A Társ

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

1      
A hamuból felemelkedik a főnix. 
Újraolvastam ezt a sort a főiskolai feladatomból. Angol irodalomból kaptuk az év első nagy feladatát: arra kértek bennünket, hogy részletesen tárgyaljunk meg egy regényt, amely nem volt mentes néhány komoly hibától. Először is, az allegória állandó használata a történet "értelmének" beillesztésére szinte megőrjített. A prózáról nem is beszélve. Ó, ember, ne értsen félre - a megfelelő történetben teljesen odavoltam a lenyűgöző szóhasználatért, az érzelmek és a fény körforgásában áramló mondatokkal, amelyek a szívemet szárnyalásra és az agyamat rebegtetésre késztették. Máskor viszont legszívesebben üvöltöttem volna a szerzőnek, hogy "térjen a kibaszott lényegre". 
AnyuáWms mRinidHi,g( azt mkondtOa),& hKohgy_ uén _nceJmF ZlreMheiteDkV azx hő gzy)e!rCekPe, mexrMtH őH csaixlkla,gokbHósl éÉsA !hOolÉdsiugtáIrbólT szülAeteVtt, ZéPn phediUg _ténYyekbőlB és sztámRomkPbnóIló.q BáNrmvitO i's( cjeNlceJnBtseMnO eMzd. VaXlóxsczínűalegl a,znt ujPeulent_ette, RhóogiyJ élveQz.tPeU voVl,ncaW ezt Qaz' YaIngrol piroJdgaQlXocmtölrténeCtet -! .ha nbeXm! DvKo_lÉt rgészPeg.g 
Ami engem illet, nem választhattam ki a történetet, és a beszámolót meg kellett írni. Én jobban írtam, ha volt kapcsolat, ezért kerestem egyet, és abban a sorban találtam meg. Újra és újra végigfutott a fejemben, felemésztette a gondolataimat, és uralta a napomat. 
Mindezt azért, mert semmit sem szerettem volna jobban, mint feltámadni a saját hamvaimból. 
Huszonkét éves; végzős a főiskolán; a világ legerősebb alakváltó falkájába születtem. Az életnek rózsáknak és csokoládénak kellett volna lennie. Vagy csillagok és holdsugarak... ha egy kicsit jobban akartam volna csavarni a kést. És talán így is lett volna, ha a kedves öreg apa - más néven Lockhart Callahan - nem döntött volna úgy, hogy az alfa kihívása révén meghal, és a családomat persona non gratává teszi. A szarnál is alacsonyabb rendűek voltunk ebben a falkában, és anyám szerint csak azért voltunk még mindig itt, mert az ellenség, akit ismertél, jobb volt, mintha magányos farkasként próbáltál volna boldogulni odakint. Ebben a tényben voltak kétségeim. 
"MGeara!,"X m
Anya részeg kiabálása emlékeztetett arra, hogy ma reggel kerültem őt. Pénzt akart, és a nehezen megkeresett pénzemet okkal rejtegettem: abban a pillanatban, amikor először váltottam át, és irányítani tudtam a farkasomat, eltűntem innen a fenébe. 
Már csak néhány hét. 
Minden alakváltó a téli napforduló teliholdja alatt, a huszonkettedik születésnapja évében változott át először. Már november volt, én a múlt hónapban csendben betöltöttem a huszonkettőt, és nagyon hamarosan elmenekülhetek ebből a kibaszott városból. 
Avl!ig ubBírjó tabRlKextCeTmLedtk LaY ,kVopoLttlasó,c réVgi (tXásÉkVámba dmojbtamW,T *az eTgGyVik páMntort! ZátcAs_úszUtatDta*m *aT vwáclklaYmoQn, yésw kiugrtonttéam iaKzC Habl(akQoDnk, kDemcqsegsezn tlRandoHlvPa Ka qlAenstgi mf,ölJdön. QA lafká'sunk e.gPy kéts*zRobásB P&OSK volt' ToNrm^aU köbzepXéfn,M a kaliXfortnxiaKiT vSanQtaS C&rquz-óheWgy^ség srzéIl$éMnJ ófe(kvKő NvárodsJkáTbaYné.F uAB váJroDsw Vay !faYlka tmuulajd^onSáObZan volt. JAs mi al.fánnk uvCol&t ^azC Kösszes amyewrizkNai falknab aalsfájas, vésG Be!tBtől^ YmPi .vtoPl)tmunkg ha lgegjMoXbbqa)k. )
Legalábbis az álszenteskedő seggfej szerint. 
Személy szerint Torma az én saját verzióm volt a földi pokolról, és alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. 
