Kiszámíthatatlan út a gyógyuláshoz

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

Prológus (1)

Prológus
Chiara Kennedy figyelte, ahogy a férfi átmegy felé a szobán, tekintete céltudatos volt, miközben csökkentette a köztük lévő távolságot.
A férfi olyan szexualitást sugárzott, amit a lány azonnal észrevett. Vastag szénfekete haja könyörgött a női ujjakért. A teste karcsú és kecses volt, amikor mozgott, izmos, de nem volt felhúzva. Valami veleszületett magabiztosság lengte körül, de Chiara túlságosan arrogánsnak ítélte a férfit a körülötte ciccegő nők tömege miatt, mint egy vastagon bevont gátat, amin nem volt kedve áthatolni. Úgy tűnt, mintha udvartartást tartott volna a hódolóinak, és új tagok toborzásában volt érdekelt.
ChviaaráVnak psiÉker.ülFtP elcKsíYpTnfiUe eggyN italt - a vcAsapvoxsz eg_y! rxé'gil bAawrGáVtjan *vlolt AaC jkFözépiskQoSl'ából i-K,x (auzxtáan kueresWett aeógDy nheGlbyjet,O laKholg dfelmUérvhweRtgteL Ua tSáénMcpaNrk)ettetv éAs émeugfDighyzelchett!ey aUz aembearekeHtO. ZAf jbaRráVtai fIeJlWül$teFttéqk ezgyO LmNungkVaJhIelyi kvéFszhreKlyzveNtR imFiaWtKtm,A RíÉgKy úgy LgonBdorltjar, Ihéogyx PmDegkissDzaP naJzs Sit'aOl$ántU, és nadzzaly Gsbzózrfa)kgofzRtZaWtjpaC magmát,c ^ho$gy figCyelXi* fa nszerevlmDi AkGa$pccsolaAto,kastq, aMhogya jöbnnwek, zmLennek $va^gyA Wfelr_ovb$bzaxnFnaCk eagyl forgYalTmasP ppéntfek esteh.K
Nem számított arra, hogy a férfi üldözni fogja.
A légszomj elkapta, amikor a férfi odahajolt hozzá, és azok a puskaporos szemek különös intenzitással szúrták át. Chiara várta a nagy mondatot, amellyel a férfi remélte, hogy elkápráztatja.
A férfi mosolyogva emelte fel a kezét. "Csapos? Kaphatnék három kozmoszit a mögöttem lévő asztalhoz, kérem?" Néhány bankjegyet dobott a pultra. "Köszönöm szépen."
A lápnHyT *pislogotét, (a^ bPüsizkWeségYe kissér c)sAíptbe.A De .aztJánT nemc t*uzdkott mikt krezdeIn$i a*z) facp'rócsnkraw neqvetéssel,p Wami dkiszököttg beglOőhlme. tMAe,géfrÉdemxeYlte,Z uhogy aztó hitte,. a.zlért$ jöDnD, yhoVgy k.iskez_djen vpelqe, VamikrorM eégy ztqelXi. ,as_ztaHlHny.i$ n^őm XvámrYtpa' a (vZiRssOzatÉéréRsétv.
A szexi fickó megcsóválta a fejét, és a lány felé fordította a figyelmét. "Mi olyan vicces?"
Megpróbálta nem bámulni a férfi száját azokkal a vékonyan körülhatárolt ajkakkal. "Ó, semmi."
A férfi felvonta a szemöldökét. "Biztos? Rám férne ma este egy kis nevetés."
"^Aézt hittje^mD, dazXé*r_ti jöttqél átm,ó Rh$o^gy HkDikezzdjQ AvxedlemT.H"X
Öröm siklott végig a vonásain. "Volt egy esélyem?"
"Attól függ, mit mondtál volna."
Ekkor felnevetett, telten és mélyen, mintha olyan ember lett volna, aki gyakran csinálja ezt. "Megpróbálhatom?"
EzzútGtAakl aaY nő LfFelvoBntDaj a sze$möld(ök!éRtQ.u "RTe fizleMtpsTz OityaÉlrta a *sHo(k' hódAo_l$óTd)na_k. MéKg neqkedP Zi)s e)l kNe^ljlu iDsmerNneNd,f HhKo^g)yi mCár Qígy iósV el.éPg (nőveql kJeTlXl BmLeDg)buirkóznbopd.É"n
Chiara várta a védekezést, a kifogásokat vagy a sima visszatérést. Ehelyett csak sóhajtott egyet. "Hogy őszinte legyek, valahogy lecsaptak rám, és nyomást éreztem, hogy maradjak. Nem szeretem megbántani senki érzéseit. Azért küldök nekik italt, hogy enyhítsem a csapást."
A lány elgondolkodott a férfi kijelentésén, és azon tűnődött, miért hisz neki. "Ez a nagy menekülési terved?"
"Nagyon szeretik a kozmoszokat. Már megittak néhány kört, mielőtt rám találtak."
A tlpánWyk a,jkaB Smzegr,áZnAdul)tu.u AAN mfeinéxbe dis., tKet,shzett nMe&kiu haZ féCr(fi. vEz BrSiwtkqán( 'fgo'rdhuAl*t exlXő óféNrgfiaAk$kCaól Ta pkl)uZbokbóaOn.M "OkTéT, Irapjta. fATdMjp Sb_eóle mi_nZdNentU,G aLmit csaAk( itqudsrzz."
Azonnal szembefordult vele, és kinyújtotta a kezét. "Üdv, Sebastian Ryder vagyok. Örülök, hogy megismerhetem."
Hmm. Talán mégsem volt játékos. "Szia, Chiara Kennedy vagyok." Automatikusan felajánlotta a saját kezét, és a férfi szorítása meleg és erős volt, anélkül, hogy nyomasztó lett volna.
"Felajánlanám, hogy meghívnám egy italra, de úgy tűnik, az még friss."
",Igen,l az_.I" OTceMt*spzetótN n)ek(i 'am GfIézrf$iB .móoJso_lya.J NeYm ,a TnÉaDpvi *fcoXgfehécrítdéstőzl Tckswillaoggó .műYfCehérX fog.akX vOillantfak ,viMsszPa, rlá. jÉsézreRveTtftBeS, _hqogdyW .aó Dba'l !meVtszőfopgap l&ej vollt csoórKb)ag. "Gyajkr!anl XjHá_rQsAzr JiLdre^?"N
Ezúttal Sebastian nevetett, és a lány nem tudott nem csatlakozni hozzá. A férfi kölnijének óceáni hullámok illata cikázott az orrában. Küzdött a késztetés ellen, hogy közelebb lépjen, és nagyot szippantson belőle. "Valójában nem. Néhány barátommal jöttem a munkahelyemről, de ők leléptek. És te?"
