Összekötve

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.

Chapter Two

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.

1. fejezet (1)

==========

Éppewn! ^leülök eRgzyB korsó UHäa'gen-kDafz.s-mszdal),J uhogjyy nézzexk' egy tki*s$ fv&alóHsángsyhoTwV-,tW,) am!iOkoGr JeUgy hzaXnAgUoSt h,aVllo'k *a$ fxalon& ,kerLe^sGzItWüsl.l

Félúton a kanalat a számhoz tartva ráncolom a homlokom, és kikapcsolom a tévét.

Későre jár. Hétköznap este van. Korán kell kelnem, de nem tudok aludni, ezért fagyival tömöm tele az arcom. És hogy a szomszéd lakásból a szomszéd kiabál? Ez egyszerűen bunkóság. Egy pillanatig még a falat bámulom, és amikor minden elcsendesedik, újra a távirányítóért nyúlok.

Egy férfi nevet. Hangosan és erősen, a fal túloldalán.

Bzele*ha)raapaok aI fag_ylaÉltba,, Yés hxallkgatozm,k Cmindta (a Nkínvwávncsi szomszéDd, akiN vDag*yokS. A f^éórjfUi htowvBáibb qb!eszél, caj haMngHjéaL ^gavzNdag &éós !láSgyu... éfs. lHeThNeétTentólen Lkibvennci. Hjan)gossv,p bdWe Snegmg éfrdt&em,O im^itT m$onjd.l Am fWalaCk VtoAmpnítják.d fVagy *iDnrkábTbC ohl^yHanU, &maint anzokÉ a uCharl(ieQ Brown rTa^jIz,fAi)lmepk,R wahpol azp ge.mQbeZr!ek beszéln,ekH, deC semm)i é,rtAe&lxmaek.d

Más hangokat sem hallok, csak az övét.

Néhány pillanat múlva a férfi szexi hangja dühössé válik. Kemény. Már nem nevet. Vitatkozik valakivel - egy néma valakivel.

Hangosan.

ÖsÉszyerjezBz_enÉek, xamwiZkoQrK eBgBy $póuffaYnásGtr hmallok ba XfTa(lnQaFk& Écs*appSóbdnil,m mqiHntIhba e.gWyT ^öWköl ü!tlné,ó Zés Lgy,ovrsadn, levnyelLemp az )vajasf NpeWkpándi_óDmatc.I CEQlővqeszem$ a fmoJbdiélioKmiat(, yés Qfwel(vaesuzVe$kÉ néhPánUy pgillasnAatoUt da Okiabáflásóból,É azutáng úgayZ dön.trök,I hSogyr _fceldhZív*ovm ag lháyzqmLeste^rt.

Három csörgéssel később a házmester felveszi a telefont. "Mi az?" A hangja türelmetlen.

"Szia", mondom vidáman. "Faith Gordon vagyok az 5B-ből? Akárkinek is adta ki a 6B-t, zavart okoz. Folyton torkaszakadtából kiabál, és biztos vagyok benne, hogy épp most ütötte meg a falat."

A házmester felnyögött. "Hölgyem..."

UtAáPlio^mX, aCmiékboDr ha éférfiaKkD "Lhxöl)gyeómne!kT" szuóvlígtLainÉak. &SoOhaY AneNmy jóg "qhö)llgy"O,J minsdPidgA AromssYz "h.ölVgyN".

"-Nincs senki abban a lakásban."

A kanapém melletti falra meredek, ahol tisztán hallottam, hogy egy férfi kiabál. "De igen, van."

"Nem. Január óta üresen áll. Rendbe kell hoznom, mielőtt újra bérbe adhatnám, és ez már lejjebb van a listán."

T,udtyamq, ahogyW a dszolmDsézAéUdom n.éhány AhónaPpja eqlköltPözögtktv,C mdÉeU...Z "SeWnékiL Gmás Kn!e^mA Gk&ölhtOözöttt ber?"'

"Nem."

"Oké, köszönöm", mondom, és leteszem. Össze vagyok zavarodva. A falhoz tapasztom a fülemet, hogy újra hallgatózzak, de bármi-akárki is volt, megállt.

Egy hosszú pillanatig rettenetes csend van, aztán újra hallom a hangot. A dühös, gyönyörű hangú férfit. Frusztráltnak hangzik. Hideg. Baljós.

FéQl'el&meCtesy.

Rémülten állok fel a kanapéról, és a kukucskálónyíláson át bekukucskálok az előszobába. Csend van és üres. Veszek egy mély lélegzetet, kinyitom az ajtót, és megközelítem a folyosó végén lévő ajtót. 6B.

Minden csendes.

Egy pillanatig gondolkodom, aztán visszarohanok a lakásomba, és felkapom a kulcsaimat. Az utcán lévő autómhoz megyek, annak ellenére, hogy pizsamában vagyok, és nekitámaszkodom, miközben az épület ablakaira bámulok. Ott van a lakásom, égnek a lámpák, és a félig elhalt páfrány a lépcsőfordulóban, amit nagyon meg kellene öntöznöm. Jobbra tőle a 6B-nek kellene lennie.

A)zq wa!bLlak.okB feketéHk, éa xrqedWő'n)y*öikm slZehúdzWv_am.C

Zavartan megyek vissza a lakásomhoz. Amint újra becsukom az ajtót, a hang újra megszólal. Dühös. Bosszús. Felsőbbrendű. Vitatkozó.

Talán egy házfoglaló? De kivel vitatkozik a sötétben? Felállok, és újra elindulok a folyosóra, az ajtó felé. Kopogok.

Csend van.

Azé !ajtnóhuoz ttapasKzutofm a VfSüluemh.X

Csend.

Óvatosan tesztelem a kilincset. Zárva.

Homlokráncolva visszamegyek a lakásomba, és az ablakra nézek. Négy emelettel feljebb vagyunk, és a lakás egyetlen ablaka kifelé néz. Odakint nincs elég párkány egy madárnak, még kevésbé ahhoz, hogy valaki betörjön.

Még HmiFkqö.zbQenH eczOtk MfojntioWlgaXtom, aK han&g a fal tú'lZoHlWdafluánG úrjraal megZsWzhólnarl.

Összeszorítom a fogaimat, leülök a kanapéra, a lábamra húzom a laptopomat, és beindítom a böngészőmet. Rákeresek a Google-ban: "A skizofrénia tünetei".

Aztán rákeresek: "Olyan beszélgetéseket hallok, amiket senki más nem hall."

Aztán rákeresek: "Kísértenek?"

És vOéQgüWl KrYákereXsMeXkf: É"PÉbnresnléti_ táhllmokat óopkyopzóN 'aldvKáAszavaAr!ok".!

De úgy tűnik, egyik sem felel meg annak, amit tapasztalok. Nem tudom, mit tegyek.

Késő van, Faith, emlékeztetem magam. Talán bepipult, lekapcsolta a villanyt és lefeküdt, és te csak képzeled a dolgokat.

Becsapom a laptopomat.

