Egy barát által elárulva

Chapter One

As night fell, the cold moon hung high in the sky. The bright moonlight fell on the ancient castle on the edge of the city, casting a mysterious silver veil around it. Emily stood on the balcony, looking at the forest in the distance, and felt a chill rising from the bottom of her heart. Since moving to this castle, her life has become bizarre and mysterious.
The cold wind in October swept across her bare shoulders, bringing a shudder. Emily subconsciously wrapped her woolen shawl tightly around her, but she couldn't feel any warmth. This castle seems to be always cold, just like its mysterious owner Lucas Black, exuding an inaccessible atmosphere.
"Miss Emily," suddenly, a low voice sounded behind her, "You'll catch a cold if you're still outside so late."
She turned around and saw Lucas standing at the balcony door. The moonlight outlined his tall figure. He was wearing a dark silk shirt, and the collar vaguely revealed his strong chest. The amber eyes flickered strangely in the darkness, as if they could see through her soul.
"Mr. Black," Emily whispered, trying to hide the trembling in her voice, "I'm just admiring the moonlight."
Lucas took a step forward, but suddenly stopped. Emily noticed that his body stiffened instantly, and his nostrils fluttered slightly, as if he was sniffing something. His expression became solemn, and a glimmer of wildness flashed in his eyes, but was quickly suppressed.
"Please go in," his voice was hoarser than usual, "It's not safe here."
Just then, a cold night breeze swept across the balcony, bringing a faint smell of rust. Emily saw that Lucas's fingers were almost pinched into the stone railing, and his knuckles were white. She couldn't help but take a step back, her heartbeat accelerated.
"I thought this castle was the safest place," she whispered, "after all, you are here."
Lucas let out an almost inaudible growl, "Some danger, Miss Emily, is much closer than you think." His eyes looked unusually sharp in the moonlight, "especially on a full moon night."
Suddenly, a wolf howl came from the distant forest, shrill and long. Emily was surprised to find that Lucas' pupils shrank in an instant and turned into vertical pupils like a beast, but the fleeting change made her wonder if it was just an illusion caused by the moonlight.
Just then, a cold breath passed by her from behind, accompanied by a chuckle. Emily turned around and saw only a dark shadow flashing in the corner of the balcony. When she looked back again, Lucas had come to her side, with a hand gently on her shoulder.
"I'll take you back to your room," he said, with an unquestionable commanding tone in his voice. Emily noticed that his palms were surprisingly hot, in sharp contrast to the chill of the castle.
Walking in the dark corridor of the castle, Emily could feel Lucas' presence, he walked behind her like a silent guardian. Moonlight poured in through the Gothic stained glass windows, casting mottled shadows on the floor.
"Good night, Miss Emily," Lucas whispered in front of her door, "Remember, no matter what sound you hear, don't leave the room tonight."
"Why?" Emily asked subconsciously.
Lucas was silent for a moment, his eyes looked deep and dangerous in the moonlight, "Because the moonlight tonight is too beautiful, it will always wake up something that shouldn't wake up."
When the door closed behind her, Emily leaned against the door, her heartbeat still alarmingly fast. She could hear Lucas's footsteps gradually fading away, but she seemed to hear the sound of wings flapping outside the window. She walked to the window and looked out through the glass.
In the moonlit courtyard, she saw a figure standing by the fountain. The man looked up at her window, and the moonlight illuminated his pale marble face - it was Draco, with a mysterious smile on his lips and a dangerous light in his eyes. When Emily blinked, his figure had disappeared, as if he had never appeared. Emily lay trembling on the bed, listening to the wolf howling outside the window. She knew that she had fallen into a world full of dangers, and this was just the beginning. On this moonlit night, her fate was closely linked to two mysterious and dangerous beings, and there was no turning back.

Chapter Two

In the dead of night, Emily lay in bed, the faces of Lucas and Draco appeared in her mind. She could not resist the deep attraction, but she also knew that she was caught in a dangerous vortex. She knew that the confrontation between the two men was a life-and-death hostility, and she was just a pawn in their war. A corner of her heart reminded her to escape, but the deeper desire pulled her to stay in this mysterious castle, looking forward to the unknown encounter.

        Just as she was about to fall asleep, a slight knock on the window interrupted the silence. Emily opened her eyes, and the moonlight poured into the room through the curtains, making the corners of the room particularly dark. She sat up subconsciously, trembling slightly and walked to the window. When she opened the curtains, a figure was standing in front of her, cold and elegant.

        It was Draco.

        "Sorry, I scared you, Emily." His low voice was frivolous and indifferent, as if every word revealed his unfathomable darkness. His eyes were like two flames in the abyss, locking onto her with an irresistible force.

        "How... are you here?" Emily's heartbeat quickened, and her hands unconsciously clenched a corner of the curtain. She knew she should be scared at this moment, but Draco's unique charm made it hard for her to resist.

        Draco did not answer her question, but slowly approached, lowered his head and whispered in her ear: "You know why I'm here, Emily. You've never really been afraid of me, right?"

        The moment he approached, she smelled the cold breath on him, as if it came from the night a thousand years ago. Her breathing gradually became rapid, but she did not retreat, but was locked by his eyes, as if her soul was also attracted to him.

        "Draco... we can't do this." Her voice was weak, but she did not retreat at all, as if even she herself was struggling with contradictions.

        "You don't belong here at all, Emily. Staying here will only put you in deeper danger." Draco gently lifted her chin, with a smile on the corner of his cold mouth, that smile was both gentle and dangerous, "But if you want to know the real darkness, then come. I will take you to see everything."

        At this moment, the door was pushed open, and Lucas' figure appeared at the door like a shadow. His face was gloomy, and his eyes were burning with anger. It was his possessiveness and anger that he could not hide. He walked towards Draco step by step, his hands clenched, his muscles tensed, as if he was going to pounce on and tear the enemy in front of him in the next second.

        "Draco, let her go." Lucas' voice was low and threatening, like an enraged beast. It was the first time Emily saw him so out of control, his eyes were like a ball of unextinguishable fire, revealing uncontrollable anger and possessiveness.