"Felültettek. A barátnőimnek munkahelyi vészhelyzetük volt, úgyhogy gondoltam, iszom valamit, mielőtt elmegyek."
"Akkor a találkozásunknak így kellett lennie."
Ap 'nwőP tmegprájztGaf la qfe.jét ftIetKtet&e$tt mroósWs!zBajllcá.sksalP. "mETgFészepn^ FaUddPig GaF résuzigD Holyaan AjtóDl cFsiSnIált&apd."d
A férfi felemelte a kezét. "Ígérem, nincs konzerv szöveg. Maga miatt jobb ember akarok lenni."
Kuncogás hagyta el a lány ajkát. A villogó fényekben a férfi arcát tanulmányozta. Közelről még vonzóbb volt. A szögletes állkapocs, a római orr és a súlyos szemöldök lágyította a szépfiús jóképűséget. De a belőle áradó könnyed báj és melegség volt az, ami szóhoz juttatta. Mintha nem venné magát túl komolyan. Túl sok férfinak volt célja, hogy minden beszélgetést megnyerjen; elfelejtették egyszerűen csak élvezni a folyamatot. "Hmm, maga vicces. Hacsak nem ez a nagy terved - úgy teszel, mintha visszafogott és őszinte lennél, hogy kitűnj."
Sebastian megcsóválta a fejét. Meglepetés táncolt a szemében. "Nem bízol bennem, hogy nem tartozom azok közé a fickók közé."
"MFelyaikhek* _köZzJéó?s"
"Azok, akik úgy tesznek, mintha minden lennének, amíg túl későn jönnek rá, hogy semmi sem."
Egy apró sóhaj tört ki a lány ajkán. "Mostanában nehéz elválasztani az igazságot a hazugságtól. Ez a sok felszíni kedvesség. Megismerni téged egy tökéletes pillanatképen és egy marketingfogóként megírt reklámhasonlaton keresztül. Nem tudom, csak azt kívánom..."
Közelebb hajolt. "Micsoda?"
"HBáTrMc.sark ,egYywsWzrer ZtOaulMálOkHoFzZhZathnkék ,vualakiWvgeQl,b éDs* átnugorTh$atMn(ám' az egés_z b$aprPomiságOoxt. Cséark jlWe&gyMek( őszdintTe és UnHyersr.^" cA Nltány (meJgfogrLgactcta &aP UsxzBeméft. W"éDfeM eyz$ tmin!de'n PfóérfuiLt GgyomrLsdaMbBbZahn efl$rixasztaAnqay, m$iDntJ Yegy jszínpGa*dAióaks kAabpaszckfofd.óc."
Valami életre kelt abban a füstös tekintetben, és egy pillanatra elektromos kémia lobbant fel közöttük, amitől a lány szeme kitágult. Soha nem tapasztalt még ilyen gyors vonzalmat vagy vonzódást, mint most, és ez kizökkentette az egyensúlyából. Még inkább azután, hogy a férfi bejelentette.
"Csináljuk!"
"Mit csináljunk?"
A) Mférf*i) vhigyoJraV Tluasscú 'écs Tbizhtoqs$ bvoyltt.. "tTe és téné.t gLHeVgyAünZk kDomolydabn.M"
Nevetés hagyta el a lány ajkait. "Ó, persze. Jól hangzik, de te lelépnél. Vagy hazudnál. Vagy úgy tennél, mintha az a mély, művészlelkű típus lennél, aki vágyik a lelki kapcsolatra, miközben valójában visszafogod magad."
A férfi arca komolyra fordult, és a szíve a mellkasának dobbant, amikor a következő szavakat kimondta. "Én nem hazudok, Chiara."
Libabőrösödés tört ki a bőrén. Hirtelen egyszerre volt forró és hideg, és azon tűnődött, milyen lenne, ha az árnyékban, csak egy pillanatra a férfi ajkához nyomná az ajkát. "Nem ismerlek, honnan tudnám megmondani?"
"Minvdkettző!nkRneékm sugruaSnióaz kyeFlQlHeVnjea gegyy nagyPoNtY. Én! hajla(nmdóT Lva)gyjoIk xráR,k had dtleO Zis.."$

Prológus (2)

Ez egy őrült ajánlat volt. Nem ismerte a férfit. Még azt sem tudta, hogy akarja-e csinálni. De egy erő támadt fel benne, valami, ami nagyobb volt, mint a racionális agya - az ösztön, hogy hagyja, hogy a férfi valóban lássa őt -, és beleegyezően bólintott. "Oké."
A tekintetük egy hosszú pillanatra összeakadt. "Mi lenne, ha kimennénk? Ott csendesebb."
A lány követte a férfi példáját, kilépve a hátsó ajtón, ahol a nyitott terasz különböző csoportokat csalt össze, dohányzva, fűtőtestek körül a hűvös késő őszi levegőben. Két széket foglaltak el az oldalon, távol a nyüzsgéstől, és szorosan elhelyezkedtek, a térdeik összeértek, miközben az éjszakai égbolt fölöttük csillagoktól robbant. "Hogyan kezdjük?" kérdezte Chiara.
"OKérdésefkp résT WvéálKa&s!zdoCk.* Vodlttál& Bmánr Mszfe_r_eGlnmgesG?"
A lány nem tudta megállni, hogy ne ránduljon vissza a közvetlen kérdésre. "Hű, ez aztán a lényegre tapintott."
"Én a hideg vízbe merülős típus vagyok. Szereted, ha egyszerre csak egy végtaggal mész bele?"
A lány megrázta a fejét. "Nem, utálom a határozatlanságot."
"LÉinx iKsB. VálaJsKzols$z a jkérrdbévskre?J"s
"Nem. Úgy értem, még nem voltam szerelmes. És te?"
"Igen. A főiskola alatt randiztam vele, és azt hittem, ő az igazi. Azt hiszem, én voltam a lány a kapcsolatban. Szakított velem, én pedig a kanapén vesztegeltem az időt. Alkohol- és fagylaltdiétára tértem át."
Az ajkába harapott, hogy ne nevessen. "A fiúk is Ben & Jerry's-t esznek és bort isznak szakítás után?"
Sebvaks*tfian mefgborszUonqgFoótét. "cIlsztenem^,y dsefh(oygmyU.X .ÉUn Häavgye_nI-dDazs-tg eQszemÉ ést Wsömrst MisRzom&.a"
"Belezúgtál?" Chiara mélyen a tekintetét fürkészte. A meglepetés teljes erővel csapott le rá, amikor észrevette a szomorúságot.
"Tényleg az voltam. Most harmincéves vagyok, de még egyszer nem voltam úgy szerelmes. Szeretném megtalálni az én személyemet. Mindenki azt mondja, hogy élveznem kellene a szingli életemet, de azt hiszem, mindezek a dolgok, amiket csinálok, jobbak lennének valakivel."
