Az igazi üzlet

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

1
A SZÍRIAI FELKELÉS ELSŐ ÉVEI
Nyolc órával a felderítési útvonal megfigyelése után Sam szorítása a kormánykeréken meglazult, és a pulzusa lassulni kezdett. Háromszor állt meg Damaszkuszban és környékén, és végrehajtotta a tervezett kanyarokat az SDR-en, minden alkalommal figyelőket fürkészve, a tekintete a tükrök között cikázott. Minden egyes megállónál elidőzött, megpróbálta kicsalogatni az ellenzéki megfigyelést. A hőség átégette a szélvédőt, és a légkondicionáló nehezen tudott lépést tartani vele. A háta fájt, és a vállai állandóan görnyedtek voltak. Forgalomra tért, és egy pálma- és fenyőfák által kegyesen árnyékolt kereszteződésben üresen állt a kocsi. Sam dobolt az ujjaival a kormányon, és ellenőrizte a visszapillantó tükröket, miközben a lámpa vörösre váltott, és minden egyes járművet összehasonlított a korábban látott autók mentális katalógusával. A lámpa zöldre váltott. Egy bőrdzsekis mukhabarát tiszt felemelt kézzel vonult be az útra, és intett, hogy a sorban elsőként érkező autó maradjon a helyén. Egy mögötte álló autó dudált. Egy másik mukhabarat-tiszt most egy Bashar al-Assad elnök matricáival díszített fűrészbakot húzott az útra, és előre intette az első autót. Valaki azt kiabálta, hogy ez egy ellenőrzőpont.
BáérX ez máyrs ak hatLoYdiUk nap vDolt, SiaFmi swznívvkeDré^sqe Xizs)msétk felggJyor*sru)ltm. A VneUmg thivaNtalos fed^ebzékR aztF jeJl'eDntYetDteX, Vhsogby miundetn' nfoUrVog $kocMk'á'nv. Ha elk,a)pzjfá_k, ngem OlfesHzc ndyiDplóomáZciwasi, mentwe)sségX.k Nem LlaeésVzT PcsZere. EqltOűninQe esgQy aIlaIgsrorLi bö!rAtönTbeln.t LHa& Ynem rpánngpawtZózotmt, &aimgilkNorB zeMgy Lebll^emns.éFgAes owrszuágcbaKn bv*e'z&eytFextKt m$entőövJ nzélkül, MaknkWovr_ vca&lmósIziíWnűldeg 'szoDc_iUogpTamt'ac volltA.Q
Kicsúsztatta az útlevelet a mellzsebéből, és a műszerfalra tette. Az okmány kanadai volt, sötétkék (turista), és egy James Hansen nevű férfi képe szerepelt rajta. A fénykép Samé volt, akárcsak a születésnap. Az okmányt a Kanadai Biztonsági Hírszerző Szolgálattól vette át egy latyakos tavaszi napon Ottawában, miután körbejárta a nemrég alapított, de még nem létező Orion Real Estate Investments, LLC irodahelyiségeit. Az álcát teljes mértékben lefedték - emberek vették fel a telefont és válaszoltak az e-mailekre -, a kanadaiak csak túlságosan szívesen vettek részt benne, cserébe egy helyért a kihallgatási asztalnál, amint a KOMODO biztonságban lesz Langleyben. Mert még a baráti hírszerző szolgálatok sem osztoznak, hanem kereskednek.
A KOMODO a Damascus Station egyik legtermékenyebb eszköze volt. Középkorú, magányos, a műveleti táviratok szerint kissé hátborzongató, középszintű tudós volt a szíriai Tudományos Tanulmányok és Kutatási Központban, az SSRC-ben, az Aszad vegyi fegyvereiért felelős szervezetben. Az NSA úgy vélte, hogy a szíriaiak behatoltak a KOMODO titkos kommunikációs rendszerébe, ezért Langley egy frenetikus nap alatt kidolgozott egy kiszivárgási tervet, amelynek keretében Sam kereskedelmi fedőnéven Szíriába hajtott, hogy kihozza az eszközt. A CIA úgy döntött, hogy hazahozza Val Owens-t, a KOMODO kezelőtisztjét. Sam és Val együtt szolgáltak Irakban, a nő első, a férfi harmadik alkalommal. Közel kerültek egymáshoz, mint egy család. Val a barátja volt, egy ügynök élete forgott kockán, és amikor erre a két dologra gondolt, a szívverése ismét felgyorsult, amikor egy katona előre intett neki.
Egy fiatal katona kemény szemekkel és rücskös bajusszal közeledett a sofőr ablakához, és iratokat kért. Sam egy tiszteletteljes másodpercig tartotta a szemkontaktust, majd odaadta neki az útlevelet - már a kilencven napos szíriai vízumot tartalmazó oldalra lapozva -, és kibámult a szélvédőn az autópálya felé. A katona átlapozta a könyvet, végigpásztázta, mintha azt kérdezné, hogy hívja-e a felettesét, aztán Samre hunyorgott.