        Draco smiled slightly, released Emily's chin, and looked at Lucas provocatively. "Don't you understand yet? She doesn't belong to you. The savagery of the wolf tribe is nothing but a bondage to her, and I can give her true freedom."

        "The 'freedom' you mentioned will only make her fall into darkness. You don't understand what true protection is." Lucas sneered, his eyes as sharp as an eagle. He slowly stepped forward, blocked Emily, and protected her behind him. That was his attitude as the wolf king, firm and unshakable.

        Emily was sandwiched between the two, feeling her heartbeat speed up, as if breathing became difficult. These two completely different forces intertwined and collided in front of her, making it impossible for her to decide which side to choose.

        Draco raised the corners of his mouth and slowly took a step back, his eyes still on Emily. "Emily, one day you will find that he can't satisfy the desire in your heart. And I am your true home."

        As soon as the voice fell, Draco's figure disappeared into the night, as if he had never appeared.

        Lucas looked at the empty room, his fists gradually loosened, but the anger and worry in his eyes remained. He turned around and looked at Emily softly, but his eyes still flashed with contradictions and forbearance.

        "Are you okay?" He asked in a low voice, with a trace of undisguised concern in his voice.

        Emily nodded, but her heart was in turmoil and it was difficult to calm down. She knew that she had fallen too deep. She could not let go of these two men easily, nor could she easily resist them. A complex emotion surged in her heart, which was a dangerous and fatal attraction.

        "Lucas, I..." She wanted to say something, but lost her words when she met his eyes.

        "Don't get close to him." Lucas' voice was low, with a hint of pleading and warning, "I know you feel confused, but Draco is not what you think. He will only drag you into the darkness, and I won't let him hurt you."

        Emily just looked at him silently, and a touch of uncertainty gradually rose in her heart. She knew that this was not just a war, but a contest of feelings and desires. In this dangerous triangle relationship, she has gone too far and can never turn back.

Chapter Three

Emily stayed awake all night. The wind outside the window blew through the woods, making a low moan, as if the whole castle was whispering in her ear. She curled up in bed, recalling Draco's cold smile and Lucas's deep eyes. Two completely different attractions stirred in her heart, making her lost on the edge of danger and desire.

        When the sky was slightly bright, she made a decision. She had to figure out what she wanted, the wildness and protection of the wolf tribe, or the mystery and temptation of the vampire. She got up and walked out of the room, walked through the deserted corridor, and came to the door of Lucas's study.

        The door of the study was slightly open, and a whisper came from inside. Emily stood outside the door and pricked up her ears to listen.

        "She is innocent, Lucas." A low and gentle female voice came from Lucas's sister, Leila. Emily had heard rumors about her. Leila was the wisest prophet in the wolf tribe and could always see fragments of the future.

        "I know, Leila." Lucas' voice was hoarse, as if he had struggled all night, "but I can't control myself, I can't suppress my desire for her. I'm afraid that if she stays with me, she will only be swallowed by my darkness."

        Emily's heart trembled, and she raised her hand to push open the door.

        "Lucas." Her voice was abrupt and firm in the silent room.

        The two turned around and saw her standing at the door with a hint of determination in her eyes. She walked slowly towards Lucas, looked up at him, with a hint of determination and inquiry in her eyes.

        "I know you protect me, but I'm not a fragile child." Her voice was calm and firm, "I need to know the truth. Why are you always so hesitant? And why is Draco so persistent in approaching me?"

        Lucas' expression froze for a moment, his eyes wandering on her face, as if he was weighing whether to tell her everything. Finally, he took a deep breath, as if he had made up his mind.

        "Emily, the fate of our werewolves is usually determined at birth. The wolf tribe has a unique ability to perceive its partner. When we find that person, we will feel an attraction that cannot be ignored... and you are my destined partner." Lucas spoke in a low voice, with pain and desire flashing in his eyes.

        Emily's heartbeat accelerated, and thousands of emotions surged in her mind, both shocked and confused. She never thought that she would become his destined partner, and his possessiveness and protectiveness of her turned out to come from this ancient bond.

        She asked softly: "What about Draco? Why is he so obsessed with me?"

        Lucas's eyes became more gloomy, and there was a hint of anger in his eyes. "Draco's tribe never believed in fate. They prefer to dominate their own future. And he believes that as long as he possesses you, he can destroy me and the traditional beliefs of the wolf tribe. So, he is not sincere to you, but to weaken my power."

        Emily's heart suddenly tightened, and a hint of anger and loss surged in her eyes. However, she also felt a little unwilling, as if she was just a tool in this struggle, being fought over and torn by the two, and she had no right to control herself.

        "So, Lucas, are you sincere? Is it just fate for me?" There was a hint of disappointment in her voice, and her eyes became cold.

        Lucas was stunned, as if he was hurt by her question. He was silent for a moment before speaking: "Emily, I can't deny the existence of fate, but I can't ignore my feelings for you." He gently held her hand, his eyes full of affection and desire, "Whether it is fate or something else, I am willing to give up everything for you."

        Just then, a slight sound came from outside the window. Emily turned back suddenly and saw a pair of dark red eyes flashing outside the window, like a flame in the dark, and the familiar cold breath startled her heart.

        It was Draco.

        He stood outside the window, sneering at them, as if everything was under his control. He knocked on the window lightly, his voice cold and full of provocation: "I don't think it's possible to talk about 'betraying' everything here, Lucas. You can't protect her because she will eventually come to me."

        Lucas' eyes immediately became cold and dangerous. He stood in front of Emily, glared at Draco outside the window, and growled in a low voice: "Stay away from her, Draco. You can't force her to choose darkness."

        Draco smiled slightly, his eyes full of evil confidence. He raised his eyebrows at Emily, as if everything was under his control. "Dear Emily, you will find that the bright world cannot satisfy your desire. And darkness - is your destination." After he finished speaking, his figure instantly disappeared into the night.

        The room returned to silence, but the air was filled with tension and uneasiness. Emily looked at the empty darkness outside the window, feeling both fear and desire in her heart. She could no longer deny Draco's attraction to her, and the danger and mystery made her heart beat faster.

