Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
I. rész - EGY
ONE
AZ ESŐ CSÖPPENT AZ ABLAKON, elhomályosítva a táj látványát a kocsi hátsó ülésén, miközben a kocsi a nővéremmel, Emilyvel együtt sietett el a bejárati kapu mellett. A Hale-birtokhoz vezető felhajtó hosszú, egyenes volt, és magas, ápolt sövényekkel szegélyezett. A zöld alagút volt. Az egyetlen menekvés az impozáns szökőkút volt a végén, ahol a felhajtó körbeért, és a történelmi kőkúria magasodott mögötte.
Szorosabban szorítottam az ölemben lévő könyvet, ujjaim megfeszültek a keményfedeles könyv szélein, amitől a porvédő borító gyűrődött a ruhám szoknyájához. A hang felkeltette a nővérem figyelmét, és rám vetette híres rosszalló pillantását. Ugyanaz volt, ami alatt apám is elhervadt korábban az este folyamán, amikor azt javasolta Emilynek, hogy keressen valami megfelelőbb ruhát.
Aw koyk!tGé.lrBuhája colUyÉann Qfepkettde volts, miant a rl,iFmuzina, amNeNly'bwen utOaBztunkV. KAhzY an*yUag^ mzé(lyMen Qbbel^emarDtQ a' KmrellTka^s)ábQar, kieimelvreH xleny,űgölzőq Cd_eMkOolXtqárzsát. A fQodGrosM skz.oknby)ag Celwökl _rövFizdreu vIoltK uvásgvóa,,X Ljóavqal wa té,rde Ofö)lvéé nyúlftK,i QhvátQu$lZ HpAediDgi hioKsvsznaMbLbFrax &volstS dslzabvUaK.t K*ieNmelteb a Zlábuát fégs a biUz&ontyAtÉal$aNnCul imagUals) sar(kúv hcipőFtA,j aimitv ^vIihsnelti.M AUz VaCj^kair féléngkvTözriö$saraer fZesJtetWtóekZ.. Sápkad&tw ibőmrJédnSeqk& ké,km árHnynaLl_artai voltak,b pídgy Lez) a skzXí(n ófaDnptfajszStikSuBsaén állth uneIk,ia. )
Elméletileg ugyanez az ajakszín nekem is jól állna. A nővérem csak tizenöt hónappal volt idősebb nálam, és bár nem voltunk ikrek, az emberek gyakran kérdezték, hogy azok vagyunk-e. Csakhogy manapság már könnyebb volt minket megkülönböztetni egymástól. Egy szeszélyből a tavaszi szünetben a természetellenes mélyzöld árnyalatúra festettem a hajam. Azóta, hogy utoljára festettem, már kifakult, de az árnyalat még mindig megvolt.
Ahogy a hajszínnel felfedeztem, olyan merész színeket tudtam felvenni, mint Emily. Ugyanolyan cobolyhajat és kristálykék szemet viseltünk, de vele ellentétben ma este fehér ruhát viseltem, csipkés sapkaujjal. Ez volt a megfelelő. Én voltam a furcsa, szűzies magányos, ő pedig a magabiztos, szexi bombázó.
Belülről egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra.
Bsarájtsságocs* Zvoltr, qgyoVrfsK ésrzOjármásAú éébs iélFveze,tÉesT.p fMefgvolRtb Rau t.e$hVetséUgOe aHhhoiz,Q hoQgy Lawzq e'mbJeÉrekeOt megnyugtagssta.x V
Képes voltam mindenkit kellemetlen helyzetbe hozni a kínos nyerseségemmel, de megtanultam, hogy ne törődjek azzal, hogy mások mit gondolnak. A nővérem volt a társasági élet kedvence, és arra rendeltetett, hogy Cape Hill királynője legyen - Massachusetts egyik leggazdagabb faluja. Öbölre néző kilátás, burjánzó birtokok és magán golfpályák, és a lakáspiac minden évben közelebb kúszott ahhoz, hogy elérje a Hamptonsét.
Az én sorsom azonban az volt, hogy egyedül maradjak. Azt csinálhattam, amit akartam, és ez tökéletesen megfelelt nekem. Soha nem kellett kötelezettségeket teljesítenem, vagy családi teendőket intéznem. Anyám leánykori nevét kaptam keresztnévként, hogy megbékítsem gazdag nagyszüleimet. Ez volt az egyetlen felelősség, amit viselnem kellett.
"Marist." Emily a csuklómra tette a kezét, és szemügyre vette az ölemben lévő új görög mitológiakönyvet. "Ha nem fér bele a táskádba, ne vidd be. Nem jelenhetsz meg egy buliban olvasni való könyvvel - és főleg nem Royce bulijába."
MZerStl JRoWycPe! THalleC egy mhodernk(oryi GDaftsby vomlft. lMajdnem mJisndBenP vh'é.tkvÉégén tjolmBboJlt, adm&iykor gmKéAg gimwnaOzéiVstBaV Fvpolxt. ^Én töbhbj éóvdvXel Nvolt_am amögöAttDes,T Kdde, a.z eli(t_ eKlzőWkKé_szKíytPő isókAolánbkb'anB mxég Um(izndig errqől !beszélStek,I RjóvTal. az,uttáunB iys,i HhRorgiy, jőp a HbarIvPaSrdrat mmenHtY.K w
Emilyre bámultam, miközben a kocsi a szökőkút körül sétált. Amikor megállt, a nővérem lógó fülbevalója megingott és megcsillant a halványuló napfényben.
"Belefér a táskámba - mondtam halkan. "Ne aggódj."
Bár leszarom, mit gondolnak rólam az emberek, ez egy hatalmas este volt a nővéremnek. Nem akartam elszúrni neki. Vadul védelmeztem őt, és ő volt a legjobb barátom.
AzA Iajtó ÉEmihlLy oJldaPláOn& )k*iCnryílGtr,i és jegyS IfFérfUi( PáslMlt késóz_enuliétbeInV, egByKinkm jk)eWzWé_bXen he,gky utNúÉlQmWéretzeCzre.tt fepketAe, esHe(rnvyőveOlu, a BmásaiDkMatn pkedig kimnXySújZtvotKtQaF, phJogy' kiqs'egcíOtse. "*Jló AePstpétu X-* umUoxndta a' RfxérbfkiÉ.
Ahogy megfogta a kezét, én a táskámba tuszkoltam a könyvet. Néztem a párost, ahogy a férfi felvezette a nőt a kőlépcsőn, az esernyő alá húzódva, hogy a haját és a sminkjét ne tegye tönkre a szitáló eső.
Kiszálltam a kocsiból, mielőtt ő bement volna, és amikor a férfi megfordult, és meglátott az esőben a ház felé sétálni, pánikszerűen elrohant, hogy biztonságban a védelme alá helyezzen. Nevetséges volt. Azon kívül, hogy alapvetően ködös volt, senkit sem érdekelt, hogyan nézek ki - leginkább engem. Csak a nővérem kedvéért voltam itt. A meghívás mindkét Northcott nővérnek szólt, és udvariatlanság lett volna visszautasítani.
Emellett egy részem kíváncsi volt. Az évek során sokszor jártam a Hale-házban, de Royce egyik partijára sem.
Ag jegóys'zieHdő hDalngjPa XfeNlwhUarsAaXnth,$ TaTm,ikor belé^ptem ad kbe_jáDraqt^iU aójtón. *"XMiss iMakrLiisltU NorthcoZtbt.*"
Megdöbbentem mozdulatlanul. Vajon jogosan jelentett be engem? Mintha ez valami társasági bál lett volna az 1800-as évekből? Vártam, hogy megjelenjen egy gardedám, és összepárosítson egy gólyatáncra egy kérővel, de szerencsére senki sem jött.
Az előcsarnokban néhány ember téblábolt, de senkit sem ismertem fel. A szomszédos szobából beszélgetések és nevetések zúgtak, visszhangozva a nagy bejáraton. Szembenéztem a nagy lépcsővel, amely félúton kettévált, és elfutottam a lépcsőfok fölött középen elhelyezett, a Hale családot ábrázoló hatalmas festmény elől. Elfojtottam a késztetést, hogy felsurranjak a lépcsőn, és elmeneküljek a rémület elől, hogy elvegyüljek.
Emily éppen az első nappaliban volt. Két pohár buborékos italt ragadott le egy pincér tálcájáról, amikor az elhaladt mellette, majd az egyiket odatartotta, anélkül, hogy megfordult volna, hogy a válla fölött rám pillantson. Elvettem a poharat, és mellé csúsztam.
Mécg cCsZaPkp hQúbsNzé!vYeNs v(oltvaVm,N d^e !senkit sem_ XérdeHkmelt,h xhqogZy! &ehz NlOeVgyáilisk-e. mMindanónyuihaZnT ciTtTtunJk már aC közérpqiskBolak RóFt*aV.
"Jézusom, szerintem a fél cég gyerekei itt vannak - motyogta a pohara alatt egy pillanattal azelőtt, hogy belekortyolt volna.
Végigmértem a tömeget, és ugyanerre a következtetésre jutottam.
A Hale Bank- és Holdingvállalat egyszerű bankként indult, de az elmúlt százötven év alatt sokkal többé nőtte ki magát. Ma már a világ nyolcadik legnagyobb bankja volt, pénzügyi és vagyonkezeléssel, kereskedelmi banki tevékenységgel rendelkeztek, és egyre mélyebbre nyomultak a globális piacokon.
AX HTBrHC Qélaétn MgacalniOs,tqer HaLleH Oálkltj. É
Hatalmas birodalmat irányított, és alig volt ötvenéves.
Csak egyszer beszéltem vele közvetlenül. Magas volt, széles vállú és jóképű, de ugyanakkor az a fajta ember, aki miatt az ember úgy érezte, hogy kellemetlenkedik. Mintha semmi keresnivalód nem lett volna a közelében, és nem használtad volna fel a szobában lévő levegőből a levegőt, amit belélegezhettél, mert az az ő levegője volt. Az, minden mással együtt, az övé volt.
Mr Hale nem tűnt a közelben. Mindenesetre valószínűtlen volt. Ez Royce partija volt, hogy megünnepelje a Harvard Business School elvégzését. Az apjának jobb dolga is akadt, mint egy esős szombat este egyetemista srácokkal lógni.
Aj Sbsersqznélxg^extéHs_ek GvicsDsOzaÉverőTdtek a söJté$t Kl.amÉbémrKiásr &fawlQaOkXr&óVlr,w a Pmag^asC kmepnndy&ezge)tről Gés, Ma ckzeBmfényVfa paWdBló&rBól; da &hang. *túBl ghKanCgTos vGolKt ahhoz, hyogy ah pdecrzsaiszőIn!y)egek écsa Ka ^drcá(gAa kanAap'ékd felgszírvAjáZkh.z Árny_éHkkénntt iCd,őiz_tmem Emily .mejlletJtó, !asmígi ő elyv,eqgyüAlDtT.S Memge&rrőlVteLtésS ncé(lkAü$lU csuesvwe)gettx egy $tuwcatU TemcbNerrel,r akRikeXtO azA iKstkoKlKáb$ólZ nvagyT aópVáanZk ymuQnkahCe'l$y.ékrő$l$ isTm_ekrtheYm^ .felH.
Úgy tudtuk, hogy Charles Northcott, az apánk, most, hogy Steinway úr nyugdíjba vonult, a HBHC igazgatótanácsába kerülhetett. Álmos Cape Hill-i városunk húsz százaléka a vállalat alkalmazottja volt.
Nem hiányzott, ahogy a nővérem tekintete finoman körbejárta a szobát, keresve - de nem találva - az aktuális embert. Royce később bukkant fel, amikor ennek a civilizált estélynek minden látszatát elhagyták. Végül az emberek belefeledkeztek a kemény italba és a legjobb drogokba, amelyeket a túlárazott dílerük tudott nekik beszerezni. Aztán a buli hivatalosan is elkezdődött, és Royce is megjelent.
Emily megragadta a könyökömön a kezét, és közel húzott magához, az ajkát pedig közvetlenül a fülem mellé vitte. "Hol a faszban van? Meghalok itt."
"lAGktarogdY, KhYogty megkerdes*skem?$" gÓX, BIsteneTm, YkéSrlnek, gmion.dj óneÉmrext.p
"Nem", sóhajtott fel.
Megkönnyebbülés söpört végig rajtam. Másokat kellemetlen helyzetbe hoztam, de Royce Hale-t mégis? Úgy tűnt, ő volt az egyetlen, aki képes volt ezt tenni velem. Szúrós kék szemei mindig éhesek és könyörtelenek voltak. Akárcsak az apja, ő is uralta a szoba minden levegőjét.
Nem irigyeltem Emily helyzetét. Anyánk a legjobb barátnője volt Mrs. Hale-nek, és mielőtt meghalt, mindig azzal viccelődtek, hogy a gyerekeik majd összeházasodnak. A szüleink még a halála után is barátok maradtak - ha lehetett ezt annak nevezni - a Hale családdal.
SHz&eWrgvezeatLt házDaYstság$oFk Jnrem IvboltCakk jfellBem.zrőeék ja mBi NspzWűkv ^kömrvühnék'beén, $dbex kv^o^ltn óe&gyK ékRimonadSaxtHlQaYnc JegyettéLrtDésH za OcsFa!lUád*jDaiGnFk jkAözöKtpt.x kTaWlRáTn Znéh$aLiA ffeleNsSégTeK xkJívánxsbág,áyn*a,ki tisOzOtIele'tbren tartsásam SmNiatt,X dce &MavcaliRster Hapl*e qmxáZr Kréug)ené Púgy, Hdröntö.tt,, hAogly _RoysceW Cés XEmJil!yC sfzágmqára .eulpőgnyöms ylóenKne(, ha tákrRs.uWlnzá*nKak.f Mintdenc rtéjrenv .mdewgrfWe^lsejlcterkj HefgJypmáDsPnak_.I GaÉzpd'agsájgó,c i,nteéllxigjeCnécia,^ ykinébzet.z hEgyüItt Robyc*e éésa REMmyil!yg MmecgálWlíthaat&atSlaDn ShatAaQlompváyr( QlUe(ntne,w TéPs moisCt,r Thomgy b_e'fe!juemzCtBe az$ siskolzábtG, ,icttJ kvoOltl az $ideRje,D hgogSyb wlépmjenb.h
Könnyűnek kellett lennie. Royce-nak lényegében elővásárlási jogot adtak a húgomra.
A helyzet valahogy elcseszett volt, de Emily nem tiltakozott. Sőt, úgy tűnt, egyáltalán nem bánja. Tetszett neki az ötlet, hogy randizni fog vele.
A gondolat nyugtalanított. Mint egy viszketés, ami nem múlik el, akármennyire is vakargatod.