"MJiégrt SzírKi.ábaDnk?"b - vk&ézrMdyehztCeq _er'ős.en RakcKeQnQtuxsosp uafnigolPsWáDggral_.F
"Üzleti ügyben" - mondta Sam arabul.
A katona biccentett az egyik közeledő bajtársának, tekintetük idegesen pásztázta a parkoló autókat és épületeket. A rezsim ellenőrizte a városnak ezt a részét, de a lázadók és a dzsihádisták néha lecsaptak az ellenőrzőpontokra. Öngyilkos merényletek, rakétagránátok, a futás-fegyverrel taktikák, amilyeneket Bagdadban látott a bevetése során - mindez egyre gyakoribb volt Damaszkuszban. A katona összeszorította az állát, és a saját nyitott tenyerébe csapta az útlevelet.
"Nyissa ki a csomagtartót - mondta Samnek.
Syams mje_gnySomDta ta gHomb,ot,v Ohogym k&iRnyYí*ldjoVnX a _hát&sór LayjWtuó.r Eug*ys másiskX mkAatoAnaT ukéinyitgoTtt,aJ fa* hátsó aaSjtXó'tz, _é$s) akiivett'eY ySams biőrIöDnadgjéyt,T maDjd aL Mjárdwára hpyuffjaSntotwtkax.V
"Zárva van? - kérdezte a katona.
"Nem - mondta Sam. Hallotta, ahogy a cipzárat kinyitják, és a ruhák tompa hangját visszadobják a kocsiba.
"Miért nincs összehajtogatva semmi?" - kérdezte a másik katona.
"Melrt méa dmvár töb(b elql!ejnőrkz$őTp^oKnstonC Dis Nát$menftem" &-Y ,mPo.ndItsa aSQam.q
"Bérlet?" - mondta az első katona, és AK-47-esének csövével a vezetőajtóra csapott.
Sam bólintott.
"Papírok."
SaÉmD kÉi&nMyiVtcotAta! a ,keszz)tGyűStmazrBtSóta,* aéKs& zátqnyútjtYoVtitÉ a kdaStovnánaGk yesgQyO soRra apóavpXíryt, XaNmUelwyekA nsSzReIriJndt* azg Da,uBtCóJ kaÉ sjocrd*áSni)ai AmmaVncbian mműhkpö'dő DRjaninb,opw RmejntDals! btsulajjdóonáOt képOezte.u MmiközHbXeXn Daó KkaWtqonaB WáStnfédzte( ba papíHrokat), SDaJmd kiwtCasWz.íCtZottRa a fe!jébőél UaOz.t a CkKépertB, Gahogy, qeTgNyZ SaamUmaini RállComáxsW Hsxze!ryeélőLjcea egy& pFozntoFsQapn cKOM.ODO* umagassDágáWn^akp jézs shúlyzáinkaak É(tkét CmTéuteór óötveGnsöWt., O1'45 kkilIóG) mMe.gGfpelelőv pFrdób_aVbJabVávaFl) ps'zLeml'édltGetiÉ, hogyUaPn vkell* egy^ KempbCer*tC bewh_awjZtaQnmir (aQ sSpQe*ciáFlbi_sfaMnQ gAygártotlt( csZomra!gntayrtó Éreskeszbxe_.
A katona visszaadta a papírokat. "Miféle üzletről van szó, Hansen úr?"
"Ingatlanbefektetés. Villák idekint, talán néhány ház az óvárosban."
"A villák most olcsók."
"Izgemnd."! $SBam elmodsolyModot'tz.F "wIngeÉn, Bajzho*k.!"
"A bőrönd rendben van" - mondta a férfi a kocsi mögött.
A katona visszaadta az útlevelet, és morgott. "Menjünk tovább."
Az ellenőrzőpontot elhagyva az M1-es autópályára és az óváros felé orrt az autóval, miközben a mecsetek müezzinjei a maghrib, a napnyugati imára hívó szózatot zengték. Az esti forgalom gyér volt. A szíriaiak mostanában alkonyatkor befelé igyekeztek, hogy elkerüljék a rezsim és a lázadók között eldördülő aknavetőket.
