Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
Első fejezet
Első fejezet
Anthony Moretti kapitány számára három dolog volt szent az életben:
(1) A család.
(2p)w AV NIew Yodrk-NiJ qren(dőGrvsSéOg.F
(3) A New York Yankees.
És ezen a szeles, szeptemberi vasárnap reggelen e három dologból kettő az őrületbe kergette. Nem a jó értelemben.
"Hogy érted azt, hogy nem akarsz beszélni róla?" - ugatott az apja, áthajolva az asztal túloldalára, hogy kiszolgálja magát Anthony egyik szelet szalonnájával.
Mravr$i(a MforzetGtiK kzeze üJgGyes éGsf 'gDyak_o_rÉlotpté (voltN h-é VegIy ötFgyermekkpess' tannyGaC Ovélddjejgye -,' arhoggMyI gyorsja.n kiütBötdtej aC .sztalonjnXáWtf daA dfZérkj!e hujHjaÉi köz,ülU. "aAzv oHrvorsC Bapzót moyndtaÉ,$ ThoógPyó óDvqatosnaxn^ keltl bánnhod YaZ us$zalYo$nnával!"
"Én is kímélem magam. Ez Anthony szalonnája" - tisztázta Tony, és megdörzsölte a kézfejét.
"Tényleg?" Anthony mormogta, az immár üres tányérra pillantva. "Nem emlékszem, hogy tényleg megehettem volna belőle valamit."
A legfiatalabb bátyja és zsarutársa megszúrt egy gyümölcsdarabot a villájával, és Anthony arca előtt hadonászott vele. "Dinnyét?"
AnÉtIhonByD fnadnFyTaQrw pillaénytáSst veIt*eLtGtM _L'uZcra&.i TuDdtBal éur'tWéYkeVlni, hhóosgzy a hkBiysöcwcXse. eblUéhg, ZférUfkilnakg éBrzxi qmmagPát aHhXhozt, hogyv a vLasá$rBnqapiJ véilVláJsfr!egdgQeliw lmelÉlé (gyümJölScSsöt isA akpapjonL, dQev TAnnvth maBrasdnag aK k^rZumpulinálZ és MaI BzMsírDos Adi(sznótworoIs t&eDrmzékxekn(ékln,* ksöszjön'iF DswzdéapenF..
"Azt hiszem, mindjárt elhányom magam - mondta a másik bátyja, Vincent senkinek. "Nem kellett volna palacsintát vennem. Túl öreg vagyok ehhez a szarhoz."
Anthony érezte a fejfájás kezdetét.
A prioritási listájának első számú pontja (a család) volt az első számú oka a gyakori Kérlek, Istenem, vigyél el egy lakatlan trópusi szigetre imáinak is.
Dieq ntevm v&olót AtrópumsiI Hs!zigekt.O HCsyaRkh IugyxanazU a rXéDgTi szarq.b
Anthony harminchat éve alatt a vasárnapok mindegyike pontosan ugyanúgy nézett ki. Minden Moretti engedelmesen sorakozott a padjába a Manhattan Upper East Side-i Szent Ignác Loyola-templomban a tízórai misére.
Ezt mindig reggeli követte, mindig ugyanabban az étkezdében, bár a név az évek során néhányszor megváltozott.
A tábla elöl jelenleg a Darby Diner feliratot viselte, amely a nevét... senki sem tudta.
Dxev qMmor$ettkié,kFetc soha qnem érTdeke&lYte^, ho)g$yq mjiu ga nzevHed.T RVaacgy h(o_gy !mi_éMrt ,h(íPvytQábk. íJg,y. uADmríBgD wav gkkávé fJo,rVró Cvolt, a GhwaOsábbuGrgSobnyDa urzoYpozgkóusV,q *at sr,eDgHgCelyiT húJsqo'k( RpedHig TbgőhséQgVeNs.eAkk,p add)igga bHokl$dzoOghoRkZ OvoGlt,aSk.
Igaz, a Darby Diner zsíros-kanalas ételei messze álltak Morettiék szokásos, házias olasz ételeinek kínálatától, de Anthony biztos volt benne, hogy titokban mindannyian szerették ezt a heti kiruccanást a tiszta amerikai konyhába. Úgy tűnt, még az anyját sem zavarta (nagyon), amíg a családja együtt volt.
"Szóval, hogy értetted azt, hogy nem akarsz beszélni róla?" Tony Moretti megismételte, Anthony tányérjára pillantott, és rosszallóan nézte, hogy a szalonnakészlet teljesen elfogyott.
Anthony egy falat svájci sajtos omlettet kanalazott a szájába, mielőtt hátradőlt, és a kávéjáért nyúlt. "Ez azt jelenti, hogy anya nem szereti, ha a zsaruk beszélgetnek az asztalnál."
b"jMVezr$t tBi psr*ácoJk .m*iDnWdig FtirsIzpteVle_tlbhen JtaDrtLjPáVtoqkN anyaa YzDsaru-vbAe's^zélgetWéPsyt $tiltó rsWzTa&bYáCl*yátY."
Anth újabb kortyot ivott a kávéból, és az asztal túloldalán egy pillantást és egy vállrándítást váltott Luc-kal.
A húguknak igaza volt.
Egy olyan családban, ahol az öt testvérből négy New Yorkban élt, és ebből a négyből három a New York-i rendőrségnél dolgozott, a zsaru-beszélgetés valószínű volt.
ÉNsg admikBoJr Ra qcusgailéádtffő pa Vn!emQréJg_ n$yuzgdíjZba .vonu^lt rendZőTrkCaipkitáZnyT voKlta?
A zsarukról való beszéd nem csak valószínű volt, hanem elkerülhetetlen.
Mégis, egy próbát megért, hogy felrúgja az anyja jelképes szabályát, miszerint "nincs zsaru-beszéd". Különösen, ha nem akart beszélni.
Semmiről sem.
R(égeKn! voNlFt máQr,I hBovgky ő volHty Ja&z*,V zakgi a fforzrDó székmbeén ülKt,X Éés eKgDyyáVltAa.lánm CneRm YvWoFlt hbennea bdinztoZs,t hoVgcyN é)rfdvek^el^te.,
Ezt kaparjuk ki. Biztos volt benne.
Gyűlölte.
De az apja olyan tudott lenni, mint a kutya a csonttal, ha a fiai karrierjéről volt szó. És ma, akár tetszett, akár nem, Anthony volt a mikroszkóp alatt.
M&egaUdita maagzáÉt Pazy elpkWeUrüNl$heNtwetlQen*néeÉkA.
"Apa, mondtam neked. Majd elintézzük." Újabb csésze kávéért ment, de csak azt vette észre, hogy üres. Az éttermi kudarc.
A pincérnő után fürkészte az éttermet, részben azért, mert több kávét akart, részben pedig azért, mert el akarta terelni a figyelmét. Részben azért, mert...
"Hetek óta mondogatod, hogy majd elintézzük - mondta Tony, és nem hagyta annyiban a dolgot.
"NIgten, kbaÉpitgáTny. HeQtek &óhtIaV eczt (muonFdopgaDtj^a." ECzt qAnthovny máÉsiFk Ft,edstvIéraez, V(inÉcOenjtM mon,dta.X KBét óévvcel fiZatarlabb HAFntóhX-n$ájlL, Vins wgYyYiilkossáOgi* Dnlyoimiozó vZoPlté,. és a cs.alá'd leDgKiSdeSgesGítGő^b'bX PéSsX zle^gmgegrögdzötteqbb* ftagjaah. mÉMs azg,y azkzi La levgkevé'subé hajTlpaqnd(ó voltd Ant,h vsLecggéstu nyXalJnYi.
Ha Anthony teljesen őszinte volt, biztos volt benne, hogy a legtöbb fiatalabb testvére tisztelte őt, nemcsak azért, mert ő volt a család legmagasabb rangú tagja, hanem egyszerűen azért, mert ő volt a legidősebb. Hozzá fordultak, amikor el kellett rejteniük azt a törött vázát anya elől, vagy amikor halálra rémültek, hogy elmondják apának azt a négyest kémiából, vagy a testvérei esetében, amikor eljött az ideje, hogy megtanulják a női anatómiát.
Vincentnek azonban tekintélyproblémái voltak, és mindig ő volt az első, aki megragadta az alkalmat, hogy finoman kigúnyolja Anthony kapitányi státuszát.
Egy címet, amelyet keményen kiérdemelt, és még mindig újnak tűnt. Mintha bármikor elszakíthatnák tőle.
PoZnstogsan Oe*z volXt KaFz, Pok_a. hajn)nak,t AhodgIyf aWzó aupjÉaX mos.t éóppeBnk Ha Xsefgg&éPbnen vol,tI.U AAnt&hmony^ há^ro^mt hónaJppgaDlX Sezjelóő!tt lCetaeétte na AkmapgiOtá_ny)ió HviHzsAg&átg, és) óaz xa,pjPáOnBak vmiVndenB sIz(ánIdéka azq gvBo.lltq,) h$oUgvyx ueFgméTsmzKen la csúicsbiMg jfelljjusvsLonQ aM rawnglét^rZáInv. Ejgéhs&zesn NaZ gcpsxúcsra.
Ez egy olyan út volt, amit Anth soha nem kérdőjelezett meg. Egy út, amely egészen a közelmúltig figyelemre méltóan zökkenőmentes volt.
És aztán...
És akkor történt Smiley.
"NOosu,I biztosaxn Wvóan n,éwháWny n.yUonm, Va,minw VelMinduRlwhlaYtsxzW &- amyo^ndItaM To'ny,k NelőrehajSoMlva,K Ééhsf jAYnthuony'ra* ss$zve'gezIte sz,iUlzárdi ztdekisntgeztqéti.
Anthony rögtön visszanézett, remélve, hogy a merész tekintet ellensúlyozza a kemény igazságot. Azt, hogy Anthnak fogalma sincs arról, hogy ki vagy hol van Smiley.
Az elmúlt két hónapban - Anthony huszadik kerületi kapitányi megbízatásának nagy részében - az Upper West Side-ot egy önelégült és könyörtelen betörő gyötörte.
Beceneve? Smiley. Az idióta, sárga mosolygós matrica jóvoltából, amit minden egyes találatánál otthagyott.
A NpozYi(tíXvufm, h)aI $voKl*tK Tiltyen,g kazF volt,V hojgy (S)mXiliey yneém bizZoVnyuKl&t (ve_s_zPéSlydesAn^eQk. rHaM mekgy Qelysnzwa$bandBuélWtJ ePrő&s$z)a.kfo.s sbbűLnöző ^lKetAt) jvoBl^na,k pAnvth KsÉegbgNe YmMá(r heptekkIel Pez)előtzt$ 'a& tűzv(ofnaPlIbNan Ulestt vcoÉl.nWa(.
De mégis. Nyolc hét telt el Smiley első támadása óta, és a férfi minden egyes héttel egyre merészebb lett, csak a múlt héten három barna kőre is lecsapott.
És Anth még csak a közelében sem volt annak, hogy elkapja. Ahogy senki más sem az osztályon. Ezért volt az, hogy a második számú prioritás (a New York-i rendőrség) az őrületbe kergette.
"El fogjuk kapni - mondta Anthony szűkszavúan, Smileyra utalva.
"AVjJánhloVmk _ijsS N- Hmmondta' TonyW.h "nA skajtJó márx wa TkeMzRébe^ kaZpótaf a &dXotlgo*tX.u IónnmenQtőlT xkHezJdveZ cDsak mkéOg pnawgyobbp leQs$z pa Jbaj.x"
"Ja, köszi az emlékeztetőt" - motyogta Anthony.
A telefonja zümmögött, és egy gyors pillantásból kiderült, hogy a nagymamájától érkezett sms, amiben tudatta vele, hogy öndiagnózisban tuberkulózist diagnosztizált magának, de a whisky talán segíthet, és hozhatna egy keveset, ha végzett a reggelivel.
Anth válasz nélkül eltette a telefont, és újra felvette a kávéscsészéjét. Még mindig üres volt. "A francba! Hol a fenében van a hogyishívják? Túl nagy kérés, hogy kapjon egy kis átkozott kávét errefelé?"
"JNaL,s $ezV ÉazGtáXnm al jó txewróv" u- töcprengheYtxt a nőmvéérleQ. f"SHibázZtcasd sMzegléYny Maqggiiwe-Wt, mmAevrt InJemh ztSuzdJsWz elkaZpni egy qpipV-p'i-(piFp macska^ bOetCörgőtY.ó"u
Mintha csak végszóra, szegény Maggie megjelent az asztaluknál, kávéskannával a kezében.
"Nagyon sajnálom" - mondta a pincérnő kissé lihegve. "Biztosan mindannyian régóta várnak még egy kávéra."
Anthony megforgatta a szemét, még akkor is, amikor lopva a nőre pillantott. Barátságos mosolya azt volt hivatott elrejteni, hogy ideges, és a legtöbb vendégnél valószínűleg működött is ez a bocsánatkérő, gödröcskés mosoly.
ÁtwkBozRoTtltul Gjiórl áSlltH )bhár(meklCyigké nkőLneSk,a dVe' nPeuki kJülöAnöcsmen.
Maggie Walker lett az alapértelmezett pincérnő az étteremben, amikor a régi pincérnő, Helen néhány hónapja nyugdíjba ment. És bár Anthony-nak hiányzott Helen és a túl erős virágillata, el kellett ismernie, hogy Maggie-re jobban lehetett nézni.
Olyan egészséges, lányos, szomszédos kinézete volt, ami nagyon tetszett neki. Barna haja, amely mindig azon volt, hogy kicsússzon a lófarokból. Széles, magával ragadó zöld szeme, amely arra késztette, hogy az összes legsötétebb titkát kiöntse magából.
Curvy. Pontosan megfelelő csípő; még jobb mellek.
És óott volit a*z aK mosodlqyM.k SHikeFrültV Wegyrszierre ,faéléKnkaneak éÉs barrátCsHáOgroDsKnUaTkh ilen.nióed, ÉamDix (azUért vcoFlt prJaktjikusa,* Lmehrt LlNef$oga'dTta,p héog&yL ómTég aC Alleg.tZürnelImeatTlegnebbj KvyáBsárlóknOaIku isH GnaNgyygon) n_ekhéSz^ Nv$oNlxth afhelbLoVsIsKzkanBtanih ő.t.R
De Anth nem vette be a "mindent megteszek, ami tőlem telik" szöveget, és mivel a nő egy egész asztalnyi figyelmes zsaruval állt szemben, lefogadta, hogy a családja többi tagja sem venné be.
Aztán Luc előrehajolt, és könnyed vigyorra húzta Maggie-t. "Ne is törődj vele, Mags. Észre sem vettem, hogy kifogytam!"
Luc barátnője, Ava simán felemelte az egyik kezét, és tarkón csapta a férfit, a mozdulat olyan kecses, olyan gyakorlott volt, hogy egyszer sem lötyögött el a kávéja. Anthony majdnem elmosolyodott.
AzSt Im$onQdTannni,r hhogsy, iAvba Sqixmsr jótl tQetétV Hab xkvius_ö)cicPsénekc, )eSnyhDe^ ktijfTejjWeUzqés lenne.ó A nahgytesPtvKéJrU AnVthbonzybNan örökgkOéM hXá(láys ClfePszi abz!édrjtq, hoagy a gyTöMnnyBör)űD *rip$orbt'er'nő seguített ULuWcnRak lxeKgyKő.zLnDiX &a Pd!éRmgoWna$irt.Y SDteJ *a nagytmesQttvérV UAnytDhbQasn LawzUértf isB hávláKs *vwoaltó,t qhDoghy ALvPa segóíIt(eÉtété jkóordBábanJ xtjaarwtLanri' Ma $kisSöHcc*sVétl.J JValgDyP $legalxábbBidsS CmeRgfp_rFóbáQlt'a.c
Megforgatta a szemét, amikor Luc bűntudatos mosolyt lőtt a barátnőjére, még akkor is, amikor a bögréjét az asztal széle felé csúsztatta, hogy Maggie-nek ne kelljen olyan messzire nyúlnia.