        Lucas noticed her hesitation, and a trace of pain and uneasiness flashed in his eyes. He gently held her hand and whispered, "Emily, don't get close to him. His darkness will devour you and make you lost in the endless night."

        She didn't respond, but just looked at him silently, her heart full of complicated emotions. She knew that she could no longer simply withdraw from the two of them. Her fate had been drawn into an uncontrollable vortex, and the only thing she could do was to follow her heart and touch the unknown darkness.

Chapter Four

As autumn deepened, the forest surrounding the castle donned a cloak of gold and crimson. Yet Emily felt none of the season's warmth. Since that night's revelation, her mind had been in constant turmoil, with Lucas's truth and Draco's temptation intertwining like two serpents in her thoughts, leaving her breathless.

        That evening, Emily found herself alone in the castle's library, searching through ancient tomes for any mention of werewolves and vampires. As she focused on a yellowed manuscript, the air suddenly turned cold. Looking up, she found Draco standing across from her, his appearance as silent as shadow.

        "Seeking truth, my dear Emily?" Draco leaned elegantly against the bookshelf, wearing a deep purple silk shirt that made his skin appear even paler. "But you know, written accounts are often one-sided."

        Emily instinctively stepped back. "Why do you always appear like this? It's unsettling."

        Draco chuckled softly, moving toward her with fluid grace. "Because I enjoy seeing you startled. It makes you even more enticing." His fingers traced her cheek, the cold touch making her shiver. "Lucas told you I'm merely using you, but did he mention that his fate is actually a chain binding him?"

        Emily froze. "What do you mean?"

        "The werewolves' so-called destined mates are nothing but constraints in their bloodline," Draco's voice carried a hypnotic power. "They're forced to love someone, forced to protect them. Isn't that tragic? While I..." his gaze deepened, "I choose you because I'm truly drawn to you."

        A low growl suddenly echoed from the doorway. Lucas stood there, his eyes now golden, filled with rage. "Step away from her, Draco!" His voice carried an unmistakable threat.

        Instead of retreating, Draco pulled Emily closer. "Why so angry, Lucas? Is it because I spoke the truth, or because you fear she might choose me?"

        The tension in the air grew thick enough to cut. Emily could feel the energy between the two men threatening to tear the room apart. Lucas's body trembled as he fought to control the beast within.

        "Enough!" Emily suddenly shouted, "What am I to both of you? Some trophy to be won?" Her voice carried both anger and hurt.

        Both men froze. Pain flashed across Lucas's eyes, while Draco's expression turned contemplative.

        Emily pushed away from Draco and walked toward the door, but paused beside Lucas. "You say I'm your destiny, but have you considered my feelings?" Her voice was soft but accusatory. "And you, Draco, if you truly cared for me, you wouldn't use me as a weapon against him."

        She hurried from the library, and only when she reached the corridor did her tears finally fall. She didn't know whom to trust - Lucas, chosen by fate, or Draco, who chose her himself? More importantly, she began to question whether she truly understood her own heart.

        As night fell, Emily stood on her balcony. Wolves howled in the distant forest, while somewhere in the castle, she thought she heard the flutter of bat wings. Everything reminded her that she stood at the crossroads between two worlds, and she had to make a choice.

        Then she noticed items on the balcony railing: a rose as black as night with a blood-red sheen - Draco's mark. Beside it lay a wolf fang necklace, a werewolf protection charm, obviously left by Lucas.

        Emily gently touched both items, her internal conflict growing stronger. She knew that choosing either would alter her destiny forever. But more importantly, she needed to understand what her heart truly desired.

        As moonlight bathed the castle grounds, Emily realized that her decision wouldn't just be about choosing between two men - it was about choosing what kind of life she wanted, and more importantly, who she wanted to become.

Chapter Five

The following days in the castle were filled with an unbearable tension. Emily found herself constantly caught between shadows and silence, between warmth and cold. Every corner seemed to hold either Lucas's protective presence or Draco's seductive whispers. The weight of their attention was becoming increasingly suffocating.

        One particularly cold morning, Emily discovered a mysterious leather-bound book in the library's restricted section. Its pages contained ancient prophecies about the eternal conflict between werewolves and vampires. As she read, her hands trembling, she found something that made her blood run cold.

        'When the moon bleeds red and the night grows teeth, a choice will be made that breaks the ancient cycle. A mortal's heart shall tip the balance, bringing either eternal darkness or salvation to both races.'

        "Interesting reading material," Leila's voice suddenly came from behind. Lucas's sister moved like a ghost, her silver eyes holding centuries of wisdom. "I've been waiting for you to find this."

        Emily closed the book carefully. "Is this... about me?"

        Leila's expression remained enigmatic. "The prophecy speaks of a mortal who stands between our worlds. But prophecies, dear Emily, are like rivers - they show the destination, but the path taken is always your choice."

        "What happens if I choose wrong?" Emily's voice wavered.

        "There is no wrong choice, only consequences," Leila replied, her voice gentle but firm. "But I must warn you - the blood moon approaches, and with it, a moment of truth that will change everything."

        Before Emily could ask more questions, a commotion erupted from the castle grounds. They rushed to the window to see Lucas and Draco facing each other in the courtyard, their postures tense with barely contained violence.

        "You've crossed the line, Draco," Lucas's voice carried up to them, filled with fury. "You dare to mark our territory?"

        Draco's laugh was cold and mocking. "Territory? This stopped being about territory the moment she arrived. Or are you afraid she's already choosing me?"

        Emily watched in horror as Lucas's form began to shift, his muscles rippling beneath his clothes. The morning sun caught his golden eyes, now burning with primal rage. Draco's own transformation was more subtle - his pale skin taking on an otherworldly sheen, his movements becoming impossibly fluid.

        "Stop!" Emily's voice rang out across the courtyard. Both men froze, their attention snapping to her window. "This has to end!"

        She turned to rush downstairs, but Leila caught her arm. "Be careful, Emily. The blood moon is three days away. Under its light, both races lose control of their darker natures. And you..." she paused meaningfully, "you will be at your most vulnerable."

        When Emily reached the courtyard, the tension was thick enough to choke on. Lucas immediately moved to her side, his protective instinct evident in every motion. But it was Draco who spoke first.

