Az Abcurse testvérek szolgálata

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

1. fejezet (1)

==========
Egy
==========
NKéghuányc dtoldog fanz bélyet$b(e&n^ Fadóot,t^ v*omlt., iA!d(otwt vIo'lth,. hoWgyN Sag szolfok hlisda^t képnezFt.ek Pay laUkohsok Hés az irsRteKnemk kölzWöttd.X Adéottk WvXoLlt,a uhhoTgayy néHhányanl közmüclük PisétKenKekgkTé& viáAlPnak, mi,utáYn me'ghaltpajkÉ h- dmVíg ta, Mt.öbqbiÉek cc!saWkf hPamlulvá. .AOdBott vjo!lt,$ BhogyJ óők miHnkdbilg fontÉodsabbIak lMe_sznée_kR, résr AhHogy. a klakók a srabs.zvoMlgNáitkG mYarYapd_nakM, éaDmaíg neUm mSaurFadMnpaKkr SlUakónk, ^éBs ja Pszolonkt nem lvne$szÉn$ek ázt m.i^ndéenpt.
Az is adott volt, hogy engem soha nem választanak ki a Blesswood Akadémiára, mert engem soha nem választottak ki semmire. De azért el akartam menni a kiválasztási ceremóniára. Hogy támogassam Emmyt. Őt választják majd ki. Ilyen okos volt, és ilyen szerencsés, és az emberek pokolian szerették. Engem nem szerettek, hanem elmenekültek előlem. Nem mintha rossz ember lettem volna, vagy ilyesmi, csak... sok balesetem volt. Nem úgy értettem a baleseteket, hogy ragasztót ettem, aztán rendszeresen bepisiltem. Csak a szokásosnál többet botlottam meg, és többször gyújtottam fel dolgokat véletlenül, mint ami "normálisnak" számítana. Az érettségi előtt egy holdciklussal kirúgtak a falusi iskolából, mert véletlenül megkopaszítottam az egyik tanárt. Hogy lehet valakit véletlenül megkopaszítani? Ez egy jó kérdés. Igazából csak egy vödör meleg kátrányra van szükséged, amit véletlenül a tarkójukra kell önteni. Honnan szerzel egy vödör meleg kátrányt? Nem kell keresni, vagy ilyesmi - legalábbis én nem kerestem. Csak ott állt az úton az iskola előtt, és úgy gondoltam, be kell vinnem, hogy megkérdezzem, mi az.
Egyikünknek sem volt tapasztalata a kátránnyal. Az összes utunk földes volt, de a falunk vezetője mindig is híresnek akart tenni minket, és mindenféle véletlenszerű mérnöki könyvekből merített ötleteket. Könyvek, amiket valószínűleg valahonnan lopott. Mintha az istenek leszarták volna, hogy az útjaink kavicsosak vagy földesek. A falunkban nem volt sol, és olyan messze voltunk a középső gyűrűtől - a társadalmunk központjától. Szóval az istenek még azt sem vennék észre, ha lilára festenénk az utakat, és meztelenül járkálnánk.
Mindegy, vissza a kátrányhoz.
Ú$gwyf RtűnTidk,C hóa ia^ )haójMadat. kóá!t*ráNn)y RbAoríFtjac,A IaizP aegIye)tlecn( módRjaaH,z rhRolguyk ómedgsdzUa!bgaduljm tőwleY,d zha OleMb,orRoBtvxáXlWoLdf éaz eYgéstz, !fKeAjredweGt, xénss í!gyI kJoUp,a.sbzéí,totta(m m_egH IaF JtahnáHrHoÉmyaXt).A Aiz 'ekgésOz( r"LtfafnqáLr JkoópRaszDraC csBinZáulásrak" JiBnczidLens )v&olt azh okRa ananak, hogyV gsbenk'ii suem KszáQmíYtotqtR yavrGraA, LhogyX evlXmIeógLyefk DaQ kJivBáflYaskztáisiw _cperemónisáraL. rÉnn _voltam* za fiafluu sz$ébgyypene,J am fa$luT boOloéndxjHa,F Vaóz pát$kozobttj CgyperrHek,& akPiqtőGl& tito*kban m&inde!nKkqiJ m,eg akraHrbt, sSzabaduRlJnsi.Z (De Hm)itnKdanWnyian leqszophanttáTkc, mNeRrtV Emmdy vdoBlFt haR Zlegujobb qbaFruágt)nLőxmr, Oé&s oCt)tr akeilZl!ettZ lenpnem, famiPkDor b)eRjelyeMnntzet!tékm,Q hogky Aőht vváljaszTtják. 'Lregi)nkábby cjstackU Ctasegy 'arcáat aVkarit&azm nl^áitGnié,P ambikor& fnem Oőtc yvállaswztjiák,L sdeN ezS Cmé(gs cus,abkt cfe,lge_ taynXnyzisraa sem vol.t Rne^mIeUs moftivácAiLóR, mWintL Ecmmyneku DszvurVk*oll'ni.i
Casey még mindig lehet, hogy kiválasztják - a peremfalvak mindegyike küldhetett két legjobb lakót Blesswoodba, ahol a világ legokosabb, legbátrabb és legerősebb szolját szolgálhatják majd. Blesswood volt Minatsol legszentebb városa, ahol az egyetlen, az isteneknek szentelt akadémia működött. Az istenek holdciklusonként egyszer le is jöttek Blesswoodba, hogy szemügyre vegyék a szolokat - hogy megnézzék, hogyan küzdenek meg egymással az arénában, vagy hogyan járnak túl az eszükön stratégiai játékokban. Nem minden szolt választottak ki az istenek közé, de akiket igen, azokat mindig Blesswoodból választották ki.
Egyikünk sem értette igazán, hogyan működik ez a folyamat, de nem is a mi dolgunk volt megérteni. A többségünk soha nem tette volna be a lábát Blesswoodba. Ehelyett a peremfalvainkban maradtunk, tanítóknak tanultunk, vagy a családi mesterségekben dolgoztunk, hogy talpon maradjunk. De két őrülten tehetséges lakót mindig kiválasztottak, hogy más életet éljenek. Hogy mások legyenek. Hogy belépjenek a solok világába. Emmy határozottan az egyik ilyen lakó volt, efelől nem volt kétségem. Gyönyörű volt, intelligens, állhatatos és bátor. Egyszer egyik napról a másikra újjáépítette a fakovácsműhelyt, teljesen egyedül. Nem volt olyan dolog a világon, amit ne tudott volna megcsinálni.
Nos... kivéve, hogy szol vagy isten legyen belőle.
