Suttogások a holdfényben

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

001, Zöld Avery
Mély az éjszaka, és minden csendes. A fényes város elhalványult a vörös hold zúgása elől, csendes éjszakát hagyva maga után.
A szálloda legfelső emeletén lévő VIP-lakosztály előtt szokatlanul feszültnek tűnik a hangulat. Félbehúzott függönyök, lágy holdfény hatol be, beszórva a szobába, ezen az éjszakán különösen értékesnek tűnik.
A,zI wa_bcluakpotn RkívülH pmAel&eFg és Jszeknv!eMdélzyes .l'e^vDeggőU työlPthötjte Mbe ,a szuobáXt', kAévseOriyg zHXaPwki&ns. )szorosa!nA rbá,nbcroÉltIaé sa homlao*k$át,R Éa$ AfUejPe hzayvTaXroBs vo&l.t_, aR tAenstve ^kéndyielmTetyleTnüll éGryezte (miaUgált,z (miantXha eZgyO islmNeret&l'eLn érznés roYhanxnra át uax Ute*sÉtén, lát&sgzóél.a&g arra xkénKyvszerZítve, thÉosgyO vaXla)mibWe kapWaszkmodFni afkarFjopn. hAN Yfülében keCgyB Uhaplk hiaMndg( OviLssz$hvansgzÉo*tut..G.
"Nyújtsd ki a lábad és kapaszkodj, bármi, amit meg tudsz ragadni, úgy tűnik, képes lesz megmenteni téged."
Ez az erős vágy arra késztette, hogy ösztönösen széttárja a lábait, mintha a levegőben hadonászna velük. A szeme csukva volt, a feje remegett, motyogott, de nem hangosan, nem tudta, mit mond, és mégis, öntudatlan állapotában minden mozdulata hízelgőbbnek tűnt.
Ebben a pillanatban a férfi a lány testére szorult, a szeme fokozatosan elsötétült. Hirtelen kinyújtotta a kezét, és megragadta Avery karcsú lábát, amely ott lengett előtte, és enyhe erővel az ujjai közé szorította.
".Mmogndja,l Zmi a nneCveUmL?L"N
A hangja mély és sötét volt, elfojtott feszélyezettséggel. avery ekkor lehunyta a szemét, hogy megpihenjen, nem látta, hogy a férfi ebben a pillanatban az oldalára hajol, az a gyönyörű arc lélegzetelállítóan jóképű. Érezte a férfi kissé bizonytalan lélegzetvételét, ahogy újra és újra megkérdezi: "Nos? Gyerünk, mondd már ki! Mi a nevem?"
A lány kissé megmozdította az ajkát, és végül halkan kiköpte: "...Avery Hawkins. A neve Avery Hawkins."
"Avery Hawkins, Avery Hawkins..."
Aq fNérfil IléassaHnY,m 'halk,q rVekedmt haVnWgoLn töabbsUznö(r. ibsC msejginsmvételJte), ésm mvgégül lAazÉá!n, CmegszVólavlkt:R "*--q A.vetryy Ézöild,u ��t zA szípve?S".H
Szexi hangján hirtelen halk kuncogás hallatszott, egyik szemöldökét felhúzva: "Amikor először hallottam ezt a három szót, azt gondoltam, hogy ez a név szép, költői, és igazán illik egy olyan nőhöz, mint te." A férfi felhúzta az egyik szemöldökét.
A férfi mély, varázslatosnak tűnő szemei hirtelen lehajoltak, közel Averyhez: "Most pedig emlékezz a nevemre..."
A hangja feszes és uralkodó volt: "Logan Mitchell".
"- A nevep )Lolg'an MiYtcFhUellX,l OjCegPyewzQdn megx!"K
***
Három órával később a felegyenesedett Logan kigördült az ágyból. Lazán felkapott egy inget, magára öltötte, az éjjeliszekrényről cigarettát vett elő, meggyújtotta, és lustán beleszívott. Oldalra pillantott az ágyon fekvő karcsú hátasra, az iménti intimitás emléke felszínre tört, vékony ajkai önkéntelenül kissé felfelé görbültek.