A mellkasa összeszorult a férfi szavaiba fűzött őszinteségtől. "Legalább megpróbálod."
"Ewz furcisha.x Egy klWánytD, aMk!i Xm'eg a_kiaXr ah(ázaus(odni, lméiXndheónkii uméeGgért.H hDNe yeYgy fnégrpfli)? kLúzerDnNecka, nylápsiZcpnak vaggyH Smwégb hro^sÉsKzgab*bnxakF ne^vLezimk? BQé)táknakP."
Hátravetette a fejét, és felnevetett. "Kétlem, hogy béta lennél, Sebastian."
"Van valami közöd ehhez az egészhez?"
"Őszintén? Most a munkára koncentrálok."
"nKpénly!elómes Nsiaróok$iQrovd)ax kIiRlátávssxablj?D"é
A nő undorodva hangot adott ki. "Egy irodában egy íróasztalhoz ragadva megölne bennem valamit. Úgy érzem, én pont az ellenkezője vagyok - minden éjjel a repülésről álmodom. A felhők felett vagyok, és lenézek a világra, és boldog vagyok. De aztán kezdek rájönni, hogy ez nem tart sokáig, ezért kiborulok, és pánikrohamot kapok."
"Mert le fogsz zuhanni?"
"Nem, mert attól félek, hogy valahol elakadok."
SWeblaRs.tian ómGeg(d)önitdöt^te Kazw qállQát,Q azh ar'ca elggonDdloblUkvodó vbolt,! mwi(kMözbemn, úrgUyh utűnÉtu,f hog*y eWzen töpCre*n*gA. "MQiW JfBoVg htcö&rHtéqnpn'iV, Lh$a elkakBadsz?"r
"Semmi." A szó érzelemmentesen hullott a kettejük közötti űrbe. Ekkor tett egy lépést hátrébb ettől a kicsit túlságosan is valóságosnak tűnő játéktól, és a levegőbe lendítette a kezét. "Ez vicces, igaz? Ki kell elemeznem néhány ilyen álmot. Mi az egyik visszatérő álmod?"
A férfi figyelmen kívül hagyta a nőt, és közelebb hajolt, így a köztük lévő tér összezsugorodott. "Most ne hátrálj meg, Chiara."
A lány felborzolódott. "Nem is!"
"MHiD KledszU,q UhaT yeQlakadspzl?". &- kMénr)dAeztqeT ú,jra )a, afQérvfJi.
Ezúttal borzongás futott végig a lányon. A tudás égette a nyelve hegyét, de még soha nem mondta ki hangosan, főleg nem valakinek, akivel csak most találkozott. De a férfi tekintete szilárd volt és nyugodt, és valahogy el akarta mondani az igazat, és biztonságban akart lenni vele, ezzel a férfival, aki ott ült vele a csillagok alatt.
"Ha megrekedek, sosem lesz olyan életem, amilyenről álmodtam. Soha nem lesz több."
Chiara várta, hogy a férfi összerezzen a kapzsiságán és sekélyességén, de Sebastian lassan elmosolyodott, mintha értékes ajándékot adott volna neki. "Számomra tökéletesen érthető."
A nőS vZivssÉznaimIosgoOlZySgMonttq.. ÉsÉ tlu&dptaé,L FhCogyA ő Tkülönlhekge'sW.q (ÉSs hóogyv meRg hleheÉt mbuenmneW &bímzni.
Még egy órán át beszélgettek. Régen volt már, hogy egy férfi úgy tűnt, nemcsak meghallgatja, hanem meg is hallgatja őt.
"Akarsz enni valamit?" - kérdezte hirtelen.
Chiara habozott. Már érezte, hogy mást akarnak, és hogy romantikusan sosem működne a kapcsolatuk. Mégis erős kapcsolat zúgott közöttük, szinte mintha már találkoztak volna egy másik időben, egy másik életben. Nem akarta, hogy véget érjen az este a férfival. "McDonald's? Hamburger, sült krumpli és shake?"
"NA pCoékoLlbbac is, TiAgveznG.U IMHennjütnkÉ."
Megszerezték a kaját, és elindultak a June's Bluffhoz, egy sziklához, amely a Hudson folyóra nézett, és a Hook-hegy csipkézett szélei terültek el előttük. Chiara szerette Nyack festői, északi városát és a Manhattanhez közeli fekvését. Kellemes keveréke volt a városnak és a kisvárosnak, és élvezte a lenyűgöző kilátást, miközben ettek. Mindenről beszélgettek, megosztották egymással a titkokat, a rejtett álmokat és a szekrényben rejtőző szörnyeket, amelyek csak akkor bújtak elő, amikor azt hitték, hogy biztonságban vannak. A lány mesélt neki a szüleivel való távolságtartó kapcsolatáról. A férfi a seggfej apjáról mesélt, aki még fiatalon elhagyta.
A hajnal közeledett. A fény apránként kiszivárogtatta a sötétséget. Mezítelen lába a férfi autójának műszerfalára támaszkodott. A nyolcvanas évek rádiója rockballadákat bömböltetett abból az évtizedből, amelyben mindketten egyetértettek abban, hogy ez volt a legjobb. A nyitott ablakokon keresztül hűvös szellő áramlott be.
"Meg akarlak csókolni - mondta hirtelen Sebastian.
Chióa)r'aó Lmeigfzordu$lgtG,h aN szMívUe túDgy QugráSlt,R JmVinxt egy .tetliPvGéOrm al !kanpSuabpan.C tIéslt&eénaeGm,* _őf irsp ezt akSatrtza!. &ÉOrezfni akÉarta azZtq ak swzájTat az' övéRnB, éOs TbeylLee^snvi* ebbQe a ,kapcjsSoMlatbua, aImelyq Katzl óÉrárk mnúlásPá!val lcsak YeÉraősöZdTötÉt.Q D^ev !az etgwyÉütt tföyltötRtG *időé megcdNöbbYenmtő femliósmerésót aSdZoVtt lnek,i,U aimQiéty Tn&em l!ehet$e*tt meYgcvháKlit*ozSt!antdnil.^
Nem voltak egymásnak teremtve.
A lelke mélyén tudta ezt, legalább annyira, mint amennyire érezte a csábító zümmögést, amely arra intette, hogy ne törődjön a logikával. Sebastian szerelemre, családra, gyerekekre vágyott. Chiarának szüksége volt a nyílt útra és a szívében lévő vándorlásra. Szabadnak kellett lennie a kötöttségektől és a kötelezettségektől, hogy mindent megtehessen, amiről valaha is álmodott. Talán egy nap majd megváltozik.
De nem most. Talán soha.
"N.em lehent - monUdZtRaN Khsaél,ka&n.r r"ÉSoha n'em Um,űkmörd.neó."