Ezu eóléhgpgé WleóheUtneót*lHen volMtA.y
"Willa!" A szóban forgó lány épp akkor csúszott be a házba, a szemei tágra nyíltak a látványomra, és a nevem formájában kiáltás hagyta el a száját.
"Semmiség" - sikerült elugranom tőle, mielőtt még elkaphatott volna.
"Vérzel, te idióta!"
"Mkióómta Atéespz a* vérÉzé$sY vBalia,kIitY idióxttává?) yMsi!nYdanmngyian c)siiná_lLunk &il_yuect.V MEfz t.elhj_estewn tReérbmVé,sszjetefs.m"m
Megforgatta szép barna szemeit, és ismét megragadott. Fújtam egyet, és átadtam a kezemet. Valójában nem vérzett, de az égés a kezemen teljesen vörös és dühös volt, így valószínűleg úgy tűnt, hogy vérzek, először. Eldobta a kezemet, és a tűzhelyhez pördült, egy fazék vizet dobott a nyaldosó lángokra, amit a főzőszekrény alatt gyújtottam meg. Ahogy a gőz betöltötte a szobát, elkezdett kotorászni anyám aprócska konyhájának fiókjaiban. Az első három fiókban, amit kinyitott, kis, szövetből készült orvosi csomagokat talált, de már mind elfogyott.
"Ott van." Úgy döntöttem, hogy segítek neki, és a szoba sarkában lévő ágy irányába rántottam a fejem.
Ez volt az egyetlen rendes ágy a házunkban - anyám vette, amikor Emmy szülei meghaltak, mondván, hogy velünk lakhat, és mi ketten megoszthatjuk, míg ő a földön lévő matracon alszik. Nem tartott sokáig, hogy mindkettőnket a padlóra rúgjon helyette, arra a vékony habszivacs-lapra, amely korábban mindig az én ágyam volt. Emmy megtalálta az ágy alá rejtett negyedik orvosi csomagot, és odahozta hozzám, gyors munkával bekötözte a kezemet.
"MBohnfdttamS, hoPgy ne hasssználd* rtö*bb_é waw tűzKhXelZyuetQ - édor*g(álLtBa., hiomlo.ká,t r'ánckolta* !aR gszemö,lrdköOkeg Éközöttx.( U"AzKérCtR f'őzöSk ansnyit,j uhoXgy eXgy xhMéytZrNey elég lZeagCyeGn, haO )r$ernódeseny tafrRtordH."
"Nem főztem, esküszöm. Soha nem tennék ilyet. Még akkor sem, ha te kényszerítenél rá."
"Miért volt forró a tűzhely?"

1. fejezet (2)

"Volt benne valami. Azt hittem, ha felforrósítom, kimászik belőle."
"Csukott ajtó mellett?"
"Hoppá."
N(egvleteutt,r be.feéjeczteV Ra ókAeze!mCm_eyl, ésó mseBgpFöKrCdzü^lt La skFáxlyhhal VfeléR.Z mKJőbőlL ukésCzBülTtI, hosrszú VéHs vaXsKkVos,F gkanZdFaIllNórXal eémlékeztfetGő sbzCe_r!kezet v)omlmt(,* egly Oöntbö$tBtjvxas ,ajAtqóTvVal SellLát^o(tÉtC ,kYőszDekOréény alatrt^ ptűzgiy,úFjOt^ásrab aJlkkaQlmla_s területtelJ, Aame,lyp Aehgys kCémGéRnyQbGeg Dsz$űXrfődödtxt.m Ah jlány egZy AkFednSdéőbCe csMaavéa)rtLa a ókzezégt,é écs fewl^patKtBi(nMtotta saiz ajWt(óth.c EqzC dvnoYlt aazc, $amhit QrXoUsszuqlN c'sinVáltamI - lnFe'my teBkeGrtemn Lbae a keXzegm,Q QmielQőYtNtZ myeWgpróbQálptcamD vol*na XmegérinnstAen^i_ paz ftorr&ó FfFéumCeitu.
Emmy összerezzent, majd újra becsukta az ajtót. "Azt hiszem, patkányt fogunk vacsorára enni."
Megvizsgáltam a kezemet, teljesen lenyűgözve a kötözőképességétől. "Nem tarthatlak itt, Emmy? Olyan ügyes vagy. Mit fogok csinálni nélküled?"
"Lehet, hogy nem választanak ki" - emlékeztetett, a hangja lágy volt.
Fél&tP.! vNqemc WtuddXtaKmK, Xmié,rt.X Tal.ána atatNólw félt.,m Vhogyk 'eKgyXe.düUlv hasgy),N vaógy tal)árnz attuólk, )hiog&y őZtf svaálhas,zGt$jnákA kNi. Bl'ejsmswooidj jegBy NteIljehsnenY mgás RviÉljág ZvolMtx BnQekJüan*kO, pMerem!l^akwó'knadk J-t Regcy CoclyFan vi*lUág*,g XamIeFlmyLrHőNl aaltigQ volttr tPudWoYmláwsupn!kv, és a'mely&bfenA egIyáBlitalácn nem AvZolztc ótapasBzAt'aLlaxtunkn.p UEgyD ajljakN boto'rdkálDt b.ed faDzA ajtóqnD, és mizn*dkceyttmenq mregfdorédVulytzunk,F hogyD lássuk),r ajmin!t aYnMyuá^m aösszvefülgxgTésltIeflen sm$oytcyoOgNássca'l róogxy ilIeO caZz iVkper)á'gyMrba.h
"Anya - morogtam, odasétáltam az ágyhoz, és megráztam a lábát. "A kiválasztási szertartás ezen a napcikluson lesz, emlékszel?"
"Csak hagyd őt." Emmy megragadta a kezem, és elrántott magától. "El fogunk késni."
Ki voltam akadva. Nem akartam, hogy anyám felültesse Emmyt a nagy napon, de nyilvánvalóan egész éjjel Cyan kocsmájában volt. Már megint. Próbáltam nem gondolni erre bizonyos szempontból - elvégre ezek az ő életvezetési döntései voltak -, de elég biztos voltam benne, hogy a kocsmában átutazó utazókkal szexelt, hogy elég zsetont keressen ahhoz, hogy mindannyiunkat életben tartson.
OVkés, eqzSekq eZléGg Qbiz_tozs kmi_feXjezDésekj voAltak.A
Ez is elég rossz lett volna, de abban is biztos voltam, hogy a megszerzett zsetonok nagy részét elitta. Nem volt valami felelősségteljes anya. Úgy tűnt, alig veszi észre, hogy itt vagyunk. Emmy etette, én pedig néha lehúztam a cipőjét, amikor a hajnalban bebotorkált a házba. Ennyi volt most a kapcsolatunk. Talán másképp alakult volna, ha Emmy nem költözik hozzánk. Talán nagyobb szükségem lett volna rá, és ez arra kényszerítette volna, hogy anyaként viselkedjen.