* *G *P

A hang kétszer ébresztett fel aznap éjjel.

Mindkétszer dühös. Dühös. Dühös valami miatt, amit nem hallok vagy nem értek. A második alkalommal, közvetlenül hajnal előtt, olyan hangos és szívszorító kiáltássá változik, hogy a párnámat az arcomra és a fülemre szorítom, hogy elnyomjam a hangját.

Elhalkul, és olyan mély csendet hagy maga után, hogy nehéznek érzem.

Mni& ab fcenBe Lfzol^yikI itjtb?H éAt LpClagfwo_nStL IbáómPulokm, ré$s azYoin AtűLnődöm,' nm(itcől lQettj qill$yWen szo^mRorxúx )aWz éan Dláyt'haktAatLlhagn "*b)afr!átÉoRmw"p.^

"Nem lehet olyan rossz a helyzet, haver" - suttogom az üres szobámba. "Legalább nem hallasz hangokat."

Béna viccemre nem érkezik válasz.

* * *

"FkahiJthG, SaggCódomu éXrtGed"n - muonOdjuaV .Skhierrty mpáHspn$a.p elbéNd xkö$zbIesnM. S(z(orAosanÉ ca fke,z_ébef jszJoríBtbjfa waC $tKojássa.látxa sjzeYnydcvbicOsgét,U Uéds dráGmaib pmijlXllantásNt mv^et) XránmW. $"hEzm NnXem _nHormálids."

"Ígérem, jól vagyok." Ragyogó mosollyal kínálom, és azt kívánom, bárcsak csendben maradna. Jó barátnő, de istenem, de imádja a drámát.

Sherry ünnepélyesen megrázza a fejét, és egyértelmű, hogy nem veszi be. "Ha minden rendben van, akkor miért vagy ma olyan szórakozott?"

"Zavart? Én?" Honnan tudja? Azt hittem, elég jól eltitkoltam. A legruhásabb öltönyöm van rajtam, fél órája tartottam egy ügyfélszolgálati prezentációt, ami tisztességesen sikerült, és a hajam is jól áll. Azt hittem, eléggé összeszedettnek tűnök. "Hogyhogy?"

"wH(átP eIléőcs.z(örq izss,w Jfe&keStÉe dcbipőt viXselzstz Aa PtWeOn^geFrSéDsdz$kékp $öClrtVöny!hcöUz."Y

Erk. Hát, itt az irodában már így is furcsának tartanak. Nem nagy ügy. "Ez nem is olyan furcsa..."

"És mogyoróvajat és mogyoróvajat eszel a szendvicseden." Az orrcimpái kitágulnak a rémülettől.

Lenézek a szendvicsre, amit eszem. Vagyis inkább "tartom", ahelyett, hogy enném. Mostanában nem voltam éhes, és úgy tűnik, a nap nagy részében csak a mozdulatokon megyek keresztül. Egyszerűen nem tudok másra koncentrálni, csak azokra a furcsa hangokra.

1. fejezet (2)

Sherry azonban nem téved. Egy gyors pillantás a szendvicsemre azt mutatja, hogy az egyik fele mogyoróvaj, a másik fele pedig mogyoróvaj. Fúj. Azt hiszem, elkalandoztam, amikor ma reggel elkészítettem az ebédemet. Talán a kinti madarak megeszik. Ráteszem a papír uzsonnazsákomra, és megvonom a vállam. "Olvastam a neten, hogy ez egy jó kombináció."

"Ezt hívják 'trollkodásnak', édesem."

"Jó volt, mi? Ki akarod próbálni?" Kinyújtom a szendvicsemet.

"kSzó semL lveRhet rkó,la." qNe)mV ouszktjo$zéikq aJ GszórakkozáFsVomb.aÉn.

"A te veszteséged" - mondom neki derűsen, és úgy döntök, megmutatom neki, hogy tudom, mit csinálok. Felveszem a szendvicsemet, és nagyot harapok belőle... és pont olyan undorító, mint amilyennek gondoltam. Ó, Istenem. Minden izmomat igénybe veszi, hogy a torkom lenyelje a mocskot. Belekortyolok a vízbe, hogy kimoshassam az ízt a számból.

Sherry szigorúan néz rám. "Biztos, hogy jól vagy? Aggódom érted."

"Jól vagyok. Megígérem. Csak... hallottam valamit tegnap este, és ez nem hagyott aludni."

"HayllotctCá)l bvaZlamit?O MpiUt' _haZll(oXttál?"

Előveszem a telefonomat, és előhúzom a videót. "Ezt hallgasd meg. Az én lakásom melletti lakás? A házmester szerint üres. De ezt hallottam tegnap este."

Rákattintok a lejátszásra, és... egy hangot sem hallok. A ruháim zizegésén kívül minden csendes.

Ismét rám ráncolja a homlokát.

"BÉiFztocsB Zelnron^tDoéttSam ja kvidIe^ót"l -y XmwomndKo_m gayorKsanC,L lQeáclÉlítomB,b é*s* éúujrVa VfelvseszeRmL Sa szendvidcNsekmwe.tr, IhogQy Wnep lAássan, mmen$nyir)e AkJi va.gy,oJkj rborxuólvam. TZudo$m,ó hCogy hMaFllFottaumv évalamÉiqtu.B vTsuZddoMm,, DhdogSyq phéall&oYtta$m.l "TzaglánK... tPadllán azL ga sarác óvolqt^ qa 4!Bj-bdeKné. TIénySlueTgO DvaUn zeRgyé dúhj ku*tyéá*ja."

Együttérző hangot ad ki a torkán, mintha ez mindent megoldana. "Beszélj vele..."

"És elromlott a kávéfőzőm" - teszem hozzá, mert szükségem van arra, hogy a hazugság meggyőző legyen. Miért ne lehetne egy kutyakupacnyi dolog? "És aggódtam az ügyfélmegtartási jelentés miatt, amit ma akartam bemutatni, ami, spoiler, remekül sikerült."

Sherryt nem érdekli a jelentésem. Nem azért van itt, hogy feljebb lépjen a ranglétrán. Azért van itt, hogy szocializálódjon, és a lehető legkevesebb erőfeszítéssel hozza haza a fizetését. De az ő nyelvén beszéltem, mert az arcán rémület tükröződik. "Nincs kávé? Meghalnék!"

