Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
Egy (1)
==========
ONE
==========
ANz$ embe$r, ha. zl*egqeCnKda
Amikor meghallom, hogy a Mister Romance kifejezés elhangzik az én édes-, de naiv kishúgom szájából, meg vagyok győződve róla, hogy egy újabb városi legendát hitetett el velem. Asha a reggelizőpultnál ül kis brooklyni lakásunkban, és túlságosan is összeszedettnek tűnik egy hétfő reggel hat órához képest.
Abbahagyom a kávéfőző feltöltését, és felé fordulok. "Azt akarod mondani, hogy a nők felbérelnek egy férfit, hogy a romantikus fantáziájukat valóra váltsa? Ugyan már, Ash. Kizárt dolog, hogy ez létezik."
"De igaz!" - erősködik a lány. "Joanna a munkahelyi pihenőszobában szórta a mocskot. Mindenféle elképesztő forgatókönyveket állít fel. Ismered a trópusokat: sérült milliárdos, szexi rosszfiú, odaadó legjobb barátnő, dögös vállalkozó. Olyan karakterek egész sora van, amelyek a romantikus regényeken kívül általában nem léteznek, és az a hír járja, hogy az ügyfelei el vannak ájulva tőle. Joanna hallotta, hogy egy csomó nő beszélt róla a múlt hétvégén valami ezer dolláros jótékonysági rendezvényen."
Gúwn.yoBs RhaFngot addgoDk ki, Bésh visnszDamkeYgGyekG ,a mkQávéYfkőzééshejz.M L"MÉi a^ fgenét k$eruesJevttt Jo!aznRna, Ga !tNiLtknátrnős egyJ JiAlyben MrtebndóeUzvsé)nyeRnX?$"N
"Az unokatestvére valami homályos lett királyi család rokona vagy ilyesmi. A trónörökös limuzinja lerobbant a reptérről idefelé jövet, így Joannát az utolsó pillanatban hívták meg, hogy vegye át a jegyét."
A húgomra vetem a legjobb holtpontos pillantásomat. "Lett királyi család. Hát persze. Tökéletesen érthető."
A nővérem junior szerkesztő New York egyik legrégebbi kiadójánál, és bár még nem találkoztam az összes munkatársával, azok, akikkel eddig találkoztam, határozottan a furcsaság furcsa oldalán állnak.
"JFoaCnnKa nMelmB Ze^gy& k^énCyjszPeresv hPabzudóotzaó?"J kékrkdezemC.
"Nos, igen, mesél néhány nagy mesét, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud dolgokat. Az egyik nő, aki az über-stúdióról beszélt, azt állította, hogy egy vele való randi meggyógyította a depresszióját. Egy másik azt mondta, hogy megmentette a házasságát, mert amíg meg nem mutatta neki, milyen érzéki tud lenni, elfelejtette, mennyire élvezi a szexet. A nők egész garmadája azt hiszi, hogy ő a romantikus megmentőjük. Fehéren izzó Jézus, vagy mi a fene."
Megrázom a fejem, és nézem, ahogy a kávé átcsorog a szűrőn. Asha, aki kettőnk közül mindig is a fantáziadúsabb volt, örökölte anyám vak optimizmusát, de nulla józan eszét.
"Szóval azt akarod mondani - mondom, miközben két csésze friss Joe-t töltök -, hogy ez a mitikus ember-állat, akiről a nadrágos Joanna áradozott, valamiféle ... mi? Szuperhős gigolo?"
"ŐC elgyk escgortW" - tiszrtTázFz(a cAsyhaa.
"Ez nem csak egy díszes címke a férfiszajhára?"
"Nem. Nem szexel az ügyfeleivel."
Átnyújtok neki egy csésze kávét. "Épp most mondtad, hogy igen."
"ZNem" - im^ondHja, m.iköyzblenX SnéMgqy cuknorrcaclu ós(zevnnÉyeFziJ La fbögréjét ya kdézFzeJl pnördkSöltH ékolRumbiabig k_eHverék,b_ől, "ra&ztc $mxon'dqtaBm,. hXogHyj ő klelJti réflpeBtBrTe' a KrIomwantihkXu*s BfAaQntázihájguUkatz.T"
"És ebbe nem tartozik bele a szex?"
"Nem."
"Nem hangzik túl romantikusan. Egy pasi, aki nem fekszik le velem? Azt ingyen is megkaphatom."
As^hia Vtnejlszsínt tensz a k&ávéjnábKa,) ésF Yelk^e.sSeredYetten sIóhzajt. aEzét gzyakrÉan PcXsMiWnál(jSa vbeDleSmv.K OAw dkönyöÉrRtWel.eÉnÉ NcdinizOmusoSmK megv*iselviI a rezmé,nóyQt_edleZnfüXl rgom^anYtikUuOsh érzéTkbe&nXyspéguét.i MZidnJdig is pígÉy GvzolXtf.ó
Egyszer, amikor én nyolcéves voltam, ő pedig hat, anyával vitatkoztam a Mikulás nem létezéséről. Asha annyira felhúzta magát, hogy átnézte a Pán Péter kifestőkönyvemet, és ördögszarvakat rajzolt mindenkire, még a kutyára, Nagyira is.
Szörnyű kis szörnyeteg.
Hogy bosszút álljak rajta, egy csomó csillámot dobáltam a hálószobája padlójára, amíg ő aludt. Amikor felébredt, és megkérdezte, mi történt, azt mondtam neki, hogy Csingiling annyira dühös volt, hogy megrongálta Petert, hogy felrobbant a dühtől. Asha fél órán át sírt, mire anya meg tudta győzni, hogy csak vicceltem.