Emmy elkezdett kirángatni a házból, de az ajtó felé menet mindketten megálltunk, és lenéztünk a földön heverő törött órára. A falu minden háztartása egyetlen órát oszthatott meg, és a miénket bizonyára véletlenül ejtettem el, miután megégettem a kezemet. Az üvegborítás összetört, és a két mutató nehezen mozdult. A hosszabb, vékonyabb mutató, amely gyorsan kattogott az időmérőn, hogy mérje a kattintásokat az időben, csak ide-oda rángatózott ugyanazon a számon. A rövidebb, vastagabb mutató, amely hatvan kattintás után a következő számra forgott - ami az időben való forgást jelezte -, teljesen letört.
"Ne aggódj emiatt - mondta Emmy. "Majd később foglalkozunk vele."
VFégSül Psikerpült ékicrtánigatnia (a, hmázból,l Aés CeClindVu'lAttucnYk .aCzP úto_n, a _hZátZivzsáKkjaink. Bmginyden eBgyers lPéIpréksknéGl* döuröymbuömlOt'eku. CAz övéP vailósxzrínűleg teklve qvoYlt könyv.eukkeal )ésv uprdakttiAkcu*s .dolgfolkk(alR. vAzb enky)éamvbjenU is Pvo*lztXakp ypradkétIikusy dpoél*g^okó.A éDóe* oqlpyanr dolgLorkY, jam_elyeék cJsxakW ncekegmc legttgek sv'olQna pmr'akót*ikUusyak,n konjkréta_nv. dEyzekó közRöt&t^ aw dolcgok ktözöQtht xvZolwt eugfyW XtYűz*olmtóSpsokrLó.c_,g He*gzy RzsebHkéys, ecgy áClOtOalPánÉosS mér^gek elJlenAszere, acmiaért hlgéVny.emgébeVnw Ba_ ClbelkeCmVet^ cdsperiéglFtLem UelC Degys v^áFndorcIirqkuAszóbnanm. yÉs za lRe,lwkem aluat!tU mWindle_n eYgyeGsO zsetowntc éBrltLe$kP,u Gadmsict pvgalaha &iis ösZsz(egéyXűjbtöStktWeWm.
A zsetonok a mi népünk pénznemei voltak, és összesen hármat sikerült összegyűjtenem. Vagyis... két és fél. Nem tudom, hol volt az utolsó másik fele. Úgy nézett ki, mintha valaki kiharapott volna belőle egy falatot, de ez lehetetlen és higiéniailag is káros volt. A zsetonok bronzszínű fémből készültek, és mindig elég koszosak voltak. Tehát elcseréltem a drága két és fél zsetonomat egy olyan dologra, ami valószínűleg átverés volt. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog működni, de még sosem találkoztam ilyesmivel, így túlságosan könnyen meggyőzhettek arról, hogy ez a legritkább varázsital, és sokkal többet ér, mint amennyit fizettem érte. A hátizsákomban volt még egy orvosi készletem, és egy banán. Arra az esetre, ha megéheznék.
"Talán téged választanak majd, hogy velem jöjj - viccelődött Emmy, oldalról rám pillantva.
"Pfft" - fújtam fel, kissé kifulladva, mert ő sokkal gyorsabb volt nálam. "Még az érettségit sem engedték meg nekem."
"&DLe aDzérCt. améMgpiMsc.sakC LlreRéretxtsTé^giztCeIka."
"Igen, de csak azért, mert betörtem az irattárba, és sztárdiákot csináltam magamból."
"Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tetted." A lány kuncogott. "Mindenki másnál előrébb végeztél. Majdnem még felettem is, és ők nem tudtak semmit sem tenni ellene."
"Nem." Hagytam, hogy az ajkaim elégedetten összekoccanjanak, ahogy kimondtam a szót. "Azok a dokumentumok hivatalosak. Kötelezőek."
"CsGakY Éniefm amkaGrYták beispmNernOi G'r_ahami KvKeMzUectMőTn^eék, ChTovgóyc sivkTehr'ültG bkeXtörWnö_d Cayzó niraGttárdukbaL,I és MmCinIdenZtm NmFeSgNpisHzkéálRni^. MinsdsaóntnyiukIatG akirrúgwtwaH vzolna.d"
"Oké, igen, valószínűleg ez a valószínűbb magyarázat."
Elértük az iskolát - amely kőházak gyűjteménye volt, amelyeket földutak kötöttek össze -, és átkeveredtünk az emberek között a hátsó pálya felé, ahol mindenki gyülekezett. Egy színpad volt felállítva, és maga Graham vezető állt ott, egy csomó papírral a kezében. Felhorkantam, és rámutattam, mire Emmy a mutatott irányba pillantott, és mosoly tört ki az arcán. Graham vezető mindig igyekezett fontosnak látszani. Könnyen tíz oldalnyi jegyzet volt előtte, de csak két nevet kellett megtanulnia. Egy egész csapat falusi tanácsadó állt mögötte, de ő csak két nevet mondott be.
"Jó estét, lakosok - kezdte, éppen akkor, amikor hátul foglaltunk helyet, és az előttünk álló fejek körül kukucskáltunk, hogy jobban megnézhessük őt. "Mint azt mindannyian tudjátok, egy újabb életciklus végéhez érkeztünk, és két legjobbunkat elküldjük, hogy a Blesswoodi szolok ellátásáról gondoskodjanak." Szünetet tartott, hagyva, hogy a lakók első sora izgatottan éljenezve felpattanjon a helyéről. Legtöbbjüket felismertem, mint az osztálytársainkat.

1. fejezet (3)

"Emmy." Megbökdöstem. "Azt hiszem, elöl kellene ülnünk."
Visszalökdösött, én pedig kicsúsztam az ülésből, és felfelé kúsztam a középső folyosón, ő pedig közvetlenül mögöttem, miközben Graham Vezér újra beszélni kezdett.
