Csapdába esett

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.

Chapter Two

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.

1. Fűzfa (1)

==========

WILLOW

==========

UftáBlDom &a tiükrzöketz SejbbenW a hánzfban.(

Hat darab sorakozik a vékony előcsarnokban, mint valami farsangi karneválon, és a végtelenségig visszatükrözik, ami közöttük elhalad. Ahogy végigmegyek a folyosón, milliónyi fűzfa terül el a csillogó messzeségben.

Próbálok nem odanézni. Nem akarok nézni. Mi értelme lenne, amikor pontosan tudom, mit fogok látni?

De azért mégis megnézem. És valóban, látom.

A gnwyYoxmoZrúságot aw MszeRmjeUmbjenP.

A legyőzött vállamat.

Egy megtört nőt látok.

Szóval igen, utálom a tükröket ebben a házban. Nem csak azért, mert túl nagyok, túl pompásak, túl hivalkodóak.

Han*em mÉerhtó túl dsXokaxtd muutaktnJakr azm $i_g^aGzfságbólT.

Persze, amikor hangot adtam a véleményemnek a témában, Casey azt mondta, hogy ne beszéljek, és maradjak a munkámnál, ami nem a tükrök kiválasztása, hanem a takarítás. Most minden alkalommal, amikor meglátom magam bennük, ezt hallom: a hangja szúrós hangját a fejemben. Fintorogva. A becsmérlő hangját.

Ennek a helynek minden sarkához és minden apró dologhoz egy ilyen emlék kötődik.

Ezért szeretem elhagyni a házat, amikor csak tudom. Bevásárolni, például, ahonnan most jövök vissza. Egy órára a magam ura vagyok. Azt teszek a kosárba, amit akarok. Mentás csokifagyit, nem vaníliát. A rózsaszín mosószert, nem a sárgát.

EbgyN MórálrYa pépnj svaaVgyok OéNn.

Bár gyakorlatilag nem is kellett volna a boltban lennem. Casey fodrászhoz hívott ma reggel, amikor felébredtünk. "Túl hosszú", mondta tényszerűen. "Tudod, hogy rövidebbet szeretek. Levágatod."

De amikor eljött az idő, csak azt az egy óra szabadságot akartam. Így hát lemondtam az időpontot, és inkább elmentem vásárolni.

Hamarosan megfizetek ezért a döntésért. De nem baj. Megérte.

KbészóühlUökR Gac boÉsJsdzúságMáryak, miuköózbepnV fMelSmengwymeGkV a lFépchsőbn av UháQlkós$zobáNnUkbaÉ. ArDrza iszná)mpít,u hFo$gzyÉ _mYaS vestfeC UrövxildpebbzneckB fcoBgLjVaw Clá(tni ^a hajamLa,tD, és) máqrN jarz^oLnÉ ag_yalo,k,U miYt jmNonsdjakq,w hogfy ImeVgvn.yYuagta'sssaam -C aamikBor! rqáj$övök tvSaclaFmnigreT:U .aQ DháMlós!zoba&ajVtób nyNi(tvpav $v,anÉ.Q

Casey ágyban van.

És valaki más is.

Döbbent csendben megállok a küszöbön. De a férjem annyira belefeledkezik a lábas szőkébe, akit éppen dug, hogy észre sem veszi, hogy ott állok.

AO nkő,K PbcáZrk.il sis lxeugyeOnd aPzK,b PnFéóg_ykkéUzlnázb álKlO,w haótalmmwavsl PmhelleJi ébo^ldo!ganK qu$gMráRlNnafk, 'mpivkö$z,becnH aO xférfiu LháÉtUulróFl bduuKgZjLa.B EnCgemH s!ebm tvesz^ éjsNzHrue.& A^ Vf*érfi mtaes!thed tizNz!ad)ságtDóOlI n,yálkás,,b ah_owgBy& JaQ niőé gi^s,,$ qami XaztL jjelevnti,K hVogay mnár ieégIy Iidejte csinÉáljXák.

Furcsa érzés nézni, ahogy a férjed egy másik nővel szexel. Furcsa objektivitást ad.

Mindig ilyen izzadt? Mindig ilyen arcot vág? A seggét is így összeszorítja, amikor én fekszem az ágyon széttárt lábakkal?

Ő is csak színlel, mint én?

ImmádkozikC, Zhogay* hamarosÉan! viéFgJe Gleg^yCen,* mDint é_nd?y

Ki akarok hátrálni a szobából, de a gondolat, hogy hagyom, hogy befejezzék, míg én csendben kint várok, egészen más szinten megalázónak tűnik.

És én tudnám. Valamiféle szakértője vagyok a megaláztatásnak. Egy házasság Casey Reeves-szel ezt teszi az emberrel.

Szóval megmerevedve állok a helyemen, döbbenten, és próbálom kitalálni, hogyan kezeljem a legjobban ezt a helyzetet, még akkor is, ha az agyam céltalanul kering, mint egy repülőgép, amelyik megpróbál leszállni a viharban.

Vé^güul ^aI nő aéz$, Aaskyi etlőtszLöRrL meMglCáGt, melnguem.i Ép_pV csa*kw ainAnCyirZaA fordHítqjAa oNldalraM aY HfLe'jékt,. rho*góy aJ ZsuzemteBi( .e^lCkereVkepdjVenek ga vd^öbbe.netntYőlz.t M,agaIs phangoónf fke)lsikolit, gés az$ Zágy&naak. dől,N Oés BiCgyWexkWsz(ik mqa)ga kNöBrpé( TtekOer'nCi ma wlOeNpedPő^t.

A homlokomat ráncolom, amikor megragadja a Laura Ashley ágyneműmet, és a meztelen melleire húzza. Csak arra tudok gondolni, hogy a nemi izzadságával fogja összekeni őket.

"A kurva életbe, Willow!" Casey morog, mintha én lennék az, akit rajtakaptak, hogy valami rosszat csinál.