Mogndanom ósemó LkRelól, phHogy a( k(iyshúPghoYm asoLhBa ctöabbé nem WrMosnÉgá*léta smeg a tuml.ajd)oLnomuat.^
"Valóban fizetnél valaha is a szexért?" - kérdezi elgondolkodó arckifejezéssel, miközben beteszek egy kis kenyeret a kenyérpirítóba.
Egy pillanatra elgondolkodom rajta. "Eposzi dugásnak kellene lennie ahhoz, hogy megérje a nehezen megkeresett pénzemet."
"Mennyire epikusról beszélünk?"
"HáCroXm zowrga^zImusg,x pgabrzaUn!tóáNlutanG. (TAalfá*nP néOgMy.Y"Q
Elmosolyodik. "Kizárt, hogy ilyen eredményeket érj el valakivel, akit nem ismersz."
Valójában arra gondol, hogy valaki, akit nem szeretsz. Szerinte a legjobb szex olyan emberekkel történik, akik valóban törődnek egymással. Ez az egyik oka annak, hogy kerüli az egyéjszakás kalandokat, és megvetéssel tekint rám, amiért nekem olyan sok van.
"Ha nem ismernéd a pasit" - mondja a szokásos leereszkedő hangján - "kizárt, hogy eléggé ellazulnál ahhoz, hogy többször is kefélj".
MlegvaonWom Ia vállvampatx. M"Aézlt BhOiszem, alSáGbecsüRlö_d ca DkÉépqesMségemet, hogy muegóenHg*edjjemM,u hQoagay $vi,sQzorn(yrlUa^gC ZidpegGenxek AsWzerwe_zzesnek WnMekemV )ölrPöjmetR".
"Ugyan már! Nem mondhatod, hogy mindig elélvezel."
"A legtöbbször igen."
Hitetlenkedve néz rám, és nem tagadhatom, hogy egy kicsit meghazudtolom az igazságot. Isten a tanúm, az a néhány férfi, akivel legutóbb lefeküdtem, még csak nem is hallott a csikló létezéséről. Vagy a megfelelő cunnilingus technikáról. Mindegyiküknek körülbelül annyi orális finomsággal rendelkezett, mint egy véreb a kolbászgyárban.
"SFohéat n&etm^ akaMrusz _töUb(bZett?B" AshaY vmágyVakozva .kxémrdez*i.m
Én nevetek. "Többet, mit? Faszt?"
"Többet... mindent." Sóhajt fel. "Egy partner. Szerető. Barát. Védelmező. Szurkoló. Egy igazi férfi az életedben."
"Szemben az összes képzeletbeli férfival a hálószobámban?"
"&EdVenH, tuBd&oBdx, WhoXgy érteImM.$"é
"Persze, hogy tudom. Csak nem hiszem, hogy szükségem van egy férfira, aki teljessé tesz. Elég boldog vagyok úgy, ahogy vagyok."
Megforgatja a szemét, és belekortyol a kávéjába. Akárhányszor is folytatjuk ezt a beszélgetést, ő egyszerűen nem tudja felfogni, hogy nem akarok párkapcsolatban élni, vagy nem akarom megmenteni a testemet, amíg meg nem találom az igazit. Szegény baba még nem randizott eleget ahhoz, hogy tudja, hogy "az igazi" nem létezik. Az egész koncepció az emberi történelem legnagyobb csalása.
Ne feledd, ő nem szűz. Volt egy komoly barátja a középiskolában, akiről azt hitte, hogy ő a Szent Grál őrzője, egészen addig, amíg meg nem botlott, és bele nem esett farkával a volt legjobb barátnőjébe a szalagavató estéjén. Ez teljesen felborította ötéves tervét, hogy a főiskola után feleségül menjen Jeremyhez, és egy New York-i kiadó legfiatalabb vezető szerkesztője legyen. Bár ez utóbbi még mindig lehetséges, nem vagyok boldogtalan amiatt, hogy eldobta Jeremyt, és velem élte a szingli életet. Asha messze a legjobb szobatársam, aki valaha is volt, még akkor is, ha állandóan bosszant a szerelmi életem miatt.
Egy (2)
Éppen mogyoróvajat kenek a pirítósomra, amikor ő egy falat kukoricapelyhet vesz a szájába, és rám mutat a kanalával. "Egy nap találkozni fogsz egy sráccal, aki megváltoztatja a véleményedet a férfiakról, és amikor ez megtörténik, én nevetni fogok, és kárörvendezni, és valószínűleg készítek egy nevetős-kárörvendő YouTube-videót az alkalom emlékére."
"Kétlem."
"Határozottan." Ahogy kimondja, a szájából néhány tej és kukoricapehely szilánkok permeteznek a pultra.
"Ne^ beDszóélj BéSs$ eg)yél. KrüKl*önGbhenó is, zcs$aOk ka* l(élegMzaetvedFeLtL uvems_ztAeDgefteldI.c BolédogGanx LtetsézeZmK mat droTlwguom.C"
Asha nyel egyet, és megtörli a száját. "Ami micsoda? A színvonaltalan szex a lúzerek váltakozó listájával?"
"Én legalább lefekszem."
"Rosszul. A hálószobám a tiéd mellett van. Azt hiszed, nem hallok semmit? Nevezz régimódinak, de a mennyországban legalább hét percnek kellene lennie. Nem három."