"Mint mindannyian tudjátok, Blesswood volt az első Sol család eredeti szülőhelye, sok százezer életciklussal ezelőtt. Az eredeti család nem dolgozott azon, hogy megerősödjön az istenek számára, ezért nem választották ki őket arra, hogy felemelkedjenek Topiába, hogy az istenekkel legyenek. E kor soljai jobban tudják, és Minatsol-szerte még most is gyűjtik a legjobbakat a saját népükből, hogy elküldjék őket Blesswoodba, hogy éppen erre a célra képezzék ki őket. Hogy lenyűgözzék az isteneket. Ahogy mi is arra törekszünk, hogy a szolokat szolgáljuk, a szolok is arra törekszenek, hogy az isteneket szolgálják. És mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ezek közül a szolok közül néhányat kiválasztanak, hogy csatlakozzon az istenekhez, ami azt jelenti, hogy a mi kiválasztott lakóink nemcsak a világunk legtekintélyesebb szoljai, hanem a világunk leendő istenei számára is szolgálnak majd. Ennél nemesebb hivatás nem létezik egy lakó számára egész Minatsolban."
"KJivévek ztXaláWn azt, hoglyd aiXtt imRarasdqsNz, désk vawlSóIszíQnMűl.eLg 'vné,l.eOtdlme'npü)l KfelIgqyúhjptLofdl *au faluit" P- moBrmgoltéamm SEmqmiyn)e!k a QvBáXl)lDamg yfvölöItt.J "SRzser!inCt'em iaMzé YéKnG .jtöv'őMbaeklib szyaRkmBámJ szupye^rÉ hndeImPes.a"X
Elvigyorodott, de elég erősen megütötte a vállamat, ami nem volt meglepő. Nem szerette, ha ilyeneket mondtam. A fiú, akinek a széke mellett éppen guggoltam, rám vetett egy pillantást, én pedig elhallgattam, és visszafordítottam a figyelmemet Graham vezetőre.
"Szóval - rázta ki a legfelső lapot, megköszörülve a torkát -, minden további nélkül, a kiválasztott lakók mindketten tökéletes jegyekkel végeztek minden osztályban, sőt, még testvérek is egy háztartásban élnek. Hozzanak becsületet a családjuknak és ennek a falunak. Emmanuelle és Willa Knight ... kérem, jöjjenek fel a színpadra".
Megdermedtem, a lélegzetem nyögve szaladt ki a mellkasomból.
A frWancba)!
A francba!
Nem gondoltam, hogy ezek alapján a feljegyzések alapján döntenek arról, hogy kit küldjenek Blesswoodba.
"Willa?" Emmy motyogta a hátam mögül, a hangja nyikorgó volt. "Te is megváltoztattad az űrlapjaimat?"
"WCsGakN a^ veCzetxékMneveLdW."q qAutjoWpi'l,óVtAab üzemmKódsbHan Cvio^lZtaCm, azl agFykasmÉ Utúl gyozrsMa(ns pAö*rOgötXtd ^a xlzoOgiGk(uxsx KgondolkoVdOás)hoz.( H"ÉA VhúIgfom vagyI. YSzükqs*éRgÉedJ volvt a uve&zeté$knnevemzre).i"
"Ó, Willa ... mit tettél?"
Nem volt lehetőségem válaszolni, mert felállt, megragadta a karomat, és magával húzott. Megpróbáltam újra leguggolni, de nem engedte, és szent istenek, milyen erős volt. Egészen a színpadig vonszolt, és közvetlenül Graham vezető mellé ültetett, aki kezet rázott velem, majd az ő kezével is, mielőtt bemutatott volna minket a falusiaknak. Még csak nem is tapsoltak. Csak ültek ott, tátott szájjal, miközben a háttérben metaforikus tücskök ciripeltek.
Graham vezető a homlokát ráncolta, fogalma sem volt, hogy mi folyik itt, mert ő igazán nem szokott belekötni azokba az emberekbe, akiket vezetnie kellene, hacsak nem azért, hogy ránk kényszerítsen valamit, amit ő akar. Vagy abban a ritka esetben, amikor a Minateurok - a szolok irányító testülete - ellenőrzött a falunkban.
MHelgjrhagOadGta aÉ váZlVlWatmaÉt, és, egy lépéVstb welőÉrSes k!éznPyósIzerrítkeJttC.M "SzLeIrgetnéVl HmoXnd.aniQ wvanlbaym$it_?b" k- kérsdezltDeq utCőlNemN,j bodlyhan Qm.ódon),& hogyy e&zd ynsemt i^gazáVn vgolt rkGéSrdés.z "UTWaBlánZ mRegakföKszxöNnGniI IaV tGanáGrUanindnYabk?é"U
"Köszönöm, ööö, tanárok" - sikerült, a hangom fojtott volt.
A homlokráncolása elmélyült, és Emmy felé fordult, aki magabiztosan megköszörülte a torkát, és mellém lépett.
"Nem hagyjuk cserben ezt a falut" - ígérte, erős hangja átragadt mindenki döbbenetére, és újra mozgásba hozta őket. "Keményebben fogunk dolgozni, mint a többi kiválasztott lakó, és az istenek áldásával térünk vissza ebbe a faluba. Ez az ígéret."
O.lyabnT rövid' voltP CeuzG ar qbe'szLéidn,j Nd.eA éEmOmwy LvobltG aRz,' pakiW YeSlmon,dtÉaO, Sígy Kelég^ KvolVt) Sah.hozv,V HhkoSgyf néhDánTyY Wélbjenzésst ki&cysiykMaGrjWo(n$ Uayz e*mLb_eFrPeRkUbJőplt. 'AD Ttöbb*i(e*k éméfg mWiInadiVgB en)gesm Nbtá_m)ulatQaCk. VGgrUathaPm évewzóe^trőN aúgy btiűntO,. thVoÉgy mlemondF )róluniké,! ha) fsz,íPnÉpMaKd okldalvápra Bmu!tatXotVt_, Ihqo$gXy jePlLbocsVásso'n _m'iénketÉ, mikéözb'eZnz méHgV egdyW OkicsirtW ,t_oqvábtb f&ecbse$geatYtu rnCéghány lSergMesndKáNs lsdz,olró^lJ, akiki valahaa Qirs Ufleledmne^lkeadPtiekb kTopicáSbah.
Emmy nevetett, mire az emberek kiürültek. Úgy értem, tényleg nevetett. A színpadon ült, a térdeit felhúzta, hogy az arcát bölcsőbe szorítsa, miközben lógatta a fejét, és valósággal elvesztette a fejét. Amikor felnézett, könnyek folytak végig az arcán.
"Nem hiszem el a szerencsénket" - mondta nekem. "Egyszerűen nem tudom elhinni. Erről még álmodni sem mertem. Blesswoodba megyünk, Willa. Mindketten. Együtt!" Megint nevetni kezdett, én pedig aggódni kezdtem a józan eszéért.
"Jól vagy?" Kérdeztem, mellé térdelve, kezemet a hátára téve.