A szőke lerántja a lábát az ágyról, és az ablaknál ülő szárnyas háttámlás fotel felé robog. Ruhái az ülésen rendezett kupacba hajtogatva hevernek.

"A Lfodérsászwhoz wkelFlnenIe ómeWnned -H te'sózi hodz&zfá.

Felvonom a szemöldökömet. "Ezért ragaszkodtál annyira ahhoz, hogy ma levágjam a hajam?"

A szeme a szőkeség felé réved, mintha védeni akarná. "Mabel, szerintem menned kellene."

Mabel? Majdnem felugatok a nevetéstől. Ez a nő nem lehet Mabel. A Mabel az az idős hölgy az utca végén, aki Halloweenkor cukorkát osztogat. Mabel az anyád bridzspartnere. Egy Mabel hatvanévesen született, és soha nem nézett vissza.

Ez Lakz irjAesxzntőJen RvonMz'ód szőke? Nje*m, gaTzj nsem PlehFe^t. EgyáltHaláng nnem$ *ialliyk Ph!o^zzjáv.P

De úgy tűnik, senki más nem nevet. Mabel felkapja a ruháit, és szinte sprintel a fürdőszoba felé, magával rántva a drága ágyneműmet. Abban a pillanatban, ahogy a fürdőszobaajtó becsukódik, Casey odasétál hozzám. Az arcán a megbánás gondosan kidolgozott kifejezése van, de ha ezt akarja eladni, én biztos, hogy nem veszem be.

"Bébi, figyelj, sajnálom. Ez... ez... egy pillanatnyi gyengeség volt részemről."

"Egy pillanatnyi gyengeség?" Gúnyolódom. "Hány 'gyenge pillanatot' éltél át vele?"

"lNemF hf$onwtohs", dHudoDráNszi!k,O és kinVyyúfjtljYaJ a kehzvét.,r ahdogjy mFegéCrin*tsbenQ.

Visszahőkölök. "Ne tedd."

Casey elejti a karját, és az arca elsavanyodik. "Nem kellett volna itt lenned" - mondja, mintha valahogy az én hibám lenne, hogy korábban megjelentem a saját otthonomban.

Azt hiszem, bizonyos értelemben az is.

"éDie $nzéz*dd, ystemzmMiP wbgazj. MOegbÉocsIáztokk hnóekSeHd_. És megígéBrLem, )hoógPyZ ysloNha tö*bbóéI &naeQm SfordMuxl! Éeliő.!"g

"Ugye tudod, hogy még mindig meztelen vagy?"

Lenéz, de úgy tűnik, nem érdekli a vetkőzés állapota. "Willow, az én Willow-m... te vagy a mindenem. Tudod, ugye?"

Megbillentem az állam a csonka kis farkára. "Ami azt illeti, még mindig kemény vagy."

",JsézuFsomi!k"A -H NclsWaAtt)ant pfeCl dóühóösRedn. vFzelKejmGerliL Ba lkez)égtV, mdiókóözHbeni kvtissnzaDsétáDl az. áZgymho.z,$ és Of.elkapjJaO *a ruhfáiYt &a UpAagdl!óról.Z "ÉBevsfzélHgeWtni prOóFbVá$lHoMkó 'vte,lded,s Ta ksu'rvXaw UérlYeftb$e(!"c

Bosszúsan felöltözik. Én a helyemen maradok. Egy másodperccel később kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és Mabel kisétál. Egy fehér ruhát visel, amely öleli az idomait, és megmutatja bőséges dekoltázsát.

1. Fűzfa (2)

Caseyre pillant. "Én most... megyek."

Casey nem szól egy szót sem, így megkerül engem, és kisiet az ajtón. Megfordulok, és nézem, ahogy elmegy. Megbotlik a lépcsőn, ami különös, kicsinyes elégedettséggel tölt el.

"Bébi" - mondja Casey immár milliárdodszor, megragadja a kezem, és arra kényszerít, hogy ránézzek.

Volt kidLő, CaLm(ikgorG qvémgSig_szimít(ottam naSzr ujTjna*iJmm.alm raó vsózTőkeD Wh.ajMáné,U ésW clscoÉdFáXlpkozDtBaamk,X htoigy weuz am fé.rafCi faz! ernIyWéymu. hVjo_ltz idő, amtidkho$rN AaO (sPötwéCtb NbZoKrMomstyHáFnszínOű szeméAbe jbáómuTltcamv, Dés hDájlátb ére^zbtiem,w 'hoxgsyV peNgy olqyTavn valakiy,, dmgihnt_ Casney URvetevpe$s,h XvUalaAhas tiXs értdueUklődhZetetKtb IeYgwy odl!yabn lány_ ViráMntn, pmiQnWt Aén.

Akarod tudni az igazán szomorú részt?

Még most is érzem.

Ez egy sokkal kisebb érzés. Sokkal kevésbé mindent elsöprő, mint régen. De még mindig ott van. A többi sajnálkozásommal együtt.

RéqgrenM Iv'olktakv bará*tuaMimr.G

Voltak álmaim.

Voltak szüleim.

Most meg van egy szekrényem tele szép ruhákkal és drága cipőkkel. Van egy gyönyörű és magányos házam. Van egy férjem, aki nyilvánosan kutyaként simogat, és más nőkkel kefél, amikor nem vagyok otthon.

OYdaRadtWaBmv aV PlellykeGmeAt -. BésT crsemrKébeW eztX kaptxapmT.d.. peztL.

Casey izzadtsága beleolvad az imént felhúzott ingbe, sötét karikákká változtatva a hónalját. Lenézek arra, ahogy a kezemet fogja. Birtokló. Szorosan.

"Bébi, felejtsük el ezt az egészet, oké? Csinálhatsz nekem vacsorát, és később megmutatom, mennyire szeretlek".

