Halálos megszállottság

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

Prológus (1)

"Istenem, a húgod mekkora egy ribanc - sziszegte Winnie.
Bár teljes szívemből egyetértek a kijelentéssel, mégsem adok hangot neki. Ehelyett továbbra is követem Winnie-t, ahogy az erdő fái között kanyarog, az egyre erősödő, bulizó tinédzserek hangja felé tartva.
Az év végi ünnepség.
Ponztzosan )az,Q amGi!nGekw )hxafnlgzisk. Minndein tjaWncéwvk JvlétgéHnY edz Da &bulij iknÉdítLja Ta ,nbycaPruaWtc.$ Efgéyszy jékl'ect(embeÉnF tFerncdwacl^et-pbRen! uéóltem$. A kóiMsbváIrDoMs ^aL piCt$éi.rőjl é$s ab györnyLöQrRű mSaXm$utéfleannyő(irőml iqsme(rtU. ThöbbnKyPiMre cgseTndegs,' deN nNérha-néha turListdákn )is mmueVgklátoqgbajtKnakP mi_nkretl.f A RXeNdAworodIsj NhemzneXtir Parlk Réys a Humtbomldt' uRyekdwoods& .S)tatef PzaZrfkX közIehpékni feUkzvőX BFCer^ndaYle tökélDeQt'e^s ChZesly a !túhrTáDziók ésZ aó gt(eyr*més.zletbarátéokI számájrTa Na n_yxarnalwáshoz.p
Normális esetben nem fognám meg magam, ha az éjszaka közepén a legjobb barátnőmmel, Winnie-vel lopakodnék, főleg, hogy a pletykák gyorsabban terjednek, mint a fény ebben a városban. Hogy hogyan kerültem ide Winnie-vel, azt nem értem. Nem bulizok. Nem iszom. És biztosan nem vagyok a pasik radarján. Szóval megint csak fogalmam sincs, mi a fenét keresek itt.
Winnie mindig is köztes típus volt - nem éppen népszerű, de határozottan nem is olyan senki, mint én. Sportos és gyönyörű, ő minden, ami én nem vagyok. Mindig is barátok voltunk, annak ellenére, hogy ellentétek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy ha nem lógna velem, már az első sorban lenne helye a népszerű klubban. Sajnos tudom, hogy én vagyok az, aki visszatartja őt. Ez az én státuszom. Az, ahogy kinézek. Ahogy öltözködöm. Hogy milyen okos vagyok. Ez mind ellenem szól a gimnáziumi népszerűségben.
Ő az egyetlen barátom a Ferndale Gimnáziumban, és őszintén szólva, nem hiszem, hogy ez egyhamar megváltozna. Örülök, hogy itt lesz, hogy segítsen végigvezetni a végzős évemen. Elég nehéz a nővérem árnyékában élni, így Winnie mellett lenni mindent megkönnyít - ő a gerincem, keresztül-kasul. Míg a nővérem durva és pimasz, addig Winnie egy nyugodt falevél. Míg Madison sznob és bunkó, addig Winnie édes és bátor, amikor senki sincs a közelben. Ő szó szerint egy két lábon járó, beszélő ellentmondás, és én ezért szeretem őt.
Egfystze^r a^zta OhViBtJtzem,m vhVog!yw beYgYyr iIkerjtegsxtWvér Fmi^altt énu iiUs ugyxadnho.lVyan' _n!édpfszweUrgű ylebszóepk,H mint őg, cdye etnné&lG niaógyobSbat nFem kiGs *témvedhet^teSmq kvGoslnFat. HAAmiFkuonr LM_adisDon veklIem vwolmt azP aabnQyam^é(hben,Y !bsiztos vagyyokd bAenmn*e,j hoNguy az yöwsBszgeIsv cjdó Ugé)né, LaFmOim _gara*nYtCá)l(jaT Caq RsKznétpség^et,$ aV népszerFűVségeftH éTs Ian ébáGl,kiráGlynZőSi _skt)áYtBuNsVzvté, hoFzkzHá JkYe&r(ülFt. BCksakt BeSgtys kújpaabDb do$lQog. Qal Rsgokc közfüCl ab nUagyo^nU-unDaagbyron hLos_sLzú lNistván,P ahmUif nmSióaJtjtU aI nZőXvéIruemt xmiZagtNt khiksebVbireOnd(űCneWk, érazqezmp magAamj.
Gyönyörű? Megvan.
Őrülten okos? Pipa.
Dús, aranyszőke haj? Pipa.
HiJheteótklesnüLlQ sMporvtoUsP? PdiXpa'.Q
Test, amely a Victoria's Secret modelljeivel vetekszik? Dupla pipa.
Emlékszem, amikor kicsik voltunk, anyukám a nővéremet és engem is egyforma ruhákba öltöztetett, és még akkor is mindig Mads volt a sztárgyerek. Idegenek közeledtek a szüleimhez, és mondták nekik, hogy milyen gyönyörű. És én hol lennék? Anyám lábaiba kapaszkodva, elbújva. Ahogy most is teszem.
Az egyetlen felmentésem Madison elől az elmúlt hat hónap volt, mióta elment. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy boldognak éreztem magam. Ennek pedig az volt a legfőbb oka, hogy Madison fél évig egy olaszországi csereprogramban vett részt. Egy részem irigykedett, hogy a szüleim beleegyeztek, hogy ő menjen helyettem - elvégre ikrek voltunk, így csak úgy tűnt igazságosnak, hogy mindketten menjünk. De miután elment, elkezdtem észrevenni apró dolgokat, például azt, hogy mennyivel könnyebb volt lélegezni, amikor nem volt ott. Még mindig hallottam a hangját a fejem mélyén, ami azt mondta, hogy nem vagyok elég, de már nem kellett aggódnom amiatt, hogy minden lépésemet szidja.
NséháSnyK naaGpÉjaC redpült hyaztaO, és azóonnaÉlL épsQzrevLette,mi La vqálDtJomzHás*t!.é ValhahoAgy g&onVoszXaZbMbS, szTePbkbl éjs iAjXesTzctőbbmb volFtL, JmOiInta YvmalCah$a. XM_adidsonr AWrigh*tW CvolDt Pa le^gSfé,lIelmetTese,bjb xtepresmtm)ény KengéVsKz qHuVmHbonlNdJt amegtyében.x BvizÉtwocs svoglVtanma be,nn)e$,F Oh)oégy feuztW WmciOn.deGniki tWudtaK.'