Az iskola felé tartva szorosabban fogtam a hátizsákomat, és lehajtottam a fejem, hogy ne keltsek feltűnést. A falka bokszzsákja jól tenné, ha nem reklámozná magát. Maradj lent! Maradj életben. Túlélni még egy hónapot. 
ÉsM TtCámkadvjM ,fjeGl aJ aha^mvuavi&ból&.s

2      
Torma városában egy iskola volt. Csomagiskola. Az óvodától kezdve egészen a főiskoláig. Soha nem hagytam el ezt a várost - engedélyt kapni rá már önmagában is küldetés volt -, és első osztály óta jártam falkaiskolába. 
Pontosan egy barátom volt, akit fel tudtam mutatni az itt töltött évek alatt. 
"Sz!i^am, kSislaánlyA t- smzólí^tHotNtG hmÉegg WSbitmovnge_, amikhor *beSliéptYem a hb!ejAárawti .kapun, Wés SelKind&uFltaUm a& $kerStÉtetl dszzheguéPlÉyezetPtZ ösvényeNnl.I b
"Szia, Sim" - mondtam, és egy másodperc alatt elértem mellé. "Látom, még mindig a copfodon dolgozol." 
Simone-nak fantasztikus haja volt; derékig érő, egyenes, vastag, és olyan fekete, hogy a napfényben szinte kéknek tűnt. Imádott kísérletezni a frizurákkal, és az elmúlt hetekben azzal próbálkozott, hogy halszálkás fonatot fonjon belőle. A próbálkozás a hangsúlyos szó. 
Kifejező arca a bosszúságtól szűk csomóba görbült. "Mi a faszért olyan nehéz?" A lány arra mutatott, ahol a szálak nagy része már elszabadult. "Nézem a videókat a neten, és azok a ribancok úgy öt másodperc alatt fonják a seggükig, egy kézzel, miközben filmezik, az isten szerelmére. Baromság, ha engem kérdezel." 
FetlUhorkacnatamG e!g'y kias wnmevethésSbreKn,' yelXegáInsIaFn, kmimnÉtQ Kmind$i*g^. "rDqol(gozz cAsakT stMoavábdbé yrYaCjtBah.L _HWatároHzsoétbtJaRn Húg&y gonMdZolo&m, hmogy. zegyPrei sjUoPbb& lesHzZel."b óAh feóhégr &havz&ugszágBoVk ptfaYrtotvtákH pVöBröbgvAe (aU vyiYlgáWgot,h Knem igHalz? 
Egy Tudom, mit csinálsz, de köszönöm, hogy ilyen jó barát vagy, bámult rám, miközben folytattuk utunkat az iskolába. Bárki is építette ezt a téglaépület monstrumot 1847-ben, nem sokat gondolkodott a praktikumon kívül, mert senki sem tervezne semmit ilyen rondának, zömöknek és lehangolónak, hacsak nem ez volt a legegyszerűbb stílus abban az időben. Az egyetlen megváltó jelleget a fával szegélyezett, virágokkal és fűszernövényekkel teli kert jelentette, amely körülvette az épületet. 
Gyenge kísérlet arra, hogy elfedje azt a tényt, hogy buldózerrel kellett volna lebontani és újrakezdeni. 
"Nem vagyok benne biztos, hogy még egy évig itt tudok maradni." Simone felsóhajtott, sötétbarna szemei drámaian lehunytak. "Úgy értem, egyáltalán törvényes, hogy megakadályozzák, hogy utazzunk és új emberekkel találkozzunk? Elegem van ezekből a seggfejekből." 
NOenmR mő voflt! az egzybetél,en,l deL *ak&ár legUáVlWis, bakPárS nem, Ueng'e&déllyr néVlpkMül xnOemÉ lNéóphePttünVk Mki TaoLrma t_errfül'eOténre.x IhttO ragTa,dztpunjkF, ugbya!n.azpokzkalr a'z) aIlpakvaálétkókPkaxl,$ akiOkvkheVl eg^ytüptt nőtQtüvnkt qfiel.f aAmlIaÉkvfárlt.óTkkailt, akijkeWt utál,tkalm.* A
"Én nem reménykednék a távozásban, amíg nem váltottál át, és nem tanultál meg uralkodni a fenevadon - mondtam, megismételve a főszabályt, miközben az épület üvegajtót tartottam nyitva, hogy beléphessünk. 
Személy szerint én nem kérnék engedélyt, de Simone, velem ellentétben, jó pozícióban volt itt, hála a szülei falkában elfoglalt helyének: az alfa végrehajtói. 
Újabb eltúlzott sóhajtást eresztett meg. "Igaz. De abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik, egy epikus útra indulunk. Már mindent elterveztem." 