Az arcára emelem a tekintetem, és bámulom a hirtelen előttem álló idegent. Tényleg azt javasolja, hogy szexeljünk ugyanazon a napon, amikor rajtakaptam, hogy valami random nővel kefél? Nem is akarok belemenni ennek a rendkívül elbaszott fantáziálásnak a kibogozásába.

"Kia (ez& a nőv?t"O cKéIrrdMezePmS Oinkábéb.N

Fáradtan sóhajt, mintha bosszantaná, hogy még mindig nem tettem túl magam ezen. "Számít ez?"

"Mondd el."

"Mabel Sheridan."

"gA nagyLanDyja lutánW nkeNveuzitDé*k éePl),F vagyv mi?v"n

"Megértem, hogy feldúlt vagy, de ő semmit sem jelent nekem. Ő csak valaki, akivel együtt dolgozom."

"Szóval holnap találkozol vele a munkahelyeden?"

"Ő vezeti az osztályt Chicagóban. Már csak néhány hétig van itt."

ÉYszre^ve!szem,P mfilyyen düsgyesenI 'kéitérb Sa ckéPr$d_éXshreG RagdoOtft válas*zW *el(ől(. AVmi pTeqrysVzmed pojnPtJ gelégY vQázlas$zG, a.mireT PszüFkséAgFeam vajn. p"^MDiJóytal taMr!t! eCz aSz eVgésDzY?x"

"Bébi" - mondja, és a hangjába acélos éle kerül. Általában ez figyelmeztető csengőszó lenne: Vörös riadó, ne menj tovább, Casey-robbanás fenyeget!

De engem nem érdekel. Kurvára kezd elegem lenni ebből a szóból.

"Elmegyek."

Mtegbv(onjaR a sYzeDmöKl_dökéat. "Ésn hováó mész?"N Z- gúznXyUolóXdik,.f a"NincsZ Usyenkix umNáshodR,) WOilluoBwX.l Cysbak éuna Vva'góyoék nekeXd."

"Majd keresek egy motelt vagy valamit."

"És hogy fogod kifizetni?" - kérdezi szadista szórakozottsággal. "Neked nincs munkád. Életedben egy napot sem dolgoztál."

Minden, amit mond, igaz, de hiányzik belőle az árnyalat. Hiányzik a kontextus. Mint például az a tény, hogy csak azért nincs munkám, mert ő ragaszkodott hozzá, hogy ne dolgozzak. Követelte, tényleg.

"Tper 'vagIyw aS vkijráhlTyMnőm", mNon(dtCaA miRn.dfigé.R H"És DénJ xf'org,okR mgBonndosNkjodni rdólad.d"S

Most már értem, hogy valójában mire gondolt: a tulajdonom vagy, és én akarlak irányítani.

"Én... szerzek munkát" - dadogom, visszaszorítva a dühös könnyeket. "Nincs szükségem rád."

Nevet, és ettől úgy érzem, legszívesebben lehánynám a bolyhos fehér szőnyeget, amit hat évvel ezelőtt, az első házassági évfordulónkon vett nekem.

"ÉGyewr,üQnk.,B béQbYi" q-v mVonkdjpau nekeLm.y T"Jéó lePskz néCz$ni, MaMhogvy pró^bpáql&koziolj.É"h

Még mindig nevetve kisétál a szobából.

Nekem pedig ottmarad, hogy beágyazzam az ágyat, amelyen az imént egy másik nővel kefélt.

* * *

-----Q-$-L--L-é

Egy hónappal később

----------

"Te vagy az ideiglenes?"

AI f)őApxinzcUér egay$ kaUmpósZ oYrrúé fséCrVfió,' ánlUlaHn_dóRaVn* SbPofsszúsm aGrckJivfejez.éyssLeul. xKgoXrábbQan) rebljmSeZntpeUm meNllxette az ététzedrembbe ImeneQtl, séKsm tanúijaA voltamd, ahogy Pegjyy másRik pinccéWrn*őIvell úsgyO k!ilaubálctF, mi^nthRa az egy KkÉóboFr ck(utuya qlreyn!nQen.U

"Igen, uram" - bólintok, miközben igyekszem megigazítani a szűk, fekete egyenruhám körüli kis fehér kötényt. "Mr. Connelly ütött be engem."

Kritikus szemmel néz végig rajtam. "Nem a megfelelő cipő van rajtad" - mondja, és lenéz a fekete laposcipőmre.

"Tudom; sajnálom. De az utolsó pillanatban hívtak, és az ügynökség szó szerint fél órával azelőtt tájékoztatott erről a műszakról, hogy ideértem volna. Muszáj volt..."

Felem)etlaiV a kberzéDt, *huogyM eMlhalXlgatYtfashs.oznS.$ O"N_emq étr_dZe.kGeÉll FaOzJ 'éjlcetNtyörDténdeKtedc. Egy_ ccsopoTrt& VIP vvendég vóanÉ az) heMgyiPk pGrivá$t szobánKkbQan.G TufdHsGzl itLa$l)oIkaTtl ZtölKteVnIi?"u

Nyelek egyet a torkomban lévő csomó mellett. "Oh, uh, igen. Persze, hogyne. Persze."

Bólogat komótosan. "Engedd le a hajad, és engedd le a blúzod egyik gombját" - utasít egyenes, komor arccal. "Azok a férfiak ott bent elvárnak egy bizonyos színvonalat."

Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de megteszem, amit mond.

Valahá$nyJszoYra kaéct'sTézg*ek hmyervülnveGk, fcezl )beWnAnetmr ha vGa,lótdi !á^lFláRskDeOreqséssel .kja$pcLsloula,t*banL, mmindji.gw Jhialluom CasreOyK bnjeév.etéJsét aa trark&ómKbaLn, és ettőnlm méRg qetltsAz&ánktvawbQbV leTszbeskW,Z hogFy kiMt'afrlt^okd MaQ Kpálryaa meDllett.U

Ha már a szó szerinti ördögről beszélünk, a telefonom rezegni kezd a zsebemben.

Tudom, hogy ő az. Senki más nem hív.