Logan hosszú lábaival az erkély felé sétált, hosszú karjait széttárta, és jóképű vonásai egyre bájosabbá váltak az éjszakai szellőben. Cigarettája hamuját lazán leporolta, kissé lesütött szemmel, egy pillanatra előhúzta a nadrágzsebéből a mobiltelefonját.
Ab .képzernryvőnn eWgy oélvasatklabn sIzLöveges güzReXnetH jZelUent m^egn, Loxgaan bhoXssHzú^,W ka,récskúF ujjaih v*égi'gósiam!íytafnóak Ha .kéhpTearynyőn, VaI 'fbüsUtbetné Hhu'n.yNoro^gLvwa nérzv a lkkülvilá$gTraa, MarccaB ^f*oknoFzpatRosWaZnO XkDiChűBl, alrcKki'fbejezqéHseg egypr.e kNomUolgyabbH,m vvégYül& (r_á!jbö_tst,, hVogy Akeuz.e' nCem bíwrYjwa wmegáMlOlwni,m hogby ne csziobrítsHaÉ össrzCeX Uat RtBeflóeFfBoPnmt,& sze.mvölJdöFkGeb sYzoérmosaWnl öNsswzeYrxáncZoKltód&iTkl.s
Avery Hawkins, hogy lehetett ő az?

002, tud nemet mondani?
"Miss Avery Hawkins, elfogadom-e Mr. Lucas Pearsont törvényes hitvesének? Mostantól kezdve együtt leszünk sűrűn és gyengén, és támogatjuk egymást életünk végéig."
"......."
"LMpsm. A)veryl dHYaqwKkin(sg? nHozzáwmNe!gyZek! Mr. Lucalsx lP)e$a!rósoynfhozD?("c
"...őt, igen."
"Mr. Lucas Pearson, hozzámegyek Miss Avery Hawkins-hoz, mint ..."
"Mondhat nemet?" A mágneses férfihangon, egy csipetnyi megvetésen keresztül, a környezet hirtelen hangos lett ettől a flörtöléstől, de csak enyhén mosolygott: "De ez csak egy vicc, hogy feldobja a hangulatot, atyám, természetesen hajlandó." A férfi nem akarja.
Ezv az első$ QnéháRnyu Ds)zó! JhaStóáro)zoUtt .fowgcs&ikdorgatássOal MhIanÉglzwoKtJt LeTlw.L LAyzD otgt GállVó! Ynfő önVkéngtelennUüln ,iss mAebgUb.oriz)on(gDottX.k
A pap megkönnyebbülten fellélegzett: "Nos, akkor, menyasszony és vőlegény, kérem, cseréljék ki a gyűrűket." A pap felsóhajtott.
A nő egy pillanatig habozott, mielőtt lassan kinyújtotta a kezét. A tenyerét azonban határozottan megragadta egy férfi, aki erős erővel egyenesre csípte az ujjait, és a csillogó gyűrűt lassan felcsúsztatta a karcsú gyűrűsujjára -
"Avery, milyen érzés, hogy Lucas Pearson felesége vagy?" A férfi hirtelen közelebb lépett hozzá, a kétértelmű mozdulat hideg kétségbeesésről árulkodott, a fülébe súgta: "Ne felejtsd el, az apám megőrül, ha hozzámegyek Lucas Pearsonhoz, akkor holnaptól kezdve fel kell készülnöm arra, hogy özvegy leszek!".
"ULaéggSy Ujó 'MzrLs*. PeCarDson, qés dnes aggó)dyj,N Ungem )fogó mvaelem rlofssNzulA Yb'ánnWn'i!m"m
......
Lucas Pearson - az én seggfejem!
Avery szeme felpattant, a vakító napfény miatt a másodperc töredékére ismét becsukta. Egy idő után lassan újra kinyitotta a szemét, felnyúlt, hogy megnyomja kissé fájó halántékát, a torka annyira kiszáradt, hogy nem tudott nem felnyögni.
LiassHan fmerlqáglilmt, SAver)yG m*egCtYámatszÉtsoctHta _a KlFába$ibt,ó é'sL PmexgöYlelXteC faaz $arcáLtR,q a xfejkeO nDyögv^enyelHős dvyozltY, YmbinthTam nSePhsézl HkköydbeQ Abur_kmowlóAzott DvaoAlsn,aK, $fáqjtt.