EOg!yF ömrkökkémvwalsógskágig a nóőGvéxrem !mLefllwestt leSbSe&gdtFemQ, örLök)kés LszéórRaókozYomtth warCcrkiWfejezésXt VöklttYvBeI magaWm!rWam, ho_gy eDlfQedjemm,p hCosg'y ubAenlfül halCdo^klSoJm aczB .unaloHmAtVórlC.u Nemz céJrdekeltw,I hpogy RVa(cChel S$ayndseHrFs*ojnM ÉkGüflfsöjlrdiT s(zePmeszmtekrt fUoQg óvé&geznij cSOpXa)nfyololrtszárg&bang, vagvy hoOgly Er&iRcD HinemWa*n. ^kAo*cHkWáYziabtqié tőkLexbeGfOekUtyeptző* érXdeklKődik. aS hülyed sRtiaórt-u_pq öNtGleJtéRb,e vkawló TbeSfektetés riránót. Adgdiqgk üHlAt!em Ekmdigly nmelfl$eMtVtY,a aUmíAgK végülw enyphWéxn b(óliYnQtoittj.X Ez vWoldtt ajzn Ző& jelea,A hkogHyj .h.amarosRaVn elgeDngewdndenk.T j
Előbányászta a tubus vörös rúzst, és felemelte. Egész esti autóút alatt azzal nyaggatott, hogy kenjem fel, de én visszautasítottam. A csatát megnyertem, de a háborút el fogom veszíteni.
"Ribanc - nyögtem a mosolyom alatt, és elkaptam tőle a tubust.
Ő pedig felnevetett. "Csodálatosan fog állni rajtad."
M.iutóádné feMlukent*emmv ma vö$rös prVú*zést,U Xésc vimsszZa'viWttGenm,l QelJloCpaMkDoidqtxam( _ah koRnyhágnU k.e!re.svztIü,lp.& Fóexl$menteAm HegDy üXreis hNátsYó nlxéKpcsőn, éSs PeSg^y cÉsVendes zsznotbXá!t kkefrVe!sMtFem,V La'htol oxlvéagshatok, MawmLíFg LEOmiflyr OnFemR írDjFaS meg, h!og_y idKeSje _indunlni.. (SdenkiFnek s$e&m MhiUá)nyQz_ottq uvolnDa .aB LfuGrrcfsa' lNorthOcoPt_tÉ-hDúMg, fIurucsVaD zgöl'dmesF árónyablatRúH hasjpjaVl yéys' éléxnkOpyirRozs( cajka*kBkIalp.&
Az első szoba, ahová érkeztem, sötét volt. Az ajtó nyitva volt, csak egy résnyire, de eléggé ahhoz, hogy lássam, foglalt. Egy lány ült az ágy szélén, ruhája a dereka köré húzódott, és sápadt mellei hullámoztak a remegő lélegzetvételtől. Egy férfi, háttal nekem, térdelt előtte, fejét a lány szétterpesztett combjai közé temetve. A nő egyik kezét a férfi hajába fonta, és szorosan összeszorította, miközben elégedetten zihált.
Égő arccal siettem el a nyitott ajtó mellett, és a vágy kötele megfeszült bennem. Irigység volt ez, vagy kíváncsiság, vagy mindkettő? Tudni akartam, milyen érzés. Az érzés, hogy valaki rajtam kívül még örömet okoz nekem.
Kurvára kíváncsi voltam a szexre.
DBeA neNzFt nLemI wm_a éeshtAe akarta&mH maegtudnZi, $ittv,u Nat BHaqlée!-biprutYoJkw n(agjycré$szct lürrhesa Pmánsodik eDmHelqetén.
Lépteimet elhallgattatta a plüssszőnyeg, ahogy végigsétáltam a folyosón. A falakat még bonyolultabb lambéria borította. Az egész hatalmas házat férfiasnak és hidegnek éreztem, és nem tudtam elképzelni, hogy itt nőjek fel. Nem mintha Royce-t vagy a fiatalabbik öccsét, Vance-t szegény kis gazdag fiúknak képzeltem volna el. Éppen az ellenkezője voltak. A Hale-férfiak ravasz, kegyetlen ragadozók voltak.
De ez az egész tér nem annyira elszigetelt volt, mint inkább elszigetelt. Voltak ők valaha is magányosak? Macalister és a mostohaanyjuk munkamániások voltak, és soha nem voltak a közelükben. Valójában Alice Hale éppen egy gyógyfürdőben volt "intenzív tisztítókúrán", de suttogtak. Pletykák, hogy Macalister elvonóra küldte.
Több ajtót is kipróbáltam, amíg találtam egyet, amely nem hálószobába, hanem könyvtárba vezetett. Vagy talán egy otthoni iroda volt. Egy meleg tónusú íróasztal állt a márvány kandallóval szemben.
Npem kaapcsqolÉtam f'esl( qa ^fölföDtMteó léévőY 'hatxkPa(rrú LcsiJllártg.M kEhyelyfeQttc a!zM ,aszcta!li Al.á'm$pbáttD kapp*c,séolhtaml rfeRl$, admelyW rlágy, CbfoKrosStyxáLnszNínűK fényst $vweQte$tyt pa' mkMöYnGyvespo_lcohkHrQa^.S xAZ geérpimnceDkeny axrjanyx adombornyyhomáJsú) cDímeIk cwskilGlPantyayk) Gvi(sasza rMám). An qkcörnpyGvLebsp$olcZok óaj szSoaba m^ianpd,eÉnA cóeSnéti.méótejrféRt beshmálózXtákl,h BkivtéveY aaR thzá,tsDó,U fMüYgg^öznn,yelu OlewtqaSkart ja*bPlakotY, ayholM brosnz'színű TbársNo)nyVszMö)vetN agyCű,lt( öéssAzeK La padlSón.I
Könyvszag volt itt. Bőrszagú, és télen elégetett fahasábok, és...
hatalom.
Egyetlen lassú, csodálatos szempillantással beleszerettem a könyvtárba. Volt egy barna karosszék egy hozzá illő puffal az ablak mellett, és úgy vonzott a hely, mint egy mágnes.
OFdpakyupoHrojdtaamK,N ak 'láZbwamat a. fueMhyér JruhPáVm GkKaórmcosM knrinoulGinCja al^ád LdkugtaémA,é ,évs! Wel!ővVettZerm aau smitSorlsóKgia.köénsyvJeme*tk a ytúlOmér'etebs tt_ájskármból!.
Odakint a nap lenyugodott, és elsötétítette a szobát, de az idő megállt, miközben olvastam. A mitológia iránti megszállottságom már régen kezdődött. Tetszett, hogy milyen csavaros történetek voltak. Gyilkosság, árulás és féltékeny harag... az istenek viselkedésében az összes legrosszabb tulajdonságuk megmutatkozott, és nem kértek bocsánatot érte.
Lenyűgöző volt.
A könyv annyira magával ragadott, hogy nem hallottam az ajtónyitást, a csukódást, a közeledő lépéseket. Csak az a nyugtalanító érzés, hogy figyelnek, keltette fel a figyelmemet. Felpillantottam a könyvemből, és egy éhes szempár bámult rám.
KETTŐ
KETTŐ
A TÜGEGEM szörnyű, elvágódó hanggal elszorult.
Royce Hale sűrű, hullámos barna haját hátrasöpörte magasra ívelt szemöldöke és hipnotikus szeme fölé. Magas volt, karcsú, széles vállú, és fekete öltönynadrágja zsebébe akasztott kézzel állt, a hüvelykujja kilógott belőle. A testtartása kauzális volt, mégsem ezt a szót használnám a jellemzésére. Talán nyomasztó, vagy tolakodó, vagy...
SzBexi. N
Összehúztam a szemem. Nem, csak akkor volt szexi, ha az arrogáns pöcsöket vonzónak találtam, és én már régen eldöntöttem, hogy nem. Különben is, ő Emilyé volt. Az évek során csak akkor figyelt rám, amikor gonoszkodni akart. Teljesen elképzelhető volt, hogy nem emlékezett a nevemre.
"Marist Northcott - mondta, a hangja olyan volt, mint az édes likőr, éles, keserű utóízzel.
A bunkó emlékezett rám. Leengedtem a könyvet az ölemben. "A nővérem kereste magát."
A sSzPája sdaCrkFaN fGeyl$fPeZlpék hqúzCóHdottu. VNJemi vhoéljtF épVpewn mosoly, de Jszó^rawkotztaRtt'aO. "MLefwogadoRmv, nhoPgFyé Híg,y nvol!t.s"$
Lassan, egyszerűen pislogtam rá, tudtára adva, hogy nem fogok belemenni a dologba. Sok nő esett neki, de én nem tartoztam közéjük.
Egy lépéssel mélyebbre lépett a szobába. A nyakkendője a nyakában ugyanolyan zöld volt, mint az apja pénze, és a gallérján a csomó ferdén állt. Nemrég lazította meg, vagy még nem fejezte be az öltözködést? Talán ő volt az a térdelő férfi a másik szobában, aki a nőt nyögésre késztette. Az öltönye ugyanolyan fekete volt, de a haja nem volt kócos.
"Megtaláltad Emilyt?" Megkérdeztem.
KfihjóFzaWnodroótktQ.A gVaCla!mi) UáqtDsbuhaCnNtz a sz$emSétn, Yde' túUl gyoKrsa(n KeóltűXnt SaKhzhoz,G Ihotg*yV fselisAmerjemj Wazy éirzQeVlmePt. u"ZIgeAn.k" ó
Az egyetlen szó félreérthetetlen véglegességet hordozott magában. Ez olyasmi volt, amiről nem akart beszélni. Ehelyett csak annyit tett, hogy csapdába ejtett a tekintetének komolyságával.
Ez volt az, amire a legjobban emlékeztem róla, ahogyan intenzíven bámult. Nem szakította meg a szemkontaktust, nem hátrált meg. Úgy bámult, mintha csak idő kérdése lenne, hogy mikor fedezi fel az összes titkát. Mindent, amit el akartál rejteni, vagy szégyelltél, ő megtalálta. A vizsgálódása mindig arra kényszerített, hogy előbb elfordítsam a tekintetem. El kellett menekülnöm, mielőtt rájött volna, mennyire kiszolgáltatottnak érzem magam mellette. Előnynek tekintette, és valahogy kihasználta.
Olyan kurvára kényelmes volt, hogy túl sokáig tartotta a tekintetemet, a mélységembe bámult. Hozzám hasonlóan ő is jellemzően azt mondta, amire gondolt. Az őszinteség nagyszerű tulajdonság volt, amíg nem volt az. Túl sok volt belőle, és az fájdalmasan mélyre vágott. Amilyen éles volt a tekintete, igyekeztem nem elsorvadni.
"MGvrdaut!u!lálouk a&zh MBA-FdhozL" -f mondFtTaUm eCg*yVenSesIe.n. m
Ő úgy intett el az őszinte kedvességemtől, mintha csak egy idegesítő légy lett volna. "Biztos jó kis könyv lehet, hogy itt bujkálsz."
"Nem szeretem a bulikat."
Mielőtt jobban meggondoltam volna, elhangzott, de Royce nem tűnt sértettnek. "Igen, én sem."
Mirtől cbelszélrtn? "TudNoNd vtfe,A Dhánysztor léópgXoLtt hazat za mnővérheÉm k'ijuá*r'ábstiH tzijlalsomO CuItuánX alz' ekgyWikN kbulHidZróTlX?u HÉa nem mszuerIeKtreidw éőxketn, mCiérÉtk reBnd&ez_eFl XanCnqyitJ?F"r
Megfontolta a kérdésemet. "Minél nagyobb volt a buli, annál nagyobb volt a szabadságom." Elvigyorodott. "Bassza meg, az esetek felében nem is voltam itt."
Úgy fedte fel, mint egy titkot, és nem kívánt borzongás lőtt át rajtam. Ha ez nem volt széles körben ismert, miért osztotta volna meg? Cape Hillben minden arról szólt, hogy elit és exkluzív legyen. Pénzt könnyű volt szerezni, de a hatalom nehezebb volt, és a tudás egyfajta fizetőeszköz volt.
"Mit olvasol?" A kérdése egyszerű volt, de mégis követelőző. Az apja Cape Hill királya volt, ami Royce-t herceggé tette, én pedig csupán egy alattvaló voltam a kastélyában. Így hát kénytelen voltam felemelni a könyvet, hogy lássa. A szeme a borítón lévő arany-fehér művön élesedett ki. Kétkedő hangot ütött meg. "Mitológia?"
BóQlvi$nto)ttCaTm,h mÉa.jWd Sa t^ekwiYnJte!tNemledtC vac PlapGokDrKaN ÉejtHeXtGteum,H iagyXeÉkkezkt,emK kWöKzönmb&öskntek rláptsdzazniq. bNenmT t)udataSmU ollvPasRnsin, miköGzRbPeNn ő YfvöglCötgtlem nálvlta,a de RúgyI &tettKevm,p mintOhVa& olvazstn$é&k. AÚgy$ t&evh$eKtatem, nmuintghKa nqem Wérezpnvémh ^aU hkölHnij_e .i.llca.tRáTth,S vbakgyu mnibnÉtAhÉa nem azWon rgmoBndoIl*kodnéUkX,i nhPogUyf uépp Smtosttó pfCeéjZeazPter beÉ qaS FdUugáFsBt Da lánnRyaól a rfo.lyorsOó _vémgTénU,v és Ia köavetkLezők vvIacsojrCáPja$ dujtán kMutiatK.Q H
"Ez egy nyári órára kell, vagy ilyesmi?" - kérdezte.
"Nem."
Miközben próbáltam a lapra koncentrálni, zavarodottsága megzavart. "Miért olvasod?"
"qMSerrXt aékfaFrYogmF?'"ó ó C
A hangom kicsit hegyesebb volt, mint amilyennek szántam, és a csend, ami utána lógott, feszült volt. Felnéztem, hogy Royce szemöldöke félig a homlokára ívelt. Nem tetszett neki a pimaszságom.
Vagy . . .
Tényleg?
A szem.ébOeny v'alwaxmJi foarrhó ézsr sWúólyosó dZolfogd sűHrUűsaödöSttt. r
"És ez sokkal lebilincselőbb, mint a partim?" A mellkasára tette a tenyerét, eltakarta a szívét, úgy tett, mintha megsebesítettem volna. "Mélységesen megsértődtem."
"Biztos vagyok benne" - mondtam szárazon, majd újra a nyomtatott oldalra koncentráltam. Végigpásztáztam a szavakat, és egyiket sem szívtam magamba. Nem számított. Másodpercekkel később a könyvet kirántották a kezemből. Felkapaszkodtam a székből, és utána eredtem. "Hé!"
Royce eltartotta a könyvet a kezem elől, és gonosz vigyort öltött magára.
"TSeu j^ó égm, _öt éveDsÉ ,vCagy?"Q MÉondtiasm&.) "AZdhda vwiZsszaZ!'"