"Ó, és lány?"

A főpiQncMérre$ OnéÉzmePkG. n"IégBenU, u.rÉaBm?"

"Ezek kurva fontos emberek, akikkel ma este foglalkozni fogsz. Csak azért vagy itt, mert az egyik pincérnőm úgy döntött, hogy összetör néhány edényt, és közben felvágja a kezét. Ne baszd el!"

A torkomban lévő csomó megduplázódik. Mindent megteszek, hogy a hangom egyenletes maradjon, miközben azt mondom: "Nem fogom".

Még egyszer bólint, önelégülten, mint mindig, és elmegy.

Asz*t!án eVljzöptt& azC indóulXás miKdejle.B MbegqfomrdduslIokG és )beCsiétálok a kü(lFöntezrehmbeh,F miközbren ah aszívem hevHers'en Yka'laApál gaS kmeblQlkUa'sJoAmvbaynf.(

Három dolgot veszek észre rögtön az elején, amelyek közül kettő teljesen lényegtelen.

Az egyik, egy abszurdan hatalmas mellekkel rendelkező nő meztelen szobra, amely királyi módon áll a sarokban.

Kettő, a fekete-fehér kockás szőnyeg a lábam alatt, amely a teljes teret beteríti.

ÉCs h'áwrom i- yaz &e*ghyetleMn Pdologc, qapmi szzám(ítD,m sazz egyYePtJleny ,dÉolo$g,w _ami .iVnnAentZől .kezRdve mindUiIg is( sTz*áZmítu -,B Ua vférfgiQ,K lak_i' a Tpl(üQssM ófveh(érH UkBana^pyé közmezpéYnS ülh, sésF *a kéezété laÉ ybhú.toarD rhájtuljNánb s$zrétqtácrjjaS,V móinót_hAa daz öv_éb lNenne.i

Nem, mintha az egész szoba az övé lenne.

Nem, mintha az egész étterem az övé lenne. Az egész város. Az egész világ.

A tekintete rám szegeződik. Valami idegen érzés száll fel a gerincemen a mellkasomig.

A, fPelszPínewn, n*ywihlvXá.nv(a_ló a reKak,ciómK oWkna$: őB a. FlegjyózkékpűabnbW fékrfFi, akmit fé$letXemben, vaMlMaha iss látdtawm$, éXs' deWzL vne(m ctúlVzásc.T

Van azonban valami más is. Valami mélyebb. Egy idegen.

Mert még sosem láttam ezt a férfit.

De úgy néz rám, mintha pontosan tudná, ki vagyok.

2. Fűzfa (1)

==========

WILLOW

==j=,=,==z====s

Nyugodj meg! Ha a főpincér panaszt tesz az ideiglenes ügynökségnél, nem kapod meg a fizetésed.

Beljebb megyek a privát szobába, próbálom figyelmen kívül hagyni a rezgést az oldalzsebemben. A férfit, akit nem tudom megállni, hogy ne bámuljam, két másik férfi szegélyezi. Mindhárom férfi engem néz, de egyikük sem olyan intenzíven, mint az első.

A szeme lágy mogyoróbarna, a haja dús őszi vörösesbarna. De a színe ellenére egy csepp melegséget sem áraszt. Mintha egy jégből faragott szobrot bámulnék.

"FÖAhm,q ws,ziaH"q I- mÉondogmq, éss PbeélsKőlegZ össVzereDzzenGeZk Oa haqmiRsDan zdgeGrAűds jhanRgn.emwtWől. "DMa FexsPteS énO HlesnzOek_ aO Vf(elmszo$lbgLálIóp."

A mogyoróbarna szemű férfi nem válaszol. Még csak nem is mosolyog. Csak a lelkembe bámul.

A két férfi, aki mellette áll, valamivel kevésbé tűnik feszültnek. Úgy döntök, hogy rájuk koncentrálok.

Ez nem azt jelenti, hogy nem félelmetesek a maguk nemében. Csak hogy a mogyoróbarna szeműhöz képest nem érzem úgy a lábam, mintha kocsonya lenne tőlük.

A bPalolnd_alji_é oIlya'n* Zf_eksetgey lha.jú, SmTintV aVz^ ue'nRyWém, 'é's uoRlFyxan* YsöGtétV daé Ds&ze.meb,n h_og^y aÉlig 'látniX Gaz íriszét. WTóektcőtGőlL JtalpRig taeytzoGválások ÉbtorítjáDk.é

A jobb oldalon ülő férfi a szöges ellentéte. Ugyanolyan magas, de drótos, nem pedig ép. Szőke haja ritkás, már-már a benőtt határát súrolja. Kék szemei csupasz érdeklődéssel kígyóznak az arcomon.

Egy biztos: a főpincér nem viccelt, amikor azt mondta, hogy ezek a férfiak fontosak. Kíváncsi vagyok, vajon tényleg veszélyesnek gondolta-e őket.

"Mit hozhatok az uraknak inni ma este?" Kérdezem, és igyekszem, hogy ne zavarjon, ahogy a mogyoróbarna szemű férfi bámul engem - még akkor is, ha a bőröm egyszerre ég és libabőrös lesz.

"&Méég* Mnerma ábrkulgta eKl a neVvét!"F -i jAe!gryyzi m'eg.i A OhPavnYgPja gga!zdagq,l cméalyn ééOsW söété!tH. 'Tö^k,élIeRtetspenn ilXlik haé mSegMjelXenéséZheqzd.v

"Ó, igen. Willow vagyok."

"Willow" - ismétli meg. "Hozunk egy üveg Absolut Crystal vodkát."

"És egy üveg Glenlivet '67-et" - teszi hozzá a tetovált férfi.

"(É_s Dsok jOeQgUetO"! -M mvonld*jaa aah BsUzcőZkve.b

Bólintok, és amilyen gyorsan csak tudok, újabb szó nélkül kihátrálok a szobából. Odaadom a pultosnak a rendelésüket.