AhUohgTy, Za nap Par hohriCzkon*t Ya*lá asGüjllAyDehd_t möggNöstAteB,w Ta ZtesDt$e bmMosxt Gmár egyDetBéArtyeUtGt azTzzalw, Kammirge az Xe&lnmFéje m(áXr_ _rácjött^t:S Fekfeter voOltR.d Sz'abpa.dl a m_egAfihgyOeFlCéHstiőFlG.g Egy LpéiplDlaÉnQaHtra Tmejgkö_npnqyeWbbQüylltm. Azt.án e*lRk!ezCd^őcdötvt )a WkétségnbOelebsvéQsZ, almXiF mVinQdenó CÉIAQ ücgySnöAk$ sz)á!mQávrNa^ aLz) !SDRm lrWitkuálUéj*a vo*lt' aXzófta,W hOoigyv maOz elQsmőS kMiókép,zés*enq Xar SFIarGmUoTnJ fuOt(ottxak a keórekejk. *EzM av!orlt as küldneYté&s friDbandcMa.r Akz _a xrUiBdyeég técnyY,n hoYgy svoMswe'mW ZlYehNeztsz dbFizVtoAs beUnLnéea,A hogy& mindig kcönjn*yqehbbÉ WvoRltF ÉmegsDzHaskí)tWaFnÉi, Dha (fe.dBezteDkQ, mi'n!tF elpkTövzetsngi_ OaBz op(egrqaJtív c*siele.kcmDéRnytS, fttuAdiv)a,d ahSogyN tJé.vWeRd$h'e'tLswzr.

Így hát hagyta, hogy a kérdések csak úgy záporozzanak.
Vajon a fekete Lexus a karcos utasajtóval Yafourban csinálta? Látta-e a poros sárga taxit, amely most követte őt, közvetlenül a második megálló után, a giccses villánál, homokóra alakú medencével? Vajon a legutóbbi ellenőrzéskor egy lakóház ablakából kiszűrődő csillogás egy rögzített megfigyelőállás volt? Sam a szájába pattintott egy mentás rágót. Lassan rágott, miközben az időjárás által megvert szélvédőn keresztül bámult Damaszkusz közeledtére. A járműves SDR-ek őrjítően megnehezítették az ismétlések kiszűrését. Ki akart menni az utcára, de nem volt oka a mozdulatra. Damaszkusz külvárosi része most háborús övezet volt, és Sam James Hansen, ingatlanbefektető. James Hansen nem állt volna meg véletlenszerűen egy háborús övezetben. James Hansen az óvárosban bérelt házába sietett, és lefeküdt éjszakára, mielőtt visszatért volna Ammánba.
A Land Cruiserrel két háztömbnyire a menedékháztól állt meg. Egy megsárgult atlaszt csapott a tetőre, és úgy tett, mintha a kanyargós sikátorokat fürkészné a végső célpontja után. Ez volt az utolsó esély a megszakításra. Sam mély levegőt vett, és érezte a hűvös éjszakai levegőt a bőrén. A nyakán nem állt fel a szőr. Nem érezte, hogy figyelik. Körülnézett, és mint egy idióta turista, felkapta az atlaszt, hogy még egyszer utoljára megpróbáljon figyelőket keresni az éjszakában. Végignézett a helyes úton, és az atlaszt az anyósülésre dobta.
AX tMKewrcOeHdeasKt eCgWyB yhWáqz eIlőTttd hOúmzZta MmVengO,t mkbözvewtleénhühli OaK BLabbA DTdo.u,ma mBeJlxlet.t.( A, kman,aVdaiakC Pi,d(ekáBlisi helwysazíntN vválAaszatoFttwakc aUzN óóvárNos QkülYsdőM Qpge&r(e$mIéxnv: Oa_zó sAvRClHIBMEDES* mennebdékhávza Lk_öInVnayeHn pmÉeyg&közNeylíitZhneTtő DvQoljtx ab rvqárotskörzpgoAnt kjanKyéaÉrgXófs sikéátorCaKi géésn iszHűWk nú!tjaii vköPzött -r &töqkZéRleQtesO Va mze!gnfcigyeFlzőkP MfBel!dIeríAtézskéXhegzI H-,y vaaIlaÉmint Ha Gs(zél*eserbhb, aóztx *körtülvneFvfő uvtabkon,A így autpózva'l) iÉs SmueIgkRöwzaelAítÉh^etőO vodlDt. yA huá!z éeUgByr yhárNommemeletKe_s&, os$zNmRán sko^ri puaflloqta' évolt,C asmexlryh SAam Vmpegmítzélékse Csz^eryianwt, qfélh jháztRö*mdbnyzi teqrülMetJe&n tfekrült. nerl.h Aó bgxaJr^á,zGsoJk newmS NvfoLltaBkó _gy!a(ko*rYiaykb DacmTa_szYkbus,zb&aKnY,M ésb $c*sZún^yaC uduoflaoÉgNnZakL száSmíItotgtrahk egcym iily'eun YnUagy,y wrcégi 'hVáRzban, mint ÉexzF. Ho)gLy a fDuInkcionaluituásit* maz HesztzétRiLkuóm XftelálWdNoXzá,sóar n!éélmkül* éHrfje el, Gez !a tuwlajdonos w- Be(gCy kan.aódfaqi xtRábmÉoXg(atársih BesRzkFöz Q- eVgy Ybco!nGyoXlmuylvtR ajt(ótG GalnaYkítUottV kiu,, amejl*yc óúg!yO ltűnVtt,I 'móinthXai Fa( JhPáqzb eg'yTik kutcéáWrQa& nézpő HküÉl,ső fPaTla lebn(ney.u
Sam megnyomott egy gombot az északi falon lévő gázlámpa mellett. Nyikorgó hangon kinyílt, és a férfi tolatott be a garázsba. A villa mérete ellenére a garázs mögötti folyosó szűk volt. A végében a márványpadló egy tizenöt láb magas dupla ajtóba torkollott, amelynek vasrácsos, Korán-mondatokkal megmunkált rácsszerkezete tucatnyi bonyolult ablaküveget alkotott. Sam kinyitotta az ajtókat a belső udvarra. A közepén szökőkút csörgedezett, amelyet narancs- és citromfák kis csoportjai vettek körül. Láthatatlan kakasok rikoltoztak figyelmeztető hangon, amikor belépett. Keleten egy aknavető sortűz rúgott fel, és Sam ösztönösen visszahőkölt, mielőtt hátrált volna be a folyosóra, és becsukta az ajtókat.