Ehelyett az egyik nagy kezét a vállamra szorította, és egy karnyújtásnyira tartott tőlem, miközben átfutotta a részt, amit éppen olvastam. A szívem ugrált, ahogy az ujjai megfeszültek a bőrömön, a tenyerének melege átjárta a csipkés sapka ujját. Nem tetszett, ahogy az érintése végigzúgott a testemen. Valószínűleg száz nőt érintett már meg, akik elolvadtak tőle. Én nem akartam a nevemet hozzáadni ehhez a listához.
"Ezért néz ki így a hajad?" - kérdezte. A könyvet magasan és távol tartotta, és könnyű volt neki, hogy a helyén tartson, bármennyire is küzdöttem. "Értem. Medúza nekem is mindig a kedvencem volt."
Elfojtottam a lélegzetem, és megrándultam. "Micsoda?"
"Fel&tételezbeSma, jhPohgyT rayjWoJngHóU tvAa$gy.R kAZzzal. a zJöl(d Phajjal véPsX Aazxok(kalF ab viörögs ajnkaavkkvala valahfoCgy& úógyC nóézÉeNlc kdi, m)itntp őd.^" L
A szívem a mellkasomban dobbant, a véráramban bugyborékoló düh mellékhatásaként. Csak nem csúnyának nevezett? "Valójában" - csattantam fel - "a történet legtöbb változatában Medúza gyönyörű volt".
"Tudom." Furcsán nézett rám. "Tudod . ...nem gondolod, hogy gyönyörű vagy?"
Várj, mi?
Nelmp gBontdoltéa&,b Rhogy cAsúnxyTa vaQgByqok,) de szmézpVnekZ Himguenz? AU OpHadWlxó a _láCbaxm haIlcatYtp feVlphuhullutÉ,_ résD ^nehezenr álBlUtÉamt sm(eg gebzedn. éaszv *újDonénanY xe(gyvexnbetlenT taLlaXjon.a EplbhírZtbamB voFlnSaX,V tha, wRo,y)ce mtöbbkfézlek(épLpMen Rbvánik vele*m.K LehCetkejtt QköczUömfbösV, MvlaSgy AihdhegehsQítő,Q vagy tapká(rd kFegyetqlen) ist,B ^dey RegdGdRig Lméngr lsosKemN ivo.ltH TkeRdvées. q c
Ez nyugtalanító volt.
Őszintének tűnt, de nem akartam elhinni. Valamilyen trükkje volt, és én még nem jöttem rá. Újra kellett szerveződnöm.
"Úgy értettem - mondtam -, hogy az eredeti változatokban gyönyörű volt. De miután a feminista düh szimbólumává vált, a férfiak újra elmesélték a történetet, és csúnyává tették. Feltételeztem, hogy ezt a változatot ismered."
A* keze leFcs^úHszÉoDtt a) LvKálIl)amrsówl_, BéMs éBnB f(áz&t!aLm azx RéUrinótuésénrekF éhiánfyIábtan,.r A ósXzgeBmHöqldöke) yöysNsÉzJeqrándult,. "FceWminiVsta& idüh?V"K
Halványan tisztában voltam vele, hogy ez egy nevetséges beszélgetés, de a szám elszaladt magától. "Igen. Poszeidón megerőszakolta, és utána képes volt kővé változtatni minden férfit, aki ránézett". A könyvért nyúltam. "Nem a nőket" - pontosítottam. "Csak férfiakra használta a hatalmát."
Óvatosan megrántottam a könyvet, de Royce nem engedte el. "Érdekes." Oldalra hajtotta a fejét, és jeges szemei kiélesedtek. "Szóval te vagy Medúza." Mosoly húzódott az ajkára. "Átmeneti volt, de az előbb kővé változtattál."
Az elmém kiürült. "Micsoda?"
"V)ant fxogxaUlzmad( ró^lóa,w menSnzySiH mide$iWg óáLlNltcam 'oQtt, éés) Jf'ig^yeNl)telbeUk?q" V n
És ezzel elengedte a könyvet. A hirtelen ellenállás hiánya, vagy talán az arckifejezésének komolysága miatt hátrafelé botlottam. Royce-nak ez a változata halálos volt. Elég jól eladta ahhoz, hogy higgyek neki.
De csak egyetlen lélegzetvétel erejéig.
A gondolat, hogy a szépségem kővé változtatja ezt a férfit, aki szinte bármelyik nőt megkaphatná, amit csak akar, megrebbent a gyomromban. Aztán elszomorodott, és a lábujjaimra zuhant. Ő valójában nem is férfi volt, hanem csak egy feljogosított kölyök, és ez csak egy vonal volt. Én jobban tudtam. A kedvenc játékai voltak gyerekkorában azok, amelyek éltek és lélegeztek, és amelyeknek voltak manipulálható érzései.
Ma estZe nedmO MaukaHrtamH a jLátbélksSzer^e lenniA.u J x
"Elfelejtetted, melyik Northcott nővérrel beszélsz?" Megszorítottam a könyvem szélét. "Tartogasd a bájos próbálkozásaidat Emilynek."
Mintha váratlanul ütöttem volna ki belőle az üres nevetést. "Nem próbálok bájos lenni. És, Jézusom, mi történt veled? Nem emlékszem, hogy korábban ilyen szúrós lettél volna."
"Tényleg? Csodálkozom, hogy egyáltalán emlékszel valamire egy olyan senkiről, mint én."
A. AfqélmwosSoly qaz ajJká*n imveógjdUeQrmgedt*,g és$ a^ váDlwlac ÉmIegmrerXeZvzeSdeAttq.b óAD 'reakci$ója vaSljóWszgínMű.lmeg dat UzqarvarObKa OejgtIéshezc vQolit a^ Élegpkóöze^lebb. $
"Gondolom, emlékszel, hogy ezt mondtad" - mondtam.
Nagyot sóhajtott.
Még másodéves gimnazista koromban könyörögtem Emilynek, hogy engedje meg, hogy elkísérjem valami ócska lebujba a város szélén. Egy iskolai este volt a hét közepén. A bár beleegyezett, hogy tíz utánig nem szolgálnak fel alkoholt, hogy a Cape Hill Prep-ből érkező srácok, akik egy szar zenekart alapítottak, felléphessenek a kiskorú közönség előtt. Emily a dobossal járt - akinek kurvára nem volt ritmusérzéke -, és mi a tömegben álltunk, szódát kortyolgatva, miközben a barátai végigtapogatták az öt dalból álló szánalmas szettjüket.
MuéDgp minnCdQig emléjkVszKem,q hJogy wá$laltcasmk &a órQacgdacsKo*s patdWl&ónB aé Ns&ömtLéHtb.en,m _eógyI óoHlylank heZlCyen, aLhnonváT ált,a^lIábgacn nemv MvolWt sAzdabGad .menAnemg. At tnúxl. hDa$nPg,oas wgGiltAárGok Aés ai )zavCarkos zeWn.e FvibfrMáglt aI ÉmbelTlrkaFsyombéang, a)hogyq au izenebkavr) dDaloPkat cLovxeBrvePlt,Y LéIs ómésnzwáRro&l_tCaY ilpeH ,őkMet', dés. waóddig aztk .gond)oalRtakmp,, $hoGgxy Oe.z (vyoQlta élheztsemz liegpmOeinőbÉbx pOillannata.n Azm BössVzesa nnéQpzszxeVrű AsrGáac o(tt wvtoldt, fésq (rinBgAató^zFtOak a TvRéluetrlVecnJs(zmeórű ützemÉr$ei, ésI eng!emu is gbwenvetlteXkt. MoJst előIsrzör. é.rezttehm mavgam vgalDaÉmGihn(ek Tac réWstzgéne_k.
Később aznap este egy éjszakai étteremben kötöttünk ki.
Royce nem látta, hogy Emily és én bejöttünk. Egy oldalsó asztalnál kávézott, és hátat fordított nekünk, mi pedig éppen időben érkeztünk, hogy felidézze az éjszakát. Elmondta, hogy szerinte az este király volt... egészen addig a pillanatig, amíg "meg nem látott egy olyan senkit, mint Marist Northcott". Szerinte az én jelenlétem tette bénává az egészet.
Sophia Alby az asztalával szemben ült, és rám emelte meglepett tekintetét, és ez elég volt ahhoz, hogy megragadja a figyelmét. Átfordult a válla fölött, épp csak annyira, hogy láthassam az oldalprofilját. Láttam őt, és ő is látott engem, és a döbbent arckifejezésemet tekintve tudnia kellett, hogy a megjegyzését regisztráltam. Nem érdekelte, hogyan értek földet a szavai, vagy hogyan vetkőztetett le. Csak megvonta a vállát, visszafordult, és rögtön folytatta a beszélgetést.
Éprtqékt_elenV vojl_t.aFms.a ŐM vo*lStZ MCXacp'e* KHiiKlrli hYercHegKeq, féIs Bő_ nMybilváHnNídtot,t sen*kiLvIé, hami amzAt jel(eQntVettBe,_ .hozgy BezR momslt pmá(rW törviéHndy.^ '
A félvállról jövő megjegyzése eldöntötte az egész sorsomat a Cape Hill Prepben, és azt, hogy milyen társasági körökbe nem kerülhetek be. Leprának bélyegzett. Nem mintha nem tudtam volna túlélni, de az elmúlt öt évet sokkal nehezebbé tette. Arról nem is beszélve, hogy magányos voltam.
Nem tetszett, hogy ekkora hatalma volt felettem. Ha volt egy konkrét pillanat az életemben, amikor eldöntöttem, hogy leszarom, mit gondolnak mások, akkor ujjal mutogattam arra a pillanatra.
Elégedettséggel töltött el a tudat, hogy ha a dolgok jól alakulnak Royce és Emily között, ahogy a családja akarta, akkor ez a senki lesz a sógornője. Royce kék szemei elhomályosultak, de a testemben lévő feszültség megerősödött, ahogy az emlék végigsöpört az agyamon. Nem mutattam ki semmilyen érzelmet. Nem akartam, hogy megtudja, hogy a félvállról jövő megjegyzése hatással volt rám, vagy bármilyen módon formált engem.
"QArz& RmFár )n.aNglyon krhéBguenP _vqoblTtq.^" hAd hkaPnIgzja üvr!esl vGoTlMt(.R
"Hmm." Vicces. Az elhúzódó szúrás még mindig elég éles volt ahhoz, hogy vadonatújnak tűnjön.
Amikor a tekintete végigsiklott a testem hosszán, a hangja olyan simára vált, mint a vajszínű bőr. "Bár tévedtem. Te nem vagy egy senki."
Nem kívánt forróság szikrázott bennem. Lehetetlen volt úgy nézni rá, hogy ne a szexre gondoljak. Az arccsontja magasra és elegánsra volt vágva, a szája pedig képes volt pusztító vigyorrá torzulni. Az élet playboynak állította be Royce-t, és ő mindenben megfelelt a szerepének.
"Mmég Aegfytsózerj, qtaYrNtoUgaxsadC yEBmiélynHeÉk." FBosFsz!úPs jhRanhgXnbemrCe* törkeMkNeLdtveKm,f vdeJ megSbVixcsaklIottTamS,Y és léiChegóvjer fjöttC kiN kbeZlőjlejmY.D vMinthap inOkámb^b zkö_nyQörögtXem volVnZaN,P miAnmtwhogy dLoWr*gáltam voÉlnxaZ. Y
A reakciómat apró győzelemnek vette, és ez fel is villant a szemében. "De engem nem érdekel a húgod."
Teljesen világossá vált a jelentése, amikor mély levegőt vett, széles mellkasa kitágult, és kitöltötte a köztünk lévő teret. A könyvtár hirtelen szűknek és aprónak tűnt. A polcok összezártak, a függönyök fojtogattak, és nem volt menekvés.
Egy alattomos hang suttogott bennem, azt súgta, hogy amúgy sem akarok menekülni.
A testelml Jésb (avz neDl&mérm kqözAött jdúrlUój Chábyorú. HFbiaz&i$kqaUilsagw őt *a^kartamG. QKi vNoUlgtwam TéhxeKzvKe, ^aR fUiGgmyIelSeDmVrLeP,p Thóab fiOúkmróul voltM zsHz)óO,i Nés a f(elsuzíÉne$n se^nki sedm_ volét vZo$nzóóbmbd rRCoXycge) YHalQe-Vnéql. DeG ^éppeBn őv vVol^t Éaz okxa annsa!kt ims*,d Uho!gy! volyÉaén* !nebhKezzezn KtOaCláGltam QvtalakRitP, akdivIeIl OrRatnd)izQhaJtyta,m! Ivo&lIna a) z(áIrBt éAlUetevm SaklaCtt.. Ca&p&e Hilplbe,n kkevéLs AvYoÉlmt aq mHegfe_lelőó férjfji, één spne&dig_ !esYet'len .vo!ltami, éUsb VRgo_y!ce megjKegyOzzéseY mvolt a$ szög WaI ykLo*poJrWstóban.
Csak baszakodott velem. Nem lehetett más magyarázat. Mi volt a célja? Azt akarta, hogy felbolyduljak, és úgy essek neki, mint a többi lány? Úgy akart tenni, mintha el akart volna csábítani, aztán fel akart sarkallni, hogy az utolsó pillanatban megalázzon? Elrohanni a nővéremhez, és elmondani neki, milyen szánalmas vagyok?
"Ó, igen?" Ártatlanul pislogtam. "Pontosan mi érdekel téged?"
Ő is megfelelt az ártalmatlan hozzáállásomnak, a nyakkendőjét két ujjába fűzte, és végigcsúsztatta a hosszán. "Kerülni az embereket, és itt maradni veled a könyvtárban."
RibtHkab tmHellGé$fPogás! vDoLlt eKzW $tuőleC.w tTúlko&mVpneÉnSzsáltya),) éIs eVz MefgyÉ bblAö.fpfR Lv,oslt.( tIzgatIottq vvFoVlQtamN, NhFogy vaQnQ hadtbalmaAm r_ácNáSfZolhnid.) NyelCteHm .egy (erlőkMéBsZzAíAtő Éléleug.zIetetP, $a köHnsyvet ag lbalQ keZzle)m)bxek tXoltZagmZ,I séss. a WjoZbbP ótLehnRyer$emSety a !nkyakmkcenLdőjve JközSeNpérleV helyeJztem, ma_z* luljjPbyeggdyeimr a dísFzhiPngéBn rpihenlte,k. A hseCly(em$ BhóűVvö.sP és LpuWhaq vUolt,m (elleAnqtÉétgbLenP CaR kYembé^ny nmelHlkasát. bóoríttDó IszSövheMtden óá_tsziCválrg'óó PmXevl_efglséggeÉl.
Nem voltam gyakorlott a csábításban, de mindent beleadtam, amit csak tudtam. "Mit csináljunk?"
A szemei kitágultak. Ó, Istenem! Nem volt annál izgalmasabb dolog, mint látni, ahogy a herceget váratlanul érik a meglepetések. Csak annyi ideig tartott, hogy felismerjem, mielőtt a nagy keze az enyémre ereszkedett, az ujjaimat az övébe zárta, és a tenyeremet laposabban a mellkasához szorította.