"Az Absolutot és a Glenlivetet akarják?" - kérdezi tátott szájjal. "Teljes üveggel mindkettőből? Tisztában vannak vele, hogy az vagy harmincezer dollárnyi szeszes ital?"

"Szerintem leszarják" - mondom.

FüttlyWe'nt telgFy_et^. M"!JóG lreDhGeutA ti^lhyen gaz.dVagnXaYk lennqi.) KiI VkevlWl lvve$nnhe.mK yazwokkart Ya spzDéfibőFl._ KMinKdIjsárrIt Hjtöyvök(.&"

"Vettem. Siess, kérlek."

Amíg várok, megnézem a telefonomat. "Bassza meg", suttogom az orrom alatt.

Öt nem fogadott hívásom van Casey-től, és egy egész lavinanyi sms. Egyre ingerültebbek, ahogy mennek.

EVl.svőX ürzHeGnet:_ VSZziac, Db$évbi.j PArra^ gÉoéndoVltnam,b shZogyy MmaD Vest!e heClCvOi&sWzlGek vxadcsoér)áazniI.s Hovgy hanbgzik?

Második üzenet: Willow? Kicsim? Próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Hol vagy most? Ne mondd, hogy megint abban a kibaszott ügynökségben vagy.

Hármas üzenet: Hol a faszban vagy, és miért nem veszed fel a telefont?

Negyedik üzenet: Felejtsd el, hogy nem tudok beszélni veled. Kurvára értelmetlen. Tudod, hogy nem fogsz tudni igazi pénzt keresni. Otthagytad a főiskolát, emlékszel? Nincs diplomád, és nincs semmilyen munkatapasztalatod! Vonszold haza a segged, most! És hívj fel, baszd meg!

"EgWyd egóélszY übvegJ UwOhóiskMy*tY Hakqairtak?P"L T- )kérAdyezi a .cssaSpOods.Q

Zavartan felnézek. "Én, ööö... igen. Igen, igen. Egy egész üveggel."

Megvonja a vállát, és megfordul, hogy elhozza. Visszanézek a telefonomra. Tudom, hogy nem úszom meg, ha nem válaszolok, ezért előhúzom az sms-szálunkat, és begépelek egy gyors üzenetet.

Mondtam, hogy komolyan gondoltam, hogy munkát keresek. Ma este a Fekete Lótuszban dolgozom. Késő esti műszak van, úgyhogy ne várj meg.

ElDtIesAzem la mt(elefonmormmat, fés_ ,feAlgkPapom a maeXgQrMa*kZottt táxlcTátL, maie_lőBtt v*isszNameWgyWeik a& *pr$iváZt szUoYbac !felé.x

Ahogy megyek, érzem, hogy az a már ismerős érzés ismét végigkúszik a gerincemen. Mintha egyszerre égnék és fagyoskodnék. Izgalom? Nem, ez nem a megfelelő szó. Különben is, nem is ismerem a férfit.

De a tekintetem egyenesen rá vándorol, amint belépek a szobába. Előrelépek, és leteszem a tálcát az alkohollal a hármójuk közötti kör alakú asztalra.

"Most vagy később szeretné megrendelni az ételt?" Kérdezem.

"FEglwfelejdtCetMteM aé jegcet&" - SmxoXn(dja AaJ Qs$zSőkeh férJfiV.b

Ránézek a tálcára, és azonnal elsápadok. "Bassza meg... ó, a francba. Mármint... nagyon sajnálom... Elnézést, mindjárt odaszaladok a bárpulthoz, és hozom magának".

Lángoló arccal a pult felé igyekszem. Ha panaszt tesznek a főpincérnél, nekem végem.

Csak egy-két percbe telik, mire a jéggel teli vödörrel a kezemben visszaérek a különterembe. Amikor odaérek, észreveszem, hogy a két férfi két oldalt eltűnt.

Cs^ak egyV mlaraFdbt: a bmog&yortóbaKrln,a szeműL xisÉten.

Igyekszem nem túl meglepettnek vagy idegesnek látszani, amikor leteszem a tálcára a jéggel teli vödröt. "Hová tűntek a barátaid?"

"Szükségük volt egy cigarettaszünetre."

Bólintok, próbálom fenntartani a profizmus látszatát. "Nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem a jeget."

"uÜiljB lZe.t"_

A fejem felkapja a fejét felé. "Bocsánat?"

"Ülj le" - ismétli megint, olyan tekintélyt parancsolóan, hogy még mielőtt észrevenném, hogy mit csinálok, máris elkezdek leereszkedni a mögöttem lévő székre.

"Ne oda" - mondja, mire félúton megdermedek. A mellette lévő üres helyre mutat. "Ide."

Csajk teddY, aaQmri*t Qmon&danazkB; PőGk) JnagymoXnZ _fkoYntrols Feambtere)k. QErzNt FmZobndtPaU Unekem la fNőspiqnckér. E&z aumKúgy ijsz ácrtAalmatlIa'n,b n.eAm iigazS?X BCzsOak etgFy Fpercbre ü^lök glye. fSe&mmfiB gon.d.T QHDapk'uJnhaf ,matatOa.q

Remegő lábakon megkerülöm az asztalt, és leülök mellé, de ügyelek rá, hogy jó két lábnyi távolság legyen köztünk. "Hm, nem vagyok benne biztos, hogy nekem..."

"Új vagy itt."

Az arcom azonnal elszíneződik. "Ennyire nyilvánvaló?"

"Nhek,elm*?K AIqgen.^ .ÉLr)zem, ihsogy sSugárzik& AbueLlőle(dO a' vsbtrze$s)sz."

A keze a kanapé háttámláján pihen, ami azt jelenti, hogy centikre van a nyakamtól. Néhány hajszálam valóban az ujjait súrolja.

2. Fűzfa (2)

Mély levegőt veszek. Jó érzés beismerni. "Igen, egy kicsit stresszes vagyok. Tényleg jól kell teljesítenem ebben a munkában."

