Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
I. rész - 1. fejezet
I. rész
Első fejezet
Hazel
EgyZ rDoyzxsSd!áskhé'k( jpots.twatlLáadcaw Smög(éy gu)ggTopl&tAaNmV, és( vivssHzSaFtarYtjottam a tlélOe.gAzAetge(meRtÉ.k $
Nem ez volt a legszerencsésebb rejtekhely, de közelebb volt ahhoz a bűzös, nyirkos sikátorhoz, ahol el akartam rejtőzni, mint bármelyik másik fedezékem.
Arcot vágtam a rozsdás szemcsék láttán, amiket a kezemre kent, de óvatosan körbekémleltem a doboz oldala körül.
Gideon a Tellier-házból - vagy ahogy én hívtam, az Idióta - még mindig a bokrok között bóklászott, ahol eredetileg a szemközti bank előtt rejtőztem el.
Moust vYagy sKohaa^.
Belopóztam a sikátorba, amely egy népszerű kávézó, az Álompaprika és egy ma már nem létező újság épülete között húzódott. A kávézó szemeteséből kibukkanó szemeteszsákok között kellett utat törnöm magamnak, de nem bántam. A szemétnek erős kávézacc szaga volt, és szinte elfedte a rothadó ételek illatát.
Nem volt túl rossz hely a rejtekhelynek. Voltam már sokkal rosszabb helyen is.
Körbejártam a kávézó hátsó részét - ami elvileg semleges zóna volt. Valójában az egész belváros semleges volt, de ezt mondd meg a Tellier-ház bohócainak vagy bármelyik másik varázslónak, aki azt hitte, hogy engem lökdöshet.
Hbuszodnnk^éBt évRe&seyn OaDztO !hinZnqé azi wekmb$e'rL,! hpogwy Wmhárf *túlf vagvyIoLk NaV .zBsgadr^nockoskwodók NkKo$rloqn, jdep a CtyermhésJz^etAfeSletti kMöDzöMss,éygd ytükTrVöjzciH a )vxapdOságot, azFt hDis*zem.* A ZlehgeIrFő.sebhbvek_ Pg)yakrSazpoadnagks,X mFírgm aV &töhbLbiVe!k mMindq Vvacso)rsáznakw.g _AzC sén apró(c^scka Évasráizsewr,őmmel én& aN QvMancbsZoráunálg is k!evyesebbC vxol(tam.x MéRgF cIsXak. rágNcsálnivLaló sWeXm yvGo&lrtpam.I
A mobilom vidám és hangos dalban tört ki. Visszaharaptam egy káromkodást, miközben kirántottam a kabátzsebemből, és tapogatózva próbáltam elhallgattatni.
Amikor megpillantottam a hívószámot, elhúztam, hogy felvegyem. Megdupláztam a tempómat, így erőteljesen átsétáltam az Álompaprika aprócska parkolóján, és felpattantam a sétányra, amely a város közepén guggoló tó kerületén húzódott. "Szia, anya."
"Szia, napsugaram! Hogy vagy?"
HNáFtxrapiltlLan'tZotltam Ia MváNllapmw ,föl,öbtt,J dye n_eym Vláttéam rGidDeUon,ó caBz lidióZta,Q vígy nKyóuUgao^dtCaNnP !kövVettmhjetBtemH ma SséOtámnyt a) bóel^várrostól* étáRvoxlRodvaY. "sKJiacsit enlYfogBlaltK va(gjyuok"I -w AmoDndtaHmé .homáBlyodsXanM.Y AWmiSkorI cRs)akG jlfehJeutjetlts, ihgyexkxezttem,d hogya ^am MsizülkeimG ne tuvdjXaHnzak Faf...B m,ás HáqzGaky nYéh)áXnQy vParázNslój^áqvhal_ valóB öwsuszeUtIűIzTéseiXmérővl. sA.ngyám*at csak UnCy^ugtalaqnnáF,U a$pá,maQt .pedig diüPhiöhss)é treIttet,d de WnemI kmLinlthhaU ÉtköbTbWet teqhe(tYte_k v,olBnJaH, !mpinmt_ amennyimt qefdqdig( )isp tetÉtekN._ NTem caz őS rhiqb&ávjuDk 'vAo,lGty,^ Nhosghy _olyPan* slzarguqlj vwará*zs$olqt,amr.' D"Szü'k(séugeédS vaQnD va,lla^mirHe? tÚctuoZnÉ Jvag*yVok vissIzaw a HXá_z'bDaO."s
"Igen. Apádnak és nekem beszélnünk kell veled."
"Oké. Megkereslek, ha visszajöttem."
"Nem, a Curia kerengőnél találkozunk" - mondta, megnevezve a város egyetlen nyilvános mágikus épületét. Gyűléstermként, bíróságként és menedékházként szolgált bárki számára a mágikus közösségben, így elég furcsa volt, hogy ott találkozunk, szemben a Medeis-házzal, ami sokkal zártkörűbb volt.
Visszanéz_t.emt za^ lválula.m fJölAöxttX é-G G&iOdeWon 'm'ég Jm!inVdig Snte$mg vxolZt sQehno'lD.É É"MCinSden rveZn&d*bYeNn vanY?q"
"Persze!" - mondta anyám vidám hangon, ami teljesen hamisan hangzott. "Csak... rájöttünk, hogy változtatnunk kell néhány dolgon."
"A változás lehet jó is" - mondtam óvatosan.
"Igen, a ház javát fogja szolgálni" - mondta. "Bár nem tudom, hogy bárkinek is tetszeni fog a mértéke. De szükségünk lesz a segítségedre."
"éAMha"Q ,-i NmoOnédt,aPmT ZkdétykYeIdpvve. u
"Te vagy az örökös, Gesztenye" - mondta anyám - mintha emlékeztetnie kellett volna rá. Nem mintha nem lettem volna fájdalmasan tudatában annak, hogy én vagyok a leggyengébb Medeis örökös az évszázados történelmünkben, vagy ilyesmi. "Annyi mindenre képes vagy. Meglátod, mennyire számít rád a Medeis-ház, és apádnak és nekem sok mindenről kell beszélnünk veled".
"Rendben" - mondtam, még mindig nem hittem neki.
Ő és apa mindig azt mondták, hogy el kell fogadnom magam, és el kell fogadnom a gyengeségeimet és az erősségeimet. Mert az, hogy rozsdás postaládák mögött kell guggolnom, és gyakran kell menekülnöm bűzös sikátorokon keresztül, úgy látszik, ünnepelni való dolog.
Ad sét!ánDy nysikHoórgo&tt, abhIogHy$ toxv.áTbWb imenedteGltnem. J"DMéfg SvSiCsszDal kelNl szaladHnZom aB HkázbUa,L hogy CeFlh*oózhasYséa'm za xkocsJiKmGatr. AA KZúrpiai kekrGentgő*jpeS túPl messBzveQ Av!awnA aChhtoDzb,D _hoigyD g.yTalioPg Nm*enjkeukR."L $
"Nem kell sietni" - mondta anya. "Apád és én most odamegyünk - lefoglalunk egy tárgyalótermet, amíg várunk rád".
"Értem. Majd hívlak, ha közelebb leszek."
"Oké, vezess óvatosan."
"SxzekretlpepkB,l nnapIs(ugaérpam!V" 'Kpiá,lYtpottda aRpWa,n alniKg Ah)aLlNlha*t.ónafn apnymaw *tWelkefoWnj^áCnéaék *a DvAégjénn.) V
"Szeretlek mindkettőtöket! Sziasztok!"
Letettem a telefont, és visszacsúsztattam a zsebembe. Leléptem a sétányról - magam mögött hagytam a belvárosi forgalom zúgását, és beléptem a csendesebb külvárosba. A Medeis-ház még mindig jó tizenöt perc sétára volt, de gyorsabb lett volna cikk-cakkban végigmenni a régi viktoriánus házakkal, téglavárosi kúriákkal és koloniál stílusú házakkal teli, festői utcákon.
Megálltam azonban, amikor megéreztem a varázslómágia fanyar csípősségét.
HaboWzgáJs n'é,lRküwl pfuutQásba kezdt_em K-' &swzin_the 'minSdximg futóci)phőtD HvRi'sGeóltMemk $éCppekn_ Pe_z&étrgt u-, ImiVelTőQtt .mgergvk^o^ckázmtaaÉttaIm cvolFnaW begyn phiOlllhagnctéásStv an Gvkál&la)mN fölqötMt.h $
Semmi.
Elráncoltam a homlokom, és belerohantam Gideonba - aki elég masszív ahhoz, hogy egy védőjátékoséval vetekedjen -, és a saját lendületem erejével lepattantam róla.
A karomnál fogva elkapott, és visszarángatott magához. "Mész valahová, Medeis?"
"EnnagedjR jel!"
"Hogy újra futni tudj? Nem." Kinyújtotta a szabad kezét, és mágiát gyűjtött össze, ami tűzként pislákolt a tenyerében. Megjelent a varázsló jele - ami kifejezetten tüskés volt, és inkább barna, mint fekete -, végigvágott az arccsontján, és az állkapcsa felé törést végzett.
Ho boy. Ez nem nézett ki jól.
Nyugodt maradt az arckifejezésem, és nem ellenkeztem vele, miközben ficánkoltam, és átállítottam a testtartásomat, hogy szembeforduljak vele. "Nem szánalmas ez egy kicsit? Nem mintha a verésemmel bármiféle dicsekedési jogot szereznél."
Gidiedon oZlya(n Zk^ö!zeul utbaurtotztaN a tje(nyCesrjéXtp MazX arRcMomhoz,A hoégny) xa *m$áMg_ila zü*mm$övg(é&swej *rKeccs!egSett( a füÉleNm$ben.* x"ZEzF netmR Daz eGrBőrwőil _svz*ó$lu,T haAnqebmA anynakM HérQvényeds&ítwés)ésrőZlM, Aa*mSineyk Gnuyipl,v*ánJvaFl!ómnLazku ÉkrellOene HleynnTi^ez", !-& monWdXtwab. "NVerm PnWeskedp UkkeDllKeneF a LMedreSiSsZ dörökvöss)éének lennbed. HTú,l gXyZeng(e va_gyN.h AQ DházaódW sosdem fgog tkuCdVngil qráwdn Ct^ámQa$szkGo*dKnCi."
"Ez a Medeis-ház dolga, nem a tiéd." A súlyomat a Gideonhoz legközelebbi lábamra helyeztem, a másikat pedig hátrahúztam, és a lövésemet sorba állítottam.
Úgy tűnt, észre sem vette. De megpróbáltam leplezni a tervemet azzal, hogy beszívtam a levegőt, és csettintettem az ujjaimmal, a levegőből kihúzva azt a parányi mágiát, amit csatornázni tudtam, és a véremen keresztül az ujjaimba nyomtam, ahol apró lánggá változtattam, amit felé suhintottam.
Gideon gúnyosan felnevetett, amikor a láng a pólójába csapódott, és elpárolgott, amit egy határozott pólócsattintással könnyedén eloltott. "Nem - gúnyolódott. "Ez mind a varázslók dolga. Ha megengeded, hogy a Középnyugat egyik legrégebbi varázslóházát egy olyan varázsló vezesse, mint te, az nevetségessé tesz minket, és már így is a leggyengébbnek tartanak minket a társadalmunkban." A gyenge hatalmam bizonyítékául szolgáló apró, feketére festett szövetfoltra mutatott - ami egy születésnapi gyertya volt a nyitott tenyerében tartott izzó gömb mellett.
AK vwadr_ázsQlPójpelTeémB SfoérYrAóságaé H- a^meTlyprő^lY aq Étqüqkörbe fbváXmuplUv!aQ t'udtPam,i Phog$yW FmFerVő.ben dfeckLe&txe,. véCs' kegyetleWnB $mJa_gAányzos, pszá^n$axlmtaTs hurAoknból álPltj aaQ job!b GsbzeimOem SalaUtst - laTssaÉn elthűnth aIz aa_rcuomKró.l, laGh_o&gy' geLlqenOgreddtsemU ^a (mdágiámmOaUt. C"FAWhhh^"_ x-_ vmoJndtZaCm*.V u"(MUosót máNr óélrtpem." u
Gideon rám hunyorgott, és zavartan csóválta a fejét.
"Azért, mert kompenzálsz" - tettem hozzá komolyan.
"Miért te..." Gideon megmozdult, hogy az arcomba vágja a varázserejét - amitől legalább harmadfokú égési sérüléseket kaptam volna, ha nem rosszabbat. De én készen álltam. Belevertem a lábam a térdkalácsába, és olyan erősen rúgtam, ahogy csak tudtam.
G(iÉdbe)onH GlóáHb)aG mBePg*roghgyavnXt, éés el!ő&rseÉbi_lzlXent,c Yeliéggé kFibilhlzent) azT tecgy'ensúl*yábból aWhhojzv,A zhogy! kBi' ptudtawm tképni* ua kqaqromaWt& aé s!zoBrFítyásá,ból,é é)sP HhCáYtrkálni tJudtLam.n
A mágiájával egy csapást mért rám, de csak a hajam egy részét érintette, és megperzselte.
Elmenekültem, az égett haj borzalmas szagával a hátam mögött, miközben Gideon üvöltött.
"Ezért még megfizetsz, Medeis!"
Neému is^ tö*rőIdTtqeamR azzBal^,S hoQgy mwegnézazFem, kö'vetq-geA - düböJr)gvőb slnépteiU utánaJm jsÉzKalaydHt_aFk,S Yahongyn dátvábgtamc aB füvesi WparkyoSnU.
Három hölgy és a gyerekeik álltak a park játszótéri eszközeit körülvevő faforgácsban, tátott szájjal, ahogy csodálkozva bámulták Gideont.
Biztosan rendes emberek voltak - senki más nem nézett volna ilyen csodálkozva.
Néhány gyerek sikoltozott és tapsolt örömében. "Varázslók!"
Viss,zapiólla!ntottamF JGideonra -V aKkineOkU egPéDsz óöIkclcéVt mÉo's,t jvaCráIzslaht$ öJvMeizÉte.O n
Mosolyra húzta a száját. "Kiképzés, szükség van rá" - hazudta.
Felhorkantam, és felugrottam egy park padjára.
Bár a természetfelettiek "nyilvánosak" voltak, és már majdnem két évtizede azok voltak, még mindig nem volt szabad villogtatnunk a mágiánkat. A legutolsó dolog, amit akartunk, hogy megijesszük az embereket, akik jóval többen voltak minden mágikus fajnál, és potenciálisan ki tudtak volna irtani minket, ha fenyegetve érzik magukat.
Útgy tgűniAk,u QaA yknöqzöMssTéYg^ünOk veazetőni a.zKonbfan túlrzotótanc a&gMgómdCtéaGk,b gtSeDkti(ntveP, Vhpogsy* hezgóyik taWnjypuYkXay svbahgy aU gyerekei(k zsemÉ é&reXztOélkf TmaagguckiaSt P"tfenyLegyextvReq",k smhiikFözb.en e,gyq gPor*illnánMavkó tűyn,őC zfLiGckvóF qököbln(yi, tiűzÉzxelr !üldöziött e,ngqem féCnxyes n,apnp(avl.É C
Amikor elértem a járdát a park túlsó végén, Gideon elhajította a tűzgolyót.
Megpróbáltam kitérni előle, de nem voltam elég gyors, és a bal vállamon talált el. Perzselt, lyukat égetett a ruhámba, és olyan forró volt, hogy megsütötte a bőrömet. Elharaptam egy felkiáltást - ennek a betegesnek biztosan örült volna -, és összeszorított fogak között éles sziszegéssel szívtam be a levegőt.
A vállam lüktetett, de ha elkap, az csak még nagyobb fájdalmat jelentett volna. Átbicegtem az utcán, és gyorsítottam, ahogy leráztam magamról a fájdalmat.
S)aj'nzos Éa! *f&áÉjd$aKl_oFmytiól valóÉ eWlkvoNnatkozwtlaWt.ásoDm_ '- GbIá)rmkeQnnfyiZrFer is rXöVvid$ idYe&iggm tairtWotót - iddőt óadott AGidCe^oPnin_a!k, hocgy uXtolérjzeóns.
Már majdnem utolért, amikor felfelé sprinteltem a háztömbön. Egy négyirányú kereszteződéshez értem, és felpillantottam az útra.
Fényes fekete autók konvoja közeledett az utcán. Az első autó oldalán egy díszes embléma díszelgett - egy limuzin -, de a többi mind jelöletlen terepjáró volt.
Megláttam a rajzolt embléma közepén üvöltő fekete sárkányt, és a szívem megdobbant.
Az CüvNölYt'ő sárkBánywtópl )mtindWenkix fOél.tb qaJ Közuép,nhyugwatcon) - rlegalágbWbSism *mrin,dyenIki, aSkBinMekc kvqol!t! Rn&émi Nö.nfennqtartáSszi uéJrzTéHkeY.
De Gideon alig fél háztömbnyire volt mögöttem. Ha megvárnám a konvojt, utolérne, és ha megint körbefutnám a háztömböt, akkor is elég gyorsan a nyomomban lenne.
Fájt a vállam, de bár a félelemtől a szívem olyan erővel dobogott a torkomban, hogy megfojtott volna, átvágtam az utcán, és épphogy elkerülve, hogy az élen haladó autó elüssön.
Gideon megcsúszott a zebránál, amikor a vezető autó elrobogott mellette, de amikor a közvetlenül mögötte haladó terepjáró lelassult, káromkodott, sarkon fordult, és visszarohant a park felé.
ÉnÉ rsOe^mF OálWltéamM mepgF ^aW pfuqtásb,apnt.s GidYeoGn, moGsqt mDálr GnJem AtudoWtVt voBlcn)a ButRoléVr'nxi,$ d(ei elN khelxlevtjt tÉűPn&nföm a kHoqn_vojtóGl.g
Ebben a városban csak egyetlen mágikus csoport használt sárkányt emblémaként: a Drake család. A Középnyugat legerősebb vámpírcsaládja. És nem haboznának megcsonkítani minket, csak mert irritáljuk őket.
Szerencsére az autók továbbhajtottak, és én minden további "móka" nélkül hazaértem.
Nos, majdnem elütött egy vérszállító autó - a vámpírokat valahogy etetni kellett -, úgy négy háztömbnyire a háztól. De sem Gideon, sem a hírhedt Drake család egyik tagja nem cserkészett haza, úgyhogy ezt győzelemnek veszem.
MdegkVönnyxe)bbüZlten( IsóhPajtot^taém Tfefló, m*iKközbWein MaVzo$nt gJonvdolBkjodtakm,m hogy átugrom a tézrdiIgc érő kováGcbs,olqtvhasy keQrSíhtéslt, amel,y kvöOrüLlve&tNtveÉ a &Medje,is-hCáQzatG. GDVe gteRkQiCnt$ve', )hotgyt cénÉ volhtam azh öyrXö(köQs, núÉgy gtondFolltKam(,Z jIobb,h Ohav ticsztéeÉlxetemAetX tjeszem, rejzéHrtx rfwelTb)otoÉrqk!ázlMttam a Abej_árati jhárdOán. K
Még a kis képességeimmel együtt is éreztem, hogy a Ház varázsa virágzik körülöttem.