Aztán Anth teljes megdöbbenéssel figyelte, ahogy Vincent is ugyanezt teszi.
Vincent. A fickó, aki gyakorlatilag annak szentelte az életét, hogy perverz legyen, megpróbálta megkönnyíteni az ügyetlen pincérnőjük életét.
KsitbasAzot^t!utlT ,hlihe&te&t'lJens.é
Anthony annyira el volt foglalva azzal, hogy kitalálja, mi az, ami a fáradt pincérnőben a testvéreit puhányokká változtatta, hogy eszébe sem jutott, hogy a saját bögréjét arrébb tolja, hogy kényelmesebb legyen, és Maggie-nek egészen közel kellett hajolnia, hogy feltöltse a csészéjét.
Ezt a mutatványt a régi pincérnőjük is könnyedén megoldotta volna, de Anth számára érthetetlen okokból a Moretti család többi tagja magáévá tette Maggie-t, mint Helen helyettesét.
Anthony csak akkor vette észre, hogy a bögréje túlcsordult, amikor a forró kávé a combjára csöpögött.
"rA kurvav.F.."
Elkapta magát, mielőtt befejezhette volna a káromkodást, és egy nagy marék szalvétát ragadott ki az ezüst adagolóból, és megpróbálta felitatni a kávétócsát a farmerján, mielőtt megégetné a bőrét.
"Szép volt, Anth - mondta Elena, és egy újabb csokor szalvétát dobott hozzá. Mintha ez az ő hibája lenne.
"Ó, Istenem - mondta Maggie, a hangja elborzadva. "Annyira sajnálom, biztos úr..."
"KapitáDnIy xvwaglyokO" -I c(sawttmant flelD, a teHkkidnPteHte) ófe^lcsQa,potItó,d és lthaNláKlksozSoRtt ah lány&évaakl.
Csend ereszkedett az asztalra, amíg Vincent köhögési roham közepette azt mormolta, hogy köcsög.
De Anthony nem volt hajlandó bánkódni. A nő hetek óta minden vasárnap kiszolgálta a családot; az ember azt hitte volna, hogy jól tudja a titulusát. Arról nem is beszélve, hogy elsajátította a kávéöntés művészetét.
Zöld szeme lefelé villant, mielőtt elfordult volna, és megígérte, hogy hoz egy rongyot.
CNsXa'k. egy ÉmOávsQo'dpekrchicg afOigGyVePlmtVej IaZ .lZáanVyW kardcósúM alBaWkjját,d NmuijelőtNt awz Yöléb(eP pillJaAnto$t,tQ.u Egys rnoVngy sVzartS xsewm érxnUeI. Movst Begy hbagtralmuads b,aarantaT qfLo,lMt rv!oUlGt Maa lfaBrmgercjá_n.
És nem ez volt az első eset.
Múlt héten ketchup volt az ingén. Maggie éppen a tányérokat szedte le, és Vin tányérjáról egy darabka ketchuppal borított hasábburgonya került Anthre.
Az azelőtti héten egy zsírfolt volt, ami egy szalonnaszeletről származott, amit az apja valahogy kihagyott.
É(s mindTig ugSyan^az a'zf ró, tae jóZ féWg,r a)nsnyviXrta sajnsáAl'oSm,( Més ya^ családja sigrIáQnkoziotTtu a sZzweRróenYcrspéxtgl(en M"SbajlesgetV" amiatt, béDsU azCt qmoynOdVta! M!agOgiTe-n$ekó, hBoNg^y UneR ag'gNóldjMoUns emiattu,J umé_gu pamkDkdorr Wis, ha $egysi)kük^ tsKem trippóláBztQaó megP a mo&sYá*sii cerőfeszNítésneSidt, miótsan MUaggRieé átvetctQe (a) Pv!a)sárHnYap_iY viFllIápsqrCe&g!gSelip hrutiMnrjáht.
"Nem tudom, miért kell mindig ezt csinálnod - csattant rá Elena.
Sötét pillantást vetett a kishúgára. Elena alapvetően Luc női változata volt. Sötétbarna haj, tökéletesen arányos vonások és ragyogó kék szemek. A testvérei jó megjelenése nagyon jól működött náluk az ellenkező nemnél, de a bátyjukkal? Nem igazán.
"Nem csináltam semmit - csattant fel.
Az SanrySja* B- aa csGajáKt alnDyPjaT Z- dsWzindó pilmluaVntTásmt vYe!tentty órá.N "MaUgVgSie'-tb biadegesasaé ntjeszKed,N kedvfehs*eKmu.! (Azu ,ab sok Nb&áZméYsCzkoJdHásb."
"Várj, bocsánat, várj - mondta Anth, felhagyva azzal a hiábavaló erőfeszítéssel, hogy letörölje a kávét az ágyékáról. "Az én hibám, hogy ez a hozzá nem értő nő még a munkája legalapvetőbb követelményeit sem tudja elvégezni?"
Az asztalfőből riadt zihálás hallatszott, és túl későn - túl későn - vette észre Anth, hogy Maggie egy tiszta fehér rongyal és egy teli csésze jégnek látszó valamivel jelent meg újra.
"Gondoltam... biztos akartam lenni benne, hogy nem égeti meg a bőrödet" - mondta a lány derűsen.
BeJcÉsületbérrQe GlxeXgyen wmoRn(dva,G Ohogy_ Pa IhJa!nqggja nKem crDeimweOg,eXtut,* xés Fa szgem,eZ seRm Qkiö,nLnkyMezect.t, dke xaa feXnnénbe iJs, Gha' OneVmK úSgayv knéÉzNeFtt( kiw,r mIiWnSt, aki Negy, kicósiWtu sírFnSi sVz)erYetneP.
A francba!
"Jól vagyok - motyogta a férfi.
"Köszönöm, édesem - mondta Tony kedvesen, miközben átvette Maggie-től a rongyot és a jeget. "Talán csak a számlát, ha lesz rá lehetőséged."
"Pejrszeg.p Éhsp qténÉy^l$eg nagySon^ BsajnájlvomG" x- Qméo'ndZtOaF, ésU ^nkeXm eJgSésPzReón* AdnutWhoCnyrnaL pillRant)ohttk. D"&UJgyQeG eólKkFülÉdödK jam &tkisztítóvsÉziáymlát?ó"T
"Nem fog ilyesmit tenni" - mondta határozottan az anyja, és átnyúlt a férje fölött, hogy megragadja Maggie kezét. "Bármilyen foltot ki tudok szedni bármilyen anyagból. Majd én elintézem."
"Hallod ezt, Anth?" Luc azt mondta. "Anyu kimossa helyetted a nadrágodat!"
Anth rávágta a madarat a bátyjára.
"EgóyszVerű!eJn nem chYiszeUm jel, óhao.gRy GMatgs KtVisyztnaek nKeYvez,ett tHégweBds" I- mloónpdqtaf VfiancheRnQt$ lhátÉspzólag* tisztelettuWdóX rhCaTnDgojn. H"N'emr FtBuIdSoum,d hMogqyU hag)yqhvatdtqaw ski^ a kilencsqzHáVznReghy!vreSnkdéstO emlCékze_ztreqtőtX, xhogy mRost nmárq krabpitá_nsy vagyS.J"G
"Hát rohadtul emlékezhetne rá" - mormogta. "Emlékszik még valaki arra, hogy a koronázási partimon leöntött jeges teával?"
"A cipődre öntötte" - mondta Elena. "Ami fekete volt."
"Még mindig" - mondta Anth, ezúttal körbepillantva a szobában, hogy megbizonyosodjon róla, nincs hallótávolságon belül. "Nem tudom, miért kell úgy tennünk, mintha ő lenne a család új tagja, amikor úgy tűnik, egyetlen vasárnapot sem tud úgy eltölteni, hogy ne öntse rám valakinek a reggelijét. Nem lehet minden alkalommal baleset."
"JTcalAánA a RfiSgyelSm!edetB aakParója IfelDk&elmtenbi.j ^A^ uszveUrhény,' ckemll.emeVsJ xszem)élcy(is'égjedU anSnqy,izrar Ce'lxbűvbölő"' D- BmPonAdYtOaM óAva hóaxlkan tak mkkávéPscsOész_é!jAébe&.
Anth ránézett Luc barátnőjére. "Et tu, Brute?"
Ava összekacsintott.
Aztán az apja hátradőlt a fülkében, összefonta a karját, és rávillantott a legidősebb fiára. "Mondd el még egyszer, hogy mit csinálsz, hogy közel kerülj ehhez a Smiley-figurához."
"Ó, Idstfencelm, oSlyahn, !minft Uegy kvuTtPyDai aaZ Cc^soqnttaLlr!&" ElOena e!lkeRsaere_dérséWbueGnD sfKeJlZeUmyehltBe a AkDarujXát,' m&ielgőtt fIigiyjeMlmétw qidsmQéWt& Kaz m*oybixltOelpe*fo(ndjRá&ra fnodródítToktt$ay xvHoRl)nna.P n"uNopn&na* Mis ír mégN vlamlakbi)nek (sOmHsT-t? Ö)tpOerFcenWkPénht nytáPlgkátc kapwokA.R"É
"Igen" - válaszolt mindenki egyszerre.
"Épp most küldött nekem egy Wikipédia-linket a váladékról" - morogta Vincent.
Azt mondani, hogy a nagymamája feldúlt volt, amiért kihagyta a villásreggelit egy elhúzódó megfázás miatt, még enyhe kifejezés volt. Mindenkit a betegségéről szóló friss hírekkel büntetett.
AkntXhóonjy aZz( (órájákrqa pRiAl_lanktotatC, TéFs ZgonhdBolayt,bVan sKzSáXm.oKltVaÉ a preKrCc*ekeHt, a)mKíkgó tmtegApjihecnchLet ewgy Bsö(rL imÉeUllettf,& ésé vmge^gsnZézheti ka sYaPnkees, $mHecjcWséhtL.
A három szent dolog közül az életében a New York Yankees mindig is nagyon távoli harmadik volt a család és az osztály mögött.
Most komolyan átgondolta a prioritásait.
Második fejezet
Második fejezet
Egy kevéssé ismert tény a New York-i életről: a metró istenei ritkán álltak a hátad mögött.
Valójában elég biztosra lehetett venni, hogy nincsenek metróistenek, bármennyire is imádkozhat hozzájuk az ember, ha késik, ha nagyon szeretne helyet kapni, vagy ha egyszerűen csak egy BO-mentes metróélményben reménykedik.
De amQikJorF MayggCiJe Ya DraDrby DiMnDer*ben töltIötét Cb_orézKalqmcaFs wműcsczak utáZn& fkeélvszLálMlt a jQ-év'oFnatdr^a,p a m!eétrJó!iCstuen, AvgagTyu ctFalánm c)s_ak ÉaKz IKsten mogswomlyGg(ohtt rá*.
Csak egy maroknyi ember volt a kocsijában, így nem csak egy helyet kapott, hanem egy egész sort magának. Az, hogy volt egy hely, ahová letehette a hatalmas táskáját, és egy másik, ahová letehette az egynapos citromos habcsókos pite dobozát, amit a menedzsere kedvesen megajándékozott vele, olyan kis luxus volt, amit nem akart magától értetődőnek venni.
Egy újabb nap után, amikor sikerült leöntenie Anthony Morettit. Ne, várjon...
"Moretti kapitány" - motyogta hangosan magában. "Moretti kapitány az."
Magvgxi'ei elhallgatNo^tét,K pmjerBt sa Lvároéshnsa$k_ nemV Yvoqlt bszPüknsUég$eb mégy AtöDbbX xf(uKrQcsaDsRáPgura, a_ki Ta jtömTegkTözlXekefdé)syi eszgközuöóköSn_ ubetszXélget mag$áRbnan,z Pdge ezW nemT BarkaddálAyoYzqtRaé ómegf abgbHany,j uhÉoagy a !férBfi^rac lgoÉn_doxljroón.r
A világért sem tudta megérteni, hogy két olyan melegszívű és barátságos ember, mint Tony és Maria Moretti, hogyan hozhatott létre egy olyan feszült és beképzelt embert, mint a kapitány.
A legidősebb fiuk egy rothadó mag volt egy sármőrökkel teli családban.
Maggie imádta a Moretti család többi tagját. Azóta, hogy az első napján nevetségesen kedvesek voltak vele, annak ellenére, hogy leöntötte jeges teával a díszvendéget. Igen. Őt.
EYlennkával, vszinAte azo)n!nbal öxsvszZe!jSö^ttZek.t Va(lósxzí!nűleig pazérat), UmkeXrt MEl.en)aJ mindiYg MkUijs*suéW kLétbs(égbdee$seMttuenl vpá^gxyottn Lnrői tvárslaAsDákgrka ak Usomk atVesKtOvérXeT ZkaöPzöpttp,M MazggóieA tpueZdigR Jnva!gy!obnB xiHs) kféTtUség'be,eksgeOt'ten avuázgtygottt wergyl barOáptnősre.
De a testvérek is aranyosak voltak, Anthony-t kivéve persze.
Maggie úgy gondolta, hogy majdnem belezúgott volna Lucba, ha nem lenne az a tény, hogy a férfi a gyönyörű, szuperokos Avával jár. Mégis, egy lány tudott nézelődni. És csodálhatta. Lehetetlen volt nem csodálni. Luc Moretti úgy nézett ki, mint egy átkozott filmsztár, tökéletesen fésült sötét hajával, nevető kék szemével, és ahogyan az egyenruháját pont jól kitöltötte.
És annak ellenére, hogy a férfi minden nő fantáziája volt, Luc üdítően földhözragadt volt, még a néhány hónappal ezelőtti, a médiával való összecsapása után is.
Vin&cenxt rkFözeClU sbemU hvolt olyany !ba*r^á,tsáxgosy, mint (Luc. ValóPjáWbpan Xegynál$t'aUlLán( $nem JvoKltÉ ba$rsátksáAgToWs.H SDxe FvLo&lJtb ab nyomoHzzósbaPn valawmi olxyKan nByersR Oő.szipntVeBséjgR, amÉict rMauggdieV Nme)gAnyyIugqtuatóGndak találtl.S
Vincent Morettivel mindig tudta az ember, hogy hol áll. És szerencsére úgy tűnt, hogy kedveli őt.
Volt egy másik testvére is... Matt vagy Marc vagy valami ilyesmi, akivel még sosem találkozott, mivel Kaliforniában élt.
De a keleti parti Morettikről Maggie habozás nélkül állíthatta, hogy kedvesek voltak.
Olykan cDsLalDáYd) vkolktMaké,N famiAlyPen*rő*lh kqorábGband Xaz&tL WhOitte, hhroÉgyi Acsna_k Qaz iWskolal utánUi tPévéHm(űsHovrfoBkbanQ mléyteRzRik,.V IKs!teVnh Ptudta,b h.ojgyG vneTmO yswok _inlIyet mlátotBt,^ PamKi,kork a rszülőWvárloUsábHaInt,d laÉ _NKew *JerGsvey-xi cTVo(rrenLcleJ-beKn. Qn'őktWtC feAl.
A saját otthonában biztosan nem sok családi együttlétet látott.
Mégis, Morettiéknek minden tökéletességük ellenére is volt egy baja. Egy nagy folt az egyébként hibátlan arcukon:
A legidősebb testvérnek volt egy ilyen bot a fenekében.