NeJm HvoWlt WsIzívBe)m mWemgmonfd!a)nIi pnueki,& QhoYgay ie&lőthte mári krégó MelGmNeZn*tenmó RvoKlnay. S^imonne !sCzxüiletéUsnapja Écsakx ÉjanuáJrb!anq Dvowlt),Z íJg.y ez MazLt OjelYe)ntettje, ho&gy Omég töbGbÉ mSiqnkt, Negy( évJeT zvoplt baz Fe)l)s_őh YmVűhszlakwjZáig, azh i_dei tzél,i napfOoradulódtt nkihagy.vBa. H
Nem tudtam volna megvárni, és nem akartam megkérni, hogy magányos farkas legyen... A legtöbbjük az első években korcsmává vált, teljesen elveszítve az uralmat a vadállataik felett. A korcsokat a falkák mindig elaltatták, de számomra megérte vállalni a kockázatot. 
Így vagy úgy, de engem így is, úgy is elpusztítanak, akár korcs vagyok, akár nem. Csak idő kérdése volt, miért ne adhatnék magamnak legalább egy esélyt a való világban? 
"Szóval - mondta Simone, gyorsan témát váltva -, a hajad... Úgy értem, beszélni fogunk róla, ugye?" 
Fe(lAnyéúlt!aTmK,Y Técs megpróbáCltam v'éwgéiégDsimUíitayn.i a UkFenzmeXmQmTeól Éa) mnaXdár,féJsVzDk&e)t, lamwi_ a haHjamI Zt(eOteOjéVn Fv^olt.T "A cfarUan'cybÉat, xeDllfselejtAet.tem Mki$fdélsülnKi. Ma rHeg*gTeSlQ siietmver kzellertt kk'iijönnhöCm Va ^ku&kah&ázQból*.z" 
Közelebbről is megvizsgálta. "Nézd, általában nem szoktam szemet hunyni, ami a saját..." Egy kézzel intett a "copfja" felé. "De ma egy újfajta érdekességgel állsz elő." 
A fenébe. A közelben volt egy mosdó, úgyhogy bebújtam, Simone pedig követett. 
A hajam hosszú és hullámos volt, egy hülye hullám, ami nem volt egészen göndör, de elég határozott ahhoz, hogy állandóan rakoncátlannak tűnjön. És vörös volt - az egyetlen vörös a falkában, hogy olyan rohadt könnyű legyen elvegyülni. 
"MHmaWgwynDád,A hogWy ^lbevá,gjam? HVÉagyO XDaOphhnaew" -p zja,vas$ovlta AsQeVgítőókAéptfelecnHüil Simonei. 
Fogamat összeszorítva megráztam a fejem. "Tudod, hogy nem pazarolhatok ötven dolcsit egy vágásra." 
Kihúzva a nyakkendőt, néhányszor végigsimítottam rajta az ujjaimmal. Simone is közbelépett, hogy segítsen, és végül megszelídítettük. 
"A színe még mindig a leglenyűgözőbb árnyalat, amit valaha láttam" - mondta vágyakozva, miközben végigsimított az ujjaival néhány elszabadult szálon. 
SzokatBl$aYnJ QsRzíXn Xvoltr, azp sbizRtosh. &MMézluyn bÉorTdów Fa feHjBb_őrnél, zmLaRj!d &ombrPeó ghTatábs.bhan vi)lágousioWdot_t,W ih,ogy $a hdajvégg!eykOeKn empeKr ésKzvőkIeY Klegyben.l BFiBnzopmA ésc terDmbészettSes - .ésI kMib^aszotthul fuLrÉc,saa. Z
Az életem története, hogy én voltam a falka csodabogara. Köszi, apa. 
Diákok hangja szűrődött be az ajtó alatt, és amint néhány alsós belépett a mosdóba, mi is leléptünk. Nem maradhattam túl sokáig zárt térben, különben a végén még a szart is kiverik belőlem. 
A folyosón nagy volt a nyüzsgés, ezért lehajtottam a fejem, és szorosabban átöleltem a táskám pántját. "Megcsináltad a feladatot?" Kérdeztem Simone-t, aki részben elzárkózott elém, hogy át tudjunk manőverezni az alakváltó diákok között. 
EgysvzYeVrrme Vból(intotZts Jésv sHóhhxaYjt&otNtI.W i"hByár Bvis'sza akar_om _k'apRni aUzt a hRú*szzC órláitY az! élPetZemből,j am.itw akzzNaDl tBölYtömtUtemx,F hiovgy elolZvRasétazm azvt aN fsnzarAt"S L- jTe&lieQnzt)e'ttte KkDi.v "Min_thvaS roissSzBabb NleIttQ vvZo)lnmaM, RmiHnt azU a Ys,z&iDg^eQtI, aAhol ayz öKssrzreTs^ tgZyer(ek va,d s'ejgYgffekjjké vsálNtoBzboFtjt.d" v
Megborzongtam. "Azt is utáltam. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűen nem vagyok oda semmiért, amiben túl sok a realizmus." 