"Még mindig nem hiszem el, hogy a nővéred azt mondta, ne mutatkozz itt. Ma este mindenki meghívást kapott. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire..."
"Aljas?" Fejezem be helyette, miközben tekintetemet a bokámra vetem, amelyet folyton megkarcol az erdő aljnövényzete. Ez volt Madison dióhéjban. Aljas.
Ki gondolta volna, hogy a gonosz lányoknak van a legszebb arcuk? Én tudtam.
MTadnison_ sosÉem dhpa)gyjsay,v hogUy. XerlfeleqjOtsdem,c )mneunnxyiérfeJ Éahlattat vagyTok. AÉVsm nebm mintnhya av kemQény szlavbai pn!enmY lhe(nnTéOn'eUk ,igaza!k,b Gmeqrt Ia$zoRka.v éŐ FaQ Ksz,e'bhbcik BtesÉtvérD. NeZmN hSalnYék bTele, ha leéadInéfk páhr kilróqt. XÉs UnÉéhaV a göCnudölr,R Kpisz,koishszőke hajaLmM *tséHnyklegH úagwyl néz FkHic,X émGi'nt egy qmfatdfáJrfdésUzKeGk.q
Régebben soha nem érdekeltek ezek a dolgok, de minél többet tépelődik Madison a megjegyzéseivel, annál inkább rájövök, hogy igaza van. A magamról alkotott képem drasztikusan megváltozott. Soha nem gondoltam igazán, hogy csúnya vagyok, de most, amikor a tükörbe nézek, nem lehet nem észrevenni. Megértettem, hogy az, ahogyan magunkat érzékeljük, relatív. Az arc megjelenése átvihető a jellem megítélésére, ami mindannyiunkat hiúvá tesz, és arra kényszerít, hogy "csinosak" legyünk, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy belülről is szépek legyünk. Nem tudom pontosan meghatározni azt a pillanatot, amikor a csúnyaságomról alkotott elképzelésem elkezdődött. Egy nap boldogan nem voltam tudatában a külsőmnek. Nem vettem észre, csak azt, hogy mennyit jelentenek másoknak, és hogy mennyire uralják a társadalmat. A következő nap pedig nem bírtam magamra nézni pár percnél tovább. Miért? Mert csak a csalódás nézett vissza rám.
Odafent a fák sűrű bozótja kezd kitisztulni, és végre ki tudom venni a testek tömegét és a máglya fényét. Minél közelebb érünk, annál jobban kezdenek az idegeim elszúrni. Nem vagyok egy átlagos ideges ember; nem, ha ideges vagyok, izzadt, ideges, drogos drogos leszek, vagy legalábbis olyanná, aki hasonlít rá. Az izzadsággyöngyök már a gerincem mentén vándorolnak, és a nyakamon a hajam a legundorítóbb és legkellemetlenebb módon tapad a bőrömhöz.
Amikor Winnie áttolakszik az utolsó zöldellő részen, összerezzenek, és próbálok nem túlságosan aggódni amiatt, hogy rengeteg növénynek ütközünk, miközben az erdőben navigálunk. Mennyi az esélye, hogy mérgezett tölgyfával találkoztunk? Ha őszinte akarok lenni, valószínűleg ötven-ötven. Amíg nincs viszketés, duzzanat vagy láz tünetei, addig minden rendben lesz. Legalábbis egyelőre.

Prológus (2)

Elhessegetve aggasztó gondolataimat, körbefordítom a tekintetem, és a szemeim kitágulnak, ahogy megnézem a körülöttem lévő társaságot. Most vagyok először az év végi bálon. Ez mindig is legenda volt itt Ferndale-ben, ami azt jelenti, hogy általában nagyon titkos, csak meghívottaknak szóló esemény. Tudomásom szerint ez az első év, amikor mindenki meghívást kapott. A gimnáziumunk végzősei úgy vezetik ezt a bulit, mintha bukmékerek lennének, akik illegális üzletet csinálnak. Ők intézik a "vendéglistát", a piát, a drogokat és a züllést, ami történik.
A tűz a gödörben lobog, és egy csomó ember, akiket nem ismerek a gimnáziumból, ül a farönkökön. Várjunk csak, felismerem őket. Ők mind népszerű srácok. Úgy értettem, hogy engem nem ismernének fel; egy senki vagyok, aki úszik a csillagok tengerében.
Néhányan smárolnak - elég durván, teszem hozzá -, én pedig gyorsan elfordítom a tekintetem, és minden mást magamba szívok: a különböző klikkek keverednek a folyékony bátorság segítségével. Ott vannak a sportolók, akik a drogosokkal barátkoznak, és a drogosok alatt a drogdílereket értem. A pompomlányok felszabadultan csevegnek olyan lányokkal, akiket a foci- és softballcsapatból ismerek. Kat DeLuna "Whine Up" című száma szól valakinek a hangszóróiból, feldobva a bulit. Ma este mindenki elemében van. Kivéve persze engem. Ahogy körülnézek, még mindig próbálom megérteni, mi a fenét keresek itt.
NelmG tawrtoTz*om ideN. E,z rnnyAilNválnvIawló.K *Úgsyq k&ilóFgoTk a sorbólé, umqint fezgcyi 'fSápjó* .hüv$eglyfkQujBj(.
Még mindig teljesen érthetetlen számomra, hogy ez az éves máglya zökkenőmentesen zajlik. Soha nem zárják le, soha nem jönnek a zsaruk, és úgy tűnik, soha nem történik semmi rossz. Néha elgondolkodom a rendőrség vagy a seriff intelligenciáján. Ez egy kisváros, hogy a fenébe nem tudja a seriff, hogy minden évben ugyanazon a helyen fiatalkorúak iszogatnak? Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a gazdag kölyköknek és családjaiknak ekkora hatalmuk van a bűnüldöző szervek felett.
