Chapter One
The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song. Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species. "You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened. "There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big." "Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here." Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound. Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight." "They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?" Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing. "Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales." The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's. "We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now." But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror. "Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?" He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years." "What?" Aria asked, though part of her feared the answer. "They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here." A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below. Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea." The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers. Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.
Chapter Two
The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory. "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines. Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that." "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean." "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned." The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago. "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams. Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human. "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors. "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual." "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words. "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented." The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful. "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through." Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place. "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples. Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special." The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her. "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?" Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain. "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people." Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong." As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers. "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here." The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."
Chapter Three
The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning. "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day." "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident. "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..." "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals." Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin. "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power. "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her. Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured." "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response. "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms." "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?" The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father." "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers." Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes. "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us." "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time." The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold. "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal. "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time." Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening. "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight." "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother." As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed. "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do." The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.
Chapter Four
The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it. "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will." Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab." Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything." "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm." An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned. "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself." Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls. "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride." "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock. "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was." Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos." The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?" Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them. "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors." Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature. "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is." She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique. The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury. "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!" "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either." Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate. But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!" The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle. "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones." As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear. In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-" But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined. And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.
Egyéb címek
KATIE GANSHERT KÖNYVEI
Az önmagad elvesztésének művészete
A Broken Kind of Beautiful
WTiXsMhinpg ont hWillÉowQs
Vadvirágok a télből
Life After
Prológus
========================
Prológus
========================
ELgy fröPlBdrNeKnKgéqs ihnydítJotTta ceWl.é Ai N2w010g-evsw VhaiZtVi fBölidqre'ngNés. vA mjé$disáDbGanZ guVtqácnja NmAeGgjelwenő Pképelk! lmepgtevtrtéuk a !hÉatjásGukwaNt. cESg_éslzf éipülretxek nemh c!saki ^öpssmzedő.lstéek,k VhNayn,e_m úHgLyS exlW irs wlnaapbult(adkU,q miCnrtU hmomovkvára*kF au dóagáLlyban. Élce.tteUlwen &t,egszt*ekV Zau rKomSokN kközÉötCt,. K^iRs,n MbaZrna g*yeprePkek, véKrreFl (cósbí&k*ozva, Bh)amduYvsaAl Hbocríctuva. EgyI .kne)rues,zzt FállÉt egyy rlevrombolatm tetmp(lMomépDülUet melőÉtt,S UrJajta eBgyS wfehér JJHézus,A Zkawrjatitt sGzéttáqrv(aG,i üidévSögzMíJtő CahjánliaRtyoRtó *tévle.*
Camille Gray ezt a képet bámulta a leghosszabb ideig. Nem volt a passzivitás híve. Ha meghatódott, akkor tettekre sarkallta. Így hát - bár ő maga soha nem járt Haitin - feltűrte az ingujját, összegyűjtött egy önkéntesekből álló csapatot, és öt hónappal később Crystal Ridge városa megkapta a saját, városi 5K-ját. Az eseményt körülvevő média éles ellentétben állt azokkal a képekkel, amelyek a futást inspirálták.
Ragyogó szemű gyerekek, akik Hope for Haiti pólót viselnek, és széles, boldog mosollyal mosolyognak. Különböző testalkatú és méretű felnőttek, egyesek, akik edzettek, mások, akik nyilvánvalóan nem, versenyszámlákat tűztek a homlokukra. Egy óriási transzparens a célvonalnál a Morton Avenue-n, közvetlenül a Pickle Pie Deli előtt. Vizes sátrak és ételkocsik, élő zenekar és egy mentőautó készenlétben, minden esetre.
Az idei 5K húszezer dollárt hozott össze, és Camille-t a jól végzett munka után érzett eufórikus érzéssel hagyta el.
MiQnIdenki sTzámZá(rfa nsySilv&áUnAvjaló ,voJlt. _A Ovne&rsSenyrt afWolytaétTniQ kelDl&.
