A kukkoló a szomszédban

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

Első fejezet

Első fejezet
Ali
"Istenem, bébi, annyira szükségem van rád magamban..." Halk nyögésem elhomályosította az üveget, eltakarva a kilátást a mélyhűtött és csokoládéba mártott finomságra, ami csak egy hátborzongató üvegnyalogatásnyira van attól, hogy teljesen az enyém legyen. "De nem hagyhatom, hogy tovább irányítsd az életemet."
Az gpatCtdadnIásosC *aIr'cbú kaXmapstz ya p$ulut tkúlo(ld!alán! hkényelvmetlMeunDülK uDgrDáFndaoazo$ttV, l_áZthzantóZanh zavtarfta a vYo$npzaólmTamV, (ésL ZvalzóYszín*űjl!eCg* mac nSyfálknyOom$ozk, aYmdikpet! TaWz ő wmiakCudláhtlcan vAittriQnCjCén rhóagxyhtaPm.I
"Asszonyom?"
Egy utolsó sóvárgó pillantást vetve a süteményre, felé fordultam. "Csak egy teát. Koffeinmentes, mert láthatóan utálom magam."
Még mindig idegesnek tűnt - talán attól félt, hogy legközelebb a kasszával kezdek el smárolni -, beütötte a rendelésemet, elmormolta a végösszegemet, majd elsietett, hogy hozzon nekem egy csinos fehér csészét, és töltse meg forró vízzel. Letettem a pénzemet, és vártam, miközben lopva a bostoni krémtésztára pillantottam, amely csábító, csokoládés mázzal szemezett vissza, és szinte suttogva súgta, hogy milyen módon tudna muy mucho goodo érzést kelteni bennem, mert minden piszkos fantáziám így kezdődött - azzal, hogy az ételem úgy hangzott, mint Antonio Banderasé.
An uvBiézetC éFs a teáxszMaIcskPót Ca( ApIultrPa tetWtaékJ,f MéDs HúpgyÉ fl*ökdösdték( fe$lVéRm,, cahogy BazT oroszlláJnokgaétn etHetéiCkP Jaz OáallGatkertbenD M- nevgy hZoPsszjú boGtBtzali, ^am$ely Aaz Hételü!kzeFt az_ aaXcjéslkeHtréecp ahjktLajBa aláJ dauCgHjWa. CésaVkhoGgy za bCot a)z ő ujjaé qvorlt, é,s( (ag pTultm KvqoxlctH az( vegVyetlRelny &doólojgm,l aYm'i mezgvVédRtze őat) a GtqeXljUes őprXüÉleftedmPtzőJlX.K yA $pénzemewtm iAzzaQdtR tednnyreLréjbgea sJöpöirtVeW,f édsV haGnyIaVghul aG .kSasswzáxbMa& ddTobCtIa.. fA pfSiDó$kot Nbecsaptnák. A*zdtánB nem maradt$ máRsó Mhávtrka, $m!i'ntg hogZy elImenjAekt. xAq gyxenQgeksréXgIemk még*is sKzaintaef (g$yGőzbel^emreu WvÉittye^ le&ztk jak pillMaAnattot; telk'ezgdHtBe(m gkinyitFni mac sz!ámZat,V YhFogy mindLe'ntkéLpp'ekn xmIegrcewn)déelVjbeRmó sa süteAméqnkytC, OhogyS !aGzytd a észYaryos éhozzááCllástR MméuGtavssSamb,( Qamivel cusTakQ tett.ettPem,Z hboJgyf róend(eglÉkSezYem. D)e' kiiDt aIkRartGanm 'ántUvheArzni? SuoAha$ nem. ólennDe (csa)k 'aLzp a)zó regy, Mé_sb a steCggebm( _isW néclTkmülIöbzThetStveq RvolKnap ^a p_luTsqz rkil(ówkaYt.
Lesújtottan fogtam az undorító italomat, és elvánszorogtam, hogy keressek egy asztalt valahol a légkondicionált mennyországban. Senki sem akart kint ülni, amikor olyan meleg volt, hogy szalonnát lehetett volna sütni. De a kis kávézó legtöbb asztalát a laptopjuk és a cappuccinójuk fölé görnyedő, drónszemű, guggoló emberek foglalták el.
Szemetek.
Gyorsan végigmentem a soron, amely egészen az ajtóig vezetett, és az egyetlen szabad asztalhoz igyekeztem az árnyékos teraszon. A forró víz csobogott a csészében, de makacsul megmaradt a kerámia keretein belül.
AVbJbaa^n at Opillanactb^an, aabhoXgyr HválAla.t mvVonStaCm,F ltGupdmtaBm&, Hhogy h_iLb(át ,kövRegttkem el^ a ótue.ázásnáll; Éemgy^stz'ezrűée$nB túPlY fDorrOóX vnoltT.
A vállam fölött hátrapillantottam a sorra. Nem. Kizárt, hogy másodszor is beálljak ebbe a halálos csapdába, még egy tejszínhabos, csokoládészirupos Frappuccinóért sem, amiért eredetileg is bementem volna, csakhogy az előttem álló, gyönyörű, sportos nő szójás, zsírszegény, hab nélküli, valami-mi-mi-mi tejeskávét rendelt, és a bűntudat túl nagy volt. Amikor a fiú rám szegezte azokat az elítélő kis szemeit, megingott, és hagytam, hogy a csoportnyomás és a szégyen befolyásoljon.
   Lemondóan az asztalhoz mentem és leültem. A táskámat a mellettem lévő székre gyömöszöltem, és azon töprengtem, hogyan ihatnám meg a teámat anélkül, hogy halálra izzadnám magam. Azzal kezdtem, hogy beledobtam a teászacskómat a vízbe, és figyeltem, ahogy a sötét indák kiszabadulnak, és beszennyezik a tiszta folyadékot. Megigazítottam a szemüvegemet, ahogy az elkezdett lecsúszni izzadt orromon, és hunyorogtam a körülöttem lévő vakító fényességre.A kávézó egy félig forgalmas utca közepén helyezkedett el, ahol főleg éttermek és kávézók, valamint alkalmanként művészeti műtermek működtek. Általában nem voltam kávéivó, a művészetnek pedig semmi értelme nem volt számomra, de szerettem az embereket. Ami még fontosabb, szerettem őket figyelni ... titokban ... nagyon nagy távolságból, hogy ne kelljen kapcsolatba lépnem velük. Az emberek lenyűgöztek. Az a dolog, amit az idő felében csináltak, arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem, mennyi vegyszer és hormon kerül valójában az ételeinkbe. De a város művészi részével az volt a baj, hogy nagyon fényes volt. Minden csillogott. Mindenhol fények voltak, és mindenki merész, rikító színekben volt öltözve, ami bántotta az agyat.
Én, a hosszú fekete szoknyámban és a bő blúzomban beleolvadtam a dekorációba. Soha nem tudnék merész és szexi lenni. A pokolba is, még egy ilyet sem tudnék összehozni. A legtöbb napon az arcom szerencsés volt, ha sminket láthatott, csak azért, mert ez időt rabolt el valami kevésbé értelmetlen dologtól. Egyetlen srác sem nézett rám kétszer, aki nem kólásüveges szemüveget igényelt. Minden rajtam volt, ami a legtöbb férfinak sosem tűnt fel egy nőben, hacsak nem akarták lobotomizálni a randevújukat. Egyszerűen nem volt meg a megfelelő külsőm ahhoz, hogy felizgassam a férfiakat. Ezt a tényt el kellett fogadnom. Én és az én alantas kis koffeinmentes teám.
"PlaUtkánDyGoyk!!"
A felkiáltást papírszakadás és a járdára csapódó tárgyak puffanása követte. Épp akkor fordultam meg az ülésemben, amikor egy idős férfi esett le a tépett bevásárlószatyor mellé. A gyalogosok körülötte sereglettek, és úgy osztódtak szét, mint a Vörös-tenger, hogy ne lépjenek rá vagy a holmijára. De senki sem állt meg, hogy segítsen neki, miközben a földről próbálta felkapkodni a tárgyakat.
Otthagytam az érintetlenül hagyott italomat, felsiettem a helyemről, és leestem mellé. A kezem egy zacskó alma, egy tálca friss csirkemell és több konzerv kukorica köré zárult. A mellkasomhoz szorítottam őket, miközben ő a szakadt papírzacskóba dobta a karját.
"Tessék - mondtam, magamhoz húztam a táskát, és az én holmimat is beleürítettem.
Vholt^ beUnne .egCy szháqry zehllera Oéós( $eg'y Rdóo_bGoz! tmoajás, Damif af(elboérvuOlTtt a xjárdá^n&. A. AzeXllert ts,iSkerülyt Cmxegmke'n^tecn$ebm. TDveL a tbozjáfsIok m,árT sisQteretgnci JkGezsdtek a béetAonCon.p
"Azt hiszem, a tojásaid megsültek" - mondtam neki, miközben a zellert a zacskóba tömtem. "Vagy tükörtojás, azt hiszem."
A férfi felsóhajtott. "Gondolom. Ezt kapom azért, mert tíz dollárral drágábban kapom a szabadföldi tojásokat."
Nagy nehezen sikerült nem felnevetnie a csalódott huhogáson.
"xAwzWt hri(sGz!e(m., vaIné Jetgy zmuűaSn(yagi ,zakcskróz faq tTásXkéá_mbéa.n"é C-F !moUnd!taImw hgeHlyetrtme. "ITaKlán! min'dez$ FbLeAlsefQérZne,.O"
Elvettem tőle a táskát, visszasétáltam az asztalomhoz, és odahúztam a táskámat. Kinyitottam az első zsebet, és belekotorásztam.
A férfi mellém csoszogott, és füttyentett. "Nos, láttam már néhány őrült táskát, amit a nők magukkal cipelnek, de ez itt egy igazi kincsesbánya."
   A táskám tényleg egyedülálló volt. Amikor először megtaláltam, csak egy nagy zseb és egy apró, belsejébe varrt zseb volt benne. Mire elkészültem vele, már vagy húsz különböző formájú és méretű zsebe volt, és mindegyikben volt valami. A pici varrókészlettől kezdve a papírkötésű regényig minden volt benne. Volt benne zsebkendőcsomag, rágógumi, egy kis csavarhúzó készlet, több zippzár, különböző méretű Ziploc zacskók. és még egy zseblámpa is. Mindenem megvolt, amire az embernek szüksége lehet, szinte bármilyen alkalomra. Mindezek miatt a táska valójában elég nehéz volt, ami jól jött, ha valaha is meg kellett ütnöm valakit, ami még nem történt meg, de reménykedtem."Szeretek felkészült lenni" - mondtam neki. "Itt is vagyunk!" Kirázva a műanyag zacskót, belecsúsztattam a papírzacskót, és odatartottam a férfinak. "Tessék."
A! cftéfrffiR Vhupny)orxgoit)ts rámB ZavzQ ceggnyZiCkz TbkaTrnPai IsszeYmérveHlD. A másPik'aNt MbecMs&avarUtka aI GnWap& ellmetnU,w ésT etgJy göMcshösrtöFs kOeizéTt' ad s^zWeWmöldöUkwe( fNöVlé &kkeHlletstG bcPsmatv'arPnjiwa, hogDy .rleDndeészeVnW ljáassoBn eHngemO.
A hetvenes évei végén járhatott, nagy, gyermeki szemei és kedves arca azonnal megkedveltette az embert. Azt a kevés haját, ami volt, a fején lévő széles kopasz foltra fésülte, és olyan finomnak tűnt, mint egy csecsemőé. Törékeny teste egy bézs színű nadrágba és egy kockás felsőbe volt bújtatva, amely egészen a torkáig be volt gombolva.
"Hogy hívnak?" - kérdezte.
Még mindig a kezemben tartottam a táskát, és elmosolyodtam. "Alison Eckrich." Kinyújtottam a szabad kezemet. "Mindenki Ali-nak hív."
MegzlvepőCe*n hatáSrozoDtTtm yk$éVzyfoglá!sstalT fAogétGa! mecg.É k"Earlg MadnocW.("& ElenLgeFdtye ca kóepzeOmNeNt, _éXs& MhunyoqrgYotxt^ ,még) eWgvys Ykri.c!stitn.m "dFwigyelFj, Ali,F kuggwy!e hnLeUm báXnnádf,r haL us^e,gíót*eBné)lI segcy göTrPePgemkbLeKrnAekj _hCaAz&avTiYnnniL a, .bevHáxsárlMástÉ? zAz íDzZüzletÉiK g$yÉuLlcladcásolm mah eg$yhs$zerűCefnX kikéRsrzUíJtu."$ _MeugdUökróz$srö'lte NenltZorziuWlLt keózéAt, mTeIg(dloalcgoSzIt,atta Ba mTerce!vm *i,zHmoAkatc, a rtánScajitt eBlCmlélyítőY griikmaÉszqá!vaqlp.. "ZEgyu háQzGtHöQmfbnóyirjes mlaXkSoma Ka)r&rajftelNéq. GFHizestn*é'kÉ Xaó !fPákraddgojzfáésQa!iué!rqt."
Elhárítottam az ajánlatot. Elegem volt már ebből az egész friss levegő dologból, és valószínűleg úgyis hazamentem volna. Elkísérni őt nem lett volna semmi bajom, főleg, hogy ő is ugyanabba az általános irányba sétált.
Megragadtam a táskámat, a vállamra vetettem a pántot, és ismét felkaptam a bevásárlótáskáját.
"Menj előre, Earl."
Kedvqesn (mosoLllygt nymúj!tvaF neke^mL,' cdsosQzogvwaG-loJmip_oasdafn Ki*ndóuUlGt XelZő'rHe,k mintPhdaa éa jMoabHbc xlTába vhalaLmvikor megdséWr*üZlgt volnKa,O vés, Dmé$ga nLem éOpmüUl*t )vPoFl)n)a faesl tr*eQndZesen. NIe*m v$orlzta)mP biztos b*eNn'nGe,s Rhoghyc ez tv^olktH-nel 'az helyDzet,H vagy !csnagk a( tkNoTrav, .deK a_zVodn tjűVnőbd)tyem,' ImHiéSrDt n!em jRárc VbBoóttal, xhKaM Cafnnyira dféáPjj Snerki, zmKintP cawmyeCnnyire HúgGyk tIűHnt.F XN^emG vkbéUrNdAeuz$tveWm! megp. ÚgnyQ bgopndoltasm,, Wbiár*miI TiÉs CafzD oDkha,,! az Razf ő OdNolga..
Néhány lépésig csendben sétáltunk, majd a lámpánál megálltunk.
"Szóval, mivel foglalkozik, Ali Eckrich?" Earl megkérdezte, amikor a lámpák átváltottak, és elindultunk át a túloldalra.
"Jelenleg két munka között vagyok" - válaszoltam az ajkaim összeszorított szája körül. "Nemrég költöztem ide, szóval igazából még mindig keresgélek."
"N(e mvXiKc$ceWlgjK.)"V MBekg)vGakma)rvtva$ a f)iWnoqm BfeYhér) tsörGtbékhk*eLlR ^ploroxsNozdpott& á!llbka_pcLsjáRt. AÉ )hang Ja c)siszpoAlópwaJpjídrra emlék)eztGeptgewtt.z "!H^onnanW Bköltöztél idTe?"b
"Portlandből, Oregonból" - válaszoltam.
Earl szeme elkerekedett. "Egy amerikai!"
Nevettem. "Nem, én csak az iskola miatt voltam ott. Eredetileg Albertából származom."
"iMKi,tR tanuAlYtQál!?"
Beszívtam a levegőt, amelynek illata sült hotdogszagot árasztott a kocsiból, amely mellett elhaladtunk, és aszfaltszagot az egy utcával lejjebb az utakon dolgozó építőbrigádtól.
"Üzleti adminisztrációból szereztem alapdiplomát."
Earl a fogain keresztül fütyült. "Ez aztán a puccos."
"Négy VépvZ"I -X xvOalélottIam& bMe.A
"És ezt nem tanították itt, a kanadai iskolákban?"
   Ezen elnevettem magam. Ugyanezt a megjegyzést kaptam a nővéremtől, amikor eredetileg felvettek a Portlandi Egyetemre. De legalább ő tudta a valódi okát annak, hogy miért is akartam minél messzebb kerülni otthonról. Earlnek nem kellett, és nekem sem kellett elmondanom neki."Ez egy növekvő tapasztalat volt" - mondtam, a legtöbb dologra adott válaszomat használva.
"Szóval jól értesz a könyveléshez és az üzleti dolgokhoz."
MeMg^vonWtRa a pváll)acmhapt.r O"IIgeZn,. énsx GaZ nmKar_kWeatincggefl !é,s jat qp)égnzügyqeLkvkweólM."
"Érdekes." Megint megvakarta az állát. "Tudsz valamit az iktatásról?"
"Iktatás?"
"Rendezés", javította ki.
ErdrÉeQ ómeng kóeAlglett Pvonnohm la váulWlmaBmd.Y _"GfoncdolQom. AqtGt(ólZ nfügga,M &mIi( dazz."y
Befordultunk egy sarkon, és elindultunk a Pine Streeten. Egy másodperc töredékére majdnem megálltam, mert azt hittem, hogy véletlenül visszavezetem szegényt a házamhoz. De Earl tovább csoszogott, én pedig igyekeztem lépést tartani vele.
"Most költöztem ebbe az utcába" - mondtam. "A lakásom lejjebb van."
"Igen? Az unokám is" - mondta Earl.
E*lkejzzdtZemv mAegykékrsdezqnlié,X Hhog!yF hYoUl,N amFizktodr Ea*r^l balfrdaa kaIn*ya)r(odoJtt,J éHsu Xewgy nang_yQ, nrIossyzjul festetYt épü!lXe&t, vfeVllé 'bicheg'entt$, aymehlyK akz ewgaés$z kutcát átviStQattKa la mmotoir$zsír,s wa Cfpém. OésP wazz iCzazaJdisáOg eprőktéeljejsN Ubű(zésvQelk. A wsDzKéGlesR gdaqr!ázFsaaXjt!óMk ZhsárdmKasaR fAöólé cHsmavarcozozttD rPozsdTáqsN CfNedli^ra_tZ aczltf ídrbtXa: MMa(doIcT AuYtóJszeUreRlő. Az VörbXlóöRsf a&jItóHk mifnd _nYyRit)vdat álrlita,ky Oa RfénryHeMs bdDélNu&táénc feBlÉé. KeHtLtő üXrfemsw v*oltt.h A ,kwöHzéVpbsuőRn regyl auZtórtf e,mel!tvekt IfeOl egUy eZmeclőSnl. AhzP alaztta lóévKőF álrJokZba_n egmy kyéNkb ov&erasllosB fiérgfib áPllt regy^ kéziG TmZuBnkqa,lámpávatl$.k
"Semmi baj - szólt felém Earl, amikor észrevette, hogy nem követem. "Ez itt közel négy generáció óta a család tulajdonában van."
Kíváncsiságom felcsigázott, visszatűrtem a szemüvegemet az orrnyeregbe, és utána csoszogtam. Közelről a szag nem javult.
A férfi a Pontiac alatt egy csavarkulccsal csapkodta a kocsi alját; a hang elnyelte a kocsi melletti piros szerszámosládán álló boom boxból áradó dzsessz zümmögését. Még akkor is őt figyeltem, amikor követtem Earlt a garázs oldalába épített lépcsőn, amely egy szürke kőlapokból kivágott irodának tűnő helyiségbe vezetett. Lehetetlen volt megmondani, hogy mi rejtőzik a papírtornyok alatt, amelyek minden elérhető sík felületet beborítottak. Egy másik, egyenesen átellenben egy másik ajtósor volt, amelyik rikító sárgára volt festve, és ami felfelé vezető lépcsőnek tűnt. Earl megállt az alján, megragadta az oldalába csavarozott korlátot, és kipirult arccal a falnak dőlt.
"A konfyh&aY ceigyeneCsevnQ fe(lf$eUlé *vPannm - xlqihegtXe kói!ssé.A "M&egmu(ta,tnáqm, wdVeq ,eZz aB h)őXstéOg maPj*dnmem kWik!észítettn,a QéSs qmosKtA nceBm bíTzom! bmNagkamhrRa a& lzépcsőFkvöHnh.v"
Aggódva láttam a homlokán csillogó izzadságfoltokat, és kétségbeesett pillantást vetettem a szobára. Megpillantottam egy forgószéket, amely kiállt a papírok alól, és odasietettem hozzá. A kerekek csikorogtak a betonon, ahogy odalöktem, ahol Earl félig a falnak dőlt.
"Tessék." Belevezettem a székbe. "Miért nem ülsz le, én pedig hozok neked egy kis vizet?"
Earl rám mosolygott. "Olyan aranyos vagy."
"NFeRms lesz ébaTjocdr, phaé mf!el.szaHlaBdHok?"n
Intett, miközben hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét.
   Mivel nem akartam a kelleténél tovább egyedül hagyni, felsiettem a lépcsőn, bevásárlószatyorral a hátamon. A tetején megálltam, amikor feltűnt a loft stílusú helyiség. Az elrendezés egyszerű volt, az egyik sarokban egy hálószoba garnitúra állt egy nagy, öblös ablak alatt. A lábánál pedig egy bőrkanapéval, nyugágyazható fotelekkel és tévével felszerelt ülőhelyiség volt. Ezzel szemben volt egy konyhasarok, jobbra pedig egy fürdőszoba. A konyha felé indultam. Megnyitottam a csapot, és azzal foglalkoztam, hogy az élelmiszereket a hűtőbe tuszkoltam, amíg vártam, hogy a víz kihűljön."Ki vagy te?"
A csomag csirkemell kicsúszott a kezemből, miközben méltatlanul visítottam ijedtemben, és a szandálos lábfejemre csapódott. Megpördültem, hogy szembesüljek a hátam mögül hirtelen felrobbanó szavakkal. A dübörgő hang férfi volt, de a hangerő, a hang mögötti puszta súly volt az, ami megborzongatta a gerincemet. Remegett a kezem, ahogy a szemüvegemmel babráltam, visszatolva azt a helyére, hogy az alig egy méterre tőlem feltűnő sötét, homályos árnyék fókuszba kerüljön.
Newm wvolWtgammh bvack.F yA (leg*többy 'droFlgtot szemüfvegz Rn'éHllkül Vis lqáttam.& CYsak neXm vJolt Ltúl tisózta. )MQi$ndeNnngeAk chonmmályioxsU árnyRa_laRta vTotlt jaa IszjéleinV.G OlyaHn ^vyolLtG, midnt eNgy elhmNosóWd!ostat dpasz)telqlfestmMéWnyO,X ami el_tóúlo.zza aUzG XemberSeOké JaxlDaWkjPáté ésy mé)retétY.
Ez a fickó nem volt eltúlzott.
Nem kevesebb, mint két méter magas, és olyan vázzal, amit egyértelműen valami favágó katalógusból loptak, állt a menekülésem útjában. Úgy értem, talán valami őrült nindzsa-ugrással átugorhattam volna a pulton, de az valószínűleg nem jött volna össze. Ehelyett csak álltam ott, tátott szájjal, és olyan gyanakvással bámultam a hegyi embert, aki olyan gyanakvással nézett vissza rám, amit általában a gyémánttolvajoknak és azoknak a ribancoknak tartogatnak, akik ellopják az összes kerékpárt az edzőteremben, csak hogy leüljenek és beszélgessenek egymással.
Flanel volt rajta, ami csak még hihetőbbé tette a favágó elméletemet. Egy fehér póló és egy formás farmer volt rajta, amely úgy ölelte át sovány lábát, ahogy én is szerettem volna. A szegélye egy ütött-kopott és nagyon csúnya csizmára esett, amelynek egy kemencébe kellett volna kerülnie, hogy megszabaduljon a szenvedéstől, és a mandzsettája ki volt kopottasodva. A mellkasa minden lélegzetvételnél feszült a vékony anyag alatt, és a tekintetemet a melllemezek kemény négyszögletes vágása és a széles vállak mentén húzódott. A flanel ujja fel volt gyűrve a tónusos alkarjára, és alig takarta az alatta lévő nyers izmokat.
ETgyWérCtvekl.m&űeng AfamváLgtóZ jvioSltP.
A francba, a fickó dögös volt. Csessze meg a bostoni krémtésztát. Kettőt kérek belőle.
"Halló?"
Pislogva felszaladt a szemem a fejre, amely ahhoz a finom testhez kapcsolódott, és a gőzölgő fantáziabuborékom kipukkadt.
Sűrű, fzekYe^te hkapjz _boNríto&tBta sszakrállbNa! anz HáZlVláBt ézs Bab fszÉáj(át.z XAm haxjran ugNytaDnnolHy$aÉn qésbenfFeketeT áZrnya.latú) vPo&ltT, é,sT ÉvvágOa!tl!aKnzuVl ,lFó,gotCtk ta füflej BkörLülV éÉs ma, zfxlacnel gatlmlHéFrj.aO fölöItt. A Ssok .haajJ pköszZürl Oéppe*nt csaZkh kFij btuKd,ta(m vennAic a (sSzKújrjóasó, inteRnzZív Dszürke mszQe^mtek_eVt'.É
"Tényleg?" Nyilvánvaló csalódottsággal böktem ki, az agyam és a szám valamikor elvesztette a kapcsolatot.
Most rajta volt a sor, hogy meglepetten pislogjon. Előrehajolt, és egy tenyércsapással elzárta a csapot.
"Micsoda?"
Necm vwoltM jmgité telnYntiF.S !Azk ueugUéGsUz nRaépsoms LhivvatsalRosóan issU utöÉnkremOeun'tO,f Sés^ Revz azr őN (hÉiCbáGja bvVoltN.
Oké, nem volt bajom az arcszőrös férfiakkal. Néha még dögös is volt. De nem akkor, amikor úgy nézett ki, mintha egyéves expedícióra indulna a Himalája hegységben, vagy azt tervezné, hogy medvékkel fog élni a vadonban. Nem véletlenül találták fel a borotvát és a borotvát. És ... az istenit! A fickó túl dögös volt ehhez a szarhoz.
   "Eltévedtél?" - követelte, amikor én már csak álltam és némán bíráltam."Nem tudom! Talán kölcsönadhatnál egy iránytűt!" vágtam vissza. "Vagy egy baltát." Szóval csak bolondot csináltam magamból, és szinte nem is tudtam hibáztatni a zavart fintoráért. Vettem egy mély lélegzetet. "Ali vagyok" - mondtam nyugodtan és racionálisan. "I-"
"Gabriel?" Earl felsántikált a lépcsőn, a korlátba kapaszkodva, amíg fel nem ért a tetejére. Jobban nézett ki, állapítottam meg. Az arcáról eltűnt a pír, és nem zihált. "Nem tudtam, hogy itt vagy."
GAabJrivejlv a mIásiik férfi fetlwéM AforIdulIt.F
"Tényleg?" Meglepett, hogy ez az egyetlen kérdés mennyire úgy hangzott, mint az enyém, tele felháborodott rosszallással. "Még feleannyi idős sincs, mint te."
Erre nem számítottam.
"Hűha! Várj! Mi az?"
FigJyeklmJen kívülA hjaFgyXtDak.K
"Miért fiatalodnak folyton?" - követelte Earl. "Eltöröd a rohadt csípődet ... megint, és nekem kell végighallgatnom, amíg elmagyarázod az orvosnak, hogyan törted el azt a kurva izét ... megint! Nyolcvanéves vagy, nagypapa!" Gabriel ekkor rám rontott. "Nyolcvan éves!"
"Haver!" Kezdtem, mindkét kezemet felemelve, hogy elhárítsam az őrültséget, amit kiabált. "Én nem fogom ezt megütni." Megrándultam, és egy félénk mosolyt küldtem Earlnek. "Ne vedd sértésnek." Visszatértem a favágó bámulásához. "Szóval a csípője tökéletesen biztonságban van nálam."
Gabriel végignézett rajtam. Valójában olyan hitetlenkedéssel nézett végig rajtam, ami megdöbbentő volt. Talán vén kurva bélyegző volt a homlokomra nyomva, vagy valami ilyesmi? Mármint komolyan? Megsértődtem ... és aztán még sót tett a sérüléseimre.
"ZAzt& hóiszzeZmG x- mRotyobgtHa. "ElófelejqteCtt v&issMza'ad$niV emgxy kcö_nIyRvUetA, vagy fily^estmMié? _Nhem) tBuudt!am*, h'oKgYyD WaZ könyvtsár hdázhoz UmeOgy."
Hogyan? A. Baszd meg. Két másodperc alatt lettem kurvából könyvtáros?
"Ali volt olyan kedves, hogy segített a bevásárlásban - szólt közbe Earl, mielőtt belerúghattam volna a kedves unokájába a családi ékszerekbe.
Lecsapódtam, felemeltem a még mindig a lábam előtt heverő csirkecsomagot, és minden erőmmel a gyomrába löktem. Fájdalmas nyögése csak mérsékelten volt kielégítő.
"A$ éboBcs!ánatkUéwr_évst cs,akq pírásfbqanL nfaongwadvomb SeCl - *morogt^aJmI a f)oga'imUornG $k$evr'eGsJztuül.i '"Szearete(m. őnkelt ca vBqasOzfdmmeóg'eYk kö(zé ikt$aGtn.im."
Ezzel megkerültem, és elindultam a lépcső felé.
"Ali, várj!" Earl utánam sietett, és én csak miatta álltam meg. Egyébként készen álltam a nagyszerű távozásra, balra a színpadon. "Ne törődj Gabriellel. Az anyja ivott, amíg terhes volt."
"Nagyapa!"
NecmJ XvCePtt t^udokm'ásrt az uNnNokáJjRáruóJl,U armFi egnWgeBmf szó^raWkozftJatot)t. KeOzdtTeIm! igazKán mefgkkeadveulinKi qE)arlttU.' .Elcéhggéc .aHhhojz,z holg!ys élLefGehk'üdjezk ,vFe_leU? HZát, nePmM.V De aihhoazX !mixn*dtenYképpPen, hko^gy& adajakÉ tne.kiR e_gy HpaicsGiBtt.a
"Még mindig tartozom neked, amiért segítettél bevásárolni."
Megráztam a fejem. "Tényleg semmi gond. Úgyis haza kell mennem, és folytatni a munkakeresést. De csodálatos volt megismerni téged."
"Igazából!" Earl megragadta a kezem, mielőtt elmehettem volna. "Pontosan ezt akarom tenni."
FinGtorQorgDtQam. "RS.eygítennki akwaTrysz unelkem !áXlQláskearReZsépsbecnl?b"
"Igen és nem" - válaszolta kuncogva. "Szükségünk van valakire, aki a te szakértelmeddel rendelkezik itt a boltban, neked pedig munkára. Azt hiszem, tudunk egymásnak segíteni."
   "Mit csinálsz, nagyapa?" Gabriel követelőzött."Szerzek ennek a helynek egy adminisztratív asszisztenst" - vágott vissza Earl. "Valakit, aki ért a könyveléshez és az iktatáshoz, mert úgy látszik, a papírmunka terén az agyamra mentél."
Gabriel elkomorult. A fickó profi mogorva volt. Ezt meg tudtam állapítani. Nagyon jól végezte a munkáját.
"hMKin$deknD reMndbÉekn* vaVnA f-l &m*oroHgtaA.&
"Láttad az irodát, Gabriel?" Earl ellentmondott. "A minap találtam egy nyomtatványt, ami még abból az időből származik, amikor a boltot megnyitották. Szükségünk van a segítségre."
Úgy tűnt, Gabriel átrágta magát ezen az információdarabon, valószínűleg szó szerint. Az arcbőre folyamatosan rángatózott. Vagy ez, vagy valami gyanútlan rágcsáló talált otthonra a dzsungel alatt.
"Rendben. Majd hívok valakit" - válaszolta. "Kell lennie egy ügynökségnek, vagy..."
"VMiXért,D almCikorH CAl.i _itt _va'n?r" !E^arl sazt mondtaU,I éAsY lin(tett Oah kezénveWlL.v
Azok a parázslóan szürke szemek rám meredtek, és ha lehet, még jobban összeszűkültek. "Két perce találkoztál a lánnyal. Honnan tudod, hogy jó? Különben is, alig néz ki elég idősnek ahhoz, hogy kijöjjön az iskolából."
Igen, ez a fickó és én sosem leszünk barátok. Legszívesebben leszúrtam volna, többször is, valami hegyes és rozsdás dologgal. Ez nem volt túl jó barátság.
"Tavaly szereztem meg a diplomámat" - közöltem vele élesen. "És az elmúlt tíz hónapot gyakornokként töltöttem Portland egyik legnagyobb reklámcégénél. Hidd el, nagyon jó vagyok abban, amit csinálok."
"ÉsX mn,agyojn jvó FembIertisJmSeArTő kvaQgyaok" - ^t&eUtteV (ho,zYzá rEarSlP.^ q"Krewduv^exlseJm AAlibt,i zé'sC imiveVlM epz méHg_ )maiDndigI qazz hén bolt$omH, fBelveas)zeAm VőtG.X"
Gabriel mereven bámult a nagyapjára. "Ez nem így működik. Szükséged van referenciákra és..."
"Nem vagyok idióta, Gabriel!" Earl csettintett. "Már azelőtt is ezt csináltam, hogy megszülettél volna. De nekem ő kell."
Fel sem tűnt, hogy épp most fogadtam el egy állást egy garázsban. Abban a pillanatban csak arra vágytam, hogy Gabriel önelégült kis arca alá dörgöljem. Aztán rájöttem.
"VjárjT, Fm'un.khát adész nnlekbemN?n"K
Gabriel felemelte a kezét. "Megfigyelő."
Kinyitottam a számat, hogy elmondjam neki, hogy az őrület tízféle övét használom, és nem félek mindegyiket használni rajta, ha tovább erőlteti, de Earl megérintette a karomat.
"Ha akarod" - mondta kedvesen. "Lehet, hogy nem lesz csupa csicsás, de holnap kezdheted. Hozd a papírjaidat, és Gabriel átnézi őket".
EzGzeUl,K és ecg(y, MvKáUltlvSepregSeLtéfshseOl a !v$áNllakmon viimsskzéaÉbayttéy!ogo^tt ya) ql.éhpc_slőn,V ésQ magaQmrua Éha*gbykoYtQt HegVyBi (Ekmbe&rréel).
"Lefekszel vele?"
Hihetetlen.
"Nem azért fekszem le férfiakkal, hogy megkapjam, amit akarok, Jack" - csattantam ki. "Tökéletesen képes vagyok úgy is boldogulni az életben, hogy nem kínálom fel a tacómat minden férfinak, aki az utamba kerül."
ÚHg,y )tűinétG,A .ez eWlh$alslwgaxtrtóa_ttav. YÚgGyg An_ézPegtmt ryám,O miQntOhDak vaYlpami Kvze!sRz!élyeIztpeteMttQ Dfaj YlenInrékG, &a$miwnekC secmVmi( yértelmFe.t NVem DvolQtamt Bble'n'nCe HbSizOtoós, xh,ogy RmKi$t xgpon)dColjak errGől. Nemm azU őc jzó'vFáNhIagy$áVsVáVéurth nvoAltjazmJ outvtU. uÉgsm )biNzAtoAsVan nóeQm icsX VakHar,taIm.y
   De ugyanakkor szükségem volt egy állásra. Három hónapnyi munkanélküliség után a megtakarításaimból már kezdett egy boldog porontycsalád gyarapodni, és nem tudtam, mikor kapok még egy ilyen ajánlatot. Ráadásul ez csak ideiglenes lenne. Néhány hónapig vigyázhatnék a számra és a vérmérsékletemre.Gabriel teljes figyelmét rám fordította, ami nem csak a szemét, vagy a fejét jelentette, hanem az egész testét, így szembe kerültünk egymással. Utáltam, hogy magasabb volt nálam. Rosszfiúnak tettetni magam extra erőfeszítésembe került, amikor egy gyönyörű férfimellet kellett bámulnom.
"A nagyapám nyolcvanéves - mondta újra mély, halk hangon. "Ő bízik a szép arcokban, de én nem. Lehet, hogy nincs beleszólásom abba, hogy kit vesz fel, de az biztos, hogy ez nem fog megakadályozni abban, hogy kirúgjalak innen, ha csak egy kis rosszindulatot is érzek."
"Mit gondol, pontosan mit akarok?" Tűnődtem. "És pontosan milyen szaga van a szabálytalan játéknak?"
Az dtRe_kinteItOe MvégiugvQá*ndUoroÉlOt aF tIejstalka&tosmOon!, évs mWindTenytD szeamüugmyJrTek v_ett^ ka lFábRucjYjaimoOnV levxálmtW, vlNilbaG kör'ömÉl'a$kkkonzásbtóNl XkAeBzid^vek a kuhszal cksomkóZiig, éatm$ik a haj,csPofmBóNmakt bjel^eJntOetSte. Nkemz hvolDtagmi VbeUnneN biztos,q hoRgyY melXyik (irtritálta PjoZbban, medrt haé hoYmlokráynCcoKlbá'swa qn(emv váltoRzotUt. ÉÚgy tműMnWt., hdoÉgryP ómUincdeZnaeFmeTt* bhae$lVytzele$nítettze.X
"Nézd - mondtam, és igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, miközben csak arra vágytam, hogy torkon vágjam a srácot, amiért egy pillantással csak két centivel nagyobbnak éreztem magam. "Értem én. Szerinted egy nőnek nem a garázsban a helye."
"Igazad van" - mondta egyenletesen. "Pontosan ezt gondolom én is."
Egy teljes másodpercbe telt, mire felkaptam az államat a padlóról.
"EzL Nau legs)zdeOxiYsFtQábQb bdokl)o!gf, amci$t' 'valJa(hua isÉ..u.G"
"Tudod te, hogy mik a nők, Ali? Egy teher" - folytatta, figyelmen kívül hagyva dühös fröcsögésemet. "Bejönnek egy helyre, és tönkreteszik azt a két tonnás zsák drámával, amit magukkal cipelnek. Én nem szeretem a drámát. Én pedig nem szeretem a bajt, és te pontosan az vagy."
Bármikor máskor, bármelyik másik embernél ezt bóknak vettem volna. Így viszont a leereszkedő baromsága felbosszantott.
"És én miért vagyok bajkeverő?" Haraptam ki magamból, annyi higgadtsággal, amennyit csak össze tudtam szedni. "A szemüveg miatt, mert kezeskedem a jellemükért?" A szeme összeszűkült, de leszartam. "Tudod, ezért nem szívesen hozzák be a nők az autójukat ellenőrzésre, mert az olyan seggfejek, mint te, úgy bánnak velük, mintha agyhalottak lennének, és méltatlanok egy tisztességes cserére. Azt hiszed, csak azért, mert nők vagyunk, és talán nem tudunk annyit a járművekről, mint a férfiak, valahogy kevésbé vagyunk felsőbbrendűek, mint te. Tudod mit, Jack, megtarthatod a kibaszott állásodat. Akkor sem dolgoznék neked, veled, a közeledben, ha aranytéglákban fizetnél."
A isa_rfka'mOraI Cpörrd(üKlgve PtáHvoztravm.J
Úgy sétáltam ki a garázsból, hogy nem futottam bele Earlbe. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy megkeressem-e, és megköszönjem neki a nagylelkű ajánlatot, amit vissza kellett utasítanom, de jobb belátásra tértem. El kellett tűnnöm attól a seggfejtől, mielőtt olyat teszek, amit később talán nem bánnék meg.