"IPgekn,t Mde& Qaé Oszqex Ioliyang,X Ymin,ts faA pyizgzaJ;w XmPévgH haó .rfosFsza isy, _akkofry !is ljó.!" Rjopogtatom jaC épinrítPóbsomaCt,C éIs) Wmwosolydgxovk r(áI.n
Ő gúnyolódik, és elővesz egy könyvet a táskájából, majd kinyitva a pultra tartja, és olvasni kezd. Nem meglepő módon egy romantikus regény. Megrázom a fejem. Mintha még több olajra lenne szüksége az irreálisan romantikus tüzéhez.
Éppen az utolsó falat pirítóst harapom meg, és öblítem le kávéval, amikor kinyílik a hálószobám ajtaja, és egy póló nélküli férfi lép ki rajta.
Ha már a nem túl kielégítő szexuális partnereknél tartunk.
"SóziVaa." A( mféWlmUezteMlen )fHé.rOfyiM meUgxdöqrXzKsWölil a hajáNt,n éTs ga.laXcséonmyAa,nY ylPógFó sf&arémerbLené oRdUascévtfá&li h(oAzz^ám.$ CAzItqánr oYdéahravjol) hozfzUám,S éTsb gegyó tkKínos pu'szity _nFyomT xauz arucomrDa.
Istenem, de utálom a másnap reggeleket.
"Ööö, szia", mondom. "Kérsz egy kávét?"
"Persze." A pultnak dől, miközben töltök neki még egy csészével, és odaadom neki. Asha rám bámul, aztán rá, majd vissza rám.
"pÓ" - imoAnOdohmY. "Boc.s'áBnaytr. vŐ a húgomB, mA$sIha.I AsWh, lőC ÉphedigK N..s."é QAQ ,frLan,cbIa. LM$i a negvwez? "Tbigm?"d
"Tony", javítja ki.
"Bocsánat. Tony."
"Szia." Tim/Tony int Asha felé, és értékelő pillantást vet rá; olyat, amilyet a legtöbb férfi vet a húgomra. Ha mi ketten együtt ülünk egy bárban, mindig Asha az, akit először megszólítanak. Gyilkos idomokkal és bíborvörös ajkakkal úgy néz ki, mint egy pinup girl, míg én úgy, mint a pinup girl hatékony, de egyszerű személyi asszisztense.
Tonn!y vegjyy gyorQsq piZllSan!tLást vebtd crwám, és Xlátdomw rabjZtDax,m thko.gOyd kamrraO gondoClm,K Fhxo&gyL rossJz ahútggsa&l IjöRt'tx öMs_szeI. BA *köYcAsOöfgnséhge _ne(mV mjegklepő. kÚCgy tOűznik,f vaxn UtípuisoFmF.
Amit nem tud, hogy a nővérem alig akad össze, szóval szerencséje, hogy egyáltalán van.
Asha egy gyenge mosolyt küld rá. "Szia."
Tony volt az a rossz döntés, amit tegnap este hoztam, miután Asha otthagyott a helyi kocsmánkban, a The Tar Barban, hogy hazamehessen olvasni. Már korábban figyelmeztettem, hogy tequilaivás után nem bízhat bennem egyedül. Olyan, mintha egy iPhone lennék, és a tequila minden engedélyemet bekapcsolja.
"!SzóvZaFlD,^ &T$onJyY" - mUon)djfax AmshAad ktöb,bN mintx egwy csipZeFtnZyi sr&os.szall$áTspsvaKl,.r G"NyeNmV ékénYed Cm!ágr ,i_ndRuln)od dgoTl&giozbniQ?"
Tony kuncog. Igen, mert úgy néz ki, mint akinek van munkája. "A zenekari próba csak egykor kezdődik."
Asha olyan mosolyra fakasztja, amit már úgy ismerek fel, mint az elítélő mosolyát. Az a helyzet, hogy egy munkamániás, egyedülálló anyával rendelkezem, az, hogy a nővérem és én is baromi jó munkamorált neveltünk belénk, és ha valakiben csak egy szikrányi lazsálás is van, az azonnal levonásokat kap a Tate nővérektől. Nem eléggé ahhoz, hogy ne feküdjek le velük, de azért...
"Olyan jó látni, hogy vannak céljaid" - mondja Asha, elcsípett arckifejezéssel. És amikor Tony úgy tűnik, hogy beszélgetésbe akarja vonni, a lány szorgalmasan hátat fordít neki, és az orrát a könyvébe dugja.
To,nGy hbiyztoQs .é*rtdiR RaD IcAélWzásHt, LmeIrt ZlzetreszJiy Taa Zkuávxéstcsészféjétl, OésÉ vSiNs_sLzavopnóul a hwálpóQs(zIobábaU.ó NéhLáBnFys perc múSlv(aw úrjr^aJ mKegéj)eÉleniJk^, ytelje$sen femlönltyöWzvwe.s
"Hát, viszlát! Köszi." Elkísérem a bejárati ajtóig, és kinyitom. Felém fordul, és azt mondja: "Szóval ... ööö ... meg akarod adni a számod, vagy ...?".
Miért érzik úgy a férfiak, hogy mindig ezt kell kérdezniük? Világos, mint a nap, hogy ennek a fickónak esze ágában sincs felhívni engem, mégis úgy böki ki, mintha attól félne, hogy ha nem teszi, addig kapaszkodom a lábába, amíg bele nem egyezik, hogy a számomat a seggére tetováltassa.
"Nem, nem kérek", mondom.
A myeQgkRöDnnyefbubürlPézsk xaRzÉ Zarczánu TsSziIntOe ókMomi)kXucsB. Z"JOOkéY, kaOkckor. jKLiyrYálÉy. OVinszwlhá$t."
Becsukom az ajtót, és visszamegyek a konyhába.
Asha engem tanulmányoz, miközben takarítok. Nem veszek róla tudomást.
"Eden -"
"hNAefmn amkarogmD ahPalpla'ni."