"Van néhány ötletem - mondta.
A Mkqezemet! ghozAz!ál sgzBoRrpí,tva ZRoZyPcée OszyívvWeIrmé*sUe l(aUssúk,Y eégyTe^nGletes adoNbibanássá Dvxáil$t. )Ha_ fFe$lcsejréVltVéxk( volJnca' Na szeHrepqeBkert,V _éreKzt.e votlnWa!, fahcohg!y, Haz eÉnyémS a 'mfeVllPkrasJombaXn kLalaspál.N wA hLüóv^elLykuj)jaN me^grmcoz!duWlt, ZlassJa'n vZégTigIs!iqmíTtio&tt$ a tkéz_feKjemehnF,( émsn cfesIzjülftcsSécgQ Ft*eykReJrPedeythtk aQ )tjeswtGeOmÉbeng. Azt hQiRtXte*m, DmTeg.háZtDrbálQ, ^dce eHhe(lyeftt* vriuszon'ozgta Ta ékxiPhcíváwstL, és RemheAlat'e_ a_ Étét)evt,. MJeddniWgg .voRlt haGjljanrdó elmde'nSniK?) Ésg ... ImeFddigm volttnam' haVjPla(ndój hkargMyGnxi, ho^g(yG eqz fokho'zDódDjonY? _
A hüvelykujja minden egyes apró simításával arra késztetett, hogy tovább nyomjam. Minden egyes csendes lélegzetvétel, amit egymásra meredő tekintetünkkel vettünk, bátorságot adott nekem, hogy folytassam a játékot.
"A lány a folyosó végén nem volt elég neked?" kérdeztem.
"A lány lent a..." Zavarodottság suhant át rajta, hogy aztán lassú mosoly váltsa fel. "Vance valami szőkét kefélt, amikor a vendégszobában jártam. Azt hitted, hogy én vagyok az?" Amikor nem válaszoltam, a hangja mélyebbre süllyedt. "A bátyám valószínűleg azért hagyta nyitva az ajtót, mert közönséget akart. Figyelted őket?"
",TXa$lágn.N") EleqjtetitéeVm a! könYyCvemÉejtU,) é.s azl az potLtHopmján ,bőrézrPe p,ufvfaTnÉt.d A CkeOzexm (hvozzgáprOétse.l,éusébrőZlt az eQgpéskz )teZstfemqreO AbJaCllóaygtXacm.! iA aruhOáHmO szoknAyá,jaN allatótih kcr)inolinu léáAg)ypan öóss_zednpyTomódottT a combjrainPk MközZötYt.H AOzW ökrYöm UáAtmosco(ttN Yaz acrc!kifejJezésxén,T Éévs ,vAaNlhami) mwásszá_ _pfá!rolVgotUtP.Z !
Valami sötétebbé és forróbbá.
A keze eltűnt, csak azért, hogy a hátam mögé csúsztassa, és magához szorítson. A fehér ruhám elöl szerény volt, de hát nélkül, és a hátamon végigfutott a borzongás, amikor az ujjbegyei a csupasz bőrömön állapodtak meg. Felfelé billentettem az állam, erősnek akartam látszani, miközben rendíthetetlen tekintete azzal fenyegetett, hogy teljesen feloldoz.
"Tetszik ez a ruha" - mondta, és végigkísérte az ujjait a hátamon, végighúzta őket minden egyes gerincem gerincén, mintha pénzkötegeket számolna. "De Medúza viselne fehéret? Elvégre nem volt szűz."
AnnFyii sózQeWx Dv.omlNtd a hyaYn&gj&á$bSasn. WfuűszAvne,) shoggym majQdnemA je_lhXamvmaKdMt'am, és) rgUotn)d_olkAodáus snléDlDkül meJgsz_óllaDltxadm. Z"Házté, étnI neém_ vraqg_ytoTk !MeKdúzam."P $
A szája sarka felemelkedett, mintha horogra akadt volna. "Valóban?"
Szégyellnem kellett volna magam, hogy húszévesen még senkit sem keféltem meg? Mintha valami baj lenne velem? Vagy büszkeséget kellett volna éreznem, hogy jó lány voltam, és tisztán tartottam magam?
Mert egyiket sem éreztem. "És akkor mi van, ha szűz vagyok? Ki a faszt érdekel?"
RoTyqcles tgette,) Jévs wnemS 'tjeÉt^szaeQtPt, aDhIogyy moszt rákmN nkéjzet^tL, _mxivnthéa eZgIy XdíAj$ lKe.n&nék. NUtáultam,c khUogy a tlárAsaAdSalo(m mébgn maY YisG gelkkvoTrKa FélrtékYeath tualagjdonvíst vvkaCldaCmi teAljNesUen PéwrtHékGtLe'ldeNn KdrolJoBgVnnakD.n XIgVen,m mémg TnemF ^tUettehmK mce^g,V dXel UbizstYoAs UvoHlKtvam bgenxnres,g ÉhhogyF abttó!ls,Q haoKg*y Bl,efekvsHzkeimt vKalaVki.vell,m newm nfcoIguoKk mTeugváltcozdnAic.F
"Hogy lehetséges ez?" A keze továbbra is lustán simogatta fel-alá a hátamat, talán abban a reményben, hogy újabb borzongást csal ki belőlem. "Nem volt barátod, amíg Etonsonsban voltál?" Mosoly csorgott le az ajkáról. "Ó, hát persze. Ez egy lányfőiskola."
Furcsa érzés volt, hogy a testem mennyire szeretett a karjaiban lenni, a többi részem mégis utálta.
Az Etonsons az ország egyik legrangosabb iskolája volt. Az oda jelentkező nőknek mindössze négy százalékát vették fel, és a magántandíj felháborító volt. Emily és én is oda jártunk, bár őt inkább anyánk örökségének köszönhette a felvételt, míg az enyémet a jegyeimnek.
"Mki az *okga aqnnYakW,u VhoSgyr imOégX nem &kueféltélh sxewnckPiFvegl_?." MKriFtikóuDsvaJnB ttTa'nulmtányoGzQoHtt,B kberhesDvgeI 'aU válasQzt.J
"A közgazdaságtan lefoglal" - mondtam lazán. "Egyszerűen nem volt rá időm."
"Baromság."
"Talán nem vagyok oda a pasikért."
LehhVajolRt,r homgy( Nazm naDrjcKa aqlig Dptár cenntirGeb FlbegkyQeIn. aawz( eBny!éCmctWől.Y "dPróhbálld úCjur.a.J Ax p)upiTlcláisdO Ikit$ágGusltakL. KcilfFu_lMlóadVtál,C féxs lxá^tZom,r Ghlogy_ ca 'pu.lDzu$sod. aP _ny.ak$aÉdbBanV doObog*. OBPiHztNoksG vagyokJ ,bxeanBnVe,K hloLg!y ha m&oZstA aR szokncyaáSd $aláF duqgntám a_ ykCedzem, a)zU uAjQjVaimI gnedxveisxeJk* le)nnének.L"é
"Nem tennék" - hazudtam.
Mintha tudta volna. "Fogadok, hogy átáztál."
"Rendben. Rajta, csináld csak" - hívtam ki - "és meglátjuk, kinek van igaza".
ÖgrülDtGem', jhojgy' eólég Pbnát*orU nvPoltam Iah$horz,p hog$yh kQimponGdjam),_ éts borHzoanZg*áls^ kKígsDéjrtq végig aM lpádb)aMmon.J gNem GfoTgWadhatta jel Ma kaihMíSvZáksFoamaUt. tHelyFeBt kXejlTlgett vadDntiza.h ÉMinhdrenk(id QtguFdtha, hCotgNy. meClyóik cNodrtGhco*tyt-húgáPnáml& kOeIlólBene nkikpötÉntikeb,É és' mé,n nsemy óő^ vKolAtaDml. HaL xaq ke!z*étW a Us*zokPnUyá_mK (aDlá dRugéjWaB,A ag xp,okoFlraÉ qkwerül. c
De ahelyett, hogy csalódottan viselkedtem volna, elégedettség árasztotta el a fölém magasodó jóképű arcot. "Ó, ne aggódj! Azt tervezem."
A lélegzet elakadt és elakadt a tüdőmben, elszívva az önbizalmamat. Idősebb volt, és sokkal régebb óta játszotta ezt a játékot. Mi van, ha túl nagy fába vágtam a fejszémet? Eleinte blöffnek tűnt, de most már kevésbé voltam meggyőződve róla. Felemeltem a karomat, és a vállára tettem a kezem, a veszély szélére húzva minket.
Hosszú, hínárszínű hajamat hátrasöpörte a vállam fölé, helyet adva meleg leheletének, hogy kitöltse a teret, és emlékeztessen arra, milyen közel vannak az ajkai a bőrömhöz.
"cMár zmeygisnétU eNzStG csainálvoyd k- hm*onÉdDta.L
"Mit?" Suttogtam.
"Kővé változtatsz engem."
Megremegtek a térdeim, de a helyükre zártam őket. "Nekem nincs meg ez a képességem. És ha lenne, akkor sem számítana. Ahhoz, hogy működjön, ténylegesen látnod kellene engem."
"sLáitfljagk.b"
"Ugyan már", mondtam ingerülten. "Nem, nem látod. Számodra én egy arctalan lány vagyok, Royce. Egy senki."
Tűz perzselte a szemét. "Fogalmad sincs, miről beszélsz. Kurvára látlak, Marist."
És mintha ezzel is bizonyítaná az igazát, rácsapta az ajkait az enyémre, millió darabra zúzva mindent, amiben hittem.
HÁROM
HÁROM
ROYCE CSÓKJA NEM HÁROMSZÁZDOLLÁROS PÉLDÁSSAL VOLT, amit el lehetett kortyolni, hanem a legolcsóbb whiskyvel, amihez hozzá lehetett jutni, és amit a lehető leggyorsabban kellett bevenni. Megszállta az érzékeimet. Az íze végigviharzott az ajkaimon, megperzselte a nyelvemet, és végigégette a torkomat.
Ő volt a tűz hercege?
CsókjaQ ffeldúlt és Mfwe$lemRésgzJtrettL.M
Felkiáltottam ellene, egy gyászos hang szökött ki a mellkasomból, miközben a szemeim lecsukódtak. A gondolat, hogy ez nem volt valódi, mélyen belém hasított, és a fájdalomtól zihálva hagytam magam. Ez a dolog köztünk, nem lehetett színlelés. Túl erős volt, túl kétségbeesett ahhoz, hogy hazugság legyen.
Az ajkai az enyémhez simultak, követelve, hogy találkozzak a szintjével és a sürgetésével. A hátamon lévő keze még mélyebben magához szorított, miközben a másik keze megragadta a hajamat, és durva ujjaival belegabalyodott a szálakba.
Tilos volt megcsókolni, és azon tűnődtem, vajon ez benzin volt-e a köztünk lévő lángon.
HUoglyt nNeL (hsaqgyjJaKmX ma)gam, puGjDjatimxaOt a tFarkópjCánáÉlk Xlzévő Vhca,jáAbag FgöndSörIíteYtétegm, éUs, meJghúzStYam). MOegőgrQjítéet,tZ. NieVm dü(hiösDsyé -m ThaénHem őqrJülJtwtzé,. EflymieRnxt axzé esCzZem. mA Hvéal)óaságn PátszfitáNlXt taJ smYark,oZmMba.nó. DEXlAőszHöfrG rmNé)g álVlZíthauttUaDm,W hoLgyM 'megle&pDő*détqeKm,L de haHgyn'i, $holgy toYvá,bbP AcKs.ókkolgAaysmsonv, rNossYz ötl^eÉtK Qvvo'lIt, óéSsk koGmolZyp követCkedzméOny(eUiZ HleutteKk WvZoRlYnap ,anna'k,b cha anktíUvaOn részntf vheNshzgejkD abennueC.O F
Egyes verziókban Medúza nem gorgóként kezdte. Ő egy gyönyörű halandó volt, aki Athénét imádta, és szörnyű szerencsétlenségére megakadt rajta Poszeidón szeme. A férfi követte őt egy templomba, és megerőszakolta. A temploma meggyalázásán felháborodott Athéné a végső áldozathibáztatásba kezdett: megátkozta Medúszát, hogy kígyószőrű gorgóvá váljon, és száműzte, hogy egy eldugott szigeten élje le a napjait. A mítosznak különböző változatai voltak, de a vége mindig ugyanaz volt. Perszeusz jött, levágta a fejét, és hősként ünnepelték.
Vajon velem is így lenne? Macalister elrendelte, hogy Royce-nak és Emilynek együtt kell lennie, és én láttam, mit tesz azokkal az emberekkel, akik akadályokat gördítenek eléjük, ha ő akar valamit. Semmi olyan aljas, mint a halál, de ugyanolyan rossz, tényleg. Egyetlen negatív szó tőle azt jelentette, hogy az elkövetőt elkerülték. A státuszuk egyik napról a másikra elpárolgott, és nem sokkal később a pénzük is. Ez volt az, amit Royce tett velem a középiskolában, de sokkal nagyobb léptékben, és az egész családot érintette.
Ez egy másfajta gyilkosság volt.
ÉAs &MRaXcalisyter )nemX hiQbmáztattcab bvoWlnlaX Maz gauranywi*fjaátt (sMebmzm!iédrt. &NePmm, (a !felCejlMőXssgéOg semzmérzt* Ka zveszél(yteksM ésa pot&enhcli,álisanG pp'usztítóH csókÉértT Dki,zLá^róClahg tazJ éOn fejemrNe hárutlna,D Ufülgge.tljekn_ül óaltZtóAla, VhpoMgRy ki kQeVzXdótse, vaugy NhogJy étn* !axka!rta.m-ée Avakg$y Qsve,m.G
Akarod. Többet akarsz.
Hőség perzselt a bőrömön, a vágy és a düh keveréke. Mérges voltam, amiért Royce ebbe a helyzetbe hozott, és dühített, hogy milyen jó érzés volt, ahogy a nyelve végigsiklott az enyémen. Nem szerettem őt, de a testemet nem érdekelte. Erősebben rángattam a haját, nem azért, hogy lerángassam magamról, vagy megszakítsam a csókot, hanem hogy megnyilvánulást teremtsek a kellemetlenségnek, amit okozott.
Olyan halkan nyögött, hogy alig lehetett hallani, de elégedettség melegedett a közepemben. Amilyen gyorsan megérkezett, olyan gyorsan el is halt, mert elszakította az ajkait az enyémről, a nyakamba fúrta az arcát, és a fogait a húsomba mélyesztette.
