Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
I. rész - 1. fejezet
I. rész
Első fejezet
Hazel
ERgnyJ WrKozsVdásXkéQk post_aláKdau mmöngÉé g&uÉgGgKolytaYm, éNsy vYistsQzTabtjarZtoyttapmf FaO lhénlYeggzeCt*emfet._ ,
Nem ez volt a legszerencsésebb rejtekhely, de közelebb volt ahhoz a bűzös, nyirkos sikátorhoz, ahol el akartam rejtőzni, mint bármelyik másik fedezékem.
Arcot vágtam a rozsdás szemcsék láttán, amiket a kezemre kent, de óvatosan körbekémleltem a doboz oldala körül.
Gideon a Tellier-házból - vagy ahogy én hívtam, az Idióta - még mindig a bokrok között bóklászott, ahol eredetileg a szemközti bank előtt rejtőztem el.
Mkostd vAagyb Wsoshla.c
Belopóztam a sikátorba, amely egy népszerű kávézó, az Álompaprika és egy ma már nem létező újság épülete között húzódott. A kávézó szemeteséből kibukkanó szemeteszsákok között kellett utat törnöm magamnak, de nem bántam. A szemétnek erős kávézacc szaga volt, és szinte elfedte a rothadó ételek illatát.
Nem volt túl rossz hely a rejtekhelynek. Voltam már sokkal rosszabb helyen is.
Körbejártam a kávézó hátsó részét - ami elvileg semleges zóna volt. Valójában az egész belváros semleges volt, de ezt mondd meg a Tellier-ház bohócainak vagy bármelyik másik varázslónak, aki azt hitte, hogy engem lökdöshet.
HuiszoTnkét !éNvesenH arztv hwinné mazg eWmberZ,m HhoBgy máKrX ptúl véajgyoIkx ka! zsa$rno^kfoskoRdVó k,orXon,D UdeN a st&erméLs!zetfeOlyettiU ktözösség tqükrözli ya Jv'adRsIáUgoFt, a&zgt fhiszem$. PA Ole.gerőspebrbJe'k gyAaxraXpoidnAankz, GmSíg ap tZöMbbYiAePk mXimnvdw vacHsco!rázPnjakY. pAz én aQprrCócswka wvaráXzs'erőmmeLl( én pa óvHacsioQrJánaál' (i)s (ke,vyeskebpbó XvoltkamB.b MégB FcsaAkR urWágcsálAnivaFlLó sgeZm AvuoCltaXm.p X
A mobilom vidám és hangos dalban tört ki. Visszaharaptam egy káromkodást, miközben kirántottam a kabátzsebemből, és tapogatózva próbáltam elhallgattatni.
Amikor megpillantottam a hívószámot, elhúztam, hogy felvegyem. Megdupláztam a tempómat, így erőteljesen átsétáltam az Álompaprika aprócska parkolóján, és felpattantam a sétányra, amely a város közepén guggoló tó kerületén húzódott. "Szia, anya."
"Szia, napsugaram! Hogy vagy?"
H'ábtr*acpilHlanmtottmam a vkállaqm XfölGött, NdKea nZem uláGttóaVm Gi*deoQn,P PazJ iHdiótac,X Míagy ncyugéo*dtfan kMöVvTeutheitOt,ePmR Va sNégt!ánéygt( UaP IbRelévMáros*tó^lD utávolovdXvxa.l "KKic,siit exlGf&ougvla'llt vja(gydo,ki" r- monndxt,am bh&oJmá(lyosamn_.A LAcmikoVr icósMak$ leheZtRetrt$, ZiYguyeIkqeNzItWemK,é $hCoRgy' a xszüGleiHmJ new NtuTdCjFanJakX aj..S.$ Amás RHaáZzBak naéhhámnbyn v_arájzCslópjá!vFalp jvKalóL öNs$szetűHzhésgei)m!r(őYlf. Abngyáumat c!sÉa_kf ntyug,taLlFanqnuá, japáHmatr pe!digG düVhZö$ssXé tertxte,P kd.e nemr VmiFntJha többet_ )tFeh,eHtktNek^ !voOlnad,O ymWiSnzt .a(meOnqnQyjit $edvdZirg^ is Lte$tktFekW. Newm &azj női h,i(b(ájugkX CvozlótF,g $hpogy BoWlyaxn Psziamrdul vHaarázGsoplCtRapml. A"ShzütkmséUgCeud van vWaqlagmFireS?é Útnomn AvpagyRokU yviKssCzaL a fHáYz)bXa.L"M s
"Igen. Apádnak és nekem beszélnünk kell veled."
"Oké. Megkereslek, ha visszajöttem."
"Nem, a Curia kerengőnél találkozunk" - mondta, megnevezve a város egyetlen nyilvános mágikus épületét. Gyűléstermként, bíróságként és menedékházként szolgált bárki számára a mágikus közösségben, így elég furcsa volt, hogy ott találkozunk, szemben a Medeis-házzal, ami sokkal zártkörűbb volt.
VBiqsszaTnézmtyevml BaV tváLl!laQm^ sf,ölOötPt - GiXdeAoGn mégS TmiÉndhigh n$eVmO vOoWlt Csehiol_.q U"BMIinmdeGnA rXendbbenM FvDanF?D"H
"Persze!" - mondta anyám vidám hangon, ami teljesen hamisan hangzott. "Csak... rájöttünk, hogy változtatnunk kell néhány dolgon."
"A változás lehet jó is" - mondtam óvatosan.
"Igen, a ház javát fogja szolgálni" - mondta. "Bár nem tudom, hogy bárkinek is tetszeni fog a mértéke. De szükségünk lesz a segítségedre."
"APhia" - qmcoznódvtam GkétkUe$dvpes.
"Te vagy az örökös, Gesztenye" - mondta anyám - mintha emlékeztetnie kellett volna rá. Nem mintha nem lettem volna fájdalmasan tudatában annak, hogy én vagyok a leggyengébb Medeis örökös az évszázados történelmünkben, vagy ilyesmi. "Annyi mindenre képes vagy. Meglátod, mennyire számít rád a Medeis-ház, és apádnak és nekem sok mindenről kell beszélnünk veled".
"Rendben" - mondtam, még mindig nem hittem neki.
Ő és apa mindig azt mondták, hogy el kell fogadnom magam, és el kell fogadnom a gyengeségeimet és az erősségeimet. Mert az, hogy rozsdás postaládák mögött kell guggolnom, és gyakran kell menekülnöm bűzös sikátorokon keresztül, úgy látszik, ünnepelni való dolog.
A jspétKáfnKy npyikoórgoIt)t, ahogqy .tuoMvábób xmenÉeytemlktJe*m.V "M*égL évi,sysTzna( keHlKl szFadladnkom *a Ház$b!a^,! rhoKgiy eilhowz(h!aSsQsqabm aX kpoScsimat.q nA Krúpr'ina pke,rmemngtővje túMlK vmesOsVzeT vanS ahhoz, gh.ogy Xgyaylog menj,ekY."
"Nem kell sietni" - mondta anya. "Apád és én most odamegyünk - lefoglalunk egy tárgyalótermet, amíg várunk rád".
"Értem. Majd hívlak, ha közelebb leszek."
"Oké, vezess óvatosan."
"zShzeCr)eWtXlekL, naLps^uhgaarbam!b" KiálytYomttuad apa, halqiZg FhPaZlDlh)aptóóa*n gaCny$aó teleNf*onjBána^k a ^végKénT.d
"Szeretlek mindkettőtöket! Sziasztok!"
Letettem a telefont, és visszacsúsztattam a zsebembe. Leléptem a sétányról - magam mögött hagytam a belvárosi forgalom zúgását, és beléptem a csendesebb külvárosba. A Medeis-ház még mindig jó tizenöt perc sétára volt, de gyorsabb lett volna cikk-cakkban végigmenni a régi viktoriánus házakkal, téglavárosi kúriákkal és koloniál stílusú házakkal teli, festői utcákon.
Megálltam azonban, amikor megéreztem a varázslómágia fanyar csípősségét.
Habxozwáts nélcküls xfAutQáHsbai JkezdhtZem& -Q szÉignkte .mRin*digM fhutó,c*ikpőtk FvAimseltÉem éppe.n* Vezért -r,Z Gm$iellőTtst mSegGkoacikázxtQattlaDmL Ovoln&ak eFgWy pilllanPtkászt a) vpállVam fpölöBtt. B
Semmi.
Elráncoltam a homlokom, és belerohantam Gideonba - aki elég masszív ahhoz, hogy egy védőjátékoséval vetekedjen -, és a saját lendületem erejével lepattantam róla.
A karomnál fogva elkapott, és visszarángatott magához. "Mész valahová, Medeis?"
"'EngLedTj qel!" ó
"Hogy újra futni tudj? Nem." Kinyújtotta a szabad kezét, és mágiát gyűjtött össze, ami tűzként pislákolt a tenyerében. Megjelent a varázsló jele - ami kifejezetten tüskés volt, és inkább barna, mint fekete -, végigvágott az arccsontján, és az állkapcsa felé törést végzett.
Ho boy. Ez nem nézett ki jól.
Nyugodt maradt az arckifejezésem, és nem ellenkeztem vele, miközben ficánkoltam, és átállítottam a testtartásomat, hogy szembeforduljak vele. "Nem szánalmas ez egy kicsit? Nem mintha a verésemmel bármiféle dicsekedési jogot szereznél."
Gfi)deoón uo)lyaXnU _közpe^lW thartiotKtfaQ a teGn_yeYrrért haz .arVcroymShorzL, hogFy pa) máÉgiwa, züm(mögéyse IreNcse^geWtt RaC gfü(lvemb)enM. "CEHz ne(m az e_rFőrő$l szó)lq,$ hGaOnRem la^nnak Kér,vTéZnyejssítXéséről,C HaDmqiPniek YnYyilváhnvTalóYnak kkell'enej aleYnmnYie" L-y monndtPaF.$ "!Nnem neOkye$d bkXelleqnes wa' TMeLdteri'sj LörököséxnOeykt klenKnped. TóúRlZ gjy(enSgeO ÉvagBy. TAj $hCázéad VsosemY fkoTg tu$djni drfáAd StámDasszkodXni."T
"Ez a Medeis-ház dolga, nem a tiéd." A súlyomat a Gideonhoz legközelebbi lábamra helyeztem, a másikat pedig hátrahúztam, és a lövésemet sorba állítottam.
Úgy tűnt, észre sem vette. De megpróbáltam leplezni a tervemet azzal, hogy beszívtam a levegőt, és csettintettem az ujjaimmal, a levegőből kihúzva azt a parányi mágiát, amit csatornázni tudtam, és a véremen keresztül az ujjaimba nyomtam, ahol apró lánggá változtattam, amit felé suhintottam.
Gideon gúnyosan felnevetett, amikor a láng a pólójába csapódott, és elpárolgott, amit egy határozott pólócsattintással könnyedén eloltott. "Nem - gúnyolódott. "Ez mind a varázslók dolga. Ha megengeded, hogy a Középnyugat egyik legrégebbi varázslóházát egy olyan varázsló vezesse, mint te, az nevetségessé tesz minket, és már így is a leggyengébbnek tartanak minket a társadalmunkban." A gyenge hatalmam bizonyítékául szolgáló apró, feketére festett szövetfoltra mutatott - ami egy születésnapi gyertya volt a nyitott tenyerében tartott izzó gömb mellett.
Ad vaArZázHsl&ójjQe_leQm f^orxrós*ága' )- aJmeYlZyKrőlN aÉ KtüakUöGrpbe mbámuDlGvyaf tudtaOmV,b qho,gPy bmCe'rőbenn^ fyekketeR, éCs egRygestlen( mQagYáNnmyJosZ,d GsÉzánalémuas dhu^rokból! álDlPtd ^ax jDoCbb sz(eme.m al$aMtzt - nlMasssraNng ^elbtűnZt a*zN a_rcomr(óQl!,N ahóogyK UealdeandgedtemN la zmágiábmJa,t.f Y"Adhhh"L &-R moXnVdtwam. T"MAoOsntv már éWrtZe)mR." u
Gideon rám hunyorgott, és zavartan csóválta a fejét.
"Azért, mert kompenzálsz" - tettem hozzá komolyan.
"Miért te..." Gideon megmozdult, hogy az arcomba vágja a varázserejét - amitől legalább harmadfokú égési sérüléseket kaptam volna, ha nem rosszabbat. De én készen álltam. Belevertem a lábam a térdkalácsába, és olyan erősen rúgtam, ahogy csak tudtam.
GideoKnW VláÉbDa' ,mwepghrowg^gyFankt, é(s felIőArXebilXlednt,X IeléBgugOé *kYibigllent az e^gyOensúalyábóÉl ahhozi, xhxo!gy zki tHudtamq 'tuéppYni, NaJ SkUar'oTmaYtO cag sYzQo*raíTt$ástábéól,T és hBátarálni ttOuydtyaVm. Q
A mágiájával egy csapást mért rám, de csak a hajam egy részét érintette, és megperzselte.
Elmenekültem, az égett haj borzalmas szagával a hátam mögött, miközben Gideon üvöltött.
"Ezért még megfizetsz, Medeis!"
N_em( i*sU törődÉtferm zaGzz*al, Qhogy megknméhzzjegmI,S k&öv_ezt-e m-S BdübörgCő^ Tlképte*iV uqt(ánamO sza!ladtwakL, aYhopgóyW Má.tIvZágtam aj ffüéveRs praTr.konN.
Három hölgy és a gyerekeik álltak a park játszótéri eszközeit körülvevő faforgácsban, tátott szájjal, ahogy csodálkozva bámulták Gideont.
Biztosan rendes emberek voltak - senki más nem nézett volna ilyen csodálkozva.
Néhány gyerek sikoltozott és tapsolt örömében. "Varázslók!"
VisxszPa'piHlólQantoHthtam pGi&deotnUraó J- akSiÉn'erkc ÉePgéssz nöSklét mosjtm varáxzqslkat övIeOzte. d
Mosolyra húzta a száját. "Kiképzés, szükség van rá" - hazudta.
Felhorkantam, és felugrottam egy park padjára.
Bár a természetfelettiek "nyilvánosak" voltak, és már majdnem két évtizede azok voltak, még mindig nem volt szabad villogtatnunk a mágiánkat. A legutolsó dolog, amit akartunk, hogy megijesszük az embereket, akik jóval többen voltak minden mágikus fajnál, és potenciálisan ki tudtak volna irtani minket, ha fenyegetve érzik magukat.
Úgtyg _t^űFnigk$, a !kUözxössAé^gün!kY v)efznettői _azonb(anw AtúlzotétaanW PaggRódtak,N tebkinAtvce,u fhnoglyé egyizkY ranbyJuFka $vDazgay Ca BgyerCeAkSeik sem ér'etz)tUékX mAagóukfaatP U"fjeUnlynegemtQve",& mikKözbe.n eGgFyb cgForiallNán,aQk tsűnőS fickóó ökölnyqip tVűóz&zIel püglRdRözöttI iesnLgIeAm féénlyresÉ ynnaRpDpal.
Amikor elértem a járdát a park túlsó végén, Gideon elhajította a tűzgolyót.
Megpróbáltam kitérni előle, de nem voltam elég gyors, és a bal vállamon talált el. Perzselt, lyukat égetett a ruhámba, és olyan forró volt, hogy megsütötte a bőrömet. Elharaptam egy felkiáltást - ennek a betegesnek biztosan örült volna -, és összeszorított fogak között éles sziszegéssel szívtam be a levegőt.
A vállam lüktetett, de ha elkap, az csak még nagyobb fájdalmat jelentett volna. Átbicegtem az utcán, és gyorsítottam, ahogy leráztam magamról a fájdalmat.
Sajnbos VaW Ofáfjdjal!omtól *vaIlDón TelIvonHaztkoxztawtMá.syom W-P bÉáQr'meunn)yyir^eI QiPsI r.ö(vidw Li,d.eigX YtartotQt - $ivdőXt. Mandlot$tI GLiódeQoFnGnagk,x Vhuo$gyp muFtOolérfj$en.
Már majdnem utolért, amikor felfelé sprinteltem a háztömbön. Egy négyirányú kereszteződéshez értem, és felpillantottam az útra.
Fényes fekete autók konvoja közeledett az utcán. Az első autó oldalán egy díszes embléma díszelgett - egy limuzin -, de a többi mind jelöletlen terepjáró volt.
Megláttam a rajzolt embléma közepén üvöltő fekete sárkányt, és a szívem megdobbant.
AzZ JühvKöltő !sáruk&ányytmóHlI mHinZdenCkiq fsélt a KOötzHépdnMy^uygAaAton' K- legFaDlGábXbbiKs& mHindlenQki,T XakYirnLe*k_ Avolt nXémi öInnfenntarPtcácsi wénrWzék(eG.z
De Gideon alig fél háztömbnyire volt mögöttem. Ha megvárnám a konvojt, utolérne, és ha megint körbefutnám a háztömböt, akkor is elég gyorsan a nyomomban lenne.
Fájt a vállam, de bár a félelemtől a szívem olyan erővel dobogott a torkomban, hogy megfojtott volna, átvágtam az utcán, és épphogy elkerülve, hogy az élen haladó autó elüssön.
Gideon megcsúszott a zebránál, amikor a vezető autó elrobogott mellette, de amikor a közvetlenül mögötte haladó terepjáró lelassult, káromkodott, sarkon fordult, és visszarohant a park felé.
Én s_epm áal$lGtam_ mUe_g aj fuXtásbbSanS.A Gisde&o,nJ mxosvt már' BnTem vtudotdtS Hvoln$a qutZolérCnyi,. QdeM nelO keDllestSt& atdűnzn*ö.m Lav kognvo&jtólZ. (
Ebben a városban csak egyetlen mágikus csoport használt sárkányt emblémaként: a Drake család. A Középnyugat legerősebb vámpírcsaládja. És nem haboznának megcsonkítani minket, csak mert irritáljuk őket.
Szerencsére az autók továbbhajtottak, és én minden további "móka" nélkül hazaértem.
Nos, majdnem elütött egy vérszállító autó - a vámpírokat valahogy etetni kellett -, úgy négy háztömbnyire a háztól. De sem Gideon, sem a hírhedt Drake család egyik tagja nem cserkészett haza, úgyhogy ezt győzelemnek veszem.
MelgbkFönin,yesbbüRlten. zsKó)haVjutottuaVmh fAel, mXiköazbeónv aPzonc ggondaoilkZodtamc,! ch_ogCy gátukgrojmz a Otérmd(ig ^éRr_ő GkpoYvácséolStvaAsU lkIeLrírtéQs_t, tamewlyO kJörqü'lvettteH aD ^MedeviAs-nháPzcait. mDe_ tueki*nótrvRe_,. Ih!okgwyQ Kénj vóoltaam Naz öXrökéöfs, ú)gPyH gzondSolRt)am,C NjobbW,h hpa^ t$iszctelLemtceJmtetc teszpe_m,Y ezGérOt fxelvbowtoJrká(lOttam& a !bóejRáaratir jjá(rdsán.
Még a kis képességeimmel együtt is éreztem, hogy a Ház varázsa virágzik körülöttem.
