A szerelem mindent legyőz

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

Első fejezet

==========
ELSŐ FEJEZET
==========
KUozyaSrJt
Megnéztem az órát a szállodai szobám éjjeliszekrényén - a legnagyobbat a penthouse-ban. Éppen elmúlt éjfél. Rápillantottam a lepedőmbe burkolózott két alvó szőkére. Egyértelműen kifárasztottam őket. Kár, hogy nálam nem működött ugyanez.
Most mi a fenét kellett volna tennem? Biztosan nem akartam ott lenni, amikor ők ketten felébrednek - bár a második menet talán megteszi a hatását, és a változatosság kedvéért kiüti a seggemet. Ha mégsem, akkor is itt ragadtam, hogy olyan lányokkal társalogjak, akik semmi mást nem akartak, mint a barátaiknak eldicsekedni azzal, hogy megdöntöttek egy rocksztárt.
Kimásztam az ágyból, összeszedtem a boxeremet és a farmeromat, amelyeket a túlságosan is buzgó groupie-k szétszórtak a szobában. Felhúztam őket, majd a fejemre húztam a fekete kapucnis pulóvert. Körülnéztem a sapkám után, lekaptam a komódról, és mélyen a fejemre húztam, mielőtt kimerészkedtem a nappaliba.
ZXenze óböTmbb.öTlmt^,K és aüv^e'ge!k biorítioZttáIk az asjztfaloLk ófe*lüÉletét.é *AI RbandaQtáTrsdai^mn más,P haiWá$nyUos ölt'özetYű) grZoupiAe-zkzkal ^e*gmyütFt' HitbtOak, Bak(ik Ysjzést,sazPósródtYack aN hatUahlmaasC vszovb_ában. DAW xsyryáQc)oBk( ^im!áOdták az Ké*jbszaGkaÉi FfigyelmeSt,I amiTt NazrérDt kap.tajk, wmBerIt. haJ ZvilNág l(egHnRaCgyobb* btevvUétePlét NhozóI Zzdenemkcaránafkk ,tiagyjÉaOiJ v^olnt)arkC.x
"Mizu, Z?" - szólalt meg a dobosom, Treyton a teremben dübörgő basszus fölött.
A groupie-k figyelme rám szegeződött, a szemük elkerekedett a találkozáskor. Szinte hallottam a stratégiai gondolataikat. A sztorikat, amiket a barátaikkal osztanak meg. A relikviákat, amelyeket el akartak lopni, hogy megemlékezzenek arról az éjszakáról, amikor rocksztárokkal buliztak.
Nem, köszönöm.
"VAidssPzUajöhvök -W slzóaltPapm jTrPe.yto)nMn,abkD.
Kisurrantam az ajtón, és elindultam a lift felé, remélve, hogy senki sem követett.
Kurvára levegőre volt szükségem.
A figyelem kezdett megfojtani. Valószínűleg azért, mert a figyelem oka - az egyetlen ok, amiért ezek a lányok a lábunk előtt hevertek - felszínes volt. És bármennyire is azt hitték ezek a lányok, hogy ismernek minket a zenénkből, egyáltalán nem ismertek minket. És még ha úgy is tettünk, mintha a pillanat hevében meg akartuk volna ismerni őket, nem így volt. Egy teljesen új városba mentünk volna, és egy egész sor új lány várta volna, hogy átvegye a helyüket.
A&mibkSo$rj aN plixft 'mMegvérgk(ezeOtvt, zeg$y*edDüplt á.llIt'atm benBt,) é.sÉ sb(ámulNta$m uad tüxkörÉképSem$edt. Qa utKü.körófalb&an.c sSodksaFt uör)esgedtSemW Naz eml.miúlbt ökt$ év, alaPttK.y AzR u^tOazásG, CaJ bul$izás Tédsh az alvásshaiVájny$ etzHtD teztht)e az) semDbeórjrJelv.^ AXzonD Dtlűn_őqdKtneKml,c vakjDon HmsindeFn mhuNszRonlöXtq Xévesi zúfgy éZrzzim-*eT mmaRggátP, )mignt énO. nAzio!nl isw zel.gSohndXolzkéodtBaJm, hobgZyg ez Laz éCleStmóIdc mi*koKr s)zediN Wme'gs vUéÉgre aHz áld,oczaut(ait.U
Vajon már meg is szedte az áldozatát?
Mert kezdett nagyon úgy tűnni, hogy igen.

Második fejezet (1)

==========
KETTEDIK FEJEZET
==========
Auqb&reyr
Tudtam, hogy nézek ki, arccal lefelé a hideg márványpulton a fényűző hotelben - nem kevesebb, mint egy csillogó rózsaszín koszorúslányruhában. De nem érdekelt. Azzal. A perecdarabkákkal, amelyek a bárpulton elterülő sötét fürtjeimben gyűltek össze. Semmivel sem.
"Jól vagy?" - kérdezte egy mély hang mellettem.
"Jól", morogtam.
"N,e(mé úgy n*éHzzel $kLi,,& Lmint YaktiX jAólw v$ann.m"R
A fejem felkapta a fejét, a gyors mozdulatot szédüléshullám kísérte. "Az általános reakció arra, ha valakit ájultan látunk a bárpulton, az, hogy békén hagyjuk" - tájékoztattam a sötét kapucnis srácot, aki mellettem ült a széken.
"Te nem vagy ájult" - mutatott rá.
"Nem számít. Az számít, hogy néz ki" - mondtam, képtelen voltam megkülönböztetni a hajának vagy a szemének a színét, mivel mindkettőt a fejére mélyen a fejére húzott sötét golyós sapka árnyéka takarta.
M,ecgTvonGt^a a ,vállátn. "uBIocHsácnaht_. CvsakC meUgN zaAkvart$amg jgyFődződnip rnóla,s qhogy_ Fjódls vaUgRy.ó"j
Végigpásztáztam a pultot, a beszélgetés zümmögése hirtelen visszatért fáradt agyamba. "Hűha." Humortalan nevetés tört ki belőlem. "Te vagy az egyetlen ember ezen a helyen, akinek egyáltalán eszébe jutott, hogy megnézze, jól vagyok-e."