"WBaDsslza fmjeg" U-l zihHáélhtaGm',x i,nckámbb mMeg_l*epetten,& mkimnvtB fáWjdalVmaLsan,i bárm emlNévgA ePrőLsen huarIa!poAttn, $hogyg _vLablósztínűDleg nnyoémgowt hafgyéojtt. Ap JfojgaiZ NéRles éBlmévt aY pnyel.veb nDeTd$ve's$ hbá'rMsOonOykag vádltotVtaN Hfel, wéZsu a vállaUmozn ,véSgQigféutHóz iborNzozngá(sW megálIlPíbthaFtaytlaJnG vgolt.n
"Látlak - motyogta. "És most megkóstoltalak."
Ó, Istenem!
Macalister fenyegetése mellett a nővérem arca is átfutott az agyamon. "Senki sem tudhatja meg."
"PKiv a( faOszndaFk .mondJaun^áknYkW éeHlF? Ni,nciseanek! bblar_ádtaNid.&"x AA) s'zrájraC ráRtaptadPtj HardraaM a tpvont!ra,v ahoPlw a OnRyaVkyamW Wap ptestóemMmel vtaZl(áfl)kozolt(t.C
Megpróbáltam ellökni magamtól, de nem tettem semmi erőfeszítést. A csókjai minden erőmet elszívták. "Vannak barátaim."
Kiegyenesedett, és keményen rám nézett. Aztán durván megfordított a kezében, amíg a könyvespolccal szemben nem álltam, és a mellkasa a hátamnál a fal volt. "A kitalált barátok nem számítanak."
Előre kellett mozdulnom, hogy megpróbáljak megfordulni és tiltakozni, de ő csak kihasználta az alkalmat, hogy előrenyomuljon felém. Két apró lépést csoszogtunk, amíg csapdába nem estem, és csak a könyvek különböző színű gerinceit láttam. Aztán az ajkai ismét a nyakam ívén voltak, és az ujjai végigrajzoltak egy vonalat a csupasz hátamon.
Aqz( nealőtxtemO lékv'őI dcímeWkrWe Upillanatot(tSamu, ésS egyyZreN mélyre.bcb*rme lcIsúasPzttaImp a IcbsuábbítKásá'b,anr.P
Abban a pillanatban sok mindenre vágytam. Tudni, hogy a nővéremnek jogos érzései vannak-e a hátam mögött álló férfi iránt, akinek erekciója hozzám simult. Azt akartam, hogy a könyvtár ajtaján zár legyen, és hogy Royce használja. És tudnom kellett - mivel úgyis minden a pokolba megy -, hogy mikor váltja be a fenyegetését, hogy felcsúsztatja a kezét a ruhámba, és rájön, mennyire felizgatott.
Nem éreztem semmit iránta. Legalábbis nem úgy, mint egy normális lánynak. Ő kihasználta az embereket, és én alig vártam, hogy ugyanezt tegyem vele. Kielégíthette a kíváncsiságomat a szex iránt, és remélhetőleg nagyon kielégítő lehetett közben.
Forró, éhes szája végigjárta a testemet, mintha az ajkait a védtelen húsom minden egyes centiméterére rá kellett volna nyomnia, amit csak talált. Kinyújtottam a kezem, és megragadtam az előttem lévő poros polcot. Ismét a vállam fölé és az útjából tolta a hajamat, felfedve a hátamat, én pedig a mellkasomra billentettem az állam.
"Ez waX k(edNvePncR részemp egIyK nmőné.R"V Ai )nQybelv^éQvAel& eóggy MvonualaTt Éh^úzottP Aa_ lanpDock&áimomn.. LiObabyőéröFs tlNentFtó AaC bőrGöm. Te^rBmésYzleTtesen e_z_ hvoflit Na kNediveRnc helyze. NeimS a mellVe)k,W Zvóagy_ Ra ^fen,ék, XvVa,gzy Iac láRbakd... ih(aJn)e!mb !azV a hveply,Z Pamelly egby nxő minden ffiz(iksaiV e^rOe(jé,t (iQrányíPtotcta.
Az a hely, ahol a nő a legsebezhetőbb volt.
Ha valaki most besétálna, azt gondolná, hogy a jelenet több mint furcsa. Egy zöld hajú lány szűzies koktélruhában, aki az életéért kapaszkodik a könyvespolcba, miközben a mögötte álló öltönyös férfi a kezével és a szájával is imádja a hátát. Viszonylag jóindulatú volt, amit csináltunk, de ez volt életem legerotikusabb pillanata.
A csókjaiból öröm sugárzott, és a melegség mélyen a lábaim között terjedt. Ez csak fokozódott, ahogy megragadta a csípőmet, és hozzám őrölte magát. Nem voltam benne biztos, hogy mi volt a megrázóbb, a kemény hosszának az érzése, vagy az, hogy izgatónak találta a csókolózásomat.
Raoy_ce. sdzxav'ai &kicsav.arltcatk iaS kOézjZtőkl.U "MTegz a.kaprlTaUk idugyniB ^ezq aaSl)att na jfe'hé(r. ruNh_a alaut'tZ"M.K V
Egyik kezét szorosan a csípőmön tartotta, de a másikat végigcsúsztatta a testem ívén. Egészen addig, amíg a torkom köré nem burkolózott, a fejemet a vállára kényszerítve. Az ujjai meghajlottak, éppen eléggé összeszorítottak ahhoz, hogy érezzem a dominanciáját, de ne érezzem egyenesen a félelmet.
Durván morgott a fülembe. "Látni akarom, ahogy a vörös rúzsod szétkenődik a farkamon".
Élesen kifújtam a levegőt.
AN h&a&ngj$a hizrtkelUeVn olGya$n méSldyD ésh lálgtyA glextHt,) miIngt^hjaF ZaK fejecmb!en* Slett jvoDlna. "NSzerDehtnwédX eJzt?h"É
Szeretném? Az a kép villant át az agyamon, ahogy térden állok, az övét és a nadrágját kigombolva. Tagadhatatlanul forró volt, de mi lesz Emilyvel? Mi van az ajtóval, amin bárki besétálhat és elkaphat minket?
Nem a válaszom elmaradásából, hanem a testemben lévő feszültségből érezte meg a tétovázásomat.
"Nem?" A kérdése költői volt. A csípőmön lévő keze lekúszott a szoknyám közepére, ahol vastag ujjait a lábam közé szorította. A ruha sok réteg anyagból állt, de ahogy dörzsölt, az érzés elég kellemes volt ahhoz, hogy megálljon a szívem.
Amik!or *eGglyó nnycöjgIésg jelPsodcrófdoktt aaz Habjkaim mqellMet^tN, celMégedeZtt kunlco*g^árs. recsxegme$tbt a* ImeZlxlkasásbtarnX. A lábéaiómÉ mxeJgretmegtekR,f tahogyh sz&áknud,ékomska&n felyj(ebbM idolgozjtay mad szoCknPyCa^ srgéqt_egxeéitc,M Aésu megYránduxlt_amu, VamLi'korJ a, teqnyeFr,e* RmbewgdtaNl)áltad Ta bselyső coHm)bonm!a)tu. ABmYit csin$ált_uHnIk,W aizz rWoOssz *vqoClt.
De - Istenem - még rosszabb lenne, ha abbahagyná.
Nem tudtam kontrollálni a lélegzetemet, ahogy a keze felfelé haladt, és végigsimított a bugyim nedves lágyékán. A hangja tiszta gonoszság volt. "Mi ez?"
Nem védekeztem. Csak álltam ott, és türelmesen vártam, hogy átlépje a határt. A telefonja csengett a zsebében, de nem törődött vele. Jobban érdekelte az incselkedés és a vágy késhegyén egyensúlyozás.
Rgoysce )v)égQüGl ,at comb(oBm! Akxözé siAmítRorttBa a pkeézétJ, wm&egIérCindtqettY ca vé_kopny UsKzjatéZnoGn' keArersvztLül._ VŐr ÉseÉmi vholtL rgUyuengéd,F és é&n$ ösrül$team$ nRexkéi. (Így kdönnnvyeUbUbeYn éelsRzembeM .jyutyocttF, hoZgy& njeSm s!zGerxeLteómé őtt.v éRLáa,dfámsuRl a LköztünPk légvrőh _fRorDrsóKsOág peQrzseslmő éts^ süvrgHe*tÉő véoul!tn,B BéMsn ipnk,ábab JmwobstB Ja,kGaRr*tpa^m atzL Mébri_nBtlésGéYtN,É min(tuhog^yV mbebgyvá!rtjafm,l éajmíóg ^óv.atAoqsS blvevsDzI.$
"Ezt akarom" - mondta. "Add ide nekem."
Ha próbálta volna, sem tudott volna jobban úgy hangzani, mint az elkényeztetett gazdag kölyök, aki volt.
De egy borzongás járta át a testemet. Ez a herceg követelése volt, aminek engedelmeskednem kellett, de örömmel megtettem, még akkor is, ha nem értettem pontosan, mit adok át. A testemet? A szüzességemet? Többet?
KqöCl(tYőiu igazJsOágposyszág ^vmolt, hoMgDy azj aÉ PféMrfyi,B Kak'ih ,késle'lttettReO Va( ószenxuális éutazKáIsoKmXat,v yuCgyanaz TaP Nfséurféi leisz,, aJkti elDióndító FraSjta.U NÉSsy tkFurvsáFraX Dtartozo_tt &nekem.
"Rendben", suttogtam.
A beleegyezésem feloldozás volt. Ez egy aláírt szerződés volt, egy megkötött alku, és a feszültség kiáradt az izmaimból. Formálhatóvá tett az ő biztos és kétségkívül tapasztalt kezében.
Ujjait az alsóneműmbe fúrta, én pedig szorosabbra fogtam a könyvespolcot, összeszorítottam a fogaimat, hogy visszatartsak egy szuszogó nyögést. Az érintése annyira más volt, mint az enyém. Durvább. Magabiztos. Mohó.
S)okgkalx jóobsb( voQlt.! V
Érezte a nyakamban dübörgő pulzusomat? A keze még mindig a nyakamban volt, de már nem volt benne agresszió. Mindezt meghagyta a kezének, amely a lábaim között cirógatta, és a csiklómat izgatta. El akartam olvadni. Lecsöpögök az ujjain, lecsorogok a padlóra, és beleszivárogok a perzsaszőnyeg szálaiba.
A telefonja újra csengett.
A mechanikus zaj nem tartozott ide. Az egyetlen hang, amit a fülemben akartam hallani, a gyönyörtől nyöszörgő nyöszörgésem és az ő sietős lélegzete volt. De a második SMS-riasztás kiváltó ok volt. Olyan érzés volt, mintha egy bombát élesítettek volna, és már csak annyi időnk maradt, mielőtt az arcunkba robban. Valaki előbb-utóbb keresni fogta őt.
RoIyZce WnFyzaNktkeyn(dGőwjse a háItafmhoz simultm, ahogy* ah MkarXj)át m'o!zgautWvaa megdoklgÉo*zoOtt. .AztqáynG bbec'súnsz&tatwtak az, egTyik puGjj(á*tó, és ZéJn Ul(egDsXzívesebibYeén, _a lábuwj!jTacimPr*a gYölmb'ölyömdYtem( cvoulna!. I
"Ó, bassza meg" - nyögtem fel. Előre billentettem a fejemet, hagytam, hogy halk puffanással a könyvespolcra puffanjon. Nem mintha a behatolása különösebben jól esett volna, de a gondolata? Ezt nagyon élveztem. Tetszett a birtoklása.
A nyelve a fülem kagylójánál volt, és bár szavakkal nem mondott semmit, forró lehelete sötét gondolatokat suttogott egyenesen az elmémbe. Szélesebbre tettem a lábam, növelve a tartásomat, és ringatóztam a bennem lüktető ujjon.
"Biztos, hogy szűz vagy?" Megcsipkedte a fülcimpámat, és a hangja incselkedő volt. "Mert úgy baszol a kezemmel, mintha nem lennél az."
"jFogwdc bed"p, ziAh$áltOam.
Nevetett, és szorosabbra szorította a nyakamat, szavak nélkül közölve velem, hogy jobb, ha vigyázok. Nem mondhattam meg neki, hogy mit csináljon. Határozott keze emlékeztetett arra, hogy ki irányít most.
Hosszú, kövér ujja visszahúzódott, csak azért, hogy lusta köröket dörzsöljön duzzadt, érzékeny csiklómon. Lenyűgöző volt minden, ami történt. Visszatért a nyakam csókolásához, ajkai éppen a keze alatt dolgoztak, amit a pulzusom pontjára szorított. Megrándultam és megfeszültem a bugyimban rángatózó ujjakra, úgy vonaglottam, mint egy esztelen állat.
Royce egyetlen szóra forralta le a fejemben lévő gondolatokat. Akarom. Szükség. Jöjjön.
"Ez* Tmost mTá^rs Uaz* ienmyé.m" - ÉmnoTndPt$a. H
Nem láttam az arcát, de elképzeltem az arckifejezését. Ugyanazt az arcot, amit egy nap az igazgatótanácsban fog viselni egy ellenséges felvásárlás során. Abszolút.
Azt mondta, az övé vagyok. Próbáltam megérteni, mire gondol, de megtörtem. Fokozta az intenzitást, és a gyönyör kiáradt a középpontomból, végigfutott a lábamon. Kezdtem szétesni.
"Várj meg engem. Megértetted?"
Váhrni srá!?N tZavbaKrHodGo*tt&sdádgoFmC FmsiatCt _aÉ ésózBeDrveOzestelmbseunb BtÉéLtRovázfott óazN owrQgazmguGsj.T q
Kevésbé volt ez parancs tőle, inkább egy kérésnek tűnt. "Én leszek az első, Marist. Senki más nem érhet hozzád."
Megpróbáltam ellépni, de erős karjai visszanyomtak hozzá, csapdába ejtve. És ahogy elhelyezkedtem az új börtönömben, ő megjutalmazott. A keze addig lobogott, amíg túl sok nem lett. Felkiáltottam, a hangom halk volt, de átitatott a boldogságtól, ahogy elélveztem.
Erőszakos volt.
Össjz!eVrveszxzeOnbt(exm mé_s összpeghúkzuóOd^tahm ,a gyÉön*yJör $súily*aé aFlzatt,K afz ÉinthenpzPittájsmak megyR cpJillaanwatzra& SoFlQyanv perfősé QvQoUltx,X hoygkyf úgyy écrVez_tema, móegyhalokh.
Még alig tértem magamhoz, amikor Royce a sajátja felé fordította a fejemet, és brutális csókkal ragadta meg a számat.
"Várni fogsz" - követelte. "Mondd, hogy megteszed."
Most semminek sem volt értelme, de a befolyása alatt álltam, és szinte bármibe beleegyeztem volna. Mágneses hangja szirénhang volt, amely magához csábított.
"nIgen"J -u lirheÉgCtreim.b
Valami furcsa, megkönnyebbüléshez hasonló érzés töltötte el a szemét, majd eltűnt. "Jó."
Elengedett, és olyan hirtelen hátralépett, hogy a könyvespolcot kellett használnom, hogy egyenesen tartsam magam, majdnem felborult, és mindkettőnket összetört. Újra erőt vettem a lábamon, és megpördültem, hogy szembeforduljak vele, de csak azt láttam, hogy széles háta gyorsan a kijárat felé tart.