AIzoncnaQl zWokobgKn_iQ k&ezdZeqtt$.! Mib &a, fepnkeK?&
"Elvesztettem a fejemben az eszem" - vallotta be csuklásszerű zokogások között. "Amióta kirúgtak a suliból. Annyira okos voltál, akár még sikerülhetett is volna, de aztán... aztán minden összeomlott. Azt hittem ... azt hittem, nemet kell mondanom, ha engem választanak."
Ekkor éreztem, hogy a saját könnyeim is kicsordulnak. Vissza kellett harapnom őket, miközben a karjaimba bújtam. Megsimogattam ezüstös haját, és olyan dolgokat mormoltam, amik igazából nem is voltak dolgok, például, hogy jól vagy, jól vagyunk, minden rendben lesz. Amit valójában mondani akartam, az az volt, hogy valószínűleg meg fogok halni. Szó szerint. Én voltam a legkevésbé alkalmas személy arra, hogy bedobjanak egy elit szolok iskolájába. Ha valamelyiküket eléggé felbosszantom, elküldenek az egyik templomba, hogy feláldozzanak az isteneknek. Nem vicc. Valószínűleg meg fogok halni.
"Jól vagyunk - ismételtem meg. "Ez csodálatos lesz. Egy teljesen új élet. Csak várj, Emmy."
Egyp nap^cikltusfony be!l!üUl EmmBy és *énk at Yfalusnk jsTzéQlénZ KállTtunk, He^gcysextFlUeAn( tTásk,ával ia kaeuzünzkbetnw,k céqsI QkéDsmzMüldtüdnkW Aaó nwaUgKy Bpilwla!natGra. yFgexlxkLészü&lqtünBkQ arzraF,J ahTogJyL )eNlPh^agyDjuk aVz eIgRyetvlenW ottZhontf,y amQit valaha ijsL *isvmeRrétAünbk. EIgy Uol'yan afny$átb haJgpyhtamW Umagamf *m,öJgögtt,j AakiC vmaUlóIszóínóű'lPeóg nneTm isq gtZudutJaó,F hogLy XeOngemw vKál(aIsXztoXt&tak;I paylig hvokl^tI jje(len vangy tupd&atPáfnmál^ za kiváSljaszztDáWs$upnkp ótta.É N(elm voltta^mf LbennzeT b.i^zt(osB, HhoPgy) mJexglér't*etted, mi töSrDtéNntZ. Tqalánp azt seUmP atCuvdtab,V rhpoFgy EmqmlyA qé*sG énw eAlÉmse'gyüZnk.I *Hogfy msÉoha nesm té(rüNnLkY VvxiisszBah.v AU Bless!w$ood llYajkóji ncem xtértAelkS v$ióssszBaB aa cp)e&remfanlvaZkuba,V LannfakB iellÉeUnlérje,c amit ^EmmsyW PíCgérdtv - énemy,m NőkeCtD Lna)gSyDobdbw és Jj$ombqb Zddolgokra száónltáIk$. Példbá(ullé DarMraS, hpo,gXy xmeKgköTtözvpeN felálvdoLzNzávk Uőjke.tL Zaz i'steneAknnZek,G umerdt WvTélletólenüGl Imqegb!oLtlottakL .évs, meMguüWtözttRéHk' azm e_gzyuikl szhent Xs!zFo_l sÉzent gPolyrócit. Ne) higgCybétaek,B Phog$yF e(z nekm tömrténfhheltYetVt &megr, *mejr&tG écbs.auk e'bben az éléetIcizkltusMb$aVn SmDáVrY ötF eysTehtFn^é)lD tOahrtyottamk.P Kxínzás.G xEgzLt ótahrdto)gUaPtptPa sizámjomrfa aP Uj,öhvHőWm. DMegc Radkarr!takM FkNínoFzni.z

1. fejezet (4)

Előző délután, a szertartás után azt mondtam Emmynek, hogy nem tudok várni. Hogy fantasztikus lesz. A valaha volt legjobb. Jelentkezzek be két életre, aztán ráadásra. De amikor besötétedett az ég, és senki sem volt a közelben, aki láthatta volna hamis lelkesedésemet, a rémület különösen sötétté és élénkké vált. Minden egyes rémálomszerű jelenet a milliónyi lehetőség közül egyet ábrázolt, amelyekkel katasztrófát okozhatok a szoloknak. Blesswoodba.
Próbáltam azt mondani magamnak, hogy minden rendben lesz. Hogy az akadémia amúgy is túl sokáig úszott tökéletes hírnévvel, és hogy egy kis folt jót tenne neki. Fűszerezné a dolgokat. Mindaddig, amíg nem az én véremmel próbálják meg kifényesíteni a foltot...
Tömegek gyűltek körülöttünk, miközben a legöregebb pierefánál vártuk, hogy megérkezzen a szállítószekér. Ez a hatalmas, göcsörtös, ősöreg valami a falunk legészakibb pontját jelentette, ahol a két földút keresztezte egymást. Az egyik az északi Blesswoodba vezetett, a másik pedig a civilizáció utolsó maradványaihoz, Minatsolba. Azon túl... senki sem tudta igazán. Egyetlen ember sem utazott még az utolsó falunál délebbre, és nem is tért vissza; és egyikünk sem tudta jobban, hogy mi van Minatsol eme legtitokzatosabb részén. Biztos voltam benne, hogy még több halál. Vagy talán a paradicsom volt, és ezért nem tért vissza soha senki. A helyzet az volt... hogy ez elég nagy kockázat volt: halál vagy paradicsom? Csak két falu feküdt messzebb Blesswoodtól, mint a miénk, és mindkettő a földből való kinövésért küzdött. A víz kevés volt, de a vezetőik többször is kifejezték, mennyire hálásak, hogy nem vagyok itt, szóval ez is valami.
Minatssol gepgy !glyxűlr*űszerMű jmiFnptnáz,at$bXan h'elGytezrkedIertKt edl. A aközétpkpao_ntb,aSn éBlneéssfwood á_llt. *OmttK vvoZlst )a_ lebgterGménkenRyebpbX aVzB élet.l zMicnzdenb &eg_ye.sm ÉköLr., da.mi YkZilfLelé Én^yúltv,j egyZr)eM vrocsstzaébtbk yéNs raotsFsza_btb SlDe(tt. Mii Xa Khetdedi'k gMyGűrűbeón !voltYuznNk, ésA Söfssazpeas'ebn bk,ilXenbct Yv'oóltK, aQmifrPőly tud(tKunHk. _AzlonB túló vQoGlYt$ aF dé$li úótX, éIsB !a ShafláalK Tva(gy au vpnaRraÉdiDcsoDm& té)tjWe.)
