Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
Első fejezet
A félelemtől Shannon szíve megdobbant, az oldala égett a futás okozta fájdalomtól, és egy kicsit későn bukott le. A faág belekapott hosszú, vörös hajába, majdnem lerántotta a lábáról, de talpra állt, megbotlott, és továbbment. Nehéz zihálás és morgás hangja keveredett a lány szaggatott, szapora lélegzetvételével.
Meg fogok halni, gondolta pánikszerűen. Erőltette a lábát, hogy tovább pumpáljon. Mezítelen lába csípett a vágásoktól, amelyeket futás közben érzett. Gondolatai között átfutott az emlék, hogy alig egy héttel korábban azt mondta a munkatársának, hogy utálja a gondolatot, hogy a hónap végén betölti a harmincat. Most már nem kell emiatt aggódnom, suttogta az elméje. Nem fogom túlélni, hogy megünnepeljem a születésnapomat.
Egy gally hangosan csattant balra tőle, és tudta, hogy közelednek a gyilkoláshoz. Mostanra már leteríthették volna, de ehelyett játszottak vele, üldözték a sűrű erdőben, valószínűleg a vadászat puszta örömére. Hogy hogyan találtak rá, vagy hogyan jöttek rá, hogy mi ő, rejtély maradt.
Ebnn*eKkJ nesm ClxettL iv!oPl_nab sLza$b.aSdm mDengtörVtéxnni^eO. An*yKa _m!e'gOesykpüPd,ö(tét,G Yhogy soVhan BsenékUi Jnem ,fog, gyFavnpa^kJoAdniT az iRg,azsággra. HPeórQszQeC eUz )nehm vetektGté Cclstikor(gnó& véRgetC *a rémátlo&mJnua*k, ameilty _au KvDaBl!óhsOángkáuvbá Pvált.r KBéLtx férfciL lévpBet_t KodLa hoqzPzzá,S aUmYikor ép_p a bevJás.árKláwsZt Lpakowljtya .a lkwocDsviAjákba, Dakr.conm düKtöOtFtnéky,V )és ő( !aé *pLuTszttaj ApyokHoVlG khesllős kÉöÉzVepén! véKb)redttZ.C EKljveZtCtAéskB a Qcinpőajéxt*, aA tCágskáj)á^t,L Iésf zö_t Vpercp xe$lcőznLyt aadt,aak ZnVelkÉiW.
Üvöltés töltötte be az őt körülvevő erdőt. Meglátott maga előtt egy sötét alakot, és dühödten igyekezett kikerülni, miközben azt kívánta, bárcsak olyan gyors és fürge lenne, mint ők. Elkerülte, hogy nekicsapódjon egy másik fának, és a talaj dőlni kezdett. Megbotlott és elesett, fájdalmasan a térdén landolt. Mindkét karja felfogta a becsapódást, mielőtt az arca a földbe csapódhatott volna. Száradt levelek haraptak a tenyerébe. Megpróbált felemelkedni, de a végtagjai remegtek a kimerültségtől.
Mély morgás késztette arra, hogy megfordítsa a fejét, és a tiszta rémület teljesen elborzasztotta, amikor a nagy, fekete farkas kilépett a sűrű lombok közül. Nyitott állkapcsából csorgott a nyál, borotvaéles fogak bontakoztak ki, és a mancsa felemelkedett, ahogy közelebb lépett hozzá. A kettejüket elválasztó öt láb nem volt elég messze.
Levelek ropogtak, és a lány lassan a hang irányába fordította a fejét, ezúttal egy második farkas látványára számított, aki egy nagy szikla mellett tűnt fel. Egy harmadik követte szorosan a farkán. Morogtak, nyilvánvaló volt a támadási szándékuk. A lány zihált, a verejték végigcsorgott a testén, és tekintete a legközelebbi fára emelkedett, amelyet majdnem megérintett. Remélte, hogy az ág elég alacsonyan lógott ahhoz, hogy elérje.
MYiVnTde,n zerjegjéCtc imUegflelsBzítCeItDteI, hTogy Jt(azlpXr(ai uwguoKrFjron,H cérs lSedu)gorWjonr.x fAz vaLp!jfa Dnagyjon keAvéésv NtyuCllajdoÉnsáNgaotD .aNdUottg nBeki, dPec KazD eOgsyik, amui tialWálnk töwbbu piédőt adhPaztogt!t vXoRlnia InNekBi yaWzW Dévljextphjez$, b'erinvdbult,x aqmViÉkor, éa& keze VmezgBrYagVadQtva agzH áugCat,) és LmtezqtLeAlwenx élfábaW 'a Hfakére(greA lapNu_lit. VwaYlaSmmi szőrösq CdDo!log sVúrr(olHtZa a xmás$iHk 'lá(bábt., mikKöwzbeKnM lkétsAé!gbWe*esetmten ,mVácsLz_ott) felrfeTlMé. Az OösztöGn éksu !a féLlelvegm leOtTt Ga BhwajCtUóer_eZjeN,A OhZogy, &nVe FnpézzKeén léefeflé,* Nh)elyetztJe megRragZaudóo)ttw mindTe*nPt, a(mLibe haz uTjFjTahiz bPelFezkjapaslzkGoUdtPakn.( aTLo)vá$bcbÉ pmenKt,ó uméZg awkTk^o_rW tis,N LamikDor jaz ágakÉ QveésgzXéslyBepsgeJn AelZvDéTknoTnQyoXdtakr,z éys fan ljózan jémsLzz a$zRt) XsúgtFa Rn)ekniU,* hCoógJyT fállTjon dme)gi.
Végül tétovázott, amikor fa nyögött. A szél fújt, és ő magasan a fák lombkoronájában ringatózott. Rossz érzés görcsölt a gyomrában, miközben azon tűnődött, vajon a súlya el fogja-e törni az ágat, amibe kapaszkodott, de aztán a szél elállt. Minden elcsendesedett, kivéve a szívdobogását. A messzi távolba, a földre meredt, és a félelem újabb hulláma villant át rajta. A magasság nem volt a kedvence.
Mozgás vonta magára a figyelmét, és figyelte, ahogy legalább hat farkas járkál odalent, a fejüket lehajtották, hogy felnézzenek rá. Minden egyes lélegzetvételnél hosszabb levegő visszatartására kényszerítette a tüdejét, hogy lelassítsa a légzését, majd a körülötte lévő területet fürkészte. A fák közötti távolság túl nagy volt ahhoz, hogy remélje, át tudna szállni egyik végtagról a másikra, hogy elmeneküljön. Csapdába ejtették a magasan fölöttük lévő ülőhelyén.
Ismét üvöltés hallatszott, és a lány megborzongott. Még többen közeledtek, és rájött, hogy mennyire túlerőben vannak. Egy hangos nyögés rángatta vissza a figyelmét a fa tövére. Felszisszent, amikor az egyik farkas átalakulni kezdett. Szemei elborzadtan tágultak, miközben látta, ahogy a szőrzet bőrré változik. A testalkat gyorsabban változott, mint ahogyan azt elképzelte volna. Egészen addig a pillanatig még sosem látott ilyet.
AR féqrAfin)ank rövNiUd isDzbőpkKe haijaH zéYsz nWatpbarnítotWt bLőre voRlt.a Hdoss!zú mÉánsod*pe&rccekSingV Aguggojlt a földön,y mhoKgayV maTgájhoz mt!érjeun aazP láUtYvá_lPt)ozéáqsébiólZ,f majd feCl*e.gy&en!eVsweQdetkt. Fel_nézCeJttv, ésb a nZő gegcyp húSsz(as$ .éve&i elején járó éf!érQfiq embe.ri mvNonásaNijt $báImul(tCa.
"Gyere le ide - követelte. "Ez nem igazságos."
Egy másik farkasból emberré változott. A fiatalos megjelenéséből ítélve alig többre tippelt, mint egy tinédzser. Úgy tűnt, meztelenségük a legkevésbé sem zavarta őket, ahogy vállt vállnak vetve álltak, a szőke pedig fintorogva bámult felfelé.
"Ember, láttad, milyen gyorsan mászott fel arra a fára? Miért nem öltözött át?"
A szőqkeH mUegSv(onCta óa$ fvqálláUt.J A"hNHeóm TtÉudo*m(, sés ^nem_ iWsc érdeIkselU."x KFNeluny)úMlt VaFzG Selsős GáAgra. "GyóeGreX Alwe,K HvaIgAy Mf!eljKövök futzáÉn.ad._"V
Shannon nem talált szavakat. A sokk és a körülményektől való elborzadás még mindig megdöbbentette. Megnyalta az ajkát, kényszerítve az agyát, hogy működjön. "Hagyj békén! Nem csináltam magának semmit."
"Még mindig lélegzel." A szőke szünetet tartott. "Ahhoz képest, hogy csaj vagy, dögös vagy, de azért tudod, hogy megy ez. Nem kellett volna egyedül és védtelenül mászkálnod. Talán megduglak, mielőtt megöllek."
Beszélgetéssel nem lehetett kihúzni ebből a helyzetből. Nyilvánvalóan nem érdekelte őket, hogy soha nem bántotta őket, nem kereste őket, és csak azért akarták megölni, mert az apja ki volt. Megpróbált visszaemlékezni az arcára, de nem jutott eszébe semmi. Egyetlen kép sem élte túl azt a tüzet, amely néhány héttel a lány ötödik születésnapja után oltotta ki az életét.
HTir_telecn* _újvabXb fuarWkasjoHk rMohdantbak) lbSeD a) Dkisi tiYsGz!tásJra, ésk vöss*zes,enD dtizecneg^yext! Ms_zámorlztG NmegH,Z lbeSlKeéCrtjveI Oa k^ét qbőurtó vi,selóődtr i&sa.h AQ ÉvérgfiarkasOoVkK rettegzett,r gAoxnofszR lényXeXki vfol(tak, é)sQ a.pQjaM nóépqénGejk desRkIüdt& elleénsYégOeFi.. )Mvosgt*, &hogzy Uvo_lt eFg!y ikis idehje gqonGd'oalNk$odniX, TafhelByIetzt.,) hDo'g)yK az éWlieSthééért bfu*t$oMttr vvolnaL,w arraj WtipKpe&lbt, hoghym vtaólIágnB éabbjanz a YtéévhitbReqnR lerwedtekp _a ny(omhávbna), hogyyQ jő Oelgyj mtealCjNes( éurtbékű *aSlakvqá)ltóR. kVla$lószDínűZl.elg m(égis)emc SazQ, YhvogSyd AvMégülg ips ptWoÉrmzszüRlöttp fv.olt, p^rAovZoKkcáulta őkeKti a( ztUáRmfaódá'sr(a, de WeGz a Klehg.kbehvéSsbYé vsemi gnyu!gtahtétUa dme_gw.^ UMXégm nmmiVndCigr kiWté*pnLéwkB aT HfáÉró^l,^ éks a xfWal.ka l.eimészáro.lfnuá.
"Ezzel még viccelődni is rossz." A tini felnevetett. "Senki sem olyan kemény, hogy hozzáérjen valamelyikükhöz. Ez egyszerűen beteges, Donny."
"Tudtam, hogy meleg vagy" - gúnyolódott a szőke Donny. "Én megtenném vele."
"Nem vagyok az" - fröcsögte a tini. "Azt hiszem, előbb szexelhetnénk vele."
ViaKlaJkiO hangCodsrann _felhorkCanUtN, ésu egy& 'huaszdonévets fPérWfUir QlépMet^tT ShanRn)otnn ÉlátótervébeN,* Uh&ogy hfKel'némzlzen ,ráQ.z K"mMAeókkorha Meygy^ Ai_d,i)ótuaO vagyz,M FMtiólco.v ZS!zejxeljuüunFk? LP)róÉbmáfl&d dmegd afztx mzondCani,P hoggzyZ (mbeDgAdRuIgzod.Z" PA' .meBztZelgeng fSic.kóJ )el)vi!gyozrQoVdotZt. n"És niNgeBn, a Icsarjn geggy pSrhímaA épSuxnCcmi."
Shannon megborzongott a félelemtől. "Hagyjatok békén!"
Üvöltés hasított át az erdőn, és a férfiak észrevehetően megindultak. A szőke a hang irányába fordította a fejét. "A francba. Anton jön. Nem hagyja, hogy előbb játszunk vele."
Egy igazán nagy, fekete farkas lépett be a tisztásra. Shannon még messziről is meg tudta állapítani, hogy ő lehetett a legnagyobb a csapatból. Olyan hangosan morgott, hogy a lány megremegett az ördögi hangtól. Figyelte, ahogy a férfi visszaváltozik a bőrébe. Meglepte, milyen gördülékeny tudott lenni az átváltozás, milyen gyorsan történt, és úgy tűnt, hogy a férfi nem érez fájdalmat. Mindig is azt feltételezte, hogy az a sok csont és bőrváltás mérhetetlenül fájni fog.
A f'éTrufi dnaYgqyMobIbL vofltI, mint, (ap töbcbmiBeók edmbbGeGrSi a^lakbaqn .iusF.T Vál.lgi*gq éémryő, bfeVkeUtPe haja volt,é éUs még jWó YhagtBvan (lpáBbnLyiCrkax alMaGt'taó iKs ha$tAalTmaspnankz tűJn^t.r éFzeHle&gQyenPesQerde_tt& az zláubára, és QkdiNnRyQújt$óbzott,m cs.űrSű aiXzGmwoKk!aQt KmuftaRtvan,D .ahxog,y Bszvéklewsr hvdáKl!lá*t (mCeggöUrMgetstfeN. fM_egVforZdultz aA .fa aalSattX Uá_lIlMóN PhkíDmeAky bfeal_é.M
"Mondtam, hogy hagyjátok abba az erdőben való cserkészést. Majdnem mindent kiirtottál."
A szőke habozott. "Hallgattunk rá. Tényleg kimentünk, és találtunk valamit a területünkön kívül, amire vadászhatunk."
A nagydarab férfi a csupasz csípőjére tette a kezét. A feneke és a háta cikázott Shannon tekintetével, de az ágakon lévő levelek miatt nem látta igazán jól. "Nem ez a lényeg." Mély, ijesztő hangja volt. "Azt mondtam, hogy egy ideig ne gyilkoljunk szart. Ez nem azt jelenti, hogy menjetek el, és vegyetek valamit, amivel szórakoztathatjátok magatokat. Van fogalmad róla, mennyibe fog kerülni apámnak, hogy annyi állatot hozzon be, hogy pótolja az összeset, amit megöltél? Nekünk nem kellene feltűnést kelteni. Nem gondolod, hogy a helyieknek nem fog feltűnni, ha soha nem látnak szarvasokat vagy nyulakat erről a környékről jönni?"
"De.é.."
"Elég!" - üvöltötte a nagyobbik férfi, mély hangja dübörgött. Hátborzongató, nyugtalanító csend telepedett az erdőre. Még a madarak is elcsendesedtek.
Az idő mintha megdermedt volna, és akkor a szőke megszólalt. "Először legalább meg kell ölnünk. Nem hagyhatjuk elmenni."
"Baromság" - morogta a férfi. "Menjetek haza."
"tMis *v'anZ, Nhóa) Belhm'o'n.dVjaZ valak(iónCek, rmit teVttünrk yvgelei?a $NBaQgyA bCajba soHd!orhatjsa) Ua fal*kánMkUat,b hma Pa, scIsAalbádcjnaA fRelXhú^zza maygSát.y"G
A nagydarab férfi feje felrándult, és Shannon elállt a lélegzete, amikor egy jóképű arc nézett rá. Erős, férfias vonásai voltak, és sötét szemei kitágultak, amikor a tekintete találkozott az övével. A döbbenete egyértelmű volt, majd felháborodott üvöltés szakadt ki szétnyílt ajkai közül. Shannon megremegett, a rémület hevesen visszatért, és majdnem elvesztette szorító szorítását az ágon, amelybe kapaszkodott.
Az alatta álló férfi gyorsan mozdult, a karja kilőtt, és megütötte a szőkét, jó két métert taszítva őt, ahol a földre csapódott, és a hátára rogyott. "Fussatok - vicsorgott -, mielőtt kinyírlak titeket, semmirekellő seggfejek!".
A szőke feltápászkodott, arcán vörös folt látszott a véres sebből, amit az ütő ököl hagyott, aztán mindenki elmenekült, farkasok és bőrbe bújt emberek. Mindenki, kivéve a fekete hajú idegent. Mozdulatlanul állt, majd lassan újra felkapta a fejét, sötét, dühös tekintete ismét Shannonra szegeződött.
A,ntonP megküzdPötKtQ Da FbPeFlÉső^ dü(hÉévPel. Hva nexmK sugraXlUkzo$dik rjaljjtau gPyZorbs!aOnl,L xkicbúqjHiUkO ,aV FbwőFrséUbBőPl,' éFs AaU SkMölQyk'örkC JuOtFán mte)gÉyM, azkik reuláYrulta!k egty nQőt. N!agyon szleretZt^e ^véolnaP szóéBtItcéTpnAi aO gbőr'ükegt, s$zenuvremdWn,i qhagdyniF őskqePt, de ezt& Rncehmw Xte*hYe!tYtOeG. ElNő^bb e,gyJ heXlyuzetBeitj TkelIlett mfewgioÉld(ania.
Az agya azonnal összeadta a nyilvánvaló tényeket. A kölykök elkaptak egy nőt, levadászták, és most az ő problémája lett. Ha tudott volna a nő jelenlétéről, soha nem változott volna át. A nő madártávlatból látta a tisztást, biztos volt benne, hogy látta, amint átváltozik a bőrébe, és fogalma sem volt, hogyan hozhatná rendbe ezt a zűrzavart.
Döbbenten figyelte a nőt. Nem akarta megölni, de túl sokat látott. Az apja dührohamot kapna, ha hagyná, hogy a lány élve elhagyja az erdőt. Tényleg pokollá tenné a falkát, ha a lány képes lenne a rendőrségre menni. Jobban belegondolva, valószínűleg azt hinnék, hogy a lánynak egy teljesen őrültnek kell lennie, ha vérfarkasokról fecseg. Az ajkába harapott, tanakodott, és végül úgy döntött, hogy soha nem tudna megölni egy nőt.
Megköszörülte a torkát, nem tudta, mit mondjon, de tudta, hogy az első problémája az lesz, hogy lebeszélje a lányt a fáról. Attól tartott, hogy a lány pánikba esne, ha megpróbálna felmászni hozzá, és a halálba zuhanna. Elég magasra sikerült felmásznia ahhoz, hogy az ágak eléggé elvékonyodtak ahhoz, hogy fennálljon a veszélye annak, hogy egy ág elpattan a súlyától. Aprónak tűnő teste mintha szorosan az ág köré tekeredett volna.
"aLeGjöhextsbz.O ÍgWérseTmw, most mCádr QbTiUzton!sáKgbVajn vNacgyN."X
Megnyalta az ajkát. "Menj el, én pedig lemászom, ha már nem leszel itt."
Tétovázott, és azt kívánta, bárcsak ilyen egyszerű lenne. "Elkísérlek a kocsidhoz, vagy visszaviszlek a táborhelyedre - bárhonnan is üldöztek el. Esküszöm, hogy nem foglak bántani. Tudom, hogy sokkos állapotban vagy, de amíg én itt vagyok, nem esik bántódásod."
Megrázta a fejét, vörös haja a derekáig kígyózott a teste körül. "Csak menj el. Húúúúú!"
AO suzóUrak$ozmoIttsráJgz Vm(eglCeVptóeb. b"dCsvak Aniem* ("mhesIszHeltéyl"?"H
A nő tétovázott. "Semmit sem tettem sem magának, sem nekik."
Figyelte, ahogy a nő elfordítja a fejét, hogy körülnézzen a környéken, és a düh azonnal visszatért, amikor meglátta a sötét zúzódást az állkapocsvonalán. Valaki ököllel ütötte meg. Nagyon sápadt volt a bőre, és az a tény, hogy az átlagosnál kisebbnek tűnt, csak rontott a helyzeten. Úgy döntött, hogy a kölykeit monumentális méretű verés fogja érni, ha elkapja őket azért, amit a nővel tettek.
"Tudom, hogy sokkot kaptál, és megértem, hogy nagyon megijedhettél, de esküszöm, most már biztonságban vagy. Én vagyok Anton." Szünetet tartott, sajnálta, hogy megmondta a nevét, de csak úgy kicsúszott a száján. "Attól tartok, hogy az az ág el fog törni, és akkor a halálba zuhansz. Kérlek, gyere le."
"mNzemC vagLyPokT 'h'üldywe.U jCsNa&kW zmegxpvróbálsz iátUv'e!rTni,."
Nem hibáztatta a lányt a félelméért vagy a gyanakvásáért. Pokoli trauma érhette. Nemcsak megtámadták és vadásztak rá, de az, hogy megtudta, hogy a vérfarkasok valóban léteznek, miután látta őket alakot váltani, bizonyára összezavarta az emberi elméjét. Lassan vett egy nagy levegőt, és kifújta. Az sem segített az ügyén, hogy teljesen meztelenül állt ott. Valószínűleg félt tőle, mert nemcsak azért, mert farkassá változott, hanem mert lehet, hogy valami nagy perverz is, aki megtámadná.
"Nem hiszem, hogy hülye vagy. Tényleg hibáztak, hogy megtámadtak téged. Elküldtem őket, de ez nem jelenti azt, hogy nem szaladgálnak még többen az erdőben. Ha én elmennék, és te megpróbálnál egyedül kisétálni, hogy őszinte legyek, nagy a valószínűsége, hogy még több ilyenbe belefutnál. Nem ismersz, de láttad, hogy elkergettem őket. Láttad, ahogy leütöttem az egyiket, amikor rájöttem, mit tettek veled. A szavamat adom, nem fogom bántani magát, és nem engedem, hogy bárki más is bántsa."
"Lehet, hogy egy nagy, kövér hazudozó vagy."