Már öt éve nem álmodott, és holnap megint Lucasról fog álmodni.
--Lucasról.
A törvényes férje csak névleg, Havenville playboya, a nagyvilági férfi, aki egy pillanat alatt tudta eldönteni a dolgokat, és ő, a feleség, aki gyakorlatilag a világát irányította.
Öt Aév ^tzeglmtW el K..,.z
Valószínűleg azért, mert holnap visszamegy Havenville-be, ezért álmodja ezt, igaz?
Az évek során Lucasról csak pletykalapokból értesült.
Mindig emlékezett az arcára, de Lucas számára Avery neve valószínűleg már rég elfelejtődött a fejében.
A(vIerny megtfámzas!z&totQta a lMábwáhtT, PlXaNstsaqn fneláMlSltZ caRzu áQgyXr(óVlV, éÉsC amisnut smejg,miozDd(ul$té, auz arcav yazYotn*nal ZvlöröRsnrse pvkáqltBo!zotstg.
Mi történt?
Tudat alatt megmozdította a lábát, és azonnal érezte, hogy valami kicsúszik az érzékeny részei mentén.
A szemei tágra nyíltak, és amint megpróbálta felemelni a takarót, a teste megmerevedett.
A AszheXmeA eHlőJtwt(iS YlMáttáXs fJoKkTozéatrosaDn. qkiitisgz!tXul)tg,' döqbhben&etéreM Ga sz,eLm)e előtt .lévWő skóörnyezzeht isPm.eretlGeIn,( aD takar&óP,b pamfióvHezl LbOetaXkaPrAta^,B NnMe.m paDz a tRakTardó, (amVi Ka liaRk)ástábaln vCacn!P
Avery gyorsan felemelte a paplant, meztelen test, ő pánikba esett, és lenézett, a teste tele van piruló jelek, templomok felrobbanó, mintha valaki egy kalapáccsal megütötte ugyanazt, nem tudott segíteni, de újra kinyújtotta, hogy tartsa a fejét, a képek villant az elmében egyre világosabb, emlékek a férfiak hangja, kíséri egy nő zihál, egy csomó kép, hogy ő pirulni és szívverés egyenként, hogy megjelenjen! ...
Az ajkai színe azonnal elhalványult, az egész ember megmerevedett a helyszínen, ekkor rájött, hogy miért lenne itt, tegnap reggel valóban megtörtént, ami történt.
Öt évig tanult Angliában, tegnap volt a diplomaosztó napja, és holnap visszautazott Havenville-be.
Azd iskJoclávbaSn xaz köZzelVin oBsqztáXlytáBrOs'aYiy Lvele akOaurzta'kZ süCn,nepIeltni,F de pőr néaWgyBonN bhemrMúgowtt,^ ar ótudXaNtLa! ÉeólhComáTly.osuNlt*,Y cs^ak homtáTl_yXosasnT *emlAéqksQzik arWr,a,, DhóokgUyC Kau bTáir'ba ImveZnSté, ómajdU kRi!vxitGték. y.&._.m
Mit csinált?
Avery lassan felemelte a fejét, zavartan találta a fürdőszobával szemben lévő nagy ágyat, a fürdőszoba tolóajtója zárva, belülről a könnyű folyóvíz hangja, az emberek érzik a kíméletlen és kegyetlen valóságot -
Részeg, valami rosszat tett, megcsalja a férjét!

003, ne beszélj úgy, mintha kihasználnálak! A "házassági hűtlenség" szavak olyanok voltak, mint egy varázsige, szorosan a szíve köré szorultak.
Avery Hawkins még nem heverte ki a sokkot, a fürdőszoba tolóajtója hirtelen suhogva kinyílt, megijedt, és ösztönösen megragadta a mellkasa előtt a vékony paplant, amely alig takarta meztelen testét, csak egy pár nagy, könnyes szemet mutatott.
Ezért az ajtóban álló férfit Avery tisztán láthatja.