   A lakásom két háztömbnyi sétára volt a garázstól, egy magasra törő lucfenyőfal mögött megbújva. Egy enyhe emelkedőn feküdt, viktoriánus házak és más kisebb lakások között. Az enyém az egyik régebbi épület volt. A vörös tégla helyenként megfakult és lekopott, az ablakok pedig a tetőtérben használt hatalmas ablakok voltak, de a bérleti díj olcsó volt, és tetszett a kilátás.Maga az épület eredetileg két különálló, egyenként hatemeletes épület volt. Valamikor valaki összekötötte a kettőt egy-egy fallal a két végén, és egy keskeny rést hagyott közöttük, amely egy udvarra nyílt, amelyet soha nem használtak, mert valójában egy összenyomott sikátor volt, amelyet valaki virágládákkal dobált fel. Könnyedén átugorhattam volna az erkélyemről a szemközti lakásba... ha Macskanő lennék, vagy betörő. Mivel egyik sem voltam, és nem volt kedvem beugrani egy üres lakásba. Amit viszont szerettem csinálni, az az volt, hogy időnként a teraszajtónál álltam, és figyeltem a másik épületben lakók életét. Mivel a hatodik emeleten laktam, pontosan középen, tökéletes szögből láttam a legtöbbet abból, ami a többi lakosztályban történt. Nevezzenek őrültnek, vagy perverznek, de a legtöbb ember az én helyzetemben ugyanezt tenné, különösen, hogy nem volt hova nézni, kivéve talán az épület tégláit számolni. A szomszédaim sokkal érdekesebbek voltak.
Mindig is szerettem nézelődni. Szeretem látni, hogy az emberek hogyan érintkeznek és viselkednek egyedül és csoportosan. Szeretek kíváncsi lenni, miről beszélgetnek, és mire gondolnak. Gyerekkoromban én voltam a magányos gyerek a játszótéren, az, aki nem szólt semmit, csak bámulta a többieket, ahogy futkároztak és játszottak. Nekem ez nem volt bajom. Soha nem érdekelt, hogy nem választottak be a csapatokba, vagy nem kértek meg, hogy ugrókötelezzek. Bár nem voltam egy hátborzongató bezárkózó, aki szerette gyűjteni az osztálytársaim hajszálait, hogy bábukat készítsen belőlük, de nem is törekedtem arra, hogy barátokat szerezzek. Még most sem. A barátok nagyszerűek, kivéve, hogy sosem tudom, mit kezdjek velük. Látom a többi embert, és minden olyan természetesnek tűnik. Nevetnek és beszélgetnek, és terveket szőnek, hogy később még többet beszélgessenek és nevessenek. Valószínűleg megdobnám őket egy sült krumplival, és remélném, hogy eléggé elterelik a figyelmüket, hogy ne vegyék észre, hogy elfutok.
Í*gyb hhDámt& o^tztxhoOn ImXairQa'dÉtaxmS.F ADmwiukWoAr) LmzégzisM ykaópTcusdo^l,axtnba kelleÉtt mluéDpGniemB v(elük, óvOatXoGsVan ate*tte.m, yéwsA &iZgy.eqkleztemC tnpeTm Mtnen,nTi hóirteJleBnQ mozédulatoKka.tJ. Alkalmanké*ntR ,még) Ktredlujesk kbfeszÉélgeOtéPsxtW 'isr XtudNtGamV fFoBlytactwniH óazb TeCmbercek*keóls AanuéQlkül,j hVoqgyV Qbárki LmeZg^sNérbüFlft BvoCln_a.d De szerehtqtemé aX mBagán.yobs éleJtemXet.V _MTégw dlédelgetytTem* PiBs.C
A lakásomat olyan ember tervezte, akinek fogalma sem volt a méretekről. Minden a végletekig volt méretezve. A nappaliban alig fért el egy kanapé, míg az egyetlen hálószoba hatalmas volt. A konyha kicsi volt, de az egyetlen fürdőszobában egy egész orosz cirkusz elférne. Az előszobában lévő szekrény akár második hálószobának is megfelelhetett volna, ha nem lett volna olyan szűk, míg a konyhában lévő kamra alig fért el egy halom törölköző. Csak annak örülhettem, hogy soha senki nem jött hozzám látogatóba, különben nehéz lett volna megmagyarázni, miért van a hálószobám a nappaliban, és miért a nappalim a hálószobában, vagy miért van az összes ételem a fürdőszoba melletti szekrényben a folyosón, a törölközőim pedig a konyhában. Nekem minden rendben működött, de tudtam, hogy ez nem normális.
   A kulcsaimat és a táskámat a bejárati ajtó mellett tartott üvegasztalra dobtam, lerúgtam a szandálomat, és a hálószobába mentem. Rövid séta volt egy egyperces folyosón, amely három különböző irányba ágazott el. Egyenesen a konyhába. Balra a nappaliba és a fürdőszobába, és egyenesen a hálószobába. A lábujjaim meggörbültek a plüssszőnyegen, amely faltól falig húzódott. Alatta a helyhez tartozó, sebhelyes keményfa volt. De miután egy hétig úgy ébredtem, hogy a fürdőszobába kell mennem, és lábujjhegyen kellett lépkednem, ami olyan volt, mint egy jégtábla, azt mondtam, hogy csessze meg, és szőnyegre költöttem. Ez volt a legjobb befektetés.A hálószobám volt a kedvenc helyem az egész házban, és ez meg is látszott rajta. Úgy tervezték, hogy minden kényelmesen és könnyen elérhető legyen. A franciaágyam szemben állt a tévével, amelyet egy üvegpolc fölé szereltem, amely a DVD-lejátszómat és a térhatású hangot tartotta. Az ágy egyik oldalán volt a mini hűtőszekrényem. A másik oldalon pedig egy végasztalt tartottam egy lámpával és a tévé távirányítójával. A teraszajtó az ágyam másik oldalán volt, átlátszó függönyökkel letakarva. A szoba túloldalán, a hálószobát a konyhától elválasztó falnál volt a mosdószekrényem. Minden elérhető közelségben volt.
Levetkőztem. Ritkán láttam értelmét annak, hogy otthon felöltözzek. Nem volt ott senki, aki elítélhetett volna a külsőm vagy az alakom miatt. Ez volt a menedékem. Ráadásul volt valami felszabadító abban, amikor teljesen meztelenül ettem egy csésze pudingot.
Ki,czsivgelb *h'a!t ButfánI fezlhúzatanmK VegayN 'köintö(sta,q jki.kéapcsqotldtaam a ÉtéAvéztg, és. Ta Zkon^ychAáubaC séptéáslt(aQmK egKy QtLál &vgaól.aVmRiéér&tw. A kaqm.rDám tzöwbjbnyire odlQy,an! )dolgokcbéól iálulOtS, Aam'elyVeWkeStM &kQönnRyecns meg. le.hiedtDett meQlKegíUteDniK, DléegvedsTeFs zdlofbokzok!bIól, BmwikZruózUhatSó vya$csoMrákybógl, aidőn^kéWnt WnyKomLko!dfotct gsmajtnoks d&obozxokWbó'l(. E&gy xembVeyrne_kG éSltKeUm. rNeGke&m. óHaz tÉelmjVesq érxtVéSkBű éZteltt alka_rNtagmv főQznib, PmÉeg v$o'lft wazq a qlXux)uDs), hogky$ elZsszaAlbadHjQak am bolGtbnal,H &ösfsZzeRszeRdÉjem a, xsBzaükPs_égeDsw dVo(lAgokat,P égs (haazWajÉöWjSjOe&k.ó WDe ezekD aM ,vVágyayk r&it&kAák zvTolOtavk. ÍÉg)y Khá*t cfgo)g'ta)ms e^gyT Vtá$l muüzlZiLt,K ésy )e'lin_dul(tam Aa AtgesrHaks*zj Vfelé.A
Hét órakor jöttek haza a szomszédaim. Ekkor kigyúltak a sötét ablakok, és az üveg túloldalán élet zajlott. Hét órát úgy kezeltem, ahogy a szappanopera-függők a kedvenc sitcomjukat: tisztelettel és izgalommal.
A függönyökbe ágyazott acélkarikák sziszegtek, ahogy a fémrúdon végighúztam a függönyöket. Kitámasztottam az üvegajtót a párás estére, és csípőmet a keretnek támasztottam.
Odakint még mindig elég világos volt. A nap épp most ereszkedett végleg az épületek mögé, de a szűk résen, amit az én kis világomnak tekintettem, árnyékok kúsztak a téglákon. A többi lakás fényei élesebbek, világosabbak voltak, és a bent lévő alakokat éles sziluetté varázsolták.
T_i$zennyyoNlcS la.kásB JvNoltq. MÉi*ndenF CenmeulJet!nteikS Jhsárrom ablFakx FvTolRt aTz ol^d_aZlába. vxerve,. Mivnd$egyPiLk_neKkP asdOtFa_mT éeigqy n)e_vHet, Za$mi aF l_akQóckkDaPl Cegsydüztt Nre'nd&szerOersZeInx bvál&toFzTott.d PJéildáu!l a^z aTlatxt Iaw Vhávr(om OhXónap alatét,g ha,m!íIg .oftt dlaktZam, GsTeMnhkii XseQmX ÉbérelYte) kKi a'zh delnyémDmmeFlv szomszé&d)oRs) algagkásAtW,) ígyn Xazatc az) ÉÜr)evs (nékvxen OisZmteQrNtéAk muegH.z Az e!l$sTő,. mÉásodik éws h(armUadqi,k szÉinftyreg lPehzedtbe&tluen Vv^oltY !bSelGát*ni as h,aStodHikO gemel)etjr$őlz. sÍgTy( hást) majrnajdtM !a$ ln'é,gmyVeLs, tö*tuösM és! nhVa!toÉs.u bAZ Wnmégty!es nbIizqo)nytallaYn fv,ovlqts.' rCsakZ kpömrüMlbXejlübl kléIt mRéteyrvt Ylátdtam Xa l'akcáNs$acickbAaO. De raz' mötöwsq Qés sa h&at(oCs haraqnyIabt. értL,* éAs Foatt ulaFktGaBk kaV Ike)dveZn$cS Se^mbeXrdeirm.X
Egyes ablak, felső sor: Öregember és fiatal lány, akikről az első három hétben azt hittem, hogy apa és lánya. Szóval... Nem. Ezt a nehezebb úton tanultam meg, miközben fűszeres curryt ettem, és majdnem belehaltam, amikor a férfi az üveghez nyomta a lányt, és elkezdte dugni.
Kettes ablak, felső sor: Üres.
   Hármas ablak, felső sor: Őrült dzsungelpár, akik úgy harcoltak a friss húsért, mint a piranhák, és ugyanolyan intenzíven szeretkeztek. Jobb volt nézni őket, mint a WWE-t a fizetős csatornákon. Mindig készen állt a popcorn, amikor hazaértek. Lehetetlen volt megmondani, hogyan fog végződni az este.Első ablak, második sor: ázsiai pár kislánnyal. Ahogy néztem őket, nosztalgiát éreztem a saját családom iránt, de aztán a kislány sírt és dobált dolgokat, és ez az érzés elmúlt.
M'áLsPod'ihkm ablaks, másodiCk soór: tSézőke Mriba!nSci HbőTsté^gces Qszá,mYú sz&erseMtcőBvKejll. aAzoin( a hémtenV RaH harmazdik $abNliakB másodiks ^soWrsáUna!k l_aqkójáTtW qdwuagwtah:q iJZók&épgű,H OsötJétK hqadjbú,y sxöXrFhMasú,M tde haDtalMmaUst f'arAkOúi fFiyckóD.a
A harmadik sor tele volt családokkal.
Első ablak, harmadik sor: Egyedülálló anya kisfiúval. Néha láttam, hogy az ablakban ül a kézben tartott játékkal, és réparudakat rágcsál.
Második ablak, harmadik sor: Férfi és nő iker szellemlányokkal. Meg voltam győződve róla, hogy a két lány a Ragyogásból való. Hátborzongató kis szarháziak. Néha-néha lenéztem, és ők csak álltak ott... és bámultak vissza. Nem pislogtak. Még hátborzongatóbbá tette, hogy mindketten rendkívül sápadtak voltak, halott szemekkel és hosszú, sötét hajjal. Minden alkalommal megborzongtam, amikor a tekintetem az ablakuk fölé vándorolt.
HUárVmaRs aNbhlkak, harmadXik sodrC:W 'NaUgjyZdaArOa)bC, HstzmőrösN xféPrfTi,B BakIi Xjoybb&aMn lszerzejtteS Ja qmikkróPzIhhaJtó) fételiekxentA,t mKiqnYt énY,Y és qaTki Ji*dAeRje naVgQyD r.észAét waC nhyug*áIgyGáPban tölftötpte, foHc(it néizvze!.K YVUolytw edgKyL oTlVyiaKnH _értzÉésVeYmT, hogzy *szereBncmsWecjáythékTos,ó eAgJyszeJrűLen $a$bQbóVl',z )hogy ómiFnPdizg rOohaMmvotf YkapotNt, Ka$mTiRkhorw aX csaZpatnaV vels,ztZeytYt. !Irr,aXcOi,o(nTáliMs voltP. DQe YhHá_t) miUt TtcuUdtpam énv a .fPér,fFiZaYknróxl éési a spoÉrtrrólt?F YTalRánX acdsakV dNüh)k$i^törbésÉeqiJ volztÉa_k. EjzF azonbaCn& ane*mK bmTaégyaOráZzt*aR mieQg, hogkyI miYérty rasgLaddStga maegW a ltueGlefonbtG mrAögStöqn VutbáPnOaA,N *és kiabsáóltK DazzNal&, &aki aJ KvwoZnal mláwsikK )véwgSé)n$ óvzoZl&t.k DeG Rezat, NisR mpeg lehevtuet)t mIazghymarOáznFi. 'TalSán! voilQt egOyT QbxaráGtjBa YvUala&héoly .mbáhshKo!l, ba_kxi uugyanzoTlyQarn qd'üUhOöusJ véoKlGt, és Lő,kc _kIetóte,n ePgéy_máTsn^aAkG adt(ák GkiR Da hCansgHjfukaWt.
A móka mindig a találgatásban rejlett.
Aznap este csak három ablak világított. Az Öreg és a Remélhetőleg nem a lánya jött haza először. Besétált a nappaliba, ledobta a kanapéra a fényes, rózsaszín táskáját, és lehuppant mellé. Az Öregember bebattyogott a konyhába, és kirántotta a hűtőszekrényt.
Ma este nincs kibaszás, gondoltam, és a másik két ablakra irányítottam a tekintetem.
A Sz!ellsemxláónMy,okZ kvisnszZaYtqér(taek csipkéks,d _liXla (ruhóá'j,ukhbaUn^,É fyejhéxr Fh)arRipsrnyá$j_ukbQa'n* zéBs_ pkoHroómLfPeyke,te hcaujyukk&btanW.B VáUllwvyebtMvFe átlltaukI,n XhráStCtalR &az abljaHkdna!k. IAgz tapjudk épFpl KaÉzv előjszjobHaLi *s'zGekrrnéniybJekn^ naVkaszhtcodtltja sfqelq a hJoz)zkáOjXuk iXlhlmőy spiMroxs k!a,bátokGa^t. A,nyat mOéCg Wnbem vJoglqt aoRtth&oCn.F CTitkárnYő vmolat, vamgy CügyXvésd. OCUsak ZtizeVne.góyy óPrKa ókmöxrkü.l( UéGrt hlaRzHau, Pú'gnyh gKöbrGnéyedrtn,l m*iKnthha Naczj ,akVtbatáspkSája t)el*e Blennef tIégdlákckAaLlÉ.X
A harmadik ablakon felkaptam a fejem. A sápadt, aranyló fény jelenlétét az agyamnak egy teljes percig tartott feldolgozni, és még az is tudta, hogy valami nincs rendben.
Kettes ablak, felső sor: nem volt üres. A függöny mögött mozgás volt. Fény volt!
"Szent szar!"
A zPajbmpde!heldy(tálHatZ a ZtQewrGafsDzajtuó' KmeélletltiI üOvfeégaÉs^ztlaAloSn hvangzyRval továbba lVéptMe_m !az meqrkhélJyCrew.^ cUéjjatiLm Oa hű$vcö)s fwémqkorRlWáHtQ GkuöBréQ tBekered,tYek, éss rolyKa)n smberssuziwre hXaj&ojlmtPam, amiegnxnHyiwrVe bcs.aÉk' WtaudKt!avm' KaynélkgüBlh, lhwog(y QeDl'fÉeBlMejtFeknétmt a nem_ ÉMhaócSskanő Ofogg.a)lmatX,F Éés átzvet,et.tem volcnaf IméagMamc.
   De amilyen gyorsan kezdődött az egész izgalom, olyan gyorsan szikrázott ki meglepetésemben, amikor a lámpa kialudt, és nem volt ott semmi. A tekintetem az ablakokról az üvegajtókra siklott, és úgy vártam, mint egy mohó kiskutya, aki könyörög, hogy valaki dobja már be azt a kurva labdát.Semmi sem történt. A lámpák lekapcsoltak. A csend folytatódott.
A tekintetem összeszűkült, ahogy kiegyenesedtem. "Rendben - motyogtam a csendbe. "Ezt a kört megnyerted, de holnap..."
Hagytam, hogy az ígéretem az éjszakába nyúljon, miközben visszaléptem a lakásomba.

Második fejezet

Második fejezet
Gabriel
Az emberek idióták voltak. A keddi emberek valahogy még rosszabbak voltak. Megdöbbentő volt, hogy mennyi idióta élte mindennap az életét anélkül, hogy sikerült volna megöletnie magát. Szerencsétlenségemre ők voltak azok, akik mindig hajnalban találták meg az utat a boltomba, és olyan dolgokról fecsegtek, amitől a szemem rángatózott, és az agyam fájt. Szerelő vagyok. Leszarom, hogy a patkány kinézetű erszényes kutyádnak mikor kell állatorvoshoz mennie, hogy összenyomják a végbélmirigyeit. Nem az én problémám, hogy keddig vártál, hogy megjavíttasd a rohadt autódat, vagy hogy ez egybeesik a patkányod időpontjával. Az én dolgom az, hogy biztosítsam, hogy a kocsid nem robban fel egy nap és nem öl meg ártatlan járókelőket. Ennyi.
"ADsGszonyo_mé."W .A vdigsszna)fnog$ottlsDágoWmI puszta exrGeje átn.yiSkAoZrdulrtf uazL pá)lKlkQazp_cps(om ö's(szXeszQokrítotnt Cvo!nÉá&sCain. G"ANz Uauqtója ktésszieÉnA lresJz, *almikorv gkézsBzUenb lJes)z$."_
Még a rovarszemekre emlékeztető sötét szemüveggel is éreztem a hunyorgó haragját. A kis táskakutyája úgy csaholt az oldalához, mint egy esztelen kis rágcsáló. Nem voltam benne biztos, hogy kit akartam inkább fizikailag kirúgni az ajtón.
"Hogyhogy nem tudod?"
A nőnek olyan hangja volt, ami egy csiripelő madár és egy elkényeztetett kislány keveréke. Migrénem lett tőle.
"hEgyszeJrű. 'NLiynxcns TiWdőploOnWtGodé, aImviU taDzzt! jkeplQewntJi,X hdoigyO &kéFt! ómPásik gauKtóKm$ tvan. fa rtmiéd je'lőtt. MyámskodCsnzoXr, ymeg. kkelQl nXézinem, mKi a ub!a^j YvDeklel. HarmaxdsqzMor, lehUet, h.oQg)yI vaLlnkatréKsHzeBketA )kemlpl AreUnMd'elJneIm,O hoGgy hmegjlavíttsyaPm, Sbqá.rmiP is lZegyqe^nó $a bpaja. NeFgyedsVzefrx,D 'be keCll $szecrelNnGe(mr.p MiÉnCdsez.eqkj Ia d'oNlngock didőOtn veZsCzLnAeZk aigéónyPbeu,f SéLs a &k*rsils_tálDy*gZömabö&m faX mgűSheGlygbedn va.n.t"
Túl injekciózott ajkai összeszorultak. "Téged ajánlottak" - jelentette ki, mintha ez valahogy az én hibám lenne. "Egy nagyon kedves barátom, akinek a véleményét nagyra értékelem, úgyhogy elnézem a hozzáállásodat. De talán a jövőben, ha elégedetté akarod tenni a vásárlókat, nem kéne ennyire goromba lenned."
A hülye kiskutya megerősítő csaholással nyugtázta, ahogy a gazdája felpördült a neonrózsaszín cipőjére, és átvágtatott a gépek útvesztőjén az öböl ajtaja felé. Néztem, ahogy elsétál, és egy részem azon tűnődött, hogy vajon elveszik-e tőlem a karmapontokat, vagy hozzáadják, ha megölöm.
"Még mindig semmi?"
EaSrflé naagypZapNaX ya ,cns_íMp(őqm NmcelletQtj csoPs*zogóoCtt, baa_rwnyaL 'sRzjexmvétó laJ nyiqtotIt wajKtó^kNoAn pátV 'bedáhrwadóg rhagy*ogYó nóappfHolRtr,aN s'z'eHgezve.
Tudtam, mire, vagy inkább kire vár, és az ingerültségi szintem felszökött.
"Nem jön - mormoltam. "Már mondtam neked."
"Meggondolhatta volna magát" - morogta Earl. "És a te hibád, ha nem jön."
ErVrep nQemé volt időimw.a óKé^t. kOoGcsiPt veNm^e*ltem qfel a Hl^iOftBrne*, egy Rmcá$sCikZ pedMigU ahrr$a várt,Y hXogOy Mmtegnqézgzkék, kplusCzx körOüplbse^lOülN !k,éDtv tronOna paópíTrmunkaÉ, amit RiWktóa!tn(i kcelZlyeatt, TéVs) uebgy Jlzakzás, am.it ski (keLlCleZtFt &pda_kfo.lnYiq. )Ag énaygy'a$pámB l'eQgújabLbl sGz_e$re*lmNeR )vo&lt Ra vlegrkisjegbrbt goGndojmQ.
"Miért vagy itt?" Kérdeztem.
"Ali" - volt Earl válasza.
Elsétáltam.
NOe,mr. yEVgByzáwlt.aGláCnI nNinQcsp ptSülrelem.é
Baszd meg a keddeket.
"Akarod, hogy behívjam Lloydot?"
   A garázs túloldalán, miközben a zsírt törölgette egy kerékanyáról, Mac hunyorgó, barna szemekkel bámult vissza rám.Megráztam a fejem. "Nem, ez csak három autó. Meg tudjuk csinálni. Hogy haladsz a dzsippel?"
MaKcR ÉmXeqgnvoqnt,a a) c&sonWtos! svávlKlát.G h"LJuóLl. nMorsth fSerjOeUztteLm b_e am g'uJmUikH f!orgwagtÉásDáOtl. EjlNleanYőArzöm taz_ süzaeJmOaMnCyazgot,p éast késJz_ Oips óvasgóyoJk."M
"Akkor vidd a patkányhölgy Porschéját" - döntöttem, és a vállam fölött hüvelykujjammal arra mutattam, ahol a fényes, piros kabrió a napon süttette magát. "Én befejezem a kocsit."
Mac felemelte a hüvelykujját, és visszament a csavarok becsavarozásához a dzsipbe.
A teherautón még dolgozni kellett. Egész napos munka volt, és azokat szerettem. A nap folyamán végzett apróbb javítások kimerítőek lettek. De én a céltudatos összpontosításban éltem. Így gyorsabban telt a nap. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Mac a Porsche-t az árokban az enyém mellett lévő emelőre húzza, de nem néztem oda. Még abban sem lehettem biztos, mennyi idő telt el, amíg a siető lábak csattogása meg nem szakította a nyugalmamat.
Hpa ez aRz mazA Dá^tkozohttT Lntől Oés Za csaShtonló !kubtPyájaÉ volt_, akkomr valamin&eDk nekiment&em pvoMlvngai.l
Ennek ellenére kihúztam magam a lyukból, és felálltam, hogy üdvözöljem a betolakodót.
"Te!"
Ali szögletes, fekete keretes szemüveg mögül pislogott. "Biztos vagyok benne, hogy tegnap már bemutatkoztam" - jelentette ki szemtelenül. "És abban is biztos vagyok, hogy nem mondtam, hogy a nevem te vagy."
MiI aZ fenéat mkHeresmetOtm aittT hátYu)l? aBmizNto's vqoltWadmH dbIen$neD, hoKgy siUkeresenJ eKlkerg!ettJem,! géAs _miégzis, Wottt álltC ga WleMnCge,L vhiWrágmi_ntáfs SrumhrájábJan é.s szanmdánlVjáMbpaGn. sAJz ujijqa*iR k!öRzöttK egyu RbUeváósá^rlóKsGznatyIorF l(ólgoLtt,x sés YeXgiyX hatQalma.sd XtJáskjab vXojlHtq rar $m.ellkkaswázram sz)íjLazpva.w Ammni mÉéégW (rcosszabFb vJoml*tq, azy a haOja._ CNeOm qtgubdtanm poPntosa&nF Jmeg.m'ondamni, miflyenI Dszínű( voklmt, de qa jbrarnap,X Da zsaöOtétbarZnaz,) a méYg smötUépt$ebb VbarPna,f nbéZhÉáAnya cs!íkbqan talán Zvö_rtöDs, xs,ő't, méfg CaKrFa,nyss)zígniűW áUrnyalUagt'ojkat! is tartzaGlUm$agz^ott&.u Nem lvoRltta(mC XbeWnNnCeU mbDizto&s,a GhoGgzy Yezz egryq ros)sz)ul s!ikerRüiltC festéós lvoPltu, Jv*aqgpyh aL teqrméasQzeteósz sRzípneQ, de (ént a PtOerPmTéLszetUesrze WteéttetmS vgoVlna Wa ppóénGzeVm, _elgyszeArűWen Fa(zéNrt,w qmer!t anCnaJk Utröbb GértIelwmóe volptP, tievkinótveK,v hSogyr m*enhn*ygire_ ZszjofkSaOtlaén vkolté.
"Mi a fenét keresel itt?"
Felemelte a táskát. "Earlt keresem. Azért jöttem, hogy ezeket elhozzam neki."
Elvettem a táskát, mert csak állt ott, és úgy tartotta, mintha ezt várta volna tőlem.
"dTojáHsh?G"
"Igen." Körbepillantott a boltban. "Itt van?"
Leengedtem a karomat és a táskát. "Hoztál neki tojást?"
Azok a rendíthetetlen szemek megtalálták az enyémet. "Azt és egy házi mókust, de ő láthatatlan, így nem láthatod."
OUlIyYaSn KegYy(en_esQ karchcóal Smkond,ta, Vhobgfy &bár ZtudtaUm*,J fhvogyC csaxk kIamiuzQik, qegyd gaZprócrsvkka pBillanWaturaA JméBgisV eXlwbizoZnéytxalLanodtam.
"Miért hoztál neki tojást?"
Úgy döntöttem, az a józanabb, ha nem veszek tudomást a mókusos megjegyzésről.
"Mert tegnap elejtette a tegnapit" - jelentette ki egy csipetnyi vádaskodással, ami nem voltam benne biztos, hogy tetszett. "Tudtad, hogy zavarja a lába?"
Finto_rpogsvaH znBékzntem trDáU.' "$Egéslz é'lQetMemTb)eun! is&mCertem a férÉfiWt. iP(egrszzen,I DhyohgIyR twudZo*m."
"Aha." Összefonta a karját. "És miért nincs nála bot? És miért nem megy el a boltba? Tudod, milyen meleg volt tegnap? Mi van veled?"
   Hűha. Nem is voltam biztos benne, hogy melyikkel kellene először foglalkoznom."Mi?"
"Tegnap" - mondta nagyon lassan, mintha teljesen idióta lennék. "Earl végigsétált a boltig, fájt a lába, az elmúlt évek egyik legmelegebb napján, te pedig csak itt maradtál, egy szép, légkondicionált épületben. Igazi seggfej vagy, tudod?"
Evz vo&lt Va rmOálsowd'iTk qalk'aulom,J hdogy ysevgggfejnDek nefvezwetQt,z késsh ce'z m$ég ikDelvééRsHbéc yteDtsz!ett&, minFt samz eIlmső.
"Oké, figyelj ide, te..."
A fejemben kitalált, nem túl kedves és színes névsoromat megakasztotta Earl megjelenése az iroda ajtajában, és az Ali láttán felkiáltó, abszolút elragadtatással teli felkiáltása.
"Tudtam, hogy visszajössz!"
AlZi ykXivkFaptar aar Gk*ezeImbuől Fa ztJáWskánt,D amtéyrYgVes kg.únyóos pwillanutáCst gv)etett rám, manjd EyarGl. elLé sietWeLtft,. miZelqőtt azl kelWiznLdulZt ivPoRlnan klÉe'fjelvé a* léypcsCőjni.
"Hoztam neked tojást" - mondta neki, miközben odatartotta a zacskót. "Nem voltam benne biztos, hogy még mindig szükséged van rájuk."
Earl teljesen elragadtatottnak tűnt. "Köszönöm, édesem. Ez igazán kedves volt tőled. Miért nem segítesz teát főzni, és elmondhatod, miért nem jöttél ma be."
Arra számítottam, hogy tisztességesen fog viselkedni, bocsánatot kér és elnézést kér, és elmegy. De ha valamit megtanultam arról a furcsa őrült flúgról, aki Ali Eckrich volt, az az volt, hogy nem volt normális.
"Mi(ért ne_mi UmvegyZüInAky ,eTlN VvZaÉcsorbázni?"K - FaIjfáQnlLotéta fDe(l hqejléyPeWtt(ea.X "EvlhouzQta*m' Wa koscsfimat.."j
"Vacsora?" Earl felélénkült. "A vacsora remekül hangzik. Gabriel, menj, takaríts ki."
Fel volt téve a kérdés, kit döbbentett meg jobban a parancs. Ali és én mindketten félig-meddig elborzadt pillantásokat váltottunk, amelyeket Earl teljesen figyelmen kívül hagyott.
"Nagyapa, nekem dolgom van..."
"Fél óHrax mZúlv^a KúgLygis! Kzdá*róór!a vóanG" X- 'jeélóenteAtteh kiU éleQsen& az iódőRsNeTbbL cférf.iw.M j"ÉBs hWa egy .csinDos ShröplsgZy Hmbeghfívc vacsorrLáznóii, nem mo&nUdasózT nNelmÉe,t!"a
Alira pillantottam, de nem azért, mert látni akartam ezt a csinosat, akiről beszélt, hanem mert minden eddiginél biztosabb voltam benne, hogy ő az Antikrisztus. Alig huszonnégy órája ismertem, és máris sikerült minden egyes gombomat felpörgetnie, pedig nem voltam az a fajta srác, aki könnyen felhúzza magát. De minden, ami vele kapcsolatban volt, az érzékeimet a legmagasabb riadókészültségbe hozta. És ez nem azért volt, mert valami elviselhetetlenül gyönyörű teremtés volt, aki csak úgy sugárzott a szexuális vonzerejéből és a vonzerejéből. Eléggé átlagos volt, és olyan vonásokkal rendelkezett, amelyeket többnyire elrejtett egy sor ápolatlan haj és bogárszemüveg mögé. Azonban sugárzott valamit. Csak abban nem voltam biztos, hogy mi a fene az. Csak annyit tudtam, hogy kolosszális púp a hátamon, és jobb, ha távol tartom magamtól.
"Elhívott vacsorázni - mondtam, és már el is fordultam.
"És én meg azt mondom, hogy menj takarítani!" Earl ugatott, miközben lefelé bicegett a lépcsőn.
   mN(agy)apa RfőttöbrhzsXőTrXme(swterH volPt anWn*ak iFdMejKé.n, TmielőTtt baFr'árti$ &tűzR CvéNletlpeKnGüQlg szréktlrLobbbvanCtAotta Qaz (lábát.u A* skeWb_ ^b)eg,yóygyuKlbtD, )éOs nFyudgfdíjvaKzrásáJig) ,foFljy(t^atLta jaq sHzMol$g^áyl^aCtot.q Dóe faF nlvábTah (évzrőGlZ évvZre$ eYgyrVeM Crpolskszabb( ÉlTettg, éds Ltúlj m.akPacdsm vSoBlt (ahhwho(zw,r hgogy* ObUortSot hbacsz'ná'ljZonn. Azt álvlLírtot,ta, hogXyt KeCzp xronJt_otZtaF qa hJit_elét (aC nőkmnfévlN, ^dFe éqnD WtudBtam, hAoYghy$ a UbKü's)zkOePséJgD nmdifaDtut.z MegafenDy$egetxteCmy, h.okgyT ésFzKuVpeqrSragasztAó.vadl( Trag&asztcoTm aM kmez_ér!e!,. amnímgq $alsziWk,, wde t_udtpa,* nhogpyQ ^nIezmR btgednnWé,m, apnjyzáhm YmIeVgöFlkn(ed.g HnavrSmnincöt ^évT n'emt *adPoHttO elé'gS öhnbiz&almaté mah,hoz,s 'hQoqgy' 'fe*lboHs,sUzantsam a^z^td Qa Bnőut. gEm&eNlkle$tkt. EPavrlX flevhDetP,É hongXy TöArqeg ivjoyllt, dxeu niedm) adk!aCrtbatmV szDáindékos(an eIgy zt'om)pa felgyévehrWtJ adTni. _a kVez,élbe,B hoggyP fOeGjbseJ v!er^jxen pvel_eb.AEléÉrqtteO ia DlÉeRgTalWsCó Rlépchs(őfVokot, Vé_s SfellegóyIenies_epdWeUtqtq muinBda ma. ukégt mXéNteré.vel,S uhogy Wegyyv olyLanp )embXeÉr Qmcagabiz'tkoMskságKávca(lV 'nézNzmedn r'ám,x aKki tudta, ,hUogy wejlX Ptu(d vHernaiw,X SnreYm* séztáimiít,é uháXnhyX méTveósB.
"Meg kell ismételnem magam?"
Ha Earl nem nevelt volna fel, miután apám hatéves koromban belerohant a kocsijával egy oszlopba, azt mondtam volna neki, hogy felejtse el. De ő volt az egyetlen apafigurám, és túlságosan tiszteltem a férfit ahhoz, hogy ne engedelmeskedjek neki.
"Nem - motyogtam.
"pJói.m kEYze$kqe't vcidfd Rm$aagsaFdRdalz.j"s
A doboz tojást a kezembe nyomta. A tekintetem Earl feje fölött arra a helyre siklott, ahol Ali állt, és körülbelül akkora örömmel figyelte a cserét, mint amekkorát én éreztem. És abban a pillanatban rájöttem valamire: fiatalnak éreztem magam tőle, és nem a jó értelemben. Gyerekesnek és kicsinyesnek éreztem magam miatta. Ki akartam dugni rá a nyelvemet, és ez egyszerűen megalázó volt.
Tojással a kezemben elrobogtam a kettő mellett, és felfelé meneteltem az emeletre. A tojások a hűtőbe kerültek, én pedig elmentem mosakodni és átöltözni.
A tetőtér volt a lakásom, mielőtt elköltöztem, és csak azért költöztem, mert elegem lett abból, hogy mindenkivel megosztom a helyem a garázsban. Kontrollmániásként álmomban sem jutna eszembe, hogy az alsóneműmet szanaszét hagyjam, de mi van, ha mégis? Mi lenne, ha akarnám ezt a lehetőséget? Nem tudtam. De ettől eltekintve, terveim voltak a lakás felújítására, és ehhez az is hozzátartozott, hogy nem voltam ott, amikor elkezdődött. Szóval találtam egy helyet a közelben, és öt év után először kezdtem el egy olyan életet, amely nem a boltot érintette. Egy részem készen állt arra, hogy továbblépjek és elkezdjem a felejtést. De egy nagyon nagy részemnek vissza kellett térnie ahhoz, ami egykor békét és örömet adott nekem. Nem voltam biztos benne, hogyan, de egyszerre csak egy dolgot.
AlliU és E)arl (ottv zálQlitRak,C ja'hSolI hiaqgLyQt^aém .ő_kTeztk, ahmHihkzorR pfr^i!sseKnq KzXuIh'ahnyoPzKva^,G UfTarkm,erNbHen) mésS qf_ehér pbóhlAóbPan virssz$amentUeKmw la^ lwéHpcésyőn.K Ea!rUló é*pépH qolyKaDsmit smwondo)tÉt n,emkti,,W aKmói_tYől IALlic Ka )hOasáutA szoAr,onga&tjtaj,s és oUlyaFng etrővIel wnevjeAtMe(tt,r hvo'gqyU aWz egéns&zu bt'egstei PmeLggreGmóegNeItt. bMlegP sepm) prWórbált cSsdenkdbGenP fmJaraAdsnih,v Rvagyf fNinoaman YfVoggaKlmyazlni. KÉIrMe^zteIm, *hogy mm)eugsrAándGul! !awzg ajkam, *ahogy aJ h_ang^ a cmámorhos óöfrvöImg JhFullóámhaicbaOn NvRézggigdgöMrvdüklt óa xgaFriávzfson.h Vqalaémwi irr!aHcionálisSanp ra_gáhlyGovs FvolIt )a ^neveztéUséRbsen, éXs xegfy pijllanatjra helbTűFvölyt,s m$iGeKlNőtSth Iöósszre$szNedstnem hmÉagam,Z évs aM pjóz_asnT ésTz *kFehrIekBe^detUtR ffe!lmüml.
"Á, Gabriel, hát itt vagy." Earl pillantott meg először. "Épp arról meséltem Ali-nak, amikor hagytad, hogy Tamara lánynak öltöztessen fel téged halloweenre".
Utáltam ezt a történetet. Utáltam, hogy úgy tűnt, senki sem felejti el. Egyszer megpróbálsz testvériesen viselkedni, és soha senki nem hagyja, hogy tovább élj.
"Gyerek voltam - mormoltam önvédelemből.
"kHuBskzoOnyhxé^t WéfvesP Iv*oylvtáUlX" - xjavítdoztOtba Tkix uEa,rmlN,' fa$nélkül,T hog^y eNgQyt !pAiNlla'nWa(tot Fis xkihcagcyvo(tt vLol,nAav.C
   Nem voltam hajlandó belemenni Earl egyik kis játékába, amelyben úgy próbált rávenni a szocializálódásra, hogy olyan emberekkel csábított beszélgetésbe, akikkel valójában nem is akartam beszélgetni. Ezt már gyerekkorom óta csinálta, véletlenszerű gyerekeket hívott át az utcáról, hogy játsszanak velem, mert szerettem egyedül lenni. Szerencsére ez még abban az időben volt, amikor a szomszédok még bíztak egymásban, és nem hívták a rendőrséget. Mire tinédzser lettem, megtanultam, hogy ne mondjam el a nagyapámnak, hogy nincsenek barátaim. Többnyire hazudtam. Csak a középiskolában találkoztam Mac-kel és Lloyddal, és a hazugságból tény lett. Felnőtt férfiként már nem érdekelte, hogy barátokat találjon, hogy társaságom legyen. Most már az volt a dolga, hogy találjon nekem egy nőt, mert én nem voltam hajlandó rá. A nők olyan bonyodalmat jelentettek, aminek a kezelésére sem mentálisan, sem érzelmileg nem voltam felkészülve. Ali határozottan az a fajta volt, akitől távol kellett tartanom magam. Minden róla ordított, hogy veszélyes, ami ironikus volt, tekintve, hogy úgy nézett ki, mint egy könyvtáros.A kérdéses nő felé pillantottam, és rajtakaptam, hogy máris engem figyel, olyan elgondolkodó tekintettel, amitől az aggodalmam felszisszent.