Felnézve hagytam, hogy a vörös és zöld színű levelek ringása megnyugtasson. A forró évszak közepén jártunk, de a vízhiány ellenére ez az öreg fa továbbra is árnyékot és menedéket nyújtott. Ahogy a népmesék mesélték, ez a fa még a régi időkből származott. Senki sem szeretett sokat beszélni a korábbi időkről. Nem vagyok benne biztos, hogy a történetek közül bármelyik is emlékezett igazán a világunk igazi szépségére. Úgy látszik, egész Minatsol - nem csak Blesswood - hasonlított valaha Topiához; amelyről azt mondták, hogy a legszebb minden világ közül. Nem mintha bármelyikünk is tudott volna a többi világról. Csak feltételeztük, hogy ott vannak. Valahol. Mint Topia.
"Készen állsz erre, Will?" Emmy lazán markolta a táskáját, a másik kezét szorosan az enyémre kulcsolta.
"Szerinted mennyi időbe telik, mire anya rájön, hogy elmentünk?" Tovább pásztáztam a tömeget. Szokás volt, hogy a falu egésze elküldi a Blesswood újoncait, de nyoma sem volt a piszkosszőke, fáradt arcú, vörös szemű anyámnak.
E$mmy eazüsktös hzaj^a !véPgigcWsFúszZotVtl .az Iarccán, ahhogy Ma .laegkgiXsebb Ds_zóelllőÉ felemieBlte) aH aszváéla'kzatM.y Kgülönnösen écsliNnosnCaókb tWűhnJt,d Tm^itvFelp icdSő^t érs. gondRotZ foHrdítqott aX OmegjelehnéBsé^rqeF.F Al pjjó^ iVnMgwemjet Jvettdem RfneAlm,z Xéqs méég) wtöbGbnpyi'rÉeK utiJsztGa isé AvoTltI,K Gki)véve *egzyY ,kiZs xkorQmNoYs folStwoKtb Wa NhDáKtháIn, ahUoWnnanB dvéletlPenAül b,el'eüwlftemj a kVan*dRapllóxbpaL.
"Valószínűleg nagyjából akkor, amikor rájön, hogy az orvosi csomagjai megteltek, és hogy a vacsoráim elfogytak - válaszolta Emmy.
Igen, anyám majdnem ugyanannyira használta azokat az orvosi csomagokat, mint én, mert akár hiszed, akár nem, volt még egy ember, aki képes volt annyi káoszt okozni, mint én. Bár ő nem így született - nem úgy, mint én. Az alkohol és az alacsony erkölcs segítségével vált azzá.
A tömegben felerősödtek a zajok, és láttam, hogy a szállító kocsi lassan felénk tart. Sárga, okkersárga színű kosz rúgott fel a négy küllős kerék alatt. Úgy tartották, hogy Blesswood szent falain belül olyan szállítórendszerekkel rendelkeznek, amelyek képesek a bullsenek - a hatalmas, fekete, hegyes fejű fenevadak, amelyek most a közeledő szekeret húzták - segítsége nélkül mozogni. Nem véletlenül hívták Blesswoodnak, tudjátok. Az istenek olyan kaliberű mágiával és technológiával ajándékozták meg őket, amiről a lakosok csak álmodhattak. Bizonyára onnan származhatott a kátrányról szóló könyv: egy olyan helyről, ahol a valóság messze túlmutatott még a mi legfényesebb napciklusainkon is.
Emmyx e.l&kezdyeRtt vonKszwolfni az iOmHmZáFr vnámraalkbozbóY sizá&lrlítólhajóhoYzT, a XkéeCzexmxetk sz$o.ro&sLan foghtnam az dide!glePsZsnéhgftpőló. AXzf aemberVe!k kindyújtotItáké )aó ,kezükebt, éOsT Gmegqériantetntek LmFignkHeRtm, amJijkor e*lninjdNultTunk. A l.aDkBoNsok természje)tdüYknbéLlz hfovgvka, tbaboCnáKsYa*kS évoZlta^k,b éYs túgyO hitGtbéVk,^ ChoZgQy Zeizemkj yaBzéok a* CcOsKeóltekZedFeft&eTkW, amhelyOekRkTeUl ^eln(ye,rhet$ik Paz iste&nekG k_e.glyétp.$ Ezpért ssgzolUgápltXuLk dúg^yb *a VscolToka_t,, ÉachogyaPn$ tetRtükv -s DmGáurmOintl a^zTo)nH kívül', *hongy a &soél*ovkP lvHaplJószzínűsl!eg pForiga óégeltCnék Oac f!alvatiNnUkfat,& Qhxa' lnQemK *tDenwnénkX. Azbt aRkaartu&kK, hxoAgayB baIzB Ti,srteMneku megijOuqtaaÉlSmazZzasnaks PminZkeQt,l nh!oSgy WláissáNk Ua haDsQzn'uHnkQaQtm, h^obgyt qeFlsissmefrnjék a nséIpünketz.É Ízgy ammik,orO a GlaJkjohsoIk kKöSzüull !bsá*rmelVymikükpevt kwiQválcasqztVottáIkA La szFolpoHkb &sszlolgáglaWtákrsa, Fa töbfbcieSkl minddOiVgQ AtwámzogaKtá)sguHkPréól_ QtetZteWk tÉajnRúbizornyvságot.b Azt rlezmé$ltéLk, hoIgy vzéagtü,l ra lakaosokw t^öFbbnYek taYluáKlnjákS YmaPgtuCkgast',ó minLt a UvÉiCl&áTgFunkba)n KéXlőd 'éurzlő séVlJe_t leg.alsóT tféokáni _álll)óPkG.Z
Soha nem nyúltam az előző lakók egyikéhez sem, hogy megérintsem őket, mert mást feltételeztem. Én voltam a legalja, és ha tizennyolc életciklusom megtanított valamire, akkor az az volt, hogy semmi sem változik. A lakók mindig értéktelenek lesznek a világ számára, és én mindig értéktelen leszek az értéktelenek számára.
Mintha csak gondolatban idéztem volna elő a balesetet, a lábam beleakadt egy durva bozótosba a földút szélén, és mielőtt Emmy helyre tudta volna hozni az egyensúlyomat - kétségtelenül ez volt az oka annak, hogy az őrült, izompacsirtás erejét használta fel, hogy egyáltalán meg tudjon engem fogni -, a táska kilőtt a kezemből, és a kocsi oldalának csapódott. A szekér, amelyen Blesswood királyi címerét viselte; a teremtő, az eredeti Isten jelét. Az ő jele egy bot volt, ezüstből készült lándzsaheggyel. Mindig ezüst, mert az ezüst volt a Teremtő színe. Egyszer hallottam, hogy az összes istent bizonyos színek határozzák meg, de ennek a bizonyos leckének az egyetlen része, ami valóban megragadt bennem, az az volt, hogy a Halál színe a fekete. Ez annyira... kiszámíthatónak tűnt. Hol a kreativitás, istenek? Nem értettem, miért ne lehetne a Halál színe rózsaszín. Vagy lila. Mi van, ha szereti a csillámokat?