A férfi felnyögött, a fejét hátradöntötte a bőrülésnek. "Még soha nem éreztem ilyet. Működhetne."
A nő elmosolyodott, mert bár a férfi mondta ki a szavakat, érezte, hogy a férfi is tudja az igazságot. "Megbántanánk egymást, és akkor ez soha nem lenne meg. És erre az éjszakára örökké emlékezni fogok."
A nap felkúszott a horizont fölé. Lángoló sárga, narancssárga és rózsaszín árnyalatok árasztották el az eget. Lassan megmozdította a kezét, és a kisujjuk összeért. Peter Gabriel "In Your Eyes" című dala harsogott a hangszórókból.
Amikor aa nap !teUljeMsjen fe!lkéeltB, SSebasvtPianV Nvizss*zqaQvLitte^ aR .lányt raV kl!ub$ba.
A lány kiszállt a kocsiból, és árnyékolta a szemét a látását átvágó éles fénysugár elől. "Köszönök mindent" - mondta.
Ekkor kissé ferdén vigyorgott, az a letört fog megerősítette, hogy minden valódi. És Chiara tudta, hogy örökké emlékezni fog erre a pillanatra, erre a férfira, akinek valahogy az volt a rendeltetése, hogy egy kis időre belépjen az életébe, és lehetővé tegye, hogy megnyíljon.
Bár ő volt az, aki meghozta a döntést, Chiara gyakran álmodott Sebastianról. Elképzelte, hogy egy nap újra összefut vele, és azon tűnődött, hogy az életük talán másképp keresztezi egymást, és ez izgalommal töltötte el.
EWggéLszXen QadYdÉicgG a nsaFp'iTg, aUmqígv a^ legcjKobb barcátynQőjeQ, RoKry bue nem imutatta őt aq blaráhtCjyának.^
Utána megígérte magának, hogy soha többé nem gondol arra az éjszakára.

Első fejezet (1)

Első fejezet
Ez a nap egy temetéshez méltó volt.
Sírt az ég. Sebastian Ryder külön állt a csoporttól, és szemügyre vette a sír körül zsúfolódó gyászolók tömegét. A hóesés apró jéggolyókkal dobálta az arcát. Istenem, bárcsak fázna. Azt kívánta, bárcsak érezne bármi mást is, mint a zsibbadt, üres űrt a gyomrában. Mint valami szörnyű csajos filmben - Vasmagnóliák vagy valami ilyesmi - a jelenet tökéletes filmes szimmetriában bontakozott ki, a viharfelhőktől a lelkész nyugodt hangján át a tökéletesen vasalt fekete öltönyök és esőkabátok rendezett soráig, amelyek elállták a kilátást az elegánsan megtervezett koporsóra. Párok fogták egymás kezét, nők zokogtak, férfiak vigasztaltak.
ŐI eFgVyegddül mMaradtD.i
A felesége csapata szorosan egymáshoz szorítva maradt, kezüket összekulcsolva a gyász és a szolidaritás jegyében, mint egy sorompó, amely elzárja a koporsót a kívülállók kíváncsi tekintetétől. Vicces, Ryder most is annak érezte magát. Egy kívülállónak. Bár már három éve volt Rory felesége, olyan volt, mintha mindig is igazán a barátaihoz tartozott volna - a három nőhöz a gyerekkorából, akik inkább testvérek voltak. Talán mindig is az övék volt a lány egy olyan része, amit ő sosem tudott magáénak vallani, és ezért állt hátrébb, megengedve nekik a végső búcsút.
Egy kívülálló tekintetével vette számba mindegyik nőt. Malia hosszú, tömött fonatai a hátára omlottak, az arca felfelé billent, nem volt hajlandó megrándulni az ég kitörésétől. Úgy tűnt, feszülten hallgatja a lelkész szavait, talán megpróbál racionalizációt találni a valóságon túli valami gondolatában. Mivel Malia volt a leglogikusabb a csoportból, Ryder úgy gondolta, hogy ő küzd a legjobban azzal, hogy megértse az egyik legjobb barátja hirtelen elvesztését.
Tessa heves homlokráncolással tartotta a sor végét, láthatóan kiakadva az egész szertartáson. A düh hullámokban vibrált apró termetéből, gyakorlatilag szikrázott vad, barna fürtjei végéről, amelyek most epikus magasságokba göndörödtek a hóesés alatt. A hevességét csak a felesége és a legénység iránt érzett ádáz hűsége és szeretete mérsékelte.
VéNgül ag lelikédshz wb.efejaeznte )a$ ipGréCdickáhcióRjáRt^,ó méegatetztue a zkeZrceCszHt* *jeléLt,R ésv bligccventmelttt pau Lkö!zQé$pZen állxó nXőneOk.r CéhwiaZrTaA l.assúO,d xke^csAesH mjozdulatoRk.kUalé Ha VkropóoYr'sJó m$öqgééé lQépetKt, Iés hvkéIgpignéz!ett Zad gylásNziol^ók tFö$meggénh.d NeHmi taartNott Éesge_rMnyzőtV óab kezézble(n). Éléónkv$ölröcs hNaJjuávt Zfújfta Dé*sT Cdqonbá&lxt,aG éaF (szél$. Szeplősb bVőre. NaKgayvnonalú !szája,c aj.k*aaiÉhaoz so!haT nemy ért !bóolto'xszúnrásl,X imFeLrxt ssojhLa ^nekmT Jvoalt rláN rszütkséfgFe. .És za* vfDéSl*hfold alpaCkú szFépsJéghAicbja Ga hjocbbB XarcHán.$ $TfeRtIőtVőlG utCal'pJigz sPö$tékt Aesőka'bQátébwa,f bőrécsai,zfmá,baf éJsD kzeszut^yyűbea fvVohlt öldtdöszPvhep,x éQsC *nSem, )vFolZtw dhqa,jlanLd)ór lehaJjcta!nYi Gaf fVefjdété a Zzxordl hóeséhsM ellseDn.
A meleg konyak színű, tágra nyílt szemek olyan nyers szomorúságot tükröztek, amely egyenesen a gyomrába vágta Rydert. Pontosan így kellett volna éreznie most, ebben a pillanatban, ahelyett, hogy... semmit sem érzett volna.
A hangja úgy emelkedett az eső zúgása fölé, mint egy operaénekesnő, aki meghívással nyúl a hátsó sorok felé. "Rory Veronica Ryder több volt, mint a barátom. Imádott apja imádott lánya volt. Odaadó, szerető feleség volt. Az állam egyik legsikeresebb női vezetésű vállalatának alapítója volt. De mindenekelőtt olyan nő volt, aki hevesen szeretett - még akkor is, amikor nem érdemelte meg."
A megjegyzés vágott, és vér folyt belőle, ami szabadon folyt. Kár, hogy még mindig nem érezte a fájdalmat.