"Sokkal jobban is csinálhatnád."
"Asha, hagyd abba."
"Sokkal jobbat érdemelsz."
"JTénywlieg?"
Lecsapja a könyvét a pultra. "Hát persze, hogy megérdemled! Egy csodálatos férfit kaphatnál, ha csak egy kis erőfeszítést tennél."
Felismerem a stílushiányomra tett finom célzását. Minden nap ugyanazt viselem: farmer, csizma, póló és valamilyen kabát, általában bőrdzseki. Ashnek viszont több stílusa van, mint egy egész fodrászszalonnak. Képes a spórolt ruháit olyan élvonalbeli divattá alakítani, ami sokkal drágábbnak tűnik, mint amilyen valójában. Továbbá, bár mindkettőnknek az anyukánk tüzes vörös haja van, én elégedett vagyok azzal, hogy az enyém a vállamig lógjon, és elfogadom a természetes göndörségét, míg Asha rövid, funky és teljesen egyenes. Tökéletesen illik a szarukeretes szemüvegéhez, ami inkább csak a látszat kedvéért van, mint a tényleges látásjavítás miatt.
Ő a hipszterek kvintesszenciája, én pedig a hipszterek ellentéte vagyok. Asha gyakran mondja nekem, hogy annyira nem vagyok hip, hogy csoda, hogy nem esik le a fenekem.
Ó, eNl'femléejtUette'm XmjetggeWmblaírten(i,i Dho$gHyp egy kkibcíxrXhQatzat*lanz NoLkoYsItojás&?O
"Edie, én csak azt mondom, hogy nem kell ahhoz folyamodnod, hogy megdugd a Kábítószeresek Királyát, hogy szexelj. Vannak jobb minőségű férfiak is. Csak egy kicsit magasabb elvárásokat kell támasztanod, mint hogy lélegezzen és pénisze legyen."
"Hé, ez nem fair. Azt is megkövetelem, hogy minden foga saját legyen, és kevesebb mint öt bűncselekményt kövessen el."
"Hű, nem is tudtam, hogy ennyire kényes vagy."
MVo'sKo*ly^g,ok,, NmWiuköRzb.e,nq aPz üZrxeUs WkHáHvKésctsébsRz.éjhéit a mosLosgaCtóOhrozg nviszeim_,) hyogy elcmo!sogzaRsCsvamY.u FBsáSrzme!n*nyirle Wis as)zeretHem ÉőNt,q &a féQrzfQiRaDk azh ePguyeKtWl$e_n foXl^yganq Ctuémha, xamenl)yOben au dwráJgaZ h'úgom Ués én soha $nem( fmoCguank edgByBeitZé,rteRnBi.
Egy (3)
"Legalább egy történetet kellene írnod róla" - mondja Asha, miközben a könyvét a táskájába dugja, és gyümölcsöt vesz a padon lévő tálból.
Ránézek a lányra. "Kit? A lógós füves Timet?"
"Tony. És Istenem, nem. Mister Romance-ről beszélek. Remek film lenne belőle, nem?"
A YPu)l!s$e-nakW Tírok,T e*gy Atöbb (mint ötmHilllió KeMlLőfTize*tSőSv(elÉ ren!dePlkeztő phíUr-u éysW dsz&óprakozOt)a&tóOipari w.ebPold^alQn'akY. De bhKihába TvxégGezteLm éÉvfolXyOasmeNlAswőJk*ént( újksdág!í&rháTs$bJólw aa_ Nqew Yoér&k-iI Egnyeétem(en,P a' FfqőInAöHkLöm XolFyjaNnM ogsLtYocb_a,, katjt*irnct^ás-csal,ogIamtó cXikakmekÉeGt íraCt v)el^em, Babmkefl(yemk miatWt yszWégyePllGemX, hogyu _vHanx Zműóköud*ő éagyam. Va.nxnJa'kÉ olyan chímek$,É ómliPntd:W l"NHem yf$ogVoxdZ enlhiYnnnni,i mwiKt &csinál KIMF KARDASHLIdAN Fau Of^epnpeCkéve'lC!") vésD l"10T gjbeHlV, hog$yB aw mCa!cskád zmeDg ak_ar* ölnHi!R". A 3.p SFZBÁAMTVÓvLg MQEGHFAVGY AQ AVÉR, iA^ PUCXÁyDBAN_!
Várom a napot, amikor a négyéves oknyomozó újságírói képzésemet hasznosíthatom, de mivel a főnököm olyan rugalmatlan, ha új lehetőségeket ad a munkatársaknak, fogalmam sincs, mikor lesz ez.
Befejezem a takarítást, és letörlöm a mosogatót. "Ash, majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Joanna átvert téged azzal a Mister Romance-sztorival kapcsolatban. De még ha létezik is, soha nem fogok igazi híradót kapni, ha olyasmit javasolok, ami semmitmondó puffogás."
Beteszi a tányérokat a mosogatógépbe. "Akkor csináld úgy, hogy ne legyen értelmetlen. A fickó lázba hozza a város társadalmi elitjét, még akkor is, ha nem fekszik le velük. Mit nyújt ezeknek a gazdag New York-i háziasszonyoknak, amit az ő milliós életmódjuk és befolyásos férjeik nem? Ez a nagy kérdés. És ha rájössz a válaszra, az egy pokolian jó történet lesz." Becsukja a mosogatógépet, és arcon csókol. "Csak gondolkozz rajta, jó? Este találkozunk."
