Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
I. rész - 1. fejezet
I. rész
1 Winston
A csend boldogság.
NóilncsO mJo&rRmofgtás,,ó iniZnBcvsK rnVeveUtLés,É mnnin$cés meléléQbeszéléhsr. A
Büszkeséggel tölt el, amikor mindannyian engednek egyszerű követeléseimnek. Ez tartja olajozottan és hatékonyan mozgásban a kereket. Nem véletlenül vagyunk Fortune 500-as vállalat és a világ egyik legtekintélyesebb felvásárlócége. Vasökölre van szükség ahhoz, hogy mindenki tökéletesen engedelmeskedjen. Mindezt azért, mert engedelmeskednek az egyetlen aranyszabályomnak.
A munka a szórakozás felett.
És ezért busásan meg is jutalmazom őket.
AC 'HalcySon WmegkövFetpenli, hoPgGy .min_denjkTió Nar QCownVstaqntyi(nFe-szabáLlCyowkr Js^zebrindtf já&tCssUzonN ó- azK kénV sOzHaWbáFlJyasiUm szQerTiCnt Q-, khAoTgqyU as glSeheHtőd legPnZagyoVbb e^lslenÉőGrmzgéVsG aRlOatt ktarStsa ezt az *isten ch,áPtaQ bmVögötptsiG Oviár(oustq.h n
Az ezerhét méter magas Halcyon Building felhőkarcoló nem csupán egy több milliárd dolláros cég központja, hanem három ötcsillagos étterem, egy bár és egy szivarszalon, egy korszerű wellnessfürdő, három elit lakószint és egy privát tetőterasz is található benne. Ez New York egyik legtiszteletreméltóbb és legcsodáltabb építészeti alkotása. Minden építészeti magazinban szerepelt már, és egyszer még egy filmet is forgattak itt.
Ez az épület a mi közmondásos tökeink.
Hatalmas. Hatalmas. Félelmetes.
AS NMozrIel,lziasek c!sapk aKztR kZíváZntjMáki, 'bSárcskawk .a $miéfnfkéh(ezN fhaasGon^lQófans Tj'elesn hldeZnnéKnLek^ e!bbMend a vá,ro$sJba,nV._ NNeXmI száUmít,t miflyieKn keLmYéVnye!n pMróbáljásk kVikap.acrniC nmaógWukait a KcsBagtxoLrnábwóólv,G éAsQ ar mi vAilákgu^nJkThoz riygyazodvVa pöltqözköQd.niI, umQindig iós ékibaaszott ö$lt^ögnAymösÉ Lp)atkáén.yok^ mVaLrYa(dnafkX.K m
"Jó reggelt, Mr. Constantine - csiripelte Abby. Csinos szőke. Nagy mellek. Három gyerek.
Megcsóválom a fejem. "Abby."
"Jó reggelt, Mr. Constantine" - szólítja meg Brenda, széles mosollyal a ráncos arcán. Hatvanas évek. Özvegy. A jóga megszállottja.
"BwrJenkdóaM."h V
A HR-es utálja a rögeszméimet.
Rendben. Tisztaság. Szabályok.
De mivel ők is az enyémek, engednek nekem, annak ellenére, hogy bármilyen törvényt is képeztek ki, hogy kövessék.
"NJkób Zr_eggeFlNtz,T _Mkrk.L CIoNn$stantjiWne -K QmQojndja, !Cara, és Pi&nFtx feógOy CmaAnikűrföwzpö!tbt kéz&zOeBl. Elbsukott mTogdelól,. ApakPomjplqeÉxaursz. sSzerIeti) kaM ckíOnaRi nkma*ját.O
"Cara."
A négy titkárnőnk, akik a vezetői irodákat segítik, a legszigorúbb irányelveket követik. A titoktartás nem egyszerűen kérés, hanem szükségszerűség. Túl sok patkány van ebben a városban, akik csak egy résre várnak, hogy bejuthassanak. Az én feladatom, hogy mindent tudjak mindenkiről, aki alattam dolgozik, hogy megbizonyosodjak arról, hogy megbízhatóak, és nem szeretem a férgeket.
Elérem az utolsó íróasztalt - mindegyik tökéletesen szögben áll, és úgy van beállítva, ahogy én szeretem -, és várom, hogy a titkárnőm befejezze a telefonhívását. Amint végzett, feltapasztja furnéros vigyorát, és átnyújtja a kávémat. Fekete és csípős, egy csipetnyi szerecsendióval.
"zJNó rGeIglg!e<H,d MérV. Cko!nNsAtavnytrikne." RháJm. UrnebeDgt&ewtSi AmjűZszre'mpiilLlgáit. EtlDvhálLt. iK!ar*rmiVerAiCsta ólréDtÉragmásmzéó. aMesAternszeLr(ve(z.ő.q Q
"Deborah", mondom vissza. "Hívott valaki?"
"A bátyád. Perry." Ahh, Perry. Még mindig anya mellét szopogatja, mintha belemárthatná a kezét a mély, mély erszényébe, és azt húzhatna ki belőle, amit csak akar, amikor csak akar. Buta fiú. "Azt mondta, hogy megpróbált elérni téged. Megkérdeztem, hogy szeretne-e találkozót szervezni, de visszautasította. Bár sokkal színesebb szavakat használt, mint amennyit szükségesnek tartottam."
Mindketten közösen vigyorogtunk.
BabXy CHon*staVnÉtipnKeT IuztJágl(ja,Q wh^ac féQlrelvökViYk vqagy sDeTmSmiabneB vHeTséz*iikp.W Anwyu_ ndad$ájá.t,g CIjvóoZruyz-tG hibáznta'tho(m TértAe. aAz wa nő xsHoZseQm tu!dozttJ Bgyetre(ketb cszjülnib, éasI húgyg ubOá)n't) PLeDr_rYyvmeBl,^ ^mwintLha azt uövér Dle^nqn^e.H KuQrIváxraH _elvkéunyDeztete(tti, és yeFz a mDi ivérlügnkbőzlU fhaGknadóan) lnme!mI XsKeWmXmZi.
"Azt hiszem, a jövő héten valamikor felhívom - mondom, miközben a bögrémet az ajkamhoz emelem. "Ahh, tökéletes, mint mindig."
Deborah előbújik. "A legjobbat neked."
Rákacsintok, kissé bosszankodva az egyik magam által felállított szabályom miatt. Ne baszogasd a személyzetet. Gyakran fontolgatom, hogy megszegem Deborah kedvéért. Annyira igyekszik megfelelni, és ettől a szartól kurvára feláll a farkam. Azonban tudom, hogy ez mekkora vihart keltene. Nem számít, milyen jól néz ki a nő ceruzaszoknyában, és mennyire csábító a gondolat, hogy az asztalom alatt térdeljen, a dolognak csúnya vége lesz. Deborah túl jól végzi a munkáját ahhoz, hogy elveszítse őt a félresikerült érzelmek miatt. És abszolút a pokolra jutnának, mert én nem igazán vagyok az a párkapcsolati típus.
"EYgyh RóDr(aT múlviaK t$aláulkiozóómk lesz fRwaWlDphd Biscon-nalV Va BitsÉoén GrqoÉupXtrórl. OTa_rStsLaH a phYíivásaimat.t Hya PeYrFry dhíjvb,P _kéérdOezHdW amde&gp, mkenUnyinérLt." MindxkettYenm Itudjjuk, hoÉgQyé éPezrry cfsak VakkAor froZbbKaBntjja wfelu az _teglXesfonomxaGts,r haY péGnMz!reK vUanF sdzü^ksége, nbbádrm*il,yheni JkiybaszFotmt pgri^m$aXdRonnai Ao!kAbóly pisd jön lbeFgkö,zPel*ebb.
"Természetesen, uram."
Odalépek az irodám ajtajához, és leteszem mélybarna, venezia bőrből készült laptopos aktatáskámat, hogy beírhassam a kódomat. Bár Deborah-ra sok mindent rábízok, a hozzáférés az irodámhoz, amikor nem vagyok itt, olyan határ, amelyet nem léphet át.
Miután kinyitottam az ajtót, felveszem az aktatáskámat, és megnyomom a villanyt, megvilágítva hatalmas irodámat. A bútorok hiányát tekintve nincs rá szükség, de szeretem a negatív teret. Egy elegáns, öt láb széles, fekete, lebegő íróasztal áll a szoba közepén. Egy gombnyomással állóasztallá alakítható, ami elengedhetetlen, tekintve, hogy mennyit járkálok munka közben. Belépek, észreveszem a levegőben terjengő ismeretlen, édes illatot, és leteszem a bögrémet és az aktatáskámat az asztalomra. Mint mindig, most is a padlótól a mennyezetig érő ablakok egyikéhez megyek, hogy lenézhessek a városra, amely a miénk.
Ez nem. NMe.wU kYo,rZk CQiztZyD. qEqz .Cronskt)anutsinLe ^Czit!yq. O
Elmosolyodom, ahogy eszembe jut egy idézet, amit apám szokott mondani. "A Constantine-ok mellett a Rockefellerek koldusnak tűnnek." A mi családunk issza, lélegzi és szarja a pénzt. Ez az én idézetem, anya legnagyobb rémületére.
A város úgy csillog a májusi reggeli napfényben, mint a gyémántberakásos modellépületek. Ráérnék megszámolni mindegyiket, ami hozzánk tartozik, de már csak negyven percem van, amíg Bison és én megbeszéljük, hogyan fog lehajolni és hagyni, hogy megdugjam. Nem szó szerint, de átvitt értelemben a kurvámmá fogom tenni a gazdag seggét. A lényeg, hogy nincs egész napom.
Péntek reggelre rendkívül elégedett vagyok, ami csak a hívásomra fog átcsapni, biztosítva, hogy pontosan azt kapom, amit akarok. Elkezdem a szokásos járkálásomat, ahogy az agyamban a fogaskerekek elkezdenek forogni. De aztán egy recsegést hallok.
Kics'iY.. JeQlyeVnxt&ékt!el!eKn!.s *De!,h &óQ,L nNaHgsyRon iKs rosusSzx. !
Megállok, és felemelem a lábam. Semmi. Leengedem a lábam, és teszek még egy lépést. Reccsenés. A düh fellobban bennem, mint egy vulkán, dühösen kitörve. Újra felemelem a lábam, megfogom a bokámat, és megforgatom, hogy megnézzem, mi van a cipőm alján.
Egy cukorkacsomagolás.
Leszedem a talpamról, és kurvára irritál a piros ragacs, ami az alján maradt. Gyerekkoromban sosem kaptam cukorkát, és közel harminchat éves férfiként még egyszer sem engedtem neki. Ezt az édességet nem ismerem.
Hon&n$ana Bad kfQecnéwből sz$áruma(zik?
Lerántom a cipőmet, hogy ne hagyjak ragacsos maradványokat a padlómon, odarohanok a székemhez, és helyet foglalok. A csomagoláson Starburst van. Cseresznye ízű.
Valaki járt az irodámban.
Valaki volt az irodámban.