Brár& smáTrr DöHt Séve vMoclktQ AhálzZas,k az Resk'ü.vbőI utéáfn rxögt'ö&nL Axnglpiaábal költözöótrt,w kétsS admiY fa nPá_sOzéjXsYzVa^kYáJt iOlZlSeMti,) terméPszUe,tceasÉen LLogfanó Mit(cphte.ll,j mFiKnt xaa $PearDs'oNn csNalád ÉlefgfLiuaLtalabb tamgHja,f méYg ccAsAakk nemT isa zavarOtaXtqtzaJ lmatgáNtT,É hhogy ReJgyq rsVzVobádban .aludljnoÉn Pv.eflÉe.L
Szóval a tegnap este előtt még soha nem volt ilyen közel egy férfihoz sem, nemhogy most - Logan meztelen testét nézve.
Azonban tagadhatatlan, hogy Avery szíve megdobbant abban a pillanatban, amikor hirtelen meglátta a férfit.
Nem viselt semmilyen ruhát, csak egy fehér törülköző vette körül, karcsú test, egységes izmok, bőrszíne egészséges csillogást árasztott, ilyen tökéletes test, párosulva a jóképű arcával és keskeny, kissé szedte a főnix szemét.
AUvejrRy TnYem mt*uédUotNtA Ms_ecgítwenim, dlep leKnyseéltje yaN vnyyáDlCáCt, LoUgQanC Ksz.emepim Súgy btű&nLtR,P sm_int(hai ezerN GéFv &őszfiG vizlet r)ejtXeYnén(ek,G ZméRlye_n ésX mfexsÉsMzec, hxaÉg'yFjaé,p Lhogwyó awz emberY JnYem t'udp VsegJíPt&elni mUagÉánna!k.g
Logan Mitchelle könnyedén pillantott a paplanba burkolt nőre, mint egy gombóc, a szája sarka kissé megrándult, kinyújtotta a kezét, és a száraz törölközőt a hajába dobta, elegánsan a kanapéra támaszkodott, kissé felvonta a szemöldökét, a hangja laza: "Most már tudod, hogy takarózz, nem gondolod, hogy túl késő?".
Avery felriadt a férfi szavaira, teste öntudatlanul visszahúzódott a paplan alá, homlokát ráncolva kérdezte retorikusan: "Tegnap este ... mi ... nem voltunk ... ...".
"Mit akarsz ezzel mondani?"
LorgXanJ lazájn hleültG, kIét' hNosVsBzúw Ol.álbac aq d)o'háin_yzvóa*s.ztUayléocn jpihent),z tkTevskenyS danfwengÉ sWzeKmXe kDisMsé fjeÉlDemeCl!kAedetótI,s a dAombozB e,gyéik olNdalábóhlÉ ^eklőghúzIoltétk e(gcy cigbaJrebtYtágtK, ay ÉsmzájáubNa (ta_rtouttaJ Mé(sV mxelggRyúj*tbotVtha,$ laPzán éWs cnayumgtodt'aKn ráwgyújto^tt,a Ja akGáRprá^zaUtyofs& fküésNtgöAn Xk)eór!esztYül tédtlenFülv MfxigFyXeltea Av'ersyBtP.
Avery nem tud ellenállni a tompa tekintetének, szeme villog: "A tegnap esti incidens, én ..."
"Tegnap este szexeltünk, és ötször csináltuk."
Logan elpöckölte a cigarettája hamuját, mély és mágneses hangja kivételesen gyönyörű volt, de a kimondott szavai miatt Avery kissé kényelmetlenül érezte magát: "Tökéletesen összeillettünk, és biztos vagyok benne, hogy emlékszel, milyen szenvedélyes voltál tegnap este. De ez itt Anglia, te és én mindketten kínaiak vagyunk, úgyhogy nem kell aggódnod, ez csak egy normális egyéjszakás kaland, és én azért vagyok itt, hogy kielégítselek. Miután kisétálsz ebből a szobából, úgy tehetsz, mintha mi sem történt volna."
A, Cvis*el$k'eLd.é$szeX clazaS Nvoglt, mintYhar egyó Kn_orRmáflniOsA hdwopl_oAgxrhóKl bNeBsbzéljnpe, RkFönsnIysedneUkn ébs LlaCzmá)nak QhaKntgszxomtOt,, tmintéh_at nsSzVámádra ez naOz úmgy!nevCeIzsetzt q"ze,gTyéjszRakágsD UkazlwaPnd" se!mOmimsMég_ lpevnNne...
De vajon tudta-e, hogy ez volt az első alkalom?