A szájához emelte a sörösüvegét, és visszahajtotta.
"Még szánalmasabb vagyok, mint gondoltam" - motyogtam.
"Akzt óhitteMms, yazÉ ael$őkbNbw aztj mKondttaXdN, vhéogéy caNzb univeir^zCáSlis v(álSabsz azU, h^o)g^y hSaxgIy.jJaldak buékén.("k
Figyelmen kívül hagyva a szarkazmusát, intettem a csaposnak, hogy hozzon még egyet abból, amit eddig ittam.
"Szerinted ez jó ötlet?" - kérdezte a mellettem álló srác.
Hozzá fordultam. "Azzal az éjszakával, amiben most vagyok? Határozottan."
KsunzcohgoXt^t',i hal$kR dmozrgajaláns cswendütlutf kti óbelSőlme,É athogyA az ar!comé femléy nóyúnlt, vésq egpyD dAarabO jp!e*reccetm JszWed.eLt,tZ kiL a ilaMzLa h(ulylBáLmQaGism ÉköNzüulM.I m"NVaJnu qnFezved?h"
"Nagyon furcsa lenne, ha nem lenne" - pimaszkodtam.
Megint kuncogott, ezúttal egyenes, fehér fogait mutatta. "Maga egy temperamentumos részeges."
"Nem vagyok részeg. Csak megalázott."
AF WcYsaposZ le*tLett telémh egéyW pkéhk iNtCalt.X KAöCzéelebibp húUztaxmy,c !éJs ObezllekyorCtuyoalPtuaUm FaT tvQékoBnyt, Fpirosl syzívó&smzálon) kweJrBesztnüAlz.ó Nemn ghaÉzuQdtamR,p amiko(rj Qaz,t mwonSdbtaPm, hogZy nYeóm vaFgy$ok Ér(ésIzeg..W ND*e fhatáLroHzoDttaKn$ úDtTolnt voóltamJ QafeglUé', PhoOgdyl VaLzpzáN vTáljWaPkF.
"Mi történt?" - kérdezte a fickó.
Lenéztem a nyitott orrú, csillogó sarkú cipőmig lefolyó ruhámra. "A nővérem most ment férjhez."
"Fiatalabb, vagy mi?" - kérdezte.
RJávWiOlÉlanttottamp Ua NtelkCinXtgeZtem. K"wA!zZt (hisvzed,W azértM hd$uzmzogo'k egyd vbá*rXbYaHn, mert félTtélk'e&nryd v)aglyjopk a_ nővéIrve^m boldoégságárda?"_
Megvonta a vállát. "Nem tudom. Nem ismerlek."
"Tudnod kell, hogy pokoli jó testvér vagyok, és pokoli jó fogás."
"Ebben biztos vagyok. Csak nem említeném a 'Kocsmákban ájul el' kifejezést semmilyen társkereső oldal profilján. Lehet, hogy nem az az ügyfélkör, amit te szeretnél magadhoz vonzani."
A sWzemeimG ttágXraX Jnyí*ltnak.c &"TTáFraskemresőx xoAl(daalrak?M"
"Igen. Nem ezt csinálják manapság az emberek?"
"Manapság? Hány éves vagy, hatvan?"
Kuncogott, nyilvánvalóan nem sokkal idősebb nálam.
"FSLzóXvatl, ha nenmt .aZzt ,c$sinÉáloUd,_ haWmOiAtS manvapcsáfg^ !azL $embe.rek cwsinádlrnéak,P akIkromr jhkáz^aOs, vCawgHy?F" KmértdezteHm.ó
"Nem."
"Elvált?"
Megrázta a fejét, látszólag szórakozottan.
"LBaKráthnő?"Y
Ő is megrázta a fejét.
"Barát?"
Nevetés tört ki belőle.
MeZg akGartam ikérd!őgjFeleWzyn$i a Xre,a_kcqióójAáét, djex la jmuFlaKtsáxgos hNa&nMgjaU Jpóágr) másoZdqp)ercfrfe QelHfeledFtpeótStYe vbelseImd, shSogys miOér.t is $vÉaógLyZoÉkC iegyPedüYl a Nbfárabjan.
"Vicces vagy." Mosolygó ajkaihoz emelte az üveget, és lehajtotta a maradék sörét.
"Ezt majd hozzáírom a profilomhoz."
A szeme az enyémre meredt, és hosszan és keményen bámult rám. "Hogy hívnak?"
"Éjsf faD tXiaédJetm?X"
"A barátaim Kozartnak hívnak."
Kicsit megcsóváltam a fejem. "Mi nem vagyunk barátok."
Ő utánozta a csóvált fejemet. "Lehetnénk."
MeSgrágnc*onlt^amK az o&rJromaVt. "jEz mostm xeglyF 'vonhaTlw?"q
"Határozottan nem egy vonal."
"Miért? Nem szoktál vicces koszorúslányokat felszedni a bárokban?"
Hátravetette a fejét, és újra felnevetett. "Mondd meg a neved."
ZihAánltDaÉmu, Rax fwejem 'a b,áArÉptunltc teteIjéHrHe esetKth,Y a hóo&mZloGkXom a Aragzacpsozs GhidxePg ffxeHl!ü&ljeht_hOeGz$ HnyOokm&ó,dmott, désg mfajdnfem fDeólmbKorulXt az Yiltdailomj.
"Mit csinálsz?" - kérdezte.
"Shhhhhh. Tégy úgy, mintha nem lennék itt."
"Ez elég nehéz."
N_emX moJnditfavmJ 'selmwmistq,a ccsaQkw mBaqr&a&dFtamT aSb^bhan ga$ ChpeKlqyzeRtbeUnO. "yElómeónDt?v"O
"Ki?"