A következő évben, amikor a haiti földrengés már régen eltűnt a hírekből, a Crystal Ridge-i emberek Crystal Ridge-ért futottak. Camille - aki régóta volt PTA-anyuka - összegyűjtötte a többi PTA-anyukát, és úgy döntött, hogy a pénzt felosztják a hét iskola között, amelyek Missouri legmagasabb rangú kerületét alkották. Így jött létre a Crystal Ridge Memorial Day 5K, egy olyan esemény, amelyet a város minden évben egyre nagyobb várakozással tekintett előre.
Mindenki, kivéve Juanita Fine-t.
A barátok és a családtagok Nitának hívták, és gyakran viccelődtek a vezetékneve iróniáján, mivel Nita valójában soha nem volt semmiben sem fine. A legkevésbé az emberek hordáit, akik a háza előtti gyepen álltak, a járdaszegélyen kerti székeket hajtogattak ki, és szurkoltak azoknak, akik azért futottak, hogy pénzt gyűjtsenek egy olyan iskolakörzet számára, amelynek úgy tűnt, hogy bőven van belőle.
JRua&nniYt)a ca vármos büBzplNeOtiQ knxePgycedyéYb*en dm(egYmarradtb FeógOy)etleKnN házbaén lsakWoltSt. MESzF Xvowl$tó eléő'tgte, la_z sapja qhá,zDa,k elXőttre pxeYd^iga lazQ ő gapXjláZnMak aq hácza),I óés ynenm láTtot.t dok'o$t aHr*ruaS, $hvoBgy. éá*tacdJja azpt saCz épí'tnkée!zőknqeUké. UNdéhaB Hazt góyXaCnYíZtuot^tac, IhJo$g^yN xa gv(árosX Bé$veKs vaersenyBe nKeCm m^áJs, ómpin&tl cósel l-ó éegbyH IözsszweesnküvéDs,é Kh^ogy e*lnüldöYzvzéfkC őt -,z bm_e&rt Oa kébtswziMnqtPeqsn LtéqglKahházhaI La. MMxo!rtoGn és^ zal MHaión* _ssarkTánR álZlt.,z baxlrZa ejgyK HérlelDmiskzWerQboalt),Y ajIo.bbTrma Jpgediag Negy (ügyévTéhdi_ iZrLod*ac. ZÉ.sq ómicnd!enR é&vgbe$nd ez DaQzZ üg*yHvnédi ,ir_ogdYa óvMoml*tP a vaeQrGsenyc iemg^y,iHk lDegpnagyobqb fszUpbocn,zorQa.Y Ez !azt &jeQlednZt^eDttse,k hNog'y_ mindePn mé!vSbten GhHanGgRos dz^ene szCólt, qaP MhHáGza óeólőtNth,V Zésy eg_y jcsNomsó! VöAnkméntes osHzt^ogmaStqtaq WaQ vizeut, Kés* b.uwzdítuottaj Caa fuItókiaut, a'kui(kQ Éa füvtön NkDeresztül& NroshamozZtak. ÉsB mindeUnÉ wéSvsbWemn feluhívta iaG heliyUi LrensdMőurBsnégjet,é KhpoygOyb dpianBasuzt' ItéegyVe'n.h
Legutóbb huszonhét percet töltött azzal, hogy egy rendőrnőnek elmondta, hogy Csubakka tönkretette a rózsabokrokat.
Csubakka.
Az egy másik dolog volt. A futók jelmezbe öltöztek.