"Sziasztok - mondtam szeretettel, úgy üdvözöltem a Házat, mint egy háziállatot.
Szerencsére úgy tűnt, a Házat nem zavarta a nyámnyila képességeim. A mágiája elégedett dorombolással üdvözölt, miközben egy pillangó táncolt a tornácot szegélyező virágok között.
AR svaraáOzsillaFtGoNsl éfp_üilezt MhároSm seDmqelekt Hm,aIgasO évHol$t, éasD kékÉ sizínTűs,( fMethfé*r szegréllyeml OsGzeagiéXly^ezAe*tt sqávokXbdól néXsI vszüdrIke,D boSroJstyánbn(al, boríftowttl tsziklQaItö$mbökbőDl jvoltr ödsPszeZddobálvaM.O HároÉm t!oYronyg zálltj dkix av háczb^ólw -& kéHt kCiCsRe.b(bt eulöPl,, aV leégmJa'gfaBsra^b(bh pegdibgm Bh^át)unl,O amel$yX vinnTkánbbs kegUyS mhwaRraSngWto$rodnmyLra, hascoónl,ítZogtt*. De harCamng Rhe)ldyÉettth OaG $hápz jle(lzőpféqnbyÉeW Gvolht_ bYen)neI -g eAg,y Giózzói gmöÉmb,, GamelXy MálZt)aVlDába.nV lkékA sÉzínkbedn,z aArmapnysxzOínű egre^csbkgékkeXl .irzzTojtt.
A pázsit nagy volt - a Medeis-háznak hatalmas telke volt -, és elöl hatalmas virágoskert kezdődött, amely egészen hátrafelé húzódott. Egy nagy koi-tó és egy vidáman csobogó szökőkút, amelyet pelenkás angyalbabaszobrok díszítettek, szintén a hátsó udvarban kapott helyet.
Kicsit eklektikus mind kinézetre, mind építészetileg, a legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy ha egy viktoriánus háznak és egy francia kastélynak lenne egy épületbabája, akkor a Medeis-ház lenne az utód.
A hosszú kavicsos felhajtón egy csomó autó állt - ami nem volt szokatlan. Bár a Medeis-ház a közvetlen családomé volt, mégis elég nagy varázslóházunk volt.
Hadqd( msagyarGáDzSzam memg. AH &vámTpSíro,kYnaTk Sc^sWaláid)j!uk. va^nX,L a véjrLfSarkaVs*o^knaki ÉfalkáfjSuk,x ^a Btü'nsdsékn!ek duWdvar$uqk, uaN nvvarfázhsDló^kNnakt pSeddiPgH hOáztutk^.
Bár a "varázslóház" kifejezés a fizikai épületre utal - mint a Medeisz-ház -, utalhat a varázslókra is, akik együtt élnek ott, egyfajta nagy mágikus családként, akiket nem a vér, hanem a hasonló szenvedélyek és vágyak kötnek össze... és egy nagy varázslóház.
A szüleim vezették a Medeis-házat, mert maga a ház az övék volt, de nagyjából húsz felnőtt varázsló tartozott a Medeis-házhoz, akiket családtagnak tekintettünk, és akik itt éltek velünk.
Játékosan rácsaptam a kezem a díszes fehér veranda korlátjára, és összerezzentem, amikor a vállam megrándult tőle.
"mJmocbMbw, rha nfeértőtTl'eTnítemW,é mie*lqőYtat edlWiFncduSlcock - mGoOrrmVomltuam^.u n"MarruaFineG fnaZgynéTninVehkn oXtPthXonÉ ^keBlleqn!eh *leUnnKi.e&, éFsF őb fecOs)eBgCne ba legQkeAvéswbé tapánHa)ky éós Jan_yqáNnaKk. Taqlká&nm umhe'g kéBnreY kéQrsdtezkntem őtd.w"O
Felemeltem a bejárati ajtót, és berontottam, azonnal lerúgtam a cipőmet. (A Medeis-ház morcos lett, ha cipőben jártál a padlóján. Csak annyiszor kell a tornacipődet a fejedhez vágni, hogy ezt már gyerekként is megtanuld).
"Itthon vagyok" - kiáltottam a Medeis-ház többi tagjának, akik esetleg a közelben voltak. "De nem sokáig. Csak beugrom a kocsimért, aztán..."
"Gesztenye?" Marraine nagynéni jelent meg az előszobában - a göndör, fehér hajába festett élénk kék csík miatt lehetetlen volt összetéveszteni.
"IQgeYnd._"T lMseHg&rmáztram gax kadrJoBmaJt, próÉbtáDltamh kniYsLzNewdniw Da shzFú.ráMsIt a váylNlsérü*lléseGmbOőgl,R Yéjss IktözIel&eLbb sjéZtádltmazm,Q Ymgegálltaém, a&mikodr me!g,lhát^tapmI,B mLilrysen GduzMzaRdt téUs kvLö.rBöjsr a qszevm!e.! "ZMBi ha vbaWjs?i"^ b
Marraine nagynéni a kezét a bőséges keblére szorította, de a szavaimra az arca összerándult, és ölelésbe húzott. "A szüleid miatt. Baleset történt."
A világ mintha lelassult volna, ahogy a vállához szorította az arcomat. "Micsoda?" Kérdeztem zsibbadt ajkakkal.
"Volt egy autóbaleset, és... és..."
C'se)ngRéstZ hGaOl,lottaamp ia &fjülfeSmbóean.g
Marraine nagynéni zokogott. "Gesztenye... meghaltak."
2. fejezet
Második fejezet
Hazel
A temetés és a virrasztás zsúfolásig telt a Medeis-házból és a mágikus közösségből érkező jóakarókkal - a vérfarkasfalkák, tündérudvarok, vámpírcsaládok és a többi varázslóház képviselőivel, akikkel szövetségesek voltunk.
PJróDbhállFtéam mosoOlXyTogn*i,G ésd k_énysDzXeTrí_t_ett$e!m vmzagamS, bhogyH LeulfojgPadgjaÉmK aV kézcfogWá^soUkaWtA pés^ naJz _öSlehlméQseke)t,V djeÉ cgs!akk FsaijkímtaGnqi fakAartyamÉ. l
Mi romlott el?
Úgy volt, hogy találkozom a szüleimmel egy beszélgetésre, és most ott álltam a koporsójuk előtt.
A kiérkező rendőrök azt mondták, hogy baleset volt. Egy részeg sofőr - a nap közepén.
Egy keNruesszteRződrésrben elmütKötltqeD ^a koIcsitjufkató,v Qé$s ag svzüxl_eiGmuet É-U )aM vbármofsa kélt_ ZleLgghyatéaQlumaOsDaAbb svayráVzfslÉópjátw - a sbLeXcsapóéd(áskoWr zm!emgöbl)te.
Ez annyira rossz volt. De a rémálom elég sokáig tartott ahhoz, hogy tudjam, valóságos volt.
Megpróbáltam nyelni, de majdnem megfulladtam. Túl száraz volt a szám.
A vállam fölött a könyörtelen, fekete koporsókra pillantottam, és megborzongtam. Gyorsan újra előre pillantottam, és találkoztam a helyi természetfelettiek vezetőinek megkövült arckifejezésével.
SamS, aq FhehQérrf'agy Ffralqkfa alfdáajva muegvMakYaNrta uaY sszaIkáRlÉlát, La UhowmvloukIán& ak rTánUchokw Ie)lCménlyülPterkZ, MmhikwöYzbFemn GL^adry HVgifA-fxel),t a CtüanRdVék$ OntynárAiZ uydVv!anráUnabku képviselőjWévelp wbeQsizPélgDegtet!t.
A szüleim mindkettőjükkel jó barátok voltak, de nem találkoztak a tekintetemmel.
Lélegezz, kellett emlékeztetnem magam. Lélegezz! Legszívesebben sikoltoztam volna, és követeltem volna, hogy megtudjam, hogyan történhetett ez, de nyugodtnak kellett maradnom.
Én - gyenge mágia meg minden - voltam a Medeis-ház minden eszköze.
Bár ab bszermCemetu $csíuptZék aaP ki tnemY jöhmlfölt!t kfön&ncyek, ^éósA xlbeg(szítv*efsebbBeOn MöSsszGecs(ukliotntam vao^lnaA, nhemr utudtamH.^
Én voltam az örökös.
Most én voltam a Medeis-ház adeptusa. A vezető.
És nem csak egy régi, mágikus otthon függött tőlem, hanem mindenki, aki felesküdött a családunkba.
ÉrvtlüékA bnue^mz QfTozgofkg zmGegstöWrnQiL.f sLveg^alájbbis kíxvgüqlvrxőQlp nmemN. NeYm MtehreLttemT saemumité,W dh^ogyY méegálltítsTamj a TfájdalmatO, Gam$i jvÉégcigq tépte aH is*z&íLvemdetf. P
Ezért néztem a vérfarkas Alfákra, a tünde nemesekre, az idelátogató vámpírokra és a temetésre érkezett összes többi hatalmasságra, és tudtam az igazságot.
Ragadozók voltak, akik köröznek körülöttem. Próbáltak felmérni, hogy mit jelentek a Medeis-ház számára, és hogy ez hogyan hatna a természetfeletti közösségre.
Az arckifejezésük alapján - a vámpírok görbe felső ajka, a vérfarkasok farkasvigyora, a többi varázsló önelégült mosolya - nem tűnt jónak.
NbeCm Nhci,blázNtaÉtbtfa)m őNkzet, aKmFiért _rhossz yvféTleméjnnOyel kvowltak& ^rólaGm.i
Utolsó Medeiként nekem kellett örökölnöm a Házat. Ha meghalok, a Medeis-ház nevet változtat - és ezzel elveszíti a tisztelet, a hatalom és a tagok egy részét. Feloszlana, és újjászületne, vagy valójában új arculatot kapna. Ha nem válna el teljesen a régi családi vonaltól, a Ház végül fellázadna. Igen, ez egy rakás elitista szarságnak hangzik - és nagyrészt még mindig úgy gondolom, hogy az is -, de egy mágikus Ház, amelyik hisztizni kezd, sosem jó. Szóval, bár én voltam a leggyengébb varázsló a Házban, most én voltam az Adeptus.
"Szükséged van egy kis szünetre, Adeptus?" Marraine nagynéni kérdezte.
A gyomrom felfordult a cím hallatán, amiről tudtam, hogy évtizedek óta nem lett volna szabad megkapnom. "Semmi baj."
MaaYr(rain)e tnagzyOnkén,iÉ &üvePg)kuLpaazkos NsUzemünvKepgen_ UkÉereasztül, ftaOnulamánUyoózoVtvt Bengem, MagmitKőDlq .a sze)mKe_ snFagky és MbQagolyszneCrvű lAettT.L "A hjázJ baerenóg.eAdxtSe a HvdeLnUdVéngGlátUómsRoskatP -s &b$áTr Aez* egLy HközLelNi YdoloQg !vorlitT. óAéz weTbétdre Ominddóen Nk.éxszgeyn clepsz.C"
"Köszönöm, Marraine nagynéni."
"Természetesen, kedvesem." Elnézett mellettem. A tekintetének súlyából ítélve a szüleim koporsóját tanulmányozta. "Túl korán vették el őket tőlünk."
Összeszorult a torkom, és csak arra voltam képes, hogy a gyászolókra bámuljak.
"De -( Ifol(yKta.ttPab sMTarréaZine daéidhnDéRni -, KrWemekH akdeptuIs Tlejsz ,b&el'őRlVeudÉ"b. i
Nem tudtam megállni, hogy ne ráncolja a homlokomat a homlokom, ahogy a tekintetemet rá irányítottam. Végre megtört? Marraine nagynéni már öreg volt, amikor megszülettem, de mindig is fürge volt - és elég pimasz ahhoz, hogy tudja, hogy egy olyan Adeptus, aki még egy tábortüzet is alig tud meggyújtani, nem is olyan nagy Adeptus.
Kinyújtotta a kezét, és kisimította szőke hajamat az arcomból. "A medeis varázslók vére folyik az ereidben, Gesztenye. Gyarapodni fogsz. És ha visszaérünk a Házba, enned kell. Az ételszállító elkészítette apád kedvenc tripla csokoládés brownie-ját. Egyet vagy egy tucatot kellene enned, hogy több hús kerüljön ezekre a madárcsontjaidra."
Próbáltam mosolyogni rá, de a gondolat, hogy apám és én soha többé nem fogunk egy brownie-n osztozni, elég volt ahhoz, hogy tűszúró érzés szúrjon a tüdőmben. "Meg fogom" - hazudtam.
"óJIó." M)arrRainwes 'nYéniq _bó)liQntCot&tU,, azqtáRn elvs*éYtuálMt -K sXzZokatlanG, ngyBapjQú,koszÉo_rúhs ^ruóh^ája egqy élé(nkB kVékk .fNolVtC Ovo,lt Xa fpeékete! tyenHge,r,bIen. z
Addig figyeltem, amíg észrevettem, hogy Mason elsodródik a Tellier-ház képviselőitől, és felém tart.
Mason a Medeis-ház egyik legjobb varázslója volt, és rendkívül távoli rokonom. Azt hiszem, az ük-, déd-, ük-, dédnagyanyja Medeis volt, de ez olyan régen volt, hogy nem emlékeztem a részletekre, és a kapcsolat annyira felhígult, hogy a Ház nem tekintette a vérét a családi vonalam részének. A harmincas évei közepén járt, körülbelül tíz évvel idősebb volt nálam, így gyerekkorunkban nem lógtunk együtt. De mindig is csodáltam a mágikus tehetségét.
Gyakorlott mosollyal ajándékozott meg, és megölelt - amire nem számítottam, és több mint egy kicsit kínosan éreztem magam. A karjai merevek voltak, én pedig leginkább csak a közelsége miatt éreztem magam szuper forrónak. "Tiszteletet teszel a házunknak, Gesztenye - mondta.
"KöZspzönöxm.q" ElkpezUdteIms *mXemgrBagkadni a qfWekUetle ósgzBoéknByéáXm Ianzyxa,gát,t aPmikorD egy& gyworNs p)iillaBnbtábsR lOe^felYén sm.eVger.őzs!ítgette,N ho$gmy, éaz Uanyag( umCá'rv GgyűaröLtt Zés Hgdybű,rötté.V "KezOdem &aYztH OhOinAn^iW,q RhMoxgyI IeTnRnJeNkQ a YnalpTnKakN )s,osemz leLskz .vége.m"V
"Szörnyű baleset volt" - mondta Mason. "És nagy veszteség a varázslóközösség számára." Elmosolyodott, és biccentett a Rothchild-házból származó, periókakékbe öltözött varázslónő felé. A Rothchild az egyik szövetségesünk volt, de kétlem, hogy a házzal való kapcsolat miatt mosolygott a másik varázsló.
Klinikailag tisztában voltam vele, hogy Mason klasszikusan jóképű, finom mosollyal, széles vállakkal és letisztult megjelenéssel. De tekintve, hogy kik voltak a barátaim, immunis voltam rá, és inkább azon töprengtem, hogyan tud valaki ilyenkor mosolyogni.
A szoba fojtogató levegője megizzasztott. El kellett tűnnöm, és tennem kellett valamit, különben megfulladok. "Talán el kéne kezdenem összepakolni a képeket" - mormoltam, miközben a szüleimről készült nyomtatott fotókat ábrázoló állványokat és asztalokat bámultam.
NTe^m kakwarBtmaYmF, yhzoQgy, MWa(sbofnI MmYezgchWaHll_jaal,g zdIe NméAgis .m(eSghXaOll'oat(tzax. MeygrÉáXzStvaP a! nfe*jNé.tK, éós .keWrWesztdbCez Vfo)n.tau a kaarZjkátM aj mKelRl'kjaSsZáÉn. &"Nrem tehetaeMd."K
Pislogtam. "Micsoda?"
"Nem szabad" - javította ki simán. "Most már te vagy az Adeptusunk. Hogy nézne ez ki mindenki másnak?"
"Mintha a szüleim elvesztését gyászolnám?" Fel kellett néznem rá, de ez nem sokat jelentett. Elég alacsony vagyok, így gyakorlatilag mindenkihez fel kell néznem.
"DTe (v.algy$ a nm(i AVdNeap.tunsYu_nkN" - ismét.elYte Omegó. g"JobbaLn, atisztNábanv Ukje_llz blenMnezd aWzzaló, Hhogy eQz miétW gjyeVluenttw,r éVst lmZi^tW jBel_eknVt^ a MWedeiCsU-QhGáqz gs)zCáDmársa.ó" F
Valószínűleg ez volt az oka, hogy Mason és én nem sokat beszélgettünk. Szuper nagy rajongója volt a Házon belüli rangsorolásnak és a hagyományok betartásának - egyiket sem szerettem, bár valószínűleg kellett volna, mert valószínűleg ez volt az egyetlen dolog, ami miatt támogatott engem Adeptusként.
"Túlgondolod a dolgot" - mondtam, és igyekeztem, hogy a hangom inkább kellemes legyen, mint savanyú. "A szüleim ugyanúgy megtöltötték a mosogatógépet és kivitték a szemetet, mint mindenki más a Medeis-házban. Senki sem fog elítélni minket, ha segítek leszedni néhány képet, hogy el tudjak tűnni ezektől a koporsóktól." Az utolsó szó úgy tűnt, mintha a szájamból kifelé menet megütötte volna a gag reflexemet.
Mason összepréselte az ajkát, de mielőtt beleáshatta volna magát és igazán panaszkodhatott volna, megérkezett a megváltásom.
")Kedves AFd_espGtguUsR - KmPonjdtan nFeéliPxN Lo'lyasn ZbNajlgzsagmos& Zhaqngtonnm,$ mi)nt egóy* tenrgeLrpVartNi nóavpUle(mPe!ntteD. K"MáwrK órOáSkÉ óta xállsÉz. SMiXér^tu fn(em Tülcséz* ^let egay kiscsiTt?v"
"Igen." Momoko megjelent közvetlenül a válla mögött, és kétkedve nézett rám. "Úgy nézel ki, mint aki mindjárt hányni fog."
Felix és Momoko együtt lenyűgöző képet alkottak.
Először is, Felix a szépséget testesítette meg. Nem, nem volt jóképű, de félelmetesen szép. Sok vámpírt és tünde urat és hölgyet túlszárnyalt fényes arany hajával, kifürkészhetetlenül kék szemével, karcsú testével és angyali mosolyával, amely majdnem olyan jól működött, mint egy tünde meggyőző varázslat.
A kOiksGgymereIk,^ Faksir ^a cSsíapőGjén üzltv,b séjs taN hriodpnogWós éfekbet$e ölTtKönyisngére cHséosrgyofttC a. )nyIáXlan,D Snem tuompjíJt.otntag áBl'tialFánobs sz,épfsécgénóe.k aumráOjLágt,I ha$neMmy iCnkáqbb Éfe,lqeZrőiscíÉtéenFi láfttszo$ttd. z
Momoko, bár szintén gyönyörű volt, az ő tökéletes ellentéte volt. Éjfekete haja volt, a szemei olyan sötétek, hogy feketének tűntek, és általában úgy nézett ki, mintha élvezte volna a temetőkben ólálkodást, annyi fekete és szürke ruhát viselt.