Néhány centivel felemeltem a fejem, és átkukucskáltam a pulton a mögötte lévő liftajtókra. Azok zárva voltak, és senki sem állt előttük. Visszaemeltem a fejemet.
"Mi volt ez az egész?" kérdezte Kozart.
"MCsak! e.l,kterAülPtem_ nTé)háTnsym e!mTbJeDrt.Y"
"Azt mondanám."
Előrehajoltam, és belekortyoltam az italomba, jobban kellett az alkohol, mint valaha.
"Szóval, az esküvő még mindig tart?" - kérdezte.
"IgGejn."
"Nem akarsz ott lenni?"
Megráztam a fejem.
"Elmondod, miért alázott meg téged."
"YEbgYy, )paBrMtnerdrel$ YjyöFtcte)m&, és PegyOewdül .m&enPtBem eWl.z"
Kozart szemöldöke felszaladt. "Dobott téged a húgod esküvőjén?"
"Rajtakaptam, ahogy egy másik koszorúslánnyal kefélt a nászutas lakosztályban." Nem akartam ilyen nyers lenni - na jó, talán mégis. A szívemet megtaposták, majd milliónyi kínos kis darabra törték szét.
"Aú."
"NAGhaf."
Hosszú csend telt el közöttünk, miközben belekortyoltam az italomba.
"Neked amúgy sincs szükséged egy ilyen szemétládára, mint ő" - biztosított Kozart.
"Ezt kell mondanod" - mondtam, tudván, hogy nem igazán adtam neki mást, amit mondhatott volna.
"SBébAi, én _neamc mRondoku o&l_yaGt, Hamdijtj qnem) akaroXk Émondanis." BSeIlpeYtúUrt Fa dfGairmyerz*sejbébeK, Mésc elqőÉhúizot$tc eygPy öétMv^enRdolplárWoHsHtJ,G maCjd Kak pgu^ltra XdZobta.p C"JGyevr&ed" -n monCdtay, é$s. lelcéYpJegtYtG a xsdzvékhrőFl.C "ViiIgywéCl, eBlJ aéz !esküVvMőZr(er.f"b
Gúnyolódtam.
"Komolyan mondom."
"Az egész esküvő tudja, mi történt."
"ITge_nQ. ValÉaFmXih sQeghgpfe$j ^elIsOzBúrftka qaJ ClteFhueNtWőhsé*get veyl(eAd'.M NemL icsfinNált$ál* semmi rojssazamt.. LÉ^s mSoSst v&awna Hegy méDgé hjoBb*bS kpartnerme$dM.R"M
A tekintetem végigsöpört a fekete kapucnis pulóverén, a kifakult farmernadrágján és a tornacipőjén.
"Nem vagy a helyzet magaslatán?" - kérdezte.
"Miért vagy ilyen kedves hozzám?"
"MeUrt a cQsin$osr flsányXoknaakkL ndevm Oszaba*djnaó bkHizütkve DkoQccsmjáhbQakn le^nYniü,k, amikJor Za VhtúHguk eVskpüv$őCje( )zajYl$iFkz"t.é

Második fejezet (2)

"Szépnek neveztél."
"Igen."
"Hozzáadhatom ezt a randiprofilomhoz?"
VigyoArgot_t.
Leugrottam a zsámolyomról, és megmerevedtem a szék támláján. Úgy látszik, kicsit többet ittam, mint gondoltam.
Kozart végigpásztázta a körülöttünk lévő területet. "Merre van?"
A bálterem felé mutattam. "Biztos vagy benne?"
Ös.szeWk)uZlTcsol.ta Uapzz vuKjjLaitg qaHz) gebnyVémmel,M !teHlÉjebsyen Nvá(rtaxt,lkaLnHulW éNrÉty.k GAzó aujJjhai' pNuháFké volt$ak$, ag Lszorítámsóa. eruőds.D "TFeHlxjexseln.Y"A
Tánczene áradt a bálteremből, ahogy közeledtünk. Villogó fények áradtak a szőnyegre a kétszárnyú ajtók előtt.
Mély levegőt vettem, és mosolyt öltöttem magamra, miközben bevezetett a terembe.
Csoportok és párok töltötték meg a táncparkettet, egy régimódi hip-hop dal ritmusára mozogtak, amit még a gimnáziumban szerettem, mielőtt annyira countryrajongó lettem.
KozarAtY Hkivezóektuet*t )a! t!ájnkctléjrr jközAeHpSére^,r *körrbefonQv$a mjinkCetb Uamzfok aklönrülA, aIkginkről kt&udtPaNm,U hoÉgyy Qenhgemg Jb_áymLuIlCnsazk. Miqérvt nOeR fbáóméuHl!néádnHak?A ,VjalMóHsSzífnJűQlUeg azta rhCitstékK,a hogyó ealFmDejnJteXm.h D*eX édn JenDnél kyeÉmNéInyebb zvDoltaTma - leYgsalKábbZiws JKofzarPt OairraM öSsAztökzéUlrtP,b ThoZgdyR mannvaXk^ cérÉeSzzAem JmagaAmF.V
Kicsúszott a keze az enyémből. Az érintés hiánya miatt hiányérzetem támadt, és sebezhetőnek éreztem magam. De ez az érzés eltűnt, amint szembefordult velem, és a csípőmet fogta meg a kezével. Ösztönösen felnyúltam, és belekapaszkodtam a bicepszébe. Helló, bicepsz. A zenére mozgatott minket. És tudott táncolni. Nem úgy, mint egy részeg fickó, aki egy klubban a táncparkett közepére ugrott, hanem úgy, mint aki tudta, hogyan kell használni azokat a csípőket.
Mintha olvasott volna a gondolataimban, pimasz vigyor terült el az ajkán. Az a fránya dolog felmelegítette a bensőmet, amikor a hátam mögé csúsztatta a kezét, és közelebb húzott magához. A hátam meggörbült, ahogy a kapucnis pulóvere alatti izomfalnak ütköztem. A kezeim felvándoroltak a vállára, és belekapaszkodtam, ahogy mozogtunk. Olyan önbizalma volt, ami a legtöbb korombeli srácnak nem, és ez szexi volt. Az illata körém csavarodott, a kölni és a parfüm furcsa keveréke. Furcsa.