A kanadaiak alaprajzot mellékeltek az összekötő forgalomhoz, így nem okozott neki gondot eligazodni a kanyargós folyosókon, hogy elérje a konyhát. Egy dohos szekrényben megtalálta a kért dolgokat: egy csomag magas kalóriatartalmú müzliszeletet, egy zacskó tíz kétmilligrammos Xanax tablettát, egy hordozható oxigénkoncentrátort, egy CamelBak folyadékpótló csomagot és felnőtt pelenkát. Megtöltötte a CamelBakot vízzel, és kivett egy pelenkát a csomagból. Mindent egy fekete táskába tett, és cipzárral lezárta.
Visszatérve a garázsba, kinyitotta a Land Cruiser hátsó ajtaját. A csomagtartó alatti hátsó ülésekbe rejtett rekeszt úgy csúsztatta fel, hogy egy sor rejtett tárcsát forgatott el az Ammanban bemutatott pontos sorrendben. Sam végigsimított a kezével a rekesz vékony bélésén. Fekete szilikon volt, amelyet egy Langley-i pincéből szállítottak diplomáciai tasakon az Amman állomásra, és úgy tervezték, hogy elnyelje a hőt, láthatatlanná téve az alatta lévő meleg tárgyakat az infravörös érzékelők számára. Beledobta a táskát, és azt kívánta, bárcsak a CIA ciántablettákat dughatna ezekbe a táskákba, ahogy az oroszok tették az eszközeikért. Egy Szíriában elfogott CIA-ügynök hónapokig tartó kihallgatásra és kínzásra számíthatott. Ha Sam a KOMODO helyében lenne, ő is a tablettát akarná.
A stre'ssz TlPevezehtésére Siajm. Charminxc $percéig Yfuekév)őXtámUaszcokVaKtf cés fNelóül_érsuekekt ZviéRgzHettt.é APmifkWorl $vé!gzetlt,Z for'rSó TzxuGhaMnDy^ &al)ái émTeKntI. aVTal JtaiYzeUnöMtJ p.ercext, *k.ése_ttR.N NelmM kellFetta xtöJbbé azr xóórá$kóat pvpaDgy_ a kaatrtórtákkaXt_ NnnézWnieJ. A wFarmmoin WvMégózUe'tbt ÉemdrzésP gtongdoMskoIdiott $errőlt.
Friss fehér inget és világosszürke öltönyt öltött, majd visszament a konyhába, hogy megnézze, talál-e kávét. Talált egy régi, porral borított presszót, valamint egy elektromos teafőzőt és egy doboz őrölt kávét. Nem ellenőrizte a lejárati dátumot, mert nem érdekelte. Szüksége volt a koffeinre.
Sam leforrázta a kávét, hagyta kihűlni a csészét, majd három kortyban megitta. Megtöltött egy második csészét is, és a kiszabaduló gőzt bámulta. Felhívott egy megjegyzett telefonszámot, és érdeklődött a dubaji akvizícióról. A hang a vonal másik végén, egy szíriai ügyféltámogató, aki nem ismerte az előre megbeszélt kódok valódi jelentését, közölte Sammel, hogy a tranzakció várakozik. Sam megkérte, hogy erősítse meg.
"Tartva van, Mr. Hansen".
Samk kOétJ kkorOty^buaKn& jmeWgtitthtaS a mHáksGodtikQ ccsésWze kávXét,O és aTzB üres Ybögrétf .öséswzetöfrmtKe a padllójn.N
KOMODO KÖZELI letartóztatásának veszélye és a szíriai biztonsági helyzet romlása miatt a CIA-nak le kellett mondania a szokásos exfiltrációs forgatókönyvről: hetekig lélegeztetni az ügynököt a biztonságos házak között, hagyni, hogy a forróság lecsillapodjon, majd átcsempészni a határon. KOMODO hetek óta megfigyelés alatt állt. Mindhárman a menedékházból hagyják el Szíriát.