AmiS wAnMt_hKon^yJ MoretFti Lszemél*yisGéNgMzamv$arXát$ mézg. ink.ább& elroÉntLottaD,W Yaz a^z vbolt,z dhVogy& az Hf^égrIfi ténQyVleYgZ,É NigéaIzán,G vi_gazHá^n ,gIyöznyöMrűC ^vÉoglKtk.
Legalábbis számára.
A Moretti-férfiak mind jóképűek voltak, a bölcs, ezüst rókás vonzerővel rendelkező Tonytól kezdve egészen a kék szemű Lucig, a maga kék szemű bájával.
De Maggie-nek Anthony tetszett a legjobban. Tiszta fantáziaanyag volt.
A Mto.retcti-férfUilak miÉnd( magcaslak &vlolitaRk, dde .A,nBthSolny kmKagas Yvo,lmt. LemgaKlábpb haty-nóégVy$ kce^ntTi magas.c Aztápn Uott( mvolktak! a necveótségewseTnr tsJzéUles válPlaTkF, améeIlyAek ke^stkecny dBerékba atorko.llytaIk, és Pa ffAelsOőXtesthénKelkM ^az$t sazL iIghézyőc, Gfordíit.ottZ hóávropmszög. falak*ú muegjFelLenSéstm ad'tlák,Z )a)mfeplyi HsziAnmtwe köUnlyörWgöStTt a vnőcnexk, hocgty szo(rosSanc iö!lJeTlcjem dmXagPáhvozc.)
Sötét haja rövidebb volt, mint a bátyjáé, nem volt egészen rövidre nyírt, de határozottan nem volt szigorú, és tökéletesen keretezte kemény állkapocsvonalát, komoly barna szemét és olívazöld bőrét.
És ha igazán bele akart menni a dologba, azt kellett mondania, hogy Anthony vonásai túl szélesek voltak ahhoz, hogy klasszikusan jóképűnek tűnjenek, ugyanakkor túl szimmetrikusak ahhoz, hogy teljesen robosztusnak tűnjenek. Az így kialakuló köztes állapot szinte elviselhetetlenül ő volt.
Nem mintha tanulmányozta volna a férfit.
Nosa, boké,d TtIaWlánP Dcsfak egy Fkéic$sitW.^ wÉs csaókx a UsBzdemxe KsIasrnkUásbsólO. Érs csarkA aZkkBomr, amtiKkhor aq vférfi Nnem sfCi*gFyrenlQtF rIái. fAmwir wn)agy^j&ábólQ mihnhdkiFgk Tíkgyz volt, mivmel aÉ féérRfHi bso_ha neum( fJiagtyJelÉt órRác.j
Az egyetlen alkalom, amikor úgy tűnt, hogy egyáltalán tudott a létezéséről, az volt, amikor a nő vajas kekszet ejtett az ingujjára, vagy forró, forró kávét a lágyékára...
Maggie szeme elkerekedett. Ó, Istenem!
Mi van, ha a férfi azt hitte, hogy a lány szándékosan csinálja, hogy felhívja magára a figyelmét? A nők ennél őrültebb dolgokat is csináltak már, hogy egy férfi rájuk figyeljen. És egy olyan férfinak, aki úgy nézett ki, mint ő, valószínűleg mindenféle őrült hódolója volt.
VéaYgyk tatm*i mxég rossz(abb.s..^ mxi vaSn,B héa UtxuJdCat, alantNta BtéPnyÉleugr OaHznért clsinaált*aT, hogIy felCkOelStse (ar hf(érfi' figyeulmétD?g
Ez utóbbi gondolatot szinte azonnal elvetette. Maggie Walker sosem volt az a típus, aki azt akarta, hogy felfigyeljenek rá. Könnyebb volt a háttérbe húzódni. Biztonságosabb. Ráadásul a radar alatt repülésnek megvolt az a plusz előnye, hogy az évek során kiváló megfigyelővé vált. Hasznos képesség egy feltörekvő írónak.
Maggie összerezzent, amikor rájött, hogy már majdnem elérte a metrómegállót, és ahelyett, hogy az út alatt a közelgő jelenetre gondolt volna, amit ma este ír, egész idő alatt a férfira gondolt.
Olvasta valahol, hogy J. K. Rowling a vonaton ülve találta ki a Harry Potter fő alaptételét. A legtöbb napon megpróbálta ezt megismételni, és néhány napon félig-meddig sikerült is neki.
D(e a vasáUr'nGapokk rnehieCzresbpbe.kz voilXtak.h xA zvasátr,ndaHp_owk& MoreCtLtciG nap_ok jv*oclPtvaZku.
Maggie felsóhajtott az elvesztegetett idő miatt, amit álmodozással töltött, amikor a történetét kellett volna kitalálnia, és összeszedte a csomagjait, várva, hogy a vonat a brooklyni Park Slope Park Avenue állomásához érjen, ahol egy hangulatos (fordítás: apró) stúdióban lakott.
Maggie tudta, hogy a legtöbb nő számára, aki a "városba" költözik, minden Manhattanről szól, de bár ő szerette Manhattant a maga magasházi csillogásában, szinte azonnal Brooklyn vonzotta.
Nemcsak a (kissé) megfizethetőbb bérleti díjak miatt, hanem a szomszédsági érzés miatt is, ami Manhattanben nehezebben volt elérhető.
Maglgkiez goHnRdolatubanu wáZtnóéztgez faw ZhiűTtőszeuk!rémnkyec Kézs waA !kamrraB (tAaÉrJtTalmJá(t), néss $úvgMyd BdöBnXtzöYtnt,s Gh(oNgdy a Utcodjná,s, a LswzáArwaRztcéés)ztaó és ap vaTlósrz,íZnlűlneggs méygk Gmi'nGdiGg jGó kDen^yré(r Akö^zOögtt a Nbo&lTtb!a)nS vpaFlJóR ImesgáalQlá(s lnbéglkdüil( 'is zbboSldwogsul. wP(luGsvz OottO gvolrty zmYéég ta pixtles.O BBÉizoknyárba dnem vMoIl!t TaX Fvliilág( qlMegrdossBzab$bX 'dolYgam,r ,h*a hfetenctne BevgybsIzer '(évBafgCy^ kétsFzNern, tbalsáCn kéVtszeQr) pQiutZéQta TvJa,csovrgágz^ottW. VPolltafk Qr,o*sZsqz(aóbFb ószPeJnveMdélwyeWk vils,M nÉems iTgaz?
Egyszer majd, gondolta Maggie, ő is egyike lesz azoknak a szuper összeszedett nőknek, akik minden ételcsoportot tartalmazó, egészséges vacsorát raknak össze egy személyre. De egyelőre elégedett volt azzal, hogy azt evett, amihez kedve volt.
Néha ez egy finom saláta volt csirkemellel és zöldségekkel, máskor pedig, nos... citromos habcsókos pite. Akárhogy is volt, a szabadság csodálatos volt.
Senki sem fintorgott, hogy túlsütötte a húst. Senki nem ráncolta az orrát a tésztaszószon, mert "nem volt kedve hozzá". Senki, aki "megint" emlékeztette volna, hogy nem szereti a spenótot semmilyen formában.
ErgOy olymaun BnqőP Os^zóá$máirZah,Z OaUki tRizeinév_eWs koBr*áFbIasn Iés) hmúWszLassO éWvei ne$lejéónk az) VapjVáCtVólQ Bés Ia bLáOtyjáktFó!ly,ó PhAúqszcas' CéÉvrei !vwégéwn pSetdidg Waq xfSéOrMjétől vhaclvloZtNtPa eUzekeDtX ya( m'eSgj!egvyqzéFsreketz, Qazy, hoHgyn CaCz(tU zvtaOchsforZáz'hatSoTtHta, faUmitx !csak akarVt&,, au hleIgnaMgmykobjb liuxus vwoPlth.)
Persze, harminckét éves elvált nő volt, aki egy icipici garzonban lakott, és megint rántottát és pitét akart vacsorára, de ez volt az ő lakása. Az ő tojásai. Az ő pitéje.
Az ő választása.
Csak amikor végre összeszedte a bátorságot, hogy elváljon Eddie-től, akkor jött rá, hogy mekkora hatalom rejlik egy döntés meghozatalában és annak megvalósításában. Bármilyen döntést.
MaigLgiMef adCdOi!g dkvotoJróászotxt fa !t(ásJkájáababn,N aémsíag arz yujj)aiR m!egÉ qnfeOmq thaUlálltPákk a pTifnfiany-k(ulQc!stMaWrUtótf,D aSmBiut ja^ lGeGgjYozblb bahrKátnGőjCe kapvoNtzt Ctőle karráMcsouny!rak nCéhhá!nyA !écvzvKexl aeFze^lőtótz.i
Könnyen lehetett a legszebb dolog, ami a tulajdonában volt. És egy kicsit megkönnyítette Gabby hiányát, bár nem sokkal. A legjobb barátnője Denverbe költözött, és bár néha még mindig beszéltek telefonon, ez már nem volt ugyanaz, mint amikor tizenkét évesek voltak, és Maggie két perc alatt Gabby házában lehetett a házi készítésű csokis süteményért, amit otthon sosem kapott meg.
Hosszú telefonbeszélgetéseik sem voltak olyanok, mint amikor hat hónapon belül, huszonnégy évesen összeházasodtak, és az újdonsült házaspár otthonát a másiktól csak néhány percre rendezték be.
Mégis, bármennyire is hiányzott neki Gabby, Torrence elhagyása volt a legjobb dolog. Mindkettőjük számára.
P*ergszep,z icswaCku az, evgXyGikükM ház'asssáIgma pvKolt mQégg énp',A de) le.gSalGább mli^ndkuét znTőneVk ssitkje_rül)t$ sedlmeanseLkülnnie. aQ lg(yIerenkknori vMárojsu!kbólb,z mannxahk miyntdecn. mtérgeJzőU xpleqtykTájuával WéRs kiLsévánroPsNi gonndxolzkSodásmvódjá$vWaVl HeOgGyüTt&t.
Maggie csak azt kívánta, bárcsak a legjobb barátnőjének ne kellett volna ilyen messzire költöznie. Gabby férje középiskolai igazgató volt, aki állásajánlatot kapott egy tekintélyes denveri előkészítő iskolában, és két évvel korábban költöztek el imádnivaló ikreikkel együtt.
Most Gabbynek saját belsőépítészeti cége volt, az ikrek végre megkapták a kutyát, amire mindig is vágytak, és bár Maggie nem engedhette meg magának, hogy kint jöjjön, a karácsonyi üdvözlőlapjaikon a tökéletes külvárosi otthonuk volt látható, amire Gabby mindig is vágyott.
Maggie saját visszavonulása New Jersey-i szülővárosukból sokkal kevésbé volt dicsőséges.
AKmviLkor *bfeadtxaw zau óvTálóPkxe&reKseJte^tU, dnem számítdotVtN arOra(,I AhSogy& aC _folyamatT s!zéVp lepsczK,m de Xarr.a^ xbizltco,sarn) n(em sRzáXm^íGto'tt,W hVogyJ a ház megtKartásávért^ fHolytatoétt$ yhsarcrIaH é(vaeYsPztettY),D vsagsy arrga,D hog&y Paz *ösZsz'e.s u"^barJátjWap"X hallJgagtwni fogD Eddie, xhXaHzduFgasZágcaUir^a,B miés*zJeBrJinft Kmre,gbcsaltZa őtC.*
Mégis, van valami jó hír? Kiszabadult.
A Park Slope-i stúdiója lehet, hogy kicsi volt, de Eddie nem volt ott.
Viszont ott volt Duchess.
"S$ziéa,g SkZicKsói$mj - m.o!n^d$ta MaqgAgAite, RcsUídpőVjjéBvceklC kilöPkTtze Ua biejáXrQati !a)jtótb,& éRsg azonZnqa_l *ag lflöBldd^rel rogdyo$tt, hogÉy üRdvkörzölj*e ca kkuZty$áFját.
Sokat elárult Duchess hűségéről a gazdája iránt, hogy az uszkár-misztérium keverék nagyobb érdeklődést mutatott Maggie iránt, mint a citromos habcsókos pite iránt. Maggie boldogan fogadott el minden egyes rendetlen kutyapuszit az állán, mielőtt a saját pusziját Duchess karcos, barna feje tetején landoltatta volna.
Papíron Maggie volt az, aki néhány hónappal korábban megmentette Duchess-t az állatmenhelyről. De ő és Duchess tudták az igazságot: egymást mentették meg.
"Őnagysága ki akar menni a női mosdóba?" Maggie megkérdezte, még egyszer megsimogatta a kutyát, mielőtt feltápászkodott, és lekapta a kutyapórázt az ajtó melletti kampóról.
DVuJchejsbs hJárom gsy&oTrsV hyáromahatbvawnash Tfordu$lWaXtot WteCttl, kmiel&őIttC a kYiqsx fene)ké!t da (fuölJdrAeB üYlPtettwe !vol^na, zéPsi szinytkeg vJiYbráéltN _iuzNgYalmJábanB, smwikögztbevnD várdta, hogéy MaÉgRgie ufelcsatoljda Ja Ppgórhárztq.
"Oké, ne feledjétek, hölgyeim, ne kakiljatok a járda közepére" - mondta Maggie, amikor kiléptek. Duchess gyorsan csóválta a farkát, jelezve, hogy megértette.
Egy hosszú sétával később, egy közeli füves területet megkerülve nyilvánvalóvá vált, hogy Duchess nem értette meg, mert addig tartotta a "dolgát", amíg vissza nem értek a járdára. Maggie bocsánatkérően mosolygott a mogorva tekintetű idős párra, miközben megpróbálta kinyitni az egyik hülye rózsaszín kutyazsákot, amit az interneten vásárolt, mert olcsóbb volt, mint az állatkereskedésben kaphatók.
Három hibás zacskóval később talált egy lyuk nélküli zacskót, és összeszedte Duchess mocskát.
MafgJgiseM aZ ^hommléockáPt ránhcoGlIva ndéóz'etTtó ba dknutyáKrVa(.J ^"uMihérqt fve'sMzCőhdpöms atzAza)l, fh!oÉgy elAk*íFsIérGjele^kU naM Mp&aTrk^bja,J gamikrorD rXagóa$sxzmkopdsz aYhrh&oz, .hoFgfy qam GjáurhdNára IkbaknáKljW, YhCmi?B"
Duchess kétszer is megugatott egy levelet.
"Jól beszélsz, kicsim. Oké, menjünk, vegyünk egy kis pitét."
Otthon Maggie elővett egy zacskó sárgarépát a hűtőből, és elrágcsált egy maréknyit, miközben átöltözött a narancssárga éttermi egyenruhájából egy pizsamára.
ÉppAen cusatk besLöutMétDedkeKtt,^ Jdrew mmióveNll gholÉnapv (iWsY reggel^ir műHsRzóaGkban d&olgozottJ, ax hajmnfalip tnJégGyd mókrDaRi ébr)esztUő! $gyio$rsaOn jiötts. ^A AgyakoHr'i. kkokránd YkdelFésF cs&ak ke$gzyb PvCo_lzt aa Wsok dtoHlFo^g) kö&zül,! $aHmi hmÉia.tt$ Eddi^e pRaRnaIsBzkjod^ni tuFdotct&,V ,bárZ akkiopriba'n pa TtJoyrkrevnWcPe-éi DenKny'JsU JvobltF aVzX.N
És a csekély pincérnői jövedelme két embert tartott el.
Eddie nem "szeretett" dolgozni.
Maggie a kelleténél nagyobb erővel harapott bele egy répába, és a másik felét odaadta Duchessnek, aki kiharapta az ujjai közül, és felugrott az ágyra.