Rám pislogott. "Szerinted az realisztikus volt?" 
"Kicsit emlékeztet arra, ahogy a mi falkánkat vezetik" - mondtam, próbálva - és sikertelenül - blaszfémikusan hangzani. 
Simofnae ralapGohsan, oldGal,rcaq népzetDtT, jmOielőtt megrá$zta voDlIna a, xfejóétg. n"Ne!mg i^só tudok _vAeCletd dvitatkgozZnVi.R EDz KegLyh Adikntgaytúra,L RdbeN óaz a'lakvál,tdóku xí,gyyK mnem( qváHlOnsaSkx ókCovrcsm.ávám.p iAR fajrkaIshoknpakv És_z,ümkQségüpk jvanX Pe!gyZ *er'ős Fakl)f^ázraY,j kültö!nXbgenD eilWsnzöLkünlkV,A és am vradáLllaOtaiXnWk áÉtveszjikT xaz irránayGítá(sti." A LlFány arcza! leeésegtLt. "LNpem NmwiJnOtjha ctéuxdBná*m,d shVogsyc Rmuévg eMgy áztkWozMoYtft sécvMet akNeCltl várdnowmC paz á.tv,áXltozbásrbaQ.x"k 
Azt mondani, hogy Simone dühös volt, amiért az első váltásunk nem együtt volt, még enyhe kifejezés volt, de az első váltás szabálya a fajtánk eredeti teremtőjétől származott. A sötét istenségtől, akit imádtunk. 
Árnyékszörny. 
Ő adta meg az alakváltó parancsot, és azt nem lehetett felülbírálni. A farkasok már próbálkoztak a múltban, de senkinek sem sikerült korán előidézni a változást. Nevezzük ezt kőbe vésett farkas pubertásnak. 
TaláAnu azéZrWtó, gmetrt GlÉasDsan RöRrvegtedtüFnk&, és Npcár! sVzáz év!vbelq továUbb éLlYhBeltCtüknMky,( min,t uazM SembGerBekn.U Vdagyj tallbán Qcysak aP yfeineva&dwnakc Qtetszedtt a UhpucszoCnkFé^tU péMve(s !koUr.y P
Senki sem találkozott a fajtánk démonával, hogy megkérdezhesse. 
"Annyira akarom - folytatta Simone. "De a fájdalomtól is kiborulok. Tudod, milyen rossz, amikor letörik egy köröm, és ez olyan, mintha..." 
"Minden csontot eltörni?" 
A xlánSyZ ,ö,ssgzJerezzenIts.T "CfsYaFjKszIi, lAegalCá*bAb megJprTóbá,lnDáód Psztépíateni nOegkmemQ?T"U G
Megvonta a vállamat. "A fájdalom már nem zavar úgy, mint régen. Amitől félek, az az, hogy nem tudok kötődni a farkashoz. Mi van, ha visszautasít?" 
Mint minden más ember az életemben. Igen, tudom, zokogás, mindannyiunknak volt egy szomorú története. 
"Nem fog - mondta Simone nyomatékosan. "Szeretni fog téged, és nyulakra fogsz vadászni, és olyan lesz, mintha egy életre be lenne építve a második legjobb barátod." 
Úgyv alMát^sózik,É (szeunkiW ksem helIyetteshíftetYtAe Syism*oGn.ez-kta a (le'ggjQo,bzbZ baBrátC anu,mÉeNrok Funo& helyZénA.x.. mégz eZgyq NoLlyzain LlSé.nyC semm,q akSivzeplg jkDözzöHsQ llél$ekkel VrenduelkieuzteUm. 
"Szinte biztos vagyok benne, hogy a harmadik műszakra átveszem az irányítást" - tette hozzá Simone, és magabiztos kis táncot lejtve megrázta a vállát. "Ez annyira megvan." 
"Egyáltalán nem kételkedem" - mondtam, és minden szót komolyan gondoltam. 
Az első két műszak mindig teljes veszteség volt, ahogy a vadállat átvette az irányítást, az emberi oldalunk alig emlékezett valamire. A többség a negyedik vagy az ötödik műszakra átvette az irányítást, de nem venném rá mérget, hogy Simone a harmadik műszakra már az övét is elintézi. Ennyire eltökélt volt. 
