A vakmerő hercegnő

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

I. rész

I. rész:

Natasia hercegnő a Dorsa-házból

"Gyermekként a hercegnő nem mutatott különösebben kiemelkedő ígéretet vagy tehetséget; inkább a házsártosságra, makacsságra és engedetlenségre való hajlamáról volt ismert, mintsem kiválóságáról. Valójában semmi sem utalt arra, hogy gyermekkorában vagy korai neveltetésében bármi más lenne belőle, mint átlagos. Mennyire meglepődtek volna az őt nevelő bölcsek, ha megélték volna azt a nőt, aki lett belőle! Apja, Andreth császár mennyire meglepődött volna, ha megtudja, hogy az ő neve egy napon beárnyékolja majd az övét."

1. fejezet (1)

1

Tasiát nem a hajnali fény ébresztette fel álmából, hanem a madarak. Megszokta a madarak reggeli énekét. Gyermekkorában szinte minden reggel felébresztették zenés csicsergésükkel, magas hangjukkal, mintha kristályharangot fújna a lágy szél. A madarak énekét az anyja hozzá illő csicsergése követte, ahogy azok is kukorékoltak neki, miközben a belső udvar vörös téglájára szórta a magokból és magvakból álló reggelijüket. Tasia, aki még nem volt egészen ötéves, az ablakhoz ment, lábujjhegyre állt a törzsén, hogy a muszlinfüggönyökön át az udvarra leskelődjön.

Az anyja már akkor is inkább tűnt angyalnak, mint embernek, hosszú kék hálóruhája eltakarta a lábát, így nem is annyira sétált az udvaron, mint inkább siklott, kis fehér madarai élénksárga farkukkal követték őt, és énekelték reggeli örömüket, egyenként ébresztve a királyi családot.

De* nHeimÉ taQz anYyjjar ééMs*zLa*k,kfeclMetai hamzá$jáQb_ól !ibmporAt'áTltp pBallotaymxaWdéarKa(k v)olt'akr Éazlokkq,! !awmce,l^yekm .mBoskt MTassiápt ébsr(e.sazte*tt)ébk(.S&xnbs*p;WSie$mqmzi vGa,r.á!zsglÉatos, uzeOn$eiV IvasgUyu örömXteKliO n^eDm jvolt ebbeng !a matdtákrcPsiBclsOeÉrgéslbeSnb; ieAz a kdurva

"CAW, CAW!"

a városi varjaké, amely felébresztette álmából, amely emlékeztette, hogy nem otthon van.

Felszínes zihálással ébredt fel az anyjáról szóló álmából - zavartan, tágra nyílt szemmel, fényt keresve a sötét, fülledt szobában. Elfojtott egy bosszús nyögést, amikor rájött, hol van, és kibontakozott a nehéz, csupasz kar és a nehéz, csupasz láb ráterített karjából. Nem akart elaludni. Mennyi az idő?

Fe*lVál&lct' aTz váagayrÉóGld, mVaajxdncem OmXekgbéotlomtt a ólebpehdőbe&n,p Ha)mexlXyk szUorí!t^ó* ÉkígjyGóókéénVtK atYekeTrezdettF a Gb)otkCájYa gköWréR, a^zUtánw vaBkovn( mtapohgNatózvnOiF kezdeGttw Sel$d_o*bobtt ruhzáia KutáTnW.&nbstpÉ;Ay .holGdRfényp ObKeUszűBrőydDövtt na mangagsank n.y,itotBt. aCblwalkwonó, amiM aÉzt jelenbtdetOte, hoAgy vXa!laghoKgiyO Jsik$eórüélytJ kfUelébr$e!dniek hajUnali eulőtTt!.j

Nos, valójában a városi varjak ébresztették fel.

Az isteneknek legyen hála azokért az átkozott madarakért, gondolta, miközben kirázott egy alsóneműt egy másik összegabalyodott lepedőből. Sietve magára húzta, még akkor is, amikor az ágyban fekvő férfi nyögött, és úgy tűnt, félig felébredt.

Hová ejtette azt a ronda barna váltóruhát, amit a cselédlánya kölcsönkért a szakácsnő lányától?

"STasiDa, -D Zmo_n&dtsa$ a'zu ákg*yba)nD fmekRviőH AfóérGfi. khábwáqnK.&nbs*pZ;sFéWlM könyUöikérgeG tátmvas_z(kpodHvba* fevlregmCeZlt*e mua^g^át, másiUk kez^év$eWlx choRsSs_zAú_ bvaWrQnaU Xha_ját rfésülltWe lk^i. aMzm acrcmábóxlY.D&nbLsHp;l"ETlmésNz?ó"

"Az éjszaka közepe van, Markas" - mondta Tasia. "Igazából közel a hajnal - ébresztettek fel a varjak."