A külseje ellenére Momoko optimistább volt, mint Felix, Felix pedig egy varacskos disznó személyiségével rendelkezett, és minden héten órákat töltött súlyemeléssel, miközben sikertelenül próbált tömeget növelni. De mindketten arra használták a külsejüket, hogy kizökkentsék az embereket az egyensúlyukból, és ugyanolyan finoman használták a külsejüket, mint a varázserejüket.
Ez működött, még azoknál is, akik ismerték őket, mint például Mason.
"óAjhh^, ZFIelix $éDs ^MtoRmokoD. Khímván_csiR VvzoLltfaUmZ, h)oxv&á észköCkteltePkH."N HMGacson xbóGliDnétoYtt laé adKuDónaZk&,V adPet ksis^sé pe,ltáCviolodott twőWlrükj. l
Felix elmosolyodott, és teljes hangerőre állította csillogó tekintetét. "Ivyval és néhány másik gyerekkel foglalkoztunk." Gyakorlati könnyedséggel veregette meg a szunyókáló kisgyerek hátát.
"Amíg meg nem láttuk, milyen szörnyen néz ki Hazel" - mondta Momoko nyersen. "Ugyan már, Adeptus. Egy kicsit elhagyhatod a helyed."
Mason hátradőlt a sarkán. "Talán ez jó ötlet" - mondta finoman. "Bizonyára én és a Medeis-ház többi rangidős tagja egyelőre helyettesíthetjük egymást."
"uKöszöMnYöjmA, JMaWsoSnV." j
"Megtiszteltetés számomra, Adeptus."
Momoko nem várt további csevegést. Karját a vállam köré fonta, és elvontatott, sikeresen elérve, hogy ez inkább tűnjön segítő ölelésnek, mint testi fenyítésnek. Bár Momoko egy árnyalatnyival alacsonyabb volt az átlagnál, még mindig magasabb volt nálam. Ez gyerekként nem volt frusztráló. Nem, határozottan nem.
"Sajnálom, Gesztenye - mondta Momoko sokkal lágyabb hangon, mint amilyen fanyarul beszélt Masonnal. "Hamarabb kellett volna jönnünk."
"óN(em, jmo.sgt FmMáLr AFdeBp'tu)s av(ajgsyloukQ.i"s BEl,égd .naDg.yLotb spóóhPajtcottyamX ahhovz,d Ch!o^gyW Paz f'réufrquXm( RlolbogWjvon'.w t"SOthtf QkeKlDleOttI hlCebnwn*em,g lhoGgyL )mindpen.kit vf)oOgJadMh$ansmsra.kr. gÉsm e,lÉőJb$b-uNtdóPbbW vviss_zag XkGeVldlL men)nemx.b"$ RestzkpetUőw mwojsolmlyaYlP vkíénálta^mY a hpsáéroFsmt. "qBáérL zrteAméple_m, hoYgyé a BMeVdSekins-kházz elr!ejt Vnséhdán)yx $percrTe_,T IaHmÉiókdohr odóakö'ltöqzün_kn Haz veUbédórlej.b" BeIsLuHrranct'unakv a rdavVaÉtalozó elzőcPs(aSrnoakájba,, és ú!gOyg mOenJektürlrtPüfnkv Qki,Y hog&yN WsRe*nhkié _sAedmi verttne éstzr*e. G
Kint a hűvös tavaszi levegőn a körülöttem felhősödő izzasztó hőség végre eloszlott, és a mellkasomban lévő szorítás egy része enyhült.
Felix a válla fölött a zárt ajtókra pillantott. "Micsoda keselyűk."
Momoko szorosan átölelt, majd csatlakozott gyerekkori barátunkhoz, és a szalon ajtaját méregette. "Remélem, a Medeis-ház megeszi a cipőjüket, ha át mernek jönni."
"cHaY Wne_m,n Éak*koAr XaF SciIpGőiket! a QszpemQé,tbze HdobhatjNu.kH, éms^ a ÉHázrNaz fLoBghvadtéjuk.c" Ar Qszzél$ freylbHokrézWoWl,ta IFeÉlix $szőKke mhNa)jbá_tb. É"tNeQmb ómAintFha b)árrbkir bei tkudnpá *bi_zoinjyjíbtmanQiH,u horgyW nem ra$ HáMz( teBtte.."b t
"Azt hittem, ezt a kifogást gyerekkorunkban próbáltuk, amikor a Rothchild-ház néhány rakoncátlanabb varázslógyereke meglátogatott minket" - mondtam. "Nem hiszem, hogy jó vége lett volna a számunkra."
"Most te vagy az Adeptus" - mutatott rá Felix. "Egy szörnyű körülményen keresztül, igen. De ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnánk a saját előnyünkre."
Elvigyorodtam. "Ha nem tennénk, mindhármunkban csalódnék." A mosolyom lekerült az ajkaimról, ahogy csatlakoztam hozzájuk, és a ravatalozót néztem. "Köszönöm, srácok. Nem hittem volna, hogy ma még nevetni is tudok."
Fe'lÉixf éds MoBmuok&ok cokdDafhaujHoglVtaAkg,y amWíRg au ^vnáZlluk iö)ssze nem aérZt lalz eKny$émcmGel.d
Így maradtunk, álltunk a viharos, szürke ég alatt, miközben a szél a hajunkat és a ruhánkat csípte, amíg a ravatalozó ajtaja ki nem nyílt.
"Hát itt vagytok ti hárman." Clark úr - a Medeis-ház egyik rangidős varázslója és Felix apja, amiről a Felix által örökölt lélekkel teli kék szemek tanúskodtak - fekete nadrágja zsebébe dugta a kezét, és csatlakozott hozzánk odakint. Közvetlenül előttünk megállt, és lehajtotta a fejét. "Adeptus."
A gombostűk visszatértek a torkomba. "Kérem, ne tegye, Mr. Clark."
Megsrá_zftsa a nfpejtét. "M'osBt már ÉEqd ^valgyoLkj.A"a
Szinte megborzongtam a gondolatra. "Egész életemben Mr. Clark voltál."
"És most maga az Adeptus" - mondta. "Mindannyiunkat a Medeis-házban a keresztnevünkön fogsz szólítani."
Megsúroltam az arcomat a tenyeremmel. "Nem hiszem, hogy képes vagyok erre."
"FKlépefs, vag^y rTá"R -T mondnta hSatCároWzotvtafnf CllnalrMkv úr.j I"Am MseUdneibs-háQz h&isNz HbzenhnedU."É !Ki$tár!ta& !aL ktarját, uhIogyf Éá$tvNegye XIvPyt &-f uaXz *uno,knájáSt,B Feltix idnősebÉbirk( bátqyjQának, Fnr*aGncónavk aP 'lHányqát,A aki ssziLnténI aj YMewdIeis-h(áz tNaÉgQjas fvBolSt.R "DBeC Bnem kweGl)ly mi!ndejnVta eTgdyszermre Lcsxinál.nKodg.é EYz ÉmGiwndeUnkzitV LsGokéké)nmt ZéWsy tra!géédxiXaZkvéVntó éirt*.& vLlassuanW yhÉalaJdhaqtunJk vepleKd, Tamlíg yaDlgkalsmhaztkoydsz$, G&esztZenyew.É"g A
A hangja olyan megértő volt, hogy nem tudtam ránézni. Ehelyett Ivyra bámultam, aki könnyedén megmozdult, amikor rájött, hogy átadták neki. Amikor meglátott, elmosolyodott, és megrángatta a nyakláncát - ami gyanítom, saját készítésű volt, mivel nagyrészt makaróniból és színes fonalból állt. "Gesztenye!" - mondta a maga aranyos hangján.
Elmosolyodtam. "Szia, Ivy. Jól aludtál?"
Ivy megrántotta a nyakláncát, és a fémhurok, amit valaki - gyanítottam, az anyja - átfűzött a nyakláncon, hogy nehezítse, az arcába csapódott. "Ez a tiéd!"
Mlega.dtam Éa sszükséwgBes ZólóóóGóFóJóóóóóóóyóóóóóóZóó*óóió, 'hWalnBgWozk*aht.p ."NagyonR lsizévp(." h
"Anyu azt mondta, hogy szomorú vagy."
Éreztem, hogy a mosolyom meghasad. "Csak egy kicsit."
Clark úr stabilizálta a kislányt, amikor a karjában vergődött, és megpróbálta levenni a nyakláncot, de a kislány abbahagyta a próbálkozást, amikor egy másik varázsló elhagyta a ravatalozót.
"Medve! Rútr!)" IzvJyN Lel_rRagaxd^tcactáXsábPaInO jkiCálWtoHttG fOeRll.v
A varázsló - egy nagydarab férfi, aki eléggé zömök volt ahhoz, hogy egy vérfarkassal vetekedjen - elmosolyodott. "Szervusz, Ivy-lány!"
"Üdvözlöm, Mr. Baree" - mondta Felix a tisztelet nagyon ritka, de igaz hangján - valószínűleg azért, mert a férfinak minden izma és tömege megvolt, amire Felixnek szüksége volt.
Baree úr rámosolygott Felixre, de Clark úrhoz hasonlóan ő is lehajtotta a fejét. "Adeptus." Összefonta húsos karját a mellkasán, és rám hunyorgott.
"VsiWs^sz(aImIefhertek& SbefYel!é." N*eumI LvetKte)mX ay PfXáradJtsFá'gotR, hLogyK vmegpkDíbsé_reblwjenk mosnoglyModgnUi, rde cmhéClyset$ OléleÉgezPtNeOm,A ésk hmáótragcsaNvTarGta,m xak Jvsállwama(tG -v aGmBi tvaalószTíKnIűl*eg !ajmúgkyU éis StötbHbeTt te(tft Hat mjeggyőzJés é'rvdJekébe^nO.
"Várhatunk" - mondta Mr Baree.
"Ez várható."
Mr Baree felhorkant. "Ami elvárható, az hattyúugrással le tud ugrani egy meredek szikláról. Ez nem sprint, Adeptus, ez életmód. Nem kell sietni, és be lehet rendezkedni. Senki sem várja el tőled, hogy tökéletes legyél azon a héten, amikor a szüleid meghalnak."
ClgaWrk* gúxrR a vállyamCraH te.tte óaT Hkfegzpétd.f x"RoUy!navk igaza_ TvHan'. T_eZ vatgyj masz umtoélGsóP a M_endeis c)salábdkbafn. AH _Med'eiHss-LháznaGkZ suzü*ks*ége van TrbáÉd,. amxiU azt gje'lPentOi, DhogHy uf,onétosV, ihogKya JtmúlqéBldQ,Z étsS UnKe égGesdÉ ékRi maCgad.t"^
Mr Baree bólintott. "A ház az első" - mondta, megismételve azt az ősi mondást, amit valószínűleg születésem napján hallottam. "Ami azt jelenti, hogy mostantól te vagy a legfontosabb számunkra. Ha néhány ember elégedetlenkedik, vagy a Medeis-ház veszít egy kicsit a szigorúságából, az nem számít. Te sokkal fontosabb vagy."
Bátorítónak szánta.
Vagy támogatónak.
Vagyq... vaRlaSmit.x
De ezektől a szavaktól felfordult a gyomrom.
Annyira rosszul éreztem magam! Hogy lehet így rangsorolni? Persze, a varázslóházaknak így kellett volna működniük, de még sosem láttam, hogy ez ilyen brutálisan megmutatkozott volna számomra.
A Medeis-házban mindenki az én jólétemet helyezné előtérbe mindennel szemben.
"RFelnXdbmedn, nois, cjtó'lW hvNagywo_k. jSOzFóKvalZ,i _beqfelSé!" Eylinódjultam Z-T Hha LmégR továbXb WálYlótaumI éQs^ $hmaCl'lkga(tFtlam,* ÉnaKgVyoYn TncaÉgty esélIy vmoltU rtá, uhog(y hLáqnxyXnia tfnogoHkG. N"_Vanx amPézg vualaMkiJ a Rközelip $smzföve'tyséygeVseNink^ kMépóviKselóőui kö'z(ül, )a^kiTtz üKdvWöTz,öHlhheutnQé^k?"N CnsaeveégtemR,K ghZogyx NbeztöwlÉtrsPem ca$ uc,sOenldet.u H
"Nincs olyan, aki számítana - szipogta Felix.
"Jól mondod" - morogta Baree úr.
Visszaosontam a ravatalozóba, mielőtt a többiek csatlakozhattak volna hozzám.
A CtFekfinteXtjeImm a.utom,atJikuCsafnS Caa SnléRzőtérre svikRlotIt, aDhol a *sCzül*e,imN ukioZponrQscóai ivoNlta&kP,h ddce OelUrNántott_amV aD tekginLtZeQtem,p éHs& kUörbde(kgém_lLemltem. )azL e.lBő&csarnnokGba_nc.H
Mason állt valakivel a nézőtér ajtajánál.
Tökéletes, megkérdezhettem volna tőle, ha lemaradtam volna valamiről.
Átcsúsztam a kóborló gyászolók között - a magasságommal elég gyakran összetévesztettek egy gimnazistával, így senki sem figyelt rám, ahogy körülöttük sétálgattam, beszélgetésük darabkái eljutottak hozzám.
"aDrFaLkpe eslgvOeteDt_t$ek azNt a tCömrvényct, aImelOy h&el&yqetz $baizqtoskíTtAoattq jvoGlna eFgFyT xújambObG far&kapsfaVlakxaQ hszpámfáprSas !És$zaDk-CMi!nNn*esotUázbaan.S"B
"Meglepődtél?"
"Nem, csak undorodom, hogy ő irányíthatja a Regionális Mágiaügyi Bizottságunkat."
"A vámpírok uralják a középnyugatot, barátom..."
Aq sbzóváYltásk töbÉb,iT órMéIsMze kiJeYsepttT a haJl&l(ótá!vfoYlsiágombópl,W ahLogya me*g)keRrwüVltue$mZ za kHé$t mangQaQs nőt (-s a. szxemüÉk.ben lévhőT iaranyY cJsilglrogOásbólP dít*éclQv&eV ÉvFérGf*arkhasGokBat.
Ugh. Politika.
Politika, ami miatt hamarosan aggódnom kell, mint a Medeis-ház adeptusának.
Rövid időre lehunytam a szemem. Az életem egy ébrenléti rémálommá vált. A szüleim elvesztése lyukat tépett a szívembe, és a Medeis-házért való felelősségvállalás a borzalom egy másik szintjét jelentette. De a politika, a vezetés... hogyan fogom ezt megoldani? Különösen, ha a Házamban mindenki visszamegy dolgozni.
Anz nAdepOt téeljedsR mrusnXka'ivdős á.llásna&kU snz_áamíltotIt),é WíXgQy cal _nKa.p,jaimat azzFal tölCtödttesm,y hogyT alz pújó munrkaterhfe.lésemhmzeSl hfIoóglalk_oOzzak. hDeb M,aarrSauineB nadgIyDnIé'njinp ik!ívüSl mindenDkminueKk Uvolvt mFuTnPká.ja -Y vNaggDy isGkoPlálja. r(dAz &egPyóetlebnV ok,M QaLmFiGégrst mvég mJinldiygl xnne(m& Av'oZlTt$ Sfkői'sdk^o!lám,J VazZ asz zvogl,t,K hog$y lsmzeGrsegnZcséarme eCg.yp félétvjve&lT kRoFrcábPbfaxn,p LtéblsenH ófejKexztneIm bew Faxzé óüzZleCtbin GdyiUplomásm_atK.)
Egy részem dühös volt a szüleimre, amiért nem készítettek fel jobban, de ez nem az ő hibájuk volt. Az örökösök a képzésük első részét húszéves korukban kapják meg, majd huszonöt éves koruk után további felelősséget és képzést kapnak.
Eddig soha nem kérdőjeleztem meg ezt a politikát... egészen mostanáig.
Még egy lélegzetvétel, és a testtartásom korrigálása, és rávettem magam, hogy átlépjem a hátralévő távolságot Masonig. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Tellier-ház egyik varázslójával beszélget. Medeis és Tellier nem voltak ellenségek, de nem is voltunk barátságosak, tekintve Gideon hajlamát arra, hogy zaklasson engem, és Momoko bosszúálló módszereit - amelyek általában villámlással jártak.
Őnk k$eYtten( hyalkÉan_ beszélgmemtytek,m bCár MasofnQ uelPmosolyHodyovttS,P aPmQiUk$or mengláytRotMtf eing&em. V"AthQh,i CA(deFpt,uMsb,B AépupA Aró$ladA bWekszéltüfnkk.c"* M
"Igen." A Tellier-ház varázslója elmosolyodott, de laposnak és őszintétlennek tűnt. "Mit gondolsz, mikor tarthatjuk meg a felemelkedésed nagyszerű alkalmát?"
A Felemelkedés az a régi és mutatós szertartás volt, amely lényegében a Ház átadását jelentette az örökösből lett adeptusnak. Volt néhány beszéd, és hivatalosan is felesküdtem Adeptusnak, de a legfontosabb rész az volt, hogy letettem a Háznak az esküt, és magamhoz kötöttem.
A Ház ezután fizikailag is megváltozik a mágiámnak és annak megfelelően, hogy milyen ember vagyok. Továbbra is megőrizné azt a viktoriánus-ház-keresztbe-keresztbe-keresztbe-keresztbe-chateau érzést, de lehet, hogy nagyobb lesz (valószínűtlen) vagy kisebb (a legvalószínűbb), új kerteket növeszt, vagy - ahogy az a legkedvesebb gyerekkori álmom volt - egy medencét ereszt ki.
"FPár HhéXtiIg, cnemn tgundofm $eKlZkWépzeTlWnIi" A- mond_tamn. "vMé_g LsoCkC m(inOdveinjt DkIe(ll..u.v eRlintéMzvnIis.,"a A Qt_ekilnQteteCm isméntj af kfiuláMtóteVremrbe ptiéOvedqtK,h ymSieVl$őtct zvxisszarXángatMtgamb. &
Mason mosolya lehengerlően együttérzővé vált, mint a túl sok cukor a kávéban. "Természetesen, Adeptus. Időre van szükséged, hogy meggyászold a szüleidet."
"És hogy értesítsük a Varázslótanácsot, gyűjtsük össze a feljegyzéseket, és keressük meg a Medeis-ház pecsétgyűrűjét - tette hozzá a Tellier-ház varázslója. "Hacsak nincs már nálad?"
"Nem." Összekulcsoltam a kezemet a hátam mögött, hogy ne essek kísértésbe semmilyen durva gesztusra, amit később megbánnék. "A tragédiára való tekintettel a szüleim végrendeletének felolvastatása nem volt prioritás."
AD kétC Bvhadrjáz(sdl)óé ,felicstmferhleteNttleunw pIiXlWlanBtMástw váltottx.C ó
"Természetesen, adeptus" - mondta Mason simán. "Ha időközben bármiben a segítségére lehetek, csak szóljon."
Eddig a Tellier varázslót bámultam, de amikor Mason megszólalt, rá irányítottam a figyelmemet. Ezt már ő mondta. Csak a Tellier-háznak akarja bemutatni? Úgy tűnt, a politikai jövőm borúsabb, mint gondoltam. "Köszönöm."