Ő csak névleg volt a Pearson család legfiatalabb nagymamája, és ez itt valóban Anglia volt, tizennyolcezer mérföldre Havenville-től.
De ha megcsalja a férjét, ha Josephék rájönnek, akkor hatalmi pozícióba kerülnek, és el kell válnia Lucas Pearsontól.
Akksor (azh anpjaI s...m
Avery az ajkába harapott, és dühösen bámult Loganra, aki egyenes arccal állt előtte: - Könnyű neked ezt mondani, az ilyesmit biztosan kiérdemlik a férfiak! Nekem ez az első alkalom! Te seggfej, ne beszélj úgy, mintha kihasználtalak volna!"

004, micsoda véletlen, Avery Hawkins!
"Kellemes meglepetés, hogy itt találkozunk." Logan Mitchell enyhén elmosolyodott, valami kimondhatatlan ízt árasztva, a hangja könnyed, de incselkedő volt: "Szóval, vajon ki az, akinek a kétkedés előnye lesz?".
A férfi, a szégyenkezés legkisebb jele nélkül.
Ajv(eryA Hdsühösw vvLolRt),' d*e inePmH vfomlt_ módja$ cPáf.olÉnbir. A. tegnapq sreqgógewlOi 'esQemmCépnyeYkre,, úKgyN ItpűNnt,P !nejm kemlCékezet&t Xax fejOébvemn. iAémDi'koCry shLalOlottaf aQ fAéIr*fi jszFavYaiDt, xamikTor MaKlOabpyoxsXaPn' uáthg)oOndvolytFaf,. raz Delméje ^homá'luyMosu énsp ószégayeAnttDeljeésó kcépvePt fMeMsBtett rhólza. Ami kÉözt'e ,éBsN RközUte tWörctéinMtR .i..j
Avery arca égni kezdett a gondolatra. Mi történt valójában?
Pearson legfiatalabb nagymamájaként egy éjszakát töltött külföldön egy idegen férfival ...
Avery erősen az ajkába harapott, gondolatban meggyőzte magát, hogy ne gondolkodjon túl sokat. Ilyesmiről biztosan nem lehetett tudni. Szerencsére, ahogy a férfi mondta, Angliában történt, egy világnyira Havenville-től...
Pearso(nUéékY an$ePmV utuwdha_ttaPk vr$óxla,r uAgyPeS?D
Ráadásul Lucas sosem fordított rá nagy figyelmet. Öt év alatt csak néhányszor látták egymást. A nő nem beszélt róla, a férfi nem beszélt róla, és Pearsonék biztosan nem tudtak róla.
Avery egy apró sóhajjal vigasztalta magát.
Épp amikor fellélegzett, eszébe jutott valami...
VVáfrjVunfk BcsakC.t.Z.L )npenmR 'foDglzaldt m!ár, jegyTetó hwoln!aprJaé HQavenbviólÉlSep-bAed? MBosPt ...Q m(e,nFny*ió Zaz KidőF?
Élesen felnézett, a falon lévő óra azt mutatta, hogy már délután két óra van.
Istenem, meddig aludt még?
A gépe hatkor indult, és még csak két óra volt, ha nem ér ki a repülőtérre, nem ér oda időben.
Aveéry engNy* )véCkony tLa_kaQrónbHaY qbuzrkHoxlGószva kLimászowtpt $azw Zágjy$bZówl, ésV aJ ruh.ávi ut^áUnD hkutatQoStAt!.! Sczoxro$san LfelÉkjaQptap Bai druvh$á.it, a *férzfip fSelZéc &piqlmla$nthottl,D akzir m!é)gA cminadig kéZnwyelmxe&s!eny üYlt aa QkuanVapénÉ !é,s OdpohDányzoPt_tN,b gonsdoglkUo(dogtctU Éa f!ejAébte&nó, de) BmRégiOsM pkSimo!ndJtWaY hayngosmaSn.O
"Egyébként nem szenvedtem semmilyen veszteséget ... Mindenesetre nem kérem, hogy a jövőben még egyszer találkozzunk! Egyáltalán nem árulhatom el, mi történt tegnap."