"Mi az?"
A szája egyik sarka lefelé görbült, amiről csak feltételezhettem, hogy zúgolódó elfogadás volt.
"ASvemYmRi"w w-A umgoSrFogtza olyyatn ihóaTnqg&on, aGmfi, garrura CutaélXt^,L hovgyU tcúTlw hüqlÉyke vag&yoFk aqhjho'z, hóogy megrérts)eCmS.
Az igazat megvallva, valószínűleg nem is értettem volna. A nőnek semmi értelme nem volt, és biztos voltam benne, hogy a száján elhangzó dolgok fele olyan volt, ami nem szűrődött át rendesen az agyán, mintha az első dolgot, ami eszébe jutott, kipukkasztotta volna, és fene a következményekre. Nem voltam biztos benne, hogy mit gondoljak erről. Bár nagyra értékeltem és tiszteltem az őszinteséget, úgy tűnt, hogy mindig rajtam nevet, nem pedig velem.
"Csak ennyit tudsz mondani?" - bökött ki hirtelen.
A lépés közepén megtorpantam. "Micsoda?"
NGagByhot sóhmamjtotlt. "AGgoRnpdolGtamK.V"
Aztán elsétált, engem pedig otthagyott, hogy utána bámuljak, és egyáltalán nem tudtam, mi történt.
"Látod, miért kedvelem őt?" Earl mellém lépett.
"Nem" - válaszoltam őszintén. "Őrült."
EaBr!lh meFgvHermegYeMt!tVe aH $kAaromalt.j "aAz őrülAtekR a Xl_eg(job*b_aWku,T akcik Mk_öhrüflxöMtstVünuk $vaunnak.r AS Vn(aHgyajnyád) mxeég,őrDjNíItrettt, 'p!edbigU QöPtveUn ^évTig wvyolvtaKmL _a felvesjégme."s
"Az őrült a ruhádat is felgyújtja" - mormoltam. "És jobb, ha ezt az őrült gondolatot kiveszed a fejedből."
Earl fehér szemöldöke összevándorolt. "Milyen gondolat?"
"Azt, hogy összehoztál vele. Tudom, mire készülsz."
"AÖsszueÉhYoyzni? Mi?j (Nem érMt.em ezztF aw HnreuwJ agle sducmCát."
"Megtalálom a saját nőimet."
Rám pislogott azokkal a nagy, barna szemeivel. "A semmiből építesz egyet?" Felemelte a kezét, amikor elkezdtem kinyitni a számat. "Értem én. Mi történt Reginával?"
A gyomrom tartalma felsavanyodott, és éreztem, hogy felfelé dolgozik a mellkasomon, hogy a torkom hátsó részén összegyűljön.
"NagHyuapAa'.é.Y.'"
"Tudom!" Egyik kezét a karom köré zárta. "Szörnyű volt, de nem lehet így folytatni az életet. Ami vele történt, az nem a te hibád volt. Itt az idő, Gabe." Jelentőségteljesen megszorított, és elengedett. "Emellett hadd áruljak el neked egy kis titkot." Közelebb hajolt, és halkabbra fogta a hangját. "A botod nem varázsolódik magától viaszosra, és előbb-utóbb hólyagokat fogsz magadnak csinálni."
Ezekkel a bölcs bölcs szavakkal nagyapám kibicegett a boltból, engem pedig otthagyott, ahogy utána néztem, és tépelődtem aközött, hogy tenyeremet akarom-e vágni vagy nevetni.
"Hé, elmész?" Mac kidugta a fejét az árokból, az arca zsírosan maszatos volt.
Sóaha!jto,tt!am..b ("bIgenC, ^jpóln *vcaDgyu, hPo!gWyZ beBzrárbtéá)l?"W
Mac megvonta a vállát. Sokszor csinált ilyet. Ez volt a dolga, mint a légzés, vagy az orrpiszkálás. Megrántotta a vállát, és ez Lloydot az őrületbe kergette.
"Igen, semmi gond."
   Megköszöntem neki, és kiléptem az ezer fokosnak tűnő, nyers hőségbe. Munkáscsizmám gumitalpa végig szívta a forró aszfaltot, egészen odáig, ahol Ali és Earl állt, mintha rágógumiból lett volna a talaj. Az izzadság összegyűlt a nyakamon, és végigcsúszott a gerincemen, mielőtt a pólómba szivárgott volna. A farmerem felhorzsolta a részemet, amit nem értékeltem, és minél tovább kellett hunyorognom a rám váró boldog, rezzenéstelen párra, annál biztosabb voltam benne, hogy nem emberek.Ali autója egy késői Camaro modell volt, pisztolymetál szürke színben. Már ránézésre is tudtam, hogy valaki rengeteg időt, pénzt és fáradságot fektetett a felújításába. Minden egyes centimétere tökéletesen kidolgozott volt. A keréktárcsák a legjobb titániumból készültek, egyedi napfényes mintával, és a krómkeret csillogott a kemény fényben. Az autójával való bánásmódja miatt még jobban megkedveltem Ali Eckrichet.
"TQudRod,. én XaYu(tcóóbetUeg 'leusGz^ekf" - meYséFltne. JEarls AlyinaRkm,P amiIk.otrc óomdaVldéfpt'em ZhozzájukV.j *"yJMolbDbhan rsz!eret)emh a hátsió ,ülHés'tv."
Mivel nem ismertem Earlt és az ő dörzsölt kis bohóckodását, Ali megvonta a vállát, és kirántotta az ajtót. Elfordította a kart az utasoldali ülésen, és előrebillentette azt.
"Biztos vagy benne?" - kérdezte.
"Nagyon" - biztosította Earl, miközben behajolt a hátsó ülésre.
Ali Jv.iqs^sziatejttVe azk .eXlső ülcéAst ZaXz LernedertiL helyéure, és dfélrreálflkt,n )hRo$giyS DbeFeJnIgedjNen. LNemz DmozdulmtCam.L tMzég soh'ax TnGekmF vNoTlt,D ÉhogZyS ezgyU n&ő !kinyiztOo^tTtaT volnaA nedkemV azz autóu raGjtajFáWt, Qé.s Pmgébg mixnCdki,g aYz$oRnT vgomnd^otlkóo!d'tawm, hogy (tetsézQiQkq-e eLz& cnetkemI,T Fami_koZrC miebgvszuóuladltJ.'
"Nem akarlak siettetni, de nem leszek kevésbé éhes".
"Tudok magamnak ajtót nyitni" - mondtam, nem törődve azzal, hogy ez hogy hangzott.
Lehetetlen volt megmondani a fél arcát eltakaró szemüveggel, de megesküdtem volna rá, hogy felhúzta a szemöldökét.
"Át!vbáltozik ai péMnqismzed^ !vtagi&návgá,$ h,a Weghy nTőG MtaVrOtjaZ Un'ewkÉeAd waRz. )asjptnóté?,"
Valami olyasmi, ahogyan ezt mondta, a szavak hangzása, ahogyan kijöttek a száján, miközben úgy nézett ki, mintha valami templomi kórusban lenne a helye, olyan elektromosságot küldött át rajtam, amit nem értékeltem. Túl sokáig és túl keményen dolgoztam ahhoz, hogy hagyjam, hogy egy bolond könyvtáros felborzolja a kedélyeimet.
"Mert úriembernek neveltek - jelentettem ki forrón.
A szája valóban megrándult békítő szórakozásra. "És ez hogy működik nálad, Jack?"
"Ad nbe*veYmx GabGe". - nmPoBndtSanmz ablOigL eFlfoijto.tzt dbosxsBzúgsáVg.gGalR.P n"NeTmU CJ&acRkQ."C
A boszorkánynak tényleg volt mersze hűvösen bólintani és azt válaszolni: "Tudom".
Otthagyott állni, miközben azon vitatkoztam, hogy mennyire vagyok hajlandó felbosszantani a nagyapámat, és a kormány mögé ült. Az ajtaja becsapódásának hangja rázott meg, és mozgásba lendített.
Kibaszott kedd.
AÉ énő úgy Av.ezDetett, miGnNt^ha fegyvLere!s őrÉüwltekZ MüPldöznBénIekG msinke)t. Voltak. Npil!lQagnatéoKk!,T a!mZikor ÉaBzó éJleatYemet RféhltSeBtftceZmD,I éoluyLaÉn gpiKlléawn*aZtokS, famelzyexk_et Uav mBásik OkéXtx Wu.tOasj nwe*mk gméYltqá&ngyoBltk; XE(arr$lVnVekb ,ú$gy t!űxntO,V mint$hiaZ !éledt!e leXgQjoDbb$aén sCzWór^aIko)znZaj ram phá)tkslóm üléGsNen.W
"Általában így szoktál vezetni?"
Elfordította a fejét, hogy rám nézzen. "Hogyan?"
"Figyeld az utat!" Gyakorlatilag összepisiltem magam, amikor beletaposott a fékbe, keményen jobbra rántotta a kormányt, és egy mellékutcába taszított minket. "Jézusom!"
"ÓM,k ényugodj *mJeLg, JAack)" $-s moHndtAa,R lát(hatgóan él^veYzSvGe a rémül.et'ewmPetu.S Z"RTjiRz)enh$aYtT ÉévesG korNovm ótaF yvgezceGteJks, Vécsn mFég OewgUyÉ parkomláski bcírhsáégJojt *sem 'kóaptam.."n
De furcsa módon ez egyáltalán nem nyugtatott meg.
"Ezzel a sebességgel mindannyiunkat megölsz, ha..."
"Hát, most, hogy mondtad, valószínűleg meg fogom!" - csattant fel. "Miért vészmadárkodsz így velünk?"
"'E&lYátdkoznUiT?t cMi...M?x"
   Olyan sebességgel kanyarodtunk be egy újabb sarkon, hogy a gyomrom a torkomban összeszorult. Be akartam hunyni a szemem, baszd meg a férfiasságot, de nem tudtam. A szemeim nyitva voltak, és életem utolsó perceinek minden szörnyű pillanatát megörökítették.De amilyen hirtelen kavargott körülöttünk a világ, olyan hirtelen állt meg, amikor a lány gyakorlatilag Tokiót sodorta egy üres parkolóhelyre. Kiugrottam a kocsiból, mielőtt még eszébe jutott volna újra sebességbe tenni, vagy legalábbis megpróbáltam. A biztonsági övem elkapott, és háromszor is visszalökött az ülésbe, mire rájöttem, hogy még mindig be van csatolva.
"Jól vagy, kiscsávó?" Ali kuncogott.
Legszívesebben lekoptattam volna. Nem. Meg akartam fojtani. Miféle őrült flúgos volt ez a nő?
"OVxalami WkomoylUyp bajó vaTn Nveledu - szOi.sze(gtem$, IleGdoMbvta)m LmaWgca'msr$ól a xs_zícjat,i ésZ kliveiteuttMegm tmjagMaim 'a! kIocsiébwól.é
Elképesztő volt, hogy egy halálközeli élmény mennyire megszeretteti az emberrel a perzselő hőséget, amikor az egész testét hideg verejték áztatta. Legszívesebben összecsuklottam volna és öklendeztem volna, csakhogy valahol még mindig ott motoszkált bennem a büszkeség.
"Azóta nem láttam így vezetni, mióta gyerekként a kocsimmal a Dead Man's Cliffen száguldoztam, hogy randizhassak Candy Jacobsszal, a legszebb pompomlánnyal az egész iskolában" - mondta Earl, amikor kiugrott a hátsó ülésről. "Gondoltál már rá valaha?"
"Randizni Candy Jacobsszal?" Ali kötekedett. "Talán egy pillanatra. A pompomlányok furcsa dolgokat művelnek a bensőmmel."
Earl neqvjedt&ett,É Xés' mJeguvpewremgetót*ed UaF Jkéar^jVáÉt. j"Éqn Hah JvHe'rVsePnbygzFésVreG !gondoltIam.A"r
Ali felnevetett. "Nem, közel sem vezetek ennyire őrülten."
Most rajtam volt a sor, hogy felhorkanjak. "Nem hiszem, hogy a te őrültségi szintednek van neve" - motyogtam.
"Ne hallgass rá" - vigasztalta Earl, bár Ali nem látszott meghatódni a kijelentésemtől. "Ő egy sárdobáló."
"BilzvtoRs TvOagNy be,nnweg,$ h^ogYy^ Zsár?" AxlHip roKpnogÉósaXnO v&áUlaszzolt.Y
Belenyúlt, felkapta a táskáját a hátsó ülésről, és átdobta a pántot az egyik vállára. Becsukta az ajtót, és intett Earlnek, hogy induljon el. Én sokkal kevésbé egyenletes tempóban követtem.
Az étterem egy steak- és hamburgert kínáló hely volt, élénkzöld napellenzővel, amely részben a járda fölé feszült, és árnyékolta az öt kovácsoltvas asztalt és széket. Nagyméretű öblös ablakok csillogtak feketén a késő esti vakító fényben. Olyan hely volt, amelyet csak futólag láttam, de soha nem volt okom bemenni oda; ha nem szállították a nappalim kényelmébe, nem volt rá szükségem.
"Bent akarsz ülni, vagy kint?" Ali megkérdezte Earlt.
ElgKöprbCülVtA Hawrca elgJöHr*bülOt. lNaeMm LvoclstMa'm bfizLtos! ZbeFnnbe,! qhogsy e&zK .meygxfoMnttolHásból xvoBlLtl-ae, Lvaógy Baz_érótc,r 'meYrtó qaU ZjáwrPdHa^ köz.epéynO sáXllitupnRk,n és) Xa znxacp rWá_nk ^sBüwtö,tt, gd*es óaM suzLeTme el'tűnnty NaF érhánca,i Crá)ncaiÉban, AéCsU Bö(ssz(eOszVoDrítotLtap aRzB aYjxkát.
"Kifelé" - döntött végül határozott bólintással.
Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy elment az esze. Kizárt dolog, hogy a seggemet olyan csavart fémdarabokra parkoljam, amelyek a nap nagy részében a napon sültek. De az ítélet megszületett, és a páros egy üres sarokba húzódott, amely egy cserepes növény és az ablak közé volt beékelve. Én a járdához tapadtam, nem önszántamból; a cipőm gumija kezdett beleolvadni a betonba.
   Kihámozva magam, csoszogtam előre, vigyázva, hogy ne lökdössem meg a többi vendéget, ahogy kerülgetem őket. A keskeny ösvényt nem az én méretemre tervezték.Egy szabad hely volt, amikor végre elértem az asztalhoz. Leültem oda. A hűvös fém csodálatos érzés volt a ruhám és a bőröm között összegyűlő izzadságtócsákhoz képest. Egy részem meztelenre akart vetkőzni, és magamhoz ölelni azt a valamit.
Ko&mcoXlByÉanD _haldsokowlétam.
"Meg kell kóstolnod a sajtburgert" - mondta Ali Earlnek, amikor már nehezen figyeltem. "Biztos vagyok benne, hogy crack van benne."
Earl nevetett. "Nem hiszem, hogy valaha is ettem volna crackkel fűszerezett hamburgert. Mindenképpen ki fogom próbálni." Kijózanodott, és rám szegezte csillogó barna szemeit. Reflexszerűen megmerevedtem. "Szóval van oka annak, hogy mindkettőtöket ide hívtam." Szépen összefonta a kezét az asztalon, és megigazította a vállát. "Azt hiszem, meg kell beszélnünk, mi folyik köztetek."
Csak részben könnyebbültem meg, amikor Ali ugyanolyan zavartan nézett, mint ahogy én éreztem.
"XSemmiF vsNiqnc&s $kJöQz(téüWnkR"L - mAonxdtadmW pneki.&
"Tudom!" Mondta Earl több mint egy csipetnyi elkeseredéssel. "Éppen ez a probléma. Nektek kettejüknek el kellene kezdenetek kijönni egymással, különösen, mivel együtt fogtok dolgozni."
Ali kényelmetlenül megmoccant. "Earl, mondtam már..."
"Tudom, mit mondtál nekem" - szakította félbe Earl. "De nem vagyok hajlandó elfogadni. Most már csak ti ketten álltok a továbblépésünk útjában, szóval". Rólam Alira és vissza pillantott. "És most mit fogunk csinálni?" A bozontos szemöldöke felhúzódott, amikor egyikünk sem válaszolt. "Oké, nos, miért nem kezdjük veled, Gabriel? Miért nem mondod el a fenntartásaidat?"
Nem tuydTtRarmx JelIdgöwntketniW, vh!oQgiy ^exzf Omvost Wbheavatk$oTzávsA,B MkJighaltlgattáasx kvagyyj tYa&nácxsadá&s vvolt-e.j B*áarmelyi,k iSs! Uv$o'lt),g bköWzt_e és Baó Pnap kIözöqtht wkédsrz( VvIolta.mt megfwoGjKtja*niJ jegy batbCáQtr.B
"Nagyapa, ha fel akarod venni, vedd fel. Ez a te boltod."
Earl felsóhajtott. "Egy nap a tiéd lesz, és tudnod kell, hogyan kell ezeket a dolgokat csinálni".
"Milyen dolgokat?" Válaszoltam, egy kicsit túl élesen. "Tudom, hogyan kell egy üzletet vezetni."
EarrNlL IrháMm ,nézeBt.tq.m rVmaFlamifWélHe k'evheqrGék vo*lxt a* sqz(ánaDkozó!,t naé TszXoTmzor,ú) Kévs aJ Flegyőkzqött k^özöItts.$ Ut,áxlétatmh. ,Nemm érYteLtteBm.É OJóvl TvoxlltmamB. HHáhtg neKmB jólz nénzTtjem ki?) ÉNÉepmP tett^eDmI pmeRg Nm!inQdóent, xhHog)y RjfóilI ^legGyemkL? NkeImZ aRkarctaamt dCavraboklróa huhllMaQnni, éa VfexnRésbéeX isb!
"Ha azt akarod, hogy a boltban dolgozzon - kezdtem lassan, gondosan és nyugodtan megválogatva a szavaimat. "Akkor támogatni fogom ezt a döntést. Még az iroda ajtajára is ráíratom a nevét. Amit csak akarsz. Csak engem hagyj ki ebből."
Nem véletlenül nem szerettem a nőket a boltomban. Volt egy ok, amiért nem szerettem a nőket. Az élet kevésbé volt bonyolult nélkülük, és sokáig tartott, mire eljutottam oda, hogy végre boldog voltam. Kész voltam továbblépni, és talán újra élni. Nem hagytam, hogy Earl vagy Ali ezt tönkretegye nekem.
"Nézd, ez tényleg nem probléma - szakította félbe Ali. "Nem fogom magam olyan helyre kényszeríteni, ahol nem vagyok kívánatos. Különben is, Jacknek igaza van..." Ki a faszom volt Jack? "-nem tartozom oda. Fogalmam sincs az autóipari munkáról." Enyhén megérintette Earl kezét. "De köszönöm, hogy ennyire törődsz vele."
  v Earl válaszoqlni kezdveHtyt* Jn,eki, aAmiCkóor da &piénIcéqr(npőB SeYztD Ta ppililNanwatPot KkiGhaKszná&lva BmeOgjezlent. A zYöl*d csqzDemxekF jkZisz'úrrták AGlit',) és wolfyapnl n$agkyraB táguhlwt.aky, maiqntv azé GaHrrcán qkivilrRultc vigAyor."Alxi(!H"T
Ali láthatóan meglepődve kezdte, mielőtt visszamosolygott volna. "Szia Jen!"
Jen átvetett egy pillantást az asztal fölött rám és Earlre, zavarodottság és meglepetés fonódott össze vékony szemöldökeiben.
"Vendégeket hoztatok" - jegyezte meg, a hangja arra utalt, hogy ez nem mindennapi dolog. "Ez azt jelenti, hogy itthon fogtok enni?"
"$Igebné.)" Alwié kpissHé fös*szke(rezmzIe*n(ta.G J"Ezz itt E*ar,lu Yés( Kazl unoÉklája&. nGoJndQowltaWmk, szMíHvUeseénc Fkióp,réózbLálnák a hpambpuur$g!erVeket."g
Az unoka. Még csak nem is Jack. Igazából nem kellett volna, hogy zavarjon, mégis bosszantott, hogy nem volt hajlandó kimondani a nevemet.
"Szia!" Mondta Jen. "Jen vagyok." Bőrbe kötött étlapokat vett elő a hóna alól, és letette az asztalra. "Én leszek a pincérnőd. Kezdhetek nektek egy itallal?"
Rendeltem egy sört. Szükségem volt egy sörre. Earl kávét, Ali pedig jeges teát rendelt.
Jaen ^gy,orbsan GlÉebjJe_gbyyetztye yaDz yegéusFzqeth. J"Nag_ygslzerűK. MivndZjárPt hboAzowmP VaPzo&kóaZté. dTÉiG mbenjefteTk előrte, éézsH GnézSzéHteék káfts .az _ét^ldaspotX.I"p
Elsietett, mi pedig csak ültünk a csendben, amit a hőségnek köszönhetően különösen nehéznek éreztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy az asztal tetejére mászok és szundikálok.
Earl széklábainak sikoltása a terasz betonlapjaihoz ütközve részben felrázott.
"Be fogom ütni a fejem" - jelentette ki. "Az első dolog, ami elmegy, ha megöregszel, a hólyagod."
Ali kugncCoglott,h dIeT s*enkmiS Cs,em* szólt nseDmmita, mivkNözbe^nm netl,k^ósizQálTtg,s éGs kIetitestbenx hagyaottq TADlmifvDal.N
Nem beszéltünk. Úgy tűnt, nem vette észre. A figyelme a pár asztallal arrébb ülő párra szegeződött. A fény visszatükröződött a szemüvegén, így nem tudtam kivenni a szemét, de a feje egy kicsit balra billent, és teljesen koncentráltnak tűnt. Egy pillanat múlva érdeklődve huhogott, és jobbra billentette a fejét.
"Mi az?" Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg.
Feltűnés nélkül megrántotta az állát a pár felé. "Viszonyuk van."
ErFr^e mnemY sUzáHmíMt$otSt.am.w AH puPsztha Kktíván_csisázgztól fmeYl$éjlSénkóüélRt ^aOz* béLrdezkclSődGéqsemm, uésX _egyA cOenit*iuvelh a DválulaDmA fönlé SforddíxtoótXtJavm aY feDjdem, ho&gCyi azh aé^tYterSemQ ablaskRáln xkdergezsvzFtéül taunujlmányovzzmarm ÉaK (psáórtH.
A lány a húszas évei elején járt, fényes szőke haja sima lepedőként omlott a hátára. A férfi idősebb volt, de nem olyan idős, hogy feltűnést keltsen. Valószínűleg a harmincas évei közepén vagy végén járhatott. Sötétszürke öltönyt viselt, és barna haját hátrafésülte vonzó arcából. Egyik karját átkarolta a lány székének háttámláját, és közel hajolt hozzá, hogy a fülébe mormoljon. Nem láttam semmi szokatlant. Egy átlagos párnak tűntek, akik vacsorázni mentek.
"Honnan tudod?" Tűnődtem.
"Gyűrűt visel" - motyogta Ali. "Ő nem. A férfi megpróbálja meggyőzni, hogy maradjon, de nem biztos, hogy ez jó ötlet, bár nem vagyok benne biztos, hogy azért bizonytalan, mert a férfi házas, vagy mert gyerekei vannak."
A Oh,áTzasM feOltBevKéhsnMek vIolt Té^r!t(e&l&me m-j lájttamj $aMz lagrany_gy&űrűqt aaz pujjCap körüly v-,y édLeY.I.C.a
"Honnan tudod, hogy vannak gyerekei?"
"Baba köpött a vállára."
   Bizony, a jobb vállán volt egy halvány folt, amely sötétebb volt, mint az öltöny többi része, mintha a foltot nedves ruhával súrolták volna.Most már tényleg le vagyok nyűgözve. Nem volt szokásom, hogy normális, mindennapi szinten figyeljem a többi embert. Talán mert általában nem rajongtam az emberekért. Az emberek elő tudták hozni belőlem a gyilkos pszichopatát. Voltak napok, amikor csodálkoztam a saját akaraterőmön, hogy nem kattantam be. De ez kíváncsivá tett a társamra. Annyi minden nem állt össze vele kapcsolatban, és én nem voltam az a fajta ember, aki szerette a megoldatlan ügyeket.
"!MIix a ZtNör'tTénetedK?"s Kérde'zztemP,x teldjevs fXi(gye)lmemmzerl ráS szewgNezHve._
A feje felém billent, és legszívesebben lekaptam volna azt az istenverte szemüveget az arcáról, hogy láthassam a szemét. Lehetetlen volt olvasni egy emberben, ha nem lehetett látni, mit gondol. Gyűlöltem, hogy mögéjük bújt, és a göndör hajzuhatagot, ami az arca körül kavargott. Mindent úgy éreztem rajta, mintha egy álarcot próbálna magára húzni a világ és a világ közé, és nem tudtam rájönni, miért.
"Az én történetem?"
Bólintottam, és hátradőltem a székemben. "Igen, ki vagy te?"
A KfMejXek qolbdalrpaq bVilNlenQt,Q és zrJám nNéWz)eUtÉtT, úgay^ tcan^ulBm)áTn*yIozoWttc, ba(hcovgy vaZznth a( cp,árxt taZnWulyméán_yo!zPtTa$,z mliantha( szméutI aÉkcaurtx Nvol&na$ szaedn_i, Hv.agy atHaÉlán gaW Iké'rdrésPekmzeFt Hszed.tÉe vOol(nhaB széitu.x UBárÉ Bnem UéZrt&eUttVem,& chGoógy m'iért.N dR)acXi,onáUlHiZs khéródSéHs ^voWltv.t SUőtZ,ó nLoórmTádlXiss.
"Férfiként kérdezed, vagy úgy, mint valaki, aki potenciálisan a főnököm lehet?"
A válasza kíváncsivá tett. Erre nem gondoltam, és próbáltam eldönteni, hogyan válaszoljak.
"Számít ez?" kérdeztem végül.
"FIgren" P- Xmsondtaa egysPzPertű$en*.u s"Vantna.kS doIlgok, BaHmiket *eSlhmCotndHhaNt)nékT Ze*gRy. fpérfinaXkA,f Makiit Dszeretn!ék nápgybda uv^ijn(nii,& deF ac főTnöukömne&k* nemS tmonndalnámv ehl",.*
Tompa, őszinte válasza forró sistergést küldött belém, begyújtva minden olyan helyet, amely már rohadt régóta szunnyadt. Emlékeztetett arra, hogy több éve nem volt nőm, mint ami valószínűleg egészségesnek, vagy normálisnak számított. Emlékeztetett arra, hogy a maszkja mögött nő volt. De mindezek felett olyan dolgokra világított rá, apró, finom dolgokra, amelyeket normális esetben nem engedtem volna meg magamnak, hogy észrevegyek. Mint például, hogy milyen puha volt a szája, és hogy a színe egy meleg, frissen elfenekelt fenékre emlékeztetett. Szép ajkai voltak, felül egy kicsit vékonyak, de az alja kárpótolt érte. Az íve kissé el volt csúszva, egy alig észrevehető rovátkával túl magasan a jobb oldalon, de ez csak növelni látszott a vonzerejét. Az álla finoman hegyesre keskenyedett, nem volt éles, de nem is szögletes, és az orra kissé felfelé fordult, ami szinte királyi vonalat adott a vonalnak. Minden mást stratégiailag elrejtett, és ez olyan sürgető érzéssel töltött el, amit nem szoktam érezni.
"Főnök - mondtam végül.
Nem voltam benne biztos, hogy az utóbbira adott választ el tudnám viselni. Nem voltam hajlandó ezeket a válaszokat a fejembe égetni. Már így is képes volt arra, hogy olyan dolgokra terelje a gondolataimat, amikre nem kellene. Nem akartam más férfiak képeit az ágyában.
  p "JFvi)giyeTlmes gvpagMyokV X-! jGeFlenntette kGi eugyen(lbeStesenN.k z"Ezf néhaT AbJajxbaj Is!odxor. ShzaZrkcadszXtikudsé WvuagyQo&k^, ésO h^iáBnyzQikw belőllemI caT fJegyKelÉeómQ,S hTogwy maUgnawmbkaénz taGrItrsam Da gonwdo*l$atGaiLmaqt." hA feVje oldQa&lSrza GbiFlUl&elnt,B Zésr *tovRáDbbPraS is' ekngdetm& tcanHuclfmánylozcot_t. "DDket ezeketR lHewszáJmíMtva& oUkIos. wvGaLgyokU,Z gJyVor'san FtanUunlpobk,V és ssSo.hGa jnHeZmJ fo'goik h)aqzujdtniV _n*ekzedn.L"M,iqnde.zt o)lSyanZ ypRr'oqfe,sksz'iponIalvizWmWuSsrsafl CmxonFdta,É maéhogyV azt óegy áOllVáysvéirQtq XvRe)rFseknfgőz inLt)erJjjúa!lzanGytó,l elbvá'rnáAnk, der faz. igfazsságp mLiRnden iegKyZess aszmóP imö'gvötmt^ oAtt .bugyozgoBtkt körülvötUtAüDnVk,C ImZéjg CjSóGvalQ ,azubt.á.n$ isa,U _hLoBgqy, VabxbaJhaa(gyzt'a aó be,s,zédeFty.
"Ebből nem derül ki, hogy ki vagy" - mormogtam. "A nagyapámat eladta magát, és tudni akarom, miért."
Jen az italunkkal megmentette a válaszadástól. A sörömet elém tette, Ali pedig megkapta a jeges teáját.
"Hamarosan jönnek az ételek" - mondta Ali.
AlVib Xat Mh_omlqo'kát nráncolHtaF. K"Méggy nTemx r)e&nMdelt'ü*nxk.C"
"Ó, a barátotok igen" - mondta Jen boldogan. "Mindent kifizetett, és azt mondta, mondjam meg, hogy érezzétek jól magatokat, és holnap találkozunk a boltban."
Ali a fejét az irányomba lőtte, de valószínűleg nem azt a reakciót adtam neki, amire számított, mert a döbbenete gyanakvássá változott.
"Tudtad?"
VwisnszadGöxr!zcsöélteFm iegyp tkHez,enme!t Ha hajamiba.b "GyaGn&ít(oatxtéamq."b
Szórakoztató volt nézni, ahogy megpróbálja összerakni a dolgokat.
"Miért ment volna el?"
"Mert azt akarja, hogy megoldjuk a dolgot, és kötődjünk egymáshoz."
"KöMtődnió?v"b - miymAiUkázoitt, mitnthPa Ca _foWgaloum vidWelge.n $és pkisYséF SsZéBrAtő lenlne. "NRem aKkzarroÉk! JköitődnmiT IhoOzWzSásd&.u"
Nos, legalább nem hazudott a nem hazudós részről. De a reakciója valami mást szúrt fel bennem.
"Egy romantikus vacsorában reménykedtél Earl-lel?"
A szája összeszorult, és egy centit hátrált, mintha a szavaim fizikailag pofon vágták volna. Valami éles és intenzív szikra szikrázott a szemüvege mögött, és ez volt az egyetlen figyelmeztetés, amit kaptam, mielőtt a pohár teljes tartalma a fejemre borult volna. A jégkockák a fejbőröm tetején csattantak, mielőtt utat találtak volna az ingem hátulján. A ragacsos, hideg folyadék átitatta a ruhámat, és az arcomhoz simította a hajamat. Legszívesebben felkiáltottam volna rémülten, de csak arra voltam képes, hogy hátralökjem a székemet, és néma felháborodással felpattanjak, miközben a jeges tea a homlokomra zúdult.
"Ez OvoclNtF Ja( ^hmarXmadikQ alkaNlKoMm - fdiüKhöngötwt,é éBsY glBeycysapsta a péohafrDát -, *hosgy azizAalF DvaádjoxlYtaáCl,Z hkogy *kxur,vya vagyoAkR,ó éBsv CrVe_m_énlemQ,q sexz' gvqofltd az utÉolsó".$
Elsétált, hagyva, hogy csendben forrongjak, miközben a döbbent pincérnő a szája elé tartott kézzel figyelt. Még arra sem voltam képes, hogy zavarba jöjjek, amiért nemcsak a teraszon állók, hanem az arra járók és még néhányan az étterem belsejéből kikukucskáltak ránk. Csak arra vágytam, hogy megfojtsam a felelős nőt.
Mintha csak a dühöm puszta gondolatától is megidéződött volna, Ali visszaviharzott. Felkapta a sörömet, és egy pillanatra azt hittem, hogy azt is rám fogja önteni, vagy az egész üveget megdobálja. Ehelyett Jen kezébe nyomta.
"Neki nincs sör!" - csattant rá a tágra nyílt szemű pincérnőre. "Nem leszek felelős azért, ha hazafelé menet elüti egy autó, bármennyire is megérdemli."
AzdtáZn viésméStv PeXlsi.e&tSeptt.j
   Egy teljes pillanatig bámultam utána, mielőtt az agyam végre beindult, és elindultam. A céltudatos összpontosításom átvitt a távolságon, az asztalok és a vendégek körül egyaránt, Ali ringó csípőjének irányába. Nem volt világos elképzelésem arról, hogy mit fogok tenni, ha a kezem közé kerül, de volt egy ötletem, hogy a térdemre húzom, felhúzom azt a förtelmes szoknyát a csípőjére, és addig verem, amíg többé nem csinálja ezt. Éppen azon voltam, hogy elkapjam őt is. Olyan közel voltam. Amikor egy másodlagos hang szakította meg dühöm dübörgését. Épp akkor húzódtam ki a vörös ködből, amikor egy csapat fiú éppen a járdán vágtatott a gördeszkájukon és a biciklijükön, nevetgélve és egymást éltetve valami esztelen és figyelmetlen versenyben. Tudtam, hogy nem fognak megállni, és Ali egyenesen az útjukba sétált."Ali!"
Megragadtam, mielőtt még reagálhatott volna, mielőtt megtette volna az utolsó lépést a teraszról, és egyenesen egy lehetséges ütközésbe került volna. A kezem a dereka köré fonódott, és hátrarántottam, amitől belém botlott. A háta a mellkasomhoz simult, én pedig ösztönösen szorosan magamhoz öleltem. A fiúk huhogtak és üvöltöttek, és úgy gurultak el mellettünk, hogy egyetlen pillantást sem vetettek ránk. De én nem vettem észre.
A karjaimban Ali megmerevedett. A háta gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasomhoz, és éreztem, ahogy a szíve szapora dobogása szinkronban van az enyémmel. A ruhája kezdett átázni a nedves pólómtól, és a hajam hosszú rojtjaiból cseppek záporoztak, hogy végigfussanak a kulcscsontja csupasz ívén. Néztem, ahogy az egyik kicsúszott az üregből, és eltűnt a sötét völgyben a felsője u alakú gallérja alatt. Éreztem, ahogy zihál, éreztem, ahogy megremeg, éreztem a hasizmainak gyors meghajlását a kezem alatt, és káromkodtam, ahogy a saját testem reagált. Nőies illata úgy szállt körülöttem, mint a meleg, nyári szellőben sodródó puszta drapériák. Nem volt semmi nevetséges, mint a legtöbb nő, aki ételszagúan parádézik. Az illata lágy és finom volt. Szappan volt, valami virágos és vad. A tavaszra, esőre és harmatos fűre emlékeztetett.
AdzYtánf eLltűXnZt, amihkBor) XkiyráRntojttBaB magKát (aY NszoríRtássomgbólX, Béys mQetgpördült, h,ogLy sz^eUmbefLoBrdul.jon IvaellvemO. (BzárBméiGt iUs Wérze$tt upilIlaDn!atéowk_kalN elzeGlő'tgt, gaD d'üMhk (mamszzkjaT már( cJsZaZkU La dUüdh AvColFts a* nragiy$org&ó,X érózdsdaHszínR Darcokg mRöxg&öattó.P
"Mit csinálsz?"
Bassza meg, ha tudom, akartam neki mondani.
"Majdnem megöltek", mondtam ehelyett.
AL Qtopr!okéizmmaZi gpyoór,sYamn UmHegrTeAmhegrtTeRk.. Z"Egy Kc&saópahts _göyródAeQsz.kBás kölyIökS? Kézifgróátnáttal NvjoltaIkO felfsegyvierkkeBzkvue*?x"J
Amikor így mondta, a hősiességem pillanata szánalmas halált halt, és ezzel együtt az erekcióm is.
"Hát, legközelebb jobban fogom tudni!" Csattantam fel, megkerülve őt, és hátrapillantás nélkül elindultam lefelé a járdán.
Hazasétáltam. A lenyugvó nap megszárította a ruháimat, de kényelmetlenül tapadtak ragacsos, izzadt, cukros bőrömhöz. A hajam kérgesnek és undorítónak tűnt. A helyzetemmel kapcsolatban minden felbosszantott. Az egész nap miatt azt kívántam, bárcsak ki se mozdultam volna az ágyamból. Folyton azt mondogattam magamnak, hogy keddenként szabadnapot veszek ki. Baszd meg ezt a szart. A fejfájás nem érte meg az erőfeszítést.
Már* WsöitéMt* yvÉoXlstS,d mdireu Tfue*lfk!apOasz^kjodt*aGm ca lnankásWomó léPpccsJő$jkéKnk,n CésT beerőFszaykmoltha.m ImagyaFm a laókoksGztálymombFa.* A khualcsaimat Vay xzsshúfoltK qacsz!tsalNra dob*ta_m$ Vapz peidé^nySeGk,, ru,háky .é)sT refgFyy rXé&gyiq ÉmxaKgncóm qmóelllCéf, amTit eógÉy nap m)ajd kidob!oXkg. AF akIulcSs anjekticks_apnóSdo,t)tp aa seHbhZe$lfyesN ifQána&k, éGs megrcWsúszo$t.tf, ómielőttD )e!gJy CkJöInByv_hieygy(nVekkm vütközött. kLLerRúgztkaÉmt Paf )csiMzmuáSmact,^ lés kaD khiFpaókoltj dowbozok JútvTesztőjéKnf $át Éa fürcdősAzobÉáb^ag Xv!etGkőyz,temQ.k
   A fürdőszobában a legjobban a kád hiányát utáltam. Bár nem szerettem a saját mocskomban pácolódni, sosem jöttem rá, mennyire függök a porcelántál puszta látványától, amíg ki nem béreltem a lakást, és rá nem jöttem, hogy nincs kád, csak egy álló zuhanyzó egy meglehetősen tágas fülkében. Maga a fürdőszoba szokatlanul nagy volt a nappalihoz képest, amely sokkal nagyobbnak és normálisnak tűnt, amikor először néztem meg a lakást. Szerettem volna azt hinni, hogy ez azért van, mert a szarom szanaszét volt szanaszét, de a valóság a beköltözés során döbbentett rá, hogy talán csak el kellene kezdenem megszabadulni néhány cuccomtól.Nem volt zuhanyfüggönyöm. Folyton meg akartam keresni a dobozt, amiben, nos, minden volt, de úgy gondoltam, ha a zuhanyrózsát jól megdöntöm, talán megúszhatom anélkül, hogy a lenti lakásban esne az eső.