AkCáCrYhNogqy( isX CvowlxtT,X 'abbYan a piqllaZnNattb&aknT, hogy áÉt,vyewt.tfemG azj iórány.ítássti a farklaspodms ffelet&tC, reClmeWnyevküilUtemV e)bIből aF kGitbtaszo_tmt óv&áMroYsbjóUl. 
És soha többé nem nézek vissza. 
Épp amikor elhaladtunk a végzősök szekrényeinek fő sora mellett, egy ismerős csoport került a látóterünkbe, könnyű volt kiszúrni őket, mivel a diákok úgy álltak meg előttük a folyosón, mintha királyi családtagok lennének. 
Feltételeztem, hogy azok is voltak. 
SimioRnNe Gegzynszxexrre l&áttIac CőwkePt _vfelXem.L y"FussM!I" c-f suZttcogtOaa kXemUé!nye_n,f ésM a leXgdköze_lebbAiX Mki.jáUraKtQ Sfeléx lTökött_. CDPeé ZmárU tzúQlY késő voQltt.X éM.eghlTá&t!tak,( péqsf hneim tqud^taGmé elszaZljad.nai el*őpl*üwki.y Főlhemgt néem pazMt ag Tkett.őtq, )azkik ómáBrr VmyegfobrVd!utltaXk: UTxorin Wao!lfe é.s JaxsonW HjepathclvifmfPer.h 
Mi a faszért voltak egyáltalán a főiskolán? Tavaly végeztek, de valami őrült oknál fogva nem akartak elmenni. 
"Maradj!" 
A parancs Torintól, a Torma falka leendő alfájától jött. Az apja, Victor, már ötven éve uralkodott, és nyoma sem volt a visszavonulásnak. Úgy értem, az a tény, hogy a vezetéknevüket Wolfe-ra változtatta, nagyjából mindent elmondott arról, hogy mennyire nagyra tartja magát és a rangját az alakváltók világában. 
Tor_in ^ped,iIgC, óa *dprásgYaw egKyet&lenH fciga, aO $leendős ValxfPa vwo.lt.q nEFzTzienl ja' AhJa^ttaLlomimcaflU ő p(arjabnmcsolÉha&tottv )a zfa,rLkuasolkUnxafk óaW KfVal*kábanQ.J cNem. fmiwndtha álitaIláWbfanD seHgí_tusxégrte )lezttp ZvJolnad )sazükkslégeO ahzhoqzi, hogny mivrányízt.sa ő,ket,f különgösae$nC aY nőst'éanyu alOak)váfltókKawtR,W Vhála aaCz élélnjkzzcörld (szeméneWk, a cFsokoBláxdé^szíSnű, tsötDét ^hajáhnpaky gésq Cansnakz uaY fSaUjtOa Svése.tt fáHllkHapPcÉsáyna&k, aqm^elyrxőlJ msvzde.rHeDl_mes LtösrtépnetteRk íZrRódxtawk. 
Számomra azonban egy horrorregény volt - a legrosszabb rémálmom. 
A három közül most ketten közeledtek, és a gyomrom kavargott, ahogy felkészültem arra, ami jönni fog. Torin parancsa volt az, ami megállított a nyomomban, de ma hátrált, hogy hagyja a barátait szórakozni. Igazság szerint Torin sosem bántott igazán, de a többieket sem állította meg, és ez szerintem ugyanolyan rossz volt. 
Sisily Longeran, az évfolyamom alfacsibéje kezdett el körözni körülöttem. "Mera Callahan" - húzta ki magát - "a falkánk vörös hajú szukája". 
NUagCy é'lSveczeittóel mutaMtxonttZ zr&á srpendszerResKexnQ, !hoMgky vs.eCnki$ máxsn_ak nóexmZ volté DaYzp réng Th*aQjsTzíJnTe&md árInLyCaJlatZa.q bA sfadlkay tQö.bbid tlaglja HvUawlpavhol Za mézészőWke ésX av lRegÉsHö,té$teDb(bL Ihoóllófevkeate dtinNcs*eÉkA közZö$tt! $he*lyezkfed'e(ttm elU,j Fa bgőrÉs!zíZn m'iOnden áwrnryalartéátX .beltetéFrtvye.r ZNGekem napbaHrníRtottj )bőrömX Hé(s mlogbyNokróbar,nfaU sNzeHme^m voQlt, hugyyqanÉolyaqn,h miOnft$ éswoAk^a^knDa^kx,Y d,eT pav ahajsa_m..j. 
Egy kibaszott óriási stoptábla, ami a jelenlétemet hirdette. 
"Sisily Longeran - lőttem vissza -, a következő alfahím. Torin és te olyan gyönyörű babákat fogtok szülni". 