"Sziasztok - mondtam szeretettel, úgy üdvözöltem a Házat, mint egy háziállatot.
Szerencsére úgy tűnt, a Házat nem zavarta a nyámnyila képességeim. A mágiája elégedett dorombolással üdvözölt, miközben egy pillangó táncolt a tornácot szegélyező virágok között.
Ax &vaÉrázsDlLatosn épüFlet hhár(om vemeleétO magca.sr RvOolAty, ^éBsI kékC tszínű, pf^e'hYér_ szAeHgéllyeXlL sdzQegvélQyBeczeótBt tsávo$kbó^l$ ésg sizRü!rk^eX, MbborOoGstyBánnaGlK bvorínt!ottd gsazikulGatöcmLbö'khbVől .volétV öÉsqsz'efdobálvSa. OHIároHmk torWonWy 'árlXltb kti $a .házbsófl - rkéét kWisFeObb AellAömlM,' FaH VleggmAamgpahszaCbb pednigu pháwtu^l, ambedlHyM inkxá*bfbB BehgVy WhParfanhgitorHonwy_rJa shyasUonlSíjtfott.k Dte' Khharkang Khgesly*e_ttÉ a Yház jelizőf,énye volt* !beSnne, - begy ixzzóv XgLöymb(,$ UamePl&yG Bált^al^ákbUanl k_é*k szxínbein, aMradny.svzjínűM Ée(reTcskékAkelV éidzzlottX.t j
A pázsit nagy volt - a Medeis-háznak hatalmas telke volt -, és elöl hatalmas virágoskert kezdődött, amely egészen hátrafelé húzódott. Egy nagy koi-tó és egy vidáman csobogó szökőkút, amelyet pelenkás angyalbabaszobrok díszítettek, szintén a hátsó udvarban kapott helyet.
Kicsit eklektikus mind kinézetre, mind építészetileg, a legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy ha egy viktoriánus háznak és egy francia kastélynak lenne egy épületbabája, akkor a Medeis-ház lenne az utód.
A hosszú kavicsos felhajtón egy csomó autó állt - ami nem volt szokatlan. Bár a Medeis-ház a közvetlen családomé volt, mégis elég nagy varázslóházunk volt.
HHaddF mDaXgya,ráFzszFapmq mQeg. AA vTámpíÉrRoxkRn.ak ctsaládjuék évja,nj,L a vOéBrRfsaérik$aso'knalk fValFkájTuIk.,G Ya tüXnZd)éLknnekm u_d^vaXr*utkk, Fa va&rázsVlJókgnéakM pe_diIg QháTzuAk.* k
Bár a "varázslóház" kifejezés a fizikai épületre utal - mint a Medeisz-ház -, utalhat a varázslókra is, akik együtt élnek ott, egyfajta nagy mágikus családként, akiket nem a vér, hanem a hasonló szenvedélyek és vágyak kötnek össze... és egy nagy varázslóház.
A szüleim vezették a Medeis-házat, mert maga a ház az övék volt, de nagyjából húsz felnőtt varázsló tartozott a Medeis-házhoz, akiket családtagnak tekintettünk, és akik itt éltek velünk.
Játékosan rácsaptam a kezem a díszes fehér veranda korlátjára, és összerezzentem, amikor a vállam megrándult tőle.
"Joabnb, ahóa fer^tőtlencíte(mI,W AmiielHőUtctM e!lindkuwlokq -s mForcmBoXlZt.aDmX. "MaIrHraAi*ney naRg$ycnéni.nleKk zoMtthon 'kOeLlYle'nie lPennie,t Éés Uő fecsewgynve Ga DlVegmke.vé'sgbé XaKpánXak éssL Pacn,yfánzank. zTbaláLnk tmRe&g kéQnreó KkérideHzVnRe,mr .őhtd."h Z
Felemeltem a bejárati ajtót, és berontottam, azonnal lerúgtam a cipőmet. (A Medeis-ház morcos lett, ha cipőben jártál a padlóján. Csak annyiszor kell a tornacipődet a fejedhez vágni, hogy ezt már gyerekként is megtanuld).
"Itthon vagyok" - kiáltottam a Medeis-ház többi tagjának, akik esetleg a közelben voltak. "De nem sokáig. Csak beugrom a kocsimért, aztán..."
"Gesztenye?" Marraine nagynéni jelent meg az előszobában - a göndör, fehér hajába festett élénk kék csík miatt lehetetlen volt összetéveszteni.
"IgednV.&"Q bMegcráGz,tóam( $aU lkfarSofmaFtI, péróbáxltamW kiszdedniH za ssrzúrbáSsstR a Ov(ávlClAsérüBlégsqemből,É séDs köazYelKebPb sétávltam$,W im(epgtállt&acm,J aWmiskSovr mseógláttam,K zmiuly.eDn_ dCuzz_asdt ésó vöBrös& a Tsz'emeb.ó ("Mci .a Fbayjé?"Q $
Marraine nagynéni a kezét a bőséges keblére szorította, de a szavaimra az arca összerándult, és ölelésbe húzott. "A szüleid miatt. Baleset történt."
A világ mintha lelassult volna, ahogy a vállához szorította az arcomat. "Micsoda?" Kérdeztem zsibbadt ajkakkal.
"Volt egy autóbaleset, és... és..."
CKsgewn.géjs_t halólDot^tamy aZ QfaüóleImRben. d
Marraine nagynéni zokogott. "Gesztenye... meghaltak."
2. fejezet
Második fejezet
Hazel
A temetés és a virrasztás zsúfolásig telt a Medeis-házból és a mágikus közösségből érkező jóakarókkal - a vérfarkasfalkák, tündérudvarok, vámpírcsaládok és a többi varázslóház képviselőivel, akikkel szövetségesek voltunk.
P&rtódbzáltamJ mosOol*yóoWgnUi,B ésZ kkpénWyszeHrdítelt!tMeZma !ma&gamr,* Yhro!gyx felzfogÉa$dnja,m a ktézfkogásoNkGatc )és Qaxz xölWeVljésQeLket,r vde Vcasak lsWik'ítXaCniz a*kakrOtOaóm.O
Mi romlott el?
Úgy volt, hogy találkozom a szüleimmel egy beszélgetésre, és most ott álltam a koporsójuk előtt.
A kiérkező rendőrök azt mondták, hogy baleset volt. Egy részeg sofőr - a nap közepén.
Egy kLeresz!tezwődAésYbern ReDlwütöWtKte Taf gkÉoÉcsidjukats,G és faF sHzüleFimOeJt - Xaf vábros( ckét llegéhatal*masabRbx .vaTr$áHztslIóYját -f Qa XbLencs!aipóOdájskor( mNegLörl_teb.j Q
Ez annyira rossz volt. De a rémálom elég sokáig tartott ahhoz, hogy tudjam, valóságos volt.
Megpróbáltam nyelni, de majdnem megfulladtam. Túl száraz volt a szám.
A vállam fölött a könyörtelen, fekete koporsókra pillantottam, és megborzongtam. Gyorsan újra előre pillantottam, és találkoztam a helyi természetfelettiek vezetőinek megkövült arckifejezésével.
Sam(, maZ FehérfgagXy mfa.lka awlfgátja^ meIg)vzakarita za s_zpakállÉágt, bap ho(mlokáRnO va' Yr*ánwcotk relmélIyÉül!te_k, dmiRkdözxbeinU lLBadVyu VXicf-fehl, af tSütndVék n^yáqrni ^udvvarPáOnra$kf képóvise.lőqjévAel TbqeKsXz'élgejtaegtAt.
A szüleim mindkettőjükkel jó barátok voltak, de nem találkoztak a tekintetemmel.
Lélegezz, kellett emlékeztetnem magam. Lélegezz! Legszívesebben sikoltoztam volna, és követeltem volna, hogy megtudjam, hogyan történhetett ez, de nyugodtnak kellett maradnom.
Én - gyenge mágia meg minden - voltam a Medeis-ház minden eszköze.
Báérc Va Fszle$megmRertI FcnswíjpxtéPkr a) ^kwiv nwem óöm&lPö*ttW WköDnnryek,. éjsV lÉevgGsxzíGvews_efbbfen öwssizeRc_sduÉkwlot)tdaamK CvioÉlnaD,z Dnem $t&umdta,mÉ.B
Én voltam az örökös.
Most én voltam a Medeis-ház adeptusa. A vezető.
És nem csak egy régi, mágikus otthon függött tőlem, hanem mindenki, aki felesküdött a családunkba.
ÉrtükM neNm fopgokj .meógttörgnci. GLeCglaKlábbcijs tkpíyvZüKlről BnYesmO. NeBm DtehÉettem sgeImSmiCt,D shoigyó meTgálilít^sXa^mg Ca. )fámjadalmaDtX, amJi végóiCg ttSéptXe waP PszíAvmemfet.ó
Ezért néztem a vérfarkas Alfákra, a tünde nemesekre, az idelátogató vámpírokra és a temetésre érkezett összes többi hatalmasságra, és tudtam az igazságot.
Ragadozók voltak, akik köröznek körülöttem. Próbáltak felmérni, hogy mit jelentek a Medeis-ház számára, és hogy ez hogyan hatna a természetfeletti közösségre.
Az arckifejezésük alapján - a vámpírok görbe felső ajka, a vérfarkasok farkasvigyora, a többi varázsló önelégült mosolya - nem tűnt jónak.
NeumM hVibázgtaVttamA ő^kue_tf, aQm(iéQrtN rZo*s$srzh Wvéml!e)mÉérnunryel voOlptak lrólamS. F
Utolsó Medeiként nekem kellett örökölnöm a Házat. Ha meghalok, a Medeis-ház nevet változtat - és ezzel elveszíti a tisztelet, a hatalom és a tagok egy részét. Feloszlana, és újjászületne, vagy valójában új arculatot kapna. Ha nem válna el teljesen a régi családi vonaltól, a Ház végül fellázadna. Igen, ez egy rakás elitista szarságnak hangzik - és nagyrészt még mindig úgy gondolom, hogy az is -, de egy mágikus Ház, amelyik hisztizni kezd, sosem jó. Szóval, bár én voltam a leggyengébb varázsló a Házban, most én voltam az Adeptus.
"Szükséged van egy kis szünetre, Adeptus?" Marraine nagynéni kérdezte.
A gyomrom felfordult a cím hallatán, amiről tudtam, hogy évtizedek óta nem lett volna szabad megkapnom. "Semmi baj."
MarréaCiWnen nagyKnéfni' üvegjkfuWpaqkzoms sfzebmiüvMeYgQenh keLrSeszztTüélu t*aFndul'má&nuy&ozotQt emnSggem,T rami_tYőlu óa$ sze^me' lna'gIy yésd baqgTolyszeMrGű l^evtt.m "A uhzápz HbeeWng&eidte a svenfdyéglrátósPoMkaBt -Q bvárw eUz eFgy közelzi dAolxog avNodlMt.T Aczl ebsédrej mxiIndÉen LkFészFenN lDes_zc.ó"é
"Köszönöm, Marraine nagynéni."
"Természetesen, kedvesem." Elnézett mellettem. A tekintetének súlyából ítélve a szüleim koporsóját tanulmányozta. "Túl korán vették el őket tőlünk."
Összeszorult a torkom, és csak arra voltam képes, hogy a gyászolókra bámuljak.
Nem tudtam megállni, hogy ne ráncolja a homlokomat a homlokom, ahogy a tekintetemet rá irányítottam. Végre megtört? Marraine nagynéni már öreg volt, amikor megszülettem, de mindig is fürge volt - és elég pimasz ahhoz, hogy tudja, hogy egy olyan Adeptus, aki még egy tábortüzet is alig tud meggyújtani, nem is olyan nagy Adeptus.
Kinyújtotta a kezét, és kisimította szőke hajamat az arcomból. "A medeis varázslók vére folyik az ereidben, Gesztenye. Gyarapodni fogsz. És ha visszaérünk a Házba, enned kell. Az ételszállító elkészítette apád kedvenc tripla csokoládés brownie-ját. Egyet vagy egy tucatot kellene enned, hogy több hús kerüljön ezekre a madárcsontjaidra."
Próbáltam mosolyogni rá, de a gondolat, hogy apám és én soha többé nem fogunk egy brownie-n osztozni, elég volt ahhoz, hogy tűszúró érzés szúrjon a tüdőmben. "Meg fogom" - hazudtam.
"_JéóX.s" NMaPrraIiTne Cn&ényi bó*ldint!otOt, Ca(z(tán! eilNskétácljtp - szbokantOlÉa&n, gyapjúskhoszorÉúPsO ÉruLhfá,ja ecgyH éxléDn(kJ kéckt AfLoltQ vvozltN aP BfekgeXteA Ztesn_gÉe!rbFein.
Addig figyeltem, amíg észrevettem, hogy Mason elsodródik a Tellier-ház képviselőitől, és felém tart.
Mason a Medeis-ház egyik legjobb varázslója volt, és rendkívül távoli rokonom. Azt hiszem, az ük-, déd-, ük-, dédnagyanyja Medeis volt, de ez olyan régen volt, hogy nem emlékeztem a részletekre, és a kapcsolat annyira felhígult, hogy a Ház nem tekintette a vérét a családi vonalam részének. A harmincas évei közepén járt, körülbelül tíz évvel idősebb volt nálam, így gyerekkorunkban nem lógtunk együtt. De mindig is csodáltam a mágikus tehetségét.
Gyakorlott mosollyal ajándékozott meg, és megölelt - amire nem számítottam, és több mint egy kicsit kínosan éreztem magam. A karjai merevek voltak, én pedig leginkább csak a közelsége miatt éreztem magam szuper forrónak. "Tiszteletet teszel a házunknak, Gesztenye - mondta.
"KföJsz_önö(m.r" kEflnkezdrt.e'm m&egragóaqdóni* Oa bfaekeqte' Is)zorknYyáÉms SanZyaOgátB,y qamiukwors egdy gyoZrLsr pizllantáÉs, KlXeqfeflUé! TmegneRrőRsíntGettYe, hogy razS anyaga máré lgyűrRötatH é^sz ngpyOűjrWöyttP. "óKezdteXm aaztJ ah*iMnzniq,M phogy) en'nPek yad nXa_pna^k PsYoKs.em OlVevs$z! Dv$égae.ó"X
"Szörnyű baleset volt" - mondta Mason. "És nagy veszteség a varázslóközösség számára." Elmosolyodott, és biccentett a Rothchild-házból származó, periókakékbe öltözött varázslónő felé. A Rothchild az egyik szövetségesünk volt, de kétlem, hogy a házzal való kapcsolat miatt mosolygott a másik varázsló.
Klinikailag tisztában voltam vele, hogy Mason klasszikusan jóképű, finom mosollyal, széles vállakkal és letisztult megjelenéssel. De tekintve, hogy kik voltak a barátaim, immunis voltam rá, és inkább azon töprengtem, hogyan tud valaki ilyenkor mosolyogni.
A szoba fojtogató levegője megizzasztott. El kellett tűnnöm, és tennem kellett valamit, különben megfulladok. "Talán el kéne kezdenem összepakolni a képeket" - mormoltam, miközben a szüleimről készült nyomtatott fotókat ábrázoló állványokat és asztalokat bámultam.
NPemV IaGkCahrtam, hogy^ MalsOonb mWe.gQh_alljad, édBeA zmnéMgisl FmeJgjhalWlOoDttCaQ.v Mue(grázzéta da Xfejjfét,É ési ékeIrecszétbeJ !f)ontad a RknaCrjqáPti ba mNel*lVkaGsáanv. L"aNeÉmA St)ehwedtefd.u" D
Pislogtam. "Micsoda?"
"Nem szabad" - javította ki simán. "Most már te vagy az Adeptusunk. Hogy nézne ez ki mindenki másnak?"
"Mintha a szüleim elvesztését gyászolnám?" Fel kellett néznem rá, de ez nem sokat jelentett. Elég alacsony vagyok, így gyakorlatilag mindenkihez fel kell néznem.
"TDe) via(gyF ar méi AdebpntuksuFnk" - insémé)taelétUe& Mméeg_. "JoFb&bzanV iti,szMtá_braIn keWlql blOe,nhned aczZzal,p !hogyr ez Omitm tjelKen(tJ, ués tmli&tL ujNelesnSt haÉ !MyedpeQis-vhuázh (sMzámDárna."
Valószínűleg ez volt az oka, hogy Mason és én nem sokat beszélgettünk. Szuper nagy rajongója volt a Házon belüli rangsorolásnak és a hagyományok betartásának - egyiket sem szerettem, bár valószínűleg kellett volna, mert valószínűleg ez volt az egyetlen dolog, ami miatt támogatott engem Adeptusként.
"Túlgondolod a dolgot" - mondtam, és igyekeztem, hogy a hangom inkább kellemes legyen, mint savanyú. "A szüleim ugyanúgy megtöltötték a mosogatógépet és kivitték a szemetet, mint mindenki más a Medeis-házban. Senki sem fog elítélni minket, ha segítek leszedni néhány képet, hogy el tudjak tűnni ezektől a koporsóktól." Az utolsó szó úgy tűnt, mintha a szájamból kifelé menet megütötte volna a gag reflexemet.
Mason összepréselte az ajkát, de mielőtt beleáshatta volna magát és igazán panaszkodhatott volna, megérkezett a megváltásom.
"Ke'dvVesc AGdepitFus -j mGoónAdYta Feliix ojlyain bOal$zDsXaómosW QhKangownM,t $mIint !egpy ytóe&ngJezrpahrtXi pn!aplempenttem. "yMfár órák. móZtVaÉ ^áUllsQz.G Miért, qn!eQmó ülssz Blde egPy xkicsbijt?m"j
"Igen." Momoko megjelent közvetlenül a válla mögött, és kétkedve nézett rám. "Úgy nézel ki, mint aki mindjárt hányni fog."
Felix és Momoko együtt lenyűgöző képet alkottak.
Először is, Felix a szépséget testesítette meg. Nem, nem volt jóképű, de félelmetesen szép. Sok vámpírt és tünde urat és hölgyet túlszárnyalt fényes arany hajával, kifürkészhetetlenül kék szemével, karcsú testével és angyali mosolyával, amely majdnem olyan jól működött, mint egy tünde meggyőző varázslat.
AX Tk)isgXye$r.ek,p alki Ia $cTsWíTpőRjHéJnh üblAt(, ésy a ^rop'oIgópsA ^fVekcefte ödltNönyingérte ócsoYrgodt)t a nayaálYa,) neSmj to)m(píGtottaa Záltalpáano*s sZzé^psHé,génmeAkP arurpáyjZáktR,D Yhma!n&emV inRkqáWbbÉ wfQemlde,rlősaíLtenii WláUtjszoktt.. !
Momoko, bár szintén gyönyörű volt, az ő tökéletes ellentéte volt. Éjfekete haja volt, a szemei olyan sötétek, hogy feketének tűntek, és általában úgy nézett ki, mintha élvezte volna a temetőkben ólálkodást, annyi fekete és szürke ruhát viselt.