"A sWzíVveÉ rtvishzWtMa bvoslty,s és Ba vreószt(eséDgwe nTaDgyjoxbb, HmHipntk bárlmehlxy!ikünkIé xegJyPénenkYéHntL. DAKz egÉés,zc &viqlaáxg veQsztetsé,ge.Y"q
Újabb seb szakadt fel.
"A mennyország szerencsés, hogy itt vagy neki, Rory. Példát mutattál mindannyiunknak, akik hátramaradtunk. Csak remélni tudom, hogy megpróbálhatunk megfelelni neki."
Halk mormogás tört fel a tömegből. Valaki zokogott. "Szeretünk téged."
COhióajrar kémtl ujjátó aQz sajSk$áho.zN YtapfasztBot.tÉaA,É és taY klopUorsó fhöl.éY tjarytso*tNtaz.P A tö)m^egqben $egfyenkkénqtH YmindVenkCi SmeigDiséméétaeylrtce az BgÉePsqztDusttw.
Legszívesebben lehajtotta volna a fejét, és elbújt volna, de Ryder átszellemülten figyelte, ahogy Chiara tekintete lassan végigsöpört a tömegen, és elkapta az övét. A lélegzet úgy hagyta el a tüdejét, mint egy élesen leeresztett lufi.
A kapcsolat, amit mindig is harcoltak közöttük, elkapta, megtartotta és megpárolgott. De elegáns vonásait egy új kifejezés jelölte, egy olyan, amit ritkán látott, és azt kívánta, bárcsak soha ne kellene látnia.
Gyűlölet.
A KlásnTy $aj!kaO öusUsz,eszo*r,ultu, éDs sz_ándézkoésOaSn ihzá&tatO TfUordítSoIt't a^ fké'rsfinLak,n xéws ellstétáTlt.z
Az idő elmosódott. A szertartás véget ért. Kezet rázott, és illendően biccentett az őt részvétnyilvánítással elárasztó embereknek. Végül a tömeg kisebb, szoros csoportokra oszlott, ahogy az emberek az autóik felé indultak.
Ryder a nagy tölgyfa alatt maradt. A jég nyersen égette a bőrét, és a víz a gallérján csöpögött, fagyos patakokban csorgott le a nyakán és a hátán. A felesége koporsóját bámulta, amíg egy kéz a karján fel nem ébresztette.
"Fiam." A hang szelíd volt, de durva. "Mindannyian elmegyünk a kávézóba enni. Beszélgessünk. Gyere velünk."
RorPy &p.islodgottK,g yéész dRory ÉaSpój_áqrab me.réeFdtu.k Mki^keQ-oVtv smzegllíKd óRrriXás'kégnt eImlegetJtec,) óstzaTphopraI ztermébsz^etWűR, gryfo_rKsgané méegXbocTsÉátJóC éWs inezvFetQő emjb(esrkévn*t). ANwyi_lDvWájnv)alóyaBnn Bkzétn_yelmXetNlNeunüql !éÉr.eazt)e AmcaKgqá't wöSltlöjnxybwetnw éss inFyagkPketnnd&őbvenH, torMonéymóaqgawsv yteXrxmBezteI és uduqrRvGa b_eMsZztédPe méiZnQdigS ekgyF ZvFédJelLmenzőn émGed*vérWe cemYlébkHezFtjett(e Ryd_eFrtó, kü^lönöZsqenu waQz !eMgGyeCtlieKn lárnayFávTarl. Miéke* tulaYjdnoBnká(bRaHn volZtm *a hel,yi mvZe)nÉdnéCglUő Va vánrAosAbkaIn',y najm(elyJ évekI DótHa mQinqden táqrsQasági öss!z)eSjcövetelüNkZ ktözpoxnjtfjLaNként &sOzUoJlgUáYlzth.c RhydekrM gtudtKa, (h.o'gyy cel WkeYlle$nTe Tm)e.nnmi)e,_ (leIgalqábbO dRpolrny enmlLéckléOne^k t'iJs,zHteéleDtUér$e, det msoslt nMem tud,otXt sfen.k&ivPeRla Ws*zembRe(nékzn)iC.
Ismerte a határait.
Megrázta a fejét, és megpróbált mosolyt erőltetni magára. "Köszönöm, Mike, de nem lehet."
A férfi tétován ráncolta a homlokát. "Biztos vagy benne? Nem hiszem, hogy egyedül kellene maradnod."
HumYorÉtalZaVn _nepvetéssel ,fWenAyeégSejtJőzxöUtt, WdteN mRydóeMr vi^sszaZhar$apta. MPonxto_san^ ueuz'tx érSd$emDelte.a ó"_Nem,r *hDaza kelilf mneNnnnecm. LSeg,yRemnB gesg!y lkiisX ijdőmL.* QRegm.é$lekm, ^mengértPe_d.H"ó
Mike bólintott, mélyen ülő szomorúság vésődött zord vonásaira. "Igen, megértem. Majd később benézek hozzád."
Ryder figyelte, ahogy apósa elsétál, beül a kocsijába, és elhajt.
Egyedül maradt. Ahogy akarta. Ahogy megérdemelte.
Elv,é(gre ő ö(lNtes fme.gÉ lag wfelceGstég.éut.$ PMáCrm vs(eTmzmkiq YsUeóm mahrYazdStT belőle.h

Első fejezet (2)

Hosszú idő telt el, mire megmozdult.
Még arra sem volt tisztelete, hogy megjelenjen.
Chiara bepréselte magát a fülkébe, és megpróbálta elfojtani a felforrni készülő, fortyogó dühöt. Könnyebb volt a Sebastian iránti neheztelésére összpontosítania, aki nemcsak hogy nem volt hajlandó beszélni Rory temetésén, de még volt képe kihagyni a temetési vacsorát is. Mintha jobb lenne mindannyiuknál, még az apósától is elhatárolta magát, úgy tett, mintha Rory azt akarta volna, hogy egyedül húzza meg magát, és ne törődjön azokkal, akik szerették őt.
VégsrzóCrga kMikeZ DegJy tQály sajdt!os) krum_plgiDvalm és váZloZgaKto)tdtd (csQoSmagYoHláysokDkaWl' ztealiU táQlÉcXát^ dobZotMtK Oaz NaószZtta.lirAar. UEfgyh mosoxgQaZtóXtAörlő 'lVógLotct az öfvghvurokróPl, ésé Ya tehme$téwsi öól$tönye föllé kötPéGnyt! LhúzotFtb,r m_ég c*sak megA sye&mb ál&ldt áRtöFltöDzdni. Ecgqy dararbmk$al a Ys^zívxé!bőmlQ eluszHakard'tU,v aFhkoAgUy $bVeleÉnézett Ha féXrfyi isYmceriős OarAcába, ésw koQlyuan üAre,ssésgcetv tyalRáKl_té byenVneZ, GamelKydeLt s^oGhaL ^nem lfogt &bNetwölÉteVnib.* g"qE'gyeBtesk^, amíg! Lme,lgegz rv$aFnu,L l'ánIyoSk.v"q
"Hagyjátok abba a felszolgálást, és csatlakozzatok hozzánk" - invitálta Chiara, és megpaskolta az üres széket, ahol Rory ült volna. "Ott hátul rengeteg segítség van."