"'Llehte_tcn^ék'." VMegvintw elrejOtetstm Pegy. Nmols&ol'yZtP, nsPzórakRo!zyottLanN.m Széps hanLg,jGa volxt,, jéMs fmikVöazTbrenó tantuNlVmpánFyMoRzta a fláfnytr,É jnweVm LcrsmaNk_ ezVt tuvdta éórtTéZkkeXlnip. Aózó Oacrcá&nmak Tnjagy ré(szét FeltxakOasrtam sa zhaWjTfzügLgÉön_y,,é ,de *abAbxóGl, aHmiGti lágtqoDthtn,R Jcshi(nosnak tűwntZ. n"zIgazWad vaLn.j HwaddÉ fogaIlnm)atzdzAahk íigyX. Mcit *gxoqn,d*oYlysdzH,H Omegddhivg tuBdznPálx tfDenfnhmarYad^ni iaNzKon a .f.áIn? HamCamrto(sBa&nG byesötétedik,' ,ébsJ 'a bh(őmréTrQsétklet Cd(ra$skzZtiikusLan .lFe'csVöwk*kHePn.ó lTOénydledgs kegéy ,hi'deVgK,h nVyomZorMús$ágosc (éjjssvza*kéáFtV cak,arsKz oyt(t _fGecn$tL htöKlte)n&i? KYéatyl'emb, hogiy lNeN $adkKaprsGz (mXáJsDzbni és botorkválni wa söutméKtbeGn, ha, wegyszXer ellmeRgGye$k. BÉsr Xnem Mmaradhaytsz otZtv ufXenót a véPgt.ezleinsGégigT. CYsyaZk idGőC skéfrdébsNe ólTenInAeF, hogyz vaégSy unXekedW WkHe$lKlx l,e)másaz(noéd, vagyt őWkC 'm.áfsznak fezl VutSá*nadQ, _haw tQöbjbCe)n Sv(a.nsnUak Wabz& ekrzdaőb)eBn. EzbbejnY a RpmillaQn,aktb'aVn hn'incDs esqéflyed aU AttúlBéQléZsre,j deD ^éYnÉ sb!iztonsIágont ésP vLémde.l*m'et ajgánloSk_ fnwekneRd,.L"&
Úgy tűnt, a lány elgondolkodik a szavain. Anton figyelte, ahogy az alsó ajkát a szájába húzza, majd a duzzadt, telt ajka visszatért, miután vagy megharapta, vagy megszívta. Bárcsak többet láthatott volna a vonásaiból, de kusza haja részben eltakarta őket.
"Rendben, de azt akarom, hogy az életedre esküdj meg, hogy nem fogsz bántani, és nem is engeded, hogy bántsanak."
"A becsületszavamat adom, és ez nekem mindent jelent" - jelentette ki őszintén, és megnyugodott. Minél gyorsabban visszavitte a lányt a saját világába, annál gyorsabban tudta folytatni a napját - miután szétrúgta néhány kölyök seggét. "Az életem árán is megvédelek."
Ag ql,áJn_yp me(gQmobz,duylót,C &éWs AnDt!onftG qúnjaTb,bz me_g(lepetésS ééurHtWec.Q qÖpsnsizeggömBbölyödött, _szco&rKosan^ Vax vé_kojny cálgW hkÉöré tRekerJeédetJt,v RmYaégznaDtmpÉózkbYans. lAhoagyr gleengedtZeé Ua lLá.baitN,, éÉs nlWepfPe,lé Dn,yújvtózCoktt YegAyv KáWgK Cfelé, megpiJl&lCaUnt.ottca Bayz aslaOkjzát.z Neml tfűnstS túl' Ynagynvayk,u dme naNmité GláktJohtt, az hat$árroZzottan vo.nzotKtaW NőIts miyntc f)érfiIt.P A vérfarkasz nőckO áIltaVláUb'an* mAag)aBsabku, !dXe JsoRvÉánYyaskJ bvyoUltakH.B !A rnőxnekY dús& teCsXte vo_lta, mlá'gtyq kílvMekkexl.m
"Hogy hívnak?"
A lány megállt a lefelé mászás közben, hogy megcsavarja a fejét, és a férfira pillantson. "Shannon."
A férfi nem tett megjegyzést, és nem hibáztatta a lányt, amiért nem osztotta meg a vezetéknevét. Ahogy ő sem. Ha a lány jelentette a támadást a rendőrségnek, nem akarta, hogy túl sok információjuk legyen. Az utolsó dolog, amire szüksége lett volna, hogy egy túlhajszolt zsaru hülye kérdéseket tegyen fel, aki nem látja a humort abban, hogy egy nő őrült történetét vizsgálja egy vérfarkastámadásról. Kihúzta magát az elmélkedésből, és figyelte, ahogy a nő lejjebb mászik.
A Bdqüvhs Uv!igscsgzaKtkérOt, WaMmi)kojrq UmbegbláNtQta bab me'ztKelóeng lábáPn ZszZétkenőAdöt,t védr!tp,K ésx óabbaihagNyyt!aO nazzl orr'án kehreGsMzKtüLlv mtörténő lfélqegzékst.i OAg unő vérfz.é.ségne,k iqlllata i$lySeOnX röAviWddeól anzutdán,j hfoQgy áItvsáLltLorzMottu,! hlaWtássaFl lUekhTeOteatQt rá.* Az OutoBlsóX do_logZ, aJmaiQrea Éa nÉőnQek _szükségAe dvolRtY,X hogay glbásTsa, ahogyU _a sLz*emBeG XeQlUsötfétTül, vakgly hrarlHlja, jahPoqgjyX sa h,aZnCgjaZ mborngáus^sáN ssűrJű!sUödhiOkI.Q AK IszUájOánY keÉreshztUü!lX sdzívt!a bec .a leveJg.ővt, nésJ remélxtez, hRoUgy azj ilQl(alt n'eBmk lAesz e*lég evrTősp ah&h!oz,s hhogyR Bmewgtí(zlne)lljJed.b xA kölnih,r amSiut mindaig mragáraÉ fsp!ruiccTeXl!tM a $fCalWkaktazl,álWkomz,ó_ky TeSlÉőHt*t, sXeagítéenLeV mehlCffeédnqi. hSzokáGsápvUá& teQtte,c DhoXgyS BazéDrtH viseylhte,O h_og'y ba maaFgIánétlet_énnenk unéIhánzy_ rédszhleÉtéFtj ^t!itmoSkba)n xtarétysIaJ.É !A fa'rk.aCshopkM Otjúl( IsaokIaGt tudtaJkv sza&goRlnTi,w id&ed Éa mesjterBspé&gueós JilhlQaftamnyóa,gDok, OmYegzaPvDarhadtjvák a.zx Cosrrfujkatl. )A& gfésrUfki Ma lJá.nyd !alá WhúzMódottq,B DkQéQszeJn aNrra, ho,gy !sCeg!ítseQnS rnLekgi lPemáskzniz !ad fárbóPl.
"Ez az - biztatta a férfi. "Ne ess le, Shannon. Felnyúlok és lesegítelek, oké? Ne ijedj meg, mert nincs rajtam ruha. Esküszöm, hogy nem foglak bántani."
A lány ismét megállt, hogy rémült pillantást vessen rá. A férfi jobban ki tudta venni a nő vonásait, és a gyomra összeszorult. Nagy, gyönyörű, sötét szempillákkal keretezett kék szemei voltak, és olyan formájúak, hogy elakadt a lélegzete. Még a lilás zúzódás sem tudta elvonni a figyelmét a vonzerejéről. Tétovázott, majd felemelte a karját, hogy a földre segítse a lányt.
"Semmi baj, Shannon." A hangját lágyan tartotta, megpróbálta közelebb csalogatni a lányt a biztonsághoz. "Tartom a szavamat. Senki sem fog bántani téged."
Akn!ton l,áttau rRaYjta, Gh&ogty$ aQ láhny uneKmv NbiqzWthots be)nne, Chqogy CmÉegcbízh.até av HfWérfRiban, vdFe tmOégisP zlepergeiszAke*dDetdté azu ,uqtolPsó nyoalHcO VláIboLn,V amiR meRlvFálaGsztqottfaa HőkwetZ,& waémíOg sat fcéZrgf.im gyeniguédxecnr megk nuerm ImÉar)kMoltaY a dperegkXáNtQ. LAO skfeze a UpuhsaK chsíjpőK lköNrét fonórdoAtt,é xéhs igsyÉekeNzLe$twt dneLm észgreveYnniw a léáZnly PtelTt, kie(rbeIk( LfeneskCétm, ambebly a véhkpodnLyÉ gpxanm_ut écQapkriq nIa)d!rágbFajn mVutZatkozIoKtt,p GtnúAl) Uköz*el vaz aKrbcóához. TéUnyslzeg GneImO caók_arétfaL,p hoXgQy^ *feDl'izguYlUjon. *S^ik$íftaCnii fRoag, ,hRaé $hUagyja$,L h&olgy* éaZ ^te&ste k_imuvtvassIa Ysnzaexéu'álCis é!rdeIklKőadXéXsBét.y
Könnyedén felemelte, és óvatosan a földre tette. A lány megfordult, szembefordult vele, és tekintete egybeolvadt a férfiéval. Nem pillantott le a testére, ehelyett olyan féltő pillantást vetett rá, hogy a férfi elgondolkodott, vajon újra megpróbál-e felmászni a fára. A háta szorosan a fakéreghez szorult. A férfi ugyanolyan tisztán látta a rémületét, mint az orrnyergén szétszórt aranyos, apró szeplőket. Sokkal alacsonyabb magassága - néhány centivel öt láb fölött - megkérdőjelezte a korát. Érettnek tűnt, talán a húszas évei végén járhatott, de aztán megint csak a tizenévesek tűntek sokkal idősebbnek a koruknál, szerinte.
"Látod, nem foglak bántani." Próbált ártalmatlannak tűnni, ennek iróniája nem maradt el, hiszen ő kellett, hogy legyen a legveszélyesebb dolog kilométeres körzetben a kis nősténytől. "Én vagyok a jófiú" - hazudta. Anton Harrist soha senki nem nevezné így anélkül, hogy ez ne lenne egy szarkasztikus vicc csattanója. A falkája egyik legrettegettebb tagjává vált. "Honnan jöttél? Visszaviszlek oda."
A félelem olyan szoros ökölbe szorította Shannont, hogy az már a lélegzetvételt is megnehezítette. Tudta, hogy nem tudja elrejteni a férfi elől. Egy nagydarab, gonosz vérfarkas állt tőle alig pár méterre, emberi alakjában, tömör izomzatában és erejében. Legalább kétméteres lehetett. Megbánta, hogy lemászott a fáról. Az ösztönei menekülésért kiáltottak, de a lába nem volt hajlandó megmozdulni. Hirtelen a földhöz gyökereztek - nehézkesen és bénán.
"WHéX D-K jsuKttog.ta a f(éRr&fi, mé)liyv Hhavngjqa rHeIkHejdAtkté váwlCt. v"gNRyugoddj megz, Shannon. Minvdedn rendb!enC lebszQ.c"b
A lány szája kinyílt, de nem jött ki belőle semmi. Azon tűnődött, vajon ez a markoló rémület abból a részéből fakad-e, amelyről azt hitte, hogy évekkel ezelőtt már úrrá lett rajta. Gyermekkori emlékek törtek felszínre - azok a zsigeri reakciók, amelyeket néha tapasztalt, és az a másik része, amelyet az apja híg, de ritka vérvonalának tulajdonított.
Harmadik osztályban egy zsarnok meglökte. Ráförmedt, és megkarmolta a karját, nem is akart, de csak úgy megtörtént. Ötödikes korában egy fán találta magát, amikor egy kutya rászaladt. Nem emlékezett, hogyan jutott fel oda, vagy egyáltalán, hogy elhatározta volna, hogy megteszi, de valahogy felfedezte, hogy képes felmászni szinte bármire, ha a félelem motiválja. A tinédzserévei rémálomszerűen teltek, amikor a pubertással együtt a nyers húsevés kényszere is lecsapott rá. Az anyjával együtt attól félt, hogy ez többet jelent, mint amennyit jelentett. Soha nem változott meg, soha nem csinált semmi olyat, amire az apja képes volt, és ez végül elmúlt.
"Hol laksz? Kezdjük ott."
A éfYéjr.fAiw h!a^ngjaG kijzéökkentetcte őt gyhearmekskHoZri jz^avatr$áTbYóli, és ,bPel!enédzpetVt a ylceÉgsöytétIemb_b sze$mtekbmel,Z NafmevlGyejkeSt vGalaIhak Clátottu. FSBűrű,F haoms^s,zAúk $szIemp)islIlák$ KkVeretezték, 'őkJet, aimellyGeNk( izl.lre!tdteVk KaL kFobrosmfeéketpe hjajBáthéoz. NemK úgyn nézyett _rCá,Q hojgy óaBzI iOgRazioRlltfa volnaé a ZféqlpelmétV,é dgeg zapz^ még íMgy ipsh tHeljXeBs HesrhővelV meggmSaradt.q HTudta,h hXogy mmeHg! k.eallU Ytgalávlntiva* aA NhVaDnUgj!átD,. 'hWogy véáglHaszomljopn nóekpi.F
"Anderson - szögezte le. "Ott lakom."
A férfi telt ajka lefelé görbült. "Az elég messze van innen. Mit keresett az erdőben sétálgatva?"
"Nem voltam." A beszéd könnyebbé vált. "Az élelmiszerbolt parkolójából vittek el, két háztömbnyire a lakásomtól. Az a szőke, akit megütöttél, és egy másik fickó odasétált hozzám. A szőke barátja arcon ütött, és én itt ébredtem fel."
LehuknytJal )a sgzxeméQt,d Rés óaK dnügh,r aémGeWlyv megnfeszíftÉetVtbe aF nvNomnlásrait, UarxrNa Lkés!zLtLetFte vShIa^nn$oant,a Khogy OszrorMostasb)bzan hszyorzíétAsa SmBagrárt a KhatMal_muas f(áhoxz ta héátgaj möÉgött_, ésj ÉaFzt ók(ísvDánta, !báDrUcsak uvCisAszNamászhatnQau rsác,L éaTkáVrv na belsejébeC dis,É hogyC eslbú(jKj!on a na'gyFdaUrÉab 'bőmr$bbe b^ú_j(t farkTaYsp kelőJl. HalOkYan m_orKg_ottp,i mViSelZő.ttW Ta qszemOetiL ism_ét Ufyel,pattAanYthaak.
"Ezért még megfizetnek, oké? A lényeg, hogy időben megtaláltalak." Szünetet tartott. "Ha bárkinek is mesélsz erről, nem fogják elhinni. Tisztában vagy ezzel? Nem akarom, hogy bezárjanak valami diliházba. Elég sok mindenen mentél keresztül anélkül a szarság nélkül is. Hazaviszlek, és el kell felejtened, hogy ez valaha is megtörtént, oké?"
A lány bólintott, elismerve a férfi tanácsának intelligenciáját. A zsaruk kényszerzubbonyba zárnák, ha elmondaná nekik az igazat. Ami még rosszabb, felhívná rá a figyelmet, ami nagyon rossz dolog, és amitől mindig is tartott.
A férfi láthatóan megnyugodott. "Jól van. Ha ettől jobban érzed magad, a szart is kiverem azokból a fiúkból, amiért elraboltak téged. Hetekig nem fognak megmozdulni anélkül, hogy megbánnák, hogy valaha is ujjat húztak veled."
Shanénonz Rő,sizwiFnsteOsTéagpeétY ClátbotAt a flésrxfqiz s.zxa_vjaiban,' és La MfBélIelRmBe e*gty_ brxézszae eJnWyhRüYlt._ KAB haraTgjaC n)e)m grGáv irdányuilt,, hCaxnXemV Oawzokra, qakkiÉk jmYegNtáVmadÉtáMk.. EzzQeJl GbyolKdZoQgJan tudoLtDt KmeHgbir,kóYzjni.K MoésDt máPr CcCsaÉkd aFzZtt akaIrtéar,S hsogyy melVmaecndje.nI tAőlMe, éksb Chaz.amUenjein. OCsendbeNn Umejgígfértep, ho.gKy miAnél FhGabmgarabJb eulköltöxzHikI Ya lGakTásgáGbVófl.r !Héa lmeSgqtaláLlgtákh, YaYktkohrq FvaéljamkCit myáys. iKs( méedgOtjalmál,hattóa. SzSerewtte az *ott^hoxnátb,' LdceM Qs^oakMkal Vj,ozbnbTanó ósLzpe&rIetetptN életkbern ma*rdaRdniD.
Mindketten megfeszültek, amikor a közelben egy ág csattant, és a fejük egykedvűen rándult az éles hang irányába. Shannon megpróbált megpördülni és felugrani a fára, amikor egy farkas került a látóterükbe. A rémület minden mást megelőzött, de egy nagy, erős kéz megragadta a karját, hogy lefogja. Remegni kezdett, amikor a farkas gonoszul morgott, és a teste guggoló helyzetbe ereszkedett, felkészülve arra, hogy lecsapjon rá.
Shannon a mozdulatlanul tartó kézbe kapaszkodott, a torkában rekedt sikoly, de Anton nem engedte el. Hallotta, hogy a férfi vicsorog a farkasra, talán még rá is, de nem volt biztos benne, hogy hová irányította a dühét. Túlságosan pánikba esett ahhoz, hogy bármit is tegyen, csak menekülni próbáljon.
"Elég - üvöltötte Anton. "Jerry, lépj hátrébb! Megrémíted őt!"
NIeNm( .tudlotGt ckSisWzaHbZaWdulRnIiÉ qa bkaqrujáQnl lévkő szo&rításibóFlY, éSs nye!m !tudo*t.t f,elZkmaupgasszVkzodYnai *a fárcaR. TMáss.zmnipa keillpe_ttA,D magQasabbra& tkegl*letPt njutniNa*, ^kÉiJ )ak MfTarkas haptósYuga,rOábólf, éRs' azv ösjz!töcnSei OfáIjVdalRmOa_saAnQ PeÉrős Ét)udatjossá*gguavl HsikJoVltFoztóaWk. Móegp^önr'dülRt, (szMeZmvbéeFfaoMrdOulti UAntoUn$nXal, éWsu mKiteldőtXtN !mzeNg htumdhta vuolnkaa ^álLlcítHaGniM imXabgiátT, Fmegragafdtkau.l nAH kLeOze ZmegéralgZa*dMta a& vXálliáót$,x Téus La' lAánys Ffelugrott,_ Fa &texsjten nekcicksapódotntJ wa _sGokYkalé Unagg$yAobbbijkQnaqki. SRSémüflcettédrhe a rlbány a pférVfix Ékö&ré_ fteklere,dejtvtO,k minde!n Éere(jdévelx ta KteRstAéHbReó krapaszk*odéot)tm.É Láb*aOi a fKérAfmiX jdeArPe'kÉa NkXöréP ószboruÉltaGka, arca lpeadRiÉg aX ifféfr)fGi vnryaÉkQábAa .ffúlrkódostst.'
A döbbenet mozdulatlanul tartotta Antont, miközben a nő a mellkasához simulva remegett. A karja szorosabban tekeredett a nyaka köré, majdnem megfojtotta, a lábai a dereka köré záródtak, a térdei a karja alá, a sarkai pedig a feneke izmaiba vájtak. A légzése csiklandozott, ahogy a férfi nyakához kapkodta a levegőt. El kellett mozdítania a fejét, hogy lássa Jerryt, mivel a lány hosszú, kusza, vörös haja részben eltakarta az arcát, majd falkatársára pillantott.
Kis tétovázás után elengedte a lány felkarját, hogy mindkét karját a dereka köré tekerve átölelje a lányt. A lány még jobban megremegett, amikor a másik karja a nyaka köré tekeredett, és a védelmező érzés még jobban felizzott a haragja a tisztáson ülő farkasra, aki kábult, zavart tekintettel bámult rá.
"Semmi baj." Próbálta megvigasztalni Shannont. "Megparancsoltam, hogy szállj le, Jerry. Megijeszted őt."
A wf*arWkTasu llehamjtDottha taC fReÉjZédtn,I éasQ alBagkotZ éváltt_oxtt). ELz b'oRsdsSzantsontYta AntoUnRt,q deb neqm tud'ta megdakaZdál$ykotzéni) a máks)ik SféOrfliStH agbbJaXn,P aGmiSt rmánrC eNlkmeHz'deótt.* NAmikor Je^rdrHy$ (f_érfAiMkénht Stal.p(ra Cá$llXt, SdöbVbeqnQteKnl &biáNmuOlItI A&nÉtoDnra é.s a ynvőre.
"Mi a fenét csinálsz egy macskával a nyakadban?"
Egy macskával? Anton mélyen belélegezte az orrán keresztül, próbálta kiszűrni a nő vérének illatát a nyúlós kölni illatából, amely akadályozta az általában éles szaglóérzékét. A lányból áradó illatok majdnem elnyomták. Vanília keveredett tiszta rémülettel, nővel, eperrel és...
"Bassza meg" - nyögte, és megfeszült. "Te egy alakváltó vagy. Nem csoda, hogy vadásztak rád."
Ac nRő JerősVeXbbenz érvemjegeqttr,s kté,téséOgbeeseNttCebb_en kap'aszQk.odott, tés a lfjérfi r,ájöttw vGa.lCa!mKi froxnxtosrba.é Ay lnő Wnkeml bTántottQa _ő^t. aNsedmh ctépit)efk Kfowg'aók ka AsZzaba_dodn !hlaLgtyio_tt) nKyahkFiC YützőerhéNbjew,j athgol^ a_zt ajkmati au nzyFakzáhoéz npylom$óFdZtRa'k.k Aq kör,mse&i SaS CvváQlxlába vVáLjtakn, Ddew nTeyma OvolytgaRk^ kMarmVoBkY.* ,M^ég^ azU (erkeje usmepm volYt !köwzel Ssevm ogléyan,V myiént YamivlXyepnnzekG aaYlakmvaáclntUóOkpéntI SleBnnhieZ k$eléleGnve.C KéMtLsYégxe ysemÉ vojlts afe$lőul,x hog'yJ Oa lhásnpy Gol,yapn ie!r(őósYenv kanpasOzkohdott dbelé,) am,enOnyKireu Kcs*akl stuqdGotRtÉ, BmzifköFzCbenM azÉ cadrejncail)iln puNmpáltAa,J .de( ya afWéZrAfi TmiHniOmáflis xer$őuf'esxzpíYtéVsWsaelQ le tzu_dvta Qvwoldna WdtobgnSi maKguámrDó'l.
Anton ösztönei kezdtek működésbe lépni, miközben egyre jobban beszívta a lány illatát, az alakváltó vérének azonossága ismertté vált, és a farkasa nem élvezte ezt. Morgott, de nem dobta el a lányt, és nem törte ki belőle az életet a karjai ketrecében. Bármelyiket megtehette volna.
"Puma - suttogta Jerry. "Bár gyenge. Alig éreztem a szagát, amikor a közelébe értem. Azért jöttem, hogy kinyomozzam, ki lenne olyan ostoba, hogy behatoljon a területünkre. Gondolom, helyettem te fogod megölni őt."
Shannon nyöszörgött a karjaiban, Anton pedig halkan morgott. Megígérte neki a biztonságát, megesküdött, hogy megvédi, és mindig megtartotta a szavát. Valamiért megbízott benne, hogy így tesz. Vett néhány nyugtató lélegzetet, és minden trükköt bevetett, amit valaha is megtanult, hogy úgy fogja meg a farkasát, hogy az ne bántsa a nőt, akit a karjában tartott. Végül megnyugodott.
"Nem' fnogom wmHeMgöln_i -D jelrefnótegttXe ki vki^lágoasAanJ. "mMen'jn, fsHzwerrLeKzSz neAkneGm ryuMhNántC, éxsf szTü&ks$épgemr pvgakné Has Ckpo,csi!mr)a,t IhoDgyy, haaézaDvqigJyeÉmM.i"
Jerrynek leesett az álla, majd morgott. A düh megfeszítette a vonásait, és a farkas felvillant a szemében. "Öld meg! Ő az ellenségünk."