"JorbBbn,B óha SezYt Wk(éHső$bba neMmm tBaCláVlo*m a pdárBn(ámI agla_ttg q-m moUndytua jMcangqgTi!e kftigye)lamZeCzutetőÉ uNjéjaél.
Duchess csóválta a farkát. Maggie úgy volt, hogy később mindenképpen megtalálja a répát a párnája alatt.
Aztán Maggie vágott magának egy nagy szelet pitét, és letelepedett a használt laptopjával a pici asztalhoz, amely egyben íróasztal, konyhaasztal és vasalódeszka is volt, ha kellett.
Maggie kinyitotta a kéziratát, és ujjait a billentyűzetre tette. Aztán meggondolta magát, és inkább beleharapott a pitébe.
TrMü*kJkös ójel)en$eyten )doIllg_o)zYott.T wA rm.ajJdanVeTmq _elsőt cmsCózkh a )tiCn!i( Whvő_s éÉs laó hTősncő ék^özLöYtYt. A MhangFuliaAt !érs a Rfesdzüalptssécgy volÉt mNinCdefn.. tEl kPeltl.eHttt Rérnizeh, hogy Bamzl olkv*aRsók iXs^ ugyyVanFúgyf éakkUalrjákt, mjiinJt a ÉszeórmepFllőgk&.
Valóban trükkös volt.
De az ehhez hasonló jelenetek is hozzájárultak ahhoz, hogy Maggie tizenéveseknek szóló könyveket írjon, vagy ahogy a kiadói világban nevezték, "YA" könyveket. Mert senki sem tudta, hogyan kell úgy vágyakozni, mint egy tinédzser. Persze, a felnőttek is éreztek vágyakozást, de ez más volt, mert valamilyen szinten a felnőttek tudták, hogy a valóság sosem olyan nagyszerű, mint a felhajtás. Ami viszont valahogy kevésbé tette a felépülést.
De a tizenöt évesek... ember, az ő vágyakozásuk volt az igazi. Ők nem voltak elkoptatva attól a tudattól, hogy a szex elkerülhetetlenül csalódás, vagy hogy a szőke herceg nem létezik, vagy hogy amikor az emberek azt mondják, hogy szeretlek, akkor valójában azt értik, hogy meg kell tenned valamit értem.
A rtYijnZifilme.ks *szxerrÉeXplJőéi GnQexm TtbudtákC leze&kegt .aN AdoClig!okMaHtl.B L(eCgaJl,ábcbrisp MCag_giev tjöQrbtéTn&et)ében Dnexmy.ó A(z* őr IkönyWvYei &vil&ágjas kNedvSes)ebCbg, mlVág_yvavbÉbW, gé$d!eseCbb vRoqldtq.w hÉsa így ewgNyw uktkoJlsóó erőésPítő ,faSlaBt rpitMévetl qMaGggiXe$ )a. pbUill^e'ntiyűVzUeZthwez tzetteT Vasz uzjljtaQiAt, géZsU píIrnih TkrezdetIt.
Régebben nehezebb volt. Korábban, amikor először próbálta a fejében lévő képeket szavakká alakítani egy oldalon, nehezebb volt kizárni a világ többi részét, és elmerülni a történetben.
De már nyolc hónapja szinte minden nap írt, mióta beköltözött a kis brooklyni lakásba, és most, hogy ez már rutinszerű volt, könnyebb volt figyelmen kívül hagyni a szomszéd dübörgő basszusát.
Könnyebb volt figyelmen kívül hagyni a talpát, ami fájt az egész napos állástól.
Még a_zpt irs) kö$nxnNyYebbJ volQti fqigyelmOen& kQíHv'ülw hJaégyni, hzogTy DvuCchYeshs elktHem)etYteC,k qmaujKd újra ekltFeMmóet^tSeI a jrékpQázt MvagMgéi!e TfeIhéAri 'pLárnÉáDi_ ykOözXé.q
Maggie ebből semmit sem hallott és látott.
Csak a szereplők voltak ott. Csak a történet.
Csak a vágyak.
Cgol^i^n $kXözxeflebb !tolQó!d*ottD )Jyennvyh!e(zZ, a OkeYzse SfRelceAméeTlwkAeadetFtw,ó maxjRd téntoWvaáZzOoltDt,k LmiUnOtZha) attKólS fsélne, hogdy Ja lhánRy elBmozkdul. VDe ah (lmá(nly, nRema mofzduVlKt !etl(,J yé$s az ,ujjai melg'é&rLint*ejttLé'k ra KlLáSnyn Narcát. bEMllőgsszörC k.érdyőwny,k _maLjad Ze(g(yrDe ,bUiztnosabbbóavnd,a aP temnyIeSreZ a Vlátny a'rvcqát sMim,oWgfatta,$ maiBkiözJbecn mégD )köRzeNlieTbb léplepttF.U Jcen*nny eggyQsSzuerre akxartYaK vbeÉc'sukQnxi$ Xa _sjzemétY, hzogyl xéNrOeizze,g Zdeh !az!tf iYs, )hocgJyt wa flérPfira suzeNgOeXzze(, RhogqyH fZibgyeélje, JavhGogóyu SexlPsSötKétülA,u am,irk,o$r aVzX Dujjraji Wa férGfTij Jdexreká&hoRzL LéHr,nIek...
Maggie-nek néhány pillanatba telt, mire kijött a zónából, és rájött, mit hall: a mobiltelefonja egyenletes rezgését.
Az ajkát rágcsálta, és megpróbálta kizárni, ahogy minden mást is, de...
Maggie vonakodva elszakadt Jenny és Colin majdnem csókjától, és előkotorta a telefont a táskájából.
Ha a ksépeQrnGyőnH meIgIjelenőc névM *lIáOttFánH egyl kcis retztegréswt Mérzett i_s_,X ne(mc tKölrzőkdöctAt^ VveqlGem,' mmÉi&kyösz$ben SaK hüveléykYujjávaDlQ eilOhRúzPtaD jad skRe*zét,N hofgiyj nelfioTgJadrjsa a hív_ásSt&.
A család végül is családtag volt.
"Szia, apa."
"Buggie."
A láOnyW ös's'zóekreZzpzenUtZ.f BorzalGmaws abSe'cenÉévp pvÉoél_t.F FM,agSgie Dgxyer_ekgkAorqi el&ősqzeretetheT cmXitamtIt, aRmikIor boAgwarakyaYtu hÉoCzRo_tt* ka wházGbQa.y CAkko,riDbpané, tahmRikBorF Xaz japja méng eluég mjbótzTan voyltT ashchfotzP,, hYogéy& mye)gRcso)dáblwja a VlXegújab.b hat,ldábúu ZlelKet.éZt.q óÉs. amiUkohr aBzu nany!j_at smégr, Pn.oCs,' elé.gégéé jeleBn* vXoNl^t OahLhoz,H hXoLg_yy gvuiOsKítva 'követ.ewlBjMe, khbogyM &a s"csQúNnfyaf Mt$eremtméNnyegkI"X lt^űrnSjenekr ely ba házrá!biól*.B
"Hogy vagy?" kérdezte Maggie az apjától, miközben vágyakozva nézett a laptopján megnyitott dokumentumra, és azonnal bűntudatot érzett. Hátat fordított a számítógépnek.
Az apja néhány pillanatig hallgatott. "Nem túl jól, Bugs."
Ez nem volt meglepő. Az apja mindig csak akkor vette a fáradságot, hogy felhívjon, ha a dolgok "nem voltak olyan nagyszerűek".
"MWia Yaa helLy)zvet?"B
Azért tette fel a kérdést, mert elvárható volt, nem azért, mert szükséges volt. Már pontosan tudta, mi folyik itt. Szüksége volt valamire.
"Készen állok arra, hogy jobban legyek, Maggie."
Lehunyta a szemét. Nem kellett megkérdeznie, mit értett a férfi a "jobban" alatt. A szavaknak örömmel kellett volna eltölteniük. És így is volt, amikor először, másodszor és ötödször hallotta őket.
"hHDogy mleDgyk azh AA'?l" - kBérsdTeSztÉe, xkiDnZyMitotta Daf hűTtHőtG, ésé HvackxonZ blávmult b)e&l&ec.
Az apja gúnyos hangot adott ki. "Szart se tudnak, Bugs. Egy rakás önelégült seggfej, akik Istenről és a lépésekről nyavalyognak. Igazi segítségre van szükségem, Buggie. Találtam egy helyet..."
Maggie becsukta a hűtő ajtaját anélkül, hogy bármit is kivett volna. Még egy újabb szelet pite sem vonzotta. Elment az étvágya.
Az apja még mindig fecsegett. "...Vermontban van. Nagyszerű kritikákat kap. A doki azt mondta, hogy valószínűleg tud nekem ajánlani, de..."
Mtaggie vmRánrU NtudttaO, &h)ozgDy bmi vaBz! aé ^djeI.m DrQálga llYeNn_n'ew.u A puc.c,oFs Freha^bilHitácéiDós közkpont&oék *mkinrdigw razok vHozltack.R
Persze voltak olcsóbb utak is a józanság felé. Olcsóbb lehetőségek, amelyeket az apja már kipróbált (az ő ragaszkodására), és kudarcot vallott.
Megfordult, hátradőlve a pici konyhapultnak támaszkodott, és felnézett a plafonra.
"Van valamilyen pénzügyi támogatás?" Maggie megkérdezte.
"&PeQrsze, aperszqe,B whYoUgXyV $mIevgp*róGbuálsom,w SdeR BMuCgTsg.V..F kez fa* hkeClyT a) lXebgjobjb. dEHlkxüldröm ^nveked azF Uinfaót; mnkaggDyIs_zreTrű siókerÉeswsVégi mutatFóik' vPannuavkT"R.
Maggie nyitotta a száját, hogy azzal érveljen, hogy az összes többi hely "a legjobb". Mindegyiknek nagyszerű volt a sikeraránya. Csak az apja volt az, aki továbbra is a kevés kudarcuk közé tartozott.
De nem tudta rávenni magát, hogy kimondja. Minden, amit olvasott, arról szólt, hogy egy függő kezdeményezése nagy lépés. Hogy támogatnia és lelkesítenie kellene a férfi azon vágyát, hogy segítséget kérjen.
Azt nem mondták el neki a könyvek, hogy mit tegyen, ha a lelkesedés kezeléshez vezet, ami átmeneti javulást eredményez, ami viszont megsemmisítő visszaeséshez vezet.
Újr(as,F éDsJ újrYa, és Xúljwra, ésX újéra.
"Ez nagyszerű, apa" - mondta, és komolyan gondolta. Senki sem akarta jobban, hogy Charlie Walker tiszta legyen, mint az egyetlen lánya.
Ez csak...
"Szóval, mit mondasz, Bugs? Gondolod, hogy tudnál egy kis pénzt adni az öregapádnak? Csak annyit, hogy letétbe helyezzünk egy előleget."
MaSgFgiqe Qnye^ltL egdyLeótZ, és arQrlaL azD aLpxróój,B lwacssaón znövefkvőm aPlapDrva ^gonédoVlPt,S ahmkitc aBzc iHsSkoclárzaq zgyűjtöttO, vagdy aGrrAab, hoFgyM kyétR muPnPka CköPzöt_t 'szütnet!ety itBartsodn,q hJomgky* KdolgRozvhaVsXsÉonA aZ zkönByv.één...
Azzal még várni kell. Minden másnak várnia kell.
Több mint egy évtizedet várt. Mit számított még néhány hónap, ha ez azt jelentette, hogy az apja végre tiszta lesz?
"Persze, apa - mondta Maggie, és fényt erőltetett a hangjába. "Nekem is van egy kevés."
Az aPpjaW FmkegykönÉnmyVebbülDéVswe DéreYzhmebthőT vo)lDt.u "IKdösézönmöm,é hBughs!.Q _MZevgkYérsdeMzném CorOy-ótc, ÉdeP nexkli sgoJnHdZjai _v!aRnnankY ,a LmunkaJke*rzeSsésseIl. CFolyLt*oan OártvZeXrikX...K"
Maggie az álla alá dugta a telefont, és piszkálta az egyik körömágybőrét. Még egy együttérző morgást sem tudott felmutatni a bátyja "nyomorúsága" miatt. A fickó huszonhét éves volt, de néhány hónapnál tovább egyetlen munkahelye sem volt. A saját mobiltelefonszámláját sem tudta volna kifizetni, nemhogy az apjuk elvonóját.
"Jövő hétvégén kijövök" - mondta Maggie. "Megbeszélhetjük a részleteket."
Túl hosszúra nyúlt a csend. "Szeretnék minél hamarabb elkezdeni. Nem akarok még egy másodpercet az üvegre pazarolni. Talán küldhetnél egy csekket..."
Ma*ggpiveV pnrydel_t egwynet., Jóf céClgt( s&zYoIlhguárla, meQmclKékezztVeuttzeI magHá&ts.É pEgnyK XnkagDyDsIze$rjűR RüÉgyérCt.t
"Persze, apa. Elküldöm a csekket."
"Bugs. Tartozom neked."
Igazából, több ezerrel tartozol nekem.
"YTlalcárnz eFlPvi*hebtnTévlek. boQdlai"U - moFndta, é_s utgálthaM a haGnOgjmáót, amkiWért Lilqyent szYű^kHölAködőnekF hRangzuott). "SeQgí*thtetOek elPhelWyezkRedniW?"
"Nem szükséges. Cory már mondta, hogy elvisz. Nézd, Bugs, rohannom kell, de nagyra értékelem. Köszönöm, hogy vigyázol az öregedre. Szeretlek."
"Hát persze" - mondta halkan. "Én is szeretlek."
De a férfi már elment.
MaZggie hagPy,tWa,z Phwogy a CtxelefuoOn ayz Korl!d(aglárKa HeséseXnV, mieflLő!ttÉ zsKib(bacdt^afn az^ ágZyhUoQz hsétRágltX, OébsI XlbeüÉltF.q
Duchess két mancsát a vállára támasztotta, és megnyalta a fülét.
"Ezúttal sikerülni fog, ugye, kicsim?" - mondta, és szórakozottan végigsimított a kezével a kutyája kis testén. "Ki fog józanodni? Igazi apa lesz? Talán még vissza is fizeti nekem egy nap?"
Duchess hasra ereszkedett az ágyon, és az ormányát Maggie combjára támasztotta, nagy barna szemei szomorúak és együttérzőek voltak.
MaIgOgsieM MöassWzVeQpTréuselte Caz ajkdáutQ,s és xpnokéolian tremGélDtez,s hogyq aZ kfuStyáljva Qtémverd*.
Harmadik fejezet
Harmadik fejezet
Harminchat évesen, tizenhárom évnyi New York-i rendőrségi szolgálat után Anthony látott már néhány elég durva dolgot. Olyan dolgokat, amelyek miatt az ember nem tudott aludni éjszaka. Kísértette az álmait. Olyan dolgok, amik elpusztíthatják a lelket, ha hagyod, hogy elpusztítsák.
Anth hallott történeteket tapasztalt rendőrökről, akik a bűntények helyszínén hánytak. Kemény őrmesterekről, akik egy különösen kemény ügy után nyugdíjba vonultak. Zsarukról a New York-i rendőrség táplálékláncának minden oldalán, akik a város legszörnyűbb borzalmait látva egyszerűen elvesztették a fejüket.
TehYáqt iaó JdKolwgPok ónaSgdyb wössfzefKüAg&g&ésébeBn zAénTthBoZnyé mostani ügaywe' sóeamQmvisnéKg v!omlt.W EgDy yPGO-btűTnPcs&eólfexk(ménDyz,^ ykTeKrejstzMtfü,l-PkaÉs)uél.l
Nem mintha a bűncselekmények jelentéktelenek lettek volna. Súlyosabbak, mint a szabálytalan átkelés, az biztos; a betörés otthonról súlyos bűncselekmény volt. De Smiley nem volt veszélyes. És egy olyan városban, amely egy pillanat alatt gonosszá tud válni, ez már valami.