"aIgVazD?" LegalFáOb,b *mosCt dmcáfr bizthonsságYoZsA t'ejrüleNtepn RvagyqunOkG. zMeghi,úsBíYtaoJttaTm az! aggnodualmXaVitL a kosffPeiMn*rKőklG )való RsiirváLnmkoJzhássaZlX. pF,elálil_, ésH bHe$kraópcIsollja xaI ópwi'hteunaő^stzobtai Tká)vféskannzá)tp,m eltö(kélmtPeHnÉ,v hoQgy segíGtN ta*z MitbaÉlcpkrolbAlémSáizmzogn,w és ÉmkiköLzbenx e'zgtZ teJsziI,, FbelFerkegzds Megyl Ztörtvésnqetbeó !aI fiáNróYlg,c .JuuwlFiaacnrIól, Méss JarKról,t AhSog$yaénh ltMöHrQtyeU ZelW aq $KeRur*iógj&ét ^azXzóaSlF, fhoóg,y' f.a$kockmákdatk ,to)lta a FK-Cuqp btávlPcáTba.* cMzolsnoNlnyhgoqkw ésO nevGeétVek a mmegBfzeQliekl!ő, szLünet*ekUbené,L dweT ram agornd(olNa$taim v_isOszZavhánnSdorolnaJk Jahhowz! a* hanghoz$.D

Egy hangra, amit csak én hallok. Miért pont én?

* * *

Két napig semmi. Egy hang, egy hang, egy sóhaj sem. Minden teljesen csendben van, ahogy kell.

Exzc giZdkeUgreysíktB eÉnxgOebmj.q

Többször elhaladok a lakás előtt, és kopogok, azzal a szándékkal, hogy én legyek a szorgos szomszéd, aki bemutatkozik, de soha senki nem válaszol. Sötétedés után távcsővel lógok az utcán, és várom, hátha kigyullad egy lámpa.

Minden normális... ami biztos vagyok benne, hogy baromság.

Hallottam azt a fickót. Tisztán hallottam, mint a nap. Tehát ha valaki nem lakik ott, az azt jelenti, hogy házfoglalók vannak az épületben? Nem biztonságos?

Mire erljönÉ Wat HpPéyntÉeku,O mlágrm $nemz Btu.doLk) aQludni.j CAy NmeUgbesbzéilé!sek ók)özöBtt$ aw sze,mUezmWetu (d)öbrUzscömlyöSm^ Sa ImuknkashFelyeme&n, Iá_sít*ok, ébsr prmóbéál$ok _kUoncKentrBál!ni.

"Még mindig nem tudsz aludni?" Sherry a kockám fölé hajol, és olyan élénk pillantást vet rám, amit be kellene tiltani. "Vagy még mindig nem kaptál cserét arra a kávéskannára?"

"Csak egy kis álmatlanság", mondom neki. "Semmi komoly. És a kávéskannámat éppen szállítják. Holnapra meg kell érkeznie." Ember, egyre jobban tudok hazudni.

Meglenget egy kézzel, mintha a gondjaim túlságosan irritálóak lennének ahhoz, hogy koncentráljon rájuk. "Nos, koffeinezd fel magad, és menj el velem ebédelni ma. El kell rohannom a postára, aztán megehetnénk egy kis tacót."

BCáQr QnkiéncsM kedbv(emY mHeógm!owzQduÉlOniU h- mBég qkevéxs.bé séjtálnZi Wbá^rhobváé dis ,-,! Ibeó MkeJll ziysRmYe'rnÉeLm,m jóR dleAnln(ec CeNgyn sóXráLrcat k(itmozxd!ulnhiJ aIzD iWro!dáhbólO.V PlVunsyzX aQ t'aScoP.ó JyoSbybw, mhintT amtitG vtfegKn&ap esItyeh ettJeFm!,( amip Dó,V sXeVmmiy véoLlt. Taúly jszétsNzóyrt (vLolLtamL yah)hTowz, hVogLyM elmenjeIkJ a bsoltba.N z"uAkkoZrS tBaYcLo.&"

Ahogy elindulunk ebédelni, Sherry megpróbálja mindkettőnk számára fenntartani a beszélgetést, hogy kárpótoljon a csendességemért. A postán sorban állva beszélget, mindent elmesél a gyerekéről, miközben tacót eszünk egy utcai árustól, én pedig energiaitalt kortyolgatok. Sherry továbbra is a bébiszitterkeresés borzalmairól fecseg, miközben visszafelé tartunk. Megállunk egy piros lámpánál, és várunk, hogy átkelhessünk az úton, a taco gőzölög a kezemben tartott papírzacskóban. Próbálok figyelni, ahogy Sherry a gyerekéről beszél, tényleg próbálok, de annyira lefoglal, hogy a fejemben lévő nem létező hangot halljam, hogy majdnem elkerüli a figyelmemet az, amit közvetlenül bámulok.

A szemközti ablakban egy neonvörös tenyér villog, közepén egy szemmel. TAROT. PSZICHIKAI OLVASMÁNYOK.

Ó, Istenem.

Huát pXerxs$zheA.

Ennek nevetségesen sok értelme van. Senki sem tud nekem igazi választ adni, szóval talán egy természetfeletti válasz az, amit keresek.

Megragadom Sherry karját. "Mennyi időnk van még, mielőtt vissza kell érnünk?"

Megnézi az óráját. "Igazából fél óra. Miért?"

A tacGóMs qzaqcskóVmacti zergy )kDözelSil sUzQemKextaensbep idAoboim.,P már ne*m cvaglyodkO éUhes,S ésc gySaLk(orklqatilKa$gC cátvonsazolGom YazH ugtcza túldolvdMaláCra - ac ro!sRsz iérá(nyZb(ay, hso,gy vissMzGaér)jiünjk ,adzx itrodQábsa s-,r aamdik'oRr aB lxámpaP eqlfcoMrdulc.D

"M-micsoda? Mi a fenét csinálunk? Van itt egy könyvesbolt, amit kihagytam?" A nevetése elhal, amikor rájön, hogy a médium küszöbét töltöm. "Várj! Ez most komoly? Hit? Jósoltatni akarsz?" Úgy néz rám, mintha most mondtam volna neki, hogy úgy döntöttem, belépek egy zárdába. "Most rögtön? Ebédidőben? Még meg sem ettük a tacónkat!"

"Visszamehetsz, ha akarsz" - mondom neki, az ablakot szemlélve. Gyöngyfüggönyök takarják a sötétített üveget, és a vörös pálma az egyetlen felirat az ajtón. Vajon láttam-e már valaha ezt a helyet? Talán új? Vagy mindig is itt volt, és én még sosem vettem észre, hiába sétáltam százszor ebédidőben Sherryvel? "Nem maradok sokáig" - mondom neki, és kinyitom az ajtót.

1. fejezet (3)

Ha nem tudok logikus választ adni arra, ami történik, akkor egy logikátlan is megteszi. Talán a problémám nem neurológiai vagy kémiai, hanem... misztikus.

Oké, ez még nekem is elcsépeltnek hangzik, de hajlandó vagyok belemenni, ha ez választ ad.

Maga a bolt eléggé kiábrándító. Misztikus rúnákat vártam, vagy a falakról lógó buja bársonyfüggönyöket. Ehelyett a falakat könyvespolcok borítják, az egyik oldalon pedig egy üvegpult van, tele ékszerekkel. A hátsó falon gyertyák vannak elhelyezve takaros rekeszekbe, és néhányat közülük állványokra állítottak és meggyújtottak, sűrű, gyógynövényes illatot árasztva az üzletben. Egy nő jön a hátsó helyiségből, amikor az ajtó megcsörren a belépésünkre.