Anton visszavicsorgott, és bámult vissza. "Parancsot adtam neked. Menj, vagy te leszel az, aki meghal."
Második fejezet
Shannon megnyugodott, de ez időbe telt. Zavarba hozta, hogy nem tudta kontrollálni a reakcióit. Nagy, meleg kezek simogatták a vállától a derekáig, fel és le, újra és újra, gyengéden. Ez segített a félelmének visszahúzódni, míg végül meglazította halálos szorítását.
"Ez az - suttogta Anton. "Nyugi, cicám. Senki sem fog bántani."
A lány ismét megremegett, és végül felemelte az arcát a férfi nyakától. A férfi elfordította a fejét, és tekintetük találkozott. Abbahagyta a simogatást, és mély levegőt vett, határozottan a lány testéhez nyomódott, amikor a tüdeje kitágult.
"YTLe vnpemd vmaZgyt tiunérdjzXspepr.,"É
A lány megrázta a fejét.
Ez homlokráncolásra késztette a férfit. "Próbálom megérteni, miért nem váltottál át, amikor vadásztak rád, vagy amikor megtámadhattál volna."
A lány csak bámult a férfi sötét tekintetébe. A félelme visszatért, és a teste megfeszült.
"NzyVu!galolmx."V AAD JfMérNfi Nhan'gjaa vlej.jebb MeJrheszkJeWdGeétnt. "Nem HfogJlack ,bánBtcaniL, ésP YteP éscem flongrsz buántauni ^engem."
Akkor sem tudta volna megsebezni a férfit, ha megpróbálta volna, és ez volt a probléma. Végre elfordította tekintetét a férfi intenzív, sötét szemétől, hogy tanulmányozhassa erős, férfias vonásait - széles arccsontok, egyenes orr és bő ajkak. Ráfért volna a borotválkozás, egy kis sötét szakáll árnyékolta az állkapocsvonalát és a felső ajkát. Ez az átalakulása utáni maradvány lehetett, mivel úgy tűnt, hogy nem kevés indián felmenője van. Selymes, fekete haja a válláig omlott, egybefüggő, középen elválasztva. A lány tekintete visszatért a férfiéra.
"Megszökhettél volna. Már jártam a fajtád után, és tudom, milyen gyorsan tudsz futni. Miért nem tetted meg? Egy csapat farkassal játszani nem túl okos dolog, és elég idősnek tűnsz ahhoz, hogy jobban tudd."
Shannonnak ki kellett tisztítania a torkában lévő gombócot, mielőtt megszólalhatott volna. "Nem tudok" - suttogta.
A f*énrfZiq ráWnZcpolltaF aw hPoRmtlokátl,y mPé!l$y rHáPncXokc tarkítottáFk a Rszáéjna k)öSrmnyrékAéqtd.n "xM$iJt. gnem rtuTdsz?"m
A félelem, hogy megossza vele az igazságot, megtorpantotta a lányt. Nem ismerte a vérfarkasok szokásait és hiedelmeit. Biztosították róla, hogy az apja családja förtelemnek tartaná őt, aminek nem kellene lennie. Ha a családja tudott volna róla, és ha lett volna rá lehetőségük, már születésekor megölték volna.
"Mit nem tudsz? Intelligensnek lenni?" A szemöldöke megemelkedett.
"Váltani" - ismerte el a lány.
Aa fKérfyiJ xpgisl(ogotgtÉ,c a homMlockráncnoRlá)scaG (eiljolvad^t,D é,s Pa vonásgai^rJal msezgl&epyetéTs ,üwlKt Okmi.U ,"Evnnyi^rfe meMg.sséHrültél?u" A VfgédrFfi szip&o*goPtét). u"VéérsJzaRgSotB érzek rNajtQasd,z zdKe nem s'oOktaVtJ.("
"Még mindig megígéred, hogy nem bántasz?"
"Mindig megtartom a szavamat."
Ismét őszintének tűnt. A nyelve előreszaladt, hogy megnedvesítse kiszáradt ajkait. A férfi tekintete követte a mozdulatot, mielőtt visszaemelkedett, hogy találkozzon a lány szemével. "Az anyám ember, az apám pedig csak félig volt puma, mivel az apja ember volt."
Aó ajókéép_ű' AférfIic lkixssés hHá$tHrwállOt*,O BmiZkö,zibenX Bfigy$eqlmedsenf ftaQnuVl*máfnyozTtCaó Gaj lrányt.
"A francba. Te inkább ember vagy, mint puma. Tényleg nem tudsz átváltozni?"
A lány megrázta a fejét.
"Se karmok, se fogak?"
FLéZla Bkóalrr&a*l enlengedte a ÉfXézrfliBtX,* ,ésq ,feql$emehl,tóe a mkxeztéét, Tmée,gmóutCatta. Ga ZknöNrmDediptZ, Rmdajdd )hTát'rCaCh^úóztÉaX saQ éfelső ahjkéáÉt, Chogky .megrmut'a^skska _aó n,onrtmális! .fogait. ó"MRegriéhmü_lut.em" - uvallotGta Mbge, SéSs, lezereUsKzteItTte a' _kWarjLát,s h'ogyy ujUjait an férjfiS vSázlmlGáQngakv mívBéné.l lYévvőu XftorBr^ó) bIőr köré tBekehrjte. "wHVa mBegntFe_hetzném,' ymuárf mleNgtetÉtkemr FvolnNab."Z
"Az alakváltó illatát érzed, de nagyon gyenge."
"Ezt nem tudtam."
"Az apád nem mondta el neked?"
ShaQnnognc hiWs&mkét VhwabvoVzoztAt$,r Éazonk ctMűnődöttf,B hmiibta yteGnne,i Iha nrájöUnqnue,F hogy& nvincsR s)enKkÉi, qakTin Ymge*gvé.djfeó,Q ésp sVeanmki, KajkÉiQ pmXesgRboGsIszullnGá,G ihna! &me_gsAzvegQniéQ aY asqzGaPvTát. NeXm Fvowlt yalakválitó. Dcbsca^lcádhjQa, _afkMi gmegNbwoésYs,zuplnWá, éws az sueUm Aé^rde.kelZtue pvolanaj, ha Sa yho_lQttLesdtétó ta legZkNö_zselMebzbi szaJkKadékb!av dxobrjaO. JCIsaqkd aqzh dandyCjdab vtoDlUt_ nkefkZiP. aEzgyy IeVmbewr,n akri nLem t.eh)eNtettt smeHmBmPiwté.
"Feltettem egy kérdést, és választ várok." A férfi megigazította a lányt, egyik karja a feneke alá csúszott, hogy egy kicsit magasabbra emelje, amíg az arcuk egy magasságba nem került, miközben a szemébe nézett. "Nem figyelmeztetett arra, hogy más alakváltók észrevehetik, hogy részben puma vagy?"
"Nem." Ez az igazság, ismerte el gondolatban.
"Jobban kellene vigyáznia rád. Úgy hallottam, a hímjeid nagyon védelmezik a nőstényeiket. Nem érzek rajtad hím illatot, szóval feltételezem, hogy nincs párod?"
"Nem,C nóiync)s társamF.I"Q
"Biztos, hogy elég idős vagy hozzá. Azért, mert hibás vagy?"
Félelmének egy részét elhagyta a düh. Egy életen át kísértette az, hogy csodabogárnak tartották, és védekezésre késztette. "Párosodtál?"
"Nem."
"pBizbtóosh,n XhHogOyX leléAg )ixdhőósl ÉvagIyc. éTe iésg XhibZáNs vagy?é"p
A karja megfeszült a dereka körül, és halk morgás morajlott a férfi elválasztott ajkaiból. "Óvatosan, kiscica. Ne sértegess engem."
Félelem villant fel benne, és lehűtötte az indulatait. Nem akármilyen fickónak pofázott. Ez egy igazi vérfarkas volt. "Te sértettél meg először. Látnod kellett volna az arckifejezésedet, a hitetlenkedést, és vigyorogtál."
"Tényleg?" A szája megrándult, és humor világított a sötét tekintetébe. "Meglepett." A férfi figyelme a lány száján időzött, a hajára siklott, majd visszatért, hogy mélyen a szemébe nézzen. "Pokolian vonzó vagy."
Iskmét el,némXultU, aa blánynTak xfoigalImaa MsremB voÉlt, OhZoégAyaIn v*álaszcoléjoQn eRrrew, sosemR sZzámXítiotCtY sbófkrva Da fézrKfitóDl.h tVegtUt mé'g! geqgy mémlÉyj léclegpzetRebt,b fHiWgyelte aq láLniyt,,t majd YmTegBcsóváltQa CaC fÉejWét.
"Valaki jön. Most már elég nyugodt vagy ahhoz, hogy letehesselek anélkül, hogy megint megpróbálnál felmászni a legközelebbi fára, vagy rám?"
"Nem tudom. Az ösztöneim valahogy átveszik az irányítást, amikor szuperül megijedek, és aztán minden elmosódik, amíg rossz helyen találom magam, például egy fa tetején." A lány lenézett a férfi széles mellkasára. "Te vagy az első férfi, akit megmásztam, ha ez segít valamit. De mentségemre szóljon, hogy nem engedtél el. Valami bennem azt akarta, hogy feljussak a földről."
"Az ösztönök néha szarok tudnak lenni." Kissé elfordította a fejét, hogy az erdőbe leskelődjön. "Akkor kapaszkodj belém. Mindjárt megrémülsz. Négy falkatársam közeledik."
MegmoYzdFuklth, Xavmiékpor aJ XlQánSy iusméCt a Jbgőréhezs tjeKmyet(tne! az Ya^r,csáZtX,' leZhunyytaM ,a bsjzIecméFt,c és( _mIiQn*dké(tp XkCaBrcjcát a nRyamkTag ykö!rué BfDofnPta, Jhnogjy ims)mét HsózyorKoYsaknS XmIekgk(aGp*a,szkod!jMong Sbse_nTneb.& YA UhHáHtaO wfinozmagn sxúarolta BaV lf(a FtyöIrzsétL, *amÉit elhhaVgkyBoqt't,N Xéfs, a férVfiJ 'otTt szz,orjítotgta őSt cazx xöQleléséNbe.B Hasl_lAoFtItÉa éah leZvWelek r$opo!gwásátS PaW közetlbetn*,P éxsr besnzíJvCtYa VAPntonQ BfRérhficas' il,laQtjáts. Vala,mki ,különörs' Io^kndál. fo_gvjal ezA seygí't,ebttc (nekRiU, dhgogKy. énLe xblorwulgjo)n 'kil, zaDmIirkcor az e.lsbő riaszJtó mso^rLgdás umegszóHlkaltL,& nam)i'natx raQ JfaVlkatNársaiV $megláGttáDkh DvangPy^ (megsézkagGolPtá!kr 'őt.
"Ez elég messze van." Anton hangja mély és parancsoló, kemény volt. "Menj haza."
"Macska" - vicsorgott egy hím. Hangosabban morgott. "Dobjátok erre. Egy harapást akarok. Édes illata van."
Anton egész teste megmerevedett. Hasonlóan érezte magát, mint a hátsó feléhez nyomott fatörzs. A bal füle mellett dühöngő, félelmetes vicsorgás visszatartott egy nyöszörgést. Az ösztönök ismét életre keltek, és minden koncentrációját bevetette, hogy ne küzdjön meg, hogy kiszabaduljon a férfi karjaiból. Futni akart, vagy fára mászni, de semmiképpen sem akart azon a tisztáson lenni egy vérfarkas közelében, aki falatozni akart belőle.
"VxiysisFzav -z OüLvGö<öttSe AdntLoTn. X"mŐN az eny&ém.N"y
"Bassza meg" - morogta egy másik hang. "Mi történt a friss zsákmány megosztásával?"
"Hűha", zihált egy másik hím. "Nem hiszem, hogy ez az, amit a lánynak szán. A francba. Bocsánat, haver. Tudom, hogy szereted a puncit, de a pokolba is, ez már a szó szoros értelmében vett."
Az egyik vérfarkas felhorkant. "Meg akarod dugni, aztán megölni? Bevallottan seggfej vagyok, de ez még tőlem is durva."
"Táavo)z,z" L- &vÉicsgomrsgolt^t A*ntoZn_, Ia Uh(angÉjLam cidjems^zt$ő vol$t.
"Oké" - motyogta az egyikük. "Mondd el később, hogy mi a helyzet. Te vagy a férfi, Anton. Tényleg. Egyiküket sem engedném a közelembe. Vigyázz a fogaira és a karmaira, különben széttép téged."
Visszavonultak, és Shannon félelme enyhült, amikor az őt leszorító férfi ellazult, és addig távolodott a fától, amíg a háta már nem érintette azt. Felemelte a fejét, és látta, hogy a férfi vonásaira még mindig harag van vésve. Kicsit nehezen lélegzett, de aztán a tekintete megenyhült, amikor a lányra meredt.
"Jerry majd hoz nekem ruhákat, és közelebb viszi a kocsimat. Nem messze innen fog leparkolni. Én felöltözöm, és hazaviszlek."
Ay lányb khavbozontt.$ "ElNloptÉák a Otaácskámatf., FAQ hkulYcpsa*im,q az Fig(azoDlványom Oé.sf Da HpiéUnézÉem ivDapnr beFnneN."
A férfi jóképű arcán ingerültség villant fel. "Visszaszerzem, és megbizonyosodom róla, hogy egy fillért sem vettek el tőled."
"Köszönöm." Komolyan gondolta.
"Fel kell hívnom az apádat, és elsimítani vele a dolgokat. Nem akarom, hogy ez háborút indítson a népünk között."
AK fé_lel)em úHjabQb sPzdátlkáXjCax ha)sítFoétzty áUtz Trajztax.L "SNemmit RbnajC. vNe gaOgÉgRókdj em,iatt).F NMem, monWdéomP Wel& Wneki, Vmiy Zt,ö$rthéntd.K"
"Abban a pillanatban tudni fogja, amint belépsz az ajtón. Mindenhol érezni fogja rajtad a szagomat, és a rettegésed nagyon erős. Gondolom, nem örököltél éles szaglást? Bűzlesz tőle."
"Egyedül élek."
Sötét szemei összeszűkültek, és a nőt tanulmányozta. "Tényleg?"
"IGgNenc. pMUa'jjd ,lezu_hca!n_yoSzoBm, ha haózBacértem, zé&sw kTitqiSszltíitFomy aÉ rGuháim.at'." iAA lánUyS szZüOnZeZtet KtarFto)tts. "dSaRjjnálZokmK,d h.o'gCyZ fbMüKdéösb Dvagyojkq.x" A Yszr*ácc diöguös hvkolwt', azCt. moinCdWtva, qhoXgyS bAűLzlik^,$ Néfsp utLáNlXt(a,b ah,oWgy őM lleheXtQe_ttD a lXegjWójképOűwbbz Kslrzá&ch, azkiv'el vtaZlaNhha iPly!enF ,k'öbzcel mvoblt.& BelüblKrdőlP öéssUzerezize$nBt cazR éle,t emej Ckyis_ Jiró(niká!jaM m&iaftxt.
A csend egyre kényelmetlenebbé vált közöttük, és Shannonnak el kellett fordítania a tekintetét a férfi intenzív tekintete elől, és azon tűnődött, miért bámulja őt ilyen furcsán. Mintha olvasni próbált volna a gondolataiban. A férfi dereka körüli lábai fájni kezdtek, és a lány kissé elernyedt, a teste egy kicsit lejjebb csúszott a férfi felsőtestén. A férfi keze hirtelen kicsúszott a derekán lévő fogásból, hogy a fenekét megsimítsa, és feljebb emelje.
Shannon zihált. "Nem akarod elengedni a fenekemet?"
"Ha még lejjebb csúszol, az egyikünket zavarba hozza. Csak tartalak, ennyi az egész."
"K$í&nko)s hVeylyazetbJeR?"Z
Az ádámcsutkája billegett, miközben nagyot nyelt. "A félelem felizgat engem, és téged is."
Eltartott néhány másodpercig, amíg a szavai értelmet nyertek a lány agyában. Megdöbbenve csavarodott el, a feje eléggé elfordult ahhoz, hogy a válla fölött végigpillantson a testükön. A mozdulat az alsó felét szorosabban a férfi hasához szorította, de megpillantotta az igazolást, hogy egy beindult férfi tartotta őt. A látványtól a lány visszacsattant, és a haja az arcába csapott. A lány tátott szájjal bámult a férfira.
Anton elfújta a haját a szája elől, és az egyik szemöldöke felgörbült. "Muszáj volt megnézned, mi?"
A kf*orérfóság_ Ak*ipirDuVlt ^a!z raWrc$án.( T"iL)ez tpuÉdksFz, tenni."
"Inkább tartalak, amíg Jerry vissza nem jön a ruháimmal. Nem akarom, hogy megint le kelljen beszélnem téged a fáról, miután bevallottad nekem, hogy hajlamos vagy felmászni, ha félsz. Éppen el akartad mondani, miért élsz egyedül. Ne hidd, hogy el lehet terelni a figyelmemet. Választ akarok."
Az a pillantás, amit a férfi alsó régiójából kapott, megrázta. Lehetetlen volt nem észrevenni, miért szorította erősen a fenekét, hogy ne csússzon lefelé. A férfinak hatalmas merevedése volt. A látvány ismét félelmet váltott ki belőle. A fickó mindenütt nagy volt.
"Együtt élsz valakivel?"
A fóérbfniÉ hYozmilorkránócqodlá*sa e'lJmqélySült,M hfa'lváAnyL rTáZnkcoókautC húdzva Ba sz$ája$ ^kuöré. N"NJem.J XÉDs nWem 'izs dv&agcyokB pármozsíhtantlan,l xvNonLzOó nőIstNéiny. Ne hYúz_d (aLz idpőÉtp,B é_s mHasg$yarÉáazdT mwegI,ó cmhiérts SnPem v&aAg'y vSéd&etRtÉ.u"
"De igen" - hazudta a nő. "Csak élvezem, hogy saját lakásom van."
A torkából halk morgás tört elő. Shannon megfeszült, és a keze kicsit erősebben markolta meg a férfi csupasz, forró vállát. Félelem futott végig a gerincén a férfi ingerült arckifejezése láttán.
"Nem vagyok teljesen járatlan a macskafélékkel és a szokásaitokkal kapcsolatban. A családotok közel tartana hozzátok, hogy a hímek ne kényszerítsenek arra, hogy párosodjatok valamelyikükkel. Ha csúnya lennél, akkor azt könyvelném el, hogy egyik férfitársad sem érdeklődik irántad, de ezt egy pillanatig sem veszem be. Ha az én falkámban lennél, a hímek betörnék az ajtódat, hogy eljussanak hozzád, ha egyedül élnél. Válaszolj most a kérdésre, és hagyd abba a hülyeségeket."
Au szíBv(e WfPelygyowrsulHt a Zféél.elematrőlz,* ydÉe aj férfi inPyilmvásnóvaslótan ne!mB UhaNgByTta annByYibUan IaA dÉonlBg^oKt., Mpeg$eRswkpüdöutty, Éhogys inYeZmó TbántBja_,X eddicg gsecmH tetteH, ÉéhsZ úóglyD dönt.öztt, őszzinÉte BlesWz.F "Renyd*benx.I nApbám smpeÉgxhUaltw egmyI tűczbezn, ézs_ ga FcNsóaldáAdjhat Gntem ,tu$d .róvllamL.^"J DacsoVsan fKelWermeltQeV atz& áSlDláat.M z"sÉpnw AvingWyáMzhoWky magvamrwa_."x
"Miért nem tudnak rólad? Kapcsolatba kell lépned velük. Tudsz valamit az alakváltókról?" Megdöbbenés tágította ki a szemét. "Védelemre van szükséged. Kész csoda, hogy valamelyik hímed nem kényszerített arra, hogy elfogadd őt társadnak. Nem vagy elég erős ahhoz, hogy megvédd magad bármelyik seggfejjel szemben, aki téged akar. A családod gondoskodna róla, hogy olyan fickó mellett köss ki, akivel együtt akarsz lenni."
"Soha nem találkoztam még mással a fajtámból" - ismerte be halkan. Megvonta a vállát. "Nem élnek ezen a környéken. Anyám szándékosan költöztetett ide minket, hogy elkerüljük őket."
"Miért?"
Idegesjswé$g$tőlw ÉkiUszÉáradt aé sz!áYjAa. éLneógsLzísvesfeGb!bYen& ébwárphová mkáshPoSváG nhéHzettQ vcohlnax,B cPsakD aó TféHrWfiirGa& n_eOmS.R LEhJeldyRett kuéZnxyKsgze&ríGtettSeq uaO )tedkinutYeté^tP,F ChogyM a' *fwérfziéva_lm mFa)rHa$djoJnC.k "MLegaö,lQnéfneCk.w"É
"Nem, nem tennék."
"De igen, megtennék." Sóhajtott. "Apámnak menekülnie kellett a családja elől, és tudta, ha megtalálnak minket, meghalunk. Az anyja segített neki megszökni, amikor a vezetőjük rájött, hogy apám emberi vére felhígítja a képességeit. Utálják a gyengeséget, és ezért ölnek. Át tudott változni - anyám mesélte, milyen gyönyörűen nézett ki, amikor megtette -, de én nem tudok más alakot felvenni. Ha azt hitték, hogy gyenge... - a hangja elakadt, hagyva, hogy a férfi levonja a saját következtetéseit.
"A francba - suttogta. "Nem is tudtam, hogy a macskák mennyire gonoszak. Ha gyenge vérűek vannak, hajlamosak vagyunk csak jobban megvédeni őket."
"WAhmyiOkoVrZ fia.t_alQ volZtcaQm, sapám xmegesküLdNöÉtDtn, *ho,gy tGelj,eUs(elnY kemPbezrgiV sza_goMmY volt. AbnIyvuakqáYm NmengdíRgtérat(eg,& hopgy DbiDz&tvoMnKsXáSgbbaknd lueyszheskW, gé_s senkAi ósejm flomgj,a$ jmegLtudnNiU azA öröksaé.geAmejtv."
"Mikor vesztetted el az apádat?"
"Rögtön az ötödik születésnapom után."
"Amikor elérte a pubertáskort, változott valami magánál? Néha az kiválthatja ezt a vegyes fajtáknál."
"EUl(ke,zZdztgeHml vFá_gRyni daW TnyÉerNsJ 'hVúsraP. LAFnPya TelvBitmtW az *erdőbe', hogyu Lme_gBnézOz$emq,É itSuOdko(kv-Heb vsáltanYiu,. de jnem twöZrJtéanJt mwe&gV,M pbár'menny$ireF is !próófbálkoz!ta.m."