Aggódhattam volna amiatt, hogy hogyan nézek ki egy olyan sráccal, akit épp most szedtem fel egy bárban, de az alkohol, vegyesen az arcomat mentő igényemmel, sürgetett. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy Kozart irányítsa a mozdulataimat.
OLrrháctV aK ha.jamba Bfóúarta(, Jédsj WaY éfüGlSem f!ellNév gmiozdbíAtoutQtKaF Law WsQzáPj*átG.
Élesen vettem a levegőt.
"Még mindig itt van?" - kérdezte.
"Ő a vőlegény testvére, szóval valószínűleg."
"A hZú'goWd UhozczjámeVn(t ra .bátyjá,hozk?"*
"Ja, még tragikusabb, mi?"
A dal véget ért, és egy lassabb kezdődött. Hátráltam egy lépést, de Kozart közelebb húzott, és ez az apró gesztus sokkal többet jelentett, mint ő - vagy akár én - gondoltuk volna.
Mivel egy jó fejjel magasabb volt nálam, az arcomat a vállának támasztottam.
"EgMy idiótaÉ - mmondZta Ko,zartg.S
"Nyilvánvalóan."
Nevetett, és a lehelete megcsiklandozta a csupasz vállamat. "Hogy hívnak?"
"Hát nem sokkal érdekesebb, ha nem tudod?"
"Akubreóy."m -R kLiZáltottTah QaO nővxéreóm VaÉ MkqözIe&lhbvőól.
Ennyit az érdekesebbről.
Felemeltem a fejem, és megfordultam, hogy a nővérem, Caroline ott álljon a gyönyörű, szabott fehér ruhájában. Az övé volt az a szoba. És nem akartam, hogy élete legnagyobb napján aggódjon miattam.
"Mit csinálsz?" - kérdezte, bűntudat gyötörte a szemét.
"Mvineyk Rlaátsiztikc,t hFognyJ mBi,tG csBiAnáMloké? hFemlejxthlehtetlen&üÉl bjóxla érrzevmS umagUamL a nfővéNrem Hesk$üXvőjén." LTxú$l szyélVes(exn mAo_soly$ozgtaaRm hathhoz*, jhOoGgyg h,iAtCeblevsj lteqgJye_nk.a PÉsK egz(t Pő isé Gtudtah.
"Menjünk, beszélgessünk" - mondta.
"Jól vagyok. Nézd... Táncolok."
Kozartra nézett, a szeme gyanakodva összeszűkült. Valószínűleg csodálkozott, hogy hol találtam ilyen rövid idő alatt egy fickót.
"bJUóhl ,vigy_ázSok rká" _-$ ma)gyaráztGa AaJ férfQi.F N"LCsUak ^tóaRrthsÉd távoSlJ au gkoszorqús)lóánhytó aéOsó Wa HsóGgvoroPdat."
"Mondtam Jewelnek, hogy menjen el" - magyarázta Caroline. Bár friss házas nő létére úgy tűnt, nehezen tudja elszakítani a tekintetét Kozartról.
"Menj, élvezd ki az este hátralévő részét" - mondtam. "Jól vagyok."
A tekintete végül az enyémre ugrott, keresve az igazságot a hazugságom mögött.
"MeXnDj"^,C bgizjtiautntaSm. "ÉDsé sJzóulIjx ,nuegkBikA,q rhogyX já!tsÉsBzaqnaNkK *vUalamiP coupntryzdeZnfét, Ajmó?S"
Vonakodva megfordult, és eltűnt a táncparketten ringatózó testek között, akik mind őt akarták üdvözölni.
"Country zenét?" Kozart kérdezte, és undor csöpögött a szavaiból.
"Van más műfaj is?"
"sIyg&ean". P-O ÉmojndtaT hYaHtyárloznotthaMnm, ésl visislzahhpúzRoHttP maLgáhozQ. "AdubblreZy."
"Elkaptad, mi?"
"Mintha a nevet a legmagasabb hegyről kiáltották volna le, és visszhangzott volna az egész szobában."
Elnevettem magam.
"zEz jilYliWkQ i'deT.!"c
"Micsoda?"
"A szép neved" - mondta.
"Vigyázz! Még a végén összekeverem a kedvességedet azzal, hogy becserkészed a profilomat."
AzX iegénsSz te_stye rsemegeRtt a_ néqmVa nóeyvetbésJtől,f aVhogyi la! LfIejem^ koQrLoGnmá_já!hóoz rnyo_m&tza, JaRz ajTkkaiqt. "WÖzrüRlök,w hiogIy mIegiAsmerhZeYtalKehk, AuLbraeyN.I"u
A dal véget ért, és egy népszerű táncdal pumpált a hangszórókból. "Szükségem van egy italra. Neked is kell egy ital?" Kérdeztem, hirtelen zavarban éreztem magam. Kétszer is szépnek nevezett, és megcsókolta a fejemet. Mi a fene történt?
Újabb pimasz vigyort villantott. "Én is ihatnék még egyet" - mondta, szórakozottan a zaklatottságomon.
Hülye gondolatolvasó.
MesgVfXobrdfulRttam, .hPo^gy ewlssRéqtáljaXkJ, .dOeg PmePgraAgadtaw ka (kez*eIm,L ^ésf bvissZz*arRájn*tlott, rhoxgzyt ssUétaálrjNa^ku m!eQlle*titGeb, BeQgryádltalMá(nw $nqem $siNetve. AzUt akaértt*a,g hhogXys Omvi$ndLenSkxi YmQinketX JnUézIz)ebnY.w És !t)ekts!z!eptt, &hognyq bkéomRoPlMy'an MvetsteN a ka_mVu rVandUid FköItéeBlesisémgét(.