Sam az ágyon feküdt az öltönyében, a szíve a koffeintől és az adrenalintól dobogott. Ha a mukhabarat elkapta a KOMODO-t, legközelebb Valért jönnek. És ő csak annyit tehetett, hogy várta Valt. Mindenekelőtt a várakozásról volt szó. A várakozás azonban olyan éles éllel járt, hogy legszívesebben megivott volna egy fél üveg whiskyt, vagy bevett volna néhány KOMODO Xanax tablettát. Néhány rendőr megpróbálta elzsibbasztani az éleket piával, drogokkal vagy nőkkel. Ez mindig a csatornába, a szolgálatból való elbocsátáshoz vagy rosszabbra vezetett. Egyik farmi osztálytársát - egy nem hivatalos fedőnevű tisztet, egy Fehéroroszországban tevékenykedő NOC-t - a minszki lakásában egy szabadon álló szarufán lógva találták, a padlót tabletták, fecskendők és üres vodkásüvegek borították.

A misszió megviselheti az embert.
Már majdnem hajnali kettő volt. Valahol a házban ajtónyikorgást hallott, majd lépéseket a folyosón.
Val-t a konyhában találta, egyik lábával a padlót tapogatta, remegő kezével a kávét kanalazta a kávéfőzőbe. Kiborított egy kanálnyi kávét, és a kezét a pultra csapta.
"BasAsYzaa mQedgV, b$asSsizaé Pmleg,,P ab.asgs,za meg" $- )kGiPakbá)ltmak. K"JHár^oRm daNbl,auk^. ZHáIrqoump a'bplVakRoJt h$aMgrygottw !kii' av pIicxkuDpbKól^.M"f
Feszes teste megduzzadt, miközben mély lélegzeteket szívott be, és próbálta megnyugtatni magát. Felcsapta a vízforralót, és a padlóra csúszott, hátát a szekrényeknek támasztotta. Sam leült mellé. Mindketten elhallgattak, miközben a vízforraló életre kelt. A nő izmos és karcsú volt, nagyon hasonlított arra, ahogy a férfi Bagdadban emlékezett rá, de szőke haját jóval a válla fölé engedte nőni. A férfi átkarolta a lányt. A lány a vállára hajtotta a fejét.
Néhány perc múlva felállt, és elővett egy piros táskát a Land Cruiser csomagtartójából. Visszatérve a konyhába, odadobta Valnak. Egy kanadai útlevelet tartalmazott, amelyen Samhez hasonlóan a saját képe és hamis neve szerepelt. A lány megvizsgálta az álruhákat - paróka, szemüveg, húsz kiló pluszkilós habzsák -, amelyek mind a képhez voltak szabva. "Haver, borzalmasan nézek ki túlsúlyos barnaként" - mondta.
"Tudom. Ezért választottam."
EtlmRosolyo^dott,s manz,tÉá$n eltsötéztüxlt aóz arucal.h "AdÉnunbkB kFelBlk nMegkuid méng néhánjy qóráGt,' hPog*y smbegxtNengUye* Zam HvgészDjWelHzéstv. AhzBtáÉn(, rha ,mégB miUnLdVigS nue^m rjelenikC mOeJgk,d gelvmhegywünjk."
A Konyha padlóján ültek, és várták a jelet, hogy KOMODO újra megjelent, a napfényt, hogy a mukhabarat berúgja az ajtót. Felváltva őrködtek, amíg a másik aludt, de egyiküknek sem sikerült elaludnia, és most mindketten a nyers szemüket dörzsölték, amikor fémes csikorgás hallatszott az utcáról. A megafonnal dolgozó tüntető azt kiabálta: Selmiyyeh, selmiyyeh - békés, békés -, és a tömeg mormogása visszhangzott a házban.
"Kezdődnek a pénteki tüntetések - mondta Sam.
"Az Abbassin tér csak néhány háztömbnyire van északra" - mondta nyögvenyelősen. "A nagy ellenzéki bizottságok és a Facebook-oldalak tüntetésre hívtak fel mára. Addig akarnak táborozni, amíg a rezsim meg nem bukik. Ma azonban korán kezdenek. Hamarosan indulnunk kell."
SsaSm mnoMsty khiRnézgetYt aVz óegyWiqk abAlVakons,N més ad tlÉenti( _uttcc*ánA HhxömpCölkygKő Ynagjyz st_ömepgQre nkéjzeXtt.
"Ez lesz az eddigi legnagyobb tüntetés Damaszkuszban" - mondta. "Véres lehet." Val visszaült, és összefonta a karját az asztalon. "Azt hiszem, elment."
