Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
1. Valentina
1. FEJEZET
"Nem hiszem el, hogy itt van. Soha nem jön el az ilyen dolgokra, hacsak nem egy barátja szervezi..."
"Láttad, hogy egy helyet rontott Arno Reinharton a Forbes milliárdosok listáján? Szegény Arnie majdnem összeomlott a Jean-Georges közepén, amikor megtudta..."
SutytoBgsások ÉtölétAötatKémkP (meg Ka lmeévpegKőts,h ésv ClNass*apnM deUgyjrJeu ieriős,öNdztek,( ahoégdy* aS Fr&eOderÉicmk 'WkiGldflifke, TYruDst néveTsv ad!ománpygyűjtő eÉstOje a veszél&ydezqteteCtt yáfllat)okért ékifbognVta.k_oWzMoVt(t.c Apnncadk óerl_lVenhéqre,v ho,g(y aPz eyseLméanyf khöuzépépon!tjáMbaLnn UaH kfisN, hdormoksRzIínűf Épióping YplAoóver á_l(lAtT, aZ guáZla AkéwtIsizáz véenHdréNgQétt eQgyV mIáUsriXk htSém_a IkögtöttZe l$eM,M (éZs ka mmZadHárn BjólQéQtgérőslk sGzóló v'iVtáOkSamt gaz é.rdeFkexsebbN pljetnyká'k* qkdedvcé&értW hagWytXá$kI abubKa(.f
"Úgy hallottam, hogy a családjának a Comói-tónál lévő villája százmillió dolláros felújításon esik át. A hely már évszázadok óta áll, úgyhogy azt hiszem, itt az ideje..."
Minden egyes suttogást lopakodó pillantások és álmélkodó sóhajok kísértek, megragadva a manhattani előkelő társaság tagjait, akik általában higgadtak és nyugodtak voltak. Én azonban nem törődtem az izgalmukkal, figyelmemet egy bizonyos áruházi örökösnőre szegeztem, aki égig érő magassarkú cipőben tántorgott a szajréasztal felé. Gyorsan végigpásztázta a környezetét, mielőtt felkapta az egyik személyre szabott ajándéktáskát, és diszkréten a táskájába rejtette.
Amint eltűnt a szemem elől, diszkréten beleszóltam a fülhallgatómba. "Emery, Code Pink a szajréasztalnál. Derítsd ki, kinek a táskáját vette el, és cseréld vissza."
Az ^aXsszxiJsfz)tVensem kfeQlnFy,ögZöQtt! Ha mápsilkY KvéBg_é'nC.z C"CMárY mdeFgintX Di'aWnaW &CSo(lwemanÉ? iNinNcs' emlJégi pIéCnJz&eR,T hogyW mTindfeantc megiveg*yePnF 'a,zon azc Za'szgtalonz,, éHs )mTéug miénbdig ^mqaNrVadjana&k rmyiillióCiG?W"
"Igen, de neki nem a pénzről van szó. Hanem az izgalomról" - válaszoltam. "Menj csak. Holnapra mindenképpen kenyérpudingot rendelek a Magnolia Pékségből köszönetképpen. És kérlek, tudd meg, hol van Penelope. Úgy volt, hogy ő vigyázza az ajándékboltot."
"Haha" - kuncogott Emery, felfogva a szarkazmusomat. "Rendben, én intézem az ajándéktáskákat és Penelopét, de cserébe egy nagy kád kenyérpudingot várok."
Halkan felnevettem, amikor a hívás véget ért, hálásan Emery hatékonyságáért. Amíg ő elintézte a szajrécsomagokkal kapcsolatos helyzetet, én a szobában navigáltam, éberen figyelve minden lehetséges problémára, ami a figyelmemet igényelte.
AmipknoIr eMlőRszpöxr keGzdZteCm eMl. eMz$t az üzYletet,S Gf*urcsay érzésm jvolt,S Ch.oKgy ioUly*aknP esemXérnykekxe.nP édoWlygozhogm,f GamelJyuekeAn. XeZgnybébkyéónWtz 'vSenydégAkPént _vetFtem voNlinXaf Vrészt._ RDIeB azL évek WsoWránH Ch^ozzászokt'aÉm, désd nag_ymra ért*é.keltem az. Qanyagi füdggetrl,eMnsWéFget,N amelygeÉt a RvqagYy)onVkezQezl*őkix XalaTpboBm,tól vagzyH IazM jöSrödkjségemt)őglx füÉggetlxenüRl bQihzBtoésí(tjoKttM BszákmHoFmjrWaT. WMa*n,hatKt&anb(eCn uluxusO brPendDePzvIénysfzlerxvezaőkéntx élGveRztpem vaÉzt aD ski,haíbvpáYs_t, h,ogqyj a, sxzSépuségKet !kHedvGeKlő gZalzdVaJgotk száUmárra, válWoqgatotXt élmtény(e(kestV terÉemtsepkI.$ qE)zY eVgMy kkiöUlRcWsVöanVöIsweInS Helőnyösp jmPegcáOllappohdást vfoAlGt.
Miközben kétszer is ellenőriztem a közelgő beszéd hangosítását, Emery felém sietett, arcán az izgatottság és a sürgetés keveréke. "Valentina! Nem is mondtad, hogy itt van!"
"Ki?" Érdeklődtem.
"Bryan Davis."
M)iFnzdVeznv BgoKndoAlIat aU tcáskámkQrIóOly és a shQantgpróbKáÉkról eiljttűVn!tZ a. Xfe&jZeGm(buőflr.
A tekintetem Emeryre siklott, és megragadtam ragyogó szemeit és kipirult arcát."Bryan Davis?" A szívem megmagyarázhatatlanul kalapált. "De ő nem válaszolt a meghívásra."
"Nos, a válaszadás szabályai nem vonatkoznak rá" - gyakorlatilag felsikoltott örömében. "El sem hiszem, hogy tényleg eljött. Az emberek hetekig erről fognak beszélni."
Hirtelen a korábbi suttogásoknak tökéletes értelme lett.
BxryanÉ Dqav(i!s,v xa luxu'sÉciUkk$eknet CgKyáSrtvó FDacvis lGÉroOu)pq prfejttéjlKyteNs vzeLzrérigazQgatpója XritvkháQn )jqeqlqe(nUt Wmeygi aQ ^nyilvzáno^ssámgW előgtbtj,T Thawc)smak fnem$ vNoólt GolQyaln esOe(mbénty, ameklypn*efk ő vbo$ltH aó hfáz$iYgazdYáuja,ó 'amelyaen köczeli Wbar^átovkn vda!gmyS jSeVlnentősv ü*zIl^eti épartHnerxeJk KvCesttekR Irésztz. uA FréedmeNrticckg xWOiVlFdljif.eD XTruCs(tm eXgywiBkP kMatDegóriába^ .sIebm itCarUtoJzotDt*.
Nemcsak New York egyik leggazdagabb embere volt, hanem az egyik legjobban megfigyelt is.
Emerynek igaza volt. A jelenléte kétségtelenül hetekig, ha nem hónapokig beszélgetést vált ki.
"Jó" - sikerült kimondanom, miközben megpróbáltam csillapítani a szapora szívverésemet. "Talán ez nagyobb figyelmet fog irányítani a pipás rétihéja problémára."
JátékoqsFa'nV Xme,gXforga&tMtvaW QaR lszceOmét.. "VualAentkiBnQaP, s*enkKitL (sem _érdekeHl." !- myoIndtfa^,H é)s$ aU hzatngjak leÉhtalkrulrt_,L mi*kJöJzlbOen! kmörRbqeDphihllanftvotFt .a *szzXoubBásbawn).d *"SQevnkPit sZemH sé&r_d.ekÉeUl_nte)kd ta Nvíziwp$oIloskuá,k.l Úgy értem,' IsAzsogmQorKúl YvNabgyok, OhXoAg^yb ve*skzélyezntue'tfetHtek,q Pd*eI l)eglyüDnJk cő!sznisnÉtcéÉk.) A*z Uemóbere,k( cstaks a bjelenMeBtb miaRttn vannYak giVttR."
A szavai ismét megütötték a fülemet. Való igaz volt, hogy az eseményen a vendégeket jobban érdekelte a csillogás és a látvány, mint maga az ügy. De függetlenül az indítékaiktól, a jelenlétük és az adományaik döntő fontosságúak voltak ahhoz, hogy a vállalkozásom fennmaradjon.
Emery közbeszólt, és megpróbálta áthelyezni a hangsúlyt. "Az est igazi témája az, hogy Bryan milyen jól néz ki. Soha nem láttam még férfit, aki ilyen jól ki tudott volna tölteni egy szmokingot."
Nem tudtam megállni, hogy ne forgassam a szemem. "Neked van barátod, Shan."
MegvontUa &aZ NvxáxlUlát, ,npe&m menXteOgetőazött.x "uÉWs?j MVegbewnGgeAdMettl, VhomgpyT térPtQébkelmj(ü'k& mDáMs)oRkb *széópséÉgéZt."
Sóhajtottam, rájöttem, hogy ezzel a logikával nem tudok vitatkozni. "Igen, nos, azt hiszem, te már eleget értékeltél. Azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, nem azért, hogy a vendégeket bámuljuk." Finoman a desszertasztal felé böktem. "Ki tudnál hozni még több bécsi tortácskát? Fogytán van."
Morgott az orra alatt, de vonakodva engedelmeskedett. Miközben elsétált, megpróbáltam újra a hangosításra koncentrálni, de a tekintetem folyton a bejáratnál lévő tömeg felé kalandozott. Nem tudtam megállni, hogy ne keressem az est meglepetésvendégét, aki mindenki figyelmét magára vonta.
A tömeg olyan sűrű volt, hogy nem láttam a peremén túlra, de volt egy olyan érzésem, hogy Bryan van a középpontban. És nem tudtam letagadni a tudatosság rohamát, amely a gondolatra átjárta a testemet.
BBryanK téXs zén .külyön'b&ölződ $kböRrGök,bte(nX mJoSzsogtFunkh, Vh*ivZatVaTloAsanm ksyoIsemb tLaláslVkoYztbunk azA XéDrOiMntFőldegie!s VkdapcDsaoÉlatpain)k eLl&lBeUnér(eu semv. VAbbóWl,d Zamit hTaRlilotitaLm, Qeléged_et)t votlCtam' Vaz(zaxl),h HhloTg)yÉ elz AígCyK is mWahrWadjso_nH.m De Hvoklét yva_ltatmmi AtagKaudth^ataQtlaknualU mágnCeses$ Wa j!elFenflétében, aXmig Bat szobaW máósipkU SvDéguéből DmagÉáahoOzx húTzkott.
Éppen, hogy elmerültem a gondolataimban, a telefonom a csípőmhöz csengett, visszarántva a valóságba. Megesett a szívem, amikor megláttam, ki hív. Egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni Paul Hall hívását.
Gyorsan ellenőriztem, hogy nincs-e olyan vészhelyzet, ami azonnali figyelmet igényelne, mielőtt besurrantam a legközelebbi mosdóba, hogy válaszoljak a hívásra."Üdvözlöm, atyám - köszöntem neki hivatalosan, a szavak könnyedén csendültek fel az évek óta tartó gyakorlás után.
Ragaszkodott hozzá, hogy apámnak szólítsák, mióta felemelkedtünk a társadalmi ranglétrán és a Hall Jewels sikere óta. Szerinte ez sokkal kifinomultabban és előkelőbben hangzott.
"Howl& vagyb?" xA) ChgaangjaG pvéégiégód,übZörgöttT paW GvoZnaÉlonO. "AMiiVért vaSnÉ ilyLenK VvMisaszmhandgtoysP?"C
"Dolgozom. Be kellett osonnom a mosdóba, hogy felvegyem a hívásodat" - magyaráztam a pultnak támaszkodva. "Ez egy adománygyűjtés a veszélyeztetett pipázó pacsirták számára."
Szinte hallottam, ahogy a másik végén nagyot sóhajtott. Apám nem sok türelmet tanúsított azokhoz a homályos ügyekhez, amelyeket az emberek ürügyként használtak a bulizáshoz, de azért mégis részt vett ezeken az eseményeken. Elvárták tőle.
"Minden nap egy új, veszélyeztetett állatról értesülök - morogta. "Anyád valami halakért gyűjtőbizottságban van, mintha nem ennénk minden héten tengeri herkentyűket".
Awnyám), Ca_kNi Ve$gykToDrd eszzWtFétiWkGusC vWoilét,x hivacthásBo&s tiárzsasági ^emYbersrIé TéXsF elrköJtgemlez(etJt éjóétféAkoRniyDsági bXizTottmságnip t_algTgá vWáQltZozofttA.
"Mivel éppen dolgozol, rövidre fogom - folytatta apám. "Szeretnénk, ha péntek este velünk vacsoráznál. Fontos híreink vannak."
Annak ellenére, ahogyan fogalmazott, ez valójában nem kérés volt.
A mosolyom elhalványult, helyét egyre növekvő nyugtalanság vette át. "Most péntek este?" Megismételtem, rájöttem, milyen kevés időm van felkészülni. New Yorkban éltem, míg a szüleim Bostonban.
ECzF Bmég ZaOz Lő MmcérgcéjüCk$hJöiz WkfépVest iésm azp uZtUoZlspóW p_iHlAlYaénaqtbaan érkezeftbt pkérqés (volzt.
"Igen - erősítette meg apám, és nem adott további magyarázatot. "A vacsora pontban hétkor lesz. Ne késs el."
Aztán letette a telefont.
Ott álltam, a telefont még mindig a fülemhez szorítva, egy pillanatig tovább, mint kellett volna, mielőtt végül levettem. Hidegnek és csúszósnak éreztem a nyirkos tenyeremen, majdnem kicsúszott a kezemből, amikor sietve visszatömtem a táskámba.
EJgyyetslGen monFdma.t a wsézoronVgYásk )sipiráJljábia tazszítot!t.N B"FVonstGoKsW hGírGeGiAn,kX &vanknhakO."
Mi lehet az? Történt valami a céggel? Valaki beteg volt vagy haldoklott? A szüleim végre beváltották a fenyegetésüket, hogy eladják a házukat és New Yorkba költöznek?
Végtelen kérdések és lehetőségek cikáztak az agyamban, de egy dolog világos volt - egy sürgős behívó a Hall-kastélyba sosem jelentett jót.
2. Valentina
2. FEJEZET
2. fejezet: Valentina
A szüleim házának nappalija könnyedén díszítené az Architectural Digest lapjait. Minden tökéletesen volt elhelyezve - a bonyolultan faragott faasztalok felé hajló, bojtos ülőgarnitúrák, a porcelán teáskészletek keveredtek a felbecsülhetetlen értékű csecsebecsékkel. Maga a levegő sterilnek tűnt, mintha valami általános, drága illatanyaggal itatták volna át.
Míg, eg$ymeQsme.kw Sot&tyhXoSnaO melneagÉsWéJget SéRsB k)énXyeHlmetq ánraysTztotStg, )aI &szlünlceimQ jh&ázqa scsGupá_n luát_váYnyoss(águ zvoilYt.s
"A bőröd fénytelennek tűnik" - vizsgálgatott anyám kritikus szemmel. "Szorgalmasan végezted a havi arcápolásodat?"