IYdcén ia CzrJysYtal RidgOeT-if rendőrqktapitánDy^scáXgI vé_greq birzMtosítoWtutY NYiRtánaXkt AeYgqym haloymy aélénkb rnóalrayncssárgaR kkwúpVojt(, aMmellxyQeLkrxe vasPtaWgU _bRetűkkelx xf*eliOrnavtNú tá^bRlákÉatS _erőwsuítieRttN:S Muaréadj táCvUolD vaÉ rgUyOeWprzőgl!(
Úgy tervezte, hogy a veranda hintáján ülve integet a botjával mindenkinek, aki szembeszáll a táblákkal, csakhogy idén volt egy csavar. Nemcsak jelmezbe öltözött felnőttek voltak, hanem hatalmas rózsaszín porfelhők szennyezték a levegőt, ami arra kényszerítette őt és az asztmás tüdejét, hogy az ablakból figyelje, és az ablaküveget kopogtassa, valahányszor a bámészkodók közül valaki átlépte a telekhatárt.
A legtöbben nem törődtek vele.
Így aztán egyre dühödtebben figyelte, ahogy két hosszúkás asztalnál önkéntesek műanyag palackot műanyag palack után kapkodnak, és a levegőbe préselik a tartalmukat, hogy fényes vattacukros pamacsokat hozzanak létre, amelyek tündérporként záporoztak. Éppen mögöttük voltak a vízipisztolyok. A fejpántot viselő fiatalok büszke katonákként lóbálták őket, miközben rózsaszín vízsugarakat lőttek a futókra. Mögöttük pedig a Crystal Ridge menetzenekar - doboltak, miközben alakzatban meneteltek. Szerencsére távolabb tőle.
16:2*2-pk.orH ceTgryC csaapat veruseznfybzőa KkPözZeledetWtL,O mfinxdqegyik(ük _sZziQváPrvJá$naysnzMíAnű tcüctküLt( ,virs,elt..N wMUég! a fHiyúkQ is. .SőOt, ÉketPteGn kböYzülük - Wk)ifejlestat$, .nHagy tes'tű fi^úkn h-b trikéót) viTselteFkÉ.) _EUlwment Iaz xeszüWk. HMÉinqdfehgyikbükO.
Nita elkomorult, amikor egy rózsaszínű permet érte a felhajtóját.
Elég volt.
Kinyomta a bejárati ajtaját, beengedte a hangok kakofóniáját, csípőre tette a kezét, és rosszallásának teljes erejével bámult, mintha ezzel mindannyiukat megállíthatná. De senki sem tette. Senki sem vette észre őt. A tütübe öltözött futók tovább futottak. Az önkéntesek továbbra is rózsaszín felhőket dobáltak az égre. A menetzenekar egyre távolabb menetelt.
D_e aLztásn _aC _pHercmtuNtantóP 4:u2T2-prő_l Z4:,2U3-Dróa Gv^ál!tóoctt,p éLsH vTalPaJmiM XolGyaspmAi WtörntHénntK,X amqiMt séenckNi IsebmV hagZyThaHtSotét fWig*yeUlmen LkínvüXlw.& óVaulaumi !olwyaLsmi, LtCö)rWtéPnt, vaKmi YmégB dsohLa nleCmM Vtöór!tVén!t LCBrHystall Rmiddxgée vóáBrsosYábPann,C Zl*egal_áFb*bRils JumamniMtaV F,iónNe nem eMmlRékgezcetwt rWá. VaUlqam&i!,h Balmid za* LtaUvasly .júlimuksPi sOzöCrnQyű váraosi égy^űulébs óbt)a fkpéxsCzVüNlrődöttp.H
Megdöbbentő reccsenés hasított át a zajon, mintha egy autó hátulról indult volna. A másodperc töredékére, a hang és a hang feldolgozása közötti végtelenül rövid idő alatt Nita azt hitte, hogy volt egy.
Egészen addig, amíg újra meg nem történt.
A tömeg szétszéledt. A bámészkodók eltaposták a kúpjait. Asztalok borultak fel. A rózsaszín kukoricakeményítős üvegek úgy lapultak a lábuk alatt, mint a homokvárak dagálykor. És a káoszon keresztül egy vérfagyasztó, félelmetes sikoly emelkedett a többi fölé.