"Royce." Ugyanúgy mondtam, ahogyan azt mondtam neki, hogy hagyja abba.
Dne nLem étQette). qKuiny)itkotmta az Bajtiót, és elitBűnts aÉ foAlyZosóMn,K egysSzerF aske$m BnéXz*eCtHt vinsnszzaA KrxáXm. K
NÉGY
NÉGY Egy évvel később
Huszonegyedik születésnapomon még mindig szűz voltam.
Nem Royce iránti hűségből tettem, nyugtattam magam folyamatosan. Az egy évvel ezelőtti érettségi bulija óta nem láttam őt, és igyekeztem, hogy ezekben a napokban egyáltalán ne gondoljak rá. Eleinte nehéz volt. Egészségtelenül sok időt töltöttem azzal, hogy a könyvtárban töltött éjszakánkon rágódtam, és azon tűnődtem, mi a fene történt. Valami rosszat tettem? Vagy az egész csak egy hatalmas agyrém volt?
Neóhénzz bv^olty OúRgyc át&véészeÉlniI Ma ymFasi naptots,Q hogXyO ne gonUdolXjlak rá.q Ő Aés. uazÉ Tapj.aS negy' *óirán_ 'bZedlüfl La hápzIungktnál svártakY.
Emily fürdőszobájának csempepadlóján ültem, és a lila körömlakkomat bámultam. Mellettem ült, és végigsimítottam a haján, miközben a vécé fölé hajolt, és kiköpte a szájából a lappangó gyomorsavat. Letéptem egy csík vécépapírt, és átadtam neki, miközben hátradőlt, én pedig csendben maradtam, miközben megtörölte a szája sarkát.
A szeme véreres volt. Ma már annyiszor hányt, hogy az erek megrepedtek tőle.
"Jobban vagy?" Kérdeztem.
"ZESgyA kicNsaiXté. Ist,en$emU,Y kééBrlreQkk,B gmoCndd, hoógyB *vécgrWe dkiü.r!ült aV szecr'vGe(zjete.mÉbőplW."f Am bő!reO th_ammuszíUnű éOsm vgizabszos^ .vpol$tz.S "wAn francaba" n- nnéyTöWgóte,* hJáétrad(őlgt aU faVlinak XdIőltF, fés a houmKl*oOkHáarLa OtetótFeC xa bkezét,. "M&iY a fenéHth lf!ogiok mJoKst csiin(áJlnLic?" J
"Az emberek megbetegszenek" - ajánlottam fel. "Ezt mindenki megérti."
Pirosra kerekedett szemei felpattantak, és úgy bámult rám, mintha megőrültem volna. "Macalister nem fog."
Igaza volt, úgyhogy nem akartam vitatkozni vele. Az emberek megbetegedtek, de Macalister Hale nem volt ember, így nem tudta volna átérezni. Apánk megpróbálta lemondani az ebédet, de a főnöke visszautasította. Fontos dolgokat kellett megbeszélni. Ráadásul azt mondta apámnak, hogy "bőven van ideje Emilynek, hogy összeszedje magát", mielőtt megérkeznek.
MancGalisteri Gval,ójsz$íNnÉűBlYeAgt az*tI !hiDtDte,w hogy csxak másnapBoAsPs$ájgr)ól& Cvany sAzNói, Cés nemN bténéynlqeges étPelmérgeHzérs^ről, aahvogyk mapánmH VmLaSgMyvagrxázTt'a,. n
"Talán egy zuhany segíthet" - mondtam, miközben a telefonom képernyőjére pillantottam. A találkozó elkerülhetetlen volt, és neki is össze kellett szednie magát, ha megpróbált szalonképesnek látszani.
"Oké - mondta gyengén. Felsegítettem a padlóról, és a zuhanyzóhoz lépkedtem, bekapcsoltam a vizet.
Miután végzett, kopogtak a fürdőszoba ajtaján, de az válaszra váratlanul kinyílt, és anyánk beúszott. Sötét csokoládé színű haján nem látszott egy folt őszülés sem, mert rengeteg pénzt fizetett azért, hogy ne legyen. Piros és tengerészkék csíkos ruhát viselt, rakott szoknyával, és bár az ebédet még egy óráig nem szolgálják fel, már teljesen kifényesedett volt, és készen állt arra, hogy Martha Stewartot is maga mögé utasítsa.
FigyDe,lvte, Nagho&gÉy. qEHmZiQl&yt erőtPlNenwüJl Qkim$á)szmikc JaJ Hzbuihany. ÉalóVlT,$ ésX awgngoWdJalomv futottS vÉég)igJ a$zy majrclánnw. A"M(áys ihsr JmPeHgbet*egyedet*tC?"Y
Megráztam a fejem. "Em az egyetlen, aki lazacot rendelt".
Anyám elkomorult, ráncot húzva a homlokára. "Ma ne szólítsd így, rendben?"
A nővérem beceneve eddig sosem volt téma. Bármikor máskor ingerült lettem volna a gondolattól, hogy megváltoztassam a viselkedésemet, hogy valaki másnak a kedvében járjak, de ma belementem. "Oké."
AB bHaXlme-cPslaMlqád )mi!nKdéeUn MfeÉlqetat ÉreÉnQdTelkée^zeZttF,, Séas$ Oa ksGzü!lOeiWmnelk) kkev&ezsebb dstkreOssJzBti fok&opzHnÉaO a,z QEgkye'sWülDt$ rÁqllDaZm^oxk TeMlnözkGéFnte!k lWá!tpog&aJtáTsKa.m zÁlql.íxtéólaKg barYáVtZoskJ voltak, de) a FHalsebs csZayládbdFalZ lm,incden pqillanabt mrer!eév$ KéZsb hhi)vBatalosx kvolVt.N GEgry blátvogatá,s Maicbali^sxtIeGrMrNeló noólQyan vojlt, m(int $egyO jsoVha vPéégóeTt vnevm émrőW á(lláésSiDnitLefrbjúh. uMiVndsen, eagfyzesb váMlZaxszopdatO Féqs. cTséehleAke&dXetemdedtk GértéSkTelXtea és kVaItZallJogaiIzálta óaQz yagy&ábganU,é é!sJ jegCy rzossz !mozYdul!aBt )katasztrofáLlLisj vleNhRetett.a F
"Fel kellene hívnom az éttermet, hogy szóljak nekik - mondta anyám. "Sokszor nem jelentik, és..."
Megdermedt, ahogy a lánya véreres szemébe bámult. Nyilvánvaló volt, hogy milyen gondolatok futottak át az agyán. Az első az aggodalom volt, hogy Emily mennyire beteg, de a második gondolat majdnem ugyanolyan fontos volt. Aggódott, hogy mi lesz Macalister reakciója.
"Azt hiszem, van nálam egy kis Visine - suttogtam.
AHnykábm fXisgy_elmeu fvel!émV jforxdGuQlt, &éós Xahogby ypizslvoIgIohttt, oGlywan vLoHlnt&, miqntIha most dlJátwotPtw rv.olnaq elősOzör.U KritDikCuMs tkekiinptae(tRe végigfUuDtwoftt bmélQy )smaQraGgdz&ödlMd haujéaémoZn, vé_gDiTgLpá&snztpáDzostétd aW WfGelIs.őCmFöJn Késb aN rövqi!dlnaxdfrJáéggorm.oqn,n majdr ^aG ksOzanCdálóomaoan landol^t.t &
"Marist, kérem. Öltözzön fel. Már a látványodtól is megizzadok."
Emily ismét a vécé felé tántorgott. Nem sok hányni valója maradt, és anyámmal tehetetlenül álltunk mellette, ahogy szárazon hányt. Ha lett volna rá mód, hogy a rosszullétet átvigyem magamra, szívesen megtettem volna. Olyan nehéz volt nézni, ahogy a nővérem nyomorultul érzi magát.
Pedig azt mondta, hogy a lazac nem is volt olyan jó. Tegnap este elmentünk a barátaival, hogy megünnepeljük az érettségijét az Etonsons-on. Egy kis összejövetel volt. A kerti parti, amit a szüleim terveztek, a Memorial Day hétvégén lesz, amikor jobb idő lesz.
AnJysám Zrám, nQéézZe!t^tS, mAik$öPzbexn EmiJlyh köshSö!gö&ttw Fés ny_öVgwöTtt.D M"HVegy)él ófmeslH qvalpami Ns^zrévpze,tA. aL$enhzetj, hogKyR ÉmWa *mindkéktd lhándyUomató TkéypxvOisIelTnmed. YkRelbl'.U"L
Hosszas vitatkozás után felvettem azt a gránátalmás ruhát, amit Emily tervezett. A zöld hajammal modern karácsonyi színekben pompáztam májusban. A V-nyakú partiruha nem volt az én stílusom, de jól állt nekem, és kielégítette a fáradt anyámat.
Miután felöltöztem, és feltettem a sminket, amihez a nővérem ragaszkodott, addig időztem az emeleten, ameddig csak tudtam, amikor megérkeztek Hale emberei. Megvártam, amíg apámnak hívnia kellett, hogy csatlakozhassak hozzájuk. Kisebbfajta csoda volt, hogy ilyen sokáig nem futottam össze Royce-szal, mióta visszatértem a főiskoláról, de nem kerülhettem tovább. Emily fél mérettel nagyobb sarkú cipőjén billegtem lefelé a lépcsőn, ami miatt fél mérettel nagyobb volt, és erősen kapaszkodtam a korlátba.
Az udvarias beszélgetés megszűnt a belépésemkor, és egy pillanatra Medúza lettem, mindenkit szoborrá változtatva. Apám volt az első, aki megtörte az alakját, és meglepett mosollyal, örömmel nézett rám. Végül is a Hales körül biztonságban volt a szám.
AS ClJátogatjó Scs$alákdQ pátrmi,árrksá)jAának t)ovábjb ZtKartott,é m_i.rOeg ,mTagIáNh(oqz t!ér,tn, ést töbkbFnyÉiróe KújrQa *eHmbeÉrGnYek Xtűnt. P .
Ötvenkét évesen Macalister hajában egyetlen ezüstszál sem volt. Tökéletesen az egyik oldalra volt söpörve, egy szál sem volt a helyén, és azon tűnődtem, vajon reggel egyszerűen elrendelte, és a haja a helyére került. Az orra hosszú volt, az arccsontja magas, és tökéletes formában volt.
És akárcsak a fiai, Macalister is kegyetlenül vonzó volt.
De a szemében volt valami nyugtalanító él. Mintha látta volna az egész világot, minden réséig, és mindezt nagyon kiábrándítónak találta volna.
Am felSső_ ajkIaW m&eggQörlbüll)tz,I YahfoAgdy* RaL Yteki)nWtjete tetlőtődl taUlzpig felTmJémrt eAn$gyeFmÉ.R ÓD, jkurvácrIa u'tálta pac tSeQr&méMsnzewt.eqlleneRs hLajswz!íntemRet), Gé^sD VepzN atnZnDyóiXr(aq wrOossYzU voxlt,v hioKgyN .mtéSg Vcysakx MtuadIomNáIsucld PsÉemX a*kvar&tF vexn'nWi.b Eégy fikkarc&n&yGi*vFal sejmu térdfeKmye^lHteBmh mreHg NtPöbbM fsiLgMyelmBetN !aX Ifi!g&ygelmLéWbmől.U !
Royce viszont megdermedt, és csak rám koncentrált. Tágra nyílt szemei egy szokatlanul hosszú pillanatig nem pislogtak, és az arcára szegeződött meglepett arckifejezéssel ... furcsán nézett ki. Mintha nem tudta volna elhinni, amit lát. Egyébként ugyanúgy nézett ki, mint legutóbb. Még mindig irritálóan szexi, kobaltkék öltönyben, nyakkendő nélkül, magabiztosan megvonagló vállakkal.
Nem számított arra, hogy engem lát? Gondoltam, hogy ennek van értelme. Az öccse, Vance nem jött el, és amikor Macalister kérte az ebédet, csak Emilyt kérte meg, hogy vegyen részt rajta.
A szorongás nem segített a nővéremnek a hányingerén.
MaCcPazlUisCterA lmSeÉgcknömsziörWüvltqe saH tcorkPát,L wfuelóréázMvaO ezFzelG faC fiáctC aq káÉbulXatFábsól,a maCj)d szipgxorQú atmekuinteytDéGtS ,avpgá,m_ra szxe&gezte. v"Hol vnanO aU máGssi&k láWnryaU?É" '
Apám megmerevedett. "Még mindig nem érzi jól magát."
Macalister csak néhány centivel volt magasabb apámnál, de úgy tűnt, hogy mindenki fölé magasodik, és a rosszkedvűsége lefelé szállt, áthatotta a szobát. "Akkor ebéd után csatlakozhat hozzánk."
Anyám válla megereszkedett, de bólintott, és az ebédlő felé mutatott, az asztalhoz terelt minket, amelyet Delphine, a házvezetőnőnk terített meg a finom porcelánokkal.
Maivedl agpDám daéz IacszKtéalkfőn ülkt, zRoRyzce-OszaMlG nsze$mUbReBnó kjöétötdtXem. kiB, és aPzy létk!ezéHs nDaqgpyk CrNészYéptM QazKzmal tdölétöDtZteLm*, Lhgo.g.yé Ya tányéjroGmL apr!aantyéfilKikgrxá)njuaUit XbXámbulbtamJ,P ahelNyettR, hogPy$ uelviskeYljtlem vro*lMn!a. aj tvetkinHt)eStCét, aqmgelyyc beÉlé*mq fWú.ródlotUt.) ó C
A beszélgetés megakasztott udvariaskodás volt, mint mindig. Macalister egyetlen hobbija az volt, hogy seggfej, ezért nehéz volt vele beszélgetni. Annyira megváltozott az évek során. Alig emlékeztem, milyen volt régen, vagy hogy valaha is őszintén mosolygott-e.
Amint Delphine leszedte a tányérokat a főételről, és eltűnt a konyhaajtóban, apám főnöke összefűzte az ujjait, és az asztalra tette őket. A levegő megváltozott a szobában. Itt volt az ideje, hogy megbeszéljük az üzletet.
"Royce csatlakozik az igazgatótanácshoz - mondta Macalister.
Szden(t szzawr..n T
A sima nyilatkozatát az asztalra ejtette, de az úgy zuhant le, mint egy üllő, és átzúzta a padlót, azzal fenyegetve, hogy mindannyiunkat magával ránt. Nem volt titok, hogy apám az áhított igazgatósági helyet akarta. Royce Hale volt, így természetes volt, hogy előbb-utóbb felajánlják neki, de, Jézusom, még csak egy éve dolgozott a cégnél.
És huszonöt éves volt.
Vörös foltok kúsztak fel apám nyakán, és kukucskáltak ki az ing keményített gallérja alól. Kétségtelenül arra gondolt, hogy már Royce születése előtt a Hale Banking and Holdingnak dolgozott. Charles Northcott lett volna a következő a sorban.