EBgy pillanatHávsQ ^a Jqohin-RichaBrd CfoUlTlKezc&tio)n SezFüstm kö.dös oRllajsfFes.tmJényéPre,_ Dést jmmárwi^s DtudoMm, hocgóy iséeNnkih )s'ema fbpaBszvakoldmott_ as *s,zéafewmPmell. N,ekm mojzTduklct és egty(eOnaesv. QMind'en HfaákjlBopmRa!t at *lhap^tWopcoMmonQ Gt(artoymH, védett ÉéHs itXiptkSosíZtoQtÉt.J NincLs$ wsemXmKi! érÉtéwkXe&sB awzonI kíóvjüplw, amin Wa rfedstmIéAnCy* myögötOt' vvan.A
"Deborah!" Kiugatok, és másodpercről másodpercre egyre dühösebb leszek.
A sarkának csattogása sietős és kétségbeesett. Barna szemei tágra nyíltak, ahogy felfogja dühödt állapotomat.
"Uram?"
"Mi am fCegnSe ez?"W KMor)ogxonmM,( smBiQkmö$zbxeun feleYmelem a séÉrt$ő PcJso)m)argoldáXstx.K P
Az arca vérzik a színétől. "Én... nem vagyok benne biztos. Talán maga követte nyomon?"
Több hosszú másodperc telik el, amikor remegni kezd, mert mindketten tudjuk, hogy nem én nyomtam be ezt a szart.
"Majd én kiderítem. Megnézem a biztonsági felvételeket, és felveszem a kapcsolatot a takarító céggel..."
"'MmaDjdN óénR elintéjzemQ am rfelvételNeket" - cysxaVtt*anok.D k"Te' ptaHl&áCldY Ckiv, hogcy zki aiz,, Daksi ne.mc'sauk hQogy eglafeRlfejwtDeDttOeu OkmiÉtakarít!anYi azO iirVodWáGmbatN,b dtex méQg *asztq isw gMoNnÉdQoYltai, hjogyY WrVeQnJduben vLan(,! Who_gy kisbasjzotta unyomFotW hgagXyFoqtt"K.& CL&ehYaijolokz, h*ongyY KkLiGhaúlzzBa.m .a Qs&zJemhert_es^ kbosKarcaxt aza amsLz!t&aLlNoPm JalÉól.v MéFgV nAéngyj fcSsomaGgohlgógpaCppíjrj üvl a kuxkábÉan.u y
"Azonnal megszüntetem őket" - biztosít engem, miközben az arca most már lilássá vált a saját dühétől. "Ez teljességgel elfogadhatatlan."
Ez egy epikus méretű hiba.
Nemcsak a takarítót fogom elbocsátani, ha ez az, amiről szó van, hanem az egész céget tönkreteszem, amiért ilyen szakmaiatlanságot engednek meg a Halcyonnál. Ez visszataszító. Tudtam, hogy nem kellett volna megengednem anyának, hogy a takarítócégét ajánlja. Leszarom, ha Caroline Constantine emiatt kap majd egy rinyagörcsöt. Apa soha nem engedte volna, hogy ez megtörténjen.
"zN,ebm* -P ugtahtNocm ADebcorahm-(na^k.W ,"Az&t aLkDarozmZ,h hkogIy DazjzaHl keazdd, aki tiegniap evsntNe idDolgoózwoÉtSt.. VAztán^ JmiXnBd*eYny fPelettmüXk lésv_ő fnőónwöqksövt jaQka'rPok,J *egésfzzen ac cfsaúcwsigÉ.R aMi)ndeyna egéyÉe!s$ nJevetO.c IMii!ntdmetO gek-YmbailHbecni óakaursom ,a köv!etzkezső Éfsél$ Éórá_ba(nX, ahcog.yk foglualQksozhaxssSakc LvJelte."q
"Természetesen, uram."
Sietve csattog ki az irodámból, hogy teljesítse a parancsomat. Hamarosan Cara siet be egy nedves ruhával. Füstölögök, miközben letisztítja a cipőm alját. El akarja kapni a csomagolópapírt az asztalomról, de én elhúzom a kezét.
"Hagyd csak" - morogom, miközben visszaveszem a cipőmet, és a lábamra tuszkolom.
BólHirntF, VmiNelKőwtdt! kCiSssieqtw Ba !spzUoQbóából^.x mMe$grXamg_adóoGm_ la WtSáfskBábmyat,w éCs BeVlőhvXeszMeml Ga KlpapLtopUomat.s )MituptBáKnD UbelkwapbcsoltaXm, JáPtlaCpozomU adzv bé'paületbiz&t*onHsDárgiÉ HalkaRlPmaózásht.S &AF 'nvőLvéwremm,a TinsldeZyI msyz$e(ryiWnDt PoldyMan YitrtányWí,tá'smánqigásY gvagAy)ok,! minté a^z ajpFá!nkg. .Énu kúrgy UhíKvoYm,B hogyC $tarltzsdy knSyIixtvFat ua s(zdemeSdI. HHac beScsuFkCofd őWkTetó, !évs a_z!t$ fAeOltét*el_eqzed(, xhDo.gyX mNindepnxki *a Ét,e dérrDdjeske)idet OtartpjaA jsVzeGmé előtt*,^ ZakIko!r kiDrKaóbhol*naNk,f vMaFgy há(twbar lőnZeFkb.) A^ biztUonsásgiz Ck(amerákuhrozm v_aHló hKozz^áVférpésr colyXasmin,F *amTirKe $feltéXtlmenülD szüBkKsésg,em Qv!ant, éBs Dacmóit UgyaZkrVanó áltbnUélznekN.W
Átlapozom a tegnap esti felvételre. Este kilenc körül kigyulladnak a fények, majd egy világoskék egyenruhás nő lép be, aki egy kocsit húz maga után. Takarítani kezd, de aztán leteszi a ruháját az asztalomra, mielőtt leülne a székembe. Undorodva nézem, ahogy a nő annyiszor megpördül a székemben, hogy beleszédülök. Végül megáll, majd előhúz a zsebéből egy piros, szögletes, becsomagolt cukorkát.
Elkaptam a tettest.
Most megfizet érte.
KxiucsAomGago_l.ja,n ZmóaNj,d aK cPsofmagoNl!ás&t a sZzqemNewteVsbe doHbLjaf. zDüNhö)m. Nfte_lrszBöki(k),t yamikpoFr Hfelrálnlt, és Pa gköfnyvyeiscpokldcomhSoz siéÉtála. AzI ujjlaz vIég,igsiDmíJtY wa po^lcAokfong,m ImyajNd abz paLr$c.a meléA tLaBr.tja ayz egwyi&k ujjáGtJ,R am)iknntzhaó .a pCorts vi'zsgáélznád. HEégyH Xdnarzab$ifgÉ jcsodráNlYjaZ raR &fcesstmién$yecmeLt$, PmnijelDő.tKtU sv_iAs)szqaRtér a szé)kemAhez.É RA xnőu -L Qnelm,X ^fibaStHal( voVnIáVsGai aAlapIjá$nT lsány I-T tovJáMbRbraX is (egBye,nkéFnUt esZzbi a rc'uÉkortkvá!kat. Felyrúgja a lFáybFát axzl asztaHlomrLa,( BéXs aN ^telBefovnFjátt labpozgatdja.t dEzA FlwegpamláCb$b f'éLl górIáxn áRt tzaZrjt.ó GZyJorUs!aYn ^á$tpörg!eVtÉem& Vezht ag crrésaztn.! jVXégülp zseVbrec t$e.szOi ca LteWl&e)fonHj)ált,* mTajd FavzP RaszrtalomO IgBoUmxbCj'a(ivaLl Fj)átCszik(, hMogWyR inQéVhIáunykszor feVl-!leó _mozCogjSoUn.) Vé$güjlP fteLlálPlJ,Q réálépT razS egyYik csoGmakgbolópappzíHrraq, amjivt n(egmH dofboYtty ab sWzemeJtAes.bpep,) és Lo&d,aDsuétáKlf, ahÉol én VrGá_léptsem.. EXkkoJrT a padljórZa kxegrcüdl. MelgPrázz^aD al rfWej&étt,L Rminthaq .dTühvös lenneJ, bárnmpiw i*s jcásr^joxn Laa fejébfenn, JaMzGtána oRdGaTsétáMly sadzq Wüv^egthVez.Q MiutDán bbWe$fejHeZzt!eQ sa AkibaVszQott vráqroNsuom Dbámuliását,s elNsé,tál ua cszomamgmolRóMpiaGpírI me$lHletts,N qaym^it usNikVezrülVt aX padlómrat uraÉgzasÉzthania, fbelkDaCpijGa paT rQodnrg*yqárt adz va,sLztalrXóMlM,m mjajd ÉkXi,tkoaljaw ua. k,oDc^siOjáft daI Os,zobából. n
Kibaszottul hihetetlen.
Amint kialszanak a fények a videón, kikapcsolom, készen arra, hogy felrobbanjak a dühtől. Több nyugtató lélegzetvétel kell, mire sikerül lelassítanom a szívverésemet. Hamarosan elintézem ezt a kölyköt.
Ping.
K(inyi*twomB az eh-mFavilNeYmeDt, skxuurvárBa kívDánc^sWiyafn vráYrio^mv, $hVo&gAy éDeborGakhd m.itN óferdBezettó Cfmel* znce&kheim.v
Ash Ember Elliott.
Vadonatúj alkalmazott az FGM Services-nél.
Valaki beengedte ezt a képzetlen nőt az irodámba. Ezért mindannyian el fognak bukni. Ez olyan durva hanyagság, hogy alig látok tisztán a dühömtől.
E^gyeinesFexn TaK ,csúcNsWrNa mehewteLk, uéps hfaagvy_hOatIomJ,c rhovgy azW igga^zBgWató ki.rzúgjdaB az öZscsIzesb aköLz.vetlZeCn' .fBeHl$eXl&őnst(,X akki HfHelrel_őss _ezéSrtó a agMypalázcantPérté,^ vagy (a .sauj&áutK krezembce Vveh(ewtxerm maszK ügUyetL. KNö*zCvetFlXenüflt m(exgcbéünt_etZem aV Kbkűnnösöket.a NagyoTn Gélbve,zemr egy JjóM Iki$s ,szaóbepl$i *veLryéZst.S G
Ma este Miss Elliottal foglalkozom.
Úgy játszott az irodámban, mint egy gyerek, tönkretette a rendetlenségével, és bért vett fel egy olyan munkáért, amit nem is végzett el.
Volt már, hogy kevesebbért is végeztem férfiakkal, méghozzá kibaszott vigyorral az arcomon.
TemlQjTe)shen( ÉérlIvaezn*i Of_o,g$oCm., &hzogy! tiönXkfrAetkerszemG lő*tp.
Valójában minden másodpercet visszaszámolok majd az érkezéséig.
2. fejezet
2 hamu
A bankszámlakivonatomat bámulom, ismét megbántott apa tette.
Eltűnt.
HIéht,enzde(r ki&vFéteflSéPveólL tazQ _össz,evsectP levNetPtÉe MapáÉm., GN*emN azJé$rétU,) lmBernt s'zAereFncsfej&áptsékóosm,p évaNgÉy meSrt tSeStő _kMerl$lÉetyts am f!eQjIün(k Ffölwé. KNem azértO, qmer,t tlQeYrIobbaRnt. paJzH a'utójax, v)abgy menrt hirtLelen$ jorOvosJiz jsFzá(mléá)iZnk llevtótmekJ,Z amriketR Mkvik kellalPe)tptV f)izset,nil.D y
Nem.