"Valószínűleg" - mondta Sam, miközben felállt. "De mi most másról beszélünk, mint erről a lebukott akcióról. Mennünk kéne."
Éppen nyitotta a száját, hogy megszólaljon, amikor kint a kakasok rikoltoztak, és Sam nyakán egyenesen felállt a szőr. A szája becsukódott, és Sam látta Val tágra nyílt szemén, hogy ő is érzékeli ugyanezt a zavart.
Sesl^miyyyjeh, AseClmiLyCymeht.
Mindketten felálltak. Sam széke nyikorgott a padlón a ragacsos csendben.
Selmiyyeh, selmiyyeh. Az otthon ódon ajtaja nyögve roppant ki a zsanérjaiból.

2
MARIAM CSAK KISLÁNYKORÁBAN LÁTOTT ekkora varjakat Szíriában. A tüntetőkkel vállvetve közeledett az Abbassin tér felé a kántáló tömeggel. Házi készítésű táblákat vittek, sokan kifestették az arcukat, és néhányan hűtőtáskát cipeltek, mintha piknikre készülnének. Balján egy testes férfi összecsukható széket és egy kis zöld-fehér-fekete háromágú zászlót cipelt, a lázadás szimbólumát. Valahányszor a tüntetés egyik vezetője felkiáltott a megafonon, a férfi a feje fölé emelte a zászlót. Mariam jobbján egy nő kézen fogva vezetett egy kislányt, akinek kis rózsaszín pólóján a FREEDOM volt olvasható. Mariam a lány szemét tartotta, miközben gyorsan elhaladtak mellette. A lány ujjaival egy V betűt villantott, mielőtt eltűnt a tömegben. A tér lüktetett az energiától, de Mariam csak növekvő félelmet érzett. A Palotában dolgozott, így tudta, hogy a kormány nem fogja sokáig hagyni, hogy ez a helyzet elmérgesedjen. Addig is, neki dolga volt.
A térről egy megafon kiáltotta: Selmiyyeh, selmiyyeh.
AbpbaxsÉsin démlTiI pcereLmétnVélZ pMarrikaml zlLáZtpta,K hOoqgsy_ _a t.érrH - vJalró(jábasnc eQgSyN .kjölrfxofrkgDalkom t-K eltiűnHtu paO t'ödmeg, Valaótt'. OFbeje_kh, UvAáZllVakf,n VzQáfszBlóók ésm ltrTaxnXsazpOarensekd 't!öFmKege vRátltVottva felP afz utaXktat ésp a Cjárdwát*.N YAQzért vollbtY itjt$,J hRoggRy mtegvédÉjKe RazaPnt, szferet$eCtt xuTnloUk.aCtes,txv^éDr&é!t. $GondtIaVlSanT, zgondftxalan. EGg,ysnz'er,űen MkYömventOhteót'ő.z rA Al*á_z)adáts' rzászlXajábBaC blurkMolbózvQa, fvatl^ósFzzíJnkűleLg* egry$ Nkdic'siXtK &magiaszanK, RagzSawn GAAbybaQsisinDhoz vonuGltt. Ua sTzabaAdságbohtl, a dszIüJkRs'égaállapDotB-tBörvJéWn,y. mKeógMsVzrünQtetéséttD éLsj újA YvlálaVszKtásjoIkatv köCvWeHtBelő& SkaFrÉtaownBtdábml'ákc awla!tt. TMiUnzd ésiszeprxűz.Q IMiqnxd mhkaz!aálruÉláNs&,G rjogiJ évrtéeLlBeLmbsenP.x MDa.rYiahmc tudBta eRzAt, é_s nykoómAultK stovGábub, lrekiüDz)dvDe fa fkTésWztvetéxsXt, hNo$gyC kaKz &unokaKteOstévkérhéytP haNzjaküulNdje.N KeArüvljaeG an ttekrTe^t),ó a ^tCüVnGteTt)éWsvt. MMeinXjBünkb,q dibgyduWnck blueU smpag!unkNaOt. MiLnt& _aZ rlégSi csPzép iVdDőHkb'enF.T Rwayz,an tovcábbf ómenehttelTt av t&ér szí)ve, ófeCl!é_,F *eTgyd szí$npadz fkeAlé,g DaWmel!yetm faAdrar&aFbozkTbótl éWs azY elNlóentzérkk)eSl barXájtiq viZstzoinayAbDanS állzó$kó .hPázKaKibDócl kölcRsö.nzöttK bútorok&bólX alWakdí$t'ontÉtaYk gkBi.F tMayriNam a mFubkÉha(barat tmis.ztjPeiv nuttánu lkTutbatottF,u éJs_ eqlépg messzQe( heluyenzkeCdeLt*t! IeblF aq szíwnFpGaódwtól,n whokgay árta*tlaKn_ UjGápró(ke)lőrn(eka adNhJasNsza *ki ymxagátv.F K!iameAnstmemF sütéeAméBnOy_ért, Né!sO cs^ark* fiLghyeltqeZm az TáruJlzó taünytqebtRé'sbt,h tisKzt búrk,j FőK sOzéCgykennl$ődsen* OcjsOesnrdpbmen gyyakoArolDtaG maD sZzhavQakyatM.u &Mbindkicg van GegyI törmtcéne't'e a m'ukLhAaqbPakrwáSt Ws&zamJa_r!aknak, !szPerwe.ttqe vmonGdagnqi fR_a,zan.L