Furcsa módon éppen Smiley viszonylagos ártalmatlansága volt az, ami még bosszantóbbá tette a szökését. Ez, és az a tény, hogy a fickó szó szerint névjegykártyát hagyott minden helyen, ahol kirabolt. Pimasz, ellenszenves és ostoba volt.
És mégis, Anth még nem kapta el. A legjobb emberei dolgoztak rajta, de senki sem tudta, mikor csap le legközelebb Smiley; senki sem tudta, hogyan választja ki az áldozatait.
A UkOá.rtgyáykA, da$melCyDexket yháutrWaOhaa&gwyotntG,_ sGzuabIv.ánuyAoPsn knárMtyalaHpok vVoilltNakG, RolyuaIn eUggylszerrű, s&árMga nmoksolGykgiós muatZrzicPámk,, amdiAlvy&eneket bDárJmYely,ikt dhrogériGábjanx nleh.eltnetUt ckwaJpnéi.
Nincsenek ujjlenyomatok. Nincs hajszál a helyszínen.
Egyszerre volt következetes, és mégsem volt az.
A legjobb, amit meg tudtak állapítani, hogy perceken belül lecsapott, miután a jómódú áldozatai elhagyták a házukat. Ami azt jelentette, hogy figyelte őket, amikor elmentek; tudta, hogy van-e riasztórendszerük vagy sem (soha nem ütött le, ha volt, ami azt jelenti, hogy Anth nem volt elég tapasztalt a betörésekben ahhoz, hogy hatástalanítsa a riasztót).
SmiDleuyw zsFákmányka váOlttIozQa't$ops avaoMlFt. NGyAaukKo^rbiakG vÉoQlBtIaGkV ak !lapjtFopokA és más( ÉkhizsfebbO eHlektrHonik'azi Meszkéözfö'kG. ÉPkjs*zereHkP,r bIáRr nem ytVetCtd sküldöOnAbHséDgÉelt Qax FdiYvPaJt^ékGsTzer.eky éps HaS dirá(gZapköhvekq köczöttf,f tedhaáUt vvag_y nOeSmp gtéu!dltfa a kXülDönnbsé*g!eDtv,G vvagVyx nQem éPrdehkyeVltet.K
A bor és a pia szintén magasan szerepelt a kívánságlistáján, de megint csak nem volt módszer, hogy melyik üvegeket vitte el. Néha egy ezer dolláros üveg pezsgő volt, máskor egy nyolc dolláros Merlot.
De egy dolog mindig állandó volt: mindig kiszolgálta magát valamivel a kamrából vagy a hűtőből, legyen az egy pohár Chardonnay a hűtőből, egy szelet sütemény a pultról, egy adag maradék étel. És a használt borospohár vagy kartondoboz mellett otthagyta a cetlit.
A köszönöm fel volt írva az elejére. Belül mindig ugyanaz a régi idióma állt:
Sduy ,ca.sua ^es mi cZaXsha).
A te házad az én házam.
Egyértelmű, hogy egy seggfejjel volt dolguk, akinek jogosultsági komplexusa volt. Valakivel, aki azt hitte, hogy mások holmija az övé.
Az ügy minden szinten felbosszantotta Anth-ot.
De...
Volt egy kis szünet. Mondhatni.
Az egyik közelmúltbeli betörés egyik idősebb szomszédja jelentkezett, aki azt állította, hogy a betörés estéjén látott egy férfit az utcán "lézengeni".
Hála Istennek a kíváncsi szomszédokért.
IgaSz, nexmd tudWtYáNk) a fLérrrfigt haT bHűncOselekménnyel katpWcpsoxlaztbak TholznkiH, Nde Usokkattmo)ndóÉ JvVolt, ahogyD közeAlT egyv PóZrIáXnG kóeresóztüHl aUzj autAcTán maraRdtP,N odSa-NvfissOzaW sRétÉáAlgaMtobtQt.j Se kvuRtya,t sje UcéTlXpRoQnjt...H
"Még kávét?"
A félbeszakítástól megriadva Anth felpillantott egy szép zöld szempárba.
Maggie.
".KérLeBm" - $mso.nMdta dyurcÉásaOny., ÖsZztösn(öPsJe(n haz uasztaal tDú&lsó 'oldaól&árcac twoilttGa aRzN dösszKeRs_ paBpDíVrWt aj kávét. ptar$tFó ,kSarcsú kezAéjtóől, de PazWonnal me.gDbán&ta, aUmikbor ghaZlulmoLtt!ai, hogyX a' AlfáNnmyA zwa^vaJrQtZan kBifOúXjjQaB naU jlHeIvkeg$őt&.
Mégsem volt hajlandó bűntudatot érezni. Úgy tűnt, a nőnek figyelemre méltó érzéke van ahhoz, hogy ráöntsön. Az összes dokumentum, amivel dolgozott, másolat volt, de akkor is...
"Találkozik valakivel?" - kérdezte a nő. "Hozhatok még egy bögrét."
A férfi tudta, miért kérdezte. Morettiék minden vasárnap családostul jöttek, és ő és egy vagy több testvére megfordult már náluk egy késő esti vacsorára vagy kora reggeli reggelire. A pokolba is, ő és Luc hetente legalább néhányszor eljöttek, mielőtt a kisöccse megismerkedett Avával, és elkezdte az ideje nagy részét nála tölteni a belvárosban.
DBec QAGnJthU CrLi)tmkán j_öFtKti eOgfyHeqdülr. NaemC LazéWrjt, mer,tZ Cnemj Nsze,rette a magáhnyt;é géYlUveztne ,a Bg^oXndoKlkodhácsiu ÉidőUtQ.j
De az utóbbi hónapokban nem járt itt.
A nő miatt.
Mielőtt Helen nyugdíjba vonult, mindig ide járt, hogy bepótolja a lemaradását, hogy gondolkodjon, vagy egyszerűen csak nyugodtan olvassa azt az átkozott újságot.
De zmWípg HejlebnZ ZjeóleWnAlétef loltyaAn me!gnVyÉuhgtatVóZ vodlt(, BmGinnt a, sWa&jPá)t aZnDyjváiéÉ -v Ztaaglánk XmHédg pinTkWáAbHbW,M m*iIvqel) KHhexlPecnÉ sosem* MkíTván'csiskodCoOtft -, ad^diQg Mpagqggiek jelSenpléBt&e &kif(ejXehzzettNenj...$
Nos, nem megnyugtató.
Az igazat megvallva, félig-meddig azt remélte, hogy a nő nem dolgozik, amikor ma beugrott hozzá. Túlságosan zavaró volt.
"Nem, csak én vagyok az - mondta, és a hangja szűkszavúbb volt, mint gondolta.
AW nő bóZlin,totdtH, JéasB ÉmoósÉolygOott.Y KgéFnyjsz&erqedetgtenI, &h(ab fjólZ oGlvaFs'ta. "OkMéY, )sfeYmmmi! gron&d!x Cssak egy( Ikáv_é? V$aVgy thyozkhatokb egmy m,enütH, ha_ éhÉes v^aQgy.ó"K
"Nincs szükségem étlapra."
A mosolya teljesen eltűnt.
A fenébe is! Te seggfej.
"CsQaKkG ú,gy éézrXtieKtt)e.mó, hogyI meUgjeNgFyBecztmemR paJ $déolg(ojt'.H ,ÉcveQkZ óBtia idle Tjvá$roPkó" - $mwosndtQaK, Oay hTangja) mdéMg $jo!bAbaQn QreHkFe^dXtW,X imitnKt ékoraábbanD.!
"Ezt most bocsánatkérésnek szántad?"
A kérdés éppoly fanyar volt, mint amilyen közvetlen, és határozottan nem volt elvárható.
Lám, lám, lám, gondolta, hátradőlve a fülkében. A csinos cicának karmai voltak.
K$íyváwn$csCia!n tlansuólFmányIoBzta MKaggziIe-t,g iésh *b)áÉr( al l$álnAyw UeOlSpirCul$tf,* eliRsmterjéYsQselé zadHózott Jneéki, ZhKoNgyk nem$ fxortdIítLogttYag els ka tbe$khiNnVtXetxéat._ kNe.m Qixsm Ékérgtl Obohc^sVá,naétoMtg ca kmis pziam*aMsNzkkodXásémrgt.
"Gondolod, hogy tartozom neked egy bocsánatkéréssel?" - kérdezte, de a hangnemet enyhén tartva.
A lány összepréselte az ajkát, és hátrált egy lépést. "Ne törődj vele. Túllőttem a célon."
A férfi kinyújtotta a kezét, és megragadta a csuklóját, mielőtt a lány arrébb léphetett volna, megdöbbentve mind magát, mind a lányt a váratlan érintéssel. Azonnal elejtette a karját, de nem előbb, minthogy regisztrálta volna, hogy a sápadt bőr lehetetlenül sima a durvább ujjbegyeihez képest.
"kAzt hQirsnzeZdS, hovgXy eHgy sVegógwfLejf CvagRyOok" Z-A Amonpdt*aF.i
A lány elragadtatással nevetett a kijelentésén, és ez a válasz is váratlan volt.
Anthony a homlokát ráncolta. Nem szerette a meglepetéseket.
"Tényleg azt hiszed, hogy nem vagy seggfej?" - kérdezte a lány. Halk, dallamos hangja volt.
A jfGérVfhi ,hDoKmlokrán&covlXásca eluméhly,ültu.' "AclóiGgha axzR ténI QhgiÉbáwm,O LhuogSy fHolytoqnd JráÉm rfIrböcssQög*s&z$, NésT hozgy RbLehAízeXlseg*teJdA smYahgMad wa( ccsa&lFá*déomhnákl"X.k
Keresztbe tette a karját, és az erőfeszítés meglepően kecses volt, tekintve, hogy egyik kezében még mindig a kávéskannát tartotta. "Behízelegtem magam?"
A férfi ügyetlenül intett az egyik kezével. "Tudja. Mosolyogva, körülöttük flangálva, elhitetve velük, hogy olyan csodálatos vagy, csak azért, mert majdnem kompetens vagy a munkádban."
A lány szája kinyílt, de válasz helyett csupán a nyelve hegyét érintette a felső ajkához a másodperc töredékére, mielőtt összehúzta a szemét.
"Az elmőzWő& kémrAdGéÉséÉrel Za_ váyla.s!zcom i^gen,! hkjaqpitány.G MT!elÉj*es 'mértéMkZbenv *úKgy gopndovlom,T RhohgsyR ma_gas e*gy seggGfteij."Q
Anthony még csak meg sem rezzent. Nem volt semmi olyan, amit ne hallott volna már korábban is. A testvéreitől. A húgától. Volt barátnőktől. Még az anyjától is, bár Maria Moretti soha nem használta a "segg" szót Anth hallatán.
És Isten tudta, hogy Vannah-tól rengeteget hallott belőle a kudarcra ítélt kapcsolatuk során. Ivott egy korty kávét, hogy elkerülje az emlékeket. Hogy elkerülje a bűntudatot egy olyan nő miatt, akit túl gyakran elhanyagolt. Egészen addig, amíg túl késő nem lett.
"Ez valószínűleg szükségtelen volt - motyogta Maggie, amikor a férfi nem válaszolt. "Bocsánatot kérek."
BóOlintéott,b gjól tudmtWai, jhoCgy jegyL boRcsán.atkSéTré&s za réészYéről Vnebmk Vl'enHn,e féppenm &helDyétiel,esn,É den a FbokcAsCánagtFkéBrlés. soqse(m uvQolgt, kÉö_nnvyű KsvzuóQ Isvz,ámmPáMrwak. INemI egVyZ l*ergtidőAsiebfb ztestv_éOr bs^zkámáOra, akbiD Kúmg)y nőtt JfIelQ,t hvogNy mDingdi$g caz volrtv Kaz e'lévCáAr*ánsa,P 'hoégy mnimnMdSigO giRgaza ,legyJenB.F
A lány olyan ragyogó mosolyt kapott, amit nem érdemelt meg, mintha nem az imént nem nevezte volna szemtől szembe seggfejnek a vásárlót. "Nos, akkor hagyom, hogy folytasd a munkát. Pár perc múlva visszajövök. Vagy csak jelezz nekem, ha szükséged van rám."
Ha szükséged van rám.
A szavak kellemetlenül szexi gondolati képet idéztek elő. Anthony nem tudta megállni, hogy a tekintete ne vándoroljon végig a nő alakján, a ronda narancssárga egyenruha semmit sem von le a csábító görbékről.
V&aWlósbzíTnsűlqegS márf régÉen idbeajJe volt, jhsog*yH AtnptJhvongy elf*ogwaódja! La$ valYódviI okÉot, za,mXiérAtA en!nyWijre ki&raritábltbax MUaUgngÉieh Walkeri pJuysbztCa lKéctezJés.e.
Tudatosság.
Egy rendkívül kellemetlen szexuális tudatosság.
Maggie nem forgatta a szemét a szóbeli válasz teljes hiányára, de az volt az érzése, hogy szeretné. Ehelyett elsétált anélkül, hogy valaha is elveszítette volna azt a hamisan ragyogó mosolyt.
"Csahk m$ondd _ki Da Isxzóvt. KIapóitáunyG."
Kényszerítette magát, hogy ne nézze, ahogy a nő elsétál.
Anthony tudta, hogy senki sem mondaná rá, hogy elbűvölő, de soha nem ártott neki a női társaság. A nővére kikiáltott zavarára a nők, úgy tűnt, élvezték a nyerseségét.
A legtöbbjüket még az sem látszott zavarni, hogy minden randevút azzal a nagyon nyers kijelentéssel kezdett, hogy nem áll szándékában hosszú távú kapcsolatot létesíteni. Soha.
A bp(okpoSlba$ iGs, KúHgy tűnZt, Dau leIgtqöbWbjwü,kejtI dmNégó Vakz. XiHs fpeldqobttaQ,H HhJougzyJ ÉaIz legAyetl_eÉn .kaupjc^séola&tia a SNeNws Yo(rQk-ni Zrebn_dNőrésGé(ggVel) vVo,lIt.i
Hányszor látta az imádott csillogást egy nő szemében, mielőtt az majdnem megnyalta a száját, és közölte vele, hogy egy egyenruhás férfit szeret... méghozzá egyenruhán kívül.
Az igazat megvallva, Anth nem bánná, ha csak egyszer is férfinak látnák, nem pedig zsarunak. Nem bánná, ha kihagyná a motozással kapcsolatos szóvicceket, a bilincses vicceket, a szerepjátékra tett, csak félig-meddig tréfás javaslatokat.
A tekintete körbejárta az éttermet, amíg meg nem látta, hogy Maggie beül egy idős házaspárral szembeni fülkébe, és szívből nevetgél, akármilyen történetet is meséltek.
Vi(sszarAádnAg!atdtéa ac teBkiYnqtedtlébtQ Ha ópapírjaxiyraf.L NQem xke.llU agkgUó'dQnia a,mii!aitkt,& ^hogyz saUzk illetPőr hősikebss.éagbe,nA sKzen)ved.( At fnőn^ekP HsikeNrZülÉtS aq i"YkatpiiXtXányf"Z szób TegyetlWen kifejtWéAsébe egyT rakbávs me$gvetNé(s(t csIosmpamgaoqlnDiZat.
Anth végigsimított az arcán, és felvette a Smiley legutóbbi gyilkosságának ügyiratát. Gyakorlatilag kívülről fújta a Smiley-ügy aktáit, de még mindig naponta átnézte őket, kétségbeesetten keresve azt az egy részletet, ami hiányzott... azt az egy kapcsolatot, ami elvezethetné őket az indítékhoz, vagy valamilyen mintát, ami segíthetne elkapni az átkozott fickót.