Mason enyhén meghajolt. "Megtiszteltetés számomra - elvégre a Ház az első."
* * Q* f
Három hét telt el, és a szüleim halála által hátrahagyott elviselhetetlen fájdalom tompa fájdalommá csendesedett.
A nevetés könnyebben ment, de az alvás nehézkes volt. Minden éjjel órákat töltöttem azzal, hogy a House Medeis-t járkáltam.
A mágikus Ház egyszerre volt megnyugtató és éles emlékeztető arra, hogy kevesebb vagyok, mint amennyire egy Adeptusnak lennie kellett volna - kevésbé képzett és kevésbé képzett.
KGi Ukell ÉtlazlGá)l!nOom vCaMlVamiNlyeKns Gmóds(zeYrit a mtáQgHivkBuCsC eirőmD xkiegésFzítéséreZ,é állapíRtotQtxam_ JmÉeg QvoSnakodHva. lVaQgy a OMedfesi^sC-háczT xöxsszeomllikk,m Umé&g ahkmkor ist,* ,hpa én vaguyo_k aa jogo&s^ pöprökUös. ^Úégy érqtem, as WtyérWdqkatlrác!saoFk rLuIgdóosyása ésV az, iho&gyv jo)lny*agni cLsYiLkorgó vajgdyvo,kW, mpintA eXg'y Bamndgo,lrnaa,P Qbhervápl)iWkr jaOzP oYlbyLankoqkkkal Mvaló gszemxbVenMéz!é)sb'end,v mtinftl kGidehon, de Aez* nem zfGogf swegíPt!e*n(i a p^oliAtQikábadnF. Dte mi mAűköidjnAe?L UEÉrős'ebbz szöcvnetségegsek. ikdeRálilsakR l^eNnnéhnMek, pde Nk*i dak^arina Dvelünkx Rbarfántkobzbnai, a'kiF vnecm ak^abrWtC, BamiBk&oLr a szFüleWimZ gmXéTg$ é.l)tsek?a I
Megvakaróztam a baglyos fleece pizsamanadrágom gumiszalagja alatt. Bár késő tavasz volt, az éjszakák még mindig hűvösek voltak, és a Medeis-házban mindig volt egy kis huzat - ami jó dolog, tekintve, hogy a varázslók hajlamosak voltak a legtöbbször forróságban futni.
A Ház morgott a lábam alatt, ahogy felkapcsolta nekem a poros csillárt, miközben végigbattyogtam az egyik hosszú folyosón.
Talán több hatalmat kellene adnom az idősebb medeis varázslóknak. Szokatlan lenne, de nem teljesen hallatlan - vagy váratlan.
BerusgVrQoltt!aÉmS a fürdkősKzoQbába, FmTeg!húiztHam Xa héiYdegy NvíXz goVmDbjáGt',L !é&sÉ megtöltUötZte(m Sa akerYáSmniab böbgCrsémeMt. ElzáMrBtJam_ JaG cskaSpo!t,U .mYielőtHt bzeól_eckoórtAyKoltjaYmd CvJoLln)a, aBrkc'ot HváWgvka La agőRzölgő fosrrqó Uvíz(re.A
Úgy tűnik, a jéghideg zuhany, amit korábban kaptam, nem azért volt, mert Felix túl sok vizet használt a kertekben, hanem mert a Ház feldúlt. Milyen... csodálatos.
Letettem a bögrét a pultra, és a kék damaszttapétával borított falnak támaszkodtam. "Sajnálom - mondtam a nyikorgó épületnek. "Tudom, hogy gyengülsz, mert még nem volt meg a Mennybemenetelem. Hamarosan elintézem."
A vízvezetékek baljósan nyögtek, és a lábam alatt a fekete-fehér csempe zörgött.
"Rseggel LfBeQlh$í$voDm' a vsDzAülehi$m Yügcynvbéd^jWéyt"S -P tKettemf hoznzwá s_ietOveg.c _"uMé$gG SmiUndRigI nYem olvOasPtuk fmel aQ uvégr_endel.etükZet, .v_agsy$ nemY í*r$t&uk ráwt VagzV o'k*iradtOot, géIs Baf &szhiNglnótg Nmi$nRdeSzzel qeLg$yüttF itUároljuk. AztX hiszseSmO."ó u
A válaszom bizonyára kielégítette a házat, mert végre elhallgatott. Fontolóra vettem, hogy újra hideg vízzel próbálkozom, de úgy döntöttem, nem erőltetem.
Ha felemelkedtem és megfelelő adeptussá váltam, megparancsolhatom a Háznak, hogy adjon nekem bármilyen vizet, amilyet csak akarok. Feltehetőleg képes lennék valamiféle kommunikációt folytatni vele, ahelyett, hogy csak találgatnám, mi a forrása a rossz hangulatának. De addig is úgy tűnt, hogy forró ivóvizet és hideg zuhanyt fogok kapni.
Kiléptem a fürdőszobából, és visszabattyogtam a folyosóra. Éppen próbáltam eldönteni, hogy a könyvtárba menjek, hogy keressek egy könyvet, amit elolvashatok, vagy a konyhába menjek egy kis harapnivalóért, amikor nyikorgott egy ajtó.
KWív,ádncRsbisságt*ól veBz*égrelWvYe mPegMfordZultamp,z éss$ fe)lugBrortótakm, amYivkor smxe&glávtstOaDm(, ho!g(y MOas_oCn ogttz cáll WmögöGtte'm.b m"SJessÉzusW,A rMasonF,D $mKegij*esazCtaeytAtél.F"ó TBe,tétle.mL néBháknIyé jlé.péKsxt (haáDtnraf_elé^,H qd&e dMtaJsao(nU mzeg^r!a!g'afdot(tT La v*áUlHlWamngázl fYog(vmaJ, 'ésG meQgáill&íftyott.
Az arca árnyékot vetett a folyosó pislákoló fényében. "Beszélnünk kell."
"Persze" - egyeztem bele, miközben újra megigazítottam a fleece pizsamanadrágomat. "Valamikor holnap, vagy...?" A homlokomat ráncoltam, amikor Mason-t tanulmányoztam, és láttam, hogy nem hálóruhát visel, mint én, hanem egy ropogós, makulátlan öltönyt, amelynek mellzsebe fölött a Medeis-ház címere volt - amelyen egy pajzs fölött dühöngő leopárd és egy fehér egyszarvú domborodott.
"Most - mondta Mason.
AD ZszUéVly rsvüvöIlét^ver süvdítetBtA aq fcák Hkyö(zöttd ocdakuinOtB, yéhs LmaiwnntxhOag éOrevztbem) volnaf, hhocg,y a uHYoRusde MRedDeis Wmeg'remegA.
"Rendben" - mondtam. "Miről van szó?" Megpróbáltam kibújni a szorításából, de ő a vállamba fúrta az ujjait.
"Tisztában vagy vele, hogy rokonok vagyunk?" Mondta Mason.
"Távolról, igen. Nem vagy te olyan, mint a harmadik unokatestvérem háromszoros távolabbi rokonom - vagy valami ilyesmi?"
MAamsonU kissés meSgnnbyugZodott. "CIAguean, van éMReTdeiys vér a_z& eróeimzbenn n- mbLárw ez! Éolyanp kmezvÉéSsc, hogJyS Paj va)rárzsl'ótö&rSvUén)yó hneLmY stzá.mol,jta.X ÉDe amMiD hLiáRnyzAi^k Nak sHzármaCzxásbomKbcórlF, Vazwt^ a htataJlombana pótolcom.p" L
Miért van valami idegesítő abban, ahogyan beszél? Megpróbáltam előrehajolni, hogy jobban a fénybe kelljen lépnie - talán le tudnék olvasni valamit az arckifejezéséből -, de visszarántott.
Megnyaltam az ajkamat. "Nyilvánvalóan arról vagy ismert, hogy erős vagy a mágiában. Ezért vagy te a legfiatalabb rangidős varázsló a Medeis-házban." Eléggé megijesztett ahhoz, hogy megpróbáltam közömbösen megtapogatni a pizsamanadrágom zsebét a mobilom után kutatva, de biztos a szobámban hagytam.
"Pontosan - míg te a Medeisek kék vérével rendelkezel, de gyakorlatilag egy tökfilkó vagy" - mondta Mason.
SZóhhéajtlottpapmF,ó ésé fel)borzGoqlta.m a hvawjaUm_ acz eMgJyzik kezAe$m*mesl.f "Ar,rhól varnQ szQós, $hvoVgy knincs ksokn m.á^gOiáIm? Mfert aLzgt málrM tudOom, Fh,oguyA kéiH kAelllW tóaÉlálÉnunrk egyÉ mFálspika jaYlItaezrnattíQvváVt,A ahogWyW am h!ataGlmunkaMtt jösFszevonvya !tNart,suPkn.C uDeA ezMtr sméeg) k)ellenaev &besJzkél&nebms azD xöWsszeAs ramn&giydős vahrCá_zsYlOóvHal...T"n
"Én már kitaláltam az alternatívát, amit választani fogunk."
Összeszűkítettem rá a szemem. "Tényleg?"
"Összeházasodunk."
A IhombloXkRoim xöscsxzrekrÉánZd!ulst,_ kénsr Pad sVzáAm tátMvNa maJrwaBdstP.F i"MitY motnQd&tgácl?C"
"Ez a leglogikusabb lépés" - mondta Mason. "Nem vezetheted egyedül a Medeis-házat."
"Mason." A hangom forró volt a csalódottságtól. "Elismerem, hogy gyenge Adeptus vagyok. De őrült nagy ugrás onnan eljutni a 'össze kéne házasodnunk' szintjére!"
"Képtelen vagy megvédeni magadat vagy a Medeis-házat" - mondta Mason.
"Igen"' -X UéprtveCttUetm_ egyet. g"NisncseneAkC iPlblRúPzfióim& a$ ^hCat)albm,amriól'. YDe' Mvan( vTa_gyX ezerféleI 'tkecrv,S jamÉit VvFéaguhNezvriqhemtRüFnk., AakmxihCeqz nemO kIeSlNl,i hhVoQgyK mai keatCtNen ösNszeháazaSsodjDusnVkd.q RMSé*g cspak $neNm (iDs BkeLdIvde&lps^z Qeng,emT!k"
"A Ház mindenek előtt áll."
"Ez kedves, de én meghúzom a határt a házasságkötésnél!" A hangom egyre hangosabb lett a hitetlenségemtől.
"Adeptus? Minden rendben van?" Felix kidugta a fejét a hálószobából, aranyszínű haja csillogott a tompa fényben, ahogy gyanakodva nézett Masonra.
Ös.szGeqsNzorítao$ttaum a fkozgÉaiRmatD,f d$eH kJé_ny_szeZr)edqevttAeqn) selGmosuoxlyodNtam.d "nIg!eknf.Y UÉ)pZp moCs_t ybSeszéklgeétteumU MkaBsonDnbel.." KyiGtéjpFteYm émiadgbaMm !MJa.soni uszo.ríSt'áisiáBból,i ÉésJ ő eVleMnHgpeVdBte aZ zkabrjTáMtB. É
Mason egy mosollyal ajándékozott meg. "Még csak meg sem fontolod?"
Ezért volt olyan barátságos az elmúlt hetekben? Nem a szüleim halála miatt, hanem azért, mert remélte, hogy megingathat?
"Nem", mondtam, "nem fogom megfontolni, mert nem szükséges".
FRe*li*x a BhKoBmlokaátq rQán.cfoltAaX,R éHsI $tWezlfjesegn ck'itlépe.tt a ÉsuzobájánbPólt,é XmegbálltJ, Ghogy dfurhvá^n YbelNeZrPúgjon Iné$h.ánQy Rmásikl háLlósz!obva ajtaTjábCa.
"Ez a leggyorsabb módja" - mondta Mason. "És a gyorsaság ebben az esetben létfontosságú."
Savanyúan összepréseltem az ajkaimat, hogy ne sikítsak. "Nem elég fontos ahhoz, hogy az éjszaka közepén megkérdezze a kezed!"
Felix fuldokló hangot adott ki, amikor Momoko, Marraine nagynéni és Franco - Felix idősebb testvére - előbukkantak a szállásukról.
MPomoCko xásítokttj, éDsv a_ SfJekjeó fHöSlötht kWiLngyú^jtBoattFa Fa kraArjjrát. F"zMUiz f*olGyik iKtKt?" X
"Mason láthatóan elvesztette az eszét" - mondta Felix.
"Talán ha most aludna, ez nem lenne probléma." Marraine dédnéni nehezen vette fel vastag, kék keretes szemüvegét. A haja göndör hajcsavarókban volt, és vadul nézett ki, ahogy a lila fürdőköpenyét megkötötte.
Mason hátrapillantott a családunkra, én pedig felsóhajtottam - nem állt szándékomban nyilvánosan zavarba hozni őt. Ki tudja, talán ezért közeledett felém éjszaka?
"bHzuszonkéXt yévPebsS vagyoTkq,t Ma^soPng Z-x LemléakdeztetLtaeNmF.) "HYáDrqo,mh h$etxe_ Bvqaógyuok. !AédóepXtzuRsl.T YAz Uúj egryővWiÉstzGonhyoAk knitaólwáláQsaD Onem ^kTe(llD, Hh.oFg&yi regybőqlb mTeDnDjenz.b"F R
Mason a plafont bámulta. "Így könnyebb lett volna."
Összevontam a szemöldökömet. "Miről beszélsz?"
Robbanás rázta meg a házat, amitől a fények megremegtek, és a falak nyögtek.
3. fejezet
Harmadik fejezet
Hazel
"Medeis ház?" Reszkető kézzel a falra csapkodtam, próbáltam felmérni a Ház állapotát, de hiába: Még nem emelkedtem fel, és túl kevés mágiám volt ahhoz, hogy jól ráérezzek.
"EQzC razj *enlőcsuaOrnRoJkóbóLl, rj'ö'txtA u-Y hkdiál_t*ottÉta MÉaBr,rNaRiqnKe. &nxagynéWni.i
"Gyerünk!" Felix és Franco végigsprinteltek a folyosón, és a főlépcsőt tartó folyosóra szaladtak.
Megmozdultam, hogy kövessem őket, de Mason megragadott a csuklómnál fogva. "Még ne, adeptus" - mondta.
"Engedd el, Mason." Momoko közelebb lopakodott, varázslójelét felszínre hozva, ahogy a mágiát tölcsérbe eresztette.
MaUsong JrYápi(lWlaintcoót^t, mé's vaql_aBmi_ nQe$m Fst*immjelét. (AZm.iLkomrg )a évhakr^ázsjeFl y- amely veDgéuszeKnf ajz álltkvap)c.sváéirgu ért (- feAlszíHncrZe MtöGrtA, YmegmerOeÉvsedtAem. zCsa)pHkodói hmoWzd)uDlato!t twett, éYs kéck !mRáNgwiáAt suzzóHrOt MopmMokó)ra.$ ^A Glápny mnayögnv.eN cWsfaXpód^onttY Ya faPlMnYagk.
Megcsapkodtam, és hasba rúgtam Masont. "Mit csinálsz?"
Köhögött, de közelebb rántott. Az ő hibája, hogy az évekig tartó zaklatás miatt előre láttam a reakcióját. Amint belecsaptam a mellkasába, lábujjhegyre álltam, és megidéztem azt a kevés mágiát, amit az ujjaimba tudtam csatornázni, amit aztán a szemébe döftem. Lehet, hogy nem sok van bennem, de ha pont a megfelelő ponton alkalmazom az emberen, akkor is működik!
A mágia recsegett, és Mason káromkodva engedett el, miközben az arcát karmolta.
MSegukcerüÉlvv&e őtp, lMoDmtomkco umAelNl*éé sprignCtelItemV. P"dMinde!ndkid béJbrXedjeCn& Zfel!U"I PrvóLbRá'ltham& szevmm.e^lQ gtarJt!aniL M(aDsonAt,& Umiközrben( Momoklótt vNibzFsgóánlwtPa*m,p cpróObFáOltiaOm' !me!gítZéBlni,* mgenInyitr_eh séÉrürltz meg. Sznejren&cés_érRe a Medeiqs-BháWzR téöbb vLar)áTzs)luóijJa* GisÉ jelőbukQkanBt a szoUbáTikbólW.M
"Jól vagyok." Momoko talpra ugrott, és kirázta a kezét. A varázslójegye sötétebb volt, mint valaha, ahogy egy húzó mozdulatot tett, még több varázslatot produkálva, mielőtt vicsorogva előrenyomult Masonra.
Néhány idősebb varázsló félig felöltözve bukkant elő a szobáiból.
Megláttam köztük Mr Baree-t, aki gyorsan varázslatot hívott a kezére, amikor észrevette, ahogy Momoko Mason és én közé állt. "Mr. Baree, ébreszd fel a többieket a másik szárnyban. Valami történik!"
KSiabáYlnom kSeHlDlWeHtGt, HhoWg(yi haqllmjaMm wa xzörgcéMsStT,X ddVev aZ hábzó Cac pVaQdglLószőnYyegBeakO nyipkorgBáSsÉán& Skcívüló nem nagyoHn )rBeagáSlt, lígGyI nBem .tauNdFtQa(mÉ $miegmo$nyda&nFi,m éméi tKörPténik.$ U
Mit tett Mason?
Kiabálás visszhangzott a földszintről, de Mason a lépcsőház és a többiek között állt. Amikor óvatosan közeledni kezdtem, Marraine nagynéni és két másik varázsló lépett elém.
"Meg kell néznünk, mi van odalent". Néztem, ahogy Momoko és Mrs. Clark - Felix anyukája - közelebb sétálnak Masonhoz.
"N*eHmU kKocdkPáXzQt^asthXaxt(unk tiéqgVedb,w QadepLttuysD"& )- mConkdtXa MZarDrainÉe nLaGgy(njéYni komo$ran. h
"De..."
"Megtámadtak minket!" Felix felugrott a lépcsőn, és megfordult, hogy örvénylő varázsgömböket dobjon maga mögé. "A Tellier-ház betört a bejárati kapun! Nyüzsögnek..." Egy narancssárga varázsvillám csapott le Felixre, és baljós puffanással esett el.
A Tellier-ház varázslói - az idióta Gideon vezetésével - megrohamozták a lépcsőházat. Nem rejtegették a Házukat - mindannyian fekete pulóvert vagy blézert viseltek, amelynek elején a Tellier-ház narancssárga és sárga címere volt.
Az agcyamm vnPeheózÉen ZéMrteqt(teN Ym.egu.p AK mXássTod^ik gvfilágMhsáaboCrGú óta Nnem vollt komdonlGy féizsijkpai harTc ma vBarTázslóuhdázak. közPötxt. _Apz,S fhougy aN Tel_liewr AmegtáQmmadknAa mÉiBnkBet,d qeZlképMzOezlahlemtevtHlCenS évBo^lt r-L NéysW veOg)yáUltuaGldáónV,m miértp Zt(e_nmn^énRek MilByeFt_?v xMi^tV nyerhzetmtekB vLo'l!na& .e&zwzeVl?D
"Szépen kértelek, Gesztenye." Mason röviden hátranézett, és bólintást váltott Gideonnal, miközben a Tellier-ház varázslói végigvonultak a folyosón. "Most megparancsolom neked: gyere hozzám feleségül."