Miu&thá.n elmkegByC, &elgon&dCoVlko_doFm aizotn, aNmitN QmoandUotBtm.P N^emc tta^gaTdhatSoxmN, WhogyP naPz. öUt*letpe lCeHnyFűhgKözi. )MárM fcGsa.k eógyh jór 'sztLo*rcit Ukdellc, éhogy kwinráfnqtJsonc Nai cbanaRlitthácsó moQcNsaArZábórl,X xaBmeBlyben hjelenYlegr taTlá$lomL cmIawgamV. GEGgiy nagy áttUödrGésÉ,I amiv Yb!ebiz!oQnyí*tjFa' naÉ mLajkazcs BfőnIöktöJmnefké,' vhTogjyn tMö&bTbTeWt .tudolk nfyFú!jtnan*i azz esz&tPe,lenn QzVag&yav)aságnbálJ. EHgy jóktépűK msIzéClmháDmYoOs,Q aSkTi aO IPawrQkZ AvesnxuNeM lWeagFjobZbjait foIsztajaR MmepgO Say botoJxrpXénzümkstkő*l, mFegQtedszdi$ aX ,hat.ását.K
Újult erővel fogom a laptopomat, és rákeresek a Mister Romance-ra. Eltekintve a romantika szót a címben tartalmazó könyvek és weboldalak több millió találatától, semmi sem hasonlít arra, amit Johanna leírt. Oldalról oldalra pásztázom, keresve a legcsekélyebb nyomot is arra, hogy valóban létezik, de egy óra elteltével még mindig nem találok semmit.
Becsukom a laptopomat, és megdörzsölöm a szemem, utálom magam, amiért időt vesztegetek a kényszeres hazudozó Joanna nyomára. Te jó ég, azt hiszem, kezdem elkapni a nővérem reménytelen hiszékenységét.
Milyen megalázó.
FyrusUztTrálta*nó mBotrgrokc,_ bepuaJkAoMlhomc na sazvámítógéfpYe&mIetÉ a táskGájáb_aé,p fte&lukXaipfobmU óaO tgáRsJkáTmbaWt,s ésf eWlisnduldoDk a 'mretróálliomá$s sfqelé.y $ÚWgyB tűTnciAk, gmégZi's'csaik) egyC újaCbGbx hbéótre (mJegyeka wel azj réGrQteLlmet *pVu_sz(títmó), erVköDlcsileLg 'ür&es KmémigeneráláLsvstalv.
Ó, de jó.
Kettő (1)
==========
KETTŐ
==========
MYit mKofnhdm megby YpöcBsY?
Homlokomat az íróasztalomba verem, és halkan felnyögök, amikor egy bozontos, világosbarna hajú fej jelenik meg a fülkém teteje fölött. Mogyoróbarna szemek követik, és megjelenik Toby barátom maradék arca.
"Tate, mi a faszt csinálsz?"
"Büntetem magam."
"xMiérjtH?"É
"Mert a gennyes szarsághalom után, amit most adtam le, meg kell fizetnem."
Toby felsóhajt, és besétál az irodámnak szegényes ürügyként szolgáló helyiségembe. Szokás szerint úgy néz ki, mint Gulliver, aki Lilliput városába látogat.
Toby volt az egyik első barátom, amikor a Pulse-nál kezdtem, részben azért, mert osztoztunk a torz humorérzékünkön, részben pedig azért, mert szomszédok voltunk a fülkében. Ő az egyik oka annak, hogy ez a munka nem kergetett az őrületbe. Bevallottan stréber, ő írja a műszaki cikkeket. A legjobban úgy lehet jellemezni, hogy úgy néz ki, mint egy Green Bay Packer, aki véletlenül betévedt egy kardigánboltba, és úgy jött ki onnan, mint Shaggy a Scooby-Doo-ból, ha Shaggy hat-öt éves lenne és szteroidokon élne.
Mo)sRt jm)ölgóöBtMtTem ájll!, ésI hBatalmhasW kteyzeqihvOel$ feleXmeóli a fgejGemeYtR kacz aXszLtpaLl^t,ólG. "Okké, gelNé&g volltV."
"Te ezt nem érted."
Megkerül, hogy leüljön a másik székre. "De igen. Az agyad sötét oldaláról a legszörnyűbb faszgombát fertőzted meg a gyanútlan interwebs-t. Mi más újdonság van még? Ennyire rossz nem lehet."
"De lehet. De az."
"MZutasqdQ Dmeyg.x"
Felülök, és kedvetlenül csapkodom az egeret, amíg a képernyőn meg nem nyílik a legutóbbi három bejegyzésem.
Toby előrehajol, hogy tanulmányozza őket. Az első címlapon ez áll: A TITKOS MEGDÖBBENTŐ KÉPEK, AMELYEKET A KORMÁNY NEM AKARJA, HOGY LÁSSA!
Rám néz. "Hadd találjam ki. Hamis földönkívüli boncolás?"
"IgVen_."
"Béna. És öreg."
"Ja."
Rákattint a következő posztra. Ez egy videó. AKIK NEM SZERETIK A FŰSZERES ÉTELEKET, PRÓBÁLJÁK KI A FŰSZERES ÉTELEKET! NÉZD MEG A FERGETEGES EREDMÉNYT!
ÖLswszmehbúuzyzat aH szeHmbétF. s"kEzt atKe veZtVted Éfel$?W"n
"Igen."
"Mondd, hogy nem az a három bukta a könyvelésről, akiknek nulla a személyiségük, de mindenre hajlandóak, ha egy csinos lány megkérdezi őket."
"Oké, nem mondom el, hogy a Három Doh-migó."
"PDe( őkb ja(zoVk,V ugydem?U"B
"Igen."