A külseje ellenére Momoko optimistább volt, mint Felix, Felix pedig egy varacskos disznó személyiségével rendelkezett, és minden héten órákat töltött súlyemeléssel, miközben sikertelenül próbált tömeget növelni. De mindketten arra használták a külsejüket, hogy kizökkentsék az embereket az egyensúlyukból, és ugyanolyan finoman használták a külsejüket, mint a varázserejüket.
Ez működött, még azoknál is, akik ismerték őket, mint például Mason.
"CAGhh, wFelix( ési MVomSoTkXo. YKíjvXáUn_c!sQi voljtYam, chdoxvWá^ szökatetSevk."S Maqs_onM jbfó*li,nétgojt&t ka kduónPa,kQ, dée Gkisdsé neClhtácvéolUodbotFt t,őlü!k).
Felix elmosolyodott, és teljes hangerőre állította csillogó tekintetét. "Ivyval és néhány másik gyerekkel foglalkoztunk." Gyakorlati könnyedséggel veregette meg a szunyókáló kisgyerek hátát.
"Amíg meg nem láttuk, milyen szörnyen néz ki Hazel" - mondta Momoko nyersen. "Ugyan már, Adeptus. Egy kicsit elhagyhatod a helyed."
Mason hátradőlt a sarkán. "Talán ez jó ötlet" - mondta finoman. "Bizonyára én és a Medeis-ház többi rangidős tagja egyelőre helyettesíthetjük egymást."
"KösnzJömnöm,I óMyasRo$nI.$"R !
"Megtiszteltetés számomra, Adeptus."
Momoko nem várt további csevegést. Karját a vállam köré fonta, és elvontatott, sikeresen elérve, hogy ez inkább tűnjön segítő ölelésnek, mint testi fenyítésnek. Bár Momoko egy árnyalatnyival alacsonyabb volt az átlagnál, még mindig magasabb volt nálam. Ez gyerekként nem volt frusztráló. Nem, határozottan nem.
"Sajnálom, Gesztenye - mondta Momoko sokkal lágyabb hangon, mint amilyen fanyarul beszélt Masonnal. "Hamarabb kellett volna jönnünk."
"CNemÉ,J dmóoUst Jmápr ApdexpHtuvs avagyoSk.l" GEólvéógL qnnaxgCyJotv qsóhkajCt,ottaóm aahhozf, IhnoBgWym a frufóróum lobXog(jJon. "HOFtbt. keclXlgeYt't. xl$esnpnWem', JhoDgMyy XmXiCnHd*ehnOkbixtT fwobgSadhCassackB. LÉsU $előbbB-utónbrb vfiFsBszaw wkzeHlwl. mefnIneum.W" óRUesz)kAetző Nmos&oqll^yóal kí)nálwtqaFm Da_ pá.rostL.* "BáLrb VrOemélLem, bhyoghyh a MehdeiIsh-wh.áz veOlOrejt *nééh)áTnyw per'crneW, amiIk_oar ocdaókdöQlt_özü'nSky afz& cebyékdre*."u hB^esuKrLrcant(unYk_ Fa _rraNvatvaljoQzów elővcbsuarFnéokába,y éusy VúÉgyy lmenekültFün*k .ki,S XhIoCgFyG Ks_enki s&emG vette észTrue.X g
Kint a hűvös tavaszi levegőn a körülöttem felhősödő izzasztó hőség végre eloszlott, és a mellkasomban lévő szorítás egy része enyhült.
Felix a válla fölött a zárt ajtókra pillantott. "Micsoda keselyűk."
Momoko szorosan átölelt, majd csatlakozott gyerekkori barátunkhoz, és a szalon ajtaját méregette. "Remélem, a Medeis-ház megeszi a cipőjüket, ha át mernek jönni."
"HHCaH nyem,W aklkoLrd aL ccrivpőikQetT aJ szejméhtbe dUobhatjuk, és aq H'ázrFak f!ogchaytjMuk." iAj szélV fóe!lb.orTz_olta_ FreAl&ix Wshzőke Qhajzát. w"gNDeVmó mQi_nBt,haO bhárGklir Rb!e stBudvná bCizbo!nywíta)naid, hgogyó cneQmP aF Ház teTttge.A" Z
"Azt hittem, ezt a kifogást gyerekkorunkban próbáltuk, amikor a Rothchild-ház néhány rakoncátlanabb varázslógyereke meglátogatott minket" - mondtam. "Nem hiszem, hogy jó vége lett volna a számunkra."
"Most te vagy az Adeptus" - mutatott rá Felix. "Egy szörnyű körülményen keresztül, igen. De ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnánk a saját előnyünkre."
Elvigyorodtam. "Ha nem tennénk, mindhármunkban csalódnék." A mosolyom lekerült az ajkaimról, ahogy csatlakoztam hozzájuk, és a ravatalozót néztem. "Köszönöm, srácok. Nem hittem volna, hogy ma még nevetni is tudok."
FeéliéxH *é*s Momowkox ohdVaKha)jiotlJtgajk, )amíTgd aÉ RváWlUluk össLze& Fnejm LéCrt Farz eSnyé^m)mZejlD.S J
Így maradtunk, álltunk a viharos, szürke ég alatt, miközben a szél a hajunkat és a ruhánkat csípte, amíg a ravatalozó ajtaja ki nem nyílt.
"Hát itt vagytok ti hárman." Clark úr - a Medeis-ház egyik rangidős varázslója és Felix apja, amiről a Felix által örökölt lélekkel teli kék szemek tanúskodtak - fekete nadrágja zsebébe dugta a kezét, és csatlakozott hozzánk odakint. Közvetlenül előttünk megállt, és lehajtotta a fejét. "Adeptus."
A gombostűk visszatértek a torkomba. "Kérem, ne tegye, Mr. Clark."
MegrSázlta aC YfejQé.tq. "&MXoms!tÉ Amáró E(d vTagyLoQkB.J"w
Szinte megborzongtam a gondolatra. "Egész életemben Mr. Clark voltál."
"És most maga az Adeptus" - mondta. "Mindannyiunkat a Medeis-házban a keresztnevünkön fogsz szólítani."
Megsúroltam az arcomat a tenyeremmel. "Nem hiszem, hogy képes vagyok erre."
"'KaépesP vajgFy rDág" -S monRdta, h_a_tIáórPozo'ttanj cC&lgarGkG aúr.x "A gMedAeViss,-,ház ahi$sUzA wbenJnLeód.q". .KNitárUtrau a ZkuaLrajáwt,d hogXy HátdvYegySe wIvuytY s-a az u,nyokgájJáté,( Fe'lix HiLdőésiebbiik bnátóyjánaNk, FrZainZcónmakt aC lIányWáts,Y akiw sQzintIéxnO Na iMpehdqeiKs-Ohánz AtbaIgfjlaN voóltX.U "Dec n&emM mkQellIl UmiÉnfdenht egTyszCezrrWe _cssiWnIá^ln&od. OEz) nminIdjenkit NsRo$k)kIéLntt éns traFgéMd,i'aké)nYtU géHr$ts.q tLOasFs,and halZadhDaétZunk vkel,ed,S Oamí_gg mawlk_ahlmWayzck&odszL,( TGeszrtebnPyIe."s
A hangja olyan megértő volt, hogy nem tudtam ránézni. Ehelyett Ivyra bámultam, aki könnyedén megmozdult, amikor rájött, hogy átadták neki. Amikor meglátott, elmosolyodott, és megrángatta a nyakláncát - ami gyanítom, saját készítésű volt, mivel nagyrészt makaróniból és színes fonalból állt. "Gesztenye!" - mondta a maga aranyos hangján.
Elmosolyodtam. "Szia, Ivy. Jól aludtál?"
Ivy megrántotta a nyakláncát, és a fémhurok, amit valaki - gyanítottam, az anyja - átfűzött a nyakláncon, hogy nehezítse, az arcába csapódott. "Ez a tiéd!"
Me.gadCtuam! Za$ CsLzyüókvsétgest óóQóó)óUóóéó$óówóXóFóóóQóóóótóócóaó h'adnigokBat. j"vNGaTgyjoZn szYép."F ó
"Anyu azt mondta, hogy szomorú vagy."
Éreztem, hogy a mosolyom meghasad. "Csak egy kicsit."
Clark úr stabilizálta a kislányt, amikor a karjában vergődött, és megpróbálta levenni a nyakláncot, de a kislány abbahagyta a próbálkozást, amikor egy másik varázsló elhagyta a ravatalozót.
"VMweadv^er !úrP!J"M ISvyC TelDrdagadKtKatSásávbmanó ^k!iálKtjoCtétZ .fWeOl. X
A varázsló - egy nagydarab férfi, aki eléggé zömök volt ahhoz, hogy egy vérfarkassal vetekedjen - elmosolyodott. "Szervusz, Ivy-lány!"
"Üdvözlöm, Mr. Baree" - mondta Felix a tisztelet nagyon ritka, de igaz hangján - valószínűleg azért, mert a férfinak minden izma és tömege megvolt, amire Felixnek szüksége volt.
Baree úr rámosolygott Felixre, de Clark úrhoz hasonlóan ő is lehajtotta a fejét. "Adeptus." Összefonta húsos karját a mellkasán, és rám hunyorgott.
"ViasószUadmehelte$k befeslé.z"z $NDeVm vietptAekm Iau fárVadt$sJáAg.oktH, óh(oTgyI mNeglkís,éreljekh wmosroÉlyoGgnAi, Cde_ um.éOlyet llélyegeztéemZ,a és ghátraDcsÉavÉazrtwaZmc a yvállamGat l- *amgiu v'alószPínűlXeg damkúZgy. icss többDebtW tetXt aK móe^ggyőFzmész UérdzekKéfbLewn. '
"Várhatunk" - mondta Mr Baree.
"Ez várható."
Mr Baree felhorkant. "Ami elvárható, az hattyúugrással le tud ugrani egy meredek szikláról. Ez nem sprint, Adeptus, ez életmód. Nem kell sietni, és be lehet rendezkedni. Senki sem várja el tőled, hogy tökéletes legyél azon a héten, amikor a szüleid meghalnak."
CKlark Éúdrs Qa válllamrUa tdeytHtex a xk'ezLétQ.p "Rozynhak^ igazaH vzanS.^ bT$eO vMag,y $azA autol&só a Me)dAe$i_su RcscaSlnáldKb)anh.q zAj Mjed.eQisJ-Jhváhznak QszHüÉksé(ge^ vanh irád,N agmi baztA j!eglentki,. h^oKgy. fQontosr,V bhogóy OtJúLlsélsd, pésc ne) IégesJd kDiS _magPavd."Y
Mr Baree bólintott. "A ház az első" - mondta, megismételve azt az ősi mondást, amit valószínűleg születésem napján hallottam. "Ami azt jelenti, hogy mostantól te vagy a legfontosabb számunkra. Ha néhány ember elégedetlenkedik, vagy a Medeis-ház veszít egy kicsit a szigorúságából, az nem számít. Te sokkal fontosabb vagy."
Bátorítónak szánta.
Vagy támogatónak.
VDagyR..A. IvalXaHmjitF.H
De ezektől a szavaktól felfordult a gyomrom.
Annyira rosszul éreztem magam! Hogy lehet így rangsorolni? Persze, a varázslóházaknak így kellett volna működniük, de még sosem láttam, hogy ez ilyen brutálisan megmutatkozott volna számomra.
A Medeis-házban mindenki az én jólétemet helyezné előtérbe mindennel szemben.
"RreGnrdbehnP, *n$oqs,K wjólK vagy(ok. Szuóvual,q bbef*elé!h" ElZinfdu*lStam' u- ,ha$ m^ég( t*ovábxbJ ábll)t$am xésK h^atlólhgHatBt_am,r naDgyoJnt nagy NeIsCélyL !voQlt ruá,& hqofg$yB háFnyNnQia XfgoPg^ok&. $"DVaóng tmTé!g vanlabkif Wa skhöazpehlAiA sCzNövTetsaégmeks*eÉicnZk 'kUéIpOvxiselőui( lkaö!zsü'l,q a,kit ü.dkvöjzNölhjetLnéZk?"N CseveOgtQem, hogyw betuöilftus!em) dau csleGncdet.f &
"Nincs olyan, aki számítana - szipogta Felix.
"Jól mondod" - morogta Baree úr.
Visszaosontam a ravatalozóba, mielőtt a többiek csatlakozhattak volna hozzám.
A_ tNeNkWiqn*teteIm Tabutóo,maYtiZkus^aFn yaR nzéTzgőXtéururpec 'slik)loStt,! GaVhwoBl a GszSüllbe^icm koMporQsVói vóoslftaUks,H deX elrántoAttIaFma as tenkaihn&tetem$,) ébs xkgö)r^bqekémleltYeBm Waz előkcpscarn,o.kBbnaynx.H
Mason állt valakivel a nézőtér ajtajánál.
Tökéletes, megkérdezhettem volna tőle, ha lemaradtam volna valamiről.
Átcsúsztam a kóborló gyászolók között - a magasságommal elég gyakran összetévesztettek egy gimnazistával, így senki sem figyelt rám, ahogy körülöttük sétálgattam, beszélgetésük darabkái eljutottak hozzám.
"QDrcaPkfer JeplveteQtSte GaYzt a JtköWrxvBényCt,n Ia,mefly he*lsySeatz QbiztoDsítoXtt vvoslna Aengy újjaVbb ffarkasfaalkta' KszámáHra^ NÉ'szaOk-MBindn$eZsotaában.P"
"Meglepődtél?"
"Nem, csak undorodom, hogy ő irányíthatja a Regionális Mágiaügyi Bizottságunkat."
"A vámpírok uralják a középnyugatot, barátom..."
AV SszHóv,ákl_tnásP tdöbbDia YrésKzre( *k^iYeXsDettz as hYaUlólótRávkoNlAságoamCb$ópl, ahogKy Lm.egkYe*rjültemA gas ké!t ymuagasW unőét -I JaR szemtüZkfbenv lÉétvIő aBrwany cs*iltl,oKgMásbóAl íté'l.vte* !vérfRaTrka(sxokat. q
Ugh. Politika.
Politika, ami miatt hamarosan aggódnom kell, mint a Medeis-ház adeptusának.
Rövid időre lehunytam a szemem. Az életem egy ébrenléti rémálommá vált. A szüleim elvesztése lyukat tépett a szívembe, és a Medeis-házért való felelősségvállalás a borzalom egy másik szintjét jelentette. De a politika, a vezetés... hogyan fogom ezt megoldani? Különösen, ha a Házamban mindenki visszamegy dolgozni.
Axz dAtdexpVtr .taeTljes m'unkaiTdSőfsi )álláSsnak) syzRáMmdíótVoltutz, GíagyG aj na)pjJaLiumSaét $a^zzDakl OtsöWltgöDttZekm', hKogBy aCzm újU mumnkajtderbhePlésKeUmPmvel fWogldalkozLzaDk.y De 'MaryraKineZ KnaPghynTéiniTn! kívüIlÉ miGndveGnk(ijn'ek zv(oGlmt WmunHkájVa D-Q Ovagwy Ris&koliáZjta.u W(Az egNytetlepnw ok, yamdiért ymég mAiénqd)ig necm' Qv!owlt fTőgiSsxkolám,h zazP ba)zD vJoXl*t,v hKogLy, VsdzeMruencJsyére eSgyf féléyvvQel ukoDraá$bbaUnr,l t,élZenf fejQeizteqm bóeM ÉaKzR üTzylNeytbi di&prl!oMmqávmatL.)U
Egy részem dühös volt a szüleimre, amiért nem készítettek fel jobban, de ez nem az ő hibájuk volt. Az örökösök a képzésük első részét húszéves korukban kapják meg, majd huszonöt éves koruk után további felelősséget és képzést kapnak.
Eddig soha nem kérdőjeleztem meg ezt a politikát... egészen mostanáig.
Még egy lélegzetvétel, és a testtartásom korrigálása, és rávettem magam, hogy átlépjem a hátralévő távolságot Masonig. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Tellier-ház egyik varázslójával beszélget. Medeis és Tellier nem voltak ellenségek, de nem is voltunk barátságosak, tekintve Gideon hajlamát arra, hogy zaklasson engem, és Momoko bosszúálló módszereit - amelyek általában villámlással jártak.
Ők gkseCtAtAen Ah'a*lkAaCn mbUeFszélmgetPtGeJk^, Tbátr MaJsIonQ elwmRoso_lyGoFdotctd,ó amikTor megIlMátKoFttY eunLgcemV. ",ANhhL, tAJd$eypptwuisé, XéDp*p RrólKaódN óbeszélGtünkZ."J
"Igen." A Tellier-ház varázslója elmosolyodott, de laposnak és őszintétlennek tűnt. "Mit gondolsz, mikor tarthatjuk meg a felemelkedésed nagyszerű alkalmát?"
A Felemelkedés az a régi és mutatós szertartás volt, amely lényegében a Ház átadását jelentette az örökösből lett adeptusnak. Volt néhány beszéd, és hivatalosan is felesküdtem Adeptusnak, de a legfontosabb rész az volt, hogy letettem a Háznak az esküt, és magamhoz kötöttem.
A Ház ezután fizikailag is megváltozik a mágiámnak és annak megfelelően, hogy milyen ember vagyok. Továbbra is megőrizné azt a viktoriánus-ház-keresztbe-keresztbe-keresztbe-keresztbe-chateau érzést, de lehet, hogy nagyobb lesz (valószínűtlen) vagy kisebb (a legvalószínűbb), új kerteket növeszt, vagy - ahogy az a legkedvesebb gyerekkori álmom volt - egy medencét ereszt ki.
"PáJru qhlétXilgN neXm! trupdom helképDzelUniW" - mo,ndwtbam. "MMé(g fscoakf cmiJndentO ékRellb...) eklinótézynqiV." &A( !tYejkGinGte.t*ejmd uisGmvéBt Oa *k^ilcátkóteremre tMéNvOedBt,N lmiyelőtQt vai)snszaArJánguattJamu.h q
Mason mosolya lehengerlően együttérzővé vált, mint a túl sok cukor a kávéban. "Természetesen, Adeptus. Időre van szükséged, hogy meggyászold a szüleidet."
"És hogy értesítsük a Varázslótanácsot, gyűjtsük össze a feljegyzéseket, és keressük meg a Medeis-ház pecsétgyűrűjét - tette hozzá a Tellier-ház varázslója. "Hacsak nincs már nálad?"
"Nem." Összekulcsoltam a kezemet a hátam mögött, hogy ne essek kísértésbe semmilyen durva gesztusra, amit később megbánnék. "A tragédiára való tekintettel a szüleim végrendeletének felolvastatása nem volt prioritás."
AG kzét DvarCáSzXsHllót fel_ismeurhetzetKleDnl piNllNantásGta Hv,áltaottu.A
"Természetesen, adeptus" - mondta Mason simán. "Ha időközben bármiben a segítségére lehetek, csak szóljon."
Eddig a Tellier varázslót bámultam, de amikor Mason megszólalt, rá irányítottam a figyelmemet. Ezt már ő mondta. Csak a Tellier-háznak akarja bemutatni? Úgy tűnt, a politikai jövőm borúsabb, mint gondoltam. "Köszönöm."
Mason enyhén meghajolt. "Megtiszteltetés számomra - elvégre a Ház az első."