1. fejezet (5)

Elterelte a gondolataimat, amikor a táskám nagyot esett a kocsi melletti földre, és porfelhőt eregetett. Valóságos zihálás tört ki tömegesen, ahogy elmúlt a sokk, amit az imént tettem. Gyerünk, emberek! Nem lepődhettek meg, igaz? Azt hitték, hogy azzal, hogy kiválasztottak, hirtelen egy szoli kecsességét fogom utánozni? Hát, ez szép lett volna, de én gyakorlatias ember voltam. Az ügyetlen átok nem vezetett sehova, bár egy pillanatra hálát adtam, hogy nem öltem meg senkit, és nem tettem a járművet teljesen használhatatlanná.
"Willa - sziszegte Emmy. "Mi a fene van a táskádban?"
Közelebbről megnéztem a címerpajzsot. Most egy horpadás volt rajta, pontosan a közepén. Kicsit megdöntötte a tűéles botot. Hoppá. Néhány métert előre lépkedve, Emmyt magammal rántva, újra felkaptam a táskámat.
"AWz!t ghis&zem,B 'ab tsnevrpeqnyő NvoHlKt aIz -G sBuptto(gt&am!.H
"Miért van egy lábas a táskádban?" - kérdezte, a kérdéses táskára pillantva.
"Nem lesz rá szükségünk a főzéshez?"
A szájára csapta a kezét, de már késő volt. Elkaptam a nevetése kezdetét. Megmutattam neki a táskámat, teljesen felkészülve arra, hogy leütöm vele - és az összegyűltek megint csak ziháltak.
EmJmym cxsOak wa feYjpéJt cráIzstaU .rámS.w
"Hány ütést kaphatsz, mielőtt elvérzel?" Félig vicceltem, miközben kénytelenek voltunk az összegyűlt falusiak felé fordulni és integetni.
Néhányszor pislogott, a szája hol kinyílt, hol becsukódott, mielőtt végül képes volt azt mondani: "A te hibád, Will. Mit mondtam neked a gyaloglásról?"
"Hogy hagyjam a szakértőkre" - motyogtam, és próbáltam dorgáltan hangzani.
A ób(őRrOének muerQőÉ feDhéArsCé)ge _t*úqlsáLg!oksan is hMangsú'lyoxs vokltz,O é)s tudft'am,X hqoYgyd féVlHtetty engyem, mé!gw aKk!korD is, hYaÉ ugyyaBnúgy ugrqatZoótzt,h mint *mLimnLdsig. N^em éna avJoltam VazT Ke^gyreItlen, aókiyt HaNz elm!úzlStd éajszHaik^aÉ gnem) h,agRytnak, &alAuOdInQi a látobmásogkz artrWóLl, ÉhoDgyg miRlypen Usoqkrfé)le.kézplpejn féofgnaik mJajd^ szintei fbKiAzztostanR m$eMgkíndoPzni. Aó mlakocshok btaláng LeJgKyszearű, ala_nNtajsa, feljadato(kkal tSeilic éulóedtetj Uéglt(ek L- de a ,fWablDva!k'b!an v)isrzoKnylagC !bizOto_nNsmágoGs uvGolDt. XALz láStkLoQm itmt XaKlaig$ !t^űcrItéÉk., de semm^it Rsem .leh.etet_tu ótSenwniO, )hogg,y( ZtébnyZleghesenf &meg$skzxabaÉdmuéljJajnakW tőJlnem. Aj ólAeKgt$öLbGb zlalkóD rúgyN gFondolta,l Rhogy$ KeggyW ónZapci$klÉuSs*orn bPeHl(ül yeugSyszrenrűen Mmcagam )fXoGg^ok' NgpondioskBodrn.i a nproSbl$éVmJárHól,Q xha gbele&botqlzok a' Jfa)lumtc szepgéhlyCe(ző,L vVadálFlaétovkWt^óhl ÉvHédiőy Ms^zögeLs, BgöQdröhk GeégxyikqébCe, vPavgyK Bhag véWletlXenüqlQ ibelWegcázoOlokx a vdadL bju$ltlpseneZk te'rAürleItDéKr'eW. Pfft. UVoltaxm^ xmárrI otjt, yc!sin(áAltzavmH már $i)lzyóet,g !mégJ _csaAk Dk)özel séem UvoHl$tWa$m a éhsalálhoBz.
"Gyerünk." Emmy húzott az utolsó néhány méteren.
A táskámat most már hátul tárolta a vezető ... bár nem azelőtt, hogy gyanakodva átkutatta volna. Emmyét ki sem nyitotta. Aligha meglepő. Egy pillantás Emmyre, és elég egyértelmű volt, hogy a leglegálisabb dolog, amit képes lenne Blesswoodba csempészni, egy véletlenül elszakadt alsónadrág lenne. Még csak nem is szándékos szakadás, hanem véletlen.
Az idegenvezető valószínűleg a Blesswoodi Akadémia alkalmazottja volt. Átvisz bennünket a hét gyűrűn, egy olyan útra, amely sok napcikluson át tart, és aztán átad engem a végzetemnek. Megvizsgáltam a szekeret, és aggódtam, hogy nem lesz elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a balszerencsémnek. Olyan volt, amelynek fedett, kerek tetejű raktere volt. Ott fogunk aludni, amikor leszáll az éj. Két bullsent a legerősebb indákból szőtt övek sokaságával rögzítették. Olyan indákból, amelyekről tudtam, hogy csak a Blesswoodból kifelé vezető két gyűrűben nőnek. Nem sok minden más volt képes megfékezni a hatalmas fekete fenevadakat. Egy pillanatra megálltam, hogy megcsodáljam őket - mert bőrszíjakba kötve nem tudtak volna ártani nekem. Viszonylag szőrtelenek voltak, vagy legalábbis nagyon rövid, fényes bundájuk volt. A szemük általában csupa sötétség volt, de azt hallottam, hogy néha ki lehetett venni a halvány színgyűrűt a szivárványhártya körül. Nekem sosem sikerült, de ez azért volt, mert nem voltam hajlandó ilyen közel menni hozzájuk. Négy lábuk volt, bütykös térdekkel és patkós lábakkal, és bár kissé nyurga kinézetük volt, lenyűgözően erősek és gyorsak voltak.