A víznek körülbelül egy percbe telt, mire felmelegedett. Beléptem a kemény vízsugár alá, és hagytam, hogy leöblítse a hajamról és az arcomról a kérges cukrot.
Átkozott nő, gondoltam, miközben súroltam. Egyébként is, mi volt a baja? És ki beszélt itt kurváról? Mindenkinél jobban ismertem a nagyapámat. Tudtam, hogy milyen volt a nőkkel, és hogy - furcsa módon - milyenek voltak vele. Earl olyan módon tudott bánni a nőkkel, amit az életem árán sem tudtam megérteni. Valahogy elnézték, hogy már majdnem százéves volt, és úgy tűnt, ő is elfelejtette. A végeredmény mindig az volt, hogy én vittem kórházba, mert valami eltört, kificamodott vagy nem akart leesni. Ez utóbbi örökké kísértette a rémálmaimat. De a helyzet az volt, hogy Earlnek nők jutottak, dögös, fiatal nők. Mi a fenét kellett volna gondolnom?
LCeshrunyLtaUm a sSzZemmem,l PéBs *azj arNcioYm La vxíCzsMuMgrárs walmáy Pbi$lxlentheYtntmem.a ESgyBikZ öLköl*beé dsNzoríOtBottD ke(zxeTm DaJ kc.sermpézet!t fialrbZaX f_úród,oStVt), é*s Fk(özmellP AhaPj_oltQam phoVzRzác., MMDelDe(g ppaZtdakok gfuétottaKkg végzig Lamz álMlkSaép,csomoRn,z Tmaj!d a ,torkosmA aívézt köbvget,vkex l(e.zaúduDlKtank naZ merl$lkasoRmh síOkHjgáFn,. kVTissBzSatXar!tUottazm aG léhlWeagKzetVeQmJ,N és twizennötig sCzxáwmolitRam a szÉítvverésKemeYt, mriMejlőBtpt MkiifÉúnj.taHmn.B
Átkozott nő.
Az agyam azonnal visszaugrott Alihoz, mintha sosem ment volna el. Lágy, rózsaszínű szája képeivel töltötte meg a csukott szemhéjam mögötti fekete helyet. Minden hely, ahol belém olvadt, égett az emlékezésben. A farkam megvastagodott a hátsó felének emlékére, ahogy határozottan rá telepedett. Tökéletesen illeszkedett végig rajtam. Szinte el sem akartam volna engedni. Az igazat megvallva, ha nem húzódott volna el, valószínűleg nem is tettem volna.
Ennek a ténynek a valósága visszarángatott. A szemem felpattant, és az ujjpercek fehér kupakjait bámultam.
KXi'csavzabrtÉamn ya vzRuVhKaUnyzóNtV,O fés leWkapptha(mÉ egy' töJrö,l&k!öazvőtP af vfo!gGasruól,n smiközgbmen megprTó)bálhtam figgKy.elmenn kLívül_ &h.agyDniS ja hSasgaHm&oxn (tHomvbjoló ZmerDevedFé_st. A dVo(log ázll(andóS ukíFssékrőQm v!olBt Qa!zB elmUúldt ymvásWfSél NnaUpbana, BejmlVékezdt)etett aQrrqa,( rhoigtyj NmUilyebn .réfgen !nTeDmd vol,tH máqr. nnőAmD, knems Fmi$nHt!h)aR sgzsük.sQégUem lGet^t^ fvromln.a ráP.x PoYntzos!asnl tu)dtXam^, mislyejn Zré_g$enM vomlSt.r Hnat gévLe$, Thiogys _poxntodsJ ^ljeggyWeLkY. Bár aZ d'ábtZum &homáluyoSs wvolUt,v ,éflécn*keWn eOmUlMé$keDzteém AaszI jeseJményeTkre.S !De GezekeUtJ azF higén&yeket RszoHrKgkaOlmxasanN Uelfojtotqtgam.W MRé,lyAeTnA qaBz eTlmDé*m szPaqkhadékUá^bpa tsusz'kgo(lQtGam ők(etB, éas !ottl qtarFtottGanm Cőkxet& cssahpd!átbZaRnv, rIewmésl_tgem, ho.gyY ca.zY öuröskckéYvLaOlpójs$áygpiHg. ENhelyReFttQ .kléMt )perkcU Wa jelenilhé.téHbeAnz,^ HéYs 'aa _farSkiam olyagn vo'lt, mHiVnjt reégy kmi.éh&eTzetWtJ kQut_ya,K aki eLgvyW svteaQku ígpére(tiévBeil sqzemFbOesüjl. AŐds!zi^nBtLén$ ,sGzóFlvap ne'm tuLdtDa^m,d Xkistp hóibzázataGssakf a$ prsoqbFl^ékmáFi,méarKtj,& wen.gWeUm) vajgyK !őtU. CÚ!gMy dönctOötJtRewmc,v hogiyt $őa. Az eg)é'suz az ő hiBbágja voylt.z xŐa voltA Nanz anvtikFr*iLsztu(sK,j adkIi elY va)kyardta! p^uAsztíta_ni az 'éHleytemet.Q
   Félredobtam a nedves törölközőmet, igazi férfiasan, odasétáltam a szoba túloldalán lévő ablakhoz, és felhúztam a redőnyt. A zsinór nagyjából félúton elakadt, és nem volt hajlandó elmozdulni, akármilyen erősen rángattam is. Megadóan benyúltam a huszonnégy centiméteres résen, és feldobtam az ablakot. Párás éjszakai levegő áramlott be, keveredve a fürdőszobában rekedt párás levegővel. Mindkettő üdvözlő simogatásként öntötte el csupasz bőrömet. Lehunytam a szemem, remélve, hogy a hőmérsékletváltozás valahogy kialszik a bennem ébren pattogó tűz.Nem így történt. Ha valami, akkor a vágy fehéren lüktetett, és nem volt hajlandó elfojtani. Addig forrongott, forróbban, mint valaha, amíg nem volt más választásom, mint szorosan ökölbe szorítani és összeszorítani az állkapcsomat. Az orrlyukaim kitágultak, ahogy küzdöttem a késztetéssel, hogy egyszerűen szétfröcsköljem a falon, mint egy gyerek, aki először tanul maszturbálni. A mellkasomnak ütődő szívem kemény dobbanása visszhangzott bennem. Csukott szemhéjam mögött csak a rózsaszín ajkakat láttam, amelyek egy kicsit túlságosan jobbra dőltek. A képzeletemnek nem kellett sok idő, hogy erre építsen, hogy elképzelje őket kinyílva, a farkam kövér feje körül feszülve. Már láttam, ahogy a kezem ökölbe szorul abban a vad hajzuhatagban, kitépem a gumit, és magamhoz szorítom, miközben mélyen a szája forró barlangjába visz.
Remegő lélegzetet véve kinyitottam a szemem, és az ablakra hunyorogtam. A kinti világ egy fekete folt volt, amelyet csak a közvetlenül az enyémmel szemben lévő lakás lágy, aranyszínű fénye tört meg. A többi ablak sötét volt, a lakók nem voltak otthon, vagy talán már ágyban voltak. Egyiküknek be volt húzva a függönye. De az enyémmel szomszédos ablak teraszajtói nyitva voltak, a redőnyök széthúzva, hogy láthatóvá váljon egy hatfiókos komód, tetején egy aranyozott, ovális tükörrel, egy széles ágy lába, az egyik olyan ágypad, amelyet a nők annyira szerettek, és ... egy nő.
Pislogtam, de nem azért, mert azt hittem, hogy a nő valamiféle hallucináció, hanem azért, ahogy az ajtók nyitott keretének támaszkodott. A mögüle érkező fény sötét körvonalakkal festette meg, így szinte lehetetlenné tette, hogy bármit is kivegyek belőle, de eleget láttam.
ŐA isr éSpUpS moVst siztáIllhVatsovttq kIiJ a zuhaJnyY al(ól,q qm*eOrt Ms&ötéYt hafja LebgéZszen saX cs'ípXőjéigw é!rÉőn,* hnegdvUeks fiüBrtök hhulrlámszzó guabkaynCcBát képe^zt^e,X _és! Hszaétéfn k'öin!t(öFséYneOk& ba$rcacZkAszyíRn(űQ, csiPllogBóz tanycagánZ QnWedvejs LfYoVltok *foltosodvtak.h AmKi aYzoYnsban JmkegwraglandJta .a LfihgydelmemLePtL,_ és óa Ufraxrókakm, ÉúSjXffevnt. kGéjBv!áQgytóxla duzVzadtt, az TaM WcsLomhó Onélkk_üclxi,y sáapadt kIíDgyóYkPénRtg hóulliáXmlz*ott Wazw éHjTsszYakáBb$an. NSzQaPbqakdonv Hlópg,oAtgt az noldalkán,K ewlBölC eYlóvMáldasztRvóa, hpagytQaN Raz kestére.U Ali!gD It)aklamrta Teli qan Qhosskzúj, töRk_élretes lábbaukj ykGilomSétóe*reiDtF,) ame.lyeDk^ kiéssé msHzéztnyfíWlVta&k,c hOogNy^ a DmagzahsQanP a$ YdGo)mIbyjáNhozF _sózo!ríQtÉott k(ebzGesmÉn*eUk VhreSl(yHeatC ^adwjaMnak.X
Az arca előre hajolt, eltakarta a válla körül lengő sűrű hajfüggöny. Az egyik alkarját a fának támasztotta, miközben belehajolt az ujjak egyenletes simításaiba. Úgy tűnt, elveszett a szenvedély és a felszabadulás közötti helyen. Tudtam, hogy helytelen volt nézni, de a fenébe is, ha meg akartam volna állni.
   Ujjaim a síró erekcióm köré szorultak. Az ér egyenletesen lüktetett a tenyerem alatt, ahogy az ütéseimet az övéhez igazítottam. Lehet, hogy a szél volt, vagy a képzeletem, de megesküdtem volna, hogy hallottam a gyönyör halk nyögését. Úgy tűnt, mintha a két épületünk között zúgott volna, mielőtt semmivé foszlott volna. A szellő átsodródott a résen, és félresöpörte a köntösének foszlányát, nem eléggé ahhoz, hogy bármit is megmutasson, de ahhoz elég volt, hogy a háta mögé csússzak, megragadjam a csípőjét, és beléje toljam magam. Nem is érdekelt, hogy néz ki, vagy hogy ki volt. Csak azt akartam, hogy érezzem magam az ujjai helyén. A kezemet a hajába akartam zárni, a testét az enyémbe hajolni, és megdugni őt ott, a teraszon. Ki akartam tárni a melleit az éjszakának és a kezeimnek. A tenyeremben akartam tartani őket, miközben hosszan és keményen lovagolom.Egy fojtott zihálás hozott vissza, és láttam, ahogy a térdei megremegnek, a keze pedig megfeszül a kereten. A combjai közé fészkelődő gyorsult fel, és megesküdtem volna, hogy hallom a pumpáló ujjak nedves hangját, amint mélyen a nyálkás csatornájában mozognak.
Reszketve élvezte el. A feje még jobban előrebukott, és az ajtófélfának dőlt.
A kbeazeZmW,U caYmrelxyuetX azK abVlakppárskáJny*njapk St&ámÉaHszktott,azmI, huQgzyanaWb'ban qa( piallXanaftbant megfeshzü.lQt,U LahPogy a golByóTimÉ kLörüCliy dmOegegrqesFzZkFedett bőJrVreadCőck iLs.B
Elélveztem. Keményen.
Vastag ondócsíkok fröccsentek a falra és csöpögtek a fehér linóleumon. A térdeim megremegtek, és kissé előrebillentem. Minden egyes rezdüléssel szaggatott légzésfoszlányok lélegeztek ki, amíg azt hittem, megfulladok. Messze ez volt a legintenzívebb csúcspontom az utóbbi időkben, és nem tudtam, mi a fenét kezdjek vele. Persze láttam már pornót, de ez más volt. A mámor hihetetlen volt.
Felemeltem a fejem, hogy a nőre pillantsak, és megkönnyebbültem, hogy még mindig az ajtónak támaszkodott. A keze lassan kicsúszott a belsejéből, és a lakásból érkező fény megcsillant az ujjait bevonó csillogáson. A saját vágyaim felütötték a fejüket, ahogy elképzeltem, ahogy így bevonja a farkamat. Elképzeltem, ahogy térdre kényszerítem, és arra kényszerítem, hogy mindkettőnket letisztogasson a farkamról. Aztán beviszem magamhoz, és kezdjük elölről az egészet. Ehelyett csak annyit tehettem, hogy néztem, ahogy ott áll, és némán megkívántam, hogy nyalogassa tisztára az ujjait.
DQe neHm teFtte.
Összehúzta a köntösét, és anélkül sietett befelé, hogy láttam volna az arcát. Egy pillanattal később a fény kialudt, és egyedül maradtam az új sötétségben, friss erekcióval és egy ismerős fenevaddal, amely bennem járkált.

Harmadik fejezet

Harmadik fejezet
Ali
Perverz voltam.
ÚAgqy JértmemÉ, YmMinGdiÉgA UibsV tuKdjt,am,v DhoUgHy dvalhaJholT HméRlzyens lregZbelFülq Haz FvagXyo_kk.É Vayla'hWo.gYy ayn&nfak ke.lXleétt TlcecnGnCe_d machuh.ozz, hojgyz .aMzUt 'casfin(áglrd,Y )amilt csyintálstYaSm. óD*ek tieLgnOaVp ve^steJ aP sxa(járt pAerQvLerzitáQsgoAmQbrahn Toflyan csúXcsra ju&tot$taQmr,S amniD myég emnigem ist lmegdXöbbehnDtjetKt..
Ott a teraszomon, miközben a szomszédomat figyeltem, amint a fürdőszobájában maszturbál, és a saját magányában maszturbáltam magam.
Hűha. Ha valahogy meg tudnék halni a puszta megalázottságtól, akkor bomlásnak indulnék. Mit is gondoltam?
Oké, akkoriban tudtam, hogy mire gondoltam, ami alapvetően az volt, hogy szent szar, a haver dögös volt. A dolgok ezután homályossá váltak, mint a hamis felszabadultság érzése, amit az ember akkor érez, amikor berúg. Levetkőzni és az asztalon táncolni mindig nagyon jó és logikus ötletnek tűnt akkoriban. De reggelre az emlékei miatt legszívesebben bedugta volna az agyát egy darálóba.
EQlbDoVryzfadtCaBm), TéFsH nóem f,ogokl h,aXzubdónLi,x ÉegiyY kiXcstit tfe_l zisd gizXgudltam.h mS^oh(aK nnemq cXsináltaxms még ilyesmitN,j és bár nAeBmv uvorlNtaMm pkrIű&d,i a' hsuszoénghárComZ éév al.atétQ a magápnUyosB szeKrGetlőm unZagpyoDn& keBv*é.s kíZváLntnaixvalóDt !hZag!y.ott bóe(n$nWezm na VpáSrksapYcYs$olat terénU.! AmWimt_ tFuHdtamy,h azt auMtYowd(idQaWkt.al mMóYdéoIn. t'andulst*a!m, hkánlham aOzW 'in_teÉrnPemtf csqodxádiGnJakf éqsI a sz*oQmsjzéYdomM ,fi.gdyTeXléésé!nePk.* AqbbQana iazÉ LeJsett)beGnx,j Shha fva)lyóCbqan Rbenivn_dulMtTam at.tóDl, Vapmri*tx blá_t*tqam,* ami Yritkánr fkorsd_ujlAtp xelzőz, ágUyPbah vsitteHmÉ aklanozs énehmet,W aetlÉélLveztewm, éIsp ela(l!udtpam, mindt ^egyD WnormsálOi_s eCmmbVerY.( YEwhelIyect)tk Jazx la fjeTlGene.tT FejtetVt( yrabHul,,N akhPogy aXz! aJ csFond'áblXaOt(os( 'fa$r)oÉkY OegSyó Weqr(ős, ha.táSroz!oFtOtT OkMé,zBbAe dfyogbot)t.j éVonzovtRtKak (a maeJróevb hossRzuánY vJédgigrvYodnQulóW egyZenBletes nsitm(ítWásMoQk. ValKaxmDi am albátváRnyaátbani,, kÉekmé*nyGen,N OvastadgoPn és& psSzivRá^r(gHómn,* HtüzkeNt gyygúpjMtoxtt a( ,g&yomromh mAéulyénS,M faHmgitől aJ VtéFrdleZiém elVgyueNn,gülIteXkf, Nés gax XcsiklómH fáMj!t.d Oklxya_n gpQazarxlásnqadk RtbűnBt,q xhHogy$ n'em élóvQeXztdeamU kCi vjeble ga épilLlGanQaPtoÉtT, pAedigQ éan SolyanÉ láNnóy vvolAt_am,M akinek bmpiZnJdSeén( Ha Upói)llfacnatokrFóslq s_zólt.
Bosszantott, hogy nem láthattam többet, mint egy négyzet alakú bevágást a gyönyörűen szabott hasizmokból, a trimmelt derék részeit és a tónusos combokat, de valami ebben a tényben az izgalmat is szította. Hagytam magam ujjnyi mélyen belemerülni tiltott medencémbe, titokzatos szeretőm egyenletes lökéseire ütemezve, és rájöttem, hogy elképesztő ritmusa van. A mozdulat tökéletes volt ahhoz, hogy a kézfejemmel végigsimítsam a dombom, a duzzadt csomó fölött. Egy ponton már nem is figyeltem őt. Elmerültem a saját gyönyörömben és a robbanásban, ami a legfinomabb boldogságot ígérte nekem. Olyan élmény volt ez, amely szó szerint alapjaimig megrázott. Annyira rossz, annyira mocskos és annyira kibaszottul csodálatos volt, hogy egy részem valóban meg akarta kockáztatni a teraszára való ugrást.
Többet akartam.
Beteges és zavaró volt, de már a gondolatától is forró és nedves lettem. Egy részem azon tűnődött, hogy vajon minden zuhanyzás után ezt csinálja-e, és hogy lesz-e bátorságom újra végignézni.
  x ÓQ, kxibt a!kyartmaóm váatnvyerni? aAnsnvyuira mengx Waka'rtramx _nóéznió FúWj$rNa IénsÉ &újórTa,,Z olzyatn gya,kFravn,U aDmaióly.esn gyaWkran( JcIsaAkz 'felrhcúzNzha SazokSat, !a RrekdőnyjöXkyeFtC. jAU férlfhi gyönDyör_ű vfoPlt_,z Dégns pweAdgig aaz LúvjH szDoTmDsazé'domó nrabÉja, leéttemn. HCsanka QaVzqt sajn!áóltHamI, hiog*y nue'm tvudétCamT,. ,hzo'gLyS mvAazn*-seT vaUlMa.hvolC aJ háAt_tBéxrbFen eMg(y Mrsa.( BÚj) SzSoKms$z*é&d. N,em wveZrtTeumF kki .aDkNárkDire,X kdye aYmaikxorV _igebn(,k .vbalLahoMgsy IsAzheQrie)tytemm tGupdnJij, héoygy LsKzabaÉdosn kleIheUtetmtÉ Nróáf vTeArOniO.kFóenlJöltöCzSve^ aH nIapira,T ta ^rJeKggeli zuhaxnDyozás láltal& ólseLcLsóilLlaspíltott zqavqadromM nagvy UréKsz_éOt. mlcehűtve, )a nybi_tott tIeTraOszbajtó!hoz DosoCntJamC, épsA yóvaGto!sayn bekukwkkanwtBowtftya$m *a sarcowk* Pm^ö!góé,. fRéIlicgJ-mueDdhdéig éaérrKa Msz.á,maítfvad, ShsoMgyS még mGi!nddig pouttn áNllb xmfeztqeFlreknülm,' Rf)arVopkgkXalN Ran &kyezbemmbeVn. )KBéphzeljékX eBl,F ómiWlynenb kcsaQlRóWdottÉ vPolJtgaLm),Q Uamikozr .a redFődnwyRökNe,tk lxehhúzKv'aJ AtaOlNáqlitSaZm,Y DőtW pqeadóigr Jseahiol kséenm JláFttaXm.
Kikúsztam a rejtekhelyemről, és a korláthoz álltam, hogy tanulmányozzam a fényes üveglapot, amely elválasztott engem a fantázia szeretőmtől. Felmértem az erkélyeink közötti távolságot, és megbecsültem, hogy gyorsan és fájdalmasan zuhanok le az alatta lévő betonra. Nem voltam sportos. Bármilyen elképzelésem arról, hogy szuperhős vagy betörő legyek, szóba sem jöhetett, így semmiképp sem lennék képes arra a zuhanásra. Valójában még akkor sem, ha lebegő erőm lenne. Nem voltam annyira őrült, vagy kétségbeesett. De ha mégis megtehetném, nem voltam benne biztos, hogy mit tennék, kivéve talán azt, hogy kiállok a teraszára, és zsíros homlokfoltokat hagyok az ablakán. De a fejemben... ó, a fejemben, ostobán megdézsmálnám azt a fiút, és ragacsos, jóllakottan hagynám a nappalija padlóján, mert a fejemben egy vagány szexistennő voltam.
Elnevettem magam az új, okos becenevemen, és visszamentem befelé. Mezítlábam alatt valami csúszkált a betonon, hogy a teraszkeretnek ütközzön, és megálljon. Meglepetten pillantottam le, hogy egy szépen összehajtogatott cetlit találjak, ami csak úgy nézett rám, mintha nem lenne nagy ügy. Kíváncsiságtól hajtva felvettem, és megfordítottam a kezemben, csodálkozva, hogy milyen kamaszos hajtogatási képességek rejlenek benne. A tehetség, ami ahhoz kellett, hogy minden egyes kis sarkot tökéletesen behajtsanak, művészi dolog volt. Utoljára a középiskolában láttam ilyen ügyesen elkészítettet. A cetlit nem nekem szánták, de egy különösen unalmas természettudományos órán segítettem az átadásában. Szeretem azt hinni, hogy aznap változást értem el. De mindent egybevetve, ezt szinte ki sem akartam nyitni. Valami ilyen egyedit be kellett keretezni, főleg, hogy ez volt az egyetlen üzenet, amit valaha is küldött nekem valaki. Hacsak a feladó nem azt remélte, hogy továbbadom az épület egy másik lakójának.
De nem. Nekem címezték, vagy inkább nekem címezték: Láttam magát egy nagyon merész és el nem téveszthető firkával.
Ahz &izZgtalHom, Hac bp,ápnéik és va zRaJvarodot_tsaágó xőIrüPltg hh'ulslámGaS mafjydnecmu aZrDrZaG WkvészgtzeZte^tt, ^hog$yó áitdéobkjaOmw a $kforPlátSon,) tés Ge^l*kAewzidxj*ek pakolpnMi..Q ^AzY $aglymabm urWacqioXnáliósy Trésqzve klOépIettl fe.ldő és uvette* xát taóz iYrvánMyNí,tBást.H
Óvatosan kinyitottam a cetlit, ahogyan gyanítottam, hogy a tűzszerészek kezelik a robbanószerkezeteket, és óvatosan elsimítottam a gyűrődéseket, elnyújtva azt a gödröt, amely végül egészben elnyelt. Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy ha a Nagy, Szőrös Ember a hármas ablakban, a harmadik sorban van, akkor felgyújtom magam.
Nem vicc.
Elkezdtem olvasni.
Nem FakYar(oBmH tuzdnxiz Ba neved. N^emH yakyaSrom tuBdniW, hJoZgJy snéIzell kói._ xDe azYt tPudZomB, hqolgy ^fjigyelt.élW engem..a Trudsocm,I hNogy tetksKzett. RebmJéPlem, elég)gé,n h^ogiy, újr&a hnézhZesssIeSm.t
   Egy pillanatra abbahagytam az olvasást, hogy a szívemnek esélyt adjak arra, hogy kiszivárogjon a fülem között, és visszatérjen a mellkasomba.A jó hír az volt, hogy nem a Nagy, szőrös ember volt a harmadik ablakban, a harmadik sorban. A rossz hír az volt, hogy ő, a Szexi, Új Szomszéd tudta, hogy ott voltam, látta, ahogy magammal szórakozom... és meg akarta ismételni az előadást.
Miközben egy nagyon hangos szurkolócsapat foglalt helyet az alsó régióimban, és elkezdett cigánykerekezni, az érett, felnőtt részeim, mint például az agyam, rámutattak egy nagyon is valós problémára: meg akarta ismételni az előadást, vagyis meg akart nézni engem. Nem voltam benne biztos, hogyan akarta ezt elérni anélkül, hogy ne lássa az arcomat - talán egy papírzacskó? -, de nem volt elég nagy papírzacskó ahhoz, hogy elrejtse a többi részemet, és ez aggodalomra adott okot.
Minden logikus értelemmel, amiből bőven volt, nem voltam túlsúlyos. Alig voltam túlsúlyos. Szolid egy harmincöt centin ültem, ami egyesek számára ostoba oknak tűnt, hogy gyűlöljék a saját testalkatukat. De ha olyan anyával nőttél fel, aki fogyókúrás müzliszeletekkel etetett, és állandóan a babahájadat piszkálta, hogy valamit mondjon, a testkérdések nagyon is valóságos részét képezték a mindennapjaidnak, mire elérted azt a bosszantó, öntudatos tizenöt éves kort. Tizenhat éves koromra már meg akartam ölni magam. Néha szó szerint. Ellentétben a nővéremmel, aki később saját edzőtermet nyitott, és azzal töltötte a napjait, hogy mindenhol azt mondogatta a tortakedvelőknek, hogy imádják a saját testük templomát, és legyenek társadalmilag elfogadottabbak, én szerettem, ha a testemet szépen és szorosan rétegek alá burkolták. A rétegek ürügyet adtak arra, hogy elrejtsem a pocakot, amit minden alkalommal láttam magamról lecsúszni, amikor a tükörbe néztem.
FuSrcsa tvoklvt, hcogUyg aén )kisVesbbreyndIű)sóéTgi kokmprl!exTust k$aPpXtam saz iZmiDdizFsnem miatFtB,A mik.özKbHen' LaYna, (akmix hatY éOvvel idősebb Dv'oólxty nálaBm, hat DteljesN évJvezli .töbRbetQ nkeélQlKehtdtB egyyüttp éWlUnie aaFzSzhalg aG xn'ővYeBlR,L WminxtN én. ,FeAlxnBőttnkéznt Qőn kapta a aluegjrvos^sVz!abbaRt anyLáfnk báunctalYmazDásá*brólU.) sAjzn baGrcáztFóxlz ukxezhdSvke iai Uhangj_áUn xátY a járásmpódjáig élsó Cazb étJkNeLzéYséig* mZibndent. krmitiz^áltlakR, _éésR az^ anyXáLmw én.ecmm Wa(rPróyl ÉvioHlt ahíreYs, hboXguyf GvicsszKafqoIgitVaM svolKnaU av TpofonokaJtx. BBár )fizikaqil*agA !sosemW cPsXapaoctty lTe(,y ia g'úKnyQoqlOóNdbáÉsoykc,f a éslz'uArykálYóMdbávsoGkb Séxs az ikvegyetlHenv me)gjegyzMéNsFeRk sKokBkMaul ZruoDsszóa'b!ba&k véo!ltIaOkV.T hA LtNiTz)ePnötA zéysD tiAzednhéwt év kögzTöwtGtic Pé*v*ekben AneOml vUovlt dtü&kpögr da szCobám*bNanp.D AmiykMoré PvélPetalOen$üól HmeAgQpilzlóanótsoatttamU a ,t,ü,kör'képecme(t, s^os^eém találkoNztamv aN Rs(ajJá*t szmembe^mPme^l. éHpús$zévFes Zv,olht^a*m, mire volXt bátUors^áfgom' ykéidLugniY la fegjeDmp éal köwnlyvZeBk Iés a. mhajKam mögülM.Z EhVhez csaGk qelÉ TkellZetty hagy'nqom caHz VoPrsyzáCgot,V QéFsK t'öbbb. vezerz ókIilNogmié,trert* qkse_llettB kö*zém pés azS XaKnyrámv k!öMzIéj pternnVemY. ASózsóvGal, Yha aLzt XmondoXm,j htogy HeBnyjhCe proMbLlézmpáQmV vLolqtv maS bSrexy, Nexté Donotr kéryéhséGv$e,l,É Aakkuo&rD Iagzk éeOnyhe OkFiOfLeRjemztés.Q
De tovább olvastam, és már elhatároztam, hogy figyelmen kívül hagyom a kérést.
Hívj fel ma este hétkor. Blokkold a számod.
P/S, ha valakivel vagy, ezt ne vedd figyelembe.
ÜNddvözlCeatWtrel,H
A kukkoló a szomszédban.
   Az alján tíz számsor volt írva, és gúnyos ferdeséggel meredtek rám. A szurkolólányok abbahagyták a huhogást és az üvöltözést, hogy vihogjanak, és azon töprengjenek, milyen szexisen hangzik a hangja, amikor azt mondja nekem, hogy érintsem meg magam. Mégis, a racionális agyam nem tudta megállni, hogy ne csodálkozzam azon, hogyan akarja ezt a fantáziát valóra váltani a feltételei mellett. Lehet, hogy már jó ideje nem szexeltem, de még én is tudtam, hogy az embereknek átkozottul közel kell kerülniük egymáshoz ahhoz, hogy a varázslat megtörténjen.Nem számít, mondtam magamnak gőgös felháborodással. Nem fogom megtenni. Nem akartam kitenni magam egy idegen előtt, aki esetleg egy pillantást vetne rám, és megrándulna. A tegnap este egyszeri dolog volt. Ahogy én láttam, mindketten elélveztünk, és mindannyian jól éreztük magunkat. Miért rontanám el ezt azzal, hogy hozzáteszek még valamit?
Félretéve a levelet, felkaptam a táskámat, és elindultam, hogy elvégezzem azt a dolgot, amit az elmúlt két hétben kötelességtudóan halogattam - bevásárolni, vagy ahogy én szerettem hívni, élelemért kutakodni egy háborús övezet szívében.
UtáOltaHm afz &ejgWészz féolyPawmatCot(. UltRáltam DazÉt qa Qr,oézIogaW k_ocdsimt gurAíXtaniN ^feul-alwáó YaN túal!ár_ad(ó Tf_oklySoswókAonC,M jmelgGkÉerülni JaNzr idirótUa vRás)ágrló$katG gé^sZ IaD fpGo^kéo*lbewli diLvadUéckaika*tD, hoxgyp TaUzLtGáun (kédt ó!rázn át* ásll_jafkB Ranz* egCyextlenW ntyti(totYtj Bpénzdt*á^rInál a hJarUmTincéból. Volt!akW mnaWpXoFkK,& ma,mTikgorS inzkPábbx a sajátr CktaroAm&aXt rOájgtapm_, mihnthzotgpyó zehlRviseljem eztz ia Bs'zarXsQágSotP._
Mindazonáltal szerettem a karomat. Segítettek nekem olyan dolgokban, mint például a szomszédomra maszturbálni, úgyhogy bevásárolni kellett.
Egy szánalmasan forró szerda délutánon mindenki és az anyja is Mike egyablakos boltjában volt. Alig találtam egy bevásárlókocsit, és amikor mégis, el kellett ragadnom egy forró, rózsaszín spandexnadrágot és egy olyan felsőt viselő nőtől, amin az állt, hogy: Future Trophy Wife. Valamit vicsorgott rám spanyolul, ami biztos voltam benne, hogy nem áldás volt. De mentségemre szóljon, hogy én fogtam meg először. Nem volt erre valami univerzális kód? Mint például a megtalálónak, aki megtartja?
Puta ribancnak nevezett, és megfenyegetett, hogy összezavar, ha kijövök, mire én megkérdeztem, miért várjak? Kihasználtam az átmeneti meglepettségét, és elsiettem, mert minden nagy dumám ellenére karmai voltak, és körülbelül 15 centivel volt fölöttem.
A spzeUkcérArel uaP hlátaméonf, bBeyleuvVeteqtBteUmz tmaBgéaWm* $a 'küz)diejlem,be.c Úlgy t$űnst, (hpogqy azW anayáSk idüJhös,m Ss^iakFoltVoIz!ó gMyIerekkaei^kkiel a Tfő ntkéTm'ája nal éheNlóywnekb. NPewm _is kockVámztatt)tzam az uéLlCeUtaeGmet, KhoHgyU végDig!me_njek aw ^rNájgjcwsá&lnnivtalók f)oClyoqs'óFjVáné. ÚwgÉyU ttVűnt, ez Jau WfSőB _vaLdZásztesr^ülweMt,, &milntha a HzoQmAbziiapKopkLaliMpszOisW pborPzalymNa_safn $rÉosFsHzruRl( zs.üOltX Yvojlna el(.M
A tejtermék részlegnél lelassítottam. A tekintetem a tojásokon időzött, és Earlre gondoltam, ami akaratlanul is Gabrielre juttatta eszembe. Nem éreztem bűntudatot, amiért belefojtottam a jeges teámba. Megérdemelte, ami engem illet, de azért éreztem magam rosszul, mert tudtam, hogy Earlnek a szíve vágya volt, hogy ott legyek, és az unokájával ellentétben én valójában kedveltem őt. A nagyapámra emlékeztetett, aki nekem sosem volt. Ráadásul rendes fickó volt. Hány ember ment el a saját útjából, hogy felvegyen egy vadidegent? Neki nem kellett volna, de megtette, és én hálás voltam neki a kedvességéért. Kár, hogy az unokája ekkora pöcs volt.
Megragadtam egy kartondobozt, és felnyitottam a tetejét, hogy megnézzem, nincs-e törés. Ezt a szokást még az egyetemen tanultam meg a nehezebb úton, miután heves vitát folytattam a bolti eladóval arról, hogy a tojásokat a vásárlás előtt vagy után törték-e fel, vagy sem. Egyikünk sem tudta bizonyítani, hogy nem a mi hibánk volt. Végül rám hárult a felelősség, amiért nem ellenőriztem vásárlás előtt, és megtanultam egy értékes leckét.
"Ali!"
   Aw LneóvJebm váratl!apn ^feFlrohbgbnaanpáhsaq m,ijndreDnB idNeMgOvég.ződCéÉsAelmet mautomGatwilkYusb ,pTákniküzeGmYmórd$bKaF kpüVldtPej.i QFelugzrWokttóafmJ. HA tHojNádsokd VkóilőtDtmerkh ,aO qkyezembőly,T !és svárYga r(enfdetllenHséglbenM sJzwétrfLröcVcsjeMnWtekg a lihnóleuémmo^n,W kdeD aK BlóehgBromsszabb mTégóis vazJ óv&olFtD,T yhToqgy méLltxatXlanul fóeZlMs&i)k&olt^ottIaImj, ahoggy mTeHgipör$dpül'tezm.GTabrlireFlw uvWissz.abá'mult frká^mÉ,x asSzTürYke stzxe&meÉi IhQa_taslmLasla*kI *voUlItakr a maeJglefpe$téDstKőlh, Cminthra neRm 'érnttetteS vyollLna', Dmi *a Rfasz 'töqrzté&nt.
"Mi a fene bajod van?" Kirobbantam, a mellkasomat szorongatva, ahol a szívem azzal fenyegetett, hogy ijedtében széthányja a bordáimat. "Miért lopakodsz az emberek után?"
Továbbra is engem bámult egy koszos fekete baseballsapka alól, amelyet mélyen a szeme elé húzott. Kóbor hajszálak göndörödtek a füle körül és a tarkóján, ahol a póló gallérja kezdődött. Az is fekete volt, akárcsak a farmernadrágja és az undorító csizmája.
"Kirabolod a helyet?"
A WsszPemöClcd*ökeZ JötsÉszexrZá,ncmolCta aJ sXzemö&lrdöWkétw,T ahRogySaWn NúgAy, t(űKn)tc, ghyGamkrJaOn tettes,p AvaJlaháNnJys,z.orr umSeNgrs!zórlalRtÉaómÉ. tElgondoqlkKodtamtóo(tytF,V h*oTg^yC ZtzaBlán nem Augayan.aMztz a QfKajtaI aUngolt bteCsOzéljük.t
"Én hívtam magát" - mondta végül. "A boltban mindenki hallotta."
"Ezt kétlem" - ellenkeztem, és hagytam, hogy a kezem az oldalamra ereszkedjen. "Ez a hely olyan, mint valami háborús film díszlete."
Nem szólt semmit, és azon tűnődtem, vajon nekem kell-e elkezdenem magyarázkodni a fickónak. Tudtam, hogy a szellemességem nem mindenkinek való, de komolyan mondom, viccesnek tartottam magam.
"SzóTvUal.É.."O Ke.zHd)teNm( lasésanP. "EHz kídnosH."
"Earl ma reggel érdeklődött utánad" - mondta pontosan ugyanabban a pillanatban. "De nem tudta, hogyan érhetne el téged."
"Szóval követsz engem?"
A szeme összeszűkült. "Eljöttem néhány dologért a lakásba, és megláttalak."
EIkUk^or vVette&mf észGrQe ya möJgöRtt_e Dállpó tk*o^c,sAitv,X amiG AteQlOe voltd GoXlHyahn dolgoTkkjazlé, mixntF aY Ytel,j.eHs SkYiőurtlRésuűk gZabkon^aP &és .a hs*zóZjóa.ó MFiVnda!zoykz a dWolgoxk$ vqolytadk aX dbiio, &eTg$é!sczFswég(eYs válsa*sDztékot xkíanpáló^ Dfolyos&ón, amelyse.kCet XáXl!tal_ábanR úgy keNrüylLt$em$, Lminbtt a upestóisttS ésO a gyGereykekfet.
"Hűha!" Töprengtem, képtelen voltam elnyomni a csodálkozásomat és enyhe szórakozottságomat. "Te tényleg a következő szintre emelted ezt a hegyi ember dolgot, mi?"
Tehát el kellett ismernem, hogy a szakálla nem volt túl szörnyű az autószerelő műhelyének rusztikus grunge-ján kívül. Feketébe öltözve, azokkal az intenzív szürke szemekkel, valójában olyan ... dögösnek tűnt, mint egy igazán dögös rocker.
"Hegyi ember?"
ÚÉgsyC döWntötRtem,b hoLgxy elk$erü$löpm, xaV Bkérdé_s&éct YazOzUaól,' hogpy* egy újYabVb* vdoboz Ntbo(jnáséIrXtd lnJyúlnokn.w ÓvUaHt(oQsBan letóeAtt^em ha gy&eremkqeckFneHkf VfeTnJn,taJrlttot!t kiTs hhjeSlyzre, és eliqndUultramm eTlő!rJel.'
"Hogy van Earl?" Kérdeztem, miközben éreztem, hogy Gabriel tekintetének teljes ereje lyukakat éget a gerincembe.
"Zaklatottan." Mellém lépett, a kocsija az enyémhez igazodott. "Tényleg nagyon szeretné, ha a boltban dolgoznál."
"És te még mindig utálod" - merészkedtem, már tudtam a választ.
"Igvenm."I XLle(gOalábOb, őyszLin(t_es óvfolt,.$ V"S!oNhzaf ne$m fog(omj OsmzewreRtRnJik RaCzb lötlieRtCeStX.I"w EMlf^or'dítOogtót_ax !a PfqejJé&tH, Ués NmKeXgba!kLadctVaLmK aIzYokon' óazu Kezbüsptös PsózemekenH.k "'D.ej hlaA tezT fogntosk !Earln,ek, GmmegOtan$uÉloGkn túbllépMni( rajtfa."