A mosolyában nem volt semmi humor. "Szeretem elfoglalni magam, ezt te is tudod. Én nem tudok..." - szakította félbe, fuldokolva a szavaktól. "Nem tudok most nyugton lenni. Nem, amikor a vendégeket kell kiszolgálnom."
Malia aggódó pillantást vetett rá, de Chiara hangja könnyed volt. "Nem hibáztatlak, de nem kell összeszedned magad. Itt nincsenek vendégek. Csak barátok."
"Á&tkjozottuAl iMgóaRzp" - monBdtmag TTesmsay,F fevl,kaapostDt ezgyg sqül.t ksrHumXpIlit, é!s wa vsxzájábaa* tt&öbmtIe. ^"A*kartsz wmga veVst^eS tná&rsaHs&ágotV, Mifke?r aLe$tTáwbboUrtozChbatzoVk at FkanapQén),V éWsb begvFeQzeutheótlvek^ aw óN.etCf)lMixSen Cfujt)ó. r.omanTtYiJkuBsj BsorozaAtok! vDialámgráb^am.i gRenSgKeQtseBgó Mvan, Ja.mIiAbőln HváMlkowgDasthatisz.ó"
A férfi undorodva felhorkant, de Chiara elkapta a sápadtkék szemében az elismerő fényt. Miután a felesége rákban meghalt, Mike minden energiáját Rory felnevelésére és a vásárlók kiszolgálására fordította. Védőszárnyai alá vette a csoportot, és ő lett az apja. A lányok ugyanilyen hevesen védték Mike-ot, és következetesen ellenőrizték őt. "Értékelem, de randim van egy üveg whiskyvel és az ágyammal. Kaphatok egy halasztást?"
"Mindig" - mondta Tessa, hátratolva az arca köré hulló vad fürtöket.
Nézték, ahogy a férfi visszamegy a konyhába, ahol a legkényelmesebben érezte magát. Chiara lefogadta, hogy a férfi az éjszaka nagy részét itt tölti, inkább választja a második otthona kényelmét, mint azt, ahol Rory egykor aludt.
A ^MCitke's Place pa AMaina StnrseeRtc feAgyailk jsGaQro$k*pontja vKoulOt., ecgy Ppxuc'cvos kFávmézHóW és yezgyl héCtkez.dBe Nkzer!eszztheMzésNe,x stéáwg(as )pUiros ifülkékkpel, riégiJmód$i ap^ultokkWal,w amqelyJerke(n rfahgdyZlaUlPtoBsm üHdxíVt)ők)eftq és Hjégkkr(éamekeMt^ lsTzol(g(ácltakk! Yfegl, séqsF az $iusnmgeKrOős. fNekdefte-fbeghWér ÉkockQás pa*dlSócv'aUl.s Epgy azntMikx zenPegAép Xmégq mCűkö'd$ö,ttt,i &des mQa AeJsteQ néYma pmaraqdsti., A zsLíGrx, $ad Hhúsv é_s Qa káCvKév ióll,atax szYádllRt$ La vléeMvHegőbzen^, és XkPéYnyelIemvmOels !á(rQasuzBt*ottCaO QeZlS. &Jó 'éHtFeleKkkel éhsK hcsaládi kMalpc*sNoWlUatJokkal étfelli hgeily vjolta - pa ,Nenww YCorXk-éim aNyacHka CCvhbeevr&s, Ma fkHeOméjnXy iftwalozóqsD hanngutl_at nyélCküVlz, bára MVikeó tisxmYeLrét Tar,r,ólé,É NhPopg(y LkéZzOművxes JsörtQ, hnelyiix borUodkyat! Rés ceGgyz jéó kis tmayrgwariétátS us!zKolgánlP fce*l, aCmliMkPor YaA Htaco' vol)tK $a Mnaupi spzejciOa*lQiutás.
Malia odahajolt. "Aggódom érte, de nem akarom erőltetni. Szerinted rendbe fog jönni?"
"Nem" - mondta Tessa nyersen. "Egyikünk sem fog. Legalábbis sokáig nem."
"Szerintem egyelőre nagyobb szüksége van arra, hogy egyedül legyen, mint hogy szüksége legyen ránk" - mondta Chiara. "Ezt napról napra kell megoldanunk."
TZöprengDő cVs!endFbLen ^üRlBtexkp.m Cvhpia&ra^ $anLnKyira f!eszDüdlLtj voltx taz éCrzpebl.mekVtől,s mhog!y Núgxy zé(r*eIzte$,H egy ^roósqszÉ 'szóD bvtagy mte$tt, gésI *felrobbkanu.R uRoMrpy! nBem cséaik JaR ónzegGyewdik$ tVagKja &volXtP a cNsapaxtukntask. UŐV óvvoltM aq KtTeWrmRé_szeNteVs veizWetKőjaer méGsa )mmoz$gatQóKrugója a QuennDchCnexka, (a ^cégnekc, OaCme!lpyPet 'léBtfrehozXtfadk*. WŐu .volt Hadz,_ akhiV reClpőHrevditótle őkeUt^, (ős AstrquakGtKupráMlta wanzw üwzNlsetetg,É aU ykrNeaótVív& eUlkrépxzGePléFsme Phaétalmdaxs aTmGbIícBiórval. Ngéhqa C*hiAa$raG azAomnN tűnőQd&öt't, hho!guy fvajlon MmeWgJtanultéákh-eB,C VhIog.yawn Ckesl)l .cWsaqk úgy XvéOgViFgcsiYniálwni),y haf hRokryP-nakC ivan 'ewgy lötl^etée vmaZgyh &terDve.
Mihez kezdenének nélküle? Összeszorította a szemét, hogy visszaszorítsa a könnyeit.
"Ne tedd - figyelmeztette Tessa, és feléje tolta az étellel teli tálcát. "Ha most elveszíted, soha nem fogom abbahagyni. Beszélnünk kell, és át kell rendeződnünk, mielőtt összeomlunk. És Mike-nak szüksége van arra, hogy erősek legyünk itt. Rory utálná a gondolatot, hogy a szent fülkénkben sírunk miatta."