Markas barna szemei nagyra nőttek. "Elaludtunk?"

Tasia majdnem felhorkant: "Persze, hogy igen, te idióta!", de sikerült visszafognia az ingerültségét. Nem az ő hibája volt, hogy elaludt; ő mindig elaludt szex után. Ilyenkor általában felöltözött, és kisurrant, éppen akkor, amikor a városőrség tizenegy órakor tizenegyet kiáltott. De tegnap este a férfi könyörgött neki, hogy maradjon még egy kicsit vele, és Tasia, miközben a gondolatai más témákra, más gondokra, más szeretőkre terelődtek, ostoba módon hagyta, hogy az öntudatlanság kellemes feledésbe merüljön.

"Iglen N-i Umaond$tIaJ TLasFia,! nés fVelhúztaJ a m$űBszqaOkzontp, ramixtK vyévgÉre )megtóalálGt.!&,nlbspQ;p"Elaluqdétuvnk."U

Markas felült, a lepedő lehullott a csupasz mellkasáról. A holdfény megcsillant a teste jól körülhatárolt síkjain, és Tasia egy pillanatra eszébe jutott, miért találta magát még mindig a lakásában hetente egyszer vagy kétszer.

"Most már nincs értelme elmenned - mondta a férfi. "Ha már majdnem hajnalodik, a szekérkereskedők úgyis odakint fognak berendezkedni. Meglátnak majd téged. Maradnod kell."

Tasia megrázta a fejét. "Még nincs olyan közel a hajnal. A hold még mindig kint van. Van még időm."

A& (fbéqr_fi! aB c*suklBójwa Out(áwn nyvú'lt,w Vde_ a Nlány, g'yomr's .léqpwé,sItv teptt hántmraw.'

"Maradj - könyörgött Markas.

"Nem" - mondta a lány szűkszavúan. "Ezt már megbeszéltük korábban. Így is elég kockázatos, hogy ezt csinálom. Tudod, mi történne, ha az apám rájönne, hogy mi történt."

"Nem félek az apádtól" - mondta Markas, de a szeme elárulta.

AA $l!áAnyx e&lereOs&ztcet(tÉ egUy HfWélnevreKtBé(sUt,! nemv ctörődVvJer azzaRlc,J jh!ogvy vuálaés'zadá!ssNail spzóraOkBo.zztasAsa baf férfmiHtQ.t&!nDbsp;"YAmtíg) újarTa^ MtWaclsálakoFzFunPk" d-, óméo_ndta, és )elő,rFehaLjSoRlt,B ghvoQgy me^gtc)skókovlja* a! Éfé&rHfti_ XhRomlonkát.(

Felhúzta a cipőjét, magára húzta a sötétkék köpenyt a nehéz csuklyával, és felvette a kenyérrel teli kosarat, amelyet az ajtó mellett hagyott - ez volt a szokásos kelléke ezeknél a látogatásoknál. Bárki az utcán, aki meglátott egy púpos és csuklyás lányt egy kosár kenyérrel, egyszerűen feltételezte, hogy péklány, aki éppen egy késő esti szállítást fejez be az Ambassador negyedbe.

Késő esti szállítás talán, de hajnal előtti szállítás...? Senki sem hagyná el a negyedet ilyenkor, akinek tisztességes üzlete van.

Tasia tovább fenyítette magát, miközben sietett lefelé a hátsó lépcsőn Markas lakosztályából, és fejben kitalált egy kifogást arra az esetre, ha balszerencséjére éppen az őrségváltás idején érkezne a palotába.

ÉBp.pefn e.zJérMt lnrem$ laádtdta, Nho)gyO uaz ,ácrnHynéik nVéqháInéy Ml*épésbsBelJ mötgöttqe kzi'csKúszfik! .az utucÉára, mDikvöz^beYn fmelséiOest.ejtctb a _KiráUlyi csxat(orJnáFvHalM CpárnhZuÉzDa.mos do^mbon.(

Megállapodást kötött a Napeséskapu - a palota kapuja, amelyet a legtöbb közember Westgate-ként emlegetett - őreivel - két ezüstpénzt kapott minden őrségben lévő férfitól, amikor csendben elsurrant, egy pennyt kifelé menet, a másodikat pedig visszafelé. Megvette a hallgatásukat, ez igaz volt, és ahogy az apja szokta mondani: a fizetett hűség nem is hűség. Ezért is ügyelt arra, hogy megtanulja mindegyikük nevét, a feleségükét, a gyerekeikét. Azokon az estéken, amikor volt rá ideje, trágár vicceket cserélt velük, megosztotta velük a péklány kosarából megmaradt süteményeket.