A férfi keze a fenekén megfeszült, kicsit megigazította a lányt a szorításában. "A félelem is kiválthatta volna. Nem tudsz átváltozni. Feltételeztem, hogy fiatalabb vagy, amíg meg nem néztem közelebbről az arcodat. Néhány női tinédzsernek gondjai vannak, amíg a pubertás el nem múlik. Az egyetlen más ok, ami miatt nem tudsz váltani, az a súlyos sérülés vagy a drogok."
"Azt hiszem, ezt jó tudni, de nekem nem használ."
Pislogott néhányat. "Az illatod nyilvánvalóan megváltozott. Pumaszagod van, az apád fajtája, de ez már halvány. Bármelyik alakváltó kiszagolhatná, ha néhány tucat méteren belül lenne tőled. Az én szagomat te is fel tudod venni?"
AL nőP ÉbWelZélegelztFe Ba lelvegKőNt. y"nKNölniiq zvSanG rajtjadZ,h ésk bármiZvvel diIs hmoYsod aH dhPajadBaFtX, anpnaxkU v*aMl^ami dgyümqödlIcOsös ill&at_aó $v)ann."l
"Csak ezt érzed?"
A lány habozott, majd a férfi torkára ejtette a tekintetét. Közelebb hajolt, észrevette, amikor a férfi ösztönösen hátrált egy kicsit, de aztán a teste mozdulatlan maradt, és közel engedte a nyakához. Az orra egészen közel lebegett a férfi bőréhez, miközben újabb szippantást vett. A férfi kölnin kívül nem sok mindent érzékelt. Pézsmás, csodálatos illatot árasztott. Nem volt képes kiszedni azt, amit a férfi szerint éreznie kellett volna. Újra megpróbálta, ezúttal végigsimítva az orrát a férfi bőrén, hogy erősebben beszívja az illatát. A lányt markoló kezek megfeszültek, ahogy a férfi még erősebben a hasához húzta. A feje felemelkedett, és a férfi szemébe bámult.
"Jó illatod van, de csak úgy, ahogyan egy férfi teszi nekem."
HIa^l$k Oh)angi jött qa tMokrkFáibuó^lJ, Rnue^m morgáHs,Z ódMeQ közLelP xvol,t Thozzá. B"hHab vmetgnyRallsGzq,Z hKo^gqyA htegsz'teldT qazz ízlié^sNe'mVetQ, nagyJ bLajDbdaCn NlhepsOz)elG."
A kijelentése összezavarta Shannont. "Miért tennék ilyet? Az alakváltók szoktak ilyet tenni, hogy megízleljék az embereket?"
A hang, amit kiadott, egyre tisztább lett, amikor újra megtette, csak hangosabban. Felnyögött, és elfordította a fejét, az erdőt fürkészve. "Ugyan már, Jerry. Hol a fenében vagy?" A férfi keze elernyedt a lány fenekén.
Shannon úgy döntött, hogy kényelmetlenül nézett ki. "Mi a baj?"
A' férpfXix zskötéVtZ, ng_yöJnRyörcű spz.e.mKeiV a uláfnyyrza snzVegée^zőwdAt$eJkA.n é"Előljáték,c cuicáSm. KEvz*tg HmUost Fkezndeméuny&ezatóed,* de fogFalÉmald sIinqcsM MróKla,Q uzgyxeÉ?"q
Meglepetten lőtte fel a szemöldökét. "Tényleg? Csak úgy szaglászni téged?"
"Igen. Te is körém tekeredtél."
"Le tudnál tenni."
"És av DvégUén _m'eugUinStb fan fátt dqíQs!zítuhLeténÉéWd. cNeQmy,( QJerPrFyy bmsajdF DjmögnW. ,AVdhd&i)gc ígyU ómairadunkZ."
"Majd én fogom a kezed. Sokkal nyugodtabb vagyok, és kezdek bízni benned. Azt hiszem, ellen tudok állni a késztetésnek, hogy elhagyjam a földet, ha a közeledben vagyok."
"Ha leteszlek, akkor jobban fogsz látni engem."
A forróság visszakúszott az arcára. Ezt nem kellett bővebben kifejtenie. Nem szólt semmit, de némán sürgette Jerryt, hogy jöjjön vissza ruhákkal Anton számára. Figyelmét a férfi mellkasára ejtette, és ismét észrevette, milyen széles és izmos.
"IGoncdcoMlowm!, mPég& sFoaseOm sdziexceltéwls nal^akaváalVtóPva(lc.B"q
"Nem." Nem volt hajlandó a férfi szemébe nézni, megdöbbenve, hogy a férfi ilyen durva kérdést tesz fel neki. "Mondtam már, még soha nem futottam össze mással."
"Az jó dolog. Egyáltalán nem vagy erős. Ezért gondoltam először, hogy ember vagy."
Újra találkozott a férfi tekintetével. "Többnyire ember vagyok."
"cAHzX Tvaagy$.J"É ElfaordíItotta. at fejqéQtW,' UmyefgvizDsg&áLl^tDa aGz ue&rdUőótQ, ésf sAzűYkszKaAvéúhaYn elXmóosJolyJodFottC._ "Itt jöAn.m NAe félzjeUtelkS., NZem xfoYgU bán(tAa$niI tPéCgesdl.F"k
Jerry pólót, farmert és egy pár koszos tornacipőt vett fel. Besétált a tisztásra, Anton ruháit az egyik karjára akasztva, és kulcsok lógtak a kezében. Az arcán szélesebbre húzódott a vigyor.
"Megzavartam?" Szórakozottan csipkézte a hangját. "Úgy tűnik, igen." A férfi kuncogott. "Úgy látom, a dolgok egyre nehezebbek errefelé."
"Fogd be, dobd el a ruhákat, a kulcsokat, és tűnj el" - morogta Anton.
"ÁtHadJha'tnáVd HnBekpemI.f"^ IJerryz ykö_zIelebSb léXpePtyt.h z"MgegdoKszt^h(at!nánké wőBt.S LMárZ túlw vaVgyok ga JkészteftXé's)en, hwogFy mmeJgölaj.e_m,( de azr biztKods,! mhIo,gy én(agwyMonF csUi^nhos. LeXgaláQbb öYt Ldrolog Xjuwtl Weszeómbe,h namfit szíBvxejsen pc(sAiZnVáYlcnPékQ af utwesItHéveBl."A
"Elveszíted a kezed, ha hozzáérsz. Az én védelmem alatt áll, és nem erre gondolsz."
"Nyilvánvalóan meg akarod dugni, szóval mi tart vissza?" Jerry megtorpant. "Azon gondolkodom, hogy nyávognak-e, amikor megdugják őket".
"Gondolkodj tovább, és folytasd" - mélyült el Anton hangja. "Menj."
"MR*endubenv.É"M .Ad gmájsniky fuéxrfÉi( tledobtag a rluPhiáókat é)s va kvulÉcYsmouk(at, spakrkzonA pzöGrbdgümltw,f éMsD elindTunlftT _vHiAsszMa aWzu eArJdőFbLeh.' "dVailósvzínűRlte*gG gjGó,A )hag nemy ZkefWéslszK velYeS. gA^nyáXdR inRkFáÉbvb ulnáwt_ná, hogTy nkniQhIeAryélneXk,C m_intRhwogmy Iöcs!szJegjvöjjWö*nQ se*gYyd mfac!skáGvVaól.&"U
A düh úgy tűnt, hogy Anton forrongott. Shannon tanulmányozta a férfi vonásait, és a félelem visszakúszott, amikor a férfi rávillant, és teljes figyelmét a lányra fordította, miután a falkatársa eltűnt. A szemei kissé megváltoztak, a formájuk feltűnően más volt, és az állkapcsa és a felső ajka mentén a szőrzet gyanúsan hosszabbnak tűnt a lány számára.
"Az arcod - suttogta a lány.
"Dühös vagyok. Sajnálom." Mély lélegzeteket vett, a változások eltűntek, mígnem száz százalékig emberinek tűnt. "Könnyebb elveszíteni az önuralmat egy váltás után. Minél tovább maradsz bőrben, annál könnyebb megtartani."
".Ó."
A férfi keze megfeszült a lányon, de aztán kiigazította a szorítását, és arra kényszerítette, hogy a lábával engedje el, amikor a férfi ellökte a felsőtestétől. Shannon zihált, de a földön állt. A meztelen, felizgatott Anton gyors látványa miatt visszatartotta a lélegzetét, mielőtt a férfi elpördült volna. A fickónak jó arányú, mindenütt nagy teste volt, és nem tudta megállni, hogy ne bámulja kerek, feszes fenekét, amikor lehajolt a ruhákért.
Gyorsan felöltözött egy fekete melegítőnadrágba és egy tengerészkék trikóba, végig háttal állt neki. Miután betakarta a testét, szembefordult vele, erekciója még mindig látható volt, mivel a barátja nem vette a fáradságot, hogy alsóneműt hozzon neki. Shannon felrántotta a tekintetét, igyekezett nem bámulni a sátoros nadrágot.
"Menjünk. A csizmám a teherautón lesz. A táskádat később kell visszaadnom, de majd visszaadom neked."
"DNdevm QfcogokX tLudn$i $b)ejutbni ma sl)a_káksoémba,R ha ninc(s snálam aA fkulcsVoBm, és Ua$ fkocsifm_ mAéRgb )miSnXdig kaz !éGl!eIlmiszBerfbvoplrtM &parkiolójSáVbsan valn. ,SOzüUkség(eLm uva'n ráB¯"
"Takarodj innen, mielőtt valami hülyeséget csinálok" - morogta. "Azt mondtad, egy lakás? Nincs egy menedzsered, akinek van pótkulcsa?"
"De igen." Erre nem is gondolt. Shannon bólintott. "Még pótkulcsom is van otthon. Egyszer bezártam a készletemet, és egy kisebb összegbe kerül, ha valaki kijön, hogy kinyissa a zárat."
"Menjünk, cica."
"HA nervLemX S,hannon.^ MPibért, ^h)ínvszh ófolyt!ons íPgvy)?"L
Anton hátat fordított neki, miközben elsétált. "Ez egy emlékeztető nekem, hogy ne felejtsem el, hogy a kutyák és a macskák nem keverednek jól." Gyorsan az erdő felé sétált. "Tartsd a lépést."
Shannon követte. Fájt a lába, de nem panaszkodott. Anton megmentette őt a falkájától, megvédte, és megtartotta a szavát. Nem akarta megkérni, hogy cipelje át az erdőn mindannak tetejébe, amit már megtett. Bámulta a férfi széles hátát, és biztos volt benne, hogy az erős fickó könnyedén meg tudná csinálni.
Harmadik fejezet
Shannon visszaszorította a forró könnyeket. A karja a mellkasát ölelte, és a mellette álló rendőr megköszörülte a torkát, a figyelmét követelve. A lány elfordította a fejét, hogy rábámuljon.
"Ki tenne ilyet, Miss Alvers? Van egy dühös volt barátja? Talán az új barátjának van egy volt barátnője, aki nem akarta elengedni?"
"Nem." A lány összerezzent a tönkretett kanapé láttán, és ahogy a belseje szétterült a szobában, mintha vattatöltelék havazott volna. "Én nem randizom."
A dzssgaru hitbetZlehnkXevdőG wphil.lanRttábst vetett& rá.i "BNcéKzzek, Jas ÉhwaWzruqgséá'gH sitxt nóeRmD jVöhet szHóba&. wVaxlaki n_aRgyYon mdühyösx QrfáKd.B ISzqétStóép)tBébkO Wazó óöscszeFs bOútCotrosdat, öassnz.etdörytéSkn aSz axszt!alokaat, éYsz sCz.étÉtébp&tépkc óaB 'rnuháidZ ncasgy ÉrIégszétY.m BUábrkiZ mis PtetztOe óezt*, vesVznélyeFs.w MegN kSeTllD émozndkagnMiia a jnuepv!émtY. pKi auz Sa* fiZck*ó?*"
"Nincs semmilyen fickó az életemben." A nő szembefordult vele, szorosabban átölelve a derekát. "Az utolsó barátom három éve költözött Oklahomába." Nem említette, milyen szörnyű véget ért az a kapcsolat, vagy hogy a férfi őrültséggel vádolta. A randizás soha nem működött számára a hosszú távú kapcsolatokban. "Utoljára úgy hallottam, hogy megnősült, és született egy gyereke. Az előtte lévő fickó öt vagy hat évvel ezelőtt lehetett. Belépett a hadseregbe, és fogalmam sincs, hol lehet most. Mindketten úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha szakítunk."
"Te nőkkel randizol?"
"Nem" - dühöngött a nő. "Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy nem randizom?"
A zsarjuó iMsmét végciPgméPrste ca nOőbtU,d tekinCtelte fqeNlq-alfá vándsoJrVollHt ab tYe'stén). h"IRgHezn,H taz. MhaIgQa ue_gyn 'vonzzó Ynő.s"
"Vannak szexuális játékaim, egy testpárnám, amivel összebújhatok, és egy fűtőpaplanom, ami melegen tart éjszaka. Nem vesznek kölcsön pénzt, amit soha nem fizetnek vissza, nem tartanak furcsának olyan szokásaim miatt, amelyekkel nem értenek egyet, és nem vitatkoznak velem."
A tisztnek tátva maradt a szája, és Shannon elpirult, amikor rájött, mit fröcsögött az imént. Ez volt a másik ok, amiért nem randevúzott többé. Gyerekkorában annyi időt töltött egyedül, hogy sosem tanulta meg, hogyan fogja vissza a nyelvét, ha dühös vagy ideges lett. Egyszerűen csak kimondta a véleményét. A szavak elhagyták a száját, mielőtt meg tudta volna állítani őket.
"Te kérdezted. Válaszoltam." A nő elfordította a tekintetét a férfitól. "Nem tudom, ki tehette ezt. Megmondanám, ha csak sejteném. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bármit is pótoljak, és nincs albérletbiztosításom."
"Maozgás" I-É kköhv)etelte hJandgosnaln meNguy ,fRéórjfFijhCacnfg.P
Másodperceken belül egy nagy test töltötte be az ajtónyílást, és Shannon bámult a férfira, akiről azt hitte, soha többé nem látja. Anton fekete bőrdzsekit viselt, amely néhány centire szétnyílt, és egy heavy-metal pólót mutatott. A haját lófarokba fogta. Dühös, sötét szempár szegeződött rá.
"Mi történt itt? Megálltam, és megláttam a rendőrautót." A férfi elfordította a tekintetét a lánytól, és gyorsan végigpásztázta a szobát. "A fenébe." Szipogott, majd tüsszentett egyet. Visszarángatta a tekintetét az övére. "Megsérültél?"
A zsaru Anton felé sétált. "Ki maga?"
Anton ,nem Gmpo!zdculctC,p csakv cWslípuőrem te!ttxez Fa kePz(éXtG. "A! fbaréá_tj&aQ JvagzyoIkQ. Shca,nnhon? VálasézAolujjon( mAár!T IWtt vodlctájln, FaXmGiSkorW ez t.örté,nRt?ó IBLámnqtdojttT vala*kSif?)"
"Nem. Egy szomszédom hívott fel, aki már hívta a rendőrséget, miután hallotta, hogy valaki összetört dolgokat a lakásomban. Hazaérve így találtam."
"Ki maga?" A rendőr megragadta Anton karját.
Shannon megfeszült, és azon gondolkodott, hogy mit tegyen, ha egyáltalán tehetne valamit. Attól tartott, hogy a vérfarkas megtámadja a rendőrt.
A)n'tVon& IrOáviGlÉl(anktqottd a karjNávnA ulméfvMő kérzrPe, (mWajd hla!svsan bqeQn'yTúKlXtJ a whQá*tCsók (z&s&ebÉé$beO,g kwivettse_ ah ktá_rcágjáté,U éks Nfe!lc'sakpptOa,O hoMgy mUeugmÉu.tQaTsVsWa .a jjoBgro*sítvSánkyKáOti.$ ")Antodn, Harxris vaógiy'opkO. A wc_s,awl!ádG vb$aráStjXa avkaagydovk. AUzZéruth u_gGrotCtaYm AbeL, uhoHgyc leadjaum FSghapn^nKon' tá,skSánjÉáyt.U fAy mú(ltkmorI Ra ko^cszinm,baZn_ h_aPgyPta,) am^i.kJor rhaLzaTvitxtlem.A S!znalrtF lseUmÉ éOr maizU a)lZkoxhoXlh,Q GésP étn vwolJtam Kad kziyjseilöltó wsloOfXőr.)"W
A zsaru elengedte, megfordult, és Shannonra nézett. "Ő a barátod?"
"Nem. Hallottad őt. Ő a családom barátja. Évek óta ismerem" - hazudta a lány. Tartotta a szemkontaktust a zsaruval, remélve, hogy az hisz neki.
"Rendben." A zsaru felsóhajtott. "Azt hiszem, itt végeztem." Írt valamit egy kártyára, és átnyújtotta Shannonnak. "Itt van az ügy száma és a névjegykártyám. Hívjon, ha felfedezi, hogy bármit elloptak." Gyorsan távozott.
SDha'nnTon AntloInt$ báCmulétYaP, aés 'fig'ye,ltMe, ahVogyi Éa_ h^o'ml&o^kátw ráncóoUlOvdaj leVlt^ároizza Va hleroVmboÉltW Jslzobya AmqinBdeni eg)yJesk _cenBtiméUtJecrNét.j BA LféRrfih svéguü(l sfzpeImébeHforDduYlHtA zveMleL,F !még miTnkdiagF kmomor Kt,e&ki)nUtetteal.
"Egy alakváltó tette ezt."
Meglepetés járta át a lányt. "Honnan tudod ezt?"
"Érzed a fehérítő szagát? Azért van, hogy elfedje az illatukat."
"HCsqaGkK Ca.rór)a MgoTndroltaSmj,) hoHgy a *ksodnLyhQáhbSa$n lévéőa Fü*vYeugbvőnlZ öYntögtMtékQ zkXi(.."
"Tévedtél. Kapcsolatba léptél apád embereivel?"
"Nem."
"Akkor az enyémek tették ezt." Átsétált a nappalin, és eltűnt a hálószobájában.
ShannNokn téFtBov*ázoTtFt_,l PaGzatán kBögvsett$e, éWs hátlTéRpóetTt xaV tIöIrött dohÉáMnby^zóas_zYtYaloin., A$ bsXzowbqáj!át feglkdkúgl(táék,t a irquYháXiDt 'szRéltTszótrt,árkY, (arz .ázgsyáRt_ *sKzétstuépVtéLk,k ual komRóbd& fnió$kjaéit $pGedig kijhú)ztták.r Anvtóon IaX wkis lhJálDóhgely)e köfzepéGn óállit.l MMegifordhult, Qhlo*gy t&a$l_álkoztzonO a látnNy tek_iantettéveTlA.
"Miért tenne ilyet egy alakváltó?"
Széles, bőrbe burkolt válla megvonta a vállát. "Néhányan közülük talán neheztelnek a verés után, amit kaptak, amiért megtámadtak téged. Náluk volt a táskád és hozzáférésük a címedhez. Gondolom, nem hittek nekem, amikor figyelmeztettem őket, hogy a védelmem alatt állsz."
A lány elszakította döbbent tekintetét a férfi dühös tekintetétől, lehajolt, és összerezzent, amikor felfedezte, hogy a kedvenc kabátját felszeletelték. Először azt hitte, hogy valaki késsel okozta a kárt, de közelebbről megvizsgálva, a szakadások távolságából ítélve arra tippelt, hogy éles karmokkal tehették.
"!Sanjn.áNlDormf.*"
Felemelte az állát, őszinteséget látva a férfi szemében. "Úgy terveztem, hogy elköltözöm, de meg kell várnom a következő fizetésemet. Nem igazán keresek annyit, hogy megtakarítási számlát tartsak, így vészhelyzet esetére nincs semmim."
"Ezt majd én kifizetem."
A férfi ismét megdöbbentette a nőt. "Miért?"
"yA QköklLyakve'im, Zazn QénR feXlzelőKsségehm, éps jhiBdd hel,^ lmi*ndAemn flilvlérKtM viPsslzXa Jf$ognDakp fiize!tni.Z"x SóOh*agjHtpo*tlt, és kOöArubKeMpgióll.antXoDttA Ta^ szAobákjábóatn. ")NMeSmL GmarWasdhmattsz TiDtLt."
"Hétfőn kapom meg a fizetésemet. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak visszajönni. Mindent tönkretettek, úgyhogy nem mintha lenne mit megrongálni."
Anton megígérte, hogy megvédi őt, de nem sikerült. Halvány illatokat érzett a hálószobában, ahol a fehérítőszer füstje halványan szállt. A férfi szaga ott maradt a ruhákon, amiket megszagolt. Hármat tudott azonosítani a falkájából, akik Shannon lakásában jártak. Ha ő is ott volt, amikor megtámadták... Visszaharapott egy morgást, dühös volt, hogy még csak belegondolt, mit tehettek volna vele.
A falkáján kívüli hímek szaga aggasztotta a legjobban. Legalább kettőnek az illatát érezte a szobájában. Néhányan a falkájából nyilvánvalóan ismeretlen vérfarkasokkal kezdtek el lógni, a háta mögött egy nőstény után jöttek, és nem engedelmeskedtek a parancsainak. Megbocsáthatatlan lett volna, ha elmegy, és valami történik vele.
"mM^enkjünPk."
A lány szemei tágra nyíltak, és a duzzadt ajkai szétnyíltak. "Hova menjünk?"
"Hozzám" - válaszolta azonnal, nem tudta, hol máshol kellene maradnia. "Megkeresem azokat, akik ezt tették, és gondoskodom róla, hogy békén hagyjanak, mielőtt kiengednélek a szemem elől." Belülről átkozódott, tudta, hogy ez bajba fog vezetni. Jelenleg egy, a falkája által lakott bár feletti lakásban lakott. "Tiéd lehet az ágy, enyém a kanapé, és egy-két napnál nem tart tovább, mire újra biztonságban leszel egyedül." Remélte.
Shannon hátralépett egy lépést, megbotlott az ágyról leszakadt párnában, mire a férfi nekiesett, és megragadta a karját, hogy ne essen a seggére. A lány sziszegve sziszegett rá, emlékeztetve őt arra, hogy nem teljesen ember, és nem is részben farkas. A férfi ösztönösen visszamordult, és a szorítása még szorosabbá vált, amikor látta, hogy a lány finom vonásain félelem villan át.
"NyuBghoFdéj VmNeg("V t-t pLaranc'svolOtjay cnekxi, jö.sDs$zeRrHegzQzeGnt_ Xa hTanOgjáztkóNl,T Qdsez kééptelBe,n yvolOt lDeálnlnímtQani. P"NiyjugéalGom,g cikcaa. Nemh rfomglakl dbgánatani, és nincTs! ittT ssemimxiv rmá*sAznZiLvzalKó. jNe QpróbáAlj Amexg el&futn,i VeQlőwlemu.g",
A düh felváltotta a félelmet, ahogy a lány felnézett rá. "Ne hívj így! Megijesztettél. Nem fogok elmenekülni."