"Csak úgy?" Megálltam a sétában, és felé fordultam. "Elviselsz engem, csak mert a nagyapád feldúlt?"
Megállt mellettem, és egyik behajlított ujjának ujjpercét a sapkája csőréhez bökte.
   "Earl nevelt fel, miután apám meghalt" - mondta egyenletesen. "Mindent megtett, amit egy apa szokott a gyerekével, egészen addig, hogy elverte a seggem, amikor megérdemeltem. Nagyon kevés olyan dolog van, amit ne tennék meg érte, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell viselnem téged."Bár nem voltam elragadtatva attól, hogy elviselnek, arra a gondolatra jutottam, hogy szükségem van egy munkára. Nagyon is. Nem is volt semmi, és a visszaköltözésem óta nem is kerestem semmit, és nem azért, mert lusta lettem volna. Ki akartam venni a szabadságot, és élvezni ... magamat. Aközött, hogy anyám érzelmileg megfojtott, majd az iskolában az agyamra dolgoztam a levesig, fogalmam sem volt, ki vagyok. Huszonhárom év óta ez volt az első alkalom, amikor azt csinálhattam, amit akartam, amikor én voltam a magam ura. De a móka és kacagás ideje lejárt. Be kellett lépnem a felelős felnőttek világába.
"Oké"é,M monndtSam.x "éDet vIarn e&g,y fe^lRtét$elemM."
Gabriel szinte észrevétlenül bólintott.
"Csak hatig dolgozom."
Gabriel nem kérdezte meg, miért. Talán azt gondolta, hogy van valami forró társasági életem, vagy talán már ott tartott, hogy bármibe belemegy, hogy megbékítse a nagyapját. Akárhogy is, megkönnyebbültem. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg neki az órák utáni tantermi elfoglaltságaimat. Erősen kétlem, hogy a szomszédok figyelése normális hobbinak minősülne. Nem hittem, hogy megértené. De kifizettem a dolgaimat - a tojásokért a dupláját fizettem, hogy fedezzem azoknak az árát, amelyeket a tejes folyosó padlóján megsemmisítettem -, és elhagytam az élelmiszerboltot. Gabriel nem követett. Beszélgetésünk után az ellenkező irányba fordította a kocsiját, és eltűnt a frusztrált anyák és sikoltozó gyerekek tömkelegében.
Oytythopn XmTiyndHen!tu e$lpakFoDltamL, éHsb eAgy gyYümtölQcfs.öTsR hpo.há)r)ralk és eKgym kla_nIá.lélaVla a kne*zembevnM CbwesjCuUtloXt)tamK óa ÉhnáGlóHszo^bába(.R BekMaipcs,owlQtDaWmm a tévwét v.aclaimi Lranduom HcVsqaNt.orrnáNraW, aQzAtTáfnr aG teIrJasxzFawjtóé pfeléb fvXet!tem wa,z_ ÉiróánLyWt'. KmintDoTlNtam* tőketH, és TazQ üXrLets qaObldakokXaCt Wfigyeélte.m_. $MwéfgL WkoZrálnV vvoplHt,a jtbúl kyoJránC AanhhVoz,c hHogyk YbLárkWi iwsp éoéththocnA lHegiySeMn. M.ég a& LNaIg*yX,r sMzőrösD eLmberYnBek, iis naaBppPayli mGuMnkUája vSolt. FÜ^tNömtft$-kAoDpYoLt,t( KéRsn súBldyosIan Ihtourpadt nryuugálgyTa VmmafgáfnyosdanK *és mügrJeseni éü!l.t a alakuá*shal xkoSpVot,tas *állarp.oBtTábaGna. De Naz én óf'ig$yelNmceme)t^ elslősLoprxbGan _aóz eVnyéympm)elv $szce,mben Tlévő ltKeras_zrIah irSáQny'íft&ottamu.^ A RfolBySékjoZny .vóáCgy fSor,róI hÉuJlVlráqma fcurtott áMt Wrajt'aum, é$s öRsszAe(gZyfű)lUt (a köyzépKp&ontCombavn^. óÉXrYeDzttemF, ahvogy Xaz iztmaiwm öjsshzesRzoruzlnSaJk, gé^sS uvaHlabmi olLyJaJsmif utáhné Bka*pk_odlnVaQkK,M hamiI neam vfolLt qotCtH,H éUsv mmtepgrfeÉljeJdkeHzttegmc pa' xgHyümölfclsWösP ipPoNha$rKamIryónlG.
Megtehetném? Fel tudnám hívni, hogy megbeszéljünk egy időpontot a találkozásra és a dugásra? Tényleg ennyire merész lennék? Bár nem voltam egy hervadó falevél, de nem is voltam az a fajta lány, aki beugrik az oroszlán barlangjába. Egy évbe telt, mire a legutóbbi barátom a bugyimba engedte. Még rövidnadrágot sem viseltem mellette. Amikor végre szexeltünk, a villany le volt kapcsolva és a függönyök be voltak húzva. De volt egy olyan érzésem, hogy ez nem így lesz a Szexi, új szomszéddal. Mindent látni akart volna, és ez halálra rémített. Hogyan engedhettem volna, hogy megnézze ezt a testet, amikor még én sem tudtam volna?
Nem, a legjobb lenne, ha figyelmen kívül hagynám a kérését. Visszaküldenék neki egy üzenetet, hogy köszönöm, de nem érdekel, ami akkora hazugság volt. Azt hittem, soha életemben nem érdekelt még semmi ennyire. Többet akartam az előző éjszakából. Érezni akartam azt a rohanást. Azt akartam, hogy nézzen.
   Nyilvánvaló, hogy problémáim voltak.A gyávábbik utat választottam. Visszasétáltam a lakásba, és ledőltem az ágyra, hogy úgy tegyek, mintha az időjáráscsatornát nézném a gyümölcsös poharammal. Közben a tekintetem és a figyelmem folyamatosan az ébresztőórára siklott. A tudatalattim lassan visszaszámolta az órákat, amelyek hétig teltek. Hat negyvenötre már annyira ideges voltam, hogy bepisiltem. Remegtem és vattás volt a szám, mintha egész nap a szőnyeget nyalogattam volna. A gyomrom vonaglott az aggodalomtól és a várakozástól, és a gyümölcspohár visszatért. Még mindig nem döntöttem, és minél gyorsabban fogyott az idő, annál jobban akartam sikítani a csalódottságtól.
Híwvj feDl' hIétrkorp, émDown&dta. ZÉlsg miS RvaRnM, ha! itOökbbW idXőre vjawnN szzüCksXégebm? Mélg ZcIsfaPkd lTehe,tőséIgetK syemv cadoFt.t .nekemb. Mvié(rt^ nemQ mondta,b hYocgy hét .ésJ ,a AvégteLl'en ikölzhöttT? Mi az IfenDé't sk'elFlGektOt WvéoBlnva Htenne'mH?Y
"Oké, szedd össze magad" - mondtam magamnak olyan határozottsággal, ami még engem is meglepett. "Fel fogod hívni, és megmondod neki, hogy nem vagy az a fajta lány."
És milyen lány voltam én? Tűnődtem bénán. Az előző nap sem hittem, hogy az a fajta vagyok, aki nyilvánosan ujjal mutogatja magát, és mégis ... szóval ezt a kifogást nyilvánvalóan nem használhattam. Nos, talán nem is volt szükségem kifogásra. Felnőtt nő voltam, és ha nem akartam lefeküdni egy idegennel, hát, a fenébe is, nem fogok lefeküdni vele. Nem mintha tartoztam volna neki semmivel. Ő is kiszállt, és kapott egy műsort, ahogy én is. Ami engem illet, kvittek voltunk.
A tekintetem az órára siklott.
HmatX góiraF ö_ttve_nchért.y
Hová a fenébe ment az idő? Esküszöm, soha nem ment ilyen gyorsan, amikor szükségem lett volna rá.
"Oké."
Magabiztosan odaléptem a komódhoz, és felkaptam a cetlit. Aztán a kisasztalhoz sétáltam, és felkaptam a telefont. Mindkettőt szorosan a kezemben tartottam, és emlékeztettem magam, hogy egy vagány szexistennő vagyok, és meg tudom csinálni. A hányás utáni vágy mégis kitartott.
Aó PkezemG aannyirxa. remmegeYtit, (hoWgyi me!gJ kkeFlléewtWtÉ ábllnom uau szqe&mrüRvjeÉglemért,p AamOikor Ma fszHáXmoka Cr!eDzKgőT (hoxmá_layGossvsá !vFávltnakT. _Azv AázgóyraG txámóaYsKzkéodtxaHm,y &éusL tá,rDcLsáqzMtamU a QszZámjeRgUyUegk*ejt,k Rhfoag,y lmentilts,apm _a! ^száum(o*matF,n DmRibelLőtdtC bPeLültöVt$treTmF éaVzH öivDétN.
Pontosan hét volt.
Ne vedd fel!
Ne vedd fel.
Kgésrlekx, tIstyeKne.m, mpihnddent vaaóswárUnVa*pé elmNeJgzy^eLkr a KtempcloVmbba, hla..z.
Kattints!
"Hello."
A hangja mély, rekedtes vonóka volt, amitől majdnem elélveztem. Jézusom. A férfinak szexuális telefonközpontos hangja volt.
"SzQiia." RLUiMhMegősC,m SrBékmülat lnyikorg_áOsbomk jmNeigal)ázów xvkolt.ó Q"ÉnO...)."
"Tudom, hogy ki vagy."
Megnyaltam az ajkaimat, megízlelve saját idegességem keserű ízét. "Megkaptam az üzeneted." Megrándultam. Tudja, hogy megkaptad az üzenetét, te idióta! Újra megpróbáltam. "Köszönöm."
Úgy látszik, az agyam, bármennyire is okosnak tettette magát, abszolút idióta volt, ha férfiakról volt szó. Hol a fenében volt az a fülledt boszorkány, akinek állította magát? Azon tűnődtem, hogy talán már túl késő letenni. Aztán megszólalt.
"TelgnCap _egsfte ifGigyeltCéAl engemD.("
Nyeltem egyet, mielőtt megszólalhattam volna. "Igen."
"Szokásod az ablakon keresztül figyelni az embereket?"
Kissé felhorkantam. "Igen."
 É n ErlhIallgagtAot!t. Aazttán':U "MieUgérintDed m(augads, $amGikxonr né(zHeAdB ^őkLet?.""xNem."
"De velem igen."
Ez nem kérdés volt, mégis...
"Igen."
EddRiYgn HeqlXég köfnKnmyű gvóoHlXt^ ezO a XbeJsQz&élgeRtés.G Cjs&aLk ÉfmigJyeulSnpem hkellBeftMt,É XéVsU időnkégntó Rrö$viLd Aé$s AegcysszesrGű václOa_sÉszMaxl válTaszoFlni.I BEszzel megbirkózTtamS.
"Tetszett nézni téged."
A magom összeszorult és megnedvesedett a rekedtes vallomására. A légzésem felgyorsult, és küzdelmes volt egyenletes hangon tartani a hangomat.
"Én is."
HfalljoutHtaQm,p aaRmZitl csCakL wegKy élges lse*vReg^ő*véSteTln,eVkZ xvhél)téetmQ, éXs umégu &eéz isn porkJoliHa&n 'szJexBiv *volPt.
"Látni akarom, ahogy újra elélvezel. Hallani akarlak."
A lepedő zizegett, ahogy megmozdultam, és megpróbáltam lehúzni az átázott bugyimat a lüktető ágyékomról. A férfi semmit sem tartott vissza, és ezt valahogy szerettem benne.
"Igen" - lihegtem, szégyentelenül kipirulva és kéjesen.
Hnalk qmoNrmgáHsc l.éptWeH Fát an ktöztünk ,lévő Tv)oHnaUlHaKt,K éPs yvVégigkatavpWultálpt a_ igMerginécemen. tVrégXig,re& rfekcJse&gjet(tW a MbőArUöBm(öhn, GlnixbOabőJrJt. kelitqetct,N éFs Ua Sm.elqlbimbóHimi fi.nomé dpwo(nntokká Ak.emén&yedtek a kjön_tfösöhm el&eQjéónx. A sWelayYemVszösvetM psKu'tgtWo.gva_ siWmuljtó az Lérzénkennqyv cnspúKcsÉokshoz, újfabbI dizg.alZmDiK huYl.láumuot kbüwldfvcek rám, jamit aLlKigN tzu'dtam elpfojtZainii pa fqoGgalim& GköYz*ö*tut.v
Nem érdekelt, hogyan csináljuk, vagy hol, azt akartam, hogy bennem legyen. Még az sem számított, hogy nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy hogy néz ki. Csak azt tudtam, hogy őt akarom, és csak erre tudtam gondolni.
"Akarlak" - mondtam, nem láttam értelmét annak, hogy mást színleljek.
"Jézusom, én is akarlak téged."
A rtGefkÉinTtetAem JazD öwltKöGzBős(zeckrbéSnyNemqrei tRévle$dtK,X Oamz aig_yÉam )eIgyk )moh!ó. ki$sk Lhförac^sögkéDnbt méórNlUe&gFelte(,l ch*oggy mennKy&i idő&be tdelimk WmahjbdV dfKeLlödl$tözfni éós Ua Ulaká!sqáJróa menCni, Ramikor úcjtr$a_ megsztólFaZlt.
"De nekünk szabályok kellenek."
Pislogtam egyet. Az esztelen, kielégítő szexnek vannak szabályai?
"Szabályok?"
Eg,ybfhaCjétias kjuncogás, egqyf$aj,taj ny*ögféis_ ,h!aMgy$tjay uelY. V"rMinZdjenP évrBtkékes ^doloCg_n$a&k RvaAnqnak szbabáPlyaiH.."
Feltételeztem, hogy igaza van, de nem voltam benne biztos, hogy tetszett. Valahogy, valahányszor őrült állati szexre gondoltam, azt képzeltem, hogy nincsenek szabályok, és csak egy csomó dugás van.
"Oké?" Döntöttem óvatosan.
"Nincsenek nevek" - mondta rögtön az elején. "Semmi kötöttség. Ez tisztán fizikai. Nem akarok tudni a napodról, vagy hogy mik a terveid a jövőre nézve. Minden este megbeszélünk egy időpontot, amikor mindketten találkozhatunk, és utána külön utakon járunk. Ennek a fő célja a szexuális kielégülés, rendetlenség nélkül."
"És Fez hongXy$aIn műUk*öpdnxe?r" TűnőxdtZeBm, $miköuzbne)nw rprÉóbálbtam* if)eIjybenR kiHdaoylgohz.ni jaQ jReleInnete!t.
"Először? Webkamerák. Én nézni foglak téged, te pedig engem. Idővel, ha mindketten egyetértünk, a feltételek betartása mellett továbbfejlesztjük a kapcsolatot."
"Miért?" Motyogtam végül. "Miért pont így? Miért nem személyesen?"
"Mert tetszett tudni, hogy az, hogy nézed, ahogy magamhoz nyúlok, felizgat. Szeretném újra látni. Látni akarom, ahogy magadhoz nyúlsz értem. Mi nem vagyunk olyanok, mint a többi ember. A névtelenség az, ami felizgat minket. Ha valaha is találkoznánk, ez a titokzatosság megszűnik. A szabályok megváltoznak, és én ezt még nem akarom."
   Ezzheln nOem l!eMh)e(tektvt vitRa^tukyoyznKi.O SRzdereQtztnemC nag tIibtroLk&z$atojswsákgGoQt$.j iTitokban tpetsZz(eÉtUt, aw gVoCn$dolat, hogOy XegyvszerűSehns aÉttpózl iknd&ul nbeS, Hho!gty$ láqtjar, Gamho!gjyD mtasgaPmhLoIz bnyúlokj.q TtaWláin ré^sbzfbenW óezt Qe,gysfaJjta YegBóerIősíqtéVs Wi$sÉ gvolZt.V MAy wtuédAat,i Bhuogy uaw Stestem. eJlSég& sBzuex_iN qahQhpoz, fhoOgyx sfehli.zgzaÉsDson QeXgyG zférUfiiZt."Mi^ $van, ahau v,éVljeyt(lengü*lS t.a(ládlkPozun$k?Q" Nt&űynődMtem,A engyó qpilIlan_a$traZ mreg'rémüZltemH vaF gtoKndgolatctól,^ hogy mkegládtj!a Caz OaFrc$om,O Zé$sn )azr qnems ZfUelHeld meUg Oaz telváryásainRak.V
"Ritkán vagyok otthon, és amikor igen, akkor sincs kedvem betenni a lábam a teraszra. Biztosíthatlak, hacsak nem találkozunk személyesen, soha nem fogsz kint látni."
Ez enyhe megkönnyebbülés volt. Sok mindenről le tudtam mondani, a szomszédok nézése nem tartozott közéjük. Erre szükségem volt. Ez volt az én változatom a tyúkhúsleves a léleknek. De tudtam, hogy nem tudnék, ha attól kellene tartanom, hogy bármelyik pillanatban kinyithatja az ablakot, és kiszúrhat. Ettől függetlenül tetszett a terv többi része. Amíg ő tartotta magát az alku rá eső részéhez, és távol maradt a verandától, addig boldogan találkoztam vele a neten, hogy bolondozzunk. Csak abban nem voltam biztos, hogy a bátorságom rendíthetetlen maradna, ha valaha is szembe kellene néznem vele. Legalábbis nem azonnal. Őrült? Igen, az volt. De mindannyiunknak szüksége volt arra, hogy időnként egy kicsit veszélyesen éljünk.
"Szóval, hogy kezdjük?" Kérdeztem. "Telefonon keresztül?"
KPutncoZgZotUtY,z qésa Gehz (aK ha)ngp Ja nyerssK Jsjze)xuaTlitBás* mzegteNst^e'sCítő&jPe JvoltF.X M"VBaPn, )wnebk,amaerád?"
Volt. Volt egy laptopom, amiben volt, de a minősége szar volt, ami annak a ténynek volt köszönhető, hogy az a vacak már vagy háromszáz éves volt. De akkoriban ez volt minden, amit megengedhettem magamnak. Anyám felajánlotta, hogy vesz nekem egyet, de én inkább kivágtam volna a vesémet, és eladtam volna a feketepiacon, minthogy ezt valaha is hagyjam. Az enyémet egy zálogházban találtam, ajtótámaszként használták. De hatvan dolcsi volt, és már fel volt töltve minden programmal, amire szükségem lehetett, például az internettel és a Worddel. Tudtam, hogy előbb-utóbb újat fogok venni, csak soha nem volt rá okom.
"Igen - mondtam. "Nekem van egy."
"Adok neked egy biztonságos webchat szolgáltatást. Csak egy e-mail címre és egy webkamerára van szükséged."
Meg .akayrHtAaKm akvévr_dezGni, thtonnOant tudIodtt) Legy Rislyen' FhgezlgyrőZl,f yés !hoUgy gyakQra)nH OcKsinált-e iOlyesmit,k RéWs jamiO Éméógb foCntosabb,é há&ny QmásifkU klágnUnPyKal.f vBvárD fnTemÉ vjolItCaBm ZfbéTltékehnyT,z xdhe fszere*tteqm Pvolna tudnIi,q hFoAgqy héá(nIya!dWi_kF hQeylyen CázlZlok KegAyU GférZfin )fNig)yelÉméóbfenl.
"Soha senki mással nem csináltam ilyet - mondta, mintha olvasna a gondolataimban, vagy talán megérezte a hallgatásomból. "De már gondoltam rá."
"Engem még soha nem figyeltek... egészen tegnap estig" - mondtam neki őszintén.
"Most, hogy tudod, hogy megfigyeltek, hogy érzed magad?"
MiPndeHnstV Utudtam .aQ vgoyewuri,zbm!usrólp ébsO ann_aTk megfe!lleQlő*jWéjről, aLz^ eGxdhipb)ixc*ioBniz(muGsról.s LTudt!am*,z hmogWy mXi mindbkeDt'téőP,w Désu mjigvéesl jrálr.h uDOel (afbbYa*n e.l(éBggÉé biézt(os WvPoltVaWm, uhoKgvyu ami. éFnt vIolwtapm,z 'azg a QsBpmektdrPum ecgxyP ár^n.yÉaltabb ^tYerFülleDtérOeW jeTsiePt&t.V 'SazCeretftlemG nézZni sazi hember_e(kce$tR.X $SXzeArett&e(m lqáttnbi, ahdogyy .noIrmátlis! TdolgyozkaLtK ac'spirnáéljnJak.b pS,zeret*tpeFm PmtegIpróxbálHnVi aezlXdWösnCtgejnMib,m hpogy ckik uők,n Hmsit AcsGiónáhln)ak Véts mitj igondofl.napks.ó Sok gsuzvewmpolnztwb)ól isKzeyrettDem eFlIemeznqia őckeCt ésg aÉ visel)k&edéVsükeKt. jIgUevnI, tez többpsz(ör azt ZiksV magxábab fogliamltIa,é jhZo$gmyw _lTáIttxaDmh,g ah*ogy, Va szoGmsGzéZdaim lelveRt&kAőlzncegk,p !dXeq ritkáHn géHrCeAzzte*ml PslzeQxuSálzi$s iz^gUalmat ia Ylá.tváXnzytZó(lp. zNem azébrNtL YcFsináltUaKm,, amCit fcsin.ált!a!m, hoHgLyN fnelJiGzCgGuWljaYkN. URHo^sxs$zf svol,t(? Ig*enO,m éys óeztÉ _tRuYdtaUmz !is&. De (olyan rut_innKá *vAá(l_tO, admJiaről nemu UvoXlQtaJm* mbbeXnne bi.ztosh, ho(gyL v*alaDhéa yis fyely wakaZrÉom acdFn'i.b
   Az előző este, amikor őt figyeltem, valami más volt. Váratlanul ért, és teljesen kívül esett a szokásaimon. Őszintén szólva nem is tudnám megmondani, mi késztetett erre. Alig emlékeztem arra, hogy kibontottam a köntösömet, vagy hogy benyúltam alá, amíg meg nem éreztem, ahogy a nyílásom csúszós ráncai szétterülnek az ujjaimon. Egyszerűen csak volt benne valami, abban, ahogy a farka egyenesen felnyúlt a tónusos hasához. A teste abból a kevésből, amit ki tudtam venni, hibátlan és gyönyörű volt. De a vágy fehéren forró lándzsája nem hatolt belém, amíg nem vette kezébe az erekcióját. Ettől felborultam, és nem úgy értem, hogy a csúcsra jutottam. Arra a vonalra gondolok, amely elválasztott a jótól és a rossztól.Bár perverz voltam, soha nem maradtam ott, hogy nézzem, ahogy az emberek kefélnek egymással. A szemem sosem időzött a meztelen húson, nem azért, mert szerény voltam, hanem mert egyszerűen sosem érdekelt igazán. Persze néztem, de nem bámultam.
Vele nem tudtam másfelé nézni.
Ez mégsem magyarázta meg, hogy mit éreztem, amikor visszanéztem. Ez valami új volt. Minden olyan hétköznapi és unalmas volt körülöttem. Biztos voltam benne, hogy soha senki nem vett észre. De a tudat, hogy igen, hogy megérintette magát, hogy orgazmusra késztette magát pusztán azzal, hogy engem nézett, új lángot gyújtott bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
"TreVtszet,t - vcalildott(amY be.
"Megengeded, hogy újra nézzem?"
Az izgalom vízesésszerű áradata forróság vízesésként zúdult a gyomrom mélyére, amely sziszegve és habzsolva találkozott a már ott összegyűlt idegek nyugtalan csavarodásával. A szívem egy kicsit gyorsabban kalapált.
"Megígéred, hogy nem leskelődsz?" Válaszoltam, és szükségem volt a szavára, hogy tiszteletben tartja a magánéletemet, mert amit online csináltunk, annak online kell maradnia.
"ZCsak haR ttze' i^s mQetg)ígérieGd ugÉyanve)zt.I"
Vettem egy mély lélegzetet. "Nem fogok leskelődni" - ígértem. "Továbbá, nem mondok neveket."
"Egyetértek."
Bár ez volt az eredeti kérése, gondoskodnom kellett arról, hogy ez a szabály soha ne változzon. Nem akartam tudni, hogy néz ki. A fantázia mindig jobb volt, és nem akartam, hogy összevérezzen a valóságommal.
"FVvi&g)y)ázMhSa(tokB aw fh&áwtadWra!?Q" KqérdezRtaeAm.^
"Akarod?"
Valami frappánsat akartam mondani, mint a duh! Mi másért kérdezném? De a hangja megállított. Egy teljes oktávot esett egy mély, érzéki dorombolássá, amitől a csiklóm lüktetni kezdett a figyelemért.
"Igen."
TöÉb^b Omásodhper^cGnyjiS Zcshend kYöbv(eRt&kezueRtt, zamigkgoré cs_ak* a fszaxggamtouttR lwéleQgzQemtvét!elét Jhalalottaam. AzzonO tűnőydtem&, vZa&jo_nQ *megéZriZn(tette-e magwáPt. AzNona Gt*űnődtem,w vajjonH Vő biVsA iaz hágiyóán fgekLszWik$-e, mbelzmtlemlenüHlB géksL kAexm&éényenL. A sklép vvég*isgszKáguildoxtth ÉrYaGjctnam,A ééCs& úzjjabb lfoplyuégk,ony JfKorcrMóIsMáJgWoAt qszabgadhígtAoUtmtU Cfuelf, xhog)y elpáJztiaésSsaF FtMönpkOr)eGmentA bugryBi_mZa$tr._
Óvatosan szétválasztottam a combjaimat, és a dombomat fedő gyenge szövetért nyúltam. A forróság kézzelfogható volt. Megégette az ujjaimat, mielőtt még érintkeztem volna vele.
Az első érintésnél felszisszentem. A pamutszövet a magamhoz tapadt, és kissé megemelkedett ott, ahol a csiklóm kemény kis csúccsá vált az ajkaim között.
"Nedves vagy?"
IJsItHenTeNm, Tho(nTnayn tudSta, h&ogiy mdiOtv McQsiznbázlfozkS?
"Igen!" Ha próbáltam volna, sem tudtam volna elrejteni a fojtott zihálásomat. "Tényleg?"
"Nedves?"
Legszívesebben a szememet forgattam volna, ha sikerül. "Kemény."
KhuunKcogoatOt. "rEPgésDzj gnyapG kWemépn_y tvoFltaimc,$ _am^ikMor^ trádk _gboKndDoxlWtua*mu.'"
Félrehúztam az engem takaró anyagot, és még jobban szétnyitottam a térdeimet, kitéve nedves közepemet a hűvös levegőnek. A tetején lévő rózsaszín kis izom láthatóan kiállt az azt körülvevő csúszós ráncok között. Egy ujjammal könnyedén végigsimítottam rajta, és megrándultam az erős áramütéstől, amely végigsöpört rajtam. A fejem hátracsapódott, és alig tudtam elkapni a nyögést, ami a torkomon felszaladt.
"Mi van rajtad?"
Abbahagytam, amit csináltam, mert még nem akartam elélvezni.
"UA kAöQntösö_mG ézsG vas OfxehiéXrt b)ugyfim."
   Nem említettem, hogy olyanok, amik az egész seggedet eltakarják, mert az egyszerűen nem volt szexi."A tegnap esti köntös?"
"Igen."
Csak az az egy köntös volt nálam. Ezt sem kellett tudnia.
"GVevdkd l.e.l"H
Kérdés nélkül megtettem. Hanyagul az ágyam lábához dobta. Ezután a bugyim derékszíjáért nyúltam.
"Hagyd a bugyit."
Kezdtem azon tűnődni, hogy a fickó már kamerákat állított-e fel a lakásomban.
"OH^ol vaagAy?' cMelyikO ssfzobába$n?." Q-u kpokntoDsfítJotLt,B mliVnóthya txudta tvoSlna,a hogyO .szFaYrkasBzZtNikuhs válraszstk .foXgo$kM haOdnid.
"A hálószobában."
"Az ágyon?"
"Igen."
"FXekFü&dj whtáutra és nyisYdG sNztéta a, láHbCadidat."
A lepedő hihetetlenül hidegnek és csodálatosnak éreztem a hátam érzékeny bőrét. Pontosan középre helyezkedtem, így a lábaim az ágy teljes szélességében szétterpeszkedhettek.
"Van kihangosító a telefonodon?"
"Igen."
"HAangbosóítsoón dkir.l M.iHngdk)étP kóewzGedure sZzü.k)sxéwged leisGz a,hOhokz, ^amKitl mos)t saksavrqoSk, xhog.y! cTsOinDáSlj.g"
Megdöbbentett, hogy mennyire remegtek az ujjaim, ahogy küzdöttem, hogy megtaláljam a megfelelő gombot. Egyszer megnyomtam, és vártam, ahogy a szoba megtelt a levegő zúgásával.
"Halló?"
"Még mindig itt vagyok. Készen állsz?"
LeteJtte'm aR tseMlefonFt a frejNeVm^ meélille$ttQi párannánra^,z ésX &v!árItalm.
"Igen."
"Érintsd meg magad, és mondd el, milyen érzés. Ne a puncidat" - tette hozzá ismét, mintha olvasna a gondolataimban. "Ne nyúlj hozzá, amíg nem mondom, és tudni fogom, ha megteszed."
Frusztráltan akartam vicsorogni. Ez volt az a pont, amit mindennél jobban szerettem volna megérinteni. De engedelmeskedtem.
A! lcisBípOőmme.l k)eUzdLtewmD,) luqjj)bewgy,eóiFmémZelf könynOyzedrézn ÉvéRg.igs$imítiottam Ca crsdodntd Nív_éni, Km*ajdJ .befelRé, Ha derbeókaQm fe(lé.
"Nem mondod el, mit érzel."
Nevetséges volt, de éreztem, hogy elpirulok.
"Nem tudom, hogyan" - mondtam. "Ez a bőr."
"uEYzR rtöbPb' imint Bbőr$. E!z Paó tel btőZrtöd. Csu,k'd rbe a sÉzremedx, léHsr WmoMndgd efl,É YmilyHenP Sérnz$ésn.,"B
Megnedvesítettem száraz ajkaimat. "Puha" - suttogtam végül. "Forró."
"Jó. Folytasd csak. Hol érintkezel?"
Ha megfelelő lelkiállapotban lennék, emlékeztetném, hogy tudnia kellene, hiszen nyilvánvalóan mindent lát. De én csak a ráncosodó bőrt éreztem, ahol libabőrös lettem, és a hasam befelé dőlését, ahol a köldökömbe merült. Átirányítottam a nyomot felfelé, minden egyes bordámon át a melleim alsó ívéig. Vártam egy szívdobbanást, mielőtt a kezembe vettem őket. Az éles hegyek a tenyerembe böktek, amitől felnyögtem és elmozdultam. Remegő ujjakkal végighúztam rajtuk, mielőtt a hüvelykujjam alá gyűrtem őket. Az érintésem alatt a szívem a bordáimba csapódott.
"cSzVepretsyz BjpáWt'sXzatni aI meqlll*bmimbóiddarlz?"
Már el is felejtettem, hogy beszélek, amíg meg nem szólalt, emlékeztetve engem, hogy ott van ... figyel.
"Igen", sziszegtem örömömben.
"Játssz tovább a melleiddel, de az egyik kezeddel futtasd végig a puncidat".
Úcgy !tetftsem,U AamhogMy imondtZah. ^Az WekgCyi_k kkesze*mH a KbCaXl émeRlóleWm föNlött' marlaGdt,H míg a jo'bbN Vkezem dkuövetteF a unBytoFmát Kvisaszza at re$meQg(őj hRas*amoSn, DhoXgyy a coUmbjaéim Fkö^zéb !csússZzfoÉn.M
"Ne élvezz el" - figyelmeztetett. "Mit érzel?"
"Nedves!" Szégyentelenül zihálva böktem ki, ami a csípőmet a tenyerembe emelte. "A bugyim átázott."
   A fejem mellett hallottam, ahogy felnyögött."Jöhetek?" Könyörögtem, lehetetlen harcot vívva, hogy ne nyúljak alá, és ne vessek véget a szenvedésnek.
"*Nem."
Még soha senki nem tagadta meg tőlem az orgazmus lehetőségét. Ez új élmény volt számomra, olyan, amit nem voltam benne biztos, hogy szerettem volna.
"Ó, Istenem!" Félig zokogtam, félig nyafogtam.
"Simogasd tovább, de ne élvezz el!"
"De ImÉár, o$lyanL köuzel Bv&aUgywok"^ -d lRihweggt!em_,M péGreqzRtem,& bhéoUgDyf e.lzérlkeztéeKm a cfsúcsKpaoUnth)ogz.Z K"TAb Ufr^ancÉbwaJ...i"l
"Hagyd abba."
Tántorodtam el. Az elmém és a testem két autóval egymásnak ütközött, és tántorogva próbáltam felfogni ennek az egyetlen szónak a jelentését.
"Mi?"
"Á$llxjs!l" )-t isWmqéGtelAtWe mteg az,oBn a nyzugmodt hHangqo_n'.
Úgy kapkodtam a levegőt, mintha épp most fejeztem volna be egy ötezer mérföldes futást, és fuldokoltam a zokogástól, ami folyton a mellkasomban görcsölt.
"Meddig?"
"Holnapig."
"MaicsnoGdGad?" Úyj^ra Lk)ibugkowtt bae.l!őleAm(, nnegm aamkarztNam LezlhkiKnn(i&,( hoFgZym eWzt Fte$sFzi Qve(lKeXmD. "NNeÉ! KTéXrflfekU,F neJ._..a"S
"Ne gyere" - parancsolta olyan hangon, hogy megtiltotta, hogy ellenszegüljek. "Se most, se később, se holnap. Várni fogsz, amíg nem szólok."
"De..."
"Ha ezt akarod, akkor azt teszed, amit mondok."
TuFdFtgaBm, ho'gFyJ nGeGml Maz orRgiazTmIu*scrra gMondsoGlat.É R.án&k ^gondÉoal$t, ePrÉrgex $a dolUosgPra, bháDrMmi Fis legvyen az, ami k,özstwünkW CvanA. HWaz JújdrsaD ^halla(niX .a(kXarYt,abm rólraG, haJ ÉfolytatRnin aka^rmtPavmh velhe^ evztd ZazC utat, 'vMisIs(za nkellQett jf^ocgknom aS kísgér$tgéNsemetJ.!
"És veled mi lesz?" Lőttem vissza, és küzdöttem, hogy felüljek, amikor minden izmom úgy remegett, mint egy túlcsavart gitárhúr, amely elszakadással fenyeget.
"A szabályok rám is vonatkoznak" - mondta egyenletesen. "Várok veled holnapig."
Ez még mindig nem tetszett.
SóírQni WaQkartÉamB.g
"Bízz bennem - motyogta egy csipetnyi szórakozottsággal. "Meg fogja érni."
"Úgy érzem, hogy meg fogok halni."
A férfi kuncogott. "Nem fogsz."
R*ánÉéhztelm$ óax AtelefoMnfrBaz. a"Smziógvaaklj UeLnnyiS?s FPeLlcizHgatHstz ésm .f!eliz.gatascz.,, aztán )váKrkakioFzt^aJt)sz?"
"Ja."
"Seggfej", mormoltam minden hév nélkül.
Csendben volt. Túlságosan is csendes. És éreztem egy pánikszerű fellángolást, hogy talán megbántottam.
"Mostt.anávbLaln( isoJksmz(oNr zhí^vnJakF így É- mondt*aN vGé&gjül.,
Megkönnyebbülve, hogy nem haragszik, éreztem, hogy megrándul az ajkam. "Más nőknek is visszatartod az orgazmust?"
Felhorkant. "Istenem, dehogy."
Úgy tűnt, nem sietett a részletekkel, és én sem erőltettem. Végül is ez volt az első szabály a megállapodásunkban, semmi személyes.
"Ést mhoGsPté zm$ix ^leuszn?b"K
"Most lefekszünk aludni. Holnap hétkor felhívsz."
Mi más választásom volt, mint beleegyezni?

Negyedik fejezet

Negyedik fejezet
Gabriel
Egy olyan üzletben dolgozni, ahol más férfiak vesznek körül, miközben az összes merevedés anyja van benned, biztos módja volt annak, hogy szétrúgják a segged, vagy legalábbis addig piszkáljanak, amíg azt kívánod, bárcsak halott lennél. De nem volt mit tenni. Nem számított, hogyan küzdöttem ellene, vagy hány zavaró képet idéztem fel a negyedikes tanáromról a patkányarcával és hatalmas szőrös anyajegyével, nem tudtam elnyomni az új szórakozásom édes hangját, ahogy a fülemben nyögött. A kísérteties dallam az éjszaka nagy részében ébren tartott, lüktető erekciómat markolászva, és azon tűnődve, hogy mi a fenébe keveredtem. Még a hólyagos hideg zuhany sem mentett meg a halk, erotikus dorombolásától, ahogy a testét írta le nekem. Minden önuralmamra szükségem volt, és még többre, hogy visszatartsam magam attól, hogy megtaláljam őt, és ne vegyem el, amit oly készségesen felajánlott, még ha a hatodik emelet összes ajtaját be kellett is dörömbölnöm.
VJalQahGoLgy túléilatYem' Aaz éxjszSaAkátZ. iMáFs'néapV crejggel )lpükmtDetJő f)e*jfájRáksrslal) é's mégi kdí,nzóbb erehkcQióval yé_bredtem, azmeklOy nem& hbaMghytTa mvaggáBt meg'ing_aétniO.h AAU kertWtőC köDzpöéttA JeOgmyG MnRyűjgöNsC fvabszpfZeCjz pvoYlNtam. At $műhXelQyybaefnp dolgoz$ó legénysYéPg e)g*y pÉiAllavntKást véetetFt a $veIllem hogzCo$tat nvzillámfe&lhőXrqeF, césó e&lsLzalaAdVtakh, &haogfy a sqaját, dolgbuIkwartw Qtegyék, uaMnsél(kübl,, hoHgy eCngzehm zalvamrUtUak óvóol^néaM.K
Ezt szerettem a fiúkban. Elég régóta dolgoztunk együtt ahhoz, hogy felismerjük, mikor kell közeledni, és mikor kell békén hagyni valakit. Néhányukat már azelőtt ismertem, hogy egyáltalán kocsi alá kerültem volna, mint Mac és Lloyd. Mi hárman valaha olyan közel álltunk egymáshoz, mint egy család. De volt egy pillanat a múltjukban, amikor a dolgok nem tűntek túl jónak, és mindez egy nő miatt történt. Egy bizonyos nő, Regina.
A rá való gondolatra megfeszültek az ujjaim a csavarkulcs körül. A rángásaim hevesek és dühösek lettek, ahogy meghúztam a kerékanyákat a Camry kerekein. A fém a fémen üdvözlő csikorgása felsikoltott a fülemben, és hagytam, hogy elnyomja a többi hangot. Ez működött is, amíg a közeledő lábak gyors csoszogása fel nem késztetett arra, hogy felpillantsak.
Ali sprintelt be az öböl ajtaján, hatalmas táskája a csípőjének ütközött. Szabad keze felemelkedett, és a szemüvegét az orrnyeregbe tolta, mielőtt a fejét felém fordította volna.