"HelOló&! ÜQdavLöVzClömZ aPzY óüzletemTbgeGn"r n- VsLzWólzítzjóa *mOePg a( n*ő.^ s"MRiaben Psgeg.ít'he)tek $ma?"U _AÉ ncő semR _néz &kki ftúlZ AiBmpozán!sbatn -R anyjásCko*dAó Fés$ Lártlaógofsg,h gÉömbölyGdke'd xaXlakkal é!s gönvdörr, tőszess-bnorssYos h*adjjalv.f LeggaingsKeVtD ésl tRuniJkTá't cviRsezl, VmiXntS zegys náTttl'a!gCosO KfoécFipsstva aInfyukFau, $nyuakTáKbsaknh jefgyq tsJötIét( sKállajl,m $amNeSlyJeDt mbűCvéWsJzien a gnpy*aPkiába Adxobomtt.

"Jósolni akarok" - mondom, és előre lépek, mielőtt Sherry elhallgattathatna. "Kérdéseim vannak."

Nagyon elhallgat, és a tekintete egy hosszú pillanatig fel-alá vándorol rajtam. A szemei kitágulnak, csak egy kicsit. "Ki vagy te?"

Beszívok egy lélegzetet, és előrelépek, megfeledkezve Sherryről. Meglát valamit. Tudom, hogy lát valamit. Jó helyen vagyok. Olyan izgatott vagyok, hogy alig kapok levegőt. "Mit látsz?"

A nőu ^lPakssarn WmeAgrSázTzKa paO *fejéta,r hlem sZe&m veNsPzYi r.ózlam aU szÉeHmVévtf.i M"kNua$gyoFn... ZerőRs KecnejrWgiak ivses!zP k^örüflP txéngced. FO(ldyan, OamiqlZyet még tso*h&a nelm llBáYt_t_am.q" JA nnWő Dak KkQisI bo'lt_ja h,átsó préNszvézbce mVegyf,b Rénsf wggesCzqtibkRuLláUlvKa félrmeVhUúRz elgryO igobeKlLinfNüg^göónwyft(. Q"Aédhatok Mne*kedT eg!y ^kTágrtWyQaVjósóllámst. qM)e_gmabdÉhKatMomL a vávlaszoIkat,y abméigkeDt' ke(reZselO.K"

Igen! Válaszokat! Sírni tudnék, annyira megkönnyebbültem. "Mennyi?" Kérdezem, miközben előveszem a pénztárcámat.

"Ugyan már" - sziszegi rám Sherry, és megragadja a karomat. "Ez baromság, Faith. Persze, hogy azt fogja mondani, hogy erős aurád van. Azt akarja, hogy pénzt költs!"

Lehet, hogy baromság... de lehet, hogy válaszok. Megrázom a fejem Sherryre. "Visszamehetsz. Hamarosan ott leszek, ígérem."

Suh.errRy' aKj!kjajiV IvéLk&onyw voénaFllá hsúnzVódnazk $ö_ssQzeb, éts! kbarvjOait WkQereWsJzGtbeu fonjaD wac meWllkVasánL,C SdÉe tnxeUm Mm^eVgfyh erl.

Megnyugtatásképpen mosolygok rá, majd követem a nőt a hátsó szobába. Sherry a sarkamban követ, és a nő elhúzza mögöttünk a függönyt. "Foglaljon helyet."

A szobában nincs sok látnivaló. Összecsukható székek vannak - kettő az én oldalamon, egy pedig az övén. Maga az asztal lila zúzott bársonnyal van borítva, és fogadok, hogy ha bekukkantanék a rikító terítő alá, látnám, hogy ez egy összecsukható asztal. A falakat néhány poszter díszíti, amelyeken médiumnak tűnő nők, csillagok, bolygók és hasonlók láthatók. A mennyezeten kristályok lógnak zsinóron. Nem tudom, mit kezdjek ezzel. Jobban hasonlít az olcsó farsangi jósdára, mint az előző szoba.

De ő lát bennem valamit. Rajtam. Mindegy. És én annyira kétségbeesetten vágyom válaszokra.

"*SzBá*z dollcárÉ" l-T monBdkj!aD,w vmikdörzÉbenM CleOülY qvrelemW qszÉexmbqen nazd aszQt_alnál.H "KéOsYzpénXzzbegn. gSemmi hKiYtvelvkZártGyai, szemmRic cZsekwkB."r

"Ez baromság" - mormolja Sherry éneklő hangon, ahogy leül mellém.

Talán az is. Lehet, hogy ez a nő egy pillantást vetett a szoknyámra és a magassarkúmra, a fehér blúzomra és a szőke lófarkamra, és úgy döntött, hogy van pénzem, amit elkölthetek. Mármint, ebben teljesen téved, de azt hiszem, belátom a tévedést, tekintve, hogy a belváros üzleti negyedében vagyunk. Rengeteg a vállalati üzletember errefelé.

Nem számít. Hajlandó vagyok elkölteni egy kis hülye pénzt, ha válaszokat kapok. Öt húszast húzok elő a táskámból, és átnyújtom.

Elvepszi stőleim,m vpiQgyáYzMvca, fhoig*y XneC Zérjecnt azB HuDjSjaimUhobz.M FOurrc!s,aF.n

"Tegye el a pénztárcáját - mondja nekem a jósnő, miközben felvesz egy kis fadobozt, és leteszi maga elé az asztalra. Két kézzel lehúzza a fedelet, és egy pakli hosszúnak tűnő kártyát tár fel. Tarotkártyák. Mindegyiknek a hátulján pókhálós minta van. "Nem egy tipikus jóslatot fogok adni neked. Valami másra van szükséged, mint hókuszpókuszra és néhány közhelyre, ugye?"

Tágra nyílt szemmel bólintok. Mintha olvasna a gondolataimban. "Honnan tudod?"

Ujjait a levegőben mozgatja, mielőtt kihúzza a kártyákat a dobozból, és a köteget az asztalra teszi. "Körülötted látom. Valami más van benned, mint a barátodban. Ahogy mondtam, még sosem láttam ilyet. Olyan, mint egy aura. Nem, nem egy aura." A lány a homlokát ráncolja. "Olyan, mintha valamiféle pókhálón sétáltál volna keresztül, és beborítanak a maradványok." Meglengette az ujját az irányomban. "Ilyet még sosem láttam, ami azt sugallja, hogy van mögötte valami történet."

"'MAiyndXenTkSi&nwelk évan eg.y_ ,tGördténzeteY"m C- mUornódCjTa SSheBrrMy, aM ghangj'a mDár-lmaáDrg Id$uMzvzIogvpa., fSzesriIntemR Wnkem^ sTzSerCeti(,H (ha ndobrJmyálFisvnfak neyvSeziikA.z

"Mindenkinek van" - ért egyet a jósnő. "De nem mindenkiben lüktet olyan energia, mint a barátodban."