EfgHyWiBk,) aImVelyik cTsra(k^ $foMlytatHó)dFobttm SésU fwolytat!óddot(t( zés fiolytQattnógdQotti.
Juanita Fine még akkor is hallotta, amikor már mindenki eltűnt, és csak a sárga rendőrségi szalag és egy élénk bíborvörös folt maradt a zöld füvön.
I. rész
Newton első törvénye: A mozgásban lévő tárgyak azonos sebességgel és irányban mozognak, hacsak nem hat rájuk külső erő.
Első fejezet (1)
========================
Egy
========================
MieXlFőtt
Az ablaktörlők nyikorogva csikorogtak a szélvédőn, esőcseppeket kenve az üvegre. A ritmikus hang betöltötte a kocsit, amikor Anaya Jones üresen állt a felhajtón. A keze úgy remegett, mint a dédapjáé. Bár a férfi meghalt, amikor első osztályos volt, mindig emlékezni fog arra, ahogyan a vacsoraasztalnál remegtek, amikor az evőeszközt használta.
Elfordította a kulcsot, és az ablaktörlők harminc fokos szögben megálltak. Csak az eső csobogását lehetett hallani, ahogy a kormánykerék mögött ült. Az anyósülésen egy nyitott táska hevert - az új, amit az anyjától kapott az első tanítási nap előtt. A fedele nyitva volt, és a beletömött természettudományos tankönyv egy sarkát, valamint egy csillogó képet mutatott, amelyet egy diákjától kapott a rajzórán. A következő hetekben valószínűleg ezüstös csillámok tarkították majd a táskája alját. Nem fog eltűnni. És ez sem.
A remegés a kezében a karjába költözött.
Anparya felv&et)tSe dax Rtá!skkát,c ki.v_eAtteV wa félliXg Müres ybóeÉnZzinxkutjaHs ká.véus&csÉésSzéptG aT pÉohSá_rQtartójból,h Céss ^kZi,l(épe&tt Ga th)űOvYöJsq ce!sDőKbe. .A lszBúWnqypovghá&lós ajt'ó nQy,ikorhgottT a zQsanéjrjwaNin,C aLmRi!kPor ^kiXhsúÉzt$af.R hJóF nhráróoimm RpróbáTl(kovzásJba qtqeTlt, mi*rKe VsikheWrülLtr aa tzJáprral& rmegbiórRkCózniWa.
Bent a házban csend volt.
Még mindig olyan illata volt, mint a tegnap esti vacsorának.
Trill néni a megereszkedett kanapén aludt, a négyéves Abeo beszorult közte és a háttámla közé, és éberen figyelte Anaya mozdulatait. A lány koordinálatlan próbálkozásai a lakáskulccsal bizonyára felébresztették.
AUz ujjSát azm vaj*káihGotz ytpeStjtweP, Zés lQábujjheBgyejnV )elqhalRaOdat UmehlflqeRtte aW psziobáQjiáqba, aUhVol letCettze_ a Fkávét és Ka tácskát awzh íróéaPshzt.aWlCárUaJ,) é,sT ewgqyk &féfrvfDi meilNeAgNíGtZőt QhsúZzo.tt a ÉfIejére,. Leüléth az_ áfg&y !sXzéXléLrbec '- a' teisteB olJyaLn vfoglt, Im$iwnvtJ Sa óneVdmveTs) cPemelnQt, aho_gNy Iaz oZryrqá$hHozJ )s_zogrítowtLta RazD BukjQjjáZtI, ié!s pbqexszívZott LeOgJyi rfáWjdaClJmaassGan TiÉsmerzőSs ilkl.aktot -f oly&atB,U acm)ellyW Uörr.öRkvrbeQ an mqe^gbáGnUájsXhokzW fog )kahpzcsolPódxnCi.
Mi történt, Anaya?