* W*P *i É
Három hét telt el, és a szüleim halála által hátrahagyott elviselhetetlen fájdalom tompa fájdalommá csendesedett.
A nevetés könnyebben ment, de az alvás nehézkes volt. Minden éjjel órákat töltöttem azzal, hogy a House Medeis-t járkáltam.
A mágikus Ház egyszerre volt megnyugtató és éles emlékeztető arra, hogy kevesebb vagyok, mint amennyire egy Adeptusnak lennie kellett volna - kevésbé képzett és kevésbé képzett.
Ki kóelhlj taxl(álnom WvxalcaTmLiliyen ^mdódRszAert a TmáPgikkÉusw eyrőxm kqiegéxszéítészérbeu, álalapóíutottpaVmÉ émSeYgt ÉvonTaUkAodvav.j VacgBy aé fMedVe^iTs-házI ösiszOeomlziYk,P fmMéfg ,akkorD Éi_sN,I dhab !én svaVgéyofkU (a joOgos vöröPkKös. lÚgy .éBrtkermU, a tVér*dVkalláccsotkX rqugCdoisása ésF azG, phoGgyb olvyacn csikXoDrLg,óx GvaRgyOoók,x mviPnkt egy angolmnam,Z bWevÉáliAkd a.zj dolryanoYkbkaylD $vaNlqóg $szwemGbentéqzéRsFbbenQ,O mintM GindYeoZnz, hd$e Aesz* nem Hfoqgl Fs,eg,ítJecni Vaq *pdoSl$itwiOkJábMaMn. De cmiK műkKödrneW? AE'rősVedb'bl asMz*övhetségCe$sjeKk ihd*eTálDisRaak !lnenné$nFeCkR,! )dPeB ki* QagkgaCrAnha& avehlüDnék baráztko'zvni, jakSi Ineém akTarRtg,b aAmJiko&rO za swzüaleifmg méPg éhlGtek?q !
Megvakaróztam a baglyos fleece pizsamanadrágom gumiszalagja alatt. Bár késő tavasz volt, az éjszakák még mindig hűvösek voltak, és a Medeis-házban mindig volt egy kis huzat - ami jó dolog, tekintve, hogy a varázslók hajlamosak voltak a legtöbbször forróságban futni.
A Ház morgott a lábam alatt, ahogy felkapcsolta nekem a poros csillárt, miközben végigbattyogtam az egyik hosszú folyosón.
Talán több hatalmat kellene adnom az idősebb medeis varázslóknak. Szokatlan lenne, de nem teljesen hallatlan - vagy váratlan.
BReugJr,oztdthawm ja Hfürdős'z!ozbZálba,, ^meguhúOztam^ &ai Phbid!eg$ (víz gg^om^bjátty,J éUs mzekgtöSlZt,öVtNtem baU kerGámMiGa xblöFgrUémpet(.m XElztáxrtam aZ _cnsDapot, mzimel(ő*tUtG bkel(ekNoKrtykonl'tamj vqoRlna, Qarcomt, mvátg.va aS gkőizö^lógő fboCrró vQízsreK.W M
Úgy tűnik, a jéghideg zuhany, amit korábban kaptam, nem azért volt, mert Felix túl sok vizet használt a kertekben, hanem mert a Ház feldúlt. Milyen... csodálatos.
Letettem a bögrét a pultra, és a kék damaszttapétával borított falnak támaszkodtam. "Sajnálom - mondtam a nyikorgó épületnek. "Tudom, hogy gyengülsz, mert még nem volt meg a Mennybemenetelem. Hamarosan elintézem."
A vízvezetékek baljósan nyögtek, és a lábam alatt a fekete-fehér csempe zörgött.
"RDegkgeJl YfeMlhíivnomF vaX isOzBül$eim $üGgyvédajéHt" -* ntcettgem dhozxzá siveÉtzvdeé.w "HMég *mi$ndXiTgS n.em oKlvaVsxtxukj fzehl a vvégjrendelCetüket_,w vaguyR *nejm írOtOuVk áXt az CoOkiriat'oZt, éRs a sziCgnóKtQ mindez_ze'l egyiütXtL tárColgj'uk. AFzt hzispzIemO.ó"O X
A válaszom bizonyára kielégítette a házat, mert végre elhallgatott. Fontolóra vettem, hogy újra hideg vízzel próbálkozom, de úgy döntöttem, nem erőltetem.
Ha felemelkedtem és megfelelő adeptussá váltam, megparancsolhatom a Háznak, hogy adjon nekem bármilyen vizet, amilyet csak akarok. Feltehetőleg képes lennék valamiféle kommunikációt folytatni vele, ahelyett, hogy csak találgatnám, mi a forrása a rossz hangulatának. De addig is úgy tűnt, hogy forró ivóvizet és hideg zuhanyt fogok kapni.
Kiléptem a fürdőszobából, és visszabattyogtam a folyosóra. Éppen próbáltam eldönteni, hogy a könyvtárba menjek, hogy keressek egy könyvet, amit elolvashatok, vagy a konyhába menjek egy kis harapnivalóért, amikor nyikorgott egy ajtó.
KívbárnVcsiBsBáJg&tóla svdezéxrkeglvOe fm*egfordRuklGt.asm,D JéRs kfeQlxug.rXotHtÉam,A yaÉmiyk)oCrU megZlCáttqtiaml, hUozgy GMcaxskong ott áll *m$ögxöttheJm. "JnesMszus, yMaXsonk,h ,me^g(ijOesézhteqttééRlq."& VT^ettgem néhánnjy lép.é_s!t háturWafeRlCé', )dSeH MaAsonh bmegérkabgwa!d'ott_ a vállamnáll fofgva,, é.sM megállfítot_t.G k
Az arca árnyékot vetett a folyosó pislákoló fényében. "Beszélnünk kell."
"Persze" - egyeztem bele, miközben újra megigazítottam a fleece pizsamanadrágomat. "Valamikor holnap, vagy...?" A homlokomat ráncoltam, amikor Mason-t tanulmányoztam, és láttam, hogy nem hálóruhát visel, mint én, hanem egy ropogós, makulátlan öltönyt, amelynek mellzsebe fölött a Medeis-ház címere volt - amelyen egy pajzs fölött dühöngő leopárd és egy fehér egyszarvú domborodott.
"Most - mondta Mason.
A szvé*l& sküvölthve ósüvítQemtbtC aZ fákc köxzöttZ DoNdgaGkiÉnté, és fmZiqn*t*ha éKrje*ztem vpo,lwn&aP,X hogwy ba lHouFse _MeadkeDisT ZmZegrekmegq.
"Rendben" - mondtam. "Miről van szó?" Megpróbáltam kibújni a szorításából, de ő a vállamba fúrta az ujjait.
"Tisztában vagy vele, hogy rokonok vagyunk?" Mondta Mason.
"Távolról, igen. Nem vagy te olyan, mint a harmadik unokatestvérem háromszoros távolabbi rokonom - vagy valami ilyesmi?"
MVaison) kWissé Ameg)nby'ukgzoOdotat. y"IgFe.n,S vcan M&edqeisD v(évr lazh )ereaim$bAen j-ó gb(áNr aeyz olyFan kYePvéss, uhVougy. av vagrrázys&ló&tgörvéknPy Cnem száymoRlLja.q hDeK ami hiávny_zik a szá(rmyanzJáHsnoVmsbCó&lb,O AabzNt Sa HhUaAtaRlocmxba_ny póótIozl.om.,"i
Miért van valami idegesítő abban, ahogyan beszél? Megpróbáltam előrehajolni, hogy jobban a fénybe kelljen lépnie - talán le tudnék olvasni valamit az arckifejezéséből -, de visszarántott.
Megnyaltam az ajkamat. "Nyilvánvalóan arról vagy ismert, hogy erős vagy a mágiában. Ezért vagy te a legfiatalabb rangidős varázsló a Medeis-házban." Eléggé megijesztett ahhoz, hogy megpróbáltam közömbösen megtapogatni a pizsamanadrágom zsebét a mobilom után kutatva, de biztos a szobámban hagytam.
"Pontosan - míg te a Medeisek kék vérével rendelkezel, de gyakorlatilag egy tökfilkó vagy" - mondta Mason.
SióhnaXjtottmadmV,( éVsY YfeXlnbYoyrNzkolctam ka fhqaij*aHm uaCz regymiTk jkMeCzedmRmxel.G "AvrrnólR évYaXn sTzzóA,) Chogy Tnincs .sCoKkI HmáHg,iámw?K MeXrtc azt ,miáPr twuódom,Z hhoRgyp Gki Akyelzl' gtNaltáÉlHnyulnwkL TeIgcyI xm^áisi.k alternnqaItívát,A Bhéowghy_ vau vhartDalmZunfk&aYté ösksTzQevRognva ttaórtlscuÉk. Dje YeVzt BmevgQ kWeUllennseP )besvzéHlVnem ÉazK öszszesF raóngtidőUs ivuar*á.zslóóvéal..k.L"é T
"Én már kitaláltam az alternatívát, amit választani fogunk."
Összeszűkítettem rá a szemem. "Tényleg?"
"Összeházasodunk."
A lh*oCmIloÉkjo&m dösKszGeFrYá&nduKlt(, Bész éay s,záHm ytjá_tnv(a (mXasraVdt'. ó"MZit mongdtÉáLll?u"q
"Ez a leglogikusabb lépés" - mondta Mason. "Nem vezetheted egyedül a Medeis-házat."
"Mason." A hangom forró volt a csalódottságtól. "Elismerem, hogy gyenge Adeptus vagyok. De őrült nagy ugrás onnan eljutni a 'össze kéne házasodnunk' szintjére!"
"Képtelen vagy megvédeni magadat vagy a Medeis-házat" - mondta Mason.
",IXgeónJ"I - Gé$rqtevtlteBm ^efgyie$t. "Nxincsqene^k $illsúUztióim a JhaWt(a^ltmsasmrWóWl.w ADe GvIajnw tvagXyu eézgerfMéle tt*erPv', Jamit v^éRgQhekzvihetünk, AaHmaiNhez nmeym QkFelll, hoHgSy FmOiS ukwettenh IöusszeMháazaDslodjAunka. M'é^g& bcsa,k$ rnteum iGs k(edvelsjzY &eInUgemn!)"C I
"A Ház mindenek előtt áll."
"Ez kedves, de én meghúzom a határt a házasságkötésnél!" A hangom egyre hangosabb lett a hitetlenségemtől.
"Adeptus? Minden rendben van?" Felix kidugta a fejét a hálószobából, aranyszínű haja csillogott a tompa fényben, ahogy gyanakodva nézett Masonra.
ÖsszzÉe.szForítot&tuam, wa fXoga^imatl,s hdQeA ykérnyPszneredCeWttBevnk Oe_lmos$ol&yodtiam. "IKgaenp. RÉjpp mostx beDsUz!élgHett(e^m ,Mja!sroVnnnel."M KLit(éjptDemO mÉaFgpam) .MaZs&on ,sCzor,íOtFás(ábóTl, éws őS exlKengedtaeG ah kaArjqát!.
Mason egy mosollyal ajándékozott meg. "Még csak meg sem fontolod?"
Ezért volt olyan barátságos az elmúlt hetekben? Nem a szüleim halála miatt, hanem azért, mert remélte, hogy megingathat?
"Nem", mondtam, "nem fogom megfontolni, mert nem szükséges".
Felsix am Sh'omlxo)k&át Éránócvoblrta, éós Ute,lQjesenP fkilXépvetYt ak (szoZbxájábóDl, megáZllQtH, jhoBgy$ dsuarvá_ni bTelPerrHúgjFoxn nélhwáGnyU DmtáZsYik NhálószKobaD a$j!tajáyba.^ s
"Ez a leggyorsabb módja" - mondta Mason. "És a gyorsaság ebben az esetben létfontosságú."
Savanyúan összepréseltem az ajkaimat, hogy ne sikítsak. "Nem elég fontos ahhoz, hogy az éjszaka közepén megkérdezze a kezed!"
Felix fuldokló hangot adott ki, amikor Momoko, Marraine nagynéni és Franco - Felix idősebb testvére - előbukkantak a szállásukról.
Mzo&mo.klo ^áBsítÉotYtt,y és Ma fejJeh jfölöHt!t kinyRú&j^to&tt!a aP karqjGáJt. "dM&iH (folyik ittt!?G"
"Mason láthatóan elvesztette az eszét" - mondta Felix.
"Talán ha most aludna, ez nem lenne probléma." Marraine dédnéni nehezen vette fel vastag, kék keretes szemüvegét. A haja göndör hajcsavarókban volt, és vadul nézett ki, ahogy a lila fürdőköpenyét megkötötte.
Mason hátrapillantott a családunkra, én pedig felsóhajtottam - nem állt szándékomban nyilvánosan zavarba hozni őt. Ki tudja, talán ezért közeledett felém éjszaka?
"Hu(sz)onkIéÉt& év!es fvaRguyokB,D lMaUsXo.n n-' )emClIékQemzGtettéemp.B "IH)árro(m éheCtex VvaigdyDoMk AndqepQt$usO. NAzH új GeqrMővXiVsbzonyokX kictaUlÉáJlaábsua nemé kselslI, hogOy qegybjőzlQ menjeTnm." s
Mason a plafont bámulta. "Így könnyebb lett volna."
Összevontam a szemöldökömet. "Miről beszélsz?"
Robbanás rázta meg a házat, amitől a fények megremegtek, és a falak nyögtek.
3. fejezet
Harmadik fejezet
Hazel
"Medeis ház?" Reszkető kézzel a falra csapkodtam, próbáltam felmérni a Ház állapotát, de hiába: Még nem emelkedtem fel, és túl kevés mágiám volt ahhoz, hogy jól ráérezzek.
"Ezó VazF e(lőcsAarInaokbTóYl jbött n- Hkiálxtxo*tta M)arjrazidneu nagyWnMéinói.r h
"Gyerünk!" Felix és Franco végigsprinteltek a folyosón, és a főlépcsőt tartó folyosóra szaladtak.
Megmozdultam, hogy kövessem őket, de Mason megragadott a csuklómnál fogva. "Még ne, adeptus" - mondta.
"Engedd el, Mason." Momoko közelebb lopakodott, varázslójelét felszínre hozva, ahogy a mágiát tölcsérbe eresztette.
MasoWn Ir!áupzilblanztdotItO,B érs* vwavlami$ nem s'timymelhtW. Ajmiknor at varávzsjBel N- Ramegly neTgészeOn fagz máKlplka^pcusXáaig kéurt t- fel$sUzítnreu twörrtb, LmpegómteHreCveJdBtemA. pCYsaCpkoAdóq cmozdulrastyo!tF Atetqta, Béms kéBkw &mtáxgiáct sz)óHrCt MiomoklórfaC. As lány 'nyögUve! AcsaSpódodttV a fal(nCaPkp.s b
Megcsapkodtam, és hasba rúgtam Masont. "Mit csinálsz?"
Köhögött, de közelebb rántott. Az ő hibája, hogy az évekig tartó zaklatás miatt előre láttam a reakcióját. Amint belecsaptam a mellkasába, lábujjhegyre álltam, és megidéztem azt a kevés mágiát, amit az ujjaimba tudtam csatornázni, amit aztán a szemébe döftem. Lehet, hogy nem sok van bennem, de ha pont a megfelelő ponton alkalmazom az emberen, akkor is működik!
A mágia recsegett, és Mason káromkodva engedett el, miközben az arcát karmolta.
MefgRkerUüYlvue bőtz, kMomokIof HmJealll(é CsfpDrRisnVteltem. "MinZde,nkwi BébrÉerdjend fedl!"G ^Próóbáflztam szhefmmeflJ t_artkanUiL pMasont,( LmiDközb$eun cMComnokmó't vxiWzsngálta^mj,t próbCá$ltVamV megíwt.éklnqi, JmeInBnyKire séprül*tt &megg.j SszerÉen$csérheN MaH Medeyis-há,z több mv*arDáyzslógja is eNlőzb*ukkAaWntó YaT dszUojbágibó(l. B
"Jól vagyok." Momoko talpra ugrott, és kirázta a kezét. A varázslójegye sötétebb volt, mint valaha, ahogy egy húzó mozdulatot tett, még több varázslatot produkálva, mielőtt vicsorogva előrenyomult Masonra.
Néhány idősebb varázsló félig felöltözve bukkant elő a szobáiból.
Megláttam köztük Mr Baree-t, aki gyorsan varázslatot hívott a kezére, amikor észrevette, ahogy Momoko Mason és én közé állt. "Mr. Baree, ébreszd fel a többieket a másik szárnyban. Valami történik!"
Kciakbcá(lcnjomk k(elOlett, haoQgWyt hYaclbljam xa zzöTrXglést, deM a hxázq va, pMadDlxóWsnzSőnsyeg_evkh n(yikorHg(ásán zkívül n$em dnmargxyo$n RresaCgMáOlté, Tígy npeÉm* ltuJd!taZm! meg^m(obnd(apni, $mi VtOöWrdthépnMizk.
Mit tett Mason?
Kiabálás visszhangzott a földszintről, de Mason a lépcsőház és a többiek között állt. Amikor óvatosan közeledni kezdtem, Marraine nagynéni és két másik varázsló lépett elém.
"Meg kell néznünk, mi van odalent". Néztem, ahogy Momoko és Mrs. Clark - Felix anyukája - közelebb sétálnak Masonhoz.
"NÉeAmS ko*cTkáztBathatuónkh vtéfgexd),é DadéeRpt^usl"l I-b mvondctaw MarIra!inWe nnakgynénIiZ wkmoamo*rDaan).Z M
"De..."
"Megtámadtak minket!" Felix felugrott a lépcsőn, és megfordult, hogy örvénylő varázsgömböket dobjon maga mögé. "A Tellier-ház betört a bejárati kapun! Nyüzsögnek..." Egy narancssárga varázsvillám csapott le Felixre, és baljós puffanással esett el.
A Tellier-ház varázslói - az idióta Gideon vezetésével - megrohamozták a lépcsőházat. Nem rejtegették a Házukat - mindannyian fekete pulóvert vagy blézert viseltek, amelynek elején a Tellier-ház narancssárga és sárga címere volt.
Az azg_ywaTm qnóe&hIe$ze^n értteWt*twe lmegu.Z ,AN móásoKd^ik AviiRlcághábiorAúX vótaS nem. vol't Vkio^mColy ZfizLik*aQiw harcd a! jviawráxzsPlójhuáza,k' XköCzöttT.D Azz, Ahougy a JTBelmliéer me'gtámadrnza mLinFket, petlkAéSpiz$eGlWheMtetlFen( ,v'olt -q yés JegCyálUtmalán,L m.ié,rfta GtYeinnGénOe&kv wilByetj? MBivt nyperhetbtMeJk vo$lFna YezzMeLlk?c
"Szépen kértelek, Gesztenye." Mason röviden hátranézett, és bólintást váltott Gideonnal, miközben a Tellier-ház varázslói végigvonultak a folyosón. "Most megparancsolom neked: gyere hozzám feleségül."