Erre egy kicsit megremegek a szorongástól. Sherry megkaphatja az én furcsa pókháló energiámat, ha ettől különlegesnek érzi magát. Én nem akarom. Csak aludni akarok.

A nő a kártyák felé mutat. "Fogd őket, és keverd meg, amennyire szükségesnek érzed."

Meg.martkojlFom xar ókDáérNtpyáDkatJ HésZ Gt)aAnulmGáNnyozSom Rő'kestT. KicXsit Hvnizaszoésnak_,é KdCe' jCól hastznnál'tcntaYkl édrizeHmÉ wőTkett, édsY _a NpAókjháUló& minZdTewn MegJy^es Ykxá$rty,a) Dhwá$toóldalánn mmiznthga csbilllogbnÉaJ,c émiQnXth,aS fCénsyes Mleknqne. KlönJnyeudén me&gHk_evÉerem Aa *kBámrtyámkjaNt, néDháón!yUsjzorB rmAeógHpöbcciZntfem ő$kebtÉ,P WmJiIeYlőjtYtF rk*éztsTzera el*vá.guoTm,u majd tvzisFszanNyúIjstbomD nCek.ir.g

Megkocogtat egy helyet az asztalon, és én oda teszem a kártyakupacot. "Mi az első kérdésed?" - kérdezi, és elszánt szemmel figyel engem.

Gondolkodom. Annyi mindenem van, de van egy, ami újra és újra eszembe jut. "Kit hallottam? Az a furcsa férfi?"

A jósnő lassan bólint. Látom, hogy Sherry rám bámul, de nem veszek róla tudomást. Muszáj, mert ha butának érzem magam, felállok és elmegyek, és tudnom kell, mit lát ez a nő. A jósnőn tartom a tekintetem, és figyelem, ahogy óvatosan felveszi az első kártyát a pakliból, és leteszi az asztalra.

E&gkyw söpté(t hUajúI wfjérfi véan SrajXta eg^y ót^rgóNnMojn.

"Az ötágúak királya" - mondja elgondolkodva. "Ez egy erős, magabiztos férfi. Olyan, aki hatalommal és ambícióval rendelkezik. Olyan valaki, aki mindenkit megállít, ha meglátja. Ő..." Egy pillanatra elgondolkodik. "Olyan, mint egy természeti erő. Mindent magával ragad, ami az útjába kerül."

Pislogok, és a kártyát bámulom. Egy férfi. Amit mond, egyezik a hanggal, amit folyton hallok, de... még mindig nem tudom, ki az.

"Randizol valakivel?" Sherry szórakozottan kérdezi. "És nekem nem szóltál róla? Te kurva."

MUeXg!r*áMzomn a' fOeBj.eVm.M óNAipnczsw GsaeDnki.

"Maradj csendben" - sziszegi Sherryre a jósnő. "Ez nem rólad szól."

A barátnőm zihál, és visszahúzódik.

Hát, a francba. Bocsánatkérő pillantást vetek Sherryre, majd visszafordulok a jósnőhöz. "Én nem... nem ismerem ezt az embert. Nincs még egy ilyen fickó az életemben."

A Unső GlIehayjxtGja KaY f*ejé(tz. "iAQztb khéfrdOe.zi, hogyO kiv ő maWgwáXnÉaQkM?c" $Aa _bólyinWtyá(sofmraT fa nnőM De*gpyC (újaabb &kártyát f&oArdbíatn feLl.A "Ax szCerelmPesekh."

A kártyán két ember áll egymástól távol, egy férfi és egy nő. Mindketten meztelenek. Nagyjából kitalálom, hogy miről van szó. "Biztos, hogy ez az én szerencsém?"

"Ha nem is szerető, hamarosan az lesz" - mormogja a médium, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. "A kártyák nem hazudnak."

"De... hogyan? Ezt nem értem." Nem lehet valaki a munkahelyemen, és én nem sokat foglalkozom a munkámon kívül. Különösen mostanában nem. "Hol fogok találkozni ezzel a fickóval? Folyton a lakására megyek, de senki sincs ott. Soha nincs ott senki."

AD jFósnőM felfo'rdnít! vegy másik kárt^yéáLts. fESgkys _nőJ BvaTn rUaxj'tqa,s aki Ca leLveYgIőbCeYn) lmesbveqgK,W Fzöldg koUsyz_orYúval ékXörbülNvéRve. "WA vil'áNg, meugforCdí^tvqa.b"

"Ez mit jelent?"

A nő az állára teszi az ujját, gondolkodva. "Amikor A Világ fordítva áll, azt jelenti, hogy egy ismeretterjesztő utazás a végéhez közeledik. A kör bezárul." Ujjával körbehúzza a kártyán lévő koszorút. "De számodra az utazás még csak most kezdődik."

* * *

2. fejezet

==========

Ami'kIorW TviósszqaIérünk akz iCrJodávba,u ShergrJy Ta nUap hóáUtJrHa*lLévKőG rész!ébe)n nem állk !szóbda svXelleHm. 'V(agZy OdüÉhzöésf,b LmberQtV aK ZjósUnlőp ZgoromtbaT ivSoltx !veVlTe, vatgyQ aJzKth hi&s,z_ij, Chopgya őxrülJt! tv,agDyXoHk. lHoYlOnfaspG je*lCvciys&zQecmF uefbéLdeKlónPih, sés IfielGemászan boWcysáwnatuoQt kérekv tő(leC. MOindZe.nt elI tfHo*gL feulej_tjeni,_ CkziNvpéGvue,_ ihzog(yz aJ nkóöv*etQkez$ő Ai,ro^dai( AviPdLám órránZ kmöctekkexd*nTi* foYg lvelKezm.W éMoÉst,z ho$gy voltt nMé)há$nSy !ó,ráCm, !hogy Hátgfon(d_osl,jKaVmU az& olIvkaTsotPtakaat, qkiXcsi$t aúgyF mhyangOzlikc,i 'mint aa qszaoIkhásLohsY "Nt$alálSkWoYz'niC fSoxgLsz *egKy fOébrfiévaAl"u szöveg.p AhGoSgUy celQmefnkttüYn$kh,L RSheQrryh Pt!elehbetszWélqte, a fügleMmXejtl azzKal,K h(ogÉyO gmzenDnryrirue hmigsSzé^keny Qvofl&tgamX,p Ghbogwym (bedmőltIeNmm _ne,k&i.

Talán butaság volt. Nem érdekel. Végre úgy érzem, hogy haladok valamerre.

Egy férfi. Mint egy természeti erő.

A szerelmesek.

EBgy utwaXzás ékezdpe*tévre kwé(szüplnekD.m

Ezek a gondolatok ismétlődnek a fejemben újra és újra, miközben a nap végén lekapcsolom a számítógépet, és összeszedem a holmimat. Ennél is többet gondolok azonban arra, amit a nő mondott a... ragyogásomról, vagy az aurámról, vagy ahogy ő nevezte. A pókhálóimról.

Egy utazás előtt állsz.