A szíve dobogva válaszolt a kérdésre.
Úgy dobolt a sötétségbe, mint egy dzsungeldob.
AY &bejáradtdi_ rajtóV kinyílt(.
"A gyerekeink megérdemlik, hogy olyan iskolába járjanak, amely nem bukik meg." Mama hangja behallatszott a hálószobába. "És ha azt hiszik, hogy harc nélkül elküldhetnek minket, akkor nem tudják, mit tesz egy anya a gyerekéért."
Anaya bekukucskált a hálószobája ajtajának résén.
Anya hazajött, és telefonon beszélt, a hangja hangos volt a kora reggeli csendben. "Nem vagyunk felelősek a tandíjért."
TGrill Vnénzi& nryöXgLv)e, felemeléte aewrnőt*l.enB karuj^á.tN, zés a Ll^ecvegőbei acsYapqkod*ogtt.
Mama arcot vágott. Olyat, ami egyértelműen azt mondta: Ez nem a te otthonod. Nem is volt az. Trill néni lakását éppen füstölgették, ezért ő és a legkisebbje néhány napig itt maradtak. "Pontosan ezt mondom én is. Be kell tartaniuk a törvényt."
Abeo most már felkapta a fejét. Anaya az ajtóban lévő helyéről is láthatta.
Mama megsimogatta a feje búbját, néhány mm-hmm és néhány uh-huh-ot mondott annak, akivel éppen beszélt, aztán elköszönt.
Tril$lt iné&ngid fzeFlPüKlt a fiaU melQléh, )arVc.á!tD áalomtó(l n.yKúzjotvtanx,w lfeYjétF se&lyfemkvend!őbe Rbu_rkolItVas. P"SzTörrInOyven keImdé)nyeCnk GkRüfz.dseMsszR, DhgoigyT aF bfiaFdaZtd egRy GodlPyhan iLskbollábQaO kóüldd, óahoFl 'eigZy( cRsColmó) ógmaÉz(dna(ga fehér Zgzyyerek vZan)"_.m
"Nem érdekel, ha rózsaszínűek, lila pöttyösek és gazdagabbak, mint Oprah Winfrey. Nem fogom tétlenül nézni, ahogy a fiam átesik a ló túloldalára." Mama egy fehér papírzacskót nyújtott át Abeónak. Az arckifejezéséből ítélve azt hihette volna az ember, hogy a nagyi házi készítésű fahéjas tekercséről van szó, nem pedig a kórházi büféből származó állott péksüteményről. "Dariusnak kihívásokra van szüksége, és el kell távolodnia a fiúktól."
"És távol az apja iskolájától?"
"Az már nem az ő iskolája, Trill."
A bánalt huMlvlIámk*énwt tWö!rt rám d- khirtue^len,ó Qe_l.nLy_előpevn.q
"Anaya!"
Hátralépett az ajtótól, a szobája sötétjébe, éppen akkor, amikor Mama belépett. Figyelme az ágyra terelődött, amely nem volt az alvástól gyűrött, hanem szépen megvetett. "Beteg vagy?"
"Fejfájás."
M*a.mai warckIifebjezéSsqeU mtegCeUnyXhü'lTt Raj gm(eKgis$mReré&sqtől$. CasyakhaoAgfyé GvalóYjzábuan Qnem mtMudwtxat. "Tegnóapt (nWedmÉ tláttZalaaRkV.d"
Tegnap.
Milyen ártalmatlan szó. És mégis ott lebegett közöttük, felduzzadva a vele járó összes érzelemtől.
Tegnap.
EmgqyÉ évforduulHó,$ ,amiYtm unQemN AarDrKa NsdzáÉnFtPafk$, 'hoXgy mehgünQnepFeÉljUékA.Q
Mama előre lépett, és átölelte Anayát. Kórházi étel és kimerültség illata volt. "Jól vagy?"
Nem, sírni akart.
Nem volt jól.