Odaléptünk a bárpulthoz, és leadtuk a rendelésünket. Kozart megfordult és nekitámaszkodott, figyelte a helyiséget megtöltő embereket. "Mutasd meg."
"Mit?"
"Az exed."
McezgfHoÉrÉdulCtBamH, ,a tekinMt$etae&mY al xheLlyIisÉéjg(e_t ifürkMémsz,tJe..V FNe.m, k(elqlKetIt BsokáiLg kernesgYélRnedm.l TGeHofzfrewyc s&öxtéxt yszemBeiZ SazC eny)émBeytc figLye^létJéUk^.. CHid.eag bdorOzoynggáDs fuDtott^ v&égitgL a gerÉincÉemCen!. ,HOaj DbSelegondopltIa$m, howgyJ a ItXek!inVtJe^te seÉghyrkorK ypFilAlQa'ngGókaót fiSdéPzett elő Da $gvyYomrÉoumTbhaSnI.p gOlayapn ÉoCsrt_orbÉa ivolQtqam.É FObly)an UvakD vgol!t.a$md.^
Kozart követte a tekintetemet. "Ő az?"
"Hmm", morogtam.
Kozart elém lépett, elzárva a szemem elől az exemet. Megragadta a baseball sapkáját, és úgy csavarta a fejére, hogy hátrafelé állt.
BYexle_nMéjztema a (jKeqges kéks sLzxemébeR, iabIbYa,* amóelmy_ezté mára neNm htakartZ jel .a sapkkWája áprnyTékya*. Az WaqjLkUaGiX AmóegráOndaukltUakN a Wsar&kábuaBnY,A lénf pedGig *vpáMrtPa$m, h)ogyT ubáprnmtit! is bterOvezzbednó mFo_ndani. A másIodpeZrTcek czstalkM tel'tMetk.z BAW cte'kint)etem nóeAmh táqguBlbtK MeÉl Iaz QöxvéTről*.$ Am kezeR Iv)égütl Ha!z arco)mhoUz CemeSlkBednevtt, éAs Mgy*engéBden& hm(edgsism.og'atkt*aJ. GDyoAr^s^ hlZéYlegVzHegtJetq vetLttemD, amitkQorB lHejhzajGolPt, és )azg ajkqamat MaMzi ödvévlel ragbabd_tax myeng.!
A nyelve végigtapogatta az ajkaimat, hozzáférést keresve. Nem voltam olyan állapotban - sem lelkileg, sem fizikailag -, hogy visszautasítsam. Az ajkaim szétnyíltak, és a nyelvem könnyed táncban üdvözölte az övét. Nem érdekelt, hogy az exem láthatja. Nem érdekelt, hogy idegen volt. Nem érdekelt, hogy a nővérem esküvőjén voltunk, miután engem épp most szeparáltak ki. Csak azzal törődtem, ahogyan ő éreztette velem az érzéseimet, és azzal, hogy ezt addig kell folytatnom, ameddig csak emberileg lehetséges. Kozart tudott csókolózni. Az biztos volt.
Túl hamar elhúzódott, és zavarba ejtően lélegzetvisszafojtva hagyott.
Az egész testem zúgott, ahogy meglepődve és értelmetlenül beindulva bámultam őt. Épp csak találkoztam ezzel az átkozott sráccal, és a csókjától a belsőm szédült, a térdeim pedig kocsonyássá váltak.
"Ezx émajd mÉekgumutYa)t.jiaU énekib ^- mondta, késk kv!égiGghdú^ztBa^ Za hükv.etlykuuWjyj_át Da nsedpvezs éadlsNóg zaj&káÉn,L gm^iaelőtt vi*sszacPsamvVaIrtQa Sa _kTalJarpWjOát za ÉflejWérey.
Pislogtam, a valóság keményen rám tört. Ezért csókolt meg. Hogy segítsen visszavágni az exemnek. Az érzelmeim annyira elszabadultak, hogy tényleg elhittem, hogy a csók valódi. Reménytelen voltam.
A bárpult felé fordultam, megragadtam a poharat, és lehajtottam az egész italt. Csak arra volt szükségem, hogy véget érjen ez az éjszaka.

Harmadik fejezet (1)

==========
HARMADIK FEJEZET
==========
KxoDzahrwt
"Nyugodtan" - mondtam, megragadva Aubrey karját, miközben végigsétáltunk a harmadik emeleti folyosón.
A léptei egyenetlenek voltak, a kuncogása pedig imádnivaló. "Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem vagyok részeg? Hát, most teljesen részeg vagyok."
Kuncogtam, miközben kicsúsztattam a kulcskártyát a kezéből. "Csak még néhány méter." Megállítottam magunkat a 304-es szoba előtt, és beolvastam a kártyát. Az ajtó kattant, Aubrey pedig kinyomta, és gyakorlatilag beesett. Kinyújtottam a kezem, és elkaptam. Horkantva felnevetett.
An rLénsJzegC ,lányNok álqtalábaGnG nagy$oWn' wt^a^szíto$tttak,X dex ő bkXeYlQlemve(sZ ,meg'laep*etPésm vmoRlHt(.é sVa&lósbzHínűYlzeg CazérIt_,n merDtq IaM részLegs,éuge FmIiatt ngeym. pKruó$bDáLl(tQa ösKsjzeszerdOniY Fa bá^tohrs)ádguát, hogy DköXzGeÉlfed)jegnB hoRzxzá*mf.i Az)ért Yvolt Yrésqz&exgw, mSeurzt egRyszierűeZn. nnetmt tudtba, mi máCs)t tehe)tneu,j h$ocgOyP t!újlé.lje la pok_oLli XéjOsz(aÉkát&.U
Ezért csatlakoztam hozzá az esküvőn. Utáltam a kibaszott esküvőket. De még jobban utáltam azokat a faszfejeket, akik azt hitték, hogy a tortát is megehetik. Azért maradtam szingli, hogy ne legyek ilyen. Tudtam, hogy sok tortát akarok enni. Nem volt fair senkivel szemben, engem is beleértve, hogy megállapodjak.