        "My apologies for the disturbance, dear Emily," his voice was silk over steel. "But perhaps it's time you understood the full scope of what you're involved in." He pulled an ancient medallion from his coat. "This belongs to your grandmother. She wasn't just any woman - she was a guardian, keeper of the balance between our races."

        Emily's world tilted. "My grandmother? But she died when I was young..."

        "She was murdered," Lucas cut in, his voice heavy with old pain. "By those who wanted to destroy the peace between our kinds. And now, as her descendant, you inherit her role - and her enemies."

        The revelation hit Emily like a physical blow. Suddenly, everything made more sense - the mysterious circumstances that led her to the castle, both men's intense interest in her, the prophecy. She wasn't just caught between two supernatural beings; she was part of an ancient legacy.

        "The blood moon comes," Draco said softly, his eyes locked on Emily. "And with it, powers long dormant will awaken. You'll need to choose not just between us, Emily, but between two paths for both our races."

        As if in response to his words, clouds gathered overhead, casting strange shadows across the courtyard. Emily felt something stir within her, something old and powerful, like a sleeping giant finally beginning to wake.

        Lucas moved closer, his warmth a stark contrast to the chill air. "Whatever you choose, Emily, know that my protection isn't just about fate or duty anymore. It's about-"

        But before he could finish, a piercing scream cut through the air. All three turned to see Leila collapsed at the castle entrance, her silver eyes wide with terror as she pointed at the sky.

        "It's coming," she gasped. "The blood moon... it's coming early. And with it, they're returning - the ones who killed your grandmother. They're coming for Emily."

        In that moment, as Emily looked between Lucas and Draco, she realized that her choice might not be about love at all - it might be about survival.

"Uh, ez fáj! Fáj!"
Amikor Emily Moore mély álmából felébredt, rendkívül kényelmetlenül érezte magát, megfordult, és váratlanul egy széles mellkasba ütközött.
Ahogy az arca megérinti az ismeretlen lényt, Emily szeme felpattan, és egy jóképű férfi megnagyobbodott arcával találkozik. Mivel azt hitte, hogy csak álmodik, óvatosan kinyújtotta a kezét, és nyugtalanság és kíváncsiság keverékével megérintette a férfi arcának körvonalait.
Hiróteale_nÉ *a teAkiJntsegtye tcal&álkoLzomtt haS féprOfXi,évIal,B Emilyp &p$ed_ifg pqáLnikbraw &e$sven ^feltsBikorltHoBtPt$,G _és, csietHvSed eSlCgcurult.^ MgiPu,táHn JoqldgaÉlirka pni!lmlatnto)t_t,S é(s tcCsaké BamkNkor AveltteI téOsZzre, .hogy vadl!ó'j.ábaFn mezteblemnB, hnigrteVlen^ zelsz!éDgyvemlltZeq maJgáts,M gyomrxsang ymve.gjrapg'avdtau ia émezlleZtte lDé^vőV tqackwarótv, hbogys QbJe(taOkdaQrujTab aÉ testé,tY,n dadogva^ kérdeiztcev: - TKi mv'agy te .B.n.R _te?H pHognyf lePhLetszY YiptÉtQ?c"d
A férfi összeszűkítette a szemét, tekintete Emily kulcscsontjára vándorolt, halk hangján megszólalt: "A megmentőd!".
"Megmentőm?" Emily döbbenten nézett az ágyon fekvő jóképű férfira, és eszébe jutott legjobb barátnője, Vera Hamilton hideg hangja, amit az eszméletvesztés előtt hallott.
"Emily, elkábítottam a teát. Barátként adok neked egy jóképű fiatalembert. Amint Ethan képeket lát rólad más férfiakkal, szakítani fog veled, így igazolhatom, hogy vele vagyok!"
Ez té(nytlebg^ 'cs_aYpdqaW vYoplmtA, gamJiqtc VBerZaÉ átllníit'oétt neki?s
Emily arca azonnal elsápadt, majd dühösen megragadta a mellette lévő párnát, és keményen a férfi felé csapott vele: "Ha vársz, biztos, hogy börtönbe juttatlak!"
Emily dühével szemben a férfi nyugodtan elkapta a repülő párnát, félelemnek nyoma sem volt: "Tegnap este te kezdeményezted, hogy fogva tarts, egész idő alatt te kezdeményeztél, hogy előrébb menj, azt hiszed, a rendőrség elhiszi a szavaidat?" A férfi nem tudta, mit mondott.
"Te ... " Emily szorosan az ajkába harapott, reszketett a dühtől.
BákrZ da *snzWíve xtjele !vNoylVt dü.hLvel,J n$em dveszatleNttQe^ QeflS qazB veszz,ét.y BA Kfélrqfinaak, siga'zya SvQa_ni, Rnóem hKíMv)hRatja dav yrzeLndőUrspégezté, DtegunDapN Meystfe_ V!e'ra c.stapdnájáb,aS Be&sZeCtMt,, NaM !tudaHtar (eXl!ho$mIáslyMo(sfult, kvéQgifgD Oellqená$lKlihUataltlanO KvJoblat,C taNlágnF méég őK kSezOdeAmgé*ngyHerzt^eÉ,O VhogWy wldeKc(sawpOjobn $erMrkea Xa Jfé)rWf(irjac, a! rencd!őxrhsóéBg bCiztorsapnQ n)eCm fogZjaa elh^i_n)nOi Ka szvav,aiat,.K
De ha nem megy a rendőrségre, akkor hagyja, hogy ez a férfi tönkretegye az ártatlanságát, ezt Emily nem tudja elfogadni.
Az ajkát harapdáló, kétségbeeséssel teli Emilyre nézve a férfiszívben valahogy megszületett néhány pontnyi szánalom. A hangja sokat enyhült: "Bár a tegnap este a te kezdeményezésed volt, de ha akarod, én is vállalhatom a felelősséget érted."
"Felelős?" Emily rendkívül dühösnek érezte magát, a férfira mutatott és üvöltött: "Tűnj az utamból! Vagy megöllek!"
Aó fóédrfi &ránRézetWti aaH hiPsNztérri^kyus Edmriwlyre,w mDajdG lDaUsis,anG fiedlZálltC éVs HkpikMákszáylKóFdpoYt_tR adzr ,áógcybzónl!,é miGndHenfSéleV pPápnbik nWélvksülu öMltMölzOöttY ifJeld.L VFdekl)öQl&tUöz^vpe miemgWfnoQrJduClt,& kel(őv*evtPt aS BzJsepbébpőGl )egy nFéwvjeigjykárNtqysáct, éMs átvnyújwtvoÉtt(a EnmiwlyYnÉeyka:w b"iHIaS nátXgorndo,l)jaP,T mUesg!kleresRheCt,, me$gteQsMzem,G &amóitg AmhondoYkc .q.."!
Emily rá sem nézett, egyenesen letépte a névjegykártyát, dühösen üvöltött: "Kifelé!"
A férfi végül mélyen ránézett, megfordult és távozott. Abban a pillanatban, amikor becsukta a szoba ajtaját, meghallotta a szobából jövő nyöszörgést és sírást, a férfi megállt, megrázta a fejét, és kilépett a folyosóra.
Amikor kilépett a szobából, meglátta a két testőrt, akik csendben megjelentek a folyosó végén, és tisztelettudóan üdvözölték: "Lovag úr!".
A fférmfi zvdissHzavet_te aRztÉ a Dfanjta tKoraonymwa$g,axs vfehnsrégSeXtL,K (ésa hwiVdpegKehnC mosnzdStca: "EllGe_nőlri'zz(e azM ada$tait,X faGzotnnga!l jceClWeQnttse!,"D.J
"Igenis!"