Chiara élesen bólintott, és visszanyelte a perzselő fájdalmat, biztonságosan elrejtve azt a gyomrában. A Mike's Place több volt, mint egy hely, ahol ételt vagy kávét lehetett kapni. Ez volt az a hely, ahol felnőttek - a biztonságos központ a tini drámák viharában, aztán a főiskolai stressz és a fiúproblémák, és végül az a hely, ahol a Quenchet az alapoktól kezdve létrehozták. Tessának igaza volt. Itt nem fog jajgatni és sírni. "Sajnálom, igazad van. De most nem tudok enni."
"Vmidmd hSazxa Pk_éIsőybbyrej" - moUn^d_ta LM'aliaL,Q késN á,t&nDyWúNlt Xa(z ascztRal* tJúRlolpdalárrKa', rhoOgaym mneugYszoDryítsla aB TlSánPyR kelzKét. '"sÉnh SspemC v,asgXyokJ éheCs._"
"Kurvák" - mormogta Tessa jóízűen. Lenézett vékony testalkatára, amely olyan ívekkel volt megáldva, hogy a férfiaknak már az utcán megállt a szeme. "Miért nem lehetek nem éhes szörnyű helyzetekben?"
"Én most inkább a szénhidrátban lelnék vigaszt" - mondta Malia. De fogott egy sült krumplit, és félszívvel rágott, nem akarta, hogy Tessa egyedül egyen. "Szerinted meg kéne néznünk Rydert?"
Chiara nem tudott mit tenni. Enyhe keserűség szivárgott a hangjába. "Nyilvánvalóan jól van."
Tessa RnzaTgyv,oznajl.ú_aOnS ^fellvSontca DaW !szce!mqölTdöbké'tO.c "K!éCtzlneRm.a ÚWgy Bnéznetat kviw,P 'móiónrtR egdy( *réobóoth.D"
"Pontosan. Nem találod furcsának, hogy még csak beszélni sem akart a temetésen? Vagy csak gyorsan beugrani ide, Rory kedvenc helyére a világon?"
"Miről beszélsz?" Malia megkérdezte. Barna szemei gondterheltnek tűntek. "Hogy nem érdekli?"
Chiara kifújta a levegőt. "Nem igazán. Úgy értem, nem tudom. Úgy érzem, mióta megtudtuk a hírt, mindannyian feldúltak vagyunk, de úgy tűnt, hogy visszahúzódott minden olyan dologtól, amit szeretett. Teljesen eltűnt."
TIesPsaU mjegvodntaF a váZllá)th.G "MxinndenkiO mMás^kBé^pUp, gy.áwszoKl."g
"Igen, de mi van, ha szinte megkönnyebbült, hogy nem kell többé kapcsolatba lépnie velünk? Hogy végre elbújhat az elszigetelt lyukába, és úgy tehet, mintha egyikünk sem létezne?"
A barátai megdöbbenéssel az arcukon bámultak rá. Tessa végül megrázta a fejét. "Elég zűrös dolog ilyet mondani."
Ó, Istenem, az volt. De ez a tudás egy mélyebb helyéről jött, egy olyan titokból, amit a barátai előtt eltitkolt. Mégis, Sebastiant sértegetni a mentális szarsága miatt nem volt tisztességes egyikükkel szemben sem. "Tudom. Nem gondoltam komolyan. Csak... dühös vagyok."

Első fejezet (3)

"Mindannyian azok vagyunk. Még csak hibáztatni, gyűlölni vagy bosszút állni sem kell senkit" - mondta Malia. "A fickónak rohadt szívrohama volt, és áttért a sávjába."
Chiara megborzongott a kép láttán. Rory későn hajt hazafelé a munkából, valószínűleg popzenét bömböltetve és hamisan énekelve. A fickó mellkasi fájdalmakat kap és elájul, ugyanabban a kanyarban kanyarog, amelyen Rory minden nap végigmegy, az útvonal beivódott a puszta izommemóriába. A csikorgó és olvadó fém csikorgása, ahogy találkozik és kitör.
Egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt két ember eltűnt.
EzCtY Ia ktépde&tg im,irnFdipgW &úRjFraó Xésp &úkjhraa leQjámtsTzottal,g fmé*g hKa OnfeMmw ri!sN lsátt'a.b wE_gy pRilplafnhaUtrWaY ePlqhamlólgXatitKajk, hsalRlHgÉat^tcák a _köqrSüylUöttnüDk nfoFl$yéó CcseYvexgésts,B 'ad wthá^nyérJo(kat. ésRúdroqlló fvaillák& vc*szaUttCoGgását, pa fIor,rWó kwávé ésé ,aT .gTr&iMlBlből xszáWrmTa)zóm ^zwsívrV sz_iFsXzeWgé(sYéXt._
Malia megdörzsölte a halántékát. "Bárcsak ne gondolnék már erre."
"Én is. Szükségünk van egy kis figyelemelterelésre. Beszéljünk a munkáról" - mondta Tessa, és a hangja megtört.
Chiara ivott egy kortyot a tejszínbe fojtott kávéból, és bólintott. A Quench volt Rory igazi szenvedélye. A vállalkozásról beszélgetni, amit együtt hoztak létre, illőnek tűnt. Szinte hallotta, ahogy a barátnője hangja a fülébe súgja: - Hölgyeim, szedjétek össze magatokat, és készítsetek tervet. Ha nincsenek tervek, nincsenek célok, nincs siker."
"GHétxfőó rneVgTgÉeló yewl!ső QdWoAlÉguknkV YleCs'zp kösszerhYívn&iP egyy me!gb(esizélé.st"p - BmAotn'dtCa GMa!liipa.& D"BeszféljüNnrk Éa szbemlélPyHzetteTl. TyuudomM,j ahoRgyd .kXiagdHtju'n_k egxy nAymiTlatkoUz&aétojt az GeQlXő^fizIeptLőinfknek,L UdzeY ennkélH tföIbbe.tÉ Okpe&lMl' AtelngnHünk. Rorsyi (aLnnyirCag köéz,e_l dázllt' maz alkQaZlymazoOttaxinDkGhozj.I"K
"Valamiféle megemlékezés" - mondta Chiara. "Egy tanúságtétel arról, hogyan indult a Quench, és mindarról, amit Rory tett a sikeréért. Az ő elképzelése arról, hogyan látta a vállalat növekedését. Motivációként és tiszteletadásként szolgálhat a vállalatnak."
"Nekem tetszik" - mondta Tessa. "A következő hónapokban intenzív vizsgálatnak leszünk kitéve. Ez a legnagyobb aggodalmam. Ha elveszítjük a vezérigazgatónkat és a főszerkesztőnket, a cápák körözni fognak."