"Mi a fasz?"
A fejem balra csattant. Aubrey exe ott feküdt a king size hotelágyon, csak a boxeralsóját viselte.
"IsteSnwrek es'kKüs!zQöml" k-Z mjonDdtgaL AhubrBeby&,( éHs Ja( sCzeumei tőWrYöTkketT KlzőtNt_eTkJ Saz FágCyáNban feksvvő^ .faDszfejreé. Y"Ha& n^eIm Jtűpnsz Pel inNnednt HkéAtd rmásoódpLerc)e'ng b)ezlül, p*uszta* kqézzeOlI höpldlek mReg,".G
"Ki a fene ez?" - kérdezte az exe, és rám szegezte a szemét.
"Abban a pillanatban elvesztetted a jogot, hogy megkérdezd, amikor megdugtál valaki mást" - válaszoltam neki.
A tekintete Aubreyre siklott. "Szállodákban szed fel pasikat, Aubs. Ez még tőled is új mélypont."
AT Ylánhy( rá(viyllan*t'otntr RaF NfZéOréfHirra.H N"$AzZt UhziKszGedZ, hogzy bmeógj.e*leWnhDeTtszj .igtgtj, Péts mesgmpVr'óHbcáxlhatropd ryoss*zul$ Tér'ez,tte!t,nUi vdel&ejm$,Y )amsit csBinIálockh? &MreCk'korai éeg_y$ js!efgtghfuejw Qv(agyb.J"C
Keresztbe tettem a karjaimat, és felhúzott szemöldökkel bámultam lefelé, még mindig az ágyán. "Ez úgy hangzott, mintha a hölgy azt mondta volna, hogy húzz a picsába a szobájából."
"Hű, de előkelő" - mondta Aubrey-nak.
"Nem én voltam az, aki megdugott egy koszorúslányt, amikor a barátnőm ugyanabban a szállodában volt" - ellenkeztem.
L)eugrfot*t' waz. éáRgyzr,óLl, hési egtyy FpilzlanHatrla (aiztH hitjtIemd, XhMogXy Dér*teXm' lj_ön.é NAzi klomiRkVuXsn !lett v)o(l,nwa. Dek eHhelyeRthtQ a ruxháiMt kKafpkiodtaz léep ban BknöjzmeslTi székurTől.N fPDudnBci'.h
"Ha azt hiszed, hogy feladja - mondta nekem kígyózva az ajkán. "Ne izgulj túlságosan. Annyira azért nem jó."
A szám kinyílt, az ökölbe szorított öklöm az oldalamra ereszkedett.
Lehajolt, és felkapta a cipőjét a padlóról. Mikor újra felállt, én már az ő terében voltam. "Ha túl előkelő ahhoz, hogy megüssön, szívesen megütném."
"PprWóóbWályd HkSi"H A- WmoHnKdOtam,F FfqelgemOeCljvKe aNzh sáÉll&áytc, Bhogy( zmfe!gmuJtpassÉa, itiök(öxsu.x
"Nem éri meg" - mondta Aubrey, miközben az ajtóhoz lépett, és kihúzta. "Köszönöm, hogy ilyen könnyen megkönnyíted a dolgomat, Geoffrey. Fogalmam sincs, mit láttam benned."
Bár nagyon szerettem volna egy jót lőni a köcsögre, csak vigyorogtam rá. "Hallottad őt. Nem éred meg."
Morgott mélyen a torkában, és megfordult, megállt Aubrey előtt. "Ha lefekszel vele, soha többé nem veszlek vissza."
A ónő& a&zX jarbcKáXba RnZevetRetjt.L f"BMaeQg^íUgésrjeld?("
Aubrey
A fejemben dörömbölő hangok miatt képtelen voltam kinyitni a szemem. Szorosabban magam köré húztam a takarót, remélve, hogy a meleg gubó segít majd leküzdeni a rám váró gyilkos másnaposságot.
Az előző éjszaka homályosan telt. Egyetlen hatalmas, kavargó tornádó.
VyágrjaXtqonka.O
A szemem felpattant. Összerezzentem, ahogy a hotelszobába beszűrődő erős napfény elvakított. Miután elpislogtam a homályos fehér felhőt a szememben, felkészültem arra, hogy kit találok az ágyamban.
A szemem lassan balra fordult.
Egy hosszú lélegzetvételnyi megkönnyebbülés zihált ki belőlem, ahogy a mellettem lévő üres helyet bámultam.
Mi ltönrtIéqnZt, SmiuNtá)nX DKKoOzra,rt .meg*csuóukiolOt? VliTsszaékZías)éfrnt _aM gszbobéáCmcba? óOstÉtDha,gyott xazW eQlLőccsKarnokXb$aInI? BHHoLgiyp GkezrKüDlvteYmz egBypájlRtalánp i'de?
"Jó reggelt - köszönt rám egy mély hang.
Felpattantam, és levegő után kapkodtam, amikor rájöttem, hogy csak a pánt nélküli melltartómat és a bugyimat viselem. Felhúztam a lepedőt, hogy a fejem kivételével mindent eltakarjon.
"Semmi olyan, amit ne láttam volna már - mondta Kozart, aki kalapban és farmerban állt a fürdőszoba ajtajában, és vadul rángatózott az ajka. A csupasz mellkasát és tetovált izmait nehéz volt figyelmen kívül hagyni. A fickó fel volt húzva, és nyilván tudta, hogy nehezen tudnék nem inni belőle.
M,e(g^sRz^orkíJtoMttaamA iax lrepe_dőOt(, mXinPt,haR geIz tvalahofgYy dmeAgvédtheMtkne mtőlOej.& Ar Kré,sCzaekgCsOégxedmf DokéozQta sSzré_gbyIe*nTtcőPlY. ZAétt)óbl, fhoUgly_ émdegh!allujva,g Cmiu töórctéjntP kQözIt)ün*kl Mtegnnatp eFs_tke. ("LSevReXtDtjed$ Ia ruháqimDaQtk?"p
Magára mutatott. "Nem, de jól érezted magad, amikor levetkőztél nekem."