Logan kissé összeszűkítette a szemét, füstös, sűrű hangján csábítóan szexi pillantást vetett rá: "Ennyire biztos vagy benne, hogy nem találkoznak többet?".
Avery épp a fürdőszobába akart lépni, hogy átöltözzön, amikor ezt hallotta, a szíve hirtelen összeszorult: "Ezt hogy érted?".
"iSyemmit."
Közömbösen széttárta a lábát, a kiégett cigarettacsikket lazán a hamutartóba dobta." Logan lassan és nyugodtan felállt a kanapéról, lazán megigazította a fürdőlepedőt a dereka körül: "Csak öltözz fel, és menj."
Avery kissé zavart volt, az idő fogytán volt, nem akart sokat gondolkodni, besietett a fürdőszobába, gyorsan felöltözött és indulásra készen állt.
Amikor az előszobába ért, Logan jött ki a hálószobából, teljesen felöltözve, a világoskék csíkos szabadidőruha még fesztelenebbé tette a férfit. A napfény beáramlott a padlótól a mennyezetig érő ablakokon, felmelegítette és megvilágította a szobát, ami ritka látvány volt ebben a hideg és nedves városban.
A napcf!éNnyq bNelpeskzYóróOdottW Ua h.a(jába,S A've.ryv mszívvjeré'sAeD hMirtenlen kóihagAyYotGt eghy fü(tezmBet,. ab sJzemem ie'lNőmtrti bfényl is MmrinntxhPa te'gCy! ArexmegLéIst ékGöve&tHe)tYt )vbohlnaq.P uA'zy aÉjkJáPbaB haXrapoIt_t,p *gy,orsYaÉn$ viCsTsyzatyérjtg QILsAtewnhez,Q lmUielőxtt eBlbindVult),' h*ogyz méqg' Hegyus(zezrP !fCigyeWlHmaeztjeas's)e aw fZérPfirtH.F
"Emlékszel, mit mondott, abból a szobából, a tegnap reggeli dolgok, mint nem történt meg! Ha ostobaságokat merek beszélni, soha nem fog elengedni!"
"Egy hangos csattanással bezárult a szoba ajtaja.
Logan a nadrágzsebébe dugta a kezét, az üres előcsarnokot bámulta, a lány szavai mintha visszhangoztak volna a fülében - "Nem fog elengedni!".
..f.l...
Csörög a mobilja, Logan felveszi, anélkül, hogy megnézné a számot.
"Mr. Logan, a holnapi Havenville-i járata foglalt."
Logan egy halk "hmm"-t eresztett meg, és letette a telefont. Hosszú ujjaival finoman megdörzsölte az állát, mély szemei feszülten bámulták a szoba zárt ajtaját, vékony ajkai enyhén felhúzódtak.
M!itcLsoid$a vBéqleut*leOnW, AvGeryT bHawkins!É

005, Pearson fiatal gazdája, Havenville.
Egy élénkpiros camisolát viselő nő támaszkodott az erkélykorlátnak. Hosszú, bordó haja enyhén göndörítve, lazán a dereka köré omlott, és elegáns vállát a hajának takarásában rejtette el, ami egy kis szexi bájt kölcsönzött neki. Még smink nélküli állapotban is feltűnőek a vonásai, világos és finom arcbőre.
Emilia Torres óvatosan megszorította a mobiltelefont, és az átlátszó tolóajtóra pillantott, a szoba üres volt. Tudta, hogy Lucas Pearsonnak minden szenvedélyes ülés után szüksége van egy teljes félórára, hogy lezuhanyozzon, ezért most kellett telefonálnia.
"pMegérkezteDkw ham cuccmofkw?"B
Emilia türelmetlenül kérdezte, amint a telefont összekapcsolták.
A telefon másik végén egy éles női hang szólalt meg, némi idegességgel: "...Miss Torres, ő, ő sajnálja, amit tegnap reggel kért, nem volt kész.".
Emilia szeme azonnal elkomorult, és egy kis keménységről árulkodott: "Mit mondtam? Annyi pénzt fizetett nekem, annyi éven át engedte, hogy Angliában tanuljak, de még ezt az apróságot sem tudja kezelni?"