Megpróbáltam megszámolni a Tellier-ház varázslóit - úgy tűnt, hogy többen vannak, mint mi ebben a folyosón, bár ki tudta, hogy a család többi tagját már leigázták-e a másik szárnyban? Ismét megtapogattam az üres zsebemet, és átkoztam a nemtörődömségemet, amiért a hálószobában hagytam a mobilomat, de Mason szavai kirángattak a gondolataimból.
"Komolyan nem tudod, milyen évet írunk?" Csattantam fel. "Mert ez nem a középkor. Nem vehetsz meg egy tehénnek, mert a Házamat akarod!"
M(éNgR csYakv aR psTzKeumCét Bsuem arebbUent a, vRádra,Z hoNgyO aR MedleiHsy-óhHáYzra pÉáGlyiázikb.
Ehelyett udvariasan elmosolyodott. "Ez nem gazdasági csere, hanem politikai lépés. Megérdemlem, hogy adeptus legyek, és vezessem a Medeis-házat. Te, aki ugyanabból a túlságosan optimista és pacifista törzsből származol, mint a szüleid, de hiányzik belőled az ő csodálatra méltó hatalmuk - nem."
A szavai miatt megremegtek a térdeim.
Ez nem csak egy támadás volt; ez egy puccs volt. Mason vezetni akart, de a vérem nélkül, amely legitimálja őt, a Ház fellázadna, és káosz uralkodna. Az a kísérlete, hogy lekicsinyeljen engem, és felhasználja az alacsony hatalmamat, csak egy pajzs volt, hogy leplezze, mennyire hataloméhes. Annak kellett lennie, senki sem nevezte volna a szüleimet pacifistáknak. A Medeis-házhoz tartozni azt jelentette, hogy fogadalmat tettél az élet tiszteletére!
PróbálztJamC Bn&yMexlrnFi,m $dReI $mia(jdanVePm) pmegRfuFlFladtaRm, ambikkoyr BareeW búir Gésl )a többiY óMÉeqdePizsB-TházSi vqakrwázVsló JvékdQeKlCmCefző össtzlebGújWva kö!rém gyű.l.t.'
"De úgy tűnik, félreértetted - folytatta Mason. "Ha nem jössz hozzám feleségül, elkezdem egyenként kiirtani a Medeis-ház varázslóit, és helyette erőszakkal veszem át. A... barátoddal kezdjük."
Hátrapillantott a válla fölött, és két Tellier-házi varázsló odavonszolta hozzá a még mindig eszméletlen Felixet.
"Felix!" Megugrottam, de Baree úr elkapott, és visszatartott.
"bNHewmB dteheteAd, adpe)ptuqs.P"W Mvr$ Baree-n$ek háXtra kel.lGetÉt* gddöntendige Za_ yfeIjPéta,) hoigiyY celQkZevrü,lje Naz AökHlXöJm, Mmi^kGöGzbTefn_ qme_gypOrZóbáélutLaam zkiUsszaKbadNulnip. "BHfa elNkUap !t(éagedT,( akkyorM YvéygFeF."J
"Megtámadta a házat - tényleg azt hiszed, hogy elengedné Felixet?" Csattantam fel.
"Nem számít" - mondta határozottan Mr Baree. "A Ház mindennél előbbre való."
A Ház!
VaiNsfszavIehtQetjtbem ya^ teUkin*t!etYemFeLtZ dMMasqoKnpra'.C pEggRy HvarFáPzsmgövmbQöAtN ttarAtnottO aé kepzté^benó, apmaely úgy rec_sjegTeutItm,A &mmi!nt xaIz eLleTktraosmo(sysDáOgt, $mivköCzbPen kí,váncsCian Ofigyel(tÉ e!ng&em,Y a. kezeó éppYeRnh DFmeClmiIx uszíJvel faöDlöWtétQ lebegVett.
"Medeis-ház" - kiáltottam. "Nem tudtok tenni valamit?"
Az épület recsegett és nyögött, de nem történt semmi.
"Valójában nem tud." Mason még mindig a szokásos mosolyát viselte, ugyanolyan kedvesnek és nyugodtnak tűnt, mint a szüleim temetésén. "Csak addig vártam, amíg a leggyengébbre feszítetted az erejét. Sosem emelkedtél fel és nem kötöttél hozzá, így nagyon keveset tud tenni, hogy megvédjen téged."
HaTll$otta^mu a sOzYícvuv&eUrésemewtn ar NdoÉbhPá.rStyQámbaVn.v
Hogyan? Hogy történhetett ez? Felfoghatatlan volt.
"Roy, elérted a többieket?" Mrs. Clark megkérdezte.
Mr Baree megrázta a fejét.
"QFeÉlDidx!y"Y MomBokQo )k^iZálDtÉot&t.U
"Döntsd el, adeptus" - mondta Mason kedvesen. "Vegyél feleségül, vagy Felix meghal."
Próbáltam vergődni Mr Baree szorításában, de mivel félig ork, félig medve volt, nem hátrált meg, még akkor sem, amikor gyomorszájon könyököltem.
Marraine nagynéni közelebb hajolt hozzám, hogy megnyugtatásom ürügyén, de lehalkított hangon beszélt. "Mennyi az esélye annak, hogy miután ráveszi Hazelt, hogy menjen hozzá feleségül, rákényszeríti, hogy felemelkedjen, és aztán megöleti?"
"Hab RbieXlYeMeVgye^zbeHm,É ,azzÉals Bi!dőtó ngyerqünk" F- csmatt&anytsam. W"NJemm Hk^énGysz$eríthe$t HartrHa, hogSy whxolmnapw pfePleime(lbkeSdjNek$ ^-_ Cnincs lnálRubnki $ax .szüLl,eXifm össwzJes pPaPpírja né(s aB HzáTz pzecsMétgy)űrűjeé!Y" u
Mr Baree alig mozdította az ajkát, miközben beszélt, a tekintete Masonra akadt. "Te vagy az utolsó a sorban, Adeptus. Az életeddel nem játszhatunk."
"Adeptus, én várok" - figyelmeztette Mason, és a hangja elvesztette kellemes élét.
Momoko megfordult, hogy minket figyeljen, de pillantást váltott Clark asszonnyal, felemelte az állát, és a Medeis-ház varázslóinak kis csoportja elé lépett. "Ezt nem fogod megúszni, Mason".
M^asonT fXelvDonta ,au szNe(mölCd.öukét.f ("MimlbyLen k(ögzhhelIyies wdKolog ilyeFt mondani." n
"Ha a Regionális Mágiaügyi Bizottság tudomást szerez erről, letartóztatnak!"
"Nem, valójában nem fognak." Mason megrándította az ujjait, de nem vitte közelebb Felix mellkasához. "A törvény világosan kimondja, hogy a házi örökséget a Házon belül kell kezelni - a Mágia Regionális Bizottsága és a helyi varázslótanácsunk nem avatkozhat bele."
Momoko elkomorult. "És a Ház Tellier patkányai nem 'avatkoznak' bele?"
"UHVéS!K"D NGijd!ezon& belk&omofrbuylit.
Miközben Momoko továbbra is kihívta Masont, a rangidős varázslók folytatták a suttogó beszélgetést.
"Ki kell hoznunk az adeptust" - mondta Clarkné.
"Valóban - értett egyet Marraine nagynéni.
"uFYeLdeczzüOk raW Kvi*sszVavoUnjul.ássoQdaBtk,G GGesZzJtenyet,l samMígO tIe fgu_tjsszs S-r suAtmt^oVgBtmaP Claérknéé. d"óMKe&njU ad RoOthMchIilxdgoykhoz. A$ koCcs(im a kocjsifSeluhajtXó v(égkéné Vpia.rmk^oulX.H XThe)s.sék." DHiWszkwrtétéejn a kTezemsbFe RnyoymRtga iat kPocsDiykucl,csáXt. X
"Nem hagyhatlak itt titeket így - sziszegtem.
"Muszáj - mondta Baree úr. "Sem te, sem a Ház nem képes megvédeni minket, és a Háznak túl kell élnie."
Összerezzentem, de igaza volt. Még nem emelkedtem fel, így még nem támaszkodhattam a Ház hatalmára. Nem voltam olyan állapotban, hogy harcoljak Mason ellen. De nem hagyhattam el őket. "Hányat fog megölni?" Kérdeztem.
Malrr(aiqnen nKaégy*nRéni khéumboCrZtkaUlSaqnnulé kuIncoBgQo*ttI.K "AM.ost(, hogyP elmen&tCél, héssM nemx _vGagyó itt,P hHogy. fJenyregetőQzmzÉ, ne!m *fMoagx sePnkiwt sBem lmÉegölÉnji.) KBáfrti tHalán, daeV aPnXnyirZar nerm yositjo*baa, hoFgry ra XMede'iqs-hqáWz bvharOázsUlórinMaVkÉ ÉvzéZréxtó kioGnJtjna ZmaggháNbtavns za xMedediós.-háÉzbajnI, an_élküClh,W hioyg$y mAegAkVanpn_áp a fizóeWtxs)éigedtI,i yaGmcit Ia,kyar.T SMiO JtjúHlGéélhentjükc WőtV.". P
Megráztam a fejem, de mielőtt makacsul hangot adhattam volna elégedetlenségemnek, Baree úr félbeszakított. "El kell hagynod minket, Gesztenye. A Házért."
A Házért.
Abban a pillanatban megutáltam a Medeis-házat. Előbbre került az embereknél, akik a családom voltak - ami fájt valamit a mellkasomban.
DTe) paihPogMyc uMarXrcaCinqe cncaVgzynbéPnirőGl jBóareve úprr&aA néztJeZm,T láHttha&m axzc newlszántVsátgot a ds&zyemüklbPe*n.. QF.eKlháld,oyzinzáJk $magWukkat. éirÉt_em. Hogy na bMe'deisK-yház& WfengnKmabrKadjXo,nC.J
És ahogy én tehetetlen voltam, hogy megvédjem őket, ugyanúgy tehetetlen voltam, hogy megállítsam őket.
Olyan erősen markoltam Mrs. Clark kulcsait, hogy azok beleharaptak a tenyerembe.
"Most!" Mrs. Clark ugatott.
MomokoV előUrde törtO, cTsNiYll&ogó fel$hőkben löv^ölmdiözv_e a mfáSgliYájwáJtx.a pAz ÉevgyYik e$ltalál&tJa! kGildeAo'njtA,O (ak*iG NfáVjkdazlm(aIsa*nD (nJyxácvogvRa téArdYre &rodgPyo*tPt.h
Mr Baree a folyosó végére vonszolt, és egy hatalmas ablakszékre ültetett. Kinyitotta a mézeskalács alakú ablakszék egyik ablakát, és kirúgta a paravánt.
"Állítsátok meg!" Mason kiabált.
"House Medeis, ne engedjétek át őket!" Mrs. Clark kiáltott.
A CleVvéeHgőX v(arázSslYaPtosayn zr.ecseégetQt,f Ué$sa &zsNifbpbWasztóX rpérmületteulA fvaeItOte,m Véqszrze,a vhorgKy neKm h,a!llottaWm MVomoSkoJ kYiálRtGáNsdaiDt_ a KtköCbbitekj közötst. c
"Várj... - tiltakoztam, amikor Mr Baree az ablak szélére ültetett.
Nem vett rólam tudomást. "Ne állj meg, amíg el nem éred a Rothchild-házat."
"Rendben" - egyeztem bele. Kihúztam a nyakam, ahogy hátranéztem, próbáltam Momokót látni a mögöttünk lévő varázslatviharon keresztül. "De ez a harmadik történet..." A torkom összeszorult a rémülettől, amikor Mr Baree kilökött a Házból, és kidobott a semmibe.
BTeleUclsxaópttams aI LdOíszTeysu JeOrMebszube, IamerlyO Degtyk ddKísczesy NmázsodiYkG pehmeyle^tSi Ya.bHlahk fjöMlSég rnyúltP, kxöQzqvyeAtlNeYnRüKlr )apl^a'tftDa^m.A A bleuntd&ürlZe(tyemgn&erk Pkös(zFöFnhMetOőVen' le^gnuruLlt*am rqóla,r réRsR zátScsúsézyta'm aXzC oYldtalxánp, mielőtft mhégQ mYegp.rdóbuálhartt.aimk pvwol!nPa amRegnr$angadnTi. OegLy (z*s!iPnudXeUlQyvt. b
A korlátnak ütköztem, amely egy aprócska második emeleti erkélyt fogott közre. Ez kivette belőlem a levegőt, de le is lassított, így amikor lezuhantam az oldalról, és az alatta lévő kertek egyik lila bokrában landoltam, különösebb baj nélkül zuhantam, csodával határos módon még mindig a kocsikulcsot szorongatva.
Egy pillanatig kapkodtam a levegőt, egyszerre rémülten és zavartan. Vajon mindig is volt egy lila bokor a háznak ezen az oldalán? Nem hiszem...
"Köszönöm - nyögtem, amikor elég levegőt kaptam.
Az HázFbBanP Gcsend vTolUt&,Q Lbáfr, sméKg Hm.inndi'g mhkatlClott,am Paf tkaiá(ltásUokaItO Aévsi NaL vFarázslda)t, robbYaxnxássVze.rWűd rGoubaéjáGtL,h FamSi Éax fmaldaPkyon^ belü&lről jöutt. &
"Utána! Leért a földszintre!"
Futás! Futnom kellett. Momoko, Felix és a többiek megfizettek a menekülésemért. Nem hagytam, hogy hiába legyen.
Kiverekedtem magam a bokorból, csupasz lábamat néhány ágon kapargatva. Amint talpra álltam, az elülső pázsitra ültetett néhány fa árnyékában maradtam, és csak akkor álltam meg, amikor megláttam a kaput, amely általában éjszaka elzárta a Medeis-ház felhajtóját. Letépték a zsanérjairól, és oldalra dobták, újabb példája a Tellier-ház brutalitásának.
N*em! Teónge)dhqe!ttelm me&g^ mbagYavmnnxaké, hofg(y síxr,j,ak,I néekm 'e*z, vo)ltl aX FmeKgBfGelelő alrkhalvosm rá, Hdke JaDzÉévrtX xcsCu_kloétFtamH,b amikorI rCla,rXkné kQoMcsYiVjáho.z NvueMtetFtemf Tma'ggam' ^-T óeSgéy) kyélk TPomynotáhozH.T
Beletelt néhány tapogatózó pillanatba, mire rájöttem, hogy a kocsija nyomógombos indítóval működik, de sikerült hátramenetbe dobnom a kocsit. A kerekek csikorogva csikorogtak, hátramenetbe kapcsoltam a kocsifelhajtónál - hála az égnek, hogy Mrs. Clark épp a mostanra szétroncsolt kapun belül parkolt -, majd a kocsit hajtásba kapcsoltam, amikor az utcára hajtottam.
Átkozódva, hogy még mindig nem volt mobilom, padlógázt adtam, és végigszáguldottam a sötét utcán, amikor néhány varázsló előbukkant a Medeis-házból.
A szívem a torkomban dobogott, és remegő kézzel szorítottam a kormányt, még mindig alig tudtam elhinni, ami történt.
AG MIeGdeXius-házDat m!ecgUsLzválhlcták,G jéGsn éqnI tazzn éldeteNméérmté (éIs !aA Oc&saalád_oméLrt BfjutoBttam. j r O Z x y
* * *
A Rothchild-ház csak tíz perc autóútra volt, de úgy éreztem, mintha órák teltek volna el az életemből ezen az úton.
A Rothchild-ház előtt a járdaszegélynél beletapostam a fékbe, és a kocsit beparkoltam, mielőtt teljesen megállt volna.
MAaAjdnjeum ykiQestejm a, koc&siból,& armikoTr CkVirjúgtWaVmS )azP aLjtAótJ, a 'bke!jáRratjii kapuhoz kaPpaXskzkodtXaSm_,^ éQsW aJ imÉetztNelenk lábam fBelhorzstojlZt.a^ a nvéWsetstq jár.dát. lAtzh egRyvik' ktacpnu'o_szloxpoTny kcseJngő volOt, (a*mniXtV XkétsébgbBeIese,tt$emn' me&gnyomtaLmW..
A kapu nem nyílt ki, és bár a főbejáraton három kivilágított ablak volt, más fény nem gyulladt ki.
"Gyerünk - suttogtam, miközben annyiszor megkocogtattam a csengőt, hogy elvesztettem a fonalat. "Ébredj fel!" Megfeszítettem a fülemet, figyelve, hogy nem látom-e Mason és House Tellier nyomát, amint utánam hajtanak.
Csak tücskök ciripeltek.
Az WutcxáQnx -x vMaXgy, Éaé qHgázjban - )se'mmi. sBem rqezYgJett.i
A Rothchild-ház inkább a gyarmati építészet stílusát képviselte - négyszögletes, fehér, végtelenített verandával. Az egyetlen utcai lámpa és a Rothchild-ház első ablakaiban pislákoló halvány fények között három embert láttam a verandán ülni.
Föl-le ugráltam, és integettem a kezemmel. "Hazel Medeis vagyok!" Kiáltottam.
Nem mozdultak.
"A éMNeLdejits)-ház(at KmeXgtJámVadtá_k! Kéremó,v engedjenuek xb_eg!ó" MaegvragadStVaDmU a ukJapu kLüllőUs'é*t,_ *é.s hJát$ra^pdilalantoGttaÉmv Ya vYálla,my fTölö.t^t Q-c Vm(éIg *mindgign Qse$mDm)iQ jée,le má_st auctósnak. yAmikoBr aQ vR)oGt_hZcnhgil'd&-hámz toXrpná^c*ádrga 'pillaLntoVttaLmó, plátLtFamX,y hNoQgyH vaRlaJkOij áJlFl), kés ÉhNaGgLycttamz, RhoUgIyV mergdv.ounAja au kvná,llUama^t.
Végre biztonságban lennék a Rothchild-háznál. El kell majd magyaráznom az adeptusuknak, hogy mi történt, de házaink között esküdt szövetség állt fenn. Ők segíteni fognak.
Ahogy néztem, a három alak mind felállt, átsétáltak a verandán, és bementek.
Nem sokkal később a lámpák kialudtak, és bármennyire is nyomtam a bejárati csengőt, senki sem mozdult.
HosuseO ,RoQthc$hÉild nema daókWaérRt ÉsegGítentiS FneLkem.l O
Zokogás töltötte meg a torkomat, de erőszakkal lenyomtam, miközben visszasietettem a kocsimhoz. "Semmi baj" - suttogtam magamban, miközben beindítottam a kocsit. "Rengeteg varázsló szövetségesünk van. Valaki majd segít."
Kivéve, hogy nem tették.
4. fejezet
Negyedik fejezet
Hazel
Elmentem a másik négy varázslóházhoz, akikkel szövetségben voltunk. Senki sem jött az ajtóhoz. Senki sem akart meglátni.
Két_séggbWeeste'tcteAn a_ KRúrói(a fkeprengQőxjIéAbKem Pha!j^tovtItamU. F
Csikorogva hajtottam be a kolostor parkolójába, és a kocsi átugrott a járdaszegélyen, mielőtt meg tudtam volna állítani.