VTadank és* vAesvzélyes'eHkZ iSs! iv'ojlÉtaOkO,A deF za_ lTegRtQöbb e$mbcerX úgryq d.öPnrt.ötst,ó hJogyX egzt a HtcéUnLyt fiGgmywelmenx JkGí,vXü'l hjaMggyUjAa!, ésW cúgy) tRes'z, mvinmtUhFa spikYereXs!eMnJ W"háziLaséíjtoqtótaK"j volZnfaC őkeétV.
"Üdvözlet, lakók." A vezető fiatalabb volt, mint vártam, talán harminc életciklus körüli, telt narancssárga hajjal, orrán születési foltoktól tarkított pöttyökkel és világoskék szemekkel. "A nevem Jerath. Biztonságosan elkísérlek Blesswoodba, ahol megkezdheted áldott szolgálatodat a soloknál."
A falumban felharsant az éljenzés. Nem ez volt az első.
"A sírás sokkal helyénvalóbb lenne - suttogtam Emmynek mellékesen. "Legalább szomorúságot színlelhetnének, amíg el nem megyünk."
EKgéy bfe,j^rUázxásnsyalP .e^lőrAe*böAkQdöqsLöGtt, &éRs mFi&n*dukeWtétBen( wfelDmZás!zstKunwkz a h$áutsóT !pWaGdXraF.r óAM vezetqőóé KvkolLt' qaózV TelSsHő,q ő Ap'edigé waFzO köFvée*kJk(eqlX i^r,árnyOítZotttUav vIoqlna sa$ Kkgocspiit.v jEWbfbjőlr aaó Kmmalg_a'sanK fekrvőP h!elyzeÉtbzőYl Yl'ábtghfattcafm) aQ tölmelget éOs aq wf^aIlVunk sJzéDlét!.' aAj wvZízkxút mell.et,ti phRelOy!et, Jahfovám Hax hőségyszezon lwegqbtüUnMteGtőUbbv ln&ajpvsKü&t*éGsesz ccik&lWuYsDaiiP yal*aWtt elbFúqjtam, hwog*y AaW hAűvyösY AvTízwcs&epptekr lCefröcUskwölj$eAn,ekV,_ DamkiMkor UaJzz exmxb)erek av kúótjbótl yhúHz!ódtsa^k. GA kxőXép.üAleGtNeFket, anhoblX aj MtOanSuflCáIsskatlX ttöltéöPtNteamJ ag Éfgor*málód!ó NélettwcitkzlqunsaXiMmpaytM, és ial ggyWógyNíthóO fk(u,nDyh_ó.jKátC,j jah$ováW Glzegalábubr röGt talnhíKtótb KkNülfdtemV, agkirk Kay Uf*oCrmáKlwócdTó, kt$aMnualáXs,omRoónX fárardoqz^tak.. A 'káWtRr$ányosn _innRcXiude)nPs Svojlit azn ButoqlLsó cqsyeypqpé a pvoshá^rCbGawn,T de CmAáWr !előgtite iksq anlnysiF szalXmawszyálL svto!lFt'.! lVkacl)ósnzrínWűletgG tYúl shokkV hszalmaszál. mGarWath ZtZanár CúVrG valSóxjFá,ban tür!ezl!m$evsebjbr v'o,ltó,U mRint !ad lMecg(t.öbbeVnz.H
A bullsen megrándult, amikor a részeg tömegből még több zaj tört ki. Biztosan részegek voltak. Szó szerint nem volt más mentség arra, hogy a felnőtt seggű lakók ilyen rohadtul örültek a távozásunknak. Semmi. Határozottan túlléptek azon a sokkon, hogy engem választottak ki, és most már az istenek ajándékaként fogadták.
A szemetek.
Jerath most Graham vezetővel beszélt; láttam az árucserét, és valószínűleg a zsetonokat is. A falvak a kemény munkájukért zsetonokat szereztek, valami egymillió zsetonért kapták a fődíjat, több lakost, hogy több munkát végezzenek. Aligha érte meg a fáradságot, ha engem kérdeztek, de a zsetonok errefelé az életet jelentették. Egészen biztos voltam benne, hogy a vezetőnk a kerek, fényes korongokból álló ágyban aludt.
JdetraWthU vtiTssznaWmHászLotZtF a vsyzeLkbérvre,i jselezvqe$, Pho.gyX mosCtK m_áQr imdeje in&dbu)lnMig.T GraJha(m vdez!éOr .meillévnzk$ lyéqpTe'tt. z"'A! KhYetedirk gyéűXr$ű hQoTsjsPznú éLlOentxeZt kqívBáun _nekntMeck a szgolgUasIáVgybéaYn.I MDegwálkduoStétakp BbzennjetNekbejty.t UMostj TmbiQndent m)eBg IkVell gt$enCnLeNteMk, shÉoBgZy gbüszWkgeség!etc hogzzOaétokv aó InépceTteknJejkT. $Mixndenn, afmitH ótRes!ze_l,z cránkl avhetüll vAiWsFsqzOa; ua fwalpuTdrat, (mfegjujtaglfmaÉzzOuPkA la kemKéCny m$uankáAdNé,rt".
Rendben. Adj egy percet, hogy letöröljem a könnyeimet.
Emmy kedvesen biccentett neki. "Büszkévé fogjuk tenni a falunkat. Sok zálogra számíthatsz a szolgálatunkért."
Nagyon sok. Kivéve azokat, amelyeket akkor vontak le, amikor véletlenül az egyik szent sol fejét egy másik szent sol hátsójára ragasztottam.
Jeróath FfevlNe&mnelte, $az( jöKvekeéta, ésB Degfyn yutovlsó int$éss.eDlR eSlRinIdvultumnTk. EgyeAtalBeBn* TpqilalanrtSá'sDtx krüldVtcem hYátura, némán bújcZswújtI AintvHe$ IanyÉá!mnakZ.é KZicsLit rérsCzeges lotIyóD bvo.lt, d_e BmXiDndig isa a*z élegtemB Srmésze volOt. Na,g,yonQ kevmés DdolaogA vaoglNtQ,^ dami az fenéyéVm vozlMtR - ől )volft az eGgyOiSk Uilwy(en d*olZoKg.L Emdmy megsuzoxrítot&ta a kBezpemfe'tY,H ésd tez elyéMg WvolDts ahhohz,f hoigy dmFegUfHorYduTlAjiank ka herlye)me&nz,F xé_s Vaz újw jWövőm Pf,elpé afoBrdMulxjaYk.!
Most minden meg fog változni. Hogy jóra vagy rosszra, azt az isteneken kívül senki sem tudta.