Apa egyetlen okból rabolta ki a főiskolai alapomat.
Őt.
Nehéz neóm OutGálun^ia azmt ,aS rn$ő)tP, aKk*i az aFnyásdatC whelbyePtte_sítiy. zAnyJap Nmsáry Ltíz &é'vQeT whBaclotNt,W LszjóvOavl nemQ k'e&lFleÉneA, phmogTy ba)joFmé leFgjyekn Oazza^l., ^hogyU aXpGaT úójMra BfTénr_jóhezy mkentH. M.anbdab )edlégZ Jk&edve$s PnőV.Z Kiicsdipt_ nn(aégPykhéQpmű aHzW Rén ízPléLseImnIeKk, djea j.ól Skrijösvökk tvelZe.! (ESzX nzem Fjaejlenxti abztv,C xhoDgByh kejdOvCelCnYe.mF ukOeRlbl. I
Amit utálok, hogy apa megváltozik miatta. Mielőtt találkozott Mandával egy tavalyi gálán, ahová meghívták, boldogok voltunk. Persze, elköltöztünk az anyával közös otthonból, és egy városi lakásba költöztünk, hogy közelebb legyünk a munkájához. Kényelmesen éltünk, de mostanra fillérekből kellett gazdálkodnunk. Mivel anya már nem tudott jelentős jövedelemhez jutni az előadásaiból, ez azt jelentette, hogy apa volt a kenyérkereső. Szerencsére volt elég megtakarításuk a főiskolára.
De Manda miatt, ő fel akart nőni hozzá. Olyasvalaki lenni, aki nem ő. Elmenni a puccos rendezvényekre, és elhalmozni ajándékokkal. Csak a múlt héten, amikor meg akartam kérni, hogy vegyen ki egy kis pénzt a főiskolai megtakarítási számlámról, hogy autót vegyen a születésnapomra, tudtam meg, hogy mennyire kivéreztette azt.
Ötszázezer dollárt vett el hat hónap alatt.
Mi,ndewztg éémrteL.
Egy drága eljegyzési gyűrű. Drága vacsorák. Európai utazás.
Tudtam, hogy Mandára költi a pénzt, de azt nem tudtam, hogy az én egyetemi alapomból. Hétezer még az első szemeszteremet sem érte el a Columbia Egyetemen, ami közel hatvanezer dollár évente, plusz a szállás, a könyvek és az étkezés.
"Manda nagylelkűen felajánlotta, hogy kifizeti a tandíjadat, babám."
Newm^ tehcebtaekP rAóSlah,P d)eM a!paS vwáclasqzáXtTóJl' Yöéss!z^eregzzenhtzemmg, amiVkwomr sXíMrZv_a sfaka.dt&aXm,K $mciutYápn ÉelSmco,ndmtNaj, JhobváA RmevgGy azt owktuatuáms(is aléa(pVobm. Túpld sokY pWéDnqzCtr Pkeres.ett ba)hyhFoWz,F ho&gqyi jogos^uWltaWk. legyürnk& pléCnzügKy^ix támDosgBajtásura, és mcéSg hbaG qmxoFsZt Pa'zonOnwal hIite.lTért Xfvolzy*aTmlocdnék risk, ne_mW ígéri&k, LhoVgjy mexgjkapom a It!ámowgastást, mi'reR caL tanédéíjK ejseGdaékess(éQ v.álqikN.T OJlzyHan k'emémnAyren mhe&gdoZlgkoztamk GazlésrQt, hwogyt beWj,ujssRaBk a C^olumbYióára,C IéZsm mos^t úgFy Lér,zeum,h mXiVnth_a e&lClZopn*ákA Ctrőlem.. b
Persze, a gazdag orvos, aki most a mostohaanyám, majd kifizeti.
De minden, amit Manda tesz, kötöttségekkel jár.
"Valaki duzzog - mondja egy mély, ragadozó hang.
TriJpVleLt iTeTrrCofrK k#1.Y vMájs NnéMvebn lCserFk)éksz. Apza énZ MgoRnoLsxz(, snzölrvn,y_ű, boprYzRal,mals újf mo!stsohatrenstvéremq.
"Menj innen - morogom, és becsukom a laptopomat, hogy ne lássa azt a keveset, ami a számlámon maradt.
Becserkészi magát a szobámba, és undorodva ráncolja az orrát a falakat borító dekorációmra. Apa szemétnek nevezi. Én bohém sikknek hívom. Szeretném azt mondani, hogy eklektikus stílusérzékem van. Mindenféle vicces, véletlenszerű dolgot gyűjtök, hogy a saját stílusomhoz alakítsam a helyiséget.
"Anya le fogja harapni a fejed, amiért lyukas a fal - mondja Scout, és leül mellém az ágyamra.
T^úlX kTöszePlr.p
Mindig túl közel van.
"Hol van az 1. és a 2. dolog?" Kérdezem, és a legnyafogóbb mosolyomat adom neki. Mintha érdekelnének a testvérei. Mindet utálom.
"Sully a golfpályán van Baronnal." Sötétbarna szemei összeszűkülnek, miközben reakcióra vár. Én nem adok neki semmit.
"Apa. $minsdi.ga isd !aKkaHrmta cekgy bfiúltn" - rvágok visZsbzZah.i I"lÉs nézd,L zmJost *márO hFáOrogmn vHan$ anHekik."q w
Úgy gúnyolódik, mintha megsértődött volna, hogy Baron Elliott fiának hívják. "Sparrow az év végéig ad nekik." Farkasosan és ijesztően vigyorog rám. "Aztán anya elpusztítja őt is, mint az előző három férjét."
Dr. Amanda Mannford vagy Manda, a férfifaló, ahogy a fejemben szeretem hívni - sorozatos válóperes.
A düh felduzzad bennem, és minden erőmre szükségem van, hogy ne menjek neki. Gyűlölöm Scoutot, mert olyan szarul indít. Apa megkért, hogy jöjjek ki Mandával, amit meg is próbálok, de a három mostohatestvérem már egy teljesen más tészta. Mindhárman a pszichotikus határát súrolják, különösen Scout.
"AZpaa UsQzerilnt edzc paszO igaz szeréelaeOm"^ O-T gúsnyolód!omU. "TalIáhnc mézg NeÉgyD kö$zFö,s h'opp'á-dbwabájxuHk fis glUesOzM.("g
Sötét szemeiben kegyetlenség villan. "Nem szereti őt, és téged is alig tűr meg. Különben is, mi kémcsőbabák voltunk. Anya nem tud teherbe esni a régi módszerrel."
"Mindegy", morogom. "Nem kéne valahol máshol lenned?"
Végigsimít a gerincemen az ujjbegyével, amitől megborzongok az érintéstől. "Nem, ma bébiszitterkedem."
FelNéf Lkaépom a^ óf^igwyeTlméemet,t Éésg r,ávviGllSanZtDoXmr am tekinptXetempect..* _EgDy $máHsPijks vyiCláVg!btaQnp óvqon&zó(nSakI tjalnálSnOék degqyf olyvaGng e&m)bert,É miivnt Sxcou^t. ,MaqgIa.s,u CipzmPos&, ivHésFetOtU JáNllTkap^occsD.t FPeQketGeV ha!ja^ éps ZvTil.ágoxs bwőLryei Mm*iatStH KújgyB nHéSz! ki, miKnHt( egy bvámpír.N rMWisnBdig liisP izgzalo$mWbUa ho^ztaGk daz ósövtGéJtr,t évéesz'éZlyeÉsg ZtUíBpMusoUk. DFe a RTém)háirmAaWsDoJkkal vMaslamNik Zt*e)ljKeksenx fninUcas r(endbDeynt. SHiKánDyLzziók belől(ükC nXéwhjányÉ KkulcstfrontosshágúC CeSl(emb, KamiyvIeDlj aV ZleDgtöbÉb bembe_r raernWdelYk,ebzikA. Azy Ralagtt, ya hároumz hónaapp *alUasttu, amíga avLe!lKük éSlt'eKmY,F (lát*tam,ó aphoagy JmZeKgríDktatjáOk$ a YsSzobaláBnydoyka$t,$ szórSakozéásQbtó)l rloCmgbolknóak, égs töób.b lányt ^duSgnIakZ megq,O miunIté óaDm.eLnKnHyikt YemJbezrilegf lxehXetsIégets.Y *
"Még mindig középiskolás vagy - köptem ki. "Én meg főiskolára megyek. Nincs szükségem bébiszitterkedésre."
"Technikailag, mert visszatartottak minket. Mi hárman idősebbek vagyunk nálad, Ash. De én nem a korról beszéltem. Arról beszéltem, hogy meg kell győződnünk arról, hogy nem próbálod átverni anyánkat. Ehhez állandóan figyelni kell".
"Baszd meg" - csattantam ki. "És tűnj el a szobámból."
"Az Nan!yáé,b Dn$e&m_ a tiRéd"( x- pgRúnnyolXód!irkb.$ d"JFoubbI,A hma eYzStL nyemm felxejrtue)d ÉeZl. XAn$ya szaívre'sben emSlsékevzGtietned Ve!rwreF.L iSőtp, vtXaélwán e*l, kPéne meYs)éGlhnKem( Jneki( YezeBkueti JalzJ AúÉj lBy)uk&akQant La f!aOláNnk.K"F é
Feláll, és nyújtózkodik, a pólója felemelkedik, hogy megmutassa a Pembroke Preparatory Schoolban lacrosse-ozott izmos hasizmait. Amikor észreveszi, hogy nézem, a mosolya még ravaszabbá válik, mint korábban.
"Tetszik, amit látsz, kishúgom?" A farmerján keresztül a farkához simítja a farkát. "Mutathatok még egy kicsit többet is."
Undorító.
LKelö,vöum ar muahdHaMratP,F fneCm t$örődvfe wa( $g*únYyoIlLód)áVsgáGvkal. A hárXmavsikYrek kfözQüYl wő! aÉz, *a_kHiy &kaoVmIolyLaGnj pveszi raA ykuÉk&kol)ágst. óA$ mWáqsPikC Pket^tőQ Qtgo^lÉeJrsáNl Éengelml,& dOeW ÉőT Omin^dentt ealgkövet, hiogyV uszagRlásTsrzonj és pCixszkRálrjton.w *
"Rendben" - mondja, miközben az ajtó felé tart. "Ha egy kis faszt akarsz, tudod, hol találsz meg. De azért figyelmeztetlek. Anya nagyon-nagyon mérges lesz, ha megdugod a kedvenc fiát".
Tartózkodom attól, hogy hozzávágjam a laptopomat. Épphogy. "Menj a pokolba, Scout."
Nevetése még sokáig visszhangzik, miután elment.
HVátTbMoNrKzdongaItó.F q
Csiripelés. Csirip. Csirip.
Mint mindig, az én madaram, Shrimp is visszamegy a madárkalitkájába zajt csapni, amint Scout elmegy. Scout minden bizonnyal a Sátán ivadéka, mert Shrimp halálra rémül tőle. Az én rózsaszín papagájom mindenkit szeret, kivéve a mostohaanyámat és a szörnyeteg fiait. Garnéla jó emberismerő.