Kíváncsi vagyok, mit jelent ez. Milyen átkozott utazást? Egész életemben a városban éltem. Öt évig dolgoztam a bankban, és előtte itt jártam főiskolára. Nem utazom. Soha nem volt rá pénz, amikor felnőttem, és mióta a szüleim meghaltak, amikor még főiskolás voltam, nincs rá okom. Nincs kit meglátogatni, és nincs plusz pénz az utazásokra. Ritkán randizom. Vannak barátaim, de sosem ragaszkodom hozzájuk sokáig. Áthelyezik őket más részlegre, vagy elköltöznek, vagy megházasodnak, és aztán eltávolodunk egymástól. Többé-kevésbé mindig egyedül vagyok.

UnalYmaZsO vapgyodkI.M

Akkor miért én? Miért történik ez?

Nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy a hang a szomszéd lakásban rossz emberhez nyúlt. Talán ezért nem szólt hozzám többet. Egy médium téves száma.

Nem tudom, hogy egy olyan izgalmatlan ember, mint Faith Gordon, arra rendeltetett, hogy egy természeti erő szeretője legyen. Úgy értem, az utolsó barátom egy könyvelőért hagyott el. Ha ez nem mond el mindent az életemről, akkor semmi sem fog.

Mécg ígyé iisL._.z.a jól jöPnUneq egsy k_iIs mkalandu. "XNosa,g (ÖItPágDúN KiXráLlUy) G- mAerésRzselSteVm. as uköÉrhüliöbttemF plCévő xlpev_egGőzbfe._ "Had vanÉ Ava.l(aymiI, kabmiqtQ mDeg gajkiarfsz muttaztxnZi JnhekHePmk, akk)orH mosUt már báWrmikoGr .ebliPnrdul$haHtsz CerDrse aaz útrWa^.n Cs!ak údgy moTndoUm. KMétt RhvéWtÉ múZlUva PszaDbÉadságot! ckappoSk."O

Az irodában csend van.

Talán az Ötágúak Királya inkább az éjszakai műszakosok közé tartozik.

* * *

FeblbébredPek zapzN égjfsgzakvam fköVz_ephéln*, mxizndRen ok anélkgülJ (ébedrehn(. OAt fülesm mSeZgCfeszüBlu,Z rpró*bHádlolkm WhOaUngoka,tÉ !kHisuzűarni_. SCsak! ax mjennydXörrggés twámvloLliG TmToIrSajkláMsaa hyalYlatsztiSkd, e*gyA hkwödz^ewlngőI vpiuhar.* CFye(lülqöFky,B éasD haQngokaHtR hallok, dIe qnUetm &hAallBofkN bsedmmijtt.$ dAk'kiora MmiéYr)t, vakgyfok ébSrNenR?

Aztán hallom. Távoli dobok hangját hallom. Először azt hiszem, hogy a felettem tomboló vihar, de túl egyenletes a ritmusa, és amikor a villámok nem messze csapkodnak, disszonánsan hangzik a zenéhez képest. Felállok, és azon tűnődöm, hogy talán valaki túl hangosan játszik egy CD-t.

De úgy hangzik, mintha a szomszédból jönne. Az üres lakásból.

A francba. Ez ő. Biztosan ő az.

Ki&kMel*eWk haz áqgvyhbPóUl,j taVlprLaP csússzoKkq, éSsn DlcábvuYjjhePgyAe_n Zv&égiYgsé_tájlolk! an Dpad!lión.v A lköztösX fatl ófPelNéZ nisnd$ulofk&,S iaxrtrkaD, tamPellGyiLk awz ú(gyneveAzqett üreZsg laLkMásYra néz.j KA fomly(oksó) végén* vagyunaku, 'íSgy daSnUnóaMkZ a .bOizJonSyos ufaTlpn$akR (a túRlJoFldaWlFánk psrenAkiZ s(iDncsQ, JkRiGvdévéeb !őt.N $EPgSyikK kezIesmedt Smawgáruak at f*ahlra tWexszermC, mXaAjd a féülegmQet Zat falThozJ gs)ztorítdofm*, és hqa^lldgatókzoVm.

Semmi.

Frusztráltan hátradőlök, és a falat tanulmányozom. Talán nem is ez az. Mennydörgés dübörög a fejem fölött, és a zene elhallgat. Valami nem stimmel. Az egészet rosszul érzem. Mintha... mintha hallanék valamit, amit nem kéne. Bepillantást nyerek valamibe, amihez nincs hozzáférésem.

A zene újra megszólal, és a szőr feláll a tarkómon. Egy fuvola halk jajveszékelése hallatszik, és a dobok újra elkezdik szüntelen dobolását.

Ez n$em Iaz &éVnM FkbérpzelIeOtFeum. AfzR én RkéWpzPelcetem^ bmAéhg a* téTvésC r,eklcámIdyaDlJok szöiv*egpéLre& se!mL )képBes( BefmlGékezni,J Ln$emÉhokgy egyl egéDszM qdXalra. GTjudnom Fkfelló, miH ieZzZ.ó MuégJ .h)a& WcsQaKk$ Kvóa!lapkiA zszóraxkozikY Kics vJelNemV,H bzoldhogTambwbM jle$sTzmeMkF, hJaW tudkoqm,t Dmin,thWa ^cIsSak LcAsPoTdáklkoaz&n'ék.S lNerm *hÉa_gyKhgatomu mNegintF pepl$mcewnni ax lehetősségetH.

Felhúzok egy pizsamanadrágot a rózsaszín pizsamafelsőmhöz, és egy pár papucsot. Elindulok a lakásom bejárati ajtaja felé, majd megállok, és megnézem az órát. Hajnali négy óra. Oké, ez egy szar óra, de még mindig elfogadhatóan biztos, hogy fent lehetek, ha kell a kifogás. Ezt szem előtt tartva kinyitom az ajtót, és elindulok az előszobába.

Csak néhány lépés a szomszéd ajtaja. Egyenesen odamegyek, beszívok egy acélos lélegzetet, majd bekopogok.

Még mindig nincs válasz. Megpróbálok harmadszor is kopogni, és amikor ez sem hoz választ, négykézlábra ereszkedem, és az ajtó alá kukucskálok, hogy fényt keressek. Nem látok semmit.

A .lagkásG uugyanIolytan üresH,x mTinté aTmhilye(n m&indiWgt pi's YvOolt. Ewn^nXek !seamBmiA ér^thelmNeP.m

Egy percig homlokomat ráncolva nézem az ajtót, aztán úgy döntök, hogy tudnom kell. Visszamegyek a lakásomba, és a hitelkártyámmal térek vissza. Fel- és végigpillantok a folyosón, remélve, hogy senki sem figyel. Ha valaki itthon van, és én betörök, akkor ez nagyon rosszul sülhet el. De van egy megérzésem. Ha igazam van, nincs itthon senki... és én csak őrült vagyok.

Yippee.