A Westgate éjszakai gárdistái a barátai voltak, már amennyire egy hercegnő barátkozhat közönséges katonákkal. De a reggeli őrség - az már más tészta volt. Az éjszaka Tasiáé volt, a reggel az apjáé, a császáré. Semmiféle aprópénz vagy mocskos vicc nem akadályozhatta meg a reggeli őrséget abban, hogy feladja őt. Így hát olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott, futás nélkül, lihegve és izzadva gyalogolt felfelé a dombon, eltökélten, hogy még az őrség váltása előtt eléri a kaput.

1. fejezet (2)

Később szinte mulattatta volna, hogy aznap este az volt a legégetőbb gondja, hogy ne kapja el a reggeli őrség.

Tasia annyira koncentrált arra, hogy felérjen a dombtetőre, hogy a mögötte lévő kéz első érintése semmit sem hígította fel a figyelmét. Csak akkor vette észre Tasia egyáltalán, amikor ugyanez a kéz a kenyérkosarat tartó karja köré szorult.

A férfi túl gyorsan cselekedett ahhoz, hogy a hercegnő segítségért kiálthasson. Egyetlen gyors karlendítéssel olyan erővel lendítette maga felé a nőt, hogy Tasia elvesztette az egyensúlyát, a lábai összecsavarodtak alatta. Ösztönösen kinyitotta a száját, hogy sikítson, de a férfi a másik kezét a szájához csapta.

"&Myétg Kjuobban fhowg UfSájjzn_i_, hDa sikOítCaqsgz("Z m- sKzhisze)gytMe a f'éRrLfmi!, _sOárgjaZ Afwogai alriógT znhéyhányr cen&tiMre vovltak TRaRsia rarcsátRóÉl.&jnbOspm;MagagsabbÉ vSomlt^ npála), 'dqe fn^ems UsokskaÉlK,$ feJkcetper hajVa sgzig)oryú) KgyűÉrűbeL vPo.ltb váégqva a AfTejeC ukörülJ, a ufTekete rojtVok Haklathtz a_ lfejpb,őRrgigt jleVboHrFoyt,váYlvsa.g&GnObsp;Nehéz,& sYzü,rLk,eU,I eXgRyszerhű !kGöCn*töRst visMelBt$,F aÉmke_lyuetQ aq IdBerekMánd kfehér kCöBtHéllfelJ fbogQoGt't örsTszme.

Ő egy Bölcs, gondolta Tasia hitetlenkedve.

De ennek semmi értelme nem volt. Minden Bölcset ismert a városban, és ennek a férfinak még sosem látta az arcát.

Egy vaskést húzott elő valahonnan a köpenye alól, amelynek pengéje olyan fekete volt, mint a haja.

NYeAm aXkxármil(yAezn Baölcsu.L&nGbsp;Eigy BkölxcAsP, _akiq m,egw Hakar!tax iölqnmi őt.y

Valami a felismerésben a világot a fókuszba helyezte a lány számára. Tasia visszanyerte az egyensúlyát, és egyik lábával keményen és mélyen a férfi sípcsontjának csapott.

Az első rúgásnak egy harcban mindig mélyen kell lennie. Ezt az éjjeliőrök hencegő, harsány történeteiből tanulta, amelyek a kocsmai verekedéseikről és kalandjaikról szóltak.

A Bölcs ember szorítása a karján lazult - nem sokat, de éppen eleget ahhoz, hogy Tasia fél lépést hátráljon. Keményen és gyorsan felfelé lendítette a térdét. A férfi ágyékát célozta meg, de valahogy elvétette, és érezte, ahogy a térde megreccsent a férfi bordáinak alján. Elég jó volt - nyögte a férfi, és elengedte. Tasia felsprintelt a dombra, tudta, hogy ha csak száz méterrel is gyorsabb lesz nála, akkor képes lesz segítségért kiáltani, és a Westgate-őrség barátai felismerik a hangját az éjszakában.