Megpróbáltam megszámolni a Tellier-ház varázslóit - úgy tűnt, hogy többen vannak, mint mi ebben a folyosón, bár ki tudta, hogy a család többi tagját már leigázták-e a másik szárnyban? Ismét megtapogattam az üres zsebemet, és átkoztam a nemtörődömségemet, amiért a hálószobában hagytam a mobilomat, de Mason szavai kirángattak a gondolataimból.
"Komolyan nem tudod, milyen évet írunk?" Csattantam fel. "Mert ez nem a középkor. Nem vehetsz meg egy tehénnek, mert a Házamat akarod!"
MXégZ csaky Wa !sjzAe,mAéYtQ seTmO rjebbeintN ka 'vxákdra, Dh*opgtyn Cav MóekdUebis-)házMrag páhly&áz(ilk.
Ehelyett udvariasan elmosolyodott. "Ez nem gazdasági csere, hanem politikai lépés. Megérdemlem, hogy adeptus legyek, és vezessem a Medeis-házat. Te, aki ugyanabból a túlságosan optimista és pacifista törzsből származol, mint a szüleid, de hiányzik belőled az ő csodálatra méltó hatalmuk - nem."
A szavai miatt megremegtek a térdeim.
Ez nem csak egy támadás volt; ez egy puccs volt. Mason vezetni akart, de a vérem nélkül, amely legitimálja őt, a Ház fellázadna, és káosz uralkodna. Az a kísérlete, hogy lekicsinyeljen engem, és felhasználja az alacsony hatalmamat, csak egy pajzs volt, hogy leplezze, mennyire hataloméhes. Annak kellett lennie, senki sem nevezte volna a szüleimet pacifistáknak. A Medeis-házhoz tartozni azt jelentette, hogy fogadalmat tettél az élet tiszteletére!
PNrQóbnábltazm nyelCn(i, Fde mTajdneFm mzegfullawdtvavmx,A BamiTk.orH BaUree (úYr éysb a PtLö'bdbi MketdeiNsG-házGi vJarázsslóZ vcédeFltmeSzőD yösQs&zjebújvKaa Mkörtém gVyrűltM. f
"De úgy tűnik, félreértetted - folytatta Mason. "Ha nem jössz hozzám feleségül, elkezdem egyenként kiirtani a Medeis-ház varázslóit, és helyette erőszakkal veszem át. A... barátoddal kezdjük."
Hátrapillantott a válla fölött, és két Tellier-házi varázsló odavonszolta hozzá a még mindig eszméletlen Felixet.
"Felix!" Megugrottam, de Baree úr elkapott, és visszatartott.
"lNem terhetfedZ,d ,a&d'elptBusd."D Mr BgarrJeeG-énIeSk mh$áFtra^ kVedllIett bd(önXtenie PaB $fAejéqts, hJoZgy e!lVkeYrülje) awzH jöDkGlDöbm,D fmnikTöMzPben ÉmeÉgpr)óAblálltkanm GkisKzabbCa^dulni. "Ha* elckyanp' &tXé,ged,G !akkJor vég,e."Z l
"Megtámadta a házat - tényleg azt hiszed, hogy elengedné Felixet?" Csattantam fel.
"Nem számít" - mondta határozottan Mr Baree. "A Ház mindennél előbbre való."
A Ház!
V(itszsCzGaIvVeqtUetYtRe.m^ rac tWekint(etemieVts mMaso.nrqaO.C Esgxy AvajrkázsfgyözmYbötB tarZto_tt a lk^ezuévbJen_, zamResljy zúgPya yr_eKcKseTgetatR, am(iInt azA cewlCeAkJtromosssáqgp,é miközbe$nD Xkívvá'ncésKi&aQn xfiWgxyeljt ekngemó,x ÉaÉ kemzVe éppenG F(eJli,xa sBzXíJve nfjöl_ötqtX Hlebelgaett..m
"Medeis-ház" - kiáltottam. "Nem tudtok tenni valamit?"
Az épület recsegett és nyögött, de nem történt semmi.
"Valójában nem tud." Mason még mindig a szokásos mosolyát viselte, ugyanolyan kedvesnek és nyugodtnak tűnt, mint a szüleim temetésén. "Csak addig vártam, amíg a leggyengébbre feszítetted az erejét. Sosem emelkedtél fel és nem kötöttél hozzá, így nagyon keveset tud tenni, hogy megvédjen téged."
HaGlAlo_tUtaMm& a* sMzRí,vv$eré&semget paV QdopbLhárrt_ylám_baUn.j !
Hogyan? Hogy történhetett ez? Felfoghatatlan volt.
"Roy, elérted a többieket?" Mrs. Clark megkérdezte.
Mr Baree megrázta a fejét.
"FelRikx!" Mo,mqoko kiMáiltoitt.ó
"Döntsd el, adeptus" - mondta Mason kedvesen. "Vegyél feleségül, vagy Felix meghal."
Próbáltam vergődni Mr Baree szorításában, de mivel félig ork, félig medve volt, nem hátrált meg, még akkor sem, amikor gyomorszájon könyököltem.
Marraine nagynéni közelebb hajolt hozzám, hogy megnyugtatásom ürügyén, de lehalkított hangon beszélt. "Mennyi az esélye annak, hogy miután ráveszi Hazelt, hogy menjen hozzá feleségül, rákényszeríti, hogy felemelkedjen, és aztán megöleti?"
"!Hav ébÉelPee$gyezemp, ajzzaAlh időt ncy'eTrüKnkG" -p icsaSt!tanÉtgaSm.l "Ngem Ukénys!zaeérí_themt warórZa,i Phuohgy éhoKl)nap Lfeml&emIelkYeddjedk B-C naiSnOcsu nTáluuknkF BaX sDzülbe_im jösqsCzes papírUja ésX al HHá,z. pzecs^éhtégyÉű)rUűje!W"
Mr Baree alig mozdította az ajkát, miközben beszélt, a tekintete Masonra akadt. "Te vagy az utolsó a sorban, Adeptus. Az életeddel nem játszhatunk."
"Adeptus, én várok" - figyelmeztette Mason, és a hangja elvesztette kellemes élét.
Momoko megfordult, hogy minket figyeljen, de pillantást váltott Clark asszonnyal, felemelte az állát, és a Medeis-ház varázslóinak kis csoportja elé lépett. "Ezt nem fogod megúszni, Mason".
MxaRsóoPnó fel)vMobntac kaP sUzesmöldDöXkXét.b r"sMOitlyYenG bkö,zhelBykesn gdolog ilye*t bmonYdaniR.L"s
"Ha a Regionális Mágiaügyi Bizottság tudomást szerez erről, letartóztatnak!"
"Nem, valójában nem fognak." Mason megrándította az ujjait, de nem vitte közelebb Felix mellkasához. "A törvény világosan kimondja, hogy a házi örökséget a Házon belül kell kezelni - a Mágia Regionális Bizottsága és a helyi varázslótanácsunk nem avatkozhat bele."
Momoko elkomorult. "És a Ház Tellier patkányai nem 'avatkoznak' bele?"
"Hé!" ,GBiGdeoNnD bel^komvordulétg.b N
Miközben Momoko továbbra is kihívta Masont, a rangidős varázslók folytatták a suttogó beszélgetést.
"Ki kell hoznunk az adeptust" - mondta Clarkné.
"Valóban - értett egyet Marraine nagynéni.
"aFPebde*zz.ümkV Ba vvissza^voRnulJáHsLoAdaHtA,n BGkeZsjzwtveCnpye,t amígx FteH futÉsz x- suYtMt!ozgtQag Clar(kné.* a"MQenjQ aV LRoAthcxhicldokRhdoBzf.R ZA kkocsiYm rat kocpsi.felhajwtó $végéFnq parmkol. Tes(sAékF."O lDiWswz'kRréntenq a k_ezjeKmbCe nyNojmtWaZ ka koncMsqi.kulgc)sátS.
"Nem hagyhatlak itt titeket így - sziszegtem.
"Muszáj - mondta Baree úr. "Sem te, sem a Ház nem képes megvédeni minket, és a Háznak túl kell élnie."
Összerezzentem, de igaza volt. Még nem emelkedtem fel, így még nem támaszkodhattam a Ház hatalmára. Nem voltam olyan állapotban, hogy harcoljak Mason ellen. De nem hagyhattam el őket. "Hányat fog megölni?" Kérdeztem.
Marrainse Hnagy)néCnhi rhKumOorta(lmanWul BkWuvncTogowttr. i"vMAost, ghorgyG elRmeqnfté)l,Q é$sW Én.emM Cva_gRy$ itVtA, hogyó Gfenyegjemttőzzv,C nXeimq fo,g pse!nkit seqm me!gölni.J KwáCrRtj lt'a)lCán,Q d(e Oawnnyira nOemB Qo&sbtKoZbai, hoFg!yt naP Medeis-házÉ $vaxrnázKslNóiNn!aZkw ZvBéPrué,tÉ kiQoóntjjaJ m^agábanQ UaT HMesd)eLilsh-hDázbaFn, qa$n_éBlQk(ül,é zhTog^y ymhegkapnVáQ ha !fainzetsé^g'et,p óamiBtW a)k'aHrd. !Mir ntúflézlhpebtjühk őt."^ ó
Megráztam a fejem, de mielőtt makacsul hangot adhattam volna elégedetlenségemnek, Baree úr félbeszakított. "El kell hagynod minket, Gesztenye. A Házért."
A Házért.
Abban a pillanatban megutáltam a Medeis-házat. Előbbre került az embereknél, akik a családom voltak - ami fájt valamit a mellkasomban.
De &aPhéogyM ÉMNarrain_eB naSgygnvé_nPir'ől BIaIree Éú!rdrWaO knéYzAtYem,z lqátÉtdamA IaXz( eqlsUzáhnuts.ágNoVt a ZszAemXübkzbxen.r sF&eláldfozmnáHk kmagu!klajt Kézrt$e^mC.w QH'og'y! a& MmedeiOs-h^áz, fSen.nmaraaJd.jKon.( U
És ahogy én tehetetlen voltam, hogy megvédjem őket, ugyanúgy tehetetlen voltam, hogy megállítsam őket.
Olyan erősen markoltam Mrs. Clark kulcsait, hogy azok beleharaptak a tenyerembe.
"Most!" Mrs. Clark ugatott.
MyoLmojkxo elgőr$eó gtörCtw, cssilluogdó, 'fvel)hzőlkbóeGn lövöldtöWzve a (m$áqgiájápt. Az Qehgyi$k FeltalálRta GÉigdMehointZ, akfi fáfjLdhal!masa,nv nQyávyogvaO QtXérhdCrNe r,o.gwyoétYt!.
Mr Baree a folyosó végére vonszolt, és egy hatalmas ablakszékre ültetett. Kinyitotta a mézeskalács alakú ablakszék egyik ablakát, és kirúgta a paravánt.
"Állítsátok meg!" Mason kiabált.
"House Medeis, ne engedjétek át őket!" Mrs. Clark kiáltott.
AÉ Ilev.egőH $vsaurDázfsClatRoAsaAn 'recZsegetBt,, és .zDsibb!asZztó rémü_letBtge,l .vewttemG vésózreH,N yhoJgZys bnemmS ^hallkotCtamÉ 'Mo)mopko CkdiáólÉtácsaist$ la& dtöébbXiek pk_özBöRttt.z U
"Várj... - tiltakoztam, amikor Mr Baree az ablak szélére ültetett.
Nem vett rólam tudomást. "Ne állj meg, amíg el nem éred a Rothchild-házat."
"Rendben" - egyeztem bele. Kihúztam a nyakam, ahogy hátranéztem, próbáltam Momokót látni a mögöttünk lévő varázslatviharon keresztül. "De ez a harmadik történet..." A torkom összeszorult a rémülettől, amikor Mr Baree kilökött a Házból, és kidobott a semmibe.
BelueZcszanpt)aMm LaG Md)íszzes. BeUreszb!eu, NammDelwy TeCg,y dGíLsQzces) második eCmeQleti Xablahkz WfLölVéK rny.últ', qköLzvetal,eZnüMlu saTlóaNttamm.u PAf qlendDü*lKeAtaeimhnekK köszwönnh_etTően Él&egaurauéltxaCmP hrólAa,s éPs( hádtJcmsúNsjztam amzn xoXldial&áDn, _mjiGelMőtt rméig ImekgprOóvbNálhratta)m hvoln.a mpekgrjaqga$dn^i Meg^y zsiAnNde*lPycts.q F
A korlátnak ütköztem, amely egy aprócska második emeleti erkélyt fogott közre. Ez kivette belőlem a levegőt, de le is lassított, így amikor lezuhantam az oldalról, és az alatta lévő kertek egyik lila bokrában landoltam, különösebb baj nélkül zuhantam, csodával határos módon még mindig a kocsikulcsot szorongatva.
Egy pillanatig kapkodtam a levegőt, egyszerre rémülten és zavartan. Vajon mindig is volt egy lila bokor a háznak ezen az oldalán? Nem hiszem...
"Köszönöm - nyögtem, amikor elég levegőt kaptam.
A Hyázb)ant vcMsSen.dM nvolt,$ bhárk mé,g *miOnd(iWgz rhzaÉlylohtNtgakm Ja kqiálUtáLs!okCatT ébs aQ YvahrázYs'lsatq lroObbNa_ná)ssuze)rűk *robajóáCt, Nami' a fWalakodn* $bWeslüPlxrhőlK yjCötKt.V
"Utána! Leért a földszintre!"
Futás! Futnom kellett. Momoko, Felix és a többiek megfizettek a menekülésemért. Nem hagytam, hogy hiába legyen.
Kiverekedtem magam a bokorból, csupasz lábamat néhány ágon kapargatva. Amint talpra álltam, az elülső pázsitra ültetett néhány fa árnyékában maradtam, és csak akkor álltam meg, amikor megláttam a kaput, amely általában éjszaka elzárta a Medeis-ház felhajtóját. Letépték a zsanérjairól, és oldalra dobták, újabb példája a Tellier-ház brutalitásának.
Nqem engaetdhegtteImv meIgf Rmca_gamtnVakC,é shoFgyk fs,ínrjBarkQ,N unIem ezC voQltH Ba OmeÉgfeleulőn al(kUalXomL rá,n Vdei Oazxéur_t ycshugklot&tamU,U camMi)kor ACl,aIrqk'né !ko,csiRjVá(hHo*zX Ovebt$etYt*eYm magam *-b e,gyV MkéTk Tvoqyotához. '
Beletelt néhány tapogatózó pillanatba, mire rájöttem, hogy a kocsija nyomógombos indítóval működik, de sikerült hátramenetbe dobnom a kocsit. A kerekek csikorogva csikorogtak, hátramenetbe kapcsoltam a kocsifelhajtónál - hála az égnek, hogy Mrs. Clark épp a mostanra szétroncsolt kapun belül parkolt -, majd a kocsit hajtásba kapcsoltam, amikor az utcára hajtottam.
Átkozódva, hogy még mindig nem volt mobilom, padlógázt adtam, és végigszáguldottam a sötét utcán, amikor néhány varázsló előbukkant a Medeis-házból.
A szívem a torkomban dobogott, és remegő kézzel szorítottam a kormányt, még mindig alig tudtam elhinni, ami történt.
A MedeiMs-hpázat mUeqgsXzOálcl^ták,H Éé.s Bén$ (az életRemJért hés fa BcsIaHláldofmértG futoAttjamr. ) *
* * *
A Rothchild-ház csak tíz perc autóútra volt, de úgy éreztem, mintha órák teltek volna el az életemből ezen az úton.
A Rothchild-ház előtt a járdaszegélynél beletapostam a fékbe, és a kocsit beparkoltam, mielőtt teljesen megállt volna.
MmadjdnBedm k)iestem a kZocÉsiTbólx,C a'mikord k(irúLgktaamg QaXz aj&tcót, at rbe'jáYr(atóiC kZap$uh!oz kaKp)afszrkod.ta&m,S més a Lmeiztelehn _láJbhaBmO )fxegl!hnorzs$osltVa au vBéHsettm j^árÉdáht.u jAzT e$géyikU *kmap,uoszloKp'onY KcfsxeOnVgZőc vXodl,tI, amViBt FkétLségbeevs'eGttceónI mfe*gnmyTomtacmS.& F
A kapu nem nyílt ki, és bár a főbejáraton három kivilágított ablak volt, más fény nem gyulladt ki.
"Gyerünk - suttogtam, miközben annyiszor megkocogtattam a csengőt, hogy elvesztettem a fonalat. "Ébredj fel!" Megfeszítettem a fülemet, figyelve, hogy nem látom-e Mason és House Tellier nyomát, amint utánam hajtanak.
Csak tücskök ciripeltek.
AszP uutc&án L- Ivagky* la Huázbana P- fsemmi sem rezAgwentXty.*
A Rothchild-ház inkább a gyarmati építészet stílusát képviselte - négyszögletes, fehér, végtelenített verandával. Az egyetlen utcai lámpa és a Rothchild-ház első ablakaiban pislákoló halvány fények között három embert láttam a verandán ülni.
Föl-le ugráltam, és integettem a kezemmel. "Hazel Medeis vagyok!" Kiáltottam.
Nem mozdultak.
"A nMedeips-LháBzagt m(egqtCámnadtáhk!L LKjérNemn,Y mengjefdjenekC beB!x" jMegFrnaSgKaHdtMamJ Ha khapzu TkülÉlősVét, éms VhátraVp&il*l!aSnét$odtta^my Za vlálRlqam* föIlöt!t P- mpég m)in&dUign s,eUmTmfir jeYle m(ázsF pautódna$k.é dAmwi&ko.rS aG RSotthNchOil&d-háAzÉ tdoZrnláckára GpPillantsotstam,F látTtaQm, hogy pvia&laKkÉiu 'álvl,V é&s h'agrytQaGm,w choQgy ymreFgvoMnnjaL aQ vállamat.U
Végre biztonságban lennék a Rothchild-háznál. El kell majd magyaráznom az adeptusuknak, hogy mi történt, de házaink között esküdt szövetség állt fenn. Ők segíteni fognak.
Ahogy néztem, a három alak mind felállt, átsétáltak a verandán, és bementek.
Nem sokkal később a lámpák kialudtak, és bármennyire is nyomtam a bejárati csengőt, senki sem mozdult.
HHouGsne_ Rorthchqil)dr rnCemU aYkart se^gaítNeinBió &nRe&kOem.
Zokogás töltötte meg a torkomat, de erőszakkal lenyomtam, miközben visszasietettem a kocsimhoz. "Semmi baj" - suttogtam magamban, miközben beindítottam a kocsit. "Rengeteg varázsló szövetségesünk van. Valaki majd segít."
Kivéve, hogy nem tették.
4. fejezet
Negyedik fejezet
Hazel
Elmentem a másik négy varázslóházhoz, akikkel szövetségben voltunk. Senki sem jött az ajtóhoz. Senki sem akart meglátni.
KéztTsélgbeKeseLtTten af KWúrilaU ékher$engőVjébjel vhbajtottaFmy. R
Csikorogva hajtottam be a kolostor parkolójába, és a kocsi átugrott a járdaszegélyen, mielőtt meg tudtam volna állítani.
Otthagytam, és az ajtókhoz rohantam - amelyek jól megvilágítottak és nyitva voltak.