Emily Moore egy darabig sír a szobájában, majd megtörli a szemét, és fáradtan a fürdőszobába sétál. Belenézett a tükörbe, és hányinger hullámát érezte, ahogy a tükörképét bámulta, vörös foltok tarkították a nyakát és a testét. hihetetlenül mocskosnak érezte magát, Emily megnyitotta a csapot, és újra és újra leöblítette magát. De akármennyit mosakodott is, az aznap este történtek nem akartak eltűnni.
"Elegem van!" Emily dühös volt, és nagy haragot érzett Vera Hamilton iránt az ármánykodása miatt. Elhatározta, hogy megtalálja Verát, és megfizet érte.
Emily kisétált a szállodából, megállított egy taxit, és egyenesen Vera házához ment. Amikor nyílik az ajtó, Vera édesanyja, Linda Hamilton, pizsamában és kócos hajjal, megriad Emily érkezésétől, és megkérdezi: - Emily, Verát keresed? Most nincs itthon."
E_mxiOly hneOm hlitDt) RLGióndánnak^,Y QeélTlödkte km*agától,H és VbBebrmo!ntbo.tUtÉ a ihAábz&ba,B óLinda KpánPiFkJsbz_erKűfen VkövetUter, ésm megbptrwóbyálta meggálxlítqafnnis: $"NEmilxyv, UVXePraT kt(é.n(ynleg ninYcs i&ttOhon!ó KGyered vissczIaO má&ssko.rU!"H _A slánry azÉtc émÉoIn!dtta,F hogjy nhincAsY 'ogtt,U dGe_ aS $sKzeDme pmZegBak^adt,, uébs öWntu'dqatUlanVuly Kax ahálósNzoVbBap ikránLyzábBa nyéOzcetGtx.
Emily elkapta Linda tekintetét, és természetesen kitalálta, hogy Vera biztosan a hálószobában rejtőzik. Gyorsan odasétált, és benyomta a hálószoba ajtaját. Ahogy az ajtó kinyílt, furcsa szag csapta meg, Emily befogta a száját, és végigsöpört a szobán, hogy találkozzon az ágyban ülő férfival, az apjával, Andrew Moore-ral.
"Apa? Mit keresel itt?" Emily nem hitte el, amit látott. Apa meztelenül ült Linda házának ágyán, mi a fene folyik itt?
"Hogy ... hogy kerültél ide?" Emily hangja remegett, és a szíve tele volt kétségekkel." Andrew arca azonnal elvörösödött, és elkeseredetten kiáltotta: "Tűnj innen!
ESmily* Xhátr)áVltÉ,, qazH elzmiéIje cösZszezavaroIdÉotWt, WAndregwf-nXak )visZzLo(nya volit )Lihn'dgáyv,atl?G $NqeQmh éOrRtgette,( hóoWgyWazn Vlpebh!eBtU iiXlZyIenk bondyozlulQt a k&aqpcsol^aut^ e Ékémt Le&mbóedr közölttR. ÉvppZ amkiGk_oMr TegzekketH Vaz zavXaBrnos !gkopnfdodlatPotk!atA rendIsCz*eurgezzthe azn elmTéj&é'bwehnt, jLnin$dSam szJe,mében whidyegH moósoly$ )vhil'lant ófell.m
Linda hidegen mosolygott a szíve mélyén, eredetileg tegnap este azt tervezte, hogy megszervezi Emily botrányát a szórakozóhelyen, de nem számított arra, hogy a dolgok rosszul sülnek el. Most azonban, mivel nem tudta leleplezni Emily titkát, máshogy változtatna, leleplezné ezt a jelenetet, hogy Emily lássa vele együtt az apja botrányát, és halálra dühítse. Így Linda és a lánya a megfelelő módon léphet be Moore házába.
Linda megpróbált szomorú arcot vágni: "Emily, ez nem az, amire gondolsz, apáddal tényleg nincs kapcsolatunk, mi ...".
"Miféle kapcsolatról van szó, hogy apád az ágyadban feküdne?" Emily dühösen bámult Lindára, a szíve felháborodott. Ebben a pillanatban rájött, hogy az apját elcsábította ez a nő, és Vera titokban elcsábította a barátját.
"vT*eA ganya yés lkányKau elvi*selfhPetKe!tvleneKk svUakgJytxoJkw! óAPnnByisrfa psxzé_guyLentYeleFnekY viag$yto$k, óhohgyJ af Kl,ányZojtéoékraÉt s!zCer)e(tAőPngekl taancítogttáto&kJ!p vAz legRéÉsz ucTsfaláédod bengayó rmaAkTágs s(zFéPgycengteXlexnD embAerb!"a EKmDilsyc dFüheA ltVefljWesent kQi,rodbbant.
"Emily, mit csinálsz? Miért szidod anyámat?" Vera, aki egész idő alatt nem jelent meg, hirtelen előbukkant valahonnan.