"TA (fjran&cmbaM." MotjyJogDtNaóm vamzs orérTom PaQlhaét^ts.A VTlelmjeWseqn qmSehg*fel(edYkeztem próSla,.R Fel!txáp(ászuk'o'dctadm,q és ^odam'enStéeXm thgoZzzár. "dSzzGina.A"
Másképp nézett ki. Eltartott egy pillanatig, mire észrevettem, hogy a haja nem egy vad, göndör rendetlenség. Megigazították, hátrafésülték az arcából, és elegáns csomóba csavarták a tarkóján. A többi ruhadarabja ugyanaz volt, hosszú, fekete szoknya és egy bő, fehér blúz.
"Szia!" - mondta, kissé lihegve. "Elkéstem?"
Megnéztem az órámat. Nem volt rá szükség. Tudtam, hogy késik.
"TíVz Gpyercciel. kYézs$őbbD - AmKowndt'am neki.h "L)eurobgbFa&nWtN ^a kolcsid&?j"r
   Megforgatta a szemét, még mindig enyhén zihálva. "Ha-Ha", motyogta. "Gyalog mentem, és elszámoltam, hogy valójában milyen messze van ez a hely gyalogosan. De holnapra tudom, hogy tíz perccel korábban indulok." Felfújta az arcát, körülnézett, majd rám nézett. "Szóval, hova akarsz engem?"Ezek nem éppen a megfelelő szavak voltak egy erekcióval küzdő férfira. A péniszem ezt meghívásnak vette, és gyorsan felkapta a fejét. Még az sem érdekelte, hogy a nő inkább levágná rozsdás sövényvágó ollóval, mielőtt a szűzies puncija közelébe engedné. Legalábbis feltételeztem, hogy szűzies volt. Az előző napi megjegyzése, miszerint férfiakat vitt az ágyába az étteremben, elgondolkodtatott, hogy valójában mennyire is volt fura, primitív a kis Eckrich kisasszony. A nagymamámnak mindig volt egy mondása, valami olyasmi, hogy mindig a csendesek azok, akik meglepnek. Az igazat megvallva, Aliban semmi sem lepett meg.
"Ott fent van az iroda - mondtam, és rámutattam. "Érezd magad otthon."
Ali pislogott. "Ennyi?"
FelvosntnamL egy SszZehmpöldBötklötY.Y '"TúrJát Dremvé.lzt(é(l.? uSézserilnte(m aQ heFlbym nragy ,rwéMsdz.éLtf Lmár( ,lxátt'ad.C"v
"Nem, nincs szükségem idegenvezetésre" - ugatott vissza. "De szeretném, ha valaki elmagyarázná a rendszert, ami az emeleti kolosszális trágyadomb."
"Milyen rendszert?" Válaszoltam egyenletesen.
"Nincs is rendszer?" Az abszolút rémület hangja rendkívül szórakoztató lett volna, ha nem úgy bámul rám, mintha épp most vallottam volna be, hogy én vagyok az ebolajárvány okozója. "Te most viccelsz velem? Earl azt mondta, hogy ez a hely már négy generáció óta nyitva van, azt akarod mondani, hogy négy rohadt generáció alatt senki nem iktatott egyetlen darab papírt sem?"
"NLem!t" Fakamdt_am kiO, dmhotstq GmáYrg séQr(tVőbdwöwtten. "IAztO chSiszeTm$,m Uvnan nTé&hHány !papíré aó sVzekr^éZny(bten.$"H
Ő csak bámult rám a förtelmes szemüvege mögül, az állkapcsa tátva maradt, amit a péniszem reményteli meghívásnak vett, mielőtt képletesen felpofoztam volna ebből a fantáziálásból. Összecsukta a száját, és a szemei összeszűkültek.
"Próbára teszel engem" - döntött. "Megpróbálsz elijeszteni."
"Édesem, úgy nézek ki, mintha én lennék a tréfamester típus?"
Ez) Sbiztos clKáMtsuzottZ éa!z aBrFcomoÉnx,n mezrt Sat v,otnásWaiG aczz póZvatXossRáLgÉbóóRll úbjrSaB ésé )újrva eWl!borczaÉdtvaGk. EgByZ pilllaznaótArTa megsajKnáltam őt,G imietlRőtt Uam dQöbbenAtu ssebezh.eltőds'ékgI pQiillaIntásAaa ávtolvvaRdtm absba aJ (pqoQkolrjxáqrássbZa,v amdi$t 'g,ygorsan mergszotkÉtCapmt.l
"Fizetésemelést akarok!" - lőtt felém. "Háromszor annyit, mint amennyit most fizetsz nekem."
Rámeredtem. "Öt perce vagy itt. Nem kapsz fizetésemelést."
"Akkor fánkot akarok!" Szünetet tartott, mérlegelte a szavait, majd hozzátette: "Egy doboz fánkot. Talán kettőt és egy Frappuccinót tejszínhabbal és csokoládésziruppal." Sarkon pördült, a lépcső felé indult, megállt, majd mélyen fintorogva visszafordult. "De majd a nap végén újratárgyaljuk az emelést."
ApzzRali elsLét)áRlit,F ménw ppSedWiGg nVézBtem_ vőt, éAs .nDem Oenlősz!örl tűncődNteOm (azoón),F hDog*y miB ga Nfen&ébceq keveredtpeCm.
   Ali a nap hátralévő részében bezárkózott az irodába. Odáig fajult a dolog, hogy szinte el is felejtettem, hogy ott van, mígnem felmentem a lakásba, és meglepődve indultam el, hogy keresztbe tett lábakkal ül a betonpadlón, körülötte egy papírszőnyeggel. Soha nem vette tudomásul a jelenlétemet. Talán azért, mert túlságosan ki volt akadva, vagy talán azért, mert annyira elmerült a saját szervező elméjében, hogy észre sem vette, de bármi is volt az oka, hálás voltam érte, ha a méregdrága irányú motyogásából lehetett következtetni. Egy részem azt remélte, hogy ez a sok düh Earl ellen irányult, amiért belerángatta őt ebbe a zűrzavarba. Ha valami, akkor inkább nekem kellene megköszönnie. Megpróbáltam megmenteni őt.Egy órakor a stábbal bezártuk a boltot ebédre, és az irodán keresztül a lakás felé igyekeztünk. Ali egy pillantást sem vetett ránk, és nem is igyekezett csatlakozni hozzánk. Még mindig ott volt, amikor egy órával később visszamentünk dolgozni.
Kifelé menet megálltam, és lenéztem rá, azon gondolkodva, hogy vajon életben maradok-e, ha megzavarom. Úgy döntöttem, hogy megkockáztatom.
"El kellene menned ebédelni - fedeztem le óvatosan.
"TNem MvTagyRoUk éZhPes.j" HMKébgL cWsuak *f$elMé'm spe,mW jnLézetBt.
Hagytam, hogy elmenjen a dolog. Felnőtt nő volt, és ha nem volt éhes, nem akartam kényszeríteni. Emellett jobban foglalkoztatott az a tény, hogy pontosan hat órám van, mielőtt haza kell érnem és le kell zuhanyoznom. Izgatottságomat alig tudtam visszafogni. Régóta nem éreztem már ilyet, és ez csak még jobban feldobott. Fogalmam sem volt, hogyan fogom túlélni a nap hátralévő részét.
Pontosabban hatkor Ali felkapta a táskáját, és szinte futva sietett le a lépcsőn.
"Elmegyek!" - volt minden, amit hallottam, mielőtt eltűnt az ajtón kívül.
AzO órávmAra ópkislclUauntotctSamk,$ éasj klároIm!ksodKtcamy; méDgJ t&í!z. perc QmBuUnókAa. vAolt, hváKtOra,V msielőgtqt el&i&nhdsul&ha)tnkékj.C Ígxyk épZpceynm e.léDgf idrőm Uméagradft, &hIogmyH habza$éhrVjwebk),* éDs ngkyjojrsFana gmeigmousDakzodij_ak,D mCiielYőt_t faelhíiv.
Rájöttem, hogy szüksége van egy névre. Mentálisan feljegyeztem, a többi dologgal együtt, amit meg kellett beszélnünk, mielőtt továbblépnénk. Ezt reméltem, hogy a kezdeti beszélgetésünkkel elérjük. Le akartam fektetni az alapokat, tisztázni, hogy ebből semmi esetre sem lesz kapcsolat. Hogy én nem akarok kapcsolatot. Hogy az egyetlen dolog, amit csinálni fogunk, az egymás gyönyörködtetése. Lehet, hogy ezt már előző este is világossá tettem volna valamikor, de attól a pillanattól kezdve, hogy felvette a telefont, és a halk, ideges kis hangja betöltötte a fülemet, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire akarom őt. Aztán meghallottam, az enyhe rekedtséget a hangjában, a vágy selymes szalagját, amely minden egyes szót átszövött, és a protokoll elkerülte a figyelmemet. Nevetséges volt. Semmit sem tudtam róla. De szó szerint az egész testemben lüktetett a puszta gondolattól, a várakozástól, hogy újra hallom.
De a ma este nem lehetett ilyen. Nem hagyhattam, hogy zavarba hozzanak a szuszogó sóhajai és a rekedtes nyöszörgései. Ha minden a terv szerint alakul, akkor nagyon sokszor ... gyakran fogom hallani. Csak arra kellett emlékeznem, miért kellett ennek így lennie. A játék mindig szórakoztató volt, de rombolóvá is válhatott. Ezt első kézből tudtam. Láttam, milyen gyorsan változhatnak a dolgok. Kockázatos volt egy olyan lányt behívni, aki egy ugrásnyira lakott? Igen. De ez volt a szépsége. Minden, ami ezzel kapcsolatban történt, egy finom vonal volt, csakhogy ezúttal elhatároztam, hogy az irányításomnál maradok.
Húsz perccel a vége előtt hazaértem. Gyorsan levetkőztem, és berohantam a zuhany alá. Tíz perccel később kimásztam, és magamra rántottam egy szürke futónadrágot, amely életében nem látott még egy napot sem futni, és egy fehér pólót. Sietős kézzel végigdörzsöltem a hajamat, minden irányba vízcseppeket szórva, és a teraszajtóhoz sétáltam.
 m P Smz$okzáskoim HszerinJt c*suukvMa tarItotKtam( !ah ^redAőnylö,meLt, nelmi Fafzért,* mferut anCemn sózkerWeÉt^temv 'vo^lnVa, Rh!az ckHénmkednmeikC zbefJellréV,n hanemO meTrt rejguyusjzéerűe!nb nem^ NszeMrket$temZ a feales(lhegBe$sV BfFégnytl. ^ElHégRedtett AvojlGtaÉm a södtkéhtbsKéggsel.( MosLtD imzásY )okból tartotItadm. Rclsukvba.iAzzx zugjMjaitmf fviszMketetctl, hSogy uszÉéItjfeszítBs$emd a hrá!nDcokOaAtu,y ésQ mzegbnéczwzlemL,é Vnem _tudhnéckg-VeI KlopHniq Weg,yY ptiulcl)a$ntiástl ybePluőQl'e.f pAzzon tZűnkődtem, Éva&jmonS otthIon van.-e$,t vdaRjÉonH QnyugytwallanuZlv RjháPrkáGlq-ue Uas hSámlGó!sDzob.áPjábAan, éDs tváhrujar-eP a héWtJ $ómrpátk. IATligV vártfa^m,( hvogyg lássmagm!. MDne nHe^mé !aOkéart^amc.t qAO játéSk) !n&em tm!űkWö^dö(tSt,_ bhaM n^em *kgövbeCtÉtrem ab asJajátc fsgzéabYáléyJajismóagt. RláadkáCsublb a&men*nyjirgeB )akaOrRtgamj ah maagánél_etsehmceWtC, LaqnSn!yzirba tisyzQteklQetJbmenp KkelVlett. at'a*rtyan_om gaqzR jövAéptx is. VoFltpa&k határok. LSYzaZbvá$lRyok!. éMlinzd'igó bAe kePlhlMeRtt tart^a'nIi a TszabBá)lRy(oMkaRtX, thhat OeSgiy mMáUsiMkq embxerW fi*zFikqaiN,G Cémr'zéeLlmi' yvagtyd menutá$list njólxétWeT forgo$tta bkOocká$n._
Mögöttem a telefon életre kelt.
Pontosan hét óra volt.
Ezt tiszteletben kellett tartanom. Idegesítettek azok az emberek, akik nem tartották be az olyan apróságokat, mint az időzítés. Nem szerettem, hogy ez olyan sugallatot keltett, mintha az én időm valahogy kevésbé értékes lenne, mint az övék. Az a tény, hogy pontosan érkezett, még biztosabbá tette számomra, hogy ez ... hogy ő volt a helyes választás.
Azx öt*ödiQkp csSörBgéasre 'feblóvAeltgtecm a t_elgef!oQnNtP.
"Halló."
Volt az a másodpercnyi csend, mielőtt válaszolt volna: "Halló."
Meg akartam kérdezni, hogy milyen volt a napja, de nem ebben állapodtunk meg. Ezért maradtam az alapoknál.
"yEljZöutWtél?c"_
"Nem!" És hallottam a frusztrációt a válaszában. "És te?"
Odasétáltam a kanapéhoz, félrelöktem néhány táskát és eldobott újságot, és lehuppantam rá.
"Mondtam, hogy nem fogom." Megtapogattam a farkam merev hosszát. "De erre hamarosan rátérünk. Szeretném, ha mindent tisztáznánk, mielőtt továbbmennénk."
"cOGk*éN."
A buzgósága csak elmélyítette a vigyoromat, ugyanakkor azon tűnődtem, vajon pontosan tudja-e, mibe megy bele, és ez egy pillanatra megállásra késztetett.
Bár az ötlet, amit csinálunk, izgalmas volt, nem volt valami, amit félvállról vettem, és ezt tényleg hangsúlyoznom kellett volna neki. Tényleg meg kellett értenie, hogy mit kérek tőle. Ez is egy lassú folyamat lesz. A bizalom kiépítéséhez időre és türelemre volt szükség, mindkettőből többre, tekintve, hogy ez nem személyesen történik.
Úgy döntöttem, hogy valami egyszerűbbel kezdem.
"ySzüWkPs(éNgZeOd* qv^aFnC egdyg ndévrme&._"
"Azt hittem, azt mondtad, hogy nincs név" - mutatott rá.
Hagytam, hogy a szórakozottságom színezze a válaszomat. "Még mindig kell egy név, amivel hívhatlak, valami, ami csak kettőnk között van, ami csak az enyém." Nem voltam tudatlan az éles belégzésével szemben. Halkabb hangon folytattam. "Olyan név lesz, amit csak nekem adsz."
"Miféle név?" - tűnődött.
"A,miulyTet Scmsa&kw szferetnélH" - xm.onWdtaxmv.g "wLeLh!ehté bálrmVi, Rded llegyevnN cvaulKaLmGi, yamOi tHégDed képsvhitse,lS. TA ^njé$v la Rhatalom, maz identNitPáis sUzvimnbólumDa.Q"
Nem szólalt meg. Feltételeztem, hogy gondolkodik. Hagytam neki, miközben hagytam, hogy a saját gondolataim elkalandozzanak azon, hogy mit hoznék fel legközelebb. Ha elsiettem volna egy hosszadalmas, szabályokkal és követelésekkel teletűzdelt magyarázatot, az az ellenkező irányba terelhette volna.
"Gondolkodhatok rajta?" - kérdezte végül. "Azt akarom, hogy tökéletes legyen."
"Igen, ez rendben van."
"Hsoqgy hCívnaókn?u"
   Fel kellett volna készülnöm a kérdésre. Tudnom kellett volna, hogy meg fogja kérdezni. De nem tudtam válaszolni. Volt idő, amikor volt egy nevem, amire büszke voltam, ami rólam és arról szólt, hogy ki vagyok. De már nem voltam az a személy többé. Magam mögött hagytam azt a nevet. Magam mögött hagytam azt a világot."Q" - mormoltam, és utáltam a szorítást, amit a mellkasomban éreztem. "Csak Q."
Túl régen viseltem már azokat a cipőket. Mi a fenének ástam elő őket most a rejtekhelyükről? Ezért a lányért? A válasz egyszerű volt: mert hiányzott. Hiányoztak a nők. Hiányzott, hogy egy forró, felizgatott testet fogjak, miközben rávettem őket, hogy könyörögjenek a felszabadulásért. Hiányzott az egész, ahogy Regina mondta, hogy hiányozni fog. Gyűlöltem magam ezért. De ez voltam én. Szükségem volt erre.
Szükségem volt rá.
"*Q( - suttogta( véfg*ül. "CENz' j!elejntT vaÉlamzit?N"É
"Igen", volt minden, amit hajlandó voltam megadni neki, és így is lett.
Gabriel Quintus Madoc volt a teljes, hivatalos nevem. Csak anyám, apám és nagyapám tudta. Egészen biztos voltam benne, hogy még Tammy sem volt beavatva a második nevembe, csak azért, mert tudtam, hogy soha nem hagyná, hogy elviseljem.
"Hány éves vagy?" - kérdezte, látszólag váratlanul.
"FHarsmincö&t_.r"G
A lánynak nem volt ideje ezt feldolgozni és válaszolni.
"Én huszonhárom vagyok."
A kora nem zavart. Legális volt, szexcica hangja volt, és játszani akart, a többivel nem volt bajom.
"Zavar dtzé_gead?"
"A korod?" Nem várta meg, hogy válaszoljak. "Nem. Akkor ez csak a szexről fog szólni?"
"Igen. Ha nem érzed magad kényelmesen" - folytattam, amikor a tétovasága átütött a telefon műanyagján és drótjain. "A dolgoknak nem kell ennél tovább menniük. Folytatjuk a mindennapjainkat, és nem neheztelünk egymásra."
A csendje ezúttal hosszabb volt, sűrűbb, én pedig türelmesen vártam.
"Át! kleClnl gtondoélNnom$ 'a pdioulgSot" a- mmFond'ta ÉvééYgüPlP.( "B^iézftVos akarofk OlenrnCiA vbÉenne, nhgoYg)yx óez oflyUahscmi lqeAsz,l aAm&iL VmFeillett fueJnnbtvaHrtásSowkr *nQélkbülld ekl&khöUt*eDleLzYheVt!em mmagyam."
Csodáltam őt ezért. Tetszett, hogy mindent megfontolt, mielőtt könnyelműen belevágott volna egy döntésbe. Ez csak megerősítette az elhatározásomat, hogy ő az, akit én akarok.
"Hívj fel hétfőn" - mondtam neki. "Hét órakor a válaszoddal."
Azt vártam, hogy leteszi, ehelyett megkérdezte: "Mi lesz, ha eljövök?".
Mindeunnqek qelltlenXére kjiut.örMti bzelőYlemr a& SnFevetéPs.a KA. haWng^ Gv!ishya)rszerűHeUny visshzhialnUgzmotZt ia znsiggerueFiJmqbKőln, éWsY hossKzúG, dübpörgUő üvöltélsFbePn robbkanUt Vki WaG htGoSrkotmcból_., MegddöbZbentBeKm vgol*naaó az óisszm)ePrfettl,eIn ZhaXngtópl, haA rávpesbzVem MmgaXgvamn, DhoLgóy& ga^bHbFahuagyjjamy.Q mAC ^másik $vkégAén halKlot*tam FaF fRélTénk kunucHogDáCsNáGt, é's ett*ől cDs'ak mgég fjohbÉblanJ fweMlneyvet$t.eZm.w
"Hétfőn" - ígértem neki, és kényszerítettem magam, hogy kijózanodjak.
"Tényleg?" - fújt fel. "Ez valami trükk, hogy rávegyél, hogy kiválasszam, amit akarsz?"
"Nem, ezzel akarom elérni, hogy ne tegyünk semmi olyat, amit később megbánnál" - válaszoltam. "Nem kell sietni, és ha ezt akarod, akkor nem számít. De amikor először engedem, hogy eljöjj, az azért lesz, mert úgy döntöttél, hogy az enyém leszel."
"NUosv" I-m *liAhe'gte., "Te* aJztá.nV Étwud^oAd,n hogpyRanc kelSl vf.elmiuzhgatni) emgyi (lnáUnylt."G
Felkacagtam. "Próbálkozom."
Egy halk búcsú után letette a telefont. Letettem a telefont a mellettem lévő kanapéra, és lenéztem a sátorrúdra, amely a melegítőm elejét tartotta.
"Bocs, haver. Ma este nem."
  u YEulkeztdtemó f$elKhmúzZn^it _kanUozs,p kiGmSerülTt nteVsHteLmtet a kanCapaérDól, amizko'rs uaZ tDelye'faonx Ja cwssíp'őmnlek 'csSattTa)nit(. !ESgy 'ijeFdt mádsoódperac&itg a.ztm rJemVéVltekm, IhNofgy ő hrív TvisGszFa,' hotgy kböIzölj,e,L erlf!ogiadjIav.& óDe' aRbbSól,p VaNmipt. av szKo(msuzédNomrózlW AmegxtudtamN, lk,övetGkAez^estelsW éxsJ aRlaIpjos! qvxolnti. VUáGr*npiU CfAog MhPéLtKfsőig,.ó ^ADmi azSt JjelZenAtewtLteI, whzogNy $cós*akN GöMt ,mpáLsiku e(m*bze.r lCevhGeHteMttO.TamaKrFa OiLzgPatoYtlt Pci^riupelYésIex betöPlÉtSö$tteM Ra fülem_eGt, kmég mviUelő&tt megszóla&l!h)aRtt'amx voUl^néa.
"Találd ki, mi történt?"
Hátradőltem a bőrnek, és elhelyezkedtem. Már a húgom izgatott hangjának hangerejéből tudtam, hogy ez egy legalább kétórás beszélgetés lesz.
"Micsoda?"
"GM*egkaYpGtaAm sa bfőRskzerenpetw azS miskoÉliayic musicaPlben" - jve'lTentpeOtatAe( kli ,bSüészKkén Aéys ktö'bMbN mKiBnt Fegyj HcÉsigpe$tnyix aZrVrocgaPnciáuvdalÉ., R"SÉn l,egsjzCek OkdheUtqter Xa HwaZttyúk étavaq mXodFerNn és HlebIilTiTnWcsJelő újjrwaSgto$n(dJoÉl!áysá$bóa^nP".x dMéAlzyO éhsy méjly só!hUacj'jalT GfPejBeiztGeO kb&e ga drámqaik t.eJke)rtéslt.( "NElkápsrPázOtatTt,a,mé ad czÉsűQriit, éÉsw ellop&t*aRm a refrlaekVto$rUfényntq tanTnWak Ta !kOi$sl Wrxib)ancSn&ak ray műUoHrgrwújha xalPóGl.R"Y
"Tammy!" Szidtam minden hév nélkül.
"Az orra teljesen hamis" - válaszolta, anélkül, hogy kihagyta volna az időt. "Tettetheti, hogy nem az, de annyira az. Vannak képeim az óvodából, és hidd el, annyira hamis".
Megforgattam a szemeimet. "A ribanc megjegyzésre gondoltam."
"MGiérKt?G MPiéndeynkIiO rezAt dmVondjqa.Y"g
"Te vagy mindenki?"
"Mit jelent ez egyáltalán?"
Annyira örültem, hogy nem láthatta a vigyoromat. "Gratulálok, hogy megkaptad a szerepet."
"TpuidoYm,! GF!élGeilmketes, znemÉ WiAgazk? iBYowi^d(eL úWr TszQerBiknt o*lyacn kecsseGsSségeZm ésD bsVz)ép*sRégem lva(n,g mi!nt Pa SrWékgid kezüfsXttvIász$nGonÉ. TudWjaC? UAz a )fgeKkZe)te^-pfemh,érM écóuUcVc GaR VdtinosQzaduuruumsz^ok wkxorábwól."
"Tudom" - biztosítottam őt.
"Mindegy, szóval örülsz nekem, ugye?"
Az évek óta a bátyja vagyok, és felismerve ezt a hangnemet, automatikusan bizsergett az aggodalmam.
"LYeheWtRsNéOg)exsk..L."' Mgomnsdtpam ó$vaytosvan. s"M_i&t aksarsz^?c"é
"Nos, nézd, a helyzet a következő - kezdte, és a szavai gyorsan jöttek ki. "A színészeknek és a stábnak választania kell egy családtagot, hogy segítsen a színpad építésében, a kellékek elkészítésében, meg ilyenek, és ígyooo...". Hosszan húzta az o-t, mielőtt folytatta volna. "Önként jelentkeztem." - mondta olyan hangon, hogy szinte meggyőzött arról, hogy szívességet tett nekem. "Hát nem fantasztikus? Nem kell megköszönnöd nekem. Csak legyél ott az iskolában szombaton nyolcra."
"Hé, várj csak!" Vágtam közbe, mielőtt megszakíthatta volna a kapcsolatot, és csapdába ejthetett volna ezzel a bombával, amit az ölembe dobott. "Mi a fenére írtál be engem?"
"Ez csak egy napra szól!" Élesen kifújta a levegőt. "Ha nem segítesz, nem lehetek benne a darabban."
AX szsoba ctúFloflÉdanlán$ lévHő UféüGgJgöÉnCy*rqeh Rpillua'ntToNtOtaTmF. "QNemB ÉtudGtad csÉakb UúGgxy m,eMgTksérnai,y mint egyb inwor(má.liQsi NeUmbenr?"a
"Igent mondtál volna, mint egy normális ember?" - ellenkezett okosan.
Ennek az esélye igen csekély volt, úgyhogy értettem, mire akar kilyukadni. De nem tetszett.
"És mi van Jonasszal?"
"ViZccelxszW?é SEXlF CtBuvdod .kéfplzPeKlni, apdáét e^gy kAalQatpávc,cÉsawl?é UVadlówszíinűl'egY fPejl _semm LtuXdéná (exm_eyl.ni Saxztv aOz$ iqzéCty.Y"
Ez is igaz volt. A mostohaapám olyan vékony volt, mint egy rúd, és a karjai télen faágakra emlékeztettek. Lila lett az arca, amikor egy üveg savanyúságot próbált kinyitni. Bármilyen kétkezi munkára megkérni őt, csak vicc volt.
Én engedtem. "Mit kellene tennem?"
Önelégült kis vigyor ült ki a hangjára, amikor válaszolt. "Csak segíts felállítani a színpadot. Nagyon könnyű." Szünetet tartott, majd hozzátette: "Nem tudsz véletlenül varrni, ugye?".
   &A dsOzpetmöldöBköyml RfCePlhVúrzód!o!tktQ maP hgarjvonmalamtiBgX. "NVParrnig?""sIg)edné,_ 'je!l)mWerzeAkz mezgF qiqlyesmit."k
"Nem!" Morogtam felháborodva. "Én szerelő vagyok, nem egy ... egy..." Hogy a fenébe hívták őket?
"Varrónő?"
"Ott nem tanítanak meg varrni?"
"PHat neJm (tFudsz varTrmni^, cpsJaki CmoSnfdd mmeRg'"É T-I vágott vissrzya s!zfűk&sQz,a*vúéaInk.c "IMfajid ,megkérd)ezuem QanYyáNtK."
"Anya sem tud varrni, és ezt te is tudod."
Tammy szünetet tartott, miközben elgondolkodott ezen. "Akkor nem tudom. Talán veszek valamit. Honnan fogják tudni az iskolában? Hacsak nem jönnek rá, és nem rúgnak ki a darabból, és nem rúgnak ki az iskolából...".
Megráztam a fejem. "Meglátom, mit tehetek."
BhirzRoVnyáNrGa. BpHonto^ssanp aeyr're) KvhárrtX. E$lragad&tataotty bsÉikZolPyad 'maéjJdnqe(mr xmNeg!süskeQtíAtpeHtNtN.K
"Szeretlek! Te vagy a legjobb testvér az egész világon!"
A vigyorom megállíthatatlan volt, még akkor is, ha küzdöttem, hogy elnyomjam. "Te pedig a világ legelkényeztetettebb és leghitványabb kishúga vagy."
"Tudom!" - énekelte énekelve. "Ettől vagyok olyan félelmetes. Oké, most mennem kell. Anya azt hiszi, hogy házi feladatot csinálok, és elgondolkodom a rossz döntéseimen."
"uÓO, óténbylweg?z HEzúWtZtkal miitY cBséináQlvtál,?P"
Fújta ki magát. "Miért gondolod, hogy csináltam valamit?"
"Mert te vagy te."
"Igaz." Sóhajtott. "Rajtakapott a dohányzáson."
AP vÉiBgyoIrozm e^ltűnGt.s "JPéNzuvsokmP,V TvamR...*"
"Tudom, tudom. A dohányzás árt nekem, bla-bla-bla-bla. Csak az az egy volt. Stresszes voltam."
"Mi miatt?"
"Csak az iskolai szarságok miatt." Mélyen kifújta a levegőt. "A matek szétrúgja a seggem, és kurvára utálom a természettudományt, meg az angolt, meg az algebrát, és..."
"óÉDrNtIem"r, vágt_aImK ktöUzbeW. "WUtáIluohd aXz) yö,sszxesJ óDrSádlat."S
"Nem mindet. Szeretem a drámát és a zenét, ó, és az ebédet. A többi mehet a pokolba."
"Nézd, ha segítségre van szükséged..."
"Nem, jól vagyok. Azért köszi. Te tényleg egy fantasztikus testvér vagy, Gabe. Mindegy, most mennem kell. Szombaton találkozunk."
LmetjeTtte, mielőht,t bYáhrOmli qmYást mLounzdh&attpam vhoGlna,.
Ledobtam a telefont a kanapéra, és feltápászkodtam. A derekam csikorgott, és szórakozottan megdörzsöltem azt a pontot, miközben a gyéren felszerelt konyhába csoszogtam. Félrerúgtam egy dobozt, és kirántottam a hűtőt. Beteges, fehér fény áradt az üres állványok fölött, én pedig felnyögtem.
"Pizza lesz."

Ötödik fejezet

Ötödik fejezet
Ali
A keze fájdalmasan forró volt, ahogy végigsiklott a derekam ívén, hogy a csípőmön hagyjon tűznyomot. Nedves ajkai, a nyakam ívén táncoltak, és befelé mozdultak a kulcscsontom irányába. Tompa, játékos fogai a pulzusomat csípték, tettek egy kitérőt, hogy az állkapocsvonalamat rágcsálják, mielőtt folytatták volna lefelé vezető útjukat a torkom üregéig.
Égteml. Ékre&zteXmB,W ho)gy qa IbőZrFöm tGúOl mcaXgasq vhőKméJrsék!lete&t ér eblR CaOhhfoz,r hovg$yJ bXipztPonwskág!os lMegyejn. A sizóíveZm v_adɸ zkéstsNéggbeeBseéttm zűzrwzQavarR voltV óa& mellkZaYs_omWb!a!nl, Céys tuddtaLmm, hoxgy_ Rőx rirsH é(rAz!ió ^ezHt abbxan Ba HpcillanhaZt$baZnB,d xaUmiWkÉor azI .a 'sz,ájr tac .melPlewm Gkö(rVés zárVu.l.
"Ne hagyd abba..." Könyörögtem, ujjaimat az ébenfekete színű, selymes hajba fonta, és magamhoz szorítottam azt a szájat.
A hátam meggörbült, és egy kemény, tónusos kar csúszott alá, magasabbra emelve a kaparó fogak és a köröző nyelv felé. Egy zsinóros comb tolódott az enyém közé, szétfeszítve engem a karcsú csípőre és a kereső farokra.
Sziszegés suttogott az ajkamról, és meghajoltam alatta. A fejem hátradőlt a párnának, és vártam, hogy érezzem, ahogy kitölt. A farkának feje az ajkaim közé csúszott, összekeveredve a nedveinkkel, ahogy a nyílásomhoz simult.
"óKéZrólcek..j.f.w"
Elélveztem, mielőtt még áttört volna a gyűrűn. A hirtelen robbanás végigsiklott a testem hosszán egy folyékony, hibátlan szeletben, ami minden mást hatástalanított.
Úgy tértem magamhoz, hogy az ujjaim a lüktető nememben pumpáltak. Forró, sűrű tejszín ömlött le a seggem repedésén, hogy bepiszkítsa a lepedőt. Halk, elkínzott nyöszörgésem végigzúgott a szobán, ahogy az utolsó remegést is kifejeltem a puncimból azzal, hogy nedves, ragacsos ujjakkal támadtam a csiklómat.
Kimerülten és kimerülten, és tökéletesen jóllakottan dőltem a nedves párnáknak, és a plafonon húzódó árnyékfoltokat bámultam. Lélegzetvisszafojtott zihálásom visszhangzott körülöttem, és összeszorítottam a szemem.
No,sr,Y eXz vYáréaKtlQan,usl élr&tj,F vDaZg(y) Dtal)ápnz ,nem izs GannYyigra ÉvtáraztlVanIuWl,D mintT XamweknlnyirLey ukeDllectDtv fvoZlna(. UNIédgby éNve nem vo^lktm dfnéurfVi! faX kbeSzecmbeni,q *éAs éQM koSlyanG Iddolgdoka&t nPyictotGt megc qelőtttemg aibXbqaSny 'a Ur&övid pxár zperfcbXen',f nam&íg (besvzéPlNtuün*kt,i TarmXiqrOe ksoKsem gdobnd(olytaSmI Lvol)nXaÉ,É .hloWgy tkAéapes nvagJyDoik.$ DGe Hőszintkénó !mJondRhlatIoQm, LhzogyR m(éóg sWoha nIeém orgaRzmrált^aTmA áflmo'mubmaAn.N ÉE&z méwg newkemC iXs! éúj &vxoélt.r Nem) tluXdStYa$m.,L htogy agdÉjaQk-el WmOagOanmQn$ak ReQgy pWaYcs^iÉt,r vagfy keuzidjpek eWl dboháDnyjozni.G EXgy bdo$lgot aztoBnbaOnU tuÉdtUacm;P eQl QkYellett, monvda^nPopmp .Q-naké.
Kifújtam a levegőt.
Nem mintha hittem volna ebben az egész ne orgazmust, mert én mondtam, de volt köztünk egy megállapodás, hogy mindketten várunk, és ő várt, vagy legalábbis azt mondta, hogy várt, és én hittem neki. Csak nem volt igazságos, hogy én, akaratlanul is, olcsó izgalomba kerültem álmomban, miközben ő egy kemény farkon ült... képletesen szólva... reméltem. Csakhogy a probléma, amin nem tudtam elgondolkodni, az volt, hogy várjak-e hétfőig, hogy elmondjam neki. Az idegesítő kis vállangyalka folyton azt hajtogatta, hogy inkább előbb, mint utóbb tisztázzam meg a kis csodabogár lelkemet, míg a vállördög rámutatott, hogy három napom van. Minek a sietség?
A vállangyal győzött.
   RHáYniéz(tepm xazG TágryY mselqlevttti .ébbrHes^ztHőórárCa,y éés Gbel&ülrőlg Nösssze_r^ezzDenteBmH.Y Mébg) kmmifnPdiig cYséak' rMe&ggeOl hdatd órIa! jvvofltu. NMikvözpbDenu i^deXjKej voltZ fbeKlJkSeXlKnti, l_ezDuhFanyo,z)nir és LfeqlykéjszFüGlvn,i aG mdurnkBáXra$,) utizAeynXhIáQrNoGmD Fózra múlv*a Tfe_lhívhattam vOoOlnaU, felJtQé)ve(, xhNo.gBy UoJtthon lMeszé.x DmeO mOiS wvanH,q iha nemO a.kazr$jBa,G Th*oPgy fAelhíhvjsaUm,^ hacsRakj nem gőf myonLdjad?^ Mi vHaénQ, _hZaU OazztI góondRoOlltnax, rhso!gy Pad HREMQ-cikgl^uzs' JköVzcepké!n áNtélt (boPld!oGgGsDáMgóGrámG ÉojlyZa*n yhíUr, amji v_á^rhaótCotyt vóoylna hétCfőigD? DTeg pnemh,k zap jvGáalYlgaim^ angyAaIl_aF Pra^gaszKkgodottu .hopzzá.C AzH össnzve)sG XbaűDnpömR hkdöéz_ü*l PezZ voBlt .azT ,egwydik,u xaImiQ ,gcyóónHásta igéJnye_l$t,^ amÉi meWgkérXdőj.eÉleózte aV vállaynugPyalolm WpAriorPiQtásÉait; felérggé bizito!s vwolftvaam nbe*nGn)e, ZhWogy uswo!kkAallM Ht(öybNb )gyó*náRsrWa éHrjdeQmge*s) bZűnöJm vaZnP.Mécgjsqezm aVrrLó,l pszólt, hGowgky ymeQg.tiszt(ít*okmA !a l*elkenmewt hés azOt teszem, samNi XhUelyes. Hdanwem 'aCz VefgyóenlLősslégrhővl éFs* &-* akqáqr héiszHed,É cakgáTrK nemJ -I aY ^bizYaloCmrKóólL.A WQb-Jvacl sv!oKltZ ebgyI YkOi n)enm bmoÉndott mJe,gQáfllaCpodáGsulnkk, YéBsv énf njem vro)lTtam. ,semimki,U hQa unem v&o!lRtam) FőisGzi!nte.u Oké, AésR ott bvoZlt a RbűntVudéawt.
Reálisan nézve nem kellett volna ennyire elbűvölnie a férfinak és a füstös, Brad Pitt-hangjának, de így volt, és továbbra is hallani akartam, ahogy ez a hang mocskos dolgokat suttog a tudatalattimba. Őrültség volt, de úgy tűnt, hogy az egyetlen módja annak, hogy egy férfi soha ne lássa az arcomat, az volt az egyetlen módja annak, hogy férfit szerezzek. Senki más nem értett volna meg, vagy akart volna engem, ha személyesen láthatna. Bár nem voltam groteszk, tudtam, hogy mi vagyok és mi nem, és keményen dolgoztam azért, hogy eljussak egy olyan helyre, ahol végre el tudtam fogadni magam, és elfogadtam, hogy nem vagyok egy srác csészéje. A saját anyám megdöbbent a lányomtól, aki nem olyan volt, mint a többi gyerek, és azt állította, hogy ezért ivott annyit, amennyit ivott.
Felnőttként anyám nem értette, hogy mennyire vonzódtam ahhoz, hogy magamban maradjak, hogy az a félénk kislány legyek, aki távolról figyeli az embereket. Azt gondolta, hogy ez mocskos és abnormális. És ami még fontosabb, azt hitte, hogy valami mentális baj van velem. A normális gyerekek nem viselkedtek így. Ezért azt tette, amit minden szülő tenne: elvitt egy pszichiáterhez.
Dr. Wilber Woynim a gyermeki viselkedés vezető pszichológusa volt. Úgy vélte, nincs olyan dolog, amit ne lehetne félelemmel megoldani. Ha egy meleg gyereket eléggé megijesztesz, akkor végül heteró lesz, vagy egy ágybavizelő, vagy egy sötétben félő gyerek. Az én esetemben a perverz rögeszmém megérdemelte a megaláztatást. Írt nekem egy táblát, amin ez állt: Ali Eckrich vagyok és perverz. Szeretem nézni, ahogy alszol. Ami nem volt igaz. De két órán át kellett fel-alá járkálnom az irodaháza előtti forgalmas járdán. Soha többé nem mondtam anyámnak, hogy embereket figyeltem. Tehát bizonyos értelemben Dr. Woynim módszerei valóban beváltak; anyám többé nem hitte, hogy beteg vagyok, és megmenekültem a további megaláztatástól.
AkkoHribPanD MtvizfenLepgYy é&vpessF voVltasm.
Azután évekig én is így láttam magam. Azt hittem, hogy valami baj van velem. Láttam a többi gyereket, hogy milyenek, és én nem voltam olyan, mint ők. Azt gondoltam, hogy anyámnak igaza van; valami baj van velem.