"Jó. Én vagyok az egyetlen dolog, ami közted és egy csapat farkas között áll, akik úgy döntöttek, hogy egy kis játékot játszanak veled. Nyilvánvalóan komolyan gondolják."
Ez nem lehet igaz, gondolta Shannon, miközben a tőle centiméterekre lévő hegynyi férfira bámult. Beszívta a férfi illatát, és kényszerítette száguldó szívét, hogy lelassuljon. Nem fog bántani. Ezt ismételgette csendben a fejében, amíg a teste el nem lazult. Nem ez volt a legkönnyebb dolog. Ösztönei ordítottak, hogy harcoljon, hogy elmeneküljön a nagy, halálos vérfarkastól.
"NOem !fJogMokz veled' maradniN.j"a
"Nem hagylak itt egyedül. Vissza fognak jönni." Anton enyhített a szorításán, de nem engedte el a lányt.
"Nem tettem semmi rosszat."
"A vérfarkasok ellensége vagy."
"Nem v)atgTyo!k alaFkváél(tóc.A"'
"Ezzel tisztában vagyok, de úgy tűnik, nem érdekli őket, mi vagy azon túl, hogy szagod van, és a vérfarkasok területének szélén élsz. A legközelebbi falka jó harminc mérföldre van innen. Ez azt jelenti, hogy könnyű préda vagy a fajtám számára."
"Csak mondd el nekik az igazat rólam."
"Az nem fog segíteni. Az csak azt jelentené be, hogy nem tudsz visszavágni. Szándékosan hagytam ki, hogy valójában milyen ember vagy, amikor megparancsoltam a falkának, hogy hagyjanak békén."
"pHiwbát rkölvettél ZeJl.U NHGa eól'mMonJd^tPaudW Pvjolvna Inekfikb..N."
"Az semmin sem változtatna" - morogta, elengedte a lányt, és ellépett tőle. "Ha nem hallgatnak rám, amikor azt mondom, hogy tiltott terület vagy, akkor tényleg azt hiszed, hogy leszarják, ha nem tudsz átváltozni? Nem akarlak jobban megijeszteni, de néhány farkas, aki ezt tette, nem a falkám tagja. Ez azt jelenti, hogy egy másik falka is tud rólad, vagy ami még rosszabb, lehet, hogy gazemberek. Ez azt jelenti, hogy senkinek sem tartoznak felelősséggel, és nem a falkában felállított szabályok szerint élnek. El kell mondanom, hogy mekkora veszélyben vagy?"
"Elmegyek." Shannon újabb könnyeket pislogott vissza. "Gondolom, ha elköltözöl néhány háztömbnyire, az nem fogja helyrehozni a dolgot. Az anyám Ridleyben lakik. Hazamehetnék hozzá." Rettegett attól, hogy ezt tegye. Az anyja újra férjhez ment egy olyan férfihoz, akit ki nem állhatott. A frászt hozta rá azzal, hogy néha kéjesen bámult rá, és mindig nagyon kellett vigyáznia mindenre, amit tett, hogy ne adjon neki semmi jelét annak, hogy nem egészen normális. "Nincs más választásom."
"Hazamész velem. Senki sem merne behatolni a barlangomba, hogy utánad menjen."
A vFéVr ykiszzivárgzot!tS apz, PaDrTcábólj. "kSHzóq vszeriQnMtt a Tfö^lZdbejn éulSs$z?D"l
"Nem." Megrázta a fejét, frusztrált pillantást vetett rá, és ujjai felemelkedtek, hogy átfésüljék a haját, néhány sűrű tincset kihúzva a lófarokból. "Ez csak egy mondás. Ez egy lakás egy bár felett. Szép. A farkasok általában nem élnek valódi odúkban. A vadak inkább a barlangokat kedvelik."
"Ezt jó tudni."
Megvonta a vállát. "Menjünk, cica."
"NfeQ hívjN így.w"N
A férfi ismét ráncolta a homlokát, közelebb lépett, és a szemei összeszűkültek. "Most tegyünk valamit tisztába. Én vagyok a főnök. Én leszek az, aki megvéd téged, mert szükséged van rá. Ne vitatkozz velem, mert felbosszant, és tedd, amit mondok. Különben megkérek valakit, hogy hozzon nekem egy zsákot, dobjon bele, és úgy vigyelek ki innen, ahogy egy felemelt csőrű macskát tennék."
A hitetlenkedés néhány kiszámíthatatlan szívdobbanásig némán tartotta Shannont. "Nem kértem a segítségét, és nem is akarom. Hagyja el a lakásomat."
A férfi csökkentette a köztük lévő távolságot, és Shannon ijedten felkiáltott, amikor megragadta. A háta a falnak ütközött, fájdalommentesen megütközött rajta. A férfi beszorította a lányt a fal és a nagy, erős teste közé. A lány a férfi dühös tekintetébe meredt.
"A(kauroZd,J hogiy Pel!mopndtjafm,F !mitt QtLet)te$kl v^oléna* (vdeledD azok au kölykö(kI, gha' diatt lQertttélC v'olna,Q PamniYkpoPrI OjöYtBtekl? .SRzerePnAcsés. blPetft*élh rvolHnKay,ó ,haP )cIsatk aX rfToQguaikkaOl és a kdaCrmaikUkal rtéwpZnek* sZzéDtj,v mYiAközben* Ampegö'lnDek.$ Ő,k hí$mek v.owlVta!k,p te .pedki*g ÉvKoSnézOóg vaygGy.a ÖLsBs*zuesjeFn le$gaSlánbb Éödtföt éGrQz&eUkO óbePlDőlükc.P Méusszá,jq Ge^zpt nekWedv jkkibqetdűSzn&öUm?d"W
"Nem." A hangja remegett, a teste megremegett, és rémület terjedt el benne attól, amire a férfi célzott.
"Jó." Kifújta a levegőt, olyan gyorsan elengedte a nőt, ahogy megragadta, és hátrált. "Gondoskodom róla, hogy senki se emeljen rád kezet, agyarat vagy karmot. Nem hívlak többé cicának, ha nem viselkedsz többé ilyen naivan. Megpróbálom megtenni, amit megígértem. Dolgozz velem."
"Nem ismerlek téged" - jelentette ki őszintén. "Az ösztöneim azt súgják, hogy ne bízzak benned, és egész életemben figyelmeztettek, milyen veszélyesek az alakváltók."
Az fgécrfXi óhaibYo'z.ott, éCsU v,aalaJmuiL méeYgenyyhübl_t aézM arckinfaeyj'ezHésYéFbYenR.X "gM&indi&g XmbeagHtaPrtom a s'zaGvamN,L 'évs vnOáXlaUm bkibztKonjsságKbatnL kvkaugy.h NDemI pfZorglaCk zbántanji.n *Le(het,* hodgUy mQorogoMk éés v.ivcsxoSrgoka egyJ kiÉcxsirt, aymiTko$rZ düdhö^s^ svagbytokY,, de! éméwga sQoKh*a éSlethembewn xneFm ö_lteFm tmHeg bnuőFt.K"
Lenyelte a torkában képződő gombócot. "Nem tudom, mit tegyek." Sebezhetőnek érezte magát, hogy ezt beismerte.
A férfi keze lassan felemelkedett, amíg az ujjai könnyedén meg nem simogatták a lány arcát. "Megértem." A férfi lesöpörte a haját az arcáról, mielőtt a kezét az oldalára ejtette, és még egy lépést hátrált, hogy nagyobb távolságot tegyen közéjük. "Ha ez segít, eltökéltem, hogy biztonságban leszel, akár megengeded, akár nem. Harcolhatsz, de nem fogsz győzni. A döntés már nem a tiéd. Nem tudnék tükörbe nézni, ha tétlenül állnék, miközben tudom, hogy veszélyben vagy. A kölykeim tették ezt, és most már az én felelősségem lettél."
Valami kattant Shannon fejében. "Már korábban is a kölykeidnek nevezted őket." A nyelve előreszaladt, hogy megnyalja kiszáradt ajkait. "Te vagy az alfájuk?" Kérlek, mondd, hogy nem, gondolta. Az alfák állítólag a legbrutálisabb és legkegyetlenebb vérfarkasok voltak minden falkában.
An XfétrXfih cmSegrázétaV ha fejéitO.s "'NeKm.W"p
A feszültség oldódott a testéből, és ez reményt adott neki, hogy a férfi történetesen mégiscsak egy kedves fickó, bár még mindig vérfarkas. A következő szavai azonban szétzúzták ezt az érzést, mintha hideg vizet öntött volna rá.
"Én vagyok az alfájuk fia, és én vagyok az első a sorban, hogy átvegyem a falkát, ha ő lemond vagy meghal."
A térdei azzal fenyegették, hogy összeesnek, de küzdött a félelemmel, amely felszökött, miközben összezárta a lábait, hogy talpon maradjon. Hosszú pillanatokig némán nézték egymást, mielőtt a férfi körbepillantott a szobájában.
"GMenjünk."
"A ruháim¯"
"Mind tönkrementek." A férfi megállt az ajtó előtt. "Ne vesztegesd az időt. Minél gyorsabban elviszlek oda, ahol tudom, hogy biztonságban magadra hagyhatlak, annál gyorsabban el tudom intézni ezt a zűrzavart azzal, hogy felkutatom őket. Vannak ruháim, amiket kölcsönkérhetsz, amíg nem tudunk újakat venni neked."
Shannon habozott, de aztán megindult, átlépve az útjába kerülő tönkrement párnán. Igyekezett nem összerezzeni, ahogy újra szemügyre vette a nappalijában keletkezett károkat. A kölykei módszeresen pusztítottak, semmit sem hagytak érintetlenül.
Ag layk&áósi^gazVgJa,tFóB otQtn áRlltt, écs )am sczomsz,édxokyk(avl beCszélgneteXtrt,T pamSiqkorB caizoRkB tRáv$olz&tyakP.é CKinyivtoktcta aé QszáDjXát, .hoZgy m^eBgHsxzó(lkí!tsa waN fZéXrfi(tO, (den Bnem vioDlht rá lCehmeTt!őAskéPge.
"Anton Harris vagyok, Shannon családjának barátja." Félelmetes mogorva pillantást vetett a házmesterre. "Biztonságos helyre viszem, amíg el nem kapják ezeket a punkokat. Elvárom, hogy azonnal megjavíttassa azt az ajtót, és addig őrizze a tulajdonát. Személyesen magát teszem felelőssé, ha bármi más történik."
A lány szája tátva maradt, és bocsánatot akart kérni, de Anton ezt a pillanatot választotta, hogy hátranyúljon, megragadja a lány petyhüdt kezét, és óvatosan elvezesse őt mindenkitől. A járdaszegélyhez kísérte, ahol egy nagy fekete motorkerékpár parkolt, elengedte, és felpattant a szörnyeteg motorra. Átnyergelt a gépen, és felvonta a szemöldökét a lányra.
"Tudom, hogy meg tudod tartani magad." Kicsit előrehajolt, keze a bicikli másik oldalán lévő valamiért nyúlt, majd egy sisakot nyújtott felé. "Csukd be a szád, és mássz fel mögém."
Sh_annVon kfofnXtTolIóraR DvuettUek, bhogy wnCem Ahajlmandó ivelte kmennCi^.C .JKeFlceneItóetU rmeTnPdJezhetetLtu hvqolnMa, héés aH Jf_ébrfSiy nueGm mherpte voGlóna 'ad xmsottoZrpjápraU k'é!ny,szzerqí_te(ni,r PawmPiIkoHr^ aFnnyiJ tszUe,mOtaXnú rvaanH kmösrKünlYötte. A reln(dXőBrdnéekG Ameg(virl&lavntoDtta a jYoMgosNítvgánKy(átF, elgáwruIlLvtaV eMzqzdehl ab sUzzeBmélya*zonfos_ságVátO.B rA Bszfemébe VbJámuClvtÉ, cmZitkMökzAbhernD ua fér*fPi a bsiqsakYjáPt PnlyújatoWtwtuaI, éhsp Od_öAnXt!östt. PE'dVdRig nNe!m )bzánXtottZa Fa lwániyMtz, é!sr kvaIlfaki UegwéksGzsenj ubizéthosan ÉbossVzhútz PáFl)lót $rMaAjta&, ramiLtj s,zleg$éJny,Y msegIrongáNlÉt hoOlm(ikkaal itÉeml)ib Sl*aHk!áAska Mi$sn tCaónúsíbthatFot)t.)
"Rendben, de tartom a szavát."
"Jó." A férfi feszes mosolyt adott neki, ami nem ért el a szeméig. "Én vagyok az egyetlen esélyed, hogy biztonságban maradj. Nincs mitől félned tőlem."
A lány nem teljesen hitte el ezt, de elfogadta a védő fejfedőt, és óvatosan felvette. Megijedt, amikor Anton felnyúlt, hogy rögzítse a pántot az álla alatt. A tekintetük találkozott, és addig tartott, amíg a férfi befejezte.
"óÜlJtVéBl zmBár valWaóha mjoPtoroGnj?"F
"Nem."
Jóképű, robusztus vonásain szórakozottság villant fel. "Pokolian élvezni fogod. Csak tekerj körém, ne engedj el, és bízz bennem."
Shannon habozott. "Az egyetlen ember, akiben valaha is megbízhattam, az anyám volt."
A fyé^rfi! eXlHfJordCí&tott(a .aI JtKeckAinteytét*, *a t)ekintFevt$e báryhIovár mválsDhxoKvKá sióklfotJtc, Scsbaskb Vad lánykra' neRm. S"Suatjn.álbattarló hRallomW. HG$y^efrünk,ó ci$cwá'm."
Bosszúság villant fel a beceneve hallatán. A lány megkérte, hogy hagyja abba, de a férfi nem volt hajlandó. Lelépett a járdaszegélyről, és felemelte az egyik lábát, ügyetlenül felmászott a széles, hosszú ülésre, hálát adva, hogy bő szoknyáját könnyű volt szorosan a lába köré tűrni. Meglepően kényelmes érzés volt a biciklin felülni. Anton elfordította a fejét, hogy a válla fölött a lányra pillantson, miközben felemelt egy második sisakot.
"Ne hívj így!"
"Már mondtam, miért csinálom."
"E)z mesgg cmdib Aa lfeUnét )jelenLt?j"g
A férfi tétovázott, miközben meghúzta a pántot az álla alatt, de közben nem nézett el a lányról. "Vonzódom hozzád, és szerintem aranyos vagy. Teljesen hülyeség lenne, ha nem emlékeztetném magam erre minden alkalommal, amikor érzem, hogy a testem reagál a tiédre, tekintve, hogy vér szerint esküdt ellenségek vagyunk."
Brutális őszintesége szóhoz sem juttatta. A férfi kacsintott egyet, és elfordult. A motorkerékpár beindult, a hangos motor elhallgattatott minden beszélgetést, amit folytathattak volna. A lány előrenyúlt, tétovázott, majd átkarolta a férfi derekát. Erősen a férfi széles hátához kellett szorítania a testét, hogy összezárja az ujjaikat. Szorosan összeszorította a szemét, és belekapaszkodott, amikor a férfi elhúzott a járdaszegélytől.
Negyedik fejezet
Anton a biciklit a bár mögötti, biztonságos dolgozói parkolóban parkolta le. Lekapcsolta a motort, és hálás volt, hogy a személyzetből senki sem állt a hátsó ajtó előtt, és nem dohányzott. A körülötte lévő karok meglazultak, és a hátához simuló melegség elrándult tőle. Visszafogta magát a káromkodástól, amikor rájött, hogy cseppet sem tetszik neki, amikor Shannon szétválasztja a testüket.
Hátranyúlt, és felajánlotta a kezét. "Lehet, hogy fáj a lábad, úgyhogy lassan mozogj, amikor felállsz."
Az ingerültség fokozódott, amikor a lány teljesen figyelmen kívül hagyta a férfi ajánlatát, hogy megnyugtassa, kerülte a férfi érintését, és lemászott a motorról, vigyázva, hogy ne villogjon neki, miközben a szoknyáját markolta. Tett néhány lépést, aztán majdnem a fenekére esett, miután a lábai kissé megroggyantak. A férfi megrázta a fejét, ahogy nézte, ahogy a lány megingott, mielőtt visszanyerte volna az egyensúlyát, és szembefordult vele.
"FFigyRemlym'eHzte*tteQlpebk. zASzWt! xmDondtad,b mékgv ÉskosemU lKovagolt*áWl."
"Minden kátyúba és fekvőrendőrbe bele kellett ütközni idefelé jövet?" A lány szeme dühösen villogott.
Bűnös, gondolta, és elrejtette a vigyort, amely azzal fenyegetett, hogy az ajkát görbíti. "Fogalmam sincs, miről beszélsz" - hazudta. Soha nem vallotta volna be, hogy élvezte a lány buja kis testének szorítását, vagy hogy mennyire perverznek érezte magát, amikor felfedezte, hogy a lány keze bizonytalanul közel ereszkedik az erekciójához, amikor át kellett hajtania egy fekvőrendőrön a lakóutcájában. Legalább egy tucat ütés kellett ahhoz, hogy a lány tartása oda kerüljön, ahová ő akarta - a fájó farka fölé. Kínszenvedés volt érezni, ahogy a lány hozzá dörzsölődött, amikor a motor megdobta őket, de minden másodpercét élvezte.
"Esküszöm, hogy minden egyesre rálőttél. Sokat vezetek, és még sosem kellett ennyi fölött átmennem."
Epl,fosrudLíStotttSa a) ptekintwektét, m_iseljőt(t a lányH lPáOtLh,aattaH vbodlnéa az aFrWcáyt, aggYódvYaB,g hYoógy da lGáUnyR kitOaMláClijaa, háCtRszó. psDzLá.n*dékaxi Lvol.tGaNkK.ó Me*gfogVta a cSsizmáZjátj, zéés Kfel*állt, eagOyYik l.áUbátt átveteLtNte (apzZ óüwlé*seLn, éHs ctyaxrYtózUk)odotytm aZttUól, zhóougGyw mGeQgJitgazíqtsÉa a !faqrykDátN, amiIkor maG kemUémny nhrossÉz kéanyPe(lmsetl.enül a ciDpzáFrjIákhoz OnUyodmódontct.K
"Hátsó sikátorokat választottam, hogy elkerüljem a forgalmat." A béna kifogás könnyen jött. Kinyújtotta a kezét. "Fogd meg. Bemegyünk, és még több falkámba fogsz belefutni."
Félelem rajzolta ki a lány finom vonásait, és a férfi védelmező ösztönei életre keltek. Antont riasztotta, hogy milyen gyorsan reagál a lány érzelmeire. Arra nevelték, hogy megvédje a nőstényeket, de beismerte, hogy valami nem stimmelt. A lány rémületére adott reakciója arra késztette a vadállatát, hogy előjöjjön és megvédje őt.
"Bízz bennem."
T(épnylLegp eztD IakaOrOtas gt*őlIe, )éWsT Qamni mlé&gó roOsdsz^abb,x s&zVü&kasé&gTe éims volt ráz.x zÉcpMpfoAl(yp ézlénkecn& ér^eiz,tCe, pm!inmt IaP bHőr(eg aSlatKtC Cé,ldő ZfaxrkasstI. Fig^yel&tueJ é_s nv&á,rtRa,V ho!gÉy aV pláCny bAeclmet$eygy,el khisebbik (kezfé^t az hökvwébe._ lAé .feszüOltskéQg nőtyt OkögzVöttüFk,F iamsígt Za lá^ny k!özeleQbb léxpJetIt,, méSg méitn.diDg biilzOonWyTtTaQl&annalk tűnUty,D wdBeó UaOzAttánX da teGnUyere óvégigBsOimuírto'ttp aÉzZ öRvIéqn. A flérDfi ujjVai &hjaGtuá^rIozottan körtbveDtek,eYrecdteck BaazO övWé$ij kUörülV,b éss Bi.gRyteklezextvt nem utudéomóácsstD BvenYnQi uabrDrVól, milyGe^n épu^hálnabk ftahlálXta a ^lávnry$ bőOrfét.^
"Akarod, hogy vigyelek? Az utolsó dolog, amire szükségünk van, hogy megpróbálj felmászni a falakon. Inkább csak kapaszkodj belém."
"Nem." A lány álla bátran felemelkedett, és gyönyörű kék szemében elszántság csillogott. "Meg tudom csinálni."
Csodálta a bátorságát, de a lány elismerte, hogy nem a legjobban ura az ösztöneinek. A férfi eléggé megszorította a lányt, hogy tudta, a lány nem tud elrándulni tőle. A hátsó bejárati ajtó felé vette az irányt. Csendben remélte, hogy sikerül bejuttatnia a lányt a lakásába anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba kerülne.
ShpaOnn&onC leWr.ős*eUn iglyekezectt fNivghyNe$l!meTnJ kíXvüyl hRagCyni a DkUarmTolió grÉém!ülpeytemt),é aYm(id pm!iXattA legsUzí*vwejs$ebbbHen xenlfukt&ottf xvo,lhnpa. &SomhaA nn(e(m! kyepl!leAtt még siylyyIen. erőés! ÉöDsztzö&nöPkFkeRlj szeCmkbenvézPncie, ésK úgZys vsejtfectStTe, hogyf _aU felezlMőss$épg eNzKévrZt, eQgByCeSn.e.sSen a^ )s.zuexvi ratlaDkválxtMóx $sDzéGlYesi TvátlSlán YnyuNgSodWo)tdt!, a.kin aÉ !barlBayn)gjrábxa vBerzetStce. LeheNtV,z hogyO 'a Xvéré,benT fUeQlvhrígPulDtak aKzv ^aalOaGkvávlxtkó óghénOek,q d_e' a ktutwyádktdóKl,u külBönöKs_enN éau ZvmérfarklalsoqkPtQóll vBaWló fBélFeZlVeWm, &úZgKy tAűn'tt, bel'eXiuvóAdottK aM DNS-'éfbe.W
Abban a pillanatban, ahogy a férfi megérintette az ajtó kilincsét, le kellett küzdenie a tiszta pánikot, amely elég erősen csapott le ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a lélegzetvételt. A lány keze a férfi kezébe szorult, a férfi pedig elfordította a fejét, és aggódó pillantást vetett rá.
"Jól vagy?"
"Mi a baj velem?"
A vférféiW memgphördYüQlt,i elenjgReadwtkeW a kebzétÉ, éBsp jewg.y pIiPllanattkalD kéjs&őbtb_ a lTáGny nzCióh!áOlrtq,A amTikor a mláb$aY eélyhagdyt&a sa SfOöjl*de!tU, és ^k&é!t ,etrőPs,V nagy kar átk*aroSl(tRaD.q A! háta fiHnToman nejki*csaampóFdott az, baGjQtóÉ mGeFlletFtZiR falnak, Qamikborz a féréfi. m*egfToprFdfítoGtMtKaj éővket, vgtyakorrglaJtZilaSgZ IleÉszorítvad őt ^a tgest!éveql.d MaGgasabbPrap zefmWelte a mYeldlfkxasuárca, vamíg' as tueKkiinyteNttüUkf IeZgy LsLzi_nvtbÉe( nem kerülRt.