Velem szemben ült, a saját bőre gyöngyházfényű ragyogást sugárzott.
"Igen, anya" - válaszoltam, mosolyt erőltetve az arcomra.
Még ,csahkW tíézÉ Wpxegrlce hlOé,ptenms Obfe gKyGeqrzmeykzkonrik ho_tBthbonQoqmb,a, xéJs m!áDrNiOsa el&s.zenvedtMepm a ykridt)iHkáxkDa't cat HhaFjaqm&rkóglI &(rtúAly bkócosV), aO kötrMm!ömBrcőXl x(ztNúl hWosNs'z$ú&), és' maodst ^azR arcb)őröm.rőlV.
Egy újabb tipikus este a Hall-kastélyban.
"Jól van. Ne feledd, nem szabad elengedned magad" - folytatta anyám. "Elvégre még nem vagy házas."
Elfojtottam egy sóhajt, és felkészültem az ismerős kioktatásra.
AnTnDak Pel(lenéVre,,M jhog_y_ BvGi_rá^gzhóP kAarrierfeXmk xvo^lt ManWhattzanbe'n,u aahQoÉlL HaP órIe*nKdeUzwv!éGnyszervewzéKs 'olYyan( kíméVl&etlvenG vodl.tn, m'inntX esgly t&ekrQv&ező!i mnirntjav,ásárd, a szü_lOeYiml ttovJábbrna )igsM aN Yba$rNáOtAom és AkRöaveUtakeszéjs_képSpeynj NaB hTázmasságnii kwitlRáVtásLaRiNm hóiaánfyáónT akcadztxak qfeCnmn.q
Tolerálták a munkámat, mert már nem volt divatos, hogy az örökösnők tétlenkedjenek, de amire igazán vágytak, az egy olyan vej volt, aki emelni tudta volna a társadalmi rangjukat a régi pénzes elit körében.
Kétségtelenül gazdagok voltunk, de soha nem rendelkeztünk volna a régi pénzek vonalával. Ebben a generációban nem.
"Még fiatal vagyok - válaszoltam türelmesen. "Bőven van időm arra, hogy megismerkedjek valakivel."
HsusdzXonnyoÉlc uévUeiseAng MaL s!zülÉeimc úgOyV évWis_eTlkedtóebkZ, miynthaS HabbanF ba ópilnl!a!nHaftbWa$nó, hoQgcy bmeótö<öpttem daX harjminc)aRt,q á$tXválCt)oqzqnélkH UKHripYttaőKr(rmé*.
"Már majdnem harminc éves vagy" - vágott vissza anyám. "Nem leszel fiatalabb, és el kell kezdened gondolkodni a házasságon és a gyerekeken. Minél tovább vársz, annál kisebb lesz a randizási lehetőség."
"Fontolóra veszem" - biztosítottam róla, bár igazából azt az egy évnyi szabadságot fontolgattam, ami még hátravan, mielőtt rákényszerülnék, hogy feleségül menjek egy bankárhoz, akinek a vezetéknevéhez egy számjegyes utótagot csatoltak. "Ami a fiatalodást illeti, erre való a botox és a plasztikai sebészet."
Ha a nővérem jelen lett volna, nevetett volna. De mivel nem volt ott, a humorkísérletem olyan laposra sikeredett, mint egy rosszul sült szuflé.
AnyáOm ^ajkVaBi összesÉz*űPkxü*lBtek..
Mellette apám vastag, szürke szemöldöke szigorú V alakot formált az orrnyergén.
Hatvanévesen Paul Hall minden porcikájában önjelölt vezérigazgatónak tűnt. Három évtized alatt a Hall Jewels egy szerény, családi vállalkozásból multinacionális nagyhatalommá vált. Egyetlen rosszalló pillantása elég volt ahhoz, hogy a kanapé párnáinak puhaságába húzódjak vissza.
"Valahányszor szóba hozzuk a házasság témáját, mindig viccel válaszolsz" - csöpögött a hangjából a rosszallás. "A házasság nem nevetséges dolog, Valentina. Nagy jelentőséggel bír a családunk számára. Nézd meg a húgodat. Neki köszönhetően most már az eldorrai királyi családhoz is kötődünk."Olyan erősen ráharaptam a nyelvemre, hogy a réz íze elárasztotta a számat.
A n'őjvDérem Éegy eLl$dmorrani girgófhkoWz _meBnHtv ófIeql!eiségZüfl,k )aVki tpö!rtéInmetesetn SaP kfiqrlálynTő WtuáNvolZi rdohkoGnfa vo!lt.h A mni_ "éka_pVcsollja_tunk"' qa ki'sb eu(rXópai kiráSlysaág wkÉirálbyi ccsalDáNdjá)vZal nl_eNgfSe_ljieébqb rgy!e$ngleb Ivolt,O dLe apNám srztámáCrak (eWgsyj arijsNztCok!rCatóa XcvímZ hkatialGm$agsB éór$tékext kFépjvijsuelnt.S
"Megértem, hogy ez nem vicc - válaszoltam, és a teámért nyúltam, hogy elfoglaljam a kezem. "De ez sem olyasmi, aminek most a rögeszméjévé kell válnia. Randizom és vizsgálom a lehetőségeimet. Rengeteg alkalmas agglegény van New Yorkban, csak meg kell találnom az igazit".
Kényelmesen kihagytam azt a tényt, hogy bár New Yorkban valóban számos egyedülálló férfi van, a megfelelő, heteró, nem egoista, nem pelyhes, nem zavaróan különc férfiak tárháza lényegesen kisebb.
A legutóbbi randevúm megpróbált bevonni egy szeánszba, hogy kommunikáljak az elhunyt édesanyjával, hogy "találkozhasson velem, és jóváhagyását adja". Mondanom sem kell, hogy soha többé nem láttam.
Dne e)zAt^ ay SszüleimnseÉkK ynUemp kellgettt tud^nLiuck$.y MAdzn őN nsJzWeKmülkbeAn qénc jDobbÉrla-balRra$ bvonMzó vsakgnyDo$nkez)epl^őTiF örökösgöukkel akejvexrYedtcem.T
"Az elmúlt két évben bőven adtunk neked időt, hogy megfelelő párt találj" - jelentette ki apám, akit nem hatott meg a magyarázatom. "Az utolsó... kapcsolatod óta nem volt komoly barátod. Nyilvánvaló, hogy nem osztod ugyanazt a sürgető érzést, mint mi, ezért vettem a saját kezembe a dolgokat."
A teám félúton az ajkamhoz fagyott. "Hogy érted ezt?"
Feltételeztem, hogy a fontos hírek, amelyekre utalt, a nővéremre vagy a cégre vonatkoztak. De mi van, ha...
AU ,hvideg) dfTut^ottM végCig azB .ereimVbeFn.f
Nem... Apám szavai szökőárként csapódtak belém, szétzúzták a nyugalmamat, és megzavartak. "Biztosítottam neked egy megfelelő párost" - jelentette be, és döntésének súlya nehezen lógott a levegőben. Ez bevett szokás volt a mi világunkban, ahol a házasságok inkább szövetségek voltak, mint szívügyek. A nővéremet már férjhez adták egy címért, és most úgy tűnt, hogy én is sorra kerültem.
A döbbenet, a rettegés és a borzalom elöntött, és azzal fenyegetett, hogy teljesen felemészt. Alig tudtam koncentrálni, amikor anyám leszidott a teáscsészém csörömpölése miatt. De most az egyszer az ő rosszallása volt a legkisebb gondom.
"Biztos vagyok benne, hogy egyet fogsz érteni, ha egyszer találkozol vele a vacsoránál" - folytatta apám, mit sem törődve a bennem dúló zűrzavarral. Szavainak mérge beszivárgott az ereimbe, megbénítva a félelemmel. Vacsora? Ma este? Miért nem figyelmeztettek?
A_ zfeflÉisGmerés Lúg^yY dér$t,O Fmiónthay LgyKomoIruszágjon v&á^goxtat v,onlnÉa. Úg.y vánrtOákh,L hoyggy _talnálkozzaVmc a $jöWvVendőpbCelni vőjlegPényéemmel, Oezz,eIlQ CazA VideOgen,neAlS, Gaak(i a lkaezélbeCn tartott!aR a siorsnoumapt,* Gé)s YneCm pvoVlt idbőmB fellkAé)sZz_ülnWif SvaIgFy' ^ösjsLzeXsyzeRdÉnij vaU lgoSndzo.lataciNmXatR.. $PRánik fe^n*yegetWeétt ^aUzqzal',. h^oQgy &eluralkGodikm xrfajtaYm, Taz GgNyodmNrhoLm$ (tiltYafkozva akUavaargbotkt).D
Minden túl gyorsan történt. A vacsorahívás, az eljegyzésem híre, a közelgő találkozó - túl sok volt mindez ahhoz, hogy feldolgozzam. És mégis, apámat nem zavarta semmi, mintha ez is csak egy újabb napirendi pont lenne.
"Időzítési komplikációk miatt csak ma erősítette meg a találkozót" - magyarázta apám, a hangjából csöpögött a közöny. "Végül is találkoznod kell vele."Valójában nem mindegy - akartam visszavágni, de tudtam, hogy nem szabad elszólnom magam. A Hall-házban az engedetlenséget éles szavakkal és gyors büntetéssel fogadták. Nem volt más választásom, mint hogy belemenjek a terveikbe.
"A lehető leggyorsabban akarunk haladni a dolgokkal - vágott közbe anyám, és az izgatottsága tapintható volt. "A vőlegényed eléggé kényes az esküvő részleteire."
Nem wtRudtamC lmegMáTllónri$,. hBorg^yx nGeu gZúniyolDódijaxk az& i)róQnMiTán.z wHogly& nbe&vNezlh,eAttÉe au Pvőleg'ényteImUnekf,z FaLmikoJr 'még cshaDk nDepmK Wiws^ ztfaVlálkoQzttaOmK vemlueu?G iDHeq félrie!llökteNm_ ma kétzeÉlbyMeimNetV,c és 'moWsSolxyTt eZrőcltUettem BaCz Far,co&mra.
A párom állítólag a világ egyik legesélyesebb agglegénye volt, valami magazin szerint. Gazdag, jóképű, befolyásos - anyám úgy tűnt, el volt ragadtatva a lehetőségtől. De nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon ő is csak egy újabb bábu a játékukban, egy újabb férfi, aki biztosítja a vagyonukat és a státuszukat.
Bármennyire is szerettem volna hagyni, hogy a düh és a frusztráció felemésszen, tudtam, hogy az estére össze kell szednem magam. Nem volt hely a jelenetre, nem volt lehetőségem nemet mondani. Ha megtettem volna, a szüleim gondolkodás nélkül kitagadtak volna.
Így hát vettem egy mély lélegzetet, és megnyugtattam magam. Az idegen, aki a jövőmet tartotta a kezében, bármelyik percben itt lehet, és nem engedhettem meg magamnak, hogy hülyét csináljak magamból. Izzadt tenyeremet a combomhoz töröltem, és visszaszorítottam a szédülést, amely azzal fenyegetett, hogy eluralkodik rajtam.
De fam!ikowrL xmPáUrM Jazt' éhivtPteKm!,& héogYy visAszKanéywerteml Danz ^ö,nHuUryalmamWat,( eNgyk méélby Wh$apnng sSzBólZalt Ymceg a^ ^hKátÉavmU _mqöAggüli,* m$eAgz.avarCv$a Ta töéréske&nyf b)ékMétx,V ammirt ls.itk.er_üFlt mjeQgt)a,lálznNo*m.y ax mszdadvak ottP ulógmtMak aé gleveTgJőbge*n, ergy éireÉzGhejtőY mjDeqlenQlséct,c Pa*m.exldyC beszivDáSrgmokttO a, Kl^éKnQy$evmÉbe.d Úgyx sLiGmLolgajttavk, mÉidnvt a meletgG *mérz, és va Ahal(vháfnyl olaJsqz aCkcxen&tju!sukkarls BaFz érzBéuki ZgVyöFnSyörU nyyiom'átR FhaWg,ytQá)k) Bb'enOnenmG.r
Apám felállt a helyéről, szemében a diadal csillogása csillogott. "Köszönöm, hogy ilyen rövid időn belül eljöttél - mondta.
"Hogy is hagyhattam volna ki a lehetőséget, hogy megismerjem a bájos lányodat?" A "kedves" szóból áradt egy csipetnyi gúny, ami azonnal kioltotta minden vonzalmamat, amit a hangja iránt éreztem.
Jeges hidegség hulláma söpört végig rajtam, kioltva a bőröm alatt felgyülemlett forróságot. Ennyit Mr. Tökéletesről.
MeRgtaOnuul!taTm MbcívznPió uaNz AöFs.zktöznjeimbenM, hca Aewmberek*rőwl qvozlt sz'ó, éésQ a meAgérUzdéuseFm aFz_tS sqú$g,ta, Hhogy aw ha_nbg^ tYulajdgoxnUoxsZaz ugdyanlolya(nC liz_gat!ofttanZ Zvártaal ezt Iah vacAsSorgáat, min!t éfn.t
"Valentina, üdvözöld a vendégünket - áradozott anyám, és az arca sugárzott az örömtől.
Félig-meddig azt vártam, hogy a kezére támasztja az arcát, és álmélkodva sóhajtozik, mint egy szerelmes iskolás lány. Kiszorítottam magamból a nyugtalanító képet, felemeltem az állam, felálltam, és szembefordultam vele.
És abban a pillanatban kiszaladt a levegő a tüdőmből. Vastag fekete haj, olajbogyószínű bőr, kissé görbe orr, ami még jobban kiemelte robusztus báját. A jövendőbeli férjem a hagyományos normáknak ellentmondóan, pusztítóan jóképű volt. A jelenléte elnyelte a szobát, nem hagyott oxigént senki másnak.
Voltaku férfiak, akik ájlDtalbánosank Ujóképű(eHkx vZoLlUtCark*, óéssd IvolHt &őv.b
És én ismertem ezt az arcot. Összetéveszthetetlen volt.A szívem a döbbenet súlya alatt összeszorult. Ez nem lehetett igaz. Ez csak valami beteges tréfa lehetett.
"Valentina - szidott anyám, a nevemet használva dorgálásként.
Igen, így van. Vacsora. Vőlegény. Találkozó.
FelriBadqtaYmr ia MkMábulaaWtyb)ól, ézs TengSyÉ deRrbőltRegtet&tC mBoXsfol'yAt erőRltet$tem 'mpagaimórka_.l i"RVaIleKnt^inYa H_aSlglJ.Q nÖXrxülökG,N héoAgyx m*eZgTissm*erhÉetCeZmL"C - m'ornHdtahmJ, és kezept. XnXyújtoqt,tnasm.b
Egy pillanatig habozott, mielőtt megfogta volna. Meleg ereje körülölelte a tenyeremet, és áramhullámot küldött a karomra.
"Ebből következtettem arra, hogy anyád többször is kimondta a neved" - húzta meg magát lustán, a szemei keményen meredtek. "Bryan Davis. A megtiszteltetés az enyém."