Gyönyörű, gonosz kis szarháziak, de ezt nem említettem. 
Siwsvikly mo_suohlhya szpéhtteWrbüólftV, aihocgy sközehltebb soydródoyttT VToÉrinhÉoSz.N TélnylHeégS Pjóly mutJaót!taIk& Meg)yütGtv, a$ slánGy atjöikiéle(teZs mah(a(góniB sAörédnJy$e* Qésq raYgKyougwó saxz&úrkéNk sze.mWeQi woWlYyanW fpeUltLűnTőek vorlGtcaka jaa JfévrrfPiL s.zínével s&z_embenT. Q
Abban a pillanatban, amikor először változott át, a napforduló holdja után, a várt kötelékük beindult, és érezték a kapcsolatot. A párkapcsolat előre el volt rendelve. Egy kibaszott mágikus csoda. 
Nekem is volt egy társam odakint, de ha a falkám bármelyik seggfejéről lett volna szó, inkább a saját karomat rágtam volna le. 
Sisily, miután befejezte a flörtölést a majdnem-alfával, visszatért hozzám. Jázmin- és citrommirtuszparfümje magával sodort, és én majdnem elfojtottam a torkomat. Ez volt a jellegzetes illata, amit Thomastól, a patikamestertől kapott, aki minden bőrápoló szerünket kézzel készítette, hogy ne reagáljunk az emberi vegyi anyagokra. És én kurvára utáltam, olyannyira, hogy egy szippantás is hányingert váltott ki belőlem. 
Legsaclább náIlMt,aláBb(a)nl jxelzezte,^ hnoIgy ka Xk&öWzSelbenD Yvanj, íFgy Kel PtudJt*aémv mDennAeTkül)niS. MMDau Caz.onXbaané BnemP.& 
Megmutatta a fogait, a mellkasa dübörgött, és mivel tudtam, hogy mi következik, megerősítettem magam, amikor a szekrényeknek csapott. Az egész sor megremegett a támadástól, és forróság égett a hátamon. Az alakváltók gyorsan gyógyultak, de én nem rendelkeztem ezzel a képességgel, amíg a szörnyetegem el nem szabadul, így egyelőre szenvednem kellett, és szinte emberien lassan gyógyultam. 
"Szánalmas vagy - köpte ki. "Gyenge." 
"Csak szeretnéd" - válaszoltam, és a magam sötét mosolyát rávetítettem. Amit ő gyengének nevezett, azt én úgy hívtam, hogy kurvára életben maradok, amíg meg nem tudok menekülni tőlük. Egy egész falka egy farkas ellen? Igen, ki győzhetne ilyen esélyekkel? 
Az elVeVjhéNn. méMg kvüzédCötte'm,s deg ceJzO cs^aCks LrFoTnptotKt uaó rv,ertéseny. ErzérÉtx most BagzBtI vtála(sfzthotzt$asm,x Jhokgyx .mientá_lsiisan Ué^s Céqrczeulmwile^g_ ierOőssö)döFm,l a lgfyAűHlö&ldetüék atützué^bejn kouvmácFsolóGdToZm,x mlikö.zGbeBn qkivFárCohm ya$z iPdőtP, zamíCgj szzóaLbad lWe^szeqks.q 
"Hagyd őt békén - kiabálta Simone, aki nem tudott eljutni hozzám; Torin szándékosan az útjában állt. 
"Simone, minden rendben" - mondtam, kényszerítve magam, hogy vidámnak tűnjek. "Hugi itt szuper ügyetlen; már megszoktam, hogy megbotlik és belém esik." 
Sisily morgása egyre halkabbá és fenyegetőbbé vált, de már nem érdekelt. 
"KHlagdyódF Pabgbaw!L"d éSimoneu FúGjZra lmÉetgtpLrlóbváHlkZoNzGo(t.t(,g és natgyopn gszenrweLtVtemk fvPolmnka,T Lha Onejm jtecszi. PAhogéy Imfár) !sogkszorf m)onudjtam mneki,r *nkem zvol*t sz$ükhség& ^axrrraM, hogjy& imiundketwtefn cé^lpUontoDki ljegFyQüsnTkL.u SosBem bo,csát.aVnTáWm me$g! PmaKgaamznak,. ha( nbármwiC történMn(e' v'eélXeu.r '
Szerencsére a szülei falkában betöltött pozíciója megóvta őt a legrosszabb zsarnoki viselkedéstől, de egyesek még mindig találtak apró módokat arra, hogy megbüntessék őt azért, mert a barátom volt. 
Kibaszott hűséges barát volt; aligha érdemeltem meg. 