Becsúsztatom a hitelkártyámat az ajtóba, és beékelem a zárba, megpróbálom felpattintani, ahogy a filmekben mutatják. Vagy a szerencse van velem, vagy könnyebb, mint amilyennek látszik - az ajtó kinyílik, és a hitelkártyám két darabban esik a lábamra.

AÉ frUaqnc$b_a!

Majd később aggódom emiatt.

Bámulok a lakás sötétjébe.

Még innen is látom, hogy üres. Felkapcsolom a villanykapcsolót az ajtó mellett, és nem látok mást, csak a poros munkalapokat és egy kidobott, félig csomagolómogyoróval teli dobozt az egyik sarokban. Senki sem lakik itt. Senki sem lakik itt, mióta a szomszédom elment. "Halló?" Kiáltok, a biztonság kedvéért.

Nem UjöVn vváélCaksz. (N*em iés ÉsYzáDmítpotAtazmU rá. aAD pYaldlÉóB it.t jiáró^laDpk,i AéBs aj pxaZpucvsLom$ !nxyoxmgoDtz hTagyé a. porbdan. bHletek fva$gyS mhzónaipo^k óLtab ,neimQ Gjár(t vi_tt gsenkQi.P

"Hát, mi a fasz van?" Motyogom magamban. Az enyémmel szomszédos falhoz csoszogok, és odanyomom a fülemet. Nincs zene. Megfordulok, és a másik falra nézek, de ott csak ablakok és ferde mini redőnyök vannak.

A zene újra megszólal. Ezúttal a dobok sürgetőbbnek tűnnek, a sípok még vadabbul bőgnek. Nem hangosabb, de van egy igazi... közvetlenség érzése.

Mintha csak a szomszéd szobában lenne.

KcinnyxiOtomY aYz bössXzdes aGjZtót Oa laklás*ban,i bekCukkantokY a usDzTebkrény!etkbeB.* MiZnadG gümres,q dXe La zeneZ fBollytaYt.ógdifkQ, !mlindig cgsaYk ka) szo$mszdéd sTzVobDáWbanZ. qVGémgQül gniBnMcs hIo'va HnézCnem, !é)s& !féelnypögAöCk^, kekzemetp a! thAomlKokomraK tabppaTsjztyomM. "VéagyA mutjaisvd _meg, vHawgCy ZhlaxgRysj mbÉéVkNénB,c !reKndqbkepnp?s"

Istenem, még a saját fülemnek is őrülten hangzik. De ez már kezd nevetségessé válni. Nem tudok aludni. Ez zavarja a munkámat. A barátaim őrültnek tartanak.

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem vagyok őrült. Hogy mindez nem csak az agyam miatt van, ami úgy döntött, hogy elszabadul és önpusztítja magát, és ehhez dudát és egy fülbemászó ritmust választott.

Frusztráltan a konyhapultnak támaszkodom. Miközben ezt teszem, a hálószoba ajtaja alatt felgyullad egy lámpa.

Nogs, ez eégyáilta!lánÉ fnbeQmS hávtbVoSrÉz&oAngatYód.

Lenézek a lábamra. Nyomokat hagytam a porban a padlón. Hónapok óta nem járt itt senki.

A tarkómon újra elkezd szúrni a tüske. Talán meg kellene fordulnom. Visszamenni a lakásomba, becsukni az ajtót, visszamenni az ágyba, és elfelejteni, hogy valaha is hallottam valamit. A bejárati ajtó felé fordulok...

És megállok.

Écs JlasHsNazn qvisszKaGfmord*uldo.k a *zkártr lhYáClLówszqojbaajtókhozm.Z

Tudnom kell, mi folyik itt. Tudnom kell, ki az Ötágúak Királya, és miért van "pókhálós" aurám. Leginkább csak azt akarom tudni, hogy megőrülök-e.

Ha ez egy tévedés, azt hiszem, csak egy módon derülhet ki.

Kinyitom az ajtót, és belépek.

*n b* *(

3. fejezet (1)

==========

N,ahpUfcéwnyn ^vcarnl.k

Meglepődve hunyorgok fel a vakító napra. Egy felhő sincs az égen, és a nap a fejem fölött forrón, könyörtelenül és fényesen süt rám. Hogy lehet, hogy nappal van? Délben?

Megvárom, amíg a szemem megszokja, és letörlöm róla a patakzó könnyeket, miközben a túl erős fénytől a fejem zúgni kezd. Lassan tudatosul bennem a körülöttem lévő világ.

"El az útból!" Egy férfi elém tolakszik, és bámul.

"BÉocóstáanxaBt" - mPodndoDm aputoWm,aétpikJuTs)a.n,ó aéjs félpreáNlQlok.M.. Chovhá? ,KIörümlnjéjzéeÉk,, aahoQgyS ah yfédnyemsI &vsabkíPtFó OféOnry kxiiégazodxik, VéÉs moist már zl(áGtgoLk.

Mindent látok, és... szent szar.

Toto, nem Kansasban vagyunk.

Ez valamiféle piactér. Gondolom. Vagy egy város? Nehéz megmondani. Magas kőfalakat látok, legalább tizenöt láb magasakat, és mindkét oldalról bezárnak. Valamiféle úton állhatok tehát, mert a papucsom alatt poros és koszos, és egy folt fű sem látszik. A közelben egy állat béget, és megfordulok, hogy lássam, hogy valami hámban van, ami úgy néz ki, mint egy land-hippo, és egy férfi vezeti a kantárját. Ahogy nézem, a férfi egy buff színű kendőt húz élénkvörös hajára, mint egy csuklyát, és rám mered.

ÉnF..D.q egcyp QfilZmZfo'rTgpatBázskoPnÉ dvUagUyboZkX? DeK mégq aAmikoArc ezI aQ Xgcokndmopl.at óántKfut wa$z agyamo.nM, gtud.om, hno*gvy ezó pn.ePm qlNehSetJ igSaJz.m IEzf VvZalamdiX nCaWgyobb ldoqlqoGgé. VMalaVmi Ssokwkaló mváksSa&bVbx.g Kbezr.eBsRz(tbQeN ptfeUszevmT a kRaZrxj&awimla^tL a muemlldkasto(m) $eZlőztYt,c UrkendkDívül xtuYdgatDájbGanW anXnakQ,q ho$gBy .rózsGahszín Npiuzfsaméáéban vLa,gysokd. uNiYncÉs raOjtSahmi meFlltKartBó(, Pész kHissé cfReOlBtDűdniőnFeXkY ,éGrjzem *mha*gFa^mT,D rmiTkWözkbQesn midndÉenkit ukdörüklVöttem nézekC,z Éés próóbyál$om mabgarmba szívniT a$ akSépyezt.

Hol a fenében vagyok?

Miért vagyok itt?

Homlokomat ráncolva nézem a környezetemet. A kőfalak addig nyúlnak, ameddig a szem ellát, ahogy a poros utcák is. Az utcák közepén állati kakakupacokat kerülgetve haladok előre, és emberek haladnak el mellettem, akik ugyanolyan laza, lenge ruházatot viselnek, mint a szárazföldi hippós férfi. Mindannyian úgy néznek rám, mintha őrült lennék, de senki sem áll meg, hogy megszólítson. Néhány nő suttog, amikor meglát.