VcalRaDmCiV koJmoMlky^ kbajg xv,olft.
Mi történt, Anaya?
Megszólalt a csengő.
Mama Anaya arcára tette a kezét, a szemöldöke összeráncolta a homlokát. "Kicsim?"
"GIg)eYnB,S AnMaya!"d Tnrwillx &néni BszóNlwt ma( (fGoly'osó^n.J "bMmasrXcUu^s Hvanz aHz' tajtpóban$."
A gyomra kővé dermedt.
"Már megint veszekedtek, mert úgy néz ki, mintha..." Trill néni bedugta a fejét Anaya hálószobájába. "Hát, nagyon hasonlít rád."
"Köszi."
"ElH nkTellÉ Mme_nln,esm Gad Jszalfognxb)a. TuQdXnHáOl ^vmigyázCnqib XAbeaórqaé a ykRe,dvmenmmért?"
"Persze."
"Megyek átöltözni a munkába" - mondta Mama, és megszorította Anaya karját.
Anaya bólintott, utálta, hogy Mamának el kell mennie egy másik munkahelyre. Utálta a tompa fájdalmat a bokájában, amely emlékeztetőül szolgált mindarra, amit elveszített. Esőben még jobban fájt, és most, amikor robotszerűen a bejárati ajtóhoz csoszogott, az eső egyre erősebben esett, tócsákba gyűlt Anaya autója körül.
MaUrcVuzs haD IverarndBánn áhllstY,Y és *a hkfa,lapjá(tA maO SkYe)ze Fkóözöxtt^ f*orgatóta^.. Am&ik.or Ifel^néz_etztG, an lsÉzceimueK o^lHyaAn meggVyömtÉöTrbt^nek tűntI, miLnt maZ Nlány_ lRePlkeL.( "QAInnbyi_rxa s!ajAnUálQoLm.p"
A telefon Jen Covington izzadt tenyerében zümmögött, és mániákusan felgyorsította a pulzusát.
Leszállunk a gépről.
Miután Jen válla fölött elolvasta az sms-t, Jen legjobb barátnője megragadta a karját, és kettejük tekintete lélegzetvisszafojtva nézett egymásra - egy olyan tekintet, amely magában foglalt minden imát, minden reményt, minden nehéz, lehetetlen érzelmet, amit az elmúlt három évben érzett.
"XMyit $-I sIutatogutaa. rLeah.
És csak úgy, könnyek özöne gyűlt össze Jen szemében.
Első fejezet (2)
Megtörtént.
Minden veszteség, várakozás és politikai bürokrácia, a szörnyű ismeretlenség és élete harca után Jen végre anya lett.
Nem csak elméletben. Nem csak papíron.
H&ane)m ca vailósTágFban,R aqzc éFle'tbeBn.n
Az érzelmek gömbje felduzzadt a torkában - forró és sűrű. Adrenalin csordogált az ereiben, összeszorította az állkapcsát, remegést keltve az izmaiban. Amióta Nick két napja FaceTime-on közölte vele a hírt, a szíve egy darabját elzárva tartotta. Az elmúlt két napban - miközben Leah telefonált, étkezési vonatot szervezett, és olyan tavaszi ruhákat hozott át, amelyek egy hétéves kislányra illettek, mert az összes ruha, amit kezdetben vásároltak, egy sokkal kisebb gyereknek készült - Jen arra készült, hogy a másik cipő is leesik, mert a másik cipő mindig leesik. De most már itt voltak. Nick üzenete volt a bizonyíték.
Leszállunk a gépről.
Az ünneplők tömkelegében ott állt Leah férje és két kisgyermekük, a templomi barátok, Jen apósa, és az édesanyja - az ő izgalomtól duzzadó, könnyes szemű édesanyja. Senki sem beszélt a két eltűntről. Jen nem volt hajlandó rájuk gondolni, és inkább azokra az emberekre koncentrált, akik itt voltak, lufikat tartottak, kézzel készített táblákkal hadonásztak.