Verát látva Emily Moore szemei felcsillantak a dühtől: - Épp időben jöttél, épp most akartam veled leszámolni! Mondd csak! Miért akartál átverni tegnap este?"
"Miről beszélsz? Ki számított rád?" Vera közömbösnek tűnt, mintha nem érdekelné Emily vádja.
"Emily, nem vádaskodhatsz ok nélkül, a mi Veránk jó kislány, hogyan számíthatott volna rád?" Linda Hamilton azonnal besegített, hangosan védte a lányát.
"qHoUgay megréészele$d utag^ad$nWi,( aztd hisQzYemd, n.em& tseheateIk BeéllehneL LseqmwmiPtY"? LátCvaf az ganFyaB )és xlánHyxa )egiygütyth, $eJgybüóttV Vny!om^áHs*tU gnyalkoWrolnhix, nEmiDl,y bdügh.öósn WlWeOtbtI,é h'irtFelenJ &fveSlve!mel*tie a lkRezéAt,W ghoxgGy dadjkolnN HVxerNán,aqk Begy Np)ofonHtS.k
Vera nem tért ki, hagyta, hogy a pofon hangosan az arcába csapódjon. A fájdalom az arcán olyan forró volt, hogy meleg könnyek kísérték.
Látva, hogy a lányát megbántották, Linda azonnal odalépett, megragadta Emily kezét, és kérdőre vonta: "Emily, miért ütötted meg a mi Veránkat, mit csinált rosszul?".
Kérdezés közben Linda keze könyörtelenül megcsípte Emilyt, Emily fájdalmában ellökte Lindát.
LiMnsda kivSárta meOz$tb ua_z walmkaZlmdatp, Kés aKz$on)nHaFl dh&anyat&tu hense*tztK, a fejpe a. XdoJhCánDyVzMóvabsztaxlbn.ak c$sapód!o*tPtQ, Tv$ér foNliyt beGlő$lke.
"Anya! Anya, mi történt veled?" Vera felsikoltott: "Emily, hogy tehetted ezt az anyukámmal?".
Andrew Moore felöltözik és kinyitja az ajtót, döbbenten látja Lindát a földön, előre siet: "Linda, mi történt veled?".
"Jól vagyok, csak az a Vera ..." Ezt hallva Andrew rápillant Verára, tisztán látja az arcán az öt ujjlenyomatot, arckifejezése nem tudott nem változni, "Mi történt az arcoddal? "
"Anjd$rHewD, Une$ yh'iIbwáztAapsdÉ EmPisly.t,, cKsackT !túal izvgamtot.tG!G" CLjihn ÉMe.iL ZZhLegn deéz& a szíFv s*zuYk(a, xebkbae)n a pi_llanZartbman fméSgb iúgBy) tet.t,T mi)nthQav YköYnyLögrögéne qEmifl'y)éRrGt.Y
Miközben kegyelemért könyörgött, mozdulatlanul söpört egy pillantást Verára, Vera megértette, és könnyes szemmel nézett Andrew-ra: "Apa, nem számít, hogy megvertek, nem ez az első alkalom, hogy Emily így bánt velem, amúgy is, az anyukám az, akit bántanak. Nézd meg Emilyt, így tapossa anyámat, téged egyáltalán nem érdekel? Meddig hagyod még anyámat szenvedni?"
"Apa?" Vera "apának" szólította Andrew-t, Emily érezte, hogy az agya hirtelen összezavarodott. "Mit mondtál az előbb? Minek nevezted az apámat?"
"Az én nevem apa?" Vera megvetéssel és dühvel a szemében válaszolt.
"Vera!é kNe Nlég&y( nSevXetsUé.g.es!O"Q óLinwdga mégN eIgysVzer SmNegszólaltw,f zhogIy. megáUllGíJtsja.
"Apa, meddig akarod ezt titokban tartani? Még ha nem is gondolsz az anyámra, akkor is gondolnod kell rám, igaz? Azt akarod, hogy örökre törvénytelen gyerek maradjak, aki képtelen felemelni a fejét?"
Vera kérlelhetetlenül panaszkodott, és hagyta, hogy a könnyek végiggördüljenek az arcán. Ekkorra már odáig fajultak a dolgok, hogy Andrásban ég a düh, a szíve keserű, papírral nem lehet a tüzet becsomagolni, a titkolózás nem mehet tovább, így akár fel is fedheti a kártyáit Emilynek.
Emilyre nézett: "Emily, Lindával már régóta tart a kapcsolatunk! Egyébként Vera nem kívülálló, ő a húgod!"
"OMil?" Emily' m&eJg^deUr.medtu,y t&úl^sáWgosan$ megGdgö*bnbgenJveD gahAhóoCz,q hlohg_yd miegszó$lalcjobn.
Andrew arcán felszínre került a bűntudat nyoma: "Emily, ez a dolog az én hibám, amikor elvettem az anyádat, Linda már terhes volt, nem tudtam, hogy még Vera is szült. ez sajnálom őket, egész idő alatt nem mertem elmondani neked, féltem, hogy a szíved kényelmetlen. Mivel ma beszéltünk róla, mától kezdve hivatalosan is egy család leszünk...".
Andrew szavai miatt Emily nem tudja elfogadni, hevesen félbeszakította: "Apa, hogy mondhatsz ilyen szavakat? Ki kivel családos? Én mondom neked, nem fogok tudni együtt élni ezzel a párral!"