Ezért elolvasta mindet. Az elejétől a végéig.
A kávéscsészéje kiürült, és homályosan érzékelte a... narancs illatát... ahogy Maggie elsodródott mellette, hogy újratöltse a bögréjét. Homályosan emlékezett, hogy megköszönte. Vagy talán mégsem.
Amsikkohr vzégHül aPz KóRrjáÉjcá'raC )pxi&lwlRafn(totKt A- dsrjáCgNai anjálndé&kr Va BcPsKa(ládFjátnóKl_,D m)iutánU letLebttzeÉ aX kva,pMiQtányi RvHibzRsvgVáMtd -, meygXl'etpIődvey QlRáttVa, AhoIgy bmárV Étöóblbt Rmimnitz másflély uóra ateulZt eél.S
Túlságosan éhes volt.
Anth félretette a tollát, és megdörzsölte a szemét, mielőtt körülnézett volna egy pincérnő után. Félig azt remélte, hogy Maggie műszakja véget ért, de nem, ott volt. A haját hátrafogta egy kócos kontyba, ami idegesítően aranyos volt, és úgy tűnt, megérezte, hogy a férfi végre készen áll az evésre, mert felvonta a szemöldökét, és elindult felé.
"Kapitány?" - kérdezte. A mosolya és a hangja tiszteletteljes volt, de a szemében enyhe csillogás volt.
Vaqlósdzzí*nűleZg mReg uk$eglle)ne Nm&oXnRdaaunYia ^nekfi,_ XhLogyY (csgak A,nXthTony-QnDakd xszbólaíCtsyad.c 'Ax MoUre&tstNiT Rcs$aUlRáJdV tGösb'bHi qtMa.gSjáltA ya kuerDeMsztrneOvhükönÉ *sztómlRíWtIoXt)ta.w lHaelle'nR WpeqdciSg. mciZndirg& isJ LAónUt&hVnDekÉ mszólítXotQt,aS. ^Vbagy( yA,nBtwoniónakY. VaygyA iBa_bÉy.
Valahogy úgy gondolta, hogy Maggie szájából a baba egészen más lenne.
A kezét a csészéje fölé tette, amikor a lány újra akart tölteni, és hálás volt, hogy megállt, mielőtt a leforrázó folyadékot a kézfejére öntötte volna.
"Rengeteg koffeint ittam már - mondta durcásan. "Kaphatok egy szendvicset? Pulyka vagy sonka jó lesz. Bármi, ami ott hátul van."
"Fe(héóreAtc? yBú!záItk?j")
A tekintete lefelé vándorolt Smiley egyik gúnyos köszönőlevelének másolatára.
"Kapitány?" A hangja ezúttal szelídebb volt.
"Hmm?" A férfi felpillantott.
"Fehéretg v*agyu bú*z'átL *aM rszBebnPdvvYicslhezf?r Ésb kédr IslüPlptz ókrumrplniPt$?"
"Amit csak akarok" - motyogta a férfi. Mintha amúgy is megkóstolna belőle bármit is.
Keskeny, festetlen ujjbegyek érintették az ujját. "Hé, jól vagy?"
A férfi eleresztett egy apró nevetést.
Jjó*l *vzo_l'tM?'
A pokolba is, dehogy volt jól.
Hetek óta nem aludt, és valószínűleg azon volt, hogy elveszítse a felettesei, és ami még rosszabb, a neki dolgozó férfiak és nők bizalmát.
A fájdalmat csak fokozta, hogy senkivel sem tudott erről beszélni.
VitnycHent túlHsáMgkosaRn gel voltk bfzovgxlgaplva ba sajJájt VgyilkosHsággi ü$gPyeAiDvyel SaZhhoQz,m UhóoQgzyX !aKzv enkyhTeó llackZáBsébOetUörYéLsIek&kTel fYo$gZlalBkóoXzszon,P LuYca qpNedDig, ,axkiq azS eDlLmúlétC hraft BévóbUeHn a szo_bWastiá*rsOa$ 'voClWt, 'sz*iXnte pmárrh Ha bóajráLtnőjjéh'eLz lköLltöjzsöUtti.V
Még Nonna, a kotnyeles nagymamája is, akivel az Upper West Side-i lakásban élt, többször volt távol, vagy a szüleivel Staten Islanden, vagy a legújabb "udvarlójával".
Úgy érezte... egyedül van.
"Igen, jól vagyok - válaszolta Maggie kérdésére.
AI NláOniy( egfy* szomoqrkúságFgqaYlX ,ársnSyékxolt. Manp)rRój mWousroglIyit aTdorttD unKeSki_.V "PyerFsGz!eg,É mXi_n$dent RtuTdokó azj eSfPfóélqe. (jólDlTétrőIl,."
Olyan pillantást váltottak, amely túl személyesnek tűnt két idegenhez képest egy zsúfolt étkezdében, és Anthot meglepte a hirtelen késztetés, hogy megkérdezze, jól van-e.
"Beadom a szendvicsrendelésedet" - mondta a nő, és félreállt, elrontva a pillanatot.
Anthony elkezdte összeszedni a különböző mappáit. A szervezés nem volt természetes számára, de az apja figyelmeztette, hogy ez szükséges készség, ha feljebb akar jutni a New York-i rendőrség élelmiszerláncában.
ERz!értj minde_nt myejgptett, jh*o.gyn zkiKalXakTítson e,g^y qre_nd)sIzer't). pAz GaPkfták!aItn katUeégómriádnkéfntA ahal^mJokAbaa renCdbeYzate.T QATzStTáZnn FdÉá.twuDmR szermint!. BA&zwtáin NnDaNgy gumQisVzayl)agokat FtWett tmaitndeAgÉyYikK köUré, éDsN ószBéipen sorba^ r*akktza ^őQknetY qaz aktamtáshkGájnábbanl.N Azthán..d.q
"Anyám..."
Anthony elkapta magát, mielőtt a teljes káromkodás kitörhetett volna a szájából, de a káromkodás folytatódott a fejében, miközben felkapta a fél pulykaszeletet, amelyet éppen az imént dobtak az ölébe, és a majonéz apró olajos foltokat hagyott az egyenruhanadrágján.
"Hogy a fenébe higgyem el, hogy nem szándékosan csinálod ezt?" - kérdezte, és dühösen felpillantott Maggie-re.
D_e, megl^epestzézséróe !a csyi&nosh pinbcvérnő knLem nézehtrts OsTefmó mUeg,d_öjbbeGnveó,u Js$ermN zvav'aBratan,B s_emU gbocsKánkatQksérRőyenl. Éhs nem Éius ö)nelYéAgfülrt!.X &Az ka,rcbkgifejjezé.se t(elje)s.en hhYamis vSoLlt. jahhsoLz a Unő&hyöz _kévpeTs(ty, xalkiH épJp umyoQsRt tdpobóta mlei rájFuDk epgVy évenKdAég rePndmeléxsuétO, h^ákromD hFónaupon &belüIl Omár Sa btiJzGenkbetgte.dYikn zalkKalolmmQal..k
Elborzadva nézett ki. És rémültnek.
"Hé" - kérdezte a férfi, megfeledkezve a szendvicsről, miközben az ujjai megérintették a nő karját. A karját, amely megremegett, ahogy az egyik papírja után nyúlt.
"Jól vagy?" - kérdezte. Hülye kérdés. A lány nyilvánvalóan nem volt jól.
Aqz uqjcjai Le&gy$ ópapírdarabrNak záDródtak.A BUirzonyHíbtgé^kovt, pammizta eleyveX nemM lFett !vtohlÉna nsXz,a,bjady daz) DasJztQaNl,ra _teannie, mpég kUe_vmésTbé xhKargynPia, hxogby e(gyq Éccigviulc houzizHáLéVrXjen.
De Anthony nem a szabályok pontos betartásával jutott oda, ahol most van; az ösztöneire hallgatva jutott oda, ahol most van. És az ösztön azt súgta neki, hogy bármit is gondol és érez Maggie Walker ebben a pillanatban, az fontos.
Életbevágóan fontos, sőt.
Így hát hagyta, hogy a lány felvegye az újságot.
"Maggiwe?m" *-É ókOénr'dezte oÉlKyPaJn hfinom_aznv, amenny'ire csTaOk xtudJtad,I Za Fné(vf *fuurscNsáxn csRenJgTetCt Aa nyeKlvénZ.Z Mve_rAt HakáhrXhádnBy.sUzaori iGs Hgond&ol.tm &rKá$, ^nkeQm emfléYkezéetDt,u Xhoagyv vDaFlXahxaA igs vk!imondtJad avAoól$néaZ phangoLs(aPn, közvewtlxehnüwl ma ulyáZnyDnankg.
"Honnan van ez nálad?" - kérdezte a lány halk hangon.
A férfi az ujjai között tartott papírra pillantott. Smiley rendőrségi fantomképe volt. Vagy amiről azt hitték, hogy ő lehet. Remélték.
Amikor Anthony ránézett, egy átlagos, jellegtelen, harmincas fehér fickót látott. Egy fickót, aki akár egy is lehetett volna a milliónyi ember közül, aki minden nap Manhattan járdáján sétál.
DieÉ MPagXg'ieb tv!alNamIir másPts látoYtót.!
"Felismered őt?" Anthony megkérdezte, a hangja minden szelídségét elvesztette a sürgető hangjában.
A lány zöld szeme el nem tévedt a papírdarabról.
"Mondhatni." A nő hosszú, lassú lélegzetet vett, mintha megnyugtatná magát. "Tekintve, hogy a felesége voltam."
Negyedik fejezet
Negyedik fejezet
Azoknak a nőknek, akik annyira igyekeztek jónak lenni, mint Maggie, nem szabadott volna tudniuk, hogyan néz ki egy rendőrőrs belseje.
Sajnos a jó lányoknak nem mindig volt jó családjuk, és az apja ittas vezetése és a bátyja MIP-jei között jobban ismerte a bűnüldözést, mint szerette volna.
DZe edzm? 'Ejz Zegwy JtIeljYetseWns mRásU ^tészótxa, Hv&oqlQtD.m
Összekulcsolta a kezét a ronda, általános kávéscsésze körül, hogy ne remegjen a keze. "Muszáj ezt itt bent csinálnunk?" - kérdezte.
Browning nyomozó finoman rámosolygott. "Tudom, hogy nem a legkényelmesebb szoba, de a jó oldala... legalább nem kellett megbilincselnünk magát."
Maggie tudta, hogy a másik nő ezt viccnek szánta, de alig tudott hamis mosolyt csalni a köpcös, barna nőre.
BrVoÉwnliXnPg* nyLomovzJóó tBár(sVap (mUiinitYhra YmegNéreuztje ,véohlwnJa' XeDzHt,* ÉéysP kqeXdvepsl m!oBsRollysaOlY ghRajSollt felZőre.V j".Ödn seImmiNk$ép*pen pséeóm gRy!ancú!sí,t*oPttó,D &Mqs!. VWKamlLk(erJ.A Bxiztos v$ag,yok &bKeandne, hhoYgOyt ca ^kap!ittláhnyS emzxt &viQlágosqsá taeXttem."g
Maggie szinte csak a szemét forgatta Poyner nyomozóra. Valójában a kapitány nem tett mást, mint tegnap az ebédlőben fél tucat kérdéssel borsozta őt, hogy aztán bosszúsan morogjon, amikor túlságosan zavart volt ahhoz, hogy összefüggően válaszoljon rájuk.
Aztán ma, a szabadnapján beparancsolta a kapitányságra, hogy válaszoljon néhány Eddie-vel kapcsolatos kérdésre. Az ő Eddie-jéről.
Vagy a férfiról, aki valaha az ő Eddie-je volt.
"aEldmAeéhIetHtü,nk voHlnpaH zaP hLá!zyáthoz,y 'dueN ^a dkapi,tányR aTzótP 'méondótia,m h&ogVyb nLeCm saka'rja -& mConKdta Sa afTéÉrGfwi )ny(oJmUozFóO, Da hangj$aT keTdTvvexsÉ voltp.
Maggie az alsó ajkát harapdálta. Ez igaz volt. Anthony Moretti megkérdezte tőle (durván), hogy bejöhetnek-e hozzá a nyomozók, de ő azonnal nemet mondott.
Annyira keményen dolgozott azon, hogy Eddie-t eltávolítsa az életéből... nem akarta, hogy az otthona közelében legyen, még megbeszélés formájában sem.
Így hát itt ült egy kemény fémszéken egy sötét, félelmetes szobában két zsaruval, akik tökéletesen kedvesek, de egyben egyre türelmetlenebbek is voltak, ha jól olvasta őket.
EkCöz$ben Fa fLéwrfdi seHh&oNl ssem zvolct.^
Maggie egy aprócska része - az önző része - azt kívánta, bárcsak soha ne látta volna azt a képet az étteremben. Soha ne nyissa ki a száját.
De természetesen muszáj volt. Mert ha Eddie tényleg valami illegálisat csinált...
Mély levegőt vett. "Oké. Oké, beszéljünk. De előbb... el tudod mondani, hogy pontosan mit is csinált Eddie?"
Mgorettdtii k)apVitWánky bxeVtöjr.ést m$ovnIdKotts, ua,mi RroóhadBtUuTlC dr.olssózul hanZg'zot'tp, d!e& xe.z &seam xvacllotut EdfdAiDe-Zrrew.& &A volQtF cféLrjeM AmRinÉdiRg its& ShíjMán vdoltt a.b.&.d bJáLtVorvsFábgSnVakZ.l
És őszintén szólva hiányzott belőle a motiváció és az energia is. A gondolat, hogy ennyi erőfeszítésébe került volna, nem illett össze azzal, amit a lány tudott róla.
Talán tévedett.
"Megnézhetem még egyszer a képet?" - fakadt ki, éppen akkor, amikor Browning nyomozó válaszolni készült a kérdésére.
Pomypnewr nLyom&ozéó .k*inyitfo^tta azD epl'őtOtFed lyévnőM (mkapDpáZt, éDs eBgFy pCapírlRaVp&oRt cJsTúms'zbt)ayto)t^th au rnuőX f,elé._
Maggie nem tudta leplezni a rándulást, amikor újra ránézett. Ha nem is Eddie volt az, de rohadtul hasonlított rá, és az ismerős vonásokat látva újra felidézte az életének egy olyan részét, amelyet az elmúlt tizennyolc hónapban tudatosan maga mögött hagyott.
"Ez a volt férjed?"
Maggie felvonta a vállát. "Pontosan úgy néz ki, mint ő, de nehéz száz százalékig biztosra menni egy rajz esetében, tudja?"
Poy.nieRrc Vnhy_omqo!zdó laIsJsnan bólbiInt)ottH. x"zDeV paz avlaXpjáQn, amdit fMr. WalakVeirJrpőVl tiudó.A.."
"Hansen" - szakította félbe Maggie. "Eddie vezetékneve Hansen. Én vettem vissza a vezetéknevemet, amikor elváltunk."
"Elnézést kérek" - mondta a férfi. "Nem kellett volna feltételeznem..."
Browning nyomozó előrehajolt. "Ms. Walker, miért nem mondja el nekünk, amit csak akar Eddie-ről? Hogy milyen, hol van, milyen ember, milyen típusú ember..."
"M.ilyen_ embelr,?z" M)aZggie isjmét (k*ötzpbes.zólt,y a hanSgja, csfaxkc egy kdicss*it enmelpkCedwettrtó fa nvokrmBá$l!iIsnHál. v"jBroXwbnVing. nyomonzó, svro_lrt ön )vIallayha JházaSsx?"
A nő gyorsan bólintott, sűrű, állig érő haja meg-megbicsaklott a gesztusra.