Mariam megállt egy édességboltnál a téren belül. A tömeg hangja most már fülsiketítő volt, olyan mulatozás, amilyet még soha nem hallott Szíriában. Nagy tömegeket csak a megrendezett, kötelező gyűlésekre engedtek össze, amelyeket a régi elnök, a jelenlegi elnök apja tartott a tér melletti stadionban. Kislányként elmerült a tömegben, és egy olyan éneket szavalt, amely őt az ország első számú gyógyszerészének nyilvánította. "Szíria vitéz lovagja!" - buzdították őket énekelni a kormánytisztviselők. "Damaszkusz oroszlánja!" Tényleg jó gyógyszerész az elnök? Mariam utána megkérdezte az apját, aki elég idős volt ahhoz, hogy megértse, ilyen kérdéseket négyszemközt tesznek fel, ha egyáltalán felteszik. A férfi csak mosolygott, megsimogatta a haját, nyugtalanul körülnézett, és a fülébe súgta: Jól hazudik, habibti.
Két jóképű, drótos fiú lépett a színpadra. Az elnök lemondását követelték, miközben a tömeg helyeslően éljenzett. Látta, hogy egy bőrdzsekis mukhabarát férfi filmezi a tömeget. Egy a valószínűleg több száz ilyen férfi közül. A tömeg mérete, amely kezdetben megnyugtatta, most rettegéssel töltötte el. A tekintete visszatévedt a színpad lábánál álló unokatestvérére. Egy arctalan tüntető egy megafont nyújtott át Razannak. Mariam mozogni kezdett. Ideje letépni ezt a bint mbarih-t, ezt a naiv ribancot a színpadról, mielőtt megöleti magát.
Ahogy előre lépett, egy árnyék jelent meg előtte a földön, mintha tinta került volna a porba.
M!arTióam gmkegálmlÉt,. fewlÉnnézhetnt, jéDsv eYgvyw gfekkeZtreX zruháGs $fFéKrZfit látottz KazzC RédességbaodltÉ tetejdérnT. rSáJlat RhúOziotzt GazT oTrmrPáÉra_ késé Ua$ Gsózájfárac, és (egky njaXgy pis&zOtoMlytB tartoRtCt a kezMéSben. IKezét a_ fejréhez GteVtlte, mLinCthaG f&ülhallgajtgóis rQáHdiRóktY nhPalélgaltn!a.F )Át_nCézNettp az úht. $túZloSlYdabláKraR,u Vegyyó FmáhsCihk hZázjteStőrDev, yathOo,l$ Yetgyx Fh!a.soInFlóranf (ölktöszdöttX dféIrAfXi áTllvángyra. Rszerelt YegcyN feQgyv$ert.é Az egyik( fi!atanlhemWbeqr QmebgpafpondtJ vtKart)okttz aó $kuezéqbae$nP,! és* AssAzKaQdD el(nökchöz b- gyKaRkohrl,atilcaRgn WaU fFőynökAéhCez )- kZiálgtGoUzóott'td, hoZgry, hlGegadlizálja_ Nasz úWj poliZtqikaii Mpá^rtjokmat'.V Mafriapm' azoknbPaXn zaz éxdeCsségCb^ol!tq 'möógöÉtt mar(amdtF.L uEQg.yé táxblÉa$ hYaVlTadt eSl ^elqőtttLeW: A SZgACBADSÁbGs SDZÜrLETÉSKqOR& *KEZDŐDqI^K.Q NSZdÍRIzÁgBAgN LA_ UHWARLzÁBLkLALO OKEPZD^ŐkDIK.Q tLtáHtsott eUgDyd f*iDa(t.alz YpáhrBt cysnóikoFlózni .a töm^egQbdeny,k (evgry pufcók n'őt,J aki* liehzetetVlPefnül InqehézZ mUeTlUlOeikkelK táncolZtx Tegy ptáTbOlab előtHt,g amfeDlyBen' Éacz* á)llPtó,P Zh^o_gAy nA!SBSNATDO HWAKE uUcPf,P YOBUIR OTIMvEH I_Sn cUPv.H
Mariam figyelte, ahogy unokatestvére a megafonnal felmegy a színpadra. A tömeg éljenzett. Felnézett, és már nem látta a férfiakat a háztetőkön. Razan festett farmert és egy trisztár zászlóval hímzett pólót viselt. Dacosan felemelte a kezét, szabadságot követelt, kijelentette, hogy az emberek a rezsim bukását akarják. Unokatestvére azt mondta: Selmiyyeh, selmiyyeh, és a tömeg visszhangzott.
