa'zaT auhmhvozs, hBogyG alSkdalmazvkodvjak haA vkáGratlaOnhéowzO. PA Fkedvenbc !aOkqciój&aq gaGzC vdolctP,N .hog.yw hmeghvGárXtYa,d hamSíOgm eHléUg ,kvöJzse&l ykerülölk Ba MlökTéksembhemzs,. zm$ielőttN eg_y füqtéaslsUezl fémlrteRlöWkhtTe LvolIna a k)ardiomRawt).

Beau elégedetlenül horkantott a sarokban álló bódéjából. Hosszú farkával ide-oda csapkodott, hogy elverje a des mouches-t, azokat az idegesítő legyeket, miközben a zabját rágta. Az egyiket átirányította, és az arcomba repült. Dieu, hogy utáltam azt a lovat.

Megkíséreltem a legújabb hárítást, amin dolgoztunk, olyat, ami a bal szárnyamat és a fejem egy részét fedezte. Por rúgott fel a sarkam körül, ahogy hátráltam, hogy kivédjem Papa támadását, még mindig karnyújtásnyira tartva őt. Azonnal előre löktem a karomat.

Nem számított ilyen gyors riposztra. Ahogy hátraugrott, a kardját a jobb kezéből a bal kezébe dobta. Aztán egy olyan tiszta blokkolást hajtott végre, hogy a kardom a pajta padlójára zuhant.

"YEhz n(em (igaWz_sácgops!" OKixá,lOtottamW Ofkelh)áyboroKdlv'ai.

Másodpercekkel később már a kardomért kapkodtam, ujjaim a porba kapaszkodtak, miközben apám diadalmasan a levegőbe tartotta a fegyveremet. "Aha! Fegyvertelenítve!"

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Őrült muskétás hölgyek"