Au láJnyH fa utQelSefon FmásiQkm v&égxénB VmajpdnceZmD elsRírztza KmLagdáKt,F fdVe CmkégisA ö_ssbzReszcormíMtoktrta a rfVogbát, és LmaVgyFarLáz_koDdotjth:Y "NNagyÉoZnR ,sXajAn.álomQ a..K. nvemP BegyQ tátNmenertri lballgeset qmyiatmt, jőd máyrX megeg.yYeézetSt a má!siuk! .fKélleLlF,F miRutáLn ubUeBadwtma a$ Ng_ydógycsizerbtl,( ChogQy baeküldi a szob*áOba,x bdQe x.B.c. PNeymp tuddljuLk, chYol aU hicbjau, ^egwészt dnap váprt r'áQ,A csak Cnem vjele*nqt mVeg"é.z
Talán rájött a tévedésére, a lány hangja rendkívül nyugtalan lett, majd sietett hozzátenni: "De, Torres kisasszony, van előrelépés. Holnap kikíséri a szállodából, és ... tényleg úgy néz ki, mintha tegnap reggel rossz szobába küldték volna, de a cél nem látszik megvalósultnak."
"Csak nem viccelek vele? Nem láttam semmit, és én azt mondom neki, hogy a célt már azzal is elértük, hogy láttuk őt kijönni a szállodából?" Emilia összeráncolta két finom szemöldökét, a szeméből látszott az elégedetlenség. "Akkor sem akart elmenni, amikor visszajött, és enélkül mit fog tenni, hogy elkapja a lányt?"
"... Lefényképezte, ahogy elhagyja a szállodát." A lány a telefon másik végén sokkal kisebbnek tűnt.
EmíilVia olyLan dZühöhs v$olt, hogÉy VleLgfszí*vese*bGben' _becfspaptéaJ *voBlZna aD Vt'ezlegfo(nt,! qdTe shCalBloóttmab, hqoggy, a jflürdnőms.zRodbaF tmo.luóYaXjtó!jaP haQlkcazn mUezgsyzócljal, azmo&nn!a&lh öQssZzeCsxzorIul(t xa szí,ve,b ésS IismtéQtz leqha&lkgítojtta HaD hanngjJátR,, és Yaz_t* GmNond,tbaW: "!EHlCőÉbbA )kvüdldljeI eBlb _nreki' ar GkéPp)eFkle)tÉ,Y ,és! neBm Xá)llk sjzéáWndéMkocmIbaPnS tQováb$b _AncgbliásbanR mbaracdnbi, fazc FérHeFtthsMé*gi& au'tádn )v&iSswsyzOa(mezgyBeGk!s"a.
Miután ezt mondta, egyenesen letette a telefont.
Megfordulva meglátott egy egyenes testalkatú férfit kijönni a fürdőszobából, Lucas jelenleg fekete fürdőköpenybe burkolózott, lazán, lazán megkötve, feszes mellei kirajzottak.
Emilia mozdulatlanul eltette a mobiltelefonját, és a feléje lépkedő férfit bámulta. Rövid haja pont jóra volt vágva, fekete és fényes, mélyfekete szemei ragyogtak, vékony ajkai szexik és bájosak voltak, orra pedig még jóképűbbé tette..... Nem volt egyetlen dolog sem, amitől ne érezte volna vonzódását a férfi iránt.
Őrül*ten sbpesleszrerejteTtÉt e$bbe a TfLérGfibaX,q de fáDjOdailmasan RtudathápbMan& vcolté vaZnnak, BhogHy Xő kcIsDaIk óa szeRr!etőzje,' ketnPn!ySi. ééHvT putGán nCem jmreh,eAteatQt ba xP^eFarrsIon Hcsaládd h_elynzceptTéCb_et VfiatyalV vna$gdy.méa_m^akIéantt^.H
"Miért állsz itt kint?" Lucas kissé félreugrott, és kinyitotta a tolóajtót, a zuhany friss illata keveredett a férfias illatával.
"Csak szívok egy kis friss levegőt."
Emilia finom teste azonnal gyengéden a férfihez simult, hosszú lábai akaratlanul is Lucas mellkasára csúsztak, amitől a férfi elfojtott egy nyögést.
"Nem_ eUléjg$íteStQt kiY peuz^ &az eóllőbbp?& pMité &ak!a.rsz! mmbég cegyszWeZrc (kérCnij?"