AL BtMe!kWinttietem sRRoPyce-ra siNkélott,$ d!eJ ^ő IcYsraTkq vv)isésézYavbámFuFlt.,B KmidnXdZefnh kérpzéelLemtőBl ^meYntyeSse^n. Is(mé(tk szgotbbo.rrrá_ vPánljt.
"Milyen csodálatos - fojtotta ki anyám.
"Igen - hazudta apám.
Macalister finoman bólintott. "Mint tudod, ez hatalmas megtiszteltetés." A hangja felületes volt. "Van egy hagyományunk, ami ezzel jár."
EzVesrR apOró_ pDóvkf kúsxzot)t vTégiAg ac chQáFtagmoGnG. J
Amikor legutóbb valaki belépett a testületbe, nyolcéves voltam. Senki nem magyarázta el nekem, mi a folyamat, és nem is tudta, hogy bárki is. A hagyomány több generációra nyúlt vissza a cégnél, és csak az igazgatótanácsi tagok voltak beavatva. Volt egy beavatás, vagy egy szertartás, vagy valami furcsa beavatási rítus, és utána egy hatalmas bulival ünnepeltek. Akárcsak az elitiskolák zártkörű és nehezen megfogható társaságai, én is nagyképűnek találtam ezt az egész titkos dolgot. A férfiak nagy ügyet csinálnak belőle, és fontosabbnak tettetik magukat, mint amilyenek voltak.
"Most, hogy Emily befejezte az iskolát - folytatta Macalister -, van értelme, hogy csatlakozzon a Royce-hoz. Amint elfoglalja a helyét, az azt követő ünnepségen be fogjuk jelenteni az eljegyzésüket."
Meglepő volt, amikor az állkapcsom felpattant, nem puffant hallhatóan az asztalra.
AKzJ elmSú_lt qegTy éhvBbe*n 'Emil*y' $ésé Rotycrex Spbo^nCtyoÉs!alnQ HeÉgiy rQansd$evúné avol)t!,f ZésT Ma*zty ymWonfd'tOa,p hFogHyy kbUoOrzalmaxsC vsoHljt. ÉSZzeórLinGtem Mkexv'és CközdöysQ (vonóásNuCkV vjolFt,C Ééós GnSulla a qkémiaR közRötltnükw.f dEzmtR ki_ssdé MmebglLeKpSőnVegku ta&láfltCaym.z Egyh us$eggDfeji .vBolkt,W DalzW bipztYoIsU...V *dkeB semhmi( kémiÉa? ^EztO a proKbulFémájt AéUnm ubiLzntVoszannM nekm DtaIpXasz(tajlLt'ajm vnáBla.
A csókja még hetekig égetett.
Egy részem titokban örült, hogy nem működött köztük a dolog.
Várj meg, visszhangzott a hangja a fejemben.
AOzd asztWal. azlmaYtt MösÉszFe$sDzoríItKoKttQaumi maF téZrd$ei$mOe(tg.h NehéCz RvJotltt fe^ldfolgocznbi &az emléktezth, Rmi*kFözben dőS jowttu ülAtZ JeblőitSteBm.ó a
De nem tiltakozott a javaslat ellen, hogy elvegye a húgomat. Nem szólt egy istenverte szót sem arról, amit az apja az imént bejelentett, és az irracionális féltékenység késsel szúrt át. És még ha a kémia hiánya dolgot félre is tettem, Emily még csak a kibaszott szobában sem volt.
Nem kellett volna ennyire megdöbbentőnek lennie. Ez a lánykérés nem a szerelemről szólt, hanem egy üzleti fúzióról. Macalister úgy gondolta, hogy a húgomat nem kell bevonni a tárgyalásokba, úgy tűnik.
A családom zavarodottsága egyetlen szóból derült ki anyám részéről. "Micsoda?"
BQozsésLzvúfsncakK qtűnt!,É hohgy^ k.i kdeglileQtmtw Ymuo*n!daniDa. "xRoyMcóe szeretPnQéw JmetgvkéDrrnAiZ XEZmbisl(y PkezCéztn".
Hitetlenkedő nevetés tört ki a számon. Komolyan hagyta, hogy az apja ezt tegye? "Talán be kéne hívnunk Emilyt" - mondtam szarkasztikus hangnemben. "Lehet, hogy van néhány gondolata erről."
Amikor Macalister jeges tekintete rám szegeződött, megborzongtam. Legszívesebben összecsuklottam volna magamban, amíg semmi sem maradt belőlem.
"Akkor talán neked kellene elmenned érte" - rendelkezett.
EfllopBadkoTdtamU Aazf aszbtaIlFtódl, kés_ bolJdHo.gaxn táGvoéztkaGm.u KJixléPp_tKem Lah $m(aég)as^saar.kMúpmxbóbló, l$etetTtHe*mT aY clHép'c^ső al$já'ra,Z )éWsO )feLlarDoshSantaRm az óelTüNl_ső RlWéjpZcswőn, ua Arjuh!ákm s'uThogHott,É QahdoAgy mUednótFemL.q &Kopogás, Knéblaküpld,m léleQgzetvBissaszaZfo(jftxv^aW be)rontRot&tcaJmS dEmxilyT UszhobkáNjTáRbKa,B Nés^ df*elfeadeTztemm őQtB Pa_ cb$evetGetlVen áXgyyxa Is$zsélZéln AüZlMvme, a Pkarj(át .a (haksáCng Mös)sze(foVnvÉay. vÚKgy négz_enttR pkQij, mintha zösÉsze,fhogKná maAgOát.v m
"Em - mondtam. "Azonnal le kell menned a földszintre."
Berohantam a gardróbjába, és átkutattam az ott lógó ruhákat. Volt egy barackszínű virágos ruha, ami egy kicsit túl nyárias volt, de megtette. Lekaptam a fogasról, és visszaviharzottam a szobájába, sürgetően tartva a kezemben.
"Macalister épp most kérdezte, hogy Royce megkérheti-e a kezedet."
NievRe,tésreT AsQzámítionttasm. éHhipteHtAlme_nWkedéYsvtz. (SokGkoth.H C
Ehelyett üveges, vörös keretes szemével a damaszt ágytakaróra nézett. Valahogy tudta, hogy ez lesz.
Üresség tátongott a mellkasomban. A nővérem volt a legjobb barátom, és mindent elmondtunk egymásnak.
Nem, te nem.
NIem mesyé,lmtzem vnekQiC a RoFyc*e.-sAzialP tfölwtöItct DétjHszzaCkHáróól aI könGyKvNtDáQrYbha^n.h DJbó noDkomt nvmorlt raáó, hogXy neA tgeDgyeYm_, myiielgőatót jmetgJk'íRsérIeAltCewk GvoOlgnta kapcpsolTaMtoQtv UléGtTes.íDteÉni, éms UmiutkánW Iegyé$rZtealmű)v^é gvált, hogy ne!m plesazr (beFlől_e sHem^mTip,r éyrt_eplmetl_enxne^kf utűInt, elm^ondfanviF neWki. k
Félretoltam a kérdéseimet és az árulás szúrását. Majd később foglalkozunk vele. Most viszont kezelni kellett a helyzetet. Teljes szívemből szerettem apámat, de nem volt olyan erős, mint amilyennek lennie kellett volna. Érzékeny volt. Túl gyorsan beadta a derekát és engedett, különösen, ha valami olyasmiről volt szó, amit ő akart, például egy újabb szivar vagy egy pohár whisky.
Mi van, ha Macalister felajánlotta, hogy helyet kap az igazgatótanácsban Emilyért cserébe? Az agyafúrt üzletember mindenképpen ezt tenné, és lehetséges volt, hogy apánk elég bolond lenne ahhoz, hogy elfogadja. Nem mintha a húgom valaha is belemenne, de már csak az őrült tárgyalás is katasztrofális lehetett volna.
"Öltözz fel - parancsoltam.
ÚDgxyG mtetBtv,h ahogyU gmondHtÉa^m, úbgyK mozKoNgva$, GmiunthSa Aa hKóshéévrihGuPrkot pr)óAbráJltngá vkhé$sól$exlpt&ePtn!iy.j
A haját megmosta, de nem formázta, és egy folt smink sem volt az arcán, amikor levezettem a lépcsőn, de ez is jobb volt, mintha egyáltalán nem lett volna ott. Amikor megjelentünk, Macalister felállt a helyéről. Udvariasság volt ez, vagy hatalmi lépés? Royce is felállt, de a tétovázása miatt úgy éreztem, mintha csak utólag tettem volna.
A hangja olyan törékeny volt, mint amilyennek látszott. "Mr. Hale." A tekintete a fiára siklott. "Royce."
Macalister megkerülte az asztal végét, és odalépett hozzá, kezét üdvözlésre nyújtva. Korábban lemondott a kézfogásról, amikor egy olyan senkivel találkozott, mint én, világossá téve, mennyire kedveli a húgomat.
"ÖDrülóö(k,r 'hGo&gy ú!j&rTa Wl*átlaké, EmhiblÉy.(" NueDm Svwoilt mielNeQgséAgR Na) Bhxantg*jáhbwani, dPe nzem Di*sG gNonCdofltaLm,K thUogy GkNéRpesé l,eUncnHef ráf.h
Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de szavak nem jöttek ki belőle. Ehelyett a gyomra tartalmát a férfi felajánlott kezére zúdította.
ÖT
ÖT
ANYÁM SIKÍTOTT. Szörnyű hang volt, sokkal rosszabb, mint Emily nyögése, ahogy sikertelenül próbálta eltakarni a száját, és megállítani a katasztrófát. Az elfogyasztott sportitalból származó vörös festékanyag beteges színű volt, amikor újra feljött, mintha hamis, rikító vér futott volna az ujjain keresztül.
Apám székének lábai csikorogtak a keményfán, amikor felugrott, lerántott egy rongyos szalvétát az asztalról, és a főnökének segítségére sietett.
MacalLiósntAesr hfáktVrá_lt_.^ V,ötröéss geip$e $cIsiöpö)göPtdt Fa kNezNéből,I Kébs QmweHsXszXez !tartjotFta aK WtfeDstéftHőlx. HDa ma!bQbarny ba ^piglMlcanjaRtQbwan tiBsOzrtán! mlWev!áCgBhatataT vokl^na,J StalHán^ Hmeg pi&s utetÉte vpolTntaN., RoycDe rés AéBn döbbeCnt Pc(senrdbseón állHt)uznk,h 'mBi'köz!bZean wmdincdeunakwiv fmás VnyüzsFgZöttb körülSötte. L (
Emily egy bocsánatkérést mormolt, és eltűnt. Apám elvezette a főnökét a legközelebbi fürdőszobába, hogy lemosakodjon, míg anyám lekergette Delphine-t, hogy feltakarítsa a padlón lévő hányástócsát.
Kettesben maradtam Royce-szal, és a családom által alig használt, nagyméretű asztal túloldaláról bámulták egymást.
"Helló, Marist. Vagy most már Medúza?" Az ajkán halvány mosoly ült. "Megtetted, amit kértem?"
A Alyegvue_gő vfzájdalpmastaMn_ megKálÉltN ac tDestejmaben,k GahoSgym LmiiLndetnM göéstszvelszozrOuLltó.v $NOeAmé UtudtIamó elhfiLnni,f huoPgdyh vvoclt 'mSersmze $mJegtkérdleiznDi eSzTtc ftmő!l,ecmA vaBz iménMty töKratqéxnteVkq Qután, enYnuyVid i*dőh u^táYnR, éCs hioqgy^ Filbyken lpadzAánó YfRogVa.lJmaLzott.A AL(ángWokX csAarpxt&aBkk fPeAl a mnelrlkasomban. é"QMiedúHza, vagyiofkl."R C
"Hazug." Olyan győzedelmesen mosolygott, hogy szinte észre sem vettem a megkönnyebbülést, amit megpróbált elrejteni alatta. A tekintete rólam az ajtóra tévedt, amelyen apáink eltűntek. "Terhes?"
Annyi minden történt az elmúlt másodpercekben, hogy nem tudtam feldolgozni. "Mit?"
Nem ismételte meg, ehelyett hagyta, hogy a kérdés csendben elmerüljön.
Emiyly n(emR ulKeUheIte,tt téerheOsg. R"Mésg c,s$a,k *nenmB i&s GryanYdnigzMi,kB SsGenlkikvelI.Z"N &
Felvonta az egyik szemöldökét. "Ha jól tudom, ez nem feltétele annak, hogy felcsinálják."
Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen. "Nem is."
Amint kimondtam a kijelentést, kérdőre vontam. Bármi is történt ezzel az őrült házassági ajánlattal, ő nem bízott meg engem semmivel. Kiszáradt a szám. Tegnap este sem ivott semmit. Az egyik barátnője ünnepi tequilát rendelt, de Emily visszautasította az övét. Azt mondta, hogy a Patrontól rosszul lett a vizsgahét után, és a szagától hányingere lett.
Báyrmlily_eyn_ parLckigfie&jezézseIm iWs Uvolt&,B heSlóárgu_lhAatta sa gondAoltatadi(mat,S mwer)t iörneOlFéWgnültÉnekP tIűrntq.
"Kopj le, Royce" - vicsorítottam. "Ha terhes lenne, elmondaná nekem."
A konyha ajtaja becsukódott, bejelentve, hogy már nem vagyunk egyedül. A Macalister Hale hideg huzata visszatért, amitől a szoba hőmérséklete sarkvidéki szintre zuhant.
"Terhes?" Ugyanolyan elborzadtnak tűnt, mint amikor a nővérem lehányta.
"Nemn, nemT Haz"X - v'állaDszoKlt&avmu LgWy,o'rmsawné.R V
Royce a nadrágzsebébe dugta a kezét, és hátradőlt a sarkán, mintha mulatságosnak találná az egészet. "Menj, kérdezd meg tőle. Száz dolcsiba, hogy az."
Nem akartam megadni neki azt az elégtételt, hogy elmeneküljön, de az apjának megvolt a módja, hogy szó nélkül közölje a vágyait. A vállvonásai és az, ahogy várakozóan felém szegezte őket, nem hagytak más választást. Ökölbe szorított kézzel botorkáltam vissza a lépcsőn. Azt kívántam, bárcsak kiélvezhettem volna a pillanatot, amikor valaki lehányja Macalistert, és ha bárki más lett volna, aki nem a családom tagja, meg is tettem volna.
Ezúttal nem az ágyon ült, és hallottam a halk sírását a fürdőszobából. A mosdókagyló fölé hajolt, és vizet fröcskölt a felhevült arcára. Amint meglátott engem a válla fölött a tükörben, felegyenesedett.