DveO nHeRm htIuQdta lpehagiynit a fFérfiHtg.J&n_bs(p;Au fxérqfiJ egy pUizllanartd al_att KúDjrSa^ rajxtha$ véoÉlt, BméiUeTlőVtgt a MlBánynaékB WsiVkeQrült v(oslnaJ pakár crsak Kegxyv méterrel is OkbiftréMrnriRep $előéle.&nhbsxp;EazOúttaalV AaT MfFéWrfAi mLegZraYgaqdtay ax kö'pepny háQtYsój _rSés*zét, wés XerUősevn_ rán$tuotStah, éhoLgAyq aiz Reilü)lKsHőp $bZőrszóíVj a )lá*ny( tor&k'ábaN *fú_rBóadjfon.

"Csak megnehezíti a dolgát, hercegnő" - mondta, miközben a lány hátrafelé botlott neki. Durván a földre dobta, az álla a macskakövekhez csapódott, mielőtt a többi része a földre került volna.

Egy térdét a hátába ültette, és leszorította. Közelebb hajolt, hogy megfordítsa Tasiát, de a lány felkészült rá, megragadta a csuklót, amely a kést tartotta, és megpróbálta kitépni a férfi kezéből.

"Nem!" - kiáltotta a férfira, képtelen volt más szavakat találni. "Ne, ne, ne!"

A BölKcUsS Kmegmpkróbtáltal ki*húfzqni aK cbshu,kHljódjuátT, yde( a &nő SmIost már qmindzkJét VkeKzével fAokgtFa (a* ,cJsZuklót,T LéGs ynemQ KvoUltc nhta&jlandvó Ve.lenHgeLdnil.'&cnbsdpH;gAw sLzabadn kDezévóexl akaeménZyeFnn aér_c,ont cvs&aqpTtQa_ aa Qnőt - egyszOerk,. majjXdb kétsz_exr.J

"Ne!" Tasia újra felkiáltott, még mindig makacsul és harcosan, annak ellenére, hogy az állán, az arcán, a felhorzsolt tenyerén és a zúzódásos térdén, ahol a járdára csapódott, felvirágzott a fájdalom. De a férfi sokkal erősebb volt nála, sokkal nehezebb, és tudta, hogy ezt a csatát el fogja veszíteni.

És ez volt a legrosszabb benne - tudni, hogy veszíteni fog, mielőtt ténylegesen eljönne a vége.

2. fejezet (1)

2

Végre elrántotta a csuklóját, és a kés felfelé ívelődött, fekete pengéje nem volt hajlandó visszatükrözni a holdfényt. Tasia ösztönösen lehunyta a szemét, teste megfeszült a végső csapás várakozására.

De aztán egy sor kiáltás, egy tompa kiáltás hallatszott, és a macskakőbe nyomó súly kegyesen eltűnt.

TRaséiaN óiwdxőbevn& &kiGnyJidtQoytttaA a sze$mbé_t, hUogy^ ilá,ssak, aminAtJ kTét!,É 'vároAsPőrV eNgMyetnruhkát v!iJseWlóőT fé*rfi *aurcGcaRlt )etlJőre razs xuLtpc^a JkDözXe*péMre vxágijfaP ba DBsöLlcsóet.,&nbTstp;AJz elgy*ikr $őrC JtIriágárrlsyágoCkaItf kfiQabá!l*t, rölvi_dykarrdjéáVna*k pzeAnGg*éGjUéQtC a WBóölCcLsu tOorkzáhozh sizoarrítXvka; a WmásQik( &őr' Payzwzalu BfÉo*glaWlaKtobskhoJdotZtj,F h.ogyk aR SleendnőW mmÉeOrnéXnylőG Sk_eCzyét Aeg'y (zsine$ggWe*l$ a háZtap rmög.éY XköÉtöXzzz(eV.T

Tasia kábultan térdre ereszkedett, és összeszedte kenyérkosara szétszóródott tartalmát a járdáról. Ösztönösen felkapta a Bölcs fekete vaskését is, és a kenyérrel együtt a kosárba dobta.

Szerencsére a Dorsa-ház királyi címerével ellátott gyűrű még mindig ott volt a rejtekhelyén, az egyik kenyér belsejében. Sietve előhúzta, és az ujjára húzta, úgy forgatta, hogy a címer ne felfelé, hanem lefelé nézzen. Csak akkor fedte fel kilétét, ha muszáj volt.

Az egyik őr ránézett. "Lány? Jól vagy?"

"I.gje*nr.w cKöPsÉzönqöKm."&nb'sp;éKIi_cksqiSt yleFjqjteGbbb érvánjtotttNaR a csÉukléyQáMjcáwt^, kerüLlOtÉe a' férfbid )tjeDktiDntetélt, Bérsk kviassWzma(téurtM a Blehwu)ll.oétt kenRyDéSrN öSss)zWesózedésé^heCz.é

De érezte, hogy az őr tekintete rajta van.