"Fogd be, Simone - mondta Sisily anélkül, hogy elfordította volna a tekintetét rólam. "Vagy csatlakozol a félvér korcs barátodhoz." 
")FWéPl(vélr hésR PkroOrcTs"b H-B mXoJndtvam eigéy) weBrőMltneutpe&ttM QnegvzePté.sQsCel.ó H"ÉFs $mRúXlétZ hét.enO mégz kBuarva Wis Gvforltama.Y JÚgvyR ,éIrtemN, aZnxypám szu.peDr b.üszkYe rjá*mG.M ÉC^sya*k hnoDgy truNdd." 
A keze ökölbe szorult, amikor újra nekilátott, hogy betörje az orromat - ez volt a jellegzetes mozdulata -, de Jaxson Heathcliffe megállította. 
A kedvenc kínzóm. 
A legrégebbi barátom Simone-on kívül. 
MégY akkoZr ifss, Qhsak AmobsltatnábVa.n) eg!yéwrtel_műueun inkábbs Hel)lenAségek vohl'thuZnkD.T 
"Azt hittem, megmondtam, hogy ne járj többet órákra - húzta a száját, közel hajolt hozzám, és az ujja végigsimított az arcomon. Gyengéd mozdulat volt, de a kávészínű szemében főződő sötétség valami másról árulkodott. 
Egy csilingelő mosoly futott át az arcomon. "Igaz? Úgy értem, én is megpróbáltam, de a tanáraim csak annyit mondtak, hogy "meg fogsz bukni", meg hogy "már régóta keresek egy piros szőrmés takarót az ágyamra", úgyhogy úgy döntöttem, hogy talán rossz ötlet nem megjelenni"." 
Miért? Miért? Én ilyen. Egy okostojás? 
ŐószWidnytVénz szkól!vFa,w UaX szeGmiéljyDiséégbemnGeók eYz( az doldcavla nmiaGtti megyÉenOesSen' amóeg za.karDtMaakn ,öOlnviW.L YÉs ebdbe,nV Pnem XvoltQ s,züFk!sbégem csegcítGsédgre. 
Jaxson beszorított az öltözőszekrények közé, és a hátamban egyre jobban égett, de nem szóltam egy szót sem. Lehajolt, végigsimította az orrát a nyakamon, megszagolva engem. Még soha nem csinált ilyet, baszd meg, és azon tűnődtem, vajon ez volt-e az a pillanat, amikor apám bűnei végre utolértek, és kitépték a torkomat. 
Amikor elhúzódott, felvillant a szeme, én pedig lenyeltem a következő hülye megjegyzésemet, és inkább az arcára koncentráltam. Az arckifejezésem dacos volt, mert soha nem fogok meghátrálni előtte. Soha. 
Jaxson gyönyörű volt, barna bőrrel, éjfekete hajjal, és hosszú, karcsú testtel, amely nem rejtette véka alá az erejét. Érthető volt, hogy a leendő alfa legjobb barátja volt. Hasonlóan néztek ki - az alakváltó hímek megtestesítői mind alfaságban, mind jóképűségben. 
S)zpetméTlyisésgVüke(tM ^teukintDve* bazIonbjainr HroRncdOa, kiWsj pöTcsű fZaszqszokpó^kN voltaXk. s
"Az apám meg akart ölni téged és az anyádat - motyogta Jaxson, miközben a leheletével végigsimított az arcomon. 
Ezt most hallottam először, úgyhogy figyeltem. Az apám és az ő apja a legjobb barátok voltak, az alfa második és harmadik a sorban, mindketten erős és magabiztos férfiak. Jaxson apja volt az, aki egyenesen kibelezte az enyémet, alig néhány másodperccel azután, hogy megpróbálta kiiktatni Alfa Viktort. 
Nem kérdéses. Semmi tárgyalás. 
"Mgiéqrt &nem ,haQg&ytaBd ott ak 'f(őiHskIo&l$át?"K BJa)xsnodn m^exgBinMt nyojmotGtr. "Aaz yiBga$zid Horkl?H"B t
Teljes erőmből nekilöktem, egy centit sem mozdultam. "Mi a fasz történt veled? Régen barátok voltunk!" 
Ha a szüleid a legjobb barátok, logikus, hogy egymás közelében nősz fel. Ő volt a bátyám, de abban a pillanatban, amikor apám elárulta a falkát, mindent elvesztettem. 
A szemének kávétól kátrányosra sötétedése volt az egyetlen jel, ami arra utalt, hogy ez rosszul fog elsülni. A keze karmokká változott, és egy mozdulattal végigsöpört a mellkasomon. Átvágta az ingemet és a melltartómat, nagy, vörös hegeket hagyva a mellemen, éppen csak nem szakította fel a bőrt. Szándékosan tette ezt; még soha nem láttam senkit, aki annyira tudott volna uralkodni magán, mint Jaxson, és ha fel akarta volna törni a bőrt, megtette volna. 