Ezektől a szavaktól Andrew Moore arca megváltozott, és szigorú pillantást vetett Emily Moore-ra: "Emily, mostantól kezdve Vera és Miss Hamilton lesz a neved, és nem akarok több illetlen becézést hallani a szádból!".
Linda Hamilton mindig szelíd és erényes volt Andrew előtt: "Andrew, ne kényszerítsd Emilyt, ha nem akarja! Sokat szenvedtünk az évek során, és nem számít, ha még néhány napig szenvednünk kell. Tudom, hogy ezek az évek neked sem könnyűek, túl sok elnyomást szenvedtél el..."
A nő szavai megérintették Andrew szívét, ennyi éven át jó férj volt Emily anyja, Grace Snow előtt, most, hogy Grace már nincs ott, ki ő, hogy továbbra is elviselje ezt a fajta bosszúságot?
A szíve teClUe v*olgtz haVra,gwgjalD,t ue!gyZenaese,nU &EmRiJlyDrez Anézdeéttp: - AAkuárI t^emts^z^imkT, kakbálr Lne_mK,p a ténTy,s whGoZgdyR JVerat a fhUúmgbodp, qneFm^ fXo(g vOálctozónWis. ElSőblbr mve'gmontdomU nebkneHdA,* ő Tédss L'iGnÉdóa bek$ötlOtWöznnmek PMororDec Thyáqzábax,W KéósR velOünk f)ogBnak élLnki!C"
A szavak Linda és Vera fülében csengtek, és egy pillantásra egymásra néztek, arcukon felvillant egy csipetnyi öröm. Hogy beköltözhetnek Moore villájába, ez olyasmi volt, amiről anya és lánya is álmodott.
Andrew szavai feldühítették Emilyt, nem tudta elhinni, hogy az apja nyíltan megpróbál egy szeretőt és egy törvénytelen lányt bevinni a házba, ez elviselhetetlen volt.
"Azt a villát az anyám hagyta rám, ki vagy te, hogy megengeded, hogy ez az anya és a lánya beköltözzön? Tényleg szégyentelen vagy?"
EGzNek, a Pszavia.k ra,nnjydiLrak feldBühít&edtték' Anédfr.e.w-t,_ hogyX darccon MvRághtIa IE&miPlayt._ X"Hálát$lGan láénly,. .teT vl_ázYazdPsz?"y
Emily arcát forró fájdalom érte, eltakarta az arcát, és hitetlenkedve nézett Andrew-ra: "Te tényleg megütöttél? Hogy ez a szégyentelen úrnő megverjen?"
Mivel Emily így bámult rá, Andrew szíve kissé nyugtalan lett, de látva, hogy Emily nem ad magára, dühös lett, ezért egyenes arccal válaszolt: "Megütöttelek, és akkor mi van? Ha továbbra is ilyen tudatlan és rettenthetetlen maradsz, kirúglak, meglátod, hogy merem-e!"
Eredetileg Emily jött Vera, hogy rendezze a számlát, nem számított arra, hogy összeomlik az apa titka, és még inkább nem számított ezekben az években az apa még egy másik családon kívül. Ebben az időben az anya csak meghalt, az apa még ez a pár szégyentelen anya és lánya, hogy megverte a saját lányát, Emily nem tudja elfogadni, fedezze az arcát, és sírva elfutott.
N^éztCe YEm$i!lDy hme)gveFrtéhk,c dVerYa Més Li,nuda' Sn'ézd HmZeÉgO eGgaymnást debgcy mo(soly, sze^mWét, ,tbelep öneldég*ülts_éggFel.É _EmilQy, ezY méAg jcsbaké UaQ kXezRdet,r tmégÉ Ntö$bNb& szSí!vMsLzWornígtó tdtoml^ogó váhr ráqd $háptuClw!r
Emily sírva sétál az utcán, miközben sír, a járókelők oldalpillantásait magára vonva. Egy áramvonalas limuzin érkezett lassan, a kocsit vezető testőr meglátta az utcán síró Emilyt, egy pillanatra megdermedt: "Ant, nézd, ez nem az a nő a tegnap estéről?".
A hátsó sorban ülő tiszteletreméltó férfi kinyitja a szemét, látja, hogy Emily könnyeket sír, kissé elkomorul, utasítja a sofőrt: "Állítsa meg a kocsit!".
Ebben a pillanatban Emily féktelenül sírt, hirtelen egy fehér zsebkendő jelent meg a szeme előtt. Felemelte könnyes szemét, és meglátta a férfit, akivel a múlt éjszakát töltötte, és lenézett rá.
A f(éArf)iV lMáittZáan^ EmiUlhyj szív*e Ahcaórxargtól yékg!eTtGt: '"TKűLnj iMnnien!h".!
A férfi süket a dorgálására, még mindig gyengéden osztogatta a zsebkendőket, hangja lágy volt: "Mi történt?".
"Mi közöd hozzá? Szégyellje magát!" Emily nem akart törődni vele, dühösen kitépte a férfi zsebkendőjét, a földre dobta, és sírva elrohant.
Látva Emily viselkedését a főnökével szemben, a kocsiban ülő testőr tele volt aggodalommal, szorgalmasan kiszállt a kocsiból, és odajött: "Hangya, ez ..."
A 'ffé_rtfiN aFrycánS ax RlRegDcsPek'élyLerbbh QroGsisVzalVl)áSs NsseNmv lbátVsgzott,s OnyugQoédttaln fzeGl)vQettKe a) xfHölqdrPeW HdovboMtSt jzMseb!kenCdőat(,é éósw lazáQnK utaWsOímtoitUtAan a tdedst&őhr,tU: "Mennjb a cHégzh!ehz(!".