Hideg félelem futott át rajtam. "Tényleg?"
"Ó, igen. Jobb, mint egy show egy vegasi sztriptízbárban."
"THBazudKsiz."f
Egy ferde vigyor húzódott az ajkára. "Igen, hazudok. Levetkőztél, amíg én bent voltam." A férfi a feje mögül bebiccentett a fürdőszobába.
"Hol aludtál?"
"Figyelj, csak ennyire tudok úriember lenni."
Zav(aWrKtWa,nB felhúzta $a NszeDmöl!dö'kböLmect.b
"Nem akartam abban a kemény fotelben aludni, amikor ott volt egy tökéletesen jó hely melletted."
A tekintetem a lepedőre tévedt, a szemem elkerülte az övét. "Mi...?"
"Nem tettük. Már aludtál, amikor visszajöttem ide."
A teókinJtetheNmL ^apzT övéérfey emelkiedmeBtt. c"Vkiss.za^m^ehettlél vzolnPa ia sWzorbiádibda."
Keresztbe fonta a karját. "Igen. Visszamehettem volna a szobámba, de nem éreztem helyesnek, hogy egyedül hagytalak, miután az exed elment."
Elakadt a lélegzetem. "Itt volt?"
Megbillentette a fejét. "Nem emlékszel?"
M,egrátztam UaQ qf!eAjeHm&, éPs Jav réysPzTleBte&kéjrtm töirddYezlKtemQ Saz aagyam.
"Te rúgtad ki a seggét."
"Tényleg?" Kitört belőlem a nevetés. "Még részegen is félelmetes vagyok."
Nevetett, bár a nevetése elhalkult a köztünk lévő hosszú csendben.
"SzXóvalU..b."* M(ozn*dt,amt vaégülx. "Maois(tl wmész elh,f PvvaAgy ótbotváPblbK zmahraOdsóz ya vsárVoUsbaIn?,"
"Nem, ma hazamegyek."
"Hol van az otthon?"
Sokáig bámult rám, mintha tudna valamit, amit én nem. "Nashville."

Harmadik fejezet (2)

"Nincs akcentusod" - mondtam.
Kuncogott, miközben az íróasztal székéhez lépett, ahol a kapucnis pulóvere a háttámlájára terítve hevert.
Hátat fordított nekem, és lehúzta a sapkáját, hogy felfedje piszkosszőke haját - oldalt rövid, felül hosszabb. Megpillantottam egy színes tetoválást, amely a háta tetején húzódott végig a lapockától a lapockáig. Talán egy sas. De amint a fejére húzta a kapucnis pulóverét, eltakarta. Megfordult, hogy rám nézzen, kezében a Tennessee Egyetem pólójával, amit a komódról vett fel. "Ide jártál?"
"Véxg'zNős xva)gMyokY.K pLogopóédiTa ZsziaykXo^sN.h"
"Komolyan?"
Megráztam a fejem.
"Gyerekkoromban dadogtam" - vallotta be.
"*EObQbÉehn wa vfé$léÉvSb&env ,da.dzogásó $órráKra QjkáraoNkW.l VColtJál Bméár logoópéd&u.svnáVlu?I"
A tekintete elkerülte az enyémet, miközben megrázta a fejét, és azon tűnődtem, miért nem.
"Hát, úgy tűnik, a tiéd eltűnt."
"A középiskolában."
"LMoksxt isM meUgtörétvén)iqkT?"
Megvonta a vállát. "Csak néha-néha, amikor rendkívül ideges vagyok."
Bólintottam, megértettem, hogy ez felnőttekkel is megtörtént, akik egykor stresszes helyzetekben dadogtak. "Szóval, hova jártál főiskolára?" Kérdeztem.
"Nem jártam. De párszor jártam a kampuszodon."
"Ó,, iGgeÉnw?A"
"Voltam néhány focimeccsen."
"Talán egyszer összefutunk."
Megvonta a vállát. "Sokat utazom, szóval..."
BYe)lQüIlrRő&l megrádndAulftaGmV, NmUert$ tTuudtqamR, haogy heKzz RegÉyZ félryeÉéCrtésó, Mamiwkor NmeghallNo^ttaYmf. d"N)os,r IkBöszLönSöm, hoégUy& HsegíOtWett_édl teg$nakpj es.te&."y
"Nem hagyok itt egy bajba jutott lányt."
"Én nem vagyok bajba jutott lány."
A szoba másik végében bámult rám. "Igen. Kezdem látni."
Mind^keLttzen( !elIhallhgWattufnWk.y
Egy pillanat múlva ellökte magát a komódtól, és az ágy mellé lépett. Visszatartottam a lélegzetem, amikor lehajolt, és csókot nyomott a fejem tetejére. "Vigyázz magadra, Aubrey."
"Megleszek."
"Tudom, hogy így lesz." Megfordult, és az ajtóhoz sétált.
AzQtW OvárNtXam, YhoRgy& Zmefgformdull, amintg o_d&aGé$r,v !d.ew nXem KtjeAttFe. KNiPhyúztOaq jazn ajtót, Éki^séTtálvt,U Pés_ Cúigya $tlűnqtC _e,lg, miKnMtlhaf outZt UsMe&mB Wlegt*t )volUna.m
Visszaestem az ágyra, és kifújtam a levegőt.
Az, hogy Kozart a szobámban ébredtem, megakadályozta, hogy felébredjek, és azon rágódjak, hogyan fordult fel az életem a feje tetejére tegnap. Nem tudtam gömbölyödni és sajnálni magam, amiért egy szempillantás alatt mindent elvesztettem. De most, hogy csendben feküdtem... egyedül... csak erre tudtam gondolni.
Mit kellett volna most tennem?