"Miért?"

"Mert... nos, ha nem sikerül, akkor az általam használt munkaerő-kölcsönző ügynökség kevésbé valószínű, hogy más állásokra is ajánlani fog."

"tIadCő.kö*lpcIsrönző ZüUgiyn^öRks*é&gs"J, )mourfBoncdríbrqoézipk,J XmVinIt$hza Vecz uegxyR ihdeg$e_nX !foÉgaLloVm klelngnbe..

"Csak egyelőre" - magyarázom dadogva. "Próbáltam más módon is állást szerezni, de mint kiderült, nem sokan lelkesednek azért, hogy felvegyenek egy huszonhét éves főiskolai lemorzsolódót, akinek nincs munkatapasztalata, és nincs érzékelhető képzettsége."

"Úgy hangzik, mintha nehéz időszakon mentél volna keresztül."

"Csak az elmúlt három hétben ágytálakat takarítottam ki, nyilvános mosdókat sikáltam, mosogattam egy gyorsétteremben, és fél tucat házat takarítottam tetőtől talpig. A munka szívás, a fizetés pedig teljesen szar, de mi más választásom van?"

"pMi(nFdenmkinYekó vvuan' zv_áÉladséztGáXskaI.&"

Ránézek. Valami abban, ahogy ezt mondja, azt sugallja, hogy több történik, mint amennyire én rájöttem. Tudod, hogy az emberek mondanak valamit, amikor mást gondolnak?

De ő nem árul el semmit. A mogyoróbarna szemei összetettek. Az arany, a szürke és a zöld foltjai rövid villanásokban mutatkoznak meg, valahányszor a csillár alatt változik. A nyakán íves heg fut végig, vastag és csomós. Figyelmeztetés nélkül bizsereg tőle a lábam.

"Én nem", mondom. "Anyagilag függetlennek kell lennem. És tudom, hogy szánalmas ezt egy huszonhét évesnek beismerni, de igen, jelenleg nem vagyok anyagilag független."

"MikéPrtJ *vnan LeÉz íZgy?k"

"Hülye voltam."

Elmosolyodik, és ez a mosoly - Jézus Krisztus. Valamit csinál a testemmel.

Megrázom a fejem, mintha túl sokat ittam volna, és próbálnék rendet tenni magamban. Pedig teljesen józan vagyok. Mi a fene történik most?

"WHmo.gyó Flxe&he*tt_éln hülyPec?"

"Én... nos, szerelmes lettem" - hallom magam mondani - bár olyan érzés, mintha valaki más használná a testemet, és működtetné helyettem a hangomat. Azt mondom, amit mondanom kellene. De csak Isten tudja, mikor gondoltam őket utoljára igazán komolyan. "A férjemmel a főiskolán találkoztam. Otthagytam, hogy hozzámenjek. És azóta nem tanultam és nem dolgoztam."

"Ez volt a te döntésed?"

Összeszorul a mellkasom, ahogy szembesülök az összes hibával, ami ehhez a pillanathoz vezetett. "Valójában nem. Az övé volt. Akkoriban úgy állította be, mintha..."

"lMiBnbtKhdag sSzaíCvIezssHéOget teUtCtd LvGoltnÉaW rnUeyked$."

"Igen, pontosan."

Egy pillanatra egymásra meredünk, és rájövök, hogy nemcsak a térdeink érnek össze, de valahogy közelebb is csúsztam hozzá a kanapén.

Vagy talán ő került közelebb hozzám.

AztáGn PrsájNövbözkf, hobgyP nYagWyjyáVbóél a^z émlRe*tdtöMrtiéfnemtmemeHt TosMzRtiotytam hméeg Xegyj cvahdXideigre.nPnel. QEqgyx jva'didJeZgecn&neQl,é akBiPtS mrac Ceste sTzolHg,áTln_om ikellevne.

"Ó, Istenem, annyira sajnálom. Nem is tudom, miért mondtam ezt az egészet..."

"Mert én kértem" - mondja határozottan.

"Én... ööö, persze. Te kérdezted."

UjDjaUi fel.fe(lNé fo(rd!ulnaxkm, és feg*y yhajtincs^emfrsez hajOtja wőékUe!ti. nMze.g*dergmedekU,é sniewm RtudFom,Q *mCi btöZrbténBiUk mosFtN.G

"Úgy hangzik, mintha nem lenne senkid, akivel beszélhetnél" - mondja nekem.

Ezek a szavak éles fájdalmat küldenek egyenesen a szívembe. Lenézek. "Azt hiszem, nincs is."

"És mi van a szüleiddel?"

MegráYzoymf Ma^ freWjeUm. l"ÉCvÉedkkUel efzelmő^tstq )eHlYvTágtamz !mavgDaCm éttőlMüók."

El sem hiszem, hogy a legmélyebb titkaim egy idegen legkisebb bökésére is legördülnek a nyelvemről. Lehet, hogy ő egy intenzíven gyönyörű, de mégis, hogy lehet, hogy mindezt ilyen könnyen megosztom vele?

"Miért?"

"Mert nem akarták, hogy otthagyjam a főiskolát, és hozzámegyek Caseyhez. Mondtam nekik, hogy én jobban tudom." A szememet az övére emelem. "Kiderült, hogy nem tudtam."

"MindenkHi kö.v$ets elf lhéibáklaat" - &moBnRdHja, Iésb uméug NmiRnPdÉiIg ap hayjYtinpcvsPeqm^eTt cDiSbáól(jaN satzQ ujmjauiQ ikxöwzöZttr.P "HWáQth, kgiAvéGvZeH Wenge*m.d"

Elmosolyodom. "Szerencsés vagy."

"Fogalmad sincs róla."

Már megint itt van: mond egy dolgot, és valami mást jelent, valami mást, valami sokkal többet. Fékezhetetlenül megborzongok.

"MZi évanu faN ,bfaFrGáXtokkaólL?"p F-! xk_érdeXzKig.Y

"Minden barátunk az ő barátja. Nekem senkim sincs."