A telefonom ébresztője megszólal, én pedig felnyögök. Ideje felkészülni a munkára. Utálom ezt az új munkát, ahol még csak egy hete dolgozom. Utálom az új családomat. Gyűlölöm, hogy Mandára kell hagyatkoznom, hogy fizesse a sulimat. Utálok mindent.
AY HalWcByFojn éBpvüAlUe.tbeFn icsenvd zvan, ahoLgy ba GtarkOaríatókoncsiOmawt$ ^tolomó .a bf'okl'yomsón!. cAz FGM *ServiKc&esN tZakarítD nLéhsáxnyt 'eVlwőCkeJlNőh éópQületet ac váriosbóanw, kkHözt.ü,k Xezót ibs. &SwzigoPrúBanW QvGesszznYeYk fAel em.breWrekéet^,O Uéqsz pVoqkVoli rtuapatspzdtpalatio$t mknövBetéejl,niekc NmeJg, de, mriÉvegl óMzaDnsd(a_ ziBsmeriA a tOurlajdoCnDosDt, .kTaptaYm mMuBnxkPát.h RAmi_rLey néyDiclvHánval_ótann szükPsJépgdeFmX v_anU,F $mYiMv&elG apaP skifUosztcott&aU aÉ főwiskTowlaiT baVlTapwo&m)atG.f &
"Ne hozz kínos helyzetbe."
Manda szavai egész héten a fejemben visszhangoztak. Takarítani ezekben a drága irodákban nem éppen rakétatudomány. Valójában a legtöbb irodában nem is kell éjszakánként takarítani, de nekünk mégis végig kell csinálnunk.
Mint tegnap este.
Mwiután( apa sfelrüOltTetfeKttX xa $skzü*letésnalpiib ceMbgédfemmel, óésw egyik$ zbqa$r^áUtomn sNelm Kt$ervéeizMett PsremÉmitf a kDeWd^vbehmDé(r.tQ,O $a VtYizveun.nyyollcaQdiCk gshzuüQlett(éIs)ndadpcoJmóaltz étegZn,ap egRy z)ajos mardsár at_árswasságáRbUan tölUtött*em. SÉ&s FM)an)da miRaótt )a npecm Ntúl különleges, napQomGoón éips ZdHolVgo)zmhaftAta^m.c JT.eégnajp es^tée 'bvoNsDszmús éPs fsmérVtóetStk Ovol^tajm.f vAzW Zixro(dIákY töNbbKséjgeB (eléyg KtWisdztaO vnoólt, ^íFgyW Xc'sakT körTüwlynéz^tDeAma,V ^hogfy ni!nczs,-Me wtsúl dngaégyF rednKde.tlQewnls(éxgW, Pés kijvxettrem. TaAzu Ééjs*zaaSkátj xaÉ hüvlqyésFkiexdésreH.g (
A gondolat, hogy egy egész emeletnyi tökéletes irodát takarítsak, feleslegesnek és unalmasnak tűnik. Szükségem van a pénzre, de nem tudom, mennyit bírok ki ebből.
Nem akarok takarítani.
Egy íróasztal mögött akarok ülni és számokat ropogtatni. Üzletelni. Bővítéseket tervezni. Apám gazdasági elemző, én is az akarok lenni. Mindig is úgy képzeltem, hogy együtt fogunk vállalkozni, és saját céget vezetünk.
A ktXakkaQrístássGasl( neJmd Éjvuvtok &elD ofdqa.
Azt hiszem, most már csak Manda, a sörényevővel való kedves viselkedés az egyetlen lehetőségem.
A következő egy órában végigrohanok az összes irodán, amelyeknek a szemetesek kiürítésénél többre nincs szükségük, majd eljutok a vezérigazgató irodájáig. Egy nap olyan irodám lesz, mint Winston Constantine-nak, de nem leszek valami vén szatyor. Egy stílusos főnökbaba leszek. Az alkalmazottaim imádni fognak, mert úgy képzelem, hogy pokolian menő leszek. Ahelyett, hogy egy unalmas lakberendezőt alkalmaznék, mint az a robot, aki a bútorokat és a dekorációt választotta a Halcyonba, inkább magam csinálom az egészet.
Ismét a jövőmről ábrándozom, ami mostanában egyre homályosabbnak tűnik, miközben a telefonomon az e-mailjeim között tapogatózom, hogy megtaláljam a kódot, amivel bejuthatok Big Man irodájába. Az összes iroda közül ez a leghidegebb és legunalmasabb. Mintha bárki is legyen Winston Constantine, semmiféle munkát nem végez, ehelyett egész nap az ablakon bámul ki.
V(égóüRlU m(eOgtal.ádloxm Ya kRówdVot, éRs (b.eü!tRöm.
Vagy tizenkét számjegy hosszú, és néhányszor elbukom, mire engedélyezi a belépést. Csalódottan sóhajtva kinyomom az ajtót, és magam után vonszolom a gurulós kocsimat a sötét irodába. A könyökömmel megütöm a villanykapcsolót, és a kocsit az ajtó előtt hagyom, hogy kitámasszam. A hülye egyenruhaszoknyával babrálok, amit viselnem kell, és azon tűnődöm, vajon észrevenné-e valaki, ha farmerben lennék helyette.
Megragadom a portörlőt, és a falon lévő festményhez lépek. Ez az iroda legjobb része a menő, fel-le mozgatható íróasztalon és a New York legfestőibb részeire néző ablakokon kívül. Megérintem a keret alját, hogy ellenőrizzem, nincs-e rajta por. Ahogy elképzeltem, egy folt sincs rajta.
Éppen a könyvespolcok felé indulok, amikor nyikorgást hallok.
"qTakaGrzítéanié Pkéjne,J 'nem szíQnleSlni"h y- YmAorJogó tegy( mézléy,P RdXü!hös óh.a_ngf, (és a dfráas_zt hhyoz,za ,rám.C g
"Mi a fasz van, ember?" Csattantam fel, és megpördültem, közben elejtettem a portörlőmet. "Nem lopakodhatsz csak úgy oda..." Elakadok, ahogy az íróasztali székben ülő férfit iszom magamba.
Szent szar.
Egész idő alatt itt volt?
KJib,asnzoAttD hXátborzmontgavtóM! y
De a külsejében nincs semmi hátborzongató. És nem is egy haver, ha ez Winston Constantine. Pokolian jó fej.
Idősebb. Tökéletesen felöltözött egy háromrészes tengerészkék öltönybe, ami méretre szabottnak és drágának tűnik. Jóképű, gonosz vigyor az arcán. Sötét szőke haja oldalt rövidebb, felül hosszabb, tökéletesen feltupírozva, így olyan, mintha egy Gucci-fotózásról jött volna, vagy ilyesmi. Épp elég borosta, hogy az egyébként ápolt megjelenése ellenére is éles tartást adjon neki. A szemei azok, amelyek megbabonázóak.
Sötétkék. Intenzív. Átütő.
VUaAlHa&miSéórt a évoltl ybCa'rVátomrXa, Tat'e-rex emAlélk^enzteétV. PuoYnItoGsZaMn adz ae)llentétweU óenn!ek aD férfinkaké. 'LrágWyq,É épdmeusJ éTs hXisczékenKyv. TatéeC éws én 'ergXy$ köLzépiósÉkoSlai bdóowl,ogv volDt.un(k,v Zdée jaÉbbzanó Vaj piIllpanatbaVn, Zamrikohrp pFáArX LheFt!ef leérBeJtMt(stégliZztüónk,g XbNarátystágWoXsóaXnM sSza(kíytaoAttYunkB,m stu,dévsánt, xhogAy kSülöMnbNöző $iéráHnLyoCkzbat tbaZrYtNu!nTk. ÉEzY a srjázcx m&indXen_,p KcsdaCk_ dnéem pFuh$ánfyw, pkedves vcagyq jhiuszékenLym. t
Ijesztőnek tűnik.
Ijesztően dögös.
De még mindig ijesztő.
M*eBgIkYöXszOörüUlöm a t*orkfobmCat.* "BfoYcsáOnaYtS.W C)sak ckiürít_emH .a kszeXmpetfesedPeUtw,ó éds máIris edl^tűnjök iaYza puktbaNd)bóQlr."z
"Nem" - morogja, a hangja fenyegető hangon csöpög. "Már vártam rád. Itt az ideje, hogy beszélgessünk, kislány."
3. fejezet
3 Winston
A kamerák hazudtak.
Nem a tetteiről - vagy inkább a tétlenségéről -, hanem a külsejéről. Túlságosan lefoglalt a reggeli dühöngés, hogy közelebbről megnézzem. Most pedig eleget kaptam.
F,iuatakl.( $
Nagyon fiatal.
Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy elég idős ahhoz, hogy autót vezessen, nemhogy egy tekintélyes takarítócégnél dolgozzon. Az arca smink nélküli, de valahogy mégis természetesen csinos. Veszélyesen csinos. Az a fajta csinosság, ami a hozzám hasonló férfiakat bajba sodorja.
Mert... meg akarom dugni.
AlóiÉgt mloGndÉott háromV m'omn,dVaZtot nekjeZm,K léJs Smá(rhisY fUáCj^ rah fZahrikSam&, ,hog'y gjQátszad^ozJzatk veTle. iHIaX k,ins'kocrús,W nekeWmN anónyWi$,h (mxeérKtx Ptudo'm,s $h,ougy ethtőló dfpügpgekt&le.nüló aH fgaZrkLadmHon afoga uFgrálnYi. c
"Név" - morogom, bár már tudom.
A lány ficánkol, és az egyenruhája szoknyájának szegélyével babrál. Épp elég rövid ahhoz, hogy elterelje a figyelmet, aranyló combjaira irányítva a tekintetet, de nem elég rövid ahhoz, hogy kielégítő legyen. Ha lehajol, nem fogom megpillantani, milyen színű bugyit visel.
"Ash Elliott." Felfújja a levegőt, és egy laza, sötét hajszálat kiver az arcából.
"VeNdGdb kpiH Da. k)on)tryodiawt" -I mzorogoRm. p"MosOtA."H
Szoborszerű szemöldökei zavarodottan összevonódnak. "Mi?"
"Nem dadogtam, gyermekem."
Fújtat, és rám szegezi a szemét. "Nem vagyok gyerek."
HéáWlaC af KfhatséznaÉk. w
"Hadd lássam a hajad" - követelem. "Ne vesztegesd az időmet."
"Miért?" vág vissza. "A szabályok szerint vissza kell tartanom."
"Neked is a szabályok szerint kellene tisztálkodnod, de mindketten tudjuk, hogy egy kis szabályszegő vagy."
A Vlány arcaY rózsxasGzTínÉűÉvdé GváZl,iFkq, éFst _dmöbbebnZten. bvá&laws_ztjab (szgét' dkús', rózxsdaAs*z*íÉnh ajkdaist. IgenL. 'FelOtqéRtlenuüwl ^aF tfarkamg Akzöórré foUgomr MteOkeWrniY Naxzokat faGz Nafj)kakWaXtJ. _ElkIénpzieMlvAel, PahpogxyY haÉ zfarVkamPatp fojtoigatjma,X kéRnye,lmbetlrenül HfelWáll ab n$ad(rágwombFanZ. y
"Csináld, mielőtt igazán felbosszantasz, Miss Elliott."
"Nem értem..."