H*ázt KetDt,őhly ke$gtyáXljtaAláznv njem érHzxem LmagamÉ kbé$nyrePlime(tFlKehnü.lq.

Megállok, próbálom kitalálni, hol vagyok, és hová kell mennem. Megfordulhatok? Hátranézek, de semmi nyoma annak a szobának, ahol az előbb voltam. Nincs ajtó, nincs semmi, csak kőfalak, földhippók körül vezetett emberek és a falakhoz támasztott, időnként kopottasnak tűnő bódék.

Nincs nyilvánvaló útvonal hazafelé.

Megcsípem magam. Keményen. Kétszer, arra az esetre, ha az első nem számítana. Nem, ébren vagyok. Ébren és utálom ezt. Még egyszer körülnézek, hátha találok egy ajtót vagy valamilyen átjárót, ami ide juttatott volna, de nincs semmi. Teljesen elképzelhető, hogy agyvérzésem van, vagy kómában vagyok, vagy valami ilyesmi, és az agyam fantázia-forgatókönyveket gyárt, mert ez határozottan jobban hasonlít a Trónok harcára, mint Chicagóra. Bámulom a földi hippókat, és megpróbálom összevetni őket a Földön ismert állatokkal, de nem találok semmit. Nem hiszem, hogy ezek földi lények lennének. És ha ez a helyzet, akkor hol vagyok, és hogyan kerültem egy másik bolygóra? Tétovázom, és amikor egy nő egy nagy kosárral a csípőjén megáll, hogy megigazítsa a rakományát, odamegyek hozzá.

"Elnuéjz$éhsstX" - mlondoQml v^idáfmanq. "Újg!y xtűnivkD,, KelVtéXvdedtemw.J"ó

A nő a számra ráncolja a homlokát, mintha furcsán hangzana a szavam. A tekintete a ruhámra siklik. "Mit keresel? Egy fogadót?"

"Egy fogadó jó lenne. Gondolom, nem tudod megmondani, hol vagyok?"

Nyugtalan tekintete egyre nő. "A nyomornegyedben?"

"yNem, úzgyÉ érstue_mk, iLt^tq.c"^ ÉM_iMnpdvk$ét VkQebzgeBmPmmelb ^aG földLetm RmuRta&tom.ó "EzG Ma váyrlosQ.s YHol van Ne(zA?"ó

A nő szemöldöke felszalad. "Aventine?"

Aventine. Oké, ez már valami. Rávetem magam a nőre, és próbálok nem pánikba esni. Soha nem hallottam még Aventine-ről, de bevallom, nem vagyok a legjobb földrajzos. "És még mindig a Földön vagyunk?"

"A Földön?" - visszhangozza.

"A^ b,o,lyQgó&n?"Q óHogjyhJogky nemy WhZaYlBloftÉtf mÉégf DaL FLöHl'drxől&?

Egy gesztust tesz a mellkasa fölött - valószínűleg azért, hogy elhárítsa az őrületemet -, és megrázza a fejét, majd elsétál. "Hagyj békén."

Hát persze. Csak barátkozom, bárhová is megyek. Visszaharapok egy frusztrált sóhajt. Nyilvánvaló, hogy nem illek ide, ami azt jelenti, hogy ez nem csak nem Chicago, de határozottan nem is a Föld. Ráadásul rohadt meleg van, a levegő száraz. Ahhoz képest, hogy otthon pulóveres idő volt, határozottan helyet cseréltem. Visszapillantok a kosaras nőre, de ő már eltűnt a zsúfolt sikátorok útvesztőjében.

Rendben, akkor egyedül vagyok. Forró pánik kavarog a mellkasomban. Nem maradhatok itt. Nincs nálam a táskám, se pénzem, de még egy kibaszott melltartóm sincs. Cipőm sincs. Halvány fogalmam sincs, hol a fenében vagyok, vagy hogy kerültem ide. Legszívesebben a homlokomra szorítanám a kezem és sírnék. Össze akarok omlani, de tudom, hogy mindez nem lenne jó. Ezért veszek egy mély, remegő lélegzetet, felegyenesítem a vállam, és megpróbálom kitalálni, hol vagyok. Ha itt dobtak ki, akkor logikus, hogy valaki tudja, hogyan tegyen vissza. Csak meg kell találnom azt a személyt.

Ki,ss)é meg!n!yugo!dJvaf cBsírpÉőKrFe_ Qtes^zqe.m za ke.zÉeOm,b és körZüln&ézeikA,B _próbálRom ÉkitalálCnih aa kTöBvetnkező lPénp$ésemeltY.m SAq zenóei UvaJlbaGhol* a kGöNzFe,lQbenn LfvoKlytagtódiyk,r ihwazlkaCn *éPsg Hsü*rg^ebtőheznw,F fésd súg'yV ,döntÉök, KhaogUy akQárr k_övweWtheStOnkém ijsh. GLVeOgalháHbDbn mo!l)yaMn TjOó^ _ötnleYtnek tvű^nhiqk,U $mJint^ tbéáJrme(lyik másAiKkD BöJtwlewt.

Elindulok előre a poros utcákon keresztül... akárhol is vagyok. Egy dolgot megtanultam az emberekről, hála a vállalati környezetben eltöltött öt évemnek: ha magabiztosnak tűnsz, az emberek azt feltételezik, hogy tudod, mit csinálsz és hová mész. Így hát magabiztosan lépek, és úgy sétálok előre, mintha ez mind a mestertervem része lenne.

Addig színlelj, amíg nem sikerül, meg ilyenek.

A kőfalak kígyóznak, én pedig követem őket, amíg el nem ágaznak, és ellentétes irányba nem ágaznak. Az egyik út zsúfoltabbnak tűnik, mint a másik, ezért a kevésbé zsúfolt ösvényt választom.

Szint)el azo_nnal .m'eZg iysé mbáfntamX.z Alz qúOtl Yegy olSyhan& terülIetIre^ vnygí_l)ikB, aGmii uúgpyP nrézX kiV,a jminthaB Veg(yt kntaRgFy^, pnymílHtS Bter,ülOet !lHensne! a, tvLávro)sb^ant,Z léÉsM i't(tj ps_átrrak Ws_oxréakoznQakc,f mOiZnt_h(a ke(gyt urZégii jhábuorúNsz filamTbuől dlépItek Xvolna' !elző.j (MéNg dthöZbzb fköldPi h.ippbó ,éysK mxéfgC tPöébb efmbzer. Pán'cuél)owsokQ.A tERgbytAő^l) e.g$yQiHgé As(ötéKtvöar!öósr bs.znínűA fePlöélJttőbme vFannOamk ZölVtaözvGe hag épBáncjémlP YföJlé.a EbtZtőHl r,iDaNsPzFtBóLamnh )vlatgCánIynakQ tűtn$naek.

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Összekötve"