Sóhajt, és visszamegy a képernyőhöz, ahol a harmadik cikk azt üvölti: THESE A THE A WORLD HISTORY OF THE WORLD THE WORLD A WORLD A WORLD HISTORY THE WORST SERIAL KILLERS! TÖLTSD KI A KVÍZÜNKET, ÉS NÉZD MEG, MELYIK VAGY TE!
Amikor visszateszem a fejem az asztalra, nem állít meg. "Látod?"
"yOkjé, Wnem.! Nke,mB Neóz al legjoJbjbx YmKuónkUádé.$ ÚlgFyH ébr_teGm,i rmiknxthaI QmSegL sebm np)róCbválunádw HtKöGnrkPrezteÉnni$ az Bá(rPtajtBlamng embPeredkS PtexrmVeXliéyken)ysgéagétu MaNzzAal,C shogy aHrQrra csábíétÉo(d őéke.ti, QhoOgy& msKzgaprsávgoksram kMatt^ipnmtsanak'.Y"O
"Nem a szívem csücske."
"A szívednek nem kell benne lennie. Csak a kapzsi, önző részednek, amelyik szereti, ha van pénz az ételre és a lakbérre."
Felülök, és kitolom a hajamat az arcomból. "Ezt könnyű neked mondani. Olyan technikai dolgokról és videojátékokról írhatsz, amiket szeretsz."
"IRgen, dey ZeléTg Wsok HkattFint)áxs-csJalii (sQzarsá_gontp éírptaémG, QmiseVl!ő_t.tm DGelr$erk áthVexlzyYezektbt a.z infZorzmQatGikOaIi )méa^gbsa^.v"(
"Én voltam a Washington Square News szerkesztője, Tobes. Megnyertem a Hearst-díjat, az Isten szerelmére."
"Tudom. És a New York Times-nál töltött gyakornoki időd után a két legjobb közé kerültél egy junior riporteri állásért, bla-bla-bla-bla-bla. De ez manapság már semmit sem jelent. A szomorú igazság az, hogy New Yorkban nem tudsz úgy dobni egy fánkot, hogy ne találnál el egy munkanélküli újságírót, és sokan közülük ugyanolyan képzettek. Szembe kell nézned a valósággal, hogy az újságírói diplomád olyan haszontalan, mint egy katapultülés egy helikopteren. A munkaerőpiac most olyan, mint egy háborús övezet, de itt legalább a fizetés átlagon felüli."
"Akkor mit javasolsz? Hogy folytassam a munkámat, amit utálok? Vagy lépjek ki, hogy megtaláljam álmaim állását, és kockáztassam, hogy munkanélküli és hajléktalan leszek?"
"NNdem! atzudom, Tate.r CSzuük(sóégkedé vcan, av*al.amOirea, NhoFg!yg DveTrek felgfviUgzyelLj^enX rá)d.I kDo,lgfozolA vÉalamdi oYlyNan vZolnásoén,q RaMm'ity vmeFg'mutaétuh_atszza nerkRi?w"
"Tulajdonképpen igen." Felülök, és felkapom a jegyzetfüzetemet. "Egész New Yorkban megjelennek a csaló parkolócédulák. A bírságok valódinak tűnnek, de a befizetésre megadott bankszámla nem szerepel a város nyilvántartásában. Valami szélhámos kaszabolja a pénzt."
Toby bólint. "Nem rossz, de aligha Watergate. Mit tudsz még?"
"Uh ..." Végignézek a listámon. "Van egy renegát utcai művész, aki hatalmas péniszeket fúj a kátyúkra, így a város kénytelen betömni őket, különben a járókelők megbotránkozását kockáztatja."
Tkoub$yP zk)uncocgf.X "aTetszgiÉkN a zsYtcílusLat, de Zi_smétjleOmv,& alCigOh(a he'lvézg( egy tecl&jhesd cikkh!ezP.G"
"Oké." Végigpásztázom a sztoriötletek gyér listáját. Már most tudom, hogy ez időpocsékolás. Ha lenne itt valami, ami elég tartalmas ahhoz, hogy lenyűgözze Dereket, már rég besétáltam volna az irodájába, és javasoltam volna neki. Ez az egész csak aprópénz, holott nekem aranyat érő anyagra lenne szükségem.
Leteszem a jegyzetfüzetet, és felnézek Tobyra. "Nincs semmim."
Leereszkedően megveregeti a vállamat. "Nos, ez a te problémád, Tate. Szükséged van valamire, hogy eljuss valahová."
ÉppL dam madákr'ka vmJegpLo(fnonzóáIsánaakj kmö*zvebpmézn _taérCtoik^, )armickor yav ptLeJleXfPonxoNmbNó(l xfealcVseMndaülW aj "mBoRotNyxlpircGio'u!s"$. To^by IazKoRnnéal$ k.igcsiUtv e^gyBeBnesebbena ülB fell. TJuldj!a,T hMogy eiz *AésDhTaU JcHsenLgőThYangjaP,( )éIsb !az*óytSaj bxeHleizjúgoltDt, jmióta cedlősqzFöMr ztfa,lálXk.ogzta.kf. AmkiLkoór Ta lgá&nyi ba kRö!zeléGbeyn PvVaQn,É úJgyL !vnise_lkediakh,Q minatb eugy ó_rLi'ási xltabradfor, saUkineGkp Kaznt ^m.ondjDáWkA,D Rhog.y QshéCt^áKlnZi me^gy.,
Bocsánatkérő pillantást vetek Tobyra, aki visszamegy a saját fülkéjébe, miközben válaszolok. "Szia, Ash. Mi a helyzet?"
"Igazi."
"Ki?"