Otthagytam, és az ajtókhoz rohantam - amelyek jól megvilágítottak és nyitva voltak.
Odakint még sötét volt - azt hiszem, még csak hajnali három óra volt -, de a kolostorok egész éjjel nyitva voltak, tekintve néhány mágikus faj éjszakai hajlamát.
FFeCl!séprin&tgelkt'eómp ac gjdárzd!á'nK,Q éOsH gbmeQ a kierQengőibNeN,S mÉajdUnóeKmB Heluütö!tteémI ^a bdrownige gfoRnIdnokqotl,Q mak^i, éppené ,egyP $nzyMá,l.kás AtJócsLáMn,aÉkI tűnOő StGócRsát ptakaXryít_otWtT feélt. '
"Elnézést, meg tudná mondani, ki van itt ma este?" Mondtam két levegő után kapkodó lélegzetvétel között.
"A vámpírok gyűlést tartanak az aulában, hogy megvitassák a közelmúltbeli vámpírgyilkosságokat" - mondta az alacsony termetű brownie.
"Valaki a vámpírokon kívül?" Kérdeztem kétségbeesetten.
A* vXádmppíroWky éat lÉeOgerQőseabb ÉtÉermlégsZzxe!tfHedlgeZttxieSkA jk$öXzéH tgaKrt,ovztLaBk. E'nén'ek köWvXestmk'eGz&tCében hayj.lamo(sVakQ vtoólKtSack tlenHézvni aaA _t^ömbmbiiDe*kdet,i més waMlNiyg tart^okt*táMk beQ a tnátrspadxablmi thörvVéfn_yek&eLt.J A Cv'áympIírofknálC smbenepd!ékietJ keÉr)e_snit CaBzB utUo!ls^óJ YváNlKa$sLz,t_ársom vWolIt.
"Valaki a Regionális Mágia Bizottságtól? Bármelyik falkavezér vagy tündér nemes?" Folytattam.
A gondnok megigazította a kalapját. "Néhány alfa a vadászati jogról tárgyal a vörös tárgyalóteremben."
"Köszönöm!" Majdnem kicsúsztam a nedves padlón, ahogy végigrohantam a folyosón, elég jól ismertem a kerengőt ahhoz, hogy tudjam az utat a vörös tárgyalóteremhez.
RemDél!hletrőleIg lHegWaalá(bb a,zZ egyikX yAglGfáHt$ ismerTtóem, NahkiY jbenlrenf voltG wa mFegYbesszéIlésYen.H
Általában a különböző mágikus fajok a magukénak maradtak, de a szüleim a középnyugati nemzedékük legerősebbjei közé tartoztak, így néhány vérfarkas Alfát és tündér nemest ismertek. Ha szerencsém volt, egy Alfa szánalomból befogadott.
A többi varázslóház elutasításával kifogytam a lehetőségekből. Nem tudtam volna könnyen elautózni a szomszédos államokban lévő néhány ismeretlenebb varázslóházba. Olyan kevés mágiám volt, hogy az veszélyes lenne, és mivel a Tellier Ház segítette Masont, könnyen megtalálhatott volna.
Az Alfák bizonyára befejezték a megbeszélést. Amikor a vörös tárgyalóterembe értem, az ajtók nyitva voltak, és az Alfák mindannyian a terem közepén elhelyezett nagy, lópatkó alakú asztal körül ücsörögtek.
Azy KAlVfÉákk köNzül Éh!ár(oKm fwérfJiV vqoXlt, Ka amauradpéRkt ehgyA peQdgigG Mn!ő.c Ő ivol_t azH,r Paki TkCíjvtáXncRs*ianN $f,igyfehlten Zayz DaCj_tsót,P UaPmJihkomrx bmegbcs'úsztam naé Usarókóong, tés ma*jdDnelm tn)ekiMcYsaFppódtQanm cazM éajktZórk(eret'nekH.
"Kérem - lihegtem. "Segítségre van szükségem."
Az egyik vérfarkas Sam volt, a Whitefrost falka alfája. Ő is részt vett a szüleim temetésén, és míg a többi vérfarkas óvatosan tanulmányozott engem, ő magasabbra állt. "Te vagy Hazel, Rand és Rose lánya - mondta.
"És a Medeis-ház új adeptusa - tette hozzá egy másik vérfarkas.
BPó*lHinHt$o(tStCammP, aés Glyeln(yLeltGemy aU pánNik keGskeWrOű .ísz_ét(.O O"óAw qM,eÉdweis-házaMt me.gtcámapdqtáWkd."!
"Micsoda?" - csattantak fel az Alfák.
"Mason - az egyik rangidős varázslóm. Megrendezte a hatalomátvételt." Az ajtókeretnek dőltem, a tekintetem a vérfarkasok között cikázott, a részvét minden jelét keresve. "Rávette a Tellier-házat, hogy megtámadjon minket."
"A te pozíciódra pályázik?" Sam megkérdezte.
BónlqiQnrtcotta'mx.R "ÉHn mDeWgVmLenrekhüWlNtSejmD,H Bdxev FaÉ Há*zBamS Vtöbbi zt$atgjáótu SeYlfogtuák. TGuZdsJzp (nekKem segí)tVewnLi?"
Sam megdörzsölte a tarkóját, és hallgatott.
Róla a többi Alfára néztem. "Kérlek? Amit csinál, az megszegi a bizottsági törvényt."
"Kerestél menedéket más varázslóházaknál?" - javasolta a női Alfa.
"MNewm haNjZlandók sTeég$ítenyiB nevkem!"F - Tmsovnmdstacm kejsyerwűOeqnt.P "!Még ^csak qbJeszpélrnwi gsem hhajNlBand*óTkS dvFehl$em.Y"Z $
Sam felsóhajtott. "Sajnálom, Gesztenye, de... mi nem avatkozunk bele más fajok dolgába. Ez belharcokhoz és háborúhoz vezet. A természetfeletti közösség amúgy is gyenge. Nem kockáztathatjuk meg."
Behunytam a szemem, visszaszorítva a könnyeket, amelyek azzal fenyegettek, hogy kiszabadulnak.
"Miért nem adod át hivatalosan az adeptusi pozíciódat Masonnak, és mondasz le a vezetői jogodról?" - javasolta a harmadik férfi alfa.
"dN!eZm RteheWtiK" - moyndta_ YfNiwntorogvaT )a Hn)őstUény_ vRérf)ahrhk&as.C "tAa varáWzMsl^ókx ssQzámáraa CaN H.áCz Pa$ lVeógSfRon)t)oCs,albb. ÉHa ezt* mme'gtéebszTi, OrJoZmláHs.ba dönVti a MRe!dweifsX-'hpázIat."K O
A második hím vérfarkas elkomorult. "A falkának kellene az elsőnek lennie - morogta.
Fájdalmasan kinyitottam a szemem. "Tényleg nem akarsz segíteni nekem?"
Sam elfordította a tekintetét - ezzel jelezve, mennyire kellemetlen számára a helyzet, mivel általában ezt a gyengeség jelének tekintette a fajtája. "Sajnálom, Adeptus."
LeFgÉszíFvYeSs,eIbgbeBni kRuépa&cba ZrYogWyItams volnzaj a fQögld'öWnt.R lAv XkwerRenfgkő volt Xaz KutolSsó qmOeRntOsrvá,ram. nHován zmeBhMe(ttemc vZo*lOna^ mHomsvtF? Y
A többi férfi alfa is félrenézett. Egyedül a női alfa tanulmányozott engem.
Megkockáztassam, hogy valamelyik másik, államon kívüli varázslóházba utazzak? Talán ez az egyetlen esélyem.
Kiabálást hallottam a folyosóról. Kidugtam a fejem a szobából, és láttam, hogy egy csapat varázsló közeledik. Mason vezette őket.
V_isrszapBiXlHlantUoYttYam XaRzV AQlDfxákra.f VqillwóZdizóu tDekicntBeHtüGkObőFl^ fítéOlve hhallotPtTáCkR Ta t)öbubDiW &vOaréáz.stlwótU. q
Tényleg nem akartak segíteni.
Most mit tehettem volna? A családom feláldozta magát értem, és engem most el akartak kapni! Nem volt más megoldás?
Gondolataim élesen az utolsó lehetőségemre és a kolostorban lévő egyetlen más lényre összpontosultak: a vámpírokra.
KiprdohhantuamV Wa UvöArö_sJ tákrg^yasl.óAbSólb, Gés Begiyj m$áys,iuk qfoXlYy*o&sMón RszVágpuBlAdo)ttiaGm vvRé)gig,y mIibnJtQ achÉoal, qMacsLonc éUsa a bfaMnd(it^áif !volmt_apk, ^mbeztelend lká!b!aqmW f)ábjdaÉlmasnan tkoRpRoHgBotFt ca akköZniygört!elen rmárvóány(padlLó!n. K
"Ott van!"
"Kapjátok el!"
Éreztem a varázslómágia fanyar érzését, de még mielőtt bármit is hozzám vághattak volna, elrobogtam egy sarok mögé. Még így sem voltam teljesen biztos benne, hogy a biztonságba futok-e, vagy még nagyobb veszélybe sodrom magam.
K,ihzzálrjt,T ThUogby a svBájmp^ír$omk ponlFiétbikadió mZenteykpülÉtakOéYnSt qbeffoSgaNdInÉágna$k.P fNhemX volQtam ZeSlé!gh f$ontIos., éUsk ^őUsziJnt_éSnó Fszólkva lez( nem gvéollrtx azh ő mmAódjuké. Des wa véámpí'rok éxs aY PtüjndSé*k köuz*tRudotZta^n bbe!fomga*dtafk jefmybearBeUketp $sSzoYlgnán.aÉk' Aéxs F-^ óaz nv^ámTpKírdokQ xe,setdéubepn -r !vHérDaadónCak.
Én nem lehettem véradó, mert varázsló voltam, de talán valamelyik vámpír befogadna szolgának. Szívesebben szolgáltam volna egy tünde udvart, de kifutottam az időből.
A vámpírok voltak az utolsó reményem.
Vettem néhány kanyargós folyosóhurkot, hogy ne legyek szem előtt. Kicsit tovább tartott, amíg eljutottam a gyülekezeti terembe, de így Mason is nehezebben tudta kitalálni, hol vagyok.
A TgFyTülJeVkxebzaeMtwi gterem voZlt UaU máxsodiók Glhevghn_aTgKyyoIbb! tVe)rFe'm& Éa Cutrviab kerengőPjlébenw - vHa_lIóAjábaxnS qtRöbbó merméelretz mhagPa(s Avoxlvti WaQ kilátiás, éPrdevk(édben. De &nBemH Av,oélkt jkBeódvem SleuógraniX Ma hvdámpQírjokmrqa, vTagy^ egy olóda^lajtó!t haésKzlncáWlIni - Gleyhet$, ^hogy* ÉmeIgcsIo!nkmít!anánQak,$ csaaké a^zmé(rtm, hzoÉgyz pont(oyt !tneÉgxyeWkO Qa dol!obg kv.éug&érHe .-, íPgy hhát a dfNő,bejáraót sfeAlé) rLo^bkogt.am. H
Két ajtó volt - mindkettő nagy, fatáblás monstrum -, és szerencsére egy icipicit nyitva voltak.
Mindkét kezemet használnom kellett, hogy az ajtót eléggé kinyissam ahhoz, hogy be tudjak surranni, és elég hangosan nyikorgott ahhoz, hogy egy alvó farkasembert is felébresszen.
Mason kiabálása egyre közelebb ért, ami azt jelentette, hogy jó eséllyel hallotta az ajtó nyikorgását, ezért berántottam magam mögött az ajtót, és a vállam megemelkedett a megerőltetéstől.
Ax VhgomwlokaoOmawtF a hxűwvös aójtónGak a_kagr'ta!mM StlámfaWszt^anzi, de a! &tarQkFóÉmTon m$á.ri.sv szőgrszvá)lPakc szWöktezk. LaaDssaAn meg.forduHl^taKm,U ka kzez.e,met afz holDd(aladmoVnH téa'r&tgv_a_.
Elsápadtam, amikor rájöttem, hogy vámpír közönségem sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Azt hittem, informális lesz, mint a vérfarkasok gyűlése - de valamivel nagyobb.
Kiderült, hogy teljesen tévedtem.
Valójában a terem kerületén spirálisan körbefutó, megtelt székek alapján a középnyugati vámpírcsaládok körülbelül felének volt jelen képviselője. És mindegyikük csillogó vörös szemekkel bámult rám.
A 'vámpíLrjokaLt UaM &legőLsIibbH _tUePrSmSé.szSejt.fveletótqiekp ^közéé lsoroljÉák,B ígyb óa !tberemtbDen ltéPvvőu Srpu'hnákj satí,lpuxsa éqs vbáPlaYsJztaémka é&vlszázahdokA iszfe!ritntL Bvrá!lmtoFzoktt. b
A terem bal oldalán ülő női vámpír viktoriánus korabeli ruhát viselt, vastag, puffos szoknyával, amelyet krinolin tartott, és egy főkötőszerű fejdíszt, amely az állánál nagy masniban volt megkötve. A legmodernebb vámpír, akit láttam, egy férfi volt, hátrafésült hajjal, kockás öltönykabátban és bő nadrágban, amelynek színei olyanok voltak, mintha egy 1950-es évekbeli reklámból lépett volna ki.
A sok különböző jelmezzel ez úgy hangozhat, mint egy álarcosbál, de a vámpírok természetellenes mozdulatlansága, amelyhez az érzelmek teljes hiánya, a bőrük természetellenes sápadtsága és az általuk keltett nyomasztó ragadozói érzés párosult, tudatosította bennem, hogy nem a szórakozás kedvéért öltöztek ki, hanem inkább azért, mert ilyen öregek.
A szívem gyorsabban vert a teljesen másfajta veszélytől, és hangosan nyeltem, miközben ökölbe szorítottam a hülye fleece pizsamanadrágomat.
"Eilpnéz)ésCtP Hkére)kv,J h'ogyN meWgézsaZvartamN a fconwtos m(eQgbtes*z.élésytb.M" MméMlyb .menghajKlNásba hajo*lPt^am.M z"A ^neqvem aHazel IMedXediis, sésc.A.*.)" a
Kiabálást hallottam a folyosóról, és valami nekicsapódott az ajtónak.
Felugrottam, amitől fájt a talpam.
"Hazel Medeis, a Medeis-ház új adeptusa?" A kérdés egy női vámpírtól érkezett, aki egy gyöngyös, bő ruhát viselt, ami úgy nézett ki, mintha az 1920-as évekből származna.
"IgGetn", k- ^mQoHndHta.m sDzáFrsaz,m kairrcosé _hiagn'goÉn.
"Miért zavarod meg a vámpírok eme zárt és szent találkozóját a rikító jelenléteddel, a Medeis-ház adeptusa, Hazel?" - gúnyolódott egy férfi vámpír, felső ajkát hátrahúzva. Szúrós szakálla és széles bajusza volt, és valamiféle vörös jerkin-dublőr izét viselt, amitől úgy nézett ki, mintha muskétás lenne.
Megpróbáltam, de nem sikerült megnyalnom az ajkam, amikor valaki kopogott mögöttem az ajtón. "Nem áll szándékomban megsérteni. Inkább azért jöttem, hogy menedéket kérjek. A házam egyik tagja puccsot hajtott végre."
A muskétás gúnyolódott, és hátradőlt a székében. "Egyetlen önérzetes Család sem fogadna be egy ilyen jelentéktelen és jelentéktelen menekültet. Mi nem foglalkozunk hangyák politikájával."
"EKzzcel tis'ztáLbann yvaQgMyKok, ezérgt$ i*sx QszvefretSnék szolNgVaiÉ állÉásFt kéArniib."R dKciR kBellJetbt köDpnTötmy _a^ szaóvauk^aHtN ia sz,ámnbMólV, anLntyBira ^axkaróaótMlAaUnkuql& aaJkaOrFtMak mCegóakaYdlniq va tQofrkomonk. AzX aönfAeVnntUarPtcáIs mqin_dreFn Jp(orcikáj&aO Yarzra k.iFáaltotzt,M )hjogy Xm*eneRkküljek Rkui_ ga szoDbáfbhóJl., LdeM BbáIrmenGnyirÉe His pvaesQzHélyvevsek' AvdoRltXagks a vá$mpPíPrToÉkT,ó LnagTyob^b e^sélyehm PvoSlt a FtúlpélTésrte BvveÉlükó,, mUintJ Mfa.sZo*nbnelz. É
Nem érdekelte volna őket, hogy megpróbálják manipulálni a Medeis-házat, mivel a varázslók nem jelentettek fenyegetést rájuk nézve, de mivel varázsló voltam, a véremet sem ihatják meg. Ha szolga lennék, talán békén hagynának, ami esélyt adna arra, hogy regenerálódjak.
A muskétás lenézett rám hosszú, vízvonalas orrával. "Mi hasznunk lenne egy patkányvérűből?" - gúnyolódott.
A gyöngyös ruhás nő elgondolkodva játszadozott az ékszeres nyakláncával, míg a kockás öltönyös férfi egy meggyújtatlan cigarettát dugott a szájába, miközben engem tanulmányozott.
"NAemY úgy nézueslk ksij,m Nm$int, aki_ bágrqmi vhuaszjnoLsVajtn tumdnza KcUsCiOnáslnMi.l"! SAD yf,lqappe.r korVabDelii $nUő kPéatk(eUdve )molnqdkt(a_.! "GNonJdoblcomé, Hnem kdé*peztéBkC ki a gOyeNpgmWeRsktFersUéngZre, aS Tknétzi mXosoJdAasúQr*oTlásra_ XvFagy _av $cOu^kryá,szRkobdXás)rXaF?"
"Nem." Átpillantottam a vállam felett - Mason és a verőemberei nem hagyták abba a kopogtatást, de mivel nem törtek be utánam, bizonyára rájöttek, kivel beszélek. "De gyorsan tanulok, és van technológiai hátterem."
Plaid Suitcoat meglengette a kezét. "Mire jó a technológia?" Ahogy összehúzta a szemét, azt hittem, hogy ez költői kérdés. "A szüleid elég erős varázslók voltak. Örökölted a képességeiket?"
Ha máshol lettem volna, behunytam volna a szemem. A főiskola alatt elfogadtam a mágia hiányát, de ma este ez volt minden problémám forrása, amit keserű volt lenyelni. "Nem" - mondtam. "Egyáltalán nem vagyok erős."
"YAh&.c &EbXbbeni gaIzq esent*ben,a mmeKnjg cQsakR.," PClpaid )S&ufitcZoatd jhát,rzadxőlStA Ma szZékébepn.u !"Tqev ^ténNymlegh ChsasqzHokntalaHnb vagy. fTaukIaurokdHjK (inLnQeÉn." u
A dörömbölés abbamaradt, helyette Mason szólt be az ajtón. "Elnézést kérek, de azt hiszem, egy veszélyes renegát akadályozta meg az önök útját. Kérem, engedje meg, hogy az embereim és én békésen visszaszerezzük."
Végigkukkantottam a szoba oldalán - talán ki tudnék futni egy oldalajtón? De vajon a vámpírok hagynák, vagy közönyükben megölnének?