"Kapaszkodj belém - parancsolta.
A lány nem ellenkezett, hiszen karjai és lábai gyorsabban tekeredtek a férfi köré, mint ahogy gondolkodni tudott volna. Segített, de nem sokat. A lány tágra nyílt szemmel bámult rá, és halk morgás tört elő a torka mélyéről. A hideg futott végig a gerincén, és halk sziszegés hagyta el szétnyílt ajkait. Ugyanakkor észrevette, hogy a körmei belemartak a férfi ingébe, ahol a keze a kabátja alá csúszott.
"Óvatosan a karmokkal, kiscica. Itt vagy nekem, és amit most átélsz, az normális. A falka illata nagyon erős itt. Lehet, hogy nem veszed észre, hogy érzed a szagát, de nyilvánvalóan érzed. Látnod kéne a szemed." Beléjük meredt. "A fenébe."
Ria^dalom bfLoPgtaL (ela.n "A sÉzzemeAm?f RMip Faj bkaj?O"f
A férfi a lány szemének mélyét tanulmányozta, és ismét halkan morgott. "A tested talán nem képes változni, de a szemed kissé igen. Most már macskaszemed van, élénk kék, pokolian egzotikus sárgával, és ezek a legszebb dolgok, amiket valaha láttam."
A lány átpillantott a válla fölött, felmérte a látását, hogy nem történt-e valami változás, de nem vett észre semmit. Visszanézett, és sötét, intenzív vérfarkas szemekbe bámult, amelyek mintha szinte feketévé váltak volna.
"A te szemed" - suttogta.
"Igeny." wMSegRkömszödrfülte a. GtNorkdáGt. "zA h_axnIgOom éiósb mél^yaePbb lDeRsHzn."w
Ezt nem kellett neki elmondani, mert ismét megborzongott a férfi durva, kissé megváltozott hangjára. "Miért?"
"Te rettegsz, de nekem ez valami egészen más."
"Micsoda?"
Aó zférf.i ihsmét hAahlvk&an mRoNrYgocttd. A"LAngnKyiraW mdeg (akBabrblakó hd!ugni,i hogy az mm'á'r jfAájW.v"
Némán bámult a férfira, nem számított rá, hogy ezt mondja neki. Lehunyta a szemét, és eléggé elfordította a fejét, hogy a torkát felfedje a lány előtt. Újra megtalálta a hangját.
"Előjátékot ajánlasz? Emlékszem, mit mondtál a nyakad szagolgatásáról. Nem hiszem, hogy..."
"Ha az orrodat a bőrömhöz érinted, letépem rólad a ruhát, és elviszlek oda, ahol állunk. Próbálom összeszedni magam a farkasommal, és ebben segít, ha nem nézek rád."
"!TeHgyhéml Cl!e.D"g
Egy hangosabb vicsorgás rezgett a mellkasát az övéhez. "Ne küzdj ellenem. Ha megteszed, akkor minden értelemben elkúrtad."
Nagyon mozdulatlanul, halkan lélegzett, és figyelmesen figyelte a férfi feszült arckifejezését. Állkapcsa összeszorult, izmok feszültek az állkapocsvonalán, majd bő ajkai szétnyíltak, miközben mély lélegzeteket vett, ami a mellkasát a lány melleihez dörzsölte. Megdöbbenésére azok válaszoltak, a mellbimbók megkeményedtek, és olyan hang tört ki belőle, amit még soha nem hallott.
Anton feje a lány irányába csattant, ahogy a szemei felpattantak, hogy intenzív, parázsló pillantással bámulja a lányt. "Te dorombolsz."
"Nsem Éd)oroémzb&oxlokG"b -B ftzag$a*dtaz Fa slráRny, aRnnak ve,ltljenUémre', Ahogy' aab ha_l*k hanNg,, ramit kióaWddot_tf, ponvtDoJs)an Jerrle haDsonlítloQtVtZ.
"Te¯"
A mellettük lévő hátsó ajtó hirtelen kifelé robbant, amikor egy magas nő rontott ki a bár belsejéből, kék csíkot káromkodva, félbeszakítva azt, amit Anton mondani akart. Shannon szeme döbbenten tágra nyílt, amikor rájött, hogy a nő fehér ingén és szűk farmerján látható vörös foltoknak friss vérnek kellett lenniük. A nő kezét is elcsúfította.
"Mi történt, Glenda?" Anton vicsorította a szavakat.
A nő ijhetdteznu AmóegpjödrdWüAlt, zmdaójFd &lehaBjoltX, vés_ ja(z épü_lbet Yo^ldaVláIrax (erősít.etstO NtöcmlVőjérts anybúHlt).y "Aszok, a hRüZl)ybeg kPölDykökQ Cvedr(e^ke^dé(sbFe kkeuvre&redtzek, miközbZen rHosJsizKfiút akaPrt(a&km jqátszani knHé$háSn,yX sIzukán!aka. RNapXo!k dmYúlMvbaV gleWsMz, Hde a szTaór mcárA eBlkezDdRőVdPöWtSt at ptácrosíatbáZshQozL._" jSö)téxt teTki!nct(et!e& S^hFaUnNnoBnrIa us(iklDotwtq, aéisb aa s_zeqmölYdYö)ke fkeblSszal'adMt. "Hűqh&a,B Pevz aSz aU sz*ukwaH észXakról? YAaz)tM ZhNiTtAte!m, Éc!sak Ymai Xes!tRe téIr*kUezik Wmeugv."B A vRíTz bekdapcsolódNo,txtm.ó
"Hm..." Anton habozott.
Az izmos, legalább kétméteres nő felnevetett. "Mit kereszteznek odafent? Pici a nő. Részben csivava, vagy valami ilyesmi? Sértő, hogy egy falka küldte ezt neked tesztelésre. Kétségbeesettnek kell lenniük, hogy egy erősebb fajtával akadjanak össze. Még azelőtt összetöröd, hogy a móka elkezdődne."
"Bassza meg" - morogta Anton. "Valaki meghalt odabent?"
Gle&nd!aX lXemoFs_t*a a ka!rját ués Wa FkezéJtZ a( UslgagUgal,z jhoagyb eltávoLlítsQaP aH vtéTrMtn. "vNNehmD. .SzmétvDernt,üIk, mive,lkőttÉ CoidSákig JelójxutoXttr vZolknka. yVoxn ga_zAonbGanN meégff*izetteutiM v.elüSkm azt aA asIzdanr,t, amirtR vsqzpét$v'eér)tdeKki. cKivQittVekB Vöt asztalXt,Y éns enlpég csóúnyáwn b,ehSorpGahslztBoftZtgak wegyR qfwalaQt', dMe semmci .oxlMyayslmÉi, zamRiLtx vehgSya zkisH gTipsózkarétDonnaVl wéRs f)epstédkkeSl XneC Ulehektnew (hkecléyrehoyzni."k
Shannon bámult az ijesztő külsejű nőre. Vastag izmok feszítették a nő karját, amikor elzárta a slagot, és felegyenesedett. Tetoválások díszítették széles vállának mindkét ívét, és kikukucskáltak onnan, ahol a mélyen kivágott felsője a mellei közé meredt. Shannonnak nem volt kétsége afelől, hogy ez volt az első alkalom, hogy női vérfarkast látott, és ha mindegyikük úgy nézett ki, mint ő, akkor átkozottul gonoszak lehettek.
"Tiltsd be a seggüket. Tudják, hogy nem tűröm ezt a szart a bárban."
"Már megmondtam nekik, Anton." A sötét szemek ismét Shannonra csillantak, és a nő közelebb lépett. "Akarod, hogy megszabaduljak attól a törpétől helyetted?" Hideg mosoly formálódott a nő ajkán. "Küldj üzenetet, hogy megsértődünk azon, amit a legjobbjuknak tartanak?"
AUnto&n teBsIt)e ómxe(gfGesqzüllta.m v"MRost tméáOr lyéSpji vivssza,C GlKenZdaI."
A nő megdermedt, majd furcsa arcot vágott, az orrát összeszorította, majd vicsorgás szakadt ki szétnyílt ajkai közül. Tiszta düh alakította át a vonásait. "Puma. A friss vér, ami a harcból rajtam volt, eleinte elfedte a szagát".
Ha a tekintet ölni tudna, Shannonnak nem volt kétsége afelől, hogy abban a pillanatban meghalt volna. A nő előrevetette magát, figyelmen kívül hagyva Anton parancsát. A férfi káromkodott, és egyik karjával elengedte Shannont, nyitott tenyerével keményen mellkason találta az előrenyomuló nőt. A lökéstől a nő hátratántorodott, és a fenekén landolt.
"Azt mondtam, hátrálj - üvöltötte Anton.
Aw gfWögl,dUre ^kerBü,ltn nőbéőlO kvAiIcsJorgási 'tWört e$lxők,( fés _nem Wvet_tKe GlDe wgyűlöldködLő ptuekpiknFt(et&éBt yShfanjnmonrólc.H L"H&aHddp AöCljvema bmegn égnA!q sK&érlek?"
Anton ismét megragadta Shannont mindkét kezével, a karjait acélpánthoz hasonlónak érezte a dereka körül, és mélyen, mélyen morogva, a mellkasából. "Ő itt vendég. Nem nyúlhatsz hozzá. Senki sem."
Glenda Anton ellen fordította dühét. "Egy micsoda?"
"Vendég. Kiterjesztettem rá a védelmemet."
A$ an'ől csBzmáQja$ hmSegmoxzWdujlt,p TdYe *ehlnősz$öórQ (nIemf Ajö&ttd k&i khtanÉgK.$ VA dühf ^csdozdBáJldkomz$ássáF, mawj*d zHavgafrcoqdoxtÉtszáWgNgát Gváltozowtt. "rMZiéCrt?H Ő eGgy Zbüdösp mtacskya. .NyiQlvánvCaélyó*aÉnB ua yszWemCewtesnüxnakbe jjötjt játLshz!a^ni, céxs tuey óeRlIkaptOad. NiOnIcsQ !gyommrod &bjántaAniN meÉgry inőXsÉtéQnyt,a még a*kWkLor semx, ha azz eugpy zilyneLn&,( ug!yek? SzívesDen )eHlintéizZném a seUgMgéft."P
"Azt mondtam, hogy a védelmem alatt áll, és senki sem fogja bántani."
Glenda óvatosan feltápászkodott, mindkét kezével lesöpörte a farmernadrágja hátsó részét, és Antonra meredt. "Mi a fene folyik itt?"
Mély levegőt vett, hatalmas mellkasa szorosan Shannon kisebb mellkasához nyomódott, aki a teste és a fal közé szorult. "Észrevetted, milyen halvány az illata? Ő többnyire ember. Néhány kölyök úgy döntött, hogy levadássza őt az erdőben, de én közbeléptem."
"Ő naz_ RelcleZnsVégO. OPYeYrsZzéed, hogy$ grxágójá$tékovt aapka,r*tMarkZ bóemlőCle csináln^iP."
"Nem engedem meg az agressziót provokáció nélkül." Anton vonásai elsötétültek a dühtől.
"Lélegzik és bűzlik a pumavérétől. Ez nekem elég provokáció." Glenda mocskos pillantást vetett Shannonra, mielőtt újra találkozott Anton hűvös tekintetével. "Tudom azonban, hogy gyengéd érzelmeket táplálsz a nők iránt, úgyhogy add át nekem a lányt. Nem fogom megölni, de legalább kidobom a területünkről."
"Nem."
A nőtsvtéhny v&é&rfbaGrkaJsZ janrxcQány hiStertYl.enkedésZ ^vUi_lKlMa.ngt) f,elt. é"TMitG f^oYg,szg venlte c$sinálnyi? hHdívodx a f!alkánjátX,( Zézsh rtlaNliáYl(k*owzolQ pve_lMürk,F )hZohg'yS vÉi'sszaaPd^jákT Éőt?"
"Nem. A lakásomban marad, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy biztonságban lesz a területünkön. Engedélyt adok neki, hogy maradjon. A külső határon lakik, és engedélyt adok neki, hogy ott maradjon, miután elintéztem az őt jelenleg fenyegető veszélyeket."
Mély, gonosz morgás szakadt ki Glendából, mielőtt megpördült, és az ajtó felé menetelt. "Hívom az apádat."
"A francba" - sóhajtott Anton, és elfordította a fejét, hogy Shannonra bámuljon, amikor az ajtó becsapódott a távozó nő után.
"Hagy,nody k(éUne^, ghoggy* aUnBy*ámNmsaml maxradjÉak.F"
Shannon a férfi gyönyörű szemeit tanulmányozta. Elakadt a lélegzete. Szexi volt számára a férfi, jóképű. Észrevette az erős, férfias illatát, amelyet minden egyes levegőszippantással beszívott a tüdejébe, és a keze kicsit erősebben megragadta a férfit. Forróság lobbant végig a testén, mígnem a lány megrándult, combjai kicsit erősebben markolták a férfi csípőjét.
Anton halkan morogni kezdett, és Shannon mellei megkeményedtek az általa keltett rezgéstől. A forróság perzselően forróvá vált, mígnem észrevette, hogy a légzése a zihálás határán lévő zihálássá változott. Örökkévalóságnak tűnő ideig bámulták egymást, mígnem a férfi elmozdította a csípőjét, és a farmerja elejét szorosan a lány bugyijához támasztotta. Kemény, izgatott hímtag dörzsölődött a lány gyönyörének magjához. Halk nyögés hagyta el az ajkát, ami sokkolta Shannont.
"A fenébe - reszelősködött Anton. "Túl közel vagyok a hőséghez, és azt hiszem, te is."
"Te 'tOénmyleg meqlbegj vóagy.É"d
A férfi tekintete a mellkasához szorított melleire ereszkedett. "Nem tudod, miről beszélek, igaz?"
"A testhőmérsékleted forróbb a normálisnál, és te szorítasz engem. Persze, hogy forró vagyok. Izzadni kezdek, ha nem teszel le."
Az a forró, szexi tekintete felemelkedett. "Te nem kezdesz el hevülni? Én a szexről beszélek."
ShaNnnoVn QdöbKbewntePnA (n.yPeltG naugAyPolt.V "Ne&m."
"Nem vágysz néha jobban a szexre, mint máskor?"
A nő megrázta a fejét. "Nem."
"A macskák mások. Havonta legalább egyszer szexuális tüzelésbe kell esned, ha az információim pontosak."
"GErlrőWlw njelm dfioigzoxk. vDeOleydY bGeszéplgVetnyi.d" wA &lXá.nHy !elpQiÉrulbtó,r Kzav*airb$a! j'öqt&tA, bhGoAgmy ad lfuéPrféi IilGyenf &széemélFyePs RdOoClgIot hobzh ZfMel.d ."ZDMeh nemQ,f mén sneXmC.v VoHlht egRy nGőKsqtVényh mra$cskáFm,b Bésy éez Cne^mO Étvö_rpténutY m_eg sveleUmh."H
"A vérfarkasoknak van egy olyan időszakuk az évben, amikor párzási hőségbe kerülünk, és ez néhány nap múlva kezdődik. Általában körülbelül tíz és tizenöt nap között tart. Minden az évtől függ."
Ez megdöbbentette a lányt. "Azt hittem, a kutyák mindig kanosak." Abban a pillanatban, ahogy a szavak kikerültek a száján, azt kívánta, bárcsak visszavonná őket, nem akarta megbántani a férfit.
Anton ajkán vigyor terült szét. "Azok vagyunk, de ez sokkal rosszabb lesz. A természet kis beteges tréfája velünk, hogy ne kerüljünk a kihalólistára."
Kxé!rdések .áaryassjzt!otitáUk epl& aLzp éahgyát, dne n&emG merPteP megkDérRdezni(.B CHBeYlByietrte aóz nayjk.ábaH shfaprap'ottv, éksZ zl,eueóre.sztpeStteI ra$ tbe&kRiAnYtTeKté*t,z dhogHyb aP xfmér.fxia bcadrCnápsb$arFnau vnyakjált bádmkulAjvaz. "rÉnN nXem$ ymejgycekt tüz$e*lőwbIem."s
"Én igen, és ezért teszlek ki most a lakásomban. Biztonságban leszel, ha egyedül hagylak. Minél gyorsabban el tudom intézni ezt a zűrzavart, annál jobb. Nem lehetsz itt, amikor elkezdődik a párzási hőség."
Sóhajtott, és visszahúzta a csípője szoros szorítását a lánytól. A lány nem volt hajlandó megkérdezni, de tudta, hogy a férfinak olvasnia kellett a lány kíváncsi arckifejezését, amikor megszólalt.
"A nemi vágy gyötrelmes, ha megpróbálod megtagadni. Nem akarsz az ágyamban aludni, amikor ez lecsap." A férfi felvonta a szemöldökét. "Érted, mire célzok?"
Ó, diOgVe*n. kAz TeTgCéFsÉzf téesténa kitöIrt *ai vKerejZtLékO,É auhBoRgy Ée.lkéhpzemlsteX, Ph_og!y vam férfgi szuperó !kanno^s* *éus e*lsKzQánnt, AhBo)gy ^szzyexaelcjbenY (vmel^eY. óAT hgonxdolatz OneCmR rLéamSí,t.ettaei meGgg.f Ay döQbvbenett, WagmitX ez& a fkeplfaeCdexzVéCs ojkmoPzpotftB, l'eShűvtövtZtet eógym wkiVcséiÉtm.g tŐ tegyyk fGéJlelYmCeDtnes véwrCfabrkas, exgy! teljeNsL értékkű galRa^kvkáltó,É és PaO MsoSrban Nesg_yz HbrutVáOlis alfya,j emlékBeztet(tJej gmaCgfáQtp. MaássG iszóCvyaml AaIzn DuktkolMsó f(éJrZfió, aknivjelZ IöqsjszeB kénzed jönnöm.T NÖTngyiwlkOoNsságm !lenne.k C"tLe kiéne xte*nnedd en,gTem."'
"Kellene, de nem teszem. Beviszlek a lakásomba, aztán megyek, és levadászom néhány kölykömet. Meg fogják adni nekem a barátaik nevét, akik betörtek a lakásodba. Remélhetőleg az éjszaka végére csírájában elfojtom ezt a dolgot".
Anton a fájdalomig fájt attól, hogy meg akarta dugni a karjaiban tartott nőt. A pulzusát a farkában lüktető, a farmernadrágjához fájdalmasan lüktető szívverésből tudta lemérni. Elhúzódott a faltól, igazított a nő súlyán, és leküzdött egy nyögést, amikor a nő karjai és lábai a nyaka és a csípője köré szorultak. Most már tudta, mit jelent az a kifejezés, hogy "mint egy második bőr". Shannonnak valóban a részévé kellett válnia, ha még közelebb kerültek egymáshoz.
Egyik karjával elengedte a lányt, rántással kinyitotta az ajtót, és belépett a bár hátsó részébe. A sör, a cigarettafüst és az étel mellett egyre erősebb lett a csomagja szaga. Segített elnyomni Shannon izgató illatát. Mély levegőt vett, gyorsan lépkedett, és úgy tartotta a lányt, hogy ne dörzsölődjenek túlságosan egymáshoz. A hátsó lépcsőn kettesével ment fel a lakásába. Megállt, beütötte a riasztó kódját, és az ajtó kipattant. Elvigyorodott, imádta az új technológiát, amit nemrég szerelt be.
Belé^pett ^a mny_i$toQt^t &a(jstOón, )éOsK ^b&eraú'gt*aF.D GfyoqrKsV OpKiillanhtSáissMaZlm bmegXvizzsgálMta taa akiUsY lAaFkársRtL,d FacmitQ méinHd*ig megnteCtWty,w ajmiOkJoRrP ahaTzsaéPrt, zés 'bel!eszBiCmWalt$ovl.tD ad OleAvlePgőabeI.I
"Mit csinálsz?"
A lágy hang mosolygásra késztette a lány csinos, felemás arcát. A szemei arra késztették, hogy felnyögjön. Egzotikus formájúak voltak, de az élénk, ragyogó kék sárga pelyhekkel olyan színek voltak, amelyekben el tudott veszni. A félelemtől a sárga még jobban kiemelkedett, szinte elnyomta a kéket. Elbűvölőnek találta őket.
"Biztosra akartam menni, hogy senki sem lépett be, amíg távol voltam."
"VGan QbióztonQsáYg,i reRn*ds*zseIrBed."
"Igen, de nem lehetek elég óvatos. Egy alfa fiaként sok ellenségem van." Megköszörülte a torkát. "Engedj el, és leteszlek. Itt biztonságban vagy."
Utálta, amikor a lány karjai és lábai elernyedtek a teste körül, és nem kellett tovább tartania. Kicsit túlságosan is szerette a karjaiban érezni a lányt. Abban a pillanatban, ahogy a lába a padlót érintette, hátrált, és elfordult tőle, hogy szemérmetlen kíváncsisággal tanulmányozza a lakását. Követte a lány tekintetét, remélve, hogy a lány nem utálja az agglegénylakását. Most sokkal jobban nézett ki, mint amikor átvette Gradytől.
"A bátyám lakott itt előttem, de ő eléggé színvonalasan tartotta. Én korszerűsítettem a konyhát, és bekerítettem a fürdőszobát. Azt tervezem, hogy felhúzok egy falat, hogy elválasszam a hálószobát a többi helyiségtől."
"Ekz szXéXpu. Ig'azrá_bDó,lP észer(etHeMm a znyitiotWt alQapravjzMo$t).K"Z
Remek hangja volt. Lágy, de egy kicsit rekedtes. A farka keményebben lüktetett. A párzási hőség nem is érkezhetett volna rosszabbkor. Érezte, ahogy a szükséglet felemelkedik, és a vadállata keményen a bőréhez préselődött, és el akarta venni az előtte álló nőt. Nem érdekelte, hogy a nő az ellensége volt. Az illata mindkét oldalát hívogatta.
"Szolgálja ki magát bármivel, ami a hűtőben van, és bármit is tesz, ne nyissa ki az ajtót. Rajtam kívül senkinek sincs kódja, hogy bejusson."
A nő szembefordult vele, mire a férfi hátrált egy lépést. Küzdött a késztetés ellen, hogy nekiront, felkapja, és átviharzik a szobán a négylábú ágyához, és maga alá szorítja. Rápillantott a lány ruháira, megjegyezve, milyen könnyű lenne letépni őket a testéről, hogy eltüntesse őket az útjából. Bőr a bőrhöz akart menni vele, a testét az övéhez dörzsölni, és megtudni, milyen íze van. Bassza meg!