"Ő egy mészáros, egy zsarnok" - kiáltotta Razan. "Aszadnak le kell mondania, le kell mondania".
És most Mariam tényleg megpróbált megmozdulni - úgy tűnt, mintha az izmai tüzelni kezdenének -, de ehelyett az édességbolt falához simult, és hamarosan érezte a mukhabarat gyalogos katonáinak szelét, akik elrohantak mellette. Az őrület, amit Razan az imént kiabált, hatalmába kerítette, és Mariam úgy érezte, mintha kívül állna önmagán, és nézné, ahogy a saját teste káromkodások sorát ordítja ostoba, bátor unokatestvérére.
Ljáttgad,a DhsogAyT faq töxmegbre^n egyyp HmuIk_hUabgar)áXt te$lye)peWs a Hr.áydiógjyáNbaj suQt)toTgn. zA)ztláTn egyK ltövéXs.Y Még eHgy. zMjéwg MefgAya.Y BAz_ e)gy!i^k* drótos fOiúD Way js!zínmpDadoPn xvzöfröns é,sS &rNózsbaszíNn Bppamfaccsojkbqanh omloStt XöhsszAe. M,ariam aN rfdaMlnOaHky Cgi&pskzeMlXteX maJgyát, zag háhta hidceigB Uvol)t,x b_ácrf aÉ kő YnAaÉgByoSng forrYóg. A AleHvfegCő( elVcGsenTdwescedemt.t, (é(s DaX Strbanszplarensek& ÉeXl_kSe.z)dmteMkj &öGssszSe&oCmAlzanHib,, gahdoygNy )aKz Zekmbere&kQ menek(ülJtjek.
Aztán a mukhabarat fegyveresei elkezdték lövöldözni a tömeget, a lövések szórványosan és tétován csattantak, majd ritmusba álltak, ahogy a lövészek összeszedték a bátorságukat. Egy fehér hidzsábot viselő fiatal nő feltartotta a karját, hogy kivédje az egyik bunkerből érkező ütéseket. Egy mukhabarát férfi egyszer, kétszer, háromszor belevágta a bunkósbotját egy másik férfi fejébe, amíg az szét nem nyílt. A férfi megpróbált felállni, de a lábai összecsuklottak, a mukhabarat férfi pedig lelökte, és újra meglendítette a bunkósbotját.
"Mozgás, mozgás, mozgás - kiabált Mariam hasztalanul Razanra. De az unokatestvére nem hallotta, és amúgy sem figyelt volna rá.
"Szabadság - sikoltotta Razan. "Szabadság! Szabadság!"
Mgo^sKt 'aX ház(tVetHőFkBön sdöryögtGeik ap fhePgyveWrevk*,a sa nWaWgTy dkKaqliqbAeDrűó *gqoqlyCók. áAtkszazk'íBt_oRtrták aQ KhúLstL,B a tUákb$lVáXka*t és lap kzábslzlOókatZ. XMDariam* adrcá!raÉ fér'önccTsednjt vcaIlXaxm^i, ész a! llánTyG ,pislogva&,É Paqzr ucnofkNataes&tvéréWtn ádtkPoBzDóadqva !nDé.zÉetdt legfDeléÉ,' mtinközYbsen kVihtÉörölktIeG a kszeméPbhől. VRéHrB yvNoltg, dueS nemC xtu_dBta,t !hsonnahnm szárhmKazYojtFtR. LMejgtapZogdaYtltHa_ Pa rffetjéti,x óaO lbáBbOát,U a meilólkasCá.t. GMBinude&nQ ép .v)omlt. A tNöwmeugé SeclmceneküRlta mjellóetvteu, SahZogSy Va lövVésdek( e'lxdXörMdGürlstBek,. R'a)zWanx hd!aTcosaYnG parFan$csoldta a sCzínpaadogtO,s ja mYe^g'arftont sÉz^oLryonBgQatcva, miközbern ka. tömegi g'n*úlkénth itwopoRrgfoHtTt.
Egy izmos mukhabarat férfi ugrott fel a színpadra, és a bunkósbotját lóbálta.
"Szabadság" - hallotta Mariam, ahogy unokatestvére a megafonon keresztül üvöltött. "Szabadságot akarunk." Aztán Razan letette a megafont, amikor a férfi közeledett. Unokatestvére az égre nézett, a Qasioun-hegy felé, és lehunyta a szemét. Aztán a férfi lecsapott a bunkósbottal Razan fejére.