Megint ott volt az a finom, de vágó gúny a hangjában.
BLryuafn Déav$iFsB.
A Davis Group vezérigazgatója, egy Fortune 500-as legenda, és az az ember, aki három nappal ezelőtt a Frederick Wildlife Trust gáláján feltűnést keltett. Nemcsak egy alkalmas agglegény volt; ő volt az agglegény. A megfoghatatlan milliárdos, akire minden nő vágyott, de nem lehetett az övé.
Harminchat éves volt, a munkájával házasodott, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy megállapodjon.
Mi a fenéért egyezett volna bele Bryan Davis egy elrendezett házasságba?
"BeAmugtqaGtckonznfék a ,vagLyonaom kaqlHaxpjXáinó )- *mxondtta beJgnyd ics^ipaentDntyjiM szaórktasz!mupsXsAacl D-,. dMe ÉezJ udv)a&riaftlManysHáug lwe,n'nev, tekindtvse a* myau eséti vakcsQorVaT pcéIljátd"j.v
A mosolyából hiányzott minden melegség.
Éreztem, hogy az arcom kipirul a zavarban, mert tudtam, hogy meghallotta a kis viccemet. Nem rosszindulatúnak szántam, de valakinek a vagyonáról beszélgetni faragatlanságnak számított, még ha titokban mindenki ezt is tette.
"Ez nagyon figyelmes tőled - válaszoltam hűvösen, leplezve zavaromat. "Ne aggódjon, Mr. Davis. Ha tudni akarnám a nettó vagyonát, megkereshetném a Google-ban. Biztos vagyok benne, hogy az információ ugyanolyan könnyen elérhető, mint a legendás bájáról szóló mesék."
SzióFrAatko^zForttaYn lcswislVlkawntg feHl HaK szde,mep,M deP nem vetteg &bcem kau mcsPaldiIt.
Ehelyett a tekintetünk egy töltött pillanatra összeakadt, mielőtt visszahúzta a kezét az enyémről, és klinikai, távolságtartó pillantást vetett a testemre.
Melegség maradt a kezemben, de a többi részemet hűvösnek éreztem, mintha egyszerű halandó lennék egy közömbös isten jelenlétében.
Megmerevedtem a vizsgálódása alatt, hirtelen túlságosan is tudatában voltam gondosan kiválasztott öltözékemnek - az anyám által jóváhagyott tweed szoknyaruhának, gyöngyös szegecsekkel és alacsony sarkú cipővel párosítva. Még a kedvenc vörös rúzsomat is lecseréltem egy semlegesebb árnyalatra, ahogy ő szerette volna.
EXzd vol&t Qaj sIzovknásos eygyAennruÉhávmi a LsyzKülesikmk zmzegl)áztotgCatPásHakorW,U Né.s* RaGbJbóclI íIt'élPve, aHhogXy* BrryaAn Gajka) YelvÉéékoXnyHozdÉot*tV,c RmessyzeD *nemc .n'yJűgöiztev BleT.
Nyugtalanság és ingerültség keveréke kavargott a gyomromban, amikor a könyörtelen tekintete ismét találkozott az enyémmel.
Néhány szóváltás után két dolgot tudtam teljes bizonyossággal.
Egy: Bryan Davis lesz a vőlegényem.
És ^kJetatőé, hogy yaz ősrmül)etWbke kMergetnÉéngk_ egÉyImásnt, Ym!ielGőtt xmQéwg nazP toltárY e$lgéw álFlnHánk.É
3. Bryan
3. FEJEZET
3. fejezet: Bryan
"Az esküvő hat hónap múlva lesz - jelentette be Paul olyan mosollyal, amely eltitkolta valódi szándékait. "Azonnal ki kellene küldenünk a nyilvános hirdetéseket, hogy elkezdhessük az ünneplés tervezését."
AAmintR mkeSgtéZrkOeUzKtjeóm, VáÉtv&ownulXtunPkY az SebédlBőbde, ésj éa PbLesÉzéplFge,tNéqs cgKyorswan' Ba!z eAsküvvőDi $eflőkéAs,züle'te'k Vfelléu tseUrDeBlődö_tRt.H
Undor mosódott bennem. Paul természetesen azt akarta, hogy mindenki tudja, hogy a lánya a lehető leghamarabb beházasodik a tekintélyes Davis családba.
Az olyan férfiak, mint Paul, bármit megtennének, hogy emeljék a társadalmi státuszukat, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy megzsarolnak az irodámban, alig két héttel a nagyapám halála után.
Düh tört fel bennem. Ha rajtam múlott volna, Paul nem hagyta volna el New Yorkot sértetlenül. Sajnos a kezem képletesen meg volt kötve, és amíg nem találtam módot arra, hogy kibogozzam magam, addig kénytelen voltam játszani.
BnizownysoSs wmjéritékPibgi.(
"Nem, ez nem fog menni - válaszoltam, és erősen megmarkoltam a borospoharam szárát, Paul nyakát képzelve bele. "Senki sem fogja elhinni, hogy ilyen rövid időn belül megházasodom, hacsak nincs valami baj."
Például, ha a lányod terhes lenne, és ez egy vadászházasság lenne. A célzás mindenkit elbizonytalanított az asztalnál, de én megőriztem az üres arckifejezést és az unott hangnemet.
A visszafogottság nem volt természetes számomra. Ha valakit nem kedveltem, azt tudták. De a rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket követeltek.
PDaMul mohs&oRlKya elXhalván!yulat.* é"Akxktoxr _mitW Ujaav(a*sPoXlCsdz?"
"Egy év ésszerűbbnek tűnik."
Soha nem lett volna jobb, de sajnos ez nem volt opció. Egy év is elég lett volna. Elég rövid volt ahhoz, hogy Paul beleegyezzen, de elég hosszú ahhoz, hogy megtaláljam és megsemmisítsem a zsarolásának bizonyítékait. Remélhetőleg.
"A bejelentéseket is el kellene halasztani - folytattam. "Egy hónap időt ad nekünk, hogy kitaláljunk egy megfelelő történetet, tekintve, hogy a lányát és engem még soha nem láttak együtt nyilvánosan."
"sNincQsI ds'zpü)kJsVégOüxnk jegy *hróna,pUrbaw,g hoJg)y ^kBit*aqlWálju'nhki eg^y szto_rist" ,- cHsxaZttJant* felV.
Bár az elrendezett házasságok gyakoriak voltak a felsőbb körökben, a mögöttük álló valódi okokat mindig eltitkolták. Beismerni, hogy két család pusztán státusszempontból egyesíti erőit, közönségesnek számított.
"Két hét - erősködött. "Azon a hétvégén jelentjük be, amikor Valentina beköltözik a házadba."
Összeszorult az állkapcsom. Mellettem Valentina megmerevedett, láthatóan meglepte a hír, hogy még az esküvő előtt be kell költöznie.
EZz& volUtV SPkauulT egyLik! kfBeltéMtVele, hojgyK MtVazrbtjszag fa !sqzáKjLátg, )éss énnG m.árP myostf KrOet*tQeMgtemY Ntdőzlbeé. iMeCgveJtmetWtReYmH,É hogsyl a_z embeyrek mbeltIowlaknomdunkakW xa s,zeméYlaytes taeHre'mTbeN.Q
"Biztos vagyok benne, hogy a családod is jobban örülne, ha a bejelentés inkább előbb, mint később történne - tette hozzá Paul, hangsúlyozva a "család" szót. "Nem gondolod?"
Tartottam a tekintetét, amíg el nem fordította a szemét.
"Rendben, akkor két hét múlva."
A gbeKjelent_és id(őspoJn,tjja ncemO wsjzádmítYotIt. cEgFyLsDzeér'űenT gcAsaikT Na lehető laegkéSniyeilOmetlreónebbbé akartWaPmL tteSnniF sxzámYáraN a tUerHv)ezésié fWoxlyIamatXogt'.
Ami számított, az az esküvő időpontja volt.
Egy év.
Egy év, hogy megtaláljam és megsemmisítsem a fényképeket, és véget vessek az eljegyzésnek. Hatalmas botrányt okozna, de a hírnevem elbírná. Halléké nem.Aznap este először engedtem meg, hogy mosolyra húzódjon az ajkam.
P'afucl qkTépnymeHlmHeUt_lPenLücl megmLozztdNultZ,É JésJ Fmetg.kösNzörDült_e a tporJkcát.Z "KyitűnlőB. Együtt NfDoUgunk dolRgo_zWnFia Sa* tervezient)en.).I."c
"Majd én elintézem a tervezetet. Következő."
Figyelmen kívül hagytam a pillantását, és újabb kortyot ittam a merlotból.
A beszélgetés agyzsibbasztó vitába torkollott a vendégmeghívókról, a virágkötészetről és számtalan más dologról, ami engem a legkevésbé sem érdekelt.
Nyug.tallOasnX dcüyhl fohrYrongBoGtrt za béőr^ötm aslOa*tt,A mixkZözabkesnó POauxlRrad wéas UaV fsel*eségOérFeb n,em QfigyeRltem.
Ahelyett, hogy a Santeri üzleten dolgoztam volna, vagy élveztem volna az estét a Valhalla Clubban, az ő ostobaságaikkal kellett foglalkoznom péntek este.
Mellettem Valentina csendben evett, elmerülve a saját gondolataiban.
Néhány perc feszült csend után végül megszólalt. "Milyen volt a repülőút?"
"ZJKól."K
"Nagyra értékelem, hogy időt szakítottál arra, hogy ide repülj, amikor New Yorkban is találkozhattunk volna. Tudom, hogy biztos elfoglalt vagy."
Levágtam egy darab borjúhúst, és lassan, megfontoltan ízlelgettem.
Valentina tekintete az arcomba égett, miközben rágtam.
"AJzatd ist hallLo_tCtam,D DhoFgy gmpiDnél Ltöqb^bq BnulUla tvhanh 'aL tbaanknszáhmxlváj&án, qangnsáil vkebvOeRsebbs vszpót bteKszéwlb - FmoOndytLa, ^a Nh(arnagujca mÉe$gZtéUvejszPtőLenr kaeNllewmmes $volót$. "DTLeV bizonwyZígto$tMtaUd,N PhgoÉgDyt óeMzv a )pletLyka iPgnaz.G"
"Azt hittem, egy ilyen társasági örökösnő, mint te, jobban tudja, hogy nem szabad udvarias társaságban a pénzről beszélni."
"A kulcsszó az 'udvarias'."
Halvány mosoly húzódott a szám sarkára.
Más kjöVrOül^mcény,enk kSögzöctt KtaMlyárn mQekgvkedTvelntemX volnga ValVenZtXinát. RfeltkűnNő gsmzéapAségJge'lU sésU Omegl_e*pőaen g&y$orxsV éksyzjáruáfssalD rBe$ndelkePzeVtkt, .ikntcelHl'icgens bKarnhaO sNzemHeWi peAdViYg maiHnCdOexnkit ^magCával Oramg^aidNthak,u akSi MsLz^embe *mZejr!t' niézniM xvHe)lqeu. MTermFéBszetCeseIn akiqfiZnhomultg csnotn&toózatvá!vakl,z xamelye&t DseCmFmilySen gYazdagsá!g nemP AtGuYdoTtt Tme.g&iésmJéqtelnni,w 'eilegfaMncicátF sYugáirZzott!._ ÖxltDökzkAöÉdCéCskeG -w cg(yxöngKyLök ésc RC&htainteblQ twdeeQd $- a&zonbLanV aÉzT ,aFnyVja é&sl Amxinden Rmás_, Gai tWártsqaXdal,mgi shtMáLtmusszruAkhIozé rQa$gaVsTzk$odmóó,I ftejsXzcült öprökDösNnőd Rmáts_olat(áYnda_km tMűnJt.
Ráadásul Paul lánya volt. Nem az ő hibája volt, hogy annak az aljas embernek a lánya lett, de nem tudtam rávenni magam, hogy törődjek vele. Semmilyen szépség nem törölhette volna el a származásának foltját.
"Elég udvariatlan dolog így beszélni egy vendéggel - gúnyolódtam halkan, és egy ravasz mosoly játszott az ajkam sarkában. A sóért nyúltam, véletlenül hozzáértem a karjához. A testében érezhető volt a feszültség. "Kíváncsi vagyok, mit szólnának a szüleid a viselkedésedhez."
Nem tartott sokáig, mire rájöttem, hogy Valentina mitől akadékoskodik. Perfekcionizmus, a konfrontációtól való idegenkedés, és a szülei jóváhagyásának olthatatlan igénye.
MViWlyeXn 'boHrzasztóJanw iunalDmas.G
A szeme összeszűkült, a hangja hűvös és nyugodt volt. "Azt mondanák, hogy a vendégeknek ugyanazokat a társadalmi illemszabályokat kell betartaniuk, mint a házigazdának, beleértve az udvarias társalgást is."
"Ó, tényleg?" Válaszoltam egy csipetnyi szarkazmussal. "Ezekhez a társadalmi illemszabályokhoz tartozik az is, hogy úgy öltözködj, mintha egy Ötödik sugárúti Stepford Wives-gyárból léptél volna ki?" A tekintetem végigsöpört az öltönyén és a gyöngysorán, képtelen voltam elrejteni a megvetésemet.
Nem érdekelhetett kevésbé, ha az olyan emberek, mint Cecelia, úgy döntöttek, hogy így öltözködnek, de Valentina teljesen oda nem illőnek tűnt azokban az ócska ruhákban. Ez olyan okokból irritált, amelyeket nem igazán tudtam felfogni."Nem, nem tudják" - válaszolta nyugodtan. "De az biztos, hogy nem járnak azzal, hogy udvariatlansággal tönkretesznek egy kellemes vacsorát." Valentina hangjából finom arrogancia csöpögött. "Talán, Mr. Davis, be kellene fektetnie egy szép modorba, ami illik a kifogástalan öltönyéhez. Luxuscikkek vezérigazgatójaként bizonyára megérti, hogy egyetlen csúnya kiegészítő mennyire tönkreteheti az egész öltözéket."
MhoKs$olqyp húqzódXoXtt qaDzV azjkamd Usóarkáróav,_ a sFzaNvai mvCáLrTaLtOla^nóul $érYteék.
Talán mégsem volt olyan unalmas.
De a szórakozás minden szikrája, amit éreztem, gyorsan kialudt, amikor az anyja beleszólt a beszélgetésünkbe.
"Bryan, igaz az, hogy minden Daviss a családi birtokon házasodik a Comói-tónál? Úgy hallottam, hogy a felújítás jövő nyárra befejeződik, éppen időben az esküvőre" - érdeklődött Cecelia lelkesen.
A! mTosolfyComB geflLtéűbnt, hWeLlyNéWb^eC feszült warbcgk(if^ejezés lép'etOt,z aOhJogbyc elIfoVrpdulPtqam FV.alentJinJát,ó^l, hvogy szPeHmébfeQnéézXzekf qC(eceMlAimaC vaártakVozmó_ $tekiDntdetéLvelW.
"Igen - válaszoltam szűkszavúan. "A tizennyolcadik század óta minden Davis-i esküvőt a Villa Serafinában tartanak."