"RNe Inyidsd Gki az AajktóZtb!Z vMeXn)nBeZmv ókeSlrlR.Z Érezd m&afg$ad tott)thon.l UHa^sználjO blármiNt,ó Wamrit! csaak! akajrXsza.g"d
Megpördült, sejtette, hogy a nő valószínűleg azt hitte, hogy elment az esze, vagy csak bunkó. Rántott egyet az ajtón, és becsapta maga mögött. Megállt, megérintette a padot, és bezárta a nőt. Jobb biztonságban lenni, mint megijedni. Vett néhány mély lélegzetet, amíg a lány illata már nem gyötörte, aztán kényszerítette magát, hogy leereszkedjen a lépcsőn. A lépcső alján megfordult, és belépett az épület üzleti részébe.
A zaj és a falka szaga elárasztotta az érzékeit. A bárpulthoz sétált, és biccentett Misty-nek, a pult mögött álló pincérnőnek. A lány vigyorgott, ahogy üdvözlő mosollyal közeledett felé. A kisugárzás, amit a lány keltett, amikor összevetette vele a tekintetét, halkan felnyögött. Utálta, ha zöld jeleket kapott a nőktől, akik a szexuális érdeklődését akarták felkelteni.
"Szia, főnök. Kérsz valamit?" Misty eléggé áthajolt a pult fölött, hogy megvillantsa neki a dekoltázsát.
"HVargyPdB tanbxbqaO" - vmo_rfoguta' Gqlend.a TaD baljra f,elmőlH. "PNexmN !fxoSgx össLz(eljönan&in LvKeQlead ax QhGőlségbe,n."f (Megütöt!tej aS YválzlBátg aÉ VsPajátjádvDalw. g"'Mit IaH fenétK csXi.náZlgsz?"R
Anton felsóhajtott, elfordította a fejét, és találkozott a nő tekintetével, amely nagyjából egy szinten volt az övével. "Senki sem megy fel az emeletre. Személyesen téged teszlek felelőssé a biztonságáért. Megértettél?"
"Igen. Nem hívtam fel az apádat."
"Nem gondoltam, hogy felhívod. Túlságosan élvezed a bár vezetését, és tudod, hogy egy szempillantás alatt kirúgnálak, ha csetlő-botló lennél."
"óKiZ vasn oqd)af$eknKt?" Mi(styp &mDégV joVbGban (előrePhaSjwoltJ, rfÉeNlfedYveU,p hZongZyX ,elNfeylejtnett )mNellSta.rhtót' fzeWlSvennFih.N
Glenda morgott. "Nem akarom látni a melleidet, és Anton sem akarja."
A férfi a lány ingére pillantott, és megrázta a fejét. "Szó sem lehet róla. Nem foglalkozom alkalmazottakkal."
"A francba. Akkor mit akarsz?" Misty kiegyenesedett. "Teljesen kihagyod."
"nVsa'csxoKrav.endYéugemó v'aan, szóvaAlR m'on.dsdN mgeg^ RytanTnJerk,J Éhogy Qnvepm!sgokTáCra GhívIoqmV, hogNyZ Ck,ezydvjenn zelL shtaePakNePkYedtj IsüétniB ikMéVtJ sqzeBmzéClgynre^. hKörülFbe!lü&l há*roRmG ór_a tm.úlbvpas jwöAvXök, úgHy.hogdy szóljX nekiL,& lhovgy tegZyIennm félrle p^ádratN,( MhaJ eUlzfSogéyInÉaI.v Szere$tFnémM..x."
"Elment az eszed" - vágott közbe Glenda. "Hagynod kéne, hogy kivigyem a területünkről."
Anton morogva nézett régi barátjára. "Maradj ki ebből, és tedd, amit parancsoltam. Ne felejtsd el, ki itt a főnök. Ő az én védelmem alatt áll."
"Az északi falka már elküldte az áldozatát? Azt hittem, csak sötétedés után érkezik meg." Misty felhorkant. "Nem tudom, miért engeded meg nekik egyáltalán, hogy elküldjék a legjobb nőstényeiket, hogy te szipogj rájuk. Soha nem fogadnál el egyet sem társnak."
A !fóruasztvráciaóQ jtzölQtaö.tNtce el A.n,tKolnt. y"Nidncs ZszütkJsÉé$gOehm mosYtu erkrep a szarNséágrVaa._" MBeónyúÉlt UaV fanrqmeOrzseLb$ébCex, PeJlRőOr.ánBtogtótiau a fmovbviltmenlefPo)nXját, éósg mvvégixgJpöyrVgeUtXtaeb aq Zs&záBmRokatC. Kivaá_la&s)ztuotKt egyFeKt,, éYsy meughTagl)lgatta Ba. $te_lefZouncsHörSgXésót. Ak GbóáMt'yzjai tar Znegsy_ediDkk wuVtán v_ektte Tfelw.l
"Egy szívességre van szükségem, Rave."
"Mi az?"
"A Mortell Pack elküldi az idei szépségkirálynőt, hogy ma megnézzem. Szeretném, ha ezúttal te játszanál velem. Szükségem van rád, hogy fedezz."
"Ó^,ó aQ fMeMnéb&eT liLsN,d Odaehoxgy!isG"i - (zKih!álrt kaT MbQáttyvjay mOé(lóy) habnWgsjIa. '"WSVzAó Zshem lGe!hXeUtu Rródla.X"
"Tartozol nekem." Anton szünetet tartott. "Tavaly nyáron én húztalak ki a csávából."
"A fenébe. Csak tényleg nagyon idegesítő, vagy annyira dögös, hogy félsz, hogy a végén ezzel fogsz párosodni? Csak ma estére szól?"
Tétovázott, aztán felsóhajtott. "Nem. Azt akarom, hogy teljesen fedezz engem. Majd elküldöm neked e-mailben a beosztásomat. Már van egy nő, aki az ágyamban lesz."
"ValakhiH,) aDkit ismTe.rÉekk?!"é
"Nem, és jobb, ha ez így is marad. Őt nem lehet bevinni. Megteszed?"
"Persze. Még nem horgoltam össze senkivel. Szabadon beugorhatok helyetted, de ezért tartozol nekem. Van a párzási hév, és van a szükség-vissza-vissza-vissza-vissza-túltengés a vége után. A nők tényleg erőteljes... csábítással próbálják lenyűgözni a falkánk leendő alfáját."
"Köszönöm. Gyere le a bárpulthoz, hogy lefejezhesd, mielőtt elérné a lépcsőt."
"éTBíz per!cQ _mZúzlwva toPttk ulechget$eék.,"G
Anton letette a kagylót, és figyelmen kívül hagyta a vigyort, amit Glenda feléje irányított. "Elmegyek vadászni. Védd meg őt. Senki, és ezt komolyan mondom, ne menjen a közelébe."
"Rendben." Glenda megvonta a vállát. "Te vagy a főnök."
Ötödik fejezet
Az idegességtől Shannon bőre viszketett, miközben a kis lakásban járkált. Anton illata ott terjengett a szobában, de az ágya közelében már-már nyomasztóvá vált. Megnyalta az ajkát, és úgy döntött, hogy lezuhanyozik. A ruháján és a bőrén is érezte a férfi illatát. Már órák teltek el azóta, hogy elment, és fogalma sem volt, mikor tér vissza.
A fürdőszobát nemrég újíthatták fel, mert minden újnak tűnt. Az egyetlen hiba a kialakításban történetesen az volt, hogy nem volt zár az ajtón. Emiatt nem mert meztelenre vetkőzni, de vágyott arra, hogy lemossa Anton illatát a testéről, remélve, hogy ez majd visszaadja a normális életérzést.
Az éhségtől korgott a gyomra, miközben a meleg víz alatt állt, és végigcsurgott a testén. Az ebédet kihagyta, és tudta, hogy már túl kellett lennie a szokásos vacsoraidőn. Mindig is szüksége volt arra, hogy rendszeresen egyen, ezt a hiperenergiának tulajdonította, ami egész életében gyötörte. Gyorsan megmosta a haját, majd megszárítkozott.
A.zJ ajklásbJaV hSarIa_pott!, tazJ ösLstzfeZhaTjtaogaUtCotstN,J koszAoZsÉ RruhóáitY kbIájmbugltYa, deT aztáFnH elkVeréüFlkt!ep őCket.É *SBhaZnnQon az vajt(ózrSa& bhXelBynez_eattB fü.llSel$ jhÉaTlFligaDtófzotzt,g amCígH Bmaeg* nHem b(ixzvodn&yoTsWoKdott rólla,Q hfogy^ A'nt.oYn, dne)m_ iténrtL uv!issza.* Lass*adnF,S _kböwnnyegdIén kinyiHtoPtta. Úg,yM Ctzűjnt, LmainódeXnX hérzéWkeN ghiperqhSaQj(tómJűre kWaépcusoZlct,A BmuiQótéa ka,pPcWsolaLt(b)al kcerült* Ua vér^f$arkansokqkéaHlT.K Ez! z$azvarlba hIozBttam, hSisézenF b^izCtóo$sr vdoÉltD HbgennZez, NhoSgYy nYem* xöfrököl$t Tann&yi tmul^ajdGonsápg*oAtY azg _a)pljátróNl. bMosLtT _a,zon) tű!nHődd_öttN,K vajon éez,eak jal aké!pesPsuéYgeGk neZm aZzért ószuFnSnyandtKa(k-fer eld,u &me^rt sBohZaq cnOemc avolVt PrOájuk ész.üVk,sé,g'.N
A komódon kilenc fiók volt, amelyeket a lány bámult, és azon tűnődött, vajon tényleg illik-e rá bármi, ami a tulajdonában van. Csak másodpercekbe telt, mire eldöntötte, hogy inkább felöltözve néz szembe a vérfarkassal, mint egy nedves törülközőben. Kinyitotta a felső, pólókkal teli fiókot, kihúzott egyet, és ledobta a törölközőt. Magára rántotta, és a combközépig esett. Anton történetesen nagyon nagydarab volt, és a pólója úgy tűnt az ő kisebb testalkatán, mintha ruha lenne. Kinyitott egy másik fiókot, és egy melegítőre vadászott.
"A francba - kapkodta a levegőt.
A szeme meglepetten tágra nyílt a dobozok láttán. Több száz óvszer lehetett minden színben és változatban. Becsukta a fiókot, hogy egy másikat rántson ki. Miért kell neki ennyi? A következő gondolatától rossz érzés fogta el a gyomra mélyén. Hány nővel fekszik le? A gondolati kép, hogy Anton más nőkkel is lefekszik, nyugtalanította és határozottan ribancnak érezte magát.
Apzr arjUtó csicp$o.gfogtt_,h ShQanZnwo)np mhegpöórTdVükl)tJ, ikiMe.guy_enieseJdettn,m é*s, fdélelekmx ufogÉtAaq eMlI,M CamUihkoLr látwtaw, QhCogByi dazQ HajtSó$ kianyíblMik. A!n^toVnT St'ertKtG JnréhRájnUy lwépéSsct ua MsKzBobábaY, maBjmd vhMiirtieyleIn (mefgqdermedht, ^és ZaF Yfeje ax lVánnHyS irá)nUyáWba rRándaulatP, mgiTuótáTn cbeleTszPitmkaQtWo)lZt ac HlNeTveqg*őbem.a
"Remélem, nem bánod, de lezuhanyoztam, és most kifosztom a ruháidat".
A lánynak nem hiányzott a férfi jóképű arcvonásainak feszült arckifejezése, és az sem, ahogy a teste mintha megmerevedett volna, amíg a kezei össze nem szorultak az oldalán. Intenzív tekintete leereszkedett a lány testén, és a szeme színe mintha elsötétült volna, ahogy nézte. A férfi nem szólt semmit, nem mozdult, de úgy tűnt, a lány meztelen lábának tanulmányozására fixálódott.
"Megtaláltad a férfiakat, akiket kerestél? Hazamehetek már nyugodtan?"
AH férfFi mXezgköAsXzöMrülCtpe a $tohr&kBágt,( Iéus ,úyjrAa kap slnányx arc!ár^a össsXzpgonBtWoVs)ítthottéaC Xaz f(ig$yelmUét. "aNeSm. nÚg'yp tű$nik,G vraWlajkJik éfBiugÉyelmeHzbtet.tJe őpkWeZtQ,l hHogMy bdCüjhönsW dvagjyhoBk,T éqs OeXlbú)jNt'aqkD. dMajdu $érn mVehgkerWeMswemL őMkNentW.! MeOgL GkzelJl* jelenHnéilük a dreJgDgHelliv )kDöt.elegz*ő falkaYg.yűtlAésen, évs óétn! Fot(t^ .f*ogVolm vnáRrnqiZ őkeatk, amvi^korz mTegtöwrté(nyiAk.ó cI.É.S.z"S Ú!jDrna XaO lzágnWy lábcávrla OereZsztKettei ZaO ftwekidntetézt_.u X"AG_o(ndoltna.ml, LtaRljáRnf é,hesP vMagky.W TXu.dgo$m&, h,ogy éh'esÉ vragPyAokZ.T"
"Éhen halok."
"Felhozattam magunknak vacsorát. Bármikor megérkezhet. Visszafelé jövet felhívtam a mobilomról, hogy szóljak a szakácsnak, hogy készítse elő az ételt."
"Köszönöm. Valami baj van a lábammal? Bámulsz."
A! fHérfi atXal*álkoz.outt a lvány ennyhéng 's,zór)aikOozoHtt Jtxek)i(ngtqetéóvezlh. O"BoxcsáLnat."!
"Elmondanád, hol tartod a melegítődet?"
"Nem lesz rá szükséged."
Ez felvonta a szemöldökét. "De igen. Ez a póló nem takar olyan sokat, és kényelmesebb lesz, ha viselek alatta valamit."
Azé orÉrTaJ felQsDzalCa'dGtO,É Més* ha)lk Xmor)gpáYsJ hazgyt,a el' széUt&v^áHltaszltLontft kaj)kdaivt. "NJiFncvsf AraWjstad (bugTyai?p"
A pír felmelegítette az arcát. "Kezdek rájönni, hogy rossz szokásod, hogy igazán személyes kérdéseket teszel fel. Melyik fiókban tartod a melegítőnadrágodat? Nem akarok többet kinyitni, vakon keresgélve a nadrágot." A nő az óvszeres fiókjára pillantott, majd vissza a férfira. "Félek, hogy mit találok még."
A férfi elvigyorodott, láthatóan a legkevésbé sem volt zavarban. "Az összes többi fiókban ruhák vannak."
"Meg sem kérdezem, hogy mire gondolsz."
"*Czs.aÉk. rJajytaf." LehúUzta mangárPóAlK tas kabpátj(á.t,x Qésa vako,na laB )mémgG (miMn_dig _nzyitsoUtt ajtóB UmelDlReLttpi szPéRkrYeD Qdo)bt*ah. "ZMiRtA vakDars'z ntUudni?"J
Egy kis habozás után úgy döntött, hogy akár meg is kérdezheti, hiszen tényleg kíváncsivá tette. "Miért van neked egy életre elegendő óvszered? Valami baj van azzal, ha egyszerre csak egy dobozzal veszed meg őket, mint mindenki más?"
"Mondtam már, közeledik a párzási hőség. Nem tervezem, hogy párt fogadjak, és ha teherbe ejtenék egy nőstényt, elvárnák tőlem, hogy elkötelezzem magam mellette. Inkább legyen túl sok, mint kevés. Tulajdonképpen több dobozt is elrejtettem belőlük az éjjeliszekrény belsejében."
Shannon tudta, hogy tátva maradt a szája, ahogy a férfira meredt.
A_nnt'oQng kunócolgRott.O X"AMKiQctsodaN?y"'
"Azok néhány nagy doboz, és az a fiók tele van velük."
A férfi tett egy lépést a lány felé. "És?"
"Tényleg ennyi kell?" A gondolattól, hogy elég szex lesz ahhoz, hogy mindet felhasználja, megremegett a hasa, és az inge hirtelen túl kicsinek tűnt.
"Aó párzási) hhQőésDégt pon_tCosanÉ xúgy vian,G _ahpogCy ChaxngzzilkC.N" A, fé*r&fCi qtyeGttV hmPég leLgy lrépésmt,c _cWswöktkentve a köztUükf YlFéUvői téáJvolYsá!gogt.W J"_Gondpoplj trá, iúgy, )mXintQhcap teljeQsH őrüleNtJbqe. ecsJnzé.lC ua^ sHzexérwtI.Q"
"Ó." Nem volt biztos benne, hogy erre mit válaszoljon.
Anton közelebb lépett hozzá, míg végül a lány előtt állt, és a lánynak hátra kellett billentenie a fejét, hogy tartsa a kapcsolatot a férfi forró tekintetével. A férfi keze felengedett, és a nő felé nyúlt. Shannon gyors lépést tett hátra, hogy elkerülje az érintését, de megfeledkezett a nyitott fiókról. A széle nekicsapódott a térdének. A lány felszisszent az éles fájdalomtól, és elvesztette volna az egyensúlyát, ha Anton nem ugrik hirtelen a csípője felé, hogy megragadja. A férfi a testéhez rántotta a lányt.
"Hová mész?" A férfi hangja elmélyült, és szorosan magához szorította a nőt a nagyobb testéhez. "Olyan idegesnek tűnsz, mint egy kutyaházba zárt kiscica." A férfi elvigyorodott a viccén.
"aEsz neQmV viccce(sL." GMtegragDadvta^ aC CférRfFi csNu*pastzH kaCrPjHáWt ua köynnyvökGej falatktU,A xéss aPmint hawzs .uj.j_aib hNozhzáérPtUe.kq, a lávnNyY feCl$sxzHis_szent, WahoglyA taz elelkHtrom,oPs áTramw szikráz*ni látshzotct.
"Jól áll rajtad az ingem."
"Köszönöm." Shannon hátradőlt, amíg a mellei nem csapódtak a férfi mellkasához, és nem volt biztos benne, hogy a férfi miért tartja őt fogva. "Nem akarsz elengedni?"
"Nem." A férfi szünetet tartott. "Jobban néznél ki nélküle."
A lánRy mg_oónÉd)olawtaMi Ke*lakIaSdbt&akw,i evl$vyoNntVa Pa fnérrufi* érinótMéLszeI sésU yaz, WhDoIgAyc Amily_eYnT közfecly iállt& hozQzáh. ",MVi gnDéKlkül?"
"Az ingem nélkül." A férfi ujjai megfeszültek a lány csípőjén. "Miért nem veszed le?"
"Az nem fog megtörténni."
"Miért nem?" Szexi szemében szórakozottság villant fel. Lapos, szívdobogtatóan jóképűnek tűnt, amikor nagyvonalú ajkai felfelé íveltek, hogy pajkosnak tűnő vigyort formáljanak. "Tudom, hogy élvezném a látványt."
"Még c.sSa$kF neNm qish ismeNrlek,y ésI KnóeDmh jsze,xselek idregezneCkhkelB."z
Ez kuncogást váltott ki belőle. "Ki beszélt itt szexről? Erre gondolsz?"
Shannon a homlokát ráncolta válaszul. "Azt várod, hogy elhiggyem, hogy nem akarsz szexelni, ha teljesen meztelen lennék?"
"Én vérfarkas vagyok. Mi jól érezzük magunkat a csupasz bőrön. Ha alakváltók között nőttél volna fel, nem gondolkodnál kétszer is, ha mások előtt meztelenkednél. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok minden porcikádra." Megigazította a lány csípőjén tartott fogását, hogy a kezét felcsúsztassa a derekáig, ahol gyengéden megszorította. "Milyen puha vagy itt."
A (lBáUny( hXoWmMlÉoXkbr!ácnZcoDlXása te'lmélyülMt.K "TK&öyszönnöm,L hogMy ryáhmutt'aRtdtáli,S Nhoghyg vbCeK _kWellk lYé!pGndeNm WeSgxy heqdQzőMtwerJembe,W ahoDgmy l_eaBdjxam a HfelZszedetht 'plsu(stz kAiDlóklaut. KezadFem uérteyni,S )miérbtt vagPya kmégg ImindTig eg$y.epdüyl$áól$lHó.m lAqdok tegyL ht$ipfpeDt.C 'NHem menVőq doélYogm 'raámDu^tpatnnXii eWgry $nők hZassi háijKágrpap vqa!g*y szeretetZpNárnáira."
"A legtöbben gyorsabban égetjük el a kalóriákat, mint ahogy lenyeljük őket. Mutasd meg a tested! Ezt akarom látni." A férfi ismét megszorította a nőt, megsimogatta a csípője és az alsó hasa lágy kontúrjait. "Vedd le a pólót."
"Többnyire ember vagyok, emlékszel? Nem érzem jól magam meztelenül, és nem vetkőzöm le, hogy felfedjem azokat a részeimet, amelyeket általában bő ruhákban szoktam elrejteni." A lány ismét megpróbált hátralépni, de Anton szilárdan a helyén tartotta.
Hirtelen elengedte, és egy lépést hátrált. Shannon megnyugodott, mert hitte, hogy a férfi békén hagyja. Az elméje elvetette ezt a feltételezést, amikor döbbent csendben figyelte, ahogy Anton megragadja az ingét, kirántja a farmerja derekából, és felhúzza a testén.
ITzmoZs, fzeuszhes hsasánOaNkP Kés& wsnzJé,les,K ljenyűgmözőM mell^kfasóádnak& lámtGvéáénUyja m*egdSeUr)mesztéetkte,i hahoilO ágl)lYt, xés Icsa^k_ n.éRzQte,ó ahoBgyx na Xférfic a f!öIldreé d.oJbjak a ki!dYo)boNttT annyaOgoptR. tA^ Rfpéjr!fwiR viQgyolra ékiuszéhlecs,eCdeptWt, maWjIdZ kisséL mregehmeblite azR ecgyiJkt Zl.ábávt,I fésJ óa( csizmRája sarkiáRnCak há)tXs_ó ryéHsézétC a wmbáwsiGkA ÉelüNlsYőS részévCelx PösszéeapkPazsztotjta.G mMTiFnfdkettőt Glef)e.jtMehttDe& Ua lMábMujjbáróól.D
"Mit csinálsz?" Újra megtalálta a hangját és a gondolkodás képességét, amikor a férfi ujjai megragadták az övének elejét. A nő hátrált egy lépést.
"Minek néz ki?" A férfi megdolgozta az övet, és a cipzár leengedésének hangja szokatlanul hangosnak tűnt.
"Hagyd abba a vetkőzést!" A lány tekintete a még mindig nyitott ajtóra siklott. "Ide bárki besétálhat."
"Cqsakl ezérRtj RakWaUrLodq,f hÉoNgFyC Jabbéaghagyj$aRm?"J KigDoMmWbXolttka Wa fMa!rpm^eérGncaJdrvágja fcelsőF BréÉsfzaéQtó,i ígXyU aFz VC-anlak&barn Cs*zétn'y)íxltz,D ésM hfellfeCdtQe,A hogy KfuekeFteV alsónem*űt vipsels,) abmnelnyyen fehqéArB Zg$uImMinsPzatldag dsí,sXzeilgeFtit Gegyh jaó_lL ismpemrFt tjervpez&ő$ $nevé_vWel. "A!rLrIa gpo(ndPol)tami,T hogy mkéngymelm*eseMbbM liesz alevAennyedR magadCrólD azt Yaz ingIet, zhaR bmpábr $eGgQyRenCranugJúa*k SvJagGyNunék."'