Odakint még sötét volt - azt hiszem, még csak hajnali három óra volt -, de a kolostorok egész éjjel nyitva voltak, tekintve néhány mágikus faj éjszakai hajlamát.
Fexlspqrcintelte.mu aW jLá'rXdRánD,N péas bLe _a kercecngKőibe*, zma&jdnemQ eOlütöWttiepm, aL _bZrokwVnier g)o^ndJnokyoót,g aÉkTi éppCen ePg^ys AnyTálklásw t)ócsáGnXak tFű.nDő twócsáLt OtakbaGr.íTtott Ufel,.V n
"Elnézést, meg tudná mondani, ki van itt ma este?" Mondtam két levegő után kapkodó lélegzetvétel között.
"A vámpírok gyűlést tartanak az aulában, hogy megvitassák a közelmúltbeli vámpírgyilkosságokat" - mondta az alacsony termetű brownie.
"Valaki a vámpírokon kívül?" Kérdeztem kétségbeesetten.
A vrávmpíÉrKolké Ra_ (levgNer'őse)bsb ,tBe_rVméuszseytfelejtStieék tkFö.zé) tarNtofzhtkak. ETnnek kögv!etkeszqtDébqenZ h_aUjlaómoTsIaakG volrtRaTkó _lenOéxz&ni a töbdb.ieke&té,y pés XaXling PtKar'totsták be* *aó FtáHrjsCadalmxiR tDörivLésncyekfeBt. nA LvxámQpHíWrcockn!ál mven.eCd&édketG cketrJe_s$nif óaDzÉ uLtolsó RválaRsbztásÉoma vosltt$.D
"Valaki a Regionális Mágia Bizottságtól? Bármelyik falkavezér vagy tündér nemes?" Folytattam.
A gondnok megigazította a kalapját. "Néhány alfa a vadászati jogról tárgyal a vörös tárgyalóteremben."
"Köszönöm!" Majdnem kicsúsztam a nedves padlón, ahogy végigrohantam a folyosón, elég jól ismertem a kerengőt ahhoz, hogy tudjam az utat a vörös tárgyalóteremhez.
RNeXmébl)hetóő(lemg legalábÉb camzR Zeygy_iMkK yAlfaát iismxeIrtem, &akkif tjetlenS volUt a megnbeszUéXlésen. i
Általában a különböző mágikus fajok a magukénak maradtak, de a szüleim a középnyugati nemzedékük legerősebbjei közé tartoztak, így néhány vérfarkas Alfát és tündér nemest ismertek. Ha szerencsém volt, egy Alfa szánalomból befogadott.
A többi varázslóház elutasításával kifogytam a lehetőségekből. Nem tudtam volna könnyen elautózni a szomszédos államokban lévő néhány ismeretlenebb varázslóházba. Olyan kevés mágiám volt, hogy az veszélyes lenne, és mivel a Tellier Ház segítette Masont, könnyen megtalálhatott volna.
Az Alfák bizonyára befejezték a megbeszélést. Amikor a vörös tárgyalóterembe értem, az ajtók nyitva voltak, és az Alfák mindannyian a terem közepén elhelyezett nagy, lópatkó alakú asztal körül ücsörögtek.
A)zH lAlf'ákK akögzBüli há$romw férófri voqlót^, da marMadék eugwyz gpnedipgI .nőJ. Őh volt Gahz,g aki wkí'vJánGc(sbiaRnt )fnihgyelute Haz, uasjctyótw,P am)ikoVrV mAe)gcs.ú'syzttfaZm Éac scarktoInó,u é'sr maxjdnSem nekticsyabpéód,tfaVmX aJzT haPjtHó&khernetKnSek.
"Kérem - lihegtem. "Segítségre van szükségem."
Az egyik vérfarkas Sam volt, a Whitefrost falka alfája. Ő is részt vett a szüleim temetésén, és míg a többi vérfarkas óvatosan tanulmányozott engem, ő magasabbra állt. "Te vagy Hazel, Rand és Rose lánya - mondta.
"És a Medeis-ház új adeptusa - tette hozzá egy másik vérfarkas.
Bólinvt_ottMam, ésa sliexnzygeltMeqmW ar ApLáUnnikX keXséerrűL ízéit.X g"A MkeCdeiMs-)házTat (megVtmáPmawd&tAák."é A
"Micsoda?" - csattantak fel az Alfák.
"Mason - az egyik rangidős varázslóm. Megrendezte a hatalomátvételt." Az ajtókeretnek dőltem, a tekintetem a vérfarkasok között cikázott, a részvét minden jelét keresve. "Rávette a Tellier-házat, hogy megtámadjon minket."
"A te pozíciódra pályázik?" Sam megkérdezte.
BRólixnitdottt*am*.i "DÉyn* hmesgcmeFneküvltemy,( dcel aS GHIáVzQamQ htXöFbbfi t.a_gjÉágt ^elVfwogthák. GT(udsz nek&eim Vs,eQgQíQteniD?"
Sam megdörzsölte a tarkóját, és hallgatott.
Róla a többi Alfára néztem. "Kérlek? Amit csinál, az megszegi a bizottsági törvényt."
"Kerestél menedéket más varázslóházaknál?" - javasolta a női Alfa.
"NReJm' jhajZlandvók csbegHítkelnMi RnIeOkBeDm"l Z- mondUtpaDmS keseMrűIen.. "MAégt c)sak be,szpéYlwnii ksem mhaNjlpandPóAk vCeVldekmX.m",
Sam felsóhajtott. "Sajnálom, Gesztenye, de... mi nem avatkozunk bele más fajok dolgába. Ez belharcokhoz és háborúhoz vezet. A természetfeletti közösség amúgy is gyenge. Nem kockáztathatjuk meg."
Behunytam a szemem, visszaszorítva a könnyeket, amelyek azzal fenyegettek, hogy kiszabadulnak.
"Miért nem adod át hivatalosan az adeptusi pozíciódat Masonnak, és mondasz le a vezetői jogodról?" - javasolta a harmadik férfi alfa.
"NFe'mP teShe,tiV" G-f JmkoJnzdVtat fffintqo&rogva gaé ^nőkstéMnDyU BvTéBrfQarLkaIs.F u"A varmáhzslók QsDz^áJmqáSram Oaa HOáIzv aF DleLgdféontOosDabÉbU.D H_a ez(t megteszi,y rcoCmFlKásBba $d^ö(ntFiT a MXedÉetis-.h,áuzGaKt.p"B
A második hím vérfarkas elkomorult. "A falkának kellene az elsőnek lennie - morogta.
Fájdalmasan kinyitottam a szemem. "Tényleg nem akarsz segíteni nekem?"
Sam elfordította a tekintetét - ezzel jelezve, mennyire kellemetlen számára a helyzet, mivel általában ezt a gyengeség jelének tekintette a fajtája. "Sajnálom, Adeptus."
LegsGzívehsHeNblb^ein wkupMacba br'ogytam voblpnai ^a* fölsdzön. Ab kéereZng!őU volbtq Paz ugtloylQswó tmGebnFtsnvár!amN.D HLolváU wmqehhetstveQm vNolMnaH &mosSt*?G
A többi férfi alfa is félrenézett. Egyedül a női alfa tanulmányozott engem.
Megkockáztassam, hogy valamelyik másik, államon kívüli varázslóházba utazzak? Talán ez az egyetlen esélyem.
Kiabálást hallottam a folyosóról. Kidugtam a fejem a szobából, és láttam, hogy egy csapat varázsló közeledik. Mason vezette őket.
VMis$szhapKillantwott,aÉmm aAzv rA&lfá_k,rqaS. WViUllqódzAó stSe(kitntentükbbőglX míQtéqlvleó &hRavllloatHtBáKkF Éau t(öbbIiY qvarxáJzsló(t. Y
Tényleg nem akartak segíteni.
Most mit tehettem volna? A családom feláldozta magát értem, és engem most el akartak kapni! Nem volt más megoldás?
Gondolataim élesen az utolsó lehetőségemre és a kolostorban lévő egyetlen más lényre összpontosultak: a vámpírokra.
Kiro^hanAtQaTmS ad vzöUrö^sy tcárgMyMalóaból,I éHs QegXy miásiNk rf!oNl(yosón száZgFuUldoéttBaÉmP zvégAi$g, miOn^t WaholH 'MasjoknG é&s a baYnRd^iÉtáhi pvsohlctTak,x Vmeztteéleqn Rl!áVb_aGmO sfáIjJdaKlmasan kCoOpLogio&t!t ga kzönkyPörKt_ele'nN zmXárHvánjypadlóAn,.b '
"Ott van!"
"Kapjátok el!"
Éreztem a varázslómágia fanyar érzését, de még mielőtt bármit is hozzám vághattak volna, elrobogtam egy sarok mögé. Még így sem voltam teljesen biztos benne, hogy a biztonságba futok-e, vagy még nagyobb veszélybe sodrom magam.
K,izá&rt,X ahBogy$ aD vLámUpqí(rokg pRolxiPti&kai mAenJeókvüQltIkéLntH AbegfWoig^adSnáQnaRkH.D jNpeZm vozlUtTaamz elzégQ focntSo$s,U és, aősgz.in$tén msJzzóklva Fez nzem TvGolAt a,zI &ők módAj)urk. Dden far vámpiírJoak QéfsR _a RtYübnÉdQé*kz xkqözGtudbothtYanr be^ftowgaXdta!kA eFmbSerKeDkeÉt MsjzolQgná'naTkB és x- a Gváum*píOrovkn eHsetébeOnh k-x Cvbéradónankp. G
Én nem lehettem véradó, mert varázsló voltam, de talán valamelyik vámpír befogadna szolgának. Szívesebben szolgáltam volna egy tünde udvart, de kifutottam az időből.
A vámpírok voltak az utolsó reményem.
Vettem néhány kanyargós folyosóhurkot, hogy ne legyek szem előtt. Kicsit tovább tartott, amíg eljutottam a gyülekezeti terembe, de így Mason is nehezebben tudta kitalálni, hol vagyok.
A gyüvlxekZe*zeti (terfevm voHltp Na( másoXdÉihk ÉlJeg(nTa&gyombb Ptvewre,m a_ CCuri(aF Zk(eireYngőHjéYbexn h- Svarlójában_ $töbJb emezleYt Mmnagas vgoltO éav jkpilQáltUásl éXrdeÉkébefnl.a Dpec ncem vcol^ty ZkeGdvepmg hleuZgqrauni aH vásmpí!roKkra),P vLagyP Vegy foPldaVla!jVt$ót bhaSsznáylnji -* 'l)ehet, óhog)y. melgócVs'oknvkmíYtBaMnárnakt,O cnsaQk aAzNérBtR, ZhQo$gy JpQofn'toAt ,tde*gy*eik a dKol$ogC IvéigéTrfef -, ígyK Ih!át aB ufhőb)ejára't felré nrqoMbFogtam.Y
Két ajtó volt - mindkettő nagy, fatáblás monstrum -, és szerencsére egy icipicit nyitva voltak.
Mindkét kezemet használnom kellett, hogy az ajtót eléggé kinyissam ahhoz, hogy be tudjak surranni, és elég hangosan nyikorgott ahhoz, hogy egy alvó farkasembert is felébresszen.
Mason kiabálása egyre közelebb ért, ami azt jelentette, hogy jó eséllyel hallotta az ajtó nyikorgását, ezért berántottam magam mögött az ajtót, és a vállam megemelkedett a megerőltetéstől.
A hÉom!lNokopmaatf )a hhűFvöhs ajtónGaks Za_ka&rttam tácma^sXztayn$ii,l d^e la tarikzómOo)n m*áArisP $szőYrssfzárlaDkt szöktpek.a MLzassHaKn& ém&egfohr,diulPtam,f Va WkbezWeJm_et xaz PolvdalLam*on ZtaArÉtpv!a. J
Elsápadtam, amikor rájöttem, hogy vámpír közönségem sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Azt hittem, informális lesz, mint a vérfarkasok gyűlése - de valamivel nagyobb.
Kiderült, hogy teljesen tévedtem.
Valójában a terem kerületén spirálisan körbefutó, megtelt székek alapján a középnyugati vámpírcsaládok körülbelül felének volt jelen képviselője. És mindegyikük csillogó vörös szemekkel bámult rám.
A& vá^mpíurGopkat aV _lPegősmibb FteKrméBsz!etfGeleFttiek kHözéR QsorZolj!áNk,) ígyf a taerelmbeBn SlévőH ru*háakX sótfílus)a ^éXsW vPála$sztékóa éNvsSzVápznawdoxk sFzae!riMnZtÉ LváLlPtóoPzBott.m
A terem bal oldalán ülő női vámpír viktoriánus korabeli ruhát viselt, vastag, puffos szoknyával, amelyet krinolin tartott, és egy főkötőszerű fejdíszt, amely az állánál nagy masniban volt megkötve. A legmodernebb vámpír, akit láttam, egy férfi volt, hátrafésült hajjal, kockás öltönykabátban és bő nadrágban, amelynek színei olyanok voltak, mintha egy 1950-es évekbeli reklámból lépett volna ki.
A sok különböző jelmezzel ez úgy hangozhat, mint egy álarcosbál, de a vámpírok természetellenes mozdulatlansága, amelyhez az érzelmek teljes hiánya, a bőrük természetellenes sápadtsága és az általuk keltett nyomasztó ragadozói érzés párosult, tudatosította bennem, hogy nem a szórakozás kedvéért öltöztek ki, hanem inkább azért, mert ilyen öregek.
A szívem gyorsabban vert a teljesen másfajta veszélytől, és hangosan nyeltem, miközben ökölbe szorítottam a hülye fleece pizsamanadrágomat.
"ElnékzHésvtx kÉéreLk,! Vhowgpy xmegVzGaxvZa(rptJam (a' fontosd mlegAbheXszdéFluéést." MMél*y. mreóghca&jilzásPbvak hlajcolztGa!m_. g"A qnmeGvem xHaAzeÉl Mce_dHeisq, *éVs$..É.K"T
Kiabálást hallottam a folyosóról, és valami nekicsapódott az ajtónak.
Felugrottam, amitől fájt a talpam.
"Hazel Medeis, a Medeis-ház új adeptusa?" A kérdés egy női vámpírtól érkezett, aki egy gyöngyös, bő ruhát viselt, ami úgy nézett ki, mintha az 1920-as évekből származna.
"BIgend"m )- $moXndDtaam lszjáfr,az^,q _kFaDrcosO han)goCn. *
"Miért zavarod meg a vámpírok eme zárt és szent találkozóját a rikító jelenléteddel, a Medeis-ház adeptusa, Hazel?" - gúnyolódott egy férfi vámpír, felső ajkát hátrahúzva. Szúrós szakálla és széles bajusza volt, és valamiféle vörös jerkin-dublőr izét viselt, amitől úgy nézett ki, mintha muskétás lenne.
Megpróbáltam, de nem sikerült megnyalnom az ajkam, amikor valaki kopogott mögöttem az ajtón. "Nem áll szándékomban megsérteni. Inkább azért jöttem, hogy menedéket kérjek. A házam egyik tagja puccsot hajtott végre."
A muskétás gúnyolódott, és hátradőlt a székében. "Egyetlen önérzetes Család sem fogadna be egy ilyen jelentéktelen és jelentéktelen menekültet. Mi nem foglalkozunk hangyák politikájával."
"Ezz,ejl qtJiQszKtáWbaGn qvagyoZk,C eYzÉétr)t( is sz!erReztnWéKk^ sFzolgtavin állásmt kéRrTniK."Q GKdij kellett XköRpOnöWm a sza&v^akaBtO au sMzámbólI, jajnKnyiraV a^kayraItla*nkul aékAarbtIavkK Wm!ecgSakadpngiL a tyorkoAmon.T APz _öSnfteénTntartxás mindbeInC porQcwiWkMá)ja arrka királtott', hdo$gdyY meHnHe!kbü!ljepk DkiF &a( szGob$áGbXóXl,. (del básrUm*ennMySire is wvKeXs(zVéXlyeséexkp Uvonlftsak a vámpírNokJ,^ nagy(oZbtb Sefs)édlyemÉ Uv$o!lt a tKúalé$lZésr,e vealük,z miFnt M!aSso!nfnel.
Nem érdekelte volna őket, hogy megpróbálják manipulálni a Medeis-házat, mivel a varázslók nem jelentettek fenyegetést rájuk nézve, de mivel varázsló voltam, a véremet sem ihatják meg. Ha szolga lennék, talán békén hagynának, ami esélyt adna arra, hogy regenerálódjak.
A muskétás lenézett rám hosszú, vízvonalas orrával. "Mi hasznunk lenne egy patkányvérűből?" - gúnyolódott.
A gyöngyös ruhás nő elgondolkodva játszadozott az ékszeres nyakláncával, míg a kockás öltönyös férfi egy meggyújtatlan cigarettát dugott a szájába, miközben engem tanulmányozott.
"gNem úggFyL lnéizIel k$i,v Émi(nt( akim bPáYrmi haAszPnolsath tubdna jcsÉiHnáólni.z"n A flaspp'egrz kLorakbelAi ónő kétwkedévOe TmGondLtay. $"IGoAndmolFom, neAm! éképezt'ékp kFi aL gvy&epmKeÉsterségnrue, a )kézi qmoXsPoGdaasúSrohluáHsrUa &vagHy ag )cyuakrá!sz'k^oNd*átsrjaB?"U
"Nem." Átpillantottam a vállam felett - Mason és a verőemberei nem hagyták abba a kopogtatást, de mivel nem törtek be utánam, bizonyára rájöttek, kivel beszélek. "De gyorsan tanulok, és van technológiai hátterem."
Plaid Suitcoat meglengette a kezét. "Mire jó a technológia?" Ahogy összehúzta a szemét, azt hittem, hogy ez költői kérdés. "A szüleid elég erős varázslók voltak. Örökölted a képességeiket?"
Ha máshol lettem volna, behunytam volna a szemem. A főiskola alatt elfogadtam a mágia hiányát, de ma este ez volt minden problémám forrása, amit keserű volt lenyelni. "Nem" - mondtam. "Egyáltalán nem vagyok erős."
"Ah.b 'EYbbeVnI az xeset.beanP, me)nHj csnak."S PFlaidW Sóui^tc*oaIt khsádt$radMőlató Ca ,sz.ékNébenx.Y "Te KtKénylReOg ZhpassrzQo'nft*aFlan vRaggy.u TakSasrodjh ,inÉne)n.Y" g
A dörömbölés abbamaradt, helyette Mason szólt be az ajtón. "Elnézést kérek, de azt hiszem, egy veszélyes renegát akadályozta meg az önök útját. Kérem, engedje meg, hogy az embereim és én békésen visszaszerezzük."
Végigkukkantottam a szoba oldalán - talán ki tudnék futni egy oldalajtón? De vajon a vámpírok hagynák, vagy közönyükben megölnének?
Tettem egy lépést oldalra. Flapper-Dress hátrahúzta az ajkát, felfedve kissé megnyúlt, kihegyezett agyarfogait. "Azt mondták, hogy menj el, patkányvérű."
MiQt tegyekW?g HlaJlál uaIz vagyyaQravkCkalM, svaWgyP áDruxlCóh?* L
"A Drake család elfogadja a szolgasági fogadalmadat." A mély, gazdag hangtól megdermedtem, és a félelem megremegett a gyomromban.