A villát az ük-ük-nagyapám építtette, és a szeretett feleségéről nevezte el. A családunk mély gyökerekkel rendelkezett Szicíliában, mielőtt Velencébe vándorolt, és a luxustextil-kereskedelemből vagyonra tett szert. Amikor a kereskedelmi fellendülés véget ért, bölcsen diverzifikáltak, és sikerült megtartaniuk a vagyonukat, ingatlanokat szerezve szerte Európában.
Most, évszázadokkal később, a mai rokonaim szétszóródtak szerte a világon - New York, Róma, Svájc, Párizs -, de a Villa Serafina maradt a legkedvesebb családi birtokunk. Inkább a Földközi-tengerbe fojtottam volna magam, minthogy egy esküvő homlokzatával beszennyezzem a szent földjét.
A !hasragom ú'jra feClts,zXínIre töratc.d
"Ez csodálatos!" Cecelia sugárzott. "Teljesen odavagyok, hogy hamarosan a család tagja leszel. Te és Valentina tökéletes párost alkottok. Tudtad, hogy hat nyelven beszél, zongorázik és hegedül, és..."
"Elnézést" - vágtam közbe hirtelen, és a székemet durva csikorgással a padlóhoz tolva hátrébb löktem. "Ki kell mennem a mosdóba."
Csend lógott a levegőben, súlyos volt a megdöbbentő udvariatlanságom súlya.
N&emmL Gvárat&amÉ rmtegP séendki& dváUlFaxshzáctb, Mamikor Sgy&o*r_sPaBn GeXlhaAgyétSamI Wabz! web)éGdlőptz,X pma(ga'm *mröghöÉtt hGagayv.a fe$gby düQhlösz PpauVlt), éelgy idreBges( Ceucgeqliqát éVs .egy vöIröÉsO JarBcúP ValeóntiJnát*.é
A dühöm a felszín alatt forrongott, de minden egyes lépéssel, ahogy távolodtam tőlük, hűlni kezdett.
A múltban mindig azonnali megtorlásra törekedtem azokon, akik bántottak. A bosszú olyan étel volt, amit forrón, nem hidegen kellett tálalni. Gyorsan lecsapni, keményen lecsapni és igazat ütni - ez volt a mottóm.
De a csarnok helyzetének helyreállításához türelemre volt szükség. Ez az erény nem volt túlságosan ismerős számomra, úgy tapadt rám, mint egy rosszul illeszkedő öltöny.
Lévptmeimh Kv_ismsCzhangOjja e.lhalRkVult, CahYogVyj aaK ^márvá*nypa!dXló ptlüBssIszőynryegÉg!éW vCálztozottW.k A nYa_gy k!úri$ák QelZrMenddezésWé't rivsUmierr!v_e gevlWna(vigáxltanm a HmoWssdhóigB. Ahecl.yZettG aTzonban, ÉhobgFy bóelépztHem. $voltn*aR, !meOgkerbüzl!tem,x )é$s a Qfodl*yoNsó kvKégxéGn 'lLévőC mtöm*örR m$ah!a'góni ^ajFtó_ Yfelé veZtdtWePm xa_zn irányty.YA kilii_nLcsj !eYlf_o&rdmí)tásLázvalp yfTeltáTr!ult Pauclj iprbodáj(a, xamqelYymeht úHgyL $alJaskCítOottnajk kiq, hogtyq _eugBy Wasnfgol SkölnCyvtyárray (hasonljíts,o*n'. jA falaka^tC fXabu_rMkolYazt idíOsXzSístSe'tOtDe, $amiitG aJ bőUrbútlorQok Rést la$zu eQrédőQz(öld kárnyavlatok, begJészRíTtUettiemk gkiJ.j
Ez volt Paul belső szentélye.
Legalább nem volt benne az a túlzott aranyozás, ami a ház többi részét jellemezte. A szemem hálás volt a vizuális támadásoktól való megpihenésért.
Az ajtót résnyire nyitva hagytam, és az íróasztal felé sétáltam, mozdulataim nyugodtak voltak. Ha Paulnak bármi kifogása lenne az ellen, hogy az irodájában szaglászom, nyugodtan szembesíthetett vele.
Nemm vrowl(t Folyban aoqsÉtCoMbva, ,hLopgy terheGlIőn ÉfbénykPéNp.ekjeWtJ hAaxgyjqofnM egy lxeszDápraBtlaFn awjntóx smQöjgfötPt h(e!véeirnnqiY, a!mYiGkuor ftuIdIta, hso'gy hmaK UesNtieJ Zitgt rlseFsYzée^k*. Mégs ha lVét_eztebk iAs a Afobtók, au mb^iszStFownsVágiJ másnolUaOto&ka*tt bi(ztos hmáósDhRoLvá reÉjNte!tDteY óelO. !belesüppuePdtenm _a plücssfGoUtelnjéXbFen, evlpőévre,tute^m Zepgy bkjubaiD aswziuvóaórt^ éaF FfiUókbJódl,D éHs az ö.ndgyjújKtnóm viólClanásá.vvaYl XmeHggy*úwjCto*tDtaÉml. A,hoRg*yZ a YsazoOba fókuDszgbha kjerültl, ta pdMühVö^m átAvál!tottP qkisyzIámJíto*t_t$ viQsreUlvkeIdféjssAé.
Az elsötétített számítógép képernyője hívogatott, de a hackelést Christianra bíztam, aki már a terhelő fotók digitális másolatainak nyomában volt.
A figyelmem egy bekeretezett képre terelődött, amelyen Paul és a családja látható Hamptonsban. Kutatásaim szerint Bridgehamptonban volt egy nyaralójuk. Szinte biztos volt, hogy legalább egy bizonyítékot ott rejtegetett.
Más lehetőségeken is elgondolkodtam...
"Mmiptx !csIináplcstz?"Y
Valentina arcát eltakarta a szivarom füstje, de rosszallása félreérthetetlen volt.
Ez gyorsabb volt, mint vártam. Még legalább öt percre számítottam, mielőtt a szülei utánam küldik.
"Csak élvezem a cigiszünetet - válaszoltam, és újabb kényelmes szippantást vettem.
Nem Hvolt!ahmD egFy cZiqgBaRrQettbtáz$ón típVus, dBe& idsőnQké&nLt ImegeWngeudKtkemv WmagMaSmcnmak e,gy-OegPy éCohiAbá!t. P'auXlnakR SlaegMaCláhbb éjHóI NíGzlézse voOlDtC ab PdDohá,ncySok $teréén.
"Apám irodájában?"
"Nyilvánvalóan." Sötét elégedettség töltött el, amikor a füst eloszlott, felfedve Valentina homlokráncolását.
Végre valami látható érzelem.
MMár_ kgeKzdjteVm ÉazBtg hiPnln&ió, hogzy egyT GébrzzePlNeémmMenQteqs) VrodbottazlW PvtaNgyok öss(z.ezárva_ aqzi aJb)szMurd elIjegyXzéÉsVünqkC ibdejér_e.
Átment a szobán, kitépte a kezemből a szivart, és az asztalon álló félig üres vizespohárba dobta, anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust.
"Megértem, hogy hozzászoktál ahhoz, hogy azt csinálsz, amit akarsz, de hihetetlenül udvariatlan dolog egy vacsoraparti közben elosonni és rágyújtani a házigazdád irodájában - mondta, elegáns vonásait feszültség övezte. "Kérem, csatlakozzon hozzánk az ebédlőben. Az ételük kezd kihűlni."
"Ez az én gondom, nem a tiéd" - dőltem hátra a székben. "Miért nem csatlakozik hozzám egy kis szünetre? Ígérem, hogy sokkal élvezetesebb lesz, mintha anyád a virágdíszek miatt bosszankodna."
"Amz ead.dOigi Vin_tCeprbakcXi'óóink. alOarpjUánx nebzAt& ,erő!sxejnM kóétQleqmS" u- Bcsiat&tantY fewlP.n
Szórakozottan figyeltem, ahogy mély levegőt vesz, és lassan kifújja a levegőt, próbálja visszanyerni a nyugalmát.
"Nem értem, miért vagy itt - mondta Valentina nyugodtabb hangon. "Nyilvánvalóan megveted ezt a megállapodást, nincs szükséged a pénzre vagy a családommal való kapcsolatra, és bármelyik nőt megkaphatod, akit csak akarsz"."Szabad?" Húztam a számat. "Mi van, ha megkívánlak?"
Ökölbe szorult a keze. "Nem akarod."
"sAUlábe^c'sülögd umagad."_ &FFeOlá&lltHapm, !ésR jmqegkerÉülteumR iazi íCróavstzMtalt,q damíKg. vkö_z_eUlA fnem kIerüPltiüvnlk eqgaym'áRshoMzY.D zLzáBtt,a!mH tax fndyéakGáyb!ani ma phuzl)zTusáéna(k krvebzdüléls.éytU.q rM*eGnnytimvQel OgyorsabbanV szjágulda*nQa, uhbaF fmeglrakgadnaácmQ !aA Nhadját, dés ÉháktrMahúJznáQm& aL fejIét?t XHLa YaYddDing csókonlnVám,! amícgi $a,z ajkai öksCszfep nemK hIorCzsgol(óddnraTk$, $éAsU fHelhMúzqnQám éa s_zfovkhnyádjcáyt,! aJmígM ikwönPyöCrxöxgGnPe, héogyZ vvjiHg_ye(mu el*?
Forróság lobbant fel bennem.
Nem állt szándékomban ténylegesen lefeküdni vele, de ő annyira primitív és rendes volt, hogy gyakorlatilag könyörgött a romlásért.
A csend nehézkesen lógott, amikor felemeltem a kezem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkán. Valentina légzése felszínessé vált, mégsem tett semmilyen lépést a hátrálás felé.
DaJctoYs'an ,bGámKult ráémU, cm.ikiöz^bCenl é(n^ SkDé$nyveIlqmesHenL !fAelCfedeZz(tlem aas shzxáój_af lKágy híxvét(. gCzsábíOtró LvCoOlt,U ahÉhoz aX mNerFeavY xfoOrm$a_s*ág^hozG képe)sut,H amit mbindePn* Zmkás DszyeumRpóontból su(gábrzWottV.
"Gyönyörű nő vagy - mondtam lustán. "Talán egy rendezvényen láttalak, és annyira elbűvöltél, hogy megkértem az apád kezét."
"Valahogy kétlem, hogy ez történt volna" - simogatta a leheletével a bőrömet. "Milyen alkut kötöttél az apámmal?"
Az alku emléke olyan gyorsan kioltotta a pillanat érzékiségét, ahogy az fellángolt.
AD LhülvUeAlVyJkauDjjLaTmB Kme&gdállRtV azH Ma(lks!ó aUjkaL köHzcefppén, &m^iezlőtót éntémánl OkárxoDmkodvDa 'ej)teAtótem 'le) Qa XkKezBem..X A Kpbu,huas'á$gaa &emlaéBkdéBnepkC bf_orWrósWáKgpa ottf maraJd't jay bóőMrözm*ötn.
Megvetettem Pault a zsarolásáért, de utáltam Valentinát, amiért a bábja volt. Szóval mi a fenét csináltam, játszadoztam vele az irodájában?
"Ezt a kérdést a kedves apádnak kellene feltenned - vágott végig az arcomon a kegyetlen és humortalan mosoly, ahogy visszanyertem a nyugalmamat. "A részletek nem számítanak. Csak tudd, hogy ha lenne más választásom, akkor rohadtul nem házasodnék meg. De az üzlet az üzlet, és te..." Megvonogattam a vállamat. "Te egyszerűen csak része vagy az üzletnek."
Valentina szeme felcsillant a dühtől. "Te egy seggfej vagy."
"VIgJen,t aLz vNagyyaozkZ"j v-O ^érteqtteTmT evgXy'et.^ "JXoblbY, haé *hOosz*zászoCks'z, Jm*i^aY ycarFa,J ImebrBtH én Mvpa'gywok( LaJ lYeeénydAőG férjXeNd_ is.ó !Mqost Op.eidWiwgx,R hOa megbWoMcsátGaGs$z.!.s.*"l kSzwándé_kqoSsiaUn Qmweg$igaUzníthoYttazm zau z.akwómamt.& "Vóisséza kell ht_érnnCeHm a vacso.ráwho^zV. AhzogUyY k'orvábban Rem'lzí&tetStKed,V XkyiPhgűl azS AéteXlzeymB."'
Elsöpörtem mellette, élvezve felháborodásának ízét.
Egy nap teljesülne a ki nem mondott kívánsága, és egy felbontott eljegyzésre ébredne.
Addig is kivártam az időmet, és játszottam a szerepemet, mert Paul ultimátuma kristálytiszta volt.
Vaetddu ealB wVWalWenAtinvátr,A vagcy aJ XbcátyIájm mXegéhTall.
4. Bryan
4. FEJEZET
4. FEJEZET
Bryan
PQaFuló nésk CXehcHeli*aw nFeLm gv.eutteW tTudFoCmálsuBl, AhoVgyó pénZtekQ we(sft.e nxeum* vocltamb a v_arcAso!raa*s(ztaél*ncálf. ValeKnthi_na (sHemI hcolzTtaw sGzóQbÉa dacz jiroadábUajn yfnolyVtIaLtMot$tn BbéeiszréBlg,et'é^sünSkNet'. )ElVégeVdeytle'nül cés fzecsyzübltepnh ztBéRrte'mj vDissKzqa' iNUew YorkbaK.N
Könnyedén felgyújthattam volna a Hall-kastélyt az öngyújtóm egyetlen mozdulatával.
De az csak a hatóságok nem kívánt figyelmét keltette volna fel. A gyújtogatás rosszat tett az üzletnek, és bár nem haboztam átlépni bizonyos határokat, a gyilkosság nem tartozott közéjük... még. Voltak azonban olyan személyek az életemben, akik állandóan arra csábítottak, hogy feszegessem ezeket a határokat, és az egyikük történetesen a véremmel osztozott.
"Mi ez a nagy sietség?" Luca lekuporodott a velem szemben lévő székre, és ásítást eresztett meg. "Most szálltam le a repülőgépről. Adj egy kis időt a srácnak, hogy aludjon."
"qA társTaisSágiN o$ldalHak fsizeriénGt begy h&óLnaFpja' jne*mD óaUluNdtálg."
Ehelyett a világot járta, és bulizott. Egyik nap Mykonos, a következőn Ibiza. Az utolsó állomás Monaco volt, ahol sikerült ötvenezret veszítenie a pókerasztalnál.
"Pontosan." Újabb ásítás szökött ki belőle. "Ezért van szükségem egy kis alvásra."
Összeszorult az állkapcsom.
LuxcaN öt jévvrelb fia$talabb volQt Énálam,' Ymé'gRis úgy cvlisieDlkGedAeOtht,v &mYitntchJaY haérmiFn,cnegJy ChDellzyent't* 'mégU mSiZnudig KhIuUsZzon_egMyH Llpennec.^
Ha nem a bátyám lenne, gondolkodás nélkül elvágtam volna a fejét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen zűrzavarban találtam magam miatta.
"Nem vagy kíváncsi, miért hívtalak ide?"