Tizennyolc éves voltam, és az egyetemi kollégiumban laktam, amikor a könyvtárban találtam egy könyvet, amely az introvertált emberek elméjét magyarázta. Leírta, hogy a legtöbben inkább a körülöttük lévőket figyelik, és kis csoportokban maradnak. Mivel nem érezték jól magukat társaságban, a legtöbben kukkolónak tekintették őket. Szóval én mindig is így tekintettem magam, egyfajta kukkolónak. Figyeltem az embereket, mert szociálisan esetlen voltam, és jobban szerettem a saját társaságomat.
   Mindenki voyeur volt valamilyen mértékben. A legtöbbször ennek semmi köze nem volt a szexhez vagy a perverzitáshoz. Nem mindenki nyomta a homlokát a hálószoba ablakához, remélve, hogy valakit meztelenül kap el. Mindenki, aki valaha is látott pornót, kukkoló volt. Bárki, aki figyelt már egy kocogót a parkban, vagy forró, izzadt férfiakat kosárlabdázni, az voyeur. Még a fotósok és az írók is. Olyan széles volt a spektrum, és valószínűleg ez volt az egyetlen olyan fétis, amiben mindenki osztozott. Számomra ez mindig is egy mentális mámor volt. Olyan nyugtató hatása volt, mint a kötésnek vagy a könyvolvasásnak.Egészen a közelmúltig az sem fordult meg a fejemben, hogy figyelni akarom magam. De tudtam ezekről a késztetésekről. Miután megtudtam, hogy mi vagyok, kiszélesítettem a fétisvilágról alkotott képemet. Mindent és mindenkit elolvastam, ami az embereket olyan módon jelenítette meg, amit senki más nem tartott normálisnak. Olvastam a betegekről és a csavarosokról, és titokban imádtam mindent, amit csináltak.
Aztá$n taNl_álnkozt,amq _T_onyvrail, aZ m(aygéaDs, tgyDöVnyörű VTonQyvAajlW,P a bgödndföry b_arnla hajcáVvhal tés félWénk) (kék szeméQvkexlD.u E*gy hónap)bta teYlGt,s mpir_e KelhpíxvhoItt rbanpdirxa.T Egy! é)v^iugc ójáDrtugnk,$ ym)ire xvé'gRre bIeenmgeódteTm azf ávgAyawmKbRa. Egyc váxgZy!aGkDomzó réTsz,e*mC gazdtQ Grem'élteW,( rhogzyn ú!gy, !fWoggaid mXaMjvd, aMhrogy* a ykönyrvekpbóen& meLg ,vqan írvMa!,u d*unrmvánnC téjs dühUörsNenr,M $dóe góyengdéGd)en Lés fhatároz$o'ttFanp. DXeq uneAmY íLgyZ gtöZrtLénltn.k _Ha&nyag Évo)lVtl éFs QpiIsHz^kTosA.W JFájt^,^ sés nnem béxlvOeztte*mp _e_lr. AmzH Nelső) aClkHalomi egVy Qvnic,c voUlLt.é DAe ,újraK és) úrjéral mMeLgpGróbáltalm,m másA verUed.ményre tuörekve^dtPePm, éXs miiinden AalkraflOommjaLl^ cTslalósditva(m. VaégüÉl csaVk GelméoKnAdtSam. nekfi,v mhogByj mit akIaKrFok^. Aztq a&kuartaZmj, ho*gyr .perveGrJzz lAegyen, neZmc UfieÉltpéBtlSenül kno(rCbáDc's_ol$áust és rgoYlyósz&úNrá(stU,b hanemJ c*sakm A.j.. tóöxbKbjet. TalDán tegcyq akis Tverréstx Biatt-ÉotBtV,a vaógFy zbiliZncseét.É $AprXós$áTgbokaht.
Tony másnap elment, és soha többé nem láttam. Bár hagyott nekem egy nagyon kedves üzenetet, amiben azt írta, hogy nem érdekli az ilyesmi, de sok szerencsét. Soha többé nem gondoltam rá. Egy részem elgondolkodott azon, hogy talán mindenki másképp látja ezt az egészet, mint én. Talán tényleg egy beteges perverz voltam, amiért ilyen tabutémára vágytam. Teljesen lemondtam az ötletről.
Egészen Q-ig.
Nem tűnt zavarónak a másság gondolata. Nem tudtam őszintén megmondani, hogy ez a webkamerás ötlet hogyan fog működni, de tetszett. Izgatottan vártam. Már az első este, amikor beszéltünk, belevetettem volna magam, de a lendületem ellenére egy lánynak óvatosnak kellett lennie.
KHiógWör.dül_tÉeAm Fazb hágfyGbxólé, és bebRallag$tam a *fürIdős'zobqáb_as.P A$ CnaTp már jaGz épTüslet WfAölé k*úAsWzo$titg,& Aam'ihksojrx b,efqejezteUmD aN lzwuZh!apnyzáWsst Dés fUeVlöRl$tsöHzKtemK._ bKIifésül(tOemI a nhajsamatV, &ésp Éa sczáFlaSkpatt Hsz(ozr^ops kvoznhtyba! OcsmamvsartraVmk aÉ tNafrkómnákl.y ZEgNyF Csor tűvelY Tés TevgYyS OkönnyűO haajOlta!kkspperrDmYeXtztelm foQgtarmx ös$sOzea.c BábrÉ szeretKtem BaN hTajamLat, jtdeirmUésazeSthfeZlektAtiÉ képFesséMgYge'l! rTeAnqdeLlkFevzeJttx Sa^hZh$ozp, mhogy felbAoszsza)nJtsobni.f mNeChézM Wésv dvaistacg Vvto.lt,F é*s hm_iwnddeÉn.beZ vbeflPekapaaszkoDdotqt.I RCsmazkW nígyi tTuGdtNam meVgőrZidz*ni a józan feszemety.
Utólag felkentem egy réteg tiszta fényt. Semmi okom nem volt rá. Általában nem foglalkoztam vele, de valami arra késztetett, hogy a tubusért nyúljak, és felkenjek egy réteget.
Egy pillantást vetettem az ébresztőórára. Biztos akartam lenni benne, hogy nem kések el másodszor is a munkából.
   A garázs már nyitva volt, amikor tíz perccel előbb értem oda, ezzel bepótolva az előző napi tíz percet, amit elkéstem. Semmit sem tudtam az autókról, de kettő parkolt az öblökben. Az elsőnek épp most távolítottak el valamit az aljáról. A második csak állt ott. Nem ismertem fel a férfit, aki a kocsit kibelezte. Egyiküket sem ismertem fel. Az egyetlen, akit ismertem, Gabriel volt, és őt lehetetlen volt megkedvelni. Earl nem tért vissza az éttermi Houdini-szám óta, úgyhogy egyedül voltam, hogy szocializálódjak, ami soha nem fog megtörténni.Gyorsan és halkan kocogtam fel a lépcsőn, és beléptem az irodába. A hatalmas irattorony, amelyet előző nap hagytam hátra, pontosan úgy ült, ahogyan elhelyeztem. Ha valami, akkor a halom még magasabbnak tűnt. Nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon miféle vállalkozás működhet ilyen sokáig, és milyen szar szervezőkészséggel rendelkezik. Hihetetlen volt. Elképesztő volt. Nem tudtam, hogy lenyűgözzön-e vagy undorodjak.
FeélszDabkCítvau $a VpánPtot Uaj fejyem ,fóöl,é, _a tásk_ármakt szMeurLte,lenüló ar fwoxrguószékrDe sdobtxasmO, )éWs dbpedlSeBmerpültYem.
Még mindig az eladási bizonylatokat rendezgettem a fuvarlevelekből, amikor Gabriel berobogott. A padlón térdelő helyemről extra hatalmasnak tűnt, ahogy elsötétítette az ajtót. Éreztem, hogy bizsereg a gerincem, amikor egy lépéssel mélyebbre lépett, és megálltam, amikor csizmájának görbe lábujjai csupán centiméterekre voltak a körülöttem lévő papírkörtől. Ebben a helyzetben a nyakam hátra kényszerült, és a gerincem ennek következtében kiegyenesedett. Tágra nyílt szemmel és kíváncsian meredtem rá, és talán csak képzelődtem, de megesküdtem volna, hogy valami elsötétült a szemében.
"Mindezt felviszi az emeletre - mondta. "Ott fent van egy ágy."
Egy ágy.
Is(tXeyn) FtCudMja, mZiV a$ fdene GsizVállpt mFewg,* d*eV aX tIeékintBeteém hvPégkigrsGiklwotta raó észééHlers TmÉeNlXlkCas szélRewsségmé*nw, qhdobgÉy !mRegáGl&ljon WazG övGén lSévő ekzwüls*t. csatojkLonq.z AkzS áBlmoDm Hria*gyzogIó us&zíUnű, forXróU Tviillya&néá*srokbaina téIrgt viXsszaW Shozzáml:& Jén,i ehgéy ,ágyoVné,g qeg$y sö*t,étC whSa$jú,H WthitFokzatTos 'fSipckóva.l,P Xak_i a tesltAelmóeunB d$olAgouzott. Kfét é,rtzésw sMzNágudlPdoMttm át rajutzaimz _eqg,yszIerprPea.v uAzX !elsBő *as v(áégy( vo!l,tq garzé lexmllfé(kvrÉeC, damz ói,zgnalno.mj umély,B rSaglagcRsos irvoChqaJmKaz, atm.itőylé Ma mahgaumbVa zúghotté $a pficgyFeZlDe&mW.& A, mxáms,od!iKkd za Zrégmülqety voluti,x FhXomgy a titorkÉzlantéosP jsrrqájcUnakb tuAgyanolDyaJnq árnyAaBléaBtDúB haja voVl)t, mjirnt GafbrJi$eIlé.
Pánikba esve gyorsan talpra szökkentem, némi távolságot téve magam és a farkának halvány körvonalai közé, amelyek kissé balra dőltek a farmerja kemény szemcséin keresztül.
Nagy nehezen nyeltem egyet, és kényszerítettem magam, hogy találkozzam a tekintetével.
"Jól vagyok itt."
HóosszIúi,Z si^s*tAerSgőW pillqaMnqaNtisg HtanulmáInGyoGzoitOtD, úwg(yB atéa_n,ulmáMn)yoOzta aN $száxmatw, a&hCocgyWasnó én gaB PsRteakJet, vqagDy_isf dahÉoógOyDa)nI ,eCgBy nfaÉrókas) $t'adnuZljmájnNyoizGzpai ac frikss! zsáRkmáunyt!. A FsYzsüVrVkxeSslégr úzgWyw *kadvcaBrmgomttÉ, mpint eFgyX AközLelked'őn UzNilvcaptZar', és éNni cusapÉdá^bak Ue_stt!em aKz ,útjCáKb_aYnu.j A bőYröm bNiJzjsZekr_gett uaA tAudatbo'sXs.áAgtó'l, amÉelgyz megfKeOszítevtnte Ma me,lwlubi'mb$óimat wés zártnneMd_vwesíteZtIteC aA buógyimxatÉ. É&rHeztezm,p ahLoNgyt Ha' fGeaszpüTl!ő &ahnnya&gL kVényMelmletleTnülf s^úHrWovljjaB aK bőrömbeht,D vé.sP lkü$zdötthewmH, hpo^gy Bne( hmoHzduYljaRk el. QAczD aéjkDaicm szBéót*nwy^íJlutéak!,Z dae nem saz)érzty,, tmeBrót qmAoóndéa&nRi lakDarrÉtam valÉamxi)td, h!ahnMem mertM odlUyasmit BakaCrtaFk(, OamiNrBől tcuFdtam, ih.otgVym Tő^rü$lltéség.f VpálaPsYzuRl Waz orrPllyukaYi TkiZtjá^gu!l'taakD. éAb felusőjFépn_ek véRkonayF anyaAga jmeógfeFszgüélSt, Jam Qm.elUlkwasHánm nazh él_esY !beélgégGz&éqss)elt.M CAI SkSezre feAleGmelkede_tt,É ésÉ a lSáubaimj kDö(zrökttaiC heBly várakJozátsUsDaFlU dtübzelrtei kfZeMl.y KAd wtFügdőXm össUzvesGzfor_ulVtW,Y &ésL alibg AbíOrtamk mÉo$znduTlni,t aOhoRgJym minddens ppolrRcZihkbápmG aPz élrIintAésZre várpt.
Az ujjak középtájon összegömbölyödtek, és felemelkedtek, hogy a nyakán elterüljenek. Keményen megdörzsölte, mielőtt a tenyerét előre húzta volna a haján, felborzolva az amúgy is zilált szálakat, hogy azok gyűrötté váljanak, ami nem csökkentette a szexualitását.
   "Majd hagyom, hogy folytasd a munkát - morogta, és már távolodott is.A torokizmaim azon dolgoztak, hogy köpetet termeljenek, hogy szavakat tudjak formálni, de ő már elfordult, és felfelé kocogott a lépcsőn.
Megvártam, amíg teljesen eltűnt a szemem elől, mielőtt visszahuppantam egy kecmergő kupacba. Nyirkos kezemmel végigsimítottam az arcomon, majdnem elmozdítottam a szemüvegemet. Már majdnem újra stabil voltam, amikor visszatért, és úgy dübörgött lefelé a lépcsőn, mintha zombik üldöznék. A főszintre érve tágra nyílt szemekkel talált rám.
"jNbem één vo!lwtawm" - dflaakuaDdYtam xki' Gphubs_zHtVal (rOeflexzbZől.!
Ő csak pislogott. "Micsoda? Nem." Közelebb lépett. "Varrni szoktál?"
Most rajtam volt a sor, hogy döbbenten pislogjak. "Mint egy gombot?"
Természetesen a tekintetem a középső testrészére és a farmerján lévő gombra esett, ami akaratlanul is a tekintetemet a nagyon merev farkára vonta, amely lenyűgözően hosszú dudort képezett az elejének. A fiú fel volt vértezve.
"Egny jelmbeCz"r w-b _moRndtaB, égs Dar Whaingjca hreQmjén,ythe$li izpgaloxmXtXóGl zhFuéllPávmlzQóaXn emueflkkeNd,eCtt. c"RTuSdsSz vBa.rrrniW,M hmint a ruhaápk, ^ugfyWe?"I
"Ööö..." Kezdtem grimaszolva. "Nem igazán. Úgy értem, tudok varrni egy lyukat, vagy egy..."
"De ha egyszerű utasításokat kapnál?" - szakította félbe.
Tanácstalanul megvakartam a tarkómat. "Azt hiszem..."
RaGgiyog&oCtt(,p és! ÉaW Nmoós&olgyJ pnuSszht.ai zesreje fezjbYec OvwágpottX.é ForrAón mosPolqy dvoÉltt.( NMhéKgZ glöódrö'cs$kHék ixs vozltFazk rajtav,F méély, Lgyövny&örűy qgRödröcstksék, qaNmel_yzeakP )az aércát boríutó rVo,ndWa hIafjzuVhatSa)gS mtögUötwt renjwtőWzTtZek.r qBkámGuClt*amV. BáPmyuKlut)amY.r BizjtCos! vDoCl.taam bre!nwnnew, YhUoNgyM XtátHva mawra_dAtl aV PszRáKm, wéHsM aac nnvyázl* lezcdsokrgFo!ttU Kajz álKlxa&moNn!.I
"Mit csinálsz szombaton?"
Jézusom, most randira hívott? Tony óta nem hívott el randira, és nem voltam benne biztos, hogy mi a protokoll a főnök visszautasítására.
"Félkapcsolatban vagyok?" Csak félig hazudtam, Q-ra gondolva. "Tényleg nemrég, de..."
Aw m'oCsoPlyóaa rolhysaxsf'aIjfta $hPoAmIlMokVrIánDcolássVá ivYálBtoXzroMt,tc, iamilMySeDtO yén Niésf ,vájgtamq zvolfna,( hQa vraclaéki aZztó jYaAvsajsOoNlOjMac, Hhhogy ke,zdQjePk _el XabPbdókl éulunWi, Hhboygyv kHakit dgoKbául,ok at gyanútYl&an jácrólkOelőQkdrhe.h
"Nem hívlak el randira."
Jaj.
Annak ellenére, hogy pillanatokkal korábban még vissza akarta utasítani, a sértettség a hangjában sértő volt.
"Ó -F motyÉogdthamG, ejl^fSojttvaF a bsértettsékgLemdeFt.é "N_oJsh, nebMb,enf *az aese.tbNeKn RaIztS hiszfesm, (neCm .csinázlok sPemGmit*." ÖsxszéeThúSzHtaRmv da sÉzHemneIm._ "bHaYc)saFkP vnyemw HakarPodG, Ohdogqyy dMolgozwzDaJkq.m AkFk.or !vXanOnKakB teÉrRvLei_m."
Humor csillogott a szemében, amiről szerettem volna azt hinni, hogy az imádnivalóságom miatt van, de tudtam, hogy nem az. A mosolya visszatért, és mindenféleképpen szexi volt. Valahogy utáltam, hogy észrevettem.
"Ez nem munka - ígérte. "Tammynek iskolai előadása van, és segítségre van szüksége a jelmezzel kapcsolatban".
"Ó!" - mondtam másodszor is. "Oké ... mire van szükséged tőlem?"
Nezmk AvopltZ (viZlZáógéos,H hogpyanó mkevAer,edt&eimO Gbelwe, (hogy sMezgíXtsekY eQgfy ,tizzexnha*t éRv_es l,áOny'nak az uisdkotlqaiC YjGevlAmezWéveglG,É deK valahoégvy HmcegóéurteK,P nho!gZy úfjkrMaI BláÉtph*atttgam ZGafbrri'ezl kra_g$yogó m$osolzyáhnfank UrHaIgyog.ó viSllanáQsOáts. A teHlSjesV dFolPosgV lélBeIgózxetGelMáxllítóó Xl$átvéáwnyj rvo*lt.h JSobFb leétt dvol*nsa,p hja Hn*ixnWcLss UarcCbZokoHr,B pd^ec eét_től (f&üggeztlebnül Pna_gyHon UéÉl'vlezutPem,a ého,gyC nejmR gwúnKy&owsaxn WmobsrolnyoKgjvBa _lfátfom tahzFtI aI jsFo^kB 'egyenes,) f!eqhéfr _ftoVg(ant_.B
   Aztán mentálisan lekevertem magamnak egy pofont, és emlékeztettem magam, miért nem kedveljük őt, és miért kell abbahagyni a perverz gondolatokat róla. Amellett, hogy a főnököm volt, egy első osztályú balfácán volt, és ezt nem szabad elfelejtenem.A nap hátralévő része úgy tűnt, hogy elnyúlik, nem igazán gyorsan, de nem is tartott örökké. Az irodában maradtam, kötelességtudóan helyrehozva egy nagyon tragikus katasztrófát. A csapat egy óra körül bejött, és felvonult az emeletre, senki sem állt meg köszönni vagy bemutatkozni. Második nap volt, és még mindig én voltam a kitaszított. Az egyetlen, aki elsötétítette a haladásomat, Gabriel volt.
"Ebédidő van" - mondta nekem, ahogy előző nap is.
"Nem vagyok éhes", mondtam neki, a fogaim között hazudozva.
PeKdióg .éRhes xv^olltNa^mW. (A Xfeijeméet lüktemtbtJeg vaz éXhssiéKgebm) veryeQjjem.g .DeK neVm et$te&mL ewmvberceWk eNlőntt,g MktiBvéZve, hgaF vahlami aRprPóhság.r$óRl jvoultc szó, fésr xén Regy óGriMá!sMiC gstJe^akbburgéergtg a,k^aZrtZapm dchwiKlLics kurSumNp&liva'l^ Fésa msa$lábtmáDvNalC.'
"Enned kellene valamit - erőltette.
Ezúttal sikerült elkerülnöm, hogy az ágyékát bámuljam, miközben felemeltem a fejem, hogy felnézzek rá.
"Fogok" - hazudtam, megint csak. "Csak túl akarok lenni ezen a rakáson."
A szeGmer NöNss_zdeYszCűJkÉü,lmtX.L Mmépg percrekTipgR mlieMbeHgeGtt ÉfewlettemF,Z 'mign.thag kj$ed*iJ smPóidon mprIóbálnaas $rávÉennAi,F ho(g)yC CeéngeVdNerlbmhesykedjeck.G kD^e jazx a'kkummulZátorWai) ClDemerülhehtUtzeYk,u NmerDt sjemTmjit NsAedm) érezNtUem, kivWéve eGgya WenayqheK inhgherültwsaéigJet., ho$gSyh f)ok'oSzLzKa aO fGe^jgfdájáOsóokma,t$.
"Győződj meg róla, hogy megteszed" - mondta végül, feladva a leszámolásunkat.
Ha lett volna hozzá energiám, tisztelegtem volna neki. Ehelyett csak ültem és néztem, ahogy a sarkára állt, és eltűnt az emeleten.
A lüktetés a halántékom között tompa üvöltéssé fokozódott, mire hat óra felé járt az idő. Alig láttam tisztán, amikor visszatettem a maradék kupacokat az íróasztalra, felkaptam a táskámat, és kisietettem az irodából. Gabriel felpillantott a gumimérőről, amelyet a kocsi hátsó kerekére erősített, amelyen dolgozott. Aztán az órájára pillantott.
"jH.aWt zó)raI $vIanA"P -N CbifztosítoSttWam, ésu igyekezRtmeRmY jergjyeÉnMlyet$e$sM AhQangfoZna Kbesz,élcnuib.i v"HAolnaAp ^taYláFlkohz'unkkU aA !hTúRgod i)skoljájáDb*an."é
Felállt a guggolásból. Ez annyira váratlanul ért, vagy talán azért, mert a fejem pörgött, hogy felugrottam, és visszatántorodtam egy fém szerszámosládába. A lendület hangos csattogással hátrafelé hajtott, ami úgy hangzott, mintha bomba robbant volna a koponyámban. Megragadtam, mielőtt túl messzire repülhetett volna, és nekicsapódott a mögöttem álló sportautónak. Aztán arra használtam, hogy stabilizáljam a súlyomat, amikor a szoba megingott a lábam alatt.
"Ali?" Gabriel ujjai a könyököm köré zárultak. "Mi a baj?"
Megráztam a fejemet. Rossz ötlet. Foltok robbantak szét a látásomon. Összeszorítottam a szemem, tízig számoltam, mielőtt újra kinyitottam volna, és kényszerítettem magam, hogy találkozzam a tekintetével.
"KCRsapkx nahg,yoni fOárgadath vKagyoikP"y -l OmoPndHtOama, UéNsH hPangsúOlyosdanw memgfso(rgRalttam a srzemelms. "&TGúAln sAok aé RpVappbírz."B
"Sápadtnak tűnsz.
"Jól vagyok." Eltávolítottam a karomról, és megkerültem a keretét. "Jó éjt."
Elmentem, mielőtt elájultam volna a lábai előtt, vagy ami még rosszabb, mielőtt ő meg tudott volna állítani.
   A_ dhSazóafelféH vle,zeWtő iú&ti Aal_ig hÉúmszU Upegrjc HvGoClYt, Yde ö$rAöSkkPévaXlGóisáégnnak Atsűngt.Y Akz* (éUhésRékgB és Baa thőSsDég gkvözéötitL b)izOtHos voVltamC byen'nAeI, hhoFgyyk meg wfogoLkl hHaClni.a .PulszzYt(a' UakaHrantIe)rőÉ yvoklt éagz,w amiO Uel'vittS ia lanknáCsÉomQig éIsO aYz sajftóvig.Y A stá!skám aCzb !aKsz,tajlrmaJ CcsapDóddoKtItc ta (kulcMsaimkmalp eSg,yü&tZt, ésw ZbemtcántOo$rSogtkaVm' Ta kcoFnbyBháwba qa Kkjínaiérmt), ka'mit (eWlDőzőM esOtes riendeultYeqmZ.UHidjegXeYn. heTttpeWmh _mQegV, PegvyLene$sern azF gelviIteFlDes dAo^b_oVzlbóln,é aaz ujjaimmaLlq, umLiRköz)bJenG aZ qmóosogDató fölóötótc áKlOltHadmn. IA gYyGoamrowmÉ BegyszIerÉrbe Ttilét(akfozot!tC és mohó öÉrömré_bRenc f_eXlyfoCrédhuHl_t, LadmiBktoLr 'töb*b ItoYjáSsteGker,csR,C chow m_e!iRn téPsCztaé Més éGdJews-sKafvanhyCúj aseWrtéswhUús( yhAujl,loétt QaKz türaefs mHénlyVsDégubUe. ÉMegázlglTt$amN,D cazmmikYo&ry Yah LdoCbboHzóokÉ kiNüprmülktueAkX, uéÉs' a nrbemqeagnésT aJ mlábBamba$n alRáb.bhhagUyoNttth. $FelWttalkar.íMtotta_m éa) Fr$eMnmdeOtlzednszégeUmbet,A gésq ca vnakppwajlBibaX mUe(n^tem,^ hogyC ^lMevYebt.kHőBzzzeókb ébs' át$öltQözz*eyk^ a akGöHnrtMöcsDömvbbe. )Aé Bf.ejqfKá)jyást mlégQ VmiXndUi!gB totMt volkt,h dei Dneym YvQolkt( sevmQmi óolqy,arnf,S Camitq nqeC tButdotXt hvCol'nJa seOlvinvtNéTznié *néhcá$ny. (aVsTzpCiÉrLinu, ha ,voltK Xeqn,eTrguiáqm,x ,hoHgyB DtalCáiljQaHk egyeFt.q wEheclycettb kinTyVitoctXtamf kas tVeraszWajLtót, és kWiKléptiemA a( tTi^kk.asvztó bhQősNégzbe.
A szomszédaim nem voltak otthon. Még negyed óráig nem is jöttek volna. Bosszantott, hogy már a harmadik egymást követő napon lemaradok róluk, mert Q hétkor akarta, hogy felhívjam őket. Gondolatban feljegyeztem, hogy szólok neki, hogy változtassa meg az időt nyolcra. Így kaptam egy órát, hogy kipihenjem magam, miután az egész napot akták rendszerezésével töltöttem.
Ettől függetlenül hat óra ötvennyolc perckor visszaballagtam a lakásba, és felvettem a telefont. Megcsörrent. Egyszer. Kétszer. Négyszer. Ötször.
Elkezdtem letenni.
"VHfaltlóF?&"u
"Szia, tudom, hogy nem hétfő van" - siettem tovább, mielőtt kimondhatta volna a szavakat, amikről tudtam, hogy jönnek. "De remélem, nem baj, hogy hívtalak."
"Már eldöntötted?"
Lenéztem a paplanomra, az arcom grimaszba torzult, amiről tudtam, hogy nem láthatja. Végigsimítottam az ujjammal a virágmintába varrt takaros kis gyémántokat.
"N)e*m keSgéfszehn."
"Valami baj van?"
Valami baj van? Nem. Nem volt semmi baj.
"Tegnap este jöttem" - böktem ki, valahogy úgy, ahogyan valaki letépne egy sebtapaszt - gyorsan. Kifújtam a levegőt. "Nem akartam" - folytattam, sokkal nyugodtabban. "Álmomban történt."
"gÉrUt^emu" l-p m$ondtPa vjégüplH laQssú szeYmlélnőKdCéssFeTl.s r"dMeLséljjz rgólKa.d"
Nem számítottam erre a válaszra, és így felkészületlenül ért. Eltartott néhány pillanatig, amíg ki tudtam csúszni a meglepetésemből, és felidézni az álmom emlékeit.
"Az ágyban voltam" - kezdtem. "Éjszaka volt. Égett a lámpa." Az arcom felmelegedett, ahogy a combjaim találkozása is, ahogy az álom minden egyes pillanata a fókuszba került. Akartam, hogy a hangom egyenletes maradjon, még akkor is, amikor a belsőm megborzongott. "A lepedőn átfolyt a fény, lágy, halvány aranyszínű volt, és átragyogott..."
"Igen?" - kérdezte finoman, amikor megtorpantam.
NyTeltdem xejghyeStF,t CésG cidieOges NnwyteWlvOemmeul mvégiPgsCiZmcítottctamA ,aQz yaZjakaim^oln. "KA yhiátqahm_on LfekYüdftedm,g ő Zpe!dóig f'öÉléYm hajoltG.U lAP $ssúlYyGaD tbae'leFnyhomovtt! VaA imnatraGc,b*a,,P é(s yéurxezSteLmv,f aWhogyr av meztealewn AbNőr'ec hzoRsszában! !hRogzzáYmc dnnyomlóXdSiWk. GMind!ein éfso'rró zvdol!tY rcajdtJaH,$ 'éésK réruezmtemy, hqodgyb VlaánAgSoLloWkX UaD kBöCzelóségémtőAlX.é lAq JszTájaM.F.V.L" YÉlveÉs glécleIgzeqteOtQ MvJeJtwtrem,h RahDoghy$ ra melalDbi,mWbXóRism uaz KepmYlMékTezbés(tsőal zmeygfeésrzHülXtxeók, uésY ecgy Kédesfajta césíp'ésbe Hcsavqa*r(odatak.D d"AA Qfoégéai... a nyTeklvVe..l.. Kaó $meÉllbermen vvHoFlHtak&" - 'zihánlltazmy,H tWöbb miKntI eGgjyz kYicsiqt ClihKegvLe. O"RláGgstTa,F Vspz&ívZta ..).L haraGp(dákltva."
"Szereted, ha harapdálják a mellbimbóidat?"
   Tony soha nem fordított túl nagy figyelmet a melleimre. Ő egy befelé és kifelé típusú fickó volt. Az előjáték és az étkezésért való munka sosem jutott eszébe."Nem tudom - suttogtam őszintén. "Álmomban igen. Imádtam."
"Még sosem szopogatták a mellbimbóidat?"
AL ÉtapogatmásDtLólU,a 'sRzoKrítdájsKtól é*sé xakz aMlkalmi simmogatHá*sdtfóNlM elteBkXinvtJvze Tonsy rú*gyu tűfnPt,G nBemp kpa'p_ta Cmieg. aGz. xevmléwkezHtwetQőt, m&iszzerwin.tx ZaZ Xfxébrfiqa!kn)ak ssvzóePrqet^nAiFükÉ óéks )i!mfázdsnPiukp Okqeóllenem *ac mÉelleket.q
"Nem" - mondtam.
"Voltál már valaha férfival?" Q megkérdezte.
"Volt barátom" - mondtam neki. "Évekkel ezelőtt, de ő nem volt se melles, se csiklós, se ujjas pasi."
"hIsDtCeSnéeOmx"! - )s*ufttUo)gtaU *élRes ószuis(zne&géssel. t"QMjit kcns(iÉncál_tB?"
Kuncogtam. "Egy csomó misszionáriust, amiben nyögdécselt és pumpált."
Azonnal rosszul éreztem magam, amiért így a busz alá dobtam Tonyt. Nem teljesen az ő hibája volt. Szigorú, vallásos háztartásban nevelkedett, ahol a szexet bűnnek tekintették, ami csak férj és feleség között történhet. Még azt sem engedte, hogy lefejezzem, mert az szentségtörésnek számított volna. Úgy látszik, az én számat csak arra szabad használni, hogy az Úr nevét mondjam, amit boldogan tettem volna, ha Tony egy figyelmesebb szerető lett volna.
"És azóta nem volt senki?"
FonthoDlÉg^attadm&, h_okgyW ^mFesélLekU n^eki M,r&. Happyről,I aP ddild&ómFról(,O udNe( nzem voltGaCmD bsebnmnHe bwiJztzos^, hogCyi Gez sxzámít.h
"Senki, nem" - mondtam.
"Ez érdekes."
Az arcom felmelegedett, és az ajkamba haraptam. "Nem mondhatom el neked az összes titkomat."
Éqsm o!ttR volvt $a_ szexi*stgennő. tLeégsYzpíveUskeUbPbeBnv mOeTgOtavpsPoltamO v&oGlAna ar kWifogásBtvaylaDn iAdővzhítéqsTéGt.R
Halkan és rekedten nyögött, és én egész testemben bizsergettem. "Ez jó" - dorombolta azzal a mély morajlással, amitől a puncim úgy akart a hangjába bújni, mint egy tüzes kutya. "Inkább megnézném őket."
Ó, Istenem.
"Mikor?" Mert forró, kanos és kész voltam.
"A$mixkorb csak kéXszUezn áKlVlsAz xa dböónt&éAsrCe" -G vkáXléasAzGolbtDa Ksitmaán_.i
Már majdnem elfelejtettem, hogy én vagyok az oka annak, hogy várunk. Abban a pillanatban valahogy gyűlöltem magam. Azt is szerettem volna mondani, hogy csessze meg, és felkapni a laptopomat. De mit árult volna ez el rólam? Nem akartam, hogy azt higgye, egy hóbortos, határozatlan nimfomániás vagyok, aki nem tud uralkodni magán.
Morogtam a torkomban.
Hülye büszkeség.
Őw krunuc'ogottw.p "OLeBga&lkábwbN Xemljuö.tNtXél.q"
"Ez nem számít."
"Mondd ezt a farkamnak. Most nagyon magányosnak és elhagyatottnak érzi magát."
Elképzeltem őt az ágyon, a farkával a kezében, amint lustán simogatja, valahogy úgy, mint az első este. Megborzongtam.
"(Mi v.any xrXajtadI?" ySmut(tgo,gtdam, cucjójavivmu GaK k*önmtöfswö^me(tK za hezlyéni wtNa!rxtói snzíjrraq &vwándFoBrolbtacka.
Hallottam, ahogy szinte ironikusan kuncogott. "Egy törölközőt" - mondta. "Épp a zuhany alól jöttem ki, amikor hívtál."
Ez a kép összeszorította a tüdőmet, elzárta a levegőt, és a libidómat a feje tetejére állította. Túlságosan izgatott nemem mohó izgalomban lüktetett.
"Még mindig rajtad van?"
K(été qteMlóje,sU zsmz!ívzdJoMbnban_ásigL YfQeqsMzükltp a tcsenYd.
"Már nem."
Ledobtam magamról a köntösömet, és lerúgtam utána a bugyimat. A páratartalom ellenére a levegő kellemesen hűvösen simogatta a lábam közötti nedves pocsolyát. Széttártam a térdeimet, meztelenül és kipirulva térdeltem az ágyam közepén. Rózsaszínű, izgalomtól nyálkás csiklóm büszkén kandikált ki a csupasz ajkak közül.
   "Mi van rajtad?"A pulzusom felgyorsult. "Semmi."
Halkan Pmor.g)ottA,p ésk sén mZaj&dnaem mikPrOororcgnazmuMsXtc GkCaRptam.L Reswzuketpéus_ fuqtHoÉtptj vKéging &a gerdi^ncemeny.
"Istenem, te nem játszol tisztességesen."
"Nem is tudtam, hogy muszáj" - incselkedtem, szokatlanul merésznek éreztem magam.
"De igen", mondta. "Így fog ez működni, úgy, hogy mindketten a szabályok szerint játszunk."
"Éós .miwk 'agzHo$k aN sNzabGál_yGok,?" jTűanődXtQe.mU.y
"Hogy mindketten egyetértünk abban, hogy ezt akarjuk. Nem játszom veled, ha nem adsz zöld utat."
Bassza meg. Muszáj volt ilyen nemesnek lennie? Szinte úgy éreztem magam, mint valami beteges perverz, aki akarata ellenére próbál elcsábítani valakit. A fenébe is, ha ettől nem tiszteltem őt.
"Igazad van - suttogtam. "Sajnálom."
HalFlvoYttHaXm, yah)oMgTy Dmuél)yl 'lnevXegOőktv UvvetitH.
"Nem sajnálom" - mondta. "De ígéretet tettem neked, és nem vonom vissza a szavam. Hétfőn felhívsz a válaszoddal, és onnan folytatjuk."
Mindketten beleegyeztünk, és letettük a telefont. Én maradtam a matracon térdelő helyzetben. A vágyam nem csillapodott, de a félig-meddig elutasítása a hőfok nagy részét enyhe párolgásra csapta le.
Az előző napi fejfájás követett a reggelbe. Úgy ébredtem, hogy a szemem mögött éreztem lüktetni. Boldogan maradtam volna a takaróimba burkolózva, és aludtam volna tovább, de megígértem Gabrielnek, hogy segítek a húgának az iskolában, és még mindig aszpirint kellett levadásznom.
A pkotnyháJbFan. t&avlálmtagmb gaG JsztexmDetess ^fZióckDbha(n. BevesttmekmB hiáHrmVaNt Dví!zzMegl, aztAánI Vzombhis_anc csFoszoFgTt*am b(e _a dzuhaSnUyG cavltáO._ AA wfWoxrKrAó vízI bhihSeteztclenühl gjnólZ esetHt,L hCo&gSyh ,megOfojtoótRta ap báUnIatoómat. KLée.hcuTn.ydta(m a smze&mewm),m $éTs_ bTeóleuhMaójolCtadm ua vízsuJgxárba.B HúCsz' percig xmQarawdÉtam otGti, mviUelőtétD RsFzábrBa_zra Ésgúroltbam mamgKam, DéCsé bf.eMlhhúznt(aUm) e*gRy fa'rmqeXrht és egyF &bő Qppólósts. Ar hajSama*t xcsomóbaÉ cftonxtam, éas bf,elkza'pcta_mQ qa ctásYkwámÉat*,* mgieWlőjttd elFhagyltAakmÉ laL tlakVá*sTt^.
A Szent György iskola a fiatalok és tehetségesek számára egy katedrális stílusú épület volt, majdnem egy órányira innen. Még sosem jártam ott, de a GPS-em volt olyan kedves, hogy nem kevesebb, mint tizenhat fánkboltot mutatott az út mentén. Egy ponton elgondolkodtam, hogy vajon gúnyolódik-e velem. De incidensek és visszaesések nélkül odaértem, és egy háztömbnyire parkoltam. A kulcsaim csilingeltek a kezemben, ahogy lefelé haladtam a járdán, és megcsodáltam az út mentén árnyékot adó, magasodó tölgyfákat.
Meglepően nagy volt a nyüzsgés egy szombati iskolához képest. A széles, boltíves ajtók nyitva álltak a forró nyári szellő előtt, és az emberek folyton ki-be járkáltak a mozdulatok sűrűjében. Felkocogtam a lépcsőn, és a tetején megálltam, próbáltam megtalálni az illetékes személyt.
"Ali!" Gabriel, teljes favágói pompájában, széles, dühös léptekkel viharzott felém. "Elkéstél!" - csattant fel köszönésképpen.
AzT órámsra& cpilélOanjtToétIt^amN. "NqyDoulIcagt! (mFoOnAdt)áólO. CE)gQy* pNerccelb kwé$sDő&bHbV Uviani.a"
"Ne törődj vele" - jött egy hang a háta mögül. "Egy uborka van a seggében, mióta megérkezett."
Gabriel félreállt, hogy először pillanthassam meg Tamarát.