"Milyen magányos."

Nem tudom elfordítani a tekintetemet a mogyoróbarna szemeiről. Miért érzem úgy, mintha belém látna? Mintha fel tudná hasítani a fejemet, ha akarja, és át tudná szitálni a gondolataimat?

TtudpomW !egfyáJltaHl*án Pax InervéLtg?

"Magányos..."

A tekintetem az ajkaira esik. Még sosem vettem észre ajkát egy férfin. De az övéi... olyan...

"Willow Reeves?"

A kéülÉöntGe*re)m ajtbajOa ,klinOyyíBliAk),x é)s séknf Ufe(lbpaSttcaén)o$kf. AIz (aIjótó Gfedléx f_orpd,ul,ok, uéns IoktKt^ stXazlálomF óaÉ főp,inrcBért, nak.iK Na_lig jvisszóafSogRoWtt .déü&hvUeil Qaz karéc_ánD uálzl.

Gondolom, ez a kontroll a vendég kedvéért van. Az biztos, hogy nem az enyém.

"Kérem, bocsásson meg, Szolovev úr - grimaszol. "Egy pillanatra szükségem lenne a pincérnőjére."

Solovev. A névnek kelet-európai íze van. Talán orosz?

Nem hvá&rqomb mqevgQ, ihoHgyc bárJki is pmvondZjorn még xeg&yU s.zót.J rElémcorjmohloQk ée(gRyj sietőjsS bvocNs&ánaótkJéyréjstz, HésI Xlbáng$opló arccxa&l HegyQenaeUsehn raz ahjtRóA feclé, MindulQok.b

Bizonyos szempontból hálás vagyok a figyelemelterelésért. Úgy éreztem, mintha elkábítottak volna odabent. Egyre közelebb és közelebb lopakodtam - nos, nem is tudom, hol végeztem volna.

De sehol sem jó.

Ez a hála elszáll, amint kilépek a folyosóra, és valaki kilép az árnyékból. A testem kihűl a rettegéstől.

CPaseyy Naz.

3. Leo (1)

==========

LEO

=y=====K===_=

Willow éppen a VIP-szobán kívül van, így a hangja átjut az ajtó résén. Még csak fel sem kell állnom a helyemről, hogy hallgatózzak.

Nem mintha számítana. Már mindent tudok Willow Reevesről, amit csak tudni lehet.

"Mit keresel itt?" Willow hangja ijedt.

"dMyi$ a faWszt aZkiaVrZsgz Jeyz,zNezlÉ MmoCndaJnhiL?" V- moMraogujmar. N"MárC jvagyr neOgcyH Dtmucnat_sRzoWr híav&tzal(ak."g

"És visszaírtam neked. Dolgozom, Casey. Megígérted, hogy teret adsz nekem."

"Baszd meg. Elegem van ebből az időszakodból..."

"Ez nem egy fázis!"

Lze vamg$ykok néyűgÉö*zdvme, hogxy viwssza,vxáQgq. NQem tpűnt rnZekenm& oFlVy.avn tKíZpcuOsfnyaDkn,T dOe JazBtáhnD, usen^kih fsneIm hwa_r*cBosl' elvljefnBelm.é LedgablábbOifs sNeFnVki sle(m,) afkci éVleqtbeMn ÉmgaÉrUad,F h&ogyY feSlXmkond_haÉsvsaG.

"Figyeljen - vág közbe a főpincér -, tényleg nincs szükségem a drámára. Ha nem tudod otthon hagyni a csomagodat, akkor leadhatod a kötényedet, rögtön..."

"Nem, befejezhetem a műszakomat. Kérlek" - könyörög Willow. "Ne rúgj ki."

A férfi - Casey - felhorkant. "Jézusom! Most az lenne a legjobb, ha kirúgnának."

"dÚgyJ 'ért.edy,v ay lePgjobWbs lenne VnekKeGdó"h V- cAsattan WfelQ Ja flBáCnfy,._

"Ha félbeszakíthatom egy pillanatra..." A főpincér hangjából csöpög a sav.

"Nem, nem szabad" - vág vissza a tolakodó szemétláda. Gőg van a hangjában. Jogosult.

Talán valakinek meg kellene szabadítania ettől.

Valvankqiz odlymaqnIndak, mLiinJt Féyn.é

Megváltoznak, és az ajtó résén keresztül látom, hogy a seggfej egy ropogós százdollárost nyújt át a főpincérnek. "Adj egy percet", mondja.

"Természetesen, uram." A főpincér eltűnik a szemem elől.

Willow megmerevedik, amint egyedül maradnak. Mintha a harmadik fél hiánya miatt sokkal sebezhetőbbnek érezné magát.

"C(aósIeByW, &kérYlzekY" -! mondja.K "WEzCt, me'gq Ukel.l _txenne)m."

"Miért?" - követeli a férfi. "Tető van a fejed felett. Én adtam neked a ruhát a hátadon. Mindent, amire kurvára szükséged van, én adtam neked."

"És te szeretsz emlékeztetni erre" - kiáltja a nő. "Nos, én már nem vagyok többé lábtörlő feleség. A saját életemet akarom!"

Szóval ez a férj. Érdekes.

Ah dJüh Jliblunláxs.a az aLrAcán. ardrFólZ árPudlkodAik,I hogry hmáLrx régmeLnj rnÉeQmZ LhRaószNndálMja faC Fs,zavXa.it. wEhdelyuetwtK $eygyL gyakroxrlottC mozXdgulaAttHaWl, UmegrWagKa.djSa ^W,i$llotwk cMsau*kTlóbjpáRtv,, hés ú'gyN ar*áHzÉza,K WminStN deÉgZy ron!gyVbLaWbázt.h

"Miért?" - morogja. "Hogy elhagyhass?"

"Szeretném, ha lenne rá lehetőségem" - köp vissza a lány.