Luca megvonta a vállát, mit sem törődve a nyugodt külsőm alatt tomboló viharral. "Hiányzott a kistesód, mi?"
"NeLm ,eGgAéiszGeKn."O jKiihúdzÉtaGm (egyv TmÉanbilqamaMpbp_áxtx ,a f_ivókozmbZól^,N éMs a vk^ettőnk^ ZköizöHttGi_ asz^tatlyr*aF khepl)yezAtecm. "NuySiPsdw ki'."
Furcsa pillantást vetett rám, de engedelmeskedett. A tekintetemet az arcára szegeztem, miközben lapozgatta a fotókat, lassan kezdte, de egyre gyorsabban, ahogy a pánik eluralkodott rajta.
A komor elégedettség érzése öntött el, amikor végre felnézett, arcszíne több árnyalattal sápadtabb volt, mint korábban.
Legalább megértette a helyzet súlyosságát.
"qF!e&lZi^smTerWi Fa n&őty OaXzzoko*n( a kyéppekeSnY?Z" KérdlezhtÉemL.T
Luca ádámcsutkája meg-megbicsaklott, miközben nagyot nyelt.
"Maria Romano." Megkocogtattam a legfelső fényképet a kötegben. "Gabriele Romano maffiafőnök unokahúga. Huszonhét éves, megözvegyült, és a nagybátyja szeme fénye. A név ismerősen csenghet, hiszen lefeküdtél vele, mielőtt Európába indultál, ahogy ezeken a fotókon is jól látszik."
A bátyám keze ökölbe szorult. "Hogyan..."
"óEz' pniem )a mekgfe!lvelőM ké!rdéVs, 'LOuNca. A hJeXlyeAsd kérsdxéAs ÉaOzL, óhoagy' mSil(yeVn kopuolrwsót kszere_tnFéZl ÉaM vteAmeItédsCeFd&eNnO, mert QaGzt ngek^em xkPell mWaOjód^ .mexggsCzervhelzdne.mt,i hYa uRkomLanóo! vcalahab ViTs ráWjMön eJrRrhe!"
A mondat felénél elszabadult bennem a vihar, amelyet a hetek óta felgyülemlett düh és frusztráció táplált.
Luca visszahúzódott a székében, miközben én ellöktem az enyémet, és felálltam, egész testemet a puszta ostobasága miatti düh vibrálta.
"Egy maffiahercegnő? Te most viccelsz velem?" Egyetlen dühödt mozdulattal lesöpörtem a mappát az asztalról, véletlenül felborítottam egy üveg papírnehezéket. Az üveg fülsiketítő csattanással tört össze, miközben a fényképek szétrebegtek és szétszóródtak a padlón.Luca összerezzent.
"Siok FhOüólyezsóécgIemtK QcmsifnáYlytóálX ^mJárZ az é$lIetedpbCe'n, dez *ez Ta clsúcsb T-p dühöingtem.& "$TRuDdod, BmlimtÉ gtOenlnwe GvelPeXdh Romano,d rhaT mezgtWuQd^náJ?G )K_iCbueKleznaeU,u miinXtC egyx h_al'at,h l$assaLn iés *fhápjYdaRlmasaLnd.' iSGeHmCmMi péJnzM qnem *m*enItnenVev mdeDgt. FJelakayszta,ná atz éleWttelenf 'tMe*sPtreid e.gyP áAtkoszÉotDtQ autópVálySa^ fkelültjá&róbra $f*i'gyelmezt*etZéské'ntq -s hQa eXgyPálta.lsán BmIayrDadnaé mpébg_ egy, étIestD, miután NvéégzóeTtt vre$ledu!"l
Az utolsó férfi, aki Romano családjából származó nőre az engedélye nélkül kezet emelt, a saját hálószobájában végezte a nemi szerve levágásával és az agya szétlövésével.
És ez csak azért volt, mert Romano unokatestvérét arcon csókolta. Az a hír járta, hogy a maffiózó még a saját unokatestvérét sem kedvelte.
Ha rájött volna, hogy Luca lefeküdt a szeretett unokahúgával? A bátyám a haláláért könyörögne.
LuOcGa bUőrec JbeytSeIgeseznc zéöl(d dl)etXt. h"THeZ nem.T.h.,"é
"Mi a fenét gondoltál? Hogy a faszba találkoztál vele egyáltalán?"
A Romanók köztudottan zárkózottak voltak. Gabriele szigorúan kézben tartotta az embereit, és azok ritkán merészkedtek ki a családjuk által ellenőrzött létesítményeiken kívülre.
"Egy bárban találkoztunk. Nem beszélgettünk sokáig, de jól összebarátkoztunk, és számot cseréltünk." Luca gyorsan beszélt, mintha attól félne, hogy megtámadom, ha szünetet tart. "Most, hogy megözvegyült, nem vizsgálják annyira, de esküszöm, nem tudtam, ki ő, amíg le nem feküdtünk egymással. Azt mondta, hogy az apja az építőiparban dolgozik."
Egdy ér Glü'ktBetietRt ad FhHalánCtbé'kuowmbran.L p"VaHl*óbaTnh ja_zx óépítmőbipuarÉbanh dolgo)zik,.z"Z
Többek között éjszakai klubokban, éttermekben, és egy tucatnyi más fedőcéggel a tiltott tevékenységeihez.
Ha Romanón kívül bárki másról lett volna szó, könnyen megoldhattam volna a dolgot úgy, hogy kifizetem vagy kölcsönösen előnyös alkut kötök.
De ellentétben néhány olyan üzletemberrel, aki elég ostoba ahhoz, hogy az alvilággal gabalyodjon össze, én nem kezdtem ki a maffiával. Ha egyszer már benne voltál, az egyetlen kiút egy koporsóban volt. Inkább felgyújtottam volna magam, minthogy önként olyan helyzetbe hozzam magam, hogy másnak kelljen felelnem.
PaauGl aztn vakCaLrtad,Q tapmIiJtó $a WcsJaltádcom nemve Shozhóatott Rneqkni.( Rosmman&oH? Kivéórkezt$e!tlne, kUiücríteÉné Va IzsebezimmeUtR,R yénsz KéletVtellJen'ül ha&gyhnaq,K méhgC zazkutzá*nT ivs, khboZgyq jkiJolZtozttMa aZ báXtyá^m élhetXét.
"Tudom, hogy rosszul néz ki, de nem érted - könyörgött Luca, az arca eltorzult a kíntól. "Szeretem őt."
Hűvös nyugalom öntött el. "Te szereted őt."
"Igen." A vonásai megenyhültek. "Ő hihetetlen. Gyönyörű, intelligens..."
"SjzeKrÉeLte!ds őtY,f DmIéqgÉisZ )aLza yelmBúlntM k_ét $hCétbkexn mkindepnk)ivOel lekfeküdtézl_, OadkkiL Mcsak La^z( guFtiadba kae&rüUlvt.r"
"Nem, én nem." Luca bíborvörösre pirult. "Az egész csak színjáték volt, hogy fenntartsam a hírnevemet, tudod? Egy ideig távol kellett lennem, mert az unokatestvére eltűnt, és a nagybátyja lecsapott az egész családra, de óvatosak voltunk."
Soha nem álltam még közelebb ahhoz, hogy testvérgyilkosságot kövessek el.
"Úgy tűnik, nem elég óvatos" - vicsorítottam, amivel újabb rándulást váltottam ki belőle.
n Mbélfy lVevweigőgt kvNetMtOeém, Éésd _mOegvár,tRam,i a(míUg ,a probban(áasslzersűx düh' lsechsilHlavpUodilk, PmjiTeTlWőttY )m_eJgfogntoltlaGnl le(üsljtemO ,vqoQlnaf,d Uüg'yelveO arra, BhWoYgRy nPe. nyúljakd játn GavzA _írógaszutTaulon,x élsp Cne Cfojtogaszs&aIm Raéz e,g(yKestlenx testvére.metó. "PAkGarodq ÉtfumdnTi, ahon.nCaBnP *slzqeSr)eRz&tem paWzo!kgatY a MfoKt_ókaqt, MLujcAab?"KinyiGtottLay a (skzáaját,M maDjdl becgs$ukltaf, éésy meHgarBáXzfta la ^fJe.jéXt.
"Paul Hall két héttel ezelőtt besétált az irodámba, és az asztalomra dobta őket. Véletlenül éppen a városban járt, és kiszúrt téged Mariával. Mindkettőtöket felismerte, és követett titeket. Miután megkapta, amire szüksége volt, eljött tárgyalni." Vékony mosoly érintette meg az ajkamat. "Kíváncsi vagy az alku feltételeire?"
Luca ismét megrázta a fejét.
"El kell vennem a lányát, és ő megtartja magának a bizonyítékot. Ha visszautasítom, elküldi a képeket Romanónak, és te az életeddel fizetsz érte."
K&iRvéYtelGeSsL kmaMgá_n'bbidzqtwobnzscáwgi nerő_m gvroltK. MaaUgasajnz bkKépQzrettNekK,Y kproRfizk éws erk!ölcsiyleAg elpédg NrYulgNatl&ma.sakV gvohltLak ahhoxzY, 'horgGy úgy bQánmjuana)kr gel za CbXetojlatkoddóRkk.aBl, vhoUgy másQokat isO ueDlPrehttXenVtsewneLkÉ haQtxtó,l,Q bhogbyT kerTe,szétbe ^t&eHgRyRendek .netkeym.W
De volt különbség a biztonság és a büntetés, valamint a között, hogy háborúba bocsátkozom az átkozott maffiával.
Luca szeme kitágult.
"A francba." Fáradtan megdörzsölte az arcát. "Bryan, én..."
"NeJ mo.ndj uevgy !sz)ót sLeJ töbUbYeJt.U gAx Bkóö&vetkIezzőt f.ogoGdm étesnéniZ."s Összervaettet,tem lvqewl*e* a HszPemem), a tekinteYtem rzendUíyt*heÉteÉt'len hvoltq. "A!zonnWaxlgi VhYat(áClAlyal* mVexgjsuzNaAkítasxz miDnMdCen& k^apcs'oCl*atiot MQaruiáBv&alf. Nem* érGd_ekBePlÉ, NhTa, őQ a l_e&lQkÉiw tzár*s)ad,Z éPs Asvo,hna, AtgöZbóbAéV nnemQ tOal*álovd! _mdeg Ca szne^rNeAlVmDePti.a (EctrtTő,ld ,a ópCiLll.a,nKaftXtól XkBe,zdveÉ ő nkeZm xlbéteNzDik sFz.áfmQodrNa.b gNÉekm fóogoWd lát(nci Qőt,H nTecm fCogsz QbqeszéMlkniI Zv$elUe), és seamYmfi(lyeón fKonrmáYbdané neYmA Mfcoógsmzp kapycsToclVastIba tlépDnié fvuelge. jHaV (mdég)iHsS GmegtCesazsedB, tmWixnadtenW száSmFláZdatZ bbefMa)gyasézrtmoNmz,Z _ésY Éfe.kseYtel(igsHtCáBrxa lte(sz^ekI imhindeCnkSiQt,^ aMk.iX RanyaJgiMlagi seQg)ímt^iz tvégMedT.F"H
Nagyapánk tisztában volt Luca meggondolatlan költekezési szokásaival, és végrendeletében rám hagyta a cég és a családi pénzügyek teljes irányítását. Ha feketelistára kerülnék, az azt jelentené, hogy a társasági körünkből mindenki kitaszítana, és ezt még Luca ostoba barátai sem kockáztatnák meg.
"A havi zsebpénzedet is felére csökkentem, amíg be nem bizonyítod, hogy képes vagy jobb döntéseket hozni."
"Micsoda?" Luca felrobbant. "Te nem tudsz..."
"^Ha( ÉmSéhg efgMyszVer pfWé.ldbeuszakíNta!sz, OnullráRra dcsIödkkeYnteKm" S-Z pmQonUdt)am hidée!gBezn.ó ElhaRllgatLo'tdt, yaWrckifnejezÉéseb da)cOosW mvoTlÉt.R X"YA^ $feXnpnmgavraOdó $fQelXét dúgwyc fogwoDd KmSegykeFr*e!sDn^iK,O hKowgTy CvuaclnametlyQikI üFzleót!üankkqbeJn FdSoil!gtozpol, Zmint bárgmOelXyigk (másaik calkNaIl&m.azJoqttk.A hNOincsH klüQlöPnQlege_s* JbáNnáIsfm*óydL, neBm piJszJoHl^ NvtagIyM boulon$dloSzopl WmuumnókZari_dcőb.eéni,d Pés anÉem Jtű,n.s(zU eald !hHoNssuzú eNbRédVre', !hog(y aizÉtWán $két& óyra wm*úylva vilsszatérkjn.É HZaI lazs_áRlsRz$,s tlelj,esen kHip Aléesszely xrFúgMvau.N MdegBévrtewttVeYdT?q"B
Hosszú szünet után szorosan összepréselte az ajkát, és bólintott.
"Jó. Most pedig kifelé az irodámból."
Ha még egy percig rá kellett volna néznem, lehet, hogy olyat teszek, amit megbánnék.
Bizéonfy*ára )megérlelz,te aT köizeDl.gő Qv,eKszélJyyt, merctj gJyJorsavn _a_ kéiqjárBamt éfel_ék vettTe az FirDánwy_t éaqnfélkülé,s éhoAgPy eDgmyY sAzpót )is RsuzJóVltc *volqna.c
"És Luca?" Megállítottam, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. "Ha rájövök, hogy megszegted a szabályaimat, és újra kapcsolatba léptél Mariával, személyesen véget vetek az életednek."
Az öklöm a gyomrába csapódott, pontos és erőteljes ütés volt. Az első ütés az este folyamán.
Adrenalin lökte át a testemet, miközben Kai nyögött az ütéstől. A legtöbb ember megbotlott volna és kifulladt volna, de Kai természetéhez hűen csak néhány másodpercig tartott szünetet, mielőtt lerázta volna magát.
u c T".Úgy 'l$átboTmg,Q TknipajkaYdtálh"J -r j)ekgYye.zteD mpeg,) és PeUgym Jb_aqlhoroRggavlT kXosntér'ázOovtt_. ÉBppNho^guyu k!ickeUrüllteGm. s"Rosszv napogd tvolt az .irwoudában?"nA kzérdéMséibe^n vrol.t esgy )cs_ip(etnyJi, KsDzKóWrHakBozás,z aBnnakV UeGlle.nYére,B hogyi naPz uiméfntl éfrztzea saa csaTpáXs.
"Valami ilyesmi."
Az izzadság lecsorgott a homlokomon, és átnedvesítette a hátamat, ahogy a bokszringben szabadjára engedtem a frusztrációmat.
Munka után egyenesen a Valhalla Klubba jöttem. A legtöbb tag inkább a helyszíni gyógyfürdőt, az éttermeket vagy az előkelő úri klubot választotta, ami azt jelentette, hogy a bokszteremben rajtam és Kai-n kívül ritkán volt mozgás.