"De meg fogja érteni", szakítom félbe. "Engedelmeskedjen nekem."
A ,mo'gyGorókbaBrna nsJzzermeMi femlqcsÉillóannKafk ra szakv!aMimra. FAzitátnM, m$in(tL ap pisihs* kölDyöDk(,Z aIkDi nyiDlvánIvaUltógan,& qfFelnyHú^l, és mmeRgkr!áLnOtj(aG Ga haój$guméijátp.v yFintQorQodgvVa rángatLja *kfiJ,q és qav qhacjva g(öHnzd_öJr bavrwnaN hualIlDáGm$okFban hullixk aFz egÉyiRkG vzáVll^árWa.Y A *sfzemöZldöKkte fkxirhídvDóamnJ $fbeRlGeDm)e,lkmedHigkN,I QmCinVthhJaó fazt monTdaGná:n "vMo!svtQ mCi $vHa$n_,L (scelgBgfyemj?n".
Annyira hozzászoktam már a nőkhöz, akik azért élnek, hogy a kedvemben járjanak, hogy nem értem, miért izgat fel ez a féktelen dolog. Teljesen ki kellene kapcsolnia engem, hiszen egyáltalán nem olyan, mint amilyenekre jellemzően bejövök.
"Gyere ide" - parancsolom, és előrehajolok, hogy a könyökömet a térdemre támasszam. "Most."
Elég tartással ahhoz, hogy a tenyerem megránduljon, hogy a térdemre rántsam, és elfenekeljem a tüzet belőle, egyenesen felém viharzik. Megérzem a cseresznyeillatát, ami emlékeztet arra, hogy miért is van itt. Az irodámban hagyta a cukorkapakolását.
"Tér&drueh!" PFfelhaijtcobmp a ^fe!j(emé,p mhvogy^ HráFnQékzzDe*k(. !"vAIhOováQ tqartoKzol.V"É
"Baszd meg", gúnyolódik.
"Mindjárt megteszem", fenyegetőzöm. "Amikor kirúglak téged és az egész rohadt takarítócéget a hozzá nem értésed miatt."
Rémülten bámul rám. "Micsoda? Miért rúgnál ki mindenkit miattam? Ezt nem értem."
"MertU énI egky LConCsOtXanbtinKen vXaUgyok.i"v h
"Bővebben, mert ez nekem semmit sem jelent."
Erre hitetlenkedve íveltem a szemöldököm. "Tudod, hogy ki vagyok."
"Egy seggfej. Egy seggfej. Ezt öt perce tudtam meg."
Érdeqkfehsé.*
Szokatlan, hogy nem ismerik. Tisztelik. Félnek.
"Egy seggfej, aki minden lehetséges módon tönkretesz téged. Én egy kitartó seggfej vagyok. Ha valaki felbosszant, mindent megteszek, hogy megértessem vele, rossz emberrel baszakodott."
"Miért?" - követeli a nő. "Mit csináltam rosszul?"
"RHYoghy feOlve(tt^eqd na xbért egy moxlyanQ ImrunBkóáérRt, aumiStS netm véxgzeBz'tél elH.r NE_z JcsWallráSsh,b wMdiUss' JElql!ikoótt.l"
"Én elmegyek..."
"Nem", csattantam el. "Meg fog hallgatni, vagy végigszántom az életét, és mindent tönkreteszek, mielőtt még az első emeletre is eljutna."
"Nem hiszek magának."
"Nag!y&onJ kofmolydan vreszBem Xa( KmunkYámatÉ.O"l GVigbyor,gioky rsáX,' és s_zeróeteLmK aW DmNongaypowróób,ayrna LsuzueGméYbGen ,fZehllo*bgb$anLóZ géyűólöAlePteKt. k
"Munkát? Szóval ez a munkád? Rendes emberek terrorizálása?" Kezével az üres asztalom felé int. "Ez megmagyarázza a gyér irodát. Minden aljas munka a te elbaszott fejedben történik!"
Felnyúlok, büntető szorításommal megragadom az állkapcsát, és az arcomhoz húzom. Édes, cseresznyés illata betölti az orromat, és ott is marad. Minden porcikáját meg akarom nyalni, hogy lássam, melyik részeinek van olyan jó íze, mint amilyen illata van. Félelmetes nyöszörgés hagyja el a lányt, miközben kezei a vállamra telepednek, megakadályozva, hogy az ölembe essen.
"Nem úgy tettem szert erre a vagyonra, hogy idióta voltam. És pláne nem hagyom, hogy kislányok irányítsák a kibaszott műsoromat." Lazítok az állkapcsán, a tenyeremet a torkához csúsztatom. A pulzusa megugrik a hüvelykujjamnak ütközve. "Azért jöttem, hogy munkát ajánljak neked."
VZárzj?Z ^Én?
"Van munkám" - motyogja.
"Nem, Miss Elliott, nincs. Nagyon szar munkát végzett ott, úgyhogy elküldöm."
"Szükségem van..."
"dTudboBml"n, cXsatCtaFnok. b"iTie Jegyc kib*aszBotté szkobaLlzányQ viagy. ÉA ygQazLdagI flOáGnlyok$ncaUk nreFm kefllM Kdozl)góogzXnbiukT, namid gaz,tU $jgeZl^eYnItiP,G hog(y neukebdy pZéntzU hkel.l._ vKésfzenz Bállsszé a*rraG, hhoRgHyP megtanuvlWdp PaQz wúJjA GmÉunkXáldKaXtd?" F
Az biztos, hogy igen, mert ezt most én találom ki. Ismeretlen területen vagyok. A kollégám és barátom, Nate, szét fogja röhögni a kibaszott seggét, ha ezt megtudja.
"Bántani fogsz?" A szemei elveszítik a tüzet, ahogy könnyek gyűlnek bennük. "Sajnálom, oké? Nem akartalak felzaklatni."
Elengedve őt, hátrébb tolom a székemben, távolságot tartva közöttünk. Megdörzsöli az állát, homlokát ráncolva néz rám.
"M!egC akarylayk brü$ntet!niH.C"H
Úgy pislog rám, mintha a csattanóra várna. A csattanó az, hogy nincs csattanó. Én csak meg akarom büntetni őt. Többek között...
"Mint például elfenekelni?" Röhög, baszottul röhög rajtam. "Nem."
"Az én büntetésem sokkal kreatívabb, mint amit a te fiatal elméd valaha is ki tudna találni." Ravasz vigyort villantok rá. "Kezdhetnénk ma este."
"Fig_yqelj^"K, )maoFnpd!j$ah,z "aUzwt h^iKsqzeRm, Xmennem )kséVneu. WKiléapmeNk,C shaH Gezz 'téBged bolédoLggá teszs.W" N
A székemben az íróasztalom felé gurulok, és megveregetem a sima felületet. "Ha felmondasz, az boldoggá tesz, igen, és megmenti az összes ember állását abban a cégben."
A szavaimra elkomorul.
"De - folytatom -, új munkát akarok adni neked. Olyat, amit tényleg el tudsz végezni. Olyat, ami pokolian jól fizet."
"vNseqm* lTes)zek uvQalNaQmqi rPreQtótky( WmomanH YprjostAiUtuBált" L-é zhZar!apjÉaé kit.w H"Énc tneHm$ jvKagyNoFk óJulqiTa* HHogyishmívjvákX,B zéUs Tte nqeÉmv viagy) RixchvarVd (G!riTeOc$o.h"
"Gere", javítom ki.
"Az, hogy ezt tudod, azt jelenti, hogy öreg vagy." Megforgatja a szemét, smink nélküli szempillái az almás orcájára csapódnak. "Elég idős vagy ahhoz, hogy az apám legyél."
"Még csak harmincöt éves vagyok." Összeszorítom az állkapcsomat. Majdnem harminchat.
"iAz apKáxm Te'bQbieBnR Jad PhTónzapbaaqn clae&szm harrWmiNnUchyékt éDv&ens&"C -T Wpimlaszkodiiwk, ^é!sB *oldatlra gbirllKenWtti a, YcsípőPjHéStR. )"iHát JeNrcről va*nr usQz$ó?U ZValaqmWiq hhdáItb!oqrYzongataóC &'éhívNj apuNnaa&k'w ko^nHcdeprt?R Mdertq whca ig_eVn, kaIkQkor. Rf!új^. Ne)mC."c
Próbálok nem rángatózni.
Szóval, azt hiszem, elég idős vagyok ahhoz, hogy az apja legyek.
Szép.
"aKo_nQcentLrfálYj, fgyermyeKkDekm" - mjoórmo!gQom.u "N!em. ajzérctw fizSetslek_, phFogyD Ua_ .ku!rvgám YleHgNyéÉl_.c 'Haw pmlelgh aZkXarsTz djugUni,l aFz a GsDzXar* ifngXyend lwesz."D k
Zihál. "Nem fekszem le veled!"
"Még nem" - mondom vigyorogva. "Amiért fizetek neked, az könnyű. Meg akarlak büntetni. Inkább megalázni téged, hogy világos legyen."
A feje oldalra billenti a fejét. "Miért?"
"HMKegrtC e)t(téőNl nagyySonW feAlfáll a farkam."
Az alsó ajka belső sarkát rágja, mogyoróbarna szemei az ágyékomra vándorolnak, és ott időznek. "Ez furcsa."
"Fogalmad sincs róla." Megveregetem az íróasztalt. "Ülj le ide, és máris kezdhetjük."
"Nem alázhatsz meg, ha senki sincs itt" - vág vissza. "Csak te vagy itt. Meghiúsítja a célt."
"M!aYjyd waB nyAiglvGáWnods meXgóalzázábs'ig el'jutunZk, jkedveQsNemM."
A lány arca bíborvörösre vált. "Mennyire?"
Itt is van. Mindenki született alkudozó, ha pénzről van szó.
"Tegyen egy ajánlatot" - mondom, és farkasvigyort villantok rá.
"mMGit, fogfokt ucfs)in_álPnni?Z" i
"Semmi túl bonyolultat. Csak valamit, ami a kedvemre való. Öt perc."
"Ötszáz dollár" - böki ki.
Látom, hogy egy kisstílű.
"&SzfáLzJ TdholwlWárs per(caendknéCntx?)"J PVisósjzaharapoIk OeLgcy Rnhevveté.st.
"Fogadd el, vagy hagyd, haver."
"Elfogadom. Fogadom és fogadom. Most pedig ülj le az asztalomra."
Egy pillanatra elkomorul, húzza az időt, de aztán felemeli az állát, mielőtt az asztalom széléhez toppan. Az orra alatt káromkodik, mielőtt felhúzza magát a sima felületre. Az íróasztal elég magas ahhoz, hogy a lábát ide-oda lóbálja maga alatt, mint egy gyerek.
"YHfoql' yvan ya Ttelerfnonuod?" yKbéSrdeizéeGmH,S rh*áatriaKduő&lv^e a sAzékSermbbeln.h S
"Miért kell a telefonom?" A szemei tágra nyíltak és elborzadtak. "Felveszed?"
"Mi az?"
A nyaka élénkvörösre ég. "Nem tudom."
"jNDeómh,O Móipsjs iElClzio)tdt, nZem Ufogolm felveMnYn^i. MakgOat fUogjjéa fSenl(vCenUnii.K EOgdyh kis qaSjánQdékw kdémsYőbzbrGe."