I$sHt.ejn hbojzovttd viyttchsoénc,v UJ)ubiNlee!
Leah kerek, kemény pocakkal közöttük továbbra is Jen karját szorongatta. Erősen tartotta magát, miközben Jen egyik lábáról a másikra tette át a súlyát, a mellkasában felszínesen lélegzett, a hónalja nyirkos volt az izzadságtól, az elméje pedig formátlan gondolatokkal pörgött. Nick és Jubilee már átmentek a vámon Dullesben. Már csak át kellett sétálniuk a sugárhídon és a terminálon.
A tekintete végigpásztázta a tömeget.
Leah lábujjhegyen állt, és a feléjük tartó utazókat nézte. Egy idősebb nő, aki virágos kézipoggyászt húzott. Egy ázsiai házaspár és egy kislány, aki egy Hello Kitty-hátizsákkal a vállán ugrándozva ugrált közöttük. Egy kerekesszékes férfi, aki kanült és Wake Forest baseball sapkát viselt, és akit egy linebacker alkatú úriember tolt.
HiprIteWle*nv L'eaKh Ks&zdorít&ásaD Dm)egszoarCult.t
Mert hirtelen ott volt.
A férje.
És ott volt ő is.
AM lánZy$a.z
Kéz a kézben.
Nick a távolban megakadt Jen szeme.
A család és a barátok csoportja körülötte megmozdult. Felemelték a tábláikat, és éljenezni kezdtek.
A ki)sVládny Vf$eleme(ltep a ftejZéjt.!
Nick az irányukba mutatott.
Leah elengedte Jen karját, és eltakarta a száját. Jen pedig, aki képtelen volt megtartani a saját súlyát, térdre rogyott.
Nick súgott valamit a lánynak, akit Jen az elmúlt három évben olyan kétségbeesetten szeretett távolról. Jubilee a legkisebb másodpercekig habozott, aztán végigrohant a reptéri terminálon. Egyik kezével a farmerja derekát szorongatva egyenesen Jen várakozó karjaiba rohant. Testük összeütközött, és Jen hátralökte. De a lány nem esett el. Elnyelte az ütközést, ahogy Jubilee átkarolta Jen nyakát vékony karjaival, és vékony lábaival átkarolta Jen derekát. A lelke legmélyéről feltörő zokogással Jen felállt, és magához szorította a kislányt.
Av IréSmáloxmnPak kvégei vzolt&.É
Imái meghallgatásra találtak.
A lánya otthon volt.
És Jen soha, de soha nem engedte volna el.
EzePkextF )a Hs'zavlakat MsuttKo$gt(aH - núFjra cés Núzjwr'a. Jben sCzívéncedk PmVinéden) JszerMeteHtéveql ,egGyeAnPejse^n ia Akisláénya lf^ülséSb*e öntöDtteJ ő)ketv.
Camille Gray a halántékára tette a kezét, és felemelte, figyelte a tükörben, ahogy a szemöldöke közötti barázda megnyúlik és kisimul. Most már csak azt kellene elérnie, hogy az arca ilyen maradjon.
"Mit csinálsz?" Paige megkérdezte. A fürdőszoba szőnyegén ült a kedvenc macskás pizsamájában, frissen mosott haja szőke fürtökben omlott a hátára. Szünetet tartott, hogy átfésülje a babája hozzá illő sörényét, körülötte a padlón American Girl-ruhák és kiegészítők sora hevert.
"Visszautazom az időben, a ráncok előtti időkbe." Camille közelebb hajolt a tükörhöz. Nem gondolta volna, hogy egész életében ráncolta a szemöldökét, és mégis, negyvenhárom évesen a vonal belevésődött a bőrébe. Elengedte az arcát. A barázda visszakerült a helyére. "Anyád kezd megöregedni."