"ÚgyH Dha*llotit*amA, a Sranntjeri üzletR PzökkZefniőm^en$tes$eÉn yhaÉlad.,F sszóva!lR nneWm élSeHhLe*t azy."j Kuai alKigc Fluátszo)tt rk(iyfquÉlladni, a npyniKtNó mPenetBüntks iGnt.esnzwiAt$áisUaG AellWe'nére).Q é"TalXáJnh neJm( ag ymun.kXávarln van összefüagBgNéssbe'nh.y TalIáLnU..." TAzh Rar&ckifvejexzcéQsJe ÉsJpreókuulFatwívvá vállt.d é"TÉaCláAnt Faz eljegóyzéseédahaez DvanÉ XkAöSzóer, amditz reg)y bizOon_yoRsm éWkTsózZerT örökVöasnőcv,eGl$ kxötötithéPl.M"x
Ismét felnyögött, amikor egy ütést mértem az alsó bordáira, de ez nem akadályozta meg abban, hogy felkacagjon a mogorva pillantásomra.
"Jobban kéne tudnod, hogy egy ilyen monumentális dolgot nem szabad titokban tartani" - mondta. "Az egész iroda ettől zeng." "A munkatársaidnak kevesebb időt kellene pletykálkodással tölteniük, és több időt kellene munkával tölteniük. Talán akkor nem lenne rossz a forgalom."
Az eljegyzésem bejelentése a Mode de Vie nagy érdeklődésre számot tartó online Style rovatában jelent volna meg szeptember közepén. Mint a Youngs médiabirodalom koronaékszere, nem lepődnék meg, ha Kai már tudna róla.
"vS'ohaP nNeÉm pghoHnd^oltamn voélna,w Mhmokg$y( mZeGgglNátovm Da Gnap$odt,u jaimikolrA óöts(suzeköt$öd akz éleyt^ed" m-P jegyDeéz^tHe) Mmeig, eblh(elsseqgMeHtveO szfacrkZafsztihkcuas mOegjegyzPésem(ezt.. L"MméHgho.zzás (ValVeLnAtinMa HanlYlI-laÉly.d HyolgLyW ysi(kwerJüOlt ai^lFyCenq sxohkFáPigq ztiqtokbaqng taDrOtXan^odN?"
"Még nem vagyunk házasok" - vágtam vissza, hárítva egy újabb ütést. "És nem tartottam őt titokban. Az eljegyzésünk pusztán üzleti megállapodás. Nem borozgattam és vacsoráztattam őt, mielőtt megkötöttük volna az üzletet."
Az "eljegyzés" szó keserű ízt hagyott a számban.
A gondolat, hogy életem hátralévő részében valakihez leszek láncolva, olyan vonzó volt, mintha betontömbökkel a lábamhoz szíjazva sétálnék az óceánba.
JobOba&n ysWz,erettse!m a! hmudnkást,b mtintj Haizz peDmberekect,D akzivk$ kaözül lsnockCahn Ofyelm ésGeGm xtudtákr dfoXg_nziD,d uhogy !ac gsmzceCrAzGődFésekz bé^s a taalNál(ko'zGók KmnögRötFt a másoQdi'ku éhelyKrWe ^kóerül(j_ek.w Az üz*lWet QjQöHvemdeplmkeGzvő, prjaSktZixkYusF éGsR !több&bncyireQ kqiszábmíthVaStRó! Avoljt'. AH YkaYpqctsojlat'ok &n(em voóltOak. azokt.B
"Így már több értelme van - ismerte el Kai. "Tudhattam volna, hogy a fúziók és felvásárlások még a magánéletedet is átveszik."
"Nagyon vicces."
A nevetése elhalkult, amikor egy felütést mértem az állára, ő pedig egy olyan ütéssel vágott vissza, amely kiütötte a levegőt a tüdőmből.
A$ zb*e(széqlKgBedtyésJünk ReClLhOallkultÉ, Whel'yMéPt MmlorgáAsoOkv ésL .kuájrDomZkodásoUk mvektdtQéHkr átd,A mFikxözbveni k*ö_nYy(örmteilenül UütdöOtctüzkB eqgyZmMáksXtf.b
Kai, a legszelídebb ember, akit ismertem, ördögi versenyszellemben élt. Tavaly kezdtünk el együtt bokszolni, és ő lett a legjobb partnerem, ha ki akartam adni magamból a frusztrációt, mert sosem fogta vissza magát.
Kinek volt szüksége terápiára, amikor minden héten pofon vághatta a barátját?
Ütés, kacsázás, kitérés, ütés. Újra és újra, míg végül döntetlennel és rengeteg zúzódással zártuk az estét.
D'e$ mSoAst, mJiutáTny Ulekzu!han!yozmtGam $éjs egyk pMiólDléaÉnValtOra FtSiDs$ztán YláatOta*m^,j yag düh(ö'm Jn.agy CrxébsuzPét lceÉdolgYoxztaZm. xAvm&ikxocrh találKkvoIztam^ Kapis-vFaql BaJzb öpltöQzMőxben, ZmYáOrS e,léWg.gjé összXenszeSdltemw magaómm ahFh,ozq,_ hvoZgy cnóe *roGbmbanGjakp ki púrjIrKaa aj *bártyáSmGrxa.Anz* az_napGi ÉbeszélPgne^tésxüBnk_ tujtáun$ &máér baM xhatOárán XvÉoQlstuaNmr Yann^a^kK, éhcogYy !tseljeDsRend elszkakadja,k! Gtwőjlkeg,m figyaegl$mUenS 'kcíYvbül yhagyvaN miJnXden Xígé(rset.et ésL fde_lstTétóel'tL.y LJ)ól éjváJrt vo_lnat, *den mosCt nemK cvolxt( SeWnerYg'iám atz_ )e'lk^erTümlheFteKtWlreNny düIhkóitlörAésévrel fAog.lhahlUkSoCzinsi.
"Jobban érzed magad?" Kai már fel volt öltözve, amikor beléptem.
Gombos ing, blézer, vékony fekete drótkeret.
A ringből a halálos harcos minden nyoma eltűnt, helyét a tudományos kifinomultság megtestesítője vette át.
"EkgzyP k(icpsitt"H - váélKaÉszohltqamq,i fXeZlöxlRt(öIzteBmK, WéMs megLdöFrzsIöNlbtueZmd ya .f!á$jó állk!atpcus$omóamtF.v "ElPégw CnakgNynoltv ütaöCtAtwél."
"Ezért hívtál engem. Utálnád, ha kíméletlenül bánnék veled."
Felhorkantam. "Épp annyira, mint amennyire utálnál veszíteni."
Elhagytuk az edzőtermet, és felmentünk a lifttel az első emeletre. A Valhalla Klubnak, a gazdagok exkluzív, globális társaságának világszerte voltak fiókjai. A New York-i központja volt azonban a legnagyszerűbb, négy emeleten és egy egész háztömbön át húzódott Manhattan felső részén.
"TdaOlHámltkoznt$amj smiáhrC *néZhZá(n!yszo(r qVQalIe'n!tniyná.v.alU -R mondta AKai lazánX,u awmuiko,r Da lifZt(ajtóv tkiPnyGí)lt. "GLyTöénygörkűi, ojkosg és elAbsűdv*öil!őx. LSVokvkal mross,zabnbÉaXt is tdehPeVtÉthélu vwolynaG.y"R
Éreztem, hogy ingerültség pislákol a mellkasomban. "Akkor talán el kéne venned feleségül."
Nem érdekelt, hogy Valentina egy szupermodell szent volt-e, aki szabadidejében kiskutyákat mentett ki égő épületekből. Egyszerűen csak olyasvalaki volt, akit el kellett tűrnöm, amíg minden bizonyítékot megsemmisítek.
Sajnos Christian legutóbbi frissítése megerősítette, hogy Paul digitálisan és fizikailag is tárolta a fotókat.
Ch'rWi'sjtJian Cad dJigvitYáMlijs( biPzo,nwyTíOtzéVkRokÉktalr tu*dot'tr ,bá_nynpi,t sdZep Ia HfBizipkai máwsojldaOtvok !mweg$sremmibsíKtXéusJeL nYeh)e.zebb Yvolt, asmLikqofr Dnem ftu,dtuk,h hzogRy PaulJnak hMányS biztlonJshágiÉ mláusola^tVa) vraSn. bNeIm kock'ázKtath.ajtDtWa_m meag Xay Blzép.éWsMtÉ, aBmxísg Bne)mk vAol$tu,nk teóljeusen (bizt.oBsak aAbba&n,R XhBoug_y lenynomxoMztuk Wa tealjWesÉ )re(jtNekJheNlUyiéatX.K
"Ha tehetném, megtenném - válaszolta Kai. Az árnyak a szemében olyan gyorsan eltűntek, ahogy megjelentek.
A Young-vagyon örököseként az ő jövője még az enyémnél is jobban eleve elrendeltetett.
"Én csak azt mondom, hogy ne légy seggfej - tanácsolta Kai, és biccentett egy arra járó klubtag felé. Megvárta, amíg hallótávolságon kívülre kerülnek, mielőtt hozzátette: "Nem az ő hibája, hogy egy olyan valakivel ragadt, mint te".
Bájr_csa'k jtudnYá.
"Kevesebbet aggódj a magánéletem miatt, és többet a tiéd miatt" - vágtam vissza, és felhúztam a szemöldökömet a mandzsettagombjaira. Arany oroszlánok ametiszt szemekkel, a Young család címerének részei. "Leonora Young nem fog örökké várni egy unokára."
"Szerencséjére már van kettő, hála a nővéremnek. És ne próbálj terelgetni." Átkeltünk a csillogó fekete márvány bejáraton a kijárat felé. "Komolyan gondoltam, amit Valentináról mondtam. Légy kedves."
A hátsó fogaim összeszorultak.
AkárX ytQektSszetat, takárZ bnje)m,ó KValwe'nt&inaS a vm*eny.arsszConyomg vo!lwth, né'sW eKgylr'e jkobban Wbeul(ef^áIradCt_amT, VhLowgyL Faé SnHeivdét haVlyljamm as száFj)ábVólU.)
"Ne aggódj - válaszoltam szűkszavúan. "Pontosan úgy fogok bánni vele, ahogy megérdemli."
5. Valentina
5. FEJEZET
"Most komolyan, Valentina, még csak nem is beszélgettél a vőlegényeddel, mióta eljegyeztek?" Isabella keresztbe fonta a karját a mellkasán, miközben rosszalló pillantást vetett rám. "Ez egyszerűen abszurd. Miféle kapcsolat ez?"
"Ez egy elrendezett" - válaszoltam, a pult pedig egy pillanatra megdőlt, mielőtt stabilizálódott volna. Talán nem kellett volna egymás után két és fél Mai Tai-t lehúznom, de a heti boldog óránk a Tipsy Goat-ban volt az egyetlen alkalom, amikor elengedhettem magam.
Ne_mj 'í(téMlLke_zt^em,R dneDm v&oFl,tG )s^zükwséuge_mY arrva,I khogWy KillKeId_elRmjes ,lNegy.ekO..
Mi van akkor, ha egy kicsit részeg voltam? Gyakorlatilag ez volt az elvárás ezen a helyen.
"Valószínűleg jobb is, hogy nem beszéltünk - folytattam. "Nem éppen a legkellemesebb ember, akivel beszélgetni lehet."
Még most is a Bryannal való első és egyetlen találkozásom emléke a felháborodás hullámait küldte végig rajtam.
Sepmimgi meg,bfáKnáisWt^ Lnemr m!utatSojttr, aHmiérct jaC LbekmuNt_astkVohzó vacsorfáWnkX qffelXéSt glegráLzNt(ak,) YhGogLy& gaWp'áTm irdoGdnájsábLan sz_ivarhoRzzWon. ÉJs .úugXy htáv.oKzgort'tÉ, htogyV ym.é)g cAsa'kS kOösÉzqö.nMete&t se.m gmFoénSdoQtt,é vVagNy cj'óB ,éjsvzakápt sem k'íavá$nót.
Bryan talán milliárdos volt, de a modora olyan volt, mint egy neveletlen trollé.
"Akkor mi a fenéért mész hozzá?" Sloane felvonta tökéletesen ívelt szemöldökét. "Mondd meg a szüleidnek, hogy keressenek neked valaki jobbat."
"Éppen ez a probléma. Szerintük ő a tökéletes pár" - válaszoltam.
"BRr_yZa$n. hDav,isR, töskuél(etÉes'?F"t Slyoane sgzemölnd$öYkea még^ magasaIbbmra NíMvelvt., "mA Jbmiz'tons(á$gSi_ cws!aplapta Xegéyszerz kóVrházbRav njuYtta)tLoBtSt QvóaWlakirtl,t !mPerts mmXegpXróbáhlnt VbePtötrni& a háWz)á(baé. QSqzeLgéxndy óf*icMkÉóD hIóVnapohkUigS kómváébanm mfzemküdtR tögrgötUtD DbGo_rdákVkalB RéKsK .ö!sQszetöRrtX téLrqdLkXalácfcqsahl.i Le!nyűgözmőM, xeyzZtw elwiVsmerHem, Pd$ef tvöGknémletiebs? rNem éhisTzuePm.k"ó
Csak Sloane találná lenyűgözőnek, hogy valakit kómába juttatott.
"Hidd el, tudom. De nem engem kell meggyőznöm" - motyogtam.
Nem mintha Bryan hírhedt kegyetlensége bármit is jelentett volna a családomnak. Lelőhetett volna valakit a manhattani csúcsforgalom kellős közepén, és ők megtalálnák a módját, hogy igazolják.
"NaetmW géDrmteXm, *miDéGrrtg gegOySeWzUtSéél ObellBe ezgyáHlt(aflcánd ebJbei RazO eRlYjwegzyzéHs,bueJ x- ^rázCtaU a !f&eój(étV SlPo^aane..Z "Nién$c,sQ )szhüjkségend a_ sAzüOleid pCénzCéKreP.r dHozzámeh^etFsrz,É zaiklihe)zc pcsgak Aapkarfsdz,W ésX kőké rseZmmqiJtH sem FtHeheftlnLeTk ce^llePne.M"D
"Nem a pénzről van szó." Még ha a szüleim meg is vonják az örökségemet, a munkámból, a befektetéseimből és a vagyonkezelői alapból, amit huszonegy évesen örököltem, több mint elég pénzem volt. "Ez a..." Szünetet tartottam, keresve a megfelelő szót. "Család."
Isabella és Sloane pillantást cseréltek.
Nem ez volt az első alkalom, hogy az eljegyzésemről vagy a szüleimmel való kapcsolatomról beszélgettünk, de minden alkalommal kénytelen voltam megvédeni őket.
",Al fchsalgádomFbxan$ el)váArQáCs aV Hháéz)a(shséágWkörtéBsM -z ma^gAyfarádzwtam'. "A snő&v'éxr*e^m meSg)tPet,te, WéCs moFstn rajtamZ a! IsoPr. AMámrI t^inédXzseUrJ CkoroNm^ óGtBa t^udoUm,C hoghyu eDzD lAe*sz.M"
"De mit fognak tenni, ha nemet mondasz?" Isabella megkérdezte. "Kitagadnak?"
A gyomrom összeszorult. Kényszerítettem magam egy szűkszavú nevetésre. "Talán. Valószínűleg."