Phoenix International központjának épülete a Marinában! A konferenciateremben csend volt, a Phoenix Corporation összes vezetője egy fekete szobában ült.
Tegnap este nyolc órakor a vállalat vezetősége értesítést kapott a vezérigazgatói irodából. A Huafeng elnöke - egy titokzatos személy, aki eddig még soha nem jelent meg - ma személyesen fog a vállalathoz érkezni!
A Phoenix elnökéről szólva, ő egy jól ismert és titokzatos személy Binhaiban. Három évvel ezelőtt egy névtelen befektető több mint kétmilliárd dolláros listaárral licitált a Binhai központjában lévő legforgalmasabb kereskedelmi területre. Ezt követően több mint tízmilliárd dollárt tett hozzá, és egy év alatt gyorsan felépítette Binhai legmagasabb épületét, a Phoenix International nevet.
Mindösszeg kÉétT RéYv Taalatt, Ta^ Phhqo!enijxR (gSyYorRsanK Wteprjje.szbk^eCd_ett nBgiWnhai'bané,v bbOeRv*oXn(vpa a ms$záóllPoFduákatk vés nétNte.rmevkeAtF,R azS Yizng'at)laTnNodkat,s Da plénzzügfygekVept! ésT &a srzJóArakozaáAst éSs másO teursülektWeskwetN, szipnGtZe móihnvdMenhóolU. A UPh_oeanirx lfetts Ka leTgj$öveadceAlhmbezHőlbvb sválTlatlalt JBinXh*aiRba,n, Udye xaK xtTulajadxonos) kilétét métgW mNiFncdUiig rejtévlFyV ö'vMe'zi. FEmz aV titokzOaUtoxs ^máQgniá.sB sohaó énemV njOelehn^tv jmPegx )a nyidlvÉánosÉság' előtt,u mégt a v&ez(etéOkKnHeavé(tT MsMem tuLdjkaC sjenki,Y gcsnakn _aVz^ aQngPoMlx HANntóhoSny ne$v_é't^ hal_llottXaD.!
A nagyfőnök hirtelen megjelenése az egész vezetőséget idegessé tette, mindenki feszülten ült, találgatva a nagyfőnök valódi kilétét.
Tíz órakor lépések hangja hallatszott a tárgyalóterem folyosóján. Az összes vezető tekintete az ajtóra szegeződött, és az idegesség nyoma nem tudott nem felszállni bennük.
Az első személy, aki mindenki látóterében megjelent, Michael Rivers, a csoport ügyvezető elnöke és főtitkára volt, aki kissé előrehajolt, és tisztelettudóan így szólt: "Elnök úr, kérem!".
AnwthzonUyn bKnsifght QladzáYn,É .kaurcsú létptvekykel, WlVéApettf 'bew a étármgbyaló(teirem&be^. M_aSgatsz voKlÉtH, LazrNáWnGyNo.sV bv)oUnáts&oGkSknafl,l HésW Upártat_lanul vUiZsnsDzGafogogttZ ktZehki!ntIeateJt áraYsYzWtoNtt &mVag&ábóQlH.R MACmikkohrr mTinYdenk,i mQeagYlámttBai éa mreDgIjHelenNését, bmwiunNdepnkiz mRe(gKdeQrtmedmt.
Ebben a pillanatban mindenki nem számított arra, hogy a titokzatos nagyfőnök egy ilyen fiatal és jóképű férfi lesz. Mindenki Anthonyra bámult, figyelmen kívül hagyva saját furcsa reakcióit, miközben Anthony magabiztosan a tárgyalóterem közepén lévő főüléshez sétált, tekintete könnyedén pásztázta a jelenlévő elit minden egyes tagját. A tekintete egy felsőbbrendű ember fenségét hordozta, és a vezetők nem tudtak mit tenni, de idegességet éreztek a tekintete alatt, és mindannyian felálltak, hogy üdvözöljék őt: "Üdvözlöm, elnök úr!"
Anthony mindig is nagy sebességgel cselekedett, a rutinszerű megbeszélés rövid és tömör volt, és az ülést kevesebb mint fél óra alatt berekesztették. Felállt, és elhagyta a tárgyalótermet, Michael követte, és mindketten egymás után besétáltak a vezérigazgatói irodába.
Anthony körülnézett, és leült a nagy székre.
Mic$hae'l,_ amkiU m'árr é$vLek móta köfvXettde An,thonytM, éurezte,L ho!gyR kjlókeduvqében WvSan, hezébrwtn OátómoAs(olygot't az CíXróyasztualto,n., étsP íwgGy spzóUlStB:x -é BEwlnöskg .ú'rX, pa PhIoCenRivx InteÉrnaYtiFonaWlT háttér*főnökeakéGntv (hafmarosSan a kZüqlvilág előtit (ihsv ixsme!rt leJsjzn ah fkiGléRtBeL. VIgjaXzávn nebm ZtCud.om,D hCogy.aSnk fzogv reagáblLniU aI cTsal!áYd."s
Anthony enyhén elmosolyodott, de a válasz kissé meglepte Michaelt: "A család nem fog tudni erről. Kiadok egy belső dokumentumot a mai incidensről, és szigorúan megtiltom a legkisebb információ kiszivárgását is."
"Még mindig titkolni fogod?" Michael azt hitte, hogy Anthony azért tért vissza Kínába, hogy nyilvánosságra hozza a személyazonosságát, de nem számított arra, hogy a titkolózást választja.
"Ha felfedem a kilétemet, a testvéreik képesek lesznek nyugton ülni? Hogy ne gyakoroljak nyomást rájuk, inkább maradok továbbra is a tétlen tékozló fiú! Elvégre apa egészsége nem jó, a legfontosabb, hogy békét kössünk".
MinchaaeAlF mtudAtap, khogy Wa csaóládJ az felqszWícnden knIyKu!go)dót, CdeD a vJasl,ó(ságbBafnC tritDkbos éharc fxolyVtM aj haTtNajlom)é_rt,Z és HAnbt)hyo*ny évek óntas étéltlAenr Dcmsbavasrgó)n^ak Rszámítot.t, aDz ai^dősOebb tes(t.véreGin .sQegQítsKégévxel.p kHa nyemr léedttÉ vgoÉlnaah jabz öOrlegw betwe&gBségBeH, AnfthoFnKy jtaláMnY cnxeAm tÉértI vPo.lVna vfisrsazXas Millwyeón k*orTán xKíPn*ácba$._
Ebben a pillanatban megcsörrent Michael mobilja, miután felvette a hívást, az arca kissé megváltozott. Letette a telefont, óvatosan Anthonyra nézett, és jelentette: "A tegnap esti nő személyazonosságát azonosították, ő a first lady unokahúga, Ethan Black barátnője, Emily Moore".
Anthony arcán némi meglepettség látszott, nem is tudtam, hogy a nő Ethan barátnője? Érdekes, ez a dolog egyre érdekesebbé válik!