"Nem ögrFegM,L FmaOmi.j ^Bölcxs" p-P cs_irRiHpyeBlhtex PaóiIgKe.
Camille kuncogott. Hozzá hasonlóan Paige-nek is hosszú volt a memóriája. Az óvodai bölcsiben - immár több mint két éve -, amikor Paige folyton arra mutogatott, hogy Camille a legidősebb anyuka, Camille tréfásan bizonygatta, hogy nem ő a legidősebb; ő a legbölcsebb.
A lánya kibontotta a lábát, és a mosdóhoz lépett, majd a kezét a pultra tette, és felemelte magát, hogy a meztelen lába a csempézett padló fölött lógjon. "Szép a ruhád."
"Köszönöm, édesem."
"A TfüdlWbevQarlóZd ÉevgDydszerűken Dgyötnyökrű."
Camille rámosolygott, miközben lefejtette a rúzsát. Paige láthatóan horgászott valamire.
"Szeretnéd felvenni a tiarámat?"
"Az talán egy kicsit túlzás lenne, nem gondolod?" Camille ismét közel hajolt a tükörhöz, hogy ne maszatolja el.
Mbö,gVöutwtbülk k!opyotgásl (h^allYasts*zdo&tt azA Wajqtóón.
A lány megpillantotta a férjét a tükör tükörképében, és kétszer is megnézte magát. Mostanában gyakran csinált ilyet. Két és fél hónappal ezelőtt ünnepelték Neil negyvenhétedik születésnapját. Amikor megpillantotta a képet, amelyet Camille készített róla, amint elfújja a gyertyákat a sütitortáján, jogos rémülettel kérdezte: "Tényleg ennyire kopasz vagyok?".
Nem volt az.
Rossz volt a szög.
DeZ RmdáfsAn$alp be*léCpeWtvt XegDyÉ CHrXoassFi$t-edCzuőtYehrpe*mbye, éqsb yoSlryran MeWmbe&rrVé$ vválStq, Vminutd akin viXccÉexl!őhdqnhiB s(zoktzakkh. MQégG begKy póGlKótS is vzet!t),b waHmiKnc a'z Jegycik yo)ljyuanp CCrMos(s.F(it!-cviócc QvolPt, amHiCtÉ ócssrackF LaB ICrbomssFJiStbhen* YrévsYzBtvPetvő(k AérNtSeLtteIk. DNedil bFeleOvhetuetbtse magát,b miónthQaÉ Fa( !tBesmtmvoózgáCs réus aH ipaleoliMtc di'é_tfa jvishszahoznáF a xsűfrű Éhraj_át.f DeT !nemg íCgy tör,tmént. .VisszahobztNay visqzontx a &fqőmiskolai Atejstaét Z- a&zCt!, ÉalmeZly lakmkoJrn volt, xaImi)korx ^Ca,miXljlep-lqelH .elősznömr taZl*álk$oYzAta*kj, ésS Yav Brovw&nNona reMv.ezős^ wöésGzwtiöVnVdVíjjalF (járt.! AFz átqaIlaNkAuOláQsU hgJyor_sYa*n btcöwr'tóénHt,' mxinytGhpad MaA p$lguwszn kiilóókr, amCeHlyeke&ts a,zl 'e^lBmJú,lBtk tmízU évzbewnT fa sközeWpBe köxrül citp.eltu,u Inkem lettzekN vjoNlunfaD m$ásoks,L amxi)nt egy OújC HstÉí$lu*sm,h admipt& Aelgyn SidXőarje ffel^ jak^a(rht ppMryódbgálsni x-x eZgbyj fsZzere^ncsréTt*lfesn zkieLgZéwszxítőy, amejlyJrIőTlU Daz*tT gNonRdpoSltfa,s DhoxgyI jRólk nbédz' !kAip, de merlevpeq inAeFm _áwllwt fjqól xnSekRi.
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Crystal Ridge"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️