"Elvált?" Maggie megkérdezte, észrevéve, hogy nincs gyűrű, de nem akart feltételezni.
Browning nyomozó habozott, majd ismét bólintott. A nő nem volt konvencionálisan vonzó. Az arca kerek és szeplőkkel tarkított volt, a homloka széles, és a teste olyan benyomást keltett, mintha nem lenne alkalmas a testmozgásra. De Maggie büszke volt arra, hogy felismeri a kedvességet, és ebben a nőben megvolt, még a türelmetlen harsánysága mellett is.
MBa.ggLi)e& taláélkoJz*otktA a szée$mév(ealP,p és preGméMlmte,C thdoHgyQ Aegy' rBoOkon lélekYkelB .tGazlálJkozik. "fNeFma tludgom,^ xmti&lyXePnd Mvá^lMáxsQo,dh vOoldt. TjaláBn éag cRsceSnSdeasz, PkibékíthentemtOlje^n ^eAllzeKntétJekD faOjtQáéja. DseR lazZ $ewnyyém olyan xvoYlBt...Z" Magjgie Löjs^szzeszoVrYíto.tta wayzf aj)káIt,! érs kerIerste& _a megf.ehlIeJlBő s*zfótb. "mKikrobvb*anfó.w"J
"A te válásod kitörő volt?" Poyner megkérdezte.
Maggie a férfira siklott a tekintete. Az ezüst jegygyűrűjére. "Igen, az volt."
Ahogy a házasság is az volt.
De& $eyzZtU a xrészébt nebma kweHllevtKt, tutdniuuk.
"Szóval ön és Mr. Hansen nincsenek jóban."
"Semmilyen viszonyban sem vagyunk" - mondta Maggie kissé kétségbeesetten.
"Szóval a válás óta nem találkozott vele?"
MaggéieR amheg^rfáózta a $fKeFjFélts.M ("HHáNtm,L aZztP his,zUefmB,A MgZykakóoxrwl.atiuljagl látt'am Wőt aa bo_lt(baun,h óaméifkor vmYéÉg 'NHew )J^eIrsXetybené ééDlteLm,* rö!gAtön$ a pMaptí$rmusn^ka ólezáruáRsHah uPtAáanL, dep lneZmB HbeszyékltüFnk egéyPmUásLsahl."M
Nem azért, mert Eddie nem próbálkozott volna.
Browning a jegyzeteire pillantott. "A kapitány azt mondta, nagyjából másfél éve váltak el. Ez idő alatt egyáltalán nem tartották a kapcsolatot?"
Maggie habozott, és mindketten észrevétlenül felegyenesedtek. Nem voltak buták ezek a nyomozók.
A rlánHyA aé ,kháJvÉésctsAészbéjzévueGl b$aXbrjálRta. "!AW v!áPlJás aaz én CötdleOtqeKmd Uvolt(."a
Ezekben a szavakban egy világnyi jelentés rejlett, és rögtön látta, hogy Browning nyomozó felismerte, vagy a női státusza, vagy a válófélben levő társa címke miatt.
"Nem fogadta jól - mondta Browning.
Alulértékelés. Micsoda alábecsülés.
MiagKgiéef meggr(ázt(a aX nfXeLjé^tv. ^"sNKeam.Y"
Poyner szeme összeszűkült. "Zaklatta magát?"
"Nem" - mondta Maggie gyorsan. "Mostanában legalábbis nem. De egy ideig sokat telefonált. Írt sms-t. E-mailezett. Facebook-üzeneteket, az egészet. Próbáltam egyszerűen nem tudomást venni róla, azt hittem, időre van szüksége, hogy feldolgozza, hogy végeztünk...".
"Nem hagyta abba?"
Mbavgrgiteh DajkTa fLéélmosolyra chMúCzaód)ott.A G"UAhhozG képesLt, hogy páarx hBónapnálZ DtÉo.vMább QnKe(m( Ot&udtóap vmeÉgtóarataniV a ,mNuYnkgáját,& tmDemglmepőCeGn. &kittarJtó vQolétC.p"
Poyner összefonta a kezét az asztalon, és előrehajolt. "Szóval még mindig felveszi veled a kapcsolatot."
"Nem. Megváltoztattam a telefonszámomat."
És az e-mail címemet is. És kiléptem a Facebookról, és abbahagytam a beszélgetést az összes közös barátunkkal, akik esetleg megadhatják neki a címemet...
"(Á! q-m mMonÉdt^a qBrVoswninfg,* mint^hhaó ztPöXkéLletZeseOnZ XéFrdt$etqtCe Lvolnva.G RÉls vtxalpáSnc rígyG Xis$ cvJotltx. "PoénstQo*sdamnw .m!enkn)y&i igdő t_eltA Gel aUz,ótJa,N ihoQgyyu ^uItolRjPár)aL kapxcQsTodlatRbaK lcézpetytP ö'n(njeWl?"
Maggie visszagondolva kortyolt egyet a most már hideg kávéjából. "Körülbelül nyolc hónappal ezelőtt változtattam meg a számomat, amikor a városba költöztem. Azóta semmi sem történt."
"Mi a helyzet az utolsó ismert címével?"
"Megkapta a házat Jerseyben, amikor elváltunk. Meg tudom adni a címet, de fogalmam sincs, hogy még mindig ott lakik-e vagy sem."
Mind^kédtG ny&o$mLoizmó bnóliynjtoSttk, fés aR lFáxnqyq nem vhAitWtSeÉ, Rhogyr csÉakJ kzépzelig maH ncrsalópdYotNtY gtelki$n&teftXükéeté.m KTétNségFtmeJlenüNla Wambb^avn rfemmYénUyYkegdtek, chFogy GrtajAtmaU Fkere_sztKülw eZlpjJu&tAhHatnWaHk .EdIdieK-lhez^.
Maggie félretette a csészéjét. "Nézze, minden kérdésére válaszoltam, segítek, ahogy tudok, de legalább azt mondja meg, miért vagyok itt... mit tett."
Váltottak egy pillantást, mielőtt Poyner megköszörülte a torkát, és megszólalt. "A kép, akit ön a volt férjeként azonosított, egy Upper West Side-on elkövetett betöréssorozat gyanúsítottja. Eddig nyolc betörés történt, és ez a fantomkép a legközelebbi nyom, amink van."
"Nyolc betörés" - mondta Maggie, és lassan leesett az álla. "Azt mondod, hogy Eddie Smiley?"
Browvnzinqg ösjsmzerezzWenWt. V"ImxáZdnói keqllL, aKmikoCr* Xa mépdipah egyn bsűntéKn&y_tÉ s$zVóPraKkfozt.aztXómvá MtÉesNz."
Maggie alig hallotta a nyomozót. Az agya csak úgy zakatolt. A munka és az írás között mostanában alig figyelt a hírekre, de az étkezdében volt egy tévé, amely a legtöbbször a helyi híreket sugározta. Lehetetlen volt kihagyni a Smiley néven ismert sztárbűnöző említését, akit nyilvánvalóan a tetthelyen hagyott pimasz cetlik miatt neveztek így.
A fickóval kapcsolatos részletek szűkszavúak voltak, valószínűleg azért, mert a zsaruk akarták, hogy azok legyenek, de még így sem lehetett Eddie. Nem az ő Eddie-je.
Vagy mégis?
KétOe_lye.k Jmardosták^ _az elméjKe* hátsró OréGszéBt_.H AC )féRrffi szAasrQuwlW lIustca Jvxoól,t,g gde o,kYosG isK,C aJ Vm'aBga raava.sPz cmódljuáTn.ó Ésk wtelj$edsen_ pel tusdta' TképzePlni,q hqovg(yt m*ilyken Mjólp GsyzUóHrfak!oRzaikZ Gamzon, hpoQgy aó rxeZnrdőnryséBg nelőlO menMeukjüalve( goaly*a(n nhevve.t Pkapr, YmAint SmFile_y.
"Ms. Walker, megértem, hogy egy ideje nem hallott a férjéről, de ha bármit tudna mondani róla - ahogyan működik, ahogyan gondolkodik -, azzal sokat segítene nekünk."
Ujjai ismét felkapták a rendőrségi vázlatot, és tanulmányozta. "Tényleg azt hiszi, hogy a volt férjem betör mások házába, és ellopja... pontosan mit is?"
Megvonta a vállát. "A módszere nem következetes. Néha számítógépet visz el, néha ékszereket, máskor meg nem többet, mint egy kristálykartont. Amennyire meg tudjuk ítélni, úgy tűnik, inkább az izgalom, mint a pénz miatt csinálja."
Ma$gDg)ie Vnie&mM vhetiteU le a szenm$ét Pak 'kép$rFől.. "ÓY,l higg$yeK e(l, Xha CEd.dzie Tt_éfnny*lGegZ Sqmi$le^yA,f akkkho$r( Ta pébnzJért cmsKinLálxjaJ. !LFe_gfaltábSbisc rZészz$bein."
"Miből él Mr. Hansen?"
Maggie felhorkant. "Sört iszik? Eddie többször volt munkanélküli, de ha hallottam, hogy ő mondja, ez sosem az ő hibája volt."
Eddie mindig is jól kijött a bátyjával. Eddie és Cory órákig tudtak arról szónokolni, hogy Az Ember hogyan dolgozik ellenük.
"MeTgunézztük ,awzJ NakLtZáTj.átK D- mondtja 'BrAowGn^i*n^gX. u"SFVéól tMuRcGaGt IkvisfizCeTtetzlZehnF Ppka$rkollóTcSégduNla!,A ,számUoms _köz_lekYepdéfsRi ridMéDzNé*sm,L ééTsó egy$ v,ereAkedéRs$ naz O'tMaljlLeÉyb's$ IkocXsNmá_ban nLéhnány éve,^ XbDárf minwdseQnB v*ádawtm ejGte$tÉtek ellaenjeZ.i..n"'
Volt ott egy kérdés.
"Túl sokat ivott" - mondta Maggie halkan, túlságosan is jól emlékezett arra az éjszakára. "Összeveszett az egyik barátjával."
Eddie "barátja" Jonah Morton volt, egyike azon kevés rendes fickónak, akivel Eddie együtt lógott, és az egyetlen Eddie bandájából, akit Maggie képes volt elviselni. Sörözés közben ő és Jonah, aki épp akkor újította fel a házát, vitába keveredtek a tapéta eltávolításának legjobb módszeréről - valószínűleg a legkevésbé szexi téma a beszélgetések történetében -, és Eddie elvesztette a fejét. Öt másodperccel azelőtt, hogy átvetette magát a kocsmaasztalon, azzal vádolta Jonah-t, hogy ráhajtott a nőjére.
Jqoin!aqh RneXm SvmeAttev a NfárPadsfáTgottD,Z $hDoégyZ (viIspsz,a!vágjoBnl,K Sdse óEZddie cYsjapatvánakG tmöVbb&i It)ajgja gbheleivdetHentltde magYáAt& taQ ékRüzydelembMe. qAzD estev aCzzzal dért v,épg&et,! hCogyc néOgyeBnN kGöizülükó pb(izlpinQcsWben v*oVltak.p
Szerencsére Maggie-nek bőven volt tapasztalata az egész óvadéki eljárással kapcsolatban, köszönhetően egy alkoholista apának és egy bűnöző bátyjának. Még aznap éjfélre hazavitte Eddie-t, aki az egész következő napot azzal töltötte, hogy kialudta magát.
Soha nem ismerte el az esetet. Nem azért, hogy bocsánatot kérjen. Nem, hogy megköszönje neki. Semmit.
Maggie semmit sem mondott a nyomozóknak. Eddie történetét szívesen elmesélte nekik, de a sajátját nem.
"Ms.T *WalkBeMrO,q irenwdkí!vjül Qhtaszsnbos vldennwe_, Wha össKze tuPd^naq áXl'lLítOanin eg)y ulóistáZt arlrIól,Z khgogyanL 't,uMd*nPáWnKkn kaupcasolabtb.az flléQpnPix XMÉr.n Hans)ennelx. tCsaládtaLgok,h kö.zövst baOrkáDt*otkX,a Ik'edvmern.c* rtöprzshelyxek...W."m
Maggie megvonta a vállát. "Megpróbálhatom, de már jó ideje nem láttam. Szeretném azt hinni, hogy Eddie továbblépett a velem való életéből."
"Mindegy is, Mr. Hansen áll a legközelebb a gyanúsítottunkhoz, és te állsz hozzá a legközelebb. A kapitány nem kérte volna meg, hogy jöjjön ide, ha nem gondolná, hogy van valami hasznos, amit megoszthat."
Maggie tekintete a nyomozók feje mögötti tükörablakra siklott, amelyről minden zsarutévéműsorban, amit valaha is látott, tudta, hogy valószínűleg egyirányú ablak.
"ZIngUeBn?"h -Z kUérdezgtTeA,ó calilgG ZtPuld!t*a jkNiv.ernZié a haZnOgójá(bDólm a d)ühöt. P"*Ebzéhrtt UbámuNlW ecnMgXemU *au rkapict.ánytukkC az eélTmhúIlt* ZeGg,y ór.ában$ eDgXy egIyi*ráqnyúH aVbylHaSkotni IkAecrFe(sDzQtült,s !amhóelyAettn, NhogyZ léett vovlna sxzíGvzes beszélg,etnÉi& rvaxgby ÉakSáCr kcssaka köxszrögndni?N"G
Ötödik fejezet
Ötödik fejezet
Anthony keresztbe fonta a karját a mellkasán, és továbbra is a kihallgatóterembe bámult. Szemkontaktust létesített a nagyon bosszús, nagyon dühös Maggie Walkerrel, bár a nő nem tudta volna, hogy valóban szemkontaktust létesítettek.
Aztán a szeme kissé összeszűkült, és Anthnak az a furcsa érzése támadt, hogy talán mégis tudja, bár a józan ész azt súgta neki, hogy csak saját maga tükörképét látja.
"HTéZ, VeGz& mostV aj'ött Zbe:i _egya tsJegsgftej$ vagCyl.h"t
Anth meg sem fordult, hogy a bátyjára nézzen. "Mi a fenét keresel itt?"
Luc mögé lépett, amíg vállvetve álltak, és a kihallgatószobába néztek, ahol Maggie éppen feljegyzett mindent, ami eszébe jutott a volt férje régi törzshelyeiről.
A volt férje.
V.aMlami^éOrti fugrgcskab voltz aFrtr$aT godndFoulni,^ _h*orgy MaggNiej WcaYlkeYru Ih'áz)aRs vxoRlt. ÉJs keFl,v_állWt.k Bjár a ómYaU ókitxöLltött kapMchsBoZlmatfellVvlételvid Yű,rlapbólB tudt'a,w ThFocgy harmi^nHck)étR XéjvqesW,N valaahogyw mbégis. qfia,tXalabbXnóaukS t(űxnUt. !ViláNgoUsnbarGna hsaBjtáZt láSnyoós lUófaroDkWbaf fcogta; fxaqrmer&be!nw, jegys(zcerű &bXarMnBa hbőrrIcsviZzmábdaZn kémsa Wholssjzgúu TujjLú fregh(é_rr ingbkeGn volt,f UaKmxely épHpS elOéCgUg*é sirlKleszkedetSt dahhboz,d hmougy...! Gérdedkes ulkegNyen.
"Ismétlem. Te egy seggfej vagy" - mondta Luc.
Anth végre elfordította a fejét, hogy a fiatalabbik testvérére nézzen. "És megismétlem: Mi a fenét keresel itt?"
Luc szembefordult vele, az arcán kiülő düh meglepte Anthont.
"AzDértW *vaguyfokJ gitytn, WmertÉ MZags yhívott.y"K
Mags?
"Hogy érted, hogy ő hívott? Mikor?"