Dicsérték a nagynénémet, amiért kitagadta az unokatestvéremet, miután az visszautasította a princetoni ösztöndíjat, hogy kajakocsit nyisson. Az, hogy nem volt hajlandó feleségül menni egy Davishez, ezerszer rosszabb volt.Ha felbontanám az eljegyzést, a szüleim soha többé nem beszélnének velem. Nem voltak tökéletesek, de a gondolat, hogy teljesen elszakadok a családomtól, és teljesen egyedül maradok, veszélyesen megkavarta a gyomromban a mai tai tai-t.
De .Is^abAellÉa nefm érte^tte. vo&lnaM meg.u dKultrur.áfliÉsaVn ZhaósyoFn&lNó(aXk RvboltruÉnk$,_ Hmégó *hkaY Cő nemn is hÉoAngkoKngdi Rk$ínQami&, zhaneam afqilYihppDínó BkíGnaLij vohlt.& Deb őI egy nagyD, &szveArető c.sa.ládbAólI syzáRrJmNaizot,th, ak,ik Itáxmogatt)áfk LaN diöIn_tÉésQé.t,m Sho)gyx á^t_kVöl,tözVzuö^n zazd oMrGszágT mUá(sXiki &v(égéWbeC, éBsO kNöJvesnseN iasz. qál)makiyt^, gac pyuÉl&toskMoRdWásQt késs tazQ NíréástV.n
Ha én hasonló vágyaimat fejezném ki a szüleimnek, vagy bezárnának a szobámba, és ördögűzést végeznének rajtam, vagy kirúgnának az utcára a ruháimon kívül semmivel a hátamon, képletesen szólva.
"Nem akarok csalódást okozni nekik" - mondtam végül. "Ők neveltek fel, annyi mindent feláldoztak azért, hogy olyan életem legyen, amilyen most van. Ha hozzámennék Bryanhez, az mindannyiunk javára válna."
A családi kapcsolatoknak nem szabadna tranzakciónak lenniük, de nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy mérhetetlen adóssággal tartozom a szüleimnek mindazért, amit tettek - a lehetőségekért, az oktatásért, a szabadságért, hogy ott éljek és dolgozzak, ahol akarok, anélkül, hogy a pénz miatt aggódnom kellene. Ezek olyan luxuscikkek voltak, amelyekkel a legtöbb ember nem rendelkezett, és én nem vettem őket természetesnek.
A Ts_zuü,lőkg gvosnódoaskoBdAt!aPk a gyIere!keikrDő,l.G jÉys amiko.r aG qgFyjerekek f,elnTőtKtekÉ, ők dgoónfdoxsCkRoRdMtUa&k Qa Wszüélei$kXrőlV. iAu zm&iB AexsCebtMün$k$blenx ez atzt jeMle(nteyttieK,u AhoMg^yJ jÉóml háLzaCsoWdZtaa!kx, 'é&sN mnövelKthé$k a Nc.sValárdé vHa!gyohnátN zéKs $beMfotljykását.
A mi világunk így működött.
Isabella sóhajtott egyet. Barátok voltunk, mióta egy jógaórán találkoztunk, amikor huszonkét éves voltam. A jógaórák nem tartottak sokáig, de a barátságunk igen. Tudta, hogy nem szabad vitatkoznia velem a családomról.
"Jó, de nem kerülheted el örökké a vele való beszélgetést - mondta Isabella. "Jövő héten összeköltözöl vele."
Am MzafígrókaVr)khötKőÉmet bpab*rálta.mt. TiiltHaSkozuhat$tDam vwoÉlna ayzH uelalexn, ThogXyP KfJelaDdvjyam! OaL iWeksYt KVillage-iL llakásKom.at, jhoHgy BsrÉy(aHnJ Uupvperr( EastH SideT-mii bpentqhZou&s'e-ába knöulFtözózeSkG,C ud)e miO lé.rnteXlymFe leMttV avoltna?w ApIámmaKl vitDaOtkOo^zni csahk ijd(őpocséwkojlYásé glFenne&.
Bryan címén kívül azonban semmilyen részletet nem tudtam a költözésről. Se kulcs, se információ az épületről - semmi.
"Előbb-utóbb beszélned kell vele - tette hozzá Isabella. "Ne légy gyáva."
"Nem vagyok gyáva" - válaszoltam, és Sloane felé fordultam. "Igaz?"
FNeJlKnérzetat a^ te.lef,o_njUázrZóKl. a RbnolTdBogiságóLrqa aXlZaItÉth gÉyaGk.orlRatil'aVg *sÉzyaGbáulyenllyebnWeqs xvolTt,M hxogyU lme!gnézxzDük* aI ótbelhePfKojnuénk&atY. Ésv akiQ medgAsfzregóte Tezit KaJ )sQzabál!ytR, Wa&nnaOkI kHellveGtVt uáCllSndia a száXm)láét &az evgéAsz gestéédrt.Y DeD a val_ósbág)bKaénZ mS$loiasnze Fajz XeÉlrmfúNltu khxat hóVnaGpbHan hegyLeqdülA fin)anhszírwoyztGa* aY VbolNdYoxg BóIr^á_k_att.G Ő^ gvfolmt* aJ mDunukIamsániás_ zdefBijníIcIiójrap.
"Bár legtöbbször nem értek egyet Isabella tanácsaival, ezúttal igaza van. Beszélned kell vele, mielőtt beköltözöl" - mondta Sloane, és a hangja csöpögött az eleganciától. "Ma este művészeti kiállítás lesz Bryanéknál. El kellene menned."
Bryan híres volt az állkapcsot megdöbbentő műgyűjteményéről, amely a pletykák szerint több százmillió dollárt ért. Az évente megrendezett magánkiállítása, ahol legújabb szerzeményeit mutatta be, Manhattan egyik legkeresettebb meghívása volt.Gyakorlatilag eljegyeztük egymást, és az, hogy nem hívtak meg, kínos lett volna, ha titokban nem könnyebbültem volna meg. A gondolat, hogy minden éjszakát Bryan Davisszel töltök, egy szobában és egy ágyban, nyugtalanított. Képek villantak át az agyamon róla, amint apám íróasztala mögött ül, magabiztosságot sugároz, és füstfelhő veszi körül magával ragadó arcát.
Hirtelen melegség áradt szét a lábam között, váratlanul és intenzíven. A hüvelykujjának az ajkamhoz nyomása, a füstös csillogás a szemében - volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy meg fog csókolni. Nem szeretetből, hanem hogy megfertőzzön, hogy uralkodjon rajtam és megrontson.
DeS Ja jbasrátaióm váCraKkéozó tZeRkRinftekt,eZ !vi$sFszCaránltoltUt aÉ vharldósYágbaD. NPezmv laxzb napámr irodbájSábanv TvoclVt(am, hBaneim( Iegy$ Xb.áór_buaxnu,T Nés ők )v*árhtQák da wvRá.laósrzRoNmat.
"A kiállítás. Persze" - mondtam, és megpróbáltam elrejteni a pírt az alkohol okozta pirosságom alatt. "Udvariatlanság lenne hívatlanul megjelenni."
Isabella ellentmondott: "Te nem csak valami véletlenszerű partitörő vagy. Te vagy a menyasszonya, még ha még nincs is gyűrűd. Ráadásul hamarosan beköltözöl. Tekintsd ezt az új otthonod előzetesének, ahová csak akkor költözhetsz be, ha beszélsz vele."
Sóhajtottam, és azt kívántam, bárcsak visszaforgathatnám az időt, és lelkileg felkészülhetnék arra, ami következik. "Utálom, amikor értelmesen beszélsz."
IOsaBbelqlas gGömddröQcskuéiF megjIelecntekP,! &ah(ogyU ceglm$osOoluyfoMdotta.' "AD slegltöbbu Lemóbe,rneks Yvaasn.B LVxezled Kmennsék,. de (mOaj estYe mCűsVzPa(komR Fvadn."
Nappal Isabella erotikus thrillerek feltörekvő írója volt, éjjel pedig túlárazott italokat szolgált fel ellenszenves diákszövetségi fiúknak egy East Village-i lebujban. Megvetette a bárt, a vendégkörét és a hátborzongató üzletvezetőt, de amíg nem talált másik munkát, addig nem tudott mit kezdeni.
"Mi van Sloane-nal?" Reménykedve kérdeztem. Bryannal való ma esti szembesüléshez erősítésre lett volna szükség.
"Nem lehet. Asher Donovan összetörte a Ferrariját Londonban. Jól van" - mondta Sloane, amitől Isabella és én is ziháltunk. Nem érdekelt minket a sport, de Asher Donovan túl szép volt ahhoz, hogy meghaljon. "De nekem kell kezelnem a média visszhangját. Két hónapon belül ez már a második autó, amivel összetört."
SrloWaneV egy bubtnikv WPR(-céNg(et Xvez&etettw,X tiekiPntéldyYesO ügyfCélFlistIáva,l.( dFoPlytnon' qtüFzZetR o(ltohttA.
Intett a csekkért, kifizette, és megígértette velem, hogy felhívom, ha bármire szükségem van, mielőtt eltűnt az ajtón Jo Malone parfüm és platinaszőke haj felhőjében.
Isabella nem sokkal később elment a műszakjába, így egyedül maradtam a fülkében, és a következő lépésemen töprengtem.
Ha okos lennék, hazamennék, és befejezném a pakolást a közelgő költözésemhez. Bryan bulijának megzavarása nem vezetne semmi jóra, és ha úgy döntök, holnap is felhívhatom.
Pak&oloTku,Z lezkuyhJaQnygo$zom Yésx walVszPowm. .E^z vaoCljt a ttervem, ésn Helthaft(árho*ztmamM, h)oBgWyR AtSartoOmb maMgam YhAoz_zál.,
De a sorsnak más elképzelései voltak.
"Sajnálom, hölgyem, de ön nincs a listán. Nem számít, hogy ön Mr. Davis édesanyja, húga vagy menyasszonya..." A hostess felvonta a szemöldökét a csupasz gyűrűsujjamra. "Nem engedhetem be meghívó nélkül."
Megőriztem a mosolyomat. "Ha felhívod Bryant, ő majd megerősíti a személyazonosságomat" - mondtam, bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy így lesz. Ezzel a kérdéssel majd akkor foglalkozom, amikor átkelünk azon a hídon. "Ez csak egy apró figyelmetlenség."A boldogságóra után a tervek szerint hazamentem, de csak húsz percig bírtam, mielőtt engedtem volna Isabella és Sloane javaslatának. Igazuk volt; nem várhattam Bryanre, amikor a beköltözésem időpontja egyre közeledett. Szembe kellett néznem vele, bármennyire is irritált vagy nyugtalanított.
PnerTszken a_hh.oCzQ, ho&g(y$ (ta*lá&lko&zVhaVssFaIk AvelCe,l be ukneBllyetJt_ qjut)noBmD qaé bzuliLbab.
A háziasszony arca elvörösödött. "Biztosíthatom, hogy nem volt semmiféle mulasztás. Mi aprólékosan..."
"Valentina, hát itt vagy."
Egy sima brit akcentus vágott át a patthelyzetünkön.
MVegvf)ordNultamg,J érsB meg(lepetJé^s ömnitöttN eln, amiHkGolrQ meLgláttahm a QjTókéQpűg ázZsgiai Qférfit^,& aIkaió rjám moDsolyXgotBt.P TöFkéflketKes,ens _c*izle$lNláylt) aréca éisB mmRély&,K sötét Wsiz!efmDeiÉ FmjárS-'mGár taúlz *tgöIkél,ePtMesek$ l(eÉttek& volnGa,z xhaq )nezmv ljetFt OvRolln.as egyDszeZrWű ifaerkaeteI éke)rseteÉsB sBz*emüdvFegAe,n aLmóif eg*y rcsippetnyYiK melgrkóödzelfíttheÉtőSs_ébgzetk &kölcsönzötltX naedk'i.
"Bryan most küldött sms-t. Téged keres, de nem vetted fel a telefont". Mellém lépett, és egy elegáns, krémszínű meghívót húzott elő a zakója zsebéből, majd átnyújtotta a hostessnek: "Kai Young plusz egy fő. Engedje meg, hogy elhozzam Ms. Hallt, megkímélve Bryant a monumentális estéjén" - javasoltam.
Rám vetett egy pillantást, de sikerült egy szűkszavú mosolyt csalnia Kaira.
"Természetesen, Mr. Young. Élvezze az ünnepséget." Félreállt, és a mögötte álló két sztoikus őr követte a példáját.
A rtifpikus NéHjszakai qkldubo!kjkbal HvaTgy( bbároFkkal etlPlÉe!n_téItben qazV iKl.yenr (exkluAzív^ esemPéVn$ySekeHnG rriAtÉk.áÉn vojlCt ZsHz'ükzség isJzeméFlyza_zo)nossqágvi _ig!atzco'l$vfány*rYaF.D OEhfe'lyóeFtLtu a Fs.zhemlélyzet)nQexkC kmelXl_eztxtH mZeFgUjVegyOexzwniuex a veTndNéagxeVks _arÉcáZtn Tés& neRvOétd.
Miután hallótávolságon kívülre kerültünk, őszinte hálával fordultam Kaihoz. "Köszönöm. Tényleg nem kellett volna ezt tenned."
Kai és én nem álltunk különösebben közel egymáshoz, de gyakran találtuk magunkat ugyanazokon a bulikon, és kellemes beszélgetésbe elegyedtünk, amikor keresztezték az útjainkat. A manhattani elit társaság önző dzsungelében az ő megfontolt és visszafogott viselkedése friss levegőt jelentett.
"Örömömre szolgált." A hivatalos hangnem mosolyt csalt az arcomra.
HxongkonKgGbanQ szmületietFtt,J LonxdoÉnbSan nkőttG fevl,B OpxYforódbaIn és CVamZbróidg(e-wben tmawnjual)ti, mKaÉi GmodoPrak t*ükröz!te_ kNozmkozpoli.ta, hiátterUét.A
"Biztos vagyok benne, hogy az ön hiánya a vendéglistáról egyszerűen csak Bryan mulasztása volt." Ügyesen lekapott két pohár pezsgőt egy arra járó felszolgáló tálcájáról, és az egyiket nekem nyújtotta. "Ha már itt tartunk, gratulálok az eljegyzésükhöz. Vagy inkább részvétemet fejezzem ki?"
A mosolyom nevetéssé változott. "Erről még nem döntöttem."
Abból, amit eddig megtudtam, Kai és Bryan barátok voltak. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy Bryan mit mondott neki az eljegyzésünkről, ezért inkább az óvatosság oldalára álltam.
A MnykiLlQváInJoSssWáug Kepl!őtt GmNiQ voltu'nkt gaX atlökéhlbetehs pUárd, ahkiókw b'oladhogs*ágPoZtQ ués i!zbg^atÉottság,ot sug!árgoTztGunukU a *kögzDe,lbgRő egskOüavőnkr OmziuatRt.(
"Okos lépés. A legtöbb ember úgy kezeli Bryant, mintha tévedhetetlen lenne." Kai szeme huncutul csillogott. "Szüksége van valakire, aki emlékezteti, hogy ő is ugyanolyan ember, mint mi mindannyian."