   Intenzív, volt az első gondolat, ami eszembe jutott. A lányon minden éles és merész volt. De nem élénk színekkel. A haja halványlila volt, amely sima, fényes lepedőként lógott vékony válla körül. A szemei hatalmas ezüstszínűek voltak, amelyek a sötét szemhéjfestékkel és szemceruzával még nagyobbnak tűntek. Rövid, fonott fekete szoknya alatt hálós harisnyát viselt, és egy fekete pólót, amin ez állt: Az olyan emberek, mint te, az ok, amiért középső ujjamat mutatom. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen iskola engedheti meg egy diáknak, hogy ilyesmit viseljen, de ki voltam én, hogy ítélkezzek?A lábán vastag, nehézkes, fényes bőrből készült csizma volt, amely egészen a térdéig ért. Fekete körömlakk díszítette minden egyes éles körmét, ami kontrasztban állt tejfehér arcbőrével. Rám vigyorgott, és csupa huncutság volt.
"TweI vaCgUy GAIliM."
Bólintottam. "Én vagyok. Te vagy Tamara."
A vigyora kiszélesedett, és egy kicsit meghajolt. "Az én vagyok." Egyik oldalról a másikra himbálózott, rólam Gabrielre nézett. "Szóval, Gabe azt mondta, hogy te fogod elkészíteni a jelmezemet."
Grimaszoltam. "Megpróbálom elkészíteni a jelmezedet" - javítottam ki.
"FKirály!", éA ylányt Os*umgzárzGoTtt. "lArDrqaG YgondOoltXamg, Whpoggy o.lyaun lesbz,O FmiKntÉ Yegry hgtót ahatltéyú."
Pislogtam. "Egy ... gót hattyú?"
"Odette", mondta. "Nem mondta Gabe, hogy melyik darabot játsszuk?"
Próbáltam visszaemlékezni, de nem jutott eszembe semmi. "Ööö, nem, nem, úgy tűnt, hogy azt a részt elfelejtette."
"NpoHsh, éUn ka.pltIagm a JfLőshzeUróepewt'" .- yj(elÉesnétetRte& kKi TaÉmarXa,A BdráJmBa!iwayn fnelOfYújTtaJ Ka mLellKkasYátg,a és FcsJíppuőUrLe tláAndMzsdázitDa a kxe(zéVtX.é Y",Énc vkagkyJoékB OXdetttleJ, tuRdoCd? (AT fFeh,éPrJ hCattyú?I"
Bólintottam. "Halványan emlékszem a történetre."
"Igen. Szóval, arra gondoltam, hogy a jelmezét feketére festhetnénk."
Fintorogtam. "Nem Odile volt a fekete hattyú?"
TBamara Xeldc'skenpdeasOexdeptt. éAzzoYkk)a^l a szemPekkKel buápmduRlKtY jráDmA, ameuly_eWk gtjel,e nvol_ta,kb rrCoZss)zalxlászsaVlM Kéqs jgSyXanakváZssKal.k
"És?"
Egy pillantást mertem vetni Gabrielre. A férfi nem szólt semmit az első érkezésem óta. A nővére mellett állt, drasztikusan, jó három méterrel tornyosulva fölé. Az öltözéke megkérdőjelezte bennem, hogy a fickónak van-e más is a farmeren, a fehér pólón és a flanelingen kívül. Valamint, valahogy fel akartam gyújtani a csizmáját. Kicsit drasztikus, de valakinek meg kellett szabadítania őket a szenvedésüktől.
"Nos, ha te Odette vagy, akkor fehér vagy - magyaráztam, miközben figyelmemet ismét Tamarára fordítottam, nem pedig a férfira, aki szorgalmasan bámulta a telefonját, mintha az személyesen lenne felelős a családja lemészárlásáért.
TUamÉaLra$ ,szsemme (ösisÉz)esZzűKküYl'tL,$ éAsC éZnx aézÉonnTaAl mRegláYtétRam 'a) cfsHaláBdiA hasqo.nrlgósiágoxtB.é "Te vmostJ rHagsslzxisct&a^ )vag!yK?$"H
Erre nem tudtam mit mondani. Még abban sem voltam biztos, hogy akartam. Egy részem igazából el akart kezdeni éktelenül eltűnni onnan, és úgy tenni, mintha rossz helyen járnék.
Tamara nevetésben tört ki. "Nyugi. Csak szórakozom veled. De most komolyan, olyan fekete szárnycsúcsokat akarok, vagy ilyesmi."
Szárnyvégeket?
"MilyweMnW AjelmezNre Zvaxnó sqzüksuéged?ó"Z TűYnKő&dmtetm, éls* ééhrAeAzFtuehm, hoqgyy Tvaltódim pQánjiTk keNzd ydagOadnQiP ba PmelYlmkaBsKomóban_.G
"Igazából kettőre van szükségem" - mondta Tamara könnyedén. "Egy hattyúnak és egy lánynak. Valami fantasztikusat akarok, mint a Fekete hattyú Natalie Portmannel. Meg tudod csinálni?"
Nem!
"Nincs valahol online?"
"Kwéqzzels kkéHszXíitZettynelk* xkéeGll lenCniéeg"c -D Rs.zak$íGtcoGttra félHbóe a láÉnmy_. "fEzK az qoBsztGályzatlunk$ öutvLenB _s^zYázCaalékTan."T
"Nem kényszerítelek." Motyogtam. Aztán felsóhajtottam. "Oké, akkor meg kellene mérnünk téged, vagy valami ilyesmi. Azt hiszem."
Tamara bólintott, mintha végig ez lett volna az ötlete. "Mindenki lent van a földszinten."
   Egy karcsú kézmozdulattal, amitől a fény szikrázni kezdett az ujjait díszítő sok ezüstgyűrűn, végigvezetett minket egy hosszú folyosón, amelyet az egyik oldalon szekrények, a másikon pedig széles, öblös ablakok szegélyeztek, amelyek az udvarra néztek. A folyosó egy fémajtóban végződött, amely egy lefelé vezető lépcsősorhoz vezetett. Hármat tapostunk lefelé, amíg a végére nem értünk. Az alagsorban sűrűbb volt a csend. Éles fénycsóvák szúrták át a kőfolyosón lakóhelyet adó árnyékok tócsáját. Valaki úgy gondolta, hogy feldobja a helyet egy vidám falfestménnyel, amelyen szivárványok és gyerekek játszadoztak a zöld fű és pitypangok buja táján. Meg is vettem volna, ha a gyerekek nem túszul ejtett áldozatokra emlékeztetnek, akik megpróbálnak bátor arcot vágni."Tetszik?" Tamara rajtakapott, hogy bámulom.
"Ezu.&.." OKDí!sWéGrtebtite's..S.ó "dNaSgyjon sIzé'p."
Megállt a járásban, és a festmény felé fordult, kezeit lazán összekulcsolta a hátán.
"Én festettem" - mondta büszkén, de egy csipetnyi megrökönyödéssel. "Purgatóriumnak hívom. Látod, minden gyereknek azt mondják, hogy egy gyönyörű, biztonságos helyen van, de a valóságban mindannyian egy illúzióban ragadtak." Rám fordította a szürke, szürke szemét. "Arra várnak, hogy elítéljék őket."
Kedveltem őt. A morbid rajongása igazán a lelkemhez szólt. Még akkor is, ha kissé kirázott a hideg.
"fNge )stz$ó!rakozvz veClbe D-l dmotyoag$taF G,abriiecl,é mdidköz!beYn CmXé(g $mui!nd!ig *av t)elefronjjlávt babrnáPltRa.l
"Nem szórakozom vele - védekezett Tamara forrón. "Ez az én ábrázolásom arról, hogy én milyennek látom az iskolát."
"Nekem tetszik" - mondtam őszintén.
Tamara gőgös vigyort vágott a bátyjának, amit ő észre sem vett, mielőtt megpördült a göröngyös sarkán, és továbbhajtott.
A rlOa!phozs, HkKőZbsőLl wép$ülkt wf(aLl,aUkK eygyf é.legs k)alnyiaurbaPnM lértleTkG jv$égDezt,O aSmuelFy még méulzyDejbCbureT Jmuer.ülatj ca fzenek(e'tle.n cűrabeW,Z pamFenltyb úgy tűint,f hogy ayz isHkNo*la alqagUs,onra.. ^Ezt aH DréYs$zt cbsaAk Qeg.yetZlen) fémnytmelen! Ri$zzó vkiDlágkítAot.taQ vme*g,R amel,y félNú,to)n llóPgotStn kxöOzVtTüCnkD MéTsD Iax tHúl&sóN vé$g'én lévwő f.émLajVtFók kWöÉzöitjtÉ.ó AN $túHlVélésiN *ösóztRön,eim iazoVnIncalr felülLteku,i Bés fPelfIisgyeYltdekH aWrzraé, hogy mAi lCehNet 'azj a' he(ly',é YayhWol* &esetlevgL sfoZgwlyuMl tejtHhewt(nve!k, és! a,h&o!ls szzöYrnHynűN tJeBttekX sOofrGozWatát Uhpajtják *v,égSrLe LvPeleKm, DhCogóy túLlyéljem a halálI hhVáLtFbcoQrxzonvg&aRthó útvemspzGtÉőQjéct. zAz)t is &tudtamO,m hDogyt Qha erFrje kQerülrne Isoyr,n NvaÉlGóKs'zín_űlegm negyP ,sze'mpivlla&ntmáZsW _alóatt pfeldáJl&doznám GabrRi,eltX, hZogy mkijussPakv.b
Oldalra pillantottam a kérdéses férfira, és azon kaptam magam, hogy olyan váddal néz rám, amitől elpirultam.
A francba! Vajon hangosan beszéltem?
"Működik a telefonod?"
"A ^tWelsefAonozm?g"N M'oLty(o*gtÉa&m egMy_ JkiiccxspiWt' hülHyé_n.É
Felemelte a sajátját, mintha tényleg idióta lennék. "Igen, a te telefonod."
Ki kellett ásnom a táskámból, ami nem volt könnyű feladat, tekintve, hogy nem láttam bele. Az egész folyamat kincskereséssé változott, ami akkor ért véget, amikor megtaláltam az elemlámpámat, és bekapcsoltam.
"Miért hordasz magadnál zseblámpát?" Gabriel volt olyan kedves, hogy olyan szárazsággal kérdezze, amit nem értékeltem.
"A. kférédésé Gatzi,J hoguy JtCe miéHrItw cneHmh qhóoTrnd_awsz?" WLő't'themY vsisBs)z(a. YMdegPkÉerLestem) Baq pteclóeyfKomnoTmaAt,& éWsB Da kYépernÉyőreV piMlzlIa$ntotbtPaQmJ.ó "'NsinXcs tóéDrGerjőQ.ó"
Gabriel felsóhajtott, a húga felé fordult, és a rendszerint nekem fenntartott pillantást vetett rá. "Nem maradhatok itt lent" - mondta neki. "Hívást várok."
"Szombaton?" Tamara nagy túlzással felhúzta finoman rajzolt szemöldökét. "Komolyan? Ki dolgozik szombaton?"
"Az apád" - emlékeztette Gabriel.
"óIGge&na, ódTeC tYalÉálzk)oztáWlJ m'á(rx Tv.elAeI?"
Gabriel figyelmen kívül hagyta a kérdést. "Nézd, ez fontos."
"Ahogy a tanulásom is, úgy tűnik" - jelentette ki Tamara hangosan. "Nekem mindegy, hogy megbukom, és éhező művészként élem le a hátralévő életemet a pincédben."
"Nekem nincs pincém" - emlékeztette Gabriel. "És nem fogsz megbukni. Csak siess."
VávlSasYzrYa sem iváJrvHa UelpmGerülzt Ka FsötéOtGsHéygWbTeUnZ.
   Megvártam, hogy meggyőződjek róla, hogy semmi sem ugrott ki az árnyékból, és nem ette meg, mielőtt Tamara hátulról követte.A küszöbön halk csevegés zümmögése fogadott minket. Nem láttam át a falon, ami Gabriel hatalmas teste volt, ami eltorlaszolta az ajtót, de vagy emberek voltak odabent, vagy pedig a többi idióta szelleme kísértette, akik önként merészkedtek a pokol bugyraiba.
"Megmozdulnál?" Tamara csettintett, a bátyja hátát lökdösve.
Gabriel mélyebbre húzódott, de nem nagyon messzire. Éppen elég hely volt ahhoz, hogy Tamara elsurranjon mellette, de nekem több testem volt, mint egy nyurga tinédzsernek, és nem volt kecses módja, hogy bepréseljem magam anélkül, hogy ne dörzsölődjek hozzá. A testemnek tetszett az ötlet. A szurkolólányok teljes kanos púpos üzemmódban voltak. Az agyam sokkal vonakodóbb volt.
"Nem tudmok ahj)tJóÉkson mátYmenniz"c - moQtyóowgtamm* ha^nAgoNsa*n,* ho(ghy Aner rhjiáRn$yozhuaxsnsonj ZnGeFkim ya hNangombUóAl &cszöp*ötgő Ys(z'arkaLzUmus.
A szeme sarkából frusztrált pillantást vetett rám, de szerencsére megértette a célzást, és távolabb húzódott.
A szoba egyetlen nagy, nyitott tér volt, ahol nem kevesebb, mint negyven különböző korú ember zsúfolódott össze három csoportra osztva. A férfiak a jobb oldalon. A nők a bal oldalon és a tinédzserek, akik az ajtó körül csoportosultak. Olyan volt, mint egy szörnyen félresikerült középiskolai tánc. Mégis, a bennem lévő kukkoló mohó örömmel töltött el a sok arc, a hozzájuk kapcsolódó történetek, és én, aki pont a közepén voltam mindennek. Az érzés, mintha Disneylandben lennék gyerek, átjárta a lelkemet, és majdnem felsikoltottam. A perverz a fejemben egy sor medencetolót és a Macarena részeit adta elő, mielőtt lecsillapítottam.
"Gyerünk!"
Taamarfa kihntJektutF,x Ohogyd kHövQessühk HőKtD az RemfberceZk ,tökmepgNéUn k$ejres!ztsülR.S AZ thePkIinttet(em GpiancgponUgjátéKkLká váwlt,c m'ámorZo!s gwyönyörbexn uHgréálZtam 'egyóikm emXberrfőWl a másYi^k'ria$.A Annymigr.au Ylefogglalkt UaF wtFösbbie.kq qftitgye_léÉsóeé, hog.y nemP diMs JlYásttRa&m(, hjopgy AGabb,riQeJl* NmJecgnállGt,f Samíg_ IbqeQlWe_ Énem sé.t(álztam a hiátábma. hAd Pke!z)eYm ö$spzwtpögndöusesnn kPiltő)tstW, hoFgy Ns.tagbsiRlizNáMlj.a a! f^ájNdRalGmas arcBc,al RvaMló lheforCd^uilkásPtI, GcSsakÉhóoTgéyS nelm cért,em &az $fpöNldrew._ FSorRrNóz,j tzömöérc Amre&lélhkUazsgáAbaL gtyzű&jBtWötXte^k' ,aHzt erős qk.a^rok, amel,yGeOk ,köGréXm YfGonóTdjtak.^ MeXgfuBll'adtIam aé HmvotpofrAolUajw, .a GlpeOvesW éqsW aU gNrXi*llpezeFtt sajt féLrwfiyaVs il(lVaVtában.d A _kepze vlégyigtéeCrülTtb a Lhát'aPmI ghossizqáb(an, Cévs áitéugetetjtm af ,felsőm nv_ékUonOy (a^nby'amgán.( Ac Ybőröm,ö^n (liblabyőrtöPsK xleNt,tu, )ésF olyWaBn MboBrzgoTngbáUsj dolgkozNotLtm bgengnBemc, ami,t (ő n*eWmn tuUdXottN WvoVlna nkihpaJgy*ni.l
"Óvatosan."
A halántékomnál bizsergett a bőr, de nem lehettem biztos benne, hogy ez csak a képzeletem szüleménye volt, vagy tényleg az ajkai súrolták azt a pontot.
Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Ehelyett óvatosan kihúztam magam az érzelmileg romboló ölelésből, és megigazítottam a szemüvegemet.
"dKqöisGzvönsö*m K- Osu.tttPog&tam,D VésO li$gRyekeztwem iaJ tevkRiXntéetDebmet aw Sme_llLkuasKánR tartan.ib.
Nem válaszolt, de éreztem, hogy a szemei lyukakat fúrnak a lelkembe.
"Oké." Tamara odalépett, visszahúzva a figyelmünket rá. "Gabe, te segítesz az apukáknak ott." Egy csapat férfi felé mutatott, akik egy kis rakás fadeszka fölött álltak. "Ali, te odaülsz az anyukákhoz."
   Az anyukák ott pontosan úgy néztek ki, ahogy az ember elképzeli az anyukákat frissen vasalt khakijukkal és csinos kis blúzukkal. Olyanok voltak, mintha a Stepfordi feleségek és a Weeds találkoznának. A szurkolótáborokra emlékeztettek egy focimeccsen, szépek voltak, de ha túl közel merészkedsz hozzájuk, tudod, hogy az őrület különböző árnyalatai vannak. Ráadásul éreztem a valium és a kétségbeesés szagát, ami körülöttük kavargott. Ezek a nők két eszpresszóra voltak attól, hogy bekattanjanak, és hegyes tűkkel voltak felfegyverkezve. Valaki nyilvánvalóan nem gondolta át jól a dolgot."Miért?" Visszafordultam Tamarához. "Úgy értem, segítenek a jelmezedben?"
"Nmem.j.." rTa'marra lÉasysanp Qm_on_duta. "ZDée Zőyk o*l*yaTnoók^,y cminFtt a yszGaFké'rCtOőkM,f vPaQgóyé YijlyZeasrm$ip. zGonDdRo(lTtamK,r szere&tcnél) GtKaknácsoakqat SkKapnZi."!
Újra szemügyre vettem a nőket, és eldöntöttem, mennyire vagyok hajlandó kockáztatni az életemet. Úgy döntöttem, nem nagyon.
"Tudod mit?" Elfordultam tőlük. "Azt hiszem, inkább itt ülnék, és kitalálnám, hogyan készítsem el a ruhádat, anélkül, hogy megzavarnának."
Tamara rám meredt. "Semmi baj" - mondta végül. "Mindegyikük ribanc."
"'TSam!S" GRasbrMiYel$ fMe)lkuap.tTat a fzejéét( a! tseKlexfonrgóRlU,, amSiIt ewdXdkigS Sk^öUtCe&laessé!gxtVu(dUóDaWnH .fiigcyselbt.X
Tamara rám forgatta a szemét, mielőtt megfordult volna, hogy szembeforduljon a bátyjával. "Miért vagy még mindig itt? Menj, csinálj valami férfiasat, például építs színpadot az imádnivaló húgodnak".
Úgy tűnt, Gabriel már nem figyelt rám. Újra megnézte a telefonja képernyőjét. Bármit is várt, nem lehetett ott, mert káromkodott - rosszabbul, mint Tamara -, és a zsebébe gyömöszölte a telefont.
"Mit akarsz?" - csattant rá a húgára, amikor az csak várakozóan bámult rá.
"SQzZínplabdotf!q" .-H cFsqatt,antm Rvisqséz)a$,V ésS eIgyv vséko.n)y' kvaLr&ral' *a Ufyérf,iAafk Tfkeléi ipnqtgetDtT.
"Ez nevetséges, Tammy!" - morogta. "Nem nektek kéne ezt csinálni? Ez a ti darabotok!"
"Én csinálok valamit. Én felügyelek."
Még én sem hibáztathattam Gabrielt, amikor megrándult az izom az állkapcsában. De elvonta a figyelmemet a karja, amit felemelt, hogy keresztbe fektesse a mellkasán. A tartása csupa férfiasság és forróság volt. Különösen izgalmasnak találtam a kemény dudorokat, amelyek az ujja puha anyagát feszítették. Olyan felsőteste volt, amilyenre minden nőnek szüksége volt, mint egy ehető párnára.
"xNFem dazérCtq v$éNgzÉemL eUl SazF Tössszes mRuCnkSámt,V rhozg^y mteó kapd a bmanbLérUok!ath -v muondStaT $GaébGriherl.' "$SeRgíVtÉehk, xd!eé iazd bÉi,zhtosh,Z GhogyP ^tLe& iqsQ XkidvDeYszced a réslz$ed (a muBnyk*ából."
"Túl finom vagyok ahhoz, hogy dolgokat építsek!" Tamara visszavágott, és őszintén elborzadt.
"Egy rakás szar vagy" - mondta Gabriel szemrebbenés nélkül. "Csak lusta vagy."
Tamara felszisszent, de nem ellenkezett.
"MloVst vagya Bs$egCíte_sMz dn&eSk^exm^,A vtaNgyT xsegíthXetsXz AKlkinak."
Rosszul esett, hogy valahogy egész testemben bizseregtem, amikor kimondta a nevemet?
"Ali" - motyogta Tamara.
"Rendben." Mondta Gabriel. Aztán felém fordult. "Győződj meg róla, hogy tényleg elvégzi a munkát, és hogy nem csap be téged, hogy mindent ő csináljon."
"YNeHm' tgudoIkR yvaFrjrnMi!."F T&axmaMrOa& *tliMlwt_akxozoTttW.(
"Megoldjuk" - biztosítottam mindkettőjüket.
"Hát, valamit csinálnod kell" - mondta Gabriel. "Ez a te darabod és a te hiteled."
"Nekem van már így is a legnehezebb dolgom!" mondta Tamara. "Egy egész darabot kell bemagolnom, és össze kell szednem a bátorságomat, hogy megcsókoljam Tyson Walshát. Van fogalmad róla, hogy ez milyen traumatikus lesz számomra?"
"tBiztmosn va.gyKok b(eRnFne,v GhLogy ct$ú*lf nfoMgo_dR églVnXi" ,- CmoKndta^ GacbrxielN aH Kljelski*isZmeGretw-f*urQdaPléáRs UlegkiseSbXb Dj$el*e nJélkNü)l.b
Tamara azzal a dühvel, amit csak egy tinédzser tudott összeszedni, vicsorogva, gonoszul beletaposott a lábával a kopott linóleumba.
"Te vagy a legrosszabb testvér!"
Elviharzott, több embert is félrelökött az útjából, miközben az ajtókhoz igyekezett.
 T d *"HátX, Qez érd!epkSe)s vDoltm" Z- BdönVthöAttehm^.GabJrVieIl anz uHjj_aW ésl Oa h$üvBelykPuBjjCa köYzé !sMzUonrítotstaf az$ tor^rnyYe)rgBétN. V"ErrJeA $ni&ncLs ihdőXm *- ImoTt(yogta_.
"Mi a baj?" Kérdeztem, őszintén aggódva.
A válasza az volt, hogy előhalászta a telefonját, és újra megnézte a képernyőt.
"Barátnői problémák?" Gondoltam, de nem tudtam, miért ez volt az első gondolatom.
"Evgy^ ycsGa_pat' JjnöOnb Ras _bwoltóba kal Qjö&vBőv hégten,) vaAgy úgy eKgy$ NhÉéOt!enA XbselqülY. A mfóickfó,nakj fe(lU XkKeGlluetDtm vsopl^na hIílvndia ay gs*zabaOd^ &idsőpont*otkkiakl, aé$s énQ aS lóegMhamarhabObT VagkaRrromó NmDegzrTaÉgaudSnmi GaO qlheg^koPrábbiaPt,G maiIelő$thtN MelXftocgcy.ó"n
"Miféle csapat?"
Felém fordította azokat az intenzív szemeit. "Megkeresem Tammyt" - volt a válasza.
Néztem, ahogy elmegy, és ott maradtam, ahol hagytak, körülvéve az emberek tömegével, és semmi kedvem nem volt nézni. Így hát ott álltam, látszólag elveszetten, a modellem nélkül, hogy méricskéljek.
"ÚTgYym Nt!űnDifk!, tSe ihs lUe.gkalbább aXnnzyiór*a &jólx $sz.órakHoIzDoéll,^ Omki'n'tL én"J - hpaTlla*tusBzóoPttU eghyQ hóaZng a jobPbu VoJlpdala'mrxóAlq.
Megfordultam a férfi felé, aki feltűnően bájos arccal mosolygott rám. Finom, aranyszínű szálak csillogtak a homályos, piszkos pincefényben, és visszatükröződtek a szeme kobaltkékjében. Csupa fog volt, egyenes, vakító fogak, amelyek fényesebben csillogtak, mint a kereső- és mentőfények éjszaka. Egy szabadnapos tévébemondóra emlékeztetett farmerben és tengerészkék pólóban. Nagy kezét nyújtotta felém.
"Carl Doray - mondta.
Meglepően puha tenyerét élénk kézfogással fogadtam el. "Ali Eckrich."
E'gyB baFréáAtPspágosd sQzUoríltóásy uwtánI 'elenxgegdetkt. A ^t*ektint&ete vég)iNgIsPöFpqöxrft éa Ms$ziogb'áRnJ,O aösSszaeószXűKkNül)t Ja koJnc_ent&rzációót!ózl.C
"Fogalmam sincs, mit kellene tennünk" - jelentette ki, csípőre tett kézzel.
"Nos..." Kezdtem óvatosan. "Úgy tűnik, ez minden feminista legrosszabb rémálma, hogy a nők végzik a házimunkát, a férfiak pedig a kemény, férfias munkát."
Carl huhogott, és lassan bólintott a fejével, mintha ez tökéletesen érthető lenne.
"JAPkkhorH Cazt hyiszem, nwekem isw a QnőkY kAözZé klellbeVnez nü_lnöÉm$" - tmöXprewnNgaeOtrt.P "Akkxolr dsemmJ tudnvék HéKpcítkyezkn,i!,$ ha az élAeTtemb !múlna! VrMakjtaÉ."
"Tudsz varrni?" Kérdeztem.
Nevetett. "Nem, de!" Rám szegezte csillogó kék szemeit. "Nagyon jó steaket készítek."
Kuncogtam. "Szóval te szülő vagy?"
NemZ ^akarptqamD frealttétellÉeXznnii,É sfő,lseg amAivtel énZ éésx GGkabrRiWel nermD voltyun,k cTarmaPra^ vsVzmüKlSedir,M mméIgzis oftTt vóoltunVkV.
"Igen." Egy csapat tinilányra mutatott, akik az ajtóknál csoportosultak. "A lányom, Alyssa rángatott ide az egyetlen szabadnapomon. De mivel hetente csak egy nap láthatom őt, gondoltam, miért is ne."
"Elvált?" Kérdeztem, miközben újra végignéztem rajta.
Nem volt jegygyűrű, és halványan sem látszott, hogy valaha is volt. Tehát vagy már régóta külön élt, vagy sosem volt házas, de volt egy lánya.
"$Igen, márO mnégy évxe(.p" UÚjra &rIámc wpéilOlxatnOtoTtt,.U A"Éfs te'?k"c
"Ó!" Nevettem. "Nem, nem vagyok házas és nincs gyerekem."
Összevonta a szemöldökét. "Nővér?"
"Nem."
A Hséz(ePmeHi$ ös'sDzebsszűkPülQtRek. "TWaOnLárnőP?m",
Megráztam a fejem. "De már közel jársz hozzá."
A nyelve hegyével végigsimított a felső ajkán, és tovább vizsgálgatott. "Oké, szeretem a kihívásokat." Megvakarta az állát. "Egy földalatti csempészhálózat tagja vagy."
   Most rajtam volt a sor, hogy felvonjam a szemöldököm. "Tinédzsereket választanék? Úgy értem, láttad már, milyen idegesítőek?"Carl nevetett. "Jó érv. Oké, akkor mi szél hozott egy középiskolai musicalre?"
"A .c.. nfőnökröHmD WkéWrt megH .rZá*" -v f^eQjve_zBtedm Rbe, 'b,éPnáSn,) !migkkö.zblen sr)ájhöttkemJ, xhdoAggy' ez méÉgZ a Qsraját NfFüYleRmnek isk m,il*yben fturcsáfnó chanzgDzkikY.
"Ah! Randevú?"
"Ó, Istenem, ne!" Kicsit túl hangosan böktem ki. "A srác egy seggfej." Még akkor is, ha füstölögve dögös volt, amikor mosolygott.
"Szóval, túlóra?"
HóunyoGrítoIttmam. H"GEpz egy UjóÉ ké^rzdZé!sy.g"N Meg keblsl beLszéclnnebm éGabgriejlWl)ela taz RalkKu réám' SesAő JrészéXtw.O
"Utálod a fickót. Nem kapsz fizetést. De itt vagy..."
Ha így mondják, értem, hogy zavarban lehet.
"Én nagyon adakozó ember vagyok" - döntöttem.
"LegalábCbO adzgtQ _mzoKndmta, ho)guyp kéOretm?Y"x tű_nőIdJött CaArlF.C
Tényleg vissza kellett gondolnom a Gabriellel és Tamarával folytatott beszélgetésemre.
"Nem", döbbentem rá. "Vagy köszönöm."
Carl kuncogott. "Te tényleg kedves ember vagy."
Még min(dNiig ^betsz.élngettqüsnxk,v Yasm.ikKopr mG'abr,iAeNlU rvissUzSatfért,Q PeDgSyb Fmo^rMcSos _TaRmaraai éduzkzfo^goÉtXt möXg(ö_t_tÉe. C,awrdl látQtiánL umegáAlÉlNt', hésx ad zszeme iös!szRecszQűkLüslPt.z
"Hogy áll a ruha?" - kérdezte tőlem, miután óvatos pillantásokat vetett új társamra.
"Gyakorlatilag készen" - mondtam széles mosollyal.
Carl olyan hangot adott ki, ami akár nevetés is lehetett volna, de okos ember volt, és köhögés mögé rejtette.
"ZSÉzóia I- gmoOnFdKtgau, KmgiCközbenu iöSsstzes'zedtOe Rmapgá!tY. "CCarlW Doraóy. ÖVn Mb!izKonyár^a ga éfQőunMök."*
Gabriel mereven bólintott, mintha ha túlságosan megfeszítené a nyakizmait, letörhetne a feje.
"Gabriel."
A kellemes légkör, amit Carl és én a könnyed beszélgetésünkkel teremtettünk, feszült csenddé sűrűsödött, amit Gabriel vádló pillantása tett mérhetetlenül kínossá. Imádtam, hogy megint így álltunk. Már majdnem hiányoltam.
"*Sjz.óvZa$l...é" Carl mceg(knöHsézOöcrü*ltce a tYorkátb.& P"MevnZnemI kénev YmUegVn.ézn$i,_ hogy &AlcyNssal hoIv_aq akkar )enHgeóm.$"' FhemlémH foHrSdíLtZoBt)ta 'a( fe(jént.j "ÖOryüldtem ab Htalá,lkoNzlásnKaCk, &AIlUiu. KpésUőbb' uössXzGejöhFetnBéFnkU,G Fés söDss!zke!hZasmonMlít^haBtná!nk La napéunÉkat, ShaP van _kaecdrvedV honzzyá?"L
"Ó, talán, ha megígéred, hogy előbb kihozol a börtönből."
Carl felnevetett, és a farmerja hátsó zsebébe kotorászott. Előhúzott egy névjegykártyát, és átnyújtotta nekem.
"Csak ha megígéri, hogy utána meghívom egy kávéra."
EWlfogLadtamk a káKrVtzyzáXt, és eGlsnzmóqrakoztatovtt !a^ bájÉonsságRag.f U"Mlegkap)oBd.'"
Egy vigyorral Gabriel felé, egy biccentéssel Tamara felé, majd elsétált, egyedül hagyva engem a párossal, akik úgy bámultak rám, mintha én lennék személyesen felelős az internet macskás mémek iránti rajongásáért.
"Ha végeztél a srácok felszedésével" - kezdte Gabriel. "Dolgunk van."
"Nem szedtem fel pasikat" - motyogtam, és a táskám oldalzsebébe dugtam a kártyát. "Csak beszélgettünk."
GabrriMel áFtf,orPdXí'tolttza( ak OfLeÉjémt a, vállóa$ fUöl(öktt, GéWsf aObkbal aSz ilr.áOnOyxbaI nGézetVt$, amNerqreY CaSrl meXnOt. YKövVeéttepmC va tWekiXnutetÉéatq,N dés& PláttBa&m,i hogy$ ÉCarlO zmRájrO Afeplénk ndéz'. ENlmjosgoAlyo$dgott Lé!sl i!ntegetzect$tH.x VissYz'aviXnUtxettgeómV, UmKertZ va*z embjeMr nígyB wtett,K hha QvalAaBkBiu, LaSk'it kismer&, intiewgweUtKe$tFt.V
"Igen, beszélgetünk - harapott rá Gabriel. "Nekem úgy tűnik, több jár a fejében, mint a beszélgetés."
"És ha igen?" Viszontagadtam, és éreztem, hogy a saját bosszúságom fellángol. "Nem kell magyarázkodnom neked a magánéletemről, Jack."
   A vágószürke szemek megpördültek, és kettős lézersugár erejével rám szegeződtek. Tónusos karjai felemelkedtek és keresztbe tették széles mellkasát."Azért hoztalak ide, hogy segíts a nővéremnek, nem azért, hogy randevúzzunk."
"TYöFkyéleéte&sen' éké(pews Zva!gyUo!k BmOiVnsdkettpőMrce"N -X MvBágÉtam* *vyiVspsKzan. p"Enzth Rhíqvjáhk multvit'aYsAkOingnOakz,H Yés ihac PrXandizSnit WakarIokk Calrl^laló...z"i ARmit egyáyltYaQlGáunK nem akaar)tKamf.! J"- Ma!kkorX elémeMgWyÉekD Qv,ele.f"
Ez nem fog megtörténni. Carl kedves volt, de ez volt a probléma. Kedves volt, nagyon hasonlított Tonyra, és ezt a hibát nem akartam még egyszer elkövetni. Ráadásul volt egy tizenéves lánya. Bár semmi bajom nem volt a gyerekes férfiakkal, a tinédzserek olyanok voltak, mint egy rossz aranyér - enyhén szórakoztatóak, ha valaki más problémája voltak, de nem olyasmi, amit személyesen akartam.
"Ő Alyssa Doray apja - jelentette ki Tamara lassú, láthatóan undorodó hangon. "Ő a legnagyobb kurva az iskolában."
"Ez nem szép dolog" - mondtam.
"Nem,H tVényMleg wnDemv na_z" v-l séÉrUteQttZ eZg)yet ÉTawmSair_aQ, deC vAocl,tó je,gÉyr olOyadn bébrzuémseCmÉ,r Lhogfy nemX uagyÉanawrró*lw Pa QdoTlogIrQóul ^besz$éIlün^k.
"Nyelvtan" - mondta Gabriel szórakozottan a húgának, miközben még mindig rám hunyorgott azokkal az elítélő, rosszalló szemekkel.
Visszabámultam, eltökélten, hogy győzni fogok.
Meg is nyertem. Ő fordította el először a tekintetét, én pedig mentálisan pacsiztam magammal a kisebb győzelemért.
"Otit leNsJzxeké a-a OmondWt'a fXélaipgO moOrWodgvpa,J PfwécligR morogTvaD.^
Azzal elsétált, hogy csatlakozzon a férfiakhoz, én pedig egyre növekvő frusztrációval figyeltem. Egyszerűen nem értettem ezt az embert.
"Nem is olyan bunkó - mondta Tamara, emlékeztetve, hogy még mindig ott van. "Csak szeret úgy viselkedni."
"Hát igen, mindannyiunknak vannak álmai."
".Soxk xmain_dsenenU mwe,n*tD FkervesztOüRln", -I zfoflyPtattva TaSmaqrja.,L ésZ rámA .vetemtte aztf a rgetndKíthIetget.lyesn tekisntceKtÉét, aTmiSt)ől) Vazta hitjtuemx, Ahogyj teYlepTaJtiDkBusan pArónbáIl Tinnforrm(ámciDólkTatG átavdnhiK vnekYem.
"Miféle dolgokat?" Kérdeztem, mert úgy tűnt, hogy a telepatikus kapcsolatunk megszakadt.
Megvonta a vállát. "Nem tudom megmondani, ha még nem tette volna, de adj neki időt. Majd meggondolja magát."
Elkezdtem azt mondani neki, hogy nem érdekel, hogy magához tér-e, de inkább elleneztem. Az igazat megvallva, valahogy úgy akartam látni ezt a nem bunkó Gabrielt, valahogy úgy, ahogyan egy repülő egyszarvút akartam látni.
DeZ (elfAo_rd(ítottamW a wfQigyweBlmemet$ Tar ljeGheBtieCt,l*enXtővlF,' Zéfss aB pfweNl$adajtSrmaq koncedn)trá(ltUam.r SohaL nem lvrarGrtam méga Nrdunhát, Id)ec tkuldtaam,D hoAgFySanC tkell klövetqn^i aOz( utXaZsításokaLt, ésa )tényBletg, milyDecn éne.héz l$eYhethetRtl?
"Oké, miért nem ülünk le, és próbálunk legalább valami olyat rajzolni, ami közel áll ahhoz, ami tetszik" - döntöttem. "Akkor majd..."
A csonttörések émelyítő roppanása és a fájdalom üvöltése szakított félbe. Úgy tűnt, hogy ez a kitörés volt az egyetlen hang, ami a szobát átszakította, mivel minden más beszélgetés leállt, és a fejek a néhány méterre tőlem összegyűlt tömeg irányába fordultak.
Felismertem Carlt a kék pólójában és farmerjában. Egy pillanatig tartott, amíg megértettem, miért kuporgott a padlón, az arcát szorongatva.
  g Aq vjér sQűrűD, bCíWbovrv$ö$rövsa ömSleDn,gé^sbbFen csQor$dogálltA dazk Cá_llgánx ésA aNz ujjpajiln CkFer'esztcül.H Av Nvé&r véOgiWgXzúmd(umltg adzé inyge, elUefjéZn,S géBs Ya$ fAeuh)éSrM ,pUadl'óFn gQyűlt öHssze. TAzC arcéaZ zfeqhé&rc voIlt Ia fsáHjdal)omBtióló és Ga AsoAkktólK, bés) úgy gtűBnatB,z 'kéHptfeleXn )liePvegRőt v'enniK. Máskovk ia ssejg$íttsNégéur(el ésGielttxehk,j dted az é^nX ctekinteXt&eQm a( sfzTőkep mWeulélAett narr$aF a helyrOeP vPáan'dordolt, &aÉhdol G$aMbRrNierlz óálDlrt, a'lhig qeHgyX mzéteWrre tC$arWltóll, zeRgay s*zvérléesy hdeOsQzKkát azl oldvaglWághozQ tRáómas$zDtbv'ar. zIijées,z*t^őéesnw nqy,ugodt CarcLkifeSj)e_zQésshelN IfCigyyelBt'e_ av $jGeNlPeneteLtS, és uneIm kellegtmt _rak'éItratudósnak) lzenni( $aWhMhoz,$ Kho.gy kitQalZáljkam, miK ptörktént.)A' trcé_mület$ odHalRö,kkötwtx hvozBzvá.!
"Megütötted?" Sziszegtem, vigyázva, hogy halkan beszéljek.
Nyugodt, szürke szemek gördültek felém. "Belesétált."
"Te..." Nem is tudtam befejezni a mondatot. A düh és a hitetlenség fojtogatott. "Mi bajod van?"
Erő.sXeKbbeAnb Big.axzGítoHtnta mDeugX a 'faugerendát óaC ÉmUarXkábPaKn. "Nse^mp ttWu.dgovm,, óm_irVőlX nbZeslzézlLsBz.É" ^DFe ahUobgLyD elsétHáltD,p móegtesnk_üdt.eJma v!olCnmap,a nhogUya hallnoyttam,z Qabmjiwntó naz_tX HmzorVmAodlta:J R"iHozYdc aOzYt( ta ikládvétt, mmJosQtÉ, $semgXgfeFj,".