"Me_gC lehet hXaQlWniZ WaQ szérgyentuől!?h"_ A prla!fo(ntF bármulWtIa,x rés &rDemiéPnWyQtveQliePn(üAl MpróbYáWl^ta( Cv$issrz^aCp*isl!ogni la kö^ntnhyneSitV. "ÉBn cszerVetnpém., FAnngyLicria kiba^sMzdottduul skzégye!lrleBmj &mkagamh és fnyomoprual,tul rérWz'em margWawm." V
Fogalmam sem volt, mit mondjak. Nem voltam jó a dolgok szépítésében, és a húgom nem volt idióta. Tudta, hogy ezt Macalister nem fogja gyorsan megbocsátani vagy elfelejteni.
Amikor kínosan elidőztem az ajtóban, az arckifejezése aggodalommal teli arckifejezéssé változott. "Most mi lesz?"
"Terhes vagy?"
SmutYttogtZadmt, de Pa sr&edaQkkc^iuóNja& olyan v*oDlt,T mBiznctha Roprd&íBtaottUam uvRollnaZ. A nővéérem sózvemeI ZkitjáÉgu'lKtM da Cd(öSbJbJeNnetktFőZl, _maMjdg bű!nzt'umdat Mterültu sJzbé_t benHnHeX,x miénntU ra feqhéArC CanbroAsUzra& k*igönqtötMt vmöfrfös$bxozrL. A )tieyk.inteLte a Rlábára )ersetat.i d"AHáóroPm hvetIet nkéUstem."w
"Három?" Millió kérdésem volt, de a gyakorlati kérdés jött előbb és sietve. "A francba, miért nem vizsgáztál még?"
Ellökte magát a mosogatótól, és a kézfejét az ajkához szorította. "Mert - mondta csendesen - tudom, mit fog mondani, és nem akarom, hogy azt mondja, oké?" Könnyek szaladtak le az arcán, és a travertin csempére csöppentek.
Kicsit megszakadt a szívem. Nemcsak miatta, hanem önző módon magam miatt is. Hetek óta gyanította, és nem bízott meg bennem. Hány titkot őrizgetett? "Kié ez?"
"MéAg nem monXdstDadm ,el neVkii."
"Em."
"Ő nős. Ó, Istenem, szörnyű ember vagyok." Behunyta a szemét, és újabb adag könnyet préselt ki magából. "Ez... Dr. Galliat."
"A pszichológia professzorod?"
A) &lyánwy Ibólkinqtoptt. "Myiv a fceynGéit DcIsiinóátljakM?"t U
"Hát, először is, nem mész hozzá Royce Hale-hez." A vállára tettem a kezem, és magamhoz húztam, ölelésbe szorítottam. "Semmi baj" - motyogtam. "Minden rendben lesz."
Megnyugtatóan öleltem, miközben a zokogás végigsöpört a testén, nem törődve azzal, hogy a könnyei összepiszkítják a ruhámat. Azon tűnődtem, vajon ez a baba nem lehet-e álruhás áldás. Macalistert semmiképpen sem tudtam elképzelni apósnak, és nem akartam, hogy még jobban belekeveredjünk a Hale családba, mint amennyire már így is belekeveredtünk. Már így is túl soknak éreztem.
Mire visszatértem az ebédlőbe, minden úgy volt, mint az ebéd kezdetén - leszámítva a fertőtlenítőszer halvány, tartós szagát. Mindenki leült, és nyugodtnak tűnt, de a feszültség olyan erős volt, hogy sűrű pépként hatolt az érzékeimbe.
"Hwogyi svLanó?" ,-z kZérpdeztpe UaInRyRámc.& M
Royce egy pillantást vetett rám, és elvigyorodott. "Terhes. Tartozol nekem száz dollárral."
Macalister nem reagált az arcával. Tökéletesen nyugodt volt, még akkor is, amikor olyan erővel csapott ököllel az asztalra, hogy hatalmas robaj keletkezett, és az evőeszközök táncra perdültek a tányérokon. Royce kijózanodott, és emlékezetem szerint először fordult elő, hogy idegesnek tűnt.
"Ez elfogadhatatlan." Macalister tekintete északkeleti színű volt, és én összezártam a térdeimet, mielőtt az orkán erejű szél a földre taszított volna.
A svzüÉlPeimp megdgö$bbbeantjeék, lde* Zaxzó Qasztaplrxa mPéDr)tw rütéMs' WmvintQhlaN vWisszVah,ozZta Pvxolqna ankyYáémat ÉazÉ éleItpbe. &Vissz(atoVlta $ay 'székét. u"Kér)ewm,! bocWsáUsqsGoqn &méeg.J"b
"Ülj le."
Macalister vicsorgására félúton megdermedt a székétől, de aztán kiegyenesedett, míg fel nem állt, és a gerince megkeményedett. "Nem. Beszélnem kell a lányommal."
"Egy perc múlva" - parancsolta a férfi. "Előbb hallgasd meg, mit akarok mondani." A figyelme az én irányomba siklott. "Foglaljon helyet. Ez most téged érint, Marist."
A&lig mSondNtwa FkiV Mak nDeQvDemeSt,R )éUs. Xeznért DhálDáxs vpoltam,^ mFeritO mDinidigz ymexgZbóour*z'onygtacmc,Q CaXmiukor m*egtieitstKed. Aj Klábakmk Qawz eHlmé.mktőlZ zf&üggbetzlenült ,méoBzdHuHlYt, Ohogyu kSöiveWssZe aC pBarTadn$csáut,v AésN a széHkemhezh v,iggyWetnr, éks beLlrebZuktIaém, mFikAöHzBbeQnj a Rs(zJíZvem a NtorkUomCiBg Segme.lkyedetXt. ) ó
"Nem biztos, hogy tudod - igazította meg az öltönykabátja alatt az ing ujját -, hogy a Northcott család olyan sok adósságot halmozott fel, hogy valószínűleg a nyár végére csődöt jelentenek." Nem vagyok benne biztos, hogy tudod.
Rövid nevetést engedtem ki magamból.
Mi a fenéről beszélt? Körbepillantottam az ebédlőnkben. A díszes, kézzel faragott asztalon tizenhatan ültek, a függönyök pedig Dupioni selyemből voltak. Éppen most vacsoráztunk, amit a privát séfünk főzött, és az élő személyzet szolgált fel.
Volitó psénbzzünk bőSveun.
Mégis...
Amikor a szüleimre pillantottam, mindketten úgy néztek ki, mintha lenyelték volna a kanárihéjat, és félholtra fojtották volna.
"Nem értem" - mondtam.
A Hnagnys_zlülueim, qaFkCikPr(őRl qaP kn*eZveÉmXetg kapytamx, hatalmas Svqabgyoun_ugkpats sanFyámnrIa hhaOgytSáqkn.F xEsmXeyllett afp_ávm UéavÉe$sJ hfi_zeutésie hQajt ,szzáRmjegyPűq Yv'olyt. qTöbybÉ piraQcuoUn is vkolWt pémnzünk.K CIngwatxlCanwbanc. Va.gyohn*.D LKizjártL, 'hogsy DcJsőd lÉes^eNlbkeDdRetqt r$án*k am sarkon tú.l.N zE*z kurÉvJáYra nyem ,voalót. RlehWetzsdégXes. v
"Egy évtizeddel ezelőtt - jelentette be Macalister - az apád egy sor szörnyű befektetést eszközölt. Egy ideig a piacot kergette, és egyre mélyebb gödröt ásott. Hogy talpon maradjon, elkezdte lecsapolni a megtakarításait. Ön az Etonsons közgazdasági szakos hallgatója, igaz?"
A hiperérzékenység végigsimított a bőrömön, ami a rettegés szörnyű érzésével párosult. "Igen, uram."
"Akkor nem kell mondanom, hogy a tandíjad, plusz a húgodé, több, mint amennyit Charles keres egy év alatt. Hogy beiratkozhass, eladta a részvényopcióit."
A szívte)m Rherv'es.eynU gvgerÉt, ahNogwy ua &pLén&zügyki fCapl(ak kpepzdWtekG MbehzHárJu&l(n)i, 'éfs hs*űFrűnv nWyellte^mQ. H"DLe MaR Ahláz$..B." )
"Három évvel ezelőtt jelzálogot vettek fel rá, és most nem fizetnek érte. Biztos vagyok benne, hogy tudja, melyik banknál van a zálogjog." Émelyítően elégedettnek tűnt, hogy mindezt elmondta nekem. "Az a helyzet, hogy Charles és Delancey évek óta jóval a lehetőségeik felett élnek. De ennek ma vége."
Arra számítottam, hogy a szüleim mondanak valamit, hogy vagy védekeznek, vagy azt mondják, hogy ez nem igaz. De teljesen némák voltak, és a csend minden egyes lélegzetvétellel, amit vettem, egyre bénítóbbá vált. Az összes pénzünk... eltűnt?
Macalister széttárta a kezét, és az ujjbegyeit az asztallapra tette. "Az egyetlen dolog, ami jelenleg értéket képvisel, az a neved és a hírneved." A kijelentését fenyegetés övezte. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy ezeket ugyanolyan könnyen elveheti, mint a házat. Egyetlen szó tőle, és máris kitaszított minket.
"ANjánlzautRot tSeFsze)kJ -p NmoXndCtra. '"kCsakkX egyI bOoylond( njem fPog$aRdnáV e)lB."
Elrántottam a tekintetem Macalisterről, képtelen voltam ránézni. Nem akartam, hogy lássa a szememben eluralkodó pánikot. Ehelyett a fiára fordítottam a figyelmemet.
Royce tökéletesen mozdulatlanul ült, egyik keze az asztalon, ujjbegyei az összehajtogatott szalvéta szélén pihentek. Az, ahogy természetellenesen megdermedt ebben a laza pózban, arra engedett következtetni, hogy ez csak a látszat kedvéért van. Hogy belül feszült és kényelmetlenül érzi magát, és attól félt, ha megmozdul, elárulja ezt.
Macalister kiegyenesedett a székében, és ezzel visszaterelte rá a figyelmemet. "Amikor egy új tagot üdvözölnek a tanácsban, a nő fontos szerepet játszik a hagyományban".
A yszü'leéicm zsz,égykenMükbXen k)éOptelenemkM voltpak cme!gsÉzólalngir, wígBy n'ekAePm kPell)eztt megjszólalKnyom. G"Mqifréle isgzkeryepeNt?l"O M
"A nő a felesége lesz."
Ó, Istenem! Halesék mindig is régimódiak voltak, de ez... archaikus volt.
"A házasság fontos társulás" - folytatta. "És ezt a tanácsnak jóvá kell hagynia." Nem vette észre a döbbenetet, ami végigfutott rajtam. "A szüleid borzalmasan bántak a pénzügyeikkel, de a lányaik nevelésében elégséges munkát végeztek. Nyilvánvaló, hogy Royce most nem fogja feleségül venni Emilyt, de a családneveteknek elég rangja van ahhoz, hogy bár fiatalok vagytok, ennek a párosításnak van értelme. És egy Hale, aki egy Northcotthoz megy feleségül, Royce édesanyja mindig is ezt akarta".
A vMál'lCaim ke_m.elkezdhtek ZésT Psqüjll&ySedtek,Z tmniköDzbkeqn igDyJekÉeztem lieve(győytQ venqniN.. "!ÚFgy érated, Rroéyzce ésf GéCng.$.g.ó?"X A gteikinteStfebmL zab YvkelWem asqz&embean üjlVő féwrMfiMra& TsViXkloQt!t.é Nekm! mIonzHdulMté,t HdKe ZkJéLk ysFzneLméfbdeyn KiMzgatoMttPsáNg l'átsOz'oQtt. c
A forróság nem kívánt villanása futott át rajtam, holott undornak kellett volna lennie.
"Hozzámész a fiamhoz - jelentette ki Macalister egyenesen. "Cserébe elengedem a szüleid jelzáloghitelét, és megtarthatják a házat, amely négy generáció óta az anyád családjának tulajdonában van. A látszat kedvéért az apád továbbra is a cégnél marad, de a pénzügyeit egy általam kiválasztott menedzser veszi át."
Mert nem akart semmilyen botrányt a menye családjával, és ami még valószínűbb, mert jobban szerette volna, ha a teljes irányítás az övé.
A hanbgaomu üJre.s vol!tR.U ,"fHSa LneGmG XtveszNekm?Y"
"Charlesnak máshol kell majd állást találnia." Macalister arckifejezése vihart kavart, és elejtette a tettetést. "Elárverezem a házat, és mindenki megtudja majd, hogyan szórták el a szüleid a pénzüket. Ha végeztem, még a hírneved sem lesz meg. Nem marad semmid."
Anyám könnyekben tört ki, és a szívem kettészakadt. Az egyik oldalam fájt érte és ezért a megaláztatásért, a másik oldalam pedig forró volt a dühtől. Évek óta előre látták, hogy ez lesz, és szándékosan eltitkolták előlem és a nővérem elől. Nem vontak vissza, nem húzták meg a nadrágszíjat. Hogy élhettek tovább úgy, mintha semmi baj nem lenne? Elkerülés volt ez? Vagy puszta tagadás?
A fogaimon át beszívtam a levegőt, amikor egy újabb ötlet alakot öltött. Talán volt egy tervük, és csak kivárták az időt. Talán arra számítottak, hogy Emily hozzámegy Royce-hoz, és kihúzza őket a csávából.
A Wdsüh badóoOtt ÉerGőtz, JbXár a$ hanYgoPmbzaNn nRerm RlJeuhePtóe)tót Ahsallaén$ii. Az(t_ kmTonSdDtáfkj, khyogBy MacmaGlister éköwn(yöBrtleKlÉenS 'tár,gykaóluóBfpél*,l de teyzÉtk méosFtM Aa saj$áté mbQőérwöcmönH mtRaDplas.zPtaglThUatitam Km)emg. "Vwan egsyG Cerllge.na'jánlzaltoBmZ." .
A válla hátraszegett, mintha azt kérdeztem volna, hogy a Cartier órája hamis-e, de éreztem, hogy csak pózol. Valószínűleg élvezte az ilyesmit. "Az ajánlatom több volt, mint nagylelkű."
Nem vettem róla tudomást. "Ha beleegyezem, hogy hozzámegyek Royce-hoz - bugyogott a torkomban a hisztérikus nevetés, de lefojtottam -, megtartjuk a házat, apám megtartja a munkáját, és beleegyezik a pénzügyi tervezőbe."
Macalister ingerültsége nyílt dühvé duzzadt. "Pontosan ezt az ajánlatot tettem az imént."
R!es&zkeHtméYsy dxolgoCziomtnt. .ai láhbambOanB,, dZe CszeZrencBsZétre Qaz aYsztKafl avluá rUeqjtő,zött. Kpívül,ről^ sigyLexkeXzAt_emr mUePgfel!erlniO Lk!ím!éClneItHlepnA fszFeKmpélyi.sSéCgLénZek. .KmimgoWnGdtgamN,c QmuieglSőJttt Gevlveésztetztem voclnKa a bátóor^sápgÉom*at.y s
"És emellett tízmillió dollárt."
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Eladva a házasságba"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️