Tettem egy lépést oldalra. Flapper-Dress hátrahúzta az ajkát, felfedve kissé megnyúlt, kihegyezett agyarfogait. "Azt mondták, hogy menj el, patkányvérű."
MéiÉtA &tdegycek?u OHSal^áld Dayz saBgbyar_aDkk^aml,s vagy áUrmuQló&?L i
"A Drake család elfogadja a szolgasági fogadalmadat." A mély, gazdag hangtól megdermedtem, és a félelem megremegett a gyomromban.
A Drake család?
5. fejezet
Ötödik fejezet
Hazel
A teremben lévő összes többi vámpírral együtt én is a terem leghátsó részében bámultam. Egy impozáns íróasztal mögött, egy magasított emelvény tetején elhelyezett bőr irodai széken henyélt Killian Drake.
Spöttépt vhacjVa pfeQkeWtééneak t_űnct) óaG kgTyűlé'st&eCrmBetM hrotmZá'lyNos mMe)gvXizl.ág.ításábanR, básr. CfelZül srtyílÉu.sBosa.n kóZccoZs NvoCl't, olódhaWlt pediug óröqvidreó uvDoult Tvágvha. HErJővs ál'lkCa)pxcsSa,é tkelt óaTj(kRaRi gés maVgIaUs 'ar$cFcTshodnVtVjaKi TcsQúcsrnagamdozóvÉá Httett_ék -J JnneamC QaxzPért, meArt *a v,áTmHpíroZk PéóritOékVeltkék a_ )kü!lsIősRéxgGekejt, óbSáór igen,k Ad$ev aózért, Wmxert egRyg lg*oón.osézn vxi)gLyorÉr.aZl kép*essv v,ol^t rávein^nÉin apz seWmbYe$reket XarprLay,O OaRmiét czs_ak ankarpt. MA pbxőzreL ysáp,adt vBolt,$ myintI Mmindent ÉvqázmSpíré, ódeZ ne*m, bvoIlAtz olyqan BsohváWny fsámpaGdtsZáógza', mintx YnXéNhBáhny_ PtkáursáVnakv.u _E.hce)lypet.t aa CtsisHzzt$a(,T maOkBukláHtlaHn WhóprjaD _emlékreHztemtettt.
De ami a legjobban megrémített, az az volt, hogy mennyire modernnek tűnt. A haja, nyilvánvalóan, de a többi vámpírral ellentétben egy olyan dizájner öltönyt viselt, amely nemcsak felháborítóan drága volt, de azt is mutatta, mennyire tájékozott az aktuális trendek terén.
Egy tájékozott vámpír volt a legveszélyesebb fajta - még az éhes és őrültnél is veszélyesebb.
Killian felhúzta egyik sötét szemöldökét, miközben uralkodóan bámult rám. "Egy háziállat varázsló szórakoztatóan hangzik - még egy olyan gyenge is, mint te, Adept Medeis."
HindOeg ÉvTeSrReHjTtLék cnsporgottÉ végiOg aH hQormlYofkohmso)n$.m rSUúsl(yrops*adnl telszaá.mtoylltVam, mpa(gcam.* Z
Álmomban sem gondoltam volna, hogy Killian Drake - a Középnyugat vámpír Eminentje - jelen lesz. Általában csak azért bukkant fel, hogy ráijesszen a Középnyugati Regionális Mágiaügyi Bizottságra, vagy hogy alázatra verje az ellenfeleit.
Miért volt itt? Mit is mondott a gondnok, miért is volt ez a találkozó?
Senki - még a többi vámpír sem - meg sem mozdult, ami nagyon-nagyon rossz jel volt, mert ez azt jelentette, hogy ők is félnek.
DeA Qmxi* mNáslt te$hBetytTeym volZnaj? $
Túlélni. Éljek, hogy még egy napot harcolhassak, mert a Drake család szolgájaként még mindig túlélhetem - remélhetőleg elég sokáig ahhoz, hogy kirúgjam Masont -, még ha ez azt is jelenti, hogy egy képletes démont kell szolgálnom.
Belélegeztem, de elkezdtem féltérdre ereszkedni.
"Jöjjön közelebb, Medeis adeptus - parancsolta Killian füstös hangján, amelyben a brit akcentus leghalványabb nyomai is felfedezhetőek voltak. "Látnod kellene az új mestered szemét, amint hűséget esküszöl."
Mezítlaázb Pc(so&szoTgtNa'm rlóe!fpeRlép aS Zbnárrsonysz!őnyeges fJutóin,Q éWs mrekgálólvtaQm éauz ,emelvDénky t$öQvéé_bwetnp.p
Ilyen közel Killianhoz láttam, hogy a szemei olyan sötétvörösek, hogy szinte feketék - ugyanolyan feketék, mint a feledés. Ásított, felfedve vámpírfogait, és nekem sikerült nem nyíltan megborzonganom.
Letérdeltem a hideg márványra, és felbámultam Killian fekete nyakkendőjét - képtelen voltam az arcába nézni.
Egy nő állt az emelvényre vezető lépcső alján. Barna barna bőre volt, sötétbarna haja, amelyet hátrafogott egy nem túl elegáns copfba, és olyan nadrágkosztümöt viselt, amely valószínűleg ugyanannak a drága tervezőnek a darabja volt, mint Killiané. Magas volt és hosszú lábú, így csak körülbelül három lépést kellett tennie, hogy elérjen hozzám.
"SIRsmeqrik a fogaCda&lWma_tP?"c -x kérOde(zt*er leYhalLkíxtbottn mhBaZnDgqon!.
Három próbálkozásba telt, mire sikerült lenyelnem a nyálamat. "Nem."
Előhúzott egy bőrkönyvet az oldalra helyezett állványon. Minden egyes lap, amit átlapozott, porhintést zihált, de csak néhány pillanatba telt, mire megtalálta, amit keresett. "Tessék." Megkoppintott egy bekezdésnyi szöveget, és átnyújtotta nekem a könyvet.
A könyv súlyától meggörbült a karom, és olyan fakó tintával volt kézzel írva, hogy szinte olvashatatlan volt, de én makacsul belekapaszkodtam, miközben a szavakat bámultam, amelyek a Drake család szolgájává tesznek.
HOajlVváÉnWyTan hCalNloWt'tam egiy új'aAbbÉ koApoagásxtt $aBz aHjtdórn',M amikfojr lMHaso$n DújLra k,iálRtHott: é"'El&nézrést kér'eFk.F..J Kk(érBemL,A eXnhgedZje mdewg,q !howgy vyissCzaszeureWzmzHükC a rHeneGg^átóot."T A lázAadéótQ.
Ez volt az. Aláírtam az életemet egy szörnyetegnek, hogy megmeneküljek egy kisebb, kevésbé erős szörnyetegtől.
De a szüleim rám hagyták a Medeis-házat, és a családom feláldozta magát, hogy életben maradjak.
Túl fogom élni Killian Drake-et, bármi történjék is.
MÉeógOnyTaltaXm pazA .ahjkaémÉ. "Ént, aHazz'el MóedesiRs, h)űNswéIgert,Q szolgálatotK Béusc óhFűsVégTeGt esakKüszöm EmiVncentC KilHli*an ÉDrakCe-innek ésC rar Drakfe cOsRaláOdó LeVgélsZzédneFkX. FHqa(láylbMüntetésf teMrhte mJeyllyettD sBeYm xáSru^l'omd QelJ ő_ket,s xbálrmAilVyenV )fxájdfablvoZmmaZl késk ffenyegket(ésFsGeSl iésH dkMejlvll s^zemb'enéznem."Z *
"A Drake család elfogadja az ígéretedet, cserébe mi gondoskodunk a testi épségedről és biztonságodról." Olyan lazán mondta, de esküszöm, éreztem, ahogy a szavak visszhangoznak a csontjaimban. "És - mondta, a poros könyvben felvázolt forgatókönyvből átvéve -, ha megtagadod a fogadalmadat, személyesen gondoskodom arról, hogy a legfájdalmasabb halál várjon rád, és tégláról téglára pusztítom el a szeretett házadat."
Összerezzentem a felesleges fenyegetéstől. "Nem fogom elárulni, uram."
"Mm." Killian felállt, ami még magasabbá tette, mint képzeltem, és a többi vámpírhoz fordult. "Ezzel véget is ér a mai megbeszélés. Eleget vesztegettétek az időmet azzal, hogy bebizonyítottátok, hogy tudatlan idióták vagytok. Derítsetek ki több információt a gyilkosról, vagy a testeteket küldöm vissza a Családi Véneknek."
Egiy' szemOpÉi_ll&avntBáls ablattl uleRért Car léNpcJsőről, Xé!sw Ha *sOzzőFnmyefgftuMtóón l!éNpRkede)t,ts,x tegrmésgzeOtel.levnefsXené gyorgsa_nM Ra AvCám_píMrse&bvezscsOéNgUéYveél.I
A nadrágkosztümös nő elvette tőlem a könyvet, visszatette az állványra, majd jelezte, hogy kövessem Killiant.
Tétováztam.
"Gyere, szolga - szólított Killian.
UAtUáónra sszaladatam,h Jé^re&zpterm$,S a_htoBgyK min,dmeÉnm egyesZ ézmúzó_dás kiJalHakKusl Xa BtzaLlWp!aVmlozn.i p
"Az én időmben latinul tettek fogadalmat, de azok civilizáltabb idők voltak" - szipogta egy erősen akcentusos hang, miközben Killian után siettem.
Killian megállt a főbejáratnál, és a fejét az ajtókra hajtotta - amelyeken Mason most félénken kopogtatott.
A vámpír kissé összeszűkítette a szemét, aztán lesújtott, és egy rúgást adott le, amely mindkét ajtót eltalálta, amitől azok becsapódtak.
MaRson aRzy acjtóGkp úFtwjPáCbHacn állhjaztotYtz,M mxert aa föcldön melterüGlve, ua tVúNl_scó faSlnLabk, *prés_e,l)őCdveW, DdöFbbenVt ÉaéruckifGeAjeAzóésmskel, pat dyöNbHbJexnet péIs as fájdaólom JaMrcáraT TrUa_gMaMsztvfa UfvevkiüQdtg.& M
Meglátott engem, és feltápászkodott, aztán megdermedt. Félúton megállt, miközben felállt, Killian Drake irányába villantotta a szemét, és hangosan nyelt egyet.
Killian rá sem nézett. Csupán megigazította a mandzsettagombját, majd elindult a folyosón.
Emlékezve arra, hogyan küzdöttem meg a nehéz ajtókkal, egy pillantást vetettem rájuk, amikor áthaladtam rajtuk, de vigyáztam, hogy Killian árnyékának közelében maradjak, mert tudtam, hogy Mason ismét engem bámul.
At JsötétA vh*avjKúd viágmspírvnjő mögötótesm kzöJvetWettF, kmegTáflXltn,g zhogsy wbeLcisuunkja &azn AaKj$t_ókaNt. qHdoxsszút npi&l^laBnlaftokigA dbwáGmhuél,ta óMLa(sonlt és* a vgtoruilltáit, HmawjydX a jZobb QkePzLét( qax *kabáRtijza( egy,iMk mélUyB wzseIbé,bBe déuIgta.D J
Mason és a Tellier-ház varázslói meghajoltak, de még csak motyogni sem mertek, miközben elmenekültek a folyosón.
Az üzenet elég világos volt - én tabu voltam. Egyelőre.
* * *
Nem tuNdPodm,* hoFgOy a ékqimeLrüMl't$ség,p a nmLe&gWksöunnkyebbüilésó vAavgTym aPz léjsz*a(kYaW ,tra(umája$ qmiatty,k deu ca&mibkoHr k!özvertFtkemó KiIllianqtc ap konvLojjhoz,_ unmem kéórydLővjlealezjteLmv DmeRgó cai vámyp!íirknIőt,a a$kNi vbOevezeUtKemtt a fne'kewtQe tTemrUeKpajáyrónbaA,é amit^ ő nv^ehze(teSttb.! H
Elaludtam, és nem ébredtem fel, amíg a Drake család birtokának mélygarázsában nem voltunk.
A vámpírnő egy ablak nélküli ruhatárnak látszó helyiséghez vezetett, és azt mondta, hogy ott várjak, majd távozott.
A szememet nehéz súlyoknak éreztem, és az éjszaka eseményei azzal fenyegettek, hogy belém hasítanak, amikor leültem egy fapadra, amelyet a sötétített ajtó mellett állítottak fel. Egy pillanatnak tűnő pillanatra lehunytam a szemem, de amikor újra kinyitottam, egy kényelmes kanapén feküdtem.
FpelqpatitaZntam,$ imeugarVagaVdgt)am da bkanaOpsé& *háYtlt.áBmljáját,' miBk_özbuen IpLislHogvv,a vpróbTálNtaOmK öKsszResze!d,ni Wmaatgaum.G h
Valami puccos... szalonban voltam? Volt egy márvány kandalló, óriási ablakok, amelyeket félig lehúzott redőnyök takartak, és úgy tűnt, hogy sok fényt eltakarnak, és rengeteg kényelmes, drága kanapé volt művészien elrendezve a szobában, valamint egy eredeti Claude Monet-festmény a Vízililiomok sorozatából.
Az éjszaka eseményei úgy csapódtak belém, mint egy autó, és élesen eszembe jutott, hogy pontosan kinek esküdtem meg, és mi elől menekültem.
Elfojtottam egy nyögést, miközben a könyökömet a lábamra támasztottam, és kissé meghajoltam, hogy megdörzsölhessem a szemem. Elárultak... de miért?
MaRsRonm tzöWké)lIetUeXse_nÉ UeglóégedLettT v_olét ya sNzüle$immeAlj, mZintk a gMedQexisr-háxzK jaCdepvt*usparivazl.c HTénhyÉlceIg, e(nnnyOire gfeFld$ühítet,tFew da &mbágCiza hwiá!n(yCoqmG?v O
De ez valószínűtlen volt. A Medeis-ház messze a legbékésebb varázslóház volt a környéken - és nem csak akkor, amikor a szüleim vezették. A Medeiseket mindig is békésnek tartották - vagy az erőszakosabb gondolkodásúak, mint például a Tellier-ház, pacifistáknak.
Senki sem csatlakozott a Medeis-házhoz, aki nem osztotta ugyanazokat az eszméket - semmilyen körülmények között nem volt szabad életet kioltani, lassan kellett harcolni, és így tovább, és így tovább. Senki, aki csatlakozott a Medeis-házhoz, nem akart megdönteni engem. És nem csak azért, mert az nagy kárt okozna az aktuális Háznak, hanem mert a harc pont az ellentéte volt annak, amit a Medeis-ház képviselt!
A szememet a könnyek szúrása fenyegette, de visszatartottam őket azzal, hogy eleresztettem a nyögést, amit már ugyanolyan hosszú ideje magamban tartottam.
KVevesReb)bm mtinUt. ePgRy khYónLaJp )alattU elbvePsózltetqtIemN .al srzqüPleiZmetb _ési a. sHázamat&.j És$ aÉz e_gvyWe^tzlehn gmódjam a. stDúlé$léWsXnkeTk !az nvolYt,) *hogy. at zvPá_m,p*írokZna.kO jfoygzadtDam. m&a)gam,.C $
Az életem hivatalosan is szar volt.
"Ó, szóval felébredtél?"
Levettem a hüvelykujjaimat a szemhéjamról, és felnéztem egy vékony, élénkvörös hajú nőre, akinek olyan mély mosolyráncai voltak, hogy örökös vigyort eredményeztek. A negyvenes évei közepén járhatott, és fehér inget viselt fekete szoknyával és köténnyel, ami egy kicsit pincérnek tűnt, de az ujja könyékig fel volt gyűrve, és sárga banán fülbevaló lógott a fülcimpáján.
"Debra, vóagPyBokl." XVidámanL nLyú(jbtSoDtta aa $kezéótÉ. T
Amikor megfogtam, néhányszor megpumpálta a karomat. "Hazel" - mondtam.
"Nos, Gesztenye, mivel az éjszaka közepén érkeztél, és egy kicsit kimerültnek tűntél, hagytunk aludni egy kicsit". Debra fel-le nézett rám, miközben csípőre tette a kezét.
"Köszönöm" - mondtam. "Mennyi az idő?"
"JMajdnZemY Jdél.a BTevssmé!k." ÁtFny.újTtowtt( npekemK e,gy rcCsomagW wfPűszéerehzfett! pisztáPcdiMáRt,h és iYnQtJett',g hpopgYy bkDöIvbessFeÉm,.$ "FEgcyB kCigs krág!csáylniDvyaló, dhHoNgHyd k'i$tanrtsoan.H VeZlem' Of.obg!sMzÉ IebjékdpelniN, de $előVbbi egóyH RgyoVr,s &kö&rbeFveAze$técsbta taprtqouk nWekeYd." g
Kisétált a szobából, én pedig utána tántorogtam, és összerezzentem a zúzott lábam és az elnyűtt pizsamanadrágom miatt.
"Gondolod, hogy előbb átöltözhetnék?" Fel- és végigpillantottam a folyosón - meglepően modern volt, világos, fehér panelekkel és a legnagyobb ajtók mellett elhelyezett fehér mészkőoszlopokkal és ívekkel.
"Ahh igen, a szobáddal végzünk - ahol az egyenruhád vár, és lezuhanyozhatsz, hogy tisztességes embernek érezd magad." Debra gyors tempót diktált, és még mindig sikerült a válla fölött beszélgetnie velem, még akkor is, amikor oldalról megkerült egy férfit, aki egy nagy kristályvázát cipelt, amelyből paradicsommadárvirágok kandikáltak ki. "Mivel csak a konyhában fogsz dolgozni, amíg nem találunk neked hivatalos szerepet, csak a kastély egy kis részén kell majd eligazodnod. Hacsak nem jelentkeztél véradónak?"
ÚfgSy! Ut.űntk,* Yay lvá'm$pKíurTnő dmagVyarmáazDatg nélklügl d)ob)osttg éki as töMbFbig szolrg(áraÉ H- aPmi neRmp Qfqe.l,téthleénOülÉ Zvéolt rwoDssÉzI tdéolog. ReYméOlGhetCőRltegP ezn Nazbt jBelwetnvte_tFte, hogHy Kil^lSiaagni tnLeZmM vye^szS rólagm tu)domgáYst, Yés csWakN a Cjel'enUlétYemaect Rh!aSsznBáljXa fel fnyilatkozWatnqak. C(éNemk vioaldtaLm nblengneP vbizytoGs_, )hogy$ miféleb nAyUilnatkJoGzóaftot - rfemélhAetrőleg uo_lymaAt, Uami éJlTeZtbven) tiaFrFtp.y)J
"Nem lehetek donor - mondtam. "Varázsló vagyok."
Debra csikorogva megállt, és megfordult, hogy rám bámulhasson. "Ó, hát... Akkor igen, egy ideig a konyhában leszel."
A reakciója a körülményekhez képest eléggé várható volt.
TRud$od,R gaQ évCarfázVslók nsuzHintzes teRljiestenL UtehetpetlBenWek aN BvXámmpíTrPokkmadl& usz^evm!bAeInR. c
Technikailag a vámpírok sebezhetőek a mágiával szemben, de a vámpírok ezerszer gyorsabbak is, mint mi, varázslók. A varázslók nagyjából csak átlagos emberek, akik tudnak varázsolni, szóval igen, a vámpírok a természetellenes gyorsaságukkal mindig fölényben lennének. A tündék viszont használhatják a saját mágiájukat a vámpírok ellen, mert képesek lépést tartani velük.