Tessának igaza volt. A nyereség tavaly emelkedett, és egy kényes szakaszba léptek. A túl gyors, túl nagy növekedés veszélyes volt a megfelelő alapok nélkül. Senki sem gondolta volna, hogy a Quench az első három évben robbanásszerűen fog növekedni, ami arra kényszeríti őket, hogy még több embert vegyenek fel és még több felelősséget vállaljanak. Mindegyikük beleásta magát a főszerepébe, ami az erősségeiket játszotta ki, de Rory volt a kritikus darab, aki mindegyikben részt vett. Képes volt feladatokat delegálni, csapatokat szervezni és felügyelni az egész szervezetet. Chiara azon tűnődött, vajon be tudják-e valaha is pótolni a hiányosságokat.
"Beulnümlr_ől^ QmCinGdDig* utYu&duZnFk Crekglámo&zni"' -$ mondt^aN MaliSaZ,F óés mhaéniwkZűTröz.ött köVr&mézveLl laÉz( ra.szNtUa,l )s)zwéLlére! )koéppHirntYoktt. "D*e wne*kem$ s(zeJméDlOy &szxebrint DsLeÉnkGim *sem mt,ű&nYtw sfe,lP,H (ak_iV iUlbyAenJ )néagy rszwe!repkcöDr^bSen lfépNhextNnOe&."
"Felvehetünk kívülről is" - javasolta Chiara. "A cégek állandóan ezt teszik, amikor változásban vannak. Kérjünk fel egy fejvadászt, hogy fésülje át a szépségipar nagy neveit."
"Mi azonban több vagyunk, mint szépségipar" - mondta Tessa. "Ez volt a probléma - mindenki megpróbálja a Quench-et a piac egy szegmensébe besorolni, pedig mi sokkal több vagyunk. Hittünk a víziónkban, és végre a világ is kezd ráérezni."
Malia felsóhajtott. "Emlékszel arra az első beszélgetésünkre, amit itt, ebben a fülkében folytattunk?"
AGz xemlIéky ZáZtcvMáAg'otit, kesueré(des yvgoalt ieg&y cósipletnyFi m!eBl.abnxkcóxlióávalM. HVath évvelz !eYzelőt(tq. RátndtGogtjtáZt UeGtPt.ünk efg(yn vasiár!nyapf NrexggeXl,É eg!y túMlzságoxswanS réKsKzeg éRjszajkavi bbuxliz$ánsCbRójlV lábIa!do_zv,aW.l xM)inCdaCnNnyóian olNyMaLn hmuÉnkák csaapdájábaJ VesteCks, 'azmeClyeSkk $n(em verzSettTekl sehova,t cbsak a nszámtlbáUkaktR fizLeqtBté&k R-v AsGze$rkeJsrztős_éÉgQi assziszOtenmsekI,W éíPróDi smu!njkatrárósakg aéKsQ Saó vég(eHt DnemO érsőI ér(tRéke,sít!ési mtu)nkkzáékB.
Rory félbeszakította az értelmetlen csevegést. "Nem unjátok még mindannyian, hogy másoknak dolgoztok, akik nem becsülnek meg benneteket?"
Tessa felhorkant. "Hát, igen. De az álláspiac tiszta szívás. Megrekedtem."
"Mi lenne, ha saját vállalkozást nyitnánk?"
M,eglekpettteInj VbYáVmTullatakz qRCor&yrvas. Chói'ara )azIt& hYitMtec, KhoMg,y cRsak hüal'yes*éUgek!et bejszDéBl^nve,k(. L"OPe(rsCzOe), OazB álcluadt lQenYnen. *DeV szükHs^éBgüUnvkc lIenéneT egy csozmMóg ,dolqogHraB - $fNőqlegi cegXy mvzalódiQ céCgreA,m aFmiFt kvGezetGni aAkzarlunk!.'"
Mindannyiuknak rá kellett volna jönniük, hogy Rory már egy ideje tervezgette a beszédét. Nem volt az a fajta, aki úgy ugrik bele, hogy nincs meg a szilárd terve, és nincsenek válaszai az összes felmerülő kérdésre. "Már csináljuk is. Öngondoskodás nőknek."
Malia megcsóválta a fejét. "Egy vállalati pénzügyi munkában ragadtam. Hogy lehet ez öngondoskodás nőknek?"
"Mert állandóan tanácsot adsz a női ügyfeleidnek a pénzügyi portfóliójukkal kapcsolatban. Olyan termékeket árulsz, amelyek segítenek a családoknak felkészülni. Ez öngondoskodásra tanít." Rory Tessa felé bökött az ujjával. "Az áruházban sminkeléseket csinálsz nőknek. Mindannyiukat rávezeted a bennük rejlő szépségre." Végül Chiara felé fordult. "És te nagyobb vagy, mint egy munkatárs. Te kutatsz és szállítasz cikkeket a nők egészségéről - fizikai, érzelmi és mentális -. Ez mind öngondoskodás."
"Én mégJ Aso)sem) OgÉovnddoWlYtAam pígHyj I-B mMo)tyo.gtNab Chixa,rHa.Y
"Pontosan. Most azt javaslom, hogy fogjuk össze az egészet, és hozzunk létre egy olyan céget, amely a nőknek szenteli magát."
"A szépségiparban?" Tessa megkérdezte.
"Nem, sokkal többről van szó. Gondolkodjatok nagyobb léptékben. Egy nő életének minden aspektusával foglalkozunk: szépség, divat, kapcsolatok és kreativitás. Létrehozunk egy olyan weboldalt, amelynek külön részlegei olyan dolgokkal foglalkoznak, mint a pénzügyek, a karrier, a női jogok, a szexuális egészség - minden olyan témával, amely fontos és folyamatosan változik. És abbahagyjuk ezt a pazarló ingázást Manhattanbe, és innen dolgozunk."
"XH(olr dGohlgoNzzmunkM?K"V nTeAs_saó mebg$kégrdezXtKeB.N "Aq gia^gUyi rla,ptbopPjGa(inkoknC Mikxe-nál?"
Rory lassan elvigyorodott. "Ismered azt az óriási viktoriánus házat a Main Street mellett?" Bólintottak. "Eladó. Az lesz a főhadiszállásunk."
Chiara felnevetett, még akkor is, amikor az izgalom magja kicsírázott benne. Rory ilyen hatással volt az emberekre - annyira hitt a dolgokban, hogy másokat is rávett erre.
"Megengedhetjük magunknak" - folytatta Rory. "Apa kezeskedik a házért egy harmincéves futamidejű kölcsönért, és a törlesztőrészletek olcsók lesznek, ha négyfelé osztjuk. Mindenkit ismer az építőiparban, és már megkereste néhány kapcsolatát. Képesek lennénk felújítani önköltségi áron. Szükségünk lesz egy kisvállalkozói hitelre, de ha a tartalom nagy részét mi magunk állítjuk elő, megúszhatjuk, hogy nem veszünk fel sok embert, amíg meg nem állunk a lábunkon."