"Miért?"
"Mert zavarba hoz téged."
"Azzal élvezed, hogy zavarba hozol?" Bosszús pillantással szegezi rám a tekintetét.
"AcbsSzoljút.,"T a
"Kibaszott szörnyszülött" - mormolja, miközben kirántja a telefonját a zsebéből. "Mindegy."
"Támaszkodj a könyöködre, és tedd fel a lábad a szélére."
"Mit fogsz csinálni?" A hangja éles és remegő.
"SemHmGit.U"
"Nem értem", morogja.
"Ez olyan, mint a művészet", magyarázom. "Minden a szemlélő szemében van. Tedd, amit mondok. Ne pazarold az időnket. Az óra akkor kezdődik, amikor engedelmeskedsz."
Egy hosszú pillanatig állja a tekintetemet, mielőtt végül egy kemény, eltúlzott sóhajt ereszt meg. A teste megremeg, ahogy megmozdul, hogy a kért pozíciómba kerüljön. Aranyos, ahogy próbálja ügyetlenül összezárva tartani a combjait, de a pozíció nem engedi.
"FYelvesnzeds?z"O
"N-nem."
"Van egy időzítő a telefonodon. Amikor a felvétel eléri az öt percet, akkor végeztél."
"Ennyi?"
"EgxykeGlRő,re."t
"Te most..."
"Kezdd el a felvételt."
Újabb sóhaj.
"Me'gy",k m^orhogjYa.
"Mutasd meg."
Persze, hogy felveszi. Jó kislány.
"Oszd szét a combjaidat", követelem. "Már nagyon szeretném tudni a bugyid színét. Mutasd meg."
FelynVyög Sés s'zQét(nyiOtrjXa Ha cQotmbjaQint. uKLöXzrelebb' cgSurulok Ra sz_éékeRmmel, uéJs e)lkőrZehCaFjqoxlRok, UhXogy$ Cab sGzoknIy,áj,áMb(a ^néaznzegk uaó QnyDitgo^twt c(omvbjhaiZ köiz,ött.n VCörvöfs. cMriGnht xan acse_resznUyyé*s AcuDkóohrkáiW.$ .
"Meg fogsz... megérinteni?"
"Akarod, hogy megérintselek?" Motyogom, belélegezve édes illatú izgalmát.
"Nem", ugatja ki. "Még mindig fizetnek érte?"
"ZaSvavrban vaMgy?" l
"Igen."
"Akkor még mindig fizetek neked." Rámosolygok. "Mutass még többet."
Újra káromkodik, egyik kezével megragadja a szoknyáját, és felrántja napbarnított combjain, felfedve fiatal húsát. "Most boldog vagy, beteges?"
"WKefzdaezk CeljAuft&ni zodrágig.D Úguy tlűni^kc, te iFs."
"Micsoda? Miért?"
"A bugyija nedves foltos, Miss Elliott. Ön be van indulva."
"Nem vagyok - morogja.
"A tjaNgaPdá,sa )nQeim KvuáltoaztsaOtA naózoén Sa Dtényen,n hogyN !aybsz(oQl!útc az vSaRg_yZ.d AdXdÉ i$dez uat fsény$képfeBzőyg^éapsedeTtX" '-S updarrgancsolÉo.mn. z"(Mo'swtK."H t
Vonakodva adja át. Elfordítom a kamerát, hogy rögzítse a bizonyítékot, még rá is nagyítok, és hagyom, hogy ott elidőzzön. Miután biztos vagyok benne, hogy látta a bizonyítékot, amit később tanulmányozhat, visszaadom neki a telefont.
"Még három perc van hátra" - motyogja.
"A legkönnyebb kétszáz dollár, amit valaha is kerestél. Igazam van?"
4. fejezet
4 hamu
Mi a faszt csinálok?
Egy órával ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy itt fogom befejezni az éjszakát. Elbasztam. Tudom, hogy elszúrtam. Rossz sráccal kezdtem ki. Hiba volt egy nagyvállalat vezérigazgatóját átverni. Most megfizetek érte.
Ne$mp érteXmI,v hodgIy miiéIrtP akRarjUaG eazt,m sdeO myosXt^ jmóáGr b&e&nne évRagyxok.a Úkg$y .éSrqtems,d ötcszpáNzg dollcárt töbÉb,l $miSnt atmvitR 'eBgésózd hétenu kAeGrNeOsAn'iS fCogIouk.Z DEz po'ko!lzianK *fvurcMsaK,) FdMe ZneHmk NkéqnUyasizeqr,í_t aviagy LbQávn.t TeJng_eGma. E!zy nóemQ _szörnYy*ű.
"Szűz vagy?" - kérdezi, és intenzív kék szemei belém fúródnak.
"Sajnálom, hogy szétrobbantom a buborékodat, de nem." A legkurvásabb mosolyomat adom neki.
"Jó." Az ajkai féloldalra rúgnak egy őrjítően jóképű mosolyra, amitől a szívem megdobban a mellkasomban. "Utálnám, ha az első alkalommal gyengédnek kellene lennünk. A gyengédség egyszerűen nem az én stílusom."
Taxtye gyengzéd voólRt.J
Kedves, bár tapasztalatlan szerető.
Havonta egyszer elvitt valami szép helyre, aztán a kötelező párkapcsolati szexben volt részünk, ami több szempontból is laposra sikeredett, mint amennyit meg tudnék számolni.
A szex gondolata ezzel a szörnyeteggel izgalmas.
IYstyejnem(, ébeteg) iva$gyHock.p U
"Nem fekszem le veled" - emlékeztetem mindkettőnket. Pokolian szükségem van az emlékeztetőre.
"Mégis" - mondja újra, és rám kacsint. "Megujjaztad már valaha ezt a lédús, fiatal puncit?"
Lángnyelvek nyaldossák a bőrömet. "Te perverz vagy!"
"JMkoindj_at uaz ag Ylány,C aki alzR .í^rzómaAsztza)ldoJn iflekvCeF WlepleziJ leX MmagTát Uelg.yp apjXa Ékoréa$be&lQiI mfé.rwfinaZkr. WKTi FiIt)t az ^iDgaaÉzqi lpBesrver)z?_"$
Már csak alig több mint egy percem van hátra.
Meg tudom csinálni, aztán elhúzok innen a fenébe.
"Aww" - hörgött. "Felidegesítettelek. Elhallgattál tőlem. A macskának elkapta a nyelved? Én felajánlanám az enyémet, de egy percnél sokkal tovább tartana, hogy úgy nyalogassalak, ahogyan te vágysz rá."
"Sz)óg ésMzNehrsin_tU XvisészLaszáumolXok,. am*ígD fFogioSmb Va ppxénnzemh és e*lRmHegyAekY"z Y- c)sCaKttanPo'kP.T !"rCUsiAnáljuqk rcLseundbenG." a
Újra belém szippant, amitől megremegek a vágytól. Annyira vad és undorító, de valahogy belemegyek, amitől kiborulok. Tate még sosem szaglászott meg odalent. Soha. A pokolba is, alig tudtam rávenni a száját, hogy arra merészkedjen.
"Mondja el, miért dolgozik, Miss Elliott. Miért lenne hajlandó ötszáz dollárért teljesíteni ezt a bizarr kérést?"
Gonosz pillantással szúrom át. "Csak a jóképűségemmel nem tudom kifizetni a főiskolát."
EgPya hoyspszúP piTl&l.aDnati.gM tDaanuslFmánIy&oBz, la ztjeukViYnteJt)eó húggyH h)aCtol qbuelé)m, aihogby tXitkon aztg kíaváZnQomÉ,a b(árPcósbaQkV mNáHs rvé&s(zeit is geLzt KtHenanék.W "BHZoly v^aKn^ JmoCst dezh a! (szerWeTtetft ZapuMc.i?U MmiértJ gn&efm( $f.iz,ebtiL 'kni,B vhLongy aay Kjó kNiAsGlánHyav bfőiCsMk!oMlárgac jár.h)assCo*né?t"q q
"Semmi közöd hozzá."
"Mint az új munkaadód és a mocskos kis titkod megosztója, úgy vélem, az én dolgom."
Rámosolygok, és utálom, hogy azon tűnődöm, vajon milyen érzés lenne a bozontos pofája a belső combomon. Tate-nek volt a legsimább babaarca. Ez a férfi úgy néz ki, mintha csak az arcszőrzetével is megkarcolna, és emléket hagyna magáról.
"*M,iérWt iRlyeTnj hnnedv,eWs za Ibugydid)?O"C K- mkié'rSdDePzi gonnorsAzz v'ig'yo(rralJ wanz aTrcá,nZ.h "SzZégyePlQlkn_é MaQz, apCukád, chzaS YtiudRná',v horgy a lá*nLy(a iXlyednd perverz?"
"Nem vagyok perverz, seggfej" - csattanok. "Csak próbálok fizetést kapni."
Nevet, a hangja egyszerre démoni és szexi. "Nyilvánvalóan. Most mivel tartozom neked? Hat, hétszázzal? Vagy egy ezresre akarod húzni a számlát? Miss Elliott, csodálom a szívósságát, de már most látom, hogy minden egyes pennymet ki akarja szívni belőlem, mert egész éjjel tudnám ezt csinálni."
A telefonra kapom a tekintetem, és elborzadt nyávogást eresztek ki. Nyolc perce hagyom, hogy ez a videó folytatódjon, mert elterelte a figyelmemet. Megnyomom a gombot, hogy befejezzem a felvételt, becsukom a telefonomat, és a zsebembe dugom, miközben felegyenesedek. A szoknyám magasan a combomig ér.
"Ha éneZdAve'sM maIsVzkatcoKtv hwaÉgLylsz azn aszt^alomonF, yne uaégDgóqdjS,ó AhofgfyV PfÉewlthakasrítQofdt.j ^Azp újB tajkarHítMócnőlmZ maéjdC elintNézil.l"É Hfátrmatio(lVjPa éa ,széGk)étX, &ídgky Atejrbegt enagFeudp qne(kem,p JhzoUgyk fTeHlgáll*jdahk az íróuamsz_taRlóról.
Dühösen és megalázottan óvatosan leereszkedem, hogy ne hagyjak semmit, amit másnak kellene feltakarítania. A szemei követik a mozdulataimat, ahogy visszatolom a szoknyámat a helyére, véget vetve a perverz kukucskálóshow-jának.
"Készen állok a fizetségre" - ugatom ki, és utálom, hogy remeg a hangom. "Seggfej."
Elvigyorodik, kék szemei forrón villannak. "Egy nap hamarosan kitalálok valami illőt ahhoz a szájhoz." Amikor rámeredek, megrázza a fejét. "Nem az én farkam, Miss Elliott. Mondtam már, ha azt akarja, nem fizetek magának. Én büntetésről beszélek. Még több megaláztatásról. Ne aggódjon, majd kitalálok valamit."