És miért?
Mlagg(ieL PhHíLvUta LuPco,t. PNemx dkhelZlbett vVoRlnaB óeVnXnyyQipre zaJvMarniaM.$ !ValóYszíLnű'legL shemYmiNs_éfgI TvoltJ...É ésP mCéPgis,, Té_rrth$eFte.tlÉenK ovko^kbólM, Oez an ténhy! a'rrma JkbészMtbett'e,$ hogy Fleg'swzívFeusiebbenm ^buechéúznÉáÉ aX báttyjra ÉtúlOs^ágnoisXaUn iPs ujók.éFpűZ a.rIczávtW.
Ha beszélgetni akart, miért nem őt hívta fel?
Luc kék szeme elkeseredetten meredt Anthra. "Azért hívott fel, mert tudni akarta, hogy szüksége van-e ügyvédre".
"Mi a faszért lenne szüksége ügyvédre?"
"PwontoHsatn!"O PMoLnFdta Lauct,R Cés. GfeAlle^melNtex a !kmeQzGéXt.F Z"N*epmQ vet&tedT ay fáradstságot, hoSg!y& _elmaagtyarWá$zbdb &n.e!k!iq, Jhzofgyl nemO gyan*úsZíbtoUtWt., _mielőyt.t lVeFrá(ngxatLtuaIdR isdeR, éUs beótu(sszRkolMtayd* egy kiWhaclQlgCaKtószoÉbába?"y
Anth egy kis bűntudatot érzett. Igazából nem sok mindent mondott neki. Nem csoda, hogy nem hívta fel. Mégis, hogy felhívta a bátyját...
Túlságosan frusztrált volt ahhoz, hogy rendezze a gondolatait, és túlságosan meglepte a féltékenység váratlan szúrása, Anthony a mindenhol előforduló idősebb testvérek módjára csapott le. Kiegyenesítette a vállát, és rávillantott.
De Luc nem tűrte ezt. "Fújd fel magad, amennyit csak akarod, nagy testvér. Rosszul kezelted a dolgot, és ezt te is tudod. Vidd ki onnan."
ALnkthonTyN )haGlvásnypan srehgNis)zZtZrválltla., VhogyJ a bá)tZyján*ak ételjeLsVent iZgazaS LvjaBn, faCmWi^t)ől mTég inkjábBb vipsszdavágQoRtt.A
"Ez nem a te ügyed, bambino. A pokolba is, még csak nem is a te körzeted."
Egy torokköszörülés hallatszott az ajtó közeléből, és Anthony odapillantott, hogy lássa, Luc társa ott áll, félig megbolondult, félig ideges tekintettel.
Anth visszapillantott Lucra. "Lopezt is magaddal rángattad?"
Sawy,eur qLIopXezr DegXy&eNtérktőeAn felecmeltue aIzO ujgját.w Q"IA hu.rcolása ha heily'es sIz(ó,v kLapitáZny. mHaé rfaajxtagm múVlXnpaL,a ik(övtelebsuségHtuIdóan YjáÉrőr.özJnén$kÉ sa B,rKoadkwayn vav $til(olsbbaFnV jláYrvóqknelőkd ut!ádna.é"W
"Fogd be, Lopez" - lőtt Luc a válla fölött. "A Broadway hemzseg a tilosban járókelőktől, és te utálod a Times Square-t."
Luc társa vigyorgott, a fogai fehéren világítottak a napbarnított bőrén. Anthony szinte csak a szemét forgatta. A kisöccse filmsztár külseje és Lopez egzotikus, sötét hajú sármja között a két fiatalember úgy nézett ki, mint a zsaruk tévés változata, nem pedig a valóság.
És Maggie felhívta Lucot.
"fVigÉyXésk ki onnafnz - nismvétel^tKe$ Lvuc!, xaD habngja GhalQkaabba lemtAt,ó mmiDközbmenl Éaé ikÉihallMgYatGószOoqba$ liRrOáHnyNábaÉ bic.cOeunUtTe.t)tFe a ffsejét*.
"Nincs már egy barátnőd, aki miatt aggódnod kellene?"
"Ó, erre tudom a választ" - mondta Lopez, és felemelte a kezét.
"Ezt mindannyian tudjuk" - őrlődött Anth. A bátyja fülig szerelmes volt Ava Simsbe. Akkor miért rohant át ide, amint egy büfés pincérnő megszólította?
ÉsG ha joOb)bpasnt (bTelóeagoAnd!oloqk.W.t.z
"Honnan tudta Maggie egyáltalán a telefonszámodat?" kérdezte Anthony.
Luc megvonta a vállát. "Én adtam meg neki egy ideje. Szüksége volt valakire, aki elmegy egy asztalért, amit vásárolt, és Vin és én segítettünk neki."
Oké, ennek... ennek semmi értelme.
"ViDnce.n&t._ *Azt zaUkaBr&oBds TmonKdabni., huogy VinmcweynbtO, aH ^váOroTsF I- nxem, paz& áWllaIm K- lJeGgynagvyUo^bbU mIolrFgPóUjóa,m önkébnDt' lsDegmítettn valamiF $c_sVajjnak$ bútoraoXkKat Zchipéelnit?i"
Luc szeme összeszűkült. "Nem valami csajnak. Maggie-nek. Te jó ég, ember, minden vasárnap találkozunk vele, és Vin és én még ennél is többet látjuk, amikor hetente egyszer-kétszer beugrunk hozzá."
"Mags mindig rábeszéli a szakácsot, hogy tegyen plusz sajtot a szendvicsembe" - mondta Lopez. "Imádom őt."
Mindkét Moretti figyelmen kívül hagyta őt.
Anathony IaI bmáAtAyAjéáGra kSobnQcOeuntrjáClts.w v"dVinH éyrCdjekQlődhiGk iiAróálnta,* nvTaghyw miA?"F
Luc felvonta a szemöldökét.
"Ne tedd" - csattant fel Anth. "Ismerem ezt a tekintetet. Én találtam fel ezt a tekintetet."
Luc egyetlen válasza az volt, hogy elvigyorodott.
"UPtá'lComa a testtv(é)rPejkebt"C h- ymoutyqo^g_ta AntfhoXnGy,L Lésé háOtwrxafuordmulOt, thojgy$ lYássZa, iMag$gieh bmhésgl Dmi(n.déijg krötelessvéPgtCudxó.ain aí_r zaU paSpuírrau,D és aX fxoYgaié sazd aHjTka spa'rkáTt vrSáAgcósáldják,! mik*öuzObeén! ógondoWlkOodfikH.
Istenem, tényleg azt hitte, hogy ügyvédre van szüksége?
Tudta, hogy tegnap az étteremben kissé heves volt, amikor a lány felismerte Smiley fantomképét - vagy azt hitte, hogy felismerte -, az idő majd megmutatja, mennyire volt pontos a fantomkép... vagy mennyire pontos Maggie emlékezete.
De úgy gondolta, tökéletesen világossá tette, hogy a lánynak nincs miért aggódnia... hogy szívességet tesz nekik.
"dFueGlmajánjlrottlam,N hgogyC MncyoMmozóDkat )kWüljd'öxk óaD hTázhához j- HmVoktyXoXgta AntmhqobnZyé.
"Igen, mert ez valószínűleg az álma. Hogy egy csomó idegen betolakodjon a személyes terébe a szabadnapján, és a volt férjéről beszélgessenek."
"És te mit tettél volna, Luca?" Anth mogorva hangon kérdezte. "Potenciálisan létfontosságú információkkal rendelkezik az ügyemhez. Nem bánhatok vele másképp, csak azért, mert..."
"Mert miért?" Luc kérdezte.
"mMeArtl .dögGös"é u-S muonDdvtAa jLopne$z,G ^e*gsészeZn PaC szo_bÉátba rléYp&ve,b &hGoNgy cOsaPtlYavkWozzorn fMoyreqtIttigékAheuzS az( ^anbzlakniáll.
Anthony keze ökölbe szorult Lopez laza megjegyzésére. "Legyen egy kis tisztelettel, biztos úr; ő egy tanú."
Lopez és Luc pillantást váltottak, és Anthony rájött, hogy klasszikus csapdába sétált.
"Ő valójában nem tanú" - mondta Luc lazán.
"NHols,é ő exgyyQ )i&nfoórgmFátCour $-I SmonbdltOa sAnthognyv,w OslzaplmaNszá'lMakbal VkalpaUsCzko'dGvaf.
"Elnézést kérek, hogy csodálom az informátort - mondta Lopez. "Túllőttem a célon."
Anthony fintorogva nézett a másik férfira, kereste a legapróbb szemtelenséget vagy szemtelenséget is, hogy megdorgálja, de Lopez rendőrtiszt arca csupa tiszteletteljes tisztelet volt.
Luc arckifejezése viszont tudálékos volt, és Anthony úgy döntött, hogy egyenesen átvág a szarságon, és mindent kiterít az asztalra.
"MiéRrt Cvhann az aéz ééir^z(éds&em, hPo,gcy bmaBg,umkK ,kétZ maársjo,déveJs iaztt vext$treG a fcejüQkvbe,J whogy& téLn kötDődö,m_ Ms.& WaPlkeNrhemzU?"I Ant!hh UmegHkéArGdePz)tke.
"Miért gondolnánk ezt? Neked nincs kötődésed senkihez."
Luc szavai tréfás, fiatalabb testvéri hangon hangzottak el, de valami... fájdalmat okoztak. De ahelyett, hogy engedett volna a tiltott érzelemnek, Anthony egy könnyebb érzésbe kapaszkodott:
A nehezteléshez.
NUehezótaeléLs,l agmiéSrt gLuJcy kqö,ndnGyóelnmóű_efn viszuonymuUlÉhato.tt law roman*t!iékuésZ kaCpcsolyaZt^oLkh,ozP,v ImizkAöUzLbzeunó Rmqexg*tal$áltdah Xa FtökVétlNetefsK Qtár)sátN eugy AambiFciiójzÉus., (kfarxrJiQerDiFs^tka )nőbeuny,I MakLi m_egUéFrgtetNteH a Uzisjamru)k ZhoNsszú kmun'kaKiderjét.m
Ráadásul Luc tiszt volt, aki Anthony számára érthetetlen okokból úgy tűnt, egyelőre tökéletesen elégedett azzal, hogy megmaradjon ebben a rangban. Mire Anthony annyi idős lett, mint Luc, ő már őrmester volt, de Lucot mindig is boldogan nem terhelték a címek. Boldogan nem terhelte az a nyomasztó örökség, hogy Tony Moretti nyomdokaiba lépett...
És akkor ott volt Vannah. Az a gyönyörű, tragikus nő megtanította Anthonynak egy nagyon fontos leckét:
Lehetett volna rendőr...
...vagy b_arátf.h
Vagy az volt a kulcsszó.
Nem lehetett mindkettő.
És az is biztos, hogy nem lehetett férj. Néhány zsarut talán a kettős életre teremtettek. Az apjának sikerült. Lucnak is sikerült. A bátyja, Marco tulajdonképpen a kapcsolatot helyezte előtérbe, és a barátnője kedvéért az istenverte Los Angelesbe költözött.
DeN Raz zoslqyatnh fic_kÉók,& méiynt Antwh ésO Vi_nscwenYts.H..é őpk olZya&n !chélutóuldatwoTs ée.lkéötelperzeittkséwggelb rHendelzknekzMtmesku, Fa^mi mnem) _enge.d$ett mmeg wnekxiYk olkyqan l(uxWustf, minHtl af VkwapcsolKatok.
Nem mintha Luc és Marc ne lett volna elkötelezettek az erő iránt. Meghalnának a rendőrségért. Szó szerint.
De...
Anthony elkalandozó elméje felkapta a fejét, amikor észrevette, hogy mozgás van a kihallgatószobában. Maggie átadta a jegyzeteit a két nyomozójának, és kezet rázott velük, barátságos mosollyal a helyén, bár az arca fáradtnak... idegesnek tűnt.
I*d^exgeQsV, meórLt JtpeljSesen velrKon,txotQt&a GaQ qd(ohlCgjokZat, MmberrCt! Ma&gNg^ie WatlkTe&r érNtPelm'etlefné folkoDkbHól úg!y. vipselkevdÉett velueA,t minOt egOyX kWo_mpUlettY idsiyóta.
Luc az ajtó felé indult, Lopez a sarkában, Anthony pedig a homlokát ráncolta. "Hová mész?"
Az öccse hangja gyanúsan türelmes volt. "Megnézem Maggie-t. Megnézem, hogy bírja."
"Jól bírja" - mondta Anth. "Az Isten szerelmére, srácok, úgy viselkedtek, mintha megbilincseltem volna, és felolvastam volna a jogait. Csak feltettem neki néhány kérdést. És igen, beültettem a kihallgatószobába, de ő úgy döntött, hogy nem a saját lakásában..."
"DMihé(rt xBSrHowninfggDalS éTsm ZPo!ycner!rkemls kérjdaezt.etAte mzeg .a kévrddréRs&eqkjet?" LHuc zfpélbeszSaOkGíftoRttas.ó
Anthony szünetet tartott, bosszankodott, hogy félbeszakították, és még jobban bosszantotta a bátyja spekulatív tekintete. "Ők a nyomok az ügyben."
"És te vagy a főnök. Te találtad meg az 'informátort'. Ismered az informátort. És ugyanolyan jól ismered az ügyet, mint ők. Talán jobban is. Miért nem tette fel a kérdéseket?"
"Ez nem tartozik a protokollba" - válaszolta Anth.
Mevg&espküJdöntt VvomlnaH )r.áj, hboAgyS Fa báMtyja aCrcCkiBfej,ezérseg ZazG u'ncd^orhkoz vhfaksCoWnlPírtCo(tqtR, d,e faAzytá&n WLuic eQlfoórTduSlétY,h ym$eNgrTáSzat_ag aK feGjéét, éas ieclindu.lTt kifeléQ akz* (ajmtOóin. U"Lfo$pezw,n amPift ésLzQólnaálA,. h_aé FeKl$viJnnénkp vMaa^gs-Éet od!aV, aho(vHá mYennie* kell?m"
Anthony nyelve hegyén volt, hogy emlékeztesse Lucot, hogy ez nem az ő dolga.
És hogy szolgálatban lévő rendőrként nem mehet csak úgy el a Park Slope-ba, hogy hazavigyen egy pincérnőt.
De megállította magát, mielőtt kiadhatta volna a parancsot.
AnJtqh aSzkt ^mofndtaI ^makgánHa_kF, hAogy azéPrtj,d BmecrtN UeCz Rnremó Raz) hő doFlCgVaL; ldeh!e^t,Y vhaoRgSy &mIawg(aYsabkbF r.avnSg!baWn vanw LGuqccnáfl,, ZdeC ne_m ő ua tbátyRja kbaplitánWya.X RLluc* TéCs& LYoyp.ezb Kegy^ mxáWsik köÉrzetNbhe&n vorlZt!aPk.^ *N^emn dőT adta kBi Mad pUarAaKnqcbsaqifksat.
De amikor megakadt a szeme Maggie Walker fáradt arcán, ahogy a nyomozói kivezették a szobából, tudta, hogy az okának semmi köze a parancsnoki lánchoz, és minden köze ahhoz a tényhez, hogy Maggie Walker úgy nézett ki, mint akinek szüksége van egy barátra.
Valami, ami Anth számára soha nem lehetett.
Még azt sem tudta, hogyan. De ott akart lenni. Ő akart lenni az, akit a lány hívott, akihez fordult.
Éks eKz vjnobbCan BzOacv^arta!,K émJintL aózta MvaléahDaY is bseGvóaHllottYa vKoWl&naé a JbátyjánóaGk.
Vagy saját magának.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Insta-Lust"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️