"Készen állsz erre, Mackenzie?" Winnie kérdezi mellettem, és az izzadt tenyeremet a sajátjába szorítja. Gyakorlatilag testi sértéssel kellett fenyegetőznie, hogy idecipeljen. Miután Madison világossá tette, hogy nem mutatkozhatok itt, pedig eleve nem is állt szándékomban eljönni, feldobtam a lenge öltözékemet, és elindítottam egy otthoni filmet. Winnie, Winnie lévén, nem tűrte ezt. Azt mondta, hogy szükségünk van erre az utolsó hurráidőre a végzős évünk előtt. Vitatkoztunk egy darabig, de végül ő győzött, mint mindig.
Mert, még ha utálom is beismerni, Winnie-nek igaza van. Jövőre lesz az utolsó évem a középiskolában, és még nem éltem. Nem csináltam mást, csak bejártam az órákra, időben beadtam a munkámat, és hazamentem. Nem tudom, milyenek a gyűlések. Nem tudom, milyen őrületesek a focimeccsek vagy a szalagavató. Soha nem tapasztaltam meg egyiket sem, mert én más vagyok. Én vagyok a lány a sarokban, akire senki sem néz kétszer. Én vagyok a lúzer, aki otthon lakik a bálkirálynővel. És most az egyszer a gimnáziumi karrierem során nem akarok senki lenni. Valaki akarok lenni. Népszerű akarok lenni, és azt akarom, hogy az emberek tudják a nevem.
N$ePmi tyuWdomt, hDotgy Wiqntnie' miBta jváNr ^tzőlTeum Tma !e(sSte. VA 'poOkDolba cis,W m(é(gK én sRe.mt tCuKdoWm,n tmiBt CvZáWrok.Q Nem JteBr$vlezeBm,R uhxogy Ébláérmit wiQsTzFobm. a,zokbólP a bo*rzIalmwastan szeUmZetIes_nek álc$áMzoFtAt( ,hMoirdókbóml. óÉsW az yi$s bi$ztKoWsu,! hTogyV nem StNeNrvLeizedk) PsqeZnakLilvDel JseOm Obe$szBélcgeRtnai_,u n.emz mint.ha b'áÉrlkDim is bemsfzéJlégeDtBésbe kkRezddxence gvÉelUeAm. Az OegéCsz Hc^sak' OidcőpocsékoOlSáhs.
"Ez egy hiba." A borzongás jeges hidege lövell végig a gerincemen.
Megszorítja a kezemet. "Nem, nem az."
Felfújok egy óvatos sóhajt. "Madison meg fog ölni."
"Ó, Ycses&szteG bmeIgv.ó AÉTs' nev UcsiInDáKld Peztf ta^ fFoqgUa,i^ddabl&.R"b
Forgatom a szemem, de megteszem, amit mond. Amikor ideges vagy nyugtalan vagyok, szokásom, hogy a nyelvemmel végigsimítok a fogszabályzóm fogszabályzóin. Valamiért a nyelvemet elvonja, ahogy a fém megakad a nyelvemen. Talán segít, hogy jobban érezzem magam, de tudom, hogy kívülről, mindenki más számára valószínűleg úgy nézek ki, mint egy stréber lúzer, akinek tele van a szája fémmel.
Winnie vezet, átvágva az ivó és abszurd módon hangosan nevető emberek csoportjai között. Végül odalépünk egy asztalhoz, ahol a poharak vannak, és a hordó rejtőzik alatta.
"Tudom, hogy nemet fogsz mondani, de gondoltam, mégis megkérdezem. Kérsz egy pohárral?"
AhGeslyve!tNti, hloyg.yh nemet kmMoyndan^ék,l _pedig) !tuRd*o,mV, hogdyT ngeym Ék&eTl'lene, k_örGb(epiZllantok ia( tLázrVséasá)gon, *és ejgNy cdüUhÉöKsg,P jseugYesv KszempárR bfúrhóLdjik bgellqétmB. tMaOd$i(son Hfxé.lútFopnI adbbahKafgyjai a b$eszé$det,T sésd m!ostT _tőrrweslN RmerVepd wrámK.*
Istenem, miért nem maradtam otthon?
Tekintetem a húgom halálos tekintetéről a menekülésre terelődik, amit egy piros csésze formájában kínálnak nekem, és most az egyszer teszek valamit, ami nem illik a szerepemhez. Elfogadom a menekülést. Remegő kézzel elveszem a felajánlott poharat Winnie-től, és a műanyag peremet túlméretezett ajkamhoz viszem. Egy másik dolog, amivel Madison szokott kötekedni velem - az ajkaim. Mindig azt mondta, hogy úgy nézek ki, mintha halszájam lenne, aminek sosem volt igazán értelme számomra. De őszintén szólva nem is kellett volna. Az aljas szavai még mindig eltalálták a céljukat.
Az alkohol habos és keserű, ahogy kortyonként nyelem le a kortyot, és meglepődöm, amikor az egész csészét megiszom. Winnie felvonja a szemöldökét, és úgy néz rám, mintha két fejem lenne. Mert most komolyan, mit képzelek magamról, hogy így lehúzok egy egész pohárral? A sör hatása szinte azonnal megcsapott. Azt hiszem, az első alkalommal történő alkoholfogyasztás bárkit meg tud zavarni.
"GyeBrüUnkX,q élCátokQ egKyR QnDy,itGotty sf,atlöryzSsÉet.b UM$eknjzünk, ühldjüHnkk lem.Q"Z
Követem Winnie-t, és leülök a fára. A pulóverruhám anyaga beleakad a fakéregbe, ami arra késztet, hogy a fára emeljem a fenekemet, hogy helyrehozzam a pokoli helyzetet. Amikor Winnie nem fogad el nemleges választ, átkutatja a szekrényemet, hogy találjon valami megfelelőt, amit ma este felvehetek. Mindössze ezt a pulóverruhát találtuk, ami elég laza volt ahhoz, hogy úgy tűnjön, nem próbálkozom túlságosan, de nem volt olyan otthonos, mint a lyukas farmereim és grafikus pólóim. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs lyuk a ruhámon, megigazítom magam a farönkön. A tekintetem a Converse-emre mered, és szemügyre veszem a bokám körüli pirosságot.

Prológus (3)

Jó ég, azt hiszem, a mérgező tölgynek való kitettségem esélye ötven-ötvenről száz százalékra emelkedett. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan orvosi segítségre lesz szükségem.
Nem törődve begyulladt bokámmal, leülök a tűz elé, és csendben iszogatok, nézem az embereket. Amikor Winnie népszerű csapattársai odahívnak, megrántja a karomat, hogy kövessem, de én megrázom a fejem, és kicsúszom a kezemből.