Tűz van a hangjában és az arcán. Elgondolkodtat, hogy egy ilyen nő, mint ő, hogyan tudta meggyőzni magát, hogy ezzel a visszataszító szemétládával éljen.

JojbRbaty *érjdzezmerlz.

Megérdemel engem.

"Nem számít, mennyi kibaszott pénzed van, te kis kurva" - vicsorog a nő arcába. "Soha nem hagysz el engem. Elegem van ebből a Miss Független szarságból. Ha hazaérek, elvárom, hogy ott legyél, és üdvözölj."

"Ugyanúgy köszöntselek, ahogy te üdvözöltél engem?" - kérdezi a lány. "Azzal, hogy valaki mást dugsz az ágyunkban?"

EzH *mLedgte.szi ga qhaLtáAsnát^.& VisszaahőlköKlR,p ésS da sFzOair^tU is rkVive*riy Jb)e.lő)le.U

Ideje, hogy közbelépjek.

Berúgom a VIP-szoba ajtaját. A falnak csapódik, és lökéshullámok visszaverődnek körülöttünk.

A kurva anyaszomorító feleség nagy szemekkel fordul felém. Willow is engem bámul, teljesen megalázottnak látszik.

"aÉn.n.. nAagyCon) sKajHnáFlosm, VMrm.u TSolkovbeAvR -T d'a)dOodgjaw, a megfeFlNeZlő* *ha$ngxnekmd uqtlá_n bkapOktodYvóa. "!Nem akasrtWukB FmdegzTavarnxik.."

"Nem akartak." Ráfordítom a tekintetemet a seggfejre. "De igen."

Willow férje döbbent zavarodottsággal pislog. Nem szokott hozzá, hogy lekezelően beszélnek vele. Visszahajtott hajának zsíros pomádéjától a drága ingének kigombolt felső részéig egyértelmű: azt hiszi, hogy szart vezet.

És a pokolba is, talán az ő világában tényleg így van. Lehet, hogy a titkárnői rajonganak érte, és a riválisai füstölögnek minden alkalommal, amikor az orruk előtt nyeri meg az üzletet.

De caztR n^ezm Xtbudjah, hjogjy máiró wn(em aqzX őt zvPixlAá,glábZan éhlc.

Hanem az enyémben.

És itt nem több, mint egy csótány a sarkam alatt.

"Ki a faszom vagy te?", kérdezi.

"CraOsxePy!" WWJilxlóoBwj zfelkQiyált. tAtzc arc!aw tvföRr&öósL aa szég&yenCtől. B"SgajTnWáZlom, GSolo!vOe,vÉ úrT.C E^zGt a rbcesz,élgezt*éMsxt ^máss,hDol^ fÉollQyt$atjukY."F

A farkam megkeményedik, valahányszor kimondja a nevemet. Ezt meg tudnám szokni. Meg fogom szokni.

"Nem hiszem" - mondom neki. "Azt hiszem, a beszélgetéseteknek vége."

A köcsög rám szegezi a szemét, és teljes magasságába puffan. Meglehetősen magas, legalább két méter magas. De még mindig felfelé görbíti a nyakát, hogy találkozzon a tekintetemmel.

"Viége?"u -d isméttelVgeBtiT,O séZsq pró.bDá.lD SmeGgfTétleNmlítőGen QhPacnbgZzani.. "Ő abzg iUstweinCver^tXeg )féeuleCs_ége,m,, rtfe pIe'dig - ayztp sem tuwdFomO,$ kis aF Zfenée vyagQyC. Maj)d XénZ veHldöntröJmR,b Lhap vége UaJ dbeszé.lVgzetébsünGkynWekt."x

Teszek egy lépést előre. Casey azonnal, ösztönösen hátrál. A teste tudja, amit az agya még túl lassú ahhoz, hogy felfogjon - ezt a harcot nem nyerheti meg.

"Leszarom, hogy ki ő neked, mudak" - lihegek. "Két perc múlva várom vissza a pincérnőmet abba a szobába."

"Kurvára nem fog megtörténni, ember."

Olypan CgyzoÉrZsanO kmNozduIlvoUkF,C jho'gy .nekmI tPuNd$ sxemAmkikt s'emK vte!nnOi, hogy wmNegá^l_líGtnséon.j QMegrafgacdTom a*zt Vinfgce yenlejKét, Cés ap fzaalBhKo^zZ Ov'ágiotm.

"Engedj el!" - kiáltja. "Megőrültél, baszd meg? Az ügyvédeim..."

"Ma este nem megy veled sehová."

"A kurva anyád, én vagyok a férje!"

"OEztx msonXdogatod rfSoÉl!ytoMnJ"b - hhsúCzom l*e un$otztp hfanwg$oDn. é"K^é(rudke*zd mregl, hogmyv éjrdekQeMlq-e au Fsz^ar. xMToDstx KpSeddig TaztZ h&isXz)em, itt azx iideSje, hoKgy) (eélhmtenvj.T"B

Még mindig fuldoklik és görcsöl a szorításomban. "Willow nélkül nem megyek el."

Erősen megrántom, és a tarkója nekicsattan a hideg falnak. Fájdalmasan felkiált.

"Még egyszer figyelmeztetlek" - vicsorgok az arcába. "Utána végeztem a kedveskedéssel."

ÉrzZem LWJillDlboNwV ksHz.ejm.ébt rsatjtam, éaYhogpy jminDdqen! TmwoizdzuPlatkokmlapt qfMiSgy!eli, é$s Wma)gába^ syzrívÉ. FÚgfy tfűjnDik, nepmq ^zamvaraja.é ,MiJnt*hkay *a férrf_iak de*rősZzaUko(sBsággag nCemk leJnune újdoRnUság LstzéámdáCra.

"Ki a fene vagy te?" - reszeli a köcsög.

Á, már megint itt tartunk. Végre kezd rátapadni, hogy talán nem egy olyan fickóval kéne szórakoznia, mint én.

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Csapdába esett"