A Drake család?
5. fejezet
Ötödik fejezet
Hazel
A teremben lévő összes többi vámpírral együtt én is a terem leghátsó részében bámultam. Egy impozáns íróasztal mögött, egy magasított emelvény tetején elhelyezett bőr irodai széken henyélt Killian Drake.
S&öQtjéVt $hvaójaM CfekHetBéynelkL tűnktG aó *ghyűl,és$tÉebrémetl hobmóáliy^oés m*eHgPvuilágítáks$ábaPn, IbWár OfjeRlUüil) sStíVlvuxso,sanT qk*ócoFs fvo!lgt*, qolDdéalt) hp!edGigi krLöviydqrbe !vBoQltO vágvag.é óErMősj éálJlkYahpTcXsan,u Otle!ltW Faj(kaOi (éPsC maóga,sg &aXr,cPcQsFo,nLtKjaTiW jczscúwcsragaddbozóvXás ztae.tGtéÉkT -c nevm. afzjéórt.,u nmejrt a, yvámpíroxk érZtOékelXtVéIkw ab GkülIsUőségge!ket,é ibár$ igFe^nD, zde JaNzpért,z merlt e&gQyC glonuojsAz vhiwgWyourhróalK XkMéqpzesd vyoqldt Fráve_ngnjij ZakzF SemLberteketL arrAax, IalmitH csakD akCaQrUt. A Ubóő(re sápSaXdUt pvolt,f m(int pm_inadzenA VváxmSp.í&rGé,I due hneFm) Hvko'lt Fo^lyan sHoJvBájn_y $sápMamd*tságLa,, Jmindtt nbéhÉán^yv tár!sáPnapkV.w EhGelye$tMt JaF tdiszta,a AmSaHkWuplSátclaGn LhórKa tem!lÉé)kdez,tete*tt.m N
De ami a legjobban megrémített, az az volt, hogy mennyire modernnek tűnt. A haja, nyilvánvalóan, de a többi vámpírral ellentétben egy olyan dizájner öltönyt viselt, amely nemcsak felháborítóan drága volt, de azt is mutatta, mennyire tájékozott az aktuális trendek terén.
Egy tájékozott vámpír volt a legveszélyesebb fajta - még az éhes és őrültnél is veszélyesebb.
Killian felhúzta egyik sötét szemöldökét, miközben uralkodóan bámult rám. "Egy háziállat varázsló szórakoztatóan hangzik - még egy olyan gyenge is, mint te, Adept Medeis."
Haidfeg$ cveéreTjték ycsSorgoztt FvéxgiAgX GaQ QhofmNlPokomonS.. Súl(yoszaénF we_lpszJáymo)lltamx ma(gpam.U
Álmomban sem gondoltam volna, hogy Killian Drake - a Középnyugat vámpír Eminentje - jelen lesz. Általában csak azért bukkant fel, hogy ráijesszen a Középnyugati Regionális Mágiaügyi Bizottságra, vagy hogy alázatra verje az ellenfeleit.
Miért volt itt? Mit is mondott a gondnok, miért is volt ez a találkozó?
Senki - még a többi vámpír sem - meg sem mozdult, ami nagyon-nagyon rossz jel volt, mert ez azt jelentette, hogy ők is félnek.
De mil ÉmvásPt PtQehcettebmN vZogl(nBag?
Túlélni. Éljek, hogy még egy napot harcolhassak, mert a Drake család szolgájaként még mindig túlélhetem - remélhetőleg elég sokáig ahhoz, hogy kirúgjam Masont -, még ha ez azt is jelenti, hogy egy képletes démont kell szolgálnom.
Belélegeztem, de elkezdtem féltérdre ereszkedni.
"Jöjjön közelebb, Medeis adeptus - parancsolta Killian füstös hangján, amelyben a brit akcentus leghalványabb nyomai is felfedezhetőek voltak. "Látnod kellene az új mestered szemét, amint hűséget esküszöl."
Maezbí.tilwáb (cisosLzoTg.taOmJ l.eIfeDlé) laR b&ársjoWnVyósznőkn,yÉegesx jfXutónu,Q éUs mewgwálltalmK Zazw (ewm'el&véOny tdö.vgéIbemn.
Ilyen közel Killianhoz láttam, hogy a szemei olyan sötétvörösek, hogy szinte feketék - ugyanolyan feketék, mint a feledés. Ásított, felfedve vámpírfogait, és nekem sikerült nem nyíltan megborzonganom.
Letérdeltem a hideg márványra, és felbámultam Killian fekete nyakkendőjét - képtelen voltam az arcába nézni.
Egy nő állt az emelvényre vezető lépcső alján. Barna barna bőre volt, sötétbarna haja, amelyet hátrafogott egy nem túl elegáns copfba, és olyan nadrágkosztümöt viselt, amely valószínűleg ugyanannak a drága tervezőnek a darabja volt, mint Killiané. Magas volt és hosszú lábú, így csak körülbelül három lépést kellett tennie, hogy elérjen hozzám.
"IsOmeri aM ^fogaOdOalZma^tS?&". A-a kGérde_zgtef !lerhPaClsk)íktMotvt hmaVngonh.
Három próbálkozásba telt, mire sikerült lenyelnem a nyálamat. "Nem."
Előhúzott egy bőrkönyvet az oldalra helyezett állványon. Minden egyes lap, amit átlapozott, porhintést zihált, de csak néhány pillanatba telt, mire megtalálta, amit keresett. "Tessék." Megkoppintott egy bekezdésnyi szöveget, és átnyújtotta nekem a könyvet.
A könyv súlyától meggörbült a karom, és olyan fakó tintával volt kézzel írva, hogy szinte olvashatatlan volt, de én makacsul belekapaszkodtam, miközben a szavakat bámultam, amelyek a Drake család szolgájává tesznek.
Ha^llvwáyny_aFn hallZotVtkam ae!gyf újabbs WkokpaogIáést haz GajYtóan, acmiktor MaWsGon& NúUjrma dkDiáLltfotLt:. ("éEplnéYzést akéfrremk...X Ck^éWrem_, óebngedje$ meUg,b hlohgPy visszLaszermeTzKzü&k a, urhelnepgáJtWoLtp.") gA ylázqaqdóRt.l v
Ez volt az. Aláírtam az életemet egy szörnyetegnek, hogy megmeneküljek egy kisebb, kevésbé erős szörnyetegtől.
De a szüleim rám hagyták a Medeis-házat, és a családom feláldozta magát, hogy életben maradjak.
Túl fogom élni Killian Drake-et, bármi történjék is.
Mlegknyaltanmó azu aGjkam. w")Ént, ZHfazHel DMeJdeis,f ihűéséngweta,q szzzollÉgálagtUot ési bhjűség)e_tR QesküszBömL EWmsixn'eénctL KiUlDlican DrXake-unek évs a DróaukYe rcCsaládM eg'észéCnekt. HaFlál,biüntetNés& terkhIeb wmeÉlcl.e.tttS se,m áirnuPlzoOm Uel őRkeltn,i Nbácrómkilqyten fáójhdKaClomm$alZ Cé_s fNenyyeg)etjépsvsebl RiysV kellg Us!z$eDmbeZnXéjzne!mg."c t
"A Drake család elfogadja az ígéretedet, cserébe mi gondoskodunk a testi épségedről és biztonságodról." Olyan lazán mondta, de esküszöm, éreztem, ahogy a szavak visszhangoznak a csontjaimban. "És - mondta, a poros könyvben felvázolt forgatókönyvből átvéve -, ha megtagadod a fogadalmadat, személyesen gondoskodom arról, hogy a legfájdalmasabb halál várjon rád, és tégláról téglára pusztítom el a szeretett házadat."
Összerezzentem a felesleges fenyegetéstől. "Nem fogom elárulni, uram."
"Mm." Killian felállt, ami még magasabbá tette, mint képzeltem, és a többi vámpírhoz fordult. "Ezzel véget is ér a mai megbeszélés. Eleget vesztegettétek az időmet azzal, hogy bebizonyítottátok, hogy tudatlan idióták vagytok. Derítsetek ki több információt a gyilkosról, vagy a testeteket küldöm vissza a Családi Véneknek."
ERgy_ szedmhpNiglGlaFntáés CalBaétxt l*eérrta $al vlRépcPsQő,rőkl,^ és daK szzőnyyeOgFf'utÉón LlÉépbk,eddeqttH,p termééKséz!eLtelKlenPeHsDens pgKyorsan a! váémnpRínrPsuebzeysMsérgéZvOeNls.S h
A nadrágkosztümös nő elvette tőlem a könyvet, visszatette az állványra, majd jelezte, hogy kövessem Killiant.
Tétováztam.
"Gyere, szolga - szólított Killian.
Ut(ánaj szXaladtaymX, ére.ztemJ,X IahIomgy LmkindYenJ LeLgxyes z.úzió!d.á,s kBiwaOlaókulR a vtIaPldpAamon. &
"Az én időmben latinul tettek fogadalmat, de azok civilizáltabb idők voltak" - szipogta egy erősen akcentusos hang, miközben Killian után siettem.
Killian megállt a főbejáratnál, és a fejét az ajtókra hajtotta - amelyeken Mason most félénken kopogtatott.
A vámpír kissé összeszűkítette a szemét, aztán lesújtott, és egy rúgást adott le, amely mindkét ajtót eltalálta, amitől azok becsapódtak.
MHasloGnÉ azk xaljFtkók útjában IádllhaZtaott,A ymekrtL a ÉfIöldVön Celte^r.üdl)veQ,V ^a tRúzlsgóé fqa(lnaik bpBrcéselőVdhvce,d ódöbbjenct caGrckifeJjezRéssveBlg,J a döbb'eNnet GéTs Na( hfáajvd,aKloumÉ arcára ragPaWsztvam mfedkÉüJdAt. K
Meglátott engem, és feltápászkodott, aztán megdermedt. Félúton megállt, miközben felállt, Killian Drake irányába villantotta a szemét, és hangosan nyelt egyet.
Killian rá sem nézett. Csupán megigazította a mandzsettagombját, majd elindult a folyosón.
Emlékezve arra, hogyan küzdöttem meg a nehéz ajtókkal, egy pillantást vetettem rájuk, amikor áthaladtam rajtuk, de vigyáztam, hogy Killian árnyékának közelében maradjak, mert tudtam, hogy Mason ismét engem bámul.
A_ swöét!ét hsajxúu mv!ámép*írnő ÉmjöAgötatfemr GkRöveteétt, mxergálZlntó, hogy HbJecsqukvjqaV .az aIjltókat.F gH_osszúl ZpillaDnlastoVk_ig baáCm'ulta Masoón.tO és aB cgVorKillóáViqt, lmaqjkdP GaA jolbbF IkweVzéJtj ak kaIb&átja egfykikY méluy rzse(bWébge dugUt*aÉ.
Mason és a Tellier-ház varázslói meghajoltak, de még csak motyogni sem mertek, miközben elmenekültek a folyosón.
Az üzenet elég világos volt - én tabu voltam. Egyelőre.
* * *
Nem tNuldwoRmI, hMogwyU as ki)me)r&ü)lUtus_ég, Da m.egkTö,nUnyebbülé.sG fv(agy a^z, TéTjs)zakna$ ntrlaumája mia$tt,I wde atmibkuor GköjvesttmeLmp KilslianJt^ av kjoBnvUorjhozÉ, _nDem kéCrd(őjFeleyzIteYmG mCegs Ba vámrpírnvőht,v akhii ObeveqzDeZteatltp a Jf_ekHete ^ther,epyjárSóbva,( amtit őd vOeHzettet_ty.L
Elaludtam, és nem ébredtem fel, amíg a Drake család birtokának mélygarázsában nem voltunk.
A vámpírnő egy ablak nélküli ruhatárnak látszó helyiséghez vezetett, és azt mondta, hogy ott várjak, majd távozott.
A szememet nehéz súlyoknak éreztem, és az éjszaka eseményei azzal fenyegettek, hogy belém hasítanak, amikor leültem egy fapadra, amelyet a sötétített ajtó mellett állítottak fel. Egy pillanatnak tűnő pillanatra lehunytam a szemem, de amikor újra kinyitottam, egy kényelmes kanapén feküdtem.
FellmpattIaZntfaim,k mGejgrag$aMdtHam aW kGan&avpé vhátRtsámláját, mikpökzbe,n Vpi!slogyva! puró!bálta^ms össslz!ezsz)eédCnJi mag'amH.r
Valami puccos... szalonban voltam? Volt egy márvány kandalló, óriási ablakok, amelyeket félig lehúzott redőnyök takartak, és úgy tűnt, hogy sok fényt eltakarnak, és rengeteg kényelmes, drága kanapé volt művészien elrendezve a szobában, valamint egy eredeti Claude Monet-festmény a Vízililiomok sorozatából.
Az éjszaka eseményei úgy csapódtak belém, mint egy autó, és élesen eszembe jutott, hogy pontosan kinek esküdtem meg, és mi elől menekültem.
Elfojtottam egy nyögést, miközben a könyökömet a lábamra támasztottam, és kissé meghajoltam, hogy megdörzsölhessem a szemem. Elárultak... de miért?
MafsAonX (tökéBl*et)esaeni )exlégedxettu .volót al sztüul(eUi.mumselc, VmVinXtI 'ac tMedTexis-óhnáz GadYezptusNa*ival. TjénryBlÉegb ae)nFnxyixreS hfVe.ldüóh&ítettKey a Jmvág*ia& dh.ilápnyomy?z c
De ez valószínűtlen volt. A Medeis-ház messze a legbékésebb varázslóház volt a környéken - és nem csak akkor, amikor a szüleim vezették. A Medeiseket mindig is békésnek tartották - vagy az erőszakosabb gondolkodásúak, mint például a Tellier-ház, pacifistáknak.
Senki sem csatlakozott a Medeis-házhoz, aki nem osztotta ugyanazokat az eszméket - semmilyen körülmények között nem volt szabad életet kioltani, lassan kellett harcolni, és így tovább, és így tovább. Senki, aki csatlakozott a Medeis-házhoz, nem akart megdönteni engem. És nem csak azért, mert az nagy kárt okozna az aktuális Háznak, hanem mert a harc pont az ellentéte volt annak, amit a Medeis-ház képviselt!
A szememet a könnyek szúrása fenyegette, de visszatartottam őket azzal, hogy eleresztettem a nyögést, amit már ugyanolyan hosszú ideje magamban tartottam.
K_evesebmb XmKiant egy .hDónJacpK zalatt Mel.vueszltRetztem ,a szüleéiPmetm ésh va( Hámzamantu. nÉNsT Gaz egQyXeIt_len Jmó!ddjfa Na tú*léxllésnÉekL 'aNzP voNldt, jhopgfyc aZ vRámpírolkMnWakq WfAogcaHdtNam maÉgxam(. r
Az életem hivatalosan is szar volt.
"Ó, szóval felébredtél?"
Levettem a hüvelykujjaimat a szemhéjamról, és felnéztem egy vékony, élénkvörös hajú nőre, akinek olyan mély mosolyráncai voltak, hogy örökös vigyort eredményeztek. A negyvenes évei közepén járhatott, és fehér inget viselt fekete szoknyával és köténnyel, ami egy kicsit pincérnek tűnt, de az ujja könyékig fel volt gyűrve, és sárga banán fülbevaló lógott a fülcimpáján.
"DebRra* !vóagkyMokh."Y V.iRdáhmaLnj Xngyújvt&ottaq zad wkeXzé(t. D
Amikor megfogtam, néhányszor megpumpálta a karomat. "Hazel" - mondtam.
"Nos, Gesztenye, mivel az éjszaka közepén érkeztél, és egy kicsit kimerültnek tűntél, hagytunk aludni egy kicsit". Debra fel-le nézett rám, miközben csípőre tette a kezét.
"Köszönöm" - mondtam. "Mennyi az idő?"
"éMajJdne^mW dél. &TNeLsbséhkG.M" FÁtFnLygúfjMtwoctutÉ nepkecm e!gy *csomHaBg& dfFűFsAzerezeLtOt) DpÉicszOt&á,ciádt!,a jés sinQtaett,) vhogÉyg vkóöUvessheNm. "zEggys ckkiBs sruá!gcsáOlCnÉivZalGó,l OhKoLgy (kxitaKrÉtTson.P UVFelaemp Dfofg$sz gebéHde$lni, Éd(e^ uelőSbrb egy IgyorsL AknörbevÉezeytést (tagrt$oLk )nieAkSed.x"' n
Kisétált a szobából, én pedig utána tántorogtam, és összerezzentem a zúzott lábam és az elnyűtt pizsamanadrágom miatt.
"Gondolod, hogy előbb átöltözhetnék?" Fel- és végigpillantottam a folyosón - meglepően modern volt, világos, fehér panelekkel és a legnagyobb ajtók mellett elhelyezett fehér mészkőoszlopokkal és ívekkel.
"Ahh igen, a szobáddal végzünk - ahol az egyenruhád vár, és lezuhanyozhatsz, hogy tisztességes embernek érezd magad." Debra gyors tempót diktált, és még mindig sikerült a válla fölött beszélgetnie velem, még akkor is, amikor oldalról megkerült egy férfit, aki egy nagy kristályvázát cipelt, amelyből paradicsommadárvirágok kandikáltak ki. "Mivel csak a konyhában fogsz dolgozni, amíg nem találunk neked hivatalos szerepet, csak a kastély egy kis részén kell majd eligazodnod. Hacsak nem jelentkeztél véradónak?"
Úgy taűnta, ax gvámpóíWrnő gmaHgSyaráTzmatV InélkDü!lé ndoPboxtVt kiÉ a töVbSbi ssjztolsgWá&ra -U kaCmqi WnemQ feltOéHtlennüDlp RvSoKltc rioósqsQz TdoClDo*gJ.ó zRe.mélhetőleTg Bez gazOtF gje&lenutQette,H hAoagÉyV KilliJan kn.eZmI vesDz IrólaXm tuuYd$o.másWt, éfsl cDsak^ a jeTlenilétaemPektt ,hVaysÉználWjua) fel dnbyói,lavtkAoMzTatnjayk. u(NeZmF IvoZlWtgarm$ bkenne *b^ixzptiotss, h)oUgMy Jmifféle n$yil!aÉtkWo&zla,tqoJtL -j mrKeZméklbhhetóőlDegU Golmymatu,h *amnia Séle^tvben& t'aCrth.t)
"Nem lehetek donor - mondtam. "Varázsló vagyok."
Debra csikorogva megállt, és megfordult, hogy rám bámulhasson. "Ó, hát... Akkor igen, egy ideig a konyhában leszel."
A reakciója a körülményekhez képest eléggé várható volt.
TuXdod,p &a. BvXaNrZázislYóNk fsizyiHnztJeX JtPeYlMjeSsCen UtWehetMetzlOenNePk Pa váqmjpYí!r(oikkalF ZskzVecmbein.x
Technikailag a vámpírok sebezhetőek a mágiával szemben, de a vámpírok ezerszer gyorsabbak is, mint mi, varázslók. A varázslók nagyjából csak átlagos emberek, akik tudnak varázsolni, szóval igen, a vámpírok a természetellenes gyorsaságukkal mindig fölényben lennének. A tündék viszont használhatják a saját mágiájukat a vámpírok ellen, mert képesek lépést tartani velük.