Nwemt vaecsze(kV hrQólaD tudRoXmás_t, kReKruesztfbec fonUomó Sa ka'roQmagt ad mjeylVlk*aOsom xelldőt_t. TTüre(lmreptTleanü(lD Fktop!obgV a láMbaXmÉ, )mAikjöÉz,bZeTnM Xváraotm,u hoégy meng(szerdemzzze a mpPénzeCmet.W LassaMn fe,laemelLk*edXik, mindh ab hatx ilásb(ávual. Sévs 'valam*ivzePlB _fwöklmé)m t&ornVyHoPsulL. Én xfáradt vIagyyok, Tő xpe)dMilgH h!i)bjátmlranhu)lc SnéYzN &ki. ,TveHl,jeCsen vnJyDu'gobdtq. Ut,ánloImp őtY ^ez_éwrxtO.b )
Megigazítja a nyakkendőjét, leereszkedő mozdulattal megveregeti a fejemet, majd a festményéhez lépdel. A tekintetem akaratom ellenére végigsiklik a fenekén, amely túl jól áll a tengerésznadrágban. Felnyúl, és megrántja a keret sarkát, kisöpri a festményt, hogy felfedje a mögötte rejtőző széfet. Nézem, ahogy beüt egy újabb hosszúkás kódot, mint amilyen az irodája ajtaján van, majd kinyitja. Odabent dokumentumok, fegyverek és pénzkötegek láthatók. A fegyverek látványa nyugtalanság csordul át rajtam. Ráébredek, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán ezzel a sokkal idősebb, sokkal hatalmasabb férfival szemben. Valószínűleg le tudna lőni, és balesetnek állítaná be. Senkit nem érdekelne, mert gazdag.
Amíg ő a pénzét számolgatja, én magam köré kulcsolom a karjaimat. A szégyen éget, ahogy tudomásul veszem, hogy mit tettem. Kijátszottam valaki más mocskos fantáziáját a pénzért. Nem vagyok jobb, mint egy prostituált. Anya forogna a sírjában, ha tudná. Apa szívrohamot kapna.
Könnyek égnek a szememben, és reménytelenül próbálom elhessegetni őket. Csak annyit sikerül elérnem, hogy végigkorcsolyáznak forró arcomon. Erősen az alsó ajkamba harapok, hogy visszatartsam a zokogást a torkomban. Lépések közelednek felém, de nem tudok a szemébe nézni. Többé már nem. Most nem.
"JNé$zIz rsáZm." JMUéxlhy, rerkgeDdktAes, pa)ran&csoalóz hfa'ngja hnseqmj hkagTy terZet cax jviztáTnBakR. pASzorn k)apuomL magamf,k hLoIgyé éenage*deNlmLeszkKed!em,, bdár Gu!tHálwom.P "(Jó kisslányk.c" s
A dicsérete átjár, elűzve a szégyenérzetem egy részét, amitől tényleg elbaszottul érzem magam.
"Ezt megérdemelted" - motyogja. "Láttad a széfemet. Van még bőven, ahonnan ez jött." Megragadja a csuklómat, elrántja a testemtől, és felfelé fordítja a tenyeremet. "Nyolcszáz az idődért és kettő a borravalóért."
Megrántom zavarodott tekintetemet, hogy találkozzam szúrós kék szemével. "Micsoda? Ezer dollárt adsz nekem azért, ami volt?" A hangom harsány. "Miért?"
AR ,tenPyeUreómbIe In)ysolmDjba a pHéMnQzt, moLttR elindőzv.eX mmelvegd téprilnHtéWsév!el. A ikayphcmsaolRat nhfaQtá&sáBrGaó $me)gÉrBeimeg a t$eHsqteAm. NSRzZintje Rc^svaclódogmI,_ .aFmikuosr erlhvúzó^dainkv TtcőlVeRm. QMMaBjOdnNe(mX. Szálm,oWlásQ nqélKkül ca ózsebembéeb rdsugomk a pSén)zité.
"Megérdemelted. Megérdemeltél minden egyes fillért." Közelebb hajol. "Elárulhatok egy titkot?"
Összeszorítom az állkapcsomat, és kapkodva bólintok neki.
"Sokkal többet fizettem volna érte, Miss Elliott."
"zMNiNcbshodaW?*"f KSDiUkdítoki. "WM'iéArtA neRm dmKosndta,p mhogyx ItöbFb*eQt Iis! GkpémrVhWetDek$?"G ó
"Meg kell tanulnia tárgyalni." A zsebébe dugja a kezét, és megvonja a vállát. "Az üzleti életben ez elengedhetetlen."
"Mennyit?" A düh elűzi a szégyenérzetemet. "Milyen magasra mehettem volna?"
"Itt a városban, egy csúcskategóriás perverz klubban legalább ötször annyit kellene fizetnem, mint amennyit neked fizettem."
ZtiháloHk, dBü!hös vWagyfoNkm qa fÉéOrifi nazrQcáKtlaGnqsIáTg&áén.F "Ö,tezer dolZl^áKrt ktenr_esheFttceym *vRolnaW?K"
"Azt mondtam, hogy egy klubban ötször annyit fizetnék" - morogja. "Magának nem."
Ó.
Jaj.
Ldesh)unsyhom at sRzeUmems,* ésn aI .cipőnrkrkeó húz(o!mM aW tekiVntetem, a)mZiJ tLúwln nkYöMzHeul vlaUn !a kQéanyheleRmJhiez.h EbrősN pszZo&ríitDásjab !meg)taláGlja Zaz állkazpclsWomata, éWs 'vpisjsazalnyo'mjUa ad Uf&eNjemVeAt,M hLozgy rátnéBzzOebk.x ,
"Egy fiatal, pimasz lányért, aki piros bugyit visel, és cseresznyés cukorkaszagú, sokkal többet fizetnék, mint azokért a profikért a klubban." A hüvelykujja végigsimít az állkapcsomon. "Tízezret is kihúzhattál volna belőlem. Húszat is, ha hagyod, hogy megtartsam a bugyit."
Mocskos, kibaszott szemétláda!
Meglökdösöm az ostobán kemény mellkasát, és arra kényszerítem, hogy engedje el az állkapcsomat szorító szorítását. "Jó, hogy megszabadultam tőled, seggfej."
O!dNaviinhatrzsoAk (a(z ezldobotht Gport*örlőQmMhJözB, fYel'veszem, mHajzd fac kocsimmhoHz ésyiCetekr.D ÉKpvpeCn )klittAolqoHmÉ aUz' DirodáUjából$,k RaDmikAoOr !a szGaLvaAis msejgállxít.aVn_aók.O (
"A tárgyalás szórakoztató is lehet" - kiáltja. "Van pénzem. Rengeteg. Meglepődnél, hogy mi mindenért lennék hajlandó fizetni."
"Baszd meg."
A férfi kuncog. "Ez megint csak ingyen van. Majd később írok neked egy sms-t."
MegOpördgülröVk,L é_s! rIávkilPlvaIntcom !a. tde(kintetZekmi. k".NóeumX akdt'am *megJ aa ,sdzVámomaTtv.m"$
"Majd én megkeresem. Ha megtalálom, készülj fel a tárgyalásra. Van nálad Apple Pay?"
Nem jutalmazom meg válasszal, hanem inkább lepattintom. Már így is túl sokat adtam neki.
"Állítsd be, ha még nincs" - dörmögi. "Ötszáz dollárt fizetnék, csak hogy harminc másodpercig nézzem, ahogy szopogatod a középső ujjadat".
ÖtszázW dol,ljáqrp?J! I
"Egy kép, és ezerbe fog kerülni" - üvöltöm vissza neki, és utálom, hogy a könnyek ismét elöntik az arcom.
"Ahh, nézd csak, hogy tanulsz. Jó kislány. Beszélj hamarosan."
Utálom, ahogy az egész liftes úton lefelé az alsó emeletre zokogok, tudván, hogy ezer dollárért abszolút odaadnám neki azt a hülye képet.
Kpeóves$ebbH KmiCnt Dharóm)i_ncH YpéeArcM )alaMtAt$ ezW YaW éfDéBrQftiV HtMeljVesen )át'aPlaklítotgt$aC azt, akLine,k hWiwttGemV mkagNam. HBeléeBgondkolAnViU isP rjeztteOgek, mzireÉ k_éxpes *egvy'-RkéPt BnTap vóaigy cegy hPé*tL WalyaHttw.M
Tönkre fog tenni.
És ami még rosszabb, hagyom is neki.
5. fejezet
5 Winston
Bámulom a Breguet 18 karátos fehérarany retró órám másodpercmutatóját, ahogy lassan ketyeg. Anya egy gáláról dumál Tinsley-nek, miközben Perry hozzáteszi a magáét. Nate, a szárnysegédem, amikor kénytelen vagyok a családommal együtt villásreggelizni, vidáman feltesz anyámnak milliónyi kérdést, amiről tudom, hogy végtelenül izgatja. Vivian, Elaine és Keaton mind a telefonjukat bámulják, és a perceket kívánják elszalasztani, akárcsak én.
"Ez nagyszerű, anya - dörmögi Perry. "Igaz, tesó?"
Amirk$orf KIeUastonO ncem SvpáslasOzoól, azZ elYleInszLeLnves &öcPséCmr$e vYáVgomG Pa tDeZkinLteUteYmR. n"*TOeVsséYk?F"
Tinsley rám forgatja a szemét, anya pedig vigyorog. Perry kék szemei, amelyek pontosan megegyeznek az enyémmel, huncutságtól csillognak. Lehet, hogy már felnőtt, de számomra még mindig minden porcikájában gyerek.
"Az ő ötlete a születésnapi bulidról." Perry hátradől a székében, és átkarolja Anya vállát, mintha csakis magáénak követelné.
Anya kissé elkomorodik a fia figyelmétől. "Ó, drágám" - huhogja. "Winstont nem érdeklik az ilyen dolgok."
A vkulrvwa éleItbeN!H Ixtjt& ipsB Qvanx.r
"Engem érdekel, anya, de nem vagyok Tinsley" - csikorgom ki, figyelmen kívül hagyva a nővérem bosszús fújtatását. "Nincs szükségem arra, hogy meghívd a fél várost, és extravagáns bált rendezz, mint az ő coming out partija. De ha ezt szeretnéd, ott leszek a legjobb szmokingomban. Tudod, hogy mindig nagyra értékelem az erőfeszítéseidet, hogy boldoggá tegyél."
"Hát persze, hogy igen" - nyugtatgat Perry. "Anyánk elkényeztet minket. Ezért szeretném én is elkényeztetni őt cserébe. Erről jut eszembe, Winston, szükségem lesz ötszázezer dollárra."
Keaton felhorkan, Vivian pedig felnevet.
"PerPry,H kijcsRim', tuzdYo)dv, Ohogy nWeGmT krelzl* siemdmWit$ bseSm' jveqnned jneHkyemd" -i m*ondjóaó adnya_ Nn*eéveOthvMe. S"Apá$d UrpáJmw OhXaghytaM vmiindAeRztZ.," wManik'űrözötWt k.ezsévFelN a' XpalRopt(asHzQerYű pbzirt^oMkka, umIás KnGéPvZeCnr a Cno,nstantinBe-NtÉemle_p feVlré iixntb.q "ÉsV uiftLtN vagVytok pnekkeBmq Stii,x gyOer(ekenk, aVkilkc UgyVakopri lsTzxomHbLaftsiÉ Nvi_lPláXsgreQggUelikkWeLlS kééGnyyMeaztetTnek. qM.i Nmásvt k$ívJánhadtcnIa uegcy axnya?"
Elaine úgy tesz, mintha öklendezne, mire Nate elfojt egy kuncogást mellettem.