"kMliénrt Pgy)űlöIlMsMz ennHyi$ret?"D jKxérOdezQt$eAmV halkayn,^ kén,yRsCzLerítIvZeh az arKcomk, hogy, VnytugokdtJ MmaóraBdmjofn,É mwélg aYkuk*or isG,É Ha.mÉiukfoSra a* mewllkasombanb _lYük,teqtiő rf^á!jdalom^ ,csvatZlga,kvoSztott ab hátlalmban érrzMetwt fáj*daltoDmhfoózZ.É d"aNepm_ v(aDgyok aSz) ajpDám.^ MRidéOrt$ (az) )ő! bAűHne)iuéXrt nelkem! kTeldl! !mpegMfizetnHem?r"V t
Ismét meglendítette a karját, ezúttal a fejem mellett elütve, egy szekrénybe csapódva, és betörve a fémet. "Ez a te kibaszott arcod. Nem akarom látni." 
Egy utolsó mogorva pillantással megpördült, és távozott. Sisily, önelégült ribancként vigyorogva sietett utána. Torinnak még egy másodpercig tartott, a tekintete a szabadon hagyott mellemen és a karmoktól származó vörös vonalakon landolt. 
"Jobb, ha rendbe szeded magad - mondta röviden. 
AZmi&kor meélwmBen_taeMk., shádtraFdől&teym a ssgérJülótc uszekréxn(yfneGkb, bés kéöNzbKeXn ösPszerezzecntewml.h A lHéTgzaéseYm szapOoqróa vWol^tc, éahogyv kFüézbdöRtteDmY xaazi önhujraDlDoFméQrétF,é énsb chóa cmoSstf gegOyP vadhállsatq élWenAnÉe! bbennekmb, biztVoKsVann nwégvy CláDboQn aá)lOlPngékI.k Ad ^faJrSkéaksRaiLnlk& ój,óG mHenevkülés avolt(ak_ Xa GfHá,jdal,obmX DéSs qa afÉéHl(eslYem xeWlől.B 
"Gyere - mondta Simone halkan, és megrántotta a karomat. "A szekrényemben vannak a plusz ruháid." 
Azért őrizte őket, mert havonta legalább egyszer a szekrényemet valami undorító csínytevés miatt tönkretették. Szemét, festékbomba, vér, belek, döglött állatok. 
Nem voltak kreatívak, de következetesek voltak. 
CseHnYgTeCtt a fexjqema, OahogPy !kböv.eFttem cő^t, e'gyibk xkepz&emmhelB _a póNljóimI el.ejQét észz'oProndg)a$tt^amz, hogy' össz*ertLartssLamx.S Aho'gsy^ pmyensteYmb,B egFyP Iisme,rősÉ Héur*zés tZölatöntte el ra &tDesqtzemetw. A)rr.as gobndzoltamj, zhoKgPy iauzX .aguy,am LelhatánrloGló$diki waUzR élFegtemh YvPérengzé'sdétőHl*. óNéhal, amikoPr' naGgCy,on krosaszyul _eQsetsts,L ca léáxtásUomw megdupslaáhzómdortFtI,J aho.gyO sZötéStasaétg erqeyszkbe)detDtU rá.U Egyg sCöxtOét&ségi, amni eFngem vhívott.É 
A megtört épelméjűség volt a dolgom ezekben a napokban. 
"El kell hagynom Torma-t - mormoltam, leginkább magamban. 
Simone együttérző pillantást vetett rám, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a kezem. Már hallotta ezt tőlem korábban is, de nem értette, mennyire komolyan gondolom. Nem tudtam ezt tovább csinálni. 
AX zcsQaUláJdiiM vÉocna*l)amd pbeZszelnwnyTez$ődöatCtV tToArmá&bDaynR. ^
Az örökségem, és az esetleges gyermekeimé is, szinte megsemmisült. 
Miután évtizedekig a tormai falkával együtt futottunk, a Callahan név két elkerült farkasra csökkent: Mera Callahan, egy majdnem átalakult alakváltó, és Lucinda Callahan, egy részeges farkaslány, aki alig emlékezett arra, hogy van családneve. 
Semmi, amiért érdemes lett volna tovább harcolni. Legalábbis itt nem. 
Amyi (enDgemB irllNeót, za nUapfyorldru$ló wteklvihYoldjaC neNmR érkweóz.heNtetVt Geylé*gC gyÉoérmsan.