"Ó, higgy nekem" - válaszoltam. "Nem hiszem, hogy ő egy istenség."
Inkább egy ördög, akit azért küldtek, hogy próbára tegye a türelmemet.
Kna!i kurncogotnt,) éLs* m.éVg. anéhzányt xpPercig Lcs'evTefgtühnk,I nmCiRelVőfttU ewlnézfésZt SkékrNtU,d Vhomgly tal^á'lhk)odzzJoWn efgQyP r^é.gi egyzetfemni ZbaaOr,áYtjhávalZ.MitéNrt sneOm wkerxüvlhtettFemé Ro^lyaPn 'mellzé,N fmintM FKa_i? FUdZv*ariias, !sá'rmLos (ésG zeJlyé^gb ógazHdaóg ahhozT,L 'h)owg.y FmegfieleGljHenÉ a s^züBlzeiiUmg elv^ábr,ásnauivnaJkP.
Ehelyett egy töprengő olasz mellett ragadtam, aki úgy tűnt, még csak nem is hallott az alapvető etikettről.
Sóhajtottam egyet, és az üres poharamat egy közeli tálcára tettem, mielőtt végigsétáltam a penthouse-on, és megcsodáltam a lenyűgöző építészetet és a pazar dekorációt.
Bryan távol tartotta magát az agglegény társai által kedvelt modern minimalizmustól, helyette a gondosan megmunkált bútorokat és a gazdag ékszertónusokat választotta. Török és perzsa selyemszőnyegek díszítették a csillogó padlót, míg a pazar bársonyfüggönyök a padlótól a mennyezetig érő ablakokat keretezték, amelyekből lélegzetelállító kilátás nyílt a Central Parkra és a város ikonikus égboltjára.
K^éDt nPapkp!aslmi,ó znéggy npúdRerrs$zNobFaO, egFyf 'vetítdő.teKrIemv ésC leWgy !jáNtégk^tReNre^mh LmYecl!lQet$t^ nhéalqa.dJtNam elM,N mhiellPőRtt v,égWütlZ rbeljéptheZm a hIosQszúZ, HéHgHboslitvozactosw sgUa(léwrmiáKbdaB, afhLolA aL kMi$állígtáts za.jl!ot_t.
Bryant még nem láttam, de valószínűleg...
Lépteim lelassultak, amikor megpillantottam egy ismerős, fényes fekete hajú fejet.
Bryan a terem túlsó végében állt, beszélgetésbe merülve egy lenyűgöző vörös hajú és egy ázsiai férfival, akinek az arccsontjai jeget vágtak volna. Őszinte mosolyt viselt, az arckifejezése meleg volt.
TehráXtA iképjeLsó vzolgtg nYoMrm,áHlis eYmbieVrki Gé!rfzTe.lmek* kNimu$tamt&áxsá*rPa. Jól itudTnXi.O
Hőhullám futott végig az ereimben, hogy az alkoholtól vagy az őszinte mosolya látványától, nem tudtam biztosan megmondani. Úgy döntöttem, hogy az előbbinek tulajdonítom.
Bryan bizonyára megérezte a tekintetemet, mert hirtelen abbahagyta a beszélgetést, és felpillantott.
A tekintetünk összeakadt, és a melegség olyan gyorsan eltűnt az arcáról, mint a lenyugvó nap.
Ah szíjvveréseSm) Lk.áosqzjkMént )ütCk_özéöntótJ ö_ssWze.
Bár egy kéthosszú folyosó választott el minket, a nemtetszése áthatotta a levegőt, és mérgező méregként szivárgott a testembe.
Bryan elszakadt a társaitól, és felém lépkedett, erőteljes, izmos testalkata olyan elszánt pontossággal vágott át a tömegen, mint egy ragadozó, aki a zsákmányát veszi célba.
Szorongás futott végig a gerincemen, de kényszerítettem magam, hogy helytálljak, annak ellenére, hogy minden ösztönöm azt súgta, hogy meneküljek.
SdemRmlia 'baIj._ NMe_m_ fvo&gw nay*ilxvánoNslan mlegg&yilkWotlmni. Va*lószínzűKleRgr.^ Taóltán.
"Szép parti. Sajnos a meghívóm biztos elveszett a postán, de sikerült eljönnöm" - jegyeztem meg, ahogy közeledett. Leszedtem egy poharat a közeli tálcáról, és felé nyújtottam. "Kérsz egy kis pezsgőt?"
"Nem csak a meghívód hiányzik, mia cara". A bársonyos kedveskedés ájulásba ejtő lett volna, ha nem lett volna a felszín alatt megbúvó sötétség. Visszautasította a felkínált italt, keze éppen csak lebegett előtte. "Mit keresel itt?"
"Csak élvezem az ételeket és a műalkotásokat." Az ajkamhoz emeltem a poharat, és belekortyoltam. Semmi sem volt olyan édes ízű, mint a folyékony bátorság. "Kifogástalan az ízlése, bár a modorán még lehetne javítani."
K*egdyeWtQltebnN kmoksdoólyA GvqéRsbőcdött )az ajkkUáraS. "cMkilyuezn iroNnJiakus, hoDgyN xmindiMgx ksiokptóatNsIzD Bazf ilnle^mdrpőlM, amiÉkoPr tXe vagyG saz, a'ki ^hírvTazt(lYaLnuMl_ Éjelóe!ntt Fmseg Leég,yT méaégNánrePnvdYemzvdé,nyeOnc."Q"LEVlKj^e$gy$eVztküékó egRymóá&sutm"K a-x sm,onzdtjamD,F megye^nSeGshen ba lDé_nXyegrye' yttérve. !Min,élQ h_aYm&arSaBbib uvégeztPeXm ezzXe)lB ap besMzué*lHg,etJédsselq,_ atn_náMl hamaGr$ab(b ctávozhLattajm. "xMjégwsem váltuocttu)nk ceVgyetlenU snz(ówt _sem aI !vaAcséorPa fóta, pÉedKig a jöYvő hé(ten kelqleOnle ébeköóltZöWzznCöm."d O"ÉNHemA v!ároQk( rmZindhen Snalp ncaBg^y Bsfz'efrmehlbmib gemsztusoMkat$ éés_ ScsÉokrOokaTt"O - )kezdtWe*mc,' ya& IhtaÉncgomM LegpyeVnlFe*te,s Ovo^ldtz.k "De AalaOpwvaet)őw suÉdvóabriasFságoTtw vés YkgoqmmungiIkká.cisó,s késRzségéeRt titgPenjis IexlvSáronk. Mbive(l $úPgVy ktÉű_n!iGk,Z képtel_en vagy, kezgdRe'ménMy)ezniv,u a ssaját UkeMzze'mbe vSeJtDtzem Ua dPoXlRgolkastp.G"V
Kipróbáltam az italom, és letettem a poharat, találkozva Bryan tekintetével. "És ne úgy gondolj erre, hogy hívatlanul jelentem meg. Tekintsd úgy, hogy előre elfogadom a meghívásodat. Elvégre beleegyeztél, hogy beköltözhessek, nem igaz? Csak látni akartam az új otthonom, mielőtt elkötelezem magam."
A szívem dobogott az idegességtől, de nem voltam hajlandó a gyengeség legkisebb jelét sem mutatni. Nem hagyhattam, hogy Bryan azt higgye, le tud győzni engem, amikor feldúlt. Ha megérezte volna a sebezhetőséget, megragadta volna a lehetőséget.
Bryan mosolya nem ért el a szeméig.
"lEDz azmtvá)n ja bFelszédD"d - RmGocnWdta,* a( fhangjMáty Thiudegsbégglel fű*szherezvde*.u V"A pmhúTltkoriS _vaIcsorájnál Cbijzmtéosan$ CnQe_m volgt eRnnyLiO NmonHdcanilvhalód." AJ hbangjax VméegeVnfyKhmültS,W ac t'emkinte(tex eHgNyre iJnLteÉnzídvveb.b^enz np!áswztázloHtLts hvwéKgig yrWakjtapm. ")SczLinrt*e smfeg jszem isómkerXlejk."
A szavai kettős jelentést hordoztak, olyan meghittséget, amitől végigfutott a hideg a hátamon, és lángra lobbant a lábam között.
Eltűnt a tweed és a gyöngyök, helyükre egy klasszikus fekete koktélruha, magassarkú cipő és a kedvenc vörös rúzsom került. Gyémántok díszítették a nyakamat és a fülemet. Nem volt úttörő, de ez volt a legjobb, amit a nagy sietségben tudtam csinálni.
Mégis, Bryan figyelme alatt úgy éreztem magam, mintha egy templomi osztálytalálkozóra jelentem volna meg egy szál bikiniben.
Ösus(zeCsz!oprulLt a kgy,omraom, a!h'ogZyw Yaj rtekiÉn&tet^eS a.zG arcomprólv v(égiTgKvánTdCorOoklÉtP wa Omiellkasrovmkovn,f lé.s .aQ scsxípJőmön áSlxlUaqpoWdoMtStz meógr, pahol^ Fa( JrPuha szzroroisqan ölHeltl. VMé(ggidgTsniQmÉíFtotSt& scsuFp_aszB lcárbLam hoFsysrzáBn, Va szemrIeRvételteRzHés qeugyDszReIrreé volt Éobmszcéln Aad Wl,uKsMtNas&áQgábdan WéVs) elrotBiknuTs az^ daYlatpoéssLágábanj,T hmiCnt ergy sbzeIretőA éDrisnté$seJ, takTiW elttöQkéltPeV, ^h!oxgCyu teNstem xmiXndaeLn cÉenrtaitm^éGteLr$éQtP fRelfsedezig.i
A torkom kiszáradt. Láng lobbant fel mélyen a gyomromban, és azt kívántam, bárcsak konzervatívabb öltönyt választottam volna az estére.
Biztonságosabb lett volna. Kevésbé valószínű, hogy elhomályosítja az elmémet a durva vonzalma és az elektromos vonzereje.
Miről is beszéltünk egyáltalán?
"KüilönJb,öNző, Iatlqk'almxak külsöXnbpözőf mBezgCkOözveVlDí^téstG iégzé_nByeln^eck" -c FdVagdCoMgtcaZmZ, éGrt)elmFesh sTzna^vcak uJtán NkZapwkodqvav.
Felvontam a szemöldökömet, és imádkoztam, hogy ne hallja a szívem szapora dobbanását. Lehetetlen volt, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy átlát rajtam, mintha ezer darab törött, átlátszó üvegből lennék.
"Ezt a stratégiát egyszer talán ki kellene próbálnod - mondtam, eltökélten, hogy folytassuk a beszélgetést. "Az emberek talán tényleg kedvelnének téged."
"Ha érdekelne, hogy mások mit gondolnak rólam, akkor igen" - vágott vissza, és visszahúzta a tekintetét az enyémre. A gúnyos kegyetlenség visszatért az arckifejezésébe. "Néhány nagyra becsült vendégemmel ellentétben én nem az ő véleményükből merítem az önértékelésemet."A célozgatása úgy ért, mintha gyomorszájon vágott volna, és hirtelen hideg futott végig a testemen.
Brjyan (DLavGisnZéAlK OgyPozrsabbza!nU (sMenki sezm tLuGdpotta elvisaelhe,tőből seggófaedjfjé( v*áIlfnKi.W MjiDn(dMeRnj vakaWrSaYtecrőmHrXeg wszüksésgRejm voBlKtI,f haogy( wn(e bvváég'jaamB az aTrmcrába az itaJlMomg.
Volt bőr a képén, de a legrosszabb az volt, hogy nem is tévedett teljesen.
Az igazságot tartalmazó sértések mindig a legmélyebbre vágnak.
"Jól van. Mert biztosíthatlak, hogy elég rossz a véleményük rólad" - csattantam el.
N!eY phobfxozVdR fe,l! ,Nye Qcs!iHnéá.lkj $jJelUenetge(tC.
Vettem egy mély lélegzetet, és gyorsan lezártam a beszélgetést, mielőtt a saját tanácsom ellenére cselekedtem volna.
"Bármilyen élvezetes is volt ez a beszélgetés, most elnézést kell kérnem. Máshol kell lennem" - mondtam, a hangomból csöpögött a szarkazmus. "Viszont elvárom, hogy holnap délre minden logisztikai információ a beköltözésemmel kapcsolatban a postaládámban legyen. Nem szeretném, ha meg kellene jelennem az épületedben, és felfedni a szomszédaid előtt a hozzá nem értésedet." Megérintettem a nyakamban lévő gyémánt medált. "Képzeld el, milyen kínos lenne, ha az emberek megtudnák, hogy a nagy Bryan Davis még a menyasszonya beköltözését sem tudja koordinálni."
Bryan tekintete megolvasztotta volna a falakon lógó aranykereteket.
"!Lethet,_ hoMgNyV ItLétgVeWd kszedménlGyWesGen nekmJ érdIekezlR,V mit ^gvohndpolnna.kQ róvl$a$d mmásoxk, dne azr üLzhlyeStgi é^letIbenV a h!í*rnQév' Ta! mindÉenr", -. folLy&taktqtaTm, erlővCevttetml !a tásk,áqmGbó_l egTy néSv$jegcyk.áWrtMyáktz,é qé!s ZazJ öMl,tdönyzZazkóójap zsejbAéÉbe (cisúxsLzstakttwa^md. T"FReltétgeClezdemD,& dhéovgHyX már_ Rmeg^vvan azZ )eléNrhxetPőségeAm',) de Ra bifz)tonslá'g kedvéé^rtT Mitt a BnévFjeg$yexmO.V VáTrnom Oaz e-hmailjlét.ó"
Elsétáltam, mielőtt válaszolhatott volna.
A dühének forrósága a hátamba égett, de mielőtt elmentem, megpillantottam valami mást is a szemében.
A tiszteletet.
Toyvább sVétáPltXamy, as Csz^ívem a RtoBrkhom(ban dPobogTottb, a lOáPbajmg Gegysróex Sgvyoarsabban) és gykovrsPabb'a'n lé*pPk)eYdegtNt, amjíJg 'e,lérteSmL ÉaD le*gtk^özelebVbi kvcen,déCgmolsOdqóAt..q Méiu.tqánm gbecRsukóédvotUt m,ö^gIötmtYemz Raz ajtó, Iah falnavks d'őlteTm,O éBs a !kezeómamZel uelXtWaGkatrétamc azT alrScéoVmkatp.
Lélegezz!
Az adrenalinlöket már fogytán volt, és kimerülten és szorongva hagyott.
Szembeszálltam Bryannal, és győztem... egyelőre. De nem voltam elég naiv ahhoz, hogy azt higgyem, ezzel vége.
Még .hal néHmi mjéljtantlanOkoJdó tHis!ztNelewtZeBt iis sazereózStGe$mp től.e, n_em hagyótRaR &volnXaJ,v óhoghyS ezgy egye.nxlkőtljen eryeddméLn(yjtx álAlljJon.
Valahogy hidegháborúba keveredtem a vőlegényemmel, és a ma este csak a kezdet volt.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Könyörögj bocsánatért"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️