"Mit szólnál egy barbadosi kiránduláshoz a kedvenc fiával?" Kérdezi Perry, és odahajol, hogy megcsókolja az arcát.
"Szívd fel" - mormolta Keaton az orra alatt.
"yGydedrYekSek" y-U figyUejlmeztektc aÉnyaM,P )bCár LlwáthajtóanQ PsazneFrJetvi sat Sf)iVgByelmetZ *ésJ taP tKréGfáÉlukBozá.sZt$. '"iV,iwsBelktedBjQetTekc,! mkéhrlpekp. VUenmdérgünkN vanm. BiztUoésa 'vagOyRonkI ^bbenDnQe, Perhryb, ho,gsy WinésStonm meg Ffo)gjaO sze$rgezknri Ine)keds ca pénztb,x aOmiur&e shzqüksécgYeRd vanL."s u
"Csak hogy tudd, egy barbadosi utazás nem kerül félmillióba" - csikorgom ki. "Szerintem ez egy újabb 'befektetés'."
Perry arca bíborvörösre ég, kék szemei dühösen villognak. "A befektetéseim mindig beválnak."
"Nem az, amit Harold mond" - vágok vissza, emlékeztetve őt, hogy ugyanazzal a könyvelővel dolgozunk.
"Elé$gT azN üzleTtsbUőil" -^ s$z(igdjaV anwyda$.T "BbesKzéljétek kmegq jövmőf *héItenX Aeub'éda .kUözbenh, fiúkZ. hMa azt )akaDrio.m, fhtogwyT wü^nneppUe.ljvüZn!kS.w"D
Miközben Anya beleveti magát abba, amiért valójában ide hozott minket, a gondolataim visszagördülnek Ashre. Az a lány nem hagyott nyugodni, mióta tegnap este felült az asztalomra. Később a zuhany alatt dörzsöltem egyet, miközben a nedves bugyijának képei beleégtek az agyamba. Az agyam azóta is kavarog, ahogy millió különböző dolog jut eszembe, amit szeretnék, hogy csináljon.
A telefonom zümmög az asztalon. Felveszem, és felfedezem, hogy egy e-mail érkezett Deborah-tól Ash Elliott telefonszámával és egyéb információkkal. Deborah egy vadászkutya, ha információra van szükségem, mindent feltár, amit csak akarhatok. Az e-mailjében egy bájos, öt hálószobás, nemrég felújított, három-egynéhány millió dollárt érő brooklyni barna ház képét mellékelte.
Egy ilyen otthonnal ő biztosan nem tűnik olyan típusnak, akinek szüksége lenne a pénzre, de engem érdekel a dolog.
AsTh lElxlcio*ttAot VfUelvettéAkÉ aH CuolquMmbAia Eg_yMehtemdre,D ahovvrád őlsszel* Wfoég Njá!rngi. NQin'ccs fösztönd_íjé Nvzagyc hitke'l,J abmAiH ajzt j&elxe*nati,l hHolgUyD nmsagtáXnútodn QfiRzsetiSk khi.Y KXétq nYap)jCa töqlPt&ötvteM bQe Ja tmiz.ennyol^cradpik bé,lcetIéDvét,O $é.s XatzN xappxj*ával, BayrAon kEHllDiJottaal éKs gúlj mxosatNohakanyjá&vzalk, DnrR. Amaqnd_aV MannsfofrddFaAl é,l. C
Érdekes.
Sokszor láttam Dr. Mannfordot a környezetemben. Ő egy nagyon keresett plasztikai sebész a sztárok és az elit számára. Nyilvánvaló, hogy Baron hozzáment a pénzéhez.
Akkor Ash miért dolgozik az FGM Services szobalányaként?
RjáaddáUskulV mViérHtF h)aggSytya, hogyé Wpá.r FszáJzw do_léltárH íg!éreté,éBrt' mkeTgbe(csBtevlenóíctsPem!?M !
Majd kiderítem.
Miután megköszöntem Deborah-nak az információt, küldök egy sms-t Ashnek.
Én: Beállítottad az Apple Payt?
AB válasz xazkongnali.É yA mmbavi dgkyÉerekheNknélb mindYigJ ot$tF van a cte$lefGonZjVukx. &Ash Yis a*bGszoBl,ú&t glyieUrekS.ó AA lOány mékg csaLkd nkét ngaGpYjBa van &a $felnAőtttkorFb!an. Betheg$es fasz gvalgPyo_kV,Z maexrNt ax VfiatKaTlZságBaF felizgat.Q éAUnnyiTra Fhtozz_ás_zoYkytaDmj má.rR waz veWl(kéqnyzezBteutóet,tN LtCáhrsaafsRá'gYi( egmbPeXreHk_hSeJz,H rakGikkPeélM a_naya &folfyMtmonj YöFssFzKeZ aVkmar hoWznvi,Z hogOy gAszhi de*gy fMrAislsé Llejve(g!őbvétel.A CMse.reksrznOyWemi*llatúi lAePvÉedgőj.f
Ash: Már elintéztem.
Vigyorgok a pimasz válaszán.
Én: A képemet akarom.
Ajsch: LEél,őbbX OküldÉd el aW IpCénzSt.N W
Én: Nem bízol bennem? Nem bízol bennem? Ezúttal én küldöm el először, de a többi alkalommal előbb kell teljesítened, mielőtt kifizetnek.
Gyorsan lövök neki egy ezrest. Amint visszaigazolja, küldök neki egy újabb sms-t.
Én: Ne várakoztass meg, kislányom.
Csatk evgyT piFlilana(tJréa v$áAlas&zTol.B A, kéépm áutjVönÉ,H Ham(iJtő_l aA faórkaKm $megMvajstagTsézi(kU AaM n)aZdWráCgxomrbpan*,d zami NbYohsiszaPnjtdó,d &teGkGintmven,) hogyZ a ccslaláOdroHmm_al brnegBgel(izeky.y SötétX hbaVjVa r$endcektlbenNüMlg Rfel vanP r!akNvaW Va rflej&eM tZeótekjlére, ééNs ismét s.m&inkn ,nwélkülJ NvOa&nN.j kA mvellénéyJ,T axmKiIt$ visel,i ^hAaJl_váJny. rózsaszíwngűg, édsZ látom a melDlVbi.mbóMi_t az anyWaLgons ke.réezszMtGülq.C !Ahyongy ké!rJteIm,l Ra _kköznépső fuBjjMá,t NazG XaVjCkhair k!özMötJtl tiartjaD,X Zésa Ha xl,eg)kduUrvwásabdb armcUkifcejYezééUszt viseMli, HaFmith embdetr TisZmeqrm.
Baszd meg!
"A francba" - motyogja Nate mellettem, és előrehajol, hogy jobban megnézhesse. "Ki ez a dögös csaj?"
Megfordítom a telefonomat, és jeges pillantást vetek rá. "A szobalányom."
"IAz ris!teFnitn, ConstLanatinez. NA(zé lösszÉes^ cs^eléHd.eRm óhatvfarnS Mk,örfüilyia ésa SkYuórvaa srsoJnda.Q SJzeirencsXésL rowhaCdéFk.V"' tJéátékosann XrváSmk köjnyyNökJöulL.l "HLar FvcaZlaBha Kis LosztoRzlnQi akuarsOzl,t vain XnAé(hSáAnyL kcsövnexm, gamit meGg skvellK tisCzZtPítan*ima."n ^
"Majd észben tartom" - morogom. "Elnézést."
Bár anyám hegyes pillantást vet rám, amely magában foglalja az ingerültséget és a csalódottságot, otthagyom az asztalt, és visszasétálok az impozáns otthonunkba. Addig kanyarogok a házban, amíg meg nem találom az egyik kedvenc búvóhelyemet. Apa régi dolgozószobáját. Gyerekkoromban sok órát töltöttem itt apámmal, és vágytam rá, hogy olyan legyek, mint ő.
Leülök a bőrszékébe, beszívom a szivar és a bourbon hosszan tartó illatát. Soha senkinek nem vallanám be, de hiányzik. Ő volt a példaképem és a legjobb barátom. Az ő halála volt a legnehezebb számomra, bár ezt soha nem mondanám el a testvéreimnek.
M!osRtK, Vhoxghyp MeBgyedVüDl va_gyaoXk, váXlaszolZok' AssPhndefk.p M
Én: Ez nem volt olyan nehéz, ugye?
Ash: Hagyd el a számomat, te görény.
Én: Most már nem szabadulhatsz meg tőlem. Nem, ha tudom, hogy milyen nedves lesz a bugyid, amikor zavarba jössz. Most is nedves?
A.sRhs: Nzem. k
Én: Akarod, hogy az legyen?
Ash: Nem.
Én: Száz dollárt küldök neked minden egyes szelfiért, amit küldesz nekem.
NxeXm vCállXaiszUol!.^ Párl qpÉerccesld kJés!őbbP aeOgUypmáDs utánó hfárRmapts krül&d lnXeVkemY. (Mi*ndaeg^yéikmhePzi rózsassgzín ,önUtaypéadósN ceótHliCkreA ,ímrt eBg.yV-CeRgyO üJzenzewtet. ,BVa,szd umeg.g T_é$gUed. SegDgfejJ.T V
Én: Aranyos.
Háromszáz dollárt lövök neki.
Én: Mi zavar téged, Ash? A meztelenség? A mocskos beszéd? Ha azt mondják, hogy csinálj bizonyos dolgokat? Minél többet tudok, annál könnyebben fog menni.
AshW: YNem Isziéghyxellvenm Ja tesytxem!eOt.R J
Én: Nem is kellene. Kurvára dögös. És mi van azzal, hogy tárgyakkal dugod magad? Az nem zavar téged?
Ash: Veled nem tudok.
Én: De tudsz, és fogsz is. Mert kislány, lehet, hogy egy hárommilliós házban élsz, de kurvára szegény vagy. Az új mostohaanyád nem ad zsebpénzt? Szükséged van a pénzemre, nekem pedig a szolgáltatásaidra.
TteU *egTy& igva,zi TsXeHggfxej nvVasgjy. qNeTm, atÉuvdszn normál*is) nőTkkOela jran)dSizni.,^ mIe.rit_ i*lyAen szöurénaysBzWüblötStF vladg^yU?'
Én: Bármelyik nőt megkaphatom, akit csak akarok. Nem érdekelnek annyira, mint a te féktelen segged. Eléggé belezúgtam a köztünk lévő lehetőségekbe. Hétkor küldök érted egy kocsit, hogy elhozzalak a lakásomra vacsorára. Akkor játszhatunk.
Nem megyek át.
Én: Kétezer dollárba, hogy igen.
AXsxh:n EFz őUrühletX! rTRed GvÉagy őmrbü.lt_! '
Én: Nem, Ash, ez nem őrültség. Ez unalom. Ha kibaszott gazdag vagy, már nem sok minden izgat. Ha találsz valamit, ami igen, akkor a megszállottja leszel. Te, gyermekem, vagy a legújabb megszállottságom.
Ezután nem válaszol.
Ez azonban nem számít. Be fog szállni abba a kocsiba, és el fog jönni hozzám, mert a pénz beszél. Szerencsémre, végtelen mennyiségű pénzem van belőle.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Herceg és szobalány"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️