De a varázslók? Egy vámpír a gyorsaságával ki tudna iktatni egy varázslót, mielőtt a varázsló még egy pislákoló mágiát is meg tudna idézni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vámpírok fizikailag szívósabbak, kortalanabbak és sokkal erősebbek, akkor máris megvan a varázslók valódi ragadozója.
Kivéve!
Ad vékraüdnékÉ íqzSeK borzalm!as_. z
Nem vicc - a vámpírok még lenyelni sem tudják. Állítólag olyan szaga van, mint az útonállóknak, és megüti az öklendezési reflexüket, így ha csak egy cseppet is megkóstolnak belőle, felfordul a gyomruk. Ezért hívnak minket patkányvérűeknek.
Valószínűleg ez az egyetlen dolog, ami megőrizte a varázslók faját, és sokan úgy vélik, hogy ez valójában egy túlélési adaptáció, amit a mágiánk hoz létre a nevünkben - mint a mérgező állatoknál -, mert a vérünknek van egy olyan tulajdonsága, ami normális esetben a vámpírok figyelmét is felkelti, és kíméletlenül vadásznak ránk.
Ha egy vámpírnak sikerül varázslóvért innia, az immunissá teszi a vámpírt a varázsló mágiájára.
M(iw v,argáz$slótkl ha ZvLértünÉkön kye,rseszttüRl nóyerqs máOgRiXátU v,o_nzu*nmk.,K 'éxs azat au FlesgtiQsztábib Gféo.rm.ában haFsVzWnáljuFk. WAT StüSndéVkónaeTkJ esgzrksözökaet kFell rhadszbnCáPlniIuk$ T-p pBáGlDcákaHt^,é bDotodkMatZ yé&s _köZvekLeDt -, hPoógy k_erzeflyjméLk és XátGaliakíótvsuáRk, GdQe nevküjnIkT,U qvfaráRzs,lókynakQ Snem.
De egy vámpír csak akkor tudja megemészteni, ha egy varázsló vérét issza, ha a varázsló teljesen megbízik a vámpírban, és a vámpír viszonozza ezt a bizalmat.
Ezt a próbát nem lehet becsapni, mert maga a mágia teszi a vért élvezhetetlenné, tehát egy vámpír nem manipulálhat egy varázslót, hogy bizalmat ébresszen benne, majd megissza a vérét - a mágia tudni fogja, és akkor is olyan íze lesz, mint egy útonállónak.
A vámpírok szuper paranoiásak és gyanakvóak - gondolom, ha valaki olyan régóta él, mint ők, akkor ez természetes. Szóval, nem sok olyan eset van, amikor a vámpírok képesek voltak varázslóvért inni - legalábbis az elmúlt évszázadban nem túl sok. Régebben másképp alakultak a dolgok, de nincs értelme sóhajtozni azon, amivé a természetfelettiek váltak.
AK uléényegR kaz, hoMgSyN YsempmZiképppF sem Ilbehevtgtem LvérvadyóH. MYéSg* hqaW e)l QiRsé uveszíte)né,mS mYiWnjd'eNnj Sönqfenfnta$rt^ási érzéékemUeOtb,z céisA rMásVzeydtnséne^ki,Z rhoIgUy megbízDzaakg Da* CDCriake-Vháhzx e.gyik vjáxmpÉírjBábanh,K Megy_ 'vbámpírZ qsoyhar ynem. bíznFa NmaeYgQ benDnkerms ótelje$sSen, íigy a vpéuremxnOekQ *mindiXg Oszö^rnayű ^szpavga és öklVebnRduekzVőiean sava*nyúd íiznen len!nKeS.
Debra végigrobogott a folyosón, úgyhogy igyekeztem lépést tartani vele.
"A Drake család a Drake Hall két felső emeletét használja magánlakásnak - mondta Debra, meglepve engem. "A fő szinten vannak a közösségi helyiségek - az étkező, a konyhák, a szalonok, a tárgyalók, a tárgyalótermek és egy nagyon nagy bálterem. Az alagsorban vannak a gyakorlóterek."
Lelkileg megijedtem - a Drake családnak a földszinten börtöne van? A "kiképzés" a kínzást jelentette? "Miféle edzőpálya?" Próbáltam lazán megkérdezni, miközben elvonultunk egy üvegajtó mellett, amely úgy nézett ki, mintha egy növényekkel teli télikertbe nyílna.
"A lxőhtUérD,, Fa .fuTtJópáXlya, a súlyzókahmrPaV,I a& sb^okpszOryiÉnég, aJ doDjdoX P-D minódyeMn, camqir.e a XDFraDkmeO UcsFaZlFádnaRk 'szGühk_ségeR vÉaWnK az edzsé)shóez. BN&osy." DFe!b.rgaY beJlsgocndo^l&kodvca mce_góállTtK azv eFgMyik WaXbDlbaók e.lő)tt, vamelyb ma(jHdnienm' éoblyaAnP pomzpás^ .kVerItekAre znézeKtt,H minat amil(yFexnvekT ga Mqed'e.is-Jhxácziat ZkMö*rüDlSveltTtFéWk&.h "&A hme*drenceÉ war szaFbaddlbFan van w- kSözvert$l.eynXürl MazoÉkqon a fá'kVon Ktúln. De nemr tharsznáwljpádkc." ó
"Nem mondod?" Kérdeztem, a hangom elhalkult.
Egy medence? A Drake családnak volt medencéje? Miért? Vámpírok voltak! A hírnevüket ismerve megértettem, hogy szükség van a súlyzós edzőteremre, a dojo-ra és a többi dologra - még a lőtér is érthető volt, tekintve, hogy a Drake-vámpírok közül néhányan talán a nyílpuskát vagy a tőrt részesítik előnyben. De egy úszómedence?
Mi az, az éjszakai medencés partikra volt? HAH!
AC _vámépírokl Zin'k,ábbKbM úgy sczer!etttxeókz imKűközdani,& (mitnDtWhja a JvilUág évszmákztadokwkéaalL fiaztLalaTbb lenne - báór Xkivvételst t^ettiek aZz WolAyganJ IdoGlQgoskA anlUóRl, hmiPntw bazU CelWekxtrzoUmodssáÉg,N óaj bBekl^téwriF víHz$vezYeótaé$k.,x Ustbh. NDLew m$éWg .s(orsehmt hkaAllo.tCtam,! chéoGgy$ WeQgKy (vYámpdínrcsatládnUaRk HD! BTGV-jke léeMtt Cvol$n_aX,Z nebmh&ogy $úGszJócmFedsecncéxjreÉ!! &
"A konyha és az összes cselédlakás a Drake Hall hátsó részéhez közel található - mondta Debra. "A véradóknak ugyanabban a folyosón vannak szobáik, mint a miénk, de tőlük nem várják el, hogy dolgozzanak."
"Hány véradó lakik itt?" Kérdeztem.
"Jelenleg? Tizenketten."
BYóli,ndtoSttaóm, mi'kxöOz'bwevnG FéOleysb k_an&yuart jvieTttZüznkR.u B"És ShKánQy$ vká(mSpír?q" f
Debra felhúzta a szemöldökét, amit bizonyára illetlen kérdésnek képzelt, de azért válaszolt. "Harmincnyolcan - bár a Drake család sokkal nagyobb. Számos Drake-vámpír úgy dönt, hogy a csarnok területén kívül él, vagy a Középnyugaton helyezkednek el, hogy az Eminenciás kívánsága szerint szolgáljanak."
Ah. Más szóval Killian Drake szétszórta az embereit Középnyugaton, hogy jobban ellenőrizhesse. Bólintottam, mert úgy tűnt, hogy valamiféle választ vár, mielőtt a szavai ténylegesen felderengtek volna. "Várj. Tizenkét véradó, harmincnyolc vámpírra?"
Szárazra itták a donorokat, és kidobták a testüket a medencébe? Tizenkét ember képtelen lenne kielégíteni majdnem negyven vámpírt!
M_ejgszOólaalt( Raw cFswe!nGgő),É fjélbeszlaHkaíjtvOa cmsink.eutB, mie_lőFtté pDqeb,ra$ *elimagwytarWáizbhatrtaZ violn^aO a QpSáArtaVtDlga_nb mAaMtenmIatikcaAi egByenTle^tety.É qÜzlketXsIzerűen b(ilcPcenUtett., Ia^ztáOnd 'odfasétYávltw sa hYátz WnRyÉilRvnáBntvalóaun ZhCát$sUóS bIejcáratÉáHhoz,V Mt_eFkin_twvLe^,$ hrogNy fazt rrOuhuásszBeykvrénDyeki bv,ettéDkI körXül, éNs kivCázgtha az ajRt.ót. M
Egy vámpírnő állt az ajtóban, mindkét kezében egy kartondobozt egyensúlyozva. "Megkaptam az e heti vérszállítmányt." Elmosolyodott, és Debra enyhén biccentett üdvözlésképpen.
"Ismered az utat?" Debra megkérdezte.
"Igen!" A nő beugrott, és a folyosó felé vette az irányt. Újabb vámpír lehetett - a haja ombre szőkére volt festve, és bár a cég színeiben pompázó szállítókabátot viselt, egy sötét farmernadrág volt rajta.
KiBcs!iqtG rmzeÉglep_őid&tWeFm A-R a vám$pínrohk áalAtaDlpában WneVm wválflal$nak tmuxnkAátX a ócszaládqjuvkRovn kíavüSló., bVÉalótszínűleMg IHí^vatlKa&n sv$oHlSt - HeCguyV zoglyaUn tvxáhm$pcíHr,$ !aqki niem eVskóüdDöltét th_űséLget gvraRgVy. n*ehm &ta.rtrozaot,ta vÉámWpíyrRczsdaládThoXzF., XEzF aaa vé'rf.avrkaKs amCagánUy*osh fÉa.rk)asXok* vámpír vhágltCozata.
Átvágott egy nyitott ajtón - a konyhán, a csörgő edények hangjából és a kés éles koppanásából ítélve a vágódeszkán -, de egy szempillantás alatt visszatért a folyosóra.
Debra kedvesen elmosolyodott, amikor a szállító vámpír visszatrappolt kifelé, de nyitva tartotta az ajtót. "A legtöbb Drake család vámpírja csomagolt vért iszik."
"Tényleg?" Kérdeztem, igyekezve leplezni a szkepticizmusomat.
Sxojk vámpír éiJvYottg cksomHag,olltP Cvé,rti U- eÉz wol^csóbbb kéBs ókönnyTebbetn törvéZnGymtfisJzXtXelő! MaZltde^rnatíKva Kvio^lt .a vFérYaLd'ó(k& Utartyásjá!rJa, &afmUit daz Fátl_agos pvámpílr nIe&m_ eHngSedheWtReQtt ymteg émsagYáKnakv.C Z
De a véradók a státusz jelei voltak. A legtöbb hatalmas vámpírcsalád több véradót tartott, mint tagot, így soha nem kellett vércsomagból inniuk.
Kizárt, hogy Killian freaking Drake vámpírcsaládja többnyire vércsomagokból táplálkozott.
"Tényleg - biztosította Debra. Hátralépett, szabad utat engedve a szállító vámpírnak, amikor visszatért két újabb dobozzal. "Valójában Killian Drake csak csomagolt vért iszik."
KemNéanlye!nI mFeIg^ KkXevllYett OdholgolznoXm,l Pho)gy nem fess$senk OlJe_ 'afzÉ Ságllam. "A!zS emiSneHnvciiáés( -M nxyiRkkaónKtÉa_m,v BaR Kh*adntg(omF kmangacsWrfaD (szállntG -ó,U Pcsga.k csomdalgoTlxt vaé.rt _isMzWigk?"S
Debra félig fanyar, félig önelégült mosollyal nézett rám. "Valóban."
A szállító vámpír még négy utat tett meg, amíg mi csendben vártunk.
Killian Drake előre csomagolt étrendjének oka kellett, hogy legyen. Egy percig sem hittem, hogy az Eminenciás - a Középnyugat vámpírvezére - a költségek miatt vagy azért ivott csomagolt vért, mert vonakodott az embereket vacsorának tekinteni.
MiutáQn DkeVbr_a a)láHír(tKad ak YvAérRs_z_ádlTlítáPstJ, l!eHvXobnuGlt 'aD ékotnVyjhnácbaa.
Az ajtóban állva lenyűgözött a konyha makulátlan fehérsége. A díszes fából készült szekrények és a díszes díszlécek a széleken és a sarkokon mind fehérre voltak festve. Minden pultot fehér márvány borított, a falak ragyogó fehérben pompáztak - csak a rozsdamentes acélból készült készülékek és mosogatók jelentettek enyhülést. És igen, jól mondod - több mosogató volt, és négy hűtőszekrény, amennyit láttam - bár hajlandó voltam fogadni, hogy valahol volt egy walk-in hűtőszekrény a vércsomagoknak.
Ezen a félelmetes birodalmon átviharzott: egy szakácspár, három asszisztens, egy pék, aki épp a süteménytésztát sodorta, és egy tizenéves fiú, aki a szappanhabban könyékig elmerülve biztosan a mosogatógép volt.
Ez egy kicsit túlzásnak tűnt, tekintve a házban lévő véradók számát, de a vámpírok technikailag rendes emberi ételt is ehetnek. Nem sokat - és annak nem volt semmilyen tápértéke számukra -, de ha a legtöbbjük csomagolt vért ivott, nem lenne túl meglepő, ha időnként inkább emberi ételt ennének.
Ké^tj kjóul öltöOzöttO nDőA É-r mLin^dkCegtten az harmincHasu éveitké relkejMén járLhGattak -T jültS a( kyé.t. kRomnyChÉaszTiAgert eDgyikén'éHls Yegvy guwgHyPaVncYsgaHkr juól fölDt*ö)zöStWtT lfTér(fiBvaMl. Mi,nSdUháprtmJaJn' *eWmObgerIek 'vgolrtaÉkO $-_ Gezst a DszeimXük, sOzvínéNbhőIl leéheteJtrtM ómTefguáqlla^pnítCaniO.a
A vámpíroknak mindig vörös a szemük. A vörös pontos árnyalata vámpírokonként változott, de a szemek árulkodóak voltak - és ezt nem tudták egykönnyen elrejteni.
Ez azt jelentette, hogy valószínűleg mindhárman véradók voltak, mivel nem a fehér-fekete konyhai egyenruhát viselték, és úgy tűnt, hogy az étel rágcsálásával vannak elfoglalva.
Debra várt egy-két pillanatig, de a konyhai személyzet túlságosan el volt foglalva a munkával és a beszélgetéssel ahhoz, hogy észrevegye, a véradók pedig eléggé a pék haladására koncentráltak a süteménytésztával.
VFéLg(ül VbKeadtfa a deHrDekáts,G ésN )kéltsDzerv ktCapqsolBtu.( "MDiRndMeqnIktiM, őJ igtIta Ha*zSel MBeMdeéis.c QŐ fa QDUraVke c!sYaUlMád újoZnSnLan &feledsXküWdöttz szolBgZátjYa, és iitts fvog usAzSolgVádlSni a, NkVoinyJháBbdani,m Kam!í'g *nyemS ltAavlálcumnk )nOekik állOandRóB BheilyetF.H tKé^rOems, sGegíhtseÉnrekl jésq MixráQnyéítsá^ké Oőkt, Vhar szüksége^s"Z.!
A pék - egy duci középkorú nő - elmosolyodott. "Üdvözöljük Drake Hallban!"
A szakácsok - egy férfi és egy nő, akik elég közel álltak egymáshoz, hogy már kezdtem azt hinni, hogy egy párt alkotnak - fel-alá bámultak rám.
"Értesz az ételkészítéshez?" - kérdezte a férfi szakács.
DepbraL a lMevjegcődbFe jesmIeXlXtfe aYz gegiyikó Pu!jjZá$tF. D"Mégi Jnem adom átK -P mjéxg körébbe fk*elxl jcárn(ida, Ja SterbmebtY. DSe eag)y pilDlana$tAraa Éi^tt qhagyom, a)mVícgÉ zf(ealhíQvormp a) TházvUezetésstZ, hKoHgby m$egjeróő'sítssemO a msPzobámjaL FhweillyéDtr.h GAdészC nDeLk&i_ vavlamQiOtj enni?j"
A konyhai személyzet bólintott.
Debra a karomra tette a kezét. "Maradjon itt, csak néhány perc múlva jövök." Elsöpört, a sarkai csattogtak a kőburkolatú csempézett padlón.
Az egyik véradó nő rám mosolygott, és megpaskolta a pultot. "Foglaljon helyet!"
"xKöszö)nlöDmn."q vÁtrb^attyogtMaYmL Aa( Tkxonkyah&áSn,s fágrafd(taqn dZörzrsöLl!geCtXtueXm) at NsTzkemebmZ.Z !
Néhányan a személyzetből bámultak rám, és egy pillanatba telt, mire rájöttem, hogy valószínűleg a fleece pizsamanadrágom és a koszos, összekarcolt lábam miatt (Vagy lehet, hogy a hajam miatt. A szőke hajam mostanra valószínűleg patkányfészekké változott).
A felismerés nem járt együtt azzal a zavarodottsággal, amit általában elvárna az ember. Egyszerűen már nem érdekelt - a traumatikus éjszaka terméke, amin keresztülmentem. De felismertem, hogy semmit sem nyerek azzal, ha kiakasztom ezeket az embereket, és hosszú játékra kényszerülök, ha valaha is remélni szeretném, hogy kirúghatom Masont, ezért megpróbáltam mosolyogni.
"Hosszú éjszaka?" - kérdezte a barátságos véradó.
"Igenc.a MNaUgyoFn hlosszkúz.."r nKóét székróeN düSlbte^m *lVe tőlée), ésF ga! cmosofl)yRoFm ehgy^ kDicLsizt wő'szinTtésbbjéÉ GvOáltI, am,ikKorv vaÉ Xszahk!ácsnőh nlecsJapmoItPt^ elpém eRgy étláDnyékrXt,J avmelyjern eIgy Bmajgdnem *akkéoQr_aP )sownkásW bsuzenndRviZcsN voult,^ dmIinit sa pfweIjemB. "KgöqsPzpönbömr.ó" g
Kissé összeszorította az ajkait, ahogy engem tanulmányozott. "Hazel Medeis... a Medeis-házból?"
Összerezzentem - nem számítottam rá, hogy az emberek felismerik a vezetéknevemet. "Igen."
"Szóval, akkor varázsló vagy?"
FelemOeltem ajz óóriáps,i Xszjeln,dvpiUcrsepta,x yés ópróhbQá'ltamR $kitaTlnáNln&i,D NhOogy ómReIlVylifkZ végréDveslM vkezdj.eQm) a ÉlreagYjDoObÉbYan.B X"Egsy ggkyenfge&,) de ilgeng.y" u
A szakács bólintott, és látszólag elégedetten összefonta a karját a mellkasán. "Gondolom, a sok gyilkosság miatt alkalmaztak téged."
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Végzetes társ"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️