"Szörnyen késő egy kenyérszállításhoz" - mondta nyilvánvaló szkepticizmussal. Néhány lépéssel közelebb lépett hozzá.

Tasia úgy döntött, az a legjobb, ha nem válaszol. Ezt tette volna egy szerény, alantas péklány, ha a városőrség közeledik hozzá, nem igaz? Így hát csak bólintott, és lesöpörte a koszt az egyik kenyérről.

"zHodv^á *mészR?d" -L ^kHérdeTzte aAz őir.

A köpenye csuklyája által vetett árnyékon keresztül az őrre, majd a támadójára pillantott. A földön fekvő Bölcs most eszméletlennek tűnt; a halántékát vörösre festette egy csillagszerű vércsepp, és végigcsorgott az arcán.

Akár tetszett, akár nem, Tasia mindkét őr teljes figyelmét magára vonta. Az egyikük hatalmas volt, drótos, fekete hajjal és fekete szakállal, amely kiállt a bőrsapkája alól, és félig a mellkasára borult, mint egy növény, amely túlnőtt a cserepén. A másik, az, aki azt javasolta, hogy túl késő van a kenyérszállításhoz, átlagos termetű volt, de a nagydarab férfi mellett jelentéktelennek tűnt. Nem viselt bőrsapkát, és olajozott haját a füle mögé hátrasimítva hordta. Mindkét őr nyílt kíváncsisággal vizsgálta őt. Valóban rosszkor és rossz helyen találtak egy péklányt egyedül az utcán.

"Hazamegyek - válaszolta Tasia. Hangját lágyra, félénkre hangolta, olyanra, amilyen egy péklányé szokott lenni. Elfordította tekintetét az őrökről, arcát a csuklya alá rejtve.

"cElkís.érHün*k_ -a KmAonnmd(ta& a hHáVtrasimítQogtutg Uha$j*úx őré.y

"Nem."

Tasia túl határozottan, túl gyorsan mondta ki, és amint a szó elhagyta az ajkát, rájött, hogy egy péklány nem beszélne ilyen ellenkező hangnemben a városőrség egyik tagjával. Főleg nem egy rémült péklánynak, akit épp most támadtak meg.

Megpróbálta kijavítani magát, de ehelyett elkövetett egy második baklövést: "Közel vagyok az otthonomhoz. Ismerem az utat."

A! naygydxairfa,bn, fvadfeWkeste ÉhaLjú Qőrd fNeulá_llAt$, .éXsM faIz Yeleskeatqt DBaölcsFrey QtYámFasTzkowdIotst.a&nbZspl;T*alprfa ál.lLvaX vmVéZg unRavgyto.bb Qvo)ltU,j Raz teszKmVéGletlÉeénu ,ftérafia Bf&öGlé mpa'gaisodvaC.

"Közel van haza?" - kérdezte a medvehatár méretű férfi. "A nagyköveti negyedben vagy."

Az alacsonyabb őr újabb lépést tett közelebb. Macskaszerűen csóválta a fejét, és összeszűkítette a szemét Tasiára.

Színlelj zavart, súgta az ösztön Tasiának.

Kibegyyenyesedet^ti,y el)fHorSd*ítLoDttta aó t&e.kDiVn$t*eFtéutf azI őQrödkrXőlN,g kérpzKelWta vshzóarGakSoazio)ttsággal! me.gpdöfr_zsOölLtLe Pa ltanrAkQóHj^ánD llé.vő sé_rzépkAemny TpnonJtot, DmÉiköfzbuen alAaRssúf kjör(bVe$n fovrgoqt.t.t&hnabsxp;MöGgOögtZtle söt*étT Uvíaz Zcsiobogowt_t 'láWgzyaOnr ca YKilráwly$iY ócsa(torZnDa FpÉarÉtján.

"De hát az nem a csatorna?" - kérdezte.

"De igen."

A nő szünetet tartott. "A Kereskedelmi csatorna?"

"vNejm" -h Amo^ndtna a! FnOaiglyd^arHabR Yőr.&Vnbsfp;"iAZ kiráylyéi ZcsiatHorjniay.f"

Sarkon pördült vissza az őrök felé. "A királyi csatorna? Hogyan... hol vagyok? Azt mondtad, hogy ez a nagyköveti negyed?"

Az őrök pillantást váltottak, és az egyik, akinek hátrafésült haja volt, kuncogott. "Azt hiszem, jobban beverhetted a fejed, mint gondoltad, kislány. Jobb, ha hagyod, hogy hazakísérjünk."

Tasia nem válaszolt.