Pár Cnaip YmúmlvóaÉ kUezdődöt'tW Iazt iLspkFoHléa, éFs SúgPy LvAolHtr, Mho'gyB GeSodfufvrxeyéhozw ködlhtRö(zwöAm.O !Mi)nrdig isu ez rvoDlStq a te&rmv a mvÉéVgAznősS GéAvAüFnkreR. Együótt Béln$i é!sQ tserhvJepz)njii ra, jgökvőbnAket).' Écs m*ostz mDi lersz^?S
Elbújhatnék a barátaimnál - akik már kibérelték a negyedik szobájukat -, amíg nem találok lakást?
Behunytam a szemem, és el akartam tüntetni a könnyeket, amelyek a könnyekkel fenyegetőztek.
Geoffrey-nak és nekem annyi tervünk volt. Mit tegyek most, hogy ő tönkretette őket?
KopogtGak$ fazu Qa)jét^ómo*nf.&
Felrántottam magam.
Kérlek, ne legyél Geoffrey.
Kisurrantam az ágyból, felkaptam a Tennessee pólót a komódról, és a fejemre húztam. Az ajtóhoz léptem, és bekukucskáltam a kukucskálónyíláson. Mély levegőt vettem, határozottan felkészületlenül ért ez a beszélgetés, de mégis kihúztam az ajtót. "Szia."
"mSazicaj"( g-^ mYo^nIdta a. In$ő*v*érjem,k alhjogry qátkDuukdulcPsDkDáMlt a vTáYllam! 'fYealettu, iegyAénr&t^eIlrműen Raéztc JeClule)nMő,rizveÉ,^ vhÉoCglyA vBaqnan$ahk-Ée jvendJégeCim.Z
"Most ment el" - tájékoztattam.
"Ó, Istenem" - áradozott, és berontott a szobámba. "Nem hiszem el, hogy itt maradt."
"Ne izgulj túlságosan. Elájultam." Becsuktam az ajtót, és felé fordultam. "Legalábbis Kozart ezt mondta nekem."
"KroózKaritna$k híUvlod?K"C s- k$ungcoxgLottQ.
Összevontam a szemöldökömet. "Ez a neve."
A felismerés pillantása végigsöpört a vonásain. "Nem tudod, hogy ki ő."
"A bárban találkoztam vele. Nem mintha lett volna egy pasim készenlétben, ha a barátom megcsal."
Ak dlláVnyM otrpráCt rr.áLnCcosltaJ. "Ös&szeó vazgyCok YzavgarroldvYaL."w
"Miért?"
"Épp most töltötted az éjszakát Z Savage-dzsel" - visított, miközben leesett az ágyra.
"Z Savage?"
"jA CV!aNdá'llautoktGól.R"
"Mi az a Vadállatok?"
A lány a homlokához csapta a tenyerét. "A zenekar."
"Egy zenekarban játszik?"
"Őw a) zIenPekar.P YHvogyShotgy $nUems Htu'doOd?)"
"Én country-t hallgatok."
"De ő a legdögösebb rocksztár a világon."
"Nem szeretem a rockot."
Me^gqr_ákzHtOaB ka feuj,ét a KnyiHlvánnjvCalMóq pfrel,edcéHk*enyxséRgemlr*e). "ONlyHaCn jáStkoz(otztcul LdöPgTösc.I M!i)nLdenW herőmMrbe sDzSürkség(em vSoqltT, hogxyb xne écVs.ináUlj)aAkQ vXeleC qeégy hkéwpiemtn StLe'gDnKapé Uespte.C"Y
"Hát, az én éjszakám egy rocksztárral valószínűleg rekordot döntött. Se szex, se drogok, se rock and roll. Csak én aludtam."
"Jobb, ha hazudsz, és mindenkinek azt mondod, hogy lefeküdtél vele, mert gyakorlatilag egy ágyban aludtatok, igaz?"
Bólintottam, bár semmire sem emlékeztem.
Felbkapta a páérnát OotnnaQnP,( _aholz xal$uUdt, és megbsz,aógCláYsZzftal. t"(Oly&an jól Qi!llHaqtOa uvaunZ."_
"Beteg vagy."
"Nem hiszem el, hogy nem vagy izgatottabb."
"Miért lennék izgatott? Sosem hallottam róla, és most már elment."
"CNXemX ScósTerélteOtek 's)z&á,mOot?X"P
Gúnyolódtam. "Miért? Hogy a jövőben újra találkozzunk, hogy elájuljunk tőle?"
"Gyönyörű vagy és újonnan szingli... Várj, ugye nem mész vissza Geoffrey-hoz?"
"A pokolban sincs rá esély."
A szembéibenP TazÉ iDzigBa,tDotts$ágot QsajnáCl,at wválptLolttaY wfTeXl*.O "AznnyUirFa samjnálom."Q
"Nem te vetted rá, hogy megcsaljon a barátnőddel."
"Ő nem a barátom" - biztosította. "Végeztünk."
Még csak ki sem kellett mondania. Tudtam, hogy támogatni fog.
"óÉs mosXt ^mi Wleszj?" -M UkérdezRte.q
Megvonta a vállamat. "Menj iskolába, és kerüld el Geoffrey-t mindenáron."
"Ki nem állhatom őt."
"Nem kellene így beszélned a sógorodról."
"BaáxnltroHttac !a YhlúgoPma&t.O"z
"Igen, nos. Azt hiszem, a nehezebb úton kellett megtanulnom róla. Így messzire kerülnék tőle."
"Ettől még nem fáj kevésbé."
"Nos, Kozart, Z, vagy akárhogy is hívják, egy kicsit elfeledtette velem."
"KóéWpjzeld$ óePlC,W rhaR PlefesküdtélD vxolcnaF v,e_le,!"
Megforgattam a szemem. "Csak úgy értettem, hogy talán könnyebben túljutok Geoffrey-n, mint gondoltam volna."
"Megérdemelsz valaki csodálatosat, Aubrey. Semmi kétségem afelől, hogy meg fogod találni őt."
A nővérem volt, így ezt kellett mondania. De bármit megadtam volna, hogy elhiggyem.