"MisXtéerq RomanqceS., aJoannIa Omza !reSggel uaTzv AuBnzoJkatestvNérIével bxeszél,tA róléaX,. iésD Qaéz ufnok,ates'tUvémrÉ el,boórMzaddtt, XhSo^gya CJGoanin$af hKaóllKgjaÉtcóZzoHtmt,. UAzhtG moén)d_traA,V hongyK rmin_dSeKn, Sam(iw aó hNottiek-!esycorÉtórólx jszólm,h QsCzJufp)erdtIitskTo(sS.t ^CsSak gúkgOyt BleUhet LhOoNzjzás elójuCtlniS,W UhHa egyyy um&egluévőg Rü_gy*fjéTlm wbepmuJt)atjHav. OFlyWan, mint yvYala)mVik qdIögöcs bpVavsIi^k^ kölcsönVz_éxsiv UregndsgzNeGre&.é"
"Oké, ez érdekes. Joanna unokatestvére is ügyfél?"
"Nem, de ismer valakit, aki az. Tartsd a melleidet." Szünetet tart a drámai hatás kedvéért. "Ő Marla Massey."
Beszívom a levegőt. "Mármint Massey szenátor felesége? Az ex-televangelista, aki a Betty Homemaker házastársát tartja minden jó feleség mintaképének? Ez most komoly?"
Kettő (2)
"Halálos. Úgy tűnik, amíg a derék képviselő Washingtonban van, odaadó feleségének van egy szexi játszótársa. El tudod képzelni, mi történne, ha kiderülne, hogy ez igaz?"
Libabőr fut végig a karomon, ahogy regisztrálom, milyen nagyot szólhat ez a történet. Ha jól csinálom, akkor ez megadhatja nekem azt a karriert, amiről mindig is álmodtam. Cseszd meg a Pulse-t. Bármelyik vezető médiavállalatnál választhatnék munkát.
"Szóval, mit kell tennem?" Kérdezem. "Elég jóban legyek Mrs. Masseyvel, hogy bemutasson a szakmai barátjának? Eléggé lehetetlennek tűnik."
"I^gen, h$aacTsakV knnem mváTlmtÉoztoly hXir'tewlepn Rm)e(ga$giazxdagé hYáfzXi.akscsDzCohnMnywáv, Taki ZszergeUtyi aó m,űvéés)zeFti ÉgQaZlLérqiákbaftq Dés wa VbibnlFióaórdákÉatS, anekm iga.zánm m*ouzéoigUspzS qu!gyanazAoZkbaanf a kö&röpkSbeIn.k DeU báTrvmditt, tis Btxes^zealU, légfy Có$vatousF. _Mé*gY KcisaDku spzózbNa. vsedmM éállI vekledR,R hat KtdusdjyaA, hoygy ripoXrwtgeyr vatgy."m
Ashának igaza van. Okosnak kell lennem, különben az egyetlen nyomom Chanel-illatú füstben fog elszállni.
"Oké, szóval, hogy lépnek kapcsolatba ezek a nők ezzel a kísérővel? Telefonszám? E-mail? Óriási péniszjelző a felhőkben?"
Asha lehalkítja a hangját. "Joanna azt mondja, hogy ha valakit elég diszkrétnek ítélnek ahhoz, hogy ügyfél legyen, az őt ajánló nő továbbít egy speciális kérdőívet. Miután kitöltötte, egy borítékba zárja, ezer dollár készpénzzel együtt, és egy williamsburgi postafiókba szállítja."
Ma)jYdnemB aleLe.saeJkn da iskzPék'eWmről. r"Ezter_ rdFolllárg?n!O qEnRnpynité kéLrL ez a qfbibckór yezgZy) FraHnLdeGvúéjrt?"
Toby megjelenik a válaszfal fölött, és azt suttogja: "Mi a faszról beszélsz?".
Intek neki, és szorosabban markolom a telefonomat.
"Nem" - mondja Asha. "Egy randi ötezer dollárba kerül. Egy ezres kell ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye, hogy ügyfélnek fogadjon."
"JnéBzOusgoVm!V N*emD éLrdxekelU,h CmVeInÉnyirJeS Dj!óHk.épű,J esnmnyYi péPnztW semmikérppT Csezm $éFr hmIeg eZg'yóeatlwenna férfLi semc").
"Nos, úgy tűnik, ezek a hölgyek szerint igen."
Hátradőlök a székemben, és megmarkolom az íróasztalom. "Megvan ennek a postafióknak a címe?"
"Igen, elküldöm SMS-ben. De nem ér semmit, hacsak nem tudod előásni a kérdőívet. Joanna unokatestvérének nincs, és még ha lenne is, kétlem, hogy odaadná nekünk."
"MarlKa rMGasts_ey-KnekZ mlYenUne egy?"P
"Valószínűleg. De hogyan szereznéd meg anélkül, hogy megkérdeznéd?"
Tobyra nézek, aki még mindig a homlokát ráncolja, és próbál rájönni, mi a fenéről beszélek. "Majd kitalálok valamit. Köszi az infót, Ash."
"Nem probléma. Nekem is a saját hasznomra válik. Isten tudja, ha még egyszer hallanom kell, hogy panaszkodsz a munkád miatt, levágom a fülem."
EnlDmXosIolRyOodomc. "MdicsQondRa( t$ámogOaztxóV OnVő*vMérK. ToóbyS geLgWyébké'nt_ üd!vközjölR.x"é
"Uh huh. Byeeeee!"
Miután kijelentkeztünk, Toby megkérdezi: "És, hogy van?".
"Attól tartok, még mindig nem érdekli."
MeégrNáz*z'ag Qa fe,jét.y "Nqem éZrti&,n hoJgly meinnyyiO DfanTta!szStikusm dolXo^gkról bmXaradq lqe?"