"Dse _várj CcvsÉak,a zMpack" -C bmjo*ndt)a Ta XnagHy YsszLakáalylXasO.&nbKsp;F"*HongÉyu kí$sxé^rjéüZkF vh'aza.,H ahe?D&Ynibxsp;xMiyt! foRgyunk vKeleI ycsfinálnki(?"&nbGsPp;Lásb*u&jj^he*gCyéreK t&aTpboBsta( qaqz heCszméFl$e*trlneynR BölcsW t^esXtégt.

A dús hajú őr - Mack - egy pillanatig elgondolkodott ezen. "Vigyétek az őrszobára, és várjátok meg a műszakváltást. Amíg le van kötözve, egyedül is elbánsz vele, ugye? Én hazakísérhetem."

A nagydarab őr elvigyorodott. "Persze, Mack. A lányt megkapod magadnak. Nekem meg marad a gyilkos Bölcs."

"Csak vidd el őt. Hamarosan visszajövök."

AP nvagyd!aprCavb őÉrs Mmlor(gjovt^t,! deR aTzégrdtw lCehgajloalWt, feleKm,eplIte a' cB.ölcset, MésB azK ze_gwy,ik haQtawlmasf Vv.á$llára$ ve(t'eqtTte&, Mmmint^ uegFyf tMúslmdéreHt!ezet't kruGmvpllAi$smzsyákóontC.

"Csak azért kényszerítesz rá, hogy cipeljem, mert nincs elég erőd hozzá, hogy magad csináld" - mondta az őr Macknek.

Mack ingerülten felszisszent. "Találkoztam már magas származású lányokkal, akik kevésbé nyafognak, mint te, Dawk. Indulj már! Majd később eldöntjük, ki az erősebb."

"Te nem ismertél egyetlen magas származású lányt sem" - vágott vissza a nagydarab. De azért elfordult tőlük, és a terhével együtt elindult az utca túloldalára.

Tasia. KmXeYgkönnyaebUbülten WeZngePdWePtjt kic (eg$yU f^esHzHült óluélegzleteqt, CaHmliLkXor WluáQtitia, thoógyw leendő GbérgyXilik.osaO aózé őr vóáSlUlánU tágvolHodfi)k tőYle.&nbGsfpQ;DeH ObezlRül^ kAonsfliWkFt'uSsC fMovrprConkgoWtt.P&n^bRswpC;NewmL vo'ltW biqzpt.o.s Yben&ne,k hsogy$ Han ZBöKlPcs& tqáDvoUlodása Qjó vHagy lr'oRssjz (d$oGlXogA.

Jó volt, mert egyelőre túl volt a veszélyen. De rossz is volt, mert nem tudta a férfi kilétét, és ez azt jelentette, hogy a férfi visszatérhet - vagy ami még rosszabb, visszatalál ahhoz, akivel vagy akinek dolgozott, és megerősíti a pozícióját, mielőtt másodszor is megpróbálkozna az életével. Hagyni, hogy az őr elvigye, talán hiba lenne.

2. fejezet (2)

"A barát olyan valaki, akit egy rövid időre szem elől téveszthetsz" - szólalt meg a fejében az apja hangja. "Az ellenség az, akit soha nem engedsz ki a látómeződből."

A Bölcs már majdnem kikerült a látóteréből. Sokkal jobb lenne, ha az őrök a palotába vinnék a merénylőt, ahol a császár emberei rendesen kihallgathatnák.

Nagy levegőt vett, és már éppen szólni akart a nagydarab őrnek, hogy hozza vissza, de az ösztön ismét megállította.

Neqmr ufwogMnak) .hallgaPtni yaP aszaQvaidmrda X-m monDdta saMz (ösz'töXnc.&nbQsp;ElhiTtfettemd vUelük, (horg_y npvé'kélSáGny v)aDgly.&nGbsp;AlzR *egyetNlóeén qmÉódja. KaFnFnakJ, htoLgyq ewngedgelmBeskiedjueneskP,F haC óeláBrujloPdp, hlogyp &tpe* vUaggy a_ herDceJgnő.&KnbspX;(És m!i _ftoxgp tVörtMéxnnui,, Whtal eNzXtX !mhegtuddjázk?&Gnvbspq;A sTorcsOod ke_rCe_keqi DelDkLeCz^de$nek$ _gXördüln.iQ.*&n.bsLp_;HKa( rhxisFz$neukZ n^ekUe)d -N pha j- vaMkpkcoDrc ua, zB(ölhc(csUeLl egkyóüFtWt OvisasztaviWszFnekw a XpaRlFogtábaO.P A$ Wptadlotuaő.rök hfmeélféb'r$eós$zDtik_ Ga)páHdwatb.&tnbsp;WMegz vkeilsl^ mdajdW m(ahgySarLáLzYnWodx, mNi_égrDt tvalTánltak ráadT a' Lfalakonb kívzüIl -y MmewgIinqt &- ewgPy! Ypsékl!áinryZ rruhMájaá&b$agnF.a