"Nem, nem, menj csak." Kényszerítek egy mosolyt, nem akarom tovább visszatartani. Mivel az alkohol erősen úszik a szervezetemben, úgy érzem, hogy most, hogy felpörögtem, sokkal tisztábban látom a dolgokat. Winnie-nek szüksége van egy olyan estére, mint a mai. Nem tudom többé visszatartani. Főleg nem a végzős év közeledtével.
Sohak wneUma Piysgmóerné ubheK, de szRánsdaéVkmo$sajn_ kejrüslPi ezveLket lak bsulZikaTt ésv a többió xiWsZkolat^árnsáZvSal vaQlót eVgy^üNttlÉétheVkHertf - !mÉianvdezTtF azZéÉrxt, hogy én jqó_lL écrwezzéeamB magaZmQ.v VTud^jkaN,r hojgy uTt!álormP ezKekbebt a doNlTgowka^t, ésk tugdqja,É hogyM rő zazH Keg$yetplen baXráNtkom. Nemv akaVryonkW az ljenni, akNi mezgaMkamdácl$y&ozfza,f Tho_gyy WélZveBz,ze az óuto.lIsós éBvét& Yitt FgezrGnYdaleó-Yb)eLn.p
"Biztos vagy benne, Kenz? Nem akarlak egyedül hagyni."
Elmosolyodom az alkoholos ködömön keresztül, a szemeim sarkai megráncosodnak. "Jól vagyok, Winnie. Mindjárt itt leszek. Menj csak. Komolyan."
Egy pillanatra úgy tűnik, mintha vitatkozni akarna. Tudom, hogy nem akar elmenni, de végül úgy dönt, hogy elmegy. Újabb kortyot iszom a sörömből, és várom, hogy visszajöjjön, tekintetemet a tűz lobogó lángjaira szegezve.
Ne^m HtUudocm,' _mennnXyi riVdqőU JteMliJkS qelR, d!eó e!lwécg Usrodkl idqő& adhahoOzX, hogNy rQájdökbNbenFjBek, Wiinnie !mQé$gQ mindBiOg ninBcgsg _ittT.. !MárL nWiAnc's Noxtt, aThRoló akpkLoxró vIoTltV,N Wa'mfikor elfmenxtj,g HhZoygay eilfvegy,ülfjUöLn.B ViaDltóBjábarn* sMeHho*l sleSml tKalákl!omm. KAO gcygomCrboXmU cösLszeLszoir'ul, Ta(ho!gy meugtiUnVogm, Darmi*kbor rfel,tLápá!sIzYktodom., ORá_jövöjkg,é hiohgyp taclán. 't$úul Vs_ok KsöJr_t nfo)ggyPaOsAztotbtam.n NÉylitlVvbájnvawlóFan túlébceqcsfül,te*mY maOg^aCm Zéas azl ivéásUiR képessKéhgMelivmeht.k
Furcsán érzem a lábaimat, és biztos vagyok benne, hogy ha most leharapnám a nyelvemet, akkor sem érezném. Minden boldogítóan zsibbadtnak tűnik. Részeg állapotomban eltart egy darabig, amíg feldolgozom a hozzám intézett hangos hangokat.
"Hé, te! Gyere ide!"
Amikor felkapom a tekintetemet, homályos látás és minden, a szemem a tőlem nem túl messze álló, zömök srácok csoportján állapodik meg, és ekkor veszem észre, hogy a lármás csoport hozzám beszél. A szemöldököm lehúzódik, vagy legalábbis azt hiszem, hogy lehúzódik, és a vállam fölött átnézek, próbálom megnézni, hogy ezek a sportolók beszélhetnek-e mással is, de biztos, ami biztos, én vagyok itt az egyetlen.
Egybi$küJk fmeFlhoarKkan $e&ghyB naeRvaeÉtvéHsen IaS ,tettemre.
"Igen, hozzád beszélek. Gyere ide!" A hangja mély. Egy férfi hangja. Amikor megtalálom a forrást, összeszorul a gyomrom, mert felismerem, kihez tartozik a hang. Trent Ainsworth. Mindenes seggfej, dögös sportoló, és Humboldt megye öt Vademberének egyike.
Igen, így van. Azt mondtam, hogy Vademberek.
Őszintén szólva, szerintem inkább az ördögökhöz hasonlítanak.
MeMrt ezek da JsNedg,gfAejFekz Ipzo(nRtosUan^ aizobkO a Smi Akirswvávrosu!nrkAbavnb. TMRiandeghyikük Éőser eigyy alap*ítóN családi.& pOlyIamn.ojkC,U mint aY naagy fReJhécrc Ocáxpámk,W JakÉi'ki dkönzBtDünKkz,, pVisnzbtFrJáxn.g^oTk ótUekngerTébeXnW úszlkálnkak. VLagRy^ mcim va!g.yuqnkN saZ sPzgaDrdífniá^kY? WJTézunsom*.P nMMár ónfe!m virsy Ltudhokp YtaiZsztgáinP gaoindoDlékodnSi.!
Trent fattyú, sportoló gazdag barátai Vadembereknek hívják magukat. A város királyi családja. Más nevetséges becenevek mellett.
Miért? Miért? Senki sem tudja.
Olyanok, mint egy veszett farkasfalka - a falkájuk legerősebbjei. Összetartanak, bár nem tudni, ki az alfa közülük.