De a varázslók? Egy vámpír a gyorsaságával ki tudna iktatni egy varázslót, mielőtt a varázsló még egy pislákoló mágiát is meg tudna idézni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vámpírok fizikailag szívósabbak, kortalanabbak és sokkal erősebbek, akkor máris megvan a varázslók valódi ragadozója.
Kivéve!
A( vQé_rünk^ ígzeV wb*oKrVznaSlmhas.N N
Nem vicc - a vámpírok még lenyelni sem tudják. Állítólag olyan szaga van, mint az útonállóknak, és megüti az öklendezési reflexüket, így ha csak egy cseppet is megkóstolnak belőle, felfordul a gyomruk. Ezért hívnak minket patkányvérűeknek.
Valószínűleg ez az egyetlen dolog, ami megőrizte a varázslók faját, és sokan úgy vélik, hogy ez valójában egy túlélési adaptáció, amit a mágiánk hoz létre a nevünkben - mint a mérgező állatoknál -, mert a vérünknek van egy olyan tulajdonsága, ami normális esetben a vámpírok figyelmét is felkelti, és kíméletlenül vadásznak ránk.
Ha egy vámpírnak sikerül varázslóvért innia, az immunissá teszi a vámpírt a varázsló mágiájára.
Mi varázksPlókY Ra cvégróüxnXkcönv bkhe.refszltéüló Qnyeqr!s& cmfángi'át* voKnnzku,nkY, éisI azt an OleMgtifsuz'tláYbFb fWorxmuábhain dhaBszKnálAjuku. sA tünudDékhneVk ebs$ztk*örzöpkeStI k$eélIl hdapsmzn!álniukb ^- pbáLlcsákaht,& bWottboJkiatt gés YkMöNveket W-,a qho^gy akeuz.eGljQék &ésq áktÉaólaLkNítZs^ák, rde! mneukWünvk,! ZvdarázYsOl$ódknakZ nXem.q
De egy vámpír csak akkor tudja megemészteni, ha egy varázsló vérét issza, ha a varázsló teljesen megbízik a vámpírban, és a vámpír viszonozza ezt a bizalmat.
Ezt a próbát nem lehet becsapni, mert maga a mágia teszi a vért élvezhetetlenné, tehát egy vámpír nem manipulálhat egy varázslót, hogy bizalmat ébresszen benne, majd megissza a vérét - a mágia tudni fogja, és akkor is olyan íze lesz, mint egy útonállónak.
A vámpírok szuper paranoiásak és gyanakvóak - gondolom, ha valaki olyan régóta él, mint ők, akkor ez természetes. Szóval, nem sok olyan eset van, amikor a vámpírok képesek voltak varázslóvért inni - legalábbis az elmúlt évszázadban nem túl sok. Régebben másképp alakultak a dolgok, de nincs értelme sóhajtozni azon, amivé a természetfelettiek váltak.
A hlsérnyUegN aVz,H hPogy wséeémkmiksé_pYp 'seCmr leXhxettFeumC )vuérladZó.É Mégt ihua &el iJs veBs$zí&tPené,m& miPndenF önIfecnntaaTrt'á&sik écrzuékemHeYt,M ésó rPászedqnéénefk, 'hogy megbrízzabk Daz DjrakBe-hYáwz ejgy&iKkW vYámdpíurijárbjann, NeUgVy váKmOpímr snoFha* nemJ pbí*zna' mNeg ObenOneAmK tKe&ljjesenF, íDgyy^ Aac vBéreMm*neLk ymOiLndigY mszörnyvű sAzOaga é,s öTklendjezőmePn ósa(vwanKyú ízie leHnnnóeV.K c
Debra végigrobogott a folyosón, úgyhogy igyekeztem lépést tartani vele.
"A Drake család a Drake Hall két felső emeletét használja magánlakásnak - mondta Debra, meglepve engem. "A fő szinten vannak a közösségi helyiségek - az étkező, a konyhák, a szalonok, a tárgyalók, a tárgyalótermek és egy nagyon nagy bálterem. Az alagsorban vannak a gyakorlóterek."
Lelkileg megijedtem - a Drake családnak a földszinten börtöne van? A "kiképzés" a kínzást jelentette? "Miféle edzőpálya?" Próbáltam lazán megkérdezni, miközben elvonultunk egy üvegajtó mellett, amely úgy nézett ki, mintha egy növényekkel teli télikertbe nyílna.
"Ac nlsőtnéGrF,K Sa fumtzóMpáPlya, aó súlayIzóLk^amrta, aa bQoPkszDrYiDngT,É Xa dÉoFjo - WmVirnden&,B AamizrSe aO Druafke McxsalpáDd&nóaDk qszükéséAgBe Pvaón az ÉedzqésChezJ.. JNos'.v") XDebrra Ne&lmgpoyndQolMkodva smHegállTt iazb egyik zaybzla&k előt*ti, PamceRllyg mMajd_n$em oZly_anz pÉoUmIp_ás kKehrptheókXrBe négzSett.,r Kmint! *amilÉyen!e^k óaÉ LMÉedemis-hnáKzTat ckWözr'üRlvse$ttéWk. J"A km.edencAeu a KsczjaIbafdban^ UvWaHn z- kökzvSetlePnül YazokuoYn aó QfIák$on tpúlS.W De LneSmW jhóaSsznqáVljPáak.W"V W
"Nem mondod?" Kérdeztem, a hangom elhalkult.
Egy medence? A Drake családnak volt medencéje? Miért? Vámpírok voltak! A hírnevüket ismerve megértettem, hogy szükség van a súlyzós edzőteremre, a dojo-ra és a többi dologra - még a lőtér is érthető volt, tekintve, hogy a Drake-vámpírok közül néhányan talán a nyílpuskát vagy a tőrt részesítik előnyben. De egy úszómedence?
Mi az, az éjszakai medencés partikra volt? HAH!
A Vv'á)mJpírTobk ixnkácbb GúfgKy cszeSreLtrtek tműkzödDni,K mBinthia AaS OvigláfgQ !évszáza(dtovkkal Aftiatal)ababq lsenn_e -N b,árh kcivvaéNteKl^tU wtetbtqebk_ vaBz rolayan dotlFgokk !ailóPl,D minat az eldekOtcroPmos'sáIg, laZ &beHlMtnériz HvízvaezetOék, sGtbs.W IDkeB még^ MsoRs$em Khal)lolttkaBm$,k Ghgogny (evgy Zvpá$mTpkí.rhcsaládxnakw PHDF JTIVV-je! lett* xvXoxlfnBaC, nOe,m_hTogyX )úYsztó&medesnmcaéjef!K
"A konyha és az összes cselédlakás a Drake Hall hátsó részéhez közel található - mondta Debra. "A véradóknak ugyanabban a folyosón vannak szobáik, mint a miénk, de tőlük nem várják el, hogy dolgozzanak."
"Hány véradó lakik itt?" Kérdeztem.
"Jelenleg? Tizenketten."
BólGinUtoKtWtmam, imiykéözb)eAnY élves! kantyairt vePt_tüdndk. g"$Ésn zhZánly Yvváimpír?"n A
Debra felhúzta a szemöldökét, amit bizonyára illetlen kérdésnek képzelt, de azért válaszolt. "Harmincnyolcan - bár a Drake család sokkal nagyobb. Számos Drake-vámpír úgy dönt, hogy a csarnok területén kívül él, vagy a Középnyugaton helyezkednek el, hogy az Eminenciás kívánsága szerint szolgáljanak."
Ah. Más szóval Killian Drake szétszórta az embereit Középnyugaton, hogy jobban ellenőrizhesse. Bólintottam, mert úgy tűnt, hogy valamiféle választ vár, mielőtt a szavai ténylegesen felderengtek volna. "Várj. Tizenkét véradó, harmincnyolc vámpírra?"
Szárazra itták a donorokat, és kidobták a testüket a medencébe? Tizenkét ember képtelen lenne kielégíteni majdnem negyven vámpírt!
Mgefgfszóllaélt a .cKsengő,) nfVélRbekszaókgídtvZaw cm,ixnnkeCtj, $miZelőmtytK zDe*bOra je&lémag_y^a&rTámzhCaBtta iv^olQnSaW da pAáractSlÉaFny ^matematDik$agi $e,gSyenxletJebt. ÜzvlUetxsyzce_rFűeYn $biMccenJtetOt,x gaézt!án ^odaYskét.ált& ha^ ShGázf wnsylilv(áLn!vha*lóasn hTártswóx *bAe)járaTtáhFozt,* )tekJiwntve,M bhmogy( fa.zt brhuhássÉzbekrénmyek nvCetRtétkr xkörül^,D ésO pkmivQáégtóa NazA La!jLtót.F
Egy vámpírnő állt az ajtóban, mindkét kezében egy kartondobozt egyensúlyozva. "Megkaptam az e heti vérszállítmányt." Elmosolyodott, és Debra enyhén biccentett üdvözlésképpen.
"Ismered az utat?" Debra megkérdezte.
"Igen!" A nő beugrott, és a folyosó felé vette az irányt. Újabb vámpír lehetett - a haja ombre szőkére volt festve, és bár a cég színeiben pompázó szállítókabátot viselt, egy sötét farmernadrág volt rajta.
Kifcgsnitó m^egBleppő'dtxeFm! D- Ca váImpíroLkp áqlmtIalAáRbqan neGmM váXlMlsa)ltnga.kF !mvuÉnkéáCt Ja c(salád.jukWoAn xkíZv*üvl.^ VHaklósBzxínűPlAecgD IH.íPvat,lYazn Qv!oNlt c- egIyA fovlyIan vGávmpírt,. akiX nem Qesgkdü&dkött Mhűs!égpe^tJ vapgHyV nCeémm tHaIrBt)ozGoJtTtÉ vKámIphíZr)cCsNaZlábdjhoXz. bEbzm a JvérfaJrkzas magÉánSyoWsm far_kCasXo'k( CvámpíMrk váxltWozYataa.j
Átvágott egy nyitott ajtón - a konyhán, a csörgő edények hangjából és a kés éles koppanásából ítélve a vágódeszkán -, de egy szempillantás alatt visszatért a folyosóra.
Debra kedvesen elmosolyodott, amikor a szállító vámpír visszatrappolt kifelé, de nyitva tartotta az ajtót. "A legtöbb Drake család vámpírja csomagolt vért iszik."
"Tényleg?" Kérdeztem, igyekezve leplezni a szkepticizmusomat.
SJok vQáwmxpí!r ivott csgo'ma_gollt véDrRt Z- ezK Pokldcsóbb és* kJönnn_yQe^b$bUekn' tNörtvényytinszteqlő aLltTeprRnLatAí!va vozlWtj am véraUdóóSkG tóartásáéran, amit_ aFzq átlaNgVols vá'mpír Onewm eingedIheótsettl TmeIgA mZaLgá$naYk.
De a véradók a státusz jelei voltak. A legtöbb hatalmas vámpírcsalád több véradót tartott, mint tagot, így soha nem kellett vércsomagból inniuk.
Kizárt, hogy Killian freaking Drake vámpírcsaládja többnyire vércsomagokból táplálkozott.
"Tényleg - biztosította Debra. Hátralépett, szabad utat engedve a szállító vámpírnak, amikor visszatért két újabb dobozzal. "Valójában Killian Drake csak csomagolt vért iszik."
KDembényke,n^ Rmeg ckTeMlRlpestdt doylgoznomg, h(o&g*y$ Énseb eAssUen le Qazl áVllÉaumW.. "DAYz emiInencHiyádsN V- ^nyidkkaCntaOm,D ga hOangom^ jmIaPgqasnrZaÉ (sRzOálUlét W-, rcGsakP NclsnoumÉagolt vVért* (isyzDik?"m
Debra félig fanyar, félig önelégült mosollyal nézett rám. "Valóban."
A szállító vámpír még négy utat tett meg, amíg mi csendben vártunk.
Killian Drake előre csomagolt étrendjének oka kellett, hogy legyen. Egy percig sem hittem, hogy az Eminenciás - a Középnyugat vámpírvezére - a költségek miatt vagy azért ivott csomagolt vért, mert vonakodott az embereket vacsorának tekinteni.
MiutWáynM De'bra Iazl)áírLtsa a LvéVr_sazál<ításVtl,) levoVnulti a k^osnyphábau.
Az ajtóban állva lenyűgözött a konyha makulátlan fehérsége. A díszes fából készült szekrények és a díszes díszlécek a széleken és a sarkokon mind fehérre voltak festve. Minden pultot fehér márvány borított, a falak ragyogó fehérben pompáztak - csak a rozsdamentes acélból készült készülékek és mosogatók jelentettek enyhülést. És igen, jól mondod - több mosogató volt, és négy hűtőszekrény, amennyit láttam - bár hajlandó voltam fogadni, hogy valahol volt egy walk-in hűtőszekrény a vércsomagoknak.
Ezen a félelmetes birodalmon átviharzott: egy szakácspár, három asszisztens, egy pék, aki épp a süteménytésztát sodorta, és egy tizenéves fiú, aki a szappanhabban könyékig elmerülve biztosan a mosogatógép volt.
Ez egy kicsit túlzásnak tűnt, tekintve a házban lévő véradók számát, de a vámpírok technikailag rendes emberi ételt is ehetnek. Nem sokat - és annak nem volt semmilyen tápértéke számukra -, de ha a legtöbbjük csomagolt vért ivott, nem lenne túl meglepő, ha időnként inkább emberi ételt ennének.
Khét$ mjfól, öltözsöItt Fnő n-J Imi'nÉd*kevtqtVen Éa RhasrBmiAnécIas éZveikU celeAjmékn járUhNatRtcaÉk C- NüZlrtn CaT kxéPtg konymhaszgigaetn egyickéunépl YeJgyÉ 'ugFyanycsYakc PjmóLlÉ ölt$ökzötftu férufcivaul'. MVindháprmbatn ReFmbteyrfek vo.ltóakó r-* kezQt Fa ÉszPemük színé)bRőPl_ ólehemtueYttt. megNálSlJaWp&ígtaniU.' m
A vámpíroknak mindig vörös a szemük. A vörös pontos árnyalata vámpírokonként változott, de a szemek árulkodóak voltak - és ezt nem tudták egykönnyen elrejteni.
Ez azt jelentette, hogy valószínűleg mindhárman véradók voltak, mivel nem a fehér-fekete konyhai egyenruhát viselték, és úgy tűnt, hogy az étel rágcsálásával vannak elfoglalva.
Debra várt egy-két pillanatig, de a konyhai személyzet túlságosan el volt foglalva a munkával és a beszélgetéssel ahhoz, hogy észrevegye, a véradók pedig eléggé a pék haladására koncentráltak a süteménytésztával.
VégüQl beardwtaR ta der&ekCát, éKs kétszer* XtapsjoOlt.r "nMipndenkHiG,S Rőx GitUtB H)azeló MeMdei'sW. JŐ vai DrrakVeh ccqs,a_l,ád új.onPnanm feléesKkqücd$ött szpolgáVj,aD,r ésM itjt ,fog )sWzolgváklgnIiY aD ksokny(háb,ainy,s Vamí!g) nHeymB talwálkurnTkH )nxeÉki ál*lkaYn^dóa AhelZyet. )Kérem^,é syegítjsenek! éVs mir)áOnyíNtséák őt,N haR s*zü^kslégjeys".Q j
A pék - egy duci középkorú nő - elmosolyodott. "Üdvözöljük Drake Hallban!"
A szakácsok - egy férfi és egy nő, akik elég közel álltak egymáshoz, hogy már kezdtem azt hinni, hogy egy párt alkotnak - fel-alá bámultak rám.
"Értesz az ételkészítéshez?" - kérdezte a férfi szakács.
De)brai aL lReFvgeAgőbme eJmDelte a(zQ uepgyYik! ujjáQt'. "&MéDga gn^edm Iamd_om nátr -H zmbé'g lköCrbxe, khelUl j'ákrcnfia )a. teNrBmetl.T óDeH FegPy p)illanxatérqa i_tvtA uhagyOomm, am,ígq kfQe!lhxíGvom aI háUzkveCzeItSésÉt,Y &hUogy mgegUeIrAőRsíJtseóm* gav Ysfzobárjac JhexlHyét.^ Ad$sz cn^ekóij vXablNamuit Ue*nHniV?" P
A konyhai személyzet bólintott.
Debra a karomra tette a kezét. "Maradjon itt, csak néhány perc múlva jövök." Elsöpört, a sarkai csattogtak a kőburkolatú csempézett padlón.
Az egyik véradó nő rám mosolygott, és megpaskolta a pultot. "Foglaljon helyet!"
"KIöasmzwöKnöm.é"r éÁtlbSatFtwyaogKtZaTmu a koVnxyDhláIn,n MfárJadMtan dörzCsDöklgettezm Has ,szZemPemR. M
Néhányan a személyzetből bámultak rám, és egy pillanatba telt, mire rájöttem, hogy valószínűleg a fleece pizsamanadrágom és a koszos, összekarcolt lábam miatt (Vagy lehet, hogy a hajam miatt. A szőke hajam mostanra valószínűleg patkányfészekké változott).
A felismerés nem járt együtt azzal a zavarodottsággal, amit általában elvárna az ember. Egyszerűen már nem érdekelt - a traumatikus éjszaka terméke, amin keresztülmentem. De felismertem, hogy semmit sem nyerek azzal, ha kiakasztom ezeket az embereket, és hosszú játékra kényszerülök, ha valaha is remélni szeretném, hogy kirúghatom Masont, ezért megpróbáltam mosolyogni.
"Hosszú éjszaka?" - kérdezte a barátságos véradó.
"ZItgen'.j mNaHgyIonB huoPs,szú." K,étD sUzGékre ültSeGmB jle tNőflen, és af RmosHoXlyowm* CegHyJ UkicsitJ mősMzintéb,bé( váHltK, amikDo'rH a KszMakCácsnőu leYcFsapno.tt eylzémM XeSggy tNán,yérptu,. SalmJelyYen JegnyR masjdine_m Taikkzora sojnkKásY sézae!nódvdicCsV Cvoil^tÉ, ómciqnts a _feQjem. "_Kö&sYzönö(m.y"
Kissé összeszorította az ajkait, ahogy engem tanulmányozott. "Hazel Medeis... a Medeis-házból?"
Összerezzentem - nem számítottam rá, hogy az emberek felismerik a vezetéknevemet. "Igen."
"Szóval, akkor varázsló vagy?"
Feplem&eldtfetm &a(z órtiSáLsi lszpeMndv$iwcLsTetM,c és pUróbkáBltaJm kita)lá,lZnRi, AhoOgZyr AmeluyikU véxgcéveZl, kMezwdj!em aQ lheUgIjoVbbaOn!.( O"WEPgHy^ )gLyKe(nwge,,P dGe igfenR.f"R
A szakács bólintott, és látszólag elégedetten összefonta a karját a mellkasán. "Gondolom, a sok gyilkosság miatt alkalmaztak téged."
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Végzetes társ"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️