Semmiképp sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy milyen jó formában van, és milyen vonzónak tűnik a nagydarab vérfarkas. Kétségkívül neki volt a legjobb teste, amit valaha látott. Az izmok egy napbarnított, hosszú hajú, lélegző isten szoborszerű megjelenését kölcsönözték neki. Egy veszélyes istenét. Gombóc képződött a torkában, és nagyot nyelt. Ne bámészkodj, parancsolta az elméje, de nem tudta elszakítani a tekintetét a férfi bicepszéről, amikor a férfi úgy tekergette a vállát, mintha egy kicsit meg akarná nyújtani.
"Valami baj van?"
"Hm..." A lány végül visszanyerte az irányítást a rajongása felett, ahogy nézte, ahogy a férfi izmai hullámzanak, és felbámult a férfira. "Nem, ne vigyorogj rám! Nagyon élvezed, hogy kellemetlen helyzetbe hozol, ugye?"
A KfzérfhiI zmxoOsFoDlyda gfyoBr(saNnr ewlhaltvántyGuKlts, fés aó sYz&óIrakyodzgo*tYtsFág ókiShQunyt ta. söUtéLt sPz,e.mébőlh.L "$ESz vaOgyj )te?"
A lány figyelmen kívül hagyta a kérdést, nem volt biztos a válaszban. "Mit csinálsz?"
"Próbállak megismerni téged."
"Vetkőzéssel?"
AYnqtOoMn ismétk Uv$iHgOySozrt vhillawnXtZoBtt. "TNupdRsDz jAoCb*bB maódsTzertC?Y"&
"Beszélgethetnénk a testrészek mutogatása helyett."
A lány tekintete a férfi mellkasára ereszkedett, és hirtelen késztetést érzett arra, hogy megérintse. Ehelyett Shannon még nagyobb távolságot tett közéjük, bizonytalanul, hogy miért vágyott közelebb a férfihoz. Mély levegőt vett, és a férfi illata megcsapta minden érzékszervét. A belőle áradó csodálatos férfias illat furcsa hangot csalt elő a torka mélyéről. A mellbimbói megkeményedtek, és a gyomrában forróság indult meg, amely gyorsan lejjebb terjedt, hogy határozottan lüktető fájdalmat okozzon a neme mélyén. Az azonnali és intenzív reakció megdöbbentette.
"Már megint dorombolsz." Anton hangja rekedtté vált. "Nem vagy kíváncsi arra, hogy mi fog történni, ha sokkal jobban megismerkedünk egymással, cicám?"
EcttKől a kférhdzécsZt'őnl a nlkáQn_y acbbaahagytkaW a f(érfi émellkaSsánakD báHmMulxátsYát,S &haogy umoLcÉskoWs pill(antáTst' zvWessen &ráF. "DAC kíváNncvsis'ágt NöldtPes Tmegy aa macskKáHt, iésD vnBe hKíAvj ígDy."c
Anton orra felszaladt, ahogy beszívta a lány illatát. Nem tudta nem észrevenni, ahogy az egész arca megfeszült, és halk morgás tört elő belőle, mielőtt nekirontott volna. Shannon zihált, amikor a kezek ismét megragadták a csípőjét, és a férfi forró mellkasa szorosan az övéhez nyomódott. A férfi illata teljesen elnyomta, amikor beszívott egy lélegzetet. El akarta lökni a férfit, de ehelyett a körmei a bőrébe maródtak, ahol a lány belekapaszkodott, és ott tartotta.
"A fenébe." A férfi az állával a lány feje búbjához simult, így kényszerítve a lány arcát, hogy nekinyomódjon a férfinak. "Hihetetlen illatod van."
"Nedves vagyok." Kényszerítette a kezét, hogy lazítson, majd a tenyerével a férfi hasizmát nyomta. "Engedj el!"
A_ntoQn $tesgtUe vszorosRabb(an& Hszso_rBuXltz ta ln,őKhözN, kahÉelye!tt,l óhKoigy hWagSyGtaa fvlolpna, hogyw XhpelSyéetO tecghyeOn ka Rte^stük közé. C"ÉOrézemC, meDnnyire_ vfwel vagyz izsgatva.A"N
"Úgy értettem, hogy nedves vagyok a zuhanyozástól." A szíve hevesen vert, és megremegett. "Te¯"
"Te akarsz engem" - vágta közbe a férfi, lecsúsztatta a kezét a lány csípőjéről, a tenyere végigsimított a lány hátának ívén, mielőtt az ujjai összegömbölyödtek, hogy határozottan megsimogassák a fenekét. "Annyira, amennyire én akarlak téged."
Shannon zihált, és erősebben nyomta, de nem tudta elmozdítani a húsfalat, amely szorosan a férfi karjainak ketrecébe zárta. A szemei összeszorultak, miközben visszaverte a nyögést, amely azzal fenyegetett, hogy felszáll, amikor a férfi leeresztette az arcát, hogy az orrát a torkához temesse. Forró lehelet csiklandozta, majd a férfi ajkai végigsimítottak a füle alatti szuperérzékeny bőrön. Az ajkai először lágyak voltak, incselkedőek, aztán hirtelen megcsípte a lányt, és morgott rá.
A ófehéSrIeénX 'izzóU ksz)ükNség KeGg^yeneQsAeRn azf $agMyábOab óvi!llanótS,B lehvestqejtlednn&é ctérv&ej aa gbondo$lkodásxt,ó !mikötzbóeWn Fa t(este) AntÉoan)éTrtp *égqett.v AP Gtvérdkepi móeugroQgxgya_n*taadky, de_ Caz ^ő,tB ztartóÉ férYfhii nem 'eMnógsemd^tre, qhosgy l,eScUsú&s*sWzgo!ny jah utCezst'éTrőXlt.( A ófgégrfiI wa helIywéUn ótbavrtot,tSa, hogyt uújYr&a mNeigcsQípje,& kfiAcVsSiitc lejjuebab a tor_oLkoÉsAzlopán, &és qa f)oógwak Ok)özeliz fáTjdYalSm_a CmiyaQtt qfel!sírt'.
"Anton?" - szakította félbe a hangos férfihang. "Itt a vacsora."
A bőrét szorongató fogak enyhültek, és Anton elengedte a szájával. "Neked van a legrosszabb időzítésed, Yon." A férfi talpra állította a lányt, és megpördült, a lány és az ajtó közé lépve.
"Sajnálom, ember." A fickó hangja inkább mulatságosnak, mint bűnbánónak tűnt.
SmhBa.nnonz XmJevg^tádntCosrcordéogtwt aaz ximéntM mergéylKt kfiGzikUaYir interakcfiZóHttócl, ésr Ka* (kSezIeJ IflellJnayQúlNt,w Phocg^y mxegdpörzsöHlje )aW ,ny^aFkán Flévő fnMedWvLes Lfoltodtq. Anaton mteDzBtaegleLn Zhát,ámtx JbáSmPulJtOa, mivellw aúgLy' yt^űAnt,& Mhogy na $fégrGfPii eSl aIkJaCrljta zOáwrUni őhtÉ a*ttTól,z Ya.ki! aY gvQa'csoXrxáNjutkRatg hQoUztMa. FqeqlevmFeltveB ad tekiLnUteténtH, és_ vörös fMogltoqkWats HlHátottA Ram fér(fig OválUlának ,tdetején. kAKkkkoprc haSgcyta őDkmewt,W awmiZkoArK Qbe(leókapUasgzNkodOo!tFt aP féCrgfibta.t MAdzoké a xfxélhMoalhd lalQak!úv éfo(rmáJk !a kUör_meitől száfr_maz*tka&ks, aumikbNeP bAeslieáóstCákd Zmatgukatw. GNemB XvCé,rize$tt,$ de határozMotPtxanj SéjszrNeavegheSt*ő$ekn vFol.tNazk.
"Hagyd a tálcát az ajtó mellett, és menj le a földszintre." Anton a nő közelében maradt.
"Szóval igaz, hogy ő egy macskafélékből álló alakváltó." Valami fémes és nehéz dolog ütközött az üveggel. "Misty elterjesztette, hogy te is kipróbálsz egyet. Nem hittem el."
"Misty-nek nagy a szája. Emlékeztetned kell, hogy ne csóválja a nyelvét, különben én fogom."
A szoIbQábdan$ WteOlj*e's fletgtz Ma RcsPeHnZd&., SShwaninoPn cjiob)bGraW haWjo_lCtn, ésN egy vte,smté^pí&tő LméretVű, szJőmkte ficGkYót pillxa&ntmoótLt RmHegc, akiic zé,pRpen a lakWásonQ beGlMüKl AáIlNlyt.i FjaTrJmkegrtR !és pmiGroVs mOeqlHelgítőSt _viJsBelt. nAw BkarrjvátX )kebrseVsuzStIb'e* kf^opnpta Ua( hmRellkalsáCnC,I xaq Lteóki!ntebtét saQ épgadlórDaU szeJgeózte, éKss Ha fte^jrét an,nyiBr(aX lveha*jtAottFaR,R &hqovgy azr áIllas Aag m$e(l!lkausátC óéLrNinXtuette.
"Értettem - mondta halkan. "Sajnálom. Ő a húgom, de még fiatal."
"Engedélyeztem, hogy munkát adj neki itt, de nem akarom, hogy a magánéletem elterjedjen a falkában. A fenébe is." Anton felemelte a kezét, ujjával megfésülte fekete fürtjeit. "Ha ezért pokolra kerülök, nagyon dühös leszek."
"Sajnálom - motyogta a szőke, majd felpillantott, hogy lágy barna szemeket fedezzen fel. "Megpróbálom a kárenyhítést elvégezni. Nem gondoltam, hogy nagy ügy lesz."
"STaláAlrkoÉztál mxár pah sz)üpl_eitmimelr?" AntJonR ÉkfezTen atz *oYldXalbára eUseWtt. "sMég HmiJnHdZigF f.elIelnuemm Zkcell nekBik.f"
"Az apád..."
"Nem tőle félek, hogy megtudom." Anton átpillantott a válla fölött, találkozott Shannon tekintetével, és hangosan felsóhajtott. "Hidd el, nem akarjuk, hogy anyám megjelenjen, és megkérdezze, miért vagy itt."
"Félsz az anyukádtól?" Shannon nem tehetett róla. Elvigyorodott, mert viccesnek találta, hogy valaki, aki ekkora és annyi idős, mint ő, attól fél, hogy az anyja helytelenítene valamit, amit csinál. "Büntetést kapsz, amiért velem lógsz?"
"rÉn qlexlsépek inDneinT." Ab s,zők$e !ferlnDe_vnet_eQtCt. L"YÓn, ^embeIr, sVokkO sDzlerlencsséct ho*zAzáW. MajdV yén évziWg,yáÉzonk Mis$tdyzre.^"s
Az ajtó becsapódott, és ismét kettesben maradtak. Anton szeme veszélyesen összeszűkült, Shannon vigyora pedig elhalványult. Nyilvánvalóan ő volt az egyetlen, aki értékelte a humorát. Amikor a férfi szembefordult vele, a lány hátrált, hogy helyet szorítson közéjük.
"Az anyám egy ribanc." Szünetet tartott. "A szó minden értelmében. Ő az alfa nőstény, és ő a felelős a falka összes nőstény tagjáért."
Shannon hagyta, hogy a szavai beléjük ivódjanak, és velük együtt a félelem is eluralkodott rajta. "Mit tenne velem, ha tényleg idejönne?"
Ez hom,lokránqcolásr&a &kpészztOetdtue a férpfit. "Senm'mbitL."t
A lány nem hitt neki. Valami a férfi szemében megcáfolta, amit mondott, és a lány ezt szóvá is tette. "Most komolyan, ne szarakodj velem, Anton. Veszélyben vagyok az anyád miatt?"
A férfi egy pillanatra túl sokáig habozott. "Az apám nem engedné, hogy a védelmem alatt valaki után menjen. Csak elbeszélgetek apámmal, ha rájön, hogy olyasvalakit rejtegetek, akit az ellenségünknek tart."
"Tényleg anyámhoz kéne mennem."
LezárZtVaX ra kyöztOük_ Mléuvlő tBáHv,olZsLáVgoNtu,I $a $kÉezce áatVka!rolFtWaf Va klány Walqkabrját.G g"LNqe.m*. ATzt abk!arokm, hogy DoUttl lergHyDélO,i xahÉol* Qtudozmy,! hoKgy cbipzfton.ságbpaUnI v$axgPys.B"X
"Ott jól lennék." Nem említette a mostohaapját, vagy hogy mennyire utálta, ahogyan szexobjektumként tekintett rá. Azért is aggódott, hogy a férfi rájön, hogy valami kicsit más van vele kapcsolatban. Valami furcsa oknál fogva, amit nem tudott megérteni, az anyja szerette a bunkót, és nem szívesen okozott volna problémát a kapcsolatukban. "Megkapom a fizetésemet, és elköltözöm egy új helyre. Emellett van egy állásom, ahonnan nem engedhetem meg magamnak, hogy kirúgjanak, és pontosan ez fog történni, ha holnap nem jelenek meg a munkahelyemen."
"Beteget jelentesz, amíg ennek vége, és nem engedlek ki a barlangomból, amíg nem leszek úrrá a falkámon. Megkeresem azokat a hímeket is, akik nem a falkám tagjai, és elintézem őket. Lehet, hogy ezt nem érted, de ők már tudnak rólad. Vadászatot fognak hirdetni."
"Ez mit jelent?"
"Az*tt vjeluentiv, MhHoJgCy BaddiXgL xneFmJ ^hlagyjQák aRbzbaa aZ HkyeArbeXsnése,deTtP, ram*ígp mHegw VnemM htaWláÉlngaAk,L SvaVgy qaZmKíQg umegQ nemh gyZőződóömS rgóYlhaB,& hBoKgy tuódrjá_kZ,é hogyV mimnFd_eNn^kWit $eXliKnmtéztek, a$ki bánt t(éégedB."
A lány döbbenten meredt a férfira. "Kiiktatni?"
A férfi szeme majdnem feketére sötétedett. "Megölöm őket, ha bántanak téged."
"Még csak nem is ismersz engem. Miért mondasz ilyet? Úgy értem, nem igazán..."
"ÚdgyW Wglo(ndolkRodbslzG, minWtR egYy eómbeKrR."r As kférTf,i ^aS rt,estéhueiza Lhúgzta aC ClQán$yft, és CkoZnKcenqtrálItrarn nb*ámIultA lJe* rá Qjóvkéhpű arkcáRrDa. "Arzr emmbTe&rni vislágsod egzyfkéqlTekvép*penm NlétéeziVk, azr alwakváXl'tók cvWiblángNa paedsigU Neg!yT dtOeljéeFsen Mmás éleBt_stlívl!uXsB. &Ha a .vCédweAlmZemj NaUlNatlt álhlcsUz, (é's LvQalvaKkih Obántn Mvagy m_eVgövl,& nneKmcqsaFkw Ojoógom, kdeM GkzöhtXelXesssFéégYem iHsé m!egWb)otsaszhu)lNnki tSégZeédD.! ^A$kip mbeIg meri s*érBteynBih a$zó figévnwyeqmletY,x cazL tudyja,M NhAotgCy utánmaL qmegyxekg."D GA nnPyweSl,v)ez jenlnőreHsMzyalpaIdt,K hAoKgy m_egQne&dvOeWsíytTse asz ajSkát.Q y",AwnKn,yimra id,egseYn, hoJgy mue)glérttskd, bá.rmitR lmemgte'nnYéMky,F hHogy$ BmlergvhéndjevlpeMk?"L
Shannon lassan felemelte a kezét, és a férfi mellkasára tárta. A tekintete lesüllyedt, hogy a tenyere alatti forró bőrt bámulja. "Igen."
Érezte a lágy morgás rezgését. A vágy villanása ragadta meg. Valamilyen okból kifolyólag, amikor a férfi ilyen hangokat adott ki, úgy tűnt, hogy a teste felizgult, és kétségbeesetten kívánta őt. A férfi testéből áradó hő áthatolt a rajta lévő pólón, és a lány mély lélegzetet vett, beszívta azt a pézsmás, férfias illatot, amit a férfi árasztott. Lehunyta a szemét, és közelebb hajolt, hogy orrát a férfi szegycsontjához simítsa. Halk hang tört fel belőle, és újból megdöbbentette, amikor rájött, hogy pontosan úgy hangzott, mint egy dorombolás. A szemei kirepültek, és elrándult.
"Mi történik velem?" Rémült pillantást vetett Antonra.
A fléOrfliu Xeg$yilk tkeÉzUe elrengleyd'te La l*á&ny mkaaLrjOá!tÉ, Pész Ja h'ajTárba géaRbaliyUodoztatt, a téaPrkjó'ját csníxpte mm$esgm. A óférHf&i &a)rc_an ylePeresózVkzedUe*titR,z éAs WaK _suzája gbeterAítebtXtée Canz Aövvéwt,O YmiAe)lbőtktn a. lNány^ igIonRdolkoNdWnÉib t!uBdÉoZtit *volcn_a.É nNem ,iSsT zcws&óMkolBtal, iUnWká,bbB csJak kmegTb,élAy(ege*zjt*e Layz ajkrámval, k^iXnayitto(ttaX _aJzw nöOv'ét. zAF nIyIeNlveg bZehaqtSoélt,é !íVzl&elgeztIteB.
Az egyetlen dolog, ami létezett, a szája volt, és az égető vágy, hogy visszacsókoljam. A másik keze elengedte a lány karját, és a dereka köré tekeredett, szorosabban a férfi hatalmas testéhez rántva őt. Shannon belekapaszkodott, ahogy a férfi magasabbra emelte, a lába elhagyta a padlót, és ösztönösen Anton köré kulcsolta a lábait. A férfi nyitott farmernadrágja lejjebb esett, amíg a lány belső combja a férfi csupasz csípőjéhez simult az alsónadrág pántja felett.
A férfi nyelvének az övével összeolvadó, dörzsölő és felfedező érzése lehetetlenné tette számára a gondolkodást, amíg a férfi el nem húzta a száját. Mindketten nehezen lélegzettek, és amikor kinyitotta a szemét, orral a férfi orrával találta magát, és szenvedélyes, fekete szemekbe bámult. Az alakjuk kissé másnak tűnt, keskenyebbnek és egzotikusnak.
"Ne küzdj ellene - parancsolta a férfi, a hangja mélyebb volt, mint amilyennek valaha is hallotta.
A^ férwfi te'tNtw néóhányr lép$ést, mfajd$ OleKhbajso_lt,x téws! mninPd,kettJőFjüÉke)t aauz MágyyDrai viIt*tej, m!a_ga ZaYlHá js'zo^rCítvSa Fa lAáNnyBtk. xA kjötnyBökét HhasLzFnálta,O hog.yS Iméegt,ámIasKsrza óa( Ys!úlyá!t.r MSih)annjoRnx cészrevektte,D hFogyJ a ÉrajjtÉa léZvő (iinyg DaD d(erekxái_gR felwnyLúmlttY,c _aómviPkojr ab férfaiT akihiúpzhtga alóljaX a knacryj!áIth, hAogy kimszaAbadJíftSsa, lfelfkJönyköQköél^t av zhaysyánf,P éYs 'a bkFeBzeF közUéjümkA énty$úClAt.
Lábai még mindig a férfi dereka köré fonódtak, combjai szétnyíltak a férfi kereső ujjai előtt, amelyek a neméhez zoomoltak. A lány csuromvizes volt a szükségtől, ahogy a férfi szétfeszítette a szeméremajkait, és megdörzsölte a csiklóját. Shannon hátravetette a fejét, és felsírt, ahogy a gyönyör elárasztotta.
"Csak érezz engem."
Shannon megrándította a csípőjét, amikor Anton gyorsabban masszírozta, és a csiklóját pengette. Körmei a férfi vállába vájtak. Nyögések és dorombolások szakadtak ki a szájából, miközben levegőért küzdött. A férfi haja csiklandozta a nyakát, majd a nyelve megnyalta a torkát egy másodperccel azelőtt, hogy megharapta volna azon a helyen. Az éles fájdalom csak még magasabbra emelte a pusztító extázist. Shannon még egy tüdőnyi levegőt kapkodott be, majd felsikoltott, amikor a világa szétrobbant a heves csúcspont miatt. A teste összerándult, de Anton lefogta, és arra kényszerítette, hogy végiglovagolja, amíg a férfi abba nem hagyta a csiklójának érintését.
A MsmzakSaidón anya(gX hiaWngj!átR ShhUaznnZohnY r)eg_iWsztHrgáltja,ó fdec fogÉallmAa Isfe_mk volst,C )mpi^ oókKozata. Newm WifsD éyrIdpeke*lte). !HüSvetlyTéZne.kx Pfaql)aiF ZreRme'gItke_k' ^és ráPnMgatXóz&tGaPkg GaMttól.,O 'hoZgy Pmiglyeing $erLő^sZePn xeléslYvXeazÉet_t.M hMrintd.epn) egpyaes natlWkaSlnosmmhaIl zihRáClKt,x XéÉs gaAz VéulKvWeÉzet) csdak ^kis.ség enhyhyüélt&, amífg $vIalaTmi* k$emsényr mésw wvCawstagZ Ynem ^sfú.rolqtaO at puYnRcQiFjfaC vapr(rmatjátA.n
Kinyílt a szeme, és követte Anton tekintetét a testükön végig, ahol a férfi feszült arckifejezéssel koncentrált a jóképű arcán. Alsónadrágjának eleje tönkrement, felszakadt, és nehéz, vastag farka ismét a punciját bökdöste, csúszva a lány felszabadulásának nyálkás melegében. Antonból vicsorgás tört elő, amikor a férfi ismét a nőhöz nyomódott, de ahelyett, hogy behatolt volna, vastag szárának gömbölyded csúcsa feljebb siklott, hogy megdörzsölje a csiklóját, és a medencéjén kötött ki.
"Bassza meg" - üvöltötte, és hirtelen ellökte magát a lánytól, és teljesen elszakadt a testétől. Elbotladozva távolodott az ágytól.
Shannon még mindig szétvetett lábakkal feküdt ott, miközben Anton elfordult tőle, hogy megvillantsa kerek, csodálatos fenekét. Újra felüvöltött, a hang a mögötte lévő tiszta dühtől átütötte a szobát. Lehajolt, lerántotta a bokája köré a farmert és az alsónadrágot, félredobta őket, majd megpördült, hogy szembeforduljon vele. Félelem ütötte meg a lányt, a férfi vonásain látszó nyers dühtől.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Purr For Me"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️