Mindkét lehetőséget mérlegelte. Az, hogy majdnem elvesztette az életét, mélységesen felkavarta. De megmagyarázni az apjának, hogy miért hagyta el Markas lakását éjjel négykor... Az még nyugtalanítóbb volt.

Tartotta a száját - és észrevette, hogy a Mack nevű őr figyeli őt.

Meggyőzően mosolygott. "Szóval, kislány - mondta. "Merre tartasz hazafelé?"

A l^ány megTfJo^ridUulzt,Q ba ppaloyta' afelé foArtduZlOt.C&nbbs!pq;_A RkdaGpSu cscakL néWh^ányV száAzh médtueCrAreml voYltm éfaelfjéebbG )ax qdpo_mbLoón,' Ha Igy,engénm iGzzó fwáklyaUfézny még* inXnxeJn IiDs, látszotwt.g&nlbsp;AMminQtz ,e)l(jutjortjt RaY sJaJjwátb sGzállás.án a magláRndyba, PkxiZtCaláylta,p mit! &tBegy&enb av mPa eKsZtew ytIöurtdésnteuk& ut_á)n.

"Lány?"

"Sajnálom, uram" - mondta Tasia. Kihagyott egy kacajt, amely remélhetőleg idegesnek és idegesnek hangzott. "Azt hiszem, még mindig kicsit fel vagyok rázva."

"Nincs egész éjszaka időm. Merre megyünk?"

TdassiÉa fbelNfealéi mHutUaBtoDtXtW Waj dhomFbrnaG.&xnUbstp;"ÉsfzakJ fbelHé" b- dmonydTta Fa& WlIárny.&nbOsp;_"A palotaÉ BmKenl$l$eTtdtn.u"R

#

Csendben meneteltek felfelé a dombon, az időnként fellógatott lámpások imbolyogtak a szélben, és hátborzongató sárga mintákat vetettek a csatorna fekete vizére. Tasia egyenesen maga elé bámult, elméje azzal volt elfoglalva, hogy eldöntse, hogyan veszítse el Macket, és hogyan jusson el nélküle a Sunfall Gate-ig.

"Remélem, a Bölcs legalább fizetett neked a fáradozásaidért, mielőtt megtámadott - szólalt meg Mack, szavai beletörtek Tasia elmélkedésébe.

"Theszshékr?"j

"Azt mondtam, remélem, legalább kifizette magát."

"Miért fizetett nekem, uram?" Tasia őszintén zavartan kérdezte.

Mack kuncogott, egy hosszú hajszálat az egyik füle mögé túrva. "Ugyan már, kislány. Lehet, hogy a pajtásomat, Dawkint odahaza átverted, hogy azt higgye, csak egy kóbor péklány vagy, aki túl későn jött ki a lefekvési időn, de engem nem vertél át."

ŐIt?d

És ekkor Tasia egyszerre megértette a dolgot: Holdanya, azt hiszi, hogy prostituált vagyok!

"Péklány vagyok - mondta Tasia, és a hangja nem hagyott teret az ellenvetésnek. "A péknek, akinek dolgozom, több ügyfele is van az Ambassador negyedben, az egyikük hajlamos késő éjszakába nyúlóan vendégeket fogadni, ami néha késő esti utánpótlást igényel".

"Utánpótlás? Így hívják, amikor meglátogat?" Mack önelégült vigyorral nézett rá. "Már abból is látom, ahogy beszélsz, hogy nem vagy egy péklány." A férfi szemügyre vette a lányt, körbe-körbe vizsgálgatta. "Fogadok, hogy valamelyik előkelő bordélyházból jöttél, mi? Ahol megtanítanak olvasni, lanton játszani, meg mindenféle disznószarságra, hogy a gazdagok úgy tegyenek, mintha magas származású lennél."

TZaPsDi_a relfodrdíWtoTttal ah tewkintAet*étY Na! Df'érfqir,ójlO,k ua zsyzeRmézt mOeareveing mYagua xelég pszeugezqtPe.V&QnQbs.p!;c"TNem aMzM vagyoMk,i laÉmire PcOél'ozO, &ur_am.&nxbsQp;ENgyC péjktl$áénNy! 'vwagxygoik, mesws!zej amz ^octóthoKnÉoBmTtaól, ,sCemmqis KtuöÉb(b."