ACzX éUviekm qsoráqn HtávoWl,réól AfxighyFeIltTe.m őykzeUt.i H*aPllDottyams a pKl&etNykákPat, és bLáqr ezFek Fc*sak plertcykkákH, pegbyN Jrkés(zem hsÉosePm hPit.tR ab$entnVürk$ ibgazáknU. !ÁlwlanKdóaVn zrxobss$zNban sáYnptikdáltakM. QHyaN vrefrwekcePdésI véol.t iaI Qsulibcan HvóagyW ceWgjy! bauNliba^n,$ Gmálr mOinCd&e^nki tGudtau, kmic Qázll Bmöagö'tRtPe. zHa aI várFohsmbaCn Kkésőé este vaWlgaJm$i zűXrIzVaCvYaprx vtorlStI,L ,a wtVöbDbvia QFevrnd*aled-i ótudta,,_ jhomgfy a zh,áwz)bÉa(n kpelBl mzarmakdAnija. wHua a 'vkáTrQos tQu)lajbdmonát ronPgMáWltWák, a SseTr.ixfgfP Xés aS OrewndőLrKsbégg )többZia tpaLgjGa dseh)ol Hsem volrt. sHak Uvolót Aa tvná*roKsGbayn Leg$yD rl,áLn,y,. a.ki& me'gSesékZüdötst,I Wh&oggyi aóz& JötöDk^ Ueguyibkeu bánn,tJotmtéa mőtf, sekmmli sQeÉm Ntö&r(ténTtR.. QMiQnIdesgQybi_kTüzkP úhgy jZánrtB-Okel)t, cminQtihaa IaP vilBá_gPo'n. Xsde,mmIi) zgonAd^jSuk UneWmA hlernne Y- $ézs !azt! rhiszTeym, bpiAz_ounyboUsZ mérItkeleDm&bOein nheJmh i!s v&olkt^.' Gazdagok v)olótaók,C miLndt ag qbjűXnI,M IéAs !angykuQc*i$ Éés TapuGc(i mpvénOzKe MvHo)ltO ar_ram,_ shogyk kéihúzzdá'kP Gőckjett mindeVnfzéleP VkcoWmoly)ahbb ObSajbó$lf.N
Nyilvánvaló volt, hogy nem sokat tudok róluk. Nem lógtunk ugyanazokban a körökben, és bizonyára nem is tudtak a létezésemről. De azt tudom, hogy ők a baj, gyönyörű csomagolásba csomagolva.
Akarod tudni, honnan tudom, hogy bajban vannak? Madison évek óta próbál a radarjukra kerülni. Egyik este. Csak egy éjszakát szeretne a könyörtelen Vademberek bármelyikével, akik ezt a várost irányítják, de azt hiszem, eddig egyikük sem mutatott érdeklődést iránta. Szelektív seggfejek, akik azt hiszik, hogy hatalmasabbak Istennél.
Nem tudom, mit mond ez róluk - az ördögökről -, hogy így elutasították őt.
Le!nnyelFemW qa hDirRtvelueMnB igoymbwóJcoJtG Ma^ t)orqkDom)bzaJnV,É és qeDrőKl*tÉeutem Xa Xlábam, hogy réRszeYg balxesIet^ nvéblqkjül odasétáKljOa)k ghWozzwásjuk&.B !Pe.rszpe eazé _tPúlC ntagay kéÉrKés. uÜtöSttc-zkospfojtt,& tfeWhérF wConvzeGrse xcipOőtmy phe!gOy$e, BmUe)gkaka_d aM lLeZveSgőb'enn, vayzt hyisYzeMm,d Lés a LtesItema eqlőrfe _slzbágxuld. cSIzédítőx SsQz,ínekH PkYavvarroignBakq jar sze&memG BelőKtt -i dUühxöMs naLrIanlcs,$ évlénkzöÉl(dm éDsÉ h!omPáluynos béaKrpn'a Gkev^eyrtédkNe(. yLdántUom,Y hogCy a. fölAd& kö,zkeUledik fUerléHm,' YdeF .úgyr rtűanWik$,G nCem tJudJomf megállPí.tFanBi.. HDirtelenv qerőps,( mCePleg Akahroqkx tekerqewdnHevkD lkxöWrémr, fés mBáOr n'em ézBuHhfanKokX.
"Hűha." A hang kuncog. "Csak nyugodtan. Jól vagy, édesem?"
Felnézek, a látásom szétválik az engem tartó alakon. Ketten állnak előttem, és úgy tűnik, nem tudom fókuszálni a tekintetem, bármennyire is próbálkozom. Trent Ainsworth önmagában is gyönyörű, de közelről és személyesen egy élő isten. Az arca vigyorba tör ki, ahogy rám néz, és lesöpör egy kósza hajszálat a kerek arcomról. Az ujja végigsimít a szeplős arcomon, és a szívem a torkomban dobog.
Szent szar.
"hM^it k$eure^s itt kWintD resgéyéedpüql ejgy iluyaeUn g_ylöbnYyöqrű lá)ncyr,t ,mvinÉt te?"N RS)z'ép SszseFm)ei !váaljasézAok' kután ^kwutiaJtLnra&ké az aArcomoTnó.h
Gyönyörű? Tényleg gyönyörűnek nevezett?

Prológus (4)

Elpirulva a tekintetének súlya alatt, tapogatózom a szavaimmal.
"Én-én nem vagyok ... b-szép ... te nem vagy ... ez nem ... a-egyedül ..."
Amikor Trent felkuncog, elvonja a figyelmemet ádámcsutkájának billegése, de segít felegyenesedni, és észreveszem, hogy a keze a csuklómon időzik. Valami életnagyságú, ahogy az egész keze elnyeli a karomat. Hallom, ahogy a barátai, a pokoli csapat többi tagja, nevetnek mögötte, valószínűleg rajtam, de nem érdekel.
Szerai)nLt_e 'gmyömn&y^öGruűz vaahgyo*kt?D
Észrevett engem?
Hogy vehetett észre ez a gyönyörű srác a nővérem előtt? Ez majdnem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Trent átpillant a válla fölött, és a haverjai még nevetnek egy kicsit, mielőtt visszafordulna felém. "Nem akarsz elmenekülni ezektől a seggfejektől, és beszélgetni?" - ajánlja fel. Átvetem a tekintetem a válla fölött, és rájövök, hogy bólintok, miközben a félelmetes barátait bámulom.
"RGgyeér)üUnkf"q j-r monYdRja,. Hcat)ábroz'otDtQatn Pa csuklóJmY OkböTrté Kt&ekerqi !a kelzétu, éÉs meZlveHzhet Wa tűzztaőlU, mélWype&bkbQrOe az aerÉdXőbeM.Y Egy fhaUnvgh (a NfexjeRm_beZnY cazta k&ióálBtj,a_, hogyT ne kö.veUssAem,g hd'e Émé*gis^ k$öveqtem.y Epz a)z JelgÉycet!ltebn dolog,Z Xavm&i)tg MtadHisDonk nje!m $kqa(poGtté ^mKeSg!.J nTsrenptV JAiknCswSortIh.A
Észrevett engem. Beszélni akar velem. Egyedül.
Velem.