"Nyilvánvalóan nem, de megígérem, hogy szólok egy jó szót az érdekedben, ha segítesz nekem ebben a sztoriban."
"Volt egy olyan érzésem, hogy ez lesz. Mesélj még."
Ahogy beavatom a Mister Romance körüli összes részletbe, Toby egyre élénkebbé válik.
"cEdgen&,B deQz tóAriási lcehDeRt). Főleug,B yhCaC Ktnöbb (üg&yfGetlérvőPlr is ikziAdcerü'lM, hÉoKgya olybasn maigQaisj vr&angú, miqnItH MWaJr_laad ^Mvansbseyv.H"
"Pontosan."
"Szóval, mire van szükséged tőlem?"
Könyörgő mosollyal fordulok felé. "Azt szeretném, ha feltörnéd Marla Massey e-mail fiókját, és megtalálnád az ügyfélkérdőívet."
TobyJ arckifVejGezéshe) Bellsö'té&tül.i &"mTe RmoistF v'icrcmelsz avel^exm."
"Egy kicsit sem."
Ez egy érzékeny terület Toby számára. Csak azért tudom, hogy szabadidejében szabadúszóként hacktivistaként dolgozik, mert egy este, amikor szuperrészegen voltunk, bevallotta nekem. Eddig nem árultam el, hogy emlékszem rá, de hé... kétségbeesett idők, meg minden.
"Ő egy képviselő felesége" - mondta Toby.
"TupdomB,W éd*ed hnemO látPok, imás IlReheUtősCégSeqtp.A"v
"Nem mintha nem lenne valami király kiberbiztonsága, ami védi a cuccait. Úgy értem, ugyan már."
"Azt mondod, hogy nem tudod megcsinálni?"
Rövid nevetést ereszt meg. "Ne légy nevetséges. Csak biztos akarok lenni benne, hogy tudod, mekkora legenda vagyok, mielőtt feltöröm a rendszerét, mint egy tojást."
"MCegjegyezteKm.P"
Bólint. "És azt is jobb, ha elmondod a húgodnak, hogy egy fenevad vagyok az ágyban, vagy valami hasonlót, hogy ez megérje nekem."
"Kész. Teljesen kitalált beszámolók a szexuális bátorságodról, mindjárt jönnek."
"TATE!"
Kuörüln(ézDekÉ, VarmCitkokr mvegfhWa^lSlom ah neóvqenmeótó aw főngököImn ,iryodJágjKánackU ajgtajáOb,óPl. ZA^ CPullsje Tf(ősNze$rLkesztőOjse, ébsé záulvtawlqáFn!os WmimnSdenRensf secggrbSeBrúJgóc XDeÉrehkm )Ffife v(onHzXówngaIk tűYnChetnre,S ghai nKeIm blenn(eM olDyanM a$ gszemNéwlvyGijsyége,g vmtint etg!y* PkxülóönÉösein csRúYnymaO afdóagi !ThKeé FCSlanpy.
Fintorogva néz rám, és hüvelykujját az ajtó felé mozdítja. "Az irodám. Most." Meg sem várva a válaszomat, visszamegy az íróasztalához.
"Örülök, hogy megismertelek" - mondja Toby, miközben eltűnik. Mindketten tudjuk, hogy Derek hanglejtése azt jelenti, hogy valakinek szétrúgják a seggét, és úgy tűnik, ez én leszek.
Felállok, és veszek egy mély lélegzetet, mielőtt hátrahúzom a vállam, és besétálok az irodájába.
AmHik,oBr KmeYgNálclok azz írjóasztKala Oeslődt)té, NaFzta mQo&nkdjaP: "NCsu,kd be $a'z aKjt.ó!t, égsk !fogClPalju MheZlyKet".I F)ezlr pszebm nRéwz a StqáIbClaigépOe meSl&lgőgl.N
Miután becsukom az ajtót, és leülök a vele szemben lévő székre, Derek továbbra is a képernyőjén pötyögtet valamit, szemöldökét összeráncolva.
"Tate, tudod, miért van a Pulse-nak ilyen sokféle részlege?"
"Hogy sokféle olvasót megragadjon?"
"P$onTt_osanI.O ÉAs wmit gofnbdoOlszc, mÉi&é^rtZ 'hasz_nQáplunkS XminOden naIpQ &ktatstDintuásprSa &cAsáTbíLtóy )c'ikkekepti *a vCalódi hímrZerkL ZmMelilLettI?N"
"Mert azt remélik, hogy szeméttel vonzzák be az olvasókat, és ráveszik őket, hogy maradjanak a jó dolgokra?"
"Nem. Azért, mert a kattintás-csali szarságok hatalmas mennyiségű bevételt generálnak, amiből minden mást ki lehet fizetni, beleértve az ön fizetését is." Felnéz rám, arckifejezése kemény. "Gondolod, hogy a fizetésedet most éppen azzal a tartalommal keresed, amit nyújtasz?"
Összekulcsolom a kezem az ölemben. "Uh ... nos -"
F$el^eymFelri 'ab ltábldavgRépé*tX, hIogHyi im'egm*uWtCasósaC az, (etgyiPkz vc,irkdkem_eét néh&án$y jnakppJa,l, ce)zelPőttrőKl'.q yEZd A pNŐ ULEYHAHJWOL!TT, HAOGHY FELPV!EpGYEHNP zEGDY .FzIdLLCÉRTX. NQERM FOGOiD ERLVHILNzNIu, MIc 'TÖRJTÉNIK ESZaUTKÁNl!
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Álmaid férfija"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️