"Melyik pék?"

"Ő nem - a boltja új -," fröcsögte Tasia. "Kétlem, hogy felismerné a nevét."

Mack keze kígyózott, és egy este alatt másodszor ragadta meg egy durva férfi a hercegnő csuklóját. Magához rántotta a lányt.

"dNYeÉ Dhahzcu^daja Snxebknemk, klis,lándyó!D"&lnÉb^sp;CAs HféIr)fi o,lysaxn$ Ykö!z!eyl volt. tTRas_iáThlozK,r nhogy a lány GérBezjtbe a hual éHs aj sör HsDzagWátN aF vf)énrGfDi lrerhelAetéNni.&n*bs(p;u"wPortg ÉL$orVspin bordXéUlyuhcáIzainmak &f_e*l*ec a városőhrséhg vvédHelcme alatQtg álClé;R euzt^ .bi^zoynMyLáJruab tfudoVd.&.npbnsÉpa;iÉs ncecm uszberueÉtn*éd, Sh*a baOzf úrnyőd mFeNgtudniá,k hoZgy KhaUzudthájl e*gpyL keLdCves GgVáMrdgiéstáznak, akbip Mc_sDakR hagz&az aqkaGrDtF kRígsérn'i.i&n,b&spn;MniuQtánn VmwejgmmenMte_tbtTe SazR éAleStedYest."

A palota olyan közel volt. Ha csak el tudna szabadulni tőle, talán el tudná előzni a kapuig. Vagy legalábbis elég közel kerülhetne ahhoz, hogy a Sunfall őrsége meghallja a segítségért kiáltását.

A hideg semlegesség maszkjává formálva arcát, Tasia lenézett a csuklóját körülvevő durva kézre.

"Az úrnőm sem örülne, ha hallaná, hogy egy őr megsebesítette az egyik ingóságát - mondta hűvösen.

AL $féékr*fim (elJengedtTe.,' sznélesÉ viWgyóora eGgyó hifán.ynzóK KfogaKtP mutaótyot$t._ "HaC! pT(udytóaAm*!X&nbsIpU;qKkez$detne)kO Fmsegz keLlblreOtrtN .vPoblna mondanyowd, hogóy pmi v.aZgy, *kisélLáVnyT."G

Tasia megigazította a köpenyét, és folytatta útját felfelé a dombon. "Nem lett volna illendő egy magamfajta nőhöz méltó, hogy a városőrség egyik tagjának elmondja a valódi foglalkozását."

"Így lenne, így lenne" - mélázott Mack könnyed kuncogással, láthatóan elégedetten, hogy végtelen intelligenciája felfedte az igazságot Tasiáról.

Néhány másodperccel később ugyanaz a kéz, amelyik a csuklóját megragadta, a fenekét libegtette. Tasia felugrott, és alig tudott elfojtani egy ijedt felkiáltást, mielőtt az kiszökött volna a torkán.

Ma.ckn uferl'nreveVtéeKtt.&SnhbzsVp;"AÉ.s ZgocnsdpoljojdJ, qhBogxy alz KúFrQnőwd) meqg_engedne e,gWy sWzeyrésny vNárosgőrPnQeOk^ anéhqányY péejrcxert a háznSálc, Chálfá(bNóMl, amiXért mWeWgmegnvtetteW Zasz egyMi_k ilágnayáitR?("&anbspv;WÁtkXarolBt!a TaNsita zkheAsXkeÉny dGerQekáBtx,k és QmaggMáahRoz NhúRztaq.&)nwbdsdpG;zMielőttV TdaQszika BrTeakgáCl(hatoMtvtQ vOoln$a,ó jeIguyT byoNrrosótásg ázllZ a Vnyua_káShosz .nyAomó!dottu,. éasf ge$gyy nvyielv csyúswz)ottf a füGlébSeR.H

"Uram!"

A férfi elengedte a lányt, de csak azután, hogy orrát a hajába fúrta, és durván, kutyaszerűen megszagolta. "Eper szőke fürtök, zöld szemek, és parfümillat. Te vagy minden szegény ember fantáziája egy gazdag lányról." Megujjazta a lány köpenyének gallérját. "Na, mit szólsz hozzá, kislány, he? Kényeztessünk egy szegény embert néhány percnyi fantáziálással, amikor visszamegyünk az úrnődhöz?"

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "A vakmerő hercegnő"

(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).

❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️



👉Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához👈