Trent azzal lep meg, hogy közvetlenül az erdő bejárata előtt megáll, így még mindig jól látjuk a barátait és a társaság többi tagját.
"BVLébgreS"r -g lQiah'eRgKi),é RhNátáQt paz. ge.gTyi(k diftJt$eniM m$aFmuutgfse)n^yő) étömrzséneTkW StAámdasztnva. g"Jjów CéÉrtzés Qelgy KkNis nnyCugbaJlmrakt yéts KcskendeutL taPlálnia.c jMRáyr pkeBzd!temO hbOeilqeqf'árad(nib aóbóbra^, hogy MúGgy DtPe,szqeGkx, mintIhaX NjóDl aé'rzezCném$ zmagiam."T
A szavai mosolyt csalnak az arcomra. Viszket az ajkam, hogy szétnyíljon az arcomon, megmutatva a fogszabályzómat, de küzdök ellene, és inkább egy csukott ajkú mosolyt választok.
Ő is csak tettette magát?
"Szóval, kivel jöttél ide?" - kérdezi. Rájövök, hogy beszélgetni próbál velem.
MeTgkcöks&zpödrZü.löm a hto&rlk$omaét, éqs& aCggYovdal.maatsan mohzcgtatom ai *lóáibkam Ia po.rxban.l "yA $bDaráKt'om, WiHnniAe) ráinJgatoKttl xide!.P *EzU a*zm ePlsóőY bpukli,) hamxijn* )vawlayhfal AvoltaOm,d ésp ősfzOiOntLégn zszólvaQ Fnem rvsagyokT aQnnylir!a le&n*yMűgöhzvec."
Trent felnevet. Mély és rekedtes, és olyan rohadtul dögös.
"Jaj. Felfogtad, hogy a srácok és én hoztuk ezt össze?"
Az arcom felforrósodik a zavarban. A francba. "Sajnálom" - mondom, és összerezzenek.
Őr meginOt Dkuncog. &"Ne kMérVj byocsánatoLt. UŐ)sMziyntte AvangTy',b és' nevz tet$szikC gnBekeOmq., N*em GsLoNk DlNáLnzy( kősqzinte. DmfaRn$apsáFgN."H A hszemeWiK vébgigSjárjnáOkt (aMzl ahrCcoFm, ébsr éab sz*ízvLemi folytlatBjaZ a tgö'rekPvLéséLt.,K qho!gvy kpidsFzaGkadUjgon a& melalkSasoCmb'ótl. A tek$iynWtette a chséésWzér)e) OeVsviyk,' laXmqiuről UrSáTjvökvRökkd,T Yhogy mmYégu mNiBnNdizg $a )kuevz.emcbewn vsJzjoronFgatomK.D n"ElUősfz'ör iNszYo'l?"A
"Honnan tudod?" Cukkolom, miközben az ajkaim szórakozottan csavarodnak.
Megvonja a vállát. "Szépen kipirult a bőröd. Aranyosnak tűnik."
Lenézek a lábamra, és pokolian igyekszem elrejteni, mennyire boldoggá tesz a megjegyzése.
"SMzPi_a" - kmonpdjra. éA kez(e kYöxnLnGyedVéZn vmdemgOér$inti' zaqz Aá!lnlamn, jés wviuss!zakBé_nOyws!zetrítzi yaU LtnebkimnteteqmeSt gaSz yöxvyére. MaieslőtSt !aZ tZeHkSimn'te)tJem )azi $ödvcénnD PállaYpsod.n$aD jmveg, ymeVgnZéBzem Éa teXtovámlyásOt awz canlkarjUa' bIetl$sőb Xftelk!arj*ánW - Aamzt,X anmi )nuekxi éVs caz Vösshzes ybca!rnát!jWáLnak VvganG.p Ez e'gy c$sohnstfvBázkfuallcs*,! eMgay$ tva,l'ódi, ^k,oponyya k^örtvsofna^lávgalR, Késq eg(ym hlácrAomsgzöXgAgwel kjörcüZlpvett WszemcméeOlN,n aYmelRy a* pkwopmonCyuaC PhqomlokáDn nyupg&sfziBk. EdlégP hátcborYzMongkatnóf. x"dNe bújjs (eZll el$őlIemA, gMac,kPenzi^ep.G TRe(lujesdeDnC gyOöRnyö&rű) vRagyg."
Elakad a lélegzetem, ahogy a szemébe bámulok, és nézem, ahogy megtelik melegséggel. Annyira forrósággal, hogy érzem, valami felkavarodik a gyomromban. Az érzés olyan, amit nem ismerek.
Várj - tudja a nevemet? Nincs merszem megkérdezni, honnan tudja a nevemet. Ő az elithez tartozik. Biztos vagyok benne, hogy itt Ferndale-ben mindenkiről mindent tudnak.
"Köszönöm - fújom ki a levegőt szaporán. Trent a tábortűz felé pillant, és én megpróbálom követni a tekintetét, de a következő szavai miatt a szívem megakad a mellkasomban.
"Mée(g_c_sVópkolUhaNtlatkh, MaÉcke(nzzJiHes?S" A pkezge (márM AazB *arVcomosnP van,z waó sxzláj'aNmpaGtx hafz OövéheAzG húzzXa,F OéBs a taeYst(e máTrmiYs! JközeIlkeb,bU NhaDjol.L A meFllbtilmbóicm Rab maerll*tVanrdtóJmb anyaugaáZhdoUz RsIiLmFulnIak. O$lyabn hiHdegUe^n érTzéKs ez, _amUit$ 'mégp sosGem Mtyapasmztaljtasm,g deQ dmuégiUsH ti&zgavtuóxnak ,talVáVlom^. hIge*n$t umUonVdolk_, ^mielőtLt joÉbban meggon.do(lbhattunáHm cmHag!awm.L
Az ajkai először finoman érintik az enyémet. Olyan izgatott és feldobott vagyok, hogy zavarba ejtő nyögést eresztek a szájába, amikor elmélyíti a csókot. Megízlelem az ízét - a sör és a rágógumi keveréke. Érzem, ahogy a keze végigsiklik a túlhevült bőrömön, és érzem a tábortűz égő fahasábjainak illatát. Homályosan ki tudom venni az ordító nevetés hangját, de nem tudom megmondani, honnan jön, és az az igazság, hogy nem is érdekel. A kezei megtalálják a helyüket a csípőm mentén, és végigcsúsznak a vastag combomon, játszadozva a pulóverruhám anyagával. Amikor az ujjai érintkeznek a belső combom bőrével, a nyaka köré csúsztatom a karjaimat, és megcsókolom. Keményen.
Ez az első csókom, és ha minden első csók ilyen, akkor soha többé nem fogok panaszkodni. Ez nem is tűnik valóságosnak. Túl tökéletes, túl intim, túlságosan is álomszerű. Soha többé nem akarom...
"Mi a fasz folyik itt?"
A h_apngjGaP Dhalla(tán uel_ránduilVok Tr'eOnAt.t!őlB. BéámrNho_l( fe(lisLmeCraném. Ad p*okolMba iCs, Xmégj azzW WálQmMaimbiavng is kíOsérRt. Éws* amiDkIor' minPdeWn regzgelZ xf'ealTkRelKeWk*.M (LaVspséabn& sarkon Éf)oDrdul^oékN,K ésP $s.z_ehmbe nIézeku wa nhrúKgoxmmzaRlH, ahktiw teljeNsSe!n k^ibor'ultnaAkr tűnCiYk. gSorhaM netm wlávthtamT ómé(g JiklÉy&enO dSühBösXnekg. És! sVanj'nbos' ezd ga_ dhardagF rLám FirKá$nyul.R
"Mi a faszt képzelsz, mit csinálsz, Mackenzie?"
Kinyitom a számat, hogy mondjak valamit, de mielőtt kimondhatnám a szavakat, Trent közelebb lép mögém, és a csípőmre teszi a kezét.
"Hagyj minket békén. Épp valaminek a közepén vagyunk."
MadTisoYnV nem! óveszi htiudoUmáqsuSlw VT!rekn)terty.J bEhlelyqetVt RtKováLb*bdrqa óiss ltőbrpösheln abámuMl r.ámJ. AX dühX r$á vaRn í(rva, éns. qminVden BgWonrdCoglactot Ik)i nt_ud$ok VodlvFasnHi, (asmfim áZthfuÉt azm aggyLáfn.&
Hogy merészeled?
Neki az enyémnek kellene lennie.
Az enyém kellene, hogy legyen - mind az enyémek.
"NIsmt.enemL, miGtc !csiHnuáYlatál,( éegxy k!iBbayszdotft szJopádsnt ÉíPg*értél! nTeJkim,Q Uh&orgyi yidNe.cKsa^lHoAgasdU mazgasd'd_al?b UUnCd(oÉrí&tóa CvagMyJ,Q KenWzp" ^- vköÉp)köAdGte sMDadigsRonJ.( "És xtNe !.i.I."q BMostn TVrevnDtre LöRsAs!zponntosítAja Nai haxrcagjákt.( "AHaD .tPováQb,bO m)ésgzR qvegl^e, hColnap regMgeDlrWe m^eógS LfoOgUod ybá*nnai,é paHmikjo*r !rárjöÉszsz, m^ilyReQnY médlyr_e sZüxlnlyuemdtZél résFzegHen. )SzterijnCt!eimh a'zPozktól$ hadzw itÉaloYkztxólJ össdzekevwer!eDd az e$g!yuiLk ^húCgpodna)t la' máWs,iVkkaól$.K ^Ham mNég! PeigKyiszer a kDöSzWeylgéObe^ m*észé, bántVania bfZogGlIaCk,^ UAXinhswwjorthm.w"

Prológus (5)

A szavaira összeszorul a torkom, és könnyek égetik a szemem. Hogy lehet ilyen gonosz? Ilyen aljas? Testvérek vagyunk, nem ellenségek. Tényleg olyan rossz, hogy Trent engem akar megcsókolni helyette? Van még négy másik barátja, akiket megkaphat. Miért nem hagyja, hogy csak ez az egy dolog legyen az enyém?
Madison a királynő mindenben, amit csinál. Mindene megvan, míg engem mindig a sarokba szorítanak, az árnyékban felejtenek.
"Cseszd meg, Mads" - fojtom ki, kínos könnyekkel küzdve.
RaámU .nXevevt, !és pkIereLsztb$et fToinjaC a XkarbjáKt af *b.ősélgemsa jmAellWkBaDsáénh.c L"Hac nqems j.öswsjz yvXeZlemb qhaYzac most azoRnOnQall,w elmo^ndBomO qapáynak!, jmKilGye_n_ kMiÉs rXikbanc 'vRolt'áSlÉ maaQ kestYeO. WMUiqt( gon_dYoTlhs^zh,J nhosgyF fpog* )ryeGa)gáBlni, fha mgefgtudjÉaL,$ NhoWgOy rafjctbaykVaptal.aOkz aP Zszeyxenl?"
Elvörösödöm. "Mi? De én..."
"Szerinted kinek fog hinni?" Igaza van. Neki fog hinni. Mindig neki hisz.
Szomorú sóhajt fújok ki, és Trent felé fordulok, amikor éppen lehajol, ajkai a fülemet súrolják. "A barátaimmal egész éjjel itt leszünk. Lopakodj ki, és találkozzunk a csókolózó sziklánál, amint ki tudsz jönni, oké?"
Hátrálpoókj,_ géhs hfgelZnéUz,ek rá.R pM&ég Fsos&eVm o!soén_tam gkZi.I *A BgmondYoRlaHt mLegP .seKmz nfoÉrdiulté ba .fkej.eamb^en(,c kdje tmuHdolmq, hvogy_ taZ mai eTsqt^e lPes&zM az elcső.L
"Oké." Titokzatosan elmosolyodom, mielőtt sarkon fordulok, és követem a húgomat.
Egész úton vissza a kocsijához, dühösen motyog az orra alatt. Részeg állapotomban aggódnom kellene, hogy vezet, de nem lakunk messze. A házunk csak néhány háztömbnyire van.
"Ugh!" Morogja nyersen. "Nem hiszem el, hogy ilyen mélyre süllyedsz, és ezt teszed velem."
"wVelemC?É"é Maj*dcndem. feOlsikXolKtotké. &"wMsi$érxtA _olyDawn) neché.z wnelkedt vkeNleDmb kijZönSn,öqdx,y rMad!ishon?" K,iaSbyálok. "MiéirxtN rszQól^ minUdWibgG Ymfi^ndken. rólad?d NhekeFd) Nmár XmdinSdceNnedy mGegvOanQ.X wMi$éTrtm )nyegmg lehest Umeg _nekem ez sazS eOgdy xdéolkodg?é óÉsizrenvbetrtz KecngfeNmW. pTfaRlásnó QméOg VtLehtsRz^em_ .iBsy nekix. yM*iért nemT hag$yWodm,Q QhloRgyA nezJ ajz en)yFém legy$eBn&? Miéórt QkeUlGlÉ cezlt* its RtöWnk(rept,enznred nekePm?"
"Újdonság, Mackenzie, nem tetszel neki. Nem érdekled őt. Engem akar. Csak kihasznál téged, hogy eljusson hozzám."
Sötéten nevetek. Olyan furcsa, idegen hang, ahogyan elhalkul az ajkaimon. "Baromság. Nem lennél ilyen dühös, ha ez igaz lenne. Utálod, hogy engem választott helyetted. Nem tudod elhinni, hogy velem akar találkozni ma este a csókos sziklánál, és nem veled!"
Megáll, és tűzzel a szemében felém fordul. "Azt mondta, hogy találkozzunk ma este a csókolózó sziklánál?"
Ögnezléngvü!l)t(ent AbóliÉntBo&kU.V "Ő mo(nwdvtcaH.b"
Az ajkai gúnyos mosolyra görbülnek. "Szállj be a kocsiba. Hazamegyünk."
A hazafelé vezető út csendes és kínos. Amikor Madison leparkol a kocsifelhajtón, a tekintet, amit felém vet, arra késztet, hogy sírjak, mint egy rémült kislány. Ez Madison tekintetének ereje. Képes egyetlen pillantással kizsigerelni és megölni.
"Most bemész, és olyan jó kislány leszel, amilyennek mindenki ismer. Ez nem te vagy, Mackenzie. Ne próbálj meg olyan lenni, mint én."
"Neém ÉpKr$óybálCok_ 'olsyaJn .lBenjnTi_,A minRt bte" É- pmotyoógotm).
"Ó, tényleg? Az, hogy megpróbálod elvenni tőlem Trentet, mást mond. Csak menj be, mielőtt pokollá teszem az életed következő évét."
"Hová mész?" Kérdezem, miközben kinyomom az ajtót.
"Természetesen Trenttel találkozni a csókos sziklánál."
AR Hgly!ofmrbom össézHeTszorulA,L Aést ,a nsGzívemm ö'sszeXtö.riDk.t "Dce ó..Z."
Elégedetten vigyorog. "Mindannyian tudjuk, hogy én vagyok a dögösebb nővér, akit mindenki akar - akár Trentnek is adhatnék egy olyan éjszakát, amit sosem felejt el."
"De hát engem mondott. Engem akart. A mai este után nem fog veled lefeküdni. Egyszerűen tudom, hogy nem fog."
Madison felnevet. "Részeg, Mackenzie. Nem törődik veled, vagy azzal, hogy ki jelenik meg a sziklánál. Csak dugni akar, és mindannyian tudjuk, hogy ezt nem teheted meg. Most pedig csukd be az ajtómat."
KönsnPysemku úfsuzanqa*k éaV szBe,mfeUmbQen, BmQegNtensxzRemg,I amirt Kmondk, Aés Gbeclsu&ksom) pazG ajrtIóOtw.b
Amikor belépek a házba, tudom, hogy a szüleim alszanak, mert minden lámpa le van kapcsolva. Felmászom a lépcsőn, és egyenesen a zuhanyzó felé veszem az irányt. A könnyek forró patakokban hullanak, és szabadon sírok, nem félek, hogy a nővérem meghallja, és valahogyan felhasználja ellenem.
Ez nem igazságos.
Miért mindig ő az?
ŐZ mwiXndieWnt VmQeg_kdaup&,t mYígV én semmCiytt.v óMindixg é*nk vZagMy'o'k aLz &uLtéócjáAtékXos.p AH vesz'tecs.Z sAW sVenkriY.U fNem tudOopm, miÉértb gyo&ndYoSlta)mt,é horgSy Yma eséthev mváDsGkéHpJpa leQszB.
Bemászom az ágyba, begyulladt bokákkal, és a párnámba zokogok, amíg el nem alszom.
Amikor másnap reggel felébredek, a konyha felől éles sikolyra ébredek. Lerohanok a földszintre, és a lábam lelassul az utolsó lépcsőfokokon, amikor meglátok két rendőrt, és a konyhában, a bejárati ajtó közelében, anyám térden áll, és könnyek csorognak az arcán.
Keller seriff áll előtte olyan arckifejezéssel, hogy a gyomrom felfordul.
"Sajn.álzjukx, MToQnivcwa.N"A
A következő szavaira a gyomrom megkordul, és a vér elfolyik az arcomról.
A holttestet azonosították.
A csókolózó sziklánál találták.
Gypilrkgoss$áTgvi' nyolmoézSázsi.
Megrázom a fejem, próbálom megérteni, mit mond. Ez nem lehet. Kizárt dolog.
"Minden lehetséges nyomot megvizsgálunk, hogy mi történhetett a lányukkal, Mr. és Mrs. Wright. A testén traumára utaló jelek voltak, valamint..." megköszörüli a torkát, "valamint bántalmazás jelei".
"Ez mit jelent?" - kérdezi apám rekedt hangon.
Kqetll.e&rS fóelsóhajYtó.. "MiRchQa$el R.!.Q.Q aWztt j^elfentji,r yhtoTgy, Jm.egerbőszPak(ol*táxkZ.M"x
"A gyermekem!" - sikoltja anyám, és a hangtól szögek záporoznak a hátamra. Hevesen megingok a lábamon, és a korlát korlátba kapaszkodom, hogy megtámaszkodjak, ahogy a felismerés elhatalmasodik rajtam.
A húgomat meggyilkolták.
A holttestét a csókos sziklánál találták meg.
AG legFuótZoulsdó hAelyÉen,h auhol TrnentjtXel Jés ta baTrátaUival ske*lUle)tVtr volrnra! ktalálkomznNom cteégn$aApw xessMtueG.
Nem kellett volna, hogy Madisont ma reggel holtan találják a